Nyelvtanulás | Magyar » Jászay-Tóth - Az orosz igeaspektusról magyar szemmel

JÁSZAY LÁSZLÓ TÓTH LÁSZLÓ Az orosz igeaspektusró magyar szemme JÁSZAY LÁSZLÓ-TÓTH LÁSZLÓ Az orosz igeaspektusról - magyar szemmel TANKÖNYVKIADÓ, BUDAPEST Bírálók: PÁLL ERNA egyetemi docens DR. PÉTER MIHÁLY egyetemi tanár Anyanyelvi bíráló: DR. KOMAROV VALERIJ Szerkesztette: SOLTÉSZ JUDIT TARTALOM , ISBN 963 l8 0328 7 E16szó . l. Néhány általános kérdés • 1. 1 Aspektus az orosz és magyar nyelvben 1.2 Aspektualitás és komponensei • • 1.3 Az általános aspektusjelentés 1.4 Az orosz aspektusrendszer felépítése 1.41 Aspektus-viszony képzése - szóképzés vagy formaképzés TalU.6D)1dó ViU;al;u A lclldben feldk P(1Jq Andtis ipigat6 Daba.v N)Wkla (87-0279), Budaptit- Dabu ft-klQt ,•e.cet& Bilinl C,1» ls,ttgató $1.cdle 11 Nyvmdaiparl ffflymdó Ozcm (17&S38/0S) k.aktirl stim~ 81324 TA

4294-IJ/C-7-8789 Fcicl61 ncrte,.,,,t6: Solld~ Judit M6$aki ipl:Blllóliclydt.cs: Lojd Lajo, Oralibi ,-z,ertct,:10: Nar:) ,s:IAk M.iria MUWll:i ~kc-m6: H6dl M,ril A tb.ir-at cyomdöbCl f:rke:~11 1Q86 októbc Mtdt:ltnt: 1981, októbn PiWA)Wm; 3900 TelJO(ldcm: l t (A tS) h Kfflú:lt: lcn)Q.ICdbsd l,"N OÍntlllyOMliS$1l, u MS7 s601-59 C$ n MSZ 5602-5$ u;,t,•,iny PXrit11 2. Aspektushármasok Kétféle imperfektívum egy háromtagú korrelációban 2.1 Igepár helyett három tagból áHó szemléletviszony-kifejezés 2.2 Tárgyas folyamatos igék egy aspektushármasuan 2.21 Az alapige és a másodlagos imperfektívum különbözö aspektusbeli pozícióban . 2.22 Az alapige és a másodlagos imperfektívum azonos aspektusbeli pozícióban 2.3 Állapotváltozást jelöló folyamatos igék egy aspektushármasban 2.31 Használati

sajátosságok aktuális folyamatjelentésben 2.32 Hasxnálati sajátosságok ismétlödö cselekvéskor 2.33 Használati sajátosságok a tényközló cselekvések változatainak kifejezésekor 2.4 Lexikai jelentésmegoszlások az alapige és a másodlagos impe.rfektívum között 2.5 Aspektushármasokból aspektuspárok Tendenciák 3. Az orosz aspektus kijelentő módban Szemléletjelentések a magyar nyelv tükrében 3. 1 A szóalak szintű megfeleltetés nem elegendő 7 11 11 I3 I6 18 24 27 27 28 29 33 37 37 41 43 45 47 S1 5I 3 3.2 A magyar igekötők és képzők aspektus értéke 3.3 A múlt idej ű fo lyamatos orosz aspektus formák magyar . . , mod1a1 k"fi 1 eJezes1 3.3 1 Folyama tos cselekvések megfeleltetése lexikai eszközökkel 3.32 Az imperfek tív alakok több értelmezhetőségének

kérdéséről 3.4 Aszimme tria a két nyelv aspektus ának kifejezésmódjába n 3.41 A befejezettség és ismétlődés együttes megjelenése 3.42 A történeti jelen mint „befejezett jelen" 3.5 A jövő idő kérdéséhez 3.6 Az aspektus némely modális funkciója 3.61 Potenciá lis jelentés ki fejeződése befejezett igéknél 3.62 Potenciális jelentés kifejeződése folyamat os igéknél 3.63 A szándéko ltság árnyalat a az összetett jövő idő és az egyszerű folyamat os jövő idő alakjaiba n . 3.7 Általáno s összegezés 58 60 63 66 76 76 78 81 84 84 86 88 91 4. Az aspektusformák használata a felszólító mód második személyében 93 4. 1 Használa ti sajátossá gok a felszólító módú állító szerkezetekben

94 4.11 A folyamat os aspektus használa ti sajátossá gai 4.12 A befejezett aspektus használa ti sajátossá gai 4.13 Néhány sajátos szembeálJítás 4.2 Használa ti sajátossá gok a felszólító módú tagadó szerkezetekben 4.21 A folyamat os aspektus használa ti sajátossá gai 4.22 A befejezett aspektus használa ti sajátossá gai 94 96 97 100 100 101 5. Az aspektusformák használata a főnévi igeneves szerkezetekben l 05 5.1 A csak folyamat os főnévi igenévvel kapcsoló dó igékről 109 5.2 Az aspektus formák használa ta a cselekvés lehetőségére utaló szerkeze tekben . 112 5.2 l A M01Jh/CMO%, MO)l(HO + főnévi igenév szerkezet aspektuális sajátossá gai 112 5.22 Az )MeTh, C)MeTb + főnévi igenév szerkezet aspektuá lis sajátossá gai . 123 4 5.23 Az yuaBaTbcsi/yn:aThCSI, ycneBaTb/ycne-rh + főnévi igenév szerkezet aspektuális

sajátossá gai . 5.3 Az aspektus formák használa ta a cselekvés lehetetlenségére, tiltására utaló szerkezetekben . 5.31 A ae MOlh/CMOlh + főnévi igenév szerkeze t aspektuá lis sajátossá gai . 5.32 A ReJJh3SI + főnévi igenév szerkezet aspektuá lis sajátosságai 5.33 A Heqero, aexorna + főnévi igenév szerkeze t aspektuá lis sajátossá gai . 5.3 4 A Re + főnévi igenév szerkezet aspektuá lis sajátosságai 5.4 Az aspektus formák használa ta a cselekvés szükségességére, szükségtelenségére (feltételezettségére) utaló szerkezetekben 5.4 1 A eauo, UOJI)KeH, nopa, n pHXOn:HTCB/ npll!leTCSI + főnévi igenév szerkezet aspektuá lis sajátossá gai . 5.42 A He HaLlo, Re JlOJI)l(eB + főnévi igenév szerkezet aspektu, r a 1s saJatossagai . 5.43 A MOlh ee + főnévi igenév szerkezet aspektuá lis sajátosságai 5.5 Az aspektus formák használa ta a cselekvés szándéko

ltságára, ,nem-sz ándékolt ságára" utaló szerkezetekben 5.5 1 A xoTeTb + főnévi igenév szerkezet aspeiktuális sajátossá gai 5.52 A Re xoTeTh + főnévi igenév szerkezet aspektuá lis sajátosságai 5.6 Néhány általános összefüggés A szakirodalom jegyzéke 127 133 133 136 140 143 147 147 154 156 160 160 165 169 172 ELŐSZÓ Az orosz nyelvtan egyik legnehezebb kérdésének, az igeszemlélet eredményesebb tanításának elősegítése készleten e kézikönyv megírására. Az igeaspektusról megjelenő munkák sora kétségbevonhatatlanul azt mutatja, hogy az orosz ige egyik kiemelten kezelt kategóriájával van dolgunk. Az aspektus nemcsak mint a legbonyolultabb igei kategória áll a szakmai viták kereszttüzében, hanem a.z is tény, hogy a teljes morfológia tárgykörén belül sincs még egy olyan részterület, amelynek a kutatók, nyelvtanárok tanulmányaikban annyi figyelmet szenteltek volna, mint az

aspektusnak. A szakirodalom futólagos áttekintéséből is kitűnik, bogy a szakcikkek egész sora mellett számos lcülön monográfia is tárgyalja e kérdést, mind elméleti, mind gyakorlati vonatkozásban. Ezek az alapvetőnek számító szovjet kiadású művek, amelyeknek szerzői többek között J. Sz Maszlov, A V Bondarko, N Sz Avilova, 0. P Rasszudova, M J Glovinszkaja (lásd felhasznált irodalom jegyzéke) azonban a hazai orosztanároknak, orosz szakos hallgatóknak csak egy szűkebb rétegéhez juthattak el. Kivétel talán 0 P Rasszudova gyakorlati céllal íródott könyve: Y11ompe6Ae1111e BuiJoB uazo.10 M , 1982. (H3iJ 2-e) Ugyanakkor azonban A A Szpagisz nem kevésbé hasznos, gyakorlati jellegű munkái (pl. 06pa30Ba1111e u ,y11ompe6Ae11ue suiJoB ZAOZOAa s pyccKoM Jl3b1Ke. M „ 1961 ) szélesebb körben egyáltalán nem hozzáférhetők. A hazai orosztanárok és orosz szakos hallgatók igeszemlélettel kapcsolatos szakmai igényeit Bihari József és A. N

Tyihonov közös munkája elégítette ki ( Az orosz igeszemlélet. Ta11kö11yvkiadó, Budapest, 1968) amely többek között az addigi kutatási eredmények sikeres összefoglalását adja, s egyben módszereket is javasol a gyakorlati tanítás számára. Jelen kiadványban ennek az úttörő munkának a továbbgondolását terveztük. Az egyes részkérdéseknek a megszokottól eltérő súlypontozásával, az eddig megjelent munkák bi- 7 zonyos kiegészítéseivel, újabb összefüggések kifejtésével, s mindenek• előtt a megfelelő magyar kifeje-tésmódokkal való egybevetésekkel egy magyar nézőpontú orosz grammatika irása volt a célunk, amely alapve• tően a szemléleti formák helyes és rndatos használatának ldmílvelését hivatott elösegíteni. Hasonló céllal íródott orosz nyelvtannal egyre gyakrabban találkozhatunk napjainkban. A két nyelv kontrasztív vizsgálatának módját, annak bemutatását illetően elsősorban az alábbi három műre

támaszkodtunk:: K. EoAAa- 3 llwu-([} flann, Kypc co6pe· MeHH020 pycCK()20 Jl3bll<Q. Ta111d!m,q1<uaoo. byoanemm, 1976 a «Cu11• ma,;cuc» és «Ce.wa11m11eec,;u1i cu111,w1<c11c» fejezetek; Ferenczy Gy ula, Gyakorlati orosz nyelvtan. Tankönyvkiadó, Budapest, 1983; Jl j{e:J1Cii, Tuno.1ozcuqec1<aJ1 xapaKmepucmww pyCCKOÜ 2pW1M<QJ1tUKU 6 conocmas11e11uu e se112epc1<oü Ta111<ii11b6KUaoo, Syi)anerum, 1984 Munkánk címéből természetesen adódik ugyan, de e helyen is hangsúlyozzuk, hogy az orosz nyelvről közvetítünk ismereteket - , a ma gyar grammatikai eszközök az igeszemlélet bemutatásánál csak annyiban jönnek szóba, amennyiben azok egy adott orosz aspektusjelentés ekvivalenseként elősegítik annak helyes értelme1.ését, tudatosítását, használatát. Az aspektus tárgyalásakor az alapvető, szisztéma s1Jntű esetektől ke-,dve eljutunk az egyszerű szabályokhoz nehezen ,köthető, különlegesebb esetekhez is. Így például,

vizsgálatunk tárgya: az ,,aspektushánnasok" folyamatos igéinek használati sajátosságai, vagy bizonyos infinitív szerkezetek rendkívül gazdag modális jelentései -mindezzel olyan kérdésekre kívántuk ráirányítani az olvasó figyelmét, amelyek a köztudatban szimplifikáltan, elnagyolt formában, olykor téves felfogásban vannak jelen. Egy idegen nyelv oktatási folyamatában bármely grammatikai jelenség tárgyalását aszerint i.lleti meg az elsőbbség, hogy az adott kifejezésmód rendszerszerűen kötelező-e vagy sem Csak a nyelvi rendszer szempontjából alapvetőnek számító használati mód elsajátítá$át követhetik a lehetséges „variatív" használati módok, amelyek lehetővé teszik az árny.altabb distinkciókat E két tudásszint elválasztását, ahol ez lehetséges, igyekeztünk szem előtt tartani az aspektus vizsgálatában. Könyvünk öl fő fejezetre tagolódik, amelyek közül az el§óben általánosságban jellemezzük az

aspektust, mintegy elméleti keretet adva a 8 to vábbi, már gyakorlati célt követő kifejtés á . feJe:retet Jászay László írta a 4 és 5 ~ . T ~2 m~ra. Az 1, 2, 3 Az orosz igeaspektusról ~ ar ~ e1e:ret oth Las~ló munkája. orosz szakos tanárok és hallgatóf . ~t~el e kiadvanyt elsősorban jük továbbá, hogy haszonnal olv:esie . ?n~venek szánJ uk Azt remélorosz nyelvtudásukat egy , atJak ,tzok rs, aktk megszerzett , . mmoseg, 1eg magasabb · b . klva11Ják emelni, azáltal, hogy részletesebbe , . ,genyese b szmtre 1geszemlélet rendkívül g d k . , n megismerkednek az orosi Befi • , . ,az ag ue1ewe1·e1ével , eJeztsul küszönetet s1.eretnénk mondani · • . kank korábbi változatait részben br "!ndazok nak, akik munkéziratáoak egy-egy részl~tét ofv ,k~l.t elot~~~ma?yart, e könyv gettek, így Páli Ernának Pete I ats ~ esksZ<tK~rna, eszrevetelei.kkel segík . , s vanna arpáti G ·· , yorgyne es Kréki ts Jozsefnek. Külön kö

akiknek bíráló mea;egyzesszonhettel t ~rtolzunk szakmai lektorainknak, e• ozza1aru Utk m ond an,va · 1onk · . vegleges megfogalmazásáho "". . z, az anyanyelv, lektornak és a szerkesztőnek. m; tt 9 1. NÉHÁNY ÁLTALÁNOS KÉRDÉS 1.1 Aspektus az orosz és magyar nyelvben Az aspektus (igeszemlélet, ,,vid") többnyire úgy szerepel a köztudatban, mint kizárólag a szláv nyelvek sajátos kategóriája. Bihari József és A. N Tyihonov közös munkájában ezt olvashatjuk: ,,Az igeszemlélet (BH;!{) az orosz ige legfontosabb sajátosságá. A nem szláv nyelvek többségében nincs igeszemlélet-kategória, ezért érthető, ho-gy a nem orosz anyanyelvűek nagy nehézségekbe ütköznek, amikor,az orosz igét tanµlmányoizák l [Bihari-Tyihonov l968, 7]. Ebből a megfogalmazásból nem szabad azonban azt leszűrni, hogy a magyar nyelvben egyáltalán nincs igeaspektus -, a szerzők inkább azt jelzik, hogy a legtöbb nem szláv nyelvben, így a

·magyarban is, a szemléleti viszonyok merőben másképp tükröződnek. Kare/ Horalek általános szlavista is ,úgy foglal állást, hogy a „ vid" sájátos·an szláv jelenség, mert amikor más nyelvekben „vidről", mint aspektusról beszélnek, ezen egészen mást értenek [Horalek 1967, 170). Éppen ez a körűlmény indokolja, hogy az orosz igeaspektust, amelynek átfogó, funkcionális leírására több sikeres mű is született [Szpagisz 1961, Rasszudova 1982), ezúttal magyar ~zetnmel vizsgáljuk, szembesítve a „videt" a magyar aspektussal, kiemelve azokat a momentumokat, amelyek kifejezésmódjukban, egymással ,való megfeleltetésükben feltűnően eltérnek. Az ilyen jellegű kontrasztív leírás hozzájárul a helyes aspektush;asználat tudatosításához, s talán a ,,tipikusan magyar hibák" egy részének kiküszpbölését is. elősegíti Jogosan jegyzi meg Papp Ferenc, párhuzamot vonv.a a magyar és orosz grammatika egy-egy

rejtélyesen nehéz jelensége kapcsán, hogy: ,,Alig van nem magyar anyanyelvű, aki az alanyi-tárgyas ragozást tudja, ugyanennyi, vagy még ennél is keves,ebb a nem orosz anyanyelvű, aki a szemléletet tudja" [Papp 1979, 2291. A szakirodalom az orosz igeaspektust egyöntetűen a morfológiai kategóriák közé sorolja. Valóban, az igei oppozíción alapuló tiszta 11 -· ,,. ati kai árt) az igei lexéma egyik gra mm etp lél em (si yt zon vis usi ekt asp szlov, : tal áló an jegy;:i meg J. Sz Ma par adi gm ája ként is felfoghatjuk s1.eus gy változik (ragozódik) asp ekt hogy végsö sor on az ige ugyanú szerint ódi k) idő, mó d, személy és szá m rint, mint abo gy változik (ra goz önbözasp ekt usá t mindenek elött az kül lv nye k~t A 3). 3, 196 Jov as1 (M kalizász egy morfológiailag grammati te ti meg egymástól, hogy az oro pen sem ma gya r igeszemlélet semmikép lód ott 1is.ionyoo ala pu l míg a elterjedt az egó riá nak . Ebböl adó dh at

az tekinthet ő mo rfológiai kat hedo tta n aspektusnyelv". De beszél on kim nem ar agy ,,m a y hog nézet, szemlvtani kategóriá ról a ma gya r ige tün k~ egyáltalán valamilyen nye léle t esetében? szemlélet kifejező eszközei nem Szabó Zolt(i11 szerin t a ma gya r ige máshoz közel áll óak , s önálló, tüek, hanem egy merőben eltérő ter mé sie nyelvtani Ilyen értelemben a szemlé lete t szabályos rendszert alk otn ak. ötv ölyben megvan a tar tal om és for ma kat egó riá nak tekinthetjük, a me zete [Szabó 1959, 84) . nem gyar asp ekt us (amennyiben az A mi nézetünk szerin t a ma ati mm gra ntétben az orossLal - tisztán pus ztá n igei akc ion ali tás )- elle s me&je.lenési . Egy-esy ste mll :let jele nté ető ezh nev nem nak riá kai kat egó rendonlítva nem követk eze tes és nem formá ja az oro sz nyelvhe-L has ztr ibu tív kötöttségei (vö. 3 befedis k ána lat zná has nek cse nin , szerszerű jöv öása a ,,fog"

segédigével összetett jez ett igék lehetséges kap cso lód det; zetben: meg fogja főzni az ebé rke sze gés is•i fá? ely ném ill. , idöben özö y véljük , a bövebb kifej tés meggy kezdre összeszedni gondolatait). Úg usa melye t nyelvünk az o rosz asp ekt l, gró úsá arc sok a ÓI alT fel tár képet ele bb áU t vissza tük röz. ~p pen ezé rt köz jel ent/:sek kifejezési mó dja kén s.zemlé let sa, a mely szerint a ma gya r ige hoz zán k Wacha Balázs felfogá ]. 161 tekinthet ő [W ach a 1983, lexikai-szintaktikai kat egó riá nak .frizuo grammall• szak.irodaJomban 1(:pttn•nyomon M ~ h . Igaz ugyan hogy a Jtatóbbnalc véljük D)U meg igeaspek:tust. mégis mi kai kategó riának„ nc"ez:ik az orosz .,liszta" jc17öt, s 7.Ö letS o.ak gyjuk a k.ategorikus elha n lybe ame s.t, :rJ. lma fog1 mea a-ti a nk Két.ségtde• grammatik llj tennCSzc1éröl btsl.é:lü n csc leg ód cls " „vid u clte hely esct katcgóriója. ián.ak

tckiotbctó példAuJ a névszó niil tiS2tAo grammatikai l:a1qór atika1 jcllqú. n nem eg~ne1müen t.i-sz16n gr1tmm .Euel sttmben az aspektuJ valójába at. Elöljiró ban oul is, végiikisffl ,~ó di sa ink Ez • íclismerb. ha kimondalla A elmet: a) folyamatos és ckrc hívjuk fel • figy többek k6tötl. az alábbi körDtmény is. b) Külöobötó lata lügg az ige lexikai ,rdentését6t befcjo,.en $?Clllléletform:ik hastná 12 • .cofv d le .c)A pcrfckfüú • modálisjefentCsck szorosan öss1 krus baszná larával .: •• uzakspe .• . • or~ az • ~ L p" • • n btro lú ,tim asó ., c:oa as .,, • , -- nyc á )os BY~ortab (nyelvhasmilati) "7<·rnvontból tett cngcdmén ek nYom n fogadba16 el, ludniilli.k nehéz clkép:i,Jru•ho•~Y ~ az ebben ., "Ó t6 prt"nlum eredeti lelikai · re ~ c • l<&)eulo nbözóbb kapcsola, otes JC . .k 1 "j koo llfo !Okban egyformán "nu kaJ>C$01oiok~;u n~: ~ cruközbe? ." ,

igékk<i való 1os íelro•< $Ola ban többé-ke>isbé lexikai mó d~l k•JlC <I (<ZZ 1•" domrn,ns•·• . . a $J2tuáaóő• -álata nch ., sunk: 1.4), d) A íclsz61hó mód ol s vagy bef e;. ",ö yama1o ,o •oaw .t r-• pusolchoz kötött. s nem vezcthe 1e cgycr1elmuen a to111füásbó1 mint áhalános aspek: tu.ieJentésböt ! mJél 1 L 81• •mtaktika i iellege ka ~• VégezctüJ a ma gy ar igesze Cl ex, " -sz . .-- n · . k b b megem lt zh 1JU , ogy ez az ertelmezésb öss ~ g a.n van Kle fer Ferenc gy felfogásával, amely szerin t 3 ma 5 :~ csa a ?1°nda 1 asp ektusá ról :: nd mo a us ekt asp az ni, zél 0 lehet bes asp ckt . á• ulaJdonsaga K,efcr az tust a szit uációk belső idöstr uk pozí. op eli ~. Jan ?k tekmt,, aspektusb . cióit szi tuáció kra építi (sta u·kus--uinam1ku s perfekt;· ·?1 Perfekt1v , du v:- • iku s) 2· . ratJv nem du rat ív •. tcl iku s-a tel rfelctiviperfekt:1VJtast/pe h · "."

•m • .• t uk str , idö ső h bel at g· nd me mo za tás t a UraJa ata roz · a ez ,e1osz tha tó • . d .1szb ret egységekre, ak ko r imperf.i~ kt1V SZJtuac,oval van dolgunk ha = · n.,: vebben: Kiefer• 198"3 nero lehetséges• alckor a SZ.ltuácio pe-" k uv 1vv ue 149- 1WJ . ·1 lv asp ekt usb a Mielött az orosz nyeáln atá nak nemely esetét ma gya r a szn b ánk zsg gvi me ól ntb nézőpo s alapfogaJmalc rövid átt eki nté nyo izo • uk. sét ajánlj ei 1.2 Aspektualitás é~ komponens OCm•J am 1 nyoAz aspektualitás { ac""""Y«AbH szókin csébe e .Y A V Bo11darko má n került az oro sz nyelvészet mint az fu k . tag abb fogalom, óri a, itá ual ekt asp Az JI). (8H us ekt teg 5 n CJ!)nah s szemanti kai ka asp . . időben tartós foJ am , i A duratí1•~fe kvé s lovábbiakban előfordul rueg: tjtlöló . Y u101Jcle~1 A durati•unr. au z tan ós foltam11o :a ko,ctlc-zó lan6s n) A ";k~"áflYttá.,,alaz u1-o

esá kap igék .d6 ke?. (pl. és leh cse zák a Yegpon 1oc. ~r e: , us igék r nagukban hordoz Mrku•mclyoel: déli.se után telje! ksl a vés. A durauv c,c feh é,ek 1ehá1 lehetnek sak és atclikusalc. íb , A. V Bondarko ké5öbbi munká ar, i•za~pckt uaJitásróf mint funkcionális 5zema11tij"" . sz oro Az ~. l-"· 1 . kai mczőr61 bt - grarnmaltkai lelrá.tbon a me ;óe"""~ ~ tamaszlochk, 13 amely felöl.eLi a cselekvés lefolyásának különféle kifejezési eszközeit Központi része, ,,morfológiai magja" a grammatikai oppozíción alapuló aspektus, perifériális komponenseit a leXikai szférához kapcsolódó akcióminőségek ( Aktionsarten, c11ocó6t>1 i}eiícm6UJI, ill. a különböző szintaktikai eszközök alkotják) [Vö.: Bondarko 1971, 4-SJ Az egész rendszen átfogja a ierminalivitá.fjaterminath•itás ( npeiJe<bHOCmb{Henpe• i/Mblf(}Cmb) mint az akcióminőségek legáltalánosabb absztrakciója, amely az

aspektusok működését és azoknak az akcióminöségekkel való kölcsönviszonyát szabályozza. Akcióminöségek az alapigének olyan különböző lexikai módosulásai, amelyek a cselekvés lefolyásának módját időbeli (temporális), minőségbeli (kvalitatív) vagy mennyiségbeli (kvantitatív) vonatkozásban jellemzik. Az egyes akcióminőségek teliát bizonyos kózös jelentésárnyalat kifejezése alapján különülnek el, példá• ul kezdés, időbeli körülhatároltság, intenzitás, disztributivitás stb. [vö még: Bihari-Tyihonov 1968, 18-19). E munkánknak nem célja az ak• cióminőségek tárgyalása. Az orosz akcióminöségek kutatásához, rész• ben kontrasztív vizsgálat kereteiben, hazai russzisták is hozzájárultak eredmérn.yeikkel, melyeket több tanulmány mellett kandidátusi értekezésekben foglaltak össze [Drahos 1978, Krékits l9S2J A 1erml11ativirás/arerminativitás (határos cselekvéssel vagy nem határos cselekvéssel

kapcsolatos) mint az akcióminőségek legmaga- . sabb, legáltalánosabb absztrakciója a cselekvésnek a belső, minőségi határával alkotott viszonyra utal. A ternünatív ige folyamatos és befejezett is lehet A terminatív cselekvést kifejező folyamatos igék feltételezik, legalábbis a távolijövöben, bizonyos határ elérését, amely véget vet a cselekvésnek. Ha a cselekvésben be is következik a batár elérése, akkor a cselekvés megszűnik, nem folytatódik, azaz befejezettnek, perfektívnek tekintendő. A folyamatos igék aterminatívak akkor, ha a cselekvés a maga lefolyása köiben mindig önmagával azonos marad, nincs kapcsolatban semmiféle fejlődéssel, elóremutatással, nincs természetes végkifejlete [vö.: Maszlov 1963/83, 268] Terminatív folyamatos igékhe,z tartozik a legtöbb prefixális ige ( 3a60Jte6Qlnb. 6bl300pMAU6Glnb azá)tala mcgkülönböztccu funkcionális szemantikai mezők löbbek köiött még a tcntpOraUtás, uksri.n, modalitis,

,igcfajtajeUeg" ( 3a;1<>zMocrhtt) amelyeknek miodegyikébcn megfigydhető egy bizonyos cent[ális komp0ncns {vö.: Bondarko 1984} 14 nepenUC!il6amb) de szánnos alapige is .( ~m ape, no). Aterminatív folyamatos ígék cm1:•~~b, 6umó, m~M11emo 1gek ( cuiJemb ül 6o-1emb betege k d"k pe au az állapotJelentésű igék ( u,11emb, sAa~emb, oóAai!am"), ~/t~b:~teg) , a birtoklást kifejező JrWmb - dolgozik, yxa:>t<:uBamb - d I 6 un. dmam1kus ige is (pa6o A term1·nat 1 , • • u varo ezam& - szalad„ál) •~ Je entest erzekelh f „ k h be , " · adott folyamatba. Ha valaki g e J~ : a~ lekepzeljük magunkat az tó, hogy meggyógyul ( /Jt,1300 yogyu es e olyamat folytatódik, várhatétel teljesülése esetén ha v•~a~nu~~mr~1>13 iJopoeemb) , ugyanezen fel( cmpountb-nocmpoum~) b: :ö:é~p .{a a:t, azt előbb-utóbb felépíti 1 ec a or hamarosan sötét lesz/ besötétedik (meMHem1:,-drne nem várható semmilyen J: de ha vala ki

ül az asztalnál, akkor bármelyik szakaszán u an:!eze tseg, a cselekvés a ~aga lefolyásának is folytatódhat Ez a m!gyy, ,z mtarad, a folyamat elvileg vé gtele.nségíg . . araza a rra hogy csak a te . t , . rmma ,v ,olyamatos ,gek képesek páralkotásr . •~ 1 az aterminatív igék, aspektu/;e~~!é~yamatos igék ef/ másik része, kor nagyon sok olyan fol amat . n nem korrelat1vak Ugyanakterminativ jelentésben egy;ránt h:: ig~l is van, a~elyek aterminatív és nepe9ot)qux - On nepe11oi)um (nép zn ,a ;tosa~ [vo;: 0H nepe,wi!um: 011 A továbbiakban az orosz vid" ::;A .~PY Hblll me~c~1] sesoráo az aspektusva . " e~or ia .11agyar nezopontú kifejténológiánkbao egyenért!itf:::e:::~~ ~eJe:zeseket használjt1k1 Termisokat az orosz coBepuiem,wü megfe~el :~feJ~zett es perfektiv terminu- zo 8ui!a a mi szóhasználatunkban ieh;nt. A ?Aazo1111ecwepmem10folyamatos vagy imperfektív ige gyomanyoknak megfelelően f be;,me~" r. kt" , • •

indokolhatják. Gyakorlati s1~mpo;too7~ e :; k?wtt1„v~Jasztásl nyelvi tényezök is ~ a „folyamatos) igél, amelylik a cselek•é~k1$ ~ lszeru unperfektív igének nevemi gaban nem LUdja kifejezni (pi tuabs folyamatáball, egyszeri tartóssáhogy A ,Jólyamatos." megn~,·czés :~ttbly11U6amb, npu;COQurm,, HaxoOumb) Tudjuk, megfelelője az orosz HecQ6epuieH11wü szón~ttos fordhasa, h11nem inkább elterjedt Megjegyús. A ,folyamatos" vagy im c~oa 1 Tcnné~zetcsen 3 «BHJJ» latir. betíis átírá • ( · } 15 fordllott muvében (1967 170) s ·ha . Jó /" ~d lehetséges. K Horatek magy~n:a Fe:cnczy O yuJa Oyakoriati 0 ; 0 ~ (pl. 1961), dc még 4 l:zt azeri hangsúlyozzuk men a a , <>-«N) a 1•/d S?.Ó s,erepcl kutatók között akad, aki oly~ mézetctr:atrar nyelv as~ktus-m~hanizmusát v17,:.sgáló 1983, 156). Felfogásának kritikai me~;, a~pely szennt a kcuo nem a1onos (Wacha .,gyusei: ete 1983, 145 n;:lvt:!i~~:b~s°[i~~u1;:n:~~n 15 1.3 Az

általános aspektusjelentés l Konkcétt nyelvi szituációban jól definiálható, jól körülhatárolható szemléletjelentésekkel van dolgunk. Mindkét szemlélet többféle jelen• téslehetőséget foglal magában, ezek megfelelő kontextusban realizálódnak (ezek megnevezésére a szakirodalomban A. V Bondarko nyomán a «~acm111,1e 6U006ote 311a~e11u11», azaz specifikus aspektusJele11tések kifejezés terjedt el). Van az aspektusnak azonban egy általános, invariáns jelentése is, amelyből a tényleges, kontextusban aktualizálódó szemléletjelentések levezethetők. A szemléletbeli oppozíció jelölt tagja, amely a másik taggal szemben valamilyen kiegészítő jeggyel rendelkezik, a befejezett ige. Arra, hogy mi ez a kiegészítő jelentés, különböző meghatározások fogalmazódtak meg a nyelvtudományban. A mai aspektológiá ban lényegében kétféle rivális felfogás uralkodik Az egyik elképzelés szerint a befejezett igét az különbözteti meg a

folyamatostól, hogy a befejezett cselekvés eléri belső :minőségi határát, tovább már nem folytatódhat, megszűnik. (E nézet képviselője többek között N. Sz Avilova, A N Tyihonov) A másik elmélet, amelyre jelen munkánkban mi is támaszkodunk, .a perfektív cselekvést a maga totalitásában mint oszthatatlan egés1.et szemléli (meopu11 IJeAocmnocmu iJeiícme,111) . Ez az általános jelentés valóban univerzális a befeje-.:ett szemléletre nézve A folyamatos igét ezzel szemben úgy jellemezhetjük, hogy az nem rendelkezik az említett kiegészítő jeggyel. (E nézet legismertebb képviselői: J Sz Maszlov, A. V Bondarko, A V lszacsenko, 0 P Rasszudova) A csetekves belsö m.i nőségi határtt etérés,;nek hangs(ilyozasát a períektlv csele kvés meghatározásaként kevé-sbc: tartjuk univerzáJisnak. Ezzel k,apesolaloS kritikai meg• jegyzéseink röviden a követkczók: a) Például azok a befejezett igék, amelyek egy tulajdonság megváltozását

jelölik. az adott folyamat lezárulása után is többnyire elvileg foly1a1ba1ók: •o,pacmu(Je/11ö) , 3aMCÓJutm1,( /e/os.si1), 0Kpenuy1m,( megerösödik) y0Auuum1,( meghosszabbf1) stb Minl· hogy roind oroszul, mind magyarul mondhatunk hasonló tartalmú cselekvéseket M~gerósödöll, de nem eléggé. Lelassftoil de mun annyira mint amennyire kellell lolna folyamai «végtelen. folytatódásilt s nem • cselekvés belsö hatan Eiek a pcrfektív folyamatok le,.árultak ugyan (idöben), de elvileg, minőségi változás nélkül rolytatódhatnak Megjegyer.zük, hogy az eredeti vinogradovi meghatározás ta1álóbban fejezi ki a perfektiv s remlélel Jéoyegét miot több késöbb született definíció V V Jli11ogrado1• is a •hahlrjelentésbőb, indul ki, de nem azt hangsúlyozza, hogy a cselelcv. s, miután belsó határát elérte, ((k::imerüh>, megszün.ik, hanem cgyszerücn azt, hogy a cselekvés a határ fogalmával korlátozott fvö.: Vinogradov 1947/72, 394]

e) A cselckvéshat.ár reális eléréséröl nem állhhatjuk, hogy az összeegyeztethetetlen az impcrícktiv igével. [mpcrfektiv ige a leghangsülyozotlabb módon utalhat a határ J1 u mo~ikr. ue 11epet1oiJw1 elérésére, ha cselekvés többször megy végbe: . llpáf~a C AUCma. a IIJM)INTbl8an KHIO") 0T )l;OCK11 JtO /J,OCt:R nepe~ mew J(OX 6JRmbCR J(l nepe,~ . 1 • ( C <tJ1apw, MyKu nepe600-le~Kue) A totalitás az oroszban csak a perfektivitással egyeztethető össze: mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az ismétlődő-befejezett cselekvések (tehát nem totális, imperfektiv cselekvések) - pl. ci,eiJamb npo<tu• mb16an1b, 6wy•11wamb - minden további nélkül kapcsolódhatnak fázisigével ( JT npoiJ011:»ca11 ci,eiJamo no 06a 116110Ka e oeub) . Márped,ig a szemlélet szintaktikai jegyeit illetően éppen azt szokás kiemelni, hogy a befejezett ige, amely a cs,elekvést a maga oszthatatlan egészébén ábrázolja, nem kapcsolható össze olyan igével,

amely a cselekvés valamilyen részét - elejét, végét, közepét stb. - fejezi ki [vö: Papp 1979, 229). A befejezett cselekvésnek az általánosság szintjén való totalitásszerű megragadása tükröződik a hazai ·rnsszísztikai bagyomáoyokban is. Krékits József is a „11e11ocmnocmo" általános jelentésére vezeti vi.ssza a befejezett ige küfönbözö aspektus• és akcióminöségbelí jelentéseit, utalva arra, hogy a totalitás háromféleképpen valósulhat meg: a) a cselekvés belső határának elérésével, b) a cselekvés mennyiségi határának elérésével, c) a cselekvés időbeli határának elérésével [Krékits 1982, 2]. A totalitás absztrakciója megfelel a magyar befejezett ige általános értelmezésének is, amelynek lényegét Kiefer Ferenc fogalmazza meg legtömörebben: .a perfektiv cselekvés a mondat oszthatatlan idöstruktúráját fejezi ki [Kiefer 1983, 151- 152) Meghosswbbítotrák. de még így is rövid - a cselekvés bclsö

határának elérése, mim általános érvCnyU muLaL6 J)Ontosllásra szorul. b) Lényeg~bep hasonló értelmezés teszi kétségessé a .,,p,~e,wux:m• ·• univerzalitását a.z időbeli körülhatárollságo kifcjezö igék esetében: a nocuOCmb, npo6oAemb npopa6<r mamb cselekvések idöbén lokalizáltak, egy külső időbeli cselck,•~határ korlátozza a 16 17 1.4 Az orosz aspektusrendszer felépítése Az aspektuskategória a teljes orosz igerendszert átfogja. Nincs egyetlen olyan ige s az igének egyetlen olyan alakja sem, amely azon kívül rekedne, ne tartozna vagy a folyamatos, vagy a befejezett szemlélethez. Az orosz aspektusrendszer alapját a korrelatív folyamatos és befejezell igék alkotják. Ezenlcivül va1rnak abszolút folyamatos ígék (imperfectiva tantum), amelyeket aterminativ jelentésüknél fogva nem $7.emlélhetünk <<egészszeriien» ( rwemb, sa1mcemb, 11pu11ao11eJ1Camb), azaz csak folyamatos alakjuk van; abszolút befejezett igék

(perfectiva tantum), amelyeknek nincs folyamatos párjuk, mert legtöbbje a saját jelentéséből adódóan csak totalitásában foglató fel ( 0111u1yMe1111,, pu11ymbc11, 11a6e2ambCJ1, Xllb/1/Ylllb), így csak befejezett alakjuk van; S végül kettős szemléletri igék, amelyek egy alakban mindkét aspektus megjelenítésére képesek ( ucc11eooeamb, ucno111,3oeamb, o6pll3Q611Jrlb, Ka311umb). Vannak olyan többjelentésű igék, amelyeknek egyes jelentései csak folyamatos alakban öltenek testet (aterminatív jelentések), jóllehetmás jelentéseik folyamatos és befejezett párokkal fejezödnek ki (terminatív jelentések). Vö: uso6pa:HCamb csak foly: Kapmuua 11306p=ae111 ( u306pa:»ea11a) Ha11011eo11a, De: 11Jo6p=am1r-u306pll3um1,: XyiJo:HCltuK u306pa:»eaem / 11306pa:iu11 Hano,reoua. Szemléletpárok alapvetően két meghatározó folyamat eredményeként jönnek létre: a) perfektiválás útján (prefixális képzéssel): nucamb-, ua11ucm111,, b) imperfektiválás útján

(szuffixális képzéssel): Bbmucamb-, Bbmucb1Bam1,. Ez általában az •blBa-, -oa- -a- képzők segítségével történik Ezenkívül mint járulékos aspektusképző módok ismeretesek: prefixáció, amelyet a képző váltakozása kísér: po11J1mtr-ypo11umb szuppletivizmus (tökeveredés): 6pamb-83Jllllb, morfémaváltakozás a tőben: 6blzi• m1H11,1xoiJum1,, tőnyújtás belső flexió segítségével: co6pan11, 7 co6epamb, a hangsúly és egyidejűleg a ragozási paradigma megváltoztatásával: ompé3amtr-ompe3ámb. Ez utóbbi három eset is az imperfektiválás egy-egy sajátos módozatának tekinthető (vö.: ompé3amb-,ompe3ámb / ompe3b1Bamb, e párhuzamos imperfektívumok színonimnak, morfológiai variánsoknak számítanak; továbbá: 11p11examb->11p11e3:,icamb, s nem *11pue3iJum1,, 11pllll/lbllllb~npun11bl60mb, s nem npunnaeamb). Az aspektusk:épzés folyamatában legvitatottabb a perfektiválás kér- 18 dése. Több nyelvész is tagadja, hogy a prefixumok

bizonyos igékkel való kapcsolatukban csupán grammatikai (aspektusi) funkciót töltenének be. Az ún prefixális szemléletpárokat, mint például 6youm1r-p036youm1,, 11axam1rBcnaxamb, 2omoeum1r-npuzomo6um1, stb oem ismerik el «tisztaaspektusím viszonyoknak, mert szerintük a pfefixumok mindig megőrzik valamelyest lexikai jelentésüket. A legszélsőségesebb nézetet a «tisztaaspektusú» elöképzök kategorikus tagadása kapcsán A. V /s::acsenko fejti ki [Iszacsenko 196-0, 1S5-167]. Más kutatók meglehetősen kiszélesítik a prefixális igepárok körét eszerint 16 előképző képes «tisztaaspektusú» funkciót betölteni-, és az aspektusképzésben a perfektiválást az imperfektiválással egyenrangúnak tekintik. E felfogás legismertebb képviselője A N Tyílro11ov (L. többek között: Tyihonov 1964] A kétféle nézet között, bizonyos kiegészítések figyelembevéttlével, nem érzünk áthidalhatatlan szakadékot. Ha a puszta ige célra orientált,

terminativ cselekvést jelöl, akkor képes lexikailag „üres" elöképzövel perfektiválódní és szemléletpárt alkotni. A prefixumok lexikai jelentésének elvesztését úgy kell értelmezni, hogy azok vagy maximálisan absztrahálódnak (coe11Qmb, no3Bouum1,), vagy valamelyest megőrződött jelentésük azáltal kompenzálódik, hogy képesek összeolvadni a puszta ige általános jelentésével (pacma11mb, 11a11ucamG, 113pacxoiJ06am1,, ecnaxam1,, Bbm1m1b, yKpacm,). Következésképpen a prefixum mindkét esetben csak a befejezett szemlélet mutatója Mégis, amikor összehasonlítjuk a prefixális aspektuspárok (nucam1r11a11ucamb) és a szuffixális aspektuspárok ( nepenucb1Bam1r-11epe11ucamb) folyamatos igéit, azt találjuk, hogy azok aspektuális funkcionálása számos azonosság mellett bizonyos jelentéspozíciókban eltéréseket is mutat. Például befejezett-iteratív jelentésben, mindenekelőtt a 3a + N acc időtartam jelentésű bővítmény mellett

vitatható a puszta ige használata, míg a prefixális folyamatos ige szabadon használható e szerkezetben: Yqe11uk KO:>ieOblíí pa3 oepenHcbrean iJo,11aumue 3aiJa11u11 38 nan. Meuyr A tanuló minden alkalommal lemásolta öt perc alau jelentésben grammatikailag kifogástalan, míg az 1Yqe1111K Ka:»eOb1íí Pll3 RHCJUJ OO.Maumue JOOOHUJI 3a nn1, Mllllyr mondat nem használatos, jóllehet az előzővel azonos típusú viszonyt jelölne: A tanuló minden alkalommal megírta öt perc a/au a házi feladatot. 19 Nézetünk szerint a perfektiválásban és az imperfektiválásban létrejött igepárok folyamatos tagjai között igeszemléletileg a különbség nem abból adódik, hogy a kérdéses prefixum ne tudna igazán elsődlegesen aspektusképzővé válni, hanem abból, hogy az alapige mindig általánosabb, kevésbé specifikált, mint a meghatározottabb, terminativitásában erősebb előképzős folyamatos ige. A «iiszta» perfektiválásban a prefixum voltaképpen a

cselekvés belső határának elérésére utal, következésképpen, a második lépcsős imperfektiválásban ugyanaz a prefixum éppen akkor jut lényeges szerephez, ha egy speciális helyzetben a befejezettséget is hangsúlyozni, kell. 1 Hangsúlyozott befejezettségen például a 3a + N acc bövítményü igés szerkezeteket értjük. Természetesen, ha -az ismétlődő cselekvésaktusoknak a befejezettsége nem hangsúlyozott, akkor a kontextus támogatásával a puszta ige is képes kifejezní azt: On nucaA KonmpoA&Hble pa6om1,1 na oi)nu n11mepKu. Csupa ötösre írta meg a dolgozatokat. Ou Gcezoa pacxoooBaA Bce zop1C~ee Mindig elhasználta az összes üzemanyagot. Ha a prefixálás aspektuspár-képzés létjogosultságát tagadnánk az orosz nyelvben, akkor amint/. G Miloszlavszkij megjegyzi, például a nucam&- 11anucam& viszony a nuca,m,- nonucamb, m1can11,-.nepenucam&, nucam&--6blflucam& stb. képzések sorában foglalna helyet [vö: Miloszlavszkij

1981, 159] Nem véletlen, ·hogy oktatási gyakorlatunkban is elkerülhetetlenül támaszkodunk prefixális aspektuspárokra, azok létjogosultsága tudományosan is igazolható. A prefixális aspektuspárképzés mechanizmusában több különlegesnek mondható esettel is találkozunk a) Az egyirányú mozgást jelentő «11iJm11» típusú igéket abszolút folyamatos, pár nélküli igéknek szokás tekinteni. A 110• prefixummal képzett befejezett igével valóban nem áll párban az alapige, ha a prefi AzorOS:7, npucma6KO vagy npe.(fluKc fordításaként azeJóképzö vagy prefi:<Um szavakat rokonértcJmü ként használjuk, mig az igekötő terminust fenntartjuk a magyar ige számá• ra. Ezzel is kifejezzük, hogy az orosz prefixum és a magyar igekötő funkcióiban jelentös eltérések mutatkoznak. :: Ezzel kapcsolatban az a probléma, hogy a tankönyvekben akadnak vitathatatlanul tévesen megadott ,.párok" is Az alapige atcnninativ jeJentése miau példáuJ a

mo6um~ no111a6umh, HJ>Mun1bcR-noHpa11um~c11. uemunJb-<1C6emumb szembcállitások nem szemlé• letpárok. 20 · xum kizárólag a cselekvés kezdetét, a mozgás megindulását jelöli. A noprefixumos meghatározott mozgást jelentő igék poliszémiája ~iszont lehetővé teszi, hogy a mozgás megindulása és a mozgáscél elérése együttesen fejeződjék ki. Ebben a jelentésben a «noümu» típusú igék párt alkotnak az alapigével, ezt mutatják funkcionális kapcsolataik. Példák: «Ma11&~uK omoutiflt ti cmopoHy. nomen a capaií, e31111 cnpRmanHblÜ maM 6uHOKAb» ( AumMamoB, EieA&tú napoxoo) «Kozoa oKou~ameAbHO cmaAo 11c110 ~mo cmapyxa 11e cezoo1t11•301nnpa omoiíoiim, MuxauA oowen ea ooIT) e oT6an 6pamy II cecmpa,, meAezpaMMM - ~mo6bl np11e3:w:a.111» ( Pacnymu11, llocAei>nuú cpoK) «011 {PacK01tbHUKOB] nowfn K oeIKe, OTBOpHJJ eii u 11a~aA u,apum& 8 3011e1; ( Pocm •• llpecmy1111eHUe UHQK03011Ue) «ff mozoa II oo6elkaJI B CllA, Hamen

C(/0/0 cecmpiiHKY u OaA eü e111e ,WOHemKy» (30111eHKO, JleAJl u MUHbKa). «J]O:J<CKUH oo6elltaJJ K BoeHKOMy, yroeopHJI ero, ~mo6w JanpllZJIU IJ K0Ule6Ky nlteMelllW• zo :w:epe611a .» (C S&tmOBOu, Bemep e zop111,1x 11epw11H) Amint látjuk, az egymást követő befejezett cselekvések sorában a noümu, no6e:Hl:am& igék nem a kezdö mozzanatot hangsúlyozzák, a «rákövetkező» cselekvés logikailag csak akkor kapcsolódik a mozgást kifejező igének a jelentéséhez, ha előfeltételezi a mozgás céljának elérését. Magának a helyhatározós bővítménynek a jelenlétéből ugyanis még nem következik a „rezultatív" jelentés. Vö: On oowen npnMuKoM JlOMOií - K ~epme:i,cy. lllaran cKopo, ZAMeA t111u3 " ( lllyKww, A11ifwa EiecK0111Joü111,11i) - kezdő jelentés. «Om pacceRHHocmu oHa now1a onRmb K CTOJJY H cena Ha cmyA, zoe m0.1bKO ~mo cuoeAa» ( lllyKUIUH, Cmpai>a1/UII Mo11ooozo BazaHOBa) - ,,rezultatív" jelentés Az alapige és az

előképzős ige lexikai azonosságának, következésképpen korrelatív aspektusi kapcsolatuknak egyik szemléletes bizonyítéka, hogy a múltbeli befejezett cselekvést az alapige is ki tudja fejezni, amennyiben az elbeszélés történeii jelenben folyik. Vö: «011 { cmy• oenmj HAi!T 11a ooMoeoe co6pauue u 01111mo ecrpeqacr eooo11aJa» (3ou,. Cepenaoa). Mindez múltban igy lenne: 011 nomen Ha oOMOBoe co6pa11ue u on11mo BCTpeTHJI BOOOAa3a. Az ui>mu--noümu viszony itt nem külön bözik a Bcmpe~amb---6cmpemum& viszonytól A puszta ige ismétlődő cselekvés esetén is ki tudja fejezni a mozgáscél elérését: «flomoM A1&1 llli1H • 4">irr8Hllhlii 3an, ca;n,J111Cb 11a cKaMb/0 . » ( B file,jjuep, ~ÍJopetJ 11a mpo11x.• ) 21 Hangsúlyozzuk: szemléleti viszony akkor áll fenn, ha a mozgást jelentő ige magában foglalja a mozgáscéJ mint „eredmény" reális elérését. Ez, mint láttuk, tágabb kontextusban válik világossá [E

kérdésről bővebben: Jászay 1984b, 42-61]. b) A szakirodalomból régóta tudjuk, hogy a, terminatív ,ilapigék bővítmény nélkül, abszolutiv helyzetben gyakran aterminatívak, így pár nélkül álló folyamatos igék. Vö: OHa noiim Ona saH/lmfJ neHue,11, O11a neeu11a, tsak folyamatos, de: O11a noiim / cnoiim necH/0 - páros. Hasonló aterminatív/terminatív jelentésmegoszlás több á llapotváltozást kifejező (inchoatív) alapigében is megfigyelhető: 6enemi, fehérUk, csak folyamatos, 6enem1r-no6enemb· fehéredik- kifehéredik. Az orosz aspektusrendszer felépítése szempontjából a perfektiválás további különleges, s egyben magyarázatra váró eseteket vet fel. Az alapige poliszémiája nemegyszer azt eredményezi, hogy szemléletpár a jelentéseknek megfelelően jön létre - különböző prefixumok segítségével. Perfektiváláskor morfológiailag válik ketté az, ami az alapigében csak kontextus segítségével különböztethető meg. Egy

konkrét befejezett prefixurnos ige nem fedi le a folyamatos ige teljes jelentéskörét Hasonló jelenség ez, mint amikor az egyes számú föuév kél k.ülünbü,ö jelentésben morfológiailag különböző képzésű többes számú a,takkal korrelál, alkot „számpárt": . nucm I, 2 JIUCmbl -{ JtUCmbll san, egyre sükettbb leu·. Az a-lapigének az egyes jelentéseitől függő különböző befejezett igékkel alkotott szemléleti viszonyait jól nyomon követhetjük a magyar-orosz igeszótárban [Apreszjan-Páll 1982]. Ennek alapján mutatunk be sematikusan, disztribúcióval együtt néhány olyan esetet, amiker egy konkrét szemléleti viszony nem a teljes alapigét fogja át, hanem a1111ak egy-egy jelentését. 6ecnOKOUmb,. 2 06ecno1<oum1, ( &o 6on1, 06ecno1<ouna MeHR - aggaszt) -{ no6ecno1<oumb ( Pa3pewume uac no6ecno1<oum1, - zavar) zomoeumi, 12 3 nptqomosumb ( o6eo, ea1111y. ypoKu) [ 110020111,oeumb ( MamepuaA onli pa6omb1; y<1eHuKa

K 3KJaMeuy), 3azomonum& ( iJpoBa Ha JUMY) L nop8amb ( e KeM-R. szakít vkivel) p11amb,. ,, [ pa3opeamb (lmo-11 :,y6aA<u) Bblpsamb ( :,y6) · L · 11ope3amb (nane11) pe3am1, [ 3ape3am1, ( :J1Cuoom11oe, 11anp. Kypu11y) 12 3 cpe30m1, (Kozo-H. 1ta 3K3aMeue; M1tI) L Rövid példamondatÓkon bemutatjuk ezt a jelenséget az aspektusban. Sematikusan: ZJI0XHymb · 2 -{ 02/tOXHymb (é~őlény) 3a2noxnymi, (elettelen) Mondatokban: «J/,Mumpu" rnox noMMtHbKY u cman0Bunc11 myz na yxo» ( J/,anb, OmcmaBnoú). «Moú MY:JIC 6wn mo:J/Ce conoam EMy omop8ano pyKu, on ocAen uornox» ( <Peoun, Iopooa u zoÍJbl) «Momop iJBa pa3a rnox, u1oifjep 8blJte3aJt u wpmb1xa11cb eosUAc11 e 1<ap610pamopo,w>> (Cu:,,oH06, ManwiuKa). «Momop <1uxnyn u Jarnox» ( A:J1Cae6, JJ,ane1<0 om MocKBbt}. Érdekes tulajdonsága a magyar nyelvnek, hogy olyan állapotváltozásoka~ mint megsüketül, megvak11/, megsán1u/ nem tud tartósságában, önálló igével kifejezni. Ezekből

22 az igékból nem k.épezhetö duratívum Nincs süketiil, vaku/1sántul szavunk fvö: Kicfer 1983~ J17], Az «ou 2AOX noMaACllbKY:P folyamatot körülírással fC.jezzük ki: fok(}Zato- 6blC.1y1uamb ( K020-II, 00 KO/fl/0) 11pocnywam1, (1<ypc, 11eK1,fWO) cnywamb . ,. · , 1 { 3acnywamb ( omlem) nocnywamo (bővítmény nélkül; Kozo-H„ <1e20-H. szór fogad) e) A két meghatározó aspektusképzö folyamat, a perfektiválás és imperfektiválás egyidejűleg is részt vehet egy aspektuskorreláció létrehozásában. Ilyenkor az előképzős befejezett ige egyidejűleg két, morfológiai felépítésében, s funkcionáUs természetében is különböző foJya- matos igével a.lkot szemléleti viszonyt: "umam1r-npo"11mami,- npo"11m1>1Bamb, YIUmb-8blYIUmb-8blYlU8Qmb, K0Cllm,b-CK0Cllmb-CKQUIU6Qmö, 23 c11a6em1,-oc11a6em1r-OcJZa6esamb, zu6nymb-nozu6nymi,-nozu6amb stb. Ezeket a hármas tagozódású szemléleti viszonyokat röviden aspektushánnasoknak

nevezzük. Magyar szempontból is érdekes, hogy a kétféle folyamatos ige közül mikor melyiket keU használni, s milyen szemléletű igével kell fordítani. A kétféle imperfektívnm használati sajátosságait külön tejezetben tárgyaljuk. 1.4l Aspektus-viszony képzése - sióképzés ,·agy formaképzés? Az aspektológia egyik kiinduló elméleti kérdése ez, amelyben a nyelvészek különbözőképpen foglalnak állást. Mindegyik felfogásnak megvan a maga indítéka - rövide11 ismertetjük ezeket a) Minthogy az aspektus grammatikai kategória, a szemléletpárok mind a perfektiválásban, mind azimperfektiválásban egy grammatikai folyamat eredményeként jön nek létre. Következésképpen, a szemléletpárok egy igei szót alkotnak, folyamatos és befejezett tagjaik egy leJCéma két aspcktusbeli (azaz grammatikai) változatának tekintendők. Miután a szemléleti viszony képzésekor új szó nem jön létre, csak formaképzésröl lehet szó. E nézetet vallja

V V Vinogradov Dásd: 1947/72, 39~, A . N Tyihonov [lásd: 1964], H Mulisch német szlavista Pásd: 1971, 76], ez az álláspont tükröződik Bihari József és A. N Tyihonov közös munkájában is [lásd: 1))68, 19-20]. b) A leningrádi aspektológiaí iskola nyelvészei szerint „tiszta" grammatikalizáltságnak (ami az aspelctusi viszony lényege) csak az ún. szuffixális párok felelnek meg (pl. omKpw8ami,-omKpbtmb) Ezek esetében formaképzésről beszélnek, az aspektusváltozást az igei paradigma részének tekintik. Perfektiválás útján is képezhetők ún prefixális szemléletpárok (pl oenamb-cOeAamb), de ezek, ellentétben az imperfektiválással, szóképzö folyamatban jönnek létre J Sz Maszlov és A V Bondarko nyomán így foglal állást O. P Rasszudova és a francia J. Veyrenc is [Maszlov 1963, 3; Bondarko 1967, 37-41; Rasszudova 1982, 17-18; Veyrenc 1965. 133] e) Jelentős súllyal szerepel a szakirodalomban az a nézet is, mely szerint bármilyen

típusú igepár tagjai külön szónak mioósütoek. Ezt a felfogást strukturális és morfológiai szempontok indokolják (pl. a fo- 24 lyamatos és befejezett íge lehet teljesen eltérö ragozási paradigmájú), ill. az, hogy mindkét szemléletű igének lehetnek olyan jelentései, amelyek a másikkal nem korrelatívak Ezt a nézetet vallja N Sz Avilova, az ő kifejtésében ez a felfogás tükrözódik az akadémiai nyelvtanban is [Avilova L976; RG 1980, 584]. . . Kétségtelenül mindegyik felfogásnak megvan a maga logikus motJváJása. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy mindegyiknek vannak sebezhető pontjai ís Amikor a szemléletpárok tagjait egy szó nyelvtani változatának tartjuk, abból a lényeges kritériumból indulunk ki, hogy a folyamatos és befejezett alak lexikai jelentésére nézve azonos. De vajon kevésbé fontos-e az a körülmény, hogy morfológiailag mindkét szemléletű alak rendelkezik az önálló szó jegyeivel? Ha ezt a kritériumot fogadjuk

el kiindulási alapnak, akkor viszont ellentmondásosnak tűnik az a senki által sem vitatott tétel, hogy „tiszta" aspektus-viszony lexikai módosulásoktól mentes grammatikai folyamatban jön létre. Az aspektus tisztán grammatikai voltát Avilova több helyen is J:iangsúlyozza [pl. RG 1980, 583), de amikor az aspektuspárok képzését szóképzésnek minősíti, az a paradox helyzet áll elő, hogy a grammatikai változás (mely formaképzésnek minősül) egyenlő a sz6képzéssel (mely általában lexikailag új szó létrehozásával kap<solatos). Nézetünk szerint össze lehet egyeztetni a szemantikai kritériumot előtérbe helyező megközelítést a morfológiai alapállásból kiinduló magyarázattal. Ez úgy valósítható meg, hogy elválasztjuk egymástól az alacsonyabb, morfológiai szintű szó-fogalmat és az elvontabb, magasabb rangú lexéma-fogalmat. 1 Eszerint mi a szemléletpárok tagjait külön szavaknak, mint szigorúan véve morfológiai

egységeknek tekintjük, de egyszersmind egyetlen lexémának, mint magasabb rangú egységnek. Ebbeo a folyamatos és befejezett alakok lex,íkai azonossága lényeges, de nem elégséges követe~ény. Nem, mert csupán leJCikaíJag azonos szavak legfeljebb szinonimasort alkothatnak (pl. R3blK03H@ueJl3b/K06eiJe11ue-11u1<2611cm11Ka), de nem egy külön lexémát Az aspektuspárok és „hármasok" morfológiai összetevőit az emeli a lexéma raogjá- 1 Ezt teszi E. V Klobukov amikor a névszói paradigmán belüli küJönbözö tövű alakoknak (R--,i~1111, ct,/H-<:WJ<06M stb.) a szóboz való viszonyá1 írja le (Klobukov 1979) 25 ra, ~ogy azok paradigmatikusan, »aspektuálisan" kiegészítik egymást. ~ kerdést részletesebb összefüggéseiben külön tanulmányban tárgyalJuk (Jászay 1984a) . A, ~öve~kezö fejezetben az orosz ige egy sajátos aspektusbelí paradígmaJát harmas tagozódásban mutatjuk be. 2. ASPEKTUSHÁRMASOK KÉTFÉLE IMPERFEKTIVUM

