Egészségügy | Anatómia » Szövettan tételek, 2003

Alapadatok

Év, oldalszám:2003, 33 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:222

Feltöltve:2009. július 23.

Méret:247 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!


Tartalmi kivonat

ANATÓMIA III – SZÖVETTAN 2. Orrüreg és felső légutak szöveti szerkezete.  Orrüreg szöveti szerkezete  Az orrüreg szövettanilag három részre osztható.   1. Regio cutanea Gyakorlatilag a vestibulum nasinak fele meg, ahol egy vékony csíkban a kültakaró többrétegű elszarusodó laphámja befordul az orrüregbe. Ez a szakasz a limen nasiig tart A bőrfüggelékek közül faggyúmirigy, verejtékmirigy és megvastagodott szőrszálak jellemzik ezt a területet.                  2. Regio respiratoria Az orrüreg legnagyobb részét alkotja, melyhez az orrsövény és az alsó két orrkagyló és orrjárat tartozik. A területet nyálkahártya borítja A hám típusos légúti hám, tehát többmagsoros csillós hengerhám kehelysejtekkel. A csillók a garatűr felé csapkodnak, a kehelysejtek musinosus

nyákot termelnek. A hám alatti lamina propriában egyéb többsejtes kevert nyékmirigyek is találhatók (glandulae nasales). Ebben a rétegben gyakorilak a lymphocyták és plazmasejtek, helyenként nyiroksejtes infiltráció található. A nyálkahártya alatt gazda kapillárishálózat fut, amelyek a csonthártyáról indulva árkádszerűen szövik be a nyálkahártya alatti területet. A véráram iránya épp ellentétes a belégzett levegővel. Az orrmelléküregeket ugyanilyen hám borítja, de valamivel vékonyabb, és kevesebb a kehelysejt. A lamina propria itt erősen összenő a periosteummal 3. Regio olfactoria Az orrüreg kupolájának kb. 500 mm2 területű nyálkahártyáját képezi, melynek a szaglásban van elsőrendű szerepe. A szaglóhámban nincsenek motilis csillókkal rendelkező sejtek és hehelysejtek, helyettük a szaglósejteket találjuk. Ezek bipoláris neuron jellegű érzékhámsejtek. A sejtek magjai az alaphoz közel helyezkednek el, kerekek.

Perifériás nyúlványok a hám felé nyúlik, melyek a szaglóbunkóban végződnek. A szaglóbunkó a hám legfelszínesebb rétegéig tart, itt a felszínen szaglócsillókat ereszt. A centrális nyúlványok a fila olfactoriában szedődnek össze. A szaglósejtek közeit nagyjából ugyanilyen magasságú támasztósejtek tültik ki, melyek lamina basalison ülnek. A lamina basalishoz közel, a hám alapi részén kicsiny köb alakú sejtek, a tartaléksejtek helyezkednek el. A lamina propria egybeolvad a csonthártyával, melyben vér- és nyirokerek és a szaglórostok futnak. Találunk itt ún szaglómirigyeket, melyek elágazó tubuloalveoláris mirigyek, és híg váladékot termelnek a felszínre. ANATÓMIA III – SZÖVETTAN  Felső légutak szöveti szerkezete   Nasopharynx. Hasonló a szöveti szerkezete, mint az orrüreg regio respiratoriájának. Ami eltérő,

hogy a nyiroksejtek felhalmozódása különösen kifejezett a lamina propriában a fülkürtök nyílása környékén (tonsilla tubarioa).   Larynx. A garatot az alsó légutaktól elválasztó rész, melyet a garat felé az epiglottis zár le. A gégének ez a legjellemzőbb képlete. Az epiglottis hámja nem egységes a teljes felszínen. A facies oralis hámja többrétegű el nem szarusodó laphám, melybe magas kötőszöveti papillák nyúlnak be. Ez segít elkülöníteni a facies laryngeától, ahol is kötőszöveti papillák nincsenek, a felszíni hám azonban még nem sokban különbözik. A gégei felszín hámja az epiglottis tövénél azonban fokozatosan átmegy a gége többi részét jellemző légúti hámba, tehát többmagsoros csillós hengerhám kehelysejtekkel. Kivételt képeznek ez alól a hangszalagok, melyeket ismét többrétegű el nem szarusodó (vagy gyengén elszarusodó) laphám borít. A lamina propria több apró kevert nyálmirigyet

tartalmaz, amely jellemző az epiglottis laryngealis felszínén (glandulae epiglotticae). A kötőszöveti rétegben rendkívül sok a rugalmas rost, melyek együttesen a membrana fibroelasticát alkotják. A hangszalagok is lényegében ennek a rétegnek a megerősödései Az epiglottis vázát rugalmas porc adja, mely körül jól látható a perichondrium. A gége porcos vázának egyéb helyein hyalinporc található. A hangszalagokhoz közel harántcsíkolt izomrostok tűnnek fel.                Trachea. A vázát C-alakú hyalinporcok alkotják (perichondrium megfigyelhető), melyek között kötőszövetes lemezek feszülnek ki (pars cartilaginea). A C két vége között a simaizomból, elasticus rostokból és nyálkahártyából álló pars membranacea húzódik. A nyelőcső külső felületén tunica adventitia található. A nyálkahártya hámja típusos légúti hám. A lamina propria rendkívül sejtdús, bevándorló

lymphocyták, plazmasejtek, hízósejtek és Eo granulocyták népesítik be. A lamina propria és tunica submucosa határán kevert mirigyek találhatók (glandulae tracheales). Brunchus. A fő bronchusok (bronchi principales) megtartják a légcsőre jellemző szövettani képet. Azonban a bronchusfán előrehaladva a kép egyre egyszerűsödik: a porc visszaszorul, a simaizom előtérbe kerül. ANATÓMIA III – SZÖVETTAN 3. A tüdő szöveti szerkezete.  A brochusfa           A bronchus principalis illetve bronchus lobaris a tüdőbe lépve mind kisebb darab hyalinporccal rendelkeznek. A tracheára jellemző alakú porcok eltűnnek, a porcok feldarabolódnak, egyre kisebb szigetek formájában láthatók. A porcokkal ellentétben viszont a simaizomelemek előtérbe kerülnek. A bronchusfán előre haladva a bronchusok dichotomikus elágazódásai a

jellemzők, melyekkel a légutak átmérője egyre kisebb lesz. A bronchus lobarisok a saját lebenyeiken belül bronchus segmentalisokra oszlanak, majd a bronchus terminalisok következnek. Ez utóbbiak átmérője kb 1 mm, és falukban még itt-ott apró porcszigetek láthatók. A bronchus terminalisok elágazódásai a bronchiolusokat adják, melyek az első olyan szakaszok, ahol nincsen porc. Az egy bronciolus oszlásaihoz tartozó tüdőterületet nevezzük lebenykének vagy lobulusnak. A lobulusok piramis alakú területek, melyeket vékony kötőszövetes septumok választanak el egymástól. A bronchiolusok 2-4 bronchiolus respiratoriusra oszlanak, emlyekből már néhány alveolus kitüremkedik. A bronchiolus respiratorius számos hosszú járatra, az ún. ductus alveolarisra oszlik, melyek tágult részei a saccus alveolarisokba vagy egyedi alveolusokba mennek át. A saccus alveolarisokból az alveolusok csoportja nyílik. A bronchusfánál érdemes megjegyezni, hogy azzal

együtt oszlik a tüdő artériás rendszere, tehát az arteria pulmonalis is. Ezeknek az artériáknak a nagyvérköri artériákhoz képest sokkal vékonyabb a faluk, amely az alacsony kisvérköri nyomás miatt van. A tüdő vénái nem a bronchusokkal, hanem a lebenykéket elválasztó kötőszöveti sövényekkel futnak együtt.  A bronchusfa szöveti jellemzői         1. Bronchus lobaris és segmentalis Az epithelium többmagsoros csillóshám kehelysejtekkel, ám a hám alacsonyabb, és a kehelysejt kevesebb, mint a tracheában. A lamina propria vékony, a mucosa-submucosa határon simaizomsejtek találhatók. A submucosa lazarostok kötőszövet, kevert nyálmirigyekkel. A submucosa külső részén porcszigetek vannak. A legkülső felszín a tunica adventitia. 2. Bronchiolus Nincsen porc, nincsenek mirigyek és kehelysejt, a lamina propria simaizomtartalma megnövekedett, az epithelium hámja fokozatosan átmegy egyrétegű csillós hengerhámba.

A simaizom összehúzódása miatt a bronchiolus keresztmetszete típusos csillag alakú. ANATÓMIA III – SZÖVETTAN     3. Bronchiolus respiratorius Az epithelium egyrétegű köbhám. A lamina propria kevés kötőszövetet, és spirálisan rendeződött simaizomsejteket tartalmaz. Néhány alveolus nyílik a falából.   4. Ductus alveolaris Köbhám béleli, mely alatt kevés, gyűrű alakban rendezett simaizomsejt található.   5. Saccus alveolaris, alveolus Az epithelium kétfajta sejtet tartalmaz. Az egyik az I típusú pneumocyta, mely egyrétegű laphámsejt. Százalékos előfordulási aránya kevés, de az alveolusok felszínének 90%-át borítja, egy-egy sejt nagy felületen helyezkedik el. A másik sejt, a II. típusú pneumocyta köbhám, melynek funkciója a surfactanttermelés Citoplazmájuk nagy vakoulumokat tartalmaz, mely miatt

habosnak tűnik Ez a sejtfajta bedomborodik az alveolus lumenébe. Számuk jóval nagyobb, mint az I típusú pneumocytáknak (60-95%). Az interalveolaris septum az egymáshoz fekvő alveolusok falából tevődik össze, és közük kapillárisokat tartalmazó kötőszövet húzódik. A kötőszövetben elasztikus és reticularis rostok figyelhetők meg. A septum fontos sejtes alkotó az alveolaris makrophag (MPS), a hízósejt, a fibroblast és a neu granulocyta.     A vér alveolus barrier a következőkből épül fel: endothel lamina basalis lamina basalis alveolusfal. ANATÓMIA III – SZÖVETTAN 5. Szájüreg: ajak, bucca, gingiva, szájpad, nyelv szöveti szerkezete.  Ajak szöveti szerkezete      Az ajak vázát a m. orbicularis oris adja, így a haránt irányban készült metszeten harántcsíkolt izomszövet keresztmetszete tűnik fel.

