Fizika | Középiskola » Bartos-Elekes István - Nyugalmi indukció, létezik ilyen nevű jelenség?

Nyugalmi indukció – létezik ilyen nevű jelenség? Sokat kísérletező, nyugalmazott, nagyváradi fizikatanár vagyok. Most a nagy tanügyi átrendezések alkalmával többet nézegetem, ízlelgetem a Magyarországon tanított fizika fogalmait, próbálom megérteni a különleges elnevezések mögötti fizikai jelenségeket. A napokban arra döbbentem rá, hogy egy alapvető fizikai jelