Betekintés: Római jog, történeti rész

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!




Római jog - I. Történeti rész

1

Római jog – Történeti rész
101. Miért tanulunk ma is római jogot?
1. A római jog fogalma - A rómaik a maguk jogát ius civile (ünnepélyesebb formában: ius Quiritium) kifejezéssel illeték = államot alkotó polgárok (cives, Quirites). Később a középkorban a ius Romanum megjelölés váltotta fel a korábbi ünnepélyes formát. (ius civile - polgári jog, ius Romanum - római jog) - Történeti értelemben: az ókori Rómában hatályban volt jogszabályok összessége. (A római jog legrégebbi összefoglalása: Kr. e. V. sz. XII. táblás törvény, továbbá Kr. u. VI. sz. iustinianusi törvénykönyvek.) A római jog nemcsak az ókori jogrendszer egyike, hanem a legfejlettebb és legismertebb ókori jog. - Tágabb értelemben: a római jognak részét képezi az a joganyag is, amely a római jogra annak középkori és újkori továbbélése, oktatása és tud. művelése során olyan szorosan ráépült, a római jog eredeti, antik anyagától nem elválasztható. (E jogtud-i és jogszabályi anyag kidolgozását a bolognai glosszátorok kezdték meg a XI. sz. végén, legmagasabb fokon pedig a XIX. sz-i német pandektisták dolgozták ki. A középkor és koraújkor évszázadaiban Európa legtöbb országában hatályos volt. Ott pedig, ahol nem került sor az átvételére (Mo, Anglia), ratio scripta=jogtud-t jelentette.) - Szűkebb értelemben: a római magánjogot jelentette (ius privatum romanum), amely az ókorban a legnagyobb jelentőséggel bírt. Az a joganyag, amely alapvetően a magánszemélyek egymás közötti személyi és vagyoni viszonyait szabályozza. (A közjog (ius publicum) áll szemben vele, amely az államra vonatkozó, az állammal kapcsolatos szabályokat jelenti.) 2. A római jog oktatása Kr. u. II. sz-ban Gaius (jogtudós és jogtanár) Institutiones c. tankönyvének átdolgozásaiból tanulták a jogtud. alapelemeit a későcsászárkori jogiskolákban. I. Iustinianus császár utasítása alapján készült a hivatalos alaptankönyv, Institutiones seu Elementa, mely Gaius művére épült. Iustinianusi törvénykönyv még: Digesta (v. Pandectae). (A középkori európai egyetemeken az institúció- és a pandekta-tanfolyamokat alkalmazták. A XX. sz. elejétől már csak az előbbi él tovább.) 3. A római jog tulajdonságai - Szilárd, dogmatikai alapokat ad, bevezetésül szolgál a mai modern jognak, főképpen a polgári jognak, mely viszonylag egyszerű, világos rendszerű, nincs kitéve változásoknak, így a modern jogrendszer jelentős részének tekinthető. - Fejleszti a jogászi gondolkodás kialakulását. - Szemléletes, tömör reguláival segíti a modern jogban bonyolultan megfogalmazott szabályok megértését. - Arra nevel, hogy a jog nem társd-i értékek és célok nélküli §-halmaz. Legfőbb célja: igazságosság és méltányosság érvényre juttatása (jogbiztonság). - Segít az európai típusú jogrendszerek megismerésében. Nemzetközi jogászi szaknyelvként lehet felfogni. (Európa jelentős részén a római birodalom korában, a középkoron át a XVIII. sz-ig - ius commune Europaeum-ként - hatályban volt. 200 évvel ezelőtt indult meg a nemzetközi jogrendszerek tömeges kialakulása, így a felépítendő új ius c. E. alapját a római jogban találjuk meg.)



Római jog - I. Történeti rész

2

102. Az institúció- és pandekta- rendszer *
1. A római jog oktatása Kr. u. II. sz-ban Gaius (jogtudós és jogtanár) Institutiones c. tankönyvének átdolgozásaiból tanulták a jogtud. alapelemeit a későcsászárkori jogiskolákban. I. Iustinianus császár utasítása alapján készült a hivatalos alaptankönyv, Institutiones seu Elementa, mely Gaius művére épült. Iustinianusi törvénykönyv még: Digesta (v. Pandectae). (A középkori európai egyetemeken az institúció- és a pandekta-tanfolyamokat alkalmazták. A XX. sz. elejétől már csak az előbbi él tovább.) A római jog tananyagának ezt a Gaius által megalkotott és iustinianusi Institutiones által áthagyományozódott rendszere az institució-rendszer. A rendszerek jellemzői: a.) Gaius tankönyve: a római jog institúcióit 3 fő részre osztotta: - személyek (personae) - személy- és családjog - dolgok (res) - vagyonjog, mai értelmében: dologi jog, öröklési jog és kötelmi jog - keresetek (actiones) - polgári eljárásjog. b.) Iustinianusi tankönyv: az előbbi rendszer további rendezésére törekedett, de uaz a 3 fő csop. pl.: a kötelmek négy csoportba sorolása: contractus, quasi contractus, delictum, quasi delictum. c.) Mai institúció-rendszer: a korábbi kettő rendszerező munkájának továbbfejlesztése. A római jog tananyagának Gaius által megalkotott és az Intitutiones révén áthagyományozott rendszere. Tagolása:  eljárásjog - személyi jog (elkülönít
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


ve benne a családjog),  dologi jog,  kötelmi jog,  öröklési jog. Az eljárásjog a személyi jog elé kerül. A modern Ptk. túlnyomó része az institúció rsz-t követi szerkezetileg (kiv. BGB). Ma is elkülönítjük: - személyi jogot, és - vagyon jogot (dologi jog, kötelmi jog, öröklési jog) Dologi jog: mindenkivel szemben érvényesíthető (abszolút szerkezet) Kötelmi jog: meghatározott személyekkel szemben érvényesíthető (relatív szerk.) Öröklési jog: absz. és relatív szerk. (Vigyázat!, nem azonos: institutum - institutio, jogintézmény - institúciók) d.) Pandekta-rendszer - elnevezés: Digeszta másik neve pandekta. A pandektajogi oktatás a XVII.XVIII.sz.-ban. A pandektajogi oktatás a középkorban még a Digesta rsz.-ét követte. A XIX.sz. elején az institució rsz. fejlődése következtében a pandektisták (német jogtudósok) kialakították a modern pandekta rsz.-t. Részei:  magánjog ált. része (a személyi joggal együtt),  dologi jog,  kötelmi jog,  családjog,  öröklési jog. E rendszernek köszönhető, hogy a polgári eljárásjog az anyagi magánjogtól elválva önálló jogág lett (amely már a közjogba tartozik). HEISE

102/2



Római jog - I. Történeti rész

3

2. Hatásuk a polgári törvénykönyvekre Az eredetileg csak didaktikai célú institúció rendszer a mai modern polgári tvkönyvek alapját képezi. Pl: Code civil (1804), osztrák polgári tvkönyv (1811), svájci (1907), új olasz (1942), Mo-i Magánjogi tvjavaslat (1928), Ptk. (1959). A német BGB (1900) ezzel szemben a pandekta-rendszerre épült, szerkezete hasonló a többi korabeli kódexhez, ám különlegessége az ált. rész.