Ezt fedik be a bőr és a nyálkahártya Az ilyen metszetnek három szabad- és egy vágott széle van. Az elülső szabad szélt bőr fedi, melyet pars cutaeneanak hívunk. Hámja többrétegű elszarusodó laphám, mely alatt a dermis, hypodermis található. Ezekben a bőr jellegzetes járulékos függelékei megtalálhatók. A felső szabad szél a rubor labii vagy ajakpír. Átmeneti jellegének megfelelően gyengén elszarusodó többrétegű laphám borítja, melybe kapillárisokban gazdag kötőszöveti papillák nyomulnak. Ezen a területen szőrtüszők és faggyúmirigyek nincsenek A hátsó szabad szél (pars mucosa) a vestibulum oris felé néz, és nyálkahártya borítja. Hámja többrétegű el nem szarusodó laphám, melybe a lamina propria felől távolálló kötőszöveti papillák nyomulnak. A submucosa különösen vastag, melyben kollagénrostok rögzítik a nyálkahártyát a m. orbicularis orishoz Ezen a területen nyálmirigyek is találhatók (glandulae

sublabiales).  Bucca és gingiva szöveti szerkezete      Belső felszínét nyálkahártya fedi, melynek hámja itt is a típusos szájüregi többrétegű el nem szarusodó laphám. A hámban mindenütt előfordulnak melanocyták, Langerhanssejtek, Merkel-sejtek, esetleg lymphocyták A hám a szájüreg többi részéhez viszonyítva a buccán kifejezetten vastag. A lamina propria erekben és idegekben gazdag, laza kötőszövet. A gingiva területén igen magas és szorosan álló kötőszöveti papillák rögzítik a hámot a kötőszövethez, a buccában ugyanezek laposak, és egymástól távol állnak. A tunica submucosa laza rostos kötőszövetből áll, mely zsírszövetet, mirigyeket tartalmazó terület. A gingiva területén ez vékony, vastag kollagénrost nyalábokat tartalmaz, melyek szilárdan rögzülnek a periosteumhoz. A bucca submucosája vastagabb, és a kollagénrostok fő feladata a nyálkahártya izomhoz, illetve annak fasciájához való

rögzítése. A pofánál a lamina propria összekeveredik a submucosával, benne nyálmirigyek találhatók (glandulae buccales). A gindivát a sulcus gingivalis választja el a fogak zománc rétegétől, mélyebben a foggyökér cement burkolatához kapcsolódnak.  Szájpad szöveti szerkezete  A kemény szájpad szöveti szerkezete megegyezik a gingivával. Hámja a típuos szájüregi hám, melybe magas, szorosan elhelyezkedő papillák nyomulnak a lamina propria felől. A lamina propria alatt igazi submucosa nem található, annak kollagénrost kötegei a periosteumhoz rögzülnek. ANATÓMIA III – SZÖVETTAN     A lágy szájpad mindkét oldalán nyálkahártyával borított, de csak a szájüregi felszínen találjuk meg a típusos szájüregi hámot, amiben ízlelőbimbók találhatók. Az orrgarati felszínét légúti hám, tehát többmagsoros csillós

hengerhám borítja. A szájüregi felszín lamina propriájában gyakori a lymphocyta infiltráció. A tunica mucosa alatt mindkét felszínen mucinosus mirigyek helyezkednek el (glandulae palatinae) a submucosában. A lágy szájpad középső zónáját annak harántcsíkolt izmai alkotják.  A nyelv szöveti szerkezete       A fő tömegét harántcsíkolt izomnyalábok alkotják, melyek a tér három fő irányába rendeződnek. Az izomrostokat a sagittalis irányú kötőszövetes septum linguae két oldalsó csoportra osztja. Az izomrostok között zsírszövet és perifériás ideg- és érkeresztmetszetek láthatók. A nyálkahártya jelentős különbségeket mutat a szájfenéki és a szájüregi oldalon. A szájfenéki oldalon sima, nem papillázott, mely folyamatosan megy át a szájfenék nyálkahártyájába. A nyelvháton a hám szintén a típusos szájüregi hám, de itt a lamina propria számos kiemelkedést, papillákat képez, ami miatt a

nyelv érdes tapintatú. A sulcus terminalis mögött, a radix linguae nyálkahártyája alatt nyirokfolliculusok jelennek meg, melyek alkotják a tonsilla lingualist. A lamina propris laza rostos kötőszövet, mely összenő az alatta elhelyezkedő submucosával. Ez utóbbi a nyelvháton és a nyelvcsúcson vastag, kollagénrostokban gazdag, ínszerű kötőszövetes lemezt alkot (aponeurosis linguae). A submucosában háromféle mirigy található: 1. Ebner-féle serosus mirigyek: a papillae vallatae és foliatae alatt; 2. mucinosus mirigyek: a nyelvgyökön; 3. kevert mirigyek: a nyelvcsúcson  A nyelvháton alakjuk szerint négyféle papillát különböztetünk meg:    1. Papillae filiformes A legnagyobb számban előforduló, mechanikai funkcióval bíró papillák. A sulcus terminalisszal párhuzamos sorokba rendeződnek úgy, hogy csúcsúk a garat felé néz. Tengelyében kötőszövetes törzs helyezkedik el, mely az alaphoz rögzíti Hámja a csúcsnál

változó mértékben elszarusodhat, a nyelvháti lepedék a fokozott szarusodás terméke. A papillákban számos idegvégződés és tapintó végtest található.      2. Papillae fungiformes Felül kiszélesedő, gomba alakú papillák, melyek elszórtan találhatók a filiformis papillák között. Hámja nem szarusodik el, ezért makroszkóposan kis piros pöttyökként tűnnek fel. Dorsalis felszínén a hámba építve ízlelőbimbók fordulnak elő, némelyikük hőérző idegvégződést tartalmaz. ANATÓMIA III – SZÖVETTAN           3. Papillae foliatae A nyelv két oldalán, a sulcus terminalis szárainak végződésénél elhelyezkedő függőleges redők, melyeket mély bevágások választanak el egymástól. A redők keresztmetszeti képen levél alakúak, innen a név. Hámjuk tele van ízlelőbimbóval, a hám alatti

kötőszövetben serosus nyálmirigyek (Ebner-mirigyek) helyezkednek el, melyek az árkokba vezetik nyákukat. 4. Papillae vallatae A sulcus terminalis előtt egy sorban helyezkednek el. Nagy, kerek, lapos papillák, melyek mélyen körül vannak árkolva, a felszínből alig emelkednek elő. Emberben 8-12 darab van, makroszkóposan jól felismerhető. Hámmal fedett felszínén sok ízlelőbimbó helyezkedik el. A lamina propria magasan felterjed a papillába, közvetlenül a hám alatt másodlagos kötőszöveti papillákat képez. A submucosa jellegzetes képlete az Ebner-féle serosus mirigy. ANATÓMIA III – SZÖVETTAN 6. A nyálmirigyek szöveti szerkezete.  A nyálmirigyek általános szerkezete    A mirigyek kötőszövetes tokba ágyazottan helyezkednek el, melynek vastagsága a mirigy méretétől függően lehet vastagabb és vékonyabb. A tokról a mirigy

állományába septumok indulnak melyek azt előbb lebenyekre (lobus), majd ezeken belül kisebb lebenykékre (lobulus) osztja, melyeken keresztül történik a mirigy ideg- és érellátása. A különböző típusú mirigyek a végkamrájuk, váladékuk és kivezetőcsövük különbségeivel jellemezhetők.  Mirigyvégkamrák         Serosus mirigyvégkamra. Váladéka fehérjékben gazdag, aránylag hígan folyó. Az acinus alveolaris jellegű, így a metszeten gömbölyded formát ölt. A végkamra lumene szűk, falát piramis alakú szekréciós köbhámsejtek alkotják. A serosus mirigyhámsejt főbb jellegzetességei:  kerek sejtmag helyezkedik el a sejt közepén;  a sejtorganellumok a basális részen találhatók;  citoplazma basophilia, fehérjeszintetizáló sejt jellemző képe;  fejlett Golgi a mag felett;  számos eosinophil granulum az apikális részen;  csíkolat a basalis részen, amit membránbetűrődések, és

köztük mitokondriumok okoznak;  sejtkapcsoló struktúrák a baso-lateralis membránban. Mucinosus mirigyvégkamra. Váladéka mucinosus, nyúlós konzisztenciájú, mely erősen glikozilált glycoproteinekből áll. Az acinus tubulosus jellegű, lumene tágabb, mint a serosusé, melynek falát magas köbhámsejtek alkotják. A mucinosus mirigyhámsejt főbb jellegzetességei:  ellapult sejtmag a sejt basalis részén, az alappal párhuzamosa, harántul elhelyezkedve;  a sejtorganellumok a basális, illetve a lateralis membrán közelében találhatók, így a sejt alapja basophilan festődik;  fejlett Golgi a mag felett;  nagy, puffadt, habosnak tűnő vezikulumok a sejt apikális részében, ami alig festődik, de pl. PAS-reakcióval jól láthatóvá tehető;  sejtkapcsoló struktúrák az apiko-lateralis mebránban. ANATÓMIA III – SZÖVETTAN   

