Kereskedelem | Elektronikus Kereskedelem » Fogyasztóvédelem és kockázatértékelés

FOGYASZTÓVÉDELEM ÉS KOCKÁZATÉRTÉKELÉS XVI. FOGYASZTÓVÉDELEM ÉS KOCKÁZATÉRTÉKELÉS gyon ritkán vesszük figyelembe. Talán csak az igazán veszélyes foglalkozást űző egyének – például egy autóversenyző vagy sziklamászó – gondolnak tevékenységük kockázatára. Jellemző példa erre, hogy aki részt vesz a közúti közlekedésben, legyen gyalogos, utas vagy járművezető, már nem törődik a baleseti kockázattal, sőt sok esetben még növeli is a kockázatot fegyelmezetlen vagy figyelmetlen magatartásával. 1. A kockázatértékelés alapjai Az embereknek a kockázathoz fűződő kapcsolatáról Vajda György (1998) „Kockázat és biztonság” című könyve szerint adunk rövid áttekintést. 1.1 Veszélyek és kockázatok Napjainkban a fejlett országokban legtöbben a technikai eredetű veszélyeket tekintik a legnyugtalanítóbbnak, ezek közül is legnagyobb mértékben a személyes létüket fenyegető veszélyeket. 1.12 Veszélyforrások

A veszélyforrások lehetnek létesítmények, folyamatok, anyagok, tevékenységek, de emberek is. Életünk során szinte állandóan a kockázat és a haszon között egyensúlyozunk. A veszélyek egy részét kénytelenek vagyunk tudomásul venni, mint életünk szükségszerű kísérőjelenségeit, mások visszaszorítása viszont az életminőség javításának lényeges eleme. Ritkán van reális képünk arról, hogy mitől kell valóban félnünk és minek jelentéktelen a kockázata. Nemcsak valós, hanem potenciális veszélyek is léteznek. Ezért egy veszélyforrás tényleges kedvezőtlen hatását, valamint egy ilyen hatás potenciális lehetőségét egyaránt veszélynek tekinthetjük. Egy atomerőmű elvileg sosem bocsát ki veszélyes mennyiségű radioaktív anyagot, de nem zárható ki teljesen egy ilyen üzemzavar lehetősége, ezért a védekezésre is fel kell készülni. Fontos tehát, hogy elfogulatlan információkhoz jussunk, melyek alapján

dönthetünk egy termék vagy szolgáltatás használatáról, igénybevételéről. 1.13 A veszélyesség megítélése A veszélyesség megítéléséhez rendelkezésre álló három információtípust – valós, számított és becsült jellemzők – csak külön-külön szabad kezelni. A ténylegesen tapasztalt értékek alapján kapott valós adatok bizonytalansága kicsi, ami a jelenségek sztochasztikus jellegéből és a mérési módszerek statisztikai szórásából származik. Új megoldásoknál, illetve olyan helyzetek megítélésénél, melyekhez nincs elegendő tényadat, számított értékeket vagy statisztikai adatokat kell figyelembe vennünk, melyeknek a bizonytalansága is nagyobb, mivel ebben az esetben feltételezések is szerepet kaphatnak. Ha számításokra sincs mód, szakértői becsléseket kell 1.11 Emberi tevékenységek okozta veszélyek A veszélyeket természeti erők, emberi tevékenységek illetve az alkalmazott technológiák okozhatják. Az

emberi tevékenységek okozta veszélyek között nagyon nagy azoknak az aránya, melyek saját magatartásunk vagy elhatározásunk következményei. Folyamatosan olyan cselekvésekre szánjuk el magunkat magánéletünk, munkavégzésünk közben, melyekkel tudatos vagy öntudatlan kockázatokat vállalunk. A következményeket azonban csak na147 Fogyasztóvédelem végezni, viszont ennek a módszernek, a szubjektív megközelítés miatt, legnagyobb a bizonytalansága. veszélyességének mértékét csak relatív módon lehet értelmezni, viszonyítva más megoldásokkal illetve a tevékenység elmaradásához. A kockázat csökkentésésének ésszerű határa van, amit az r ráfordítás függvényében a k kockázatban elérhető csökkenést feltüntető, alábbi ábra érzékeltet. A veszélyesség megítéléséhez szükséges információk megszerzése sokrétű feladat. Működő megoldások esetében az első lehetőség a mért, statisztikailag kiértékelt vagy

megfigyelt tényadatok összegyűjtése a hatásokról és a következményekről. Sok esetben csak a hatások ismertek, ezért a következményeket csak becsülni lehet (számításokkal, analógiákkal vagy modellek segítségével). Új megoldásoknál – mivel a műszaki fejlődés meghaladja a korábbi tapasztalatokat meghatározó technikai színvonalat – csak bizonyos fokig lehet támaszkodni a régebbi, hasonló rendszerek adataira, tapasztalataira. Tervezett megoldásoknál tehát nagy szerepet kap a folyamatok modellezése és a veszélyes következmények becslése. 16. ábra: A kockázatcsökkentés költsége Egyrészt látható, hogy az r ráfordítást r1 értéken felül is érdemes tovább növelni, de az r2 értéken túli tartományban a ráfordítások nagy növekménye már csekély haszonnal jár, a gazdaság más szférájában a kockázatcsökkentésre bizonyosan található ennél sokkal hatékonyabb felhasználási lehetőség. Természetesen, ha az r2

ráfordítás sem biztosítja a veszélytelenség kellő mértékét, a megoldást el kell vetni. Az ábra azt is tükrözi, hogy a biztonságvédelmi intézkedéseknek optimuma van. A túl sok védelmi eszköz és elem szaporítja a hibaforrások számát, előállításuk a gazdaság más területein okoz többletveszélyeket és a komplikált rendszerekben több az emberi hibázás lehetősége. A járulékos kockázatokat feltüntető kj görbe és az eredeti kockázatok k görbéjének összege ke, aminek minimuma van. A minimumhoz tartozó rM ráfordításon túl, a technika jelenlegi szintjén, a társadalmi kockázatot nem tudjuk csökkenteni. Gondot okoz a minősítések során, hogy nincs mindig elegendő mennyiségű információ, és a hozzáférhető adatok is bizonytalanságot hordoznak magukban. Gyakorlatilag csak a működés befejeztével lehetne egy műszaki megoldás viselkedését egyértelműen minősíteni, ami azonban nem megfelelő, mivel lehetetlenné tenné a

haladást. A bizonytalanságok kezelésére, a hiányzó adatok helyettesítésére vannak kialakult módszerek, de ezek csupán kezelhetővé teszik a bizonytalanságot, de nem küszöbölik ki. Tudomásul kell venni, hogy tökéletesen veszélytelen műszaki megoldások nem léteznek, a kockázatot csak csökkenteni lehet, teljesen kiküszöbölni nem. Egy teékenység beszüntetése sem jelenti a kockázat kiküszöbölését, ha az tényleges szükségletet elégített ki, mivel a helyettesítő tevékenységnek is van kockázata, másrészt a szükséglet kielégítésének elmaradása gyakran nagyobb kockázattal jár, mint a beszüntetett tevékenység. Ebből következik, hogy egy tevékenység 2. Fogyasztóvédelem és kockázat A fogyasztók védelmével foglalkozó hatósági szervek és szervezetek feladata, 148 FOGYASZTÓVÉDELEM ÉS KOCKÁZATÉRTÉKELÉS hogy a forgalomba kerülő és kínált termékek valamint szolgáltatások ne sértsék a fogyasztók alapvető

jogait. Ebben az értelemben kiemelkedő a biztonsághoz, tehát az életet, egészséget nem veszélyeztető fogyasztási cikkekhez és szolgáltatásokhoz való jog. Élelmiszeripari termékek ellenőrzésekor gyakori, hogy lejárt szavatosságú élelmiszerek állnak a polcokon, nem kezelik, tárolják megfelelően a húsokat a boltokban. Vegyipari termékeknél a kémiai anyagok irritatív vagy toxikus hatása, esetleg a fokozott allergiakiváltás. A fogyasztóvédelmi szakemberek elsődleges célja, hogy megelőzzék termékek illetve szolgáltatások okozta baleseteket, csökkentsék azok bekövetkezésének a valószínűségét. A termékek (ezentúl beleértve a szolgáltatásokat is) baleseti kockázatot hordoznak magukban. A vizsgálatok során mindig arra kell törekedni, hogy a rejtett kockázatokat is felderítsék. 3. Kockázatelemzés, kockázatértékelés 3.1 Veszélyelemzési és kockázatbecslési eljárások Nagyszámú veszélykutatási és kockázatbecslési

eljárás létezik, melyeket az „MSZ EN 1050:1999 Gépek biztonsága. A kockázatértékelés elvei” című szabvány foglalja össze. Minden egyes eljárást sajátos alkalmazási területre fejlesztettek ki, ezért szükséges lehet, hogy ezeket az eljárásokat a különböző alkalmazásokhoz egyes részleteiben megváltoztassuk, adaptáljuk. Azonban nem minden esetben van lehetőség arra, hogy a veszélyes termékeket még a forgalomba kerülés előtt kiszűrjék a szakemberek. Sokszor egy-egy beérkező panasz hívja fel a felügyelet munkatársainak figyelmét az adott termékek balesetveszélyes tulajdonságaira. Természetesen a termék kockázatot hordozó tulajdonságainak ismeretében hasonló vagy éppen azonos tulajdonságú termékek könnyebben kiszűrhetők lesznek. A kockázatelemzéseknek két típusa van: ezeket deduktív, illetve induktív eljárásoknak nevezzük. A deduktív eljárások feltételeznek egy végeseményt, és azokat az okokat keresik,

amelyek ezt a végeseményt előidézték. Az induktív eljárások esetén feltételezik egy elem meghibásodását. A lefolytatott elemzés rögzíti azokat az eseményeket, amelyeket ez a meghibásodás okozhat. A kockázatokat fel kell mérni, majd mérlegelni, értékelni és meghozni a döntést a további használatra vonatkozóan. Az egyes termékcsoportok számára szabványok írják elő a vizsgálatok módját. A szabványok azonban nem mindig adnak útmutatást, létezhetnek speciális esetek és termékek is. Ilyenkor a szakértők saját illetve egymás tapasztalatai alapján vizsgálódnak. Az alábbiakban összefoglaljuk a leggyakrabban alkalmazott eljárásokat. 3.11 Előzetes veszélyelemzés (Preliminary Hazard Analysis; PHA) A vizsgálatok során a következő termékfajták esetében derül ki a legtöbb, életet, egészséget veszélyeztető tulajdonság. A PHA egy induktív módszer azzal a céllal, hogy egy meghatározott rendszer/ alrendszer/gépelem

esetén annak minden életszakaszában rögzítse azokat a veszélyeket, veszélyhelyzeteket és veszélyes eseményeket, amelyek balesetekhez ve- Műszaki termékek esetén főképpen: nem megfelelő villamos biztonság, nem megfelelő hővédelem, nem megfelelő szilárdság, éles élek, gázmérgezés veszélye, stb 149 Fogyasztóvédelem zethetnek. Az eljárás rögzíti a baleseti lehetőségeket, és minőségileg megbecsüli egy lehetséges sérülés vagy egészségkárosodás fokát, megadja a biztonsági intézkedési javaslatokat és azok alkalmazásának eredményét. A PHA-eljárást a tervezési, a gyártási és a vizsgálati szakaszban kell elvégezni azért, hogy az újonnan fellépő veszélyek felderíthetők és a szükséges módosítások elvégezhetők legyenek. A forgatókönyvet az elemzők egy megegyezés szerint készített táblázatban osztályozzák a károsodás mértéke szerint. Egy további, szintén megegyezés szerint kidolgozott

táblázatban össze kell kapcsolni a károsodás mértékét azokkal a célokkal, amelyeket a biztonsági intézkedésekkel akarnak elérni, majd az elemzők rögzítik a műszaki és szervezési intézkedések teljesítési szintjét. Ezt követően a védőintézkedéseket logikai fákba kell rendezni, végül a fennmaradó kockázatokat egy megegyezés szerint kidolgozott elfogadási táblázat segítségével szükséges elemezni. 3.12 “Mi van, ha “-eljárás ( “WHAT IF” method) A „Mi van, ha”-eljárás szintén egy induktív módszer, mely viszonylag egyszerű alkalmazások számára kutatja a gép kialakítását és üzemét. Minden lépésnél fel kell tenni a „mi van, ha” kérdést és válaszolni rá azért, hogy a gépelemek meghibásodásának vagy az eljáráshibáknak a hatása érzékelhető legyen, tekintettel a gép által okozott veszélyekre. 3.14 Hibafaelemzés (Fault Tree Analysis; FTA) Az FTA egy deduktív eljárás, amelyet egy

nemkívánatosnak minősített esemény alapulvételével hajtanak végre, és lehetőséget ad az alkalmazónak, hogy a nemkívánatos eseményhez vezető összes kritikus utat kiderítse. 3.13 MOSAR eljárás ( Method Organized for Systematic Analysis for Risk) Az elemzők először a veszélyes vagy különösen fontos eseményeket azonosítják, ezt követően az egyes hibák összes kombinációját, amelyek egy veszélyeztetési eseményhez vezethetnek, a hibafában ábrázolják. Az egyes hibák valószínűségének becslésével és a megfelelő aritmetikai kifejezések hozzákapcsolt alkalmazásával egy különösen fontos esemény bekövetkezésének gyakorisága kiszámítható. Következésképpen egy rendszer megváltoztatásának egy ilyen esemény gyakoriságára való kihatása gyorsan megbecsülhető. Az FTA révén összehasonlítással igen egyszerű a különböző biztonsági intézkedések kihatásainak kutatása. Az FTA a baleseti okok meghatározásakor

szintén igen hasznos. A MOSAR egy teljeskörű eljárás, amelylyel a kockázat elemzését tíz lépésben lehet megvalósítani. Az elemzésre kerülő rendszert (gép, folyamat, felszerelés stb.) kölcsönhatásban lévő alrendszerek sokaságaként kell szemlélni. A veszélyek, a veszélyhelyzetek és a veszélyes események azonosításához egy táblázat áll rendelkezésre. Az elemzők a biztonsági intézkedések alkalmasságát egy második táblázat segítségével kutatják, egy harmadik táblázatban pedig a biztonsági intézkedések kölcsönös függőségét veszik figyelembe. A kutatás olyan ismert eszközökkel, mint a FMEA (lásd 3.15 pontot), lehetővé teszi a veszélyes meghibásodások felismerését, ez elvezet a baleseti forgatókönyvek kidolgozásához 150 FOGYASZTÓVÉDELEM ÉS KOCKÁZATÉRTÉKELÉS 3.15 Meghibásodásmód- és hatáselemzés (Failure Mode and Effects Analysis; FMEA) lati termékek esetében, ahol a kisebb a méretből és/vagy

a funkcióból adódóan a veszélyes helyzetek száma szinte korlátlannak mondható. Az FMEA egy induktív eljárás azzal a legfőbb céllal, hogy értékeljék a gépelemek meghibásodásának gyakoriságát és következményeit. Ahol az eljáráshibáknak vagy a kezelési hibáknak lényeges jelentősége van, más eljárások alkalmasabbak lehetnek. A hazai helyzetre való tekintettel a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Ergonómia és Pszichológia Tanszéke a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséggel közös projektet hozott létre. A projekt célja, hogy kidolgozzon egy olyan kockázatértékelési módszertant, mely: Az FMEA időigényesebb lehet, mint a hibafaelemzés, mert minden elemre minden meghibásodás típust figyelembe kell venni. Néhány meghibásodásnak nagyon csekély a bekövetkezési valószínűsége, ha ezeket a meghibásodások nem kerülnek elemzésre, akkor ezt fel kell tüntetni. alkalmas a fogyasztási termékek használatával

járó biztonsági kockázat mértékének előrejelzésére, lehetővé teszi az ember-termék interakciók elemzését, elősegíti egy olyan egységes hazai adatbázis megtervezését és bevezetését, amely alkalmas a fogyasztási termékek használatával járó balesetek nyilvántartására és lehetővé teszi a baleseti okok kellően differenciált feltárását, 3.16 DELPHI-módszer Az elemzők egy nagyobb szakértői kört kérdeznek meg több lépésben, és az előző lépés eredményét az összes résztvevő kiegészítő információjával viszik tovább. A harmadik vagy negyedik lépésben névtelen megkérdezést irányítanak azokra a nézőpontokra, amelyekben eddig nem alakult ki egyetértés. továbbá elősegíti a fogyasztók tájékoztatását javító módszerek és újabb információs csatornák (Internet) széles körű alkalmazásának hazai bevezetését. Eddigi munkánkról és eredményeinkről született egy diplomamunka, illetve három belső

tanulmány. Ezek mindegyike elérhető a BME Ergonómia és Pszichológia Tanszékén. Alapvetően a Delphi-módszer egy előrejelzési eljárás, amelyet új eszmék kifejlesztéséhez is alkalmaznak. Ez az eljárás különösen hatékony, mert kizárólag szakember résztvevői vannak. Biró Virág diplomamunka: Mobiltelefonok kockázatértékelési módszertanának kifejlesztése és kísérleti alkalmazása 3.2 Termékbiztonsággal kapcsolatos hazai kutatás A hazai szakirodalomban nincs olyan módszertan, mely termékeket értékelne. A fellelhető módszertanok gépekre, munkahelyekre, munkakörülményekre vonatkoznak, és nem általánosíthatók használati termékek kockázatértékelésére. 1. számú kutatási jelentés: Mobiltelefonok kockázatértékelése 2. és 3 számú kutatási jelentés: Gyermekjátékok kockázatértékelése A gépek helyhez kötöttek, a használatukból eredő kockázat pontosabban, egyszerűbben meghatározható, mint haszná- 151

Fogyasztóvédelem 3.3 Példák kockázatelemzési módszertanokra Néhány fontos kérdés, melyre a termék használatával kapcsolatban oda kell figyelnünk: 3.31 Termékhasználattal kapcsolatos balesetek felderítésének, felmérésének módszere milyen gyakori a használat, használta-e már a terméket ilyen módon már korábban is, Az „Accidents involving consumer products” (Weegels, 1996) című könyv szerint ahhoz, hogy balesetet okozhasson egy termék, legalább két helyzetnek kell találkoznia. Az egyik helyzetben a balesetek úgy értelmezhetők, mint a termékek áttervezésének előfutárai, a másik esetben a tervezendő termékről feltételezik, hogy hajlamos balesetek kiváltására, azonban nincs empirikus bizonyíték erre vonatkozóan. miért használta ezt a terméket a baleset bekövetkezésekor, hol szokta általában használni a terméket, és ha a baleset bekövetkezésekor nem ott használta, mi ennek az oka, milyenek a használat

körülményei – világítás, zaj, klíma, testhelyzet, ki volt jelen a balesetnél, milyen ellátásban részesült a baleset után. Az adatoknak a baleset helyszínén történő összegyűjtése lehetővé teszi azt, hogy a termékre vonatkozóan részletes adatokhoz jussunk. Weegels egy jegyzőkönyvmintát fejlesztett ki a helyszíni megfigyelés elvégzéséhez. A balesetek elemzése minden esetben helyszíni vizsgálatot jelent, amely során videóra kell rögzíteni a terméket, illetve a helyszínt, ahol bekövetkezett a baleset. Kérdések, melyek konkrétan a termékre vonatkoznak: okozott-e már korábban is balesetet ugyanezen termék, ha igen, mikor és mi történt pontosan gondolt-e a baleset bekövetkezésére – hallott vagy olvasott ezzel kapcsolatban A bemutatkozás után a saját felszerelésünket gyorsan kell üzembe helyezni, közben valami semleges témáról érdemes csak beszélni, nehogy a megkérdezett személy a balesetre térjen rá még mielőtt

előkészültünk volna. saját tulajdonában van a termék vagy kölcsönözte, bérelte – kitől, mikor rendelkezésre áll a használati útmutató – olvasta-e Az interjú következő kérdéseket szükséges megkérdeznünk az alanytól: Az interjú alanyával kapcsolatban a következőkre szükséges rákérdezni: Meg tudná mutatni, hogy pontosan mi történt? szenvedett-e el balesetet az elmúlt fél évben – mi történt, milyen gyakran fordult elő, stb. Meg tudna fogalmazni valami olyan körülményt, mely a normálistól való eltérő használatot eredményezett? Ha igen, mi volt az? hogy viszonyult a feladatvégzéshez, mikor a baleset bekövetkezett adatok: ruházat, magasság, testalkat, cipőméret, kor, végzettség Mutassa meg kérem, hogyan szokta általában használni a terméket? 152 FOGYASZTÓVÉDELEM ÉS KOCKÁZATÉRTÉKELÉS A baleset további értékeléséhez a következőket kell megkérdezni az alanytól: b) ha a gazdálkodó

szervezetnél kiépítették és működik a „Munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági” irányítási rendszer és ennek működését javítani akarják. A balesetre visszagondolva, mit gondol, befolyásolta-e a bekövetkezést a terméknek valamely tulajdonsága? Bár az a) pont elég széleskörű helyzeteket sorol fel, azonban csak a közvetlen veszélyeztetettséget veszi figyelembe. Mi játszhatott még szerepet a baleset bekövetkezésében? A szabvány szerint a kockázatértékelés folyamata: A terméket használónak meg kell adni a lehetőséget, hogy elmondhassa saját véleményét. Eközben ajánlott egy ellenőrző lista használata, hogy ne maradjanak ki lényeges tényezők Az interjú után ismét videofelvételeket szükséges készíteni és/vagy méréseket elvégezni a helyszínről, a termékről, a sérülések helyéről valamint az erőhatásokról. Amennyiben lehetséges a termék elszállítása, további vizsgálatokra laboratóriumban is sor

kerül. Tevékenység osztályozása Veszélyek feltárása Kockázatok meghatározása Kockázatkezelési terv készítése Kockázatkezelési terv felülvizsgálata A folyamat egyes pontjaihoz tartozik egy-egy részletes kérdéslista, mely kérdések megválaszolásával behatárolható a veszélyes szituációk, munkahely, technológia, stb. okozta egészségkárosodás, kár A kockázat értékelésére végül az alábbi táblázat segítségével kerül sor, melyben a kockázat szintje és a bekövetkezés valószínűsége a két dimenzió. 3.32 A kockázatbecslés, kockázatértékelés és kockázatkezelés elmélete és gyakorlata az EU jogszabályai alapján (Molnár, 1998) A címben jelölt tanulmány az angol BS 8800 szabványból indul ki, ebből következően az eljárás elvégzése csak a következő esetekben szükséges: A kapott eredmény szerint intézkedést kell javasolni, illetve esetlegesen a munka beszüntetését is el lehet rendelni. a) ha a

létesítmény, munkahely, munkaeszköz technológia veszélyes, illetve a rendeltetésszerű alkalmazás során közvetlenül veszélyezteti a munkavállaló egészségét és biztonságát, Kissé ártalmas Ártalmas Rendkívül ártalmas Nagyon valószínűtlen Triviális kockázat Elviselhető kockázat Mérsékelt kockázat Valószínűtlen Elviselhető kockázat Mérsékelt kockázat Lényeges kockázat Valószínű Mérsékelt kockázat Lényeges kockázat Elfogadhatatlan kockázat 11. táblázat 153 Fogyasztóvédelem 3.33 Nomogram [4] tételezett baleset tényeivel – visszafordítható, vagy visszafordíthatatlan sérülés, illetve halál – kell figyelembe venni. Esetleg más, hasonló körülmények között bekövetkezett balesetek következményeit is felhasználhatjuk a maximális potenciális sérülés meghatározására. Az új-zélandi Fogyasztóügyi Minisztérium által kidolgozott Nomogram módszerét a fogyasztókra saját otthonukban

leselkedő kockázatok elemzésére alkalmazzák. Ez a módszer használatos akkor is, amikor kockázatos termékekről szóló jelentésekben azt kell eldönteni, hogy egy-egy panaszt tovább is kivizsgálják-e vagy sem. A módszer további alkalmazási területe azon területek felmérése, ahol új jogszabály megalkotására lehet szükség. A módszer feladata, hogy objektív tényezőket szolgáltasson a döntések magyarázatakor a fogyasztók és a média felé. A Nomogram célja, hogy meghatározzon a termék használatával járó kockázatot, amelynek segítségével eldönthető, hogy tovább kell-e vizsgálni a terméket vagy nem, valamint hogy rangsorolja az elvégzendő vizsgálatokat. Elvárás volt a módszerrel szemben, hogy releváns tényezőket tárjon fel, egyszerűen lehessen használni és ne legyen szubjektív. Értékek: halál, kritikus, súlyos, komoly, mérsékelt, könnyű Veszély valóra válásának valószínűsége A veszély valóra válásának

valószínűsége szintén fontos tényező az elemzés során, mivel ha nincs esély a kockázat bekövetkezésére, az nem is fog bekövetkezni, tehát nem-létezőnek tekinthető. Belátható, hogy ezt az elemet a legnehezebb objektíven mérni. A gyakoriság eldöntésére egy formális táblázat elkészítése szükséges, melynek során különböző problémák jelentkezhetnek, viszont a keretrendszer elkészíthető a balesetek adataiból. A valószínűséget úgy kapjuk majd meg, hogy kiszámítjuk a nemkívánatos esemény és az összes lehetséges lehetőség arányát. Nomogram kockázati tényezői A Nomogram alkalmazásánál négy kockázati tényezőt kell meghatározni: maximális potenciális sérülés, a kockázat valóra válásának valószínűsége, a veszély felismerhetőségének foka, a termék elérhetősége a piacon. Értékek: csekély, nem valószínű, lehetséges, valószínű, magas, szinte elkerülhetetlen A kockázat érékének végső,

konkrét meghatározása azonban nagyon bonyolult feladat, mivel Magyarországon nincs megfelelő nyilvántartás, amely a bekövetkezett balesetek számát és következményeit tartalmazná termékekre lebontva. Ez a statisztika viszont alapadat lenne ahhoz, hogy meghatározható legyen a baleseti kockázat. Maximális potenciális sérülés A maximális potenciális sérülés alapadat az elemzéshez, ezért ez szerepel a legnagyobb súllyal a Nomogramban. Mivel ezen tényező felvétele szubjektív elemeket is tartalmaz, ezért ezek a csökkentésére a nemzetközileg elfogadott sérülésminősítő módszert, a Rövidített Sérülés Skálát (Abbreviated Injury Scale) célszerű alkalmazni. A skálát az Amerikai Egészségügyi Egyesület (American Medical Association) dolgozta ki, az MCA pedig egyszerűsítette azt. Veszély felismerése A tényleges bekövetkezésre hatással van a veszély felismerésére való képesség. Egy átlagos felnőtt képes kell hogy legyen

bizonyos veszélyek felismerésére és lépések megtételére azért, hogy a tényleges sérülést elkerülje. Fontos tényező, A maximális potenciális sérülést a fel154 FOGYASZTÓVÉDELEM ÉS KOCKÁZATÉRTÉKELÉS A maximális potenciális sérülés a Rövidített Sérülés Skála szerint: súlyos. hogy ennek a tényezőnek a meghatározáskor a gyerekek felismerési képessége nem tekinthető relevánsnak, míg a felnőtteké döntő fontosságú. A kockázat valóra válásának valószínűségét jelenleg csak szubjektív alapon tudom meghatározni. A jelenlegi tapasztalataim alapján a bekövetkezés valószínűségét lehetségesnek ítélem. Fontos szerepe van a veszély felismerésében a tájékoztatásnak. A felhasználók a saját és a tájékoztatás által adott tapasztalatok alapján hozzák meg a döntéseiket. Még a pozitív tapasztalatok sem garantálják, hogy a felhasználók elkerülik a veszélyeket, ha nem kapják meg a szükséges

tájékoztatást. A veszély felismerése valószínű, mivel mindenki tisztában van azzal, hogy milyen veszélyeket hordoz magában egy nagy sebességgel közlekedő autó vezetése közben más irányú tevékenység végzése. Értékek: elég valószínűtlen, nem valószínű, lehetséges, valószínű, szinte elkerülhetetlen Elérhetőség széles körű, mivel napjainkban már mindenki számára hozzáférhető a mobiltelefon, és nagyon sokan használják is gépjárművezetés közben. Elérhetőség Az elérhetőséget meghatározó tényezőt nem kell kötelezően használni, mivel bizonyos esetekben nehéz lehet a meghatározása. Természetesen minél szélesebb körben érhető el egy termék, annál nagyobb a felhasználókra vonatkozó potenciális sérülésveszély. A kockázatelemzés végrehajtása A következő ábrán látható a Nomogram kiértékelő rendszere. A kockázati tényezőket függőleges vonalak ábrázolják A kiértékelést balról jobbra

haladva hajtjuk végre oly módon,hogy először a maximális potenciális sérülésen bejelölt pontot összekötjük a kockázat valóra válásának valószínűségét jelölő ponttal. Ezt az egyenest az első korrelációs vonalig meg kell hosszabbítani. Ezt követően az első korrelációs vonal metszéspontjából egyenest húzunk a veszély felismerését jelölő ponton keresztül a következő vonalig, ami a kiinduló kockázatértékelést adja meg. A termék piaci elérhetőségét ritkán használják fel, de ha ismert ez a tényező, akkor a kiinduló kockázatértékelés értékével összekötve, majd az egyenest meghosszabbítva az utolsó egyenesig, megkapjuk a végleges kockázatelemzési minősítést. A választások meghatározott pontok közé eshetnek a függőleges vonalakon, tükrözve az incidensek eltérő súlyosságát. Értékek: ritka, korlátozott, általános, széles körben Gyakorlati példa Az autópályán közlekedő gépkocsi vezetője

rossz látási körülmények között hívást kap a telefonjára. Miközben arra figyel, hogy ki a hívó fél, bevág elé egy autó, amit csak későn vesz észre, és hogy elkerülje az ütközést vészfékezni kezd, miközben az árokba sodródik, ahol többször megpördül. A pörgés közben a szélvédőből kirepülő egyik szilánk a sofőr szemébe repül, minek következtében egyik szemére megvakul. Kérdés, hogy mennyire veszélyes a nagy sebességgel közlekedő gépkocsiban hívást fogadnia a vezetőnek? Ha beírjuk az értékelő rendsezrbe a 155 Fogyasztóvédelem példa adatait, megkapjuk a folytonos vonalat nézve, hogy a kiinduló kockázatértékelésnél számottevő (55), míg a végső kockázatértékelésnél kapott érték nagyon magas (76). Irodalomjegyzék 1. VAJDA GY (1998) Kockázat és biztonság Budapest: Akadémiai Kiadó. 2. WEEGELS, MF (1996) Accidents involving consumes products Delft: Delft University of Technology. Az ábrán

szaggatott vonallal jelzett értékek akkor adódhatnak, ha egy meglévő adatbázis adatai szerint a baleset bekövetkezésének kicsi a valószínűsége. A pontozott vonal által képviselt helyzet abban az esetben áll fenn, ha a kis valószínűséggel bekövetkező balesetre megfelelő tájékoztatással felhívjuk a felhasználók figyelmét. 3. MOLNÁR J (1998) A kockázatbecslés, kockázatértékelés és kockázatkezelés elmélete és gyakorlata az EU jogszabályai alapján. kézirat 4. HARBER, S (2001) Termékkockázat elemzés Előadás a „Hatékony erőforrás-felhasználás a piacfelügyelet terén” című Workshop-on, Budapest, 2001 április 19-20 17. ábra: A Nomogram kiértékelő rendszere 156