Történelem | Középiskola » A romantika és a gótika főbb stílusjegyei

Alapadatok

Év, oldalszám:2008, 4 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:767

Feltöltve:2008. február 06.

Méret:101 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

11110 Anonymus 2015. november 02.
  Rendben van.

Tartalmi kivonat

A romantika és a gótika főbb stílusjegyei Vázlat: I. 1 Román stílus kialakulása és elterjedése II. 1 Román stílusjegyek és példák az egyes művészeti ágakban a) b) c) d) e) f) építészet szobrászat festészet textilművészet irodalom zene 2. A gót stílus általános jellemzői III. 1 Gót stílusjegyek és példák az egyes művészeti ágakban a) építészet b) szobrászat c) festészet, grafika d) iparművészet e) irodalom, zene f) tánc A romanika szó jelentése római (romain). XI-XIII században jellemző stílus Franciaország, Németország, Itália területén alakult ki, innen terjedt el Anglia és KözépEurópa felé (Cseh-, Lengyel- és Magyarország irányába). A kifejezés utal az antik-római hagyományok és a betörő „barbárok” tradícióinak összeolvadására, s a törekvésére, hogy az ókori római művészethez kapcsolódjék. A román művészet rendkívül gazdag helyi stílusokban és egyedi formákban. A román kor

művészete döntően a keresztény hitet szolgálta, de az egyházi és világi hatalmasságok állandó harcot vívtak az egyeduralomért (invesztitúraharc). Ellentétük a művészetre ösztönzőleg hatott Szimbolikus formában dicsőítették világbíró Krisztust, az Istenanyát és a szenteket. A közös keresztény hit egy nemzetközileg elterjedt stílus alapja lett. A társadalmi rend a hűbéri viszonyon alapult Az antikvitás óta a román építészet jelenti az első monumentális stílust. Egész Európában elterjedt, noha a helyi különbségek jelentősek. Fő feladatának a keresztény templom építését tekintette, ami a legfontosabb művészi feladat, szobrászat, festészet és kézművesség minden erejét ennek a díszítésére fordította. A kor művészetétől távol áll a naturalizmus A 11–12. században fellendült az egyházi építkezés, püspöki székesegyházak, katedrálisok, dómok, plébániatemplomok, kolostorok, keresztelőkápolnák,

temetőkápolnák és csontházak (karnerek) épültek. Világi célból várakat, lakóházakat, városházakat, őrtornyokat és céhházakat építettek. A román épületeket általában tömör formák, falak és egyszerű, áttekinthető szerkezet jellemzi. Legjellegzetesebb alkotásai a római bazilikát utánzó templomok (kiemelkedő főhajó, két vagy több oldalhajó) voltak. Római mintát követtek a félköríves dongaboltozatok (födémek, ajtók, ablakok) is. A födémek terhét a vaskos oldalfalak és oszlopkötegek viselik, ezért az ablakok, ajtók kisméretűek. A világi építészet kezdetben egyetlen, vastag falakból felépülő lakótornyot jelentettek. Ezek a lakótornyok sokszor a későbbi várak alapját képezték: újabb tornyok, bástyák épültek hozzá, s ezeket falakkal kötötték össze. A romanika stílusában épült a pisai dóm, a spayeri dóm és a wormsi dóm. A szobrászat a templomok, épületek díszítésére szolgált. Az

oszlopfõkön, kapubélleteken, a kapunyílások feletti ívmezőben, a szószékeken és a szentélykorlátokon stilizált, elnagyolt indák között megbúvó emberi és állati alakok jelentek meg. Az ábrázolt test többnyire zömök, vagy ritmikus sorokban megnyújtott alak, a ruharedők nem követik a test vonalait. A Bibliából vett személyek szimbolikus értelműek, merev mozdulataik és arcvonásaik nem fejeznek ki érzelmeket. Nagyon népszerű volt a trónoló Krisztus ábrázolása A középkor az egyes művészeti ágakat nem tekintette önállónak. Úgy vélték, hogy egy magasabb rendű feladat, az építészet szolgálatában állnak. A román templomok szobordísze általában néhány, különösen fontosnak látszó helyre összpontosult: a bejáratra, az oszlopfőkre, az olvasópultra, a párkárnyokra, keretelésekre, ajtóbélletekre és a boltozatok homlokívére. A szobrászt ebben a korban nem az egyedi jelenség, hanem a típus érdekli. Elnagyolt

egyszerű formákat ábrázolnak, sematikusak, szimbolikus jellegű, érzelmet ki nem fejező szobrok jellemzőek. Pl.: jáki templom főkapuja, kalocsai királyfej (XIII sz) A festészet alkotásai is túlnyomórészt vallásos tárgyúak és szimbolikusak. A fal– és üvegfestményeken, kódexillusztrációkon, iniciálékon és miniatúrákon hiányzik a háttér, a perspektíva és a f ény-árnyék ábrázolása. Az olvasni nem tudókat a szimbolikus és sajátos jelölési rendszert követő illusztrációk tájékoztatták az írás tartalmáról. A falfestészet hazai emlékei közül kiemelkednek a feldebrői altemplom, a veszprémi Gizella-kápolna freskótöredékei. Jellemzői, hogy aranyozott hátteret használ, a fény-árnyék hatása hiányzik és főleg az alapszínek vannak jelen a festményeken. Magas színvonalú a jobbára szintén egyházi rendeltetésű román stílusú textilművészet. Alkotásai részben egyházi öltözetek, részben képes falikárpitok.

Utóbbiak jelentős képviselője a híres bayeux-i kárpit (1077. Bayeux székesegyház) amely valójában egy gyapjúfonallal hímzett fél méter széles, és több mint 70 méter hosszú vászon, 1067 és 1077 között készült, és 58 képből áll. Az irodalom területén jelentősek voltak a lovagénekek, a Roland-ének és a Nibelungének. Ekkor elterjedt műfajok voltak még a himnuszok és az imádságok, mint például a Halotti Beszéd és az Ómagyar Mária siralom. A zenében megjelent a polifónia, Arezzo Guido vonalrendszerbe helyezte a hangjegyírást. Kialakult a mise liturgiája és megjelentek a misztériumjátékok (áhítat és vaskos népi humor). Nyugat-Európában a fejedelmi udvarokban megjelent a színészi játék is A gótikus (barbár) stílus elnevezés a reneszánsz korából származik, mint a csúcsíves stílus elítélő értékelése. A reneszánsz ember felfogása szerint az antik művészet aranykorát a középkor barbár, a gótoktól eredő

torz művészete követte. Valójában azonban a gótok és a gótikus stílus között nincs összefüggés. Az építészettől elválik a szobrászat és a festészet, a szobrok és a képek önállóak. Az ábrázolás szimbolikussá válik, de egyben realisztikusak maradnak. Hirdeti az életszeretet és a vallásosságot: a templomok kivilágosodnak, a falak a tekintetet a magasba emelik. Albertus Magnus és Eckhard mester középkori misztikája hatással volt rá. A gótikus építészet a 12. század derekán Franciaországban fejlődik ki (Suger apát az első gótikus templom építtetője), és innen terjed el, és válik a 13. század végére egész Európában uralkodóvá, a bizánci kultúra hatása alatt álló országok kivételével. A gótika a téralakításban és a t ömegformálásba; a román stílus kompozícióiból indult ki. A késői román formai és szerkezeti elemek, a csúcsív és a bordás boltozat adta lehetőségek kiaknázásával az addigi

tömörfalas, nyílásokkal áttört felépítmény helyett alapvetően új, nyílásokat közrefogó vázas szerkezeti rendszert érlelt ki. Ezzel fénnyel elárasztott, hatalmas méretű, magasba törő téregyütteseket és ezeket érzékeltető épülettömegeket hozott létre. A lenyűgöző hatást a szerkezetekkel összehangolt formák, tagoló- és díszítőelemek, közöttük a mérművek megalkotásával fokozta. Mindezzel az anyag, szerkezet és forma harmonikus arányokra épülő, tökéletes egységét teremtette meg. Így jött létre először az antik építészettől elszakadó, bár egyes elemeit átformálva felhasználó, önálló európai stílus. Megjelennek új épülettípusok: árucsarnokok, kereskedőházak, raktárak, céhházak, ispotályok, városházák. A városok védelmére a kapuelővár, nyakfal (barbakán); a várfalak elé ugró körbástya (rondella). A stabilizáló tömör falazat helyébe támaszként támrendszer kerül: a boltozatok

nyomásának ellensúlyozására támpilléreket és támíveket alkalmaznak. Az építészetben, megjelennek a fiálé vagy fiatornyok (toronytest négy- vagy nyolcszög, rajta piramistető). Boltozásos térlefedést valósítanak meg, ezek csúcsíves keresztboltozatok, vagy csillag- háló-, legyezőill. tölcséralakúak Egyetlen térből álló nagy tömeg befogadására alkalmas teremtemplomokat; a főhajóval egy magasságra boltozott mellékhajós csarnoktemplomokat építenek. A szentélyt sokszög alakú kórus, kápolnakoszorú vagy kóruskörüljáró veszi körül Mérműves (kőrácsos) ablakok; küllőosztású rózsaablakok; kör- és csúcsíves idomok, majd halhólyag- és lángnyelvmotívumok jellemzik. Gyámköves ajtók, függönyíves ablakok (nyelvmotívum); bélletes kapuzat jellemzik; az ajtók, ablakok felett vimperga: meredek, háromszögű díszoromzat, élükön kúszó levelekkel (krabbék). Az ívformák lehetnek csúcs-, szamárhát-, függöny-, vagy

Tudor-ívek. A fő- és mellékhajó találkozásánál, az árkádsor és az oldalfalazat fölött a fal lazításaként megjelenik az árkádos trifórum (háromosztású nyílások), gádorfal; az oldalkarzat, majd a trifórium az idők folyamán összeolvad a növekvő méretű ablaksorral. A tetőről lecsorgó csapadékot a falaktól vízköpők vezették távol, ezek tátott szájú fantasztikus szobrok, ember vagy állat kőfaragványok. Európa egyes országaiban számottevő időbeli eltéréssel jelenik meg, és eltérő sajátságokat mutat. Számos építmény őrzi a gótikus stílusjegyeket: chartres-i székesegyház, amiens-i székesegyház, reimsi székesegyház, Notre Dame de Paris, milánói dóm, velencei Dózsepalota, kölni székesegyház, prágai Szent Vitus székesegyház, Mátyás-templom, kassai dóm, visegrádi királyi vár és palota, soproni középkori zsinagóga, Vajdahunyad vára. A északi gótika az épületszobrászatban éri el legmagasabb

színvonalát. Az oszlop- és pillérfőkön, párkányokon, ajtó- és ablakbélleteken levéldísz jelent meg. A kapuban gyakran oszlopszobrokként (Chartres) vagy szabadon álló (Reims) alakként jelennek meg figurák, s alakjuk merevsége idővel fölenged, mozgás jelenik meg és a lágy stílus jellegzetes S-hajlata. Jelentős a síremlékszobrászat, a bronzplasztika, a faszobrászat. Az alakok érzelmet kifejező arccal, plasztikus fejjel, kifinomult, erőteljes mozgással, a testhajlatokat követő mozgalmas ruharedő-ábrázolással jelzik a korszak nivóját. Igen jelentősek a szárnyasoltárok domborművei, faragványai. Az alkotók névről ismertek művészek Híres gótikus szobrok: Kolozsvári Márton és György: Szent György harca a sárkánnyal, Lőcsi Pál: A lőcsi Szent Jakab-templom főoltára, síremlékek, lovagszobrok, szentek, Madonnák. A festészetben hasonló törekvések jelentkeznek, mint a szobrászatban. Az ábrázolás merevsége lassan

feloldódik. A semleges, rendszerint arany háttér előtt az eleinte erősen nyújtott alakok emberibbé válnak, jellemábrázolásra is van már példa. Körülöttük megjelennek a t ermészeti környezet egyre hívebben ábrázolt elemei, épületek és városok ábrázolásai. Az Alpoktól északra a festői iránnyal szemben erősen hangsúlyozták a tárgy körvonalait (lineáris gótika). Falfestmények (nedves vakolatra a freskó, száraz vakolatra a szekkó) táblaképek és kódexillusztrációk, miniatúrák egyaránt nagy számban maradtak ránk. Érdekesek és jelentősek a szárnyasoltárok és a kódexek illusztrálása, de a miniatúra-művészet is. Utóbbiban az arany háttér kiszorulásával, a környezet előbb jelzésszerű, majd valódi térábrázolását látjuk, a 14. s zázadban fantasztikus növényi-állati alakzatokból alkotott díszítéssel (groteszkekkel) vagy valós növényi és állati díszítésekkel. Kedvelik a hónapábrázolást. Eljutnak

a sokszorosító grafika első kísérleteiig A gótikus képzőművészet egyik jelentős ága az üvegfestészet. A gótikus templomépítészet törekvése – hogy a bevilágítást fokozza, és ezért növelje az ablaknyílásokat – vezet a műfaj virágzásához. A hatalmas ablaknyílásokat színes üvegelemekből, ólompálcákkal összefogott – mozaikszerűen összeállított, vallásos tárgyú nagyméretű képek (az Ó- és Újszövetség párhuzamos ábrázolásai), ill. dekoratív üvegfelületek zárják el A sokszínű üvegen át beeső fény a belső térben különlegesen szép hatású. Példák: Diotto de Bondone: Szent Ferenc-templom freskói, Limbourg testvérek: Berry herceg lakomája, Hóráskönyv; Hubert és Jan van Eyck: Genti oltár; Képes Krónika (miniatúrák, iniciálék); Kolozsvári Tamás: Garamszentbenedeki oltár, M.S Mester: Mária és Erzsébet találkozása. A céhes ipar csodái a pompásan faragott bútorok, a szekrényt pótló vasalt

ládák; a templomokban a díszes padok (stallumok). A fémművesek ajtókra, ládákra vasmérműveket készített a zárakra; valamint csillárokat, gyertyatartókat kovácsoltak. Remek műveket készített az ötvösség, sodronyzománccal új eljárást alkalmazott (kettős sodrott szálak közé helyezték a zománcot); finom virágmintás kelyheket, kupákat, ékszereket; az építészet hatása pedig megjelent a szentségtartók készítésénél (Szent László herma a győri székesegyházban). A textilművességben kiemelkedik a gobelin, a növényi díszítésű kárpit, a verdure; jóllehet a lovagi ill. egyházi jelenet ábrázolásakor térmélységet nem tudtak jelezni Selyem-, brokát- és bársonyszövés gazdag anyaga maradt ránk. Az irodalomban és a zenében jellemző műfaj a trubadúrköltészet, (világi líra): középpontban a világi élet szépségei, a szerelem. A minnesang 12-13 századi németalföldi lovagi énekmondók dala. (A német nyelvű világi

líra kezdetét jelzi) Fő témája a középkori lovagi szerelem. (Pl Walter von der Vogelweide művei) Pl.: Dante (Isteni színjáték), Villon (Nagy Testamentum), misztériumjátékok, moralitás (Akárki című erkölcsi példázat). A táncban a lovagi és a népi táncok elváltak egymástól