Kevert mirigyvégkamra. A mucinosus végkamrák a dominánsak, melyek végén serosus sejtekből álló csoportok alkotnak sapkaszerű képződményt az acinus vak végén (Gianuzzi-féle félhold). A serosus sejtek nem alkotnak valódi végkamrát, váladékukat általában a mucinosus mirigy kivezetőcsövébe ürítik.  Kivezetőcső-rendszer        A végkamra lumenéből a váladék csőrendszeren keresztül kerül a szájüregbe. A cső kezdeti falát alkotó sejtek, főleg a serosus mirigyekben fontos rezorpciós és szekréciós tevékenységet is végeznek, mellyel módosítják a váladék összetételét. 1. Intralobularis kivezetőcsövek A lebenykék belsejében húzódó csőrendszerek. A tubulus intercalaris a végkamra lumenéhez legközelebb eső szakasz, mely keskeny, szűk lumennel rendelkező, alacsony köbhámsejtekből álló cső. Serosus végkamrákhoz csatlakozik, mucinosus mirigyekben alig van belőlük, rövidek és nehezen

azonosíthatók. A tubulus salivalis az előbbi folytatása, ám nagyobb átmérőjű, magasabb hámból álló és eosinophilan festődő képlet. A sejtjeinek basális része csíkolatot mutat, aminek oka ugyanaz, mint az előbb leírtakban volt. A sejtek Na+-ot és Cl--ot sszívnak vissza, K+-ot adnak le   2. Interlobularis kivezetőcsövek Az interlobularis, majd interlobaris kötőszövetben haladó, mind átmérőben, mind falvastagságban egyre-nagyobbodó vezetékek.  A ductus excretoriusok hámja kezdetben magas köb- vagy hengerhám, ami később többmagsorossá, többrétegűvé válik, terminális részük, mely a szájüregbe nyílik típusos szájüregi hámmal bélelt. A kivezetőcső hámon kívüli részében lamina basalis, rostos kötőszövet és simaizomsejtek találhatók.   Glandula parotis     A lebenyes mirigy tisztán serosus végkamrákat tartalmaz. A lebenykéken belül a végkamrák között zsírsejtek vannak egyedül

vagy csoportosan elhelyezkedve. Fejlett ductus intercalarisok és ductus salivalisok jellemzőek. Az egész mirigy területén mindenütt, de főleg az interlobularis kötőszövetben nagyobb kivezetőcsövek, erek, vegetatív idegek haladnak, illetve megtalálhatók a n. facialis átmetszetei is. A kivezetőcsövek körül kisebb-nagyobb nyiroksejt-halmazok figyelhetők meg. ANATÓMIA III – SZÖVETTAN  Glandula submandibularis   Kevert nyálmirigy, amelyben azonban a serosus végkamrák dominálnak. A szétszórtan elhelyezkedő mucinosus kamrákon jellemzően Gianuzzi-félholdak találhatók. A parotishoz képest kevesebb ductus intercalaris és ductus salivalis figyelhető meg.  Glandula sublingualis   A lebenyezett mirigy mucinosus végkamrákat tartalmaz, bár kevés Gianuzzi-félhold található. A ductus intercalaris nagyon kevés és rövid, a ductus

salivalis hiányozhat is. ANATÓMIA III – SZÖVETTAN 7. Garat, nyelőcső szöveti szerkezete.  Garat szöveti szerkezete       A nyálkahártya hámrétege különböző attól függően, hogy a garat mely magasságát vizsgáljuk. A nasopharynx hámja az orrüregével egyezik meg, tehát többmagsoros csillós hengerhám. Az oropharynx és a laryngopharynx hámja típusos szájüregi hám, azaz többrétegű el nem szarusodó laphám, melyben ízlelőbimbók is találhatók. A lamina propria laza rostos kötőszövet, mely alatt, a lamina muscularis mucosae helyén fejlett rugalmas rostos kötőszövet foglal helyet. A tunica submucosában mucinosus nyálmirigyek fordulnak elő, különösen nagy számban a tuba auditiva benyílása körül. Az izomréteget a garat harántcsíkolt izmai adják, melyet a tunica adventita vesz körül.  Nyelőcső szöveti

szerkezete  Lumene átmetszetben csillag alakú a hosszanti redők következtében. Az emésztőrendszer falának jellegzetes négy rétege a maga teljességében a nyelőcsőben jelenik meg először.    1. Tunica mucosa A lamina epithelialis mucosae teljes hosszában többrétegű el nem szarusodó laphám. A lamina propria mucosae lazarostos kötőszövet, mely a nyelőcső alsó szakaszában ún. cardiamirigyeket tartalmaz. Ezek váladéka semleges kémhatású nyák, mely védi a nyelőcsövet a refluxos gyomortartalom hatásától. A kötőszövetben elszórtan nyirokelemek, nyiroktüszők jelennek meg. A lamina muscularis mucosae hosszanti lefutású simaizomból áll, amely a gyűrűporc szintjének megfelelő magasságban kezdődik. A proximális részen szokatlanul vastag      2. Tunica submucosa Számos hosszanti lefutású redőt képez, melyek nyeléskor ellapulnak a falatot kísérve. Kötőszövetében elszórtan kevert vagy tisztán

mucinosus mirigyek találhatók (galndulae oesophageae propriae), kivezetőcsöveik a nyelőcső lumenébe nyílnak.   3. Tunica muscularis A felső harmadban harántcsíkolt izom alkotja, amely tulajdonképpen a garat izomzatának folytatása. A középső harmadban harántcsíkolt és simaizmok keveredve, ill. egymással összefonódva jelentkezik, míg az alsó harmad csak simaizomból áll.    4. Tunica adventitia A legkülső réteg, mely teljes hosszában a környező kötőszövethez rögzíti. Mivel a rövid, hasi szakasza intraperitonealis, itt tunica adventitia helyett tunica serosáról kell beszélni. ANATÓMIA III – SZÖVETTAN 8. Fogfejlődés, fogcsíra.  Fogfejlődés                 A fogfejlődés az 5-6. embrionális héten kezdődik meg A stomodeum ectodermája a felszínre merőlegesen benő az

állkapocs mesenchymájába, így kialakul az állkapocs ívét követő fogléc. A fogléctől laterálisan hasonló ív alakú hámbetüremkedés indul, amely az ajaklécet alkotja. Ez mélyen betüremkedik a mesenchymába, elválasztva a fogfejlődés területét a későbbi ajaktól, kialakítva a vestibulum orist. A fogléc külső felszínén hámkitüremkedések jelentkeznek, melyeket zománcbimbónak nevezünk. A gömbszerű bimbót a mesenchyma alulról benyomja, kialakítva a sapka alakú zománcszervet. A betüremkedő mesencyma a fogpapilla A zománcszerv széli részén a sejtek szoros kapcsolatban maradnak egymással, és a zománchámot alkotják. A fogkezdemény növekedése nem egyenletes, így a külső- és belső zománchám áthajlási vonala mind lejjebb kerül, a zománcszerv harangszerűen bedomborítja a fogpapillát. A papilla és a belső zománchám határán a hám sejtjei zománcképző sejtekké, adamantoblastokká differenciálódnak. Ugyanezen a

vonalon, de a fogpapillából eredő sejtek a dentintermelő odontoblastokat képzik. A papilla a koronna és a gyökér kialakulásával fogpulpává alakul Minden fogkezdeményt egy sejtekben gazdag mesenchyma-tömörülés vesz körül, ez a fogzacskó, melyből a fogrögzítőkészülék fejlődik. A 4. hónapban a fogcsírákat a fogléccel összekötő hámsejtek felszívódnak, és megkezdődik a dentin, majd a zománc szintézise. A fogléc visszafejlődik, csak a pótfogléc marad, melyből a maradandó fogak fejlődnek majd. A dentin kialakításában a mesenchymális eredetű (papilla) odontoblastok vesznek részt, melyek a belső zománchám felszínén alakulnak ki annak indukciós hatására. Az odontoblastok a kifelé mutató nyúlványok körül mátrixot termelnek, mely miatt a nyúlvány egyre hosszabb lesz (Tomes-féle rost). Ezzel egyidőben erek törnek be a papillába, illetve későbbi pulpába. A zománc az odontoblastok indukciós hatására a belső

zománchám sejtjeiből differenciálódó adamantoblastok terméke. A zománc kialakulásának első fázisa a szekréciós fázis, amikor a szekréciós adamantoblastok nagy mennyiségű mátrixot termelnek. A második fázis az érési fázis, amikor a szekréciós adamantoblastok a nyúlványaikat visszahúzzák, helyette felszívásra alkalmaz mikrobolyhokat növesztenek (érési adamantoblast), és a szerves mátrix jórészét visszaszívják, helyet adva a szervetlen állománynak. ANATÓMIA III – SZÖVETTAN      A gyökér a korona kialakulása után, a késői prenatalis, korai postnatalis időszakban alakul ki. A külső és belső zománchám áthajlási vonala megnyúlik, és a későbbi gyökerek számának megfelelő gyökérhüvelyt ereszt a mesenchymába. Ezek a hámcsövek a későbbi gyökér csúcsánál egy nyitott porust hagynak szabadon, ami a

fogpapillát köti össze az alatta elhelyezkedő mesenchymával. A belső zománchámmal érintkező papillasejtek odontoblastokká differenciálódnak, és a gyökérdentin termelésébe kezdenek. A fogzacskó belső felszínének sejtjei cementoblastokká válva a cementállományt termelik a gyökér köré. A fogzacskó belső rétege (lamina cementoblastica) tehát cementoblastokká válik, míg külső rétegéből (lamina osteoblastica) osteoblastok fejlődnek, és az állkapcsok csontállománynának. A két lemez közti közbülső réteg (lamina periodontoblastica) a periodontium telepe. ANATÓMIA III – SZÖVETTAN 9. Gyomor szöveti szerkezete.  Tunica mucosa         Lamina epithelialis. Egyrétegű hengerhám, mely mélyen beterjed a lamina propriába, és a foveolae gastricaet alkotja. A foveolákba nyílnak a gyomor elágazó csöves mirigyei

