Betekintés: A hazai környezetvédelem történetéről

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


A HAZAI KÖRNYEZETVÉDELEM TÖRTÉNETÉRŐL 1. BEVEZETÉS Hazánk egyik legsúlyosabb környezeti katasztrófája történt, amikor a Tiszába került cián-, majd nehézfém szennyezés a folyó és környéke ökológiai katasztrófáját okozta. Földünk értékeinek mértéktelen kihasználása, a környezetvédelmi szabályok figyelmen kívül hagyása okozta történelmünk egyik legsúlyosabb környezeti katasztrófáját. A nemzetközi szerződések pontos betartásával, idejében szolgáltatott információkkal a káros hatások nagy mértékben csökkenthetők lettek volna. De megemlíthetném a sajóbábonyi ammóniaömlést is, amely a vasúti tartálykocsi meghibásodása miatt következett be. Környezetünket megóvhatnánk nagyobb odafigyeléssel, tudatos környezetvédelmi szemlélet kialakításával. Itt olyan dolgokra is gondolok, mint a szelektív szemétgyűjtés, környezetbarát anyagok használata, az ivóvíz felhasználás és egyéb természeti kincsekkel

való takarékoskodás bevezetése. A Magyar Köztársaság Országgyűlésének 1995. évi LIII. törvénye, a környezet védelmének általános szabályairól a végrehajtásra kiadott hatósági eljárás részletes szabályairól szóló 152/1995.(XII.12.) Kormányrendelettel együtt 1995. június 22-én jelent meg és december 27-én törvényerőre emelkedett. A médiákban igen kis teret kapott a törvény megjelenése, de aki odafigyelt az rájöhetett illetve hallhatta, hogy ez egy korszerű az európai színvonalhoz erősen igazodó, de egyes kérdésekben szigorúbb törvény. Azt hihetnénk, hogy most már minden rendben van. Egyértelműen meg határozták az egyéneknek, szervezeteknek, vállalatoknak, hogy mit kell, illetve mit szabad tenniük. Senkinek nem lenne más dolga, minthogy betartsa a törvényeket és ezzel a környezetvédelem minden problémája megoldódna. Sajnos az élet ennél sokkal bonyolultabb. Egyrészt, mert a környezetvédelem sokkal

bonyolultabb annál, hogy egy törvénnyel és egy a végrehajtására kiadott kormányrendelettel szabályozni lehetne. A környezetvédelemmel - az alkotmánytól, mint alapvető törvénytől kezdve - több száz törvény, kormányrendelet, miniszteri utasítás, szakutasítás foglalkozik. Ennek megfelelően a környezetvédelmi törvényt, egy törvényi szabályozási rendszer egyik alapelemének kell tekinteni, ami önmagában még nem elegendő, azonban az alkotmánnyal együtt meghatározó eleme a törvényi szabályozás rendszerének, ami általános és egyben konkrét feladatokat szab a végrehajtóknak, önkormányzatoknak, minisztériumoknak. Másrészt, mert a környezetvédelmi törvényben illetve a hozzá kapcsolódó törvényi rendszerben meghatározott feladatok anyagi vonzatai nagyon jelentősek. Úgy tűnik , hogy az anyagi áldozatokat sem a társadalom sem a gazdaság szereplői nem nagyon akarják magukra vállalni. Egy tévé riportban nyilatkozta egy

külföldön élő magyar professzor, hogy Nyugat Európa elsősorban abban tud segíteni, hogy javaslatot tesz, mit hogyan kell tennünk környezetünk védelmében, de nekünk kell eldönteni, milyen környezetben akarunk élni, illetve milyen környezetet hagyunk utódaink számára. 2. A HAZAI KÖRNYEZETVÉDELEM TÖRTÉNETE Magyarországon a környezetvédelem már 65 éve törvénnyel biztosított múlttal rendelkezik. A XIX. században kialakuló természettudományok virágzásával és a termelés fejlődésével szorosan összefüggő törekvéseket 1935-ben szabályozták először. A törvényhez vezető út nem volt kitérőktől, buktatóktól mentes. A természetvédelmi célokat, érdekeket a gazdaság tevékenysége, a növekvő piaci igények háttérbe szorították és sajnos napjainkban sem kap megfelelő teret. A termelékenység növelésénél kevés figyelmet fordítottak és fordítanak a természeti értékek megmentésére, megőrzésére, eredeti