Római jog - I. Történeti rész

4

103. A római jogtörténet korszakai, ált. jellemzőik
Mindenek előtt: nehéz helyesen felismerni a nagy tört-i korszakok határait. Figyelemmel kell lenni az államformák, az uralkodó dinasztiák változásaira, egyéb (gazd-történeti, szellemtörténeti, stb.) aspektusokra. Az alapvető tört-i filozófiai kérdés: miként kell vélekedni a tört-ről? Hegel szerint a tört. dialektikus, tézis-antitézis- szintézis hármassága, tehát racionális folyamat, amelynek mozgatórugója a világszellem. Ezzel ellentétben Friedrich Carl von Savigny szerint a tört. fejlődését a népszellem határozza meg, itt inkább organikus fejlődési folyamatról van szó. A kettő szembeállítása: a tört. vagy rendszeres módon leírható folyamatnak, vagy véletlenszerű események sorozatának tekinthető. A római jog történetének korszakolása több szempont alapján: a) Gazdasági fejlődés szempontjából 2 nagy korszak: - kisparaszti, patriarchális (házközösségi) korszak Kr. e. III. sz-ig, melynek jellemzője a latifundiumokkal rendelkező római arisztokrácia vezető szerepe volt. - “kereskedelmi korszak”, melynek fellendülő, virágzó és hanyatló szakaszait különböztetjük meg. b) Az államformák tekintetében: 1. királyság (regnum), 2. köztársaság (libera res publica), 3. császárság (imperium). c) A római jog belső fejlődése szerint 4 nagy időszak: 1. civiljog (Kr. e. IV. sz-ig), 2. civiljog és praetori jog (Kr. e. III-I. sz.), 3. kétféle jog összeolvadása (Kr. u. I-II. sz.), 4. császári jog (Kr. u. III-VI. sz.). d) A jogtud. fejlődés szerint: Mint önálló diszciplína (iurispudentia) az ókori Rómában jelent meg, Később fokozatosan kibontakozott, a principátus idején aprólékos kidolgozást nyert. - Archaikus jog: Róma alapításától Kr. e. III. sz-ig, kezdetleges, jórészt paraszti életviszonyoknak megfelelő jogrendszer. - Preklasszikus jog: Kr. e. III. sz-tól az I. sz. végéig, magán- és közjog alapjainak lerakása. - Klasszikus jog: Kr. e. I. sz. végétől a III. sz. közepéig, tökéletesítik és részletekre kidolgozzák a magánjog intézményét. - Későcsászárkor joga: Kr. u. III. sz. közepétől VI. sz-ig, válságok, a római jog egyszerűsödése a dominátusi államformában. Két szakasza: - Posztklasszikus kor: Kr. u. VI. sz. első feléig tart, valamint - Iustinianusi jog: I, Iustinianus uralkodásának idejére esik (527-565).

103/2



Római jog - I. Történeti rész

5

e) Egyéb megkülönböztetés (Bonfante, De Francisci, Volterra szerint) 3 nagy korszak: 1. a városállam régi civiljoga (Kr. e. 553-202) a Karthágó fölötti döntő győzelemig tart 2. a Róma központú birodalom kora (Kr. e. 202 - Kr. u. 235) Alexander Severus császár haláláig 3. Jogegyesítés kora Iustinianus császár haláláig (565).

A JOGTUD. FEJLŐDÉS SZERINT OSZTÁLYOZÁS RÉSZLETESEBB BENUTATÁSA: 1. Az archaikus Róma
1. Nemzetségi szervezet Róma alapítása: Kr. e. 753. A királyság ideje két korszakra oszlik: - patr
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


iarchális nemzetségi forma = latin és szabin etnikumú pásztorkodó és földművelő közösség összeolvadása - etruszk uralom ideje = ipar és kereskedelem gyors fellendülése, a hagyományos társd-i rend felbomlása. Társ szerkezete: -A társd. alapegysége: nemzetség (gens). Ennek tagjait (gentiles) vérségi kapcsolat fűzte össze, eredetüket egy közös ősre vezették vissza. A nemzetség közös földdel (pagus), meghat. családi és öröklési renddel bírt, egyben kultikus és névbeli közösséget (nomen gentilicium) is jelentett, amely maga törvénykezett tagjai felett. - A római család (familia) kezdetben házközösségben élő parasztcsalád volt. Ebbe mindenki beletartozott, aki a házban (domus) lakott: családfő (pater familias), feleség (uxor), gyermekek (liberi), rabszolgák (famuli). A társd. tagozódása: Quirites: szabad állapotú, római polgárjoggal rendelkező lakosság -patríciusokra (ősi nemzetségfők - patres) -plebeiusokra (alacsony sorú köznép - plebs) -cleinsekre (egyes patrícius nemzetségek alávetett helyzetű elemei) oszlott. A kliensek lényeges szerepet játszottak a gens gazd-i tevékenységében és katonai feladatokat is elláttak. Kizárólag a gens fejének tartoztak engedelmességgel (obsequium=kíséret), így védelmét érezték (patronatus), viselték továbbá a nomen gentilicium-ot és részt vettek a gens kultikus cselekményeiben. -rabszolgák Veii etruszk város meghódításával (396) nagyszámú hadifogoly került be a római gazdaságba elsősorban a családokhoz kerültek, helyzetük nemigen különbözött a pater familias hatalma alatt álló egyéb személyekétől. 103/3

2. Királykor
A római állam



Római jog - I. Történeti rész

6

Megnevezései: civitas (városállam), res publica (köztársaság), res populi (Cicero: a “nép dolga”), hivatalosan: senatus populusque Romanus (SPQR). A polgárok közössége több, egymással összefüggő szervezeti formába tömörült: 10-10 gens=1 curia 10-10 curia=1 tribus (törzs, 3 volt: Ramnes, Tities, Luceres / Ők alapították Rómát). A királyság államszervezete Az ősi római államot (populus Romanus) 3 szerv alkotta: a) rex b) senatus c) comitia a) Rex: -az állam legfőbb bírája, -hadvezére és papja, -a végrehajtó hatalom (imperium) feje Az etruszkok idején a curiak választották (lex curiata de imperio), korábban pedig az “istenek jelölték ki”. Ideiglenes távolléte esetén jogkörét a praefectus urbi látta el, halála után a következő király megválasztásáig a senatus tagjai vezették az államot, 5 naponként váltva egymást, mint interrexek. b) Senatus: - a patr. nemzetségfők eredetileg 100 (a tribusok létrejötte után 300) fős gyülekezete - öregek tanácsa - a király tanácsadó szerve -az állami felségjog állandó hordozója - tagjait a király jelölte ki c.) Comitia curiata: ősi népgyűlés, amely 30 curiaból állott és a Forum Romanum területén, a comitiumon gyűlt össze. Eredetileg csak patr-ok vehettek rajta részt, utóbb a pleb-ok is megjelenhettek rajta. Szakrális feladatokat látott el, de közjogi funkciója pontosan nem ismert.