A hengerhámsejtek sűrű nyálkát termelnek, mely védi a gyomrot a sósavtól. Ebben fontos szerepe van a hámréteget teljesen lezáró zonula occludenseknek is. Lamina propria. Laza kötőszövet, melyben simaizom- és nyiroksejtek fordulnak elő az aránylag vastag kötőszövet között. Ebben a rétegben találhatók a nyálkahártya legfontosabb komponensei, a csöves mirigyek, melyek felépítése és a termelt váladék összetétele a gyomor egyes szakaszainak megfelelően kissé különböznek. Lamina muscularis. Jól fejlett, két rétegben tartalmaz simaizmot.  A gyomor mirigyei      1. Cardiamirigyek A nyelőcső és a gyomor közötti keskeny átmenetben található egyszerű ill. elágazó csöves mirigyek, melyek vége gyakran feltekeredik, lumenük tág. A szekréciós sejtek a hámhoz hasonlóan világos cytoplazmájú hengeres sejtek, melyek nyákot, lizozim enzimet, illetve egyesek gastrint termelnek. 2. Fundus- és corpus mirigyek Ezen

részeken a lamina propriát teljesen kitöltik, melyek közül 3-7 nyílik egy foveola tövébe. A mirigy sejtes összetétele heterogén, a következő sejtek a jellemezők:  1. Differenciálatlan sejtek: a mirigy nyaki részén található alacsony hengerhámsejtek, melyek citoplazmája nem tartalmaz váladékszemcsét. Mitotikus aktivitásuk nagy, a felszíni, vagy a mirigy sejtjeinek pótlására szolgálnak.  2. Melléksejtek: a mirigy nyaki szakaszán, általában csoportokban fordul elő a fedősejtek között. A szabálytalan alakú sejtek mucint termelnek, így az apikális részen akkumulálódva intenzív PAS-festődést mutatnak.  3. Fedősejtek: sósavtermelő sejtek, javarészt a mirigy közepe táján Nagyméretű, kerek vagy piramis alakú sejtek, centrális helyzetű sejtmaggal, és rendkívül eosinophil citoplazmával. A sejttest egy része kilóg a hámsejtek sorából a kötőszövet felé. Sósavat, KCl-ot és intrinsic factort termelnek  4.

Fősejtek: a mirigy bázisán előforduló basophil sejtek, melyek a pepszin előalakját, a pepszinogént termelik. Basophiliájukat az fejlett DER-nek és a szekréciós granulumoknak köszönhetik. ANATÓMIA III – SZÖVETTAN      3. Pylorusmirigyek A pylorus területén a foveolák mélyek és beterjednek a lamina propria középmagasságáig, melyekbe nyílnak az aránylag rövid, elágazó, csöves mirigyek, melyek mucin és lizozim enzimet termelnek. A mirigyek sejtjei között nagyszámban fordulnak elő az enteroendokrin sejtek, melyek jóval kisebb számban a fundus- és corpusmirigyek 5. sejtalkotójaként is megtalálhatók Kisméretű, többnyire piramis alakú sejtek a lamina basalison ülve, melyekben sejttípusonként eltérő morfológiájú szekréciós granulumok figyelhetők meg, mely granulumok hagymoányos szövettani metszeten nem festődnek,

ezért nehéz őket elkülöníteni. A gyomornyálkahártyában leggyakrabban előforduló enteroendokrin sejtek:  G-sejt: antrum környékén lokalizálódik, és gastrint termel;  EC-sejt: serotonint termel;  D-sejt: főleg a pylorusban, illetve a duodenumban fordul elő, és somatostatint termel;  ECL-sejt: hisztamint termel;  A-sejt: enteroglukagont termel.  Tunica submucosa   Laza rostos kötőszövet, mely vérereket, nyirokereket, egyedülálló adipocytákat tartalmaz. Nyiroksejtek, makrophagok, és hízósejtek is nagy számban vannak jelen ebben a kötőszövetes rétegben.  Tunica muscularis    Három réteget lehet megkülönböztetni rajta: a legkülső réteg nem folyamatos és főként hosszanti simaizomnyalábokból áll, melyek a két görbület mentén kifejezettek. A középső, körkörös nyalábokból álló réteg mindenütt jelen van, különösen megerősödött része adja a m. sphincter palorit Legbelül ferde

izomsejtnyalábok is előfordulnak, inkább hálózatosan és kitüntetett helyeken, mintsem egységes rétegként.  Tunica serosa  A gyomor teljes egészében intraperitonealis elhelyezkedésű, így vékony, laza rostos kötőszövet borítja, melyet mesothel borít. ANATÓMIA III – SZÖVETTAN 10. A vékonybél nyálkahártyája és az emésztő traktus endokrin rendszere.  A vékonybél nyálkahártyája               1. Tunica mucosa A vékonybél falának felületét jelentősen növelik a nyálkahártya 0.5 – 15 mm hosszúságú, lumene felé nőző nyúlványai, a bélbolyhok. A boholy hámja egyrétegű kefeszegélyes hengerhám gyakran előforduló kehelysejtekkel. A hámot resorpciós hámnak, sejtjeit enterocytának nevezzük A sejtek felszínén mikrovillusok helyezkednek, melyek stereocilimnak felelnek meg. Mivel

ezek igen szabályos elrendeződést mutatnak, szokás kefeszegélynek nevezni. A mikrovillus belsejében futó mikrofilamentumok a sejt vízszintes irányú filamentumaihoz rögzülnek, melyek a széleken zonula adherensekhez rögzül. A bélboholy hámjában rendkívül gyakori a kehelysejt, mely mucintermelő sejttípus száma az ileum felé haladva fokozatosan nő. A bélboholy tengelyét a lamina propria adja, mely erősen sejtdús, inkább lymphoreticularis kötőszövetre emlékeztet. Így nagyszámban találunk fibrocytákat, lymphocytát, makrophagot, hízósejtet, Eo granulocytát. A boholy tengelyében egy vakon kezdőd centralis chylus-ér fut, mely a felszívott kilomikron lipoproteineket szállítja, így fehéres színű. A boholyt ellátó arteriola szintén a tengelyben halad a csúcs felé, majd szökőkútszerűen elágazódik fenestrált endothelű kapillárishálózatot alkotva. A lamina muscularis mucosae-ból simaizomsejtek nyomulnak a bélbolyhok belsejébe,

rendszerint a nyirokereket kísérve. A bélbolyhok között a lamina propria egyszerű csöves mirigyei jelennek meg, mint glandulae intestinales vagy Lieberkühn-krypták. Ezek elérnek egészen a lamina muscularis mucosae-ig. A bélboholy hámja különösebb átmenet nélkül folytatódik a Lieberkühn-krypta hámjában, mely a következő sejtes összetevőkből áll: 1. Enterocyták: lásd az előzőekben; 2. Kehelysejtek: lásd az előzőekben; 3. Differenciálatlan sejtek: morfológiájuk, funkciók megfelel a gyomornál leírtakével; 4. Paneth-sejtek: a bazális részen elhelyezkedő, nagyméretű sejtek, melyeknek kerek sejtmagjuk és acidophil festődéső granulumaik jellemzők, melyek lizozim enzimet tartalmaznak; 5. Enteroendokrin sejtek: számuk a vékonybélben a legnagyobb; 6. M-sejtek: antigénprezentáló sejtek, így a MALT részét képezik 2. Tunica submucosa A tunica submucosa közepesen tömött kötőszövet, aránylag gazdagon ellátva rugalmas rostokkal és

zsírsejtekkel. ANATÓMIA III – SZÖVETTAN      Ennek a rétegnek három specifikus képződménye, a Brunner-mirigy a duodenumban, a Kerkring-redő főleg a jejunumban és a Peyer-plakk az ileumban. A Brunner-mirigyek olyan elágazó tubuloalveolaris mirigyek, melyek bázikus pH-jú váladékot szecernálnak (pH = 8,1 – 9,3) magas glikoprotein és bikarbonát tartalommal. Ennek feladata védeni a duodenum proximális szakaszát a gyomorból érkező savas chymustól. A Kerkring-redő vagy plica circularis a tunica mucosa és tunica submucosa együttes képződménye. Szerepük felület növelés, ami így összesen már háromszoros: Kerkring redő, ami a nyálkahártya mikrobolyhokat alkot, aminek enterocytái kefeszegélyesek. A Peyer-plakkok a vékonybél alsó szakaszára (ileum) jellemző nyiroktüszőaggregátumok, melyek 10-200 nyiroktüszőből állnak