állapotának fenntartására. A társadalom szélesebb rétegeinek fel kellett és fel kell ismernie a természetvédelem szükségességét. Ez a felismerési folyamat napjainkban is zajlik és egyre inkább kiterjed a társadalom minden területére. 2.1. KÖRNYEZETVÉDELEM A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON A természet képét az emberi tevékenység a középkor első időszakában még nem változtatta meg jelentősen. A gyarapodó népesség eltartása szükségessé tette újabb és újabb területek meghódítását a termelés számára. Az irtásos földművelés, az erdei legeltetés, a bányaművelés és maguk az emberi települések közvetlenül az erdővel borított területek mellett voltak, melyek az állatvilág számára is kedvező életfeltételeket teremtettek. Az erdők hasznosításának szabályozása gyakran együtt járt a vadászati rendeletek kiadásával. Az első jelentős rendelet II. Ulászló nevéhez fűződik, aki 1504-ben kiadott vadászati

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


törvényében megtiltotta a jobbágyok számára a szabad vadászatot. Az erdei károk megtérítéséről szóló jogszabály Werbőci Hármas Könyvében jelent meg. A középkori rendeletek sajnos nem tudták megakadályozni egyes fajok kipusztulását. Az eltűnt fajok kihalásának ideje általában ismeretlen. Csupán néhány faj eltűnésének ideje ismert, például az őstuloké a tatárjárás utáni időre tehető, a jávorszarvas a XVIII. század második felében már ismeretlen Magyarországon. Az utolsó bölényt 1762-ben ejtették el, de helyükbe már a középkorban is olyan új fajok léptek, mint a dámvad és a fácán. A legjelentősebb változás a török hódoltság idején következett be. Ekkor az ország középső harmadában, a lakott települések, és a megművelt földterületek csökkenése miatt megváltozott az eredeti természeti kép is. Különösen a futóhomok terjedése volt jelentős a Duna-Tisza közén. A táj nagyfokú változására

utal az is, hogy az Alföldön megnőtt a talajvízzel borított terület nagysága. A kihalt településeket, műveletlen területeket újra a természetes növényzet hódította meg. 2.2. A XVIII.-XIX. SZÁZAD KÖRNYEZETVÉDELME A XVIII. század végén megkezdődött a mezőgazdaság átalakulása, de a XIX. századra tehető az igazi kibontakozása. Ez együtt járt a művelési eljárások tökéletesedésével, új növényfajok meghonosításával, de legfőképpen a megművelt terület nagyságának növekedésével. Ekkor kezdett eltűnni az Alföld természetes növénytakarója, az erdőssztyepp, de megfogyatkoztak a hegyvidéki erdőterületek is. A művelés alá vont termőföldek növelésének több útja volt. A szükségesnél nagyobb mértékben irtották az erdőket. A XVIII. században az államhatalom gátat akart vetni az oktalan erdőpusztításoknak és ösztönözte a síkvidéki erdőtelepítéseket. Erre utal Mária Terézia 1769-ben kiadott

Erdőrendtartása is. Az újkori folyamszabályozási és lecsapolási munkálatok az Alföld természetes képében, növény- és állatvilágában alapvető változást hoztak. Több millió hektár vált mezőgazdasági művelésre alkalmassá. A ma jellegzetesen magyar tájnak tartott puszták ekkor alakultak ki. A folyamszabályozási és lecsapolási munkák következtében jelentős szikes területek kerültek felszínre, illetve nagy területeken gyorsult meg a talaj szikesedési folyamata. A mezőgazdasági területek nagysága a futóhomok művelésbevételével is növelhető volt. A futóhomok megkötése a természetes környezet pozitív irányú változása. A Duna-Tisza közének talaján a futóhomokot, az erdészeti módszerek mellett, a kertészeti ültetvények telepítésével kötötték meg. A XIX. században a települések fejlődése és az őket összekötő út- és vasút vonalak építésének tájátalakító hatása is érvényesült. A bányavidékeken