(A tétel többi része a 104-10 tételbentalálható)



Római jog - I. Történeti rész

7

104. A köztársaság államszervezete
KORAI KÖZTÁRSASÁG
I) Az utolsó etruszk király elűzése (regifigium - Kr. e. 510) után egy új államforma a közt. jött létre, melynek szervei: - magistratusok - senatus - comitia

I. MAGISTRATUSOK
Az állami főhatalmat gyakorló tisztségviselők (a közt. korának főhivatalnokai). Munkájukért nem kaptak díjazást, jogukban állt lemondani (abdicare) tisztségükről, amelytől egyébként nem voltak megfoszthatók. Sajátossága: - egy hivatali évre való választás (annualitás) - e tisztséget rendszerint egyszerre több, egyenlő jogkörű főhivatalnok töltötte be (kollegialitás) Csoportosításuk: -hatalmuk jellege szerint: impériummal imperium nélküli, -feladatkörük szerint: rendes (magistratus ordinarii) (állandó) rendkívüli (extraordinarii), - hatáskörük szerint: nagyobb főhiv-ok (Magitratus maior: consul, praetor, censor) kisebb főhiv-ok (Magistratus minores: aedilis, questor, tribunus plebis)
Maiores: kiváltságuk volt a bíborszegélyű toga (toga praetexta) viselése és a díszes szék ( sella curulis) használata. (Ez utóbbi a Minores közül az aedilis curulist is megillette, így a főhiv-ok között a 4. felosztás: magistratus curules és non curules) A vesszőnyalábot (fasces) hordozó “állami testőrség” (lictorok) csak az imperiummal rendelkező főhivatalnokokat kísérte. Valamennyi magistr-nak lictorokból, írnokokból, hivatalszolgákból álló segédszemélyzet (apparitores) állt a rendelkezésére, amely fizetésért (me
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


rces) dolgozott. Emellett a főhiv-nak informális tanácsa (consilium) is volt. A magistr. minores mellett Rómában további kisebb (katonai és polgári) hivatalnokok is tevékenykedtek, így pl.: a nép által választott 24 tribunis militum (katonai magistr.), akik légiónként 6-6 - a hadsereg főtiszti karát alkották a 26 vigintisexviri (kisebb polgári hivatalok). Tisztségviselőik: a 4 praefectus Capuam Cumas, akik 338-tól a praetor helyettesei, később 10 campaniai városban végezték jogszolg-t - a tresviri capitales (v. nocturni), akik Róma 3 börtön- és éjjeliőre - decemviri (st)litibus iudicandis, a szabadságperelben ítélkező 10 fős testület, - a tresviri monetalis, a pénzverők - 4 fős quattorviri viis in Urbe purgandis és 2 fős bizottság (duoviri viis extra Urbem purgandis), akik a Városon belüli és kívüli közutak tisztaságáért voltak felelősek.

104/2



Római jog - I. Történeti rész

8

Az állami főhatalmat (imperium) elemei: (fontos!) 1/ legfőbb polgári hatalom (imperium domi), amely csak a Város határán (pomerium) belüli területekre korlátozódott 2/ falakon kívül a hadsereg főparancsnoka (imperium militiae) 3/ a jogszolgáltatás hatalma (iuristidictio) 4/ jog a népgyűlés összehívására és a tvjavaslatok előterjesztésére (ius agendicum populo) 5/ jog a senatus egybehívására és tanácsának kikérésére (ius agendi cum patribus) 6/ büntetések és kényszerítő intézkedések kiszabásának joga (ius coercitionis). A főhat. átruházásáról szóló határozatot a populus Romanus a közt,korban is a comitia curiata keretében hozta meg (lex curiata de impero). Hivatalnoki hatalom = potestas, Terjedelme kisebb-nagyobb is lehetett. A collegak azonos terjedelmű hat-mal (par potestas) bírtak és bármilyen ügyben önállóan, teljes jogkörrel járhattak el, sőt collegajuk bármely intézkedésének végrehajtását intercessioval megakadályozhatták. Elemei: 1) auspiciumokat végezni (ius auspiciorum) 2) összehívni a népet vmilyen közérdekű ügy megvitatása céljából (ius contionem habendi) 3) tiltakozni collegaja döntése ellen (ius intercetendi) 4) hirdetmények kibocsátása (ius edicendi) csak a magistr. curulest illette meg. A) Rendes magistrátusok A népgyűlések választották. A tisztségre pályázók (candidati) megválasztásuk esetén kijelölt főhiv-ok (magistratus designati) lettek, esküt kellett tenniük és a hivatali idő lejártával ismét meg kellet esküdniük, hogy tisztségüket a törvények szerint látták el. Lehettek: 1. Consul: a közt. létrejöttével az állam élére 2 főhiv-ok került, akik kezdetben a hadvezér (praetor maximus), illetve a bíró (iudex), később pedig a consul nevet viselték. Imperiummal voltak felruházva, melynek alapján a rex végrehajtó hatalmát, valamint a hadvezéri, bírói jogkörét gyakorolták. A rex szakrális feladatit a rex sacrorum (Ianus isten papja) látta el, a valóságos papi-pol-i hat-t idővel a 3 tagú főpapi testület (collegium potificium) feje, a pontifex maximus szerezte meg. 2. Praetor: a peres jogszolgáltatást végezte consulok helyett 367-től. Imperummal rendelkezett, helyettesként gyakorolhatta a consulok többi jogosítványait. Eredetileg csak egy praetor működött, Kr. e. 242-től azonban a praetor peregrinus tisztségének felállításával számuk 2-re, majd a közt. végéig 16-ra emelkedett. Eleinte a 2 praetor mellé újabb collegakat is választottak.

