Betekintés: Rományi Orsolya - Szókratész bölcsessége

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!




GÁBOR DÉNES FŐISKOLA MŰSZAKI INFORMATIKA SZAK TAGOZAT: TÁVOKTATÁS I./1. TANTÁRGY: FILOZÓFIA VEZETŐTANÁR: DR. BÍRÓ GÁBOR

SZÓKRATÉSZ BÖLCSESSÉGE
HÁZIDOLGOZAT

KÉSZÍTETTE: ROMÁNYI ORSOLYA DÁTUM: 2002. 02 08.



Szókratész bölcsessége

Szókratész bölcsessége
A témaválasztás indoklása
Szókratész egyszer régen megérintette a lelkem. Persze nem személyesen, hanem Haumann Péter közreműködésével. Kislánykoromban rajongtam az „indiános” filmekért, Cooper és Karl May regényeiből készült alkotások hőseit gondoltam példaképül a mai férfiak számára. (Nem kérdeztem, mit szólnak hozzá.) Azután teltek múltak az évek, és gimnáziumba kerültem. Év elején irodalom óra keretében egyszer átlátogattunk a közeli Munkás Otthonba. Tanáraink a fél iskolát beterelték a s zínházterembe, mi pedig kíváncsian vártuk, hogy mi fog történni. Pontban tíz órakor megjelent a színpadon Haumann Péter, és megtörtént a csoda. Bemutatkozott, majd pár szóval elmondta mit fogunk hallani: Platón: Szókratész védőbeszéde. Haumann Péter beszélni kezdett, és én néhány perc múlva az egyszerű öltönyös férfi helyén egy nagydarab, szakállas filozófust láttam amint tógában üldögélt egy padon a rácsos börtönablak alatt. Körülötte tógás ifjú férfiak ihletetten hallgatták a Mester beszédét. A Mester pedig halni készült. Halála előtti órákban is csak kérdezgette, oktatta az ifjakat, akik láthatólag nagyon is bánták, hogy a Mester el fogja hagyni őket. Szókratész csak úgy menekült volna meg az igazságtalan haláltól, ha engedi, hogy tanítványai megszöktessék, márpedig ez emberi hitvallásával, egész tanításával ellenkezett volna, hát inkább meghalt, mintsem vétsen a t örvények ellen, melyek szemében a polgárok közös akaratának képviselői. Nos, az előadás hamarosan véget ért, Haumann Péter elköszönt, de számomra egy megváltozott világot hagyott hátra. Előadásához fogható művészi élményben addig nem volt részem, kábultan botorkáltam vissza az iskolába. Kaptam végre egy valóságos példaképet, aki nem a mesék birodalmában létezett, hanem nagyon is valóságos ember volt, de képes arra, hogy betöltse a helyét a mesékben talált őszinte, feddhetetlen hősnek. Egy EMBER, aki bölcs volt, valójában úgy élt, ahogy tanította, az igazságot keresve, tisztán, erkölcseiben szilárdan, akár az élete árán is. Hát így találkoztam Szókratésszal. Írhatok-e másról ezek után? Úgy döntöttem, hogy életem első filozófia dolgozatát csakis Róla írhatom.

Mit jelent filozófusnak lenni?
Az ókori görögök szerint a bölcsesség az istenek ajándéka, és csak a kiválasztottak kapták meg, mint kiemelkedő emberi erényt. A bölcsesség korántsem korlátozódik csak a tudásra, ismeretre, vagy valamilyen tudomány művelésére. Sokkal többet jelent: az emberek többsége számára megismerhetetlen, felfoghatatlan tudás megértését. A filozófusnak törekednie kell a szellemi és az erkölcsi tökéletesedésre, hogy elérje a bölcsességet, és az emberek elfogadják a tanításait. A bölcsesség megszerzése feljogosítja a filozófust, hogy az emberek által ismert dolgokat és jelenségeket megítélje, de nem a hétköznapi ember módjára. A filozófus a dolgok és jelenségek alapjainak a

2/10



Szókratész bölcsessége megértésére törekedik. Az egyetemes megértés alapján ítéli meg a dolgok és jelenségek lényegét. [1]

Néhány fontos dolog, amit az i.e. V. századról tudnunk kell
Ahhoz, hogy egy történelmi korszak embereinek életét, magatartását, szellemi tevékenységét, a világról alkotott elképzeléseit megértsük, szükség van rá, hogy megismerjük azt a környezetet, amelyben él. Az ókori görögök politikai rendszere, gazdálkodása és társadalmi élete sajátos vonásokat mutat más ókori társadalmakhoz képest. Az ókori görög nép történetének leglényegesebb színhelye a Balkán félsziget és a környező sok-sok kisebb-nagyobb sziget. Itt a legmozgékonyabb, a legfejlődőképesebb a munkamegosztás, virágzott a kereskedelem. [2] Hajóikon már viszonylag nagy távolságokat jártak be, a biztonságos hajózáshoz pedig konkrét ismeretekre volt szükség: matematikára, fizikára, tapasztalatokra. megbecsülték tehát mind a mesteremberek, mind a filozófusok tudását. Virágzott tehát a természettudománnyal kapcsolatos filozófia. (Thalész, Anaximenész, Hérakleitosz, Püthagorasz, Démokritosz) Athén különleges társadalmi berendezkedése szerintem, megmagyarázza, hogy az i.e. V. században miért voltak olyan filozófusok, akik természettudománnyal szinte egyáltalán nem foglalkoztak. Figyelmüket teljes egészében olyan do
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


lgok kötötték le, amit ma társadalomtudománynak neveznénk. Athénban minden polgárnak kötelessége volt politizálni. Szolón törvényei szerint az államnak szüksége van arra, hogy a lényeges, döntő fontosságú ügyekben a polgárok tényleges részvételükkel nyilvánítsák ki elképzeléseiket. A népgyűléseken minden szabad attikai polgárnak joga volt résztvenni. A nép legszélesebb rétegei előtt legalább évente négyszer kellett megtárgyalni a legfontosabb ügyeket. A törvényeket mindenkinek ismernie kellett. A társadalmi hovatartozást nem a származás, hanem a vagyoni helyzet határozta meg. A lakosság vagyoni elkülönülése megkülönböztetést jelentett a politikai életben és a katonai szolgálatban is.[3] Az i.e.V. század közepét a társadalmi ellentmondások éleződése jellemzi. Az egyén és a t ársadalom kapcsolata, a t ársadalmi rétegek közötti kibékíthetetlen ellentmondás, új gondolatokat ébreszt: Hogyan kell cselekedni, hogy az egyén és a társadalom érdekei ne ütközzenek össze? Mi a jó, és mi a rossz? Mi az emberi tevékenység értelme, érdeke? A demokrácia fénykorában minden szabad polgárt bevontak az állami ügyek intézésébe. A szegény szabadok részvételét napidíj fizetésével biztosították. A politikai életben való részvétel sok olyan ismeretet igényelt, amelyet a „gyakorlati” bölcsektől tanulhatott meg az, aki fel akart lépni a népgyűléseken. Erre az időszakra tehető az idealista filozófia kialakulása. A gyakorlatias életbölcsesség társadalmi szükségletté vált. Ennek kielégítésére vállalkoztak az irodalmi műveltségre, mitológiára, vallásfilozófiára és főleg a szónoklás tudományára oktató vándortanítók, a szofisták. A szofisták különbséget tettek

1 2

Diószegi: A bölcselet eredete 9. oldal Diószegi: A bölcselet eredete 13-19. oldal 3 Diószegi: A bölcselet eredete 32. oldal

3/10



Szókratész bölcsessége a természeti törvény és a társadalmi törvény között: Az utóbbit a jogi, az állami törvényrendszerrel azonosították. [4] A század végére a szofista irányzat lezüllött. A szofista név egyre inkább olyan embert jelölt, aki a szavak csűrés-csavarásával a hamisat is igaznak tünteti fel. A szofista bölcselet végeredményben oda lyukadt ki, hogy objektív igazság nem létezik, mindenki számára az a jó, és az a rossz, amit ő maga annak tart. A szofistákkal szemben az egyik legnagyobb hatású ókori filozófus, Szókratész lépett fel. [5]

Szókratész filozófussá válása
Szókratész egyszerű szülőktől származott, ( i.e. 469-ben született) édesapja szobrász volt, édesanyja bába. (Akkoriban Athénban a szobrász egyszerű és tiszteletreméltó mesterségnek számított.) Szókratész először a hagyománynak megfelelően apja mesterségét folytatta. Azután gondolkodni kezdett: Mennyi faragatlan ember van a városban! Milyen nagyon rájuk férne, hogy valaki törődjön a nevelésükkel! Talán, ha tudnák az emberek, hogyan kell helyesen élni, akkor úgy élnének. Talán ha anyja példáját követve bábáskodna felettük, míg „megszülik” a helyes gondolatokat, sok „jó” ember lenne a városban. Amikor Szókratész fiatal volt, Prodikosz szofista filozófus athéni iskolájába járt. Prodikosz valószínűleg neki is elmesélte Héraklész próbatételét, mely a Szerencse kísértéséről és az Erény követéséről szólt. Prodikosz Héraklész példája alapján próbált élni, hitt benne, hogy az erényes élet boldoggá teszi az embert. Héraklész hosszú, megpróbáltatásokkal teli életére vágyott, ami nem csoda, hiszen a hős kalandos élete után, a legenda szerint felszállt az égbe az istenek közé. Azután Prodikosz megöregedett, betegségek kínozták, hát ettől keserűség öntötte el. Ekkor már úgy gondolja, az élet minden szakasza tele van bajjal, fájdalommal, ami megsokasodik öregkorban. Nem érdemes hát ragaszkodni az élethez, bizonyítja ezt az is, hogy az istenek, akiket szeretnek, azokat korai halállal jutalmazzák. Küdippé papnő történetét hozza bizonyságul. A papnőt fiai húzták szekéren Héra templomáig, mikor az ökrök nem jelentek meg időre. A papnő jutalmat kért az istennőtől. Jutalmául a két fiú a fáradtságtól elaludt, és nem ébredt fel többé. Prodikosz előadásai arról szóltak, hogy az embernek elsősorban saját magáról, azután a családjáról kell gondoskodnia. Saját magát világfinak tekintette, azt tanította, hogy okos embernek ott a hazája, ahol jól keres. A hazafiság egyáltalán nem fontos dolog. A törvény pedig csak addig érvényes, amíg a természetes jognak nem mond ellent. Nos, ilyen tanításokat hallgatott a fiatal Szókratész. Csalódottan hagyta el mesterét.[6] A kor leghíresebb szofista filozófusa Prótagora
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


sz volt. Az ő tanítási módszerével sem értett egyet Szókratész. Olvasmányaim alapján úgy gondolom, Szókratész nagyon tisztelte Prótagorasz bölcsességét, de szerinte a bölcs férfiú inkább szónoklatra oktatta tanítványait semmint az erényes életre.[7] Hazatérve úgy döntött, hogy saját iskolát alapít, ahol az athéni ifjakat a gyakorlatban kérdezgetve, „bábáskodva” neveli, „faragja” tisztes, hasznos, erényes és bölcs polgárokká.
4 5

Diószegi: A bölcselet eredete 107. oldal Diószegi: A bölcselet eredete 109. oldal 6 Lengyel Dénes: Ókori bölcsek nyomában 7 Platón: Prótagorasz

4/10



Szókratész bölcsessége Szókratész lelkében parázslott a hazaszeretet, Athénen kívül el sem tudta volna képzelni az életét. Nemegyszer a h arcban életét is kockára tette városáért. Alkibiadész elbeszéléséből tudjuk, milyen nagyszerű harcos volt Szókratész. Mindenkinél jobban viselte a fáradalmakat, jobban tűrte a hideget és meleget egyaránt. A harcban is kitűnt a többiek közül. Sosem félt, sőt több ízben megmentette sebesült barátai életét. Nem szerette, ha dicsérik, ilyenkor tréfával ütötte el a dolgot. Nagyon szerény, természetesen élő ember volt. A törvényeket pedig feltétel nélkül tisztelte. Bennük, a polgárok közös akaratának megtestesülését látta. Sosem vétett ellenük, és tanítványait is erre nevelte. [8]

Szókratész a családfő
Szókratész felesége, Xanthippé híresen házsártos asszony volt. Sok tréfás történet szólt Szókratészról, a türelmes férjről és veszekedős feleségéről. De szabad-e elmarasztalnunk emiatt Xanthippét? Bizony a bölcs sem tette ezt soha. Mindig megvédte feleségét a csipkelődő barátok éles nyelvétől. Bár mai szemmel kissé sajátosan tette ezt. Egy alkalommal, mikor megkérdezte tőle Alkibiadész, miért tűri az asszony folytonos pörölését, Szókratész így felelt: „Hát te nem viseled el a libáid gágogását? „ A barát azt felelte erre, hogy a libái cserében hasznot hajtanak neki, tojást, tollat, kislibát adnak. Szókratész azt felelte erre: „Nos hát Xanthippé pedig gyerekeket ad nekem. „[9] A kor életfelfogása szerint Szókratész valószínűleg nem követett el mulasztást, amikor a háztartás gondját teljesen feleségére hagyta. Mai gondolkodásunkkal megrónánk érte. Mert mivel is foglalkozott vajon Szókratész egész nap? Sétált a városban, a hozzá szegődött ifjakat leckéztette. Pénzt pedig nem fogadott el senkitől. Arról pedig, hogy Xanthippé miből teremtette elő az ebédrevalót a gyermekeinek, megfeledkeznek szólni az olvasmányaim, úgy tűnik ez egyik történetírónak sem volt fontos abban a korban. Szókratész saját gyermekeit is hasonló „bábáskodó” módszerrel oktatta a helyes viselkedésre. Egy történetet olvastam, melyben a fiát Lamproklészt feddte meg, mert tiszteletlen volt édesanyjával szemben. A gyerekek is nehezen viselték anyjuk házsártos természetét, de Szóktarész megmagyarázta nekik, hogy egy gyermek anyja részéről nagy jótéteményben részesül, amikor az gondozza őt, hát hálával tartozik érte. Fiát kérdezgetve, fokozatosan rávezette őt a helyes megállapításra, míg végül az saját maga mondta ki mennyire tiszteli az édesanyját.

Szókratész tanításai
Mikor elhatározta, hogy saját iskolát alapít, a delphoi templom felirata vezette el a helyes ösvényre. „Ismerd meg magadat!” Először tehát a saját lelkében kellett rendet raknia.[10] Fürkészte, elemezte, bírálta gondolatait, motivációit. Tetteit is elemezte, megvizsgálta az előzményeket, az okokat, a következményeket. Kutatásában a józan ész, és

8 9

Lengyel Dénes: Ókori bölcsek nyomában Lengyel Dénes: Ókori bölcsek nyomában 10 Lengyel Dénes: Ókori bölcsek nyomában

5/10



Szókratész bölcsessége saját emésztő vágya vezette, hogy ideális emberré válhasson. Saját belső sugallatait, megérzéseit a daimón sugalmazásának tartotta.[11] Szerintem igaza volt ebben, hiszen az ember önmagával csak nehezen szállhat vitába, önmagunkat magunkkal szemben legyőzni roppant nehéz. De ha saját gyarló valónkat egy „feddhetetlen daimón” olvassa a fejünkre, sokkal gyorsabb és kevésbé fájdalmas a fejlődés. Amikor önmaga nevelését elégségesnek ítélte, másokkal kezdett el foglalkozni. Abból indult ki, hogy az emberek alapvetően jóindulatúak. Ha vétkeznek, az azért van, mert nem tudják, hogyan kell helyesen viselkedni az adott helyzetben. Az erény maga a helyes gondolkodás. Aki jól megérti, miről van szó, az helyesen gondolkodik, és cselekedni is helyesen fog. Csakhogy ezt a dolgot nem lehet iskolában tanítani. Szókratész úgy gondolta, hogy az utcán fog magának ta
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


nítványokat keresni. Kiment sétálni a piactérre, megszólította az arra járókat, és beszélgetésre invitálta őket. [12] Ideje nagy részét az egyszerű emberek között töltötte. Azt hangoztatta, hogy „ tudom, hogy semmit sem tudok”. Az első hallomásra kissé furcsa kijelentés mögött tanulságos tartalom rejlik. Jellemző párbeszéd rá, mikor megkérdezte az egyik mesterembert, hogy okos embernek tartja-e magát. (A párbeszédet saját szavaimmal írom le.) Természetesen okos ember vagyok, hiszen jól értek a mesterségemhez, gyönyörű és jó hajókat tudok építeni. – válaszolta a mesterember. És mi történnék akkor, ha házakat kellene építened? – kérdezte ekkor tőle Szókratész. Olyan mesteremberhez fordulnék, aki házakat tud építeni, és segítséget kérnék tőle. –válaszolta a hajóács. Akkor a házépítő mester az okos ember? Hiszen segítséget kellett tőle kérned. –kérdezte Szókratész. Ő is okos emberválaszolta a hajóács, ért a maga mesterségéhez. De egyikőtök sem tudná pótolni a másikat? –kérdezte Szókratész. Bizony nem tudnánk. –felelte a hajóács. Akkor mégsem lehettek okos emberek, hiszen te magad mondtad, hogy van olyan dolog, amihez nem értesz. – mondta neki Szókratész. A saját mesterségemben vagyok okos ember, és a házépítő is a maga mesterségében okos ember. –válaszolta a hajóács. Ennek a párbeszédnek a fontos tanulsága az volt a körülöttük csoportosuló tanítványok számára, hogy tisztelni kell az egyszerű mesterembereket, hiszen mindegyikük tud valamit, amit bizony a bölcs tanítványai közül egyik sem. Senki sem lehet olyan bölcs, hogy ne szoruljon valaki más bölcsességére. Szókratész tanítványai, bár tanításaiért nem kért pénzt, leginkább az arisztokrácia gyermekei közül kerültek ki. Ennek egyszerű magyarázatát tudom adni. A mesteremberek fiai dolgoztak naphosszat, Szókratész pedig sétálgatott és beszélgetett szintén naphosszat. A két dolog nem egyeztethető össze. Az arisztokraták gyermekei viszont ráértek Szókratész nyomában lenni egész nap. Kötelességüknek érezték támogatni mesterüket, emellett Szókratész igen egyszerű életet élt, egyszerű ruhákban járt és egyszerű ételeket evett. [13] Szókratészt tartják az erkölcsi idealizmus megalkotójának. Ezt az erkölcsi idealizmust sajátságos módszerrel, az erkölcsi fogalmak elemzésével fejlesztette ki. Szerinte létezik egy örök és változatlan erkölcsi szabály, amelynek ismerete egyben a legfonto11 12

Lengyel Dénes: Ókori bölcsek nyomában Lengyel Dénes: Ókori bölcsek nyomában 13 Lengyel Dénes: Ókori bölcsek nyomában

6/10



Szókratész bölcsessége sabb emberi erény. Szókratész úgy vélte, hogy az erény a tudáson alapul, és elég felismerni, hogy kövessük is (intellektuális etika). Az erkölcsök tehát a tudással tökéletesíthetők. Az elmélkedésen kívül gyakorlati érzékre is szükségünk van. Szókratész azt állította, hogy őt magát egy belső hang, a daimonion vezérli, akkor is, amikor cselekedeteinek oka felől nem tud pontosan számot adni. Ez a belső hang nem mondja meg, hogy mit tegyen, de óva inti attól, amit nem szabad megtennie. [14] Több helyen is olvastam róla, hogy megvetette a tudományokat, természetfilozófiával nem foglalkozott, kizárólag az embert tette a bölcselkedés tárgyává. A magam részéről, ezzel nem értek egyet. Így egy buta ember viselkedik. Úgy tűnik tényleg nem foglalkozott természettudományokkal, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem tartotta hasznosnak azokat. Én Szókratészt nagyon bölcs embernek ismertem meg, aki szerintem felmérte, hogy mihez van tehetsége, mivel képes jobbítani a világon, és a továbbiakban ezzel foglalkozott. Meghagyta a természetfilozófiát azoknak, akik rátermettebbek voltak a témával foglalkozni. Minden valószínűség szerint, különösebben nem érdekelte például a matematika és a csillagászat, azonban ez nem jelenti egyben azt, hogy e tudományok fontosságát nem ismerte fel. „Ő maga nem volt járatlan e témákban, barátainak azonban nem tanácsolta, hogy túlságosan elmélyedjenek a t anulmányozásukban. Az alapismeretek megszerzését fontosnak tartotta, a többire viszont azt mondta, hogy rámegy az ember egész élete mire szakértő lesz benne, s közben nem jut hozzá sok más hasznos dolog elsajátításához.”[15] Ha figyelembe vesszük, hogy Szókratész célja magának az embernek a tökéletesítése, megérthetjük, hogy ezzel épp elég dolga volt, a tudományokban való elmélyülés mellékvágányra vitte volna célja elérése helyett. Szókratész nem hagyott hátra írásos műveket. Amit tudunk róla, azt tanítványai feljegyzéseiből tudjuk. Az igazságot párbeszédes, vitatkozó módszerrel kereste. Gyakran csak azért vitázott
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


, hogy beszélgetőtársait rávezesse: nem tudnak semmit, azt sem, amiről eddig azt gondolták, hogy tudják; vélt tudásuk valójában tudatlanság. A szókratészi irónia, a hamis tudat leleplezését célozta. Szókratész indukcióval törekedett az általános fogalom elérésére. Az indukció olyan következtetési mód, amely az egyes esetek elemzése útján jut el az általános fogalomhoz, vagy tételhez. Ha azt akarjuk például tudni, hogy mi a méltánytalanság, nem elegendő példákat felsorolni, mert a méltánytalanság az ezekben rejlő közös lényeg. A filozófus az általános fogalmat (a közös lényeget) meghatározásokban próbálta kifejezni.[16] Az ember és az erkölcs. Az ember: lélek és test egysége. A lélek egyszerű valóság és halhatatlan. Szókratész a halált gyógyulásnak tekintette: halála előtt arra kérte barátait, hogy halála után Aszklepiosznak (a gyógyítás istenének) mutassák be a kakasáldozatot. Az erkölcs: Szókratész elutasítja a hedonista felfogást, amely azt hirdette, hogy az az erkölcsös cselekedet, amely gyönyört eredményez. Hasonlóképpen elutasította a szofisták álláspontját is. Az erkölcstant racionális alapokra akarta helyezni, s az erkölcsi normát a teljes emberi természetből akarta kihámozni. Szerinte az erény az ember igazi java. Erényes tett, ha a jót jól végezzük. Kérdés azonban mi a jó. Elképzelése szerint, az
14 15

Diószegi: A bölcselet eredete 109. oldal Xenophón : Emlékeim Szókratészról 180. oldal 16 Turay Alfréd: Filozófiatörténeti vázlatok 18. oldal

7/10



Szókratész bölcsessége ember boldogságát az adja, hogy a városállamon belül valamennyi képességét harmonikusan kibontakoztathatja. Szókratész a demokráciát nem tartotta megfelelő államformának. Nem értett egyet azzal, hogy választással, sorsolással jelölik ki a tisztségviselőket; úgy vélte, hogy nem veszik kellőképpen figyelembe a rátermettséget. Kérdéseivel kínos helyzetbe hozta a város vezető politikusait, és az üres szólamokat ismételgető, a „demokrácián élősködő” demagógokat. Ellenfelei a demokrácia ellenségét, az ifjúság megrontóját látták benne. Várták a pillanatot, amikor leszámolhatnak vele. I.e. 399-ben, valószínűleg politikai okok miatt, bíróság elé állították, és elítélték. [17] „Hermogenész, Szókratész barátja, látván, hogy a M ester szívesebben beszél bármi másról, mint a peréről, megkérdezte tőle: – Nem kellene azon gondolkoznod, Szókratész, hogy mivel fogsz védekezni? Szókratész így válaszolt: – Nem gondolod, hogy egész életemmel erre a védőbeszédre készültem? Hermogenész megkérdezte: – Hogyan? – Úgy, hogy soha semmi jogtalanságot nem követtem el. Szerintem ez a legszebb felkészülés a védekezésre. – válaszolta Szókratész. Hermogenész azonban tovább erősködött: – Nem veszed észre, hogy az athéni hatóságok a szónoklatoktól felingerelve gyakran éppen a vétleneket ítélik halálra, a vétkeseket pedig felmentik, mert meghatónak, vagy tetszetősnek tartják a beszédüket? Szókratész így felelt: – Zeuszra, kétszer is nekifogtam, hogy védőbeszédemen töprengjek, de a daimonion mindig megakadályozott benne. Hermogenész erre így válaszolt: – Meglepő, amit mondasz! Szókratész hozzáfűzte: – Talán azt furcsállod, hogy az Isten is jobbnak tartja bevégeznem az életemet? Nem tudod, hogy mostanáig senki sem akadt, aki szebben élt volna nálam? Hiszen az a legédesebb érzés, ha tudom, hogy jámborul, és igazságosan éltem le egész életemet. Nagy örömömre van, hogy ezt én is tudom, barátaim is tudják rólam. De ahogy most már öregszem, szükségszerűen rám fognak szakadni a vénség kínjai, egyre gyengébben fogok látni, egyre rosszabbul hallani, egyre nehezebben fogok tanulni, és egyre könynyebben elfelejtem a tanultakat. De ha azt kell tapasztalnom, hogy gyengülök, és önmagamat is megvetem, hogyan élhetnék kellemesen? Ám az Isten nem csak abban segít jóakaratúan, hogy a kellő időben távozzak el az életből, hanem abban is, hogy a lehető legkönnyebben. Bölcsen akadályozzák meg az istenek, hogy a beszédemről tépelődjek. Mert, ha sikerre vezet a beszédem, nyilvánvalóan csak annyit érnék el, hogy nem azonnal halok meg, hanem a betegségek végeznek velem, vagy az öregség. Előadom a bíráknak, amit magamról gondolok, s ha ezzel magamra haragítom őket, akkor inkább a halált választom, és nem fogok szabad emberhez méltatlanul esedezni az életemért, hogy a halál helyett a halálnál méltatlanabb életet nyerjek magamnak.[18] Szókratész öntudatosan viselkedett a bíróságon. Fölkeltette bírái haragját, és csak arra ingerelte őket, hogy elítéljék. Amikor a tárgyalás végetért, így szólt: – Férfiak, akik kioktatták a tanúkat
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


, hogyan kell eskü alatt hamisan tanúskodni, és akik hallgattak szavukra, tudatában kell legyenek egetverő istentelenségüknek és jogtalanságuknak. Én azonban miért becsülném magamat kevesebbre, mint elitélésem előtt, hiszen egyetlen olyan cselekedetet sem bizonyítottak rám, amellyel vádoltak. Senki sem látta, hogy Zeusz vagy Héra, vagy körükből való istenek helyett valamiféle új daimonoknak áldoztam volna, rájuk esküdtem volna, vagy egyáltalán szóba hoztam volna őket. Az ifjakat pedig hogyan ronthattam volna meg, ha egyszer az önmegtartóztatást és a m értékletességet tanítottam? Halálbüntetést érdemlő tettek elkövetésével,
17 18

Diószegi: A bölcselet eredete 110. oldal Xenophón : Emlékeim Szókratészról 187. oldal

8/10



Szókratész bölcsessége templomrablással, betöréssel, szabad ember rabszolgává kényszerítésével és az állam elárulásával még perbeli ellenfeleim sem vádolnak. Így aztán csakugyan nem értem, miért ítéltetek méltónak a halálbüntetésre. Igazságtalan halálomért ne vonjátok meg tőlem a megbecsüléseteket, nem rám, hanem elítélőimre hoz a dolog szégyent. ... Tudom, lesznek tanúim rá, hogy sem újabban, sem régebben soha senkivel nem voltam igaztalan, senkit nem tettem hitványabbá, inkább használtam azoknak, akik velem beszélgettek, hiszen ingyen tanítottam őket minden jóra, amire egyáltalán képes voltam. [19] Védőbeszéde utolsó mondatai az athéni demokrácia feletti gyászbeszédet jelentik: „De ideje már, hogy távozzunk. Én halni indulok, ti élni; de hogy kettőnk közül melyik megy jobb sors felé, az mindenki előtt rejtve van, kivéve az istent. „[20]

Befejezés
Szókratész filozófiai nézeteiről nehéz sokkal többet elmondani úgy, hogy ne kelljen azzal a veszéllyel számolnunk: valamelyik tanítvány eszméit tulajdonítjuk a mesternek. A legtöbbet Platón és Xenophón műveiből tudni meg a mesterről. A két szerző sohasem említi egymás nevét, noha mindketten Szókratész tanítványai voltak. Mindketten feldolgozták ugyanazokat a t émákat, de egészen mást állítottak Szókratészről. Xenophón azt állította, hogy Szókratész sohasem beszélgetett a csillagászat, a matematika és a természettudományok részletkérdéseiről, sőt az ilyenekben való túlságos elmélyülést károsnak tartotta. Plátón ezzel szemben műveiben Szókratészt kifejezetten az ilyen tárgyak tudós szakértőjeként tünteti fel. Platón saját gondolatrendszerét építgette, amelyre Szókratészon kívül mások is hatottak, és Szókratész az idő előrehaladtával egyre több platóni gondolatot tolmácsolt Platón dialógusaiban. Xenophón számára a filozófia ifjúkori kaland volt, amely inkább érzelmileg mint értelmileg ragadta meg, és a tanításokkal egyenrangú volt számára a mester személyisége. Xenophón Szókratész-képe két forrásból táplálkozik leginkább: az ifjúkor iránti nosztalgiából, és a mester igazságtalan halála fölött érzett felháborodásból. A tanítvány meg akarta cáfolni a vádakat, hogy Szókratész alakja mindenki számára olyan tisztán ragyogjon, ahogyan ő látta.[21] Olvasmányaim alapján úgy érzem, hogy Szókratész tanítása a ma embere számára is komoly mondanivalót hordoz. Több mint kétezer év távlatából nézve bevallom, naivnak látom rendíthetetlen hitét, mely szerint az emberek azért nem élnek helyesen, mert nem tudják mi a JÓ, és mi a ROSSZ. Történelmünk során a különböző társadalmakban újra és újra felbukkan az övéhez hasonló filozófiai igény a tökéletesedésre, de ez mindig csak egy viszonylag szűk embercsoport igénye maradt (sajnos), az államvezetésben sosem ők diktáltak. Szeretném hinni, hogy késő utódaink megismerhetnek majd egy olyan társadalmi rendet, ahol Szókratész tanításai az akkori valóságról szólnak, a múlt gonoszságait pedig csak könyvből ismerik meg a jövő polgárai, mint elrettentő példát.

19 20

Xenophón : Emlékeim Szókratészról 193. oldal Diószegi: A bölcselet eredete 110. oldal 21 Németh György: Utószó (Xenophón : Emlékeim Szókratészról)

9/10



Szókratész bölcsessége

IRODALOMJEGYZÉK
Dr. Szigeti András : Filozófia Budapest, 2001 Kiadó: LSI Oktatóközpont Lengyel Dénes : Ókori bölcsek nyomában Budapest, 1981 Kiadó: Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó Diószegi György : A bölcselet eredete Budapest, 1979 Kiadó: Gondolat Könyvkiadó Turay Alfréd : Filozófiatörténeti vázlatok Budapest, később, mint 1993 Kiadó: Szent István Társulat Platón válogatott művei (A világirodalom klasszikusai sorozat szerk.: Domokos János) Prótagorasz Fordította : Faragó László Debrecen, 1983 Kiadó: Európa Könyvkiadó Xenophón : Emlékeim Szókra
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


tészról Fordította, az utószót és a jegyzeteket írta : Németh György Az ókori irodalom kiskönyvtára sorozat Budapest, 1986 Kiadó: Európa Könyvkiadó

10/10