tovább nőtt a fakitermelés, amit csak fokozott a külszíni bányászat megjelenése. Ezek különösen az ország középső részén változtatták meg egyes hegyek, hegyvidékek arculatát. 2.2.1. A XIX. SZÁZAD ESEMÉNYEI Az előbbiekkel együtt járt az élővilág átalakulása is, a természetes flóra és fauna pusztulása. A XIX. században, - főként annak második felében - a Magyarországon meginduló kapitalista fejlődés nyomán megváltozott az ember természetes környezete is. Az élővilág fajokban és egyedekben történő fogyatkozása egyre fokozódott. A természetvédelem ebben az időszakban a természet megismerésével, leírásával vette kezdetét. Magyarországon a természettudományok szélesebb körben való művelése, a kor színvonalára emelése, a reformkorban kezdődött el. Ekkor alakultak meg azok a szervezetek, amelyek majd szószólói lesznek a természettudományi ismeretek művelésének, közzétételének, fejlesztésének. A

Magyar Tudományos Akadémia megalapítása, (1825) főleg az elméleti fejlődést segítette, a gyakorlati eredményeket, a "Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Munkálatai" sorozatban közölték. Ezek a természetvédelmi kérdéskör felvetésének első hazai nyomai. A madártan születéséről, serdüléséről, és növekedéséről Petényi János Salamon -1842-benBesztercebányán adott elő tanulmányt. Felhívta hallgatóit a madarak tudományos megfigyelésére, madártani gyűjtemények létesítésére. Az első mai értelemben vett természetvédelmi elképzelések a hód megmentéséhez fűződnek. Sajnos a Schmitz- féle felhívásnak eredménye nem lett, a hódokat nem sikerült megmenteni. Az utolsó példányt irodalmi adatok szerint 1854-ben ejtették el Ács község határában. A természetvédelemi kérdéskör 1843-ban tartalmazza először, mind a kormányintézkedés szükségességét és azt, hogy az erdészekre kell bízni a

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


végrehajtást. Ezen törekvések megvalósulásához azonban csaknem egy évszázadnak kellett eltelnie . Kubinyi Ágoston az 1843. évi temesvári ülésen pályadíjat tűzött ki egy, az állatkínzások és azok káros következményeiről, hatásairól szóló tanulmány elkészítésére. Petényi pedig ellenezte a féktelen vadászatot, madarászatot és halászatot, mert e tevékenységek a fajok kipusztulását okozhatják. Az állatfajok kipusztulásán túl a természetes növényzet, nevezetesen az erdők pusztulása, pusztítása is figyelmet keltett, de nem tudományos szempontból, hanem gazdasági megfontolások alapján. Az erdők ügyének törvényhozás útján való rendezése még váratott magára. A tudományos élet, a kiegyezés évtizedében élénkült meg újra. Egyesületek alakultak, szerveződtek ujjá. A kapitalizálódó Magyarországon, a vadon élő állatokat, a természetes növényzetet, a különféle természeti képződményeket, most már

nem csak az öncélúnak tűnő rombolások pusztították, hanem a termelés fejlődése is újabb és újabb területeket kívánt. Ezzel egy időben megjelentek a "hasznos" és "káros" kategóriák, amelyekbe közgazdasági szempontok alapján sorolták be az élőlényeket, a termelést segítők a "hasznosak", az azt hátráltatók a " károsak" kategóriájába kerültek. A Magyar Természettudományi Társulat 1866 decemberi ülésen Krisch János azt fejtegette, hogy a mormotákat és zergéket különös oltalom alá kell helyezni. Ha kimondottan a két említett faj megóvását célzó rendelet nem is született, ezek a későbbi rendeletekben, törvényekben védelmet kaptak, így nem jutottak a hód sorsára. A vadon élő állatok megóvásának ügyei közül csak a madárvédelem jutott viszonylagosan állami szintre. A német mezőgazdák és erdészek 1868-as gyűlésükön foglalkoztak a mezőés erdőgazdaságra hasznos