104/3 3. Censor: Kr. e. 443-tól kezdve 5 évente 18 hónapra két censort választottak, akik ugyan magistr. maioresek voltak. de mégsem rendelkeztek imperiummal. Feladata volt:



Római jog - I. Történeti rész

9

1/ lefolytatni a lustrum (5 éves időszak) ideje alatt tartott választási, katonai és adózási célokat szolgáló összeírást (census), melynek során a polgárokat centuriakba és tribusokba osztotta be 2/ összeállítani a senatorok névjegyzékét (lectio senatus) 3/ biz. erkölcsrendészeti szankciókat alkalmazni (regimen v. cura morum) 4/ felügyelni az állami javakat (földek, középületek, közutak, közművek) és az állam nevében szerződéseket kötni az egyes vállalkozókkal. 4. Aedilis curulis: 367-ben létesítették e tisztséget (2 fő, kisebb magistr). Feladatuk: 1) Felügyeltek a középületekre és középítkezésekre (cura aedium) 2) rendészeti jogkört gyakoroltak (cura Urbis) 3) ellenőrizték a piaci árakat és biztosították a gabonaellátást (cura annonae) 4) gondoskodtak a nyilvános játékok megrendezéséről (cura ludorum). Csak potestassal rendelkeztek - volt ius edicendije és iurisdictioja, bírságolási, zálogolási és lefoglalási joga. 5. Quaestor: 447-ben létesítették. Feladata volt: 1) a consulok pü-i beosztottjakén
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


t a Saturnus-templomban elhelyezett államkincstár (aerarium Saturni v. populi Romani) felügyelete 2) levéltár (tabularium) felügyelete. 6. Néptribunus: Kr. e. 494. Viselőinek (tribuni plebis) személye a Városon belül szent és sérthetetlen (sacrosanctus) volt. 1/ Jogukban állt összehívni a plebs üléseit, később a senatusét is 2/ Jogukban állt a magistr-ok intézkedéseit vétójoggal megakadályozni 3/ Jogukban állt támogatást ill. menedéket nyújtani a plebs patr-ok által üldözött tagjainak (ius auxilii, refigium). Számuk előbb 2, majd 10-re emelkedett (449) 7. Aedilis: a pleb. templomok őrei voltak, 367 után pedig a tribuni plebis segítőtársaiként a plebs levéltárát és pénztárát kezelték. A 2 aedilis plebis - a bíráskodástól eltekintve - ugyanazokat a jogokat gyakorolta, mint a aedilis curules.

104/4 B) Rendkívüli magistrátusok Csak különleges esetben, kinevezés (és nem választás) alapján működtek., csak megszabott időtartamra és meghat. feladat elvégzése céljából. Lehettek:-interrex, -praefectus urbi, -decemviri legibus scribundis,



Római jog - I. Történeti rész

10

-tribuni militum consulari potestate -Legjelentősebb közülük az imperiummal rendelkező bíró volt: dictator Akit az egyik consul jelölt ki a senatus egyetértésével, de a népgyűlés véleményének kikérése nélkül, s ez ellen consultársa nem élhetett intercessioval. Legfeljebb 6 hónapra a főhat. teljessége (summum imperium) illette meg. Maga nevezte ki helyettesét, a lovasság parancsnokát (magister equitum).

II. SENATUS
Biztosította a római állam folyamatos működését. Idővel a hivatalviselt magistr-ok tanácsává lett, melynek névsorát kezdetben a consulok, majd a lex Ovinia után a censorok állapították meg. A senatus tagjai (senatores) közé később gazdagabb pleb-ok is bekerülhettek, de valószínűleg csak a patr-okat illete meg a patres megszólítás, míg a pleb-okat conscriptinek (összeírtak) címezték. Feladatai: 1. meghatározta a külpol-t és a hadügyeket, 2. ellenőrizte az államháztartást, 3. felügyelte a szakrális szférát, 4. irányította a közig-t és az igazságszolg-t, 5. a magistr-okok keresztül befolyással volt a belpol-ra. A Ngy-en elfogadott tv-ek eleinte csak akkor léptek hatályba, ha az atyák tekintélye (auctoritas patrum) szentesített őket, ez jóváhagyás után a lex Publilia Philonis (339) óta előre kikérhetővé, majd csak formalitássá vált, a senatusnak továbbra is megvolt a joga, hogy alkotmányosság szempontjából felülbírálja a tv-eket. A senatus határozatai (senatus consulta), amelyek csak tanácsok voltak a magistr-oknak (végrehajtóknak), mégis tverővel rendelkeztek.

III. NÉPGYŰLÉS
Formái: -comitia curiata, -comitia centuriata -comitia tributa A comitiak sajátossága volt, hogy rajtuk vitának nem volt helye. A Ngy. a magistr. kérdésével (rogatio) feltett tvjavaslatról igennel v. nemmel szavazott, eleinte nyilvános, majd 139-től titkos formában. Utóbbihoz a cseréptáblákat (labellae) használtak, amelyekre a VR (uti rogas=ahogy kérdezed, igen)
ill. az A (antiquo=ragaszkodom a régihez, nem) jeleket írták rá. Büntetőügyben a polgárok háromféleképpen szavazhattak: C (condemmo=elítélem), A (absolvo=felmenten) NL (non liquet=nem világos)

104/5 1. Comitia curiata Ez adta meg a felhatalmazást a főhat. gyakorlására, később pedig a censori hivatal viselésére is (lex curaiata de potestate censoria). Egyre inkább csak szakrális feladatokat látott el. Rendszerint a pontifex maximus elnökölt rajta (elnevezése: comitia calata), a consul v. a praetor pedig csak akkor, ha hat-mal való ünnepélyes felruházás céljából gyűlt össze. 2. Comitia centuriata Ugyan eredete a Servius Tullius-féle reformhoz kapcsolódik - bizonyíthatóan csak a Kr. e. V. sz. közepétől működött. A comitia centuriakra (katonai századokra) osztott, 17-60 év közötti férfi



Római jog - I. Történeti rész

11

lakosság (patr., pleb.) gyűlése volt, amelyet a Város falain kívül, a campus Martiuson tartottak Funkciói: 1/ a magistr. maiores megválasztása, 2/ tvhozás 3/ hadüzenet és békekötés jóváhagyása 4/ büntetőbíráskodás államellenes bcs-ek, ill. a polgárok főbenjáró bűnügyei tárgyában. 3.Comitia tributa Területi egységek szerint összehívott Ngy. eretede úgyszintén a S. T. nevéhez fűződik, aki - a hagyomány szerint - először osztotta fel Róma területét tribusokra. (Eredetileg 4 városi (t. urbane: Suburana, Palatina, Esquilina, Collina) és 16 vidéki (t. rusticae) tribus létezett.) A falakon belül a forumon tartottak. Feladatai: 1) a magistr. minores megválasztás 2) tvhozás 3) szövetség kötése külföldi államokkal és uralkodóikkal 4)
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


tvkezés nem pol-i természetű ügyekben. 4. Concilium plebis Ezen a Ngy-en egyedül a plebs tagjai vehettek részt. Határozatai (plebiscita) Kr. e. 287-ig csak a plebsre, később viszont a populus Romanusra is vonatkoztak. Elnöke a tribunis plebis volt, aki csak ilyen formában hívhatott össze Ngy-t. A tribusok alapján szerveződött, ezért többen feltételezik, hogy a lex Hortensiat követően ez a Ngy. összeolvadt a comitia tributaval.