EGY HÁROMTAGÚ KORRELÁCIÓBAN 1 2.1 Igepárok helyett három tagból álló szemléletviszony-kifejezés Közísrnert dolog, hogy- az igeszemlélet tanításakor az oktatási· gyakorlat a folyamatos-befejezett oppozícíón alapuló igepárokból indul ki, azaz, azokat a tudnivalókat közvetíti, hogy mikor kell a folyamatos, mikor a befejezett igét használni. Ha azonban figyelembe vesszük azokat az eseteket is, amikor egy prefixális befejezett ige egyidejűleg két irnperfektív ígével is Szemléleti viszonyt alkot - az alapigével és az újrafolyamatosított előképzős igével - , akkor a két morfológiai felé pítésében eltérő folyamatos ige használatbeli sajátosságaival, különbségeivel is számolnunk kell. Ilyen hármas tagozódású, két imperfektívumot tartalrilazó szemléleti viszonyok ·például: lUmamb - npolumamb - npolumbleamo, ylumo - eblylumb - 6blylu6amo, naxamo - ecnaxamo - ecnaxueamb, c11a6emb - oc11a6emb - oc11a6eeamo. zu6nymb - noeu611ymb

- nozu6amb Az igék sorrendje - ímperfektívum1 - perfektívum - irnperfektivum2 - nem véletlen, ugyanis egy perfektiválásban (prefixáció útján) létrejött aspektuspár és egy imperfektiváláspan (szuflixáció útján) létrejött aspektuspár egyidejű megjelenéséről van szó. Kétségtelen, hogy ez a jelenség az orosz ígerendszemek viszonylag csekély részét érinti, s ennélfogva anomáliának is tekinthetö, másfelől viszont a domináns kéttagú folyamatos - befejezett oppozíció mellett törvényszerű az esetenkénti aspektushármasokba való szerveződés is, mert a perfektiválás és imperfektiválás egyaránt meghatározó folyamataí az aspektusviszonyok képződésének. E fejezetben azt mutatjuk be, hogy az imperfektív szemléleten belül funkciómegoszlás történik, az elsődleges és Az „aspektushárroas11 elne,iezéS a «8llQ()8a11 mpoúKa» szó szerinti fordítása. E találó kifejezés A. N Tyibonov1ól származik (lásd: 1963; 1964) Az

azonos lexikai jelentésO kétféle imperfektívum használati sajátosságait némely korábbi dolgoz,tunkban részlelesen >izsgáhuk (pl. Jászay 1985) 1 26 27 másodlagos imperfekt ívum aspektuálisan másképp jellemzi a cselekvést. A kétféle folyamatos ige összehasonlításának alapja: azok különböző szemléletjelentésekben való „egyidejű" szerepeltetésének lehetséges vagy lehetetlen volta Minthogy azonban ai alapigék és a másodlagos imperfektívumok (prefixális folyamatos igék) gyakran önmagukon belül is eltérő funkcionális kapcsolatokkal rendelkeznek, a továbbiakban célszerűnek lát.szik az igéket alapvetően két csoportba osztani: a) tárgyas igék, amelyeknél a c~elekvés eredményessége a tárgyban jelentkezik (y<1umb wno-A. - Bl>lYlUBamb <tmo-11), b) állapotváltozást jelentő igék, amelyeknél a változást maga a szubjektum szenvedi el , Ha a fenti alapigék ésa hozzájuk tartozó újrafolyamatosított

előkép­ zős igék használatát megfigyeljük, elég világosan kirajzolódik az imper- fekti1áláson belül is egy oppozíció: a tartós folyamatot általában az alapige fejezi ki, míg az ismétlödö cselekvést, amely az eredményesség jelentését is magában foglalja. a másodlagos imperf:k!ivu m Az, al~pi~e mindig szerepelhet abszoluhv helyzetben, azaz bov1tmeny nelkul 1s, ezzel szemben a másodlagos imperfektívumboz kötelezően tárgy is tartozik: 01t ,.,uma1 (nem: *011 npo<tumb1«aA). 0u qumaA zaJemy (nem: •011 np0lUtnbl60JI za1emy). De: 011 np0lll/llbl8QA 6Ce ZQ3e/llbl (mindig elolvasta). ( CAa6emb - OCAa6e60lrlb). A nyelvhasználatból kiindulva is alapvetően két összefüggést tartunk szem előtt: a) az alapige és a másodlagos imperfektívum nem helyettesíthetik egymást, mert a felcserélés hibás, agrammatikus mondatot eredményez; b) a kétféle folyamatos ige elvileg felcserélhető, a különbség a cselekvés belső minőségi határával

alkotott kapcsolat erőssége alapján ragadható meg. 2.2 Tárgyas folyamatos igék egy aspektushármasban Az e csoporthoz tartozó „hármasok" néhány gyakoribb folyamatos igéje: y11umb - Bblylu60tnb, •1umomb - npowmb16amb, noxomb - acnaxueamb, KOCUtnb - CKQIUU8Qtnb, ecmb - CbeQOtnb, IIUtnb - 8bmU8atnb, Albltnb - 6b1Mbl8atnb, 3y6pulllb - 6bt3y6puaamb, :,,celb - C:,,CUZQ/llb, ny6AU108Qlllb - ony6AuK08bl80mb, ;11110:,,cumb- yM110,,ica111b. Számos poliszém alapige, mint tudjuk, je)entéseinek megfelelően alkot különböző szemléleti viszonyokat különböző elöképzöjü betejezett igékkel. Minthogy közülük több is újrafolyarnatosítható, aspektushármasok jönnek létre: [ l - zomoeumb L23- npuzomo6utnb - np11ZomaaA11eamb / npuzomOBAitmb noozomd8umb - 110020maeAu&am1, / noozomoaA11mb Ja20mo8un1b - JozomaeAueamb / J0Z0m0BAllmb I f - 8blCAyiuanu, - 6bll:AyulU6Qtnb CAyiuam1, L 2 - npocAyiuamb - npocAyiuu60mb 3- 28 3aCAyiuamb - 3QCAYWU8atnb 2.21 Az

alapige és a másodlagos imperfektívum különböiö aspektusbeli oppozícióban A másodlagos imperfektívumban ugyanolyan tisztán ki van fejezve a cselekvés eredményének reális elérése, mint a megfelelö befeje1.ett igében, megkülönböztelő jegye, hogy az ismétlődéssel párosul. Minthogy az ismétlődést kontextuálisan az alapige is könnyen kifejezi, a másodlagos imperfektívumot, prefixumának jelenlétéből következően, legszembetűnőbben a rezultativ jelentés különbözteti meg imperfektív ,,variánsától", a puszta igétől. Rezultatív-iteratív funkcióbari (eredményesség + ismétlődés) a befejezettséget hangsúlyozó Ja elöljárószó is szerepelhet. A cselekvés ismétlődésre utaló szó nélkül is iteratív Vö: TaKue 1<11uzu II npo<1umb16aA 3a o6a IOCa. A puszta ige 30 + N-acc 1e111poris-szerkezettel nem állhat: TaKue Klll.lZU 11 11uma10 iJ8a <taca nem: *TaKue KHuzu 11 <t11mmo 30 060 <1aca. A rezultatív-iterativ

jelentésű másodlagos imperfektilllm megfelelés~ként a magyarban mindig igekötős befejezett ige szerepel. Az egy aspektusbármason belüli két különböző típusú folyamatos ige használatának megfigyeltetése, gyakoroltatása az alábbi modell szerint is történhet: alapige abszolutív helyzetben - alapige + tárgy- befejezettige + kötelező tárgy- másodlagos imperfektívum + kötelező tárgy. ecm& - ci,ecmb - ci,eoaÍ11b Mbl cuoeAu " eAU. Vltü11k és ettii11k. 29 Mlil cuoe11u u e1111 x11e6. Mbl Cbe11u BCÍ!. M bl ci,eoa11u no otJa Ku110 x11e6a 6 Oettb. Ültünk és kenyeret e11t1nk. Mindent megem;nk. Naponta megettünk két ki/6 kenyeret. 1/umamb - npolfumamb - npo1tumblBOTnb lfmo 011 iJe11a11? 011 llumM. Mit csinált? Oli•asott. 011 lfwna11 WJemy. Újságot olvasoll. / Olvasta az újságot 011 npolfuma11 ZaJelny. Elolvasta az újságot. 011 npólfUmb16a11 11ce za1embl, KO· Minden újságot flolvasott, amire mopble 8blllUCbl6alt. elő.fizetett

KOCumb - CKOCUmb - CKOIUUBamb Bt/epa II KOCll/1. Tegnap kaszáltam. Blfepa JI KOCU/1 mpOBy. Tegnap füvet kaszáltam. B11epa II CKOCU/1. 11e11blÚ ?eKmap Tegnap egy egész hektárt lekaszáltam. fi c1<aiuu1Ja1t no zeKmapy « oe11b. Naponta lekaszáltam egy-egy hektárt. naxamb - ecnaxamb - 11cnaxueamb Tpa1<mopa naxa11u. A traktorok szá111011ak. TpOKmopa naxa11u 1101111. A traktorok számolták a földeket. Tpa1<mopa ecnaxa11u 11011R. A traktorok folszántollák a földeket. . Tpa1<mopa Ka:HCOblií 200 ecnaxuua- A traktorok minden évben folszán1111 3tnu 1101111. tották ezeket a földeket. zomouumb - npuzomoeumb - npu2omas1111eamb / npu2omoe1111mb Xo311UJ<a ?Om01J1111a na 1<yx11e. A háziasszony a konyluibanfözött. 0110 zom01J1111a o6eo. Ebédet főzött. 0110 iJo lfacy npuzomoe1111a o6eo. Egy óráig megfőzte ( elkészítette) az ebédet. 011a oo lfacy npu2omau11111Ja11a Egy óráig általában meg/őzre ( e/o6eo. · készítette/el szokta készíteni) az

ebédet. 30 Nem mindegyik aspektushármas tárgyas alapigéjének van abszolutív használata. Például az y11umb, wcumb puszta igék szokványos szituációban ugyanúgy bővítménnyel állnak, mint a lfblJIWBamb, nozaiuamb újrafolyamatosított előképzős igék. Az 011 y"um (tanul jelentésben) helyett az 011 1a11uMaemc11 a helyénvalóbb. Yll"11b - 6blylfumb - 6blYlfUBamb o1, ylfu/1 uoey,o pOAb. Tanulta az új szerepet. On BblJ1/UII HO/JyJO pOAb. Megtanulta az új szerepet. 011 ( ucezoa) om11u1t110 u&1yt/usa11 ( Mindig) kifogás1ala1111/ megtauce CBou po11u. nulla minden szerepét. A fenti modell alapján azt mondhatjuk, hogy az alapige elsődleges funkciója a cselekvés tartósságának, folyamatának kifejezése, míg a másodlagos imperfektívum ún. aspektuális körülményhatározók nélkül is a rezultativ-iteratív jelentést valószínűsíti ill jelöli Ebből következően fázis-ige mellett szokványos szituációban az alapigét használjuk: R

11al/a111/umGmb KIIUilY (nem: • npOllum1,1eamb); Mbl KOllllU/IU ecmb (nem: •a.eoamb); M1,1 npoiJ011:HCa11u KOcumb mpaey (nem: • c1<auiueam&) De mihelyt a folyamatot mennyiségi korlátozással konkrétízáljuk és mint többszörösen megvalósuló cselekvést mutatjuk be, a másodlagos imperfektivum veszi át a szerepet: a) R cma11 npolfWtlbllfamb uce 1<1111zu. b) C 3nlOZO 011111111a1aJ1 a,eOamb 11011/IUIIIKe IUOK0/1000. C) Mbl np000,1• :JICllllU cKalllUBamb no ze1<mapy e oeH&. Az orosz fázis-igés szókapcsolatok magyar megfeleléseként korántsem mind.ig lehetséges az analóg fázis-ige + folyamatos ige kapcsolat; ha az adott orosz szószerkezet infinitívusza másodlagos imperfektívum tárgyas bővítménnyel, akkor a magyarban csakis az orosztól eltérő szerkesztési módok jöhetnek szój)a. Lássuk ezt ez utóbbi „a", ,b" és .,c" mondatok alapján: a) Az infinitívusz fönevesítése szükséges: Belefogtam az összes könyv

e/olvasásába b) A kezdést jelölő ige jelentésének negligálása szükséges (a rákövetkező folyamat implikálja a kezdést): E11öl a naptól kezdve megettem egy-egy tábla csokoládét. c) A npooo11:HCamb megfelelőjeként a folyta( ige után semmilyen körülmények kő• zött nem szerepelhet főnévi igenév (vö. még: Mbl npoooA:HCMU Kocumb Folytattuk a kaszálást), az adott esetben pedig csakis a lexikai jellegű körülírás adja meg a pontos megfeleltetést: Továbbra is lekaszállunk 31 napi egy hektárt. A példákból kjtűnik, hogy a másodlagos imperfekti- vum befejezettség-jelenrése a fázis-igés szerkezetekben is, ill. azok magyarra forditásában is tükrözödik A másodlagos imperfektivum kötelezö használatára szépirodalomból idézünk példákat rezultatív-iteratív jelentésben. Válaszrásunk a npolumbl8am1, igére esett, amely ugyan a gyakrabban használt lwnatm, mellett speciálísnak túnik, ez7.,el együtt az adott helyzetekben

kötelező A 11po11um1,1Bam1, ige melleit mindig szerepel mennyiségre utaló tárgy is. A z imp:rfektiv 11pol1m1blBaJnb ige magyar megfelclöje mindig az igckötos befeJezett elolvas (felolvas) ige. «fi mpu za:iembl 8W1t1Cblt1a10, - 06pa1qanc1, K H111,e, c1<a3a11 Cme11a11 ( •) lil ece HX npoIHTblBruo» ( Pacnym1111 lloc11eiJ11uií cpoK). «ff113a noiJ011zy 3acmpe11a11a 111<0:,,ci)o,11 omoene 0110 npofllTbl8aJJa 6CIIYX BCe lll!laTnLle KpHTifl(H //Q Ate6e.11,, 011111yc1<a11a ocmpble 3a.11e11a11u11 11ac11em nocem11me11eü II noiJ011zy wcmau11a11ac1, y 1<a:,,ci)ozo iJKc11011ama>> ( H111,rfj-llempo11, /(qe11aiJ11am1, cmy✓1be11). «l/un111u1<11. caMble cypoBble /1/0011 8 peOOKl/1111 ( 11x ci)e1aJ1a IIIOK/1,IU 11eo6xoi)1u1ocmb npofllTLIBaTb 8 aenb 110 CTO IIHCeM •• •J, ,fQ/l/(//1/1)) (ugyanott) . «A KO;:Oa-1110 0011110 Mlle nepe600u11oc1, 11e;:11e u 6blcmpee llpaBOa. R u moziJa 11e nepeeoiJwi e 11ucma, a npoflfTwean KHHr) OT JtOCKll ,ao .1:iocKK 11epei) meM,

KaK 113nm1,c11 3a nepe11oiJ » ( C <l>nopu11, My1<u nepe11oiJ11ec1<ue). «Xom1111 mo:HCe 11a•1u11a10 e mozo, 111110 npoIBTblBaJO Knnry, 110 IHTaio ce monbKO 001111 pa3» (ugyanou) Ez utóbbi mondat azáltal válik érdekessé, hogy a npo11um1,160tn1> „párhuzamos variánsa", a 1111mamb nem tartósságot, hanem tényközlést fejez ki, ami tartalmilag közel áll a 11po11um1,1sam1, áltaJ jelölt eredményesen végbement cselekvéshez. A két hasonló de nem azonos tövű .•~e~lak szerepeltetése hasonló, de nem azonos grammatikai jelenté.~po-, Z1c1óban az orosz aspektusfonnák egyfajta szójátékát adja. A szó szerinti fordítá~ az elolvas olvas ig~tövek azonossága miall tautológiát, rossz hangzast eredményez: . En is azzal kezdem, hogy elolvasom a· könyvet, de csak egyszer olvasom / 1ofrasom el. ílyenkor helyénvalóbbnak látszik a nullfordítás: elolvasom a könyvet, de csak egyszer Összegezve: az újrafolyama1osított elöképzös igét

tehát a batárorou mennyiségi rezultatív jelentés megkülönbözteti az alapigétöl. 2.22 Az alapige és a másodlagos imperfektívnm azonos aspektusbeli pozícióban A fentebb hangsúlyozott oppozíció a kétféle folyamatos ige között gyengülhet, ha azok ugyanabban a szemléletjelentésben szerepelnek. Jelentésközeledést az ismétlödö cselekvés és az aktuális folyamat kifejezésekor egyaránt megfigyelhetünk. a) Az alapige természetesen isrnétlödö cselekvést is jelölhet. A határozol! különbség azonban értelemszerüen teljes menékben megőrzö­ dik, ha tartós folyamat ismétlódéséröl van sz6, hiszen az elöképzös ige elválaszthatatlan az eredményesség kifejezésétől : llo Be11epaM R 11uma11 cmuxu. Jl 6ceziJa npo411mbl11a.1 m11011 cmu- Esténként verseket olvastwn x11. Mli1dig elolvastllm a verseidet. (ezzel voltam elfoglalva). Az. alapige a kontextus támogatásával utalhat azonban a cselekvéshatár elérésére, arra, ami re a

másodlagosjmperfektivum önmagában is utal. Ilyenkor a beszédszituáció szempontjából nincs tartaJmi különbség: «H3 KPOIIIIKQ8 opHrOTOBJUIJlll (vö: ?Q111081fl lll) :HCOpKOe, óumKII, no:,,capcKue 1<om11embl; KpOAIIKOII 6apu11u 8 cyne. noi>aBaAu K y:,,cu11y 8 XQ/IQOIIOM 8110e» ( H111,rfj-llemp08, a8e11aiJ11amb cmy111,eo) . «BCIIOJ,,t/lU· me. KllK ,10/llb ll3peOKa roTOBlfJIR (vö: npuzomOOAR/10) U,11 C 01111/0M mamapc1<oe 6111000" (CUA1011011, )/(usb1e u ,11/fpm6bte} . «Co,03 ( •• ) o6be• OUHR/1 11apc1<ux ze11epaA08 U orf>1111epo8. llOLU"OTOBm11 (vö: ZQ/1101/UJI) M11me:,,cu B Moc11Be. K03a1111 JlpoCAa11e II opyiux zopooax cmpa111,1» (C. H Cwpoo Cmpa111111w 11cmop11u) « B ;:opoiJe, B csoeú 11oso1i :HC/131111, fflOC/l 8Ci! 3a6bl/lO - 11 8QCKpeCIIUKII 110 8ec11e, KOZiJa 311J"OTOBJIIIJIH (vö.: zomo111111u) iJpoBa• » ( Pacnymuu lloc,1eiJ11u11 cpoK) «Pa 11ezo pe3KO OOIIQCUAUCb cmpaumble. OlllIOR/11/blC 80/IAU C y,IUl/bl, KOmOpbte

11npo11e1,,1, Q/1 K031COYIO 1/0lb BblCJT)UlllBaJI (vö.: c,1ywa11) 1100 C6QIIM OK· 110.11 » (JiocmoescKUií, llpecmy1111enue 11110Ká:Janue) «Ezo sceziJa 8bl• pylan Ipuzopuií. xom11 Ka,1C01,11i pa:J npollfTLllla/1 (vö: 1111110/I) e,11y noc.1e mozo 11acma11,1e11ue» ( JiocmoeocK1tü SpambR KapaM0308bl) Az elöképzö nélküli és az elökcpzós folyamatos ige „párhuzamos" használata a ó + N-acc 1emporls-szerkezet1el is lehetséges: Jl lHTan (vö.: 32 33 npov11mbl8tlJI) no KIIUW 6 iJellb. 06•1~110 Albl IIHJUI (vö: 6blnU8llllU) no mp! ~allJKU KOtpe 8 Qellb .•Mbl eJIHM (vö: Cl,ei)ae11) 110 KUJI0 tftpy1<mo6 8 i)eHb Tpar<mop naxa11 (vö.: sc11axu8a11) 110 ze1<111apy s iJeHb • A lehetséges kétféle igebasználal ellenére mindig megörtödik az itt tartalmi szempontböl kevésbé lényeges különbség: az előképzős ige használatakor a mennyiségi-rezultatív jelentést kétszeresen (ezáltal hangsúlyozottan) fejezzük ki, magával a

pre6xummal és a kontextus segítségével, míg az előképző nélküli folyamatos ige csak a konte1ttuS segítsegével utal erre a jelent.ésre (sót az iterativitas is csak a kontextus· böl következik). Hasonló megkülönböztetés a magyarban is van, de a prefixális orosz folyamatos igének igekötös befejezett alak felel meg: Naponta olvastam egy-egy kö11y• vet. Rendszerint napi három csésze ká- •h ittunk. Napo111a egy kiló gyümölcsöt eszünk. A iraktor naponta egy hektárnyit szántott. Naponta elolvastam egy-egy köny• vet. Re11dszeri11t megittunk napi ht,.rom csésze kávét. Napo111a megeszünk egy kiló gyümölcsöt. A traktor napoma felszántott egy hektárnyit. Természetesen, ba a mennyiségi rezultativitásoak lényeges szerepe van, akkor kiz.lrólag a másodlagos imperfektivum szerepelhet: «Cma111ucm111<a 311aem sce 113eecm110, ci<OJJbKO KaKoil 11uui11 ctenaeT 8 ro,11 cpe0UÜ zpa:m:iJauuH pecny6At1l<U. J136eCll1110 Cl<O!lbKO

3/IIOm CpeÍ)HUll zpa:m:iJa11u11 BbUDIBaeT s cpeiJ11eM eoiJr<u .11 (HAbtp-llempoe, ,aeeHaiJ11amb cmyttoee) «Bce, vmo 1,10:»e110 ecmb, 11,oi)11 menep• cteARIOT cOMu; sce, ~mo M0:>1C110 c:J<Ce4b, clKHl&IOT e 11e4xax-6yp:HCy111,ax . » ( B metftuep, MUA11110H e nome Aur/a) • • . Vitathatö lenne a puszta ige haswala1a az alabb1 mondatban, mert a mennyiségre utalás az yv11m• igével nem kapja meg a kellö hangsúlyt: (( Y4umbCJ1·1110 Mbl y•111AUCb. 110 eceziJa cmapa11UCb Bbl)"IHB8Tb KaK MO:W:• 0 MeHbwe» ( K. Cw,1011/111 Mapc11a11c1<uü Jl3blK llepeeoo c 60Mapc1<011 zo). . • . b) Az aspektushármasok másodlagos 1mperfek tiVu m.11n!k ugyan nem alapvető funkciójuk az egyszeri tartós folyamat kifeJez.ese, ennek ellenére legtöbbjül< szerepelhet ilyen pozícióban is: «no,woTaBJIHBaeTe 34 04epeíJHoe HanaiJe11ue Ha 11ec4acm11ozo 1<apiJu11a11a? - 113611mettbH0 CllpO• Cl/A P11K1<0p0O. - Jl llpóCIII0 roT08J110 C/II0111bl0 0

C0epeMC/111041 60ZOCIIO· eu~, ?ttJ1 H~eo1: ?a:Jem&t» ( BoúHU4, Oeoo. llep H po11;,,cu11oü) Az 0 elokep~os ,g~ a!ta!Jelöh. folyamat kapcsolata nem ~oileges a cselekvés eredmenyessegevel, ezzel szemben a puszta ige neutrális folyamatot fejez ki. Ennek ér1ékeltetésére a magyar a megfelelö igét e lváló igekötöve}, majd igekötő nélkül szerepelteti: Készíti elö (kés;titi már) a sor o11 kovetkezö támadást a szere11csétle11 bíboros el/e11? - É11 csupán cikket k észítek a korszerű /eofógiáról az ,íj lap számára. A közös aspektusjelent~s ( a cselek;1és tartó~ágána k egy~zeri kifejezése) nem hozza teljesen ~ozos nev~zore az els~eges es a masodlagos folyamatos igét. A kétféle 1mpe~ektlvum felcserelese ugyan nem von maga után ~bás aspektush aszn~latot, de a cselekvés.lefolyásának jellegében megőrződik a küJonbseg Az 1s mcgfigyelheto, hogy intenzív cselekvésre utaló határozószók ?1ellett (pl 6w cmJ!o, 111opo1111uso,

11uxopa9ov110) a prefixális ige hasznalatos, az alapige inkább neutrális foly11matot jelöl: K aMCOMOAb· CKaR 6puzaiJa 6b1CTpo BeDaXHBa,,a KOJ/X03Hble IIOJIJI. De: //emu CMOmpeAll, Kax KpecmbllHe naxanu 1e,1111HJ Vö még: «CaMo•txa ( ) 1106epuy11acb y:,,ce 11a 6o~Kax e 110Ayeepmu1<a1b110At no110:,,ce111111 u 3nepnr<011MJl y.aapaMH xsocma ecoax11BaeT i>o11H•11í zpy11111» {C Ewmoao1, Bemep C zopllblX 6ep1111111). Ezt a megfigyelést még két-két eredeti forrásból vett oppozíciós mondatpárral illusztráljuk: «TaH/1 TOpoDJlllllO Cll<HTana 8 n1111- «Üli iKer 6 11e1111 CII0U pyK0nllCll» me Ka1<11e-mo 6yMaw» ( Ma11110wu11a, 3a iJpy:,,c6y ). «Tly11eMiim. JIHXOpBJlOIJIO 688• wHiíCR s ezo pyKax. CKllUJHBan zum11ep061Jee» ( Kon11111t11e«a, ,apy:,,c6a). ( Apreszja,1-Páff 1982). «Tly11eA1iitm,b1e 04epeiJ11 KOCHJIH 11enpum11e11bcK11e 11em1« ( Apreszjan- Páff 1982). A fenti p~efixális ~perfok~ívJgékben megtestesül? folyamat egyfajta

rejtett, belso 1terat1v1tast 1s kifeJez - egymás után ége11e el; kaszabolta 1~ egymás után-, s többek között ez is hozzájárul szemantikai gazdagsagukhoz. 35 Elöíordul,lhogy a miísodlago, imperfektivum éppen • laS$an végbemenő folyamatot jelöli: Oce.m,uU, Htnpl!KpaUl(llOU/UliCJt doHCOb MeiJJJCHHO BWMMattT (vö ne01: • Moem) KOpHu ue1·tM Kpen1tto20 Oe~•a. «CwrbutVI cmpy1t 800bl 6u1a 11p1ur" 11 Kycrm,r po, u CllpéHU. KAJMÓW C ,,,~mowu a1,oo,1pJU (vö nem: •ublAa) u1-,,0<l HU( Jt,lMIO " 6om•10 .,,o1MJ yu,uwnoJ1C1um, «ect ca~• ( fla}Cm()(tcx11rl 0 raiJIJope) Ezekben az esetekben zonban a .11blmb alapige lexikai okból nem odaillő, ti az adott jelentésben a Bbl.wMmti1csak egy imperfcktivummal a 11>1WM«amb igével alkot mmJélcli viszonyt Némely m!sodlagos imperfektivum egyáltalán nem szerepelhet szabadon, meg ötöttségek nélkül aktuális folyamatjelentésben. A eb1y~118amb, npo ,m1w6amb, Cbeoamb, 8blll11Bamb igéket

általában eleve „többszörös cse~kvést jelölő" igéknek ( M11ozo1<pamuwe z11aw1w) tekintik A Mit csihá{i mo.rr? kérdésre az orosz nem a íenti igékkel válaszol, hanem a rrlegfeleló alapigekkel. Nem mondhatjuk: •ou 1<a1< pa3 npo411mweaem KJIUi *0Jt 8 HacmORU/IIÚ MOAtemn /JblllllBOetn /JOOy. *011 ceiÍ4UC cbeoaem 1<aru . Jogosan mutat rá azonban M J Glovinszkaja, hogy ezeknél az ig knél az aktuális folyamal sajátos módon egy bizonyos típusú konte usban fejeződik ki, ha a cselekvéshez tartozó eredménytárgyat nem t kintjük osz1hatallannak («ne1<cH!eCKOe JHaseHKe necos. 8KJt8 3THX rn rOJIOB BKJ110S8CT 8 ce6~ npe,11CTilBJIClllle O nopll,llOTlaJJl,aoCTH o6&eK a»). Ez a típusú kontextus: 011 Bblllll/Jaem cma1<a11 w cmaKa110M. 0 Bbln11Baem y:J4Ce 11mopy,o 1<py3JCKY 11uBa Ha 410IIX t11a3ax 011 Cbeoaem y e mpemb10 mape111<y cyna. 011 npo4Utllbll/aem y31ce oecR• myw cmpauu [Vö.: Glovinszkaja 1982, 44) Ezekben a helyzetekben

is lehetséges kétféle folyamatos ige „konkurenciája". de a «11bem», «ecm». «oumaem» helyettesítésekkel a rezultativ, dinamikus folyamatot a semlegesebb árntalat irányába módosítjuk. Alralános tényközli5 ~cleotésbcn a kél Vll11oza1 közül az alapíge hasmálata körek,ő. Az újrafolyamatositltt prefixális ige használata egyértc.lmúen hibás: R }":JK:t 11wnatt ,mom po.Ma11 (nem: npo•nonw,aA) <Ppy,mu1 flbl VJIGe Mur (nem: •tMOO,cu) Tw )4UA ut.weyKuü ,UWK 8 w1< 1e? (nem: •1twy"usa,) T1,1 yJtte tomMu,1i>OKAa~ no moll meue? (nem: •nOOzomlNIAA, / noi)2om(I(l1tt1«aA), J 2.3 Állapotváltozást íelölö folyamatos igék egy aspektilshármasban Az állapotváltozást kifejező igék egy része aspektushár111asokba szerveződik, azaz a befejezett ige két folyamatos variánssal is szemléleti viszonyt alkot. lme a gyakrabban használt igék közül néhány: c11a6emb - oc11a6emb - oc11a6eBamb, 11eMemb - 011e,11emb - oueA1e11amb,

msepoemb 0/11/JepOeJllb - 011!4epiJe11amb, Clllbllllb - OClllbllnb - OC/llblBOmb, ÍJypemb OOypemb - OOypeBamb, zu6uymb - I/OZU611ymb - IIOZI/Óamb, COXIIY1lb Bb/COXllymb - 8b/Cb/Xlllllb, pacmu - Bblpacmu - Bblpacmamb. Az aspektushármas mindkét folyamatos tagja az új állapotba való ~tmen~t foly~matát jelöli, az állapotváltozás végeredményére a prefixáhs ~efeJez~tl ige utal: Az aspektusjelentések funkciómegoszlása az alapige ;s a ma~~dla~os unperfektívum között némikeppeo eltér attól, amit a targyas 1geknel megfigyeltünk. Ezeket a folyamatos igéket ezért a következö aspektusi pozíciókban vizsgáljuk meg: .1 tartós cselekvés (aktuális folyamat), 2. ismétlődő cselekvés, 3 általános tényközlő cselekvés változatai 2.31 Használati sajátosságok aktuális folyamatje]ootésben Aktuális folyamatjelentésben az alapige és a másodrgos imperfektívum egyaránt ~erös helyzetet" foglal el. A párhuzama használat során k,egye~lít~d~s

fi~elhető meg; a cselekvés lefolyásána módjában mut~tkozo külonbseg ebben a helyzetben gyakran minimálisra redukálódik: «Mau,a cna6eJJa, 110 11e WA1e•w11a ~mozo» ( r. Eepe31<0, Kpac11aR POKema). «Ha1<011e11, 11p1we111R, 4mo mea6pw, oCJ1a6e1JaeT, R cma11 ua uezo Hacmy11amb» ( lly1111<11u, Kanuma11C1<(lR 00~1<a). «Bo1111a 3ax11ecm11y11a AtUllb4UKa, 11 011 no11R11 ~mo rmt6ner» ( Apreszjan-Páll 1982) R],UA)IU€Hllb/AI C03/IQl/l/€AI 0110 llO~mU 01"0€11111180 11()111/.M{l/lQ, ~mO 0 01"1168CT» ( EwKOB, llo1lm11 u 11e 8ep11ymbCR) Véleményünk szerint az a szemantikai leírás, amelyet M. J G/01•inszkaja az állapot változású folyamatos igék általános jelentésének leírásá- ra alkal~.12• n~m~sak a prefutális imperfektivumokra illik rá, hanem a puszta rgekre 1s: X Ra<JHRaeT 6b!Tb P = (1) B K8KOH-TO MOMCHT BpeMeRH X ee HMeeT CBOiíCTea P, (2) B OJIH0 H3 ílOCJle.ll)IOll,lHX MOMen- 36 37 TOB X HMeeT CBOllCTBO p B

KaKOM-TO KQJTliqec,·ee, nocne.o:yiolllBX MOMeHTOB X l{MeeT ceoliCTBO p (3) B KalK.l{bliÍ H3 9 60JTb!DeM KOmJqecT- BC, leM B KaJl,JJ.bl~ npeo;wecTBYKlJUl,lll MOMCHT, (4) ecm1 OpOllCCC (3) He X H31HeT ceoiíarso P [Glovioszkaja 1982, 78). A cRa6emb}ocRa6eeamb. He,11emb/011e,11e6amb, z11611ymb/nozu6amb s tb. aspektusJf riáosok a folyamatjelentésben tapasztalt közelségük ellenére megkulönböztethetök . A két imperfektiv változat más-más árnyalattal adja vissza az állapotváltozás folyamatát. A puszta ige a cselekvés lefolyásának egy tartósabb szakaszát jelöli, s ezen belül egyenletes változást fejez ki. Vö: EoRbll<m c1w6e11 A beteg gyengülc A másodlagos imperfektivum az állapotváltozás fokozatos megvalósulásának képzetét kelti fel, s inkább az új állapot fokozódására utal (ennek az a m agyarázata, hogy prefixumának köszönhetöen szorosabb a kap-. csolata a cselekvés belsö minőségi határával). Vö: EoRbHOÜ oc11a6eea11 A beteg

egyre gyengébb leli (azaz: egyre közeledeu az új állapot, a ,.gyengeség" beá{[ásához) Feltehetöen annak a jelentéspotenciál11ak a morfológiai kettéválásáról is szó van, am ely a páros állapotváltozást jelölö igék folyamatos tagja esetében form álisan nem ailferenciálódik. Példáu l a xyi!emb, 1101111emb, me,11Hemb stb folyamatos igék mind azt fejezik ki, hogy: a) vmi/ vki egy állapotból valamely más állapotba megy át, azaz xyoemb, = cm0Ho6t1mbc.l (113 11e xyoozo) xyobw, b) vmi/ 1•ki valamely- a tö által jelzett - állapot egy alacsonyabb fokából annak magasabb fokába megy át, azaz xyoemb 2 = cma11oe111nbCR ( 113 xyi!ozo) eU/e xyoee . A m ásod lagos imperfektívum inkább az utóbbi úpusú állapotváltozást fejezi ki. Ez a körülmény egyszeri folyamatjelentésben is megszabhatja a választást: «MO;)ICem 31110 R 61111060/110, lmO e;:o 30/leCRO 8 llORC Acmepouoosl . Ce1í„ac 28 MIIRRuapooe JpumeReü c,11ompRm, KOK y 1111x Ha uaJax

norH6aeT xopo,11u1í wRoBeK» (<1> . awA<OIJ, ARe11K11 acmepouo) A magyar nyelv nem mindig t udja ezl az árnyalatnyi különbséget visszaadni, ill. nyelvünk nem tekinti ezt a distinkciót lényegesnek Vö: Pa11e11b11í co11oam „yacmso11a11, lmo zu6uem/nozu6aem. A sebestilt kato• na érezte. hogy efpuszwl Po30 a1111em/y11J1oaem A rózsa ( el) ltervad Vö még: Az ágynemfi a kötélen szárad. 5e1bi! cox u eT 11a sepiisKe De: Most npeKpaTHTCl!, )10 HCKOTOporo MOMeHTa, TO B 3TOT MOMeHT l!MeTb 38 néztem meg az ágyneműi - már szárad. JJ 11101bKO Ima noc,uompeRa 6e11be - oHo J;)lce Bblc-.ixaeT Bizonyos kötöttségek ebböl adódóan az orosz igeváltozatok folyamatjelentésben va.ló használatakor is kitapinthatók Az alapige könnyebben alkot szókapcsolatol olyan határozószókka l/szerkezetekkel, mint 6wcmpo e Ka;)ICOblM MZttose11ue;11, míg a Mei!11e11Ho, 11ocme11e11110, n0He,1111ozy szavak inkább a másodlagos imperfektívum által jelölt folyamat.o t

jellemzik: «Ha y 11ezo y:,,ce He no11y„11ROCb Cl<Opee, OH 6blCTpO CJJaiieJI 0111 60RU, eo80 ynpa6RJIRCb C /lblJICaMU» (GwKo6, J(o:,,cumb oo paccBema) . «Ho menepb zpas11ma1111R e KalKJU,IM Ml1lOBeOBeM CJJa6eeT, ycmynaR He6eOOA<OMY no.11/0 MezoM11pa>> ( A . Ko11naK01J Hem11eHHblli Ryq) «IllyM 6 cna11b11e cmaR noue~mory OCJJa6eeaTL» (Typrenea, HaKaHyoe). Vö még: 3011a 6 KOcmpe Me,t~emto OCTMBana ( 1cm1>11ta) . l(eembt 6 KOAmame y;)ICe 006110 He no,weaRu, OHU M C)tJICHHO J 8CLIX3JJH, )8RJ13JIB (1cox11u, 8RIIU) . Az imperfektív változatok különbségének, szinonimitásának fokál az is befolyásolja, hogy mely prefixum szerepel az újrafolyamatosított igében. A 6bl- prefixum elvont jelentésben is megőrzi azt az árnyalatát, amely a cselekvés vagy folyamat teljes, alapos végbemenetelével kapcsolatos. Ezért a cox11ymb - 6btcox11ymb - 6btcwxamb hármasban a folyamatos igék könnyebben elhatárolhatók egyszeri folyamat kifejezésekor is, mert az

előképzős változat szoros kapcsolatot mutat az álla potváltozás bevégzödésével (a cselekvés belsö határával). Ezzel szem~n a coxHymb ige aterminativ jelentésben is szerepelhet, mintegy valamilyen staúkus állapotot jelölő igét ( Re:>1<:amb, Bt1cemb) helyettesiteodö Vö.: l<BblCOKO, 11ao 20/1060M/I COXHCT pll31101/6€/11HOe 6e11be» ( Bopo6be6, 3 m1>e11 11 ezo me11b) . A «cox11em» (szárad) folyamatban olyannyira meggyengült a cselekvéshatárral való kapcsolat (a „rezultatív irányultság), hogy helyettesíthető 51 «eucum» (függ) igealaklkal. Hasonlóképpen: «llaRbmO CHUMtlme, nycmb COXBeT» ( EbtK08, 06eRUCK) Vö ugyanebben az összefüggésben: «lly cmb Re;)ICum maAt». A «Sblcwxamb» folyamatban benne van a megszáradás beálltáboz való közeledés az eredményes állapotváltozás: «Ymo11J1J1 J1CaJ1Ci1y. Mapa11b1 11ac1a;oa11ucb CORHt/eM Ha cm111ax e1,1c1,1xana ynaeuwR e eemoK no nymu 0611116HaR poca» ( A1imMamoa, EeR1>11i

napaxoi)) Fehér János fordításában: ,,Amint enyhítették szomjukat, a napsütést élvezték a.z iramszarvasok A hátukon szikkadozott az ágakról ráh11/lott bőséges harmat." 39 A kétféle imperfektív igeváltozat használatának szempontjából n~m közömbös, hogy milyen alany (milyen típusú szubjektum) sze?ved1 e~ az állapotv.álto:tást - ez ugyanis valós1Jnüsíthe1i, ill kötelezövé 1s teh~u a fokozatosan. viszonylag lassabban megvalósuló, vagy a megszakitas nélküli, egyenletes változás va lamelyi két. Például: 11yBcmeo /na,11m10/ u11mepec inkabb oc11a6eBaem (ritk. c11a6eem) ,l(yu,a /cepo11e/ 30,10 ocm1,111aem. (kevesbé: cmbll1em) De: KpoBb cmb111em - (meg)dermed, (mcg)alvad - mig ebben az összefüggésben az ocmbl«aem al~~-~1.okat• (annak tűnne. Hasonló a magyarázat a c1m,1Hymb prefercnc1aJ~ra a~kor ha például „étel hűl ki ill arra, hogy az oCmblBamb a helyenvalo, ha ~ldául „kályha húl ki", lesz egyre hidegebb.

Kövessük nyomon ezt a megfigyelést mondatokban: «Tw:ue AJ<JOu •1ax11ym. cox11ym II xBopa• iom . TTaMIIITb y 1111x ocna6ellaeT u )W samu11u,emcJ1» (3ou1e11Ko, ne,111 11 Mu11bKO). 4yn<TBO K :><ee11e cma110 occta6eaan» ( qexOtJ 3a11 KII,), «OCThlBaeT 0110 1cepa11el e zoi>aA111-mo. E11J1a"""" HuK011ae811a» ( A OcmpOtJcKuü. Bo11K11 11 061/bl) «CTbmeT Kpoai, ( KaK mo1bKO Bcn0At1110 83Z,1J16 xono0111>1u» ( ll)utKl/11, E. 011ezu11) «Yc111,1u,y - ~poab Y AteHJI 8 :>ICUJJOX, cepo,,e 61,emcJI. 11 8CII i)po:,,cy» ( B OiJoeB(KIII, K11 3113u) . «O„a /r11yxamwj 11e6pe:HC110 11 Be11u11a60 po1111,ia 111110 )llOOI, KQ:>ICl!IIICJI, CTh(UeT, • •» ( E. TUAte, P,opozu UCN)CCmBa) «H CKOpO ,lfeCJII/ y:HC nonu11em / He6ee OQJfi!1wx o611a1w -/ 3e.11fli11pb111em Kax 11em u CTW· ue-r/ y6ozuü ~ cmapuxa» ( lly1unu11. L(wa111,1) «nelyp~a oe11cmsumeAb110 OCTl,IBlUIR, u 8 KOAll/ll/111! Clll01108UJIOCb xo,100110» ( A TOilC/IIOÜ, X1,1ypoe

ympo) . . • • CTWUeT Az alapige legtöbbször általánosabb ér~elmu, ~unt a ho~tanozo prefixális ~párja", változata. A zu611ymb es not11oanIb vanansok sem dublettek, alanyaik jellegében megoszlás 6,gyelhet6. meg A ~11611ymb alapige egyaránt vonatkozhat él61ényekre, élettelen targyakra es elvont fogalmakra: a) 011e11u 21161111 om Mopo3a ( A s:a,.asok pusz111/t~k//rul/01- lak afagyt61). b) 1/,oMa 2u611u ( A /rázak pusztulwkfmenrek /Qnkre~: ~) HpaBcmBe„11oc,nb zu611em ( A= erkölcs ha11ya1lik~romli~ ) - A spec1á11: sabb noz11ów11b ige jobbára élölényekre vonatkozik, ezert csak az clso mondatba helyenesithetö be. Amikor a zu611y11b/11ozu~amb vál~ozat~k mellell többes számú alany szerepel, akkor az allapot valtozas tobbszorösen bekövetkezik más-más egyedeken. Ez a fajta befejezettséget imp• likáló ismétlödés tágabb értelmezésben egyetlen folyamalllllk is felfog. 40 ható, mivel az idöpontvonatkozásuk azonos (vö.: Sa6011Ku z116,111

i,a() oz11ii.11) Abban a pozícióban, amikor a zu611ymb/noz116am1, az állapot• ~á!tozás teljes végbemenetelét is kifeJezi, a kél imperfektiv változat elolényre (emberre) vonatkoztatva további bonyolult differenciálásra ad ;1ódot. A (harcban) elesik ·értelemben inkább a noe116amr, a helyénvalo: CKOJlbKO co11oam noni(iaeT na rfipo11111ax! Ha ide a zu6uem alnkot helye11csítjiik be, ez inkább ait a képzetet idézi fel, hogy vés= oda, pusztul el (pl. fagytól, ébségt61 - ~,em /ehé1lenül a1tól, hogy lelövik): CKOAbHO t:~,1011n 1 Mruii~ 110 gipo11max! Mindazonáltal, hogy a 111611ymb alapige ezuual 1s általanosabbnak mutatkozik a prefixális ,rozu6amb változatnál, jelentés1artalma nem zárja ki a speciálisabb elesik ( harcban. általábanfegyver állal) • értelmezést Vö: «Pa3se ue xomnm :,,cumb me, Kmo 1"116uc-r e Op)IJICue1,I 6 pynax. Koto apecmOtJblfJOJOm, paccmpe,111eaJQm 30 CBJl3b e 11apm113a,1a,,,u,, ( Sb1K06 flaü11111 11 11e sep11y,rn,cJ1)

«- Ba,u 30M•11011um IIOAKa Koto11 noz116? - To:HCe 8 nac11eiJ11111l cJe11b 1100 Cmo,,uH?paiJo,,. - A K•Ka1<? - 06&1KJ106e11110. KOK4 ,tl0011 nonióa10T» ( C1wo110B )l(u6 1,1e fJbll!} . II Ati!pm• Általánosabbertelembel. viszont a puszta ige használata a megfelelö: «M cm11111e1111ocmb H11aua I V 11p11aoou,10 K mo,11y, 11mo ni6.n11 "" 8 11e11 ue 11ot1111111&1e 11iot}u. BAtecme e 6onpaMu Ka31111,111 11x c,1yz 06op100 oa:>1ee xo11on08 u KpeC111b1111» ( C. H C1,1p0tJ Cmpa„11111,1 urmopuu) 2,3.2 Használati sajáto~gok ismét16dö cselekvésk or Ismétlődő cselekvéskor a kél imperfeklívum közötti választást meghatározza, hogy kíséri-e a többszörös állapot változást a befejezettség ámyal~ta. A é11a6e11;b/ oc11a6e(Jamb közül az utóbbi lép előtérbe még akkor 1s, ha a befeJezettségnek nincs külön mutatója: «Tu:c111i u,y,., oepeRbe11 mo poc, 1110 ocna6caan» ( EepecaeB ) . t<T o 11e:><e110 011 OCJJa6e- •u,

/H m0At11oü 11oaJ1eKe C8upe1Ibio 0111iJaBaAc11,/ To Ml!.JKOÜ opo6b10 siJpyi 110 po111e pacc1,111a11cJ1» ( Kpt,1.108 01:i11 11 1:0110Beu) • ,3a,,ao11a ,q lpa111111a . mo 8blOfJIIZQAOCb iJOJtee 110 301100, mo 011100/lllZO,/QCb 110300 41 "socmoi.y c,11ompR no moMy, ycuA11611111Cb AU rJ~1u o<:11a6eaanH 8 31110M K 010 nci.OBUIII» ( Ge,11,e« Pacc1<113bl U1 pycc1<011 ucmopu1t) -• P Más igék esetében a befejezettség szemp?ntjáb?l oe~trális tt~rauv1- táskor az alapige is baszmilatos-, az eredmenyesscgre viszont mar csak a prefixális folyamatos ige utal: «B61 11eOOBOAbllbl 11A11 z,1y11bl - R IIOKI/Jb/81110 611.<I l)Oeca 6 pe· rueme. 0111 KOIIIOpblX 6bl n,ypeeTe» ( Ca11m. ~eopu11 511azo11auepe1111a11 peo,b) 1<H1102iJa c11ylaemo1. o,mo JI coace1oieype:aa10, t/eAblli oe11b 6po:xcy 6 lll)Walle» ( /J,p),;HtU/1 , flOJIL//lbKa CaKc.) A c06CeM szó használata eleve kötelezövé teszi a másodlago~ imtx:r: fektivumot de kötelezö annak

használata akkor is, ha a tobbszon állapotvált~zásokat eredntényesnek véljük. Ilyenkor az orosz ,mperfektivumoak befejezett magyar ige felel meg: «TaK CAy11a1tOCb ecaKllii pa3, KOZ• Mindig így ,·olt, amikor Orozk11/ leitta magát: en11ek a bikaformájú oa Opo3K)il 11aDBBanca; 31110111 6wember11ek eszét vette a keseníség és Konoilo611blú. My:XCUK OJlypeBan om zopR u 3110Óbl» ( Aiim.,iamOB Ge1blil napox<M) a düh . ( Ford Fehér János) - Az alábbi példamondatokban is a kiemelt folyam atos 2ge rezullativ: iteratív állapotváltozást jelöl, ezért nem he lyenesttheto a megfelelo alapigékkel: • cAa6em•. •zu611ymb, • cox11y111b «He po3 6bl•a110 • 11Ae11y, Kozoo opyzue s1,16u~n11uc& UJ c1111. oc~a6eaanH "naiJP/IU om zonoila » ( Ób/K08, ÁJlbnttÚCKOR 6a11Aaila). « flomoM ocmaSAJIIOm WJUX 11ehlX oeSUI/ 110 80AIO cy()bÓbl, 11 01111 nora6a10T CQMbl-I IIIIOle611bl,11 ClaC/IIH J1 , , a t.01 1111 o6pa10M» ( P,ocmoescK111l. Ge1ble 11o~u)

« K/IK 1111 cyx • xopowa mno<la. 6o11oma 3111u 1111Koz<lo 11e a1,1cblxa10T » ( ro114ap<HS, <l>pezam fla1111aoa) . 42 2.33 Használati sajátosságok a téoyközl6 cselekvések változatainak kifejezésekor A háromféle tényközlö cselekvés közül - .,rezultativ" ,nem rezulta- t.iv", ,,kétirányú" - az állapotváltozást kifejező folyamatos igék eleve nem szerepelhetnek „nem rezultativ" tényközlö jelentésben (auz a múlt idcjü igealak nem társulhat a „próbálkozás", ,.törekvés" árnyalatának kifejezésével). A puszta alapige használatát további tényezők is korlátomk: elszigetelt helyzetben, mtilt idöben mindenképpen a folyamatot, az egyik állapotból a másikba való á tmenetel fejezik ki, s nem utalhatnak tényközlésre, azaz már korábban befejeződött változásokra. Ezuttal sem szabad azonban alábec:sülni a kontextus szerepét M J Glovinszkoja hivja fel rá a figyelmet, hogy másfajta

kiegés-Litö eszközök révén az alapige használatával is utalhatunk az íillapo1változás végsö pontjára. Példáiban többek közön a cAa6emb igét állitja szembe folya• matjelentésben es „rezultatív" tényközlö jelentésben: 50Ab11oü c:1a6en t·A 110 MOUX a,,03ax beteg a szemem láuára gyengült) +-+ Tw 0111 :,,eapbl cna6en kozoa-uu6yo•? (Legyengiiltéf valaha is ti höségtől?) [vö.: Glo- vinszkaja 1982, 134). Természetesen a hasonló szemantikájú prefucális folyamatos igek könnyebben fejeznek ki „rezultativ" téoyközlés1, meri a prefixum utalni tud az állapotváltozás határára: Ha11op ROObl 6 11cmeK• 1UeM .ttec1111e 11e ocna6eaan [Glovinszkaja 1982, 134) A tényközló jelentésváltozatok közölt is találunk olyan hely?,etel, amelyben határozottan megkülönböztethetö az elsödleges és másodlagos imperfekúvum: ez a .,kétirányú" cselekvés, amelyet prefixumának köszönhetöen, kizárólag a másodlagos

folyamatos ige tud közvetiteni. Mindamellett ugyanaz az imper fektivum más kontextusban „rezultaúv" tényközlést is jelölheJ. Hasonlítsuk össze: llo-1,1oe1,1y, ,ma 11yxa cezoo11J1 yxe ewa.Jxana [Glovinszkaja 1982, 129) Ez „ketirányú" állapotváltozás, jelentős hangsulyl kap az eredmény annullálódása Magyarul: Szerinrem ez a tócsa ma már egyszer megszáradt A magyar a már egyszer szavakkal kompenzálja az1, hogy igealakkal nem iudja kifejezni a ,.kétirányú" változást Y me6R 6 Ky:<11e 6uoe KOZOa-11u6yilb IWcwxano? [Glovinszkaja 1982, 129]. Ez „rezultativ" 1ényközlö kérdés, itt a beszélöt az eredmény érdek! i: Nálad a ko11yltába11 1•aloha is megszáradt az á gy11emü? / . volt rá eset, hogy megszáradt? Hasonló példák: 43 Y sac e xo11oiJ1111b1111Ke eoiJa KOZiJa-11116y1Jb 3a.uep1011a? [Olovinszkaja 1982, 129]. Ez „rezultatív" tényközlö kérdés, arra irányul, hogy volt-e valamikor ilyen eset. Vö még:

noc11e KONIIIJJUII Atoll PYKI! O!ICMe!Hl!!H (nem: •11eMe1111}, a som ceiiw1c, 611a2oiJapH ,11e011l/1111CKOii uayKe. 0111, giJoposble. A nozu6amb szemantikájának ellentmond ugyan a „kétirányú" válto- zás kifejezése. vagyis az, hogy egy eredményesen végbemem folyamat a beszéd pillanatáig annullálódik - tudományos-fantasztikus elbeszélésben azonban elöfordul, hogy ilyen értelemben használják: «Lfepe3 111bICJlI) .11em BeAuKI/U OZOUb co:,,c:,,cem ecex AIOOeii { } Tax 6yiJem TpHlK.llbl ·norH6MH 1110011 ux 6w110 c1111mKOM AIHOZO llozu611ym 110 •1em• 6iipm1,11i» (A. Ko,maKOB, 0 IÍ!M MOAlllfll KQAll{U?) A magyar megfelelő - befejezett ige: Háromszor pusztultak el az emberek·. A no2116am1/ 2116.1111 csere megszüntetné a folyamat „kétnrányú lefolyás,iról alkotoll elképzelést. Összefoglalva azt mondhatjuk, az állapotváltozást jelölő folyamatos igék tényközlő jelentéseinek a magyarban befejezett ige felel meg. Az aspektustitármasok

prefixális folyamatos igéje kifejezhet mind „rezultaúv" tény.közlö, mind „kétirányú" cselekvést Az alapige ,kétiráoyú" cselekvés! egyáltalán nem jelölhet, de speciális kontextusban kifejleszthet „rezultatív" tényközlő jeleotést. A másodlagos imperfekúvum végül is aspektuálisan gazdagabbnak tünik, mint a puszta ige, mert az általunk vizsgált minden helyzetben képes a megfelelö s7.emléletjelentés közvetítésére, míg az alapigét elsösorban mint a tartós folyamat kifejezőjét értelmezzük, egyéb esetleges járulékos jelentései nagy mértékben a kontextustól függnek. Összességében - s ez már a tárgyas igékre is vonatkozik - az aspektu~hármasok másodlagos imperfek tívumaö közelebb állnak a befejezett szemlélethez, mint a puszta alapigék - , imperfektivitásukat megörizve, mintegy :átmenetet jelentenek az alapige és a prefixális befejezett ige között. 2.4 Lexikai jelentésmegoszlások az alapige

és a másodlagos imperfektivum között ~ aspek!ushármaso k folyamatos igéínek helyes használatát megne- hezrn az a te~y, hogy neme!y e~etben határozott lexikai jelentésmegoszlás figyelbeto meg az alapige es a másodlagos imperfektívilm között. U ye?k~r két~éges is aspektusbármasról beszélni, tudniillik az igék közott.1 valasztast ~ l~xikai különbségek szabályozzák, s nem az, hogy a~ok mel~ szemleletJelentésben szerepelnek. Az aspektusbárrnas etnevezes ~egfelJebb annyiba~ jogos, amennyiben a többjelentésü prefixális ?efeJezett ,ge Jelent~mek megfclelöen az alapigével és a másodlagos 1mperfekt1vummal ,s korrelál. Jól példázza ezt a pacmu - Bblpacmu - 8blpacmamb, azaz 6blpacmamb - Bb1pacmu és pacmu - 81:,ipacmu viszony. A Bblpacmu igének folyamatos párja a pacmu abban a jelentésben hogy ) 1«e11ueu8ambc11. )CUAueambC/1 coeep111e11cm6osambcR ·: «Buo,i KaK 11 pac-ry, me,111taJ1, 11ezpa,11om11a11, om 3apu oo Jap11 w1111ma11 <lOA<OIII•

111/MII XAOIIOIYIIWII, Jo,11 ff80JI08/lll CK030/la, 1"10 CaMa 6yoem 3aJIIIAlll/11b· :" co ,11~1oli» {C. bblnosoű, Be~nep e zop111,1x uepwuu) A pacmu ige allapo tvaltozas Jelentese - ellentetben a llblpacmamb igével - e ltolódhat a statikus állapot kifejezésének irányába is: «lloo oKHOAw y ,11eu11 pac-ry-r e.11b, Ka <1e1111a11 6epiha oy6 mo11011b » (ugyanott) A 1Jb1pac111 11 ,~e as~ktusbeli viszonyt alkot a 6blpacmamb igével ís - csakhogy mas Jelentesekben: á) ?blpa cma, 11b: 0~11~p)~II/Jlll1lbCJI, IIO/I/JJ/Jl/11bC/I, 11pu6.11uJ1Cambc11 azaz megJele111k,fe/11111ik ( terben). közeledik, egyre nagyobb lesz: «11330 wpu30/lma /Jlle3an110 BLIJJ-BCTllJIH 1110 ZOPbl, OKpyZAble, 110•111111 CJIUIJIUII· ec.q e 6apxa11a,11u, mo 311J11QI11ue 11poea11bl K011a11oe, mo 6ecKo11e411bIe Japoc.1111 cmpaH11bIx oepeebeB» ( A Ko11naKos <1>op,11y11a 11pw11a:JtCe11u11 ) Eb?e~ ~ mon datban nem a cselekvés ismétlödö jellege, hanem az adott lexika, Jelentes szabJ

a meg a ~b1pac111amb használatát. A 81,1pacmamb ~g~anebben a Jelentesben tartos ,.cselekvést•·, folyamatos változást is Jelolhet: "<1>11om1111u11 oeca11m11blx 11111101101< 11 mopneiJuwx Kapemos 110• 11pa81Macb K ocmpoof. Ocmpo« e1,1pncTan npu6m,Jica,u•q" ( B Kamaea (/>.11az) b) A Bb1pacmamb - Bblpacmu viszony közvetett bővítménnyel állva 44 45 elveszti mmativ jellegét: eblpacmamb i,3 lezo-Auóo. A közvetett tárgyas szerkezetet magyarra közvetlen tárgyas szerkezettel is fordíthatjuk: kinö vmil. Vö: PeóeuoK 6ö1c111po er,rpacraq uJ KOpo1111<ux Iumou111ueK A gyermek egy-ke11őre kinőlle rövidnadrágjá1 • Minthogy így elvész a folyamatosság jelentése, mellyel a ki11ö cselekvés inkompatibilis, a teljes értelmi egyensúly csak ún. ,,interpretáló fordítással" teremthető meg: A gyerek gyorsa11 11Őll, rövid11adrágja egyre szzikebbnek bizonyult. e) A ewpacmu eo 01110-.11160 vonzatlhasználat csak a Obtpocmanb

f~lyamatos igére vihető át, a pocm11 ilyen értelemben nem basznalhato Hasonlítsuk össze a két mondatot: «Oua 6wcmpo 11p116Au:>1COAt1cb u poc- na, 11peapomuawucb e 6011b1uou uJyAtpyiJ11b1u 11apoIu,0111» ( H11btp· llempoo. jioeuoo1101110 cmyAbee) De: Ouo 601cmpo npu6Au:>1eo11acb u 01,1pocna a 6011b11101í ( . ] 11opauuom . A ZAYllllllllb alapige (meg)süketít jelentésben az OU,VUIUJ>lb befeJezetl igével alkot szemléleti viszonyt. Újrafolyamatosítással az OZAymom• alakot kapjuk, amely ugyanebben a jelentésben, a már ismer. szemléleti pozícióban az eredményesség reális kifejezője is lehet. flyen ertelembeu ,,tiszta" aspektushármassal van dolgunk. csakhogy az oz11yIu ~m1,-:- ozAywu1111, viszony már olyan jelentéssel is rendelkezik, amely hrnnyz,k az alapigében: lAYUlllnlb 1 OlAJlllW1lb1 - 02Aywanlb 1: :megsü~etít . ozAy111u1111,2 - 02Ayu1am1, 2: eltompll, elbod,r (atv.) Vö.: «Bu110 omywaeT eeAOBeKO, i)oiim -B03AIO:JICIIQC/11b