madarak védelmével. Felhívták az Osztrák Magyar Monarchia külügyminiszterének figyelmét, hogy nemzetközi szerződésre van szükség, hiszen a madarak vonulásuk során több országot érintenek, életmódjuk következtében nem lehet őket egy-egy országhoz kötni. Ezzel a felismeréssel Magyarország is jelentős szerephez jutott a madárvédelemben, mivel a Kárpát-medencében fontos fészkelő helyek és madárvonulási utak találhatók. Illés Nándor 1871-ben komoly tanulmányt közölt a rovarpusztító madarak szerepéről a "természet háztartásában" és kérte a madarak védelmének törvénnyel való biztosítását, ugyanakkor felhívta a figyelmet a madárfajok megismertetésének fontosságára is. Magyarországon az 1872. évi VI. törvénycikként bejegyzett vadászati törvény, fészkelési időszakban védte a hasznos madarakat. A monarchia közös külügyminisztere és az olasz kormány külügyminisztere 1875 novemberében aláírt egy

deklarációt. A szerződés alapján a két fél kormánya kötelezte magát, hogy törvényhozási úton szigorú és széles alapra épülő rendszabályokat léptetnek életbe, hogy a földművelésre hasznos madarak védelmét biztosítsák. Az intézkedések kiterjedtek a fészkelő helyek és ivóhelyek körüli védelemre is. A különleges, hatalmas méretű idős fák, az azokkal kapcsolatos hiedelmek, mondák, szinte egyidősek az emberi kultúrával. Illés Nándor "A magyar erdők óriásai és aggastyánjai érdekében” 1879. évi felhívása az "Erdészeti Lapok"-ban jelent meg. Az 1879. évi XXXI. Törvénycikk az erdők fenntartásáról intézkedett. A vadászatról hozott 1883. évi XX. Törvénycikk elősegítette a madarak és más gerinces állatok védelmét. Az 1880-as években hozott, a hazai gazdaság egy-egy ágazatáról rendelkező törvények közül kiemelkedő még a halászatról szóló 1880. évi XIX. Törvénycikk, bár az is igaz,

hogy csak a gazdasági érdekek szempontjából fontos halfajoknak nyújtott védelmet. 1892-ben megkezdődtek a birtokvásárlások. Az államkincstár kezébe került a Tátra jelentős része. A létrehozott erdővásárlási alapból, és más pénzforrásokból - az Államkincstár részére - a Tátrán kívül vidékeken is jelentős erdőterületek vásároltak fel. Az 1894. évi XII. Törvénycikk, a mezőgazdaságról és a mezőrendőrség felállításáról intézkedett. Ugyanakkor felhatalmazták a földművelési minisztert a hasznos madarak védelmének rendeleti úton való szabályozására. 2.3. A XX. SZÁZAD KÖRNYEZETVÉDELME A nevezetes fákkal kapcsolatban kiadott földművelési miniszteri rendelet csekély hatást gyakorolt a továbbiakban, mégis megszületett a nevezetes fákról egy olyan összefoglalás, amely még mindig forrásműként használható Magyarország híres fáival kapcsolatban. A madárvédelem az 1901. évi miniszteri rendelettel

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


kezdődött el hazánkban. Ez egy nemzetközi egyezményben is kifejezést nyert. Az egyezményt 1902-ben az Osztrák Magyar Monarchia, Németország, Belgium, Spanyolország, Franciaország, Görögország Luxemburg, Monaco, Portugália, Svédország, Norvégia és Svájc képviselői írták alá. Az egyezményekben felsorolt védendő madárfajokkal kapcsolatosan vállalták, hogy azok megóvását törvényhozás útján biztosítják, a nemzetközi madárvédelmi egyezmény szövegével összhangban. Az ország törvényei közé Magyarországon 1906.-ban vették fel. Ezzel egy időben a gyakorlati madárvédelem, annak szélesebb, társadalmi alapon való megvalósítása is elkezdődött. A Magyar Országos Állatvédő Egyesület 1909. évi közgyűlésén vetette fel külföldi példák alapján, a "Madarak és fák napját". A természettudományi társulat 1908-ban javasolta, hogy természetvédelmi okokból a Balaton menti Nagyberek lecsapolásának tervétől