104/6 II) A PATR-OK ÉS PLEB-OK KÜZDELMEI A TVHOZÁS TÜKRÉBEN
A két fő társd-i osztály küzdelme - kompromisszumos alkotmányjogi megoldások révén megteremtette a plebs pol-i jogegyenlőségét. Ennek állomásai: 494 - a plebs tiltakozása (első kivonulás a Szent Hegyre), melynek eredménye a tribuni plebis tisztségének létrehozása, amit 449-ben, a 2. secessio után - a vitatható - leges Valeriae Horatiae erősítettek meg. 445 - patr-ok és pleb-ok közötti házasodás lex Canuleia de conubio tette lehetővé, ezt korábban a XII. táblás tv. tiltotta meg. 444 - katonai parancsnok (tribunis militum) pleb. is lehetett, consuli jogkörrel (consulari potestate) ruházták fel.



Római jog - I. Történeti rész

12

367-366 - leges Liciniae Sextiae: - csökkentették a pleb-ok adósságterheit, - 500 iugerumra korlátozták a közföldekből az egyes polgárok által elfoglalható területet, - előírták, hogy az egyik consult a plebsből kell választani, - az igazságszolg-i hat-ként felállították a praetori tisztséget, amelyet egy ideig csak patr-ok tölthettek be. 326 - lex Poetelia Papiria de nexis: enyhítette az adósrabszolgaság szigorát (megtiltotta az adós megölését és a bilincs használatát). 300 - lex Ogulnia (plebiscitum volt): lehetővé tette pleb-ok jelölését a főpapi tisztségekre, így a plebs a pontifexek testületébe is bejuthatott, de pontidex maximusszá pleb. először csak 254-ben lett Coruncanius személyében. 300 - lex Valeria de provocatione: a római polgárok a magistr-ok ítéletei ellen domi (a Város határán belül) a Ngy-hez fellebbezhettek. A provocatio jogát militiae csak a leges Porciae óta lehetett gyakorolni. 287 - lex Hortensia: a plebiscitumokat az egész populus Romanusra kiterjedő hatállyal ruházták fel.

104/7 A KÉSŐI KÖZTÁRSASÁG KORÁNAK ÁLLAMSZERVEZETE
I. A római birodalom létrejötte A római állam szerveinek a kései közt. idején már egész Itália, sőt a gyarapodó provinciák igazgatását is el kellett látniuk. A római birod. (imperium Romanum) kialakulása évszázadokat vett igénybe. A hatalmas területeket azonban Róma még mindig a városközpontú állam modellje szerint kormányozta, így 3 főrésze: -Róma városa, -Itália -provinciák. 1. Róma városállama A eddigi városállami intézmények egyre nehezebben tudták betölteni eredeti rendeltetésüket, a senatus nem volt többé képes hatalmát a régi módon érvényesíteni a főmagistr-okkal szemben. (A változtatás igénye többször megjelent, de Caesar és Augustus fellépéséig nem voltak sikeresek.) MAGISTRÁTUSOK Továbbra is 2 consul vezette az államot. A praetor mellé már Kr. e. 242-ben collegat állítottak,



Római jog - I. Történeti rész

13

az előbbit praetor urbanusnak, az utóbbit praetor peregrinusnak hívták, kinek meg volt a joga arra, hogy eldönthesse a ius gentium alkalmazásának címén a civiljog v. a peregrinusjog normáit kövesse. (Egyre több az idegen bevándorló, főleg kereskedők.) Továbbra is: -aedilis curulisek 2 fő, rabszolga- és igasbarompiac felügyeletét is megkapta -questorok, censorok -plebeius főhiv-ok: patr-ok is betölthették (pl. Gracchus-fivérek). A magistr. tisztséget elsősorban a vagyonos és előkelő családok tagjai szerezhették meg, a lex Villia annalis (Kr. e. 180), majd a lex Cornelia de magistratibus (82) szerint az egyes tisztségeket meghat. sorrendben és életkorban kellett viselni (cursus honorum): 1) quaestura 30 évesen, 2) aedilitas v. tribunatus 37 évesen, 3) praetura 40 évesen, 4) consulatus 43 évesen, 5) censor és dictator kizárólag consulviselt személy lehetett. A tisztségek viselése között legalább 2 évnek kellett eltelnie. (Ezzel biztosították, hogy tapasztalatlan ne tölthesse be a tisztségeket és leszűkítették a pályázók körét.) Gyakoribbá vált a magistr-ok éves főhatalmának meghosszabbítása (prorogatio imperii), de magánembert is felruháztak ilyen tisztséggel (privatus cum imperio, pl. Pompeius Magnus). Mivel pedig fizetést nem kaptak, de a költségek elvitte vagyonuk nagy részét, szolgálatuk leteltével mint promagistratusok (proconsul, propraetor) 1-1 provincia élére kerültek helytartónak. Később ennek a Sulla-féle alkotmányreform (Kr. e. 81.) intézményes keretet biztosított. 104/8 Új intézménytípus felállítása: Triu
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


mviratus (3 államférfi magánegyezségén alapult) -I. Triumviratust (Kr. e. 60) Iulius Caesar, Pompeius és Licinius Crassus -II. Triumviratust (Kr. 43) Aemilius Lepidus, M. Antonius és Octavianus Már jogszab. (lex Titia) hozta létre, ebből O. került ki győztesen. Tagjait a rendelkezés 5 évre ruházta fel a tresviri reipublicae constituendae hat-t eredményező jögkörével, melyet további 5 évre meghosszíbbíthattak. SENATUS Az egész közt. korában az államelmélet központja és annak legfőbb irányítója maradt. Tagjainak számát Sulla 600-ra, Caesar 900-ra emelte és megkezdte feltölteni módosabb itáliaiakkal. A Ngy-ek formális szerepe mellett a legfőbb államhatalmi szervvé vált. A senatorok szükségállapot esetén a senatus consultum ultimumhoz folyamodtak, amely tejhat-t adott a magistr-oknak a szükséges intézkedések megtételére, kizárva az intercessio és a provocatios lehetőségét. NÉPGYŰLÉSEK Ténylegesen utóbb csak a comitia centuriata (tvhozás) és a tributa működött, egyre inkább háttérbe szorultak.