(MALT). A submucosából több helyen is betörnek a lamina propriába és lymphocytákkal árasztják el azt.   3. Tunica muscularis Belső körkörös és külső hosszanti izomrétegből áll, mely rétegek között a plexus myentericus Auerbachii található.   4. Tunica serosa A hashártyával borított szakasz legkülső rétege.  Az emésztő traktus endokrin rendszere           Az ún. enteroendokrin sejtek alkotják, melyek a gyomor-bél traktus egész hosszában előfordulnak, mint a hámba iktatott egyedi sejtek, számuk azonban a vékonybélben a legnagyobb. Ezek legalább 15-féle különböző hormon- vagy neurotranszmitter-szerű anyagot termelnek, de egy-két kivételtől eltekintve az „egy sejt – egy anyag” szabály általánosnak mondható. Ezek általában piramis alakú sejtek a többi hámsejt között a lamina basalison, melyek kisméretű szekréciós vezikulumokat tartalmaznak. Ezek a granulumok nem a

lumen felé, hanem a kötőszövet felé ürülnek, így a basalis felszínhez közel csoportosulnak. A sejtmag általában eukromatikus és a sejt apikális részén elkeskenyedve illeszkedik a többi sejt magja közé. A vékonybélben a Lieberkühn-krypták basalis részében fordulnak elő nagy számban. A sejtek leggyakrabban a következő anyagokat termelik: somatostatin, serotonin, glukagon, cholecystokinin (CCK), gastrin, motilin, secretin, neurotenzin, β-endorphin, substance-P, vasoaktiv intestinalis peptid (VIP). Ezen anyagok termelése egyrészt a vegetatív idegrendszer befolyása alatt áll, másrészt a béltartalom kémiai összetétele határozz meg termelésük intenzitását. Az anyagok egy része valóban hormonként működik és a véráram útján jut el a célszervhez (pl. a CCK és az epehólyag, secretin és pancreas, stb) A célsejtek rendszerint az emésztőtraktus valamilyen szecretoros vagy simaizomsejtjei, illetve a nagy emésztőmirigyek, illetve

epehólyag sejtjei. Az enteroendokrin sejtek nem egyforma gyakorisággal fordulnak elő a béltraktus különböző szakaszaiban, általában a duodenumban és a jejunumban a leggyakoribbak. ANATÓMIA III – SZÖVETTAN 11. A duodenum szöveti szerkezete, a bél motilitása és beidegzése.  A duodenum szöveti szerkezete  A duodenum a vékonybél legelső szakasza, így nagy általánosságban annak szöveti szerkezetével jellemezhető (lásd 10. tétel)   Tunica mucosa. A vékonybél falának felületét jelentősen növelik a nyálkahártya 0.5 – 15 mm hosszúságú, lumene felé nőző nyúlványai, a bélbolyhok. A boholy hámja (epithelum mucsae) egyrétegű kefeszegélyes hengerhám gyakran előforduló kehelysejtekkel. A hámot resorpciós hámnak, sejtjeit enterocytának nevezzük. A sejtek felszínén mikrovillusok helyezkednek, melyek stereocilimnak felelnek

meg. Mivel ezek igen szabályos elrendeződést mutatnak, szokás kefeszegélynek nevezni. A mikrovillus belsejében futó mikrofilamentumok a sejt vízszintes irányú filamentumaihoz rögzülnek, melyek a széleken zonula adherensekhez rögzül. A bélboholy hámjában rendkívül gyakori a kehelysejt, mely mucintermelő sejttípus száma az ileum felé haladva fokozatosan nő.            A bélboholy tengelyét a lamina propria mucosae adja, mely erősen sejtdús, inkább lymphoreticularis kötőszövetre emlékeztet. Így nagyszámban találunk fibrocytákat, lymphocytát, makrophagot, hízósejtet, Eo granulocytát. A boholy tengelyében egy vakon kezdőd centralis chylus-ér fut, mely a felszívott kilomikron lipoproteineket szállítja, így fehéres színű. A boholyt ellátó arteriola szintén a tengelyben halad a csúcs felé, majd szökőkútszerűen elágazódik fenestrált endothelű kapillárishálózatot alkotva. A lamina muscularis

mucosae-ból simaizomsejtek nyomulnak a bélbolyhok belsejébe, rendszerint a nyirokereket kísérve. A bélbolyhok között a lamina propria egyszerű csöves mirigyei jelennek meg, mint glandulae intestinales vagy Lieberkühn-krypták. Ezek elérnek egészen a lamina muscularis mucosae-ig. A bélboholy hámja különösebb átmenet nélkül folytatódik a Lieberkühn-krypta hámjában, mely a következő sejtes összetevőkből áll: 1. Enterocyták: lásd az előzőekben; 2. Kehelysejtek: lásd az előzőekben; 3. Differenciálatlan sejtek: morfológiájuk, funkciók megfelel a gyomornál leírtakével; 4. Paneth-sejtek: a bazális részen elhelyezkedő, nagyméretű sejtek, melyeknek kerek sejtmagjuk és acidophil festődéső granulumaik jellemzők, melyek lizozim enzimet tartalmaznak; 5. Enteroendokrin sejtek: számuk a vékonybélben a legnagyobb; 6. M-sejtek: antigénprezentáló sejtek, így a MALT részét képezik A lamina muscularis mucosae egy belső körkörös és egy

külső hosszanti simaizomrétegből állnak; a belső rétegsejtjei a bélbolyhok tengelyébe is beterjednek. ANATÓMIA III – SZÖVETTAN       Tunica submucosa. Közepesen tömött kötőszövet, aránylag gazdagon ellátva rugalmas rostokkal és zsírsejtekkel. Ebben a rétegben a duodenum jellemző képletei a Brunner-mirigyek, melyek olyan elágazó tubuloalveolaris mirigyek, melyek bázikus pH-jú váladékot szecernálnak (pH = 8,1 – 9,3) magas glikoprotein és bikarbonát tartalommal. Ennek feladata védeni a duodenum proximális szakaszát a gyomorból érkező savas chymustól. Számuk a pylorus közelében a legnagyobb, majd csökken; a jejunumban már nem található. A mirigyek kivezetőcsöve átfúrja a lamina muscularis mucosaet, és a Lieberkühn-krypták aljába nyílnak. Kerkring-redő és Pexer-plakk a duodenumban nincsen.   Tunica

muscularis. Belső körkörös és külső hosszanti izomrétegből áll, mely rétegek között a plexus myentericus Auerbachii található.   Tunica serosa / tunica adventitia. Ahol intraperitonealis a bél, ott serosa, ahol retroperitonealis, ott adventitia a legkülső réteg.  A bél motilitása     A vékonybélben kétféle izom-összehúzódás fordul elő, melyek döntően a tunica muscularis rétegekben valósul meg. A lokális összehúzódások az adott területről távolítják el a béltartalmat; a ilyen mozgást szegmentációs mozgásnak nevezzük, melyért elsősorban a belső, körkörös izomréteg a felelős. Ez a fajta mozgás a béltartalmat összekeveri a bélnedvekkel, és érintkezésbe hozza a felszívó felülettel. A másik mozgásfajta az ún. perisztaltikus mozgás, melyben főleg a hosszanti izomréteg játszik fontos szerepet; ez a mozgás továbbítja a béltartalmat az alsóbb szakaszok felé. A vastagbélben mozgásai

hasonlóak, azonban meg kell jegyezni, hogy a colon perisztaltikája kisebb frekvenciával történik, valódi chymustovábbító összehúzódása naponta egyszer-kétszer valósul meg.  A bél beidegzése     A bél beidegzése az ún. enteralis idegrendszer (ENS) révén valósul meg, mely a vegetatív idegrendszernek képezi a részét. A sympathicus tónus a n. splanchnicus major és n splanchnicus minoron keresztül éri a ggl. celiacumot, illetve kisebb része a ggl mesentericum inferiust (vastagbélhez), mely ganglionokból érkező postganglionaris rostok fonatokat képezve érik el a beleket. A parasympatikus tónust a n. vagus hozza, mely pályajelöléssel legcaudálisabban a colon transversum magasságáig követhető, ahonnan tovább beépül a beleket beidegző plexusokba. A belek beidegzésével kapcsolatosan két nevezetes idegfonatot kell megemlíteni. Ezek a plexus submucosus (Meissner), mely a tunica submucosát hálózza be perifériás

idegrostokkal, illetve a plexus myentericus (Auerbach), mely a tunica muscularis két izomrétege között húzódik. ANATÓMIA III – SZÖVETTAN 12. Vastagbél és rectum (pars intestinalis és pars analis) szöveti szerkezete.  Vastagbél szöveti szerkezete                 A colon a következő bélszakaszokból áll: coecum, colon ascendens, colon transversum, colon descendens, colon sigmoideum, rectum. Bélcsatorna falára jellemző négy réteg végig megfigyelhető, bár nem teljesen egységes formában. A vastagbél funkciójából adódóan számos szövettani sajátosság figyelhető meg rajta. Ilyen pl. a nyálkahártya sima felszíne (Kerkrin-redők és bélbolyhok nincsenek), valamint hogy a tunica muscularis külső, hosszanti rétege nem folytonos, hanem három, egymástól egyforma távolságban futó kötegből

(taenia coli) fut. Tunica mucosa. A lamina epithelialis egyrétegű hengerhám feltűnően sok kehelyesejttel. A lamina propriában megtaláljuk a bél típusos csöves mirigyét, a Lieberkühn-kryptát, melyek itt jóval hosszabbak, mint a vékonybél területén. Kehelysejt a mirigy hámjában is igen sok van. A vastagbél felső szakaszában az élettani funkciónak megfelelően a felszívó sejtek vannak túlsúlyban a kehelysejtekhez képest, azonban distal felé haladva a hehelysejtek válnak dominánssá; a chymus továbbításához szükséges a nagymennyiségű nyák termelése. A colon Lieberkühn-kryptáiban rendkívül nagy számban vannak jelen a differenciálatlan sejtek, melyek a mirigy bázisán helyezkednek el (replikációs zóna), ahonnan néhány mitózis után a felszínre vándorolnak, majd 5 nap múlva elpusztulnak. Így a colon hámjának megújulása igen intenzív. A krypták között nyiroksejtekben gazdag kötőszövetet tartalmaz a propria. Tunica

submucosa. Nem különbözik alapvetően a bél többi szakaszától. Több helyen megfigyelhető a plexus submucosus perifériás idegeinek átmetszetei. Itt is részét alkotja a réteg a MALT-nak, ám nem a Peyer-plakkok, hanem a solitaer nyirokfolliculusok a jellemzők. Tunica muscularis. Az izomréteg két rétegű, ám csak a belső körkörös réteg folytonos, a külső hosszanti a taenia coli nevű izomkötegekbe rendeződik, melyből három fut a bél felszínén, egymástól egyforma távolságokban (120o körcikkek ívkerületi távolsága). A taeniákból szabálytalan időközönként izomkötegek nyomulnak a belső, körkörös réteg felé, ami lehetővé teszi, hogy a vastagbél egyes szegmensei egymástól függetlenül húzódjanak össze, ami az ún. haustrumok kialakulásához vezet Ez a tulajdonság azonban eltűnik az appendix és a rectum területén, ahol a külső izomréteg is folytonossá válik. ANATÓMIA III – SZÖVETTAN