álljanak el. Ez a javaslat azonban nem jutott el még a társulaton kívülre se, hiszen a lecsapolásokhoz fontos gazdasági érdekek fűződtek. A természeti tárgyak védelmét össze akarták hangolni a történelmi nevezetességű várak, építészeti emlékek védelmével. A Balaton kutatással összefüggésben, annak eredményeit felhasználva, Lóczi Lajos már 1910-ben felterjesztést készített a Balaton-környék védelméről. A világ természetvédelmi feladatainak megtárgyalására értekezletet hívtak össze 1913. novemberében Bernben. Itt egyezményt kötöttek a természetvédelem közös nemzetközi alapokra való helyezése érdekében. Ezzel egymás természetvédelmi eredményeit kívánták összehasonlítani, hasznosítani, ezeket közösen létrehozandó elvek alapján befolyásolni, fejleszteni. A természetvédelmi törvénytervezet részletes kidolgozása érdekében 1914-ben megyénként bizottságokat kívántak szervezni. Az elképzelések

között szerepelt, hogy egy kormánybiztos kinevezésével a természetvédelemnek országos felelőse, állandó képviselője legyen. Az 1914 szeptember14-re kitűzött tanácskozást már nem tartották meg. A gyorsan terebélyesedő háború, sajnos a magyar természetvédelem ügyét hosszú időre háttérbe szorította. Láthatjuk, hogy a természetvédelem ügyét hazánkban viszonylag korán, kormányzati szinten kezdték megoldani. A háború kitörésével a természetvédelem megvalósítása újra visszakerült az egyesületek és magánszemélyek szintjére. 2.3.1 AZ ELSŐ TERMÉSZETVÉDELMI TÖRVÉNY Az első természetvédelmi törvény megalkotása példátlanul hosszú ideig tartott. Az első világháború után eltelt több mint 15 év alatt olyan események zajlottak az országban, amelyek az ország történelmében mélyreható változásokat idéztek elő. Ez a magyarázata a természetvédelem háttérbe szorulásának. A trianoni békeszerződés

alapján, az erdők, erdőkkel borított területek mintegy 84%-át csatolták el, az ország erdőállománya 26%-ról 11,8%-ra esett vissza. Az állami erdészetet még nagyobb veszteség érte, hiszen a több mint 1,1 millió kh állami erdőbirtoknak az utódállamokhoz kerülésével nemcsak a korszerűen berendezett erdőgazdasági egységek, hanem a már természetvédelemre kijelölt területek jelentős része is kikerült a hatásköre alól. A természeti emlékként összeírt, kijelölésre felterjesztett területeknek összesen 70%-a került, az utódállamokhoz. Ennek ellenére a természetvédelem ügye továbbra is napirenden maradt. A Balaton Társasággal együtt, a Természettudományi Társulat már 1920-ban felterjesztéssel fordult az oktatásügyi tárcához, a tihanyi gejzírkúpok és egyes állattani értékek védelmének ügyében. A balatoni kultúra fejlesztését célzó tevékenység egységes irányítására, 1921-ben kormánybiztost neveztek ki, de a

Balaton környék megfelelő védelmét továbbra sem oldották meg. A Balaton, közelebbről a Kis-Balaton lett, a hazai gyakorlati természetvédelem próbaköve. Az elkövetkező időszak legtöbbet vitatott kérdésévé vált a Balaton környék megfelelő védelme. 1923-ban, Párizsban nemzetközi természetvédelmi kongresszust tartottak. A tanácskozás jórészt azt célt szolgálta, hogy a korábban Német valamint Svájci és Osztrák befolyás alatt álló nemzetközi ügyeket, - a háború után kialakult politikai helyzetnek megfelelően Francia alapokra helyezzék. A párizsi értekezlet fontos a hazai természetvédelem történetben is, mivel ezek után már nem lehetett tovább halogatni a háború kitörése miatt elmaradt természetvédelmi tanácskozás megtartását. A földművelésügyi miniszter 1924 februárjában hívta össze az érdekelt intézmények képviselőit. A tanácskozáson határozatba foglalták, a természetvédelmi törvény sürgős