Római jog - I. Történeti rész 2. Itália

14

Kr. e. 286-ra a katonai hódítások és a szövetségi szerződések követeztében a rómaiak egész Italiát (Rubicon folyóig) uralmuk alá hajtották. Két eltérő jogállású részre oszlott: -ager Romanus -ager peregrinus Az I. sz-ban a szövetséges államok egy része fellázadt a rómaiak ellen: Marsus-háború (Kr. e. 90-88) során Itália népei fokozatosan nyerték el jogaikat: -lex Iulia de civitate Latinis et sociis danda (90) alapján először a Róma mellett kitartó szövetségesek lettek római polgárok, később a lex Plautia Papiria (89) a Pótól D-re élő népek számára, -lex Pompeia de Transpadanis (89) a Gallia Cisalpina peregrinus lakosságának, majd -lex Roscia (49) a Pótól É-ra fekvő közösségeknek biztosította ezt a jogot.] 3. Provinciák A helyi igazgatást a provinciai rendtartás (lex provinciae) szabályozta, melyet a hódító hadvezér és a senatusi bizottság állított össze. A tartományi földek megmaradtak idegen földeknek, mégis római területeknek számítottak. a) A római kormányzat feladatait az első tartományok (pl. Sicilia, Sardinia, Corsica, Hispania) élén még rendes főhiv-ok látták el, akiket Kr. e. 81-ben véglegesen felváltottak a hivatalviselt magistr-ok (proconsul, propraetor). A helytartókat, - akik imperiumuk alapján provinciai edictumokat is kibocsátottak - általuk nevezett helyetteseik (legati) ill. a melléjük beosztott questorok segítették a tvkezési kerületekre (conventus) osztott provinciai polgári, katonai, pü-i igazgatásban. b) a helyi igazgatás többnyire megmaradt az egyes közösségek hatáskörében, melyeknek 3 fő csoportja létezett: a) civitates 1. szövetséges peregrinus városok (foederatae), 2. önk-tal és adómentességgel bíró p. városok (liberae), 3. adófizető p. városok (stipendiariae v, tributariae); b) municipia 1. római polgárjogot nyert p. városok (civium Romanorum) 2. latinjogot nyert p. városok (Latinorum), c) - betelepült római polgárok coloniai (Civium Romanorum pl. 122-ből Iunonia, Karthágó mellett), - latinjogű coloniak (Latinorium pl. 177-ből Carteia).



Római jog - I. Történeti rész

15

105. Ius, fas, mos
I. Kr. e. VIII. sz: Vallási (szakrális) és erkölcsi (morális) és jogi normák nem határolódtak el, a jogszabályok összefonódtak a szokással és az erkölccsel. Komplex normardsz: jogi,. vallási, erkölcsi normák rendszere  MOS vagy mores maiorum (ősök szokásai). II. jogi normák önállóvá váltak: egyes normák kötelező ereje szokások révén megszilárdult, megszegését szankciók bűntették.  SZOKÁSJOG (consuetudo) III. Kr e. 451-450. XII. táblás tv-k: felmutatja: a jog, mint önálló normarendszer sajátosságait Mutatja, hogy a jogot a rómaiak találták ki. Bizonyítéka: latin nyelvben alakult ki előszőr önálló szó a jog megjelölésére  IUS IV. jog fogalma differenciálódik. a) A ius szó jelentésének fejlődése  A ius szó alatt eredetileg a forum Romanum egy konkrét helyét értették, ahol a praetor tvkezett. (in ius vocatio= a praetor színe elé hívják az alperest). Itt zajlott a per első szakasza: in iure eljárás.  Egy másik elvontabb jelentése: vmely magatartás jogszerűségére vonatkozik (szembeállítva az iniuriaval, jogsérelemmel). Pl. aki az éjszakai tolvajt megölte, az iure (jogszerűen) cselekedett, az alaptalanul perlekedő személy, pedig iniuriat (jogsérelmet) követ el.  Miután a ius fogalmát el tudták vonatkoztatni a magatartás ténylegességétől, kialakult a ius elvont, alanyi jogi és tárgyi jogi fogalma is. b) A ius civile (ius Quiritium) A ius tárgyi jog fogalma már a közt. idején differenciálódásnak indult. Civiljog alatt kezdetben a polg
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


rok (cives) közösségeként felfogott római városállam sajátos jogrendszerét értették, amelynek írott formája a XII. táblás tv. (E jogrendszer ellentéte a ius peregrinorium, pl. athéni jog.) Továbbélését megtaláljuk a “polgári jog” kifejezésben. A vallási normarendszer fejlődése Az istenek jogainak tiszteletben tartását (jogok megsértése=nefas) egyre élesebben elhatárolták a jogszab-ok betartásától. Fas: minden olyan magatartás, amely az isteneket nem sérti; mindaz, ami istenséget és a neki szentelt dolgot megillette. Később csak a vallási normák összességét értették rajta, szembeállítva a jogi normákkal. Az erkölcs mint önálló normarendszer Mos: az erkölcsi normák önálló rendszere. E szó alatt gyakran a szokást, szokásjogot is értették. A censori jogalkalmazás alakította ki a mos sajátságos, sui generis fogalmát, ami nem volt azonos a szokásjoggal: biz. olyan társd-i normákat tartalmazott, amelyek sem a ius, sem a fas körébe nem tartoztak. Normáinak megtartására a censor felügyelt, s azok megsértését büntető intézkedés (nota censoria) kiszabásával torolta meg.

105/2



Római jog - I. Történeti rész

16

A jog erkölcsi megalapozottsága A római jogtudósok a jogról úgy vélekedtek, mint amelynek saját keretei és határai között az igazságosságot (iustitia) kell megvalósítani. Nemcsak erkölcsi, hanem jogi parancs (praescriptum iurus) is előírja az emberi élet 3 alapszabályát: honeste vivere, alterum non laedere, suum cuique tribuere = “tisztességesen élni, mást meg nem sérteni, mindenkinek megadni azt, ami őt megilleti.”