   Tunica adventitia / tunica serosa. A legkülső réteg azokon a szakaszokon, ahol a bél elhelyezkedése retroperitonealis, adventita. Az intraperitonealis szakaszokon tunica serosát találunk, melynek speciális képződményei a zsírszövettel teli nyúlványok, a appendices epiploicae.  Coecum és appendix    A coecum a vastagbél felszálló részének vakon kezdődő eleje, melynek szöveti szerkezete megegyezik a vastagbél többi szakaszával attól az egytől eltekintve, hogy az appendixnél való átmenetben a három taenia összefut, és folytonos réteget alkotva húzódik rá az appendixre. Az appendix lamina propriájában lényegesen kevesebb Lieberkühn-krypta található, azonban hatalmas mennyiségben tartalmaz ez a réteg nyiroktüszőt („hasi mandula”). A folliculusok egymással összeolvadnak és a tunica submucosába is meterjednek.  Rectum és anus   

         A vastagbél terminális, tágult szakaszában három harántirányú redő (plica rectalis superior, media, inferior) figyelhető meg, melyeket a tunica mucosa, submucosa és a tunica muscularis belső, körkörös lemeze alkot. A rectumnak két szakaszát, a pars intestinalist és a pars analist különböztetjük meg. A pars intestinalis lényegében a többi szakaszhoz hasonló, Lieberkühn-kryptái azonban mélyek és szélesek, a hámban sok a kehelysejt. A pars analis a rectum alsó szakasza, mely az anusig terjed. A szövettani szerkezete szerint három egymás alatti részre tagolhatjuk: zona columnaris, zona intermedia vagy hemorrhoidalis és zona cutanea. A zona clomnaris 8-10 függőleges nyálkahártyaredőt (columnae anales) tartalmaz, melyek hámja többrétegű, el nem szarusodó laphám, szemben a redők között elhelyezkedő sinus rectalisokkal, ahol egyrétegű hengerhámot találunk. A zona hemorrhoidalis megszűnnek a sinusok

és az egyrétegű hengerhám, és a teljes felszínre nézve a többrétegű, el nem szarusodó laphám válik jellemzővé, elvétve egy-két melanocytával. A hám alatti kötőszövetben szőrmentes faggyúmirigyeket találunk, illetve a terület nevét is adó plexus hemorrhoidalis internust, mely tekintélyes vénás fonat. A zona cutanea hámja a bőr többrétegű elszarusodó laphámjának felel meg, mely erősen pigmentált. A hám alatti kötőszövetben faggyú- és verejtékmirigyek, szőrtüszők egyaránt megfigyelhetők. Az anust körülvevő bőrben apokrin faggyúmirigyek (glandulae circumanales) találhatók. A recto-analis határon a lamina muscularis mucosae eltűnik, ugyanakkor a tunica muscularis belső, körkörös rétege jelentősen megerősödve a sphincter ani internust adja. A sphincter ani externus a gátizomzat származéka, így harántcsíkolt izom alkotja. A rectumban nincsenek taeniák, a tunica mucosa külső, hosszanti izomrétege folytonos.

ANATÓMIA III – SZÖVETTAN 15. Endokrin és exokrin pancreas szöveti szerkezete.  Exokrin pancreas            A retroperitoneálisan elhelyezkedő, entodermalis eredetű pancreas legnagyobb részét az exokrin állománya adja, melynek mirigy jellege jól tükröződik a szerv lebenyezettségében. A szekréciós végkamrák nagyrészt serosus jellegű, alveolaris acinusok, melyeket piramis alakú magas köbhámsejtek alkotnak, aránylag szűk lument zárva középen. A sejtek közepén kerek mag található, a sejtek basalis része erősen basophil festődésű (dER), míg az apikális részen az eosinophil festődést mutató szekréciós vezikulumok halmozódnak fel, melyek exocytosissal ürülnek. A sejtorganellumok tekintetében a típusos fehérjetermelő sejt képét adják az acinus sejtjei. Az apiko-lateralis membránban sejtkapcsoló

struktúrák helyezkednek el (zonula occludens, zonula adherens, desmosoma), ami rendkívül lényeges a lumen és intercelluláris rések közötti barrier tekintetében, minthogy az exokrin állomány termékei többnyire proteázok. Az acinus hámját a kötőszövettő vékony lamina basalis választja el. Az acinusokból tubulus intercalaris kezdi elvezetni a váladékot, mely a pancreasban egy jellegzetes képletet alkot: a többi serosus mirigytől eltérően a tubulus intercalaris kezdeti része vékony sejtek formájában benyomul az acinus lumenébe, ezért metszeti képen gyakran az acinus középpontjában sejtátmetszet látható: centroaciner sejtek. A ductus intralobularis még a lebenykén belül fut, majd a lebenykék közti kötőszövetben szedődnek össze, mint ductus interlobularis. Ez utóbbi falát hengerhám béleli, melyet lamina basalis és kötőszövet vesz körül. A mámban elszórtan előfordulnak enteroendokrin- és kehelysejtek. A nagyobb

kivezetőcsövek falában simaizomnyalábok tűnnek fel. A ductus interlobularisok közvetlenül beletorkollanak a szerv tengelyében futó ductus pancreaticusba. A kötőszövetes tok a mirigy állományáűba septumokat bocsát, melyben a lebenyek között haladnak a pancreast ellátó erek, idegek és a nyirokerek.  Endokrin pancreas     A hormonokat termelő sejtek szigetszerű csoportokban helyezkednek el (Langerhanssziget), melyek a mirigyben mindenütt megtalálhatók, bár a mirigy összsúlyának csak 1-2%-át teszik ki. A szigeteket sejtgerendákba rendeződött poligonális sejtek alkotják, melyeket gazdag kapillárisfonat vesz körül. HE-festés mellett a szigetek halvány rózsaszínű festődésük miatt jól elkülöníthetők a többnyire basophil serosus exkrin állományban. A sziget perifériás részében az „A” és „D”-sejtek helyezkednek el (glukagok, somatostatin), míg a „B”-sejtek (insulin) centrálisan helyezkednek el. A többi

sejt mindenütt megtalálható a szigeten belül (VIP, EC, F, D1). ANATÓMIA III – SZÖVETTAN 18. A húgyutak szöveti szerkezete (calyx, vesemedence, ureter, húgyhólyag).  A húgyutak szöveti szerkezete  Általánosságban érvényes, hogy a falvastagság disztál felé fokozatosan növekszik. Az elvezető húgyutak falának három rétegét különítjük el: 1. tunica mucosa; 2. tunica muscularis; 3. tunica serosa / adventitia  Calyx renalis és vesemedence szöveti szerkezete        A ductus papillarisok a gyűjtőcsatornák azon terminalis szakaszai, melyek rendszerint több gyűjtőcsatorna összeolvadásából alakulnak ki. Ezen rövid csatornák falát egyrétegű, magas hengerhám borítja, mely az area cribrosa területén folytatódik a papillának a kis kehelybe nyúló felszínén, majd a papilla tövénél található áthajlásban

hirtelen, átmenet nélkül vált át a kiskelyhek urotheliumába. Az urothelium a calyces minores tövénél kezdődik, és egészen a húgycső proximális részéig tart. A többrétegű hámnak két fontos funkcionális feladata van: egyrészt megfelelő barriert képez a hipertoniás vizelet és az izotoniás szövetek között, másrészt az esernyősejtek alakváltoztató képessége miatt jól alkalmazkodik a hám a vizeleti traktus térfogatváltozásaihoz. A hám alatt vékony, de erekkel bőven ellátott lamina propria található. A tunica muscularis részben hosszanit simaizomsejtkötegekből, részben körkörösen rendezett simaizomsejtekből áll. A papillát körülvevő izomsejtgyűrű ritmikus összehúzódása továbbítja a vizeletet. A tunica adventitia nagyon vékony, és folyamatosan megy át a sinus renalist ktöltő zsírszövetbe. A vesemedence felépítése hasonló, talán annyi a különbség, hogy a tunica muscularisban valamivel jobban elkülönül a

belső hosszanti és a külső körkörös (tehát épp fordítva, mint a gastrointestinalis rendszerben!) izomréteg, bár ezek még itt sem alkotnak komplett rétegeket; egymással összeszövődnek.  Ureter szöveti szerkezete    Tunica mucosa. Az epitheliu mucosae itt is urothelium. A lamina propria viszonylag vastag, laza kötőszövet gazdag ér- és ideghálózattal, melyben a proximális szakaszon kicsiny csöves mucinosus mirigyek találhatók. Üres állapotban a nyálkahártya hosszanti redőket vet, ezért átmetszetben a lumen csillag alakú. ANATÓMIA III – SZÖVETTAN   Tunica muscularis. Belső hosszanti, középső körkörös és külső hosszanti réteg különíthető el, melyeket helikálisan rendezett, egymással anasztomizáló simaizomkötegek alkotnak.   Tunica adventitia. Tekintettel arra, hogy az urter retroperitonealis helyzetű,

ezért vékony, laza kötőszövetes réteggel, adventitiával fedett, mely erekben, nyirokerekben, idegekben, valamint zsírsejtekben gazdag.  Húgyhólyag szöveti szerkezete     Tunica mucosa. A hám itt is urothelium, amely a hólyag teltségétől függően különböző vastagságú lehet. Üres hólyagban a hám 8-10 sejtrétegű, telt hólyagban kifeszülve 2-3 rétegű. Az epithelium alatti lamina propria laza kötőszövetes réteg, mely alatt itt-ott lamina muscularis mucosaera emlékeztető, gyengén fejlett simaizomelemek tűnnek fel. A nyálkahártya üres hólyagban durván redőzött, mely alól kivétel a trigonum vesicae területe, amely mindig sima felszínű.   Tunica submucosa. Vastag, laza kötőszöveti réteg, mely gazdag elasztikus rostokban, erekben, nyirokerekben és idegrostokban. Olykor solitaer nyirokfolliculusokat tartalmaz   Tunica muscularis. Három, egymással összefonódó simaizomréteg, melyek egymástól nem

különíthetők el világosan, bár alrétegei az ureteréhez hasonlók. A húgycső eredésénél található sphincter vesicae a tunica muscularis helyi megerősödése. A simaizomnyalábok között számos elasztikus rost, ér, vegetatív fonat, kisebb vegetatív ganglion található.     Tunica subserosa. Vékony réteg laza kötőszövettel, erekkel, nyirokerekkel és idegfonattal. A serosát rögzíti a tunica muscularishoz.   Tunica serosa / adventitia. A hólyag infraperitonealis helyzetű, tetejének teltségi állapotától függő területét borítja a hashártya serosus lemeze. Ahol peritoneummal nem érintkezik, ott vékony adventitia veszi körül, mely gazdag ér- és idegellátású. Ezeken a területek tunica subserosa sem található, annak közvetlen folytatásaként húzódik felülről az adventita.  ANATÓMIA III – SZÖVETTAN 19. Penis

szöveti szerkezete, erectio és idegi mechanizmusa.  Penis szöveti szerkezete           Három henger alakú erectilis test képezi: a két corpus cavernosum penis, valamint a közöttük és mögöttük elhelyezkedő corpus spongiosum penis. Ez utóbbi közepében fut az urethra. A három barlangos testet egy-egy erős kötőszövetes tok, a tunica albuginea vesz körül, mely a két corpus cavernosum között sövényt képez (septum penis). A sövény a penis distalis részén többszörösen megszakított. A coprus cavernosum penis szivacsszerű, szabálytalan, endothellel bélelt üregrendszerből, és azok falait alkotó hálózatos trabeculákból áll. A trabeculák simaizomsejteket és kötőszöveti rostokat tartalmaznek. A corpus cavernosum középső részén a rések terjedelmesebbek, nagyságuk a tunica albuginea felé fokozatosan csökken. A corpus cavernosum közepén húzódik az a. profunda penis, melyből indulnak ki az aa

helicinae, melyek a trabeculákon való áthaladás után mint végartériák nyílnak a barlangos testek üregeibe. A corpus spongiosumban halad a glans csúcsán nyíló urethra (pars spongiosa urethrae), melyet többrétegű hengerhám borít, illetve terminális szakaszán ez átmegy többrétegű el nem szarusodó laphámba. Tunica albugineája fejletlenebb és az erectilis szövet inkább tág, kanyargós vénák sűrű rendszeréből tevődik össze. A penis bőre vékony, a hám alatti kötőszövet nem tartalmaz szőrtüszőket, zsírsejteket. A bőr és a tunica albuginea között húzódó kötőszövetes állomány a fascia penis, melyet egy körkörösen futó, simaizomsejteket is tartalmazó vékony réteg, a tunica dartos mintegy kettéoszt. A fascia penisben, a szerv dorsalis felszínének közepén fut a v. dorsalis penis, melytól lateralisan található a két a. dorsalis penis Ettől méglaterálisabban megfigyelhető a két n. dorsalis penis  Az erectio

mechanizmusa     Az erectio idegi reflex által szabályozott hemodinamikai történés. A reflexív a sacralis gerincvelőben csatolódik át, és spinális állapotban is kiváltható. Efferens paraszimpatikus hatásra az a. profunda penis és aa helicinae dilatálnak, a trabeculák simaizmai elernyednek, így a barlangos testek vérrel telítődnek. Az arteriás beáramlás növekedésével párhuzamosan a vénás elfolyás is csökken, amelyre az utal, hogy a penis vénái a szokásosnál kifejezettebb muscularis borítással bírnak. A penis ereinek falában speciális képződmények, ún. intimapárbák (Ebner-féle párnák) találhatók, melyek az érfal simaizomzatának és kötőszövetének felszaporodása következtében bedomborodnak a lumenbe. Ezek az erectio alkalmával kisimulnak ANATÓMIA III – SZÖVETTAN 21. Mellékhere, ductus deferens, vesicula

seminalis szöveti szerkezete.  Mellékhere szöveti szerkezete              A szerv anatómiai értelemben három részre osztható: fej, test, farok. A fejben található a heréből érkező ductuli efferentes testis, míg a test- és farki rész a ductus epididymist tartalmazza. A csatornák közötti részt a szerv egész területén laza rostos kötőszövet tölti ki. Ductuli efferentes testis. 10-20 meglehetősen hullámos lefutású csatorna, melyek végül a mellékhere fejének distalis részén egyetlen csatornává egyesülnek. Hámja egyrétegű, de a hámsejtek változatos képet mutatnak: magas csillós hengerhámsejtek és alacsony csilló nélküli köbhámsejtek. A különböző sejtmagasság miatt a lumen széle hullámos lefutású, a lumen csillag alakú. A csatornát néhány sejtréteget alkotó körkörös lefutású simaizomsejtek veszik körül. E csatorna területén történik a Sertoli-sejtek által termelt

testicularis folyadék visszaszívása. Ductus epididymis. Teljes hosszában kifejezett csavarulatokat képez, ami miatt metszeten számos csatornarészlet látható. Hámja két- vagy többmagsoros mikrobolyhos hengerhám. Itt a sejtek egyforma magasságúak. A csatornák vékony körkörös simaizomréteg veszi körül, mely a farok felé haladva egyre kifejezettebbé válik, sőt a terminális részen kiegészül egy belső és egy külső hosszanti réteggel. Ebben a szakaszban a Sertoli-sejtek által nem phagocytált rezidualis testek bekebelezése történik.  Ductus deferens szöveti szerkezete      Az ondóvezetés a ductus epididymis közvetlen folytatása, mely lefutása után a pars prostatica urethraebe nyílik. Hámja két-vagy többmagsoros hengerhám, mely az alatta elhelyezkedő lamina propria hosszanti redői következtében enyhén hullámos lefutású. A lumen rendkívül szűk A simaizom három rétegben található, és igen kifejezett: belső

hosszanti, középső körkörös és külső hosszanti. A hólyaghoz közel kiszélesedik (ampulla), ahol a nyálkahártyaredők kifejezettebbé válnak, az izom pedig elvékonyodik, ami a hosszanti rétegek megszűnésének köszönhető. Maga a vezeték a funiculus spermaticusban fut, melyben megtalálható mellette az a. testicularis, a plexus pampiniformis, az a. ductus deferentis, valamint idegek a sympathicus plexus hypogastricusból, a parasympathicus nn. erigentes és a m cremastert ellátó ramus genitalis (a n. genitofemoralisból) ANATÓMIA III – SZÖVETTAN  Vesicula seminalis szöveti szerkezete       A ductus deferens ampullájától disztálisan elhelyezkedő, hosszúkás alakú, erősen redőzött mirigyes szerv. A ductus deferens falának kitüremkedéseként alakul ki, az ondóvezetékbe az aránylag rövid ductus excretorius útján nyílik. A

beszájadzástól disztálisan kialakuló csatorna a ductus ejaculatorius. A mirigy hámja egyrétegű, helyenként két- vagy többmagsoros hengerhám, mely alatt vékony lamina propria, majd legkülső rétegként igen vékony simaizomréteg található. A basalis területen a nyálkahártya primer redőket vet, melyekből secunder illetve tertier redők indulnak a lumen felé, mely ettől igen zegzugossá válik. Az így sokszorosra növekedő hámfelszín fehéressárga, viszkózus, terméket szecernál, melynek jellemző összetevői a fruktóz, aminosavak, C-vitamin, prosztaglandin. Az ondómirigy szöveti (elsősorban hám-) szerkezete és szekréciós aktivitása a testosteron szabályozó hatása alatt áll. ANATÓMIA III – SZÖVETTAN 22. Prostata szöveti szerkezete.  Prostata        Kívülről fibroelasztikus tok veszi körül, a stromáját

simaizom és fibroelasztikus kötőszövet alkotja. Ebbe a stromába van beágyazva a 30-50 tubulo-alveolaris mirigy, melyek a szerven áthaladó húgycsőbe (pars prostatica urethrae) nyílnak. Elhelyezkedésüket tekintve megkülönböztetünk mucosus, submucosus és fő mirigyeket. A mucosus mirigyek rövidek, az urethrát körkörösen veszik körül. A submucosus mirigyek mélyebben találhatók, míg a legnagyobb tömeget alkotó fő mirigyek egész perifériásan helyezkednek el. Az utóbbi két mirigyfajta kivezetőcsövei a colliculus seminalis mentén nyílnak az urethra hátsó falába. A mirigyhám egyrétegű hengerhám, ám találunk köb- vagy laphámsejteket is, illetve többmagsoros hengerhámot. A mirigy terméke enyhén savas pH-jú folyadék, mely gazdag proteolítikus enzimekben. A szekrétum ejakulációkor a simaizomsejtek kontrakciója révén az urethrába ürül. A mirigy lumenében, főleg idős korban homogén, acidophilen festődő, koncentrikus

rétegződést mutató, kerek-ovális képződmények, coprpora amylacea jelennek meg. Ezek idővel elmeszesednek, nagyságuk elérheti az 1-2 mm-t. Kialakulásuk valószínűleg a váladék kondenzációjának tudhatók be.  A pars prostatica urethrae hámja többrétegű hengerhám.  A prostata szerkezete és szekréciós aktivitása kifejezetten a testosteron-koncentráció függvénye. ANATÓMIA III – SZÖVETTAN 24. Endometrium szövettana és ciklikus változásai. Myometrium  Endometrium                A méh nyálkahártyájának hámja a fundus és corpus területén egyrétegű hengerhám, melyben csoportosan csillós hámsejtek is előfordulnak. A cervix területén kevesebb a csillós sejt, a hámsejtek magasabbak, az apikális citoplazmában mucin tartalmú szemcsék láthatók. A lamina propria sejtekben igen

gazdag, finom rácsrostokat és nagymennyiségű amorf alapállományt tartalmazó kötőszövet. A kötőszöveti sejtek között gyakran találhatók fehérvérsejtek és lymphocyták. A fundus és corpus területén a tunica propria teljes magasságában csöves mirigyek vannak, melyek vége gyakran a myometrium izomrostjai közé is benyúlik. A mirigyek hámja megegyezik az endometrium hájával, bár a mirigyekben kevesebb csillós sejt található. A cervix mirigyeit annak felszíni hámjával megegyező hengerhámsejtek bélelik, mely mirigyek ezen a területen gazdagon elágazó összetett csöves mirigyek. A mirigyek terhesség alatt proliferálnak és váladéktermelésük is fokozódik. A corpus és fundus endometriuma morfológiai jegyek és a menstruációs ciklus folyamán való viselkedésük alapján két rétegre osztható. Az egyik a myometriummal határos réteg, mely a ciklusos változásokban nem vesz részt, és a menstruáció alkalmával nem válik le. Ez a

stratum basale Efölött található a stratum funkcionale, melyben a ciklusos változások lezajlanak, és további két részre osztható: a stratum compactum a felszíni hámhoz közeli keskeny zóna, mely tömöttebb szerkezetű a sok kötőszöveti sejt miatt, és a mirigyek nyaki szakaszát tartalmazza; a stratum spongiosum kissé mélyebben helyezkedik el, ami szivacsos szerkezetű a mirigyek elágazódásai és feltekeredései miatt. Az endometrium vérellátását a myometrium felől kapja, mégpedig kétfajta érből. Az egyik fajta a rövid lefutású egyenes artériák csoportja, melyek a stratum basalét látják el. A másik csoport a spirális lefutású artériák, melyek a stratum funkcionale vérellátását biztosítják. Ez utóbbiak a stratum compactum és stratum spongiosum határán lacunákból álló hálózatot hoznak létre. A kétféle artéria nemcsak alakjukat és lefutásukat tekintve különböznek egymástól, hanem hormonérzékenységük is eltérő.

A reproduktív életkorban a méh endometriuma, a cervix területének kivételével ciklikus változásokon megy keresztül, aminek funkciója a méh felkészítése a megtermékenyített pete, illetve a morula befogadására. A cilkus 28 napon keresztül tart, ami 5 szakaszra osztható fel. ANATÓMIA III – SZÖVETTAN    1. Menstruáció 1-5. napok A stratum funkcionale szöveteinek elhalása egyre kiterjedtebb. A spirális erek falában az összehúzódás megszűnik, és a sérült erekből vér lép az elhalt szövetek közé, melyet leválaszt az épen maradt stratum basaléról.    2. Regeneráció 5-6. napok A stratum basale felső részében megmaradt végső mirigyszakaszokból a hámsejtek a felszínre tolódnak, és megkezdik a sérült felszín behámosítását.    3. Proliferáció 7-15. napok A nyálkahártya végelegesen pótlódik, a

fázis végére az endometrium vastagsága 2-3szorosra növekedik. Kialakulnak a teljes mirigyek, a végkamrák elágazódnak, felcsavarodnak. A sejtekben glikogén halmozódik fel és kevés, híg váladékot termelnek. A fázis egybeesik az ovarium folliculusainak fejlődésével, és az azok által termelt ösztrogének irányítják.               4. Szekréció 16-27. napok Az ovuláció után a copus luteum által termelt progeszteron hatására az endometrium vastagsága tovább növekszik, a fázis végére eléri az 5-6 mm-t. A növekedés oka nem proliferáció, hanem a sejtek duzzadása, a mirigyek aktivitásának fokozódása, az interstitium növekedése. A mirigyek intenzíven termelik a szénhidrátokban gazdag nyákot; amirigyek kitágulása révén válik jól láthatóvá a stratum functionale alsóbb rétege, a stratum spongiosum. A stratum compactum sejtjei megnagyobbodnak, és az ún. „ál-decidua”-sejteket alkotják

A spirális artériák mindjobban meghosszabbodnak és felcsavarodnak. 5. Ischamia 28. nap A spirális artériák falában időszakos vasoconstrictio jön létre a progeszteron csökkenése miatt. Így romlik a szöveti oxigenizáció, a nyálkahártya zsugorodni kezd A vasoconstrikció kizárólag a spirális artériákban jön létre; a stratum funkcionale szövetei kezdenek elhalni.  Myometrium     Az uterus falának legvastagabb, kb. 1,3 cm széles, simaizomsejt-kötegekből álló rétege Az izomkötegek egymással összefonódó és kevés kötőszövettel elválasztott nyalábokat képeznek. A fő lefutási irány szerint három réteget lehet elkülöníteni, de ezek határai a fonatképződés miatt nem nyilvánvalóak. A belső réteg a stratum submucosum, mely az uterus hossztengelyével párhuzamosan orintált. A középső réteg a stratum vasculare, mely körkörös és ferde lefutású rostokat tartalmaz. Ez a réteg a legvastagabb, amely az itt

látható, és ide rögzülő nagyszámú ér miatt szivacsos szerkezetűnek látszik. ANATÓMIA III – SZÖVETTAN  A külső réteg a stratum supravasculare ismét főként hosszirányú orientációt mutat.  A myometrium terhesség alatt megvastagszik, mely folyamatban hypertrophia és hyperplasia egyaránt szerepet játszik. Ekkor a myometrium kötőszövetének mennyisége is megnövekszik.  A cervix izomrétege vékonyabb, és több kötőszövetet tartalmaz. A belső rétegben főleg körkörös, a külsőben hosszanti simaizomsejt-nyalábok futnak. ANATÓMIA III – SZÖVETTAN 25. Tuba uterina, portio vaginalis uteri, hüvely, kis- és nagyajkak szöveti szerkezete.  Tuba uterina szöveti szerkezete    Tunica mucosa. Vastag réteg, mely hosszanti

primer redőket alkot, melyek elágazódva secunder és tercier redőket képeznek. Ettől a tuba lumene labirintusszerű járatokra osztottnak tűnik Az epithelium egyrétegű hengerhám; a sejtek többsége csillós, közöttük nem csillós szekretoros sejtek vannak. A lamina propria laza rostos kötőszövet, mely rácsrostokat, orsó alakú sejteket és sok vér- és nyirokeret tartalmaz. Lamina muscularis mucosae és tunica subserosa nincsen!   Tunica muscularis. Belső körkörös és külső hosszanti simaizomréteg.   Tunica subserosa és serosa. A mesosalpynx tapadási vonalát kivéve peritoneum borítja, mely alatt vékony subserosa rögzíti azt a tunica muscularishoz.    Hüvely és portio vaginalis uteri szöveti szerkezete             Tunica mucosa. Hámja vastag, többrétegű el nem szarusodó laphám. A legfelső réteg sejtjeiben keratohyalin granulomok jelennek meg, de nem mutatnak valódi

elszarusodást. A sejtekre jellemző a magas glikogéntartalom a ciklus ösztogén-fázisában (első fele). A legfelső sejtek leválásakor a glikogén a hüvely lumenében felszabadul, amit a hüvelyflóra baktériumai anaerob módon lebontanak, és laktáttá alakítják. Ezért a hüvely pH-ja normálisan savas. A hám ráterjed a porti vaginalis uterire és annak külső nyílása közelében átmegy a cervixre jellemző egyrétegű hengerhámba. A vaginális hám és a lamina propria határa erősen papillázott, különösen a hátsó falon. A hámban lymphocyták és Langerhans-sejtek előfordulnak a vagina imunvédekezését szolgálva a baktériumok ellen. A lamina propria rugalmas rostokban gazdag, laza rostos kötőszövet fejlett érhálózattal. Tunica muscularis. Belső körkörös és külső hosszanti simaizomrétegek, melyek közül a külső az uterus hasonló rétegének a folytatása. A két réteg kötőszövettel átszőtt nyalábokból tevődik össze. Tunica

adventitia. Erekben gazdag, sok rugalmas rostot tartalmazó kötőszövet, mely a hüvelyt a környező szervekhez (pl. urethra) köti Benne elszórtan idegrostok fordulnak elő ANATÓMIA III – SZÖVETTAN  Labium minus szöveti szerkezete     A kisajkak a vestibulum vaginaet határoló bőrredők, melyek vékony, többrétegű elszarusodó laphámmal borítottak, mindkét felszínükön faggyú- és verejtékmirigyek nyílásaival. A hám-kötőszöveti határ erősen papillázott, a hám basalis rétegének sejtjeiben pigment granulumok halmozódnak fel. A szaruréteg vékony, a faggyúmirigyek közvetlenül a felszínre nyílnak; szőrtüszők nincsenek. A redő belsejében gazdagon erezett és idegekkel ellátott laza rostos kötőszövet található, amely nagy mennyiségű rugalmas rostot tartalmaz. Zsírsejt nincs a kötőszövetben  Labium majus szöveti

szerkezete    A scrotummal analóg képződmény, így széles alapon nyugvó, vastag, hosszanti bőrredő a labium minus külső oldalán. Többrétegű elszarusodó laphám borítja; a belső felszínen a kisajakéhoz hasonló, a külső felszínen vastagabb, a szaruréteg kifejezettebb, és benne szőrtüszők találhatók. A nagyajak belsejében lévő kötőszövet nagyszámban tartalmaz zsírsejtet, továbbá vékony simaizomréteg is megjelenik