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


megalkotásának szükségességét. Sajnos ennek a végrehajtása nem történt meg. A Balaton természeti szépségeinek védelme végül 1929-ben került a képviselőház elé. A világgazdasági válság enyhültével, újra felvetődött az erdőtörvény ügye. A kidolgozott törvénytervezetben már megfogalmazódik a tájvédelmi körzet és a turisztika kérdésköre is. Az erdő törvénytervezet 1933-ban került a miniszter asztalára. A törvényjavaslat 1934-ben került az alsóház elé, a felsőház módosító indítvány nélkül elfogadta. Így készülhetett el Magyarországon az 1935. évi IV. természetvédelmi törvény. Ez a rendelkezés élénk érdeklődést váltott ki külföldön is, hiszen a magántulajdonon alapuló társadalmi- gazdasági viszonyok között a legmesszebb ment, az erdőkben folyó gazdálkodás befolyásolásában. 2.3.2 A KÖRNYEZETVÉDELEM HELYZETE A II. VILÁGHÁBORÚ UTÁN A II. világháború után, -1945-től- elvált a

Nyugat-európai és a Kelet-európai gazdasági fejlődés. Nyugaton a fogyasztói társadalom modellje vált uralkodóvá. A keleti részen pedig megvalósult egy centralizált hiánygazdaság. A háború utáni gazdasági verseny és gyors fejlődés kezdetben nem tartalmazott környezetvédelmi szempontokat. A termelés felfutása, a gazdasági növekedés nem csak életszínvonal emelkedést hoztak, hanem jelentős környezetrombolással, fokozott nyersanyag és energia felhasználással is jártak. A 70-es évek átmeneti gazdasági válsága mutatott rá, hogy a környezeti problémák hátráltatják, esetleg visszavethetik a gazdasági fejlődést. Sajnos Magyarországon minden feltétel hiányzott az állami környezetvédelem kialakulásához. A centralizált politikai-, gazdasági érdekek miatt az ökológiai szempontok a háttérbe kerültek. Az új életforma jelképe lett a lakótelep közelébe épült gyárkémény. Az 50-es, 60-as évek beruházási gyakorlata, hogy

új városok, nagyüzemek sokaságát építették fel úgy, hogy számításba sem vették a természeti, környezeti hatásokat. A környezetvédelemmel foglalkozni kívánó vagy érdekelt társadalmi erőket elnyomták. Az emberek teljesen tájékozatlanok voltak ökológiai ügyekben azok titkossága folytán. A lényeg azonban az volt, hogy a szocialista ipar képtelen volt előteremteni a környezetvédelem megalapozásához szükséges pénzt. Hiányzott a piaci illetve társadalmi érdekeltség, politikai struktúra. A politikai rendszer hosszú ideig megkísérelte távol tartani az országot a nemzetközi környezetvédelem 60-as években elindult folyamataitól. A 70-es években keletkezett dokumentumokban az a nézet uralkodott, hogy a szocializmusban nincs szükség önálló környezetvédelemre, mert a gazdaság minden szereplője belső kényszerek alapján automatikusan védi a környezetét. A magyarországi környezetvédelmi gondolkodás alakulásában döntő

szerepe volt a bősnagymarosi vízlépcső megépítése ellen tiltakozó mozgalmaknak. Azonban ezek nem csak környezetvédelmi profillal léptek fel. Elszigeteltek voltak és a környezetvédelem ügyét összekapcsolták a más politikai követelésekkel. Az első botrány 1965-ben robbant ki a balatoni halpusztulás ügyében. Ekkor derül ki, hogy a Sajó holt vízzé vált. Fürdési tilalmat rendeltek el a Duna több szakaszán is, az ott tapasztalt szennyeződések miatt. A környezetvédelemben érdekelt szakemberek informális csatornákon keresztül egyértelművé tették a kormány számára, hogy időszerűvé vált a környezetvédelem intézményeinek megalakítása. A politikai hatalom kénytelen volt alkut kötni ezekkel a csoportokkal, mert nyugati kapcsolatai és hitelei miatt figyelembe kellett vennie a nemzetközi közvélemény alakulását, másrészt félt hogy a környezetvédelmi mozgalmak tömegesen elterjedhetnek az országban. Ezért az illetékesek egy