Római jog - I. Történeti rész

17

106. A praetor tevékenysége; ius praetorium, ius honorarium (min. tétel)* (Kései közt jogrdsz-e I.)
A praetori jog kialakulásában a praetornak döntő szerepe volt. A Ius civile mellett párhuzamosan érvényesülő jogrdsz. Praetor: - csak szolgáltatja a jogot, de nem alkotja (praetor isu dicere potest, facere non potest) - nem illete meg a tvhozás (legistratio) és tvkezés (uirisdictio)

Főmagistratotok új joganyagot alakítottak ki: IUS HONORARUM - forrása: praetor, aedelis curulis edictumai - legfontosabb összetevője: praetori jog, eredete: a) praetor urbanus peren kívüli jogsegélyei (civiljog szűkre szabta a magistratusok döntési lehetőségeit. A polgárok érdekei védelmére praetor mégis kialakított olyan jogsegélyformát, ami nem támaszkodik a civiljogi szabályokra és ami törbbnyire a szokásjogot jutatta érvényre) b) praetornak tág lehetősége volt a iurisdictio keretében a civiljog érvényesülését korlátozni , sőt a praetor perregrinust nem kötötték a civiljog szabályai, így kialakította a praetori perrendet (ius gentium alapján alakította ki perrendjét) Kr e. II. sz. dereka lex Aebutia de formulis : a praetori perrendet és az anyagi jogi szabályait civiljogi erőre emelte. A római polgárok jogvitáiban alkalmazhatták e joganyagot. DE a praetorti perrendet csak a civiljogi mellé emelte. Az a) és a b) ponttal kialakul a praetori jog. Papinianus (jogtudós): A praetori jog az, amelyet a praetorok veezettek be a civiljog szabályainak kisegítse vagy kiegészítése vagy kijavítása céljából. Így a ius civile és a ius praetorium párhuzamosan érvényesült évszázadokig.. (Cicero egyenrangúaknak említi őket). Fokozatosan kialakul: ius civile - merev, rési, szigorú jogot jelentette (ius strictum) ius praetorium -hajlékony, rugalmas, méltányos (ius aequum - igazságos, mltányos elbíráslás)



Római jog - I. Történeti rész

18

107. Ius civile, ius gentium, ius naturale
A késői közt. korának jogrendszerét alapvetően továbbra is a ius civile határozta meg, amely mellett kifejlődött, majd megerősödött a ius praetorium. Ius civile Róma spec. joga (sajátos jogi normáinak összessége), amely a római polgár vmennyi életviszonyát rendezte mind az állam, mind pedig polgártársai irányában. (Gaius vél.) Párja: ius gentium, ius naturale. Ellenpárja: ius praetorium. A ius civile az idők folyamán - a praetori jog használatának kibővülésével - a ius gentiumhoz és a ius naturalehoz képest egyre inkább a régi, merev, szigorú civiljogot jelentette szemben a hajlékony, rugalmas, méltányos praetori joggal. Kr. e. II. sz-tól a görög filozófia segítségével igyekeztek a civiljog határait fellazítani, így ennek révén jutottak el 3 alapvető kategóriához: a) ius aequitas b) ius naturale c) ius gentium a) aequitas: Polgárok közötti jogegyenlőség eszméje, az igazságos és méltányos elbírálás. A bona fides (jóhiszeműség) a ius aequum szinonimájává vált, ellentétben a szigorú joggal (ius strictum). (A méltányosság fokozatai: - praetori joga
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


lkotás=objektív ésszerűség és igazságosság, jogalkalmazás, - tulajdonképpeni méltányosság=humanitas (jóindulat), eltekintve a tv. ált. szabályainak alkalmazásától.) b) ius naturale (természetjog) Nem vezethető vissza római előzményekre. A term. jog az ember természetes értelmén (naturalis ratio) alapszik, olyan életviszonyokra vonatkozik, amelyek az embernek az állatokkal való közös természetéből erednek. “A ius naturalet az emberek nem ronthatják le” (civilis ratio naturalia iura corrumpere non potest). Eleinte az Isten örök tv-ének tekintették, később Grotius világi alapra helyezte. c) ius gentium (népek joga) Eredetileg a háború ás béke jogát jelentette, szakrális vonásokkal (ius fetiale - papi testület révén). Jelenti még a vmennyi népre érvényesülő jogot is. A ius gentiun és a ius naturale közötti különbség: az előbbiben megtalálható a rabszolgaság intézménye, míg az utóbbiból hiányzott. A római birod-ban egyidejűleg 3 hatályos jogrendszer létezett:  Birodalmi jog elsősorban Itáliában, legfőképpen Rómában jutott érvényre, akár római polgárok közötti, akár r. polgár és peregrinus közötti vitában. Magában foglalja a ius civilet és a ius praetoriumot, majd a jogrendszer differenciálódásával a ius publicumot és a ius privatumot. = tulajdonképpeni római jog.  A helyi népjogok a római hódítás előtti időből erednek (pl. az egyiptomi család- és vagyonjog), ált-ban a meghagyott peregrinus bírói fórumok előtt érvényesültek, de a római



Római jog - I. Történeti rész

19

bíróságok is alkalmazták.  A provinciai jog részei: a) a római jog egyes meghat. tartományokra v. (kifejezett rendelkezéssel) az összes tartományra kiterjesztett szabályai, b) az egyes provinciák számára kibocsátott, a helyi népjogokra is tekintettel lévő provinciai tv-ek, rendtartások (leges provinciae, pl. leges Rupiliar Kr. e. 131. Sicilia), c) tartományok helytartói hirdetményei (edicta provincialia). = nemzetközi magánjog csírái



Római jog - I. Történeti rész

20

108. A principatus államszervezete
A római állam szervei A császárság első felében a római államot 3 tényező alkotja: I) uralkodó, II) köztársasági intézmények III) birodalmi államszervezet. I.) Az állam feje: princeps (a közt.kori . princeps senatus elnevezésből eredt), Augustus tekintélye (auctoritas) a meghatározó, amelyen a császár hatalma alapult. [Ezen felül Octaviuanus (31-23) alk.jogilag is az állam élén állt, hiszen folyamatosan viselte az egyik consuli méltóságot.] Élethossziglan volt felruházva a 1) tribunicia potestasszal (személyének sérthetetlensége, a Ngy. és a senatus összehívásának joga, vétójog); 2) imperium proconsulareval (provinciák feletti legfelső kormányzat joga, infinitum=vmennyire p-ra kiterjedt, maius=nagyobb volt a többi helytartóénál); 3) imperator titulussal (a hadsereg főparancsnokaként, értelmezése homályos); 4) egyben pontifex maximus is volt. Octavianus ezen felül megkapta az Augustus (felséges) melléknevet és a pater patriae (haza atyja). II) A közt-i alkotmány nem lett felszámolva, de egyre kevesebb és fokozatosan eltérő szerepet biztosított az állam hagyományos szerveinek. MAGISTRATUSOK Többségük továbbra is fennmaradt. Augustus alatt még a közt-i szervek választották meg őket, a császárnak azonban ajánlási joga volt (commendatio), ez egyet jelentett a kinevezéssel. E tisztségeket kizárólag a senatori rend tagjain viselték. Consul: a rendes c-ok nem töltötték le hivatali évüket, helyükre az uralkodó újabbakat nevezett ki, igy katonai és pol-i jogosultságuk a császárhoz került; a hiv. elsősorban reprezentatív és jogszolgáltató feladatot töltött be. Praetor: a 18 közül polgári ügyekben jogszolgálatot csak a p. urbanus és a peregrinus végezhetett, a többiek inkább büntetőügyekben ítélkeztek ill. az államkincstárt kezelték (pp. aerarii) vagy korlátozott hatáskörökben jártak el (pl. hitbizonyítvány ésgyámsági ügyekben). Censor: e hiv. már a principatus előtt megszűnt (Kr. u. 84). Aedilis curulis: a 6 főnyi testületben feladatuk a vásári rendfenntartás és bíráskodás. Quaestor: számukat lecsökkentették, ugyanakkor a város q. hatásköre kibúvült az aerariumra is. Felosztva maguk között a prinsepst, a consulokat és a senatusi provinciák helytartóit segítették. Tribunis plebis: 10-en maradtak meg, de szerepük egyre inkább csökkent, inkább polgári ügyekben ítélkeztek. SENATUS Az állami szuverenitás hordozója lett. A 600 senatort ugyan a császár jelölte ki (adlectio), a testület mégsem veszítette el pol-i irányító szerepét. mert 1. megmaradt a az államiság képviselőjének és 2. a hatalomátruházással (sena
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