306bllllbCII, UCKyccmaeIm(l 1Jece1111m, pa:JiJpa:JICflem» (Iep11e11 !ibtAoe 11 iJJAlbl) Végezetül a nwn• - abl11u1110 - e1,11111eom• ,,hármas" imperfektívumait hasonlítjuk össze. Ezt ugyan fentebb már részben ,:negtett~k (l~sd: 2.21 ), de akkor tárgyas bövítménnyel, egy aspektushannas reszeke nt Mindkét ige használatos azonban abszolutív helyzetbe~ ,s , uzual~s cselekvés jelölésére. Azon kívül, hogy ilyenkor aspektus, v1szonyrol (,,párról", ,,hármasról") nem beszélhetünk, a két ige jelentése is külö~böző. Annyi a közös bennük, hogy uzuális cselekvésként szeszes ital fogyasztását jelölik, de nem egyforma előjellel: 011 n1,i!111. Iszik /Iszákos (egyértelmüen elítélendő); 011 eblnu11o~m lsz~got (~lt~láb~n nem rosszalló értelemben). A 6bln11eom1, cselekves enyhebb merteke, erzelm, konnotációja jól megfigyelhetö az alábbi mondatokban: «011 oc,o 3o• 46 p11.1omy omiJaeOA ceMbe BhlnHuan moAbKO 110 me emo

Jopoóamwao11 c11eqo» ( lllyK1u1111. Macmep) ((ff11K0Aa1í xom1, 11e llb/111111 0 o ar,rm18aeT>> 1 ( /locmoesc1<111i. llpecmy11Aeu11e 11 110Kmou11e) «Ca,,, 11oao6pt14Hb11i 11e 1110/lbKQ HC 111/A 1//IU 11a11u11a11c11, 110 U 11e BhlllHBaJt 111/KOZOa» (Jleonoe, Bop). 2.5 Aspektusbármasokból aspektu~párok Tendenciák Az aspektushármasok létrejötte a perfektiválás és imperfektiválás együttes megjelené1ének a következménye. E jelenség kapcsán a fentiek sorá~ nem ~! vizsgáltuk. ho~ mikor használ az orosz folyamatos vagy befeJezell ~ge1, hanem áltekmtettiik. hogy a szemléletileg ugyanazon ~~feJ ezell 1~é~ez kapcsolódó kétféle folyamatos ige mely használati torvenyszerusegeknek van alárendelve. Az, hogy mikor beszélünk aspektuspárról, s mikor „hármasról", hol vonjuk meg a haiart a11ól is függ, milyen mértékben vesszük figyelembe a nyelv mai vagykorábbi állapotát. Ha kizárólag a klassz:ikus írók nyelvi anyagát használnánk

fel, ~kor mai nyelvérzékkel fel~Ltébb szokatlannak tűnő igei képzéseket 1s ~z aspektushármas egyik imperfektív tagjának keltene tekintenünk. lgy például, a múlt századi irodalomban gyakran előfordul az OtnO,IIU/Olllb (mint az OIIIOMClll11m1, egyik párja a MCllllllllb alak melleu), a 11001ewom • (a 11oc11e111111111, párjaként a cne11111mb mellett), vagy a ou1111mb a.lap1ge az yiJu6A1111tb - yo11s11111• viszony k:ibövülésekén1 lme egy-egy szépirodalmi példa: «bb/80110, &opuc OOZQll/1.1 KOZO·IIU6yob 113 OÓUOOUKOII 11 ;>ICCCIIIQKQ OTOMUlnn eA1y» ( H. C CoKoAos-MuKwnOB, Cö111) 1,Kyi>a ó•1 1111, 11 1 11 11ocnemaJ1, / Xomb 110 A106oauoe caui>aHbe» ( llywK1111, Kpt1cas111Ja) . «Tpe11e111110 ceepKuJ()m a 11po3paei,oií Bb1come 00111101<ue KPJllllbte 38i!:Ji)1,1 Ay1111oii HO•tu. 11 A lfflllT IIO~b YAf 11 2103 po311006p03110IÍ u2po1i c11e1110 u 111e11e1111 JazoiJo„11blMu sayKa,1111 cooIw11» ( TopbKuii, Jlemo). Hasonló esetekben az

alapige és a másodlagos imperfektivum stilisztikai variánsoknak tekinthetők; a ritkább vagy archaikus változatot az író stiláris céllal használja. Mindazonáltal a mai nyelvállapot figyelembevétele mellett a fenti igehasználat ellenére inkább igepárokról beszélünk {azaz ,11cmu1111, - omo;11c111111111,, c11eu111111b - 11oc11eu1111111, yo11s,1R1111, 47 - yiJuoum& párokról), és eltekintünk a régiesnek vagy kihalónak súmító folyamatos igétöl. A kérdés az: mi a tendencia a párokba egyszerűsö­ dés folyamatában? Kategorikus választ erre egyetlen nyelvész sem tud megfogalmazni. Bármennyire is produktiva!k az ímperfektiválás képzöí néha mégis az egyszerübb, ,jobban kezelhető" alapige kerűl ki győzte­ sen a „ konkurenciából" a nehézkesnek, olykor mesterkéltnek tűnő tönyújtásos prefixálís igével szemben . Vö: K0HTpaKTo&aTb - 3aK011111paKmos&1sam&, 3HaK0MHTb - 0111aKOM11nmi, Máskor pedig az

alapige stilisztikaiJagdilferenciálódik, s népnyelvi vagy régies alakként hátté rbe szorul S eltűnik a használatból. Vö: KQJUmb - HCK8lK3Tb az IICKU3Wllb mellett, vagy ou811111& - YJJ.HBmrn, az yiJusum& mellett A háuérbe szorulásnak más okai is lehetnek. A 61111311111&<:R ige aspektusjelentéseibep is, stilárisan is egyenértékű a 11pu61111:>1CambcR igével, viszonylagosan ritkább használata abból adódik, hogy csak harmadik személyben állhat. Harmadik személyben viszont, úgy tűnik, nincsenek további korlátozó tényezői: «pa. 6J1HlHTC11 ecmecmse1111b11i K011e1111ceil 1138ecm1101:i Kpacombl» ( A. Ko11110KOB Hem11e1111&11i 11y•1J «6nH1HTc11 29/ [X- 1982). «JiJm3Hn8Cb ;o;:aTea» (AttTMaT08, 6eJ11,1ll napoxoJJ) «6JJH3H- K 3DBep111e11wo «mopoú ,oo oiJu1111aiJ11amoil 11Rm11AemKu» ( « llpaBi>a». rlOJlf!Oqb)) (AITTMaTOII, npomaii rym,c.apbl) Hogy valamelyest változásában, fejlödésében is bemutassuk az orosz

aspektusviszonyokat, felsorolásszerűen hozunk fel néhány példát a perfektiválás és imperfek1iválás „konkurenciájára", annak kimenetelére. a) A mai nyelvállapotot tekintve a másodlagos imperfeklivum kiszo1 rította az egykor létezö alapigét: J18Cb e) A másodlagos iroperfeklivum ma már nem használatos, szerepét az alapige vette át: ry6trn, - nory6HTb - 1102y611nm& JIICTHTI, - OTOMCTHTb - OIIIOMU/Olllb 6yJJ.IITb - pu6yJJHTb - pa16y:,icusamb CTBBRTb - nOCTa&RTb - nocmas11Rmb (De: 11ocma811Rmb megörzödöu szállítani jelentésben) d) A tendencia iránya azonos, de a másodlagos imperfektivumok ha nehézkesek, mes1erkéltlk is, a mai nyelvben is fellelhetö igék: • 3118K0MHTb - 03R8K0MIITI, - 03IIQl(0MARmb/0311UKQMAU8Umb 3QKOHmpOKfll<Hlb/601111> pe311n. - 1ape3an, (:Jte11Bom11oe) - 3ape3b1Bam& (állatot levág) oyfinHKOBBTb - ony6J111KORBTh - ony61111K08bl8Q/11b ICOBlpBKTOll.ltTb - 3llKOHTpaKTOB8 Tb - Az orosz terminatív igék

nagy általánosságban, amint az közismert, igepárokba fejlődnek. Amíg azonban egy aspektus-korreláción belül együtt léteznek e.isödleges és másodlagos folyamatos igék, addig figyele~be kell vennunk: a) azok aspektuson belüli grammatikai sajátossága1t, b) esetleges lexikai jelentéseltolódásaikat, e) esetenként stiláris je11emzöiket is. Ellenkező -esetben nem tudunk élni azoknak a hol alapvetö (kötelezö!), hol árnyalatnyi megkülönböztetéseknek a kifejezésével, amelyre az orosz igeaspektus lehetőséget nyújt. C80600U1111> - OCB060JJ.HTb - OCBo60;!(,!l8Tb OU8Ulllb - YJJ.HBHTb - YJJHBJlHTb K03Unlb - HCK83HTb - HCK8;!(8Tb 11e6pe~& - ope11e6pelb - npe11e6peraTb b) A tendencia iránya ugyanaz. de az alapige nem tünt el teljesen, csupán há11érbe szorul!: 3/Cl/81/mb - Ol01HBHTb - Oll<HBJlHTb 6oi)pumb - 060.!lpHTb - o6oJJpllTb 6umo - CtillTb - c6HB&Tb ( Af(ICAQ) CAGmb - nocnaTb - OOCblJlaTb (De: «1111110 11pu8em») 48 49 3. AZ OROSZ

ASPEKTUS KIJELENTŐ MÓDBAN SZEMLÉLET JELENTÉSEK A MAGYAR NYELV TÜKR ÉBEN 3. 1 A szóalak szintO megfeleltetés nem elegendö Általánosságban kijelenthetjük, hogy az orosz aspektus va lamennyi jelentésárnyalata magyarul is visszaadható. 1tt azonban a vid-jelentések - kifejezése - az orosztól eltérően - nem kötelező, a kifejezés eszköztára pedig nem univerzális, kevésbé grammatikalizált. Például a eselekvés folyamatosságát, nem körülhatárolt tartósságát az orosz szemlélet következetesen az imperfektiv ige valamelyik alakjával fejezi ki. Egy rövid, előzetes egybevetésből is kitűnik, hogy ez az alapjelentés a magyarban más-más megjelenési formában ölt testet: , alapige - a lapige Kozoa n oowii11, 011 411111011. Amikor bejöuem. olvasotr előképzős folyamatos ige - igekötős ige, amelyben az igekötő liátravetett helyzetben van Koioa n nepexoo1111 110 my cmo- Amikor mentem át a túloldalra. po11y. c11omK11y11c,q u y11a11

megbotfotram és elestem tartós cselekvést jelölő - lexikai körülirás, amelynek során időhatározószó + előképzős alárendelt összetett mondat jön folyama tos ige létre. M &1 oo.1zo 00611pa1tuc& oo myp- Sokáig wrtotr amíg e/lergődtii11k 6a3bl. a turlrtaházig puszta folyamatos igealak - lexikai körülírás Kozi)a .uw np11w1111 oem11 yJ1Ce Amikor megjö111ink a gyerekek 110J1C111111cb cnam&. már készültek lefeküdni/lefekvés1,ez késziilödtek Még ugyanaz az orosz folyamatos cselekvés is lehet eltérő módon megformált a magyarban, a kontextustól, azaz az egyidejűség típusától függően: 51 Mw oonzo CMompenu, KUK co11„11e Sokáig néztük, mint ment le a nap. C8Jl)f.q0Cb De: Koeoa Mr,,, 61J11u11u 110 6epee, Amikor kiértünk a partra, a 11ap COIIIN/e y31ee már lemen6ben volt. Ca.ltHJ)OCb A morfologizálódott orosz aspektus egyéb jelentései is mind megfeleltethetők, csakhogy nyelvünk e célból nemcsa k morfológiai

eszközökhöz folyamodik, hanem az aspektus különböző kompenzálási lehetősé­ geinek, módjai nak sokféleségét vonultatja fe l. Az Orosz ige - magyar ige vonzatszótár orosz részében közölt igeaspektusra vonatkozó tudnivalókat a szerzők a magyar részben elhagyják, mert - amint Páli Erna írja a szótár elötanulmányában - ,.a magyar nyelvben nincs az orosz igeaspekt ussal :azo nos s zin ti! (általános, nyelvtani) kategória". Az orosz ige folyamatos és befejezett aspektusjelentéseit maguk az igei megfelelők, ill. a példamondatok szemléltetik Eközben világossá válik, hogy a magyar nyelv esetenként eltérő alaktani struktúrájú igéket basznál az orosz aspektus kompenzálására (pl.11c1<uOb111amb -11c1<u11ymb hajigál, dobál. dob, vet KpecmbR11u11 11c1<uOb111011 110 1103 Me1U1<11 A paraszt a szekérre hajigálta/dobálta a zsákokat), vagy akár olyan körülírást, amely mondatszerkezeti változásokat is maga után von: Om

Tynw oo Moc1<11w MW ,o.06epaJIHC1> TpH DHll - Három na pig tartott, míg elvergődtünk T11látóJ Moszkváig (vö: Apreszjan-Páll 1982, 1 köt, 87] Aligha vonható kétségbe az az alaptételüok, hogy a két nyelv aspektusának kontrasztív vizsgálatában nem támas.zkodhatunk a morfológiai szinlií azaz pusz1án szómegfeleltetés szinlű leírásra M inthogy azonban erre több ízben mégis utalni fogunk, elörebocsátjuk: ezt a hamis analógia elkerülése, az interferencia enyhítése érdekében tesszük. A. N TpU,011ov a: Siemlélc1párok 1agj11i lexikai a1onosságának igazolás:iképpcn többek közöli arra is utal, hogy más. nem nJáv nye1velcben ahol az a&pc-k1us nem morfológiailag fojc,ödik ki, a megfelelö folyamatos és befejczell igének egy igei szó felel meg [Tyihonov 1963, IS). Tyibonove túlzollan egyszerüsitö megallapítása hiba· forrásokat rejt magában a nem orosz anyanyclvü nézöpontjáb61. Igaz ugyan hogy az állala példakén1

fclhozou némel nyelvre nézve e próba bclytállónak tünik, minthogy Slámos aspek1uifunkció1 a~ ámyallabb (tagohabb) igcidörcodszcr vesz áL Ez történik többek között az angol nyelvben is (pl. nONalbUl01nt1 - IIOKaJamt,: nCm :e;gen •, ang 10 show; no,1y11amo - nt>AJ"Umb: ném. btko11111w,•, ang ·10 gtt , SÖl, prc:fixális szcmléletkCptés esetén is: De11am& - ckAant&: ném. machen ang u, make stb) Csakhogy a1.onban a német nyelvben gyalcona jclölctloen marad az 1: lcxikai kiilönbség 52 is, amely az oroszban új akcióminóségel (cnoco6 ~tJnllu.Jt) eredmény~ Vö: 11yw• t·m1osamt1 - no11ysc:.m6(Jfam&; Jültlt11 ; uHmepeCOtJamb - :,m11m1epec0601tu,; interressie~ ren stb. (A német akcionalitás és az orosz igcaspektus kontraszúv lcirását lásd Andersson l97Sj. Első, egyben felületes megközelítésre úgy tüobet, hogy a magyarban elég gyakran következetesen meg lehet feleltetni két igével (egy foly. és bef. igével) egy

orosz szemléletpárt: 06bJ1c111m1b - 06bRCJ1Umb: magya- ráz - megmagyaráz·. y6ueam1, - y6um1,: öl- megöl, Bb/Cblxamb-8wcox11ymb: szárad- megszárad, sót, gyakran a kepzés módja is egybeesik: mopMos11111b - JamopMOJWnb: Jékez - lefékez·, oenamb ,- coeAom1,: csinál - megcsinál, mo11ymb - ymo11y111b: s1Wyed-elsülfyed, cmpo11mb - nocmpo11mb: épít - felépít stb. Persze az orosz nyelvet már valamelyest ismerő lanuló is sejti, hogy bizonyos alapve1ö hibák forrása többek között az. hogy az adott nyelvi szituációban a magya r befejezett igének gyakran folyamatos felel meg az oroszban (pl. amikor a befejezettség ismétlődéssel párosul), és fordítva, amikor az oroszban befejezett szemléletű ige szerepel, s a magyarban formailag folyamatos szemléletü a helyénva ló (pl morjjep sopy2 38TOpM03en, Ma1u111,a oc,n1111os11nacb. A sofőr hirtelen fékezett, a kocsi megállt). A kél nyelv igeszemléletének összehasonlításakor mindenképpen kerülnünk kell

, hogy egy szóalakot a másik nyelv szóalakjával (azaz jelet jellel) feleltessük meg. A magyar és orosz nyelv vonatkozásában, amint enöl a bővebb kifejtés során meggyőzödhetünk, elég erős az aspektusbeli aszírnmetria. Az egyik kérdés ezzel kapcsolatban az, hogy támaszkodhatunk-e egyáltalán az orosz igeszemlélet bemuta1ásánál, megertetésénél a megfelelő magyar alapigére és befejezett igekötős származékára? A strukturális hasonlóságot feltétlenül <ihasz:nálhatjuk bizonyos alapmodellek megfigyeltetésekor, gyakorollatásnkor: 01111 CTJ)OHJIH OOM. 0 1111 crpoHJIH OOM 0110 zooa. 01111 nocrpoen e OOM. 0 11u nocrpo11JU1 oo.u Ja osa zooa Építették a házat. Két éven át építettéik a házat. Felépítették a házat. Két év ala11 építették fel a házat. Hasonló modellek szerkeszthctök a 111Icamb - 1ia11ucamb ( ír- megír) , o6eiJamb - 11006eownb ( ebédel - megebédel), 11ap11111b - caopwnb {főz - 53 megfőz) és számos

ehhez hasonló, ún. prefixális szemlélelpárral Alapfokon kiindulhatunk abból, hogy a magyar „igekötős igepárok" hasonló felépítésűek, s a bemutatott helyzetben viselkedcsük is hasonló (részlegesen azonos). Mégsem szabad egyenlőségjelet tenni az orosz és a magyar igepárok közé, még akkor s.cm, ha azok morfológiai folépltesükre nézve is hasonlóak A hasonlóság ugyanis csak az adott helyzel• ben, múlt időben, csak ennél az igetípusnál áll fenn (vö.: Fel fogjuk épfteni a házat szerkesztésű mondat már nem analóg a jelentésében ennek megfelelő orosz mondaual). Úgy véljük, a két nyelv igeszemléletének használati különbségeire nagyobb figyelmet kell fordítani, mint a hasonlóságokra, mivel az előbbiek tisztázása számos, interferenciá ból eredő hiba okára is fényt derít. Az oroszban a puszta alapige legtöbbször imperfektiv, míg a megfelelő magyar igekötő nélküli, szintén imperfektiv ige gyakran lehet

perfektív értékű, amit az orosz megfelelők is jól érzékeltetnek: Bememem a boltba, és vettem egy könyvet. fi 3auii!A B Maza31111 11 Kyiiun 1<11u2y Főztem neked kávét. fi me6e KOtpe caapHll, Kimemem és ittam egy pohár vizet. fi BblUJeA u BblJIHJI cma1<a11 so()b1 Fölálltam, és ajtót nyitottam Jl 8Cll!aA U OTKpblJI Osepb. A magyar alapige perfcktiváhisa kapcsán clíogadou nCZC:t, hogy az igei cselekvésl a bo~ kózvctlcoül tar1ozó ban,gsúlyos tárgr vagy határozó be.lCjezelté teszi, pcrrckti• válja (vö. cöbbek közön Klemm Antal, J So,ltész Kacalin, Gyomlai Gylla Gombocz Zolcán munkáit). Hasonlicsuk ily módon össu a befcjcu11ségt1 é$ a folyama1osság<>t: Leült. és írt egy ,·erset - Leült, és cr;et írt Fölállt, é, ,,s-arokba ment - Fő/dItt, és ment a sarokba. Wacha Ba//uJ szerint a puszta ige c1ö-u1óidcjüség kifejezésekor szintén be.íejezeu, dc nem petfektiv A perfek:tiv:ilás az igekötÖel történik meg: ElóYcttc

Jü.zctét, CS irt egy verset (clövctte; pcrfckth•; irt: bcfcjc:zc:tt) - és megirL egy versel (perfcktiv) fvó.: Wucha 1976, 62) Pe,e /s1>·a11 nem tartja szükségesnek a befcjeunség és perfclctivitás sútválasz.tását, ugyanakkor Az e/ö)·tttt/i}:t1«1 is (rt tV wm,et mon• l A szóalak szintü mcgfelelteLés túJhangsúJyozlisa ni:meJy régebbi egybe>elÖ t,.amma• tikában hamis analógiához veut. éppen ott, abo1 a szcrzök a hasonlóságot (ami cgyálta• lán nem azonosság!) stcrc1nCk pozillv 1mnsz:ferként kihasználni. Erdődi Jöisc-f azt vallja, hogy a llll!ú/-;>1igld/11;/, k/ild-<!lkilld stb. párok nlapján az orostban hainitlt két s:iemlélel ~ubcn megfelel a magyar nyclvsz.okásoknak is (Erdödj 1951) Baoó István szcrinl is a magyar igekötős igepárok: rendszerint megfe!e1nek a hasonló cljárú.ssal ké-piell oros7 pároknak: <:mpoum1r11ocn1poum1:,. ipíteni-/eléplteni (Ban6 1955) Né:zctünk 57,Crint a két nyelv aspektusában nem

az azoDosság. ill hasonlóság dominál 54 datban az frt igealakot, mint puszta igét folyamatosnak tartja. Kiíejte5e szerint o bcfejczcuség nem a puszta igében van. hanem az u konle~tusból kövclk~zik A ma• gyar nyelvben iu egy olyan több esetben is megfigyelhc1ó rendszerbeli sajá1sággal találkozunk. amely szerinL nyelvtani jelentést nem stükség~s ml-g egyszer jclölnOnk ha az már cgys,.cr jelölve van" (Pete 1983a, J45J Az igekötő nélküli alapigének e kettős aspektusbeli funkciója a magyar nyelvben arra az orosz jelenségre emlékeztet, amikor a keuös szemléletű igék aspektusbeli hovatartozását csak a kontextus segítségével tudjuk kideríteni (pl. uc110Ab306atnb, uccAeoooamb, opw11113Q80mb, o6p03oBamb). Nem egészen erről van szó azokban az esetekben, amikor is az orosz kezdés jelentésű, többnyire abszollút befejezett igéket a magyarban folyamatos igével feleltetjük, ill. feleltethetjük meg Krékits József a ,,kezdő"

(ingresszív akcióminőségü) igék vizsgálatakor megállapítja, hogy a kezdés jelentésű orosz befejezett igéket néha egyszerű igével fordítjuk, jóllehet a magyarban is megvan a perfektív jelentésű ekvivalens (3asu3:,,ca11: viso11goll ·, 3acA<eRACJ1: nevetett). Hasonló példákbó l úgy tűnhet, ilyenkor a megfeleltetésnek sem az aspektus, sem az akcióminöség tekintetében nem kell feltétlenül adekvátnak lenni (ugyanis az orosz befejezett ige a kezdőmomentumot, a magyar folyamatos ige valóban a folyamatot, a postdurativitást fejezi kj): «:Jmo 11acmoAbKO cu11b110 3aOeAo ezo, qmo. 11puo11 OOAIOÚ, 011 nlKIIJA• CJI ZOAOBOÜ 8 KOAt/111 ,,;amepu U 38· P IJJlBJI» ( TopbKuú, )/(u311b lúiu,,w Ca,112111,a) . Ez annyira megviselte a gyereket, hogy hazatéTle az anya ölébe borult, és kesenese11 sírt. Kérdés persze, hogy nem jobb-e a magyarban is érzékeltetni a cselek vés kezdését, ami által aspektuál isan teljes adekvátságot érünk el: .

ölébe borult, és kitört be/öle a zckogásfkesen·es kö11nyekre fakadt? Az orosz kezdő jelentésnek magyarban való „elmosódásá ra meggyőzőbb az olyan példa, amelyben kiindulásul magyar eredetí szépirodalmi példamondat szolgál. Az alábbi magyar mondatban csupa tartós cselekvést jelölő puszta ige szerepel, s az orosz fordításban kezdő igék: 55 ,.Tehén bőgött, veder csörömpölt, harang szólt odaki11t - kezdődött a falu szokásos 11apja" ( Fekete Gy. Az orvos halála) . rycmo 3 3MblIQ.~a KOp{J(Ja, laRKHY· no seiJpo, 1aryae., siJaAu KOAOK0,1 - iJepeseHCIWII iJeHb ll318JlCH. A két nyelv igeszemléletében mutatkozó eltérést azzal lehet indokolni , hogy a.z orosz kezdö igék egy időpontra vonatkoznak, és elöfeltétele- zik az utófolyamatot, míg a magyar nyelv (az idézell példában) éppen ezt a folyamatot rögzíti. A „kezdődött ige - írja Krékíts József összefoglalja a nap kezdeti szakaszában végbemenő paralel

eseményeket, és azok „folyamatos" jellegére utal A cselekvések vonatkozási ídöpontja mindkét mondatban egybeesik (vö.: Krékits 1977, 103) Mégsem lehet azonban a fordításban általában és eleve lemondani az orosz ige kezdö-jelentésének visszaadásáról. Az alábbi fordítás azért inadekvát, mert az o rosz mondat múlt idejű. egymás utáni befejezell cselekvések magyar nyelvü megfeleltetése a folyamatos egyidejűség képzetét erösití, s ez nézetünk szerint indokolatlan: «Ho~u He cnuu1bl- KpUKIIYA r,,,.,o giees u Ja6eran 110 ,uacmepcKoű. monaJI óomaAm» ( flaycmoBcKuű, TeAe2pa,u.<1a) Éjszakákon át nem alszom! - tivöltöl/e Tyimofeje,, és toppantva, dobogva szaladgált fel-alá a 1miterembe11 (ford. Szöllösy Klára) Al. általunk ajánlott forclitás kifejezi a kezdési, a mozgás megindulását: Éjszakákon át nem alszom! - kiáltolla Tyimofejev, és a criz111ájá1•al topog,,a fel-alá kezdett szaladgálni a műteremben. A

fenti gondolatmenethez kapcsolódunk azzal a kiegészítéssel, hogy a magyarban szerepelhet némely ige esetében igekötö nélküli folyamatos ala k hirtelen beálló, kezdö cselekvés jelölésére ís, mert a kontextuális jelölés elegendö. Mi után az oroszban ez teljességgel lehetetlen, Ígyúttal egy tipikus magyar hibára is figyelmeztetünk Hirtelen fájdalmat éreztem. (; kezdtem érez11i) Egyszer csak azt láttam, hogy valaki közeledik ( = ·vellem észre) (lá11a111 meg). 56 BiJpy? R DOl)BCTBOB8Jl ÓOAb. (Vö: • ~yBcmBOBaA) BiJpye R YBH.!leJt, ~1110 Kmo-1110 np116A1t:Heae111cn. (Vö: •suiJeA) Miután hazaért, mindjárt e1111( akart (támadt ked"e ) . Ilp11iJR OOMOII, OH cpa3y 11oecmb. (Vö: *xomeA) 38XOTen Visszatérve ahhoz a kérdéshez, hogy mennyiben feleltelhető meg egy orosz szem léletpár két igéjének, mi nt morfológiai megjelenési formának hasonlóképpen két magyar ige, a következőket kell figyelembe vennünk: a kél magyar igével

való megfeleltetés egyá ltalán akkor lehetséges bizonyos esetekben, ha a magyar nyelv valamilyen alapigével is ki tudja fejezni az adoll folyamatos cselekvést. Csakhogy tényleges nyelvi szituációban ezt a szempontot nem szabad vezérfonalként szem elött tartani. A 11pu,·oiJ11111b - 11pwi11111 megfeleltetésekor például az 1érkezik - megérkezik pár inkább félrevezetö, semmin t segítené az orosz aspektus lényegének megértését. A talál - megtalál pár még akkor sem pontos ekvivalense aspektuálisan a uaxooum• - 11mim11 szemlélelpámak, ha nem abból a hamis megfeleltetésböl indulunk ki, hogy a 11axoiJ11mb = talál, s 11mim11 = megtalál", minthogy a nyelvhasználat során a magyar talál megfelelője egyaránt lehet uaxooum• és 11aiim11, továbbá, a megtalál is hol a 11a1i11111. ho l a 11axoi!11111b igével fordíUrnló Ehhez azt ís hozzá kell tenni, hogy a 11axoiJumb és 11aúm11 lexikailag teljesen azonos, minden jelentésükben

egymásnalc megfelelő igék, míg a magyar talál véletlenszerű. eredményes, önmagában is befejezell, és a megtalál, szintén befejezell ige egy tartós cselekvés, azaz keresés végeredménye. Amíg a megkeres ige jelentése addig keres, amíg 11em talál, addig a megtalál ige azl jelenti, hogy ·,alá/ ,,a/amit, amit keresell. Az oroszban mind a folyamatos, mind a befejezett ige ki tudja fejezni a talál, ill. megtalál igék lexikai jelentését Az orosz 11tu:oiJ11mb - 11a1i11111 oppozíció aspektuálisan az ismétlödö cselekvés és történeti jelenben elbeszélés szembeállítása az egyszeri cselekvéssel. Tehát, ha már az egyes szavak szin tjén vaió megfeleltetéshez folyamodunk, akkor adott esetben az egyen let így fest: 11axoiJ11111b (foly.) I tall(b l(bef) • (be. f) a ef)· . , meg1a,a . uauntu A magyarban a lexikailag kevésbé terhell meg igekötövel toneno prefixáció nem feltétlenül egyben perfektiválás is. ugyanis már az alapige ís

jelölhet „teljesítést", eredményesen végbement, befejezell cselek- 57 vést. Ezért hamis a megfeleltetés; amikor például a no1y~an1b - kap, noAy~umb - megkap igéket egyszerűen összerendelik. A magyarban a tartós lefolyásában el nem képzelhető, önmagukban is „t~ljesítést" kifejező talál, kap stb. m:llett természetszerűleg nincs „folyamatos pár". Amikor az orosz a folyamatos igéket (Haxoi)wnb, no<y~amb) használja - ismétlődő cselekvéskor, történeti jelenben - a magyarban befejezett ige szerepel [e kérdésről bővebben: 3.4 részben) Összegezve az e fejezetben mondottakat, megállapíthatjuk: az orosz igepárok többségét nem tu:ijuk páros alakkal, folyamatos - befejezett igepárral visszaadni a magyarban. Nem lehetséges ez azért, mert az aspektusjelentés nyelvünkben nem szabályszerű, rendszeres szóalakok• kal fejeződik ki. Mint láthattuk, a mindenáron jelet jellel (pl puszta igét pus~ta igével) való

megfeleltetés a hibás aspektushasználat egyik forrása. A legtöbb ún szuffixális pár esetében ez egyébként morfológiailag is lehetetlen: omi)aeamb - omi>amb (odaad) , 3anoAHRmb - 3ano,1Humb (kitölt), nepenUCbl6amb - r.epenucamb (átír) 6hlXOOUlnb - 6M•lln1U (kimegy), ecmaeamb - ecman,1, (felkel; feláll) 3.2 A magyar igekötők és képzők aspektusértéke A magyarban az igekötő az oroszhoz hasonlóan általában perfektiválja, befejezetté teszi az alapigét. Ennek a túlhangsúlyozása azonban hibás analógiához vezet: a) A magyar igekötők aspektuális tekintetben többek között abban is különböznek az orosz pre6xumoktól, hogy sokkalta kevésbé képe~ek grammatikalizálódni, minéenkor .szóképzö funkciójuk van előtérben J. Sz Maszlov megjegyzi, hogy a nem szláv nyelvekben megfigyelt perfektiválás még az igekötő „elhalványult" jelentése esetén sem szláv típusú, [Maszlov 1984, 17). Még a meg igekötőről is, mely

leginkább képes a „tiszta" perfektiválásra, állítható, hogy legtöbbször nemcsak a befejezettség jelentésében módosítja a puszta igét (vö. a már említett talál - megtalál, ill. ért - rregért, fest - megfes1 - lejes/ - kifes1, rajzol - megrajzol - lerajzol stb.) igekötő funkciójával; jelentésvá.hozatainak részletes leirásávaJ Jean Perrnl külön tanulmánya foglalkozik. A meg igekötő•• igéhez járulva külöofélc jclentésclto- A meg 58 Jódásokat hoz létre„ a.n1el) ek különbö,zö típusokba sorolhatók E t)pusok valójában egy á.ltalános pcrfektív jc:lcntés különbözö váJtotatai: a c~lckvés elvégzése (csinálmegcsinál) mozzanatossága ( re~g-megrem~), mcgkezdödése ( szeret-megszeret) 1 [Perrot 1966). b) Az oroszban az aspektusképzés folyamatában a perfektiválás mellett elsődlegesen meghatározó képzésmódként vesz részt a szuft"ixális imperfekt iválás {-blua-, •ea-, -a-), míg a magyarban a

morfológiailag hasonló eljárás (-gat. -get képző s~eírsé&,vel) új akdóminöség létrejöttével kapcsolatos (pl kiír-kiírogat) Dezső László kifejtése szerint itt valójában nem is a befejezett ige tőnyújtása történik meg, amit esetleg az oro.sz aspektusrendszer felépítése alapján gondolnánk, hanem a terminativ alapigéhez járul a -gat, -get képző, ily módon abból iteratív imperfektívum lesz: emel-+ emelget. Minthogy az alapige termínatív, igekötővel módosíthatjuk ezt az iteratív igét: emelget -+ megemelget, kiemelget,fölemelget stb., a kapott ige perfektiv-iteratív lesz (vö : Dezső 1984, 72]. A szerző megfigyelése szerint az iteratívumot csak akkor nyújthatjuk meg az elöképzővel, hogy ha az alapige tenninatív. A tár• gyas igékre ez csakugyan következetesen megvalósítható képzési forma: ver-+ vereget-+ megvereget, o.lvas-+ olvasgat-+ átolvasga1, ad-+ adogat -+ eladogat, javít -+ javítga1 . kijaví1gat s tb Arról,

hogy ezekben az igekötős iteratív igékben benne rejlik a perfektivitús, meggyőződhetünk a következő típusú időtartamot jelölő szerkezetek segítségével: Két hónap alatt eladogatta tyúkja. Ja i>ae 11ei>eAu 011a ( nocmene,mo) ii. opo,11aJJa Egy nap alatt átolvasgatta az öszszes ,;;ságot. Ja oou11 i>e11b oH oepefHT8JI ece za:Jembl. C80UX Kyp . • Természetesen, a megfelelő orosz befejezett igékben hiányzi k a cselekvés fokozatos megvalósulásának kifejez:se, annak csökkent intenzitású árnyalata. Ha erre explicite is utalni akarunk, lexikai eszközökhöz kell folyamodnunk (pl. oocreoeueo, DOTI()(OHLKY npoiJamb) Mindenesetre a magyar -gat, -ge/ képzős igék esetében ismételten azzal a jelenséggel találkozunk, hogy egy viszonylag következetesen alkalmaz. ható magyar aspektuális eszköz lexikailag is terhelt: a cselekvés könynyedségének, enyhe mértékének jelentése ráfonódik a cselekvés többszöri, egymás utáni

végrehajtásának kifejezésére. 59 3.3 A múlt idejű folyamatos orosz aspektusformák magyar kifejezési módjai Minthogy a magyar ige a folyamat tartósságának kifejezésében semmiképpen sem támaszkodhat egy morfológiai énelemben vett imperfektiválásra, felmerül a kérdés, miképpen jelötihelik a cselekvés folyamatosságát azok a befeje"Lellnek minösiteu igekötős igék, amelyekben az igekötönek nyilvánvaló jelentésmódosító szerepe is van? Az ún. folyamatjelentést az imperfektív aspektus cent~ális jelentésének tekintjük. E jelentést különbözö változataival, s a kontrasztpéldaként szereplö befejezett cselekvéseket legmarkánsabb módon múlt időben mutathatjuk be Kétségtelen, hogy az olyan magyar igekötös igék, mint például felmegy (nOOHI/MambCR-IIOOHJllnbCII). Íltír (11epen 11Cbllf0/111Y-nepen11c(ll/lb) összeszed (co611pam1,-co6pamb) stb. ilyen formában befejezeuek, de a folyamatoshásuk, a „magyar

imperfcktiválás" az igekötő hátravclésé• vel gyakran megtörténik. Dezső László szerint a szórend etfajta megváltozása tiszta aspeklusjegyet fejez ki „lexikai szennyeződés" nélkül, s ez bizonyítékul szolgál, hogy a magyarban is van tiszta, lexikai tartalom tól független aspeklusképzés [Dezső 1971, 20-21). Ez a megállapilás jelentős súllyal szerepel az általános aspektológia szovjet kutatóinak munkájában is [vö.: Maszlov 1984, 18-19) Ellenőrizziik ezt nehány példán: - M., 11001111//IICb Wpy. Mbl nOOIIIIMOIIUCb H(J zopy. - KoziJa R sb1me11 u3 11oe3iJa, /l(J /IOUliill IICKU/11b ltOCl/llbllJIIKO, KoziJa n sb1xoo·1111 u, noe,oa, nOCKO//b3UYIICR H(l .1ecm1m11e Felme111ü11.k a hegyre Me11tünk fel a hegyre. Amikor leszálltam a vo,},atról, eli11dultam hordárt keresni. Miközben szálltam le a ,,onarról, megcsúsztam a lépcsőn. Jól érzekeltetik a folyamatos és befejez.ill szemlélet tartalmi és formai kifejezését az

olyan kontrasztpéldák, amikor egy összetett mondaton belül mindkét szemléleti alak szerepel: ~mo R qu~el! 11eqmse11110 - ocmopo:JK:110 11 muxo cnycKa• «3q ll!IA•U - 60 Mögöuiik - ezt én 1isztá11 láttam óvatosan és cse11dese11 ereszkedett 6e11osama11 UllllOpa. cnycTM00 OKOIIH/ll/bl - 11 maK 11 ocmaAOCb 11e11oiJBt1:JICIIDII» (Typrenee). Jl&Cb JIQCb le egy fehéres sz-íníi függö11y, leereszkedett az ablakkeret o/jáíg, és úgy maradi mozdu/a1lan11/. Hasonló az imperfekti.válás módja az olyan tárgyas ragozású igeköigéknél is, ahol az igekötő szembetünöen megválto,z1atja az alapige lexikai jelentését. Péládutl vesz -+ bevesz (gyógyszerr), mer kimer ( le1•est), másol -+/Ítmásol (fogalmazást ) stb. Hasonlítsuk össze: tős - 0H np11111111 .1eKllpcmso 011 KOK pa:, 11p111111,ua,1 neKapcmtJo. Kozoa nooow11a K neMy Beveue a gyógysz-ert. Éppen veue be a gyógyszert, amikor odajö/1 hozzá a nővér. MeOcecmpa. - M amb pa111w10

cy11 11 11011poc,wa Oeme11 K Cm0/1y. fTOKO 0110 p03111180/IO cyn, iJemu cenu ,a cmon. - J/lleuuK ce.11 u nepenucaA co1Juue11ue Kozoa JI nepemtCblll0/1 co~uue- llUC, :J0.4tem1111 elqé IJ lliiM 11e- mama kimerte a leves/, és aszwlltoz szólítoua a gyerekeket. Miközbe11 merte ki a levesr, a gyerekek asztalhoz ültek. A 101111/6 leü/1, és ármáso/ra a fogalmazásr. Miközben írram át a fogalmazásr. észre1•e1tem még néhány hibác be1111e. A CKOJlbl<O oum60K. A fenti példák azt sugalmazzák, hogy nyelvünk az igekötós befejezett igéket az igekötö hátra vetésével imperfektiválja, s ez az eljárás egyútlal az orosz imperfektiválás álta lános megfelelöje a magyarban. Csakhogy az elváló igekötös szerkezet nem kizárólag az aspektusképzés mint folyamatositás szolgá lafában áll. a) Az igekötő hátra vetésének az imperfektiválás mellett gyakran más funkciója is van: valamely mondatrészt (tá rgyal, határozószót) hangsúlyoz az

aktuális tagolásban. Például: R cude,1 30 c1110110,11 u 11epe11ucb1• 6QJI COlUlleuue. lllellól( ócn10po:J1C110 8b/1te3a1t 113w Kycma. Ültem az aszra/11ál, és a fogalmazást másoltam át. A kutyakőlyi5k óvatosan mászol/ ki a bokor mögii/. 61 b) Az igekötö hátravetése nem az imperfektiválás mutatója, hanem a téma- réma szerkezet kialakítását szolgálja, miközben az elváló igekötős cselekvés megör.ci befejezettségét Egy befejezetc ige elött álló határozószó ugyanis akkor kap hangsúlyt, ha az igekötó az alapige mögé kerül. Ha ez nem történik meg, a cselekvésen marad a hangsúly Vö: Tegnap beköltöztünk az rij lakásba. Tegnap költö:11i11k be az új lakás• ba. B~epa Mbl BeeJIHllllCb a 11aay,o t<Bapmupy. Mbl sce-.1111nucb s Hosy,o Keap11111py Bfepa. e) A há1ravetell igekötöjü szerkezet nemcsak a cselekvés folyamatosságát jelölheti. hanem gyakran tényközlö cselekvésre utal: Veuem be gyógyszert; Adtam már fel

rávirator Moszlnában stb. Annyiban még fennáll az „egyensuly„ az orosz és magyar ige imperfekúvitása között, hogy tényközlő cselekvés jelölésére az oroszban is folyamacos ige szolgál, mégis, az aspektusérlékek orosz- magyar vonatkozásban eltérő s1jntjei miau nem rokonítaoánk az orosz imperfeictivációt a magyar igekötő hátravetésével. Vö még: Jl l!IIMbKO CIJIJO nplDIHJI cmeo. Jl npnuu~rnn .,e,wpcmet> JleKap• J1 Bce2oa mpmmMaJI 11eKt1pcmoo. J1 pezy11np110 npm1H.,18JI 11e1<apcmao Az imém vettem be (11) gyógys.eTI (Egyszefi bef. cselekvés) Vettem be gyógyszerr. (Egysze·ri tényközló cselekvés) Mindig vettem be gyógyszerr. (Tsmétlödés + tényközlés) Mindig bevettem a gyógyszert. (lsmé1lödés + befejezettség) Re11dszereJ·e11 szedtem gyógyszert. (Uzuális cselekvés) d) Az igekötö hátrave1ése azért sem univerzális imperfektiv~ló eszköz a magyarban, mert nem mindig alkalmazható általánosan és következetesen.

A folyamatositás szolgálatában például nem állhat a lexikailag kevésbé módosító meg- igekötó hátravetése (*éppen írta meg a le,·elet) , de némc.ly finitiv jelentésű ("befejezettséget hangsúlyozó) igekötö elválása sem (nem mondjuk: *már olvas1am végig a könyvei; már 11ő11em ki a 1wdrágor- miközben OfOSZul mondhatjuk: R y"1<:e oo~umbl- 62 BOA 1a,112y; 11 y:»ceeblpacmM 113 11,mauoB). Amikor viszont a magyarban lehetséges az adou s:cintaktikai eszköz a folyamatosság kifejezésére, ez pu.~ztán lehetöség, s nem mindig kötelező érvényű !gy is mondhanjuk: Mikiizben lel>-zálltam ( szál/l(Jm le) a vona1ról, 111egcs1ísz1am a /épcsó11. - azaz a mozgás folyamatának képzete a kontextusból adódik. Ezzel szemben, köztudou, hogy az orosz imperfektiválás kötelező eszköz az olyan befejezett cselekvések ·újrafolyamatoshásában, amelyeknél a prefixum lexikailag is módositja a tem1inativ alapigét. Végezetül, az

elváló igekötős s:zerkezeteket azért sem tekintjük általánosan magyar imperfektiválásnak, mert az orosz folyamat-jelentés megfeleltetéseként nyelvünk esetenként lexikai kompenzáláshoz folyamodik. Ezt a kérdést tárgyaljuk- a következő (331 ) fejezetben Megjegyzl!s. Bizonyos momentáJjs, pi llanntsv:rú csdckvés1 rögth6 igék az oroszban ne.ha abszolút bc:Ccjczcuek A xm,mymt1 1kib~ggyan" p1mymbC1 ráront, ,apwiJamll ·:okogni kf!=d, JOC)ltlfm~Jt f!lne reti magát stb. csclekW$Ck1ól a mí1gyarban is idegen a 1artófflg kifcjcr.ésc Amikor ha~on16 jcllcgú, hirtelen végbcmcnö csclchésck kifejezésére az oroszban folyamatos ige is k(pczbctó (pJ pukkmr: x,r01lan1r-x,1om,J"mb megltp/raj1akap: :,acma~onur1acmam&), khctóvé válik a csclehésck iteratív. iU befeje,ell jelen ideja használaia (ez uróbb,iról bövebben a 342 fejezetben), 3.31 Folyamatos cselekvések megfeleltetése lexikai eszközökkel Ez a fejezet olyan példákra épül,

amelyekben az orosz imperfektív igék aktuális folyamatos cselekvését a magyar sem alapigével, sem elváló igekötös szerkezenel nem tudja visszaadni. Minthogy az alábbi megfeleltetési módok nem számitanak különleges. egyedi eseteknek, azt a már korábban telt állításunkat is megerös.itjűk, amely szerint a magyarban végül is nincs egy általános érvényű, rendszerszerű imperfe!l:tiválási folyamat Vannak viszont különféle esiközök, amelyek kiegyenlítik, helyettesítik az oroszban morfologizálódott imperfektiválást 6blU2pblfJOlm, - nyer Hau,a 1<0Ma11oa e111e ei,mrpbleana Oo KOHtJa MDmla, 3a nnmb Mtmym Csapatunk még nyerésre állt/vezetett öt perccel a mérkőzés befejezé63 110 6 K01t11e KOltl/06 npomuq11111< cpa611R.1 Cliim se elől/, de végül az ellenfél ki• egyenlíte11. Nem közömbös olykor az orosz ii:nperfektiválás lexikai kiegyenlítésekor, hogy az adott folyamat milyen típusú egyidejííségnek a része:

folyamatos, tartós vagy befejezett cselekvéssel alkot-e időviszonyt. oovurm,1qamb - v, égigolvas (befejez) 011 y""e AOlllThlBaJI K1111<?y. 1<02oa Vége fele járt a könyvnek/a könyv o/vasásá11ak. amikor megjöttek t1 npuuuu ezo opy3&R. bariltai. De: 011 cuoe11 11 ceoeu K0A11wme Olt a szobájában, és már a könyv . utolsó oldalait olvasta. u AOI.HTIJBBJJ 1<11uzy OOIIUCblfJ/llnb - végigír (befejez) 011 AODHCLIBaJI C6oii nuCM<O. De; 011 cui>e11 3a cmOIIOA< u AODH· C60C IIUC?,MO. CbOlaJl 110.?1CumbcR - lefekszik Kozi)a /1 6QUJ/ill, oemu cnanu,. JJOlf<HJJHCt, Vége fele járt a levele · írásának (Befejezéséhez közeled,ett levele megírásában) . Ült az asztalnál, és levelének utolsó sorait írta. Amikor beléptem, a gyerekek ,ppen lefekv·ésltez készülődtek/ készültek lefeküdni. Ez utóbbi mondat fordítása elvileg elváló igekötős szerkezettel is megoldható: Amikor beléptem, a gyerekek éppen feküdtek

le.Ez azért tíínik szokatlannak, mert mindenekelőtt a lefekvés folyamatának mint helyváltoztatásnak, mozgásna,k a képzetét kelti. cai)umbC/1 - /etil (itt: lemegy - átvitt) Kozoa Mbl 6ep11y11ucb e npozy11Ku Amikor eisszajöllünk a balatoni no Ea11amo11y, co11111re y""e CaJUI· sétahajázásról, a nap már lemenöJJOCb, ben volt. oo6upam&cn - e/vergődik Om Ty11b1 oo MocKBbI Mbl AOÓHpa• Három napig tartott, amíg elvergödtiink Tu/ától lvfoszkváig ( ApJlHC~ mp11 OHR. reszjan-Pá/1) , 64 Hasonló megoldás szépirodalomból: «H 0011w nepeIHTi,maJJ 3mo nucb• Mo; c11e3bl npocu11uc1,, U3 211a3 Ato• ux» ( Pocmoe6cKufi, Se11&ie 110411). Hosszú időbe telt, míg végigolvas-tam ezt a le1•elet; szememből kiklvánkoztak a könnyek (ford. Devecseriné Gu1hi Erzsébet) A lexikai kifejezésmód a befejezett igére is vonatkozhat. Az imper• fektiv és perfektív cselekvés oppozícióját az orosz aspektus egy lexéma keretein belül képes

kifejezni, míg a magyar különböző lexikai egységek szembeállításával éri el a tartalmi adekvátságot: H ceeoiJ1111 M1toeoe .nenarr, 110 1111/e• Sok mindenbe belefogtam ma. de zo semmit sem intéztem el. 11e C,lleJJaJJ. Ebben az összefüggésben természetesen más szembeállítások is szóba jöhetnek: csinál/fog/aJkozik - megcsinál/végigcsinál/befejez. A grammatikalizálódott orosz aspektus lexikailag történő magyar kifejezésmódjában nemegyszer találkozhatunk olyan esettel, hogy nyelvünk egyszerűen más tövű (és jelentésű) igét basznál a cselekvés folyamatának leírására és az adott folyamathoz tartozó befejezett cselekvés jelölésére. Például: co6upambc11-co6pambCR: gyülekezik-összegyűlik/ összejön; 3azopamb-3azopemb: napozik- lebarnul; yAtupam&-y.epemb: halkdoklik- megha/. Vö: Pam4111<11 3azop011u 11a 6epe2y o3epa roe m&, maK 3azope11? A magyar meghal ige olyan totális, időstruktúrájában oszthatatlan

cselekvést testesít meg, amely folyamatosságában a rendelkezésre álló morfémák keretein belül nem képzelhető el (*napokon át halt meg helyett: ruipokon át haldoklott). Az igekötő elhagyásával nyert puszta ige is befejezett, tovább nem folytatható folyamatot jelöl, ~upán használatában jelentősen korlá/ozott: állandósult szókapcsolatokban fordul elö ( éhen hal; hősi halált hal; Együtt éltünk, együtt haljunk; Itt élned, halnod kell). Íme az y,,,upam&- yMep~m• szembeállítása szépirodalmi példákon: «KHJl3b AMpefi 11e mo11&Ko ne y3. HQ/1, 4mO Oli yMpeT, HO 4Y8Cm60· 6011, 4mO Oli yMBpaeT, lmO 011 Y""e yMep HOfl!MMIAIIJ» (TOJJCTOii, BoiíHa H M.Kp) Andrej herceg nemcsak 111dta, hogy meghal, hanem már érezte is, hogy haldoklik, sőt félig már meg is halt (Ford. Makai Imre) 65 «A1e:Jltd) me.,, K11asow1 H11m1Q1J11a Ekö=ber, Klaudia fron1Jv11a haldokYflKJHl:la Oua mo npac,ua 11un11, lott liol i1111/ k<r1, l,o/

l•es:élr mo ;:oaopw10., » K,,nsou.q <• ••• YMcp.r1a fi eOU()(J/1/J - coo6u111A ]Ql:QlIUKN ( lf,1blji-llempoo, /1,ec, 11ao11amb cmy,rM!6 ). . Meghalt Klaudia lvMomo - kö• zó/t,; o 111<•grendefli. De: Majd megholt II ne,·ett!stöl - oroszul folyu mntos igével fejeződik ki: 0u yri1Hpru1 cO c.Me,J:y Vö: <fA„tuM O1!mpo&utt yMupan om 11,0Qo,1wmcnu1a ysua,m, 11mo-uu6yf)1, nm)po6nee o 11a,·mo1m11L,. JtfMreptHUJI< e.-,, npe8rJcxodum1J.1•cm(Ja~ (,[{ocroeactHií, c~eepHLlíl a nel,!lOT) 3.32 Az i~,períekth alukok több értelme,:hetóségéJle k kerdésé~I Egy orosz irnperfoktiv igei szókapcsolatot aspektus vonatkozasában több jelentés is jellemezhet. A2 orosz folyamatos ige nemcsak le~ikailag lehet polfszém. aminek következtében - amint az as;pektusképzésröl szóló részben bemutauuk - a jelentéseknek megfeleJ&n különböző prefixális párok jöhetnek létre, hanem igeszemléletilcg is tqbb ér!~hp~zési lehetőséget

hordozhat magában, amennyiben hiányoznak az adou $7-"mléletjelentesrc nézve meghatározó akcionális mutatók, mint például iloMo, •cii ape,IR, i!ea eaca, o6ble110 stb. Először vizsgáljuk meg az alábbi multbeli impcrfektí1• cselekvést elegendő aspektuális kontextus 1télkül. Bop uc,,:pwsa--11 ,:,eii!/J CBóu.uu c11e,4u(llti1tt,t,½t11 w1cmpyMe1tma,uu Ebben a mondatban egy adott szituációra vonatkoztatás nélkül szinte cgyform:, eséllyel feltételezhetünk a) aktulilis folyamatjelentést: A tofraj éppe11 törrefel ll s:éfet .rpeciális szer•zámafra/, b) e folyamatjefentés egy sajátos valt.:>zatát, amelyet iltsző a „próbalkozas", ,,törekvés" kifejezése: A tofrt1j prébálta fehörn/Jozon volt, hogy feltörje " széfet speciális sursz/Jmaila/, e) általános crvényü, ismétlödö cselekvést: A tolvaj ( (Jltalóbon) speciális szerszámaival törte fel a széfet, Al. y;,ice ( pa11•1ue .VvKe ) szócskával bövitctt mondat

pedig felvesz egy újabb értelm~i lehetÖ:reget, am:elyet tényközlő jelentésnek nevezünk: Bop y>l<e 8t11pbl6a.r ceit{/J C60t1,uu cneiJUáAbuwm uncmpyMemna1r1u A 1oh1aj törte már fel u szifei speciális szerniu,mfral. 66 Hasonlóke:ppen, az 011 om1<pb18a11 osep1, mondatbnn a követke7.ó négy jelentést hntarolbatjuk el: a) ( Éppen) 11yi10tra ln az ajtót, b) Nyltoga11a/teibbs:űr Is ki11yitotw az ajtót, e) Nyitotw mtir ki az ajtót (ti. ilyen cselekvés már történt), d) Próbó/111 ki11y/111i a: ajtót E lehetséges jelcntsck rea~za!cld~sa tágabb kontextusban többnyire egyértel- mü: a) -ru példa: Ou omKpb111t1.1r>«epb, 1,,•tuda s KfM111nme 1u 16011w, me,retfio11 ·lppen nyitotta ki 11. ajtót/ajtót nyiwtt, amikor a szobában megszólalt a telefon·. b) példa: Peói110,; He t)n, 1 .m,e omdoxuymb, ou 6ci t1péu,, om/pbUtaA 06epb. 3/aA1101,1•a• A gyerek nem l1t1gyolt alud11i, f<1IJ1ton nyitogatta az ajtót. //e-benézett e) -re példa: 011

y:,ice u paH•w~ om1<p1,1sa.• 6011•wyló JHe1r111y}() ii,,cp1, ,apaJt<o N)"itottt1 már ki korábban is a garázs nagy ••asa}•re taját, d) -re példa: 011 om1<pblsa,1 buep•. 1to 1a011 c10<11J1tcJ1, 11 oeep• u c t>Jm,:pbMacb. Azon lOlt, hogy kl11yissa az ujtót, de ti zár eltört, é.{ a: ajtó nem 11yilt ki Az íruperfel.:tiv szeml~letjelenle!lek alttualízálódiís~nak valószínűsége függ magának az igének. a jelentéstartalmától is Például, a 11pt~~oo1m1• ige (de említhetnénk a többi npu- clöképzös mozgást Jelentő igét is 11puúe2a111,, 11pu,,1emm11• stb.) egyáltalán nem képes aktuális folyarrnHjelcatés kifejezésére (nem mondhatj uk: •no~a 011 np11Xo111111, • 01111011ro 11p1<xonn.nJ Erre és az aspektusnak az ige lexikai jelentésevcl való kapcsolatára m ár/, Sz. Masz/01• munkásságának ke-tdeti szakas7ában felhívja a figyelmet [Muszlov 1948). A d1mniv cs,elckvések közül nem mindegyik

g3J.dagodhaL a próbálkozás", ,törekvés" ámyalattival PfJdául, az 011 n0Kmb1ea11 rt<Ou rfio• mwpar/)1111 c.selekvés inkompatlbilfs a célirányosság jegyével A Ma<10 oi>e6a.na pe6e11,wmoada1 is aligha jelentheti: *A mama próbálta felöllöztetnj a g)Creket·. A próbalkozást is k:ifejezö céli:rányos múltbeli cselekvés, amelyet J,.f J G/o,,innkaja •• nem rezultativ tényközlö cse-- • Ez alól kivttcl, amikor- o npl1-Xúdun111 MA};tt";,,;o/tHJ„110 npuxditu., f Cf-6 ige ¼1/Íu C.nclrnü jctc:ntkbcn ~crcpcl: o,. 67 lekvésnek ncv,:,t2 • olya n igéknél lapintha1ó ki, amelyek tartósságuk mellel! nehezen kivihető cselekvéssel vannak kapcsolatban, amelyek eredménye.s véghezviteléhez bizonyos akadályok elhárításával, nehézségek leküzdésével is számolni lehel Például: petuamo, JtOBlltnb, OOK/l3bl- OOéiUllambCH, Offl8b/KO/llb, yzosaprtBQ/llb, yóeJICO(l}llb, y611sam~. 6youmb. Az orosz imperfeklív páros

igékben alapvetően háromféle szemléletjele.ntés fejlődhet ki: a) aktuális folyamaljelentés, b) á ltalá nos tényközlő jelentés (ezen belül el~iilönül a már emlitetl három Lipus: 1. ,rezuhativ", 2 ,kétirányú", 3 ,nem rezuhatív"), e) ismétlödö cselekvés (ezek altipusaira, mint ,.ismétlödó tartós", ismétlődő befejezett" a továbbiakban még 1öbbször is kitérünk) A JT 110Ky11M 11ooapK11 mondathoz mindhárom jelentés - folyamat, tényközlés. ismétlődés - kötődhet Némi kontextusbeli megszorítással kiemelhető egyik vagy másik jelentés: 0 közlö cselekvést, még pon tosabban, ennek is a „1ezultativ- tényközló vál1ozatá1, vagy hangsúlyozhatja a folyamat (állapot) tartósságát. 011 pbt6y 11os11.11? ban foglalja az eredményesség elöfeltevését) 6amb, a) B~t>pa ,, t1eco /Je110 noKyna.4 no- oapK11. b) PlllibU/e nooap,w IIOKYll/lA JI. Teg11ap egés: 11ap ajándékvásárlással ,,oftam

elfoglalva/ajá11dékoka1 11ásároltam . Ko,i1bb1111 é11 ve11em meg ( é11 voltam az, aki meg11e11e) 112 ajli111lékoka1. De a B~epa II nQKyna,1 nocJapK11 mondai „kétértelmü" marad, mert jelentheti, hogy ajlmdékok ••ásárlásá,•a/ voltam elfoglalva", vagy ·•·ellem ajáJldékokllt ·. lll valójában a tényközlő és folyamatjelentés közeledéséről, kiegyenlitödéséről van szó Beszélt nyelvben, dialógusban gyakran elhang-mnak olyan kérdőszó nélküli kérdömondatok, amelyekben a célirányos folyamatos igék múlt idóben s:terepelnek. ílyenkor is gyakran kéténelmü a mondai: kérdésben a folyamatos ige a szituációtól függően kifejezhet altalános tény1 VoJöjában Glovins,zkaja há.romfétc tényközlö jc-lcntést különböz1c1 meg:: 1 ,rt:lllha- LIV 1énykö1Jö" (o cselekvés crGdménycs, .:supán oz nem kap hangsúl)t a beszed pillanaln· ba.n) 2•kétirányú téoyközJó" (az egyszer eléri eredmény

annt11lál6don) 3 ,n<-m rezullativ ténykötJó" (Lénylegescn clttl eredmtny nem volt, csak arra Jranyuló tön:kvés) (vö: Glovinszk.aja 1982 117-125], 68 a) Fogou halai? (A lrérdés magá- ~tmu petua.111 3aOaey? b) Horgászni volt? Volt horgászni? (A tényre mint folyámalra kérdezünk) a) Oitlollak meg a gyerekek fel- adatot? (A kérdés arra irányul, hogy volt-e eredményes cselekvés) b) Fogllllkozwk a gyerekek a fel- adátla/? (A tény mint folyarnatközömbös az eredményesség szempon(jából) 0 110 y611pa11a K6apmupy? a) Kitak11ritot1a/egyá/1alán 1akarí/Dllll ll fakli.ri? b) ( tppe11) takarltotla a illkás1? [Vö.: Glovinszkaja 1982, 140] Az orosz folyamatos és bcícjczcn ige jelentésében kó1.clcdhcl egymáshoz s olykor az tlvi retcserélhctöStg is lehc1.séges a nyc1lhaszoálntb:io A két aspek1us „konkurrcnciája•· at aspckto16gia külön kutatási tcrülctCt ktpezi [rés~lcces tárgynlása többek között: Svcdow 1982. 39- 70} A

kiegyenli16dé$ oi jctcnli, hogy a kommunikációs cél 7Cmpontjiból a csclck,·és eredményessége qs magának a cselekvésnek a megtörténte egyensűlyba.n van, egyik sinC$ hnngsúJyosan k:iemC:lve Legtöbbször azonban én:zhctö, s ma,gyaruJ is visszaadható az a tőbb1el. hogy á befejezett ígc: jelenre ,·onatkoztatott eredményességre utnl. Vö: Oxu J•611paAa NBapmupy?-Oua )iipa4a ffnpm11py? 811tpa lf no,-:ynaA nOOapKi, (ajdndtkoka, ~tutm J-Bitepa •" "YnM 1100ap1<u (n~g,~lltm o: ajlu,dékokal). Az orosz ige tényközló jelentése önmagában is. s a magyarral való egybevetésben is külön figyelmet érdemel. Eltekintve a „nem rezuhatív" r.ényközló cselekvéstöl (törekvés eredmény elerésére), amelyet természe• lesen úgy is tekinthetünk, mint a folyamat egy saj:itos változatát, a tényközlés egy egyszeri, befejC~Ödött eseményre vonatkozi k, melyet 69 imperfektív igével fejezünk ki. Mindazonáltal a hangsJJIY nem a

cselekvés eredményességén van, hanem azon a puszta tényen, hogy az adott cselekvés végbement. A megtörténl esemény tényszerű közlésének ad nagyobb nyomatékot az ige mellett álló y~,ce vagy ooHa:Ji<:obt határozószó. A magyar igés szerkezetet e pozícióban az igekötő leválása jellemzi, vagy pedig, ha a lexikailag alig terhelt igekötönek gyakorlatilag perfektiváló szerepe van, az alapige is elegendő a tényközlés jelölésére. Példák: 1 Jl acTaean ylKe 11a amoií 11ei>e,1e Keltem már fel ezen a héte11 hajnali nllfnb qac08 ympa. fl 3anOJIIUIJJ ylKe maKOIÍ 6AOHK. fl paJ6KpaJJ ylKe 6yOUAbl/UK, 3HQI-O ezo Atexa11113At. ötkor. 6 A magyarban alapigével: fi yll.<e cn:aaaJJ (3K3aMeH) no rfiu- Töltöttem már ki ilyen űrlapot. Szedtem már szét ébresztőórát, is- hangsúlyozni kellene (ti. hogy kiment és mát visszajöu), akkor az O1t 6btxoo,ui 11a oec.11mb Mtmym fordításaként ez ajánlható: Ó tíz percig kint volt. A K 11aM

