Irodalom | Középiskola » A görög dráma megszületésének körülményei, egy tragédia elemzése

1 XX. tétel Az ókor irodalmából 1./ A görög dráma megszületésének körülményei – egy tragédia elemzése I. e 5 században a görög irodalom vezető műneme a dráma lett A görög dráma valószínűleg a dionüszoszi ünnepségeken előadott kardalokból (dithrambosz) született meg oly módon, hogy a Dionüszosz cselekedeteit megéneklő karból kilépett agy „színész” is. A folyamat nemcsak azzal járt együtt, hogy a hangsúly a színészek párbeszédére tevődött át, és a kar bizonyos mértékig háttérbe szorult, hanem megváltozott az előadott művek tárgya is. Dionüszosz cselekedetei helyett a görögök világában jól ismert trójai, mükénéi, thébai mondakör eseményeit elevenítették meg. Ekkorra alakult ki a görög színház jól ismert formája is. A nézőteret félkörívként a hegyoldalban alakították ki, középen volt az orkheszta (itt a kar helyezkedett el), a tánctér, a némileg megemelt színpadtér és a díszlet. Az

álarcos színészek nappal, természetes világítás mellett játszottak. A tragédia hagyományos szerkezeti elemei: - prológosz: a főhős monológja monológja vagy dialógusa nyitja az előadást. - parodosz: a kar bevonulásakor elhangzó első kardal - sztaszimon („álló – dal”) - epeiszodion: párbeszéd két kardal között - exodosz: végkifejlet, befejezés: párbeszédes rész az utolsó „álló – dal” után - exodikon: az exodoszt lezáró, a mű tanulságait összefoglaló rövid kardal, melyet a kórus kivonulás közben énekel - kommosz: panaszdal: a szereplőknek a kórussal folytatott lírai dialógusa (utolsó párbeszéd) A színházi előadás látványosságát fokozza az ének, tánc, zene, szavalat, díszlet. A görög tragédia: drámai szituáció, melyben saját koruk kérdéseire keresték a választ, a poliszdemokrácia erkölcsi-társadalmi kérdései. A tragédia a dráma egyik műfaja, uralkodó esztétikai minősége a tragikum, olyan

értékszerkezet, melyben hirtelen nagy értékveszteség, értékpusztulás következik be. A tragikus hős pozitív erkölcsi értéket képvisel, de a küzdelemben elbukik. Bukása félelmet, tiszteletet, együttérzést, részvétet, erkölcsi megnyugvást eredményez: katarziszt. Az 5. század drámaköltői: Aiszkülosz (ie525-456) Szophoklész (ie496-406), Euripidész (i.e480-406?), a tragikus triász és Arisztophanész (ie450-385) – komédiaköltő Szophoklész – Antigoné Rövid cselekmény: A dráma Thébai városában, a királyi palota előtt játszódik. Antigoné, Oidipusz király egyik lánya elmondja húgának, Iszménének Kreón kegyetlen parancsát: halott testvéreik közül a várost védő Eteoklészt nagy pompával eltemettette, Polüneikésztől azonban megtagadta a végtisztességet és megtiltotta, hogy bárki is eltemesse, mert a Thébait ostromló argosziak oldalán harcolt. (a hatalomért) Antigoné azonban elszánta magát, hogy eltemeti másik

fivérét is, próbálja húgát is meggyőzni. Iszméné azonban fél a királytól és nem mer szembeszállni vele. 2 Antigoné és Iszméné távoztával a kar Thébai ostromáról énekel. Oidipusz két fiúgyermeke egymás kezétől esett el. Megjelenik az új király Kreón és az aggok tanácsa előtt beszél terveiről. Érvelése során kifejti döntését Polüneikészről, aki szembe mer szállni vele, halállal lakol. Ekkor érkezik az őr és elmondja: valaki homokkal hintette be a testet Kreón haragját az őrre zúdítja és halállal fenyegeti, ha nem keríti elő a testet. A kar az ember hatalmáról énekel. Ekkor érkezik az őr, Antigonét kíséri, akit a holttestnél értek. Antigoné felvállalja tettét, szerinte Kreón parancs nem olyan erős, mint az istenek íratlan törvénye. Nemcsak Antigonéra mond halálos ítéletet, hanem húgára Iszménére is, aki bátran nővére mellé állna, de Antigoné nem engedi. Iszméné figyelmezteti Kreónt, hogy

saját fiának menyasszonyára mond halálos ítéletet, ha Antigonét megbűnteti. Kreón mindkettőjüket elviteti. A kar a Labdakida házon dúló végzetről énekel. Haimón, Kreón fia, Antigoné vőlegénye érkezik most, s Kreón neki fejti ki ítéletének érveit. Fiának arról beszél, hogy nem másíthatja meg a szavát a nép előtt. A kar úgy véli, hogy a király helyesen beszél Haimón próbálja meggyőzni apját, de a király hajthatatlan, sőt fiát vádolja azzal, hogy pártolja a bűnöst. Haimón öngyilkossági tervére céloz, de ezt apja fenyegetésnek veszi Kreón úgy dönt, hogy Iszménét elengedi, Antigonét pedig sziklabörtönbe záratja. Antigonét elővezetik a palotából, a kar együttérzően kíséri. Teiresziász, a vak madárjós érkezik a színre. Elmonja Kreónnak, ha nem temetteti el Polüneikészt, ellenkezik az istenek akaratával. A király még mindig kitart döntése mellett, mire a jós kimondja a végítéletet: Kreón a fia

halálával fog fizetni. A jós távozása után a király félelmében megmásítja döntését. paRancsot ad Polüneikész eltemetésére és Antigoné sziklabörtönéhez indul. Hírnök érkezik, Haimón halálhírét hozza. Eurüdikének, Kreón feleségének elmondja a színpadon kívül történteket. Antigoné saját övével felakasztotta magát Haimón Kreonra támadt, majd mikor elmenekült kardját magába döfte. Eurüdiké a palotába rohan Ekkor Kreón érkezik, karjában halott fiával. Kreón gyászát újabb hírnök szava szakítja meg: Eurüdiké is öngyilkos lett. A király összeomlik A kar szavai zárják a tragédiát: „Bölcs belátás többet ér / Minden más adománynál. / Az isteneket tisztelni kell, / Gőggel teli ajkon a nagy szavak / Nagy romlásra vezetnek - / S józanná nem tesz, csak a vénség” Szophoklész a görög tragédia csúcsa. Kb 120 darabjából 7 maradt ránk (trójai és thébai mondakör) Az antik dráma jellemzői: a drámai

cselekmény egyetlen téren, egy-másfél nap alatt játszódik. Formája: vita, dialógus – szócsata, kardalok Valóságos cselekvés nem látható. Versforma: a dialógusok jambikus lejtésűek, a kardalok változatos ritmikájúak: ionicus a minore ( ), ionicus a maiore ( ), chorijambus ( ) Az Antigoné szerkezete: I. II. III. IV. Expozíció: prológosz és paródosz (a két értékrend szembeállítása) a bonyodalom kezdete és a cselekmény kibontakozása (epeiszidon és sztaszimon: az ellentétes elvek összütközése) Antigoné ↔ Kreón Tetőpont: Theiresziász és Kreón vitája Végkifejlet vagy megoldás: exodosz és exodikon (felismerés, a bűn és következményei, Kreón bukása, Antigoné tragikus pusztulása (értékpusztulás: katarzisz) Antigoné tragikus hős, aki lelkiismerete parancsára cselekszik. Pusztulása felemelő, katartikus hatású, mert értékpusztulással jár. Kreón: hiú, önző zsarnok, bukása büntetés és nem értékpusztulás