tus consultum de imperio) legitimálta az uralkodót.



Római jog - I. Történeti rész Feladatai: 1) 14-től a s. választotta meg a magistr-okat és később

21

2) a tvhozás joga is az ővé lett (non ambigitur senatum ius facere posse - “nem kétséges, hogy a s. alkothat jogot”); korábbi hatáskörében: 3) kormányozta Itáliát, a senatusi provinciákat, 4) felügyelt az államkincstárra, 5) büntetőügyben, mint fellebviteli fórum ítékezett (cognitio senatus). NÉPGYŰLÉSEK Tvhozási jogukat nem veszítették el, de szerepük formálissá vált (bár ez a folyamat már a köztban elkezdődött). Az utolsó lex rogata 96-ban született. III) Birodalmi államszervezet: Az új hivatalok (nova officia) kezdetben a princeps magánigazgatási egységei voltak, de fokozatosan bekerültek az állami adminisztrációba. A császár ezen kívül - barátaiból., rokonaiból - tanácsot (consilum) tartott fenn, amely komoly szerepet kapott a tvhozában és kormányzásban. a) igazgató császári főhivatalnokok: részben a magistrok helyébe léptek, részben új feladatokat kaptak. -- praefectus praetorio (2): - eredetileg a császári testőrség parancsnokai volt, egész Itáliára nézve tvhkezési hatáskörrel rendelkeztek, - a princeps helyetteseként ítélkeztek a provinciai helytartóktól hozzá fellebbezett ügyekben, - ált. rendelkezéseket is kibocsáthattak. Komoly szakértelmet kívántak tőlük. -- praefectus urbi: imperiummal felruházott, polgári hivatalnok volt, akit a császár a senatorok közül választott ki. Feladatai: közrend fenntartása (custodia Urbis) arendőri egységek révén (cohors urbana), bíráskodás Rómában és a határtól számított 100 mérföldes körzetben. A korábbi aediles curules rendészeti és igazg-i szerepét vette át. -- további tisztségek: városi rendőrség és tűzoltóság parancsnoka, állam- és hadikincstár kezelői, birodalmi posta igazgatója. A cura Urbist és a censorok biz. feladatait a curatorokra bízták: hadi ügyel felügyelője (c. viarum), vízvezetékek f., középítkezések f., csatornák f.

Constitutio Antoniniana (edictum Caracallae) Kr. u. 212--ben Antoninus Caracalla (211-217) a bir. minden szabad alattvalójára kiterjesztette a római polgárjogot a Latini Iuniani és a peregrini dediticii kivételével. Célja ezzel: a csak római polgárokat terheló öröklési illeték (vicesima hereditatium) mértékét felemeljék. Rómát városközpontú államból formálisan is birodalommá tette



Római jog - I. Történeti rész

22

109. A principatus jogrendszere
1. A ius civile és a ius praetorium a klasszikus korban E kettő fokozatosan egybeolvadt, csupán eredetüket tekintve volt közöttük különbség: a) ius civile: a Ngy-től, a senatustől és a császártól származott. E kifejezés alatt egyre injább a jogtud-t értették, de mivel a jogtudósok anyagának legnagyob részét a magánjog tette ki, így a császárkorban a magánjog jelentést is felvette, a ius privatum szinonímájává vált. b) ius honorarium (praetorium): szabályait a praetorok, az aedilis curulisek, a provinciai helytartók alkották. A praetori és egyéb edicumok jogszabályi jellege megszilárdult, de ezzel a ius h. elveszette a civiljogot megújító szerepét. A praetorok már nem fejtettek ki jogfejlsztő tev-t, ezt a császárkori jogalkotás és a bíráskodás (cognitio extra ordinem) vette át. 2. Ius publicum - ius privatum Új tagozódás mutatható ki, melyet ez a fogalompár (köz-magán) jelöl. Eredetük szerint két különböző gazd-i, társd-i és jogi környezetben jöttek létre. a) ius publicum: a vallási dolgokban, a papi és az állami tisztségekből állt (Ulpianus). b) ius privatum: a polfárok személyi, családi és vagyoni viszonyait foglalta magába. 3. Ius cogens - ius dispositivum a) ius cogens: a közjog szabályai kényszerítőek. (Magánjellegű életviszonyokat is tartalmazott: “a végrendelkzés nem a magán-, hanem a kóz (kógens) jog rész“ (Papinianus). b) ius dispositivum: a magánjogé többnyire engedőek. Ezt diszpozitív jogot engedő jognak (ius permittens) is említik. 4. A mores szerepe Részben tételes jogi normáká alakult, részben kiemelt jelentőséggel bíró rendelkező alapelvekké vált (utalása: boni mores - jó erkölcsök). A szokásjogilag megállapított jó erkölcsbe ütköző (contra bonos mores) magatartás akkor is jogellenes, ha nem is sértett tételes jogi rendelkezést. (Ez a generalis klauzula m,egtalálható a modern polgári tvkönyvekben is.) 5. A magánjog fejlődése a provinciákban A már fejlettnek számító K-i provinciákban a római magánjog behatolását lassította a Róma által fenntartott népjogok és a görög nyelv is. A NY-i provinciákban (Gallia, Hispania) alacsonyabb kulturális szinten helyezkedtek el, a róma