szűk hatáskörű és csekély tényleges hatalommal rendelkező állami környezetvédelmi intézmény rendszer kiépítését engedélyezték. Ez egy politikailag erősen kontrollált, de pénzügyi forrásokat már igénylő rendszer volt. 2.3.4 A RENDSZERVÁLTÁS UTÁN A rendszerváltás után az addig is kis mértékben működő környezetvédelmi szabályok betartása végképp megrekedt. A privatizáció során például a mezőgazdaságban eltűntek azok a csatornahálózatok, melyek a belvíz elvezetését biztosították. Emiatt jelenleg több tízezer hektár mezőgazdasági terület van víz alatt. A Magyar Köztársaság környezetvédelméről az 1995. évi LIII. Törvény (továbbiakban tv.) és a végrehajtására kiadott 152/1995 (XII. 12.) kormányrendelet (a továbbiakban kormányrendelet) ad alapot egy átfogó törvényrendszernek. A törvény és a kormányrendelet csak mint egy keretet ad a környezetvédelem jogi szabályozására. A 1935 évi első

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


törvény óta közel 200 tv, kormányrendelet, miniszteri utasítás foglalkozik a környezetvédelemmel. A tv. 10 fejezetből és 110 paragrafusból áll. E törvény rendelkezéseivel összhangban külön törvények rendelkeznek: A bányászatról, az energiáról, az erdőkről, az épített környezet alakításáról és védelméről, a termőföldről, a halászatról, a közlekedésről, közlekedési ágazatonként, a katasztrófák megelőzéséről és következményeik elhárításáról, a területfejlesztésről, a vadgazdálkodásról, a vízgazdálkodásról, a hulladékokról, a veszélyes anyagokról. Az élővilág változatossága, élőhelyeinek megvédése, a tudományos, kulturális vagy esztétikai értékkel bíró területek képződmények, létesítmények megőrzése és helyreállítása érdekében szintén külön törvények rendelkeznek a természet és a táj védelméről, az állatvédelemről, állategészségügyről, a növényvédelemről,

növényegészségügyről, a műemlékvédelemről. A törvény célja: Az ember és környezete harmonikus kapcsolatának kialakítása, a környezet elemeinek és folyamatainak védelme, a fenntartható fejlődés környezeti feltételeinek biztosítása. A törvény a kiszámíthatóság és a méltányos teherviselés elve szerint megfelelő kereteket jelent az egészséges környezethez való alkotmányos jogok érvényesítésére. A törvény hatálya kiterjed: az élő szervezetek és a környezet élettelen elemeire, ezek környezete; a környezetet igénybe vevő, termelő, veszélyeztető, illetőleg szennyező tevékenységre; o Természetes és jogi személyekre, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekre; o a nemzetközi szerződésekből adódó környezetvédelmi feladatok ellátására. o o A környezetvédelmi alapfogalmaknál meghatározza: o o o o o o o o o a környezeti elem; a környezet; a természeti erőforrás; a környezeti igénybevétel és

terhelés; a környezetszennyezés; a környezetszennyezettség; a környezethasználat; a környezetkárosítás; a környezetkárosodás; o o o o o o o o o o o o o a környezetveszélyeztetés; a környezetre gyakorolt hatás; a hatásterület; az érintett; a helyi környezetvédelmi ügy; az igénybevételi határérték; a kibocsátási határértéket; a szennyezettségi határérték; a leghatékonyabb megoldás; a fenntartható fejlődés; a elővigyázatosság; a megelőzés; és a környezetvédelem fogalmait. Amint látható a törvény tulajdonképpen a környezetvédelem teljes területét átfogja és annak alapfogalmait tisztázva lerakja a Magyar Köztársaság környezetvédelmének alapjait. 2.3.5 AZ IDŐSZAK FŐBB KÖRNYEZETVÉDELMI TÖRVÉNYEI, RENDELETEI. 1. 1947 évi vadászati rendelet /túzok, és az ugartyúk védelméről; 2. 1947 Országos Természetvédelmi Tanács megalakulása; 3. 1449 évi 4235/1949. M. T. rendelet/1935 évi törvény