11puxoouA11 wcmu mondat esetében már a magyarban is lényeges lehel utalni arra, hogy 1•e11dégek nemcsak jöttek, hanem el .is memek E mondatnak értelmileg ez folel áieg: Vendégek voltak náltmk ·. Vö befejezett igével: K HOM 11puu„Au 20cmu Ve11dégeink jöttekfVendégeink vannak Az oroszban a beszéd pillanatához való víszonynak határozott, morfológiailag is megjelenő aspektusértéke van . A kétirányú cselekvés természetszerűleg a prefixális mozgást jelentő igék folyamatos alakjaival fejeződik ki következetesen. Vessük össze: merem a míiködl:sét. B<lepa, Kozoa y 11ac 61;,1A Belep, Ml,/ BLIIIOCHJIH Me6eA& t,3 KOMI/a• Vi.7sgáztam már filozófiából ltlbl. AQcQifjuu. (Értelmezés: az összejövetel Mindkét nyelvben alapigével: idejére kivittük a btitorokat) fi ptl:J )lKe DHC8JJ eü 111/CMtQ. fi ylKe UITaJI 3my ucmopuro. Egyszer már írtam neki levelet. Már olvastam ezt a történetet. JYacha Bal/Jts a „Jzédte már

szét" tipusU igés szerkezetet egy kiUön szemlélernek, •,hangsúlyosan közlő szem.léfetnek nevezi Wacha 3/Q/yamatos, befejeze11 és hangsúlyos,,n kiizlö szem/éle, különválasztását awil indokolja, hogy ez utóbbi semmiféle szövegkörnyezetben nem fejez ki egyidejűséget, amim ez a foiyarnatos sie-mlélctrc jellemző, de egymásutániságot sem, ami pedig a cselekvés befejezettségének ismérve [Wacha 1983, 157). A „kétirányú" cselekvésröl elsösorban al. ún mozgást jelentő igék kapcsán szokás beszélni. Az 011 11eoas110 npuxoow1+-+npuu1eA; Ot1 fJb1xo011A+-+61;,1u,e1 11a oecRmb ,111111ym stb típusú szemléletjelentések megkülönböztetése, azaz a „kétirányúság", a már elért mozgáscél annullálódásának figyelembevétele igen lényeges Az orosz aspektusnak eL a funkciómegoszlása, a két szemlélet szembenállásának ez a fajta minősé­ ge azonban a magyar mozgást jelentő igéknél nem kerül felszínre. 011

8b/XOOU1I 11a i!éCJlfflb AIUHym és az O;, ébtute/1 /IQ oec.11m~ MIIH egyaránt Kiment tíz pe„cre, - az adott szituációban a magyar eleve tudottnak tekinti, hogy ő kiment ( és már visszajöll) vagy ő kime11t ( és még nem jöll vissza). Ha a cselekvés végeredményének annullálódását mégis 70 M 1;,1 113 K0Amambl Me6e11b, nomoMy lmQ Mbl cezoo11R npóBOOUA< Be11ep. BLIHeCJJe Minthogy a magyar mindkét helyzetben igekötős, azaz befejezetl igét használ, gyakori hiba, hogy a magyar anyanyelvi! ilyenkor az odaillő orosz folyamatos ige helyett befejezettet használ, s ezáltal negligálja a ,.kétirányú" jelentést A „kétirányú" cselekvés nemcsak az orosz mozgást jelentő igék szemléletjelentései közöil foglal el „erős helyzetet", hanem több más imperfektlv igénél is mint alapvető szemléletjelentés aktualizálódhat. A leggyakrabban előforduló ilyen igék: 6pocamo, 6pamb. t1Kmo11amb, 61;,/KAH)l0mb, iJaeamb, omKp1;,1aatnb,

3(ll(pbUJQlnb, nput11>1KaJnb, Oln8bl· KQlnb, nQONllMQJ11bC.ll, cnycK0111bCll, CIIUM(l/11b, A fi nt0AM0 Int() DO)lJIHMRJJCR Ha mpemuu J,na:,,c, /le XOlentC.11 uomu eU/ii p03 mondat magyarra nyugodtan fordítható így: Éppen most mentem fel a második emeletre, nincs kedvem még egyszer felmenni, mert a teljes szituáció megadása magában foglalja a felmenetel utáni visszatérést is. Hasonlóképpen, a 3oecb xo1100110 Ka:,,cemcJ1, Kmo-mo OM(pi.maJJ 01<i10 rhölidat magyar megfelelője (Hideg van Úgy tűnik, nyitva volt az ablak.) az adott szituációban jelzi, hogy az ablak nincs nyitva a beszéd pillanatában, jóllehet, «omxp1;,16aA QKII0» azt jelenti, hogy kinyitotta az ablakot. 71 A fentebb felsorolt igék közul a 11pu81>11Wmb, omo1>1Kamb, 6pocan1b múlt idöben nemcsak a ,kétirányú" tényközlö cselekvés jelölésére szolgál, hanem értelmezhető .nem rezultativ" tényközlő cselekvéskent is Minthogy a kellő közö :t linyeges

tanalombeLi különbség van, ezeket a mondatokat (igés szerkezeteket) csak a szituatív koniextus figyelembevételével értelmezhetjük adekvat módon. !Ufejezö példa erre a fi yJl<e 6pocw1 1<ypumb mondat. A •teszokrmn már értelmezés eleve hibás, meri az Qroszban nem jelenre vonatkoztatott eredményes cselekvésről van szó. Kézenfekvő tehát ,kétirányú cselekvésként értelmezni és a már ismertetett módon lefordítani: Szokrnm már le / már egyszer leszokram a dohányzásról. Csakhogy teljesen nyitou egy másik értelmezési lebetóség is: a 6poca" 1<yp11mb cselekvés lehet célirányos, de eredményesen soha be nem fejezett folyamat is A fordítás ily módon: Próbáltam már leszokni a dohm,yzásró/ Hasonlítsuk össze kiindulási mondatunkat tágabb összefügg(:sbc ágyazva amikor is az egymástól merőben eltérő két tényközlő jelentes egyértelműen fejeződik ki: a) Jl y:,,ce 6poca,1 Kypum•. 110 1< C/J:HCMeHu/0 on»mb

11p11yq1111cR (,kétirányú szoktam már le vagy már egyszer leszoktam) b) fi yJH:e 6pocá11 Kypw11•. 110 • co:>1ea11e11UX) 6pocumo 11e yi>a11oc• (,,nem rezultatív" - már próbáltam leszokni). A próbálkozás, törekvés amyalatával összekapcsolódou folyamatjelentés, M. J Glovinszkaja kifejezésével „nem rezultativ„ tényközlő cselekvés lehetséges volta nem magától értctődö jelenség a magyar anyanyelvű számára. Minthogy magyar szempontból ez a fajta aspeklushasználat sajátosnak, szokatlannak túnhel fel, killö n példaanyagot szentelünk ennek a kérdésnek, s egyúttal ismét rámutatunk arra, hogy a fordítás nem oldható meg a pusztán szótári szinten megadott ekvivalenssel: a mondatszintű megfelehetéskor nyelvünk kűlönbózö le,tik,ú eszközöket használ fel. yzoeapuBUJnb - rábeszél 011 yroaapnan noopyzy noiim1111a maHqbl. 11() out1 11e co211acu11a,·11 72 yÓe:HCoamb - meggyÖz Jf OOAZO Y~.U&JI e20 ti

oópam""·", HaK0llf!I/ U y6e/!w,, gyöztem. y311aeamb - meg1ud1Jkol. megrrul fi Y31UlBM y 11poxoJl<11x, Kál< 11po- Próbáltam megtudni/tudakozódtam ajárt}kelókröl. hogyan történr o baleser u.sowii11 11ecllacm11bl1i c,1y11aií, oozon.•m• - 1110/ér Ka:,axu /.IOrOHllJIR pru6eZ06UJIIXCH de.uo11<Ynpa11moe uo He Oo21-1a1ru ux. 11or:my11am• - belép, beirarkozlk 8 npo111110,11 zooy 011 OnJlmb IIOCT)· ou 6 yuuBepcwnem, 110 maK u ne A kozakt,k igyekeztek utolérni/ vették a tümetőket. de nem fizőbe érték öket utol. IIOCtn)rllM. Az elmúlt évben ismér jelentkezett/ próbált bekeriilni egyetemre, de nem }111011 be/nem 111do11 hekeriilni. 006ut1wn•cn - elér CnopmcMe11 iJ011zo A0611Bam:a 81>1· oa101J/uXc11 pe:iy11•111a,noo. noA·a 11axo11e11 0061,nc11 1,x, dett a kimagasl6 eredményekre, míg végii/ elérte azokat. A sporroló hosszú idó11 ár 1örekc- Söt, olykQr egésren feltűnő lc~ikai kompen1.álással találkozunk

a tartalmi-értelmi egyensúly megteremtése érdekében: /(Ba 11eqepa 1.106aea,1e11 11: ~ezo 11eiJOCmaent Mlle fi M()eM )ZAy? ( ,aocmoeec,.:u,i Ge1101e 110~11) Ebben Próbálta rábeszélni barálnÖjér, hogy menjenek el rá11col11I, de az nem egyezel/ bele. Soktiíg próbáltam mcggyozm az végül az1tí11 nulg - ellenkezőjéről. az Két esrén át töprengtem: vajon mi hiti11yzik 11ekem odúmban? ( Ford. De••eeserüré G111hi Erzsébet ). esetben azonban nemcsak az adou orosz aspektusjelenté:s közvetiteséről van szó, hanem a 006una111bCJ1 ige implicit bövírményének - omsema om ce6n - kifejezéséről is (vö.: próbált választ kapni/ keresett választ). M. J Glovi11szkaja megemliti, hogy a i){/(/aA igealak is a vásárlási, 11 ,,piaci" nyelvhasviálatban nem fchéLleniil ,.rezultativ" tényközlö ér(elmü (adott), ellenkezőleg, általában ttnem rezultativ" jelentésben szere- 73 1 pel. E célirányos o<UJa,r alak ilyenformán

a 11peo11aza11 ( npei>11aza11 oamb) igealakkal szinonim. Tehát piaci vásárlási szituációban a CK0.41>KQ 11111 oaqa,111 Ja 3mo? kérdés nem szfaonim a CKIM1>KO libl oa,1u w 3mo? konkrét tényközlő jelentéssel, hanem ezc jelenci: Mennyit ajánloufakarl adni ezért? Vö.: OH oaoa,1 m1mbcom Kész volt adni ötszázat [Glovinszkaja 1982, 125). E fejezet befejezéseképpen három orosz eredetiből vett mondatot értelmezünk aspektus szempontjából. Mindegyiknek közös vonása, hogy az igepár különböző szemléletű alakjai ko ntrasztpozicióban szerepelnek, s ugyanazt a szituációt jellemzik. Az ilyen aspektuális kontextusban szereplő azonos tövű orosz folyamatos és befejezett aspektusformák néha már-már szójétékszerűen, igen elegáns módon írják le az adott valóságtartalmat. Ezek értelemszerű megfeleltetése csak akkor lehetséges., ha rudjuk, éppen melyik s:zemléletjelentéssel van dolgunk Ezúttal is többnyire a folyamatos ige

lefordítása a nehéz: a „magyar imperfektiválás" nem lehetséges a szokásos sablonok szerint. .,Ha BQiiHe fi 11ay1111,1cfl y6u6atnb MeHfl y6HBaJ1H, i>a 11e y611m1, u fi y6MB&JI - HeKomop1,1x y6u.~" (C C,,iup1108, ,,3u1e11011") Az eredményes, befejezett cselekvéssel kétféle jelentésben áll szemben múlt idejű imperfektív ige. Először a tényközlő folyamat összekapcsolódik a próbálkozás, törekvés• jegyével (azaz Glovinszkaja szóhasználatával: „oem reznltatív tényközlő" cselekvés). A eufl y6u6a11u, oa 11e y61111u egység folyamatos igelalakjának nem felel meg az • öltek ( meg) engem mint puszta folyamat, de még kevésbé az önmagában is valószínűtlen és a kontextusnak teljességgel ·euent is mondó • öltek már meg engem· mint „kétirányú" tényközlő változat. A második egység - u fi y6uea1 - 11eKomoplilx y6u,1 - imperfektívumának jelentései közül a „kétirányú" tényközlö

jelentést zárhatjuk ki. Leginkább a célra törekvéstől mentes, „tiszta" folyamat valószínűsíthető (az alany az adott cselekvéssel volt elfoglalva), minthogy ehhez logikusan kapcsolódik a befejezett ige által jelölt kon!krét tényközlső cselekvés eredményes kimenetele. Ha a cselekvést eleve „rezultatív" tényközlöoekfognán)( fel, ami önmagában lehetNtmely igének ezt a vonását J Sz„ Masilov mát régen hangsúJyo:zta szerinte- a ,w •e poüMaA típu,i mondatok a „n,>n1,1m~a-yc11ex" s=beállitáson alapulnak (Maszlov 1948, 309). 1 A06uA. 74 séges- é11 is öltem meg embereket-, akkor ennek nem lehelne folytatása az adott néhányat meg is öltem prefektiv jelentésű igei szókapcsolat. Ennyi értelmezés után lássunk egy lehetséges megoldást az ellentétes aspektusformák magyar kifejezési eszközeil illetően: A háborúban megtanultam ölni. Próbáltak engem is megölni de meg nem öltek, öltem magam is -

11éhá11yat meg is öltem. Nézzünk meg egy másik mondatot, amelyben az aspektus folyamatos és befejezett alakja olyan kölcsönviszonyt alkot, amelyet a magyar csak lexikailag tud visszadni: Ko11yM6 61il11 cqacm,1ua He moz,}a, Koaoo 011 oTKpwn A.uepw<y a Ko2oa 011 OT1<pwean ee A szemléletjelentések értelmezéséhez nem férhet kétség: a befejezett, eredményes esdek vésse] (0mKplil11) szemben áll a tartós folyamat ( omKpwuur) . Csakhogy ez utóbbit a formalizált eljárással, az igekötö hátravetésével nem fordíthatjuk: • fedezte fel. Értelemszerű fordításként ez adható: Kolumbusz nem akkor volt boldog, amikor felfedezte Amerikát, lumemfelfedező útja ala11 ·, vagy Kolumbusz Amerika /e/fedezése klizbe11 volt b0Já4g, s nem akkor, amikor már felfedezte az(. ~égezetül egy olyan mondatot idézünk, amelyben a befejezettség jelentését magyarul nem tudjuk a megfelelő folyamatos párral azonos tövű igével visszaadni, jóllehet a

oe11amb-coe11amb pár teljesen megfelelő ekvivalensének látszik a csinál-megcsinál. «<fmo :»ee Se,1•moa aenan 6 npooo11:,,ce11ue 3111UX 10 ,1em? Bcii U/IU noqmu 8Ce. A qmo ou c,11ena11? Hu11ec0 .» ( Tep11e1t, Kmoaw106am?) Miccsinált (mivelfoglalkozott) Be/cov ez ala11 a tíz év alatt? Mindeni vagy majdnem mi11de111. De mit ,·égzett el? Semmit. E tartalmilag adekvát fordítás ezúttal is adós marad azzal a nyelvi játékszerű megoldással, amit az orosz az aspektussal képes kifejezni, mig a magyar ugyanezt lexikailag. Ebben az esetben talán az is szerepet játszik, amire fentebb már Pete István fejtegetései kapcsán utaltunk: a magyarban egy nyelvtani jelentésnek elegendő az egyszeri jelölése. Már pedi,g, úgy tűnik, a M11 csinált? kérdésben a perfektiváló tárgy szerepét a kérdőszó veszi át. A Bom c,1tompu, ITO 011 cae;1an magyar megfelelője: Tessék. nézd, mit csinált (és nem *mit csinált meg), jóllehet e múltbeli cselekvés is

perfektív. A magyar ebben a helyzetben puszta igét használ. Vö még: «1 fTo :,,ce 0Hu e mo6011 CJ1e,1a1111? liTO OHU c,11e.1an0?» (SbtKOB, llOJKl!Tb )10 paCCBeTa) Mit tettek veled? Mit tettek? A puszta ige használatából azonban az is 75 következik. hogy a fenti mondatunk igeszemlélcti konLrasztpoziciójáhan ugyanaz az önmagával azonos alak nem su:repeltethetö, fordításkor a befejezett csi11ált helyett a rokooértelmü elvégzett igealak az odaillő. 3.4 Aszimmetria a két nyelv aspektusának kifejelésmódjában Az előző fejezetekben több ízben is utaltunk rá, hogy ai orosz befejezett igének gyakran formálisa n impcrfektiv ige felel meg - természetesen perfehiv funkcióban (Lert/1, és ir1 egy verset. - 011 ce11 u nanHcan cm1ixom8ope1111e Végre lrtam a bá1yám11ak - Hal(O//e11 11 11anaca~ 6pomy. Ástam egy gödröt és elrej111z1em benne - R awpwn !IM), 11 c11pR· ma.1c11 6 1111,i stb) Forditon helyzeuel - imperfcktív ige az oroszban. s befejezett a

magyarban - alapvetöen kéLféle jelentéspo1Jcíóban találkozunk: a) Ha a befejezeuseg isméLlódéssel párosul, b) Történeti jelenben, azaz, ha a multban történt perfektív cselekvést jelenben mondjuk el. 3.41 A befejezettség és ismétJödés együttes, megjelenése A magyar nyelvben a cselekvés ismétlődésének jegye az aspektus szcropootjából nem releváns, mig az o,oszban éppen a „nem körülhatárolt többszörösség" (11e11zp1111uoe1111o•l(pam11oe 31101e11ue) jegye az, ami akadályozza a totalitásként, öss1.efogott egészként való értelme• 7.CSI Ezzel s:zemlx:n a .körülhatárolt többszörösscg," ( Ol:fHIJU"tNU<r1Cpant11<N J11(11u!uue ) lotúlis. egcsz,zerü csclek•csk~n, fogho11> fel Ennek példája nz 11,tregezőjelenté$ ( <JM• .whpul)( , ua•u uu~) amikor oz egyes e&e:kk,·ésakLU$0kat, um"Jyck vU,-onylag cg)UJás ulán kövctk.anek egésúbcn 51,cmléijük; nttX.UAf;,có pm 1ra«mopUA stb o«a

pa» not:t1l)lt1A; mpu pa10 noMQltWJ; U3y0i,1111kkor bizonyos: henttivakcióminó.ségekjelö!e$trc a ·magyar aspeklwaliubhan Is morfológiai eszközök állnak rendelkezésre; b,-bejö11, liikdl/1, lro11a1 s,b. 76 es Az orosz a magyar mondat megfeleltetése aspektuálísan azért aszimmetrikus, mert az orosz imperfektiv igének perfektiv magyar ige felel meg. Induljunk ló ezuttal a magyar mondatokból: Mi11de11 este elment ltozulról. Csopat1mk többször is megnyerte ll bajnokságot. Mindig idejében megfőzte o szokásos ,eggeli klwé1. Napo111a leúszott ezer métert, 011 ,w:»ciJblü iJe11b yxoAHJl 113 iJo.1111 Ha111a l(0Ma11óo 11eoi)11ol(pam110 BWK1-pb1Bana tteA111uonan1. 0110 sceziJa 806feM11 sapRna o6w•mblti ympcuuuli Ko,fie. 011 e.:,,ceiJ11e8110 npo1111hl8aJ1110 m1,1c11<1e Memp06 Ilyen helyzetben a magyar befejezett igének az oro;z folyamatos igével való fordításának tudatositása lényeges a helyes aspektushas7,nálat kialakításában, ugyanis a

magyar befeje-.rett igéket a tanulók (sót általában véve az oroszul tudó magyarok) hajlamosak az ismétlödés szintjén is automatikusan átvinni az o roszra. Mig a magyar aspektusjelenlésnek nem része ez a tipusú ismétlödés addig az oroszban a hangsúlyozottan eredményes befejezettség jelölésére is imperfektiv ige szolgáJ ha az a többszörösség viszonylatában fejeződik ki. A nem körülbaul rolt Löbbszörösség" mint mondottuk, összeegyeztethetetlen a cselekvés totális felfogásával. Vö: 0 11 sceeiJa 3a1<a1tfHBa.n pti6omy Ja 011 K"11CiJblti pa3 0083,!ILIBO.II 011 061,1<1110 ycnew110 C/l88a.ll c11011 Mindig befejezte 111111111ká1 két óra alatt. A kollto= mindig bttakarította " 1ermés1 ,•esztest!g nélklil. M i11den o/kalommal elkésett. Általában sikerese11 tette le vizsgá- 31(3Q.UtUbl iT. /}ou <1ac1. Ko11xo3 ocezi}a y6M·pa.n ypo,icaü 61!3 II0J/lepb. Minthogy n sze11tléle1furm{1k haSUJálatával feltétlenül

összefügg, ismételten megjegyezzük., hogy a perfekLiválás folyamatában létrejö tt ún prefixális párok folyamatos igéi (alapigék) nem minden helyzetben képesek ismétlödö cselekvés esetén hangsúlyozni a bcfejezeltséget (ezzel kapcsolatban lásd még: 2. fejezet) Az 011 t<a:,,co.,,i iJe11b 11osu11 110 iJoe pb161(11 tipusú befejezett-itera1iv cselekves még minden további nélkűl kifejezhető alapigével is: 011 77 1 Ka:JICOblÜ Ol?H& nucaA ,io 0/Ja nucM<a / pucoaa.1 110 iJae Kapmumm A legbangsúlyozottabb befejezettséggel viszont a w + N acc igés szerkezet kapcsán találkozunk. A szuffixális párok folyamaws igéi ismétlödö cselekvés kifejezésekor használhatók ebben a pozícióbim: OH Ka:J1CiJ&1ú pa3 pe1ua.1 Jaoavu ( nepenuc1,1QaA covunmue) :ia iJecRm& ,,,mym Ezt a hangsúlyozottan befejezett funkciót viszont már nehezen vecSzi át az alapige: az 10n Ktl:JICOIJlú pa3 1111caA ,)0Maiu11ue cov11ne11uJ1 30 iJecHm& MUHym

szerkezetet, azaz a puszta ige ilyen típusú kontextusát az orosz kerüli, az orosz anyanyelvűek ezt helytelennek vagy legalábbis szokatlannak, erőltetettnek tartják. Helyeue például ilyen megoldás is választ• ható: 011 Kt1:J1Co&1ú pm ycneaOA Hanucam& i)n,11aw11ue cov1111eHUR 3a , OeCJum, Mw,ym. Az állapotváltozást kifejező folyamatos a lapigék is vissza tudják ugyan adni a befejezettség jelentését iteratív hely-tetben, de mihelyt kiemeljük ezt a jelentést például a coaceM szóval. a puszta ige alól is kihúzzuk a talajt. Azelsö esetre példa: «B mo apeMR :JICCHti/UHbl cTapeJ1H "copoKa zoiJa,.m [Glovinszkaja 1982, 134) A kiemelt folyamatos igének a magyarban befejezett felel meg: megöreged1ek . A második esetre (hangsúlyozottan ~fejezett, de ismétlődő cselekvés) példa: «A 11ec11011 y 11ac xopowo, KoziJa coeceM noTennee·r, CH08a npoxoo!lm o 20pbl •1a6aH&1 u mozoa "" 11e oi)t-,u» ( Aüm.Atamoa, Se11wí napoxoi)) De

1avasszal jó itt mifelénk. Amikor egészen fölmelegszik az idő, ,íjra megjönnek a hegyekbe a juhászok (Ford.Fehér János) 3.42 A történeti jelen mint „befejezett jelen" Külön ki kell iérnünk az olyan esetekre, a mikor a múltban befejezett (perfektív) cselekvést az orosz imperfektiv igével fejezi ki, mert az elbeszélés jelen idejű alakok felhasználásával történik. Ilyenkor a magyar nyelv befejezett igéket használ Az igeidőnek ezt a fajta átvitt értelmű használatát történeti jelennek (praesens bistoricum) nevezzük. Ferenczy Gyula nem véletlenül utal rá könyvének az igeszemléletről szóló fejezetében, a magyar-orosz eltérések tárgyalásakor, hogy gyakori hiba magyaroknál az „elbeszélő jelenben" való „befejezett" cselekvések befejezen orosz igével tört~!lő visszaadása [Ferenczy 1983, 78 351). Papp Ferenc is hangsúlyozza, hogy befejezett ige múlt idejű alakok között, elmúlt cse lekvések kifejezésére

nem állhat . ,Alioky megyek tegnap haza. meglátom az anyámar a kapuban, megtörli szemét és úgy mondja: .": a kiemelt igék helyén az oroszban csak folyamatos ige állhat: au:J1Cy, 6&1mupaem, weopum (és nem: y6tL1<:y, ownpem, cKaJ1Cem) [Papp 1979, 230). Nézzünk meg egy o lyan mondatot, amely kizárólag befejezett cselekvésekből tevödik öss1.e: Tegnap történt Kimegyek a konyhába, fölteszem a levest, majd megterítek . , Az orosz megfelelöben folyamatos s1.emléleuel fejezzük ki ezeket a cselekvéseket: 3 mo c11ylu11oc& 81epa BIJXO~-:y /1 na l<)XHIO, CT88Jlf0 cyn Ha l1AUmy, llOnlOM naKpLI- 11a cmo11 . (és nem: *e&11íi)y, •11oc11wq1110, •11a1<po10). A hibás használat tö oka abban rejli.k, hog>• a magyarban az igekötő jelentéshordozó elemként hoz létre befejezett igét, viszont az orosi prefixum az igepár másik tagjának is része, így hozzá képest új jelentést nem kölcsönöz az igének. Vö: B~epa II

RLIX0>1<y/a1,(w•1a 11a 1<yx1110 u CTaamo/nocTaeK./,a cyn A magyar igék: kimegyek /kimentem: /ölte, szem (nem: •1eszem)/foltettem. Amikor az orosz perfektiválásban új jelentésű ige jön létre (pl. 11ucamb -, iJom,cam• uomu ➔ yil111u), akkor ezzel az alakkal jelen időben az orosz nyelv nem wd mit kezdeni következésképpen az imperfektiválás vcs7.i át a szerepet: iJonucam• ➔ iJonucbleamb, yiímu ➔ yxoownb. A magyarban erre történeti jelenben, befejezett cselekvésről lévén szó, nincs szükség, s a perfektiválásban lótrejöll alakot ( ír-, megír, megy ➔ elmegy) az oroswl beszélő automatikusan átviszi az orosz igére, s így múltbeli befejezett események jelenben való elbeszélésekor agrammatikus mondatokat alkot: BaJO Megfrja az elkezdett levelet, és elmegy •on iJom,wém 11a•1amoe 11uc&Ato u yüiJem (ez jövő időt fejez ki). Helyesen: 011 iJonuc,,aaem 11aeamoe nucbMO u yxoiJwn. Nem lehet vitás, hogy az o rosz

imperfektív :alakok ellenére ai orosi• ban is totálisan, oszthatatlan egészként szemléljük ezeket a cselekvéseket. Erröl meggyőzódhetünk, ha az egymás utá n következő cselekvések láncolatát a történeti jelen síkjából időbeli jelentésének megfelelően formálisan is a múlttba transzponáljuk: «C111yoew11 coaepweHHO noopae• nae-rca, BCT&eT 11a 110:JICKU u 11.11eT Ha OOM08oe co6panue» (30111em<0, Cepe11aiJa) . Múlt időben: CmyiJe11m cnqepwe11110 noopanHJ1C11, eCTaJJ 11a HOJKKU II OOWÍÍJJ Ha OOAIQ60e co6pa11ue. <<B 1877 l, ]l(qll <X:TallJIHeT 79 llemep6ypl u eneT tt llapu.11e- ~~e- 011 yt" TIIH&BJINBHT C6R3f> e omJelfbllbl· ,,1tu pJK()(JQQume/Ul,MU 8e11i ept:KOlO paóo 11euJ t>(J10teeuuR» ( OrolZ nyel v és s1il11sgyakor/atok. Trmkönyvkiadó, Bp, 1982, SJ) B 1877 i 311•" octaaan flernep6ypz u noexa.11 6 llapto,c úte 011 yCT11HOBt11 CtJR;Jt, Az oroszbun • múltbeli befejeieu cselekvések történeti

jelenbe va ló vetítése - amire gyakran ,,ao pclda - a kél aspektusnak mintegy kiegyenlitödését, közös nevezöre hozását eredményezi. Vö: R C1UJC11 11 sopy~ YCJJbUIJJl.0 i:p,IJ/ - R CHll/Y 11 60pya CJU>IWY KpllK «n 06111eM, HJJ,Y 110 )AUl{e u 60p)2 CJlhllllY 1<01<0/)•/IUI CI/IOIIJI ( 3011/e//KO, Ho,11oe npouciuewén 110 y;,mtje u eiJpyl yCJUJJD.aJl la1wU~mo cmou cnume). - Ilyen részleges egyidejtiséget a magyarban egy folyamatos és egy befejezen igével fejezünk ki, független auól. hogy elbeszélö múltban, vagy elbeszélö jeleobe1 fogalma.zzuk-é meg az eseményeket A magyar szemtilyragos bcfejezeu igealakok nemcsak a jövő idót jelölhetik. ha• nem kénytelenek a múltoan végbement perfekt-ív cselekvések kifejezését is magukra vállalni, praeseos historicumban, mert nyelvünkben nincs a1, orosz.hoz hasonló töuyújuísos (szuffixális) imperfektiválás Az a körillmény, hogy az orosz e pozícióban l>efejezell cselekvést is

.imperfektiv ig~vel ad vissza az aspektus univerzális grammalikali1ál1 vollát mutatja. A tfirténeti jelen használata igen gyakori mindkét nyelvben múlt id ejű események leírására. Ennek illusztrálására választásunk egy orosz nép mesére esett: tt Bom Ca.ilBTCI óoiam1,1pt, na dó6poio 1<01111 u noexa1 JteC{Mtll Op e.M)tllUHI • J,f opNC3.«8eT Ufl i!40Hb - muka.JI a uu ue.,I CTOHT 11:JÚ) WKD J{QCJIOIIQ flQttLel*H CT Olt K ,uup0K0~fl U36)-1UIW. ué·ze.k, Mt-gfeg)•zh A1, oros1. nyelvt61 n<m tdjességgc:I ide~o a beíeje7ou ige ba-sznil:u11 jelen idejü t1best.:flé$kor umil :11,e,:~Ikapc:solatMSblkirodalom nem l$ mulaszt cl mcgcn,,Ji leni. Krikir,t J6:stf 111nl r:1 bot,•y n or01v pracscns historicum ritka kivé1clkt ppc n „c:g,ystc:rit jOvó irkjü „ aiakkJl) 1s ktfejczbetö Az ingTCS$1h• (ke7dó) é$ 5,7,C• mi:lfoktí,, (m017.ana1os) igék il KCJK vagy a 00 KaK szócd:ak ki:SCretebcn je1ölhctn:k idt5bcn lok;1.H1áh l~O)c-kel A bclc:jacu ige

flyi:nkor 3 nrUlibcJj <:sclekvésck váratJan, meglept:t~s.uerú bcálhis:inak cxpremiv mc&jeltnhé5én- Stolgitt: Tym nu 1w1< ,c,rc,11r1m iJa :Jllopin, F.rr< r, felfJgdk b ordjif,u• tö: Krékit, 1977 IO IJ, A s:zcmlClclfonniU: hav.nálaLa k,apcs&n Papp FtW/lt ÍJ 1csz egy k)cg és1:hó mc&icgyi(st, mely szerint olykor, S1.cmJfüu:-; l@töi példakimt bofc)=u ige sr•mtlyragos alakja " ®lg;llhat mU.hbcli escmén},:kjd ólcsén: fvó: Papp 1979, 234] de már egy korábbi uu1tás k:spcsl1n 1s megjegyzi. hogy II m~m ;try:rnyd,,-U jól ttSrl, ha a i?abaly• nem ilyen formában tudatositJa. hanem u rcntcbb rC~Jetcscn kifejtettek alllpján Yés1 cmJóke1t1ebc (uo: 230). IMQJlb. u CJte.UeT ,. Qo6pa N1JII, u IIP,HBJllLiBaeT 1:fJOClO tJo6pa ~ 0 1114 i< c mo116y» ( H 1,~l l ,l;fypo.11,/ 11 311eil ) A megfclelö orosz imperfcktiv igék perfektivként jelennek ,;,eg a magyarban:/öl,i/, megérkezik, od1m1eg)•. leszáll, odaköti/ 111,gkSti - kivétel

ez,tlól az abszolút folyamatos c;11ou111 áll ige. A 110,, Y,u igealak csak múlt idöben állhat. mert mint mozgás t jelentő kezdő ige abs1.olút befejezell, nincs folyamatos párja, Az egy elbeszélesen belüli „felemás igeidö-használat akkor is elöfordul, ha az író oly módon differenciál a múltbeli cselekvések között, hogy némelyiket meg~levcniú , cxprc:Ss,jv módoa abrázolja, mintegy közelitve a jelenhez, más t5!:lekvosc.kct viszont a ncutrllis stílusnak mcgfe)eló formális múlt idöl)on fejez ki: «- Bo,;oumf, - one.q aio, ue o6opaunavc• C,1wmy, 80 ,mo•mo umpOKóe 11noalJm u aopoqae,-c1. OrJU1ey11t11 - l l<uma flAamo11oe11a» ( Jlu>106 , Bou111e1•111111a) A7 OUf!H)ACII (hátranézett) történeti jelenben nem állhat. mert nincs imperfel::úv alakja A morfológiailag megfelelönck lácsz6 OlltROWBam•cn mást jeleni; «A .,:,MoeeK «o,1 - wflOpum - iüe AtQ"HCIIO nOlfO>ltWnb?- 11 GrJlll,llWUtTt11» (ugyanott) •A kis ba1y u111a1

- mondja - hol lélie1 letenni? - és körülnéz ·. Az abszolút befejezett, kövctkezcsképpen történeti jelenben nem S1.ercpclhel6 m ult idejű orosz igék fordíthatók történeti jelenbeli bcfeje1ett igékkel: 11oexaa 1tect1Am: elindul azerdökön át: OlAW1yAcJ1: liá1ra1 3.5 A jö>6 idö kérdéséhez Az igeszemlélet megválasztása jövö idöbcn lényegében ugyanazoktól a tényezöktöl függ, mint múlt idpben. A bcfcje1,m igét (egySTcrü jövö idö) konkrét egyedi cselekvések jelölésen! használjuk, amelyben az eredményesseg is hangsúlyt kap. Az ös~zetett jövö időt («6y)leT» + folyamatos ige) elsösorb11n három S7.émléletjelentés teszi kötelezővé: a) A cselek vés tartóssága: Cezool<JI de•epo,11 .• 6YAY nepe1101U1T• xyi!o:11i:et mBe1111,-HJ 1w11epamypy (vö: B•ep« oeeepo11 ·• 11epeao)l111 xyilo- .11tecm•e1111y,o 11u11epamypy) b) A cselekvés általános, ismetlódó jellege. még be-fejczell cselekvés81 aktusok

esetén is: 3ma 6p11zaóa ecezóa 6y11e-r P1Jno!mAT1> ,,.,,,, (vö: 3ma úpu~atlt, eceu)a s1,mon11A.1a 111ra11) e) Általános. tényszerü közlés: no 11pue,oe e M oc1<ey 11 6yny nucaTh mefie (vö.: /10 11p11e31Je 6 M Qc1<ey J1 1111can me6e) A két nyelv jövö idejenek kifejezésmódjá t illetöen egy lényeges különbséget kell kfomeloünk. Igaz ugyan hogy a magyarban is van egyszerü es összeLetl jövő idő, csakhogy a magyarban az összetett jövő idii Általános tény közlése jövö idöben gyakran áll szemben egy szituáción belül ugyanazon cselekvés konkrétabb, eredményes végrehajtásával. Ennek illusztrálás:i ra O. P Rassz11dow, néhány példáját kölcsönözzük [R,1ss1.udova 1982, 73-78) hefeje7ell igével is S?.erkeizthetö ( m,?g fngnm mnndnni) míg az oro~z ban ez katego(ikusan tiltott. Az orosz befejezett ige jövö időben csakis - R - Bbt npoIHTaCTC MOi(} cnWmbJO l<O smopm1Ky? - 6 yizy 11aoewcb. •mio hogy el is olvasom).

IIITaTb, npoIHT alO (Olvasni fogom, remélem. c.11wwllJ1 cm10::,mom emydPmnóy;teTBHCaTL ÖOKttaO K a N8bl ~yMae• me. 011 uanHWcT? ( Hal/011am hogy ez a hallgató refertít1111101 fog íroi segédige nélkül, mim ö nálló igei állitmány szerepelhet. Ezt az egyebként jól ismert alapszabályt (mely alól még kivétel sincs) a zért hangsúlyozzuk , mert a nyelvtanárok a megmondhatói. hogy a * 6yi)y c1<aJa1110, 6yi)y 110., y•1umb stb tipusú súlyos vétségek még a nyelvtanulás viszonylag előrehaladottabb szakaszában is fel-felbukkannak Az alábbiakban összehasonlitjuk az eredményesen végbemenö cselekvést jelölő egyszerű jövö idöt az összetcu jövő idő különbözö aspcktusjelentéseivel. Az :lltalános tényközlö (összetell) jövö idö csak ritkán mosódik össze s konkrét egyszerű jővö idővel (erre példa szintén Rasszudová tól : <{;,,u 61>1 6yóeme tle11omb ee4ep1w? - 6y11y 11o•mi-WBaTh 1<1111zy. A felcserélés

lehetséges ,LloIHTalO 1<111uy). A folyamatos ige befejezettre cserélése általában értelemzavaró. EC11u ow 6y111rre on:pwuaTb (vö: •om1<pocme) 01<110. y6epume e 11oi1oxo111m,a I1eembI Ecn11 8bl 6yncTe noi<ynaTh 6wre- Egyszeri tartós jövö idejű cse.lekvés: Kozoa ,.,, 6y1:1e111 o6cyll<Jlall, IIIUJII , 6bl t AIO>ICem e cOeAaJm, C80U Egyszeri bcfejezeu jövö idejü cselekvés: Mo, o6cy111tM ww11 11 11peiJ.10:,,c1111 ew IJ11J1 ymoep:,,coemu, (M ujd szók tették ezt: w.ueLlluu9 Amikor tárgyalni fogjuk/meg fogj11k vitatni o rerver . ") 111eg1•itatj11k a tervet . ·; Ha az összetett jövő idö a folyamat tartósságát emeli ki, akkor e hhez mindig valamilyen fajta egyidejűség kapcsolha tó . A bcfejezell egyszerü jövő idő egymás utáni cselekvések sorában képzelhető el, ill. részleges egyidejűségnél egy tartós folyamat metszéseként. Vö : llmm ow 6y)lne 3aJJBMaTbCII 3m11,;1,u 6onpoC.aMu, Mbl o6cyaeM: oecb nnau.

lsmétlödő jö,·ő idejű cselekvés: fJ 8CeziJa 808peMH 6y.!l) COOÓIJl&ll, 06 1a,11c11e111111;r ( Mhulig idejében fogom közölni. ) &2 Amíg maguk ezekkel a kérdésekkel foglalkoinak, mi megvitatjuk a reljes rervet. Mit go11dol. megírja?) mtt1 a meamp (vö.: *N.ynume) 603bMWne 110J1Ca11yt"ícma u ,uue Egyszerű mondatokban a jövő idejü tényközlés t a «euiii» hangsúlyozza, éppen úgy, mint ahogy a múltban a.z y:,,ce vagy oiJ1w:>KiJb1 határo- (Még 1utlako!ód11nk majd). llotíiJe,i u y3naeM. (Megyünk és megrutlakolj11k/ kiderítjük). JI 6y11.y e111i! npKIIHMBTb RCl({lp- Vö. ! R ce1i•1ac t!pHMy n1<(1pcm80 (Mindjárt beveszem a gyógy- Mbl 6yl1.e1 e111ii ylll&BllTb cmeo. (Még veszek majd be gyógyszert) szert) Röviden áttekintettük a jövő idö alapvetö aspektusjelentéseit, amelyek új ruchúvalókat nem támasztanak a már részletesebben tárgyalt múlt idöböz képest. Az aspektus- cs időviszonyok

kiíejeződesét különböző modális jelentések is ániyalhatják. Egyszeri jövő idejű cselekvés: Cetil.ac 9 coofüuy, 1w1we ,a,e11e11u,q 11po11sow1111 (Mindjtírl köz•• ) iom 83 3.6 Az aspektus némely modális funkciója Az orosz modális jelentesek kifejeződését oktatási gyakorla1unkban az igeospektus sajá1os használati módjaként szokás 1árgyalni. E helyen nem lehet célunk a modalitás elméleti kérdéseinek kifejtése. A problémakör gazdag irodalmát, különböző felfogásait Per, Jrtván tekinti át összefoglaló jellegu tanulmányában azoros2 nyelv anyaga alapján [Pete 1970). Az alábbiakban az orosz befejezett és folyamatos ige po1enciális jelentéseivel foglalkozunk a magyar k:ifeje1.esi módokkal egybevetve majd azokat az esetekel foglaljuk össze, amikor a folyamatos ige jelenlése a cselekvés s1-ándékoltságának árnyalatával ga1.dagodik Egyéb modális jelent.ések a főnévi igenevek tárgyahisakor külön fejezelbcn kapnak

nagyobb bangsúlyL 3.61 Potenciális jelentés klfeje:rodése beíejeutt igéknél A befejezett igeaspektus jelentéseire legszembetűnőbben akkor képes nirakódni a potencialitás ámyalat11. ha az ige ún egyszerüjövö időbeli alakjában szerepel. A befejezeu ige potenciális jelentese könnyen levezethető a jövö idöböl, s különösen a 11e tagadó partikulával alkotott kapcsolatában fordul elő gyakran. «Muozo op)mX npu,wep/H/ eu1ii w11e 6 ZOA06Y npuxooum. t>a scew ue paeetalKeun» o:vpie11e8, CAte{tllb) "Spk más példa j 11t még f1Z eszembe, de mindent nem lehet elmesélni. E példa egyúttal azt is ér1.ékelteti, hogy az egyes szám második személyű alak gyakran szerepel á lialános alanyként potenciális jelentésben. A magyar megfeleltetéskor nem kell felléllenül a „nem tud", .,nem képes" . ,ké plelen", ,nem lehet" kifojezéseket használnunk, de a mondalból ki kell 1únnie annak hogy a cselekvés végrehajtásának

ktpességé1 tagadjuk s nem pusztán neutrális egyszerű jövő idöröl van szó Amíg a magyar nyelvben az íge mellett lehetsegesek az imént felsorolt potencialitásra utaló szók, szókapcsolatok. addig ezt a jelentest az oro~zban a befejezett ige önállóan is teljesíteni tudja. Némely esetben a magyarban sem szükséges a .,képes", ,tud stb S?avak felvétele elegendő a megfelelö szór,end kialaki1ása; Ct<oabKO spe,11e11u? - He CKaii.y me6e lacbl MOii ocma11oll11A11Cb A kiemelt res-t fordításaként 84 Meg nem mondom neked helyénvaló, merl egyenértékű a nem tudom m~g".°~da,,; neked változanal A •Nem mu11d<1m meg viszont a fenti sz11uac1oban helytelen, meri po tencialitás nélkúlí egyszeni jövö időt és tagadást fejei ki. A gyakran ballon Bw 11e CKU1H;eme? kerdés pragmatikailag óhajt kérést íejez ki - magyarul: Megmonda11á f11em mo11da11á meg .? 8 OByx c106aX Jmow 11e paccKaJ1Ce1ub A fenti elv szerint e helyen is lehetséges:

Két szóban ezt el nem mondod, meri ez az1 fejezi ki, hogy Két s:óban ezt nem lehet elmo11danifel nem mor,tlhatodfaz ember nem tudja elmondani. Más esetekben úgy adódik, hogy egyérlelmüen a körúlírásos változatot helyezi előtérbe a magyar nyelvszokás: lie npui)yMa/0, KOK abl1imu 1111020 110Aoxe11U11. Keptclen vagyok bármit is kitalálni, hogyan leheme kikeriilni ebblíl o helyzetből. 11C ympa 011:,,ciJuK coóupaemcR ti 6cé /IIIKQK ue co6epe111CR» (nayCTOSCKHli, Bccno~OlíCTBO). Reggel óta esőre áll, de csak nem akar esni (nem képes esni) , Vö. még: JI 11u1<ox 11e noüMy. Sehogy sem tudom megérteni 11 1111xaK ne omKpOIO iJsepb Sehogy j•e11r tudom kinyitni az ajtót. A befejezett igealak á llító monda1U3 ban is kifejezhet potenciális jelentést, összefonódva a jövő idö kifejezesével. mini alapvető funkciójával: KOK mbl dyAraewb, zt>e s ,mo opeMR 00C!l10lleWb l/6ClllbJ? (. ZOC Mlle 8 31110 6pC,IA Q(ICIIIOlllb 1/6embli Mit gondolsz, hal

lehet il.~enkor virágokttt szerezni? (" hol szerezhetnék/ szere1.zek virágokat) ~ oros~ befejc:zc11 igékhez kötődő polendális jelen1és a magyarban, ammt röviden nyomon követhettük, különböző segédszókkal - tud, képes, lehet - vagy némely igekö1ös ige esetén a megfelelő szórend segítsegével (igekötő-tagadószó-ige sumélyragos alakja) adható viszsza. Te-rmészc1csen az oroszban is lehetségesek más eszközök, például, amikor a polencialilás szigorúan egy adoll szintaktikai si.erkezelhez kötődik, vagy amikor a képesség kifeje7.ésére modiilis szavakat haswá• lunk. Vessük össze az alábbi szinonim mondatokat: Tbl 11e omBem11U1b ua Jmom sonpoc. Teóe ne omttemwn& ua :,mom t10npoc Tbl ne ,uoJfCetub omBemwnb na :,mom sonpoc. Némely o lyan befejezett ige, amelyeknél a cselekvés eredményes végrehajtását viszonylag hosszú, s akadályokba ütköző folyamat el6zí meg (ilyet természelesen i:mperfektív ige fejez ki), múlt idejű

alakjában is felveheti a pote,nciális jelenlest. Ehhez azonban feltétlenül szükséges 85 n szövegkörnyezet hatékony támogatása: «ll11c0Ma 011 ze11ept1Ay 11e 11anuca;r. ,!ly Ma,1, Jl)M&JI H RHKaK ue BLl!l)MJIJI smow nucb<1a» (-lexos, CMepTb illBOBl!HKa). ••• •Gondolkodott, gondolkodott, de sehogyan sem tudta kigondolni ezr a levelet·. Ennek mintájára alkotható!( hasonló típusú mondatok. amelyekben a befejczeH ige potenciális jelentésű: Pewa11, pewo11, 110 11uKaK 11e pewu11 11aoa~y. YmewaA, ymewM. 110 11uKaK 11e ymewu.4 eii Próbálta/pr()bálgaila megoldani a feladatot, de sehogyan sem sikeriilt. Vigaszto/gattam/próbálram megvigasztalni. de sehogy sem tudtam (megvigasztalni). M,g}egyzis. Külön nem foglalkozunk a befeje2e11 igének azon fun kciójAval, amely állandó tul11jdonságok jclöJésévcl kapcsolatos. ttOu ,tu, JtJ06y>0 cnpa111<:y 00cm ,cé o61Jxc11um. HPf-)IO Oamy ,rpunowxum 11 (Rass:rudova 1982 S6J Uytnkor az ún szem~

léltctö„iihaJánosftó" Jelentés (unrnM.HO-ltJ>HMcpuoe 1ua1JeHnc) fonódik öme a poten• ciáli; jekn1~;el. 3.62 P9teociális jelentés kifejezödése folyamatos igéknél Amikor a potenciális jelentés nem egy konkrét esetTe vonatkozik, hanem általános érvényű, uzuális cselekvéssel összcffiggó, akkor rendszerint folyamatos ige használatos: «R ee como e mozo OHJI, KOK Bbl 11011eu.111c• 3()eco» ( A11iJpees) A Jf 11e c1111,o e mozo iJ11n ebben az összefüggésben: ·1111e .Moey c11amb e mow i)1u, a magyarban is kifejezhető puszta igével: Nem alszom az óta a nap óra ( = 11em tudok aludni) . A folyamatos igével kifejezett potenciális jelentés esetén az orosz és magyar nyelv lényegében azonos módon jár el. A tagadószó jelenléte vagy hiánya a potencialitás szempontjából nem lényeges. f<a1<0tÍ lPY3 DOAHHMBeT 1108blti Milye11 terhet emel meg (képes megemelni) az tij exkm•átor? scxa11amop? 3a i-axoe epe.MR opolieraeT 3mom

ft1e1111J•f idö alatt futja le ( képes lefumi) ez a fwó a szöz métert? 6ezyn cmo .Memp06? Xo3RliKa om11u~110 roToBKT. A !táziass:011y kitíinóen t15z (tud fóz11i). 86 Nemely folyamatos ige olyan gyakran szerepel potenciális jelentésben. hogy az ércelmezö szótárak azt mint külön lexikai jelentését adják meg. Vö XOOWllb: 011 IIOC✓te 60A/t311II e)lBa XO}tHT (alig 111d jörn/); aumamb: Po•tKe tuecmb 11em, 11 011a y:»ce cao6o11J10 •11rraeI ( múr folyékonya,1 o/vosj1ud olvasni): 1J11aaanlb: 011 OTJIH~no 11Jtaaaer ( kittin§crr úszik Jt11d usznt); e:toumo: Bbl e1Jtll1le oepxoM? ( Lovagoljt111J /01•agol11i?): lli!pamb: 8bt 11rpaele Ra ci;pllffl(e? ( Tud !teged,ilni?). Igen könnyen fejleszt ki a 2011opu1hb ige potenciális jelentést: 011 Z06opum no-,ftpOHI/Y3CKtl. 011 xoporuo Z060pum 110-ifipam1y11cKu 011 zo8op11m no-!Jipalll/)3CKII? Ha KQJ(/IX 113t,11<ax /lbt Z08óp11me? M. J Glovinszkqja megemlíti, hogy a potenciális jelentést célszerű külön

lexikai jelentésnek vennünk alkk;o(, amikor a potenciális ércelmezés egy adott mondatban valószínü.bb, mint a centrális aspektusjelentésnek számitó „aktuális-tartós" vagy uzuálisjeleotés Ezzel nagy vonalakban egyet lehetne érteni, de a további kifejtés során maga a szerzö ébreszt kétségeket: a) Aspektusjelentés vagy lexikai jelent~-e a potencíalitás az «011a 11oem», «011 pucyem » mondatokban. amelyekben Glovinszkaja egyenrangúnak feltételezi a képességre utalást a tartós vagy uzuális cselekvéssel? b) Bizonyosan álUlható-e, hogy az 11011a uepaem 110 ci-puni-e» megfelelö szövegkörnyezet hiányában elsösorban potenciális ertelmezést vált ki , s csak másodsorban érzékeljük tartós cselekvést jelölöoek vagy uzuális jelentésfutek? Már a fenti példamondatok is mutauák, hogy a képesség jelentése még a potenciális jelentést könynyen kifejlesztö igéknél is csak meghatározott körűlmények hatásara aktualizálódik.