módosítása; 4. 1952 Tihanyi Tájvédelmi Körzet megalakítása; 5. 1954 évi madárvédelmi rendelet; 6. 1961 évi 18/1961. Számú törvényerejű rendelet /1935évi tv. Hatályon kívül helyezte, Országos Természetvédelmi Hivatal létrehozása; 7. 1972 új alkotmány (mindenki számára kötelezővé tette az ország természeti értékeinek védelmét); 8. 1973 Hortobágyi Nemzeti Park létrehozása; 9. 1976. évi II. törvény az emberi környezet védelméről; 10. 1982 évi törvényerejű rendelet a természetvédelemről; 11. 2111970 kormány rendelet a fák védeleméről; 12. 1995. évi LIII. Törvény a Magyar Köztársaság Környezetvédelméről; 13. 152/1995 (XII. 12.) kormányrendelet az 1995. évi LIII. Törvény végrehajtásáról. 2.3.6 ÖSSZESSÉGÉBEN 1947-től napjainkig mintegy 50 törvény foglalkozik a környezetvédelemmel, ebből 8 törvény a hazai környezetvédelem szabályozásával. A többi törvény, pedig különböző nemzetközi

szerződések törvényre emelkedését, vagy kihirdetését jelentik. A vizsgált időszak alatt még mintegy 10 kormányrendelet születik a törvények végrehajtásának rendjére. 30 Miniszter Tanácsi rendelet születik ennek körülbelül a fele a hazai környezetvédelmi feladatok megfogalmazása. A különböző miniszterek és minisztériumok mintegy félszáz miniszteri rendelettel szabályozták a környezetvédelmet. 3. ÖSSZEGZÉS Környezetünk jelenlegi állapota szorosan összefügg nemzeti fejlődésünk sajátosságaival és a világban általánossá váló globális problémákkal. Történelmünkre, különösen gazdasági történelmünkre, jelentős befolyással volt mindig az a terület amelyen éltünk és élünk, annak adottságai klimatikus viszonyai, élővilága. Napjainkra a kölcsönös hatások ellentmondásokkal teli, jogos aggodalomra okot adó ökológiai helyzetet alakítottak ki. Magyarországon régiókban koncentrálódó és szennyező

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


termelési rendszerek jöttek létre. Az átgondolatlan ipar politikai irányzatok – rendszeresen figyelmen kívül hagyva a környezetvédelmi szempontokat – szerkezetében is torz, közepes technológiai színvonalú anyag- és energia igényes, hosszabb távon is még kedvezőtlenebb hatású ipari környezetet eredményeztek. A mezőgazdaságban a hagyományos – a természettel harmonizáló, megközelítőleg zárt ciklusú, hulladék mentes – gazdálkodás felszámolásával, egy időlegesen termelékenyebb, de a természeti adottságoknak nem mindenkor megfelelő rendszer alakult ki. Nyersanyag lelőhelyeink zöme ma már kedvezőtlen adottságúnak számít, kiaknázásuk csak jelentős környezeti terheléssel járó módon történhet. A hazai nyersanyagok felhasználásának kiváltása, részben helyettesítése korszerűbb, produktívabb gazdaság irányába hatna. Épített környezetünk egyrészt konzerválta az elmaradottságot, másrészt a lakosság

értelmetlen koncentrációjától rendszeresen elmaradó infrastrukturális beruházásokkal olyan feszültségek forrása, amelyek szintén csak hosszabb távon oldhatók fel. A piacgazdaság irányába mutató új intézkedések, szabályozók, adó-, ár-, és hitelpolitika környezetvédelmi hatása még kellően nem érzékelhető. Az ország területének több mint fele alkalmatlan a hulladékok elhelyezésére, az eddigi gyakorlat ezzel a ténnyel nem számolva "időzített aknákat" hagyott hátra. Az 1995-ös környezetvédelmi törvény előírásainak betartása, a hozzátartozó végrehajtási utasítás kidolgozása előre mutató komplex megoldás a problémák kezelésére.