Glovinszkaja részleesen kifejti, mennyire különbözö tényezőktől függ a potenciális jelentés kifejezödésének lebetösége a folyamatos igében. a) Az 011 zoBopum 110-,ftpa1111y3cKu mondat kétségtelenül inkább potenciális, semmint aktuális folyamatot vagy uzuális csele.kvést jelölő Ha azonban betöltjük az ige egyéb bövítményi pozícióit is, csökken vagy elvész a potenciális jelentés értelmezésének valószínűsége. Például: 011 Z060p11m e ci.uroM no-,ftpal/y3ci-u uzuális jelentésű De a cselekvés egy megfelelő határozószó betoldásakor újból potenciális értelmezést kap: 011 OTJlllIRO Z06opum e CblllOM 110-gjpQ/lt/YCKtl. b) Nem közömbös az igével kapcsolódó, szubjektumkénl szereplö fönév jelentéstartalma: például. a n epeaO!lllfK i!Osopum no-,ftpamJJ1- 87 CKu. MyJw1<aHT uzpaem Hl/ cKpunKe mondatok kézenfekvő értelmezése: vagy tartós cselekvés. vagy uzuális, de semmiképpen sem potenciális e) Az o lyan

id6haLározók, mint ce,í~ac, u c)a11111,11i .lf0Me11m ill 11no2c>a, 061,1~110. ecezoa megfosztják a folyamatos igét a potenciális jelcotéstől és az aktuális folyamatot, ill. az ismétlödést hangsúlyozzák d) A B" 20Bo11ume 110-~pa1111y~C><u? mondat is csak akkor potenciális jelentésű, ha a logikai hangsúly az álliLmányra esik. Ha a kérdés predikátumaként az intonációs dallamcsúcs a bővítmény hangsúlyos szótagára esik, akkor az ige nem fejezhet ki képességet Vö: Bw Z060pw11e no-♦paH(1YX1<1t? B1,1 uzpaeme 11a c1<pún1<e? [vö.: Glovinszkaja 1982, 56-58]. A fenti megállapítások a magyar nyelvre is átvihetők, sót egyetemes érvényünek látszanak. E korlátozó-szabalyozó tényezők véleményünk szerint ameUen szólnak. hogy ne tekintsük némely folyamatos ige potenciáJis jelentését az ige egyik lexikai jelenLésénck, hanem az ige lexikai jelentésével ÖSSlCfüggő, bizonyos kontextusfellételek melleu a

ktualizálódó „perifériá lis szcmléletjelentéseknek. 3.63 A s-Lándékoltság árnyalata az összetett jövő idö éti az cgyszerO folyamatos jöv6 idO alakjaiban Sajátos vonása az orosz összeten jövö idönek , hogy könnyen kiegészítö jelentést fejleszt k:i: a cselekvés szándékollságának árnyalatát. Ez a jelentés legnyilvánvalóbban a kérdömondatokban mutatkozi k meg. A kérdőszó nélküli kérdőmondatokban a logikai hangsúly (intonációs kiemelés dallamcsúcs formájában) a 6w11b segédige megfelelö aJakjára esik. A magyar megfeleltetéskor kevésbé látszik szerencsésnek az összetett jővö idö ("fog" + föige), inkább az egyszerű jövö idő, vagy a szándékol kifejező igék valamelyikével történő kőrúlírás adja viss1.a hűen az orosz mondatban rejlő modális árnyalatot. B1,1 6yoeme 8blX001m1b? B1,1 6yc>eme caot1mbCR? r,., 6yoeiuo nwnb „a,í? Lfmo 88 6bl 6yi1eme 30KOJblBamb? Leszáll? Leül? / Le akar

ülni? Iszol teát? / Kérsz teát? Mit óhajtanak rendelni? A magyar összetell jövő idős szerke1.el ebben a jelentésámyalatban akkor látszik a hasonló szerkesztésű o rosz mondat ekv.ivalensének, ha tagadószócská val áll: Jf 11e 6yi)y 6036pau1am1>c11 113-30 JIIUJ20. R 11e 6yoy 1103111/lbl.I e 31/IIU,, He 6yoe,r ce,ívac cnopumb. Nemfogok ( nem óhajtok) emitltl visszamenni. Nem fogok (nem kívánok) 1•eszöd11í ezzel. Nem fog,mk most vitatkozni. Az ilyen tipusú igés szerke-tetek modális funkcióját általában lexikailag is fokozhatjuk, ba az infinitivuszt a kezdés jelentésű cmamb ige személyragos alakjával kapcsoljuk tagadó szerke1.etben: R He cmaHy 06 amo,,i c11op1m11, (Nem kezdek/nem 6ltajtok erről vitatkozni) . Úgy véljük, az összetetLjövö idös szerkezet szándékohság-jelentésének felszínre kerülését elsősorban a kérdömondatok (állító vagy tagadó) és kijelentő tagadó mondatok segítik elö. Ha ez a feltétel oem

teljesül. akkor az elsőd leges aspektusjelentések a meghatározók Min deneseLre a tényközlő folyamat-jelentés hátterében meghúzódhat a szándék kifejezésének árnyalata. Ezzel kapcsolatban hasonlítsuk össze az összetett és egyszerű jövő idöt 0. P Rasszudovo kontras-ttpéldáján [Rasszudova 1982, 80]: Ec111J 0116y,11cT y xoJllfTb, BWJOBHTe Ec1111 oH yiiJJ.i!T, 8bl306ume ,re1111 MCUil. Az első mondat igeidő-aspektus funkciója: egy folyamatos jövő idejű cselekvésbe „beékelődik" egy másik (befejezett) cselekvés, részleges (.,metszö") egyidejűséget léLrehozva, miközben a szituáció felkeltheti a S7.ándékohság árnyalatának, mint kísérő-kiegészítő jelentésnek a képzetét: Ha majd ( az illető) távozni készül, l,/vjo11 A második mondat• ban az egymást követö i-selekvések igealakjai, igy az «yúoiim11 is, egés7.ében szemlélt, teljes cselekvést fejeznek ki: Ha eltávozik ( = !,a már elmem ). 1iefo11 •

Végezetill röviden arra a jelenségre is kitérünk. amikor a jövő időt a folyamatos ige jelen idejű személyragos a.lakja is kifejezi, azaz megengedi a jövőre u1aló ko ntextuális elemek kapcsolódását Példák: «R 6yiJyu1e1i 3UAtoli yeJJKaJO sa zpa11u11y» (Typ21mee. Hax11e611w1) «3asmpa 89 impoM BblJJCTa10, 8 80CKpece11be 111paro c11e1<niaKAb» ( <l>eou11, Kocmiip) . <1TloeoeM K MaweHbKe: Albl cezoi>1111 y 1/UX BCTpcqaeM po:,,coecm8o.» ( ne,·Koa. ){(e,uqy:,,cHoe o:,,cepeAbe) «TTocAe3aampa 11pucmy11mo Kpa6o• me» (TpoenOAbCKuií, 3anucKu a2po110Ma} . «MaKCUM me6e 3aempa napy 3aKa3blBaio» ( fexoB. llocAe 6eHetfmca) Tlyen és hasonló esetekben a jelen idejű alak metaforikusan nyomósit, azaz már folyamatban levő tényként kezeli a jövőben bekövetkező cselekvést, s ezáltal fejezi ki a beszélő szándékilt., elhatározását, eltökélt· ségét. Érzékelteti ezt a közlekedésben gyakran elhangzó kérdés: a Bb1 BLlXO,!IIITC 1(0

C.4eiJy10u1eü? kérdés szinonim a Bbi 6y,111rrc Bl>U<OJJHTb? változattal, mert m.indkettőbe benne rejlik a srándék, az eltervezés árnyalata. Bizonyára ez a magyarázat, hogy a befejezett igét ebben a szituációban nem használja az orosz. Állító mondatban viszont csekély jelentésárnyalat-változtatássalmindkét szemléletű alak lehetséges: Ceií• qac J1 Bwxo,icy/awiíoy (Mindjárt leszállok); 3oecb -JI ei,,xo:,,cy/Bo1iíoy (Itt leszállok). Nagy általánosságban a fentiek ellenére úgy véljük, oktatási szempontból, mindenekelőtt természetesen a nem orosz anyanyelvűeknek megnyugtatóbb ahhoz a jól ismert „s7.a há lyho," igazodniuk, hogy egyszerű jövő idő kifejezésére a befejezett ige szolgál. Ebből különösebb baj, rendszerbeli hiba nem származhat. Nehéz elhatárolni ugyanis azon folyamatos igék körét, amelyek a fentebb leírtak szerint a jövő idő szolgálatában állhatnak. Leginkább a mozgást jelentő igéknél

szokásos ez a fajta használat, de azok közül sem mindegyiknél lehetséges. Vö: Be~epo. 11 uoy e Ku110 Rpues:HCmo ( npUAema,o) 3aempa CKopo yxo:HCy -helyes mondatok, míg a következők helytelenek: • J/ ce,iqac np1mou1y K„uzy ( helyesen: 11pui,ecy) . •cewiJn,1 ee„epo,u J1 npuxo,icy panbuie ( helyesen: npuoy). • nocAe o6eoa J1 3a6eza10 K me6e (helyesen: 3a6ezy) További nehézséget jelent, hogy egy gyakran jövő időben használt folyamatos ige (pl. ye3:,,camb) általános érvényű jövő idejű használatát több tényező is korlátozza. Hasonlítsuk össze: 3asmpa 11 ye3:,,ca10/yeoy - egyaránt helyes. Ec11u 3a8mpa J1 yeay (nem: *ye3,11ea10) - csak a befejezett ige helyes. De: Ec.,ru J1 yeoy 3aeTpa - ilyen akruá tis tagolás mellett az idöhatározón van a logikai hangsúly, a mondatban az ye3,ica10 folyamatos alak is állhat. 1 Valamennyi szépirodalmi példamondat forrása: Bondarko J97 1, 154-ISS. 3.7 Általános összegezés Amikor a magyar nyelvben is

igeaspektusról beszélünk, hangsúlyozzuk, hogy ez nem szláv típusú. Az igeaspektus jelenléte annyiban vitatható a magyar nyelvben, hogy az semmiképpen sem szláv típusú morfológiai kategória Amikor az orosz igeaspektust magyar szemmel vizsgáljuk, azt találjuk, hogy az oroszban az adott jelentések rendszerszerű­ en, meghatározott morfológiai alakban testet öltve fejeződnek ki, ezzel szemben a megfelelő magyar kifejezési módok rendkívül sokrétűek. A magyarban gyakori lexikai eszközökkel történő k.ifejezésmódban is benne vannak a grammatikai szignálok, az aspektus „rejtett kijelzései", de mégis, az owsz aspektusból kiindulva, a magyar megfeleltetések kapcsán jogosabb az orosz aspektusjelentések magyar kompenzátorairól beszélni. Az orosz „vid" alapvetően különbözik a nem szláv típusú magyar igeszemlélettöl: az orosz nyelv az aspektusjelentéseket kötelezően, grammatikalizált eszközei révén mindig kifejezi, mert ezt

a morfológiailag megvalósuló aspektusbeli oppozíció egyszerűen és következetesen k.i tudja fejezni - ezzel szemben a magyar nyelv elsősorban köz wn/1; az általunk vizsgált aspektusjelentéseket, de nem mindig a felszínen tetten érhetően, formailag nem kö1elezőe11, mert az ezt szolgáló eszköztára heterogénebb, kevésbé szabályozotL. Nemcsak az tűnik föl, hogy egy adott megfelelést nem mindig ugyanaz a kifejezésmód közvetít, hanem az is, hogy egy adott kifejezésmód nem mindig ugyanazt a tartalmat hordozza. Ez utóbbinak pregnáns példája az elváló igekötő, amely gyakran a folyamatosítás mutatója (vö.: bevette a gyógyszert - vette be a gyógyszer/), de különböző kontextuális megszorításokkal befejezett cselekvéssel kapcsolatos (vö: Az imént vettem be a gyógyszert; Kiment a konyhába és gyógyszert veti be). Az orosz és a magyar aspektus a prefixálás útján történő perfektiválásban hasonlít egymáshoz, jó llehet a magyar

igekötő jelentésmódosító funkciója dominánsabb, mint az orosz prefixumé. Ezzel magyarázható, hogy nyelvünk a befejezett cselekvéseket ritkábban kénytelen lexikailag kifejezni, mint az időben tartós imperfektiv folyamatokat. Amikor az oroszban az előképző „lexikailag üres", azaz pusztán aspektust képez, annak elhagyása (deperfektiválás) eredményezi a folyamatositást ( coe- 91 Aamb-+OelMmb). Ez ritkábban ugyan, a magyarban is megtörténik (megfr-,ir;felszánt-,szám) . Mégis, az igekötős magyar igék többsége az orosz aspektus szemüvegén keresztül nézve nem teljes értékü, ,.csonka" képzödrnények, men az orosz prefixális befejezett igék nagy része imperfektiválható, rnig a magyarban nincsen ilyen értelemben vett tisztán grammatikai folyamat. Ebből nemcsak a folyamatositás sokfélesége következik, hanem az is, hogy a magyar befejezett igéket használ történeti jelenben, amennyiben azok befejezett múltbeli

események leírására szolgálnak. Az ebből adódó negatív transzfer súlyos nyelvi hibának s érteleonavarónak számít az oroszban, ugyanis az orosz aspektusban imperfektiv igék állnak rendelkezésre, h.ogy közvetítsék a befejezettség jelentését jelen időben, mi,g a megfelelö perfektív alakok a jövő időre utalnak. Az aspektus aszimmetrikus megjelenési formája a két nyelv vonatko- . zásában abból is adódik, hogy a magyarban nem része az aspektusjelentésnek az, ami az oroszban jellegzetesen aspektusértékü. Ilyen például az ismétlődés, amely következtében a magyarban - eUentétben az orosszal - nincs befejezettröl folyamatosra váltás. Az ún. ,, kétirányú" (oda-vissza) cselekvés jelentésének kifejeződése az aspektushoz kötött az orosz mozgást jelentő prefixumos imperfektív igéknél, a magyar nyelvben viszont ennek formális megjelenése elma• rad, a mozgást végrehajtott szubjektum pillanatnyi helyzete az adon

sz.ituációban meghatározható, bangi;úlyozás esetén lexikailag is körülírható Többértelmezhetöségröl, mégis, általában az orosz folyamatos igék kapcsán beszélünk. lmperfektív igés szószerkezetek ezért csak aspektuális körüJménybatározókkal együtt vagy azok nélkül, tágabb aspektuális szituációban értelmezhetők, fordíthatók teljes biztonsággal Több modális jelentés az igeidő-aspektus jelentésekből levezethető. Ermek vázlatos áttekintése is azt mutatta, hogy a viszonylag következetesen alkalmazható orosz megjelenési formáva I egy kevésbé siabályszerü, kifejez&eszközeiben szerteágazóbb magyar megfelelés áll szemben. 4. AZ ASPEKTUSFORMÁK HASZNÁLATA A FELSZÖLITÖ MÓD MÁSODIK SZEMÉLYÉBEN Az a5,pektus és más igei kategóriák kölcsönviszonyának vizsgálatáb?n kituntetett helyet foglal el az aspektus és a felszólító mód összefüggeseinek kérdése. A rendelkezésünkre álló gazdag szakirodalomból mi

elsősorban Bihari J.-A N Tyihonov, Ferenczy Gy, Pete/,, valamint 0: P. R°:szurúJva munkáira támaszkodunk, szem előtt tartva az iskola, oktatasban leggyakrabban előforduló kifejezéseket Az aspektus használata felszólító módban fiigg: a) a mondat tartalmától (állító vagy tagadó) b) a cselekvés jellegétől (egyszeri vagy ismétlődő) c) a beszélö és a beszélötárs között kialakult „függőségi" viszonytól, aze viszonyból eredö stílusbeli tényezőktől valamint a konszitua ció jellegétől. A felszólító mód heterogén szemantikai jellegére mutat rá O. P Rasszud~v?,.ami~or az igemód és az aspektus kölcsönös viszonyáról ir: „A felswl1to mód az oroszban többjelentésű. A beszélő a felsz61ít6 módú formával felszólíthat a cselekvés végrehajtására kérheti annak el,;égzé~ét, kifejezhet tanácsol. rendelkezést, megengedés!, parancsot, kovetelest stb. Ezen expresszív modális jelentések kifejezésében hol az egyik,

hol a másik aspektusfo.n na vesz részt" [Rasszudova 1982 129-130; ford. tőlünk: T LJ , 1 92 L.: Bi~ari- Tyihonov 1968; Ferener 1983; Pete 1968; Rasszudova 1982 93 4.1 Hasmálati sajátosságok a felszólító módoi áll/tó szerkezetekben 4.1l A folyamatos aspektus használati saját?sságai a) A beszélö (felszólító) és a beszélötárs (felswlított) között nincs semmiféle in. függöségi viszony, ami azt jelenti, hogy a felszólított a felszólítás tartalmától függetlenül a saját akarata, belátása, elképzelése, kedve szer.nt cselekedhet Mindez nyomon követhető meghívás, tanács, kívánság, kJnáJás kifejezésekor, j elszavakban, reklámszövegekben Ha az adott felszólítás tartalmát tekintve idöben lokalizálatlan (nem vona:kozik konkrét időpontra) - mint a jelszavakban é.~ a reklámokban-, úgy a folyamatos alak jogosultságát támogatja egy bizonyos ,,belsö" uzualitás is, amely az ilyen mondatokban tükröződik.

fipMXOJlllT</npHeJll<aih"e K HOM 6 tocnw! 3aXOJlll KO Mlle se11epóltl! Bbo~opna:n,aaií noc1<.opeú BooB-pautaiC11 cKopeU! Bepa Kou<J;embl! XpaBHTe i/~llb?U • c6ep1<acce! llpoAemaf)IIU «cex cmpa11 coeou- Jöjjön el hozzánk vendégségbe! Este nézz be hozzám! . Gyógyulj meg mihamarabb! Térj Mza mihamarabb Vegyél cukrot! (kínálóskor) Tartsa pénzét takarékban! Világ proletárjai egyesüljetek! Hllúmec,,. Co6mo,nairre muwuny/ 11ucmomy! Pa3AeJTAii • anaCTByii! Oxpaurin Aec 0111 no:,,capa! Tartsatok csendet! Ügyeljetek a tisztaságra! Oszd meg és uralkodj! Óvja az erdőt a tííztől! b) A felszólító engedélyt ad, beleegyezik abba, hogy a beszélőtárs végrehajtsa a· cselekvést, a felszólítónak nincs ellenére a cselekvés. Az ilyen szituációkban a magyarban is a már folyamatositott igét használjuk (elhagyjuk az igekötőt): - J.10:>H:HO eKitl-OtttUilb pai)uó? - Be lehet kapcsolni a rádiót? - 8 1<moqaií! -

Kapcsold (csak)! - Be lehet/szabad menni? - Menj (csak)! - Mó:HCHO 80űmu? . - Bxo.1tu! Ha a felszólító szemszögéből vizsgáljuk a fenti példákat, könnyen beláthatjuk, hogy itt is hiányzik a függöségi viszony a két személy között, hiszen a kérdező tehet amit akar, ha akar, cselekszik, ha nem akar, nem cselekszik. Jelen esetben annak nincs jelentösége, hogy nyilván akar, éppen ezért kérdez Nem buzdításról van tehát szó, hanem puszta beleegyezésröl. e) Ismétlődés vagy egyszeri folyamatos cselekvés eset.én Az egyszeri folyamatot tartalmazó mondatokban a felszólítás nemegyszer a cselekvés véghezvitelének a módjára utal, euel is erősítve a folyamatosságjelleget a cselekvésben: Ka:HCOblÜ nepept,18 on:pblBaiiTe ONHll U CT11paií1e l iJOCKUÍ DpRXOJl.11 " na," nollau1e! ilC.aR M t Hfl, u Jf sepuycr,. To,tbl<O ooe11• ll(JUI . (CtLuo1100) lf.HTaii Me)lJleueee, Jf 11uc1ezo ue no-uuJ1aro nmnHTe p036opeueo! L·oaopo

rpolltle! M°ín<len szrinetben nyi.>Satok abla-" kot, és töröljétek le a ráblátl Gyakrabban gyere el hozzánk! Várj reám. s én megjövijk, hogyha vársz nagyon. (Lányi S) OJvass lassabban, semmit sem ér„ tek. l.rjatok olvas/uuóan! Besie1j hangosabban! d) A beszélő a cselekvés megkezdésére vagy a megszakított cselekvés folytatására szólit fel, esetleg sietteti a cselekvés végrebajtisát. 1 Ilyen esetben az ige mindig folyamatos, függetlenül attól, hogy van-e tárgy a s,,erkezetbe11 vagy nincs. Bcraeaií cKopeü. yJ1Ce 8 •acoa! lim,ií nep8oe 11pei!AoJ1CeHue/ flo11eA,y t1bl ocmauo6u11uc1,? Toso- Kelj fel, már 8 óra! Olvasd az első momlator! Miért állt meg? Beszéljen tovább! paTe i!aAbutel lfmo 6bl,tO 8 LUKOAe? PaccKa3bl· Mi volt t1z iskolában? Mesélj! Baií! „Kezdő jelentéssel" találkozunk katonai vagy sporttal kapcsolatos vezénys,.avakban, és általában ott, ahol a felszólítással a beszélő siettet- Az ún.

•keidő jelentésről" a főnévi igeneves s;xrlcc1etek kapcsán ré~zletcscbben is szólunk. 1 95 94 I ni akarja a cselekvés végrehajtását, mintegy a beszéd (fe lszólítás) idő­ pontjához közelítve a cselekvést a folyamatos igével. Eppen ezért a hasonló jellegű kijelentések eléggé kategorikus, néha udvariatlan, sőt durva felszólítás! is tartalmazhatnak. Oszolj! Igazodj! Feküdj! Lóról! vagy Gépkocsiról! Törzshajlítás előre! Takarodj innen! Menj innen! Öltözz már, [e/tartasz minket! Pacxo.w,ci! PaaHaiíc11! JlOll<JICL! Cne1aii! Ha1rnolllliíTec1> enepe1.1! Y6Kpalica omc10oa! Yxo/.lH omc,oiJa! O.neaaiíc11, mbl nac 3aiJep:,,cusaeu1bl A magyarban a „kezdö jelentés" nem kötődik kifejezetten az aspektushoz, jóllehet az igekötő nélküli, tartós cselekvést jelölő igéknél fellelhető a „kezdés" némi árnyalata. Vö: Olvasd az első mondawt! ( ti kezdd el olvasni) - Oh·asd el az első mondatot!

(befejezett, totális cselekvés) 1 4.12 A befeje1ett aspektus használati sajátosságai Befejezett aspektusú igével kifejezhetünk tanácsot, kérést, parancsot: On.:poiiTe ,muzu! COTpH e iJocKuf HalUIUIH na iJoc1<e iJo,waumee 3aiJa- Nyissátok ki a köny veket! Töröld le a táblát 1 lrd fel a táblára a házi feladato t! 11ue! Cruomne e oocKu: npeiJ110:,,cenu11! " ! BoH}ll(Te, Bcram,Te! HaiíJ.IHTe 11a 1<apme 31110m wpoo! 96 Másoljátok le a mondatokar a tábláról! Tessék! (Jöjjön be!) [- ha kopognak ai ajtón] Álljatok fel! Keressétek meg a térképen ezt a várost! Ilpoc,qymaJiTe iJua1102 1 YCTanoaHTe 11poe1<mop! Bi<JUofllTe Maw11111otjjo11! l8J.lépB11Te iumopbl! Pa11.1iipnnTe u,mopbl! COCTaBt.Te oua1102! Pa31.1airre mempaou! Co6epHTe mempaou! Tiepeci<all<JI cooep;,,ca11ue pacc1<a• 3af Pa1)lenHTe ooc1<y na iJse ~acmu! 3aruwurre 3mu CII06a 6 6GIUUX mempaiJ11x! C11ro, 1< AniJpe,o/ Tioileií 114em1,1! IlpoaeTpHTC KlltlCc!

ITpP1>1RTe 3mo I< cseoenwo! IlOCTasi.Te 8011poc K 31110-"Y c110- Hallgassátok meg a párbeszédet! Állítsátok be az irásvetítőt! Kapcsoljátok be ti lltllgnót! Húzzátok be " sötétítőt! Húzzátok szét a sötétítőt! Alkossatok párbeszédet! Osszátok ki a fozeteket! Szedjétek össze a fiizeteket! Mondd el az elbeszélés tartalmát! Osszátok két részre a táblát! lrjátok a Jiizerbe ezeket a szavakat! Ülj ( oda) Andrej mellé! Öntözd meg a virágokat! Szellöztessétek ki az osztályt! Vegyétek ezt tud,0másul! Tegyetek fel kérdést erre a s.zára! ay! 4.13 Néhány sajátos szembeállítás Számos nyelvtani vagy nyelvi jelenség tanulmányozása közben akadhatnak olyan esetek, amikor az ok-okozat összefüggésében az ok kiderítése nehézkessé válik, a „Miért van így?" kérdésre nem tudunk egyértelmű választ adni. Az viszont aligha nyugtatna meg bárkit, ha annyit mondanánk: ,, . mert így alakult ki" Ha egyedi

esettel állunk szemben, vagy éppen meghatározható ezeknek a nehezen magyarázható összefüggéseknek a (nem túl nagy) megtanulható mennyisége, akkor talán elfogadható lehet a magyarázat mellőzése, de nem biztos, hogy célravezető is egyben. Ebben a részben mi most nem a „lcibúvókat", hanem a logikát kutatjuk néhány igen közhasználatú mondatban. Az oroszórán a hetes «BCTa111,Te!» vezényszóval szólítja fe.l az osztályt óra elején és végén, ugyanakkor a jelentés elhangzása után a felszólító forma már «C8/.IHTec1>!» - folyamatos aspektusú ige Kihall- 97 gatáskor a gyanúsítottat általában a befejezett <<C!1,nbre!» alakkal szólítják fel arra, hogy leüljön. Ha valakit megkérek , hogy üljön mellém, úgyszintén a befejezell alalc «CllAb KO Mnel>) használatos, ami stílusát tekintve azért nyilván nem egyezik a kihallgatáskor használt «CHJJ.bTel> formával. Ha valaki vendégségbe jön hozzánk,

miután már bejött a szobába, csakis a «Ca.o;oTe-Chl» kifejezéssel kináljuk hellyel az illetöt; a «C11,n1,Te!» hallatán esetleg: még meg is sértódbetne, mivel az előbbi a folyamatos alak - itt udvariasabb szíoezetü. A Nemzeti dal e Petőfi­ költemény első sorát BcTam, MaJrb»p, //3ose-r 01"ly3na befejezett szemlélet(i igével fordította oroszra a műfordító, ugyanakkor a nagy honvédő háború egyik igen közismert dala, a CBHlleHHaR soi!ua így kezdő­ dik: Bcraeaií, cmpa11a ozpo,w11a11, fi B~-ra.sail 11a CMepm11wü 6oü Miként magyarázható ezekben az esetekben az aspektus használata? Mitől udvariasabb a «CuHTecr.!» mint a «CHAbTe!»? Minden bizonnyal a felszólító és a felszólított közötti függőségi viszony jellege adja meg a választ a kérdésre. Ha van függőségi viszony a két személy között, akkor a szituáció kérést, parancsot, utasítást tartalmaz, és befejezett az ige («Cll.!XbTe!»), ha nincs függőségi

viszony, vagyis ha a felszólított a saját belátása suriöt cselekedhet, akkor a folyamatos alakot használjuk. A „kezdő jelentés" természetesen nem tartozik ide, mivel ott az Ege nem a függőségi viszony hiánya folytán folyamatos, hanem éppen a „kezdés" miatt. A függőségi viszonyt pedig a beszélő vagy felszólító alakítja ki. A függőségi viszony azt jelenti, hogy ha például kérek valakitől valamit, az az illetőtől függ, hogy teljesíti-e vagy sem, de számomra mindez nem közömbös. Tehát a felszólító függ a felszólítotiól Parancs, rendelkezés, utasítás kiadásakor - mivel azt a felszólított köteles végrehajtani - a felszólított függ a felszólítót61. Az ige mindkét esetben befejezett Ha tehát azt mondjuk valakinek: «CaJlllTeCb!», ez azért udvariasabb, mert egyúttal azt is kifejeztük vele, hogy a felszólított úgy tesz, ahogy jónak látja, ahogy neki jobb, kényelmesebb, nem parancsolunk neki, nem kérjük,

rábízzuk a döntést. Azért fogalmaztunk úgy. bogy „nem kérjük", mivel a kérés a bcs,,élö érdekeiből adódik, a bcsiélő s:zámára elónyös cselek.·ésre vonatkó:zik Ez egyébkent a dolgok terrnCS1.etes logikájából ered: senki nem kér olyan dolgot tudatosan, ami a kárára lenne aztán. A «Bc-raoail!» / «Bcrae1,!» vonatkozásában némileg más a helyzet. A «BcTaeaií!» forma azért nem nevezhető egyrészt udvariasnak, mert legtöbbször olyan kontextusokban jelenik meg, ahol „kezdő jelentésben" sürgetést fejez ki (BCTBBaií, ylKe 8 qacos!). Ha nincs szó sürgetésröl, akkor in is többnyire befejezett az: ige BCTaH1,Te! Álljatok fel! Másrészt pedig a scmaaamb/Bcmamb jelentése különbözik a cai)umbc11/ cecmb jelentésétől a cselekvés „ellentétes irányultságán" túlmenően abban is, hogy a sc11ianamb/scmamo általában a kényelmetlenebb, míg a caoum&c11/cecmb a kényelmesebb térbeli helyzetbe történő

kerülést jelenti. Ezért az előbbit inkább csak kémi, utasítani vagy parancsolni lehet a függőségi viszony fennállásával. Természetesen, ez is elképzelhető egy függőségi viszony nélküli s1ituáción belül is, mondjuk, ily módon: - Mo:>1e110 ,u11e acmamb 11e,u110:>1eKo? H ozu y MeHII 3ame1otu. - Bcraeaih"c! - Felálllzatok egy kicsit? Elzsibbadt a fábam. - Álljon csak! (Vagyis: Tegyen úgy, ahogy jónak látja, ahogy akar - nem kérjük, nem parancsolunk neki, beleegyezésünket adjuk aliba, hogy ha akar, feláll.) Ha a «CaJil!Teth!>> felszólító formát núnt az os;rn1,lyban a hetes részéról kiadott utasítást (de semmiképpen sem kérést!) tekintjük, akkor ismét célszerű az idösíkkal operálni. Arról van szó tudniillik, hogy tanórán a tanulók természetes állapota az ülés. A hetes jelentése után tehát felesleges „utasítani" a tanulókat erre a cselekvésre, mivel tudják, hogy mi fog következni. Elég pusztán

a cselekvés kezdőpontjára utalni a folyamatos igével, ez esetben viszont a „sürgetés" elmarad 1 • Végül megemlítünk még egy igen gyakran előforduló esetet. A Szovjetunióból, barátoktól kapott levelek végén sokszor a következőt olvashatjuk: Tiepe11aeaií npusem ceou,u pooumeA11M1 Ha a fentebb vázolt elveket vesszük figyelembe, a folyamatos alak használatát itt minden valószínűség szerint a társalgási stílus számlájára kell írnunk, fenntartva ugyanakkor a befejezett aspektus létjogosultságát az idézett mondatban: TicpeAaií npueem csouM pooumeA11,11"! Add át üdvözletemet a szlile- idnek! Pete István munkájában olvashatjuk, hogy a caUUcb!- ülj le!/ íoglalj helyet!, a tíl~b! - ülj fel!fülj le!, míg a 8CntMail! - kelj fel!, a ecmaub! pedig állj fel! jelentésben 1 használatos az cselek többségében (Pete 1983, 87). Ez a téoy nincs ellenlé1ben az á11aluok képviselt teóriával. 98 99 4.2 Használati

sajátosságok a fel~zólító módú tagadó szerkezetekben 4.2l A folyamatos aspektus használati sajlitos9ágai Felszórító módban tagadáskor az orosz ige mindkét aspektusformája elófordul. Nyelvoktatási gyakorlatunkban, ezzel szemben többnyire a folyamatos igealakok használatát tekintik kizárólagosnak. (Talán azért, mer t tagadáskor a folyamatos a lakok használata valóban gyakoribb.) A folyamatos felszólító forma tagadáskor - attól függetlenül, hogy a cselekvés egyszeri vagy ismétlödö - .,semleges" tiltást fejez ki A magyarban a tagadás nem változtatja meg a felszólító módú ige aspektusformáját, tehát, ha az állító mondatban befejezett igét használtunk, az a tagadáskor is befejezett marad (és ugyan.így a folyamatos ige is). Vö: Vedd meg ezt a lemezt! és Ne ,·edd meg ezt a lemezt/ Olvass hangosan! é.5 Ne olvass hangosan! stb Az oroszban a cselekvés tényének a tiltásáról vagy tagadásáról be, szélhetünk, amely

túlmegy az „eredmény" tagadásán, mivel ha egy cselekvést úgy ahogyan van - de facto - elutasítunk, tiltunk, ez tágabb fogalom, mint maga az eredmény és éppen ezért a tiltás is „teljesebb". A befejezett ige esetében, mint azt a késöbbiekben látni fogjuk, éppen azt hangsúlyozzuk. nehogy bekövetkezzék az ,eredmény" A magyarban ezt a fajta szemantikai differenciálást az ige és az igekötö szórendjé- vel fejezhetjük ki. He DITaii smy Kmay! He noKyo:aií 3my n11acmu11Ky! He OTKpLaaiíTe eUJe l<HUZU! He CUHcLll!ali y cocei>a! He 3&.!lepnmairre wmop1,1! He p83.!laeali eU/e mempaou! He ca.llllCI> c10oa! He sewaÍÍre na.1bmo c,oi)a! He yeJ}l(aií cezoi)1111! He CTBpairre e iJocKul He .!l&Baií e„y Jmy 1<11uzy! 100 Ne olvasd (él) ez1 a könyvei! Ne vedd meg ezt a lemezi! Ne nyissátok még ki a könyvet! Ne másolj a szomszéd fiize1éből! Ne sötétítsetek el! Ne oszd ki még a füzeteket! Ne ülj (le) ide! Ne

akasszátok ide a kabátot! Ne utazz el ma! Ne töröljétek le a táblát! Ne add oda neki ezt a könyvei! Hc sxo.1111! Hi)ifm ypo1< He 6epK 3my za3emy! He CTeCHlliíCa! He OUJJl6aiica 6011bute! H111<yoa ne yxoaK! Ne menj be! Óra van. Ne vedd el ezt az újságot! Ne félj! ( Bátrabban!) Ne hibázz többe1! Sehova se menj el! 4.22 A befejezett aspektus használati sajátosságai A befejezett aspektus a felszólító módban tagadáskor 6gyehneztetést, óvást, könyörgést fejez ki. Általánosan érvényes ez azokra az igékre, a ?1e!yek ese!ében a lexikai jelentés valamilyen „negatív eredményre" tortenö utalas t tartalmaz. Ebből kifolyólag ezek az igék állító mondatokba n nem, vagy csak stilizált formában fordulnak eló a magyarban, pl.: Össze ne törd azt a tán}ért! - Csak Jörd össze az/ a tányért, azt hiszem lesz nemulass! Az oroszra az effajta állító szerkezet nemj ellemzö, helyette a befejezett igét tarLalmazó tagadó mondatot

használhatjuk. CMompu, lle yna.llll! He J&ooneii! Vigyázz, el ne ess/nehogy eless! Meg ne betegedj/nebogy megbetegedj! He onpolOOil, cma1<01,! Fel ne döntsd/nehogy feldöotsd a poharat! He pa:36eii ea3yf Össze ne törd/nehogy összetörd a vázát! He npo11trH c1<amepmb cuiapemoiíl Ki ne égesd/nehogy kiégesd a cigarel/ával a terítőt! CMompu, ne DJ>OCTY.!IHCb! Vigyázz, meg ne fázz/nehogy megfázz! He acnaIKaiical Össze ne maszatold/nebogy összemaszatold magad! H~ olyan (tudatos) cselekvésre vonatkozik a felszólítás, amely a beszed pillanatában már folyik, a folyamatos igét használjuk és a s~r~eze~ mentes a figyelmeztetés, könyörgés, véletlenszerűség ámyalata1tol. Vo: 101 lJe pa36eií cmaKaH! . Ö~ ne törd a poharat! (figyelmeztetés az esetleg-véletlenül bekövetkező cselekvésre.) He OCpllMH MeH!l nepeiJ ZOC/11/l,WIIÍ Meg ne szégyeníts/Nebogy meg• siégyeníts a vendégek előtr! (A cselekvés még nem folyik, a vendégek

esetleg még nincsenek is jelen.) He líeií cma1<a11bt! Ne törd-zúzd azokat a poharakat! (Ha például valaki felindultságában vagdossa a poharakat a földhöz.) He cpaMH lMH/1 nepeo zocm!lMU! Ne szégyeníts (meg) a vendégek előtr! (A cselekvés m{tr folyik a. beszéd pillanatában.) A folyamatos illetve befejezeu aspektus használatának bizonyos formai kritériumai is lehemek, melyekkel természetesen együtt jár a már említett megfelelő tartalmi vonatkozás is. Így a «-nu6yo•» végű határozatlan névmást tartalmazó szerkezetekben befejezett, a tagadó névmások mellett pedig folyamatos felszólító alakot használunk: He yií;ut KyJla-HH6y.llb 113 Oo,wy/ E.1 ne menj valahová ouhonról! He oCTaei.Te 3Jlec1> fero-HH6yJl&! Itt ne hagyjatok valamit! He Jl.aii KOlfY·HB6ym, 3,ny KllUZy! Oda ne add ,·alakinek ezt a kö11y- HnKy)la ue YXOJIHl Sehova se menj el! ffHqero ue ocraen«iiTe 3,necb! Semmit se hagyjatok itt! HHKOMY 11e 11aaaií 3,ny 1muzy!

Senkinek se add oda ezt a könyvet! 1·et! Végül maradl még egy viszonylag nyitottnak látszó kérdés, amelyre kategorikus választ elég nehéz adni. A magyar „meg ne el ne • nehogy meg . nehogy el" stb szerkezetek oroszra történő fordítására gondolunk Vajon minden esetben befejezett-e az ige az ilyen típus~ magyar mondatok orosz megfelelöiben? Ha formális szabályt akarunk felállítani, akkor a magyar „Ki ne nyisd/nehogy kinyisd az ablakot!" mondat oroszul így hangzik: «He OTKpoií OKHO!» A megkérdezett orosz anyanyelvűek többsége nem érzi természetesnek ezt a formát. Helyette a folyamatos igét tartalmazó kijelentést javasolják, ami viszont már nem ugyanaz; nem fejez ki fenyegetést, óvást. és magyarul is ekképpen ajánlatos fordítani: Ne nyisd ki az ablakot! 102 Következik-e mindebből, hogy a «He am1<poií OK.lto!» mondat hibás? Véleményünk szerint nem. A folyamatos alak „primátusa" itt a mondat

tartalmából következik - a nyelven kívüli tartalommal, a szituádóval áll összefüggésben; másrészt pedig az omKpblmb ige lexikai jelentésével ma.~ya rázható Arni~t arra már fentebb utaltunk is, a fenyegetés, óvás elsosorban a „negat,v eredményt" tartalmazó igék esetében jelentkezik a lexikai jelentés S-;intjén, míg a grammatikai jelentés szintjén a befejezett as~ektussal parosul. Az om1<pb1/llb ige lexikai jelentésében nincs semmifele „oegaliv eredményre" való utalás. A „Ki ne nyisd az ablakot!" tehát olyan óvást vagy fenyegetést fejezhet csak lo, amely nem a ,,kiny1tással", hanem annak a negatív következményével van kapcsolatban ,, ., mert megfázol" Mindemellett azt is figyelembe kell venni ~ogy a „negatív eredményt" tartalmazó igék által kifejezett cselekvések altalaban nem „tudatosak", véletlenszerűen mennek végbe, vagyis az ember tudatosan nem végzi azokat, éppen ezért

például állító szerkezeLekben nem is használjuk őket. Senkit nem szoktunk felszólítani a rra hogy égess~ ki a te rítőt, törje össze a poharat, vagy éppen fázzon meg. Nem mondJuk tehat: 1ITpo:JJCzu cKamepmb!; Pa36eü cmaKcm!; flpocmyoucb! - jóllehet a grammatikai szerkesztés szerint ezek a mondatok helyesek. Az is természetes, hogy az ilyen cselekvéseket nem szándékosan végzi az ember általában(!), oonem véletlenül Az elmondottakból egy olyan általános következtetés vonható le hogy az orosz tagadáskor elsösorban a „negatív eredményt" tartalma. ~ó: véletlen~zerűen végbemenő cselekvések esetében használ befeje-tell ,get. Ha az ,ge ezeket a szemantikai elemeket nélkülözi és a cselekvés :•természete" a tudatossághoz áll közelebb, ott a oyeivi szituáció is mkább gyenghi, mint erősíti a fenyegetés, óvás árnyalatát. Ami az orosz szerkezet magyar ekvivalenseit illeti (,.el ne/nehogy el,; meg ne/nehogy meg. "

stb), ezt a fordítási sémát nem célszerű minden esetben alkalmazni, legalábbis a magyar mondatok oroszra fordításakor nem. Vagyis a „Ki ne nyisd/nehogy kinyisd az ablakot, mert megfázol!" a magyarban egyértelmű óvás, figyelmeztetés, az oroszban ezt az esetek túlnyomó többségében folyamatos igével fejezik ki: He Oll(pbl• aaii 01<110, a ma 11pocmyOuU1bC!l!» Megfelelő intonációval ez is lehet figyelmeztetés, óvás, amit példánkban az aspektus támogatása nélkül a mondat tartalma fejez ki. 103 A He OTl(poií 01<110! mondatban tehát, ha helyesnek is fogadjuk el a befejezelt aspektus haszoálatál, ezt azzal a megkötéssel tesszük, hogy az adott ~etben ez nem ,,szokványos", nem egyértelműen természetes még egy bizonyos szemantikai „megterhelés" (óvás, fenyegetés) esetében sem. S. AZ ASPEKTUSFORMÁK HASZNÁLATA A FÖNÉVI IGENEVES SZERKEZETEKBEN Az aspekrusbasználatnak a fönévi igeneves szerkezetekben mind

elméleti, mind gyakorlati szempontból hangsúlyozott szerepe van az orosz igeszemlélet rendszerében, hiszen e szerkezetek előfordulási gyakorisága nagy, funkcióik változatosak, elsajátításuk a nem orosz anyanyelvű tanulónak számos nellézséget okoz. 0 . P Rass-z1ulo1•ónak az MGU kiadásában 1968,ban megjclcnt átfogó - sriote vaJa mennyi, igeS7.crnlélettel kapcsolatos kérdé$t édntö - gyakorlati elemző munkája (Ynompé6,1tHue6u006 2.1aw,w11 pya1rOi<t RJhlKe M„ 1968) óta, ameJyoek á1dolg020u kiadására csak 14 Cv múJtán kc:ri.ilt sor, nem sok olyan alkotással találkozunk, amely az á$pektus problémáit az oroszt mint idegen nyelvet oktató és canuló sztmszögéböl elsösorban gyakorlati mcgvilágitásbao tároá fel az igényekoe-k megfelelő részletesség• gel. Mindenkfppe-n említést erdemcl a nálunk ugyaocsak: 1968-ban kiadotl 8Urarl J.- A f,/ TyihOMP: Ai orosz igesu:m1élet Tankönyvkiadó~Bp, 1968, A A Bnjk<,oak a fofyamalos

fönéi igeoeeS szerkCí.ctckröl 1973-ban irt monográfiája { C<>11emai,UJ1 e m,!ftuHunJUfl()J>f u.ecORepwe1HOtó tJUQa <1 C()(Jp PJCt:Ko,w t13t1Ke nr~. 1973) , vafamiot Dr. Fere11czy Gyu/tinak 1983-ban mcgjclcn1 Gyakorlati orosz nyelvtana Ebben a fejezetben kísérletet teszünk arra, hogy feldolgozzunk néhány eléggé közismert főnévi igeneves szerkezettípust, amelyek fólleg szemléletbeli sajátosságaik révén jelentenek problémát a magyar anyanyelvű számára. A magyarral történő egybevetésnek itt sem az a célja, hogy a magyar igeszemléletröl adjon képet. Azt szeretnénk mindössze bemutatni, hogy az orosz igeaspek tus segítségével felszínre kerülő (kon. textus) jelentések az ún ,,alárendelt főnévi igenév" ( 3asuc,wbli, uH(/iunumus) kapcsolatában miként tükröződnek a magyar nyelvben 1. El kell fogadnunk ait a véleményt - J,tmelynek többek közöu / G Mi/QSZ/m·szkij is hangol ad könyvében -, miszerint iesak egyetlen

olyan jelentésről lehet beszélni ige.szemléleti vonatkozásban, amely •alóban aspektus jcleatés Ez pedig ncro más) mint a befejcicu szemlélet által kifeje1.et1 „totalitás" (11~itocnu,o<:tm1) Az Qs~ többi - Un. spei:-ifikusjelentés (11acmm,1e 11aveuu116uiJ(HJ) - a kc,mtcxtus által meghalározott 104 !05 annak tbemei~ támaszkodó konte~tus-jelentés, belct.Tt\C: természetesen a folyamalOs aspektust is [Milos~a,.:s;,;kij 1981 , 15&-lS0J Ebből az i5 nyih•ánvalóan következik, hogy tt specifikus aspektus•jelentCSC.k mellett vagy a:1okon belül meg~~~O „árnyala10k" {modális jclcntCSC:k) is poziciooálisan, asiö"egöss-ufúggéscn kcrcs:tJu1Jutnak a feb;z.m• - 2. A jelentés definícióját illetöen a n~·elvészek álláspo~tja nem :gysegcs • A o1a.J László a jelentést elálasztja a tartalomtoJ, mondván, .,a Jelentés a Jelek haszn~fau szabálya" (Antal 1978, 45). Ahol mi tehát jelentésről ag) ~rn~alat"?I

beszelu~k es:i.erint a koncepció szerint „1arcaJomról" van szó Ar, Aotal-fele Je1entes-koncepo6t Jogi.kusn-ak és megalapozottnak tartjuk, mégis biro-myos módszertani elveket figyelem· be véve itt a hagyományokhoz igazodunk. Fejezetünkben szót ejtünk az egyszerűbb (ún. szisztéma-szintű) kapcsolatokr·ó l (mint például a fázis-igék szemléleti sajátosságai), vala~t olyanokról, ahol már nem formai kötöttség:ek, hanem a kommumk,ahv irányultság, a kommunikációban részt vevő személyek által lé~e~1tett szituáció „formálja" az igeszemléletet, kifejezve különféle modalis árnyalatokat, ilyeneket mint lehetőség, lehetetlenség, tiltás, szükségszerű­ ség (kötelesség), feltételezettség, potenciafüás stb. . . Az ún. ,,szisztéma-szinten" a főnévi igeneVes szerkezetek eseteben fii olyan „aspektus-vonzatokat" értünk, ahol az igeszemléleti forma megválasztása már a kapcsolat (formai) jellegéöól adódóan

eleve eldöntött: vagy a szerkezeten belül az „aspektusváltá~" a ~~agyar ~ny~nyel~u számára js egyértelmű (vagy többnyire egyertelmu) Jelentesváltozast eredményez. Nagyrészt az ilyen „szisztéma-szintű" jelenségek~el„tal álkozhatunk a középiskolai tankönyvekben, a SZU-ban a kulfold1ek számára kiadott segédanyagokban. Például, teljesen „szisztéma-szintü", úgyszólván axiomatikus kapcsolatról beszélhetünk a «6blmb» segédige esetében, mivel tudjuk, hogy az kizárólag csak folyamatos infinitívusszal létesíthet kapcsolatot, ami alól nincs. kivétel Éppen ennek kapcsán szeretnénk felhívni a figyelmet esy - a harmadik osztályos simnáziwni tan könyvben t~álható - mo ndalra amely a következőképpen hangzik: ,.A óyoem utan lehet befeJezett i~ét is használni!" [Dr Kecskés lstvá,,-Horváth Gábor~é: Orosz nyelvkönyv Ill. Tankönyvkiadó, Bp, 1981 , 36] Az idézen peldam?~dat ( ra1111 oo,1:,,c1,a 6yoem noilmu

1< epa1<y) formailag mmtha, ala 1s támasztaná ezt a tételt mivel a befejezett ige («n0timu») valoban a «6yoem» után követke;ik. Ugyanakkor nei:i szabad figyelmen kívül 106 hagyni a megfogalmazásból eredö esetleges problé~áka~. A~ oro~zul tanuló számára ez megtévesztő lehet, félreerthen, altalanos1thatJa a szabályt átviheti azt az össze1ett jövő szerkezetére is, amibC1. egyszersmind h~zzásegíthél a nyelvi interferencia is: a magyarban ugyanis az ún. analitikus jövőben igen gyakran használunk befeje?ett igét Pl: El fogom olvasni a könyvet; Meg fogom írni a leveler. Oroszra ezeket a mondat0kat csak „egyszerű jövővel" lehel fordítani: JT 11poeuma,o (npo1<my) 1<11uzy; JI 11anuwy ntlCbMO. Vissz.atérve a Ia;r11 oo,1:,,c11a óyoem no1lmu" 6paey típusú szerkezetekre, itt elég ha azt mondjuk, hogy a «6yoem,> nem a főnévi igenév által jelölt cselekvésre, hanem az ún. ,állítmányi ~~tározós1óra", !

«i>o,13fC11a»-ra vonatkozik, annak az idő-parad,gmaJahoz tar1oz,k, cs a maga nemében teljesen független a főnévi igenév aspektusformájátóJ Hasonlóképpen „szisztéma-szinttel" állunk szemben a „11eAb311 +fő· 11évi igenév" kapcsolatban, amikor azt mondjuk, hogy a folya matos ige általában tiltást. a befejezett pedig lehetetlenségeL fe1ei ki: He<b311 eom: oeepb 3a,1epma. Nem lehet bemenni, zárva (van) az ajt~; He110311 exOJXlflL: uoiim ypo,. Nem szabad ( rilos) beme1111i, óra va11 E Jelentések e!kiilö!lílé~oen péld~11 a m~gyarl>an az igeszemléleti forma egyáltalán nem játszik szerepet. A nopa-ról ,,szisztéma-szinten" tudjuk, hogy az általában folyamatos infinitívusnal áll, az viszont, hogy ugyanez a lexéma kapcsolódik esetenként befejezett igével is, már nem tartozik kifejezetten a „szisztémaszinthez", éppen úgy nem, mint ahogy nem oda tartozik a 11e11b3fl+ bef. főnévi igenév tiltás kifejezésekor sem.

Képletesen fogalmazhatunk úgy, ha az orosz igeszemlélet gyakorlatát a szűk „szisztéma-szintre" akarnánk redukálni - ami egy~bként itt nem lenne célszerű - , akkor megközelítőleg arra az eredmenyre Jutnánk, hogy a befejezett ige általában az egyszeri (teljes), a folyamatos - az ismétlődő vagy az egyszeri tartós cselekvés jelölésére használatos. Légrády Vikror „A fönévi igeneves szerkezetek az orosz és a magyar nyelvben" című elemzö írásában azt vizsgálja, milyen ma1,,yar struktúrák felelnek meg az orosz főnévi igeneves szerkezeteknek (mikor beszélhetünk egybeesésről és mikor interferenciáról), milyen jelentéseket hordoznak az egyes kapcsolatok, valamint, hogy milyen lehetőségei vannak a magyar nyelvnek ezen jelentések „felszíni" megformálásában. 107 Jóllehet, a szerző a kérdést nem igeszemléleti megvilagitásban tárja fel, a cikk számunkra is értékes információkkal szolgál. Egyebek között

ezt olvashatjuk: ,. az orosz főnévi igenév kapcsolödási formáinak igen nagy hányada különféle modális jelentéseket fejez ki, s e szerkezetek magyar megfelelői szintén valamilyen modális tartalmú szónak és a főnévi igenévnek kapcsolatával adhatók vissza" [Légrády 1976, 129]. V. J Krasznih megállapítása - amely szerint még mind ez idáig nincsenek pontosan meghatározva azok a tényezők, amelyek az egyes igéknek főnévi igenévvel történő kapcsolódását akár lexikai, akár igeS7.emléleti vonatkozásban befolyásolják - ; megerősít bennünket abban a meggyőződésben, hogy szükség van az egyes konkrét szerkezetek elemzésére: ((,, ,J.J0 CIIX nop He BblllBJJee 110/UIOCTblO neKCHlecKHii cocras rnaronos, pac-npoTpa1U1eMblX aasHCHMhJM 11mj)11W1THB0M; 11e yCTaRORJJClibl 11.0 KOHUa q>aKTOpbl, o6yCJJOBJlllBaJOmue COleTaeuocn, rnaronos e IIHQ)HHHTHBOM 80061.Ue l! e TeM HOR HHLIM BHllOM lll!cjlHHHTHBa s !aCTllOCTII;» (Krasznib 1979, 74) Az

általunk e fejezetben felhasznált példaanyag annyiban heterogén, amennyiben tartottuk magunkat M. J Glovins-zkaja álláspontjához, amelynek az a lényege, hogy bizonyos aspektusjelentések bemutatásánál célszerű a legegyszerűbb még (vagy már) elégséges szerkezeti elemet tartalmazó mondatra támaszkodni, vagyis az i]yen „diagnosztil.cus" kontextusokat a legtöbb esetben nem biztos, hogy a szépirodalmi anyag biztosítja számunkra. Néhol találkozhatunk saját szerkesztésű példákkal is, melyeknek nyelvi helyességét anyanyelvű kollégáink ellenőrizték [Az elmondottakról részletesen lásd: Glovinszkaja 1982, 45.) Fejezetünk állító és tagadó szerkezetek funkcionális elemzését tartalmazza. Ennek kapcsán megjegyezzük, hogy a tagadásnak az egyes kapcsolatok révén csák abban az esetben ·szentelünk külön részt a fejezetben, ha az valatl)i!yen módon befolyásolhatja az igeszemléleli formák használatát ero• adott konsirukción

belül. Az itt bemutatásra kerülő főnévi igeneves szerkezetek közül néhányat már korábbi két munkánkban elemeztünk [Lásd: Tó1h 1982 és l 983.], koncepciónk azóta nem változott, az ott elmondottakat némi módosítással ez úton is közzétesszük - magyar nyelven. S.J A csak folyamatos főnévi igenév-el kapcsolódó igékröl Az oroszban számos olyan ige van, amelyek ha főnévi igenévvel kapcsolódnak, már eleve megszabják annak igeszemléleti formáját. Ilyenek az ún. fázis-igék ((j)aJoe1,1e rnar0Jlb1), amelyek a főnévi igeneves szelkezetben a főnévi igenévvel jelölt cselekvés valamelyik szakaszára (fázisára) - kezdetére, folytatására, abbahagyására, megszakítására, befejezésére - utalnak, kizárva ezáltal a cselekvés totalitásának a lehetőségét. Kizárólag csak folyamatos iofinitivusszal kapcsolódhatnak: cmam& (perf. tantum) Haqu1t/Jmb/11aw,mb 11pu11u,wambc11/ 11puH11mbCR T1epecmaqamb/11epecmamb

npeKpaUl(Imb/npeKpamumb npOO()A;JH;am&/npooo101Cum& 1wm,a,ru,/1<01teumb 6pocamb/ 6pocumb hozzáfog/hczzákezd vmihez abbahagy vmit; felhagy vmivel al)bahagy, megszakít. félbeszakít vmil folytal vmit befejez vmit abbahagy vmit; leszokik vmiről Mivel a fónévi igenév aspektusformajajelen esetben - mint egy ,.erős vonzat" - szigorúan meghatározott, az általa kjfejezett cselekvés „aspektuá tis minősítése" az ún. specifikus jelentések s1empontjából a fázis igére bárul. Például: OH 6poCH.ll t<ypu,ru, OH eecl(OJU,1<0 paJ y:J1Ce 6poca.11 Kypumb. Abbahagyta a dolráHyzást/felhagyott a dohá11y1(1S$a{ ( egyszerJ, Néhányszor már abbahagyta a dohányzást/felhagyott a dohányzással ( 1öbbször) . A fázis-ige+ főnévi igenév kapcsolatát magyarra kétféleképpen szoktuk fordítani. Előfordul, hogy a magyar szerkezetben is főnévi igenév szerepel (folyamatos vagy befejezett), viszont :számarányát tekintve gyakoribb a

fázis-ige + -ás/-és -végű főnév megfeleltetés. Vö: OH UalaJI Cl(Jla/J,bl8811,. C60U 6eu1u .ÓOAbHOÜ 108 (el)kezd vmit csinálni itt: ( el)kezd vmit csinálni CTaJI ec,-1,. Kezdte összerakni a holmiját . A beteg enni ke-ldett. 109 Hec,uompR ua 3aJ1Rmocm1,. 01-1 n·pollOJllf<aJI XOJIHTI> 11a mpe11upo6• E/foglaltsága e/lenere, to,·ábbra is folyratta ed7.ést a, KU. Ome11 nepecran 1<.yp11n Kozoa ,,,,,, úpoCH.(UI, í[l<Tb? EGa i<OH<HJta uepen11c1,1aaTJ, coeuue1-1ue. Az apa abballagyta a dohányzást. Mikor szoksz már le az ivásról? Éva befejezte a fogalmazás átmá• solását. A cselekv:s kez<letél (kez<lü íú:lisát) uem~sal<. fáds-igél<kel jelölhet· jük, bizonyos igekötők is képesek betölteni ezt a funkciót. Vö: Opi<ecmp 38RlpaJt Mapu,. Opi<ecmp uatan Hrpan, .uap,u A 1.enekar indulót kezdett játsÍani Kozi)a eMy i:cn0J1JIU/I0Cb 6 .,em 011 UOWŐJI 6 UIKOlly. Amikor betöltötte a 6 évet,

iskolába ment. B 3/IU>AI zooy 011 HataJI XOJIIITI, 6 Ull<0Jly. Ebben az évben iskolába kezdett járni. Nem iges.;;emlélettel kapcsolatos k érdés ugyan, de megemlítjük, hogy az oroszban is megvan annak a lehetősége, hogy a fázis-ige mellett álló főnévi igenevet hasonló jelentést hordozó főnévvel bclyettesítsük:, Mw Ha"a11u 06cya<;1an, eonpoc., Elkezdtük megvitatni a kérdést. Om, 11poi)oJQ1ca.011 pa6oTan , Tovább dolgoztak ,11,1 110•,a.m OÓCY)l(Aenue eonpoca Elkezdtük ll kérdés roeg,jtatását. 01111 npooo11:>1ea.1u pa6oTy Folytatták a munkát. YlW/lbCR/11aylUQ1bCR p03ywsambcR/p03y"umbcR ycmaeambjycmamb 11aooei>amb/11aooecmb u36e20m• omylamb/omyewn• npuylam&/11puy„umb megtanul vmit ( csinálni) kijön a gyakorlatból, elfelejt vmir elfárad, belefárad vmibe megun vmit, elege van vmiböl kerül vmir (tenni) leszoktat vmiről vkil hozzászoktat vkit 11mihez nOHpll(JUml,C!I I m egt qtszik vkinek vmi. m(lgkcdw1I

flOJ1106Umb 1 pa31110611m• megszeret wnit vki megun vki vmit ( renni) 0" Oplllll,ll< pa110 6CTil8aTb, 0" 0181,11< KYPIITb, Megszokta a korai kelést. Leszokott a dohányzásról. A gyerek csak tanul járm. Elfelejtett táncolni kijölf a g vakorlatb6/. A s.ülők belefáradtak a vitatkozásba Megunta az ol>asást. Szakításuk óta kerülte a férjével való találkozást. Leszoktattam a késöi fekvésröl/ .bogy későn feküdjön le aludni Rászoktattam, hogy rends7,eresen tanuljon/a rendszeres tanulásra. Megkedveltem az e.,ti sétákat vmi( Pe6e1101< m0Jlbl<O YlffTCII XOJIHTb. 011 pa3yOlnc• Ta1cueeaTa. PoiJume11u yc-ranu cnopu·r1,. E,uy H&Aoeno IHTan. Iloc11e pa1pb1f/a 0110 Hl6erSJ1a BCTpe18TLCII C My.>ICeM fi OTY<IIJI e20 JIOlf<HTbCR cnamb /1030/10. fi npeyllln ezo pezy✓1Rp110 3SUH• Itt hívjuk fel a figyelmet arra, hogy a cmamb elkezd valamint a nepecmamb abbahagy fázis-igék főnévvel nem kapcsolódhatnak, tehát a

fentíhez hasonló transzformáció nem lehetséges. Mondhatjuk, hogy M1,1 c111a1111/nepecma11u panoeapueamb, de nincs• Mb1 cma11u/11epecma- Mne noupaaaJ1oc1, 2y11,qm• 110 f/e"epaM. 0Ha noruo6011a 38UH.18TLCII Cll0p• Au pa.UnRnp mo.u Az általunk vizsgált fázis-ígék mellett még viszonylag szép számmal vannak az oroszban csal< folyamatos infinitívuszt „vonzó" más igék is, melyeknek a szemantikai köre nagyon tág. Most ezekből idézüd k néhányat. ; 011 pa3Jl106HJJ DJl88aTh, np118bll<Omb/11p116blKIIYlnb Om6blKU111b/Om6blKIIYlllb 110 , hozzászokik vmihez leszokik vmirő/ MaTLCII. Megszerette a sportot/sportolást. Megunta az úszást/elment a kedve az úszástól/már ncn szeret úszni. 1 Az u:ti>ezamh t-bben a jelentésben ábs.zolúl folyamatos ige (az Ju6e~aTb jelentése megmenekül, s nem kapc.solódik infioitívusszaJ) A 110AHJ6Umf>és p1J,•móumt, piir nélküli befejezett igék (bÓ•ebben az i.gepárokról: 14) 1 11

Légrády V, már idtzctl n:rnnl;ájában a R np1111t,,1>< p(IIIO 6cma6an11, moodaLnak háromíélc fordítását adja: 1. Koran szoktam ke/n;,· 2 Megstoktam a kor/mkelést; 3 Megs:ok~ 1am, hogy korán k~le.k Meslátisunk s1erint az orosz mo,,dat 1attahnához a 2 Cs 3 áll a legközelebb. Jóllehet, értelmileg mind a három mondat közcl áll egymósho,, de még a magyarban sein lehet teljes egyenlőséget 1enni az 1„ illetve 2„ 3. köZC, hiszen ha va;lak.i koráu szokott felkelni az még nem jelenti i1:it hogy meg is szokta a korán kelési. Mindhá(om monda.tban közös ,•oois a csekkvCS i sméOődö jcllc:ge, ha viszú1H e mondatoka1 vi~szafordhju.k oroszra az l esetében szerencsCSCbbnek találjuk a R OOwuuo pnuo 11cm-n1<J megoldá!:I Tanulóink m!gsem itt követik el a hibát általában. annál is inkább, mivel akármcJyik vúltoutot is alkaJmaz:zák, ( R np1161,1K pauo tJcma,iamt - fi "6wtt1u, pm,o tcmáló) , nagyjából ugyanazt a tartalmat fejezik ki,

vagy legalábbis hasonlót. Tapaszcalatainlc szerint a mttgyar ·.szokott vmit csinálni s;,crkéZet oros:rra fordíLit$a okoz eseteoként problémát tanulóinknak a 6blBam1> ige szintaktikai kapcsolódási feltételeinek hiányos lsmtrete következtében. Tudni kell, hogy az említett ige az oroszban r,em kapc:solód• hat fönévi igenévvel (nem segédigei funkciót tölt be), és ily módon az. EsténkCnt sétálni SlOktam tipusú moodatok orosz megfelelöibe.n sem hasu1álható ez az ige Teljesen hibá.s tehát a • lf 6bl60AO 2yAJm1b no 6t!4cpaM Hcl)cscn: 1/ 061,1tt110 ( ttacmo uuozOa) l),1JlHJ no 11e"epiM. 5.2 Az aspettusformák használata a cselekvés szerkezetekben 5.21 A MOqL/CMOfb, MO:t(HO + sajátos.~gai főnévi lehetőségére utaló igenév szerkezet aspektuális A lehetőség kifejezésének „klasszikus" formájával áUunk szemben. Apreszján-Pá/1 a MO~b igének ötféle jelentésámyalatát különböztetik meg: 1. < 6LJTh (p13JfleCKH

1Jíll mneJ1- 1. képes; 2 tud; 3 bír < fizikailag JieJCTyaJibHO cnoco6RblM J(CJTaTb v. qTo•n.> 2. < uMeTL pa3peweHHe AeJTaTb IJTO•n. > 3. <HMeTL eepoRTHOCTL"> J 12 szellc:mi1cg képes vmit > CB CMO% J.negtenui 2. -hat < megengedik, hogy valamit tegyen > CB eeT 3. -hat, megeshet < valószíoíi vmi> CB HeT 4. tud CB ReT 5. < 3 JIHUO en HlCT 880.llU > 5. talán (Apreszján-Páll 1982, 1. köt) Van-e valamiféle szemanlikai kapcsolat vagy függőség a vázolt jelentések és a szerkezet infinitívuszának aspektusformája között? A fent idézett szerzők példamondatai (amelyek felsorolását ill mi nem tartottuk szükségesnek) azt mutatják, hogy ezek a jelcntéscsoportok nem befolyásolják közvetlenül a főnévi igenév szemléletét. Ti ha ez nem így lenne, akkor abból az következnék, hogy a MO~h valamilyen formában képes a fönévi igenév által jelölt cselekvés aspektuális minősítésére, vagyis az úo.

specifikus aspektusjelentések a MO~• jelentéséből lennének származtathatók. Az infiniúvusz aspektusa itt a felsorolt jelentések mellett vagy azokon belül vesz részt bizonyos árnyalatok kifejezésében, amelyek viszont elsősorban nem az ige szemléletéből, hanem sokkal inkább a kontextusból vezethetők le. Ezt próbáljuk alátámasztani a következő példával, amely a szélesebb kontextustól vagy a szituációtól függően többféle tartalmat fejezhet ki: Cezonlifl oH ,110:)l(em 11puumu K 11aM - 1. CeioiJHII OH a coCTOIIHHH np11iímu K ua,11: 2 CelOOHII e,11y pa3pcweuo npuumu K ,,a.,; 3 Ce20i!H11 011, MO>KeT 6LITL, npui>em K """· 1. Ma el tud jönni/képes eljönni/képes arra, hogy eljöjjön hozzánk; 2 Ma eljöhet/el szabad 11ekiji/nnie hozzánk; 3. Ma lehet, hogy eljön hozzánk Az ige aspektusa csak annyiban játszik szerepet, amennyiben a mondat tart.alma mindhárom esetben a befejezett szemlélethez kötődik (egyszeri cselekvésről

van szó!). Re5zben ide lmpcsolbat6 a kbctóség-modali1fls s1.emantikai csoponositásának a k,érdése Tem,é$2e1escn ebben az esetben is többféle megkö,clílés lehelSé;es Az egyik és talán a legmodernebb - teória $7erinl három jelentést e-lnlhenek a letctóSC:gen belül; l . aletilrus (a cselekvés lehetösége a szubjektum v agcns tudásától, kép,sségétől függ}; 2. deonlikus (a lehetöség a szituáció • külső körillml:nyek által rueghatáro,011); 3 szubjckt.ív (kfvánsiag, k*r6$:, vélemé:ny, íeltéte1ezés. cselekvésre tör1énö buidítás elemeit lMrtálma.z21), [Erröl bővebben lásd: Nyebikova 1970; Aszkoescnszkaja 1971; Lomtyev 1972; Rudnyik 1977.] Felfigyelve Aszkocsenszkaja egyik megállapítására, miszerint kijelentő módban a modális ige (Mo~b) nem utal a főnévi igenév által jelöh cselekvés realizáltságára («ITpa 1131,ge>JTeJILHOM aaKnonemm MOAanb• HOfO rnarona OTCYTCTBYJOT noKa3arem, pea.rm3oeaHHOCTH AeUCTBl!JI, 113

Bblpa~enuorq wm~mnmtso~,, no lleT }kS3amfR „a ,e ro nepea.111>BOCT1>>) [Aszkocscnszkaja 1971, 48)), me, g kell jegy=iünk, hogy e fenti tétel abbru, az esetben fogadható c:sak el, ha ·az igét magát külön (aspektus• p:ír nélkül) kezeljük, Ha visionc úgy fogjuk fel, hogy a Jt/J•b/tMO•b ugyanazon ige kétféle szemléletben, akkor úgy kell módositanuok a íenLi állilás1, hogy a múlt idejű befejezell alak minden köroyezetben utal nz. infiniúvusz által kifejezett cselekvés realizáhságára A magyarban ilyenkor körülírással lehet a kétféle tartalmat i:lhatároln; egymástól Vö: On Mor- tto!JROHumb eii m.011t,Ro IJe„ Csak este telefonálhat,on{tudott telefonálni{ neki. t/tpO„ ~ Este sikerült telefonálnia neki. Ou ~tor no~ óHunu> eti petlepOM. A CMOlb + fönévi in. szerkezetben a befejezett modális ige vagy a múltban már végbement cseiekvést jelöli, vagy az ln6niuvu.sszal jelöli csele!kvés jövő idejét feje,j ki, tehát a

lexikai jelentése mellett a seged, igckrc állalánosan jellemzö grammatikai funkciót löll be. A ,uo:,,c110 + főnévi in. kapcsolatot nem választjuk el a fenti - modális igét tartalmazó - konstrukciótól, mivel a fönévi igenév szemleletÚ ílletöeo ninll$ lény.eges különbség köztük A befejezett infinitÍUSZL tartalmazó szerkezetben tulajdonképpen kl:t speoatikus jelentést tudunk elkülöníteni, amelyek a statisztikai adatok szerint gyakoribbak a~°" kapcsolatában, mint a folyamatos .aspekt11ssal kifejezett jelentések együtlvéve · Az egyik ilyen specifikus aspektusjele.ntés a befejezett ige ú n konkret-ténykózló jelentése, melynek lényegét BondarkÓ-Bu/a11yi,1 a köv~Lkező-kben fogfalják össze: ,A befejezen szemléleti forma konktél egyszeri tényt jelöl Ezzel a Jelentéssel találkozunk mindenütt, abol befejezett ige 57trcpel - minden igeformában, amely a befejl!2ett szemléletben elöfordul~at ."· (ford tőlünk - T L)

[Bondarko-811la11yin 1967 52] A kookrét-tényközló jelentés tehát egyszeri cselekvési:e vonatko1jk, olyanra, amely egy bizonyos konkrét (meghatározou) s;,.ituációban megy végbe. Arról, hogy egy cselekvés vagy tény mikor és mitöl konkrét, viszonylag keveset olvashatunk még az igeszemlilettcl foglalkozó munktikban is. Nézetünk szerint a cselekvés vagy tény konkrétsága a &1j1uáció .konkrétsagán alapul, a:mi VÍSZOOI a~ idö-lmtcgóriávnl áll StO· ros kapcsolatban. A konkrét cselekvés időhöz, idöponthoz van kötve vagyis idóben lokalizált maga a s~ituáció, amelyben a cselekves végbemegy. A nem konkrét cselekvésre ez nem jellemző (Tennészeres, hogy egy egys-m:ri ~elekv~ is lehet idöben l~kaliz.álallan és a folyamatos igével jelölt cselekvés is lehet időhöz kÖIÖIL) A konkrilt tény fogalmát a befcje.ze·u igék eseteben tehát másképpen kell értelmezni Az időbeli lokaliz.áhság mellel! döntó az egysieri cselekvés totális

volta, az eredményre történő utalás - a mi szerkezetünkbeo - annak lehet6sége [Az időbeli lokalizáltság kategóriájáról részletesen lásd: Bondarko-Bulanyin 1967, 116-117.] A, cselekvés idöbeli lokali7,áltsága lehet le~ikai eszközök által jelölt vagy jelöletlen. Ez utóbbi a beszed pillanatában aktuális cselekvésre · vonalkot.ik Vö: 3a•TJ>• 11 6yóy cso6oiJe11 u cMory Holnap s:abad leszek é; me,g tu• dom mulatni/meg fogom tudni mume/ie no,c,ua1·• zopoiJ. tatni 11eked a •árost. Kolja/ Van egy k is ·időd? - KoAJII Y me6n ecm• Bpe.1111? - Jge11. Miért? - Pa. A „mo? - Tu~ segíteni nekem? - Mo~ewb .uue DOMOl&? Függetlenül attól, milyen kritériumok. alapján dönthetjük e I egy magyar igéröl, hogy az folyamatos avagy befejezell. ánnyit pusztán formális alapon megállapíthatunk, h·ogy - mint a példáink nagy része is tanúsítja - az igekötő néllctili magyar ige képes (az oro$1, ige által jelölt) be fejezen jelentést

közvetíteni. - KOK .,,me cooóu1um1, me6e 110 Koe t/UCAO R 803b,UY 6,LAembl ,wrtá - Hogyan ér1e.,/1selek, hogy ha• nyadikára 1•e11em •011atjegye.t? noe~iJ? - Tw Mor~eurt. 3Qll1ilC8Tb woti me- - ·Felirbatod a t~lefo11sz{m101,nat és Jte<fiou u nooso8.1111> ,wue 1111 paúo- felhívhatsz a 1111111kal1elye11 my. - roe Mbl OCnl/j/10611MCJI , KOZi/a npueoe,r • wpoi!? - M w ft-ltO~eM ocnuoaffThC,líl o zo. cmunur1e. - Hol fogunk megszállni. Fia /,e• érünk a 1•árosba? - Megszállhatunk egy szállodá• bmr. 115 114 B 3moA1pecmopoue 111oiorno noo6ei)e,ue8o. Hooo oópomum•cll K npo(ieccopy Kopnooy. 011 >tOlK<r pacco,:uan MUOZo ,,u,mepecuozo no 3,no.uy Bonpocy. JJ,an. Ebben ot-ett6rembe11 olcson (meg) lehet ebédelni. Karpov profess:orhoz kel/ford,./11/, ö sok érdekeset llld mondani e kér• dés kaptsá11. - Ha KOK0.A1 :,maxe ouo ,;cueem? - f/anyadik emeleten lakik? - Ha i>ec11moM. - A Au(Pm plWonwem? - /la, MOlfmO rlO/llUITbC>I

110 me. Bw 1<a1<, fle11ale11 - A kile11cediken. - A /ifi rm1kQdik." 11u<f,- HwrQ(Jua, MO*e- 1·e nolepnen. HCMHOfO MY3bUCH? - Igen (fel)mebetilnk llfuel. Nos. Pe/3géja Nyi/01•11a, ehisel egy ki.< zenél? (ford: Makai 1) (T°OpbtHJi) Moa:euu. UIO~y 11pH61lRHTI, UAII Cl/• 11iino1< 11em? (CIIMOHOB) fla8epuoe ommoio ii.•• A1e1111 11 flfJIL<O<b /llOK()IÍ C8ffllJtOfl paiio- cnu,,o, 1:oziJa ,l cMor xo,m, 11e~11,o• zo OTBJl.,,hC11 (nepeuOA T Bo- Ki tudsz lépni, 1llgy már nincs éríJdJ (ford.: Brodszky E} Tán a:lif/ is ,olt olyan nagy öröm s:ámom,a, amikor egy kis leVlg6höz jutottam (Németh L.), noe. 001·en1114anb11oe 38SSCRlle CCTb cno,106 11306p3;t;CM• IIOCTORIIHO 803MOlKHOro TáK.l<e CllRIJilqnoe: o6o3uaqaeTCR nOCTOHllllll• 80~t,IQlKHOCTb ocyweCTBJJeHH• o.anoro cj>ana») [Bondarko-Bulany~n 1967, 53) Rasszudova n befcje7~ll pottncialis jelcnte.~t a szemléltctoáltalánosítóból vo-ati le, annak egy variánsanak 1nrtja

llasd: Rasszudova 1982 113) Esetünkben befcjezeu polenciális jelentésről beszélünk akkor, ha a (totális) cselekvés lehetóségc á!laod6, a cselek v~s ~ lehetősé~ udt~ körülmények folytán bám1ikor vegbemebet, reatizalodhat. Am1g a konkrét tény időponthoz kötölt, addig a potenciáli~ jelentest hordozó ige által jelölt cselekvés időben lokalizalatlan, amelyre utalhalnak a k~n: textuson belül bizonyos lexikai elemek: 8tt2ila; 8 A)()ÓOeBpe,1111; 6 11,00011 .woMe,tm; w,ozOa stb . Amennyiben ilyen lexikai elemeket tarlalmaz a kontextus, az tdobeh Iokalizálallanságotje/ö/t11rk, ha nem tartalmaz-. je/ölerle1111ek tekinthetjük A jelöletlen szerkezet tulajdonképpen közel áll a konkret-tént hez formai szempontból és csak a szituáció „logikájából" követkeZJk a poten~ialitás. A lokalizá:tslg "foka S7erint az alábbi három csoportot tudjuk megkülönböztetni ••""3 A cselekves idöbeli lokalizációja pORllliltOii) A

konkrét-tényközlö jelemés mellett a ,110-,J,roJ1C110 + fönévi igenev szerkezetben beíejezell infinitivusz eseteben a potenciális jclemessel is viszonylag sokszor találkozunk. Olyan kontcxtus•jelentésröl van szó, melynek komponensei a befeje2:e1t aspektusü tönévi igenév, az időbeli Iokalizálatlanság, valamint az isméllódö jelleg, Nemi eltérés és?Jelbető a potenciális { nomem111a,tb11oe :iuaqem<I!.) és a befcjezetl ige ün. sumlelletö-aJtalánositó ( 11011,0110 - npwrep11oe >Haqellue) jelemések énelme1.ése terén A v Bondarko L L JJulanyin, illetve 0. P Rasszudova munkáiban Bondruko és 8ulanyin egyértelmüen elhauírolják egymástól az emlltelt kél jelentést mondván, a szemléltető-általónositó jelentés a . tipikusruik" az ,egyedín" keresztül történő megjelenítése, míg a potenciális jelenlés a .,mindig lehetséges!" jelenti, szintén az „egyedi" alapján («HarnJ1µRo-np1tMepuoe 3ffaqeane

npeACT8BJ1J1CT co6oii cnoco6 11306pa~e1111J1 Tifrntquoro qepe3 C.ll)frlHq116 ,,maximális· foka Konkrel-lényközlö jelentés R ce,1,ac t:6<16oi)e11 „közép"-foka Jelöletlen potenciális jelentés K MOry m<Óe 110• nuJl".foka .Jelölt porenciális jelentés fi eceraa MOi") no- u r.tory me6e no- MOlb, ec1m uyJ1t110. MOlb MOlb mOAbKO CtcliKH CKUJICU, Most szabad ,·a- Tud11k neked segíte- Mindig (bármikor) gyok. tudok ""l!lt,ni neked. ,61 6}iie.wce- ni ha koll. erak s:ólj tudok segíteni na„ ked. csak szólj 8 ,moM pecmopan11 aeer}l.a Mo:weo ooo6eJJan t)iitue6o - roe . B ,moM pecmopa11e ZOOHJ/ o6eiJam•? Mo"eM 11oo6e11aT• MO)l(JIO ,aeWéBO. noo6e11atl, meóe. mo11bK0 a pe<.Topaue 117 - Hol fogunk ma ebédelni? - Ebéllelhetünk étteremben. (Megebédelhetünk Ebben az étleremben olcsón (meg) lehet ebédelni. Ebben az étteremben mindig olcsón · lehet (meg)ebédelni. B pecmopaue «OKC• Ha BPHX

.aaTL A<ui!u11 11 ycm• X opowan no11u1<Au1<u1<a - omKpwma KPYMbte cym1<u. TaK ~mo a mo6-0ii JJUIJW fSC MO)l(eT egy étteremben.) aH» CCCP M0l4(1100TBC• («BeqepHll/1 MOCK8a>>) Az „ Oce- IHTL, án" étteremben a VDNH-n megizielhetö a midia és az osztriga. 3y6noii BLIPY• eoaCTB oT 6onu. («iOHOCTb») Jó rendelőintézet egész nap nyitva van. Úgyhogy bármikor segít, meg• szabadít a fogfájástól. Bizonyos szemaotiklji „rokonságot" vélünk felfedezni a cselekvés (vagy történés) potenciális lehetősége, illetve a befejezett tagadó felszólító módú szerkezet jelentése között. Arra gondolunk, hogy az említett felszólító módú szerkezet á lta l kifejezeltjclentéseknek (óvásnak, figyelmeztetésnek) a potencialitás mintegy előfeltevése (preszuppozídója) jelenik meg. Péfdául: Syi!b ocmapo:HCeu: 3iJecb MOlKIIO npoBS.IJITl,CII 6 IUty 3am1A<aúc11, a mo MOlKewa. npoaaJU}TbC11 Ha 3K3attene He

xoi!u 6e3 1w111nw: mw MOlKeun. He upoBll.JIHC& 6 11A<y! e20 s sui!e ~e;rose1<a e 6opoooú, e cuAbl<WMU 60Abmu,11u py1<aA1u . A beszélő tudatában nyilván - mint erre utal is a tanulmány s-zerzöje - a „mindig ilyennek tudom elképzelni" ismétlődő cselekvés jelent meg és ezért ö tudatosan(?) használta a folyamatos igét. [Belevickaja-Hali zeva 1961, l48- 149]Nem lehec kétséges, hogy a nyelvtudásnak viszonylag magas szintjére kell eljutni ahhoz, hogy a ténylegesen ismétlődő cselekvést valaki meg tudja különböztetni a potenciális ismétlótléstől, mint ebben az esetben is. A ténylegesen ismétl6dö· cselekvést egyebek között a „rendszeresség" jellemzi a potencialitás „ad hoc" -jellegével szemben. A «At<My ce6e npei,cmaqumb» pedig szinte kizárólag olyan szituációkban használatos, ah ol nincs szó rendszeres ismétlődésről, pusztán a lehetőség áUandó, melY11ek folytán - ha úgy adódik - és

egy adott helyzetben (bármikor) ,,képes valaki elképzelni valakit valamilyennek" . A mondatban tehát-csak a befejezett infinitivusz használható: Mory ce6e npe.acTSBUTb e20 6 suoe qeJI06eKa e 6opoooú A folyamatos főnévi igenév a szerkezetben jelölheti a cselekvés ismétlődésének lehetőségét, az egyszeri folyamatot, illetve tartalmazhatja az ún. ,,kezdö"-árnyalatot is (a cselekvés megkezdésére történő utalás) Amíg a befejezett potenciális jelentésben a lehetőség állandóságára, potenciális ismétlődésére esik :a hangsúly, addig a folyamatos ige esetében a (rendszeres) ismétlődés lehetőségéről lehet beszélni. Vö: 51 ecerAa Mozy uplliíl"II K BaM (sccrAa = B mo6oe apeMJ1) - Bármikor ( el) tudok jönni önhöz (mondjuk, a hétnek bármelyik napján, akár hé1főn, akár kedden stb). - fi Mozy Bceraa npHXO,!IJfTb "BILW (»cer,lla = xa>K111,m pa3) 0 He opoaaneca. ua 3K3aMeue! He DpOCTY.IIRC&!

UpDCTY.llfflbCll, Vagyis a „Bele ne ess a gödörbe!", . Meg ne bukj a vizsgán!", Meg ne fázz!" stb. mondatok jelentése tartalmazza a cselekvé$ lehetőségének feltételezését a beszélő részéről: ,,mivel itt valahol gödör van, és ha nem 118 vigyázol, elófordulhal, megeshet (feltételezem), hogy beleesel; ezt követi az óvás; Bele ne ess a gödörbe! A befejezett potenciális jelentés kapcsán itt hivatkozunk Belev-frkajaHalizeya egy cikkére, amelyben egy tipikus - a nem orosz anyanyelvűek által gyakran elkövetett - hibára hívja fel a figyelmet a szerző. Egy aspiráns a követke~Ő mondatot konstruálta: *Mory ceőe npe.acT11Bm1T1> - Mi.ndig el wdok jönni önhöz ( vagyis a cselekvés nem a napok bármelyikére, hanem minden napra vonatkozik, a cselekvés rendszeresen ismérlő­ dő) . A folyamat.o s igével jelölt ismétlődés, illetve egyszeri folyamat jelen- téseket általában a kontextus tudja differenciálni, hacsak az ige

szeman119 tikája nem szab korlátokat egyik vagy másik jelen tés felszínre kerülesének. Előfordulhat, hogy a szövegkörnyezet mindkétjeleotés (folyamat + ismétlődés) kifejeződését egyszerre támogatja: 0 c11011x noe30Kax 011 .<10:i,cem paccKaab18a/llb 6ecK011el110 A mondatban a óecKoueIBo in1cább a folyamatosságot a többes számú „tárgy" o ceo11x noea;u:ax pedig jobbáfa az ismétlődést jeleníti meg. További példáink a fent elmondotta1,ra vonatkoznak. Te11epb eMy lacmo 11puoemcJ111p11e3:i,ca/llb a MocK«y. 011 MoiKeT ece Neki most gyakran kell majd Moszkvába jö1111ie. Nálunk mindig B(K!l111 OCTilll38JlH88Tl,CII ) HtlC. megszállhat. Ba,11 eUJii 11e11b311 xooumb, 110 1110:i.110 ocmopo:»euo cruurn,c11 - 3aleM 1aK11eu1111 0K110? KaK :i,ce menepb !IPOBemp116amb KOMHamy? - Mo:i,c11q giopmÓlKY OTKpJ,mBTb. Ec.1u cuoo1111w11uú ee•1ep npotiOem .•mpuo nana c1110:i-er opKXOAJDb K HOAI ua y:i,c1111 no 60CKpece/lbJlM óvatos/ln felülhet

(iilönként). ,Wiért ragasztották le az áb/akot? Hogy Jogunk most szellőztetni? Ki lehet nyitni afortocskát. H/11fü1 este)ól megy minden: apuska minden vllSlÍrnap este itt vacso- Őnilek járnia még nem szabad. de rázhat (Németh L.) (TiepeeO,l T. BopOIOOIHOH) . ,eUJii 6onpoc, cr,t0:i-eT JIH maKoií 6011e111e1111wi l/eil(/6CK KOMBHJlO• 88Tb ap,meií 6 1101111y10 CIIAY (CH- . kérdés, hogy egy ilyen beteges ember ,·eiethet-e h/lclsereget teljes eréllyel (Brodszky E.) MOllOB). Apreszján-Pá/1 munkájában olvashatjuk, hogy a MOlb a beszéli nyelvben gyakran mint az yMemb ige szinonimája funkcionál a folya- mat.Js infinitivusz kapcsolatában Ezt egyébként szépirodalmi példákkal is alátámászlhatjuk: 011 M02, KOK 1/t/KfllO, CTpeJU(TI, 11.yKa [ea11irn eepxo,1, IITpaTb 113 110 óa;111e}.(Apreszján- Páll, 1982) Tbl MOlt(elDb 6blcmpo 31lffi!Cbl83Tb /leKJ/UII? Jl 1110611/la e20 cmpacm110. eceM 011 yMe.l, KOK lfUK1101 CTpefillTh 1/J Jl)Ka { e3JI)ITb uepXOM,

urpaJ1> 110 óan11ej. Ti,, YM~IDb Óblcmpo 3JUIHCb1B8Tb ,1eK1/IJ11? R 1110611110 ezo cmpacm110, eceM C6011M cyu1ecmBOM, KOK MOJKeT .ruo6wn "10/lbKO MOJIOOO/l, Mb/CIIJl11/{l,~ J1Cem41111a (Iexoe) C60UM CYIIJCC/n80,tl , KOK YMCCT 1110Óttlnb 110.1bKO JIOJ/Oaa,q, Aib/C/IR· tlJaR :HCellUJllrlO. (Megjegyzés: Az átalakitások a jobb oldali oszlopban tőlünk szánnaz- nak: T. 1,) Nem mehetünk el szó nélkül az olyan kontextusok mellett sem, ahol az ismétlődésre a folyamatos igén kívül semmi más nem utal. Az is megkérdőjelezhető, hogy ilyen esetben beszélhetünk-e egyáltalán ismétlődő cselekvésről. Ha igen, akkor a szituáció nagyban hasonlít a befejezetl potencialitáshoz, mert - mint lálni fogjuk - a cselekvés itt is bármi.kor bekövetkezhet A kétféle „potencialitás azonban nem csupán az aspektushasználatbao mutat különbséget A folyamatos ige esetében maga az ismétlődés (mint specifikus aspektusjelentés) háttérbe kerül, mivel a

kommunikatív cél ·sem elsősorban az igében ölt testet, hanem a cselekvéshez közvetlenül kapcsolódó ún. ,,szemléleti tárgyra" irányul, vagyis a cselekvés lehetősége eme „szemléleti tárgy" (Lásdi Krékits 1981.] lényegéből, ,minőségéből" ered - Mo:i-uo nHTb eooy u3 3mozo py• lbJI? - J(a. 6 3,no,u PYlbe ocieHb lucn,an 6000. - Ii)e tnbl OÓbll/10 o6ei)aetub? - 06wmo n 06eoa10 ao-«a. 110 111011(HO 06e,11.aTb 11 8 WKO/lbHOtl cmo1106oü. IuóKue 1111acm1111Ku MO)l(HO CJ1Yma11, 11a :ueKmpo11po11zpu1mme• 11nx, 11peom1J11Qle11111,1x 311J1 jjo11eouzpa1011Jux MOIIO· 11 cmepeon11acmu110K (lemezborltó felirata). - Lehet ( ,,izet) inni ebből a patakból? - Igen, ebben a patakban nagyon tiszta víz 1•llll. - Hol szoktál ebédelni? - Általában orthon, de lehe1 (ebédelni) az iskolai ebéd/Öben is. A hajlékony rm1anyaglemezeket mikrobarázdás mono- és sztereolemezek lejátszására alkalmas elekrromos lemezjátszókon lehet hallgatni.

Az első sáluációban a „patak vizének" a 1ulajdonsaga", a másodikban az ,.iskolai cbedlö cendcltelése", a harmadikban pedig n .lemezek 1utajdoo,;ága, minosége" biz10silja a cselekvés lebctöségél A esti~ logikafüg ugyan isméllódhcl, dc - hnsonlóképpcn a „1ényköalö jelentéshez" a folyama10s igék esetében - itt sem a csele)<vés aspcktusbcli „minösiltsc" a lényeg, mindössze a megncvezcll C$Clekvés lcbetöségéo van a hangsúly. Az ilyen C$C]ekvés időben soha sem lokaliiAlt 121 120 Az ún .•,lcezdö-jelent~s - s,;eman1ikai jellegét tekinive teljesen hasonló a 3 fejezetben leírtakhoz A főnévi igeneves szerkC?etben a MOSJ, MOlKIIO, HaAO, nopa kapcsolatban 1alálkozunk a leggyakrabban n „kez• dó-jelentésser. Ez utóbbi kettőről a megfelelő fejezetben külön is szólunk. A ~kezdő-jelentés" fontos e.leme az idő-faktor amely iu nem feltétlenül batározószókkal fejezödik ki, és éppen ebben

rejlik e jelentés lényege A cselekvés annyira közelít a beszéd pillanatához, hogy az már mintegy „beleér a cselekvésbe·•. Más szóval, a kezdésre történő utalás az adoll szituációban a cselekvésnek a beszéd pillanatához viszonyított, időkibagyás (intervallum) nélküli, azonnali elke?.désére vonatkozik, Ha van (lexikálisan is kjfejeielt) intervallum, akkor értelme~ésünk szerint már nem beszélhetünk „kezdö~jelentésröl·. Vö: MOll<HO 81<llo~arn - 3110•1w11. O~AO coe.,ano 1110:.t:eTC exan.Z (C11Monoa) Szó1•0.l végezwk? lndulblltnak? (Brodsz.ky E) - E rész kapcsán felmerülhet s kérdés, hogy a hasonló kontextusokban mennyire ••kötött" az a.spektushasználat Erre jelenlegi ismtreteink alapján azt mondhatjuk, hogy ahol maga a szituáció lehetóséget ad arra, hogy a .,kezdés" érvényesülhessen, ott ez nyelvileg is kifejezésre jut. tehát folyamatos igét használ az orosz Többnyire folyamatos a főnévi

igenév még akkor is, ha a mondatba.n a ••kezdés„ egyszer már lexikai szinten ki van fejezve, gondolunk itt a «Hafllll8Tb» ige jelentésére. Például: Bcif .0"1080, MO>l<lt() ff2UWJ1TL 3Kt· Minde11 készqn áll, (el) lehel l/€f1U,lfellm. n.i a ke>.de- kísérleiet. npu6l>pb1, écJtu 611J xomume noc,uompemo. 1<ax oiu, pli6omtuom - Bce eom06o, MO*flO ~"O"eTe) el<JUOq&Tb npu6opo1. Az első mondatban az idő-intervallum á feltételes mellékmondattal fejezödik ki (szintaktikai• lag), míg a másodikban a cselekvés a beszéd pillanatával »határos". Az oroszban a „kezdés" kizárólag a folyamatos szemlelethez kötődik, a magyarban ez nem következetesen valósul meg. BOec11nu,--OC06 MW MO~CM 3nKOB• 111Tb pa6 omy. Tíz órakor befejezhetjük a 1>11mká1. Y:,,ce oecnnµ, 4QCOI!, Mo, 10:l<eM JaJ<anIJfaan. pa6omy Tíz óra (van): befejezhetjük a mu11ká1. (konkrét-!ényközló jelentés)

(.,kezdő-jelentés") Tovabbi példáink már csak a „kezdő-jelentést" 1artalmazzák. Bce :JOH.flfll c8ou Mecma: t.1oa:cM ornpaamrn.c,i YpóK K0H4UACR , IIIOll<eTC BblXO• Mú1de11/U e/foglaltaa helyét, indul• hatunk. Az óra befejeződött, kimehettek. ,1Uf11,. - Bce CIUIJt? - c11pocu11 CumJó8. - Bce. Mo;,,e" H;XTlf (CKMoaos) «Moll(eo o:rnpa:smrri.ca, 1{110111» - Max11y.1 Q/1 ( i!o:JH;U) pyK0II 1(011• oy1<mopy (nepeion T. Bopomm• no!!). 122 - Mindent lefényképeztél? - Min• dent. Mehetünk (Btodszky E} - Indulhatunk, /IÍJIOS, /Illett kőz­ ben ( Józsi) a kalauznak (Németh L .) 5.22 Az yMeTL, C)MeTL + fö,iévi igeuév s>ierkezel aspektuális sajátosságai Az )wemo/cy,11em• aspektuspárba állfthat6ságának a kérdésében a szakkönyvek, tankönyvek, szótárak nem képviselnek egységes álláspontot. Indoklással ugyan nem találkozunk, van, ahol a két igét szemlé· letpárként kezelik (Gáldi: Orosz- magyar

kéziszótár. Akadémiai Kiadó Bp., 1978; E M FenyVesi-Konyajeva: Orosz beszédgyakorlatok 1 Tankönyvkiadó, Bp., 1980, 81), mások külön igéknek tekintik őket (Apreszján- Páll 1982; C. 11 OJi<eros: Cnosapb pyccKoro íl3h1Ka M, 1973; V. Andreyeva-Ge!)rg, V Tólmacbeva: The russian verb Moskow, 1975) A kérdés eldöntése in nem oélun k, azokhoz csatlakozunk, akik e ket igét más-más lexikai jelentésü igéknek tartják. Itt tehát maximum „megfeleltetésrölr. de nem aspektulilis siembeálliuisról be· szélhetúnk, amit Jelen esetben elsödlegesen a formai hasonlatosság lesz indokoluá. yMemb C8 1. HeI 0611a.11a11, yMeR0e1>1 ,nenaTb qTO•fl. Y1,1eT1> IJllcaTh 2. 0611a)l8Tb CllOC06HOCTLJO ,!ll:· 1. tud 2. én < szerull képesség alapján 123 nan ITO•R, He yMe10 nbCTHrb, np.llT130p$1TbOH YMCCT nycrn1TL TJb1J11, ll rnaaa (O:!(eroa). tud tenni vm.it en vmihez· > (Apreszján-P:11) cyMem• HCB HeT 1, OKll33TbCR .noc-raToq110 )MC· 1 tud

< elég ügyes, van tehetsége m,1M, cnoco6HL1M;v1a ~ero-11. Cy- vmil1ez· > Meemb llOIKfflITI, 3aMOK1 He cyMCJ! npaBIIJlbRO OTBCTRTb. 2. CMOlb, OKa3aTb08 B COCTO8- (paar,) 3aJITPa g He cyMCIO eaM QO3BOl!flTb. Bpun JIII cyMCIO llllll 2. tud < lehetösege van vmit megtenni> qeM-H . OOMO% (Ű:!(eroe) AzyMemb folyamatos főnévi igenévvel kapcsolódva ún. ,folyamatos potenciális jelentést" fejez ki ( 11omem111W1011oe 311a~e1111e 11ecooepu,euuow 11u<Ja), amely Bomltirk()-Bula11yi11 ~z.erint abban különbö:1ik a befejezett potenciális jelentéstől, hogy e-t esetben nincs s,i, ,totalitásr6I" [Lásd: Bondarko-Bulanyin 1967, 57]. M . / {;/q•innkaja s:,ennt pqtmciRlisjdcnlé$-t n1:ok 37 igék lcépc ~k ldftjemi, amd)•ck olyan csel<~vtSI vagy készsége1jelöl11e.k, amelynek az elsajátltasáboz, ,·~greh/ljlásáho~ a .szóban forgó cselekvés készség mtgtunulása s-zükség cs A megtanulás" tchit lJ.llntegy eJófeltéttle a

cselck·ésnek Például: o,, ~1Mop1un no•pycc~u, • Ou y,1ttt»1 l011opun11, 110 pyC(l(u, mert mór clQiólcg On ,;ap,uRCll ?fJ6opum& 1,<t•pycn:u (Vö.: Olovin1k•j• 1982, $S]. Ha a Bondarko-Bulanyin-féle magyarázatra tamászkodunk, vagyis abból indulunk ki, hogy a cselekvő a cselekvési (mint képességet) bánnikor ervényesíteni tudja, akkor valóban csak a „totalitás-jelleg" különbözteti meg a befejezett és a folyamatos potenciális jelentéseket. Tar!almilag más vona tkozásban is látunk különbségei a két aspektusformával kifejezeujelentés között. Ezzel egyben ki is mondtuk a következő tételt miszerint az YMemb a beszélt nyelvben gyakran befeje1ett infinitívussz.al kapcsolódva, befejezett potenciális jelentést hordoz, mini ahogy errol egyebek között 0. P Rasszudova nem egy példája tanúskodik: 3mom ~e11()6eK, eCAU RJ:JICHO, )MC• e-r u ,wcmiip pa3eecTH, u mecmo 124 1:z ar embe.r ha kell, a 111zer is mcgrnkja (tii7.et is

rak), a rbz1á1 is IIOCTil811Tb, u XJte6 NcncqL szudova 1982, 115). (Rasz- elkészíti, a k.e11,yere1 is megsüti (tésztát is készít, kenyeret is süt). Nyilván itt is olyan tulajdonságokról, képessé1,TÖI van szó, amit a úgy adódik) tud realizáJnL Csakhogy a folyamatos inlinitívuszra is érvényes lehel ugyanez a magyarázat. Ha azt allitjuk valakiről. hogy ,tud biciklizni, ebböl logikusan következik, hogy ,,mindig rud, bámúkor, ha úgy adódik", oroszul ez a mondat víszon1 mégis csak folyamatos igével képzelhető el: Ou yMeeT eJ/llm, ua uenoCHDe.ne Nem mondjuk: *011 yMee-r II un eenocHU~.ne noelJUfTI, Ha valaki 1ud táncolni, akkor ez azt is jelent.i, hogy ,,mindig tud, ha eppen alkalom nyilik rá, az oroszban ugyanakkor ez a mondat is csak folyamatos föné,~ igenévvel fordul elö: Oe yMeeT1·auueeaTi. Helytelen: •011 )MeeT H DOTaJUleaan, eCJJn ny,.110 Ugyanakkor minden további nélkül mondhatjuk valakiről, hogy 011 yMeeT n nowyTirrL, CCJrH

H)"Amo - Ha kell, tréfálkozni is tud. A folyamatos és a befejezell szerkezet közötti különbséget a következöl.<ben lá1juk A folyamatos potencialis jelentésben itt benne foglal tatika „ 11ay~1111c11" mint „előfeltevés míg a befejezett szerkezet ezt nem tartalmazz.a (logikaila!! per,-,;e nem :aírhuló ki ez sem) Másrészi pedig a folyamatos szerkezet figyelmen kívül hagyja a cselekvés „külső körülményeit~, csak mint a cselekvőnek a körillményel.{töl teljesen függetlenül meglévö tudását, képességét feje2i ki Vagyis ha az:t mondjuk,, hogy Péter tud snkkozni, ezzel a kijelentéssel c.sak a cselekvö személyere Péterre. az ó képességére utaltunk anut mel!szeczett, mivel ,megtanul; sakkozni. Ez a mondat tehá1 csak folyamatos igével helyes: TleTJ! yMeeT 11rpan a maxMaTLI. A potenciális ismétlődés itl tehá l a „tanulás útján szerzett 1udás, képesség" révén lehetséges. A befejezem potenciali1as jelen1ésében

az említett „előfeltevés" nincs jc.:len, de fontos szerepet játszik a cselekvés képesség (nem tanult!) „egyéb külső körülményekhez történő viszonyitottsága". a ha éppen úgy adódik-jellcg. Mindemellett, amig a folyamatos ige ;1 cselekvönek a szer.iett tudásá1, képességét fej~ ki, addig a befejezett s1>erkezet1el a cselekvő személy ,.spontán" megnyilvánuló belsö tulajdonságát hang• Súlyozzuk: 011 Tai<:oií lenoaei<, eem, 11)""1O, yMeeT II nollJ}THTL. Az említett két potenciális tartalom a magyarban is elkülöníthető, cselekvő bármikor ( há 125 mi~el a „megtanult" cse.lekvéseket a magyar is általában folyamatos igével fejezi ki. Vö: Tud zongorázni (sakkozni, úszni stb) illetve Ha kell, a 1iizer is megrakja/meg tudja rakni (betejezeu ige/), a tészlát is 1neggyúrja, a ke11yerer is megsüti. Az oroszban az )Met11• + bef. infinitivusszal jelölt potenciális tartalom szinte mindig

felcserélhetö foly-amatosra , a folyamatos viszont - a m:ár emlitett okok miatt - csak abban az esetben, ha az ige lerjkai jeleniése ezt lehetéivé teszi. Vö: Ou y.ueem p0380CW111> i,;oc-rep On p ,,eem wymw>r•. Üll y.«eem e3cum• 11epxow O:tt yMeem 11Aosamb. Oa )Meem H iocrep p~11et m,1. Oa yA1eem rio,uymum&. 0 0 A e yMemb igeszemléleti síkon annyiban különbözik az yMemi,-tól, hogy többnyire befejezett infinitivusszal kapcsolódik és formájában önma·ga képes jövőbe vetiterú a fóné vi igenév által jelölt <:selekvést (szemben az y.11e111• igével) E kapcsolatban a befejezett főnévi igenév egyszeri konkrét(totális). a folyamatos ismétlpdő vagy tartós cselekvése tán a cselekvés végbemehet, és jelleD11.ö mindenekelőtt 30MÓK? CMOll(etllb IIO~HllHTb 30.lfÓf(? Meg tudod javítani a zárat? Jasmpa -• ne C)Meio saM nroao• Jaempa II ue CMOry sa,r n03BO• CyMeelUb DOIHRJrn. llMTL. IUfTb. Holnap nem fogom tudni önt

felhívni. A tagadás kapcsán mindössze annyit jegyzünk meg, hogy az nincs befolyással az aspektus használatra. Ha azt mondjuk, hogy az y,1enr1, a folyamatos infinitívusszal kapcsolódva a már elözőlcg megtanult, megszerzett képességre utal, a tagadó szerkezettel kifejezhetjük, hog;y a cselekvö személy vagy azén nem képes a cselekvés végrehajtására, mert még nem tanulta meg, nem tett még szert a képességre, vagy, merc valami oknál fogva elveszítette ezt a képességet (ami egyébként már megvolt): Pe6e,1011 e111e ne yMeeT <in·ran. U IIUCOmó. j~löl. A K 6ecne y3Ce- cyMeelm. 1/GCJIIOI/• u(ee IIUCb~IO IUllJJfcan., IIJ)á6ÓO? (llepeoon T. Bopomnmoü) T1vaszra. ug)>e már levelei is f ogsz ími?//ti. "fogsz tudni írni" (Németh L) . Xymop11u on ( Ia6op Xocb / cyMen OJIHOXOTltTb K C80e1i i a:u me. (flepeson T. BopOXKKHóii) Még a tanyaiakat is rászoktaita az újságolvasásra. ( Némerh L) TOKoil eeA/J6eK, 11asep11oe, cyMeeT

K0MJUIJl0B&n. OU6WJue11 (CIIMO· 110B), Ilyen ember bizonyára alkalmas a hadosztály ,·ezetésére. (Brodszzy E.) Ecar, sw. 11axoo11cb cpeilu opa6o6, A gyerek még nem tud olvasni és írni. Ga6Ka y11<e tKTan. ne yMeeT Y 11ei/ c.1a60Cmb /J U030,--C (nay• CTOBcnili) A nagy011yó már nem tud olvasni. Gye11ge o szeme. (Szöllősy K) Az iskolai oktatás szempontjait is figyelembe véve a legbiztosabb, ha annyit megtanítunk, hogy a folyamatos ige (y.11em1,) általában folya- matos iónévi igenévvel, a befejezett (cyJ,te1111,) pedig többnyire befeje-zett főnévi igenévvel használatos. C)MeeTe HOOHTb UX OQe/11/Ue, 6bl 11p1106peme111e mOKoe iJOl!epue 11 opy:,,c6y. K{/Kllt 6 soe11H0Ű tjjopAle saM 11uJ.:ozca 11e ycacmc11 npuo6pecmu ( í<HeJle,s») Ha nem is beszélhetünk abszolút szinonimiáról, gyakran előfordul, b ogy egyazon kontextuson belül a cyMemb jelentése közelit a .uo"•I ,1.1,0% által kifejezett tartalomhox azzal a különbséggel,

hogy az előbbi mindig utal egyben a cselecvó képességére, ügyességére, melynek foly126 a beszélt nyelvi stlJusra 5.23 Az y,Auanc11/yna=; ycoesan/ycueTb + főnévi igenév szerke-Let aspcktuá.lis sajátosságai Két olyan szerkezetról lesi szó eb~en a részben, amelyek az igeszemléleti formák „viselkedése" tekintetében lényegében teljesen egyező tulajdonságokat mutatnak. Formai különbség a két ige közöct mindössze annyi, hogy míg az y~Q$am1,01/yilami,c11 a személytelen, addig az yc11esqm•/ycnem1, ,,sze12:7 mélyes" (g~arnmatikai alanyt 1arcalmazó.) monda10kban szerepeJ: Jiú, yoaA6öb. BbffiOJIBHTb nnas AOCPO<BO - 01111 ycmuru BblTIOmflITb nna-l )lOC·pGIBO. A másik -különbség az igék lex.i kai jele1lésében van Az yiJaqambcR/ yoambc11 nem tartabna= atl ;iz „idóré uralás/, ami az vc11e11amb/ ycnemb igének. lényegi tulajdonsága, 1i hogy a cselekvő a cselekvést ,.id őbe11· végre tudja haj(ani, ·van idejé

arra, hogy elvégezze a cs;:li!k- vésr. Mindkét Ige azonos szemamtkat 1ulaJdo11sága viszont- amely a velük kapcsolódó infinilivusz aspektus formájában is megmutatkozik - , hogy ezek az esetek túlnyomó 1öbbségében (howiyetőleges szám ításaink ~-zerinl kb. 90%) befeje2et1 szemléletű infinitivusszal kapcsolódnak, szinte „vo117,ats1,erüen". A tagadás itt sem változtatja meg a szemléleti formák „szerepkörét~. A befejézell infinitivusi irányában érvény re jutó „vonzatszerüség•· a.z igék lexikai szemantikájábó) erede7-tethető mivel a jelentés mindkét ige esetében tulajdonképpen ,.határokat szab" a főnévi igenév által k.ifejezett c~elekvésnek Az ybaBOJnbcn/yoambcR párnál ez a határ az adott cselek-vés „képzeletbeli" kezdő- és végpontjával ai:onos, míg az ye11il60111&f)cnem& igénél kifejezetten idő-határról, idöintervallumr6I van szó és a cselek.vés az iéló által behatárolt, lQLálís Ez

a szemantikai meghatározottság annyif)I erős, hogy az említett kél ige folyamatos parjai is általában befejezéll Ígékkel állnak - kevés kivételtől eltekintve. V. I Krasznilt adaLai szerint az ycnesamiJ körülbelül egyenlő arányban vonzza a két aspektusformát, az yí!qsam•c11 mellett megközelitöleg 7.5%-ban áll befejezett infinitívusz Ezeknek az igék-nek á befejezett párjai a szerző szerint csak befejezell főnévi igenévvel létesitenek kapcsolatot (Krasznih 1979, 79-80). Mivel a két szerkezetben lényegében csak az egyszeri illetve azjsmét16dö cselekvés fordul elö (a ,artós csclckvcs itt · nem jcllcmzö), ezek között kell külqnbségel tenni. annak figyelembe vételével, hogy adott esetben a modáli.s igék asrek!IISa is változbal A legbiztosább támponLa „befeje-,1eu rno<lális ige+ befejezettfönévi igenév·, ·amely egyértelmú. egyszeri tolál(s cselekvést fejez l(;i múlt, illetve jövö idore, vonatkozóan: 128 /Jw y.Ateeme

uzpam& e 1/1ax,11am1>1? JJ.o omxoiJa 11oe3()a Mbl cwrpan oony 11apmwo: Mne y11anoc1, noroaopHTh ycoeeM e,,.,,, E,11y y11 anocr, YCTJlOHTbCll H(I pa• 60.my Cmo111t (:Jzeme) pyKa 06 PY"Y e IIHow.eu c1100Ho 1112,wHnuK, K01110pb1Ü 11e ycne,, HC~elllyTb U.1 Tuél ön sikkozni7 A 1•011q1 il1d11/ásáig még van idllnk egy partit leját- szani. Sikerült beszélnem vele. Sikerült mu.nkába állnia Já11ossal állt ., mim egy sziím1izö11, aki még csak el sem bújdos~ hatott a városából (Nemeth L .) poonozo zopoiJa (IlepeBO,! T. Bo- pommuoi!). He ycnen npHexan., 1103iJopo- Bambcil e JKenoli II celNac 6 e = ít 3DtM ••• Alighogy megérkeztél, még a feleségeder sem üdvözölte<!, és máris szaladsz . (Wessely) (A. TonCToli) Igen gyakran 1alálkozbalunk a 11e ycneA + bef. infinitívusz, KaK + be[ múlt idejű ige kapcsolallal, amely a cselekvések gyors egymásutániságát, .,váltását" fejezi ki: He ycne.1 -,, omKpblmb

3011111, noweA iJo:,,cOb. Kai< Még ki sem 1uc/Jam 11yi111i/ Alighogy kin vilouam az ernyőt, máris eleredt oz eső. A befejezett ige befejezell infinitivusszal „általános alanyú" szerkezetben „szemléltetö-áhalánositó" jelentésbe.n (narmuroo-npJ1Mepooe 1aa~e1me) a kontexlus révén ki tudja fej~;mi a cselekvés istnétlödését, az általában így szokott lenni árnyalatot: A 11puoe1ub oo.101t noo6ebaewb, 11ocnurub 11eM1<0,,;o, coceb y:,,ce 30• Bem 8 b0Mw10 uzpamb. He ycneewb napmufi Uec»mb Chlt·p·a·1·b - HOO/l 6K;I/Oqamb meJte8U3bp. Az ember hazajö11, megebédel, a/szik egy keveset, a ~-zomszéd már jön is, dominózni hív, Alig mejly le tíz parti, be kell kapcsulni a H·-t. Azt mondjuk ugyan, h.ogy • befeje>ell >·!Jam11<J1 és )Cntm• ésalc berejezeu ronevi igenévvel fordul elö. ám arra is találunk példál - igi,z, nagron <lvé1Vt -, hogy folyamatos a.fónévi igenév: 129 - Tw ,w:.n<1 1u· rtJWifl -

,m,1 t11ff ~1JJI Hr• paTt,. C0 )Jl:IOiÍ 8 MOJlfCaH!iY meóe UC ca! (6oroMonoa) l<amhmlt<.<f H~ yt)cu,oc,, illCT• · (WMC.ICB), - Nf! ijM!ttgtss te engtm - kicsi •·agy te még ahhn:! Nem ro~ ,·t.lcm ballgatósdi1 já1SZ11.oi1 .Nem s;ke:rr1/1 (pl korCst>lyóztt1) vkim:l Mi~I-mugyará1.~Ló ~ LmCnti kaJX,"9016dá~? Ebben az esetbe!) arról i,n szó, hogy az 1nfinn1vustáhal koz.,,cut<:tt tar1alon1 csak folyamatoscsclekv-és formá)ilbanjelenhet m~g. melynek a végrehajtása-a cselekvő r,Ügy($ségbtől"képes~égl!töl- rúgg Nem ai a lcnyeg, hogy n cscJc-;vés: .101álisan 1• megvalósulhat-e, han~m az ho gy a cselekÖelég ügyt.-S--<: ahho1, hog:y egy:Utalán végczci tudju •1 C$tlekvést llt ~z J·oanroe11· igéi ily módon a cy.,e,nt, s7lnonim/tjának is felfoghatjuk Vö: Hrpan. (() Mll(}li ti Ati);fl.lllUNJ metk H~ MrpaT„ co MUOi1 8 MOnfam,y TW H( l:)ftl~- enn,. )A&CTCSI. Az ismétlődést az igék már fentebb

említett szemanlikaí ru lajdonsága jóvoltából kétféle módon fejezhetjük ki úgy, hogy mindkét esetben szerepel játszik a folyamacos aspektus. )· folyamatos m odális ige+ bef. i11finítívusz (a modalís ige szemantikailag „prognosz11zálja", előrejelzi a főnévi igenév által jelólt cselekvés „totalitását", az ismétlődést csak a modális ige fejezi ki. Az infinítívusz aspektusa azt jelzi. hogy a cselekvés minden alkalommal teljes, le1Art) Bo epeMJI 06ei>e1111ou1 11epep&1«a. e i)aeuai>11an111 i>o qacy H )cnenaH> 11006e11aTb II CIIIO/lOIIQií 1L /leMI/OZO oT.n:oxuyn, [Havronyina) floc1te y-J<Cuua 011 ( 811aco«) c6pacwaa.1 IIOCyoy CO Cln0111 110 llOJI ec,iu :HCe11a 11e ycneeana BOBJ>CMR ee (ropbKKiÍ). y6paTb iJo,rzo 11e 3/IMe~a,r(, (Co11n) ux 1111:JfeeCmu. 11omo1i,y t1mo 8Jwec111c m111111e« 6eza11a 11 ~uma.<KV u so fit M X A T. 6UJILIII Ebédszünetbe11, 12- töl l-ig megtu• dok ebédelni az ebédlőben. és

tudok pi~enni is ·egyet / van időm arra is, hogy megebédeljek, meg arra is, l)ogy pi.henjek egyet Vacsora 11tá11 ledobálta az edényt a padlóra az asztalról, ha a felesége nem vitte el ídejében. (Makai 1) ecnH y11aea.qocb AoCTaTL H(l ea,repKy (BacH.meB) Sokáig nem vetre észre nyomasztó voltukat, mert tánc helye/1 az olvasátere.mbe és a moszkvai Mt1vész Szl11házba rohmtt mindig, ha sikerült jegyet szereinje a kakasülőre (E. Gábor É) 2. folyamatos modális ige + folyamatos inlinítivusz 130 Hogy egyszerűbb legyen a magyarázaL, itl célszerű a két modális igét külón-külön elemezní. Tw ycneeaemh 110 ymptLu 3a.a1·pa- Van időd/Ráérsz reggelizni? Kan,? Minden 011ho11i teendójére futja az Bbt 11ce ycneoaeTe 11enaTb iJoi11a? idejébill? 3ma K{IK. 6pamo1<? Jluxo? Tym Mit szólsz hozzá, öcsém? Cudar c11oux ue ycmrnaewi. xopo11wrh, dolog ugye? Nem gyöztük temetni a mym c.1yx no 1azepw ui!iim 6)O· a ltalo11ai11k,11, s közbe11 egyre a:t a mo

11eM1/bl y.llCe Cm/lflwtzpai! (1311· hlr járta a lágerban, hog) ,, néme• tek már elfoglalták Szrá/i11grádot ;111 . (lllo;roxos) . (Makai 1) Az isméllődést jelen esetben is a folyamatos modálís ige tartalmazza, illetve fejezi ki. Az ugyancsak folyimatos főnévi igenév funkciója Íll abban merül ki elsősorban. hogy megnevezi magát a cselekvést anélkül, hogy utalna annak „totalítására". A kommunikatjv cél szempontjából csak az a fontos, hogy a megneveze1t cselekvés mint olya-n. ,,belefér-e•· az ycnesan, által „implicite•· ~1.abotl időkeretbe vagy sem Vagyis, ha azt kérdc1.zük valakitől: Ti,r ycneeaenu no yrpaM 3aaTpa1<aTL? - csak arra lehetünk kíváncsiak, hogy az illető tud-e idöL S7Alkjtani arra, hogy egyáltalán leüljón reggelizni, ,,foglalkozzon a cselekvéssel". Más szóval: az egyéb (esetleg meg sem nevez.:n) cselekvések sorába belefér-e az adott ~elekvés. Hasonlóképpen értelmezhetjük a Rasszudova által

idézeu példát: Kat< mbl )cnenaew1, u pa6oTaTh e u11c11111myme, 11 uen11 X01JIIIC/1160, I< BOC01tTt.lBBTL cwia? Az ilyen szituáció természetesen ritkább, mint az előző, ahol az infi.nítívusz befejezett Rasszudovánál találunk olyan megjegyzést, hogy, ha a főnévi igenévnek nincs befejczetl párja, akkor is tud pcrfekliválódni (110- előképző segítségével) a modálís ige „befolyására", például: B aocKpecelibe ,i yc11e«a10 u KijapTnpy y6pamb. n e CbtllOM 11ozy,r,qmb, 11 xm1ry 110•11,mamb - Vasárnap a lakást is kilakaritom, a fiamat is eh-i~zem sétálni. és még könyvet is olvasok (Ti arra is jut időm, hogy a lakást kitakaritsam, . stb) [Ford tőlünk: T L Vő: Rasszudova 1982. 120] Az yiJaaambCR + folyamatos ín5nítívusz esetére, sajnos csak mini131 mális s.Zlimú példával rendelkezünk ldézzfik Rasszudova szembeállitá• sát: roe 6(l~j YJJ.8CTCII aocraeaTL m<1• 1we pe~r.uf! Km12u? Ioe BQAI 1110.1~1(0

YJJSe"lCR ,[lOCTaTb mtJXue pedKue 1<11u211? Hol tud ön (Hol sikerül önnek) mindig ilyen könyvritkaságokat bcsze. remi? Jóllehet a !,Zerzö szemléletbeli konkurenciának tekinti a jelenseget, úgy véljük, némi különbség van a mondatok tartalmában. Itt is gyakor• latilag jsmétlődés és ismétlődés közöli kell differenciálni, ez azonban mégis más jellegű. mint az ycnes~Tl, kapcsolatában volt, mivel olt többnyire csak folyamatos (par nélküli) igékkel volt dolgunk. Ez esetben meg merünk kockaztatni egy olyan magyarázatot, amely szerint a folyamatos infioitivusz az ismétlődésen belül is inkább a „rendszerességre~ utal (ha valaki, például, rends+eresen többször vásárol könyveket), a befejezetr pedig az „ad "hoc jelleget (nem rendszeresen, alkalmasint, hébe-hóba} domborítja. ki, ami viszonylag közel van már a poten• ciális tanalomhoz. Vö: EMJI eceraa yaae-rc11 ttOCTilTh 6u;1e111bl 6 meamp - UH Beer.Ila MO;+;eT ttocraTb

ó11Aemb1 6 meamp - Nek; mindig sikerül / ö miod.ig tud jegyet szerezni a színházbo ( bármikor, ha kell) A fenti két mondat közti finom árnyalatnyi különbséget a magyarban visszaadhatj1k a következőképpen: Hol sikerül önnek ilyen könyvritktLrágokat beszereznie? Hol sikerül önnek ilyen kiinyvritkaságokat elcsípnie (ilyen köny,,ritkasl,gokrn akadnia) ? Abban az esetben, ha a főnévi i.genév 1ar1ós cselekvést jelöl, efféle ,.konkurenciáról" már nem lehet beszélni Vö: Bo3um~cJ1 e clembMU, 1ia1<pbl60mb Ha cmon, nom4e6amb zocmeú . - maK eú ( 3cmep) yaaeaJJOCb CKpw.&nn esni! nnnueHue BO/l T. BopoAJ<mtoií) (Jlepe- :4 gyerekek, a terítés. a kínálás a lámpaláza ebbe vetette bele magát (Németh L.} (Szó szerint: ,.így sikerült lepleznie izgalmfu) A folyamatos modális ige az ismétlődést, a folyamatos infinitivusz pedig az isméilódesen belüli tartósságot fejezi ki a kontextusban. 5.3 A:t ei,pektusfonn:lk

hasfaálata a cselekvés lehetetlenségére, tiltására utaló szerkezetekben 5.3 1 A ne MOlb/cMOIL + főnévi igenév szerkezet asj>ektuáUs sajátosságai A7. igeszemlélet és tagadás kapcsolatát úgy szokták leegyszerűsítve értelme-tni, hogy ha egy állító mondatot tagadunk, megváltozik benne az ige aspektnsformája. Ez sok esetben valóban így van, mégis hiba lenne abszolutizálni a „szabályt, hiszen tudjuk, hogy az sem „örök igazság", hogy például a lehetetlenség a 11eJlh.lA kapcsolatában csak befejezett, a tiltás pedig csak folyamatos infinitivusszal fejezödik kí. Szerkezetiinkben a tagadás nem törvényszerűen jelent aspektus-váltást. A bonyolultságot az adja, hogy bizonyos esetekben - gondolunk itt a modális ige alakjaira - itt sem a fönévi igenév hordoz különböző modális jelentéseket, hanem a segédige. A 11e Moqb/cuOlb + főné,•i igenév szerkezetben annyiban módosul az aspektuskép az állitó mondatokhoz képest, hogy

itt nem fordul elö a „kezdő-jelentés". Miért ~entelünk mégis külön fejezetrészt ennek a kérdésnek? L. P Kriszin egyik munkájában a 3ara,fl,l(11 rnaronLnoro oJma cimü fejezetben a A10e1> szerkezetet elemezve a következőket írja: ,,Ha ennek az igének a folyamatos a lakja - amely egy másik ige folyamatos főnévi igenevével kapcsolódik- tagadó szerkezetben fordul elö (ue MOi") ec-raea-n., ue Mo:«eT awxottKTb), akkor az ilyen konstrukció egyfajta rend~zerességre utal, azt fejezi ki, hogy általában ·így szokott lenai ( ) - , es nem jelölhet most, a szemün k elött zajló cselekvést (. ) Például: Cecmpa ue MO:HCem :samM1am&cR fJ 3moil KoM11ame - eU 1i1emaem wyM e y;11t111,1 - általában nem, nem pedig csak az adott p illanatban; OH 1,e Ato:,,cem menepb, ,aK pa11b1ue, 6cnureamb oo ceemy u coiJ11m•CJ1 10 po6o• my (Vö.: 01111e MO:HCem sc,namb: mindamcllell, hogy a befejezett í~ével jelölt „egyszeri" cselekvésről van

szó, ez a második mondat „most u, a „szemünk elött végbemenó" helyesebben: nem-végbemenö cselekvést szemlelteti" (Kriszin 1980, 111, - ford. tölünk: T L] A lapjában egyetérthetiink az indoklással - már an1i a folyamatos illetve befejeze!l infinitivusz által képviselt jelentéseket illeti . Ugyanak• kor hangsíilyoznunk ke ll, hogy eme jelentések nem a tagadásból követ133 )32 kc;;mek, hanem minden esetben a kó11t~l:tus11ak. a sziruációnak vannak alá-rendelve. Láltuk az előző részben hogy az egyszeri v&gy lőbbszöri cselekvés az állltó monda1okban is hasonlóképpen tükrözödik. Másrészi pedig, afQ/y0111atosröoévi igenév a cagadószcrkeze1ben egyállalán nem zárja ki a csele~és (pomosabban a „nem-cselekvés") beszéd ptllana/til,an való lehet&égét, különösképpen akkor nem, ha tar16s c.rell!kvésról van szó, például: l1oaHoo 11e r,tO;f(er c1ywan• •1eK1fu10: y 11ezo 6011um 201108a - több mint

valós-únií, hogy ez cserben senki sem fog arra gondolni, -hogy lvanov általában nem képes, nem tud <1dafigyelni az előadásra. mivel ez a kijelentés egyértelműen a beszéd piUanatára vonatkozik. Ahhoz, hogy az „általánoss-got vagy ismétlödést belevigyük a mondatba némiképp meg kell változtatni a szerkezetét: Koú)af ec.411y HuállMa 6oAUm zo1108a01111e ~•0J1<Jem c•ywa,m, ,1eK1/u11 Vagyis: (á/1altl/Jan) amikor /ltmovnak fáj a feje, 11em tud odafigye/pi l1Z előculá.r, ra/nem tud e/lJadást hallgatni. De ha a fent emfüctl szcrzö mondatát is ídb,zük - Cecmpa 11e MO:Heem 1QHUAt0Jnb(R 6 3,no(J J.:OMUOme - eiJ Metuaem t4)M C YlHU/bl - nyomban megállapíthatjuk, hogy aspektuspárok szembeállításáról adott esetben nem beszélhetünk. mivel a 3nuuMam1>cn itt mint ,,!lbszolút folyamatos" ige funkcioniil (Vö.: Mue nopa 3au1<MaTbC-" N! V imperf tanrum - Apreszján-Páll 1982, 1. köt, 460] Egyébként a folyamatos infinitivusz,

allól, hogy folyama1os, még nem fejezi ki azt, hogy valaki általában nem tud valahol tanulni. Sokkal fontosabb jelen példánkbaa is a kontextus, a benne szereplő helyhatározó jelentés differenciáló funkciója. Tudniillik éppen a a 3Toii 1<0~111aTe segít abban, hogy a cselekvést ne csak egy adoll időpontra vonatkozmssuk, hanem általánosítha~uk azt az idöponuól függetlenül. Arról van szó, hogy a sz-0ba fekvése olyan, hogy behallatszik az utcai zaj. és ezért nem lehet Oll tanuloi. Ha ebből a mondátból elh11gyjuk á helyhtnán>ZÓL a $7Ítuáció sokhl inkább már a beszéd píllanatához áll közel, és egysurí alkalomra vonatkozik: Cecmpa Jte A«rote.em 1a11uA<ambc11: eií Meruaem ruyM e y11u• 1"· Az elmondottakal is figyelembe véve a ue AtOlo/cMOlb + fó11ei•i ige11é~ s1.crkezetröl elmondhatjuk, bogy jelen illetve jővó idejű modális ige esetén a tagadás nem hoz változást a specifikus aspektusjelentések minőségében: a

,.kezdő-jelentést" kivéve 111 is az állító s,crkeze1ekéhe-1 134 ba~onló jelentésekkel van dolg,unk. A modális ige formájától íúggöen a főnévi igen~v által jelölLcselekvés vonat kozhat a múltra (.110,, c;ttn) , jelenre (A<OZY .,10:,,ceruo), jövöre ( c,woey, c1,1o:,,cetm) A főnévi igenév szemléleti formája szerint a c~lekvés- lehet konkrét, tartós vagy isméliöd6 (altalanO$), - floJ80~11,me!- Kpt1KHy11 110AmJeU- cr<11ú. 06uu() ,,mo 11e Mory nouycnm peoeú (ropbKH») Pyeaem 011 ( Tlaeen) 6cex, 11e ycma«aJt. )/(Q11Uap,1t1t cfOTpeTb Ha 11e,o ue t,toryr (íopLg"it). Eií (.Beponuxe) xa:ia,,ocb, lmo 011a HUl<020á 11e CHO>l<eI o~rnHKaTbCll ua r1ezo (110 uMJl) maK npocmo. 6é3 8CR10W Hon). yÍ)u61te./tUII (CIIMO· . nem engedhetem meg, hogy beszédet mondjanak (Makai 1) Szakadatlanul szid ( Pável) mi11denk it. A cre11dőrök már r: se t11doak oézoi (Makai L) (Vuo11ika) . úgy érezte, soha nem tudja megszokni, hogy

egyszerűen meglepetér 11t!lkül feleljen rá (Brodszky E.) A műlt idejű modális segédigét ta rtalmazó szerke4}t - az infinilivusz aspektus formájától függetlenül -képes bizonyos árnyalatokat a segédige szemléleti alakján keresztül kifojezésre juhatni. Míg a folyamatos ige a cselekvé; lebetöségének a tényét tagadja (eg.ysierüen csak valaki valamit nem tudott csinálni), addig a befejezett szemlélet arra is utal, hogy a cselekves a cselekvő szándéka, próbálkozása ellenére sem mehetett végbe. Finom árnyalati különbségről van szó Om eo11ue11u~i, ou 11e. MOr roeopHTb, Az izgalomtó/oem tudott (nem volt képes) bcS1.élni (Nem is kísérelte meg.) Boapa II ue MOr x ea,11 npuexaon. Tegnap nem tudtam (nem voll lehetöscgem) <liö•nl hQ;:zótok. Om eo11ueuuJ1 OH ne CM-Or roao- pMTb. Az izgalomtól nem tlldott (ne111 ,·olt képes) beszélni. (Próbált bé.~zélni, de nem sikerült) B"épa II ue cMor K 11a., npxexaTb, Tegnap nem tudtam (

mert úgy alak,tltak a köriilményck) eljönni hozzátok. 135 5.32 A ueJtbl9 + f6névi igené.v ~rkeiet aspektuális sajátossága; A """"" a középískolilc ~mán, kifldoU orosz nyclvtankonyvbcn ,,il/lundnyl Jw161o=Jsz6„ megncvciéssc:1 mttptl [Ko.aray lsswín: Orosz nyelv1an a lcö7,épiSkoliík .,,uruír, Tankonyvkílldó Bp•• 1979 121) Tíhis~ ,llelvc a cselekvés lebtleth:~t,l, ft-je,,heti ki ti íön6vi igtnév kapcsotaulbm. B másodHc funkciójába,0 szinolUmájt tL Kt&O:JMO:«flo. amely - már lexik:aijclcnt~ f61yctin IS - 11 lehctcde~s k:ttc-gorilrusabb i:ift;jt-#rc $.olgil, A ,~ttbJ.1 tillhmányi hatdr~06l6 a wf»ICJ;(/ c-Uenlétes jclcnt0$ú p:árja Az orosz nyelvben sokáig létezett a ,ie MlOlt>IQ (még régebbi n M0•1bN,(}. ,u: W<CthHó) forma, arnikor is a 1"-11W1 a ,.,,,t•val ·Olt oppo,Jc-iooá1is iszonyban [Vö: Szr,:-aiytiS!i;kij 1895/ 1958. 2 köc ~ A Hé.11,Jt + Fonévi igenév konstrukció

lgesttmlélcti von:-ttko7Jsai- azt mondrutt• juk - elegge közismertek l:s bi:tonyáf"8 eu.cl magyartth:uö, hogy a rtntc-bb említett lankónyvbco rn:,m taliilun.k: ti ké;rdéi;n: vonatkozó utalási A. A Bojko akinek a kutalásaí ma is hasznos támpontot szolgáltatnak a főnévi igeneves szerkezetek aspektu~lis elemzéséhez, 1952-ben irja: ,•. a befejezelett infinitívuszt tartalmazó mondatok a cselekvés végrehajtásának lehetetlenségét konstatálják, míg a folyamatos szemléletü fónevi igenév által a besi.élő ama véleményének ad hangot, hogy a cselekvési nem szűkséges végrehaj1ani. ami megnyilvánulhat tillás vagy óvás formájában·· (l3ojko 1952, 142 - fordítás tőlünk: T. LJ Bojkonak ez a tétele, mint általános (az esetek viszonylag nagy százalékára alkahna1.hat6) szabály, teljességgel elfogadható Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról sem - amint erre számos szerző rámutat -, hogy a cselekvés lehetetlensége minden

egyéb bonyolultság nélkül elképzelhető a folyamatos infinitivusz esetében is. Erre eklatáns példa á 1tet101,wo:,,cHo - amely lexikai jelenlésé11él fogva lehetetlenséget jelöl - kapcsolódása a folyamatos főnévi igenévvel. Valamivel biztosabbak lehetünk: a HtA&311 + bef. infinitívusz által kl(ejezeu „lehetetlenségben", bár m.iat látni fogjuk, ez sem igaz minden szituációra. A magyar nyelv e jelentések igeszemléleti vona1ko1.ásában annyira váhozatos képet mmat, hogy megmaradunk a csak lexikai cgybevetésnél. Magyarra a 11eAMII + infinilivuiz jelentéseit az aspektus illetve a kontextus figyelembevételével altalábao 11em szabad, tilos·. ·11em lehei, /el1etetlen° valamit csinálni szerkezetekkel fordítjuk A szövegös-t,szefiiggés számbavétele mindenképpen fontos magyar szemszögből, 0 0 136 mivel a magyarban a oem lehet liltáskor 1s gyakran elöfcirdul, különösen a köznapi nyelvben. Vö: Nem lehet bemenni, mert zárva van az

ajtó - Nem le1et (- tilos) bemenni, mert óra va11. A magyarban azaspektusforma változatlan, ugyanakkor oroszra a két mondatot így fordlljuk: HeJlb3V aoiiTII - asepb 3anepma, és Heitb3H BXO/IHTb - uuiim ypow. Érdekes, hogy az oroszban sem a tíltás. sem a lehetetlenség oem mutat szoros összefüggést a cselekvés ismétlődésével - leg.ilábbis az aspektuson keresztül nem. A többszörösségre csakis a kontextuson belüli más lexikális (vagy grammatikai) elemek réven következtethetiink illetőleg utalhatunk. Az aspektus azén nem differenciál a tiltás valamint a lebetellenség,között az ismétlődés kifejezésekor. mert mindkét esetben folyamatos a főnévi igenév Vö: Tw €U/e MIL1eHbk"Ui/, me6e DM.b3~ etqi ,M Oi temKUÜ. me6e ReJJblSl cj>NllbMbl. Te még kicsi vllg), neked nem szabad ilyen filmeket (meg)nét.ni ~,Általános" tiltás, amelyben a többes számú tárgy utal az ismétTbl CM01peTL 3tnQtn <.Pll/lbAI, CMOTpeTh TBl<RC Te

még kicsi vagy, neked ezt a filmet nem szabad (meg)nézni. (EgySZéri tiltás, amely a tárgy egyes szá.mával fejeződik ki a mondatban.) lődés lehetőségére.) A ,.lehetetlenség" ,általánositása", isméUödése vonatkozásában is hasonlóképpen a szituáció és a kontextus támogatására van S:tükség. A 8 3/IIOAI KIIHOmeampe 11e,1b311 nQWQ3bl8am& wup01<0JKpa111tble <.PIIAbltbl mondatot - noha tudjuk, hogy elvileg itt liltásról is szó lehet - aligba fordítanánk magyarra a „nem szabad" vagy „tilos" szerkezetekkel. mivel a lehetetlenség a szituáció „tennészetéllen", logikájában már benne foglaltatik. Ti nem az a ten:nészetes, hogy egy filmszínházban megtiltsák a szélesvásznú filmek vetitését. A mondat értelmének meghatározásában fontos szerep Jut itt is a bövítmény11ek (adotc esetbena helybatározóaak: e 3moM KttHomeampe), ame)yböl arra lehet logikusan következtetni hogy a lilmszínház olyan,

űgy van megépítve, hogy a szélesvásznú filmek vetítésére nem a lkalmas, tehát ott "lehetetlen" ilyen filmeket vetíteni. Az „ismétlődés" jelentése ill is á többes sz,mü tárgyra támaszkodik. !::la esetleg mégis szükség lenne magát a 1illást h.ángsüJyomi ebben a szituációban, ezt egy másik (egyé1ielmü) lexéma137 val „simán·• meg lehet eldani a következőképpen: B ~mo.u r<u11omeampe JanpelllfollO IIOKA3b188Tb ru11pokOJ1<pa1mble (/jWlbMbl. Az egyszeri folyamat lehetetlenségét a fenti esetben eppúgy a folyamatos iofinilivusz fejezi ki, mini az isméllödés esetében. Az. alábbi szembeállilásnál az eddig elmondottak érvényesek + befejezell inf. (lehetetlenség, egyszeri cselekvés lehetetlensége) 11e11&311 3oecb cmpQllltl no1heMl/blU 11epe• xoo. 6 mroM A«ecme y111111y 11en1>3H uepei<T&. f(I aluljárót építenek. ezen a helyen nem lehet átmenni az úton. llpu m{Jl<O." wyMe nem,311

ei,,Y<HTb llJt CJIOBa Tlye11 zajban egy szót sem lehet megtanulni. !I03011U, 111/IUO y:,,ce HC.lbJII H3• Memrn. Késő. már semmit sem lehet (meg-) váltoitatnl. B wro nem,311 nosepan,. Ezt nem lehet elhinni. Ha 1te,o nen1,311 oonoll.HThC& Rá nem lehet számítsni. He.••1~ + folyamatos inf (egyszeri tiltás v. tartós, illetve ismétlödö cselekvés lehetetlensége) llpu i<pacHOM taeme rtc.%39 nepeXO/lHTb YIIUI/J· Piros féllynél nem szabad (tilos; nem lehet) átmenni az ,í1011. l1p11 mai<oM ,uy4,e e06epweu110 HeJIJ,3JI rum. CJIOlla !lyen zajban egyáltalán nem lehet/ abszolút lehetetlen szavak a l tanuleü. Bcii iJ011:JKHU ocmunu,c.11 110-npe>IC· ne.uy, H3Mé119Tb ntr1ero ne11,311 Mindennek maradnia kell a régibm. semmit sem szabad (meg-)változtatu:i egyéctelmüen kiderül. hogy - jóllehet befejeze11 a: ige - 11cm annyira léhetetlensége t, mint inkább ti//ásr fejez ki a szerkezet. ElörebocsáLjuk, hogy nincs szó semmiféle nyelvi

hibáról. vagy akár normasértésröl. Ezt a jelenségei Usakova „s,emlóleti v aspektus-iner• ciának" ( suooBoh 1111ep11111<) nevezi , amely általában a dialógusokra jellemző. Az a lényege, hogy a dialógusok „válasz" részében, ni úo replikában megismétlődik ugyanaz az igeszemléleti forma. mint amely az elsö részben s1.ercpel (« Bbl6op su11a penJ111rn-noeTopa a1111~erc11 11eceo60J:l}Jb!M, onpeJJ,eJ1J1eTcll Bll,!IOM rnarona nepsoi! peru11001» [Usakova 198), l 9-22D, ,,Eltűnik-e" vajon a „tiltás" ebben az esetben a szerkezet rnrtalmából? Tennészetesen nem, csak azt éppen nem azaspektu<,sal, hanem a szituációval féje1.tük ki Mindez a legválószinübben azzal magyarázható, hogy a dialógus elsö részében megfogalmazott kérdés is a cselekvés .,morális (nem „fizikai) lehetőségére irányul: ,Be szabad 11w111i? («Pa3pewaeTCMaol!T11?). ami azután a tagadó szerkezetben megi;mét• lödik anélkül. hogy a

szemléleti fonna megváltoznék Formálisan mindez a komponensek fordított szórendjében nyilvánul meg az oroszban: «B01im11 lleJlb9/l: ,11;ieT Jtel<UIIR». A 11e,,.911 1111 úpusú kérdömondatokban a kerdés + tagadits + lehetőség-modalitás .,összegzödese" folytán az állitó (kérdő) mondatokéval azonos tartalom fejeződik ki; HeJtblll Be.])HTh C/l)X(J 6ambch. ueJt,1,311 J111 9ce-mar<11 yc- Tanácsot kértem: nem mehetnék-e mégis 1•/!led (Brodszky E.) Nem szabad hinni a s;óbes~édnek. Ha 11e20 HtJlblll no.~araTbCll, Rá nem szabad számitsni. xaTb C mo601i (CllMOBOB). Jcmep cnpoc11,10 y iÍo;,,ce,jiá. EsztN hozta A „szisztéma-szintű" szabályszerúségeket tartalmazó kontextusok mellet1 néha Lalálunk olyant is. amelyben - ha már tartjuk magunkat az általános szabályhoz - az igeszemléleti fonna használata indokolatlannak tünik. A következő szituáció egy a SZU-ban kiadott segédkönyvböl való: - Mo:,,c110 00tím11?- Bem

ceiíqot eoiinl 1ie,1,aa: uoem AeKl/11-• [C6op11HK ynpa,,meHml 00 MOM)OJlonm COBpeMCílllOíO pycCICOro R3b!Ka. í1011 pe11 A 6 Amnc1moií M, 1976, 95) A szövcgössze- 138 függésből He 0611:,11:aiíCR! JJff tle.llb3A fi xo~11,1a JIIIOMf co9emo- /tlUilbl4Ul<Y ua ucnblmauue (ílepeao,11 T. 8oponurnoii) OHTbC11 Vagyis: «MOIHC/10 !/11 yexamb?». elő Józsefnek. hogy nem jöhetn~c be ö is (a .ftrl) a vizsgálatra (Németh l,.) ~MOJ#CIIO ,1U h811/JlbCR ea liCUblT3Jil!C/». Végül megemlítjük, hogy a beszélt nyelvben gyakran találkozunk á ,.lehetetlenség" metaforizált jelentesével, ami a cselekvés végrehajtásának a nehézségi fokával van kapcsolatban: 139 q/110) ( i/1~611 .~e?Ís!/hl 8 W,1( (/,00IIÍ!? Qu ma1a)17 mB;)ICe11bfzi~ w,io· ezQ Mi va~, a·bq,rifr11~ö,dbe11?, Olya(1 11e: hiz, hogy félemi!lni seót lehet/alig lc),et réiemelni. .Amit ön mond, t1z tmnyíraft,iJtoszrfia11macmuIHO~wno·B•3mo rJpocmo tikus, hogy s~inte

már eUlinni sem lehet/alíg lehet elhinni. HeJlb311 l10!3epJtTL, HeJlb3R To. Oa;«:e, 00/Ull!Th. -l/1J0,8bl 2oaopume. HQCIJIOlf bKO Ka1<01T m)!Mau! llpocm<) ueuoJ- Mi~sóda köd! S.zinte lch·e tetlen ha- ll!<Í>-ÍJO.exaTb (a utóban) ladni. . Vagyis: <<rpyllRO Dj),lllUITL)), «T}ly,mto noaep,m,», (<TPYAIÍO exanm. 5:3.3: A· ne~cro, 11e1-t0r/llll + föoévi igenév szerl,e:u!t aspek!l!li!is §ajáto~~gjli lI , f . ls) acse11ko s~avai szerint az ilye n tipusÍI ~zavak a mondatban egyetlen funkciót töltenek be;,állítmányké.n t ~ász9álatosµk Szemántika i lapon közel állnak a JJ1,0<)ális ún , ,predikativuinokh0z (állítmányi határozószó), ni"ivel a lehetőse& illetvea·szükségesség hiá nyámak modális jelentéseit fejezik ki: (<, ••c.ne~a yKa3Ufll10rO :runa ~>YHKl,HGHJ1PYIÓI .B rmeJVJOll<er-nu, a-ojJ,no11 e,1:1unc1:oe1moii 4 •YHl<"UMH, a nMenno - RCKmo-µ1Ten~110 D

<l>y111<11mrc~aJye~ioro •• no cu~ií ce~tannrne cnoaa nma 11e~ezd: 11eklNÖa 6J1 113 rn ~ MQJl.3l11iRblM npewrnan111a~,, T • : om111b1pal!<a10T MOjJ,áJlbllÓCTh (neatiJMÓA<,l<Ot:11, IUIII, aepnee,OTC)TCT/llle 003M0lKIIOC1ll ;11) 114 llCOÓXOJllfMOCTII)» (l$zacsenkó 1965; 288], lgeszemléJeti vonatkozásban szinte ,pinim.ális·utaJást talalunk a szakirodalomban arra, hogy a szerkezeten belül az aspektus miképpen és milye~1ncrtékben képes, érvenyre juttatni saját szemantikai „adoitsagait", tn~·nnyiöen rudja diffe.r,e nciálni a „spécifikus jelentéseliet " · ;L A. ,Bojko véleménye szer{á L,a befejezett főnévi ígenévve·1 azt konstl!táljuk, h·ogy a ·cselekvés b izonyos pbjelruv körülmények miil,Lt (idő, hely,, cselekvő személy. hiánya) nem mehet végtie, vagY,is lehetetlen .,cselekvés lebeteUensége a „sajnálkozás" átnyalatával bővül a beszélő r~ széről, a)d „sajmílkozá:sát fejezi ki azén,

mén a csclekvés.ne-m mehet yég~); A foly811J.atos ige is ki ll1~ja fejezni a „lehetetlenséget:", de -a k9nnota,ív dem itt már• nem a .,saJoálkozás"I hanema ~, közömbössé~•• • , , b 1 .,elliidcgülés, sőt ,,felhá boroda:/ is lel:iet [Lásd: Boj~o f952, 149) · Ami a ,.hiányzó" cselekvés végrehajtá~i sz,á nd!li*.t illeti fomme11p1< ~te,wme11~11ocm11 ·có8ep,111111ni, Oe1ícm~11e) . t;zt „magyar S)emritel; fs könnyen beláthatjuk,,mivél e,i. legíöbbször a szituáci9b9I következik is: Teóe uer,~e ceCTb,. 11pu11ecu ceóe cmy11 - Nincs ho,·a leiiloöd, hozza/ magadnak egy székel. Azt viszont má r csak bizonyos fenntartással álli thatjuk, hogy -itt a• befejezett aspektus Yalamiféle „sajnálkozás;: színezetet vinne bele a mondat tartalmába. Nem vonjuk kétségbe, tem1észetesen, ho~y ~lőfordulbaL ilyen ,s;ituáció· is, de 11em tekintlietó µgyanakkor álliilános, az aspekt ushoi kötődő kónnótációna,k. Vitata

1;.1taUa11 a konnotatí;relem j~ leqléte; peldáuJ, Lermontbv egyik verssorábim, ahol ismét nem a ,szémlélet", h~nem á 1-óntcxrus egyéb lexiléális elemei jurtacjak-eszünkbe a „sajmilkoúís1": 11 Cl,]"IIÍO II Zp)C/111/0, 11 D~9MY PYl•Y no11an. (JTepMOBTon) Joi/a kezed. : (Áprily L) (Szó szerint: nincs aki fclé.kinyújthst11ám a kezem) Szamos más szitmiciól).íLn -vi~zont nemigCll ván nYoma ~- lajnál: - m1k ", például: ·.~6,tqi-y 11ei oe,y11a1:m• • 11J11or1y1111, 11t1K ri>a: - riinci Mv talpalawyi hely sem· (szó szerint: az almimi,k nincs holli./éésnr trincs hm•á köpni); iJ,ox11y111&.1teKazi>a - /élegzelw!tel11yi v• 1z11ssza;1á111yiideje ,tincs··cszó szerint: 11i11cs mikor le1•eg{JL ven11f{I.) , Má·gyarra az ilyen111ondatokat a nincs+ hova , kivel, mikor . stb + Tőné.vi igenév vagy fcl,s1ólfíó forma s,zerkczeucl fordíthatjuk, nem szá~iilva, a műfordításból éredij e~eJleg~

eltérések.el: Nincs hovil mén• nen~/menfeJk lastimap - Mne f!CKyna iroiint e aockpécé(fb~. · · Vélemcriyüok s1.erinl az aspektusbcli ILüJönbség (folyamatos vagy befojeiell) nem vezethető vissza C!"Ocionálís tényezö.kre lgeszemll:leti szempontból sokkal inkább megfit,,yeibetö"a specifikus jeleÍ1lések sze, rint történő differenciálás, ami ozt jelenti, hogy a befejezett Í$ét az egysz.eri konkrét vagy potenciális, míg a folyamatost·az ish1étlödö vagy · tartós··c-.selékvésck jelölésére baszriálliatjuk Vö: M11e„11eKyAn noilTH ae•1epo,1. 14!) Bú ny,om s 1119/om! - So/10 ~enk/ se M11e u.eKy11a xo,~un 110 6e•1epa,11 l41 Esre nincs hova mennem/menjek. Esrdnként nincs hova járnom/ járjak. M 11e Het(OM) pacc1<83aTL :imom aue1<iJóm. Mne lle1<011ty paCCJ<aJLIB&Th á11e)(- O()m1,1. Nincs kinek elmesélnem/elmesél- Nincs Jcinek vicceket mesélnem/ jem ezt az anekdotát. Niocs kioek mel,éljek Nincs

kinek vicceket meelmesélbetoém sélhetnék. M11e llel<Y/lll oTRpaa,m, ,my om- ( Mau,o:) " nuu;y eMy IIUCbMQ. Kp&1m1<y. Komopble 11e1<yaa ornpawtHTb? (C11MOKOB) Nincs ho„a el/küldenem ezr la- (M ása:) . leveleket ímk 11eki amelyeket nincs hová küldenem. (Brodszky E.) To tJ xpymo,., c11e2e e 110:>1e1<11 Acu- UpuUJ,Aa 11opa <JpambCJI. max ee1<or,na PYK" neqeTL! (fOpbKHB) á pot. AOÜ Ys11111em -M01<p1;11i (iau;,-,aqo1<; To s1>1poi,11m 0110 n11anwK: fio,111111T1> eil ue1<orAa; (fiyWKlle) Mds1 lu3bt1 roppa,1 drclga lába S ázol/ cipője 011 akad, Mos/ keszktmöje elmarad, Hóból ki~ffni rá hogy érne? (Áprily L.) Ha egyszer eljön a2 ideje. hog) verekedjünk, akkor nem érünk rá a l(ezű11ke1 ápolgatni. (Makai 1) Visszatérve befejezésiil Lennontov verssqrá ra «Jf r1< y,1110 u 2pycm110. u HeKoMy PYKY nooamb», fel lehet tenni a kérdést, hogy itt a;. egyszeri cselekvés konkrétságáról vagy netán

potencialltásról lehet beszélni. Az idézet így - kiemelve a széle~bb kontex1usbói - inkább a konkré1 cselekvé<Jt idézi. E:zt támogatja a beszed pillanatára vonatkozó „állapothatároió" is jelen időben ((CCl()"IHO II rpycnto»), valanúnt a befejezett irifinitívusz (<<HCl(OMY DO,l81J,))), A következö sor: «B Allll1JIIIY i>:,,u,~11oű 11e~•ioo1>1••• »- még nem zál)a ki 1a1gyan a ,.konkrét szituáció" lehetöséget, de már teret biztosít a „potenciá/is· ismérlődésnek is. Mivel értelmezésünk szerint a „poteneialitás· azt jelenti itt, hogy a cselekvés bármikor. mindlg ,esedékes lehet, ez vonatJcozik nyilvlln a jelenre is Másképp,e11: a (<Mwiyma oymea11011 llellnooi,i» érthetö a be~éd pilla nal42 . tára, de máskorta - lokalizalatlan időpontra - is, és egyszerre mindkéttőre úgyszintén. [A magya r Fordításban 1alán inkább a „potenciális jelentés" domborodik ki: Bú nyom s

unalom! - Soha senki se fogja. kezed, Iza lelkeden un1 ködök ülnek . (Áprily L)] 5.34 A ,,e + főnévi igenév szerkezet aspektuális $ajáto:;r;!ig~i Jelen konst1111(ció az oroszban az infinitívusz szemléleti f.om,áját61 a cselekvés lehetetlenségét (befejezett igével), kifejezhet tiltá~t, utalhat arra, hogy a főnévi igenév állal jelölt cselekvést nem keli. nem tanácsos végrehajtani (folyamatos igével) A mondananok a fenti s%erkezetet általában az egyfótagú infinitivuszi mondatok közé sorolják, melyeknek a főrésze az ún .•önálló" (semmilyen más elemtöl „nem függő) főnévi igenév [Vö.: Bel osapkova 1977, 98]. Ez á megközelítés azonban kissé formálisnak tűnik és nem kellőképpen tükrözi az adott struktúra szemantikai meghatarozol!ságát, Ha magából a jelentésből indulunk ki, akkor már kevésbé beszélhetünk „önálló" vagy „fiiggellen" infiniüvusz,ról - legalábbis szemantikai alapon kevésbé,

mivel a szerkezet jelentése éppen ii kölcsönös ,.függő­ ség" feltétele. G. A Zolo101·a munkájában a C1rHTáKclf<lecKoe none ópelJ)loll(ea1ui című fejezetben a M ot1<sM lfe ys11a,11b; Cecmpy y:,,ce 11e cnacmu: /1/J 11e;u, függően jelölheti 11e iloms11y111bC11: K lleMY 11e np11mpo11etuoc11; C mo6oil 11e czoeoputubCJI mim a cselekvés leheceUenségére utaló ún. "általános alanyu" mondatok szerepelnek [Zolotova 1973 210-211) A szel7Ö a példá:k sorában oen1 véletlenül szerepelteú az egyes szám 2. személyű befejezel! igét tartalmazó szerkezetet. A két típus között nincs tartalmi killönbség, értelmezhetjük ökét szinóoimáknak. Jelentésük lényegében megegyezik a ueAb31t/uet103,110:,,;,•110 + befejezett főnévi igenév szerkezet jelentésével. A1. említeu szinonímia csak a leheleLlenséget kifejező befejeze tt igék esetében áll fenn, a folyamatos szerkezetre nem érvényes. Vö: Cecmpy 11e a11acm11 = 0:cmpy 11e

cnqCiilab (Cec-rpy HeJib3R/ aeao.lMO;J<llO ci:iaCTK) - 11em leh<tt/leire/e,tlen megmenre11i De: C mo6oil 11e aot1QpU8am1r 143 c11 * 1C mo6im •e czoeapuBaeu,oc11 (C To6ol! eenb3R (ae ea.no) croea- pirea.-hc•I - nem szabad/nem kell, tilos· A nem „általános alanyú" mondatokban a részeshatározó esetben álló szubjektum fejezi ki a személyt, amelyet J. Sz lsztrina „függő" szubjektumnak (KoceeHHblH cyfö,eKT) nevez (lsztrina 1946], például: Te6e ue 1Jou11m1, 3moio/ = Te6c neAtt3R/ uetJo3,WO:HCIIO nou.RJm, ::,rmno,7bl He M031Cerub tWHJlmb 3nw20; Tw He noiütiutb 3mo20/ - Te ezt nem értheted/nem tudod megérteni. He 11e + befejezett infinitivusz + bef. egy szám 2 személy (lehetetlenség) Szinonimák: HéAb3JI + bef. infinitívusz 11e c/A•o~• + bef. inf ue + folyamatos infinitívusz 0 (tiltás; felszólítás arra, hogy a cselekvő a cselekvést ne hajtsa végre) Szinonimák: HeAb3fl + foly. infinitivusz ue 11000 + foly. inf (He cAeoyem)

3mo 0KII0 ne OTl<ptJTh, 0110 3aKJle• eHO ( = ne,1b3ll., He803Jff0::HCHO om- He OTICpwaan, 01<110, O~l/b X0,100· HO ( : He HQOQ OmKpbllJQfnb). OZ/111 Ö:JICUÜ(IJtueAf C80U.♦f A falra és az ajtórá nem szabad (tilos) írni. Tw cnac,w Me1111 (CeMoeos) He myMen.! Ne zajongjunk!/Csend legyen/ Csendet kérünk! l<OI< tpeou Nem tudhatja senkí sem Te meg én csupán Hogy te jártál ott velem Öldöklő csa1án (Lányi S.) Ha a befejeutt szerkezet Au kérdőszócskál tartalmazó l:érdőmonda­ lokban fordul elő, úgy a fent említett „lehetetlenség" jelentést felváltja a ,.feltételeuttség", amely a beszélő részéről történő „tanács", ,kJváoság" árnyalatával társul mind a magyarban, mind az oroszban A példákat a Deribász 1982-böl idézzük He noiíTH JI.H 110u cezoÖHJt s me- amp? Ne menjünk (ef) ma szfnházba? He ooexaTL JJH MHe Bellt!p0M IJ óu6Auome1<y? Ne menjek el este a köny1•tárba? Kpbllllb) f!zt

az ablakot nem lehet/lehetetlen kinjitni, be van ragasztea. 3oecb peKy He nepellJJblTb. /11 nem lehet átúszni a folyót. C1<0p60. A/06060, 11Goexoa 3mo• io 11u1<oú)a oo 1a61,1n. («Hene- nR») Bánat. szerelem és remény Ezt so• ha nem lehet elfelejteni. Cwepmu ne Jtl6ell(an,. A halált nem lehd/lehetetleo el.ke- rül,ni. Mors sua quemque manet ( lat.) He DOHRrL ue ;)l(.0Q6UlUM 144 W.l, Ne nyissuk ki/nem kell kinyitni az ablakot, nagyon hideg van! 3i!etb pe1<y ee nepenm,man.! Itt tilos átúszni a folyót. flo Z03Q1IQM ne XOJtRTh! FOre lépni tilos! flocmOpl)IIHUM lllll/aM Be 8X0Jl11Tb! Idegeneknek belépni tilos! Py1<y 6 11aipeBaeA1y10 1Jooy He ony- CKaTb! (elektromos forraló felirata) Ne nyúljunk kézzel a forrásban /érő vízbe! Ha cmenax ll Há 08epRX He DBcaTb! Moace-r 6blT1>., na~, noffTH ceioiJ11J1 meamp? Talán/esetleg elmehetné11k ma színházba? MO)KeT 61JTb, MHC 6e~epOM noexan. IJ 6u6Auome1<y? Talán elmehetnék este ll

k.önyvtárbafTalán elmenjek ? 6 He oOCJJan. JtH Mlle ooAtoú meAei• Mo*eT 6w·n. Mlle noc1an, Ow,,oU pa.w1,1y? me.t1e2paM•1y? Ne küldjek haza táviratot? Talán küldhetnék/küldjek haza He s1,16pa11, táviratot? .,Ne válasszunk mllgunk11ak csillagot?" (Petőfi) JJH u 11aM ce6e 36e,- oy? (Ill. ITereqm, Ma)Kapa e seT»ep• Koií sonos - n·epesoA H. Toxonosa) A fenti mondatok modálisan árnyalt kérdések, amely:k a magyar felszólító módú kérdés megfelelői. Vö: Menjek? Megnézzem? Ne nézzek be hozzád? stb. Óhajtó mondatokban a ne + fönévi igenév óvást fejez ki valami lyen nem kívánt cselekvéssel kapcsolatban·: 145 Re 0103JlSTL 61,r 110 Ae"lJu10! TOJ1!,l<O ne WCBe.lllyYbCII, ne 1a- 1<puqaTb, 11e 6pocHThcR llanpono., CKU03• IC)Cllll>II (BaCHJtbes) C$alc m~g ne fáz,.ak/nehogy megfázmJd Csak le ne késsek az előadásról! lar:s-ul mbg 1öbbt1yire a „beszélónek n 1.--seJek ,·ésbe·1 való viszonya··,

Mcgjcgpé;ejokcc e:gy példlhal d.riuk: fle 6wmb mt6t" Moc:·t,;He, ,1(~ ;)l( umo ft1ttÜe e ,IOOo,,w (rpu6ocnoB), ( Ma}!J ln 1ru,gmuw10m;) ·m~m ltlttu.: :Joszkrábun nem 1/)JeJJt a: emf,crek ~j:örr! Csak nehogy megmoccanjon, kiablilní kezdjen, vagy kirontson a bokrok közill! (E. Gábór É) ~.4 Az aspeklUSformák ba,,-wdlata a cseJek,·és s:dlksegességére, Megjegyzés. A 11e r fönévi igenév $ttrkezttbcn surep:ó folyamatos aspeklu5ú infirútivusz kapcsán elmondout1ktu a kövctkozökbcn szcretnenk k1esétticc.ni PéklAink alapján az olasóban olyan be.nyo11W 1dal:uJhat k:i, hogy o íolyomntos f6nM igenév II tu! knpcsolat6ban mindig 6s eS}CrtclmUen „ti1táS1„ fejez ki. Az t~y hogy n szakirodalom többnyire ezt az dniyáfatot croeU ki. TudnJ keJJ itzonban, hogy oc.m mlnden jge neru minden kontextus csciCbi:o bc::sZClhetünk Lilti~ról Számos es S?lllláclóba.njóvaJ bonyoluhabb öss1ctcucbb m:x!ális ámynl:tn:il van dol!,•1mk &,ek, re li.ssunk moSL

néru y póldát, 3mO,Uf fJe 6w:BaTtJ fi.e 6wun tM) m,oiw MJ•JiCeM! l:lt 6bffl.o mefie 11u,nuouot1J Mw AXJÚU>f öpyi ~pyzu. no Cfladbá" 11lnueii . G,,! (4 oxon) EhbtX pedig stnuni !!>t!m lC!Sl, Máfl>tdig 6 o<m le$< o firj,d. N("Jll lc.~1/ncr:o Jebets:z: bajnoki Sur,ifük eg)má,r, de oem t,,,,/ncm kh<t {mca) a: t.flcifriink /kbárt boe:r rtlffitigyfn az e.s~iivónk Co f"H0.10w •011oc: m,m,x ottr,,,r,,u: Nem ugyuf:lk Oti Jtényitlenclc- ho1.1-"1ök:nl o Jriéq;htt:Joe„r.n v~yunk kötelC&e-k meg• ~ k•I o hltkgn Nlna szilke,~ rá, hogy segir/ik,i hí,jon. 8<Jkrflink kö:1 már (L: ós: ho,tf#gol, k6r6 /,rr o J;nyes /alma. Zi:,gó. rlp :abkhu•l1ajadr6/ Omm:n:Maro mht Mllt itturttlaa nnn i,/modom t6bbe már ,vohu. EMJ• r.C,MOUJJIUKOIJ lk" uan Ht 6po!lwn. Dt Mlil"n, ff ~JCfflOX 6azp111wx 01!.Ót!Qt,t U dt Meh,,n CM00 • (&é11HU) (Rab Z.<) t:tóbbl 1db.cn példánkban a müfordítás nem adja isszn a

togadóS?ó CS az infinili• vw.z áhaJ egyiiuesen JdfeJcicu 1analmat~ Az Crttlem körülbelul a kö,·etkci6: é,r mór nem k~.n61ha1ok, ne-m Jllrkólhnrok II hlb<Jr nf»JÍ bokrok kQ=Qu I rJem fogok mdr kö=lttük jarkólni J 11inc.z már orra s:üluég hogy járká/ják, Ms:c:n számamra ~= már 1 sem111il ltmf Jtdtm ·. M i11 áhalunk kötölLpSdllmond,Hok 10.volról sem repr,,,núljllk t<bossggel azt d ~ les~ Árnyolutoib.in g,1:ufog modili:$ ,s}A1~1" am w Lidül uG 1Jyc:n koJn pk~ és szükségte~nségére {feltéteJezettségére) utaló szerkezetekooo S.4 l A uano, JlOJJll(eu, nopa, np11xo)IHTca/npllJ1CTca + főnévi igenév szerkezef aspektuális sajátosságai A fenti szerkezetben szereplő egyes lexémák között bizonyos lexiko- stilisztikai árnyalatnyi különbségek vannak. E-Lekrea különbsegekre iu mi nem térünk ki, mivel azok az aspektushasználat szemszögeból nem relevánsak. Előfordulásuk gyakoriságát illetöen is van eltérés az egyes

a:akok közötl. Az orosz nyelv gyakorisági szótárának adatai azt mutatják, hogy a 11aiJo és a oon,/1Ce1, átlagos gyakorisági indexe a legnagyobb ( 1462 illetve 1144), a 11puoi!mo1 igéé a legkisebb (215) (-laCToTowií cnoeap& pycc1(0ro x1brKa. n on pe11 Jl H 3acop1rnoii, M, 1977) Mivel a szükségesség-modalnás fenli lafojezöeszköze, közöti szerepel egy igepár is, célszerűnek látjuk külön is kitérni annak némely asixktusidöbeli vonatkozására. A 11puxoiJumcJr/11pui!iimc.•1 a főnévi igenévvel jelölt cselekvést elsősor­ ban az idö-lokalizáció szempontjából tudja minősíteni és ezen keresztiil vesz részt a cselek.vés •mennyiségi alapon" történő minösitésében {,.egyszeri" és „többszöri ") Mind~z a következőképpen valósul meg A befejezett szemli!lelÜ 11p111!i!mcn az infinitivusz-cselekvésjővö idejére utal, jelenre sohasem (ill ,jelenen„ mi a beszéd pillanatát értjük). Attól függöen, hogy

„egyszeri totális•-, ,,egyszeri tartós" vagy ,.ismétlödö" cselekvésről van-e szó, a kapcsolódó fönévi igenév lehet bcfcjczeu és folyamatos. A magyarban ezt a jövöbeliséget csak a kontextus szintjén, esetleg más - időre mutató - lexémával tudjuk visszaadni. Vö: Ha Mempo 60M változa1os tartalmi vonatkozás.ok (elemek-) megn)il•ánuJnak~Annyh vi,nb;m e mon• e 11epecaiiKoü. datok alapján is megallapíthuunk., hogy l?cnnük különböz6 moduliui,;u1rt1tlmak ötvö-, ződnek össze: szü.kSCi;:szeTU"ség lchctöség - helye,;cbben, ettknclc 1,1 biaoyu, amihez Clll(QTI, 6 np~.illiCJt eNa1·r, Tenepb eMy eacmo np~neTCil npH• M0CK6), Ha metróval lnegy, át ( is) kell szállnia. Most majd gyaltran kell Moszh,ába utazo.ia 147 A mítlt idejű npu111.10Cb ~ cselekvés egyszeri szükségességét fejezi ki Ha a főnévi igenévvel jelöl! cselekvés folyama1os (1ar1ós vagy ismé1Jő­ dő), akkor a szükségesség „

beálltára" ut~J a mtil!l;iqn, Ha.,, npHIIL~OCL ClieJJ&Tb nepeca~- Át kellett szállnunk. Ky. C 3mOl!O OHR eMy IJPl!lWIUCb ISCTO npRe3JK&Tb 8 Mo1:1<ey, Ellól o naptól fogva gyakran kel• let1 M ószkvába jönnie. A folyamatos 11puxoo11mcR szerin! az in.fiaitivusz-cselekvés lehel jelen illetve múlt idejű, ismétlődő vagy 1artós. MIU! DpHXOJIIITCll lKJISTL. Mm! npMXO.!IJJJJOCJ, lKJl8Tb •Ec.111 11 ew•w:,,cy u1 oo,w 1103011ee o6w•now• .<me npHXOJUIT~il lipBTb ma1<c11, •moów npuexamb 11a paÓ(}· my eoepe.,,R (Havronyina) Várnom kell. Kénytelen vagyok ,·árni. 6b1cmpée OJleBIITbCa, a mó Mbl 0fl03ÖaeA1 8 lfUJiO, b) ,,ismétlődést" Jl :IICO> 11uCM10 0111 11oilpyzu. flUCt,M(I, B 1<01tt,e )lpo1<a HllJlO CTitpaTb e oo- Ha a szokásosnál később indulok e/ oul10nról. taxit kell fognom, hogy időben érjek a mw1kt1lw/ye111- Ha nowne 118JlO npein,RMRTb 111ueu1em1e o oeHe:HCuOM nepe6ooe. kája alapján

következtethetünk [Krasznili 1979], mivel a nyélvi anyagban hasonló példát nem találtunk. Megkérdöjelezhető, de mégis elképzelhetőnek tartunk egy ilyen mondatot: H11oz/Ja ,u11e npuxoiJumcR 03fl1Ílb 1>u11<c11. Néha előfordul hogy taxit kell fognom ( olykor megesik hogy . ) - hasonlóképpen a potenciális nana lomhoz, az ,esetlegesseget" a „nem-rendszerességet" kiemelve Visszatérve a szerkezet általános elemlé:S\re, a köve1kezö1 mondhatjuk. A folyamatos főnévi igenevet tartalmazó szerkezet ill is kifejezheti mindazokat a jeleotéseke1, amelyekről már az eddigi részekben is beszéltünk: a) ,.egyszeri folyamatot" (a folyamatosságra mutató le~ikális elemek A barátnőmtől várok lc•·elet. Hi• in1re. Az ismétlődésen belül kiemelhetjük az ún. "uzuális" cselekvéseket, ahol nem az ismétlödésre utaló lexikai elemek, baoem maga az „uzualitás" fejl!Zi ki az ismétlődést: . a cselekvést végre kell

hajtani, mert az általába n, szokás szerint igy van rendjén": A magyar ezt gyakran befejezett igével fejezi ki. C1ll. re. Gyorsabban kell öltözködnöd, k11lö11bei1 elkési111k " mozibóf. Jlo.m,ma :Hee OH(l OTBelaTb, IIQ MÓlf szen keU, hogy válaszoljon a le,•ele- várol métlődést jelöl, az egyszeri folyamat kifejezésében ritkábban vesz részt. A folyamatos modális ige befejezclt infini1ivusz kapcsolatában általában nem, vagy csa k elvétve fordul elő, bár erre csak Krasznih statiszti- 148 Ha)IO Várnom kellett. Kénytelen voltam A npuxooumcll ( npuxoi>u11Qcb) az esete k 1uloyomó többségében is- segítségével): lltiie- Bo ope.1111 nepepwea H8JIO npoee-rpMnan 1wMe111e1111e e) .,kezdő-jelentést: .Y:,,ce 11030110: uaao la~auUlB&Th paóomy, Óra végén (.fzokás szerim) le kell törölni a táblát. A postán fel kell mutatni ,a pénzk17Jdemé11yröl szóló ertesltést. A szünetben ki kell szeJ.16:,tetni t1 helyiséget.

Már késő va111 be kell (lassan) fejezni v. ideje befejezni a munkát lu röviden megemlítünk egy o lyan problémá t, amely az „ismétlődés• sel" és a „kezdő-jelentéssel " kapcsolatos. Azokról a mondatoktól van szó adott esetben, amelyeknek a szerkezeti-tartalmi feltpltcse egyaránt alkalmas az egyszeri (nem „tartós) és az „ismétlödő cselekvések megjelenítésére, mive.l a szituáció ezt lehetővé teszi Erre a tényre mutat rá Rasszudova is a Ka. mo11b1<0 sa36e1111m 6yi/iub11u1< 11a110 cpruy Jice acra.uaTb • és a B 7 Ya<:oa ua,no eKmol&Tb 1>aii110 · mondatok elemzése kapcsán [Rasszudova 1982, 111). A s1erzö a mondatok kétértelnnüségé1 abban látja. hogy a szituációtól függően vonatkozhatnak ismétlödö illetve egyszeri cselekvésre Cl,,yaránl, míg ez móbbi esetben „ kezdöjelentést fejeznek ki. A mondatok többértelmüségébez nem fér kétség, viszonl a „kezdő-árnyalat" ,.bevi1elé1"

ezekbe a mondatokba - legalábbis a mi értelmezésünk szerint - nem tartjuk indokoltnak Mini 1 ahogyan erre Rasszudova utal, a „kezdő-Jelentés a beszéd pillanatáya/ 149 áll sioros kapcsolatban. méghozzá oly módon, hogy a cselekvés ide}é• 11ek a IJl,.s=éd pil/anatá/10= ,·aló •is:onyn fejewdik ki a kontextusban Jól S7.emléltctbetjük CLt egy szembcállitással: illetö mintegy .,a körülmeoyeket mérlegelve" jut arra a követke1,teté~re, hogy „azt a bizonyos cselekvést kell végrehajtania": 8 7 tl/COII HílOO 6KAJa<1anu, paouo. 7 órakor be kell kapcsolni a rádiót t/llCbl. He ma,o. n:to ,a not·ynan ewy 7 VQCOII. ffai)o 6KII/QWlllb paouo 7 óra (van). Be kell kapcsolni a rádiót. A „kezdés" csak a m™>dik szituációban ,an jelen, mivel csak ott fcjezödik kl a cselekvésnek a beszéd pillanatához való viszonya. Az első mondat is tartalmaz „viszonyt", de ez a „viszony más jellegű: a cselekvés és a

cselekvés időpontja között áU fenn, ahol is a cselek.-és időpontja nem azonos a beszéd időpontjával (ez egyébként az idövi5ZOD) kifejezésének grammatikai szerkezetéból is egyértelmüen lcit-únik: ·6 7 YacOB). Ezt a „kezdő-árnyalatot·· a magyar is ki tudja fejezni - ha nem is minden esetben - a folyamatos igével. Például: Elrom/011 a kdfzü/ék, ki kell bfroi a sure/lh és „folyamatosítva": Elrom/ou a kés:ii!;k, lú.-li krU a s:erelót ( llpubtHUK 11cnopmUAc11. e,oo BWlWBaTb llOHJnipa ) Egy jelentés maradt, amit a B 7 IIIC06 muJo 6K.<1Qoamb paoua mondatban a legvalószínűbbnek tartunk: a ,tényközlő jelentést", Ez a jelentés mente. itt mindenféle konnotációtór Az eredményre (totalitásra) történó utalás nélkül (mi,-el nem az a cél) csak a21 közöljük bogy egy bizonyos idóponthoz milyen cselekvés van (vagy lesz) kötve. Ezzel egyült a hasonló jellegű kontextusokban hangsúlyt kaphatnak más a cselekvés

végrehajtásával kapcsolatban álló - szituációs elemek. mint a hely. idö a cselekvés tárgya, a cselelcvó 57emtl)~ ezek az elemek mindkét nyelvben a mondat „fókuszában" állnak. Pa3oesambCII lltlOO T aM , KO.Wi0/11) HOOO ;fiupamb cerO)I• ( le) ,wkö:ni ott kell. A s.obat ma kell ( kiJ1akaritani Hl. Haoo IW,IQ}llb ue 91110111 pacc>.a3 Nrm e i c a: dbes:e/és1 kell elol1·asni. 3my poóomy 11000 oe.•wnb Te- E:t a mwikát neked kell meglíc eriná/ni. · Ugyancsak „1énybeli" jelentésről bcstélherünk olyan esetekben. ami• kor a cselekvö dilemma elölt all a végrehajtást illeiően. valamint ha az 150 Ha,!O 1111 IIOCLl/1811, eMy IIOCl,/.11<) BeOI> 0H CO.U CKOpa npueoem. Nem 111dom, kdl-t órái ~cruú r.ékr Kell-e {érdemes-e) csomagor küldeni nek,. lút:en nemsokára ifi lltc ( szenril,-esen). Ka,c 11u 01111111ao1,111ail. a 1oat11T1,,C11 na oocpamno npM.t1i!Tc11 Huvezo HR 11ooe,,oeu,b, 11aao cor:1amaT1.C11 Akárhogy is

l1a/ogotod, meg kell magad operáltatni. Nem tehetünk semmit, bele kell egyezni. Még mindig a B 7 qac06 Haoa 11K.110wm1b poouo • tartalmánál maradva beláthatjuk hogy itt nem ez utóbbi ket eset egyikéröl van szó, és nem is a cselekvés "egyéb kör-úlményei" a döntöek. Nngy valószinüséggel állithatjuk. hogy a7 ilyen - en=ri csdeh·ést kifejező - mondatokban a . már elö-töleg eltervczetL kuüzötL elgondolt- tanalmi SJ"cmanokai jeggyel van dolgunk ami Bondarko-Bulan)Ín munkájában ügy m rcpel, mim «11acmomqee 11Q.11e1e11110;:o (}eticmBUJt» (szó szeri ni: ,a ki• t-úzött cselekvés jelen ideje). Vag)is a szóban forgó esetben a folyamatos szemlélet pusztán csal megne-ezi ( minósites" nélkül) azt a estlekvést, aminek ,terv szerint- meg kell törtennie mivel vaJamilycn formában már előzőleg szóba került a cselekvés Vö:8 7 •1acoo 11a110 BK1110un poouo - 8 7 UJCM A/1,/ JlKmoqae~, paouo Tpo11c,rupy10m mopmuB- Hoe

eope"""aHUe. Ha elfogadjuk „elöfeltevésnek~ a már elözöleg eltervezelt. elgondo1t·· jegyet, akkor azt mondhatjuk, hogy ez az elöfeltevés valamilyen formában megtalálható a folyamatos igét tartalmazó, egyszeri cselekvést lcifejczö szerkezet tartalmában. Nem kivétel ez alól természelcsm a .kezdó-jcleotésú- szituáció sem hiszen a „kezdés- is meghatározou grammanlcai formához, a folyamatos aspektushoz van kötve, Némely esetben a 11a/Jo/,;y:,ic110 + folyamatos infinitivuszt tartalma zó kapcsolatban s lexikai jelentéssel ellentétes tartalmat fejez ki . A le~1:ai és grammatikai jelentés tökéletes „dialektikájának" lehetünk tanúi ahol a HOOO képviseli a leltikai. az iges:zemleleti forrna - a grammatikai szintet, vagyis a lexikai „szükségességgel" áll szemben n grammatikai .szüksegtelcnség": 151 0e.eu~ 6blJIO 6JU06~ac! (,lexoil) ~sak még •z kellett mú,f.111 - bel•szeretni magába Mlle l,Yll(IIO

!IITTl,U 11 A nopa + fö!!évi igenév kapcsota1ról annyi! kell tudni, hogy h.a „kezdö-jeleotésről van szó, akkor folyamaLos s2emléle1a. Például: Y;,,ce 7 SáCOB: i10pa ocraaan. pa ea~a11an. pa6om) Tiop, OTDPIU!Jttm,Cjl oo.11oi1 no- a főnévi igenév minden esetben az ös.sz~ eddiginél talán egyszeriíbb feladat. Egyw,ri konkrét ,,tolalis" (eredményre utaló) cselekvést fejez kL Úgy is lehei-oe fogalmazni, ba egyszeri (nem tartós, nem ismétlődő) cselekvést tartunk szem előtt a maga teljességében. ha számunkra fontos a csele1,:v-es „lezánságának", ,eredményének a hangsúlyozása, és ha - ebből következően - nincs szó a folyamatos igéknél előforduló „ámyalatokról", akkor a befejezett fónéviigeoév a grammatikailag helyes forma. Erre is lássunk néhány példái 11ano pewl!Tb ,3//IU 3aiJa~r1. K cy66ome, úllJl.O oepeseclII emam1,10 M11e,ea110 1<ynen. :1my ,muzy Mue Dpll,!leTC!l nepenHCllTb pa6olny. fflllló

DOJIHTh l/8em•I. a mo 01111 Meg keUoldanom ezeket a felada• tokot. Szombatra le kell fordítani a cikket. Meg kell vennem ezt,a köt1)Vet. Át kell írnom a mu11ká1. Meg kell öntözni a 1>ir(lgoka1. kii• lönbe11 elltervad11ak. A köztudatban a nopa általában úgy szerepe !. mint folyamatos igét ,,vonzó" lexé.ma Az oroszban víszont nem egy példát enilitbetünk arra, amikor e.z a Sió beféjtíell infüiitivusszal léesil kapcsolatot S5t egy kontextuson belű! is előfordulhat egy~r folyamatos, maskor befejezett ige mellett: Bbl l060pUA1L HaMnopa paCCTan.ca, IS2 Manc11 A MOli Azt mondta: válni rég ideje vobu,. Hogy élgyötlirte már szilaj- vad Jtetf.ln, s- különben ís van •11yéb dolga. Messzire, mélyre - ,/gy rendehelett nekem ycleA - Kamum1,cn Oa11.t>u1e, Már 7 óra. Ideje felkelni Ideje elkezdenl a munkát. Ideje haza indul.ni A befejezett inijoitívuszt tartalmazó szerkezet jellemzése Mue Cfmo sac u1,11y~11Aa. M Oll waAb1taA

:HCU:iHbJ qTO aaM nopa u .ne,110 np1uru- 611u1 (Rab Zs.) (EceHJ<A). Ami az oroszban lexikai és grammatikai eszközökkel egyaránt (és egy,idejüleg) kifejezhető, az a magyarban számos esetben csak lexikai eszközökkel érhefö el. Lexikai 1/öriílirással müfordításokba11 is gyak-ran találko2hatunk, de ugyanakkor azt is meg keU említeni, hogy a műfor­ ditá:sok osak a legritkább esetekben hiteles közvetitői az eredeti szerkezetben megnyilvánuló (speciális eszkö~ökkél kifejezelt) tanalomna,k. A •Ha.11 nopa paec-ra= kapcsolatban -a befejezett infinilívusz grammatikai szinten nyilván netn fejezi ki a „kezdést", ezt elvégzi lel<ik-álisan a 11opa. A főnévi igenév befejezett formája iu magáa a „szükségszerűséget" hangsúlyozza. jelentése közelít a 11aoo, 11puoemtR je.lentéséhez A müforditásban a "v,lní fi rég ídeje vo/110" me1,,(eleltetést találjuk. ami ;~zó szerint tulajdonképpen így hangozhatna:

,(nek11nk) ideje elválnunk, A « t/11111 6a.11 11opa 3a ile110 npwm11am~eR» folyamatos Sf,emléletü főnévi igeneve viszont már grammatikailag is alátámasztja a nopa állal lexikai .siioten kifejezett jelentést a „kezdést", ami adott esetbe11 a mMorditásban egyáltalán nem tükrö.zödik: ,,s killö11ben is van fgyéb dolga" sze,int: ,,liogy fdeje munkához látnia". Felmerülhet ezek után a kérdés, hogy például helyesnek mondható-e a n opa onen.ca tip usú szerke-,et G,:;,mmatikai szempontból nem l(jfogásolhaló ugyalj de azért iµ is ·szem előtt kell tartani azt a ténYt, hogy az „úzus ilyenkor a nopa lex;ikaijelen.1ése által js támogatott folyamatos [nflnití-vusznak, a „kezdll-jelentbsnek" biztosi! nagyobb leret1(úlö nösképpen így van ez akkor, h.a-a kontextus egésze is a ,kezdö-ámyalatol nyomatékosítja: Y::,,ce 8 ,ac06: nopa BCTaaan ( l-"<e 8 ,acos: oopa BCTan.J Végül megjegyez;.ük hogy a

„kezdő-jelentés" a 11puiJiimcJJ {11puxoi>umc• · kapcsolatára nem jellemző szó 0 153 5.42 A 11e xaao, we 11,OJtl!<e1J sajátosság~; + f6névi igeoét szerkezet aspektnál!s Ei a szerkezet tartalmát tekintve abba az űn, .szemantikai mezöbe" tartozik. amely mindazon formákat (kapcsolatoka1) felöleli, amelyek a cselekvés végrehajtásának a szüksége.sségét, a cselekvés értelmét tagadják Olyan sterkezetek tartoznak még ide, mini a 1<e cmoum, 11e111 CMblc.~a 6ec1101e3110, 30WM s1b főnévi igeneves kapcsolatai, ahol a fö nevi igenév mindig folyamatos szemléletű. Vagyis, ha az állító mondai befejezett igét tartalmazott, a tagadó transzformáció kpvetkeztében megváltozik az ige.szemlélet T e6e 118Jl0 t·e2oonR BWCTymm, Te6e ae RaJ.lO ce200HR BblCT)DaTL C QQIUIOOOAI. e ooK,raooM. Ma neked elöadást kell tartanod. Ma nem kell előadást tartanod. He nAAO c.TMpaTb e 00CK11 Ra)IO CTepen, e OOCIIII. Le kell lörölni a

táblát. Tbt .11,OJ1>Ke1t eMy 1JOMO•lb Segítened kell neki. np11IJJ.qc)Cl, CXO/UITT, 6 anmeKy El kellett menni a gyógysz-erlárba. Nem kell letörölni a táblát. T•t lle /,{f)JlllleH OOMOraTL eMJ, Nem kell segítened neki. He npmu,1oeL xorunb s anmeKy. Nem keUett elmennJ a gyógyszertárba. Befejezett infinitívuszl has;l)álunk a ne 11000 ( .•u), 11e cmóum ( Au) lipusú kérdömondatokban, ahol a bcszélö vélcniénye fejezQdilc ki a cselekvés végrehajtására vonatkozóan: a beszélő inkább a cselekvés végrehajtása!, annak szilkségel veti fel: He 11aiJo ( Au) 110MO>b e~jy? He cmoum (,w) TUJCMompe»u, 3mom gi1111M1? Nem kellene nlki seglteni? Nem le1111e érdemes ( esetleg) megnézni ezt a filmet? A tagadószó ill nem tagadó tartalm,u fejez ki, a beszélő részéról megfogalmazott ,javaslat" árnyalatát erősíti. 0. P Ras~·zudovánál olvashatjuk, hogy a 11e iJo,acett befejezen aspektusú főnév,i igenév kapcsolatában a beszélőnek

valamely személy cselek• vésére vonalkozó „feltételezését" (,.meg~özödését") fejezi ki [Lásd: Rasszudova I9$2. 122] ldézziik a szerző példáit 154 011 oqettb 11y11Km,Váilb11btü •1et106eK, 011 ue JIOJllKetl Ol103Jl&Tb. 0n ne non>Kell o6Ma11yn, 8ac. 011 ee .11,oJllf(ell OIUR6imCA Ö nagyon po111ós ember, nem l<éshet el (nem valószínO, hogy elkésil<, meg ke.11 hogy jöjjön idejében) 6 nem cs,iphatja be ii111 (nem valós-zínO, nem hinném, hogy becsapja önt). Ö nem tévedhet/nem valósri.oíl, hogy téved, biztos vagyo k benne, hogy nem téved). Ez afaj1a „feltételezeuség" altalában a „negatív tanalmú" cselekvést jelölő igék eselébe,n jelentkezi.k, ezek az igék állító mondatokban nem szoktak előfordulni. Nem mondjuk: 1011 iJoA;)ICeff 01103oamb Hll 1a1m- mue . Pozitív tartalmú" (tudatos) cselekvésekre az ilyen analógia nem jellemző: 101111e ooA.HCe11 "Y"""b ypo1<

Elképzelhető persze ez az -árnyalat néha a nem kifejezetten „negatív tartalmű~ cseJekvéseknél is, ha maga a cselekvés kapC$olatban van esetleges ,.negativ" kövelkezméoyelckel: 011 11e AOJill<eu O1npaBHTh moKoe 11ucbMO, - 6 ilye11 levelet nem küldhel el / Lehetetlen, hogy ilyen le,·elet elküldjön. Ha a fen1i „negatív tartalmat" folyamatos igével párosítjuk, akkor a kontextus azt fejezi ki, hogy a cselekvőnek nem szabad, felesleges" végrehajtania a cselekvést (mJisodik és harmadik személyre egyaránt érvényesithetö). Vö: YPOI. 1,,1 ae AOn»<ell o6M&U1,1J1aT1, ezo. Tbl ae AOll,i;eH OTDpaBJIJITi. maKOe Nem siabad (nem ajánlatos) elké$ned az óráról. Nem szabad őt be<:sapnod, Ilyen levelet nem szabad (nem ntlCbMO. ajánlatos) elküldened. Tbl Re JIOlllllell 0 Dll3Jlbl88TL HO (De: Tb/ He 0011:>1Ct!J1 omnpaa1IRmb 3tnO nucbMO. - Nem kell (nem szükséges) elkülden.ed ezt a le,·elet 155 5.43 A MOlb ae. +

főnévi ig~nét szerkezet aspektuális sajátosságai A. A Bojko ej!Yik - 1952-ben megjelent - munkájában a szerkezet kapcsán ni.mutat, hogy a befejezeu ige (infinitivus:c) a még meg nem történt cselekvés potenciális lehetóségét ( «do11y1<1e1111e 11omel/1111a.••1to1i eo1A<a:ilc11ocm1111ec011ep111é1111020 i>eilcmewi» J fejezi ki, míg a folyamatos ige arra i.ital, hogy a beszélö ttmegeng!!di a cselekvönek bel~egyzik abba, hogy az a cselekvést ne najtsa végre" («1103so.wm1e pll3pe,u~1111e 11e c<HJepUU1mb c>e,í.cmsrm») [Bojko 1952, 139] A Opa1<mu~ecA-i111 Kypc pyccKozo RJW<.a (szerk, G / Vologyi11a) szerint a befcjezetl fönévi igeneves szerke?et feltételezest, óvást fejez ki annak kapcsán, hogy a oseleekvés nem ment végbe, vagy nem fog vegbemenni [Lásd: Vologyioa 1977. 375] 411i>peií MO;o<eI He npHXO)UITh 110 K011cy,n,matpl10, 01111pe1<pac110 a11aem MamepuaA. - So,ocb, ~mo Aui>péit 11e 11p11oiim 110

1<0ncy,1w1a„wo. - JJ,a 011 :ileT 11e- npKiínl, MO- (I 6.,My 11)1~110 IIQ 1/él; 11pi,C)h1C/1.1606Gtnb, Andrejnak oem kell (oem szükséges) eljönnie a ko11z11/tációra, /i kiválóan t11(fja az m,yagot. - Félek . hogy A 11drej nem jö11 el {11emfog eljö1111i) a ko11z11illtri6ra. /gf11, lehet, hogy (megeshet, hogy) nem jön el, pedig neki részt kellene ve1111ie a ko11zultáriú11. - T. P Lomtyev a M03/Cem + 1mfji11H111>1uB szerkezet modá lis tartalmát elemezve kifejti, hegy abban az esetben, ha :a MIJ:)f<em + főnévi igenév deontikus (itt: megengedő) modalis jelentésű, akkor a szerkezet jelentése ekvivalens a .11o;i,cem 11e + fónévi in által kifejezett jelentéssel, amit a fent enilitelt s1.erzö a következő mondatokkal illusztrál: 011 Mo;o,e:r HBllHC&Tb tlllCbMO és 011 MOll,"eT He UllllHC&TL 08Cb1"0, Vag)•is mindkét mondat szerepelhet egy okhatározói mellékmondat fömondataként. ti 011 11,o;i,cem 11a1111can./oe

11anncan, ,mo m1~&AIO max KOK e1,1y ,mo pa:ipcmeno /ue Jaopeute110) [Vö.: Lomtyev 1972, 108) Mivel Lomtyev általában jellem1J a MolK.ef + nu<jlHHllTHB• kapcsolat modális tartalmát, esnem említi annak igeszemléleti von~tkozásait azt gondolhatjuk, hogy azaspektus hl nemjátSzik különösebb szerepet A fenti megállap,ításból az sem derül ki, hogy az ilyen deontíkus iarta- l56 lom paspe,ue1,o. 11e :11111peu1e110 esetén mindig beszélheliink-e vajon .,mod~lis ekvivalenciáról" a Moq1, + főnévi igenév illetve a MOlb 11e + főnévi igenév vonatkozásában . A köznapi szinuieiók közöl vegyünk egy példát. Ha 8ll mondjuk vsla kiröl: 011 ,w:11eém sa6o<emb esetleg még talán elképzelhető az •o„ A1D:J1Cem 11~ 306oAem,,, viszont a deonti• kissé eróltetettnek tűnik - 011 kus értelem szerinti magyarázat mar .Mo:,,cem 3ao0Aem• ( 011A<O:J1Cet1111e 1a6o,remb), maK 1<a1< e,11) 31110 pa3/J<I· ,ae110 (1,e Ja11pe111e110) ·•

Mig Lomtyevnél a ;,ha al(a,ja megíaja a levelei, ha nem akarja, nem írja meg heiyénvaló, addig ez azanalógia már nem alkalmazható a mi esetün.kben: • Megbetegedhet, ha akar mire/ ez flckl nincs megtiltva. Ez a mondat már szemantikai anomáfüihoz vezet Az A11i>peü A10:>1eem ne npuumu 11a K1J11cyAbmm1wo modális tartalmát illetően - fi&yelembe veve lomtyev levezetését is - a következőket rudjuk mondani. Ha az 011 M0"1eT ne 11a1111Cán 31110 1111CbMO mondatot úgy értelmez:tül<, hogy ·.w,>;,,c~m ne·11anucamb, 110 ,wo:,,cem u 11am1ca111• • - befejezeu inflnitivussial -, vagyis ha akarja. megírja a levelet, ha nem akarja, nem irja meg, ez csak abban az ese1ben lehetséges, ha ai esetleges o khatározói mellékmondatban kifejezett 1111.oC KOJ< e,11y 3,no fl03pewe110/11e 3anpeu,e110 • ta(talmat ún. »nyelven kívüli" tartalomnak fogiidjuk el, olyannak, amelynek nincs különósebben köze a mondat grammatikai szerkezetéhez.

Ebböl, nyilván, az is köv~tkezik, hogy a fenlí - cikhatározói mellékmondallltl kifejeződö - tartalom €Sak akkor lesz benne ai egesz kontextusban, l)a az eredeti egyszerű mondatot .,mcgtoldjlll," a mellékmondattal, mintegy a fömondat tartalmát magyarázandó A mi példánkra alkalmazva az analógiát: A11ifpeil Mo;o,e-1• ue npHilTll lttl KOIIC)/lbllllll/"10, TaK K8K eMy lTO pa:ipewooo/ae 31DpellleHO - Andrej lehet, hogy nem jön el o ka11z11/táclóra, mivel ez neki meg vm1 engedve. Miért lartjuk fontosnak hangslilyo-Ln1 adou esetben a mellékmon- datban megnyilvánul() tartalmat, mint „önálló egységet? Azén, m1ir1 ennek mar a nyelv gyakorlatára !s kiterjedö igeszemléleti vonatkozása is van. lh az említett modális tattalmaL men neki meg van e ngedve/ ninc.s megtiltva csak magának a ,,,110:,,cem 11e + infinitivusC szerkczetnek tulajdonítanánk , akkor - amint ett Sll!lkirodálmi 1tnyagaink is alátamasztják - eleve ki kellene mondanunk. hogy

ez esetben csalós folyamatos szemléletű főnévi igenév használható. mivel a ·meg van 157 engedve/nincs meglillva azt jelenii. hogy ba a kar, akkor• ha nem aka r, akkor nem . megteheti hogy , de nem köteles megtenni hogy . Abból következően hogy az 011 MOll<eT ne npwrm ce,ol/1111 a gyakorlatban nem jelenti azt, hogy nem köteles eljönni (ha nem akar), a folyamat!>S szer~ezet viszont egyérehnüen képes kifejezni azt is. hogy nem köteles eljönni és azt is (ami már ebből következtethető}, hogy ha akar, eljöhet, nincs megtiltva, hogy eljöjjön. - az emlitett 01odális tartalom szerke,.ctünkön belüli jelentlétéh-~" mindenképp<!n folyama• tos aspekmsú fönévi igenév szükséges. Ra a befejezell infinitivusz itt nem is mindig „negatív előjel ű" feltéte.lezésre utal annyi a példáink alapján is bizonyosnak láts,jk, hogy szerke-zetüokben a befejezett igéhez mindig kötődik a ,.feltételezcnség",

,.esetlegesség" Vö: 011 MOr ue nonTOPflh ,~1amepuaJ1 Menn ne yo;,6/Ulem . t//110 OJI /ti! ,.: 3a 11iimy OH u maK tu:ii upe,;pacno /10,Ulltl: I. Megtehette, (ha éppe11 akarta ) , hogy oem ismétli át az a11yagor a besz/11110/óra, (gy is jól emlékezell minrleure. (Nem volt muszáj álismé1e/11ie ) Ha -3mom tJOllpOt MOil110 ne OTBCIBTL, 11epexoOume 1t c.1eOywu1l!,uy 6Qt1pory. ( ~ HC HaJIO OT BClaTb) CCa11 -3at1iJln. On Mor ú e UOBTOpHTb .A1amepua-11 u noiiTH ua :tallém Engem uem lep meg. hogy nem si- kerii/1 " beszámolója. Lehet, hogy nem i6m~telte át (nem sikerült ó1i.1• mé1efme) az a11yagot és úgy ment el a beszámolóra. Bonpoc uacmom,1<0 c110.11eeu 1-mro ,,mozue MO()T 1:1e OTBeTBTb 110 ne=- a.tO~eT 6 WTI>, 110 ne OTRe- 20. ( Tff, IIC cyMelOT OToeTHTb) Erre a kérdésre nem szükséges vá- A kérdés a1111yira bo11yo/11lr. hogy laSZolnj, térjen rá a kö·etkczóre. sokan eseileg nem fognak rudní rá válaszolni/megeshet, hogy sokon

nem fognak tudni rá válaszolni. {A cselekvés az ún. ,szemléleti tárgy tartalmának a függvénye.) (A cselekvés valamely másik személy akaratától vagy .,külső norniativákt61" függ) A „feltételezcttség" kifejezhető folyamatos szerkezettel is abban az esetben. ha az ige :íltal jelölt cselekvés nem lehet tartalmanál fogva „tiltotf vagy „megengedett" egy másik személy részéről, vugyis a 158 cselek,·és nem Jüsg a másik s:/.llml!ly akarar(ltól Az ilyen igék foly,tmatos szemléktück nincs szemlelctpárjuk Például: ·011 M0"<em 11e 1110111• oó smo,-, : 011 .1i,o:>1cem He 110wuwm, -Jmozo ·,· 011 ,uoz ue 11r1Jcmso6nmr, ,moi o ·: ·011 M OZ 11e il o2adbl8UmbcR <>6 smo,,, · - sorrendbeni /,he1, hogy 11em 111d{11em biztos. hog) tud erröl; lehet, hogy 11e111 emléks:ik/nem biztos, hogy emlékszik erre; /eher. hogy nem üe:1e/nem biztos hogy e:;/ érezte ; lehet. hogy nem sejterte ( meg) nem bi:tos hogy (meg)

sejteue· Szerkczetünkben egy kérdésre kell még kitérnünk: a cselekvés ismétlődésének a kérdésére. Eddig csak egyszeri cselekvésről voll szó, annak vonalán állitonuk szembe a /ehet. hogy nem fmegeshe1 hogy 11em; 11e111 biztos. hogy jelentéseket a nem kell hogvfnem szükséges hogy jelentésekkel. Felvetődik a kérdés bogy a főnévi igeni,vveljelöll cselekvés ismétlödése esetén is alkalmas-e a szerkwet a fenti jelentések kifejet:ésl!re A magyarban az egyszeri/többszöri szembeállítást esetenként elérhetjük uz igei lexéma más igével történő felcseréli:se révén: Leher. hogy Andrej mo 11emjö11 el/nemfog eljönni az ko11zultáciora,. Lehet, hogy Andrej 11e111 Jog eljárni a konzu/láriókra. illetve Nem s:ükséges hogy A11dre,i ma eljöjjo11/ A11drej11ak mo 11em kell eljö1111ie a ko11wltációra ,. Nem sz11kséges. högy Altdrej eljtirjon 11 komultiókra/ Amlrej11ak 11e111 kell eljárnia a ko11zultáci6kra. Az ismétlődés kifojezódésc

ezekben a moodatokban az oroszban függ az ige aspekt-usától, a mondat szerke1,e1étől és bizonyos lexikálisgrammatikai tényezőktől. A felté1ele1,ést tar1almazó szerkezetben az ige aspeklusát meg kell változtatnunk, mivel az ismétlődés adon esetben csak a folyamatos infini1ivusszal vt1l6si1ható meg. Mivel viszont a „íellé1elezet1ség" mod:ilis jelentése a befejezett aspcktusboz kötöll, e két jeleatés1 (ti. az ismétlödés1 illetve a „feltételczettséget) egyetlen igei le,cémán belül nem tudjuk kifeje:dsre juttatni. ebhez a szerkezet némi megváltoztatása szükséges. Így a megoldás: Mo:,,cem óblm•, •11110 A1u)pei1 ne CAt0:Jttem 11puxoc>umb{11e 6Ji)em 11puxo01m1b ua Ko11cy1bm01Jt1H uo t:pei!aM - Lehet (megeshet) . hogy A nem fog/nem lutl szertlánké111 e(iánri a konwltációkra (az ismétlődésre a folyamatos ige, az aspcktuális tárgy többes száma, valamint az idöbatározó „szerdánként" utal. a . feltétele;,,cttséget

a M001<em 6blmb fejezi ki) A nem szükséges/ nem kell. hogy tartalom esetében - lévén az ige 159 már egyszeri cselekvésnél is folyamatos - , a>. ismétlooés szempo11yából az apsektus nem differenciá.l Ezt a fonkciót teljesen a kontextuális elemek veszik át (az igét ktvéve) - az aspektualis tárgy többes si.áma vagy az ismétlödésre utaló határozók. Például: A AtOxem cezoiJ11• ue npuxoOunu, na KOIIC)JJlblnar,UJO . A MO:>feem ,re npux<JOumti no cpedaM 110 Kl>11cy.1Mmn111a H - A11drej11ak ma nem kell e/jö1111ie a konzu/uiciór<1 . A11drejnak 11em kell szerdánkt!nr e/jámia a konzulriu:Jókra A folyamatos si,erkezetben kifejezett „szükségtelenség némely s1Jtuációban kapcsolódhat a „kérés", ,.tanács mo<lális színezetével amely-51.emantlkailag a felszólitó módhoz közeli ti a szerkezet tartalmát: - To. •mo ,,, w,e paCCKa:Janu o ,11y:,,ce, .uo::w:eme ne pactKa:JW· 6/ltnb 601U>iue IIUl(OMY (ŰIMOUOB). (

= To, o Aty.1Ce, ee paCCKa3bl&airre 60/lb• iue I/IJ10Aty,) . rajtam kfrül senkinek se htondí• el ( Brodszky E.) , „nem,szándékolt:ságára" uta.ló 87erkezetekben S.S 1, A xonm, + féln;>i Igenév szerke-.tet aspektuálís sajátoss,gai• Elóljáróban megemlitjük, hogy az oroS,1, beszédben ez 3 szerkeze1 „személytelen, formában xoMS,.H xo 1um1cJ1 ( xome11oe1:,) + infinilivusz is gyakori. S7inonim kónsllukciólcnak tekinthetjük a két kapcsolatot (ti, a .személyest" illetve a „s-iemélytelent) a,zal a megj;egyzéssel, hogy abban az esetben. ba a ,,tudatosságot" ,tervszerűséget" akarjuk h$ngsulyozni a cselekvésben akkor inkább a „személyes„ s-terkezet kérül előtérbea másikkal szembe:n. lgeszemléleti vonalon eza különbség nem jatszik különösebb s,.erepct Maga a s~rkeze1 a főnévi igenév aspektustartalmát tekintve - legalábbis az állitó mondatokban - lényegében nem lépi át az általános szabályok

tihal szabo11 határokat. Ha nincs [agadás. a legkézenfekvőbb szembeállítás az infinitivusz által jelólt egyszeri illetve ismétlödö cselekvés kapcsán v.aJósítha1ó meg 160 R xo~y 8 nOHeiJeAbtnllí. noneé)e.llbllUKILW Hétfőn Qilf,> 8bl Atl~ p11uK01a.,111 S.S Az aspektusformák használata a cselekvés szánd~koltságára, R xoqy acrpenm,ca e mo6oií találk„zni akarok veled. sCTpe•1J1n.e1a e 11roljon ,io Hetfö11ként találkozni akarok veled. Az effajta oppozíció azonban cs.ak akkor célrnve7et6 elsősorban, ha az „egyszeri-többszöri" cselekvés a kél mondatban „befeje-,.ett- folyamatos" szemlelettel van párhuumba áWtva Ez a párhuzam ebben a szerkezetben sem mindig ervenyesill. A2 ugyan igaz, hogy az egyszeri cselekvés nilnyomórészt a befejeze11, a többszöri -a folyamatos aspektushoz kapcsolódik, de a xoTen. ige réven is kifejezhetünk „tényközl~t•·, Vát/ - a fonclvi ige11év jelentésétól és a kontextustól

függöen folyamatot" és tudjuk, hogy mindkettő egyszeri cselek-vésre értendő, amelyet folyamatos infinitivusszal fejezünk ki. lgy itt már „egyszeri ,folyamatos" párhuzam áll fenn Óvatosabban kell viszont fogalmaznunk a „többszöri v • .ismétlödö" - .•befejezelt" azonosság esetében Mint a példák alapján látni fogjuk, a.t infinitlvusz szemléletét illetően ez nem érvényes A fentieket példaanyaggal kibövit-ve és alátámasz1va. a következő! mondhatjuk a főnévi igenév szemléleti formájával kapcsolatban, A befejezett intlnítivusz jelölhet: a) konkrét egyszeri cselekvést a maga „to1alitásában•· (eredmenyes• ~gében) - a magyarban befejezelt ige vagy/és a kon1ex1us támoga1ásával! xoqy OOJBOHHTh 6op11cy. Cep2e1í xooem Q111/)ox11ym• a ca- j{ ilaföj!liH. Oaa xollem cniamb apalo~•: Fel akarom hívni Boriszt telefonon, Szergej Jtanaróriumban akarja fci. pihe11nl magát. 0 OllOS akar lenni. b)

ismétlödö, minden egyes alkalommal „totális" (vagy eredményre ut/116) cselek-vésl, amelyet a 1w;J1Ci/J,,i1 pa3 + xomemb + befejezett i:nfinitívus:ic kapcsolaual feje1.hetúnk ki: XOTM no.ny,um, ua :JK3a.wene om11u1-my10 011u1emxy 6 minden (egyes) alka.lommal ki- u owp•(lJICJI. ec111 na,y•OA topo- vi:sgán, és szomorkodott, ha j6t kapott. 161 011 l<ll;oi.!U,rii pu ""· túnö osztályzat0t akart kapni a Én néha (gyakran, sokszor) akartam wilasz:o/11i már a le~eledre, de nem .volt időm Vagy még egyértelműbb: Néha/gyakran, sokszor/ el6fordult, hogy akartam válaszol- szetessé teheti az egyes cselell.vések közöni (releváns) idöl:ihagtást és e7,áJtal az ismédödésjellegel erösiti. Vagyis: egyszeri alkalo!]]mal egyszerre több fényképet is megnézhetünk, viszont filmet általában csak egyet szokmnk megnéllni. Úgy fogalmazhatunk tehát, hogy az elsö mondatban a befejezen infinitivusz egyszeri totális cselekvést jelöl,

mig a másodikban több .,totális cselekvés összességéröl vagy ,összegezésériíJ" lehel beszélni, tartalinilag tehát „összegezö v. summázó" árnyalattal állunk szemben ni.• ( cy,utapuqe SH1JVe11ue cos. sui!a) e) e!l)szeri „totalis" cselekvést a cselekvés szánóé)cánakismétlődésé­ vel: Jf eeoraa (tacro, Muoro pu) x.oTeJJ OTBeTHTb HO ms()e nufbMO, 110 y Metin 11e 61,1.110 spe11,e11u Ez a fajta kontextus formailag részben ha,sonlil a MO~b- bef. ínfinitivu~ pot<luciális jellegéhez, dc tartalmát tekintve különböi:ik is attól A különbséget a két ige ,,o~b. xomemb lexikaijclentesé nagyban meghatátozza: a MO% a cselekvés lehetőségére, a xo111en1b pedig a cselekvés végrehajtásának a szándékára utal. Ez utóbbi esetben éppen ezért nem besiélünk „potencialitásról". • Fentebb már céloztunk arra, bogy jelen szerkezeten belul a fönévi igenévvel jelölt cselekvés ismétlődése a befejezett

aspektussa.1nem teljesen hozható „szinkronba" Bizonyo,s nyelven kívüli tényezők azon!:>an - ha neni is gyakran - ,,meg<1lkuvásra", de legalábbis megfontolásra késitetbetnek bennünket. Vizsgáljuk meg a következő két mondat tartalmát: Jl XOl)I IIOCl,lt)n!pemb 8Ce gfomoz- parfm11. J/ xo•1y 11oc1o«1mpem, 6Ce lf,uilbMbl pyccJ<OAI JUbl.Ke, K0m0pble 6y- HQ i!ym no,-a1011bl. 8 1iau1eM 1<u11ome- ampe. /z n,;pektu& lekintetébcn a két mondat közöll nincs kü.lönbség Mégis azt keU mondanunk. hogy az elsőben (Meg akarom oézni az összes fényképet) az „egyszerűség", a másodikban (Megakarom nézni az összes orosz nyelvű film~i, amit a filmszinbázunkban bemutatnak) az „isméúödés" fejeződik ki, ami mindkét esetben a „szemléleti tárgy" Lemlészetéböl következik: a tárgy többes száma {fényképek) logikailag nem „aprózza" a cselekvést (vagy annyira „aprózza", hogy az egyes

mozzanato.k közötti idő-intervallum eltűnik, a mozzanatok egy eg~zel alkotnak), az tehát „egysuri; a második mondatban a ,,szemléleti tárgy" nagyobb idö-terjedelmü cselek.véshez kapcsólóctik, ami 1ermé- A másik érdekes problémil. amely S!Crkcietilnk kapcsán felmerüll • l<o""tkezö Vbrl4 ,.im1CtJódé5"abban az C$Ctbcn ha cöbben ·!gzik viszonylag azonos időben ,ugyanazt a csclekvést1 Kanunzin „Stc~ny Uzój&ban„ a k.övetlcezö mondatot ohU5• batjuk: MJtOOte :urre.t111 y uti ly n,m,1} 1r:y11wr- ,,umw; 110 olla Qtn4etaAll1 11mo o,,u Hen~tvKH&lt. u cvomp,Aa mo • my nw • dpy1y10 cmopouy (Wync11 a auexa,om• Tankönyvkiadó. Bp, 1933) Jl<ap0>0KH] Bánnenoyire is kópe><k lonnenk első látósro .ismédodést" gyaniumí • ,:cituáció• ban, itt c,ok • t:!<l<kvók száma több cgyna. Mindenkire vi$zont csak egy cselékés von:íttoz.ik, mivel mindenki csak „egyszer„ ukarta megvenni U1Ató1 a

virágot ru a kérdés eldönt~ben szerepe vo.n a meghatároiottságfmeghnláro"1rllnság„ kntcsóriójánakis A 52"otllletl t4<iY" ti ••m<>8,hotáro:z:ou: • cselekvés arra ovirágn, inlnyul - és •PP<ll auo - . amit Uza egy konkrét idöpontban sz,dcu csul!)8ntkko( (egywzer) a.knru, C!ladni, htl)esebbco, adni valakinek (R• 11pyrol 1ttlllt aapaana Jla3a CL-WX JJ).,,X nnrawu,ei „on- nonJ1U1 e •HM• a ropon Ugyanott) Magyura forditva, a mondatbatt ne.m arról van sz:ó hogy •sokan akartak idle ,,irágot lltrlli" (cfltol6bun) , haocm hogy ~"b• meg ab~ nnol tőle a rlrigot• (cvsi«). Adcu szitull<i6ban 1 a magyar cit a Ulrtalmat csakis a befejUJett ige és a mcgbatározoll t6rli,) kapcsolatával tudja kiféjcmi. ahol • modális ige (akanák) lárgyas ragozású Tcnnészetesca, ba sziib.éges,ca,:z idé:ietl mondatban is k1 lehet fejezniaz:infinitivun• szal jelolt .ismédlídést" dc akkor azige szemléletét rncgkcU

v61lozmni Vö: Folyamal0< f6ntvi igenév. u tárgy meg- Folyrunato9 11Snévi tgenév, a tárgy meg• b.alároistlan" határozattan", ll rnQdáOs ~ alanyi ragc,o MIIIJ"" xOTMII y ,,,. 1100<yuan zású: Sclum al<artú 1ó/e ••fr¼~• v.nni (általában) g,,.,, A folyamatos infinitivusz küejezhet: a) ténymegállapítást: Ceeoo11n n e,ql! xo~y 3 &HIIM&n.ca Ma még akarok 11yelv1mmal fog- ZP/lAIMOJIIUK0li. lalk02ni. 163 162 b) folyamatos (tartós) cselekvést: 5.52 A ue xoTen Tbl ,,e.11,1;, Beeep xoqeuu YfflTb Te egész este sza.-akar akarsz tn- CJl(J(JO? oulní? e) i$Ill~tló<!ts,: 011 KO::HC.Oblií í>e11b XOleT nOlltlITbCR cnamb pauo. Ö mi11den 11ap korán aka.r lcfeküdni d) .,kezdő-jelentést" (ennek az elófordulása a szerkeze1ben többnyire a mozgást jelentő igék esetében figyelhető meg): Cma110B1111ocb me.1111O 11 ,11011oí>o1i ee.1o;JeN xoTen y:,,ce ummu (Ka- Sőtétede/1. és a

ji111alé111ber már menni akart. pa.-i3HH) Esetenként a szórcndnekis lehet szerepe bizonyosjclen.tesck dilferenciálásában Vö: Jl neCl(O,tbKO pa3 )::H<e xome11 e1,1y Jl y.NCe xome1 e1,1i: 11ec1<OrbKO pa3 nOMOlb. IJO)tOraTb. "Néhánys;;,;>r már akartam segíteni 11eki." Akartam már segíteni neki néhányszor. Nemcsak az oroszban, a magyarban sem elegendő csupán a szórendre támaszkodni. Az oroszban ilyenkor ott van az aspektus, a magyarban viszont ugyanaz az igeala k szerepel A szórenddel történő operáció a kétértelmüségen nem vához1a1. Más struktúrával közelebb juthatunk esetleg az orosz mondatok tartalmához. és magához a különbséghez: Néhányszor már felajánlollam, hogy segítek neki.· Felaja11/o/tam. hogy 11éhányszor segítek neki: Így a monda1<>k tartalma - a z orosz mondatokéhoz !képest - csak minimális merték ben változon , az ,.egyszeri - "többszöri oppozíció viszont szernbetünöbb az

elözönél. 164 + föoévi igenév szerkezet aspektuális sajátO<SSágru A fenti szerkezet általában úgy épül be az aspektus használa t szal:)ályainak rendsurébe, mint egy olyan kapcsolat, amelyben megközclitöleg nagy pontossággal „el lehet találni" a helyes igeszemléleti formáL Mindössze egy doJgot kell csak megjegyezni: abban nz esetben, ha az állitó szerkezet a mondatban befejezen igét tarca lmazoll, akkor a tagad ó transzformáció során lécrebozou tagadó szerkezetben a befejezett infinitivusz helyébe folyamatos lép. Azen fogalmal:lunk úgy. hogy lut az állitó S1erkczct bcfrjezcti igét brtalroazou" mert ho a !öoe,i igenév mi, :n Öllitó mond.l1ban d c,-c foly•matos =mléletú a tagadll.skor ez nyilván nem v:iltovlc tehát aspektus h:mn:ila1 =pon1jáböl • tag:,clis ily~kor nem jiitwk !7.crcpcl, Vö: R ZO"J mm. JI x~y opuo~ >. ,rt6t no,~ Cfi.001111 Bflepo„u !/ XOly pellJflTb woa~u. !.fa esre meg akarom oldani a

feladarokat JI XOfY 00<:.IOTpeTb 3mom c11eK- H M :ttNJ· un,. Jf Me ;n,-,y opllXO.lllTI, JK mt6,e ltO c-p,ttJQJL CezoiJ11.•1 eewpo,11 J1 ne xoqy 11e- 3aÍJaIU. Mo este nem akarok felatlarokar megoldani ( 1i. e:z-el fogltr/koz11i) J1 ne XOIY C.IOTpeTb 3TOT cneK- maTb nu1K.rfb, Talüll,, Meg akarom nézni ezt a tltmrbot. Nem akarom megnézni ezt t1 tl11rabot (elmenni erre a darabra). CezoiJu.• ·• ne XO"I) BCT()CUITböl Cezoo11.• 11 lCOI) BCTpeTim,C9 e moóoú. Ma akarok ,·efed találkozni. 011 xo~eT cran. spa~oA, Ö on:os akar len.ni e moóoii. Ma nem akarok veled találkozni. 011 ee XOfeT 6brrL(!) BpaI0-"· Ö nem akar on:os lenni. Nagyobb problémai jelentenek azok a kontextusok va~y szituációk, amelyekben a tagadó szerkezet befejezeu föoévi igcne,·ct tartalmaz. Erről a kérdésröl a szakirodalomban e./ idáig csak 0 P Rass:udovánál olvashauunk, a.ki a lapjában véve meg is adja a választ A szcrzö kéi esetei em.lit: -1 - Amikor a

fönévi igenév már megtörtént cselekvést jelöl, 165 és a. öeszélö bangsúlyi;>zza, hogy azl a cselekvő önkén1elenül, nem tudato~ ha~totta végre. A beszélö sajnálkozását feje-alti amiau, hogy a cselekves vegbement: H ne xome.1 o6Afa11ymb 6ac Mne ne xomeAOCb BaC 0611oe,11&. llo8ep•me, 11 6ó6cé 11e xomen ot1wp61111tb aac UJ111 1<0K11u6yo• :1aoem• 6auu, cOA,oAio6tfe; 2 A befejezett ige szemrehányásiimyalato! adhat a mondanivalónak a beszélótátsra vonatkozóan: Bw ue xo1ttUirte i>IDKe nolóBopumb co .wu,a Oa~i! (lblcqy Iua11b MeHR Bw npo~IIUJ 11e. x11m11me aoyMambCJI, M xomume 1101111111• iew, A beszélő szükségesnek tarcja annak ll cselekvésnek a végrehaj!ásáL amelyet a csele~ö elutasit" (Rasszudova 1982, 126. -Ford tőlünk: T L] T~IJességgel elfogadva Rasszudova magyaiázatál, példáink elemzése alapJán a következökel rudjunkmondani. Ha cgyellen olyan szemantikai „közös nevezól" akarunk találni, amely

az összes 1,e ,tomem• + be( infinitivusz tartalmára érvényes, ezt csak az „abszlrakció" magasabb f~k~n tehetjük. Esetünkben mindez az! jelenti, h1>gy a befojezett igével ktfeJezeu tartalom (tagadás) ,,mögött" valamiképpen mindig jelen van magához a cselekvés.bez - mint álliló formához - való viszony: a mgádásban ilyenkor mindig benne van a cselekv}s (cagadás nélkül is) ~Selle~esség vagy szukségszcrűség formájában. Az ,,esetlegesség" ill azt JClenll, hogy a cselekvő „nem akarja, hogy eset.Jeg v vélellenül (akaratán kivűl) megtörténjen a cselekvés", tehát felmerül maga a nem tagadott" cselekvés is. ~ ,,szü~sé~zcrúség~ a szituációból következik és általában~ beszé• löhoz valo viszonyban „ölt testet", vagyis: ,,nem akar valaki valamil cselekedn~ ami a beszélö elképzelése szerint ~zükségszerű lenne". A Rasszodova állal említett „szemrehányás" árnyalac nem kötelezöen

van jelen a kontextusban, de ha kifejezödik, akkor mindig a „szükségszeniséggel" jár együn. A2 elínondottak alapján a kontextusok efféle csoporioshását tartjuk célszerűnelc 1. Esellegesség" v ,véletlenszerűség" {nem tudatos cselekvés) R ue xo<ty opocryJl)ITI,C•: naoe11y 1u11Jmy. Re XOf) ynat11>, H e xo<ty opoaamm.:Ca 110 3K3a,11e,,e 166 Nem akarok (>életlenül) megfázni,Jelveszem a sapkam. Nem akarok elesni. Nem akarok megbukni a 11izsgán. Re :XOfY aa6oJJeTb, fi 803bMY e co601í KOMIIOC. Be xo"Y Ja6nyllomca « Aecy He XO"Y, ue xo<ty y1,1epen, 6 ma6e1na.Jé:,ic11y10 110110 (Typre- ">° uée). R 11e xo<y (uexo-ren) Bac 06ime-r1,. (To1111:) Xopouto. Te6e c1<11:J1Cy R ne xoTeJta no3BOJJN11> me6e AlUJ71b .AWe Nem akarok megbetegedni, Viszek magammal iránytűt. Nem akarok eltévedni az erdőb•rr. Nem akarok, nem ak:arol< egy 1/ym remé.ny1ele11 efszakán meghalni Nem akarom ( akartam) önt

megsérteni. ( Tánya;) Jól van. Megmondom neked. Nem akartam megengedni, hogy hazudj 11ekem., (Ap6yios) 1 . ,Szükségszeriiség" (a beszélő részéról) dik személyben fordul elő): Bw ee xoTwre ilaxe ooroeopan. to .a11Hmi Oa~e Bbtcny111an, Jteu.Jl Tbl npocmo ue XOtentb .uewi no- + ,.szemrehányás" (máso- Ön mégcsak szóba sem akar ,l:llnl velem, meg sem akar hallgatni engem. Te egyszerú,;n nem akarsz éngem megérteni. Segíteni sem akarsz nekem. To, "" XO~CWb óa:w:e OOMOfl> ,IHe. Tbt ue XOfCIJlb COCpejlOTO.,,CR, Nem al<arsz (nem vagy hajlandó) no:,mo.uy uu11eto ue nomwaerub odafigyelni, ezért nem értesz sem• BllTh, xomo oó>11cn.su 1/l)Abl.1i i)e110. mii. hiába magyaráz az ember akár naphosszat. 3. ,Szükségszerűség" (a „szemrehányás" illetve az „esellegesség" nem jellemző, általában harmadik személyben fordul elő): 0110 ue XOfe-t CO<:ptAOTOIIITI,CA., llOJnlOMY nut1e~o ne no11u.uaem

xom• o6011cwn7 11e11wú oe110. ,[(asbliJ HUKDK ee XoTCJI AODY- cnrn,, t1mo AfW ocmaue.ucR B Pn- (fypreuee) Ha y11uije 3BYKU 1110;,,ce tloAzo 11e MHU Nem a.kar {nem bll)laodó) odafigyelni, ezérr nem ért semmit, hiá,ba magyaráz 11eki az ember akár 11aphossza1, Dávid még csak gondolni sem akart rá, hogy Rjazánybmt mara, dunk. Az utca is sokáig /rangos •·ol1: hol 161 304t0111<a-.11u: mo CJ)Ó(D(a ilOJIAD, mó KaJCue-nw Bopoma t1ce t:Kpunenu. mt> me„tuu,, e~,·ww u JlHK-al 11poexaT~ ne xoTeno (Typret1ea). gyezzük, hogy a ne xomem• + fqnévi igenév kapcsolata fenciek alapján lehetővé teszi ugyan mind a két ,-zemléleti forma használatát, gyakori• sagát tekintve ugyanakkor ·egyértelműen a folyamatos szerk.:zel van túlsúlyban, ami abból következik, hogy a befeje;:eu ige használati körét a kontextus illetve az ige lexikai jelent~ korlátozza. ktttyaugattis, hol kapucsikorgtis /ra/lálszort. hol szekér zör(ÖU és sehogy sem allart

eltávolodni. Ili kiilön kiemeljií~ ~ k~rdő mondatokat, ahol a „szükségszen1ség" befejezett rngadó szerke>zetbén mindig jelen van - hol kategonlrosabb, hol .,udvanasabb formában Ez utóbbi esetben a besúlö annak a vé.~eményének ad hangot, hogy szeretné ha a cselekvés megtörténne Vo.: flolleMy mbl ,,e xo1.1eUlb npwUtmb yoacmue s KQIJKypce? Tw nt .xöleUI& 11puu„11nb y 1mcmue 6 KONKypce? 5.6 Néh4ny általán()S összeftiggé;s Ebben a részben nem pótolni akarjuk mindazt, amit a fönévi igeneves szerkez.e~kröl még el lehetett volna mondani Néhány általánosan érvényes összefüggésre hívjuk fel a figyelmet - olyanokra, amelyek némileg megkönnyitbetik az igesze.mléleti fonna megválasztását a be· szedbeo. Az eddigiekben álliló és lftgadó sz.erkezétckct elemeztünk Nagy vonalakban azt lehet mondani, bogy amennyiben eltekintünk a főnévi igeneves s,,erkezetekre igen jellemz.ö finom modális árnyalatoktól, ak• kor gyakran

elég annak figyelembevétele, hogy egyszeri vagy többszöri (ismétlődő) cselekvést akarunk kifejezni. hogy a cselekvéshez állilis, avagy tagadás kapcsolódik-e, érdemes-e a cselekvést végrehajtani vagy sem. A cselekvőnek a cselekvéshez, a cselekvés végrehajtásához való visi.Onya áZ aspektuson keresztül is kifejeződik: a pozitiv boZ?áállás" a befejezett, a ,,negatív" (a cselekvés „nem-végrehajtásával" kapcsola• tos)-a fols,amatos aspek:tusboz kötődik elsösorban. Bizonyos lexémák az infioitivusz kapcsolatában utalhatnak is erre a „vismnyra" és adott szituácioban elörevetitbetik az aspektusfonnát. Az olyan szavakban, mint a 110/10. 11y:,1CHO, ·"°""110, cmóum 1101es110 c<>6emy,o xo•y llaileiocb már eleve benne van a cselekvés „igenlése", roig a 11e 11aao ne Nliérs nem llkarsz részt ,·e11niil -v-t!rsenyi)en• Nem okar.tz részr ~·e,mi a ,·er~eny1;,,,,? Az elsö mondat inkább

számonké:.1;, mivel a bes~lö "stükségesnek tartaná a cselekvést", mig a másodikban ez a ,,szü.kségs1edlség csupán „ajánlat~ formájában jelentkezjk, a beszélő szeretné, ha a cselekvés bekövetkezne. Vö a magyarban: Nem akarsz meghívni egy kávéra? a beszélő szeretné ha az Uletö megmivna egy kávéra A kérd6 szcrkeuteknek ez a sajátossága azzal magyarázható hogy a tagadószó bennük elveszíti tagadó funkciójat. a tagadó O::ondat tartalma közelit az állító mondatéhoz: Xoleun. Me11J1 nposo,11,m, na eol<• He XOleWb Mell/1 npoBOJllllb 110 BOKSOA? 3an? El aka= 1-lsémi a pá/yaudlárra? Nem akarsz elkísérni Q ptilyaud• (Elklsérs,: .?) ,•arra? (A bes?.élö iu csa)c annyit fejez ki, (A beszélő ,finoman tudtára adhogy az illető a belátása s1erint ja az illetönelc, hogy ,-zeretne, ha cselekedhet. A beszélő cselekvéshez való viszonya „semleges") az öt elkísérné.) Az egész tagadó szerkeutre általánosan

érvényes, hogy a berejezen aspektusú infi.nitivusz az itt vázolt modalis jelentéseken hílmenöen csakis egyszeri cselekvésre vonatkozik, olyanra, amely viszonylag rövid idő alatt -megy végbe és konkrét szituációhoz van kötve. Végül megje- 1~8 . cmóum. 11e 11Mt•ffl CM111CAfJ, 6ecno,1e3110 Bpeo110, 011ac110 cmblóHO, 11e11pu• 11u0Jto, 11e30oe~• stb. a cselekvés végrehajtásához való ,negatív·· hozzá- állást tükrözik. Például: trdemes elolvasni ezt a könyvet. 3my 1/HUZ) ue C1ÓIIT ~ MT&Tb. Ezt a könyvet nem é.rdemcs eloJYasni, Te6e oo,,e3HO ablDJITb 31110 .«Kl,P- Te6e ape,llllO n,m, smo .11e1<apcmBo (;TÓIIT upoqaTaTb 3my KHUZ), cmBo. 169 Hasznodra válik ez a gy6gyszer. CoBeT)IO meóe yexaTb, Tanácsolom, hogy utll7.z el MIJJ ,11oro11opH!1HCL noMoqL eMy. Megbeszéltük; hogy segítünk neki. 011 yroaopH!l MeHR OC18Tb(A. Rábeszélt, hogy maradjak. 011a o6eu19Jla eepH)ThCH oo 5-u Ártalmas bevenned ezi a gyógyszert.

CoMeT)IO (11e COBeT)IO ye3;!(aTb) ne ye1;1;;aTb . Azc tanácsolom, ne utazz el. M„ ,11c,roaopum1cb ue noMoraTb e.uy Megbesiiltük, bogy nem segítünk 11ekl. 011 yroeopH!l .ue/lR ue OCT8B8TbCH Rábeszélt, hogy ne maradjak. Ona ooemana ne BOJ8p81118TbC11 ~QC()8. 00 5•11 "CIC06, Azt ígérte:, hogy ötig isszajöo. Azt lgéne, hogy ötig nem jön visz- M11e M,,e npHlllllo pacci<&38TL e.wy 11enpn111110 paCCKaJblllBTb 3my H080Cmb, e.11y 3111) 11080Clllb Jóle!>ik elmesélni 11ekl ezt az ,ijságol. Kellemetlen neki elmondani ezt az SI MtlOlO paJ o6em0.11 opKIIOCIITb eMy 91eyp1<a111JJ. RBqepa noo6eruan 11pM11oarn. ei"Y :H<:)pllaAbl. fi MIIOro pa3 ofieWa!l OpHllecrH eMy 31nólll J«:JfJHOA. Jf a11epa noo6ewa.~ npMllecTII 3111(1111 :>1<:y pua11. e,wy Sokszor megígértem, h&gy hozok neki (1öbbs1.ör) fo/y/Jirarokat Tegnap (egyszer) megígértem, hogJ• hozok neki (többször) folyóirarokat. Soks-lOr megígértem, hogy elhozom

neki ezt a falyóirarot. Tegnap megígértem, hogy elhozom (egyszer) 11eki ezt a .folyoirarot A magyar megfelelöben is megmutatkozik a különbség :a mondat grammatikai szerkezetében. Egyszeri cselekvés esetén az előképzös befejezett ige tárgyas ragozásban és határozott ,.szemléleti tárg( mellett, valamint ismétlödéskor - el6képzö nélküli folyamatos infirutivusz alanyi ragozásban és határozatlan „szemléleti uirgy kapcsolatában segit a fenti példákban a tartalom és a nyelvi forma összhangjának a megvilágításában. újságot. Az „óvás" - az esetleges, véletlenszerű. nem kjvánt cselekvessel kap• csolatosam - valamennyi főnévi igeneves szerkezetben (de nem csak olt) a befejev.tt aspektussal fejezödik ki: J1 crapanc11 ue J&6WTb eao ,,.o,ep Igyekeztem nem elfelejteni a 1ele- meAerfio11a. fo11számá1. BxoOR 8 1<0.<111amy " c-rap9!1C11 ue Amikor memem be a szobába, azon igyekeztem, nehogy meg:r.ano6ec1101eo11T1,

cnllU/UX aeme,í ,·arjam az alvó gyerekeket. JJ o6ewa:1 ne nporoaopHTbca 1tu- Megígértem, hogy senkinek sem KóA1Y OÓ 3i1í(), . fogom ezt kikotyogni. Az ismétlödésnél azt az esetet emlhjük még meg, amikor a fönévi igenév, illetve a vele kapcsolódó ,. finitiv" forma egymástól függetlenül, külön-kül.ön képes jelölni az általa kifejezcu cselekvés ismétlódesét vagy éppen egyszeri voltát. Vö: 170 171 A SZAKIRODALMlFORR:ÁSOK JEGVZtKE Ander~son 1978: S-G. Ander,son, Aktionalitat ím Deutscbep (Eine Uotersuchung unter Vergleicb mit dem russischen Aspektsystem), 1Jpp~la. Antal ~978: Antal László, A jelentés világa. ,Budapest ApreszJan-Páll 1982: J. D Apreszja,r-Pál/ Erna Orosz ige- magyar ige. Vonzatok és kapcsolódások 1- Il köt, Budapest As2.kocsenszkaja 1971 : B 4 ACKo•eHcKa• B:•1paAte0He B03MOJKHO<,"n! H aeo6XO)IHMÓCJ:H 8 lCOBCTpYKtlll~X e 3aDIIC·IIMblM 1mcjlwnmJBOM. ;lK, B.opo11eiK Avilova 1976: H. C As11A06a Bun

rnarona 11 <:eM°aBTIIJCá rnarom;Boro ,CJIOBa, MocKBa, . . Banó· 19S~: B"an"tl fsll·án, M. orosz ige tan!tásánák néhány kérdése Budapest. Belevickaja- Ffali1.eva 1961: B C Be11e1JUt/K<Vl- XáAu1e({a, Ymrrpe6nem1e co11Cpweu11oro n necosepme!l11oro asnoe rnarona s <j)opMe DH<pHBJJTRBa. B KH: Pyccm:ií JlllblK ll/lJI CfYJlCHTOB· llHOCTpallllCB C6. M3TCJ)R3JIOB 11-ro MC)f(JJ}R8po,tt11oro <:eMHUapa npeu0)1383TC• ,nelt PY9CKOro ll3bl1C8 Bb!CWl!X yqe6lfl,IX.3a8ellemlftco11 crpan lhnaTeJlbCTIIO MOC°KOBCKO)O Yn-Ta Bélosapkola 1977: 8. A" Ge<ou,am(06a, Q>speMeBHbrii pyccKuii ·ll3blK C1nrruc11c, Moc1Coa. Bihari 1-971: Bihari Józ sef. Az orosz vid-kategória kialakulásának )cér• déséhez. Egri :Ped Föiskola Évkönyve, Vlíl, Bihari-Tyihonov 1968: Bihari József-A. lv Tyihonov, Az orosz igeszerolélet Budapest Bojko 1952: A. A &011110, 0 pomr JllIA:a 8 RCICOTOpb!X RRcjlUBHTHBllbll( coqe-ramutx, COJICpll(a$X OTpllUaf!Re.

«B<>npocbl rpaMMaTUICClCO• ro CTpOJ:1 R cnosapaoro cocTaaa ll3lill/a», Jlí!! 156; BJ;ffl, 15, Jl.emm- rpa.l Bondarko-Bulanyin 1967: A. B Eo11i)ap1to-Jl JJ J;yAa11u11, Pycc1n1if rn,arQJI. JleRHRrpaJI Bondai:ko 1971: A. B Eo11i>ap1<0, BHJI II speMl! pyccKoro rnarona MOCKea. Bondark-0 1984: A. B Eoui)apKO, cjJ}MK11){08aJIJ,RIUI rpll1fMaTHxa JleRRRrp&Jl Deriba~ 1982: JJ. A Pepu6ac, Pycc1mif •H3blK ua tcypcax, MocKsa DeM6 1971: Dezső- László, Tipológiai vizsgálatok,. S~rbhotv;lt-inagyar kon1rasztiv nyelvtan 1, Újvidék Dezső 1984: JJ. pe:,,ce, T nnon·ot111ecKa~ xapanepHCTm<a pyCCKOli rp.a ~annCH s conocrae1temm e utAr~pcxoil &yJianeurr Drahos 1978, R. ppaxou,, Háll!aaTCJ11>lfl,IH, ycRJU1TéJlbRblk11 orpaRH•RTeJlbRbli! cooc061,1 71eACTBl;lH B pyoéK0M H3bl1CC II HX eeffrepcKHC 3KBl!B3JICJ1Tbl. ABTOpecj),epaT K,ll, JJeauJllJía11, Erdődi 1951: Erdődi József, Orosz nyelvtan, Budapest. Fenyvesi-Konyejeva 1980: E. M Fenyvesi-Konyeje,•a, Orosz

bészédgyakorlatok Budapest feren.ccy 1983: Ferenczy Gyula, Gyakorlati orosz nyelvtan Budapest, Frolova 1979: r. H 80110nima, M H Hai!<j)eHbJI, C A EnlllOlOBCJ(U, Y"le6aul( pyCCJ(O!O ll3l,[l(ll, Pe.nax-rop: A 10 4pOAOBQ Mocxsa, Glovinsikaja J982: M. R r,06uHcKaJ1 CeMa1tr11qecKHe TlllU,I BKIIOBblX upoT1lBOUOCT38Jie!Dli pyel:KOTO rnarona, M6CKB3. Horalek 1967: K. Horo/ek, Beve1elés a szláv nyelvtudomány,ba Budapest (Eredeti eím: úvod do studia -slovanskych jazykii) lszacsenko 1960, Á. 8 Hcoc,e11Ko, rpaMM3TH•ecJClnl CTpolí pyccKoro ll3btKa s conoCTaMeDH11 co cnosa1Uüi:M. Mop<j)ononlll, Jl, 6pa1-10nasa l!,7.acsenko 1965: A B H coc,eww rpawtaTHICClillH CTpoit pyccícoro ll11,j.Ka Mopq,011oruJ1, 1, 6parnC11aBa lsztrioa 1946: E. C Hcmpu11a, C-y6-ej:T u 1101111e*am,ee:Kax c11BTa1<cH.· ,iec1füe Tep.MHBJ,I Y, lan KaJaXcKoro rocyn Y11--ra RM K1tposa, T, XJ, Jás1.ay 1984a: JJ Jlcau, BHJIOJIU napa no oTuoruemno i,: neKceMe Studia Russica VU, BudapesL Jászay 1984b:

Jászay László. A megbalározotl mozsást ki!fejeze ~ék sze·mJéletpá-r.képzésének sajátosságai ,,A korszerűbb orc;,sznyelvoktatáséTt IV, (Szerk Misky Gy), JPTE "Pécs Jászay 1985: :Jászay László, Az imperfektiv szemleletú mutativ igék némely baszn.1Í°lati Sljjáto~ága a mai orosi nyelvben ,,Studia Aucto- ritate Un.iversitas Péc~~, JPTE TK 173 172 Kiefer 1983: Kiefer Fenma, Az előfeltevések elmélete.- Budapest Klobukov 1979: E. B K,106y,;os, K sonpoc:y o rpamu1a~ nap~m«Mbl pyccxo.ro cnona BP>l Bbln 2, MocJiBa, Kra~ 1979: B. H Kpac11oix, 0 ua116onee yno-rpe6wreJtbllblX rJJaronal, cpqe-raroIUJJ~C~ C HB<J>IIIIIITlIBOM «Pycc1rnJl ,01,U( (IJ)ff cryQeBTQB-lfB0CTp3HUCB)), c6 MCT0,!l;JfqtclmX CTa-relt, MecKBa, Krékils 1977: Krékics József : Az ingress~ív akcióminöségí, orosz igék és magyar nyelvi megfelelöjük. JGYTF Tud Közleményei, Szeged Krék.its 1982: Krékits József Lexikiti és gramn)atikai jelenté~változá~ok az

elöképzös temporativ-terminativ orosz igékben. KD tézisei, Szeged Kris:zin 1980: n. n Kpb1cw1 )!(ro111, cnoaa MocKaa Légrády 1976: Légrády Viktor, A fönévi igeneves szerkezete.le az orosz és a magyar 11,yelvbeo (Kontrasztív elemzés). ,Nyelvoktatás felsöfokon, l3udapesl Lomtyev 1972: T. n names Ilpe,ano:tteaue ll ero rpaMMaTMlecKne ~a-reroplU(. Moc:i,:sa, Maszlov 1948: IO. C Maa~oB Blf!l n neJ<Cll•Jec)(oe aB34CHne rnarona 8 CODpeMeB.BOM pyCCKOM n»-r 83Lll(e ((l,1,3 Be c,l"R~ AH CCCP», Or11eJ1CRl!e Jll!T B >lJLTKa, T Vll, Bl,J:D < Maszlov 1963: 10. C Mac1106 Mop<J>onori:10 rnaronolloro BllQa s CODpeMelmoM 6onrapcKoM n11r !lJlilKe Mocua-JleFIJlHfJ)aJl Maszlov 1963/ 1983: J. Sz Maszlov Aziges:zemlélet morfológiája a mai bolgár irodalmi nyelvben. ,Orosi: és si:ovjet általános nyelvészet" (Szerk.: Dez~ő L és J Sz Maszlöv), Budapest Maszlov 1984: 10. C M aa,tOB Qqepi-11 no acneKTOJ1or1111 JleHJUJrpa;:i; MiloszJ11cvsikij 1981: K.

Mu110,Masc1<uü, },fopcponornqecx11c t<aTeropim coapeMef!Horo pycct<oro ~3wsa Mocl(Ba, Mulisch 1971: H. Mulisch, Resultativitlit der Handlung - Aktionsart oder Aspektbedeutung? WZ der Pad . HochschuleK F W, Wander, Dresden. Nyebíkova 1970: C. H He6blK06/l, Mom111olfOCT~ neo6xo-!lllMOCTK 11 B03MO)l(HOCTI! s coupeMeHHoM pyccxo~ B3blKe. Becrmu, MocKoscKoro Y11-ra, Jw 4 Papp JS! 79: Papp Ferenc, Könyv.az orosz nyelvr51 Budapest r. 174 Perrot 1966: J. Perrót, Adalékok a meg ,ge,kőtö funkciójának vi,sgálatához a mai magyar nyelvben Nyelvtud Érl 52 SL Pete 1968: Pete lst~ón, -Az orQSZ iges;ii:mléleti formák has"!al~tl! az imperativus második személyébeo . Modem nyelvoktatás", Vf évf 1- 2 sz., Budapest Pete 1970: H. lleme Tu:m,1 c11RTaKc11qecKoii M0Jla-J1LTJOCTH B pyecKoM 11.lblKe Studia Slavica Hung XVI Pete 1983/ a: Pete István, A2 igeszemléle, a cselekvés megvalósulásának foka, a cselekvés módja és mioösége a magyar nyelvben. Magyar

Nyelv, 2. sz Pete 1983/b: Pete Jstván , Orosz~magyar egybevető alaktan. 13u(japesl Rudnyik 1977: 3. R Pyi>11w, Mo:nam,Bbre rnaronbl II npe,!111~arnsb1 KaK nMeHa MOJl8JlhllbLX on1omelllfH. A,U-K, Bopone>K, a. Paccy~osll Ynorpe6nemie er!JlOl:I rm)rona a cospeMenaoM pyce1mM J1lb1.t<e Moc1rna RG 1980: Pycc,aJI rpaw.,mnna T 1, Mocxaa Rasszudova 1982: 0. Svedova 1982: n. H Illsei>oBa HeKotopMe rpy111ffile cny•an <j>yll<llllO• nllpoaa1111J1 rnaronbewx 8,11,!!0e. C6 Pyce1mií ll3LIK xaK á1JOCTpanF11>1ll AKTYaJlbBbJe sonpOC:bl ormcaH11J1 u MeroJl)tim npeoonana1111J1 Mocxsa. Szabó 1959: Szabó Zoltán. A magyar igeaspektus kérdéséh-ez A Román Népköztársaslig akadémiája kolozsvari fiókjának Nyelvtudományi lntézete, különle-nyomat, Ul évf Szpagisz 1961: A. A Cnazuc, 06pa:ioea11ne a yn0Tpe6nem1e BHAOB rnarona B PYCO!(OM l!JLU:e. MOCKBa Szpagisz 1969: A. A Cnazuc, napm,1e ll ncnapRblernarom,1 e pycct<OM •3bHte. M ocKaa Szreznyevsikij IS95/

l958: M. fi Cpe3He6CKJJrí, MaTépHaJJbt AJJR CJIOMPR ,llpesRepyccKoro Jl3blK3 CaaKTneTep6ypr 1958; MOCJ:(Ba Tóth 1982: JI. TQom Bb160p BR/18 rnarona-1111<j>11111{maa e 1tORCTp)l(m111X MOlb/cMOlh + SH<P- 8 pyccKoM • 3 1,ll<e ,A korszerűbb orosznyelv-oktatásért" 1, (Szerk Misky Gy), JPTE TK, Pécs Tóth 1983: n. Toom 8JlllRHl!e OTPHnallHJI Ha BHll rnarona e RCJWTOPLIX 11n<j>HR1ITBBllblX COleTaHl!IIX ,,A korszerűbb orosznyelv-oktatásért" lll, (Szerk: Misky Gy) JPTE TK, Pécs 175 [ Tyihonov 1.963: A H Tt,xo11011, rnarom~ e IHCTOBlf;lOBblMlf npriCTaoKaMH e coepeMe1moM p)ccKoM JJ3b1Ke AsTope<j>epaT KQ MocKua Tyihonov 1964: A. H Tuxo11os 4nCToen;,oewe npncTaBKII e c11CTeMe pycc1<oro sn.nosoro $0pM006pa3osamn BSI l, Moc1rna Usakova 1983: n. Jf YwUKC1Ba, YnoTpe6nel{lle Jlll!lOB rnarona B aeKoTOPl,f)< ltHcjmBlfTHBBblX KORCTpYKl(K•x PSIHUI, NI 2. Veyrenc 1965: J. Veyrenc, Un probleme de formes concurren1es dans léconomie de laspect

vcrbal en russe: im perfecüfs premiers et imperfectifs seconds. Slavia V, Debrecen Vinogradov 1947/72: B. JJ B1111ozpai}os Pyc<)l(Jlil lf3blK rpaMMaTHlle• c1<oe yqeRJle o cJrose. 113,n 2-e, Moc,rna Vologyima 1977: npanuqec.>IDÍ Kypc pyccxoro J13wKa non pen r H B0Ao<lu11oü. Mocua Wacba 1976: Wacha Balázs. Az igeaspekmsról Magyar Nyelv LXXXII, 1. Wacba 1983: Waeha Balázs, Az. aspektualilás és tanítása Magyar Nyelvör 2. sz Zolotova 1973: r. A 3011om011a, o,,epK IPYBK-llfonam;11oro c1urra1<cn- ca. 176 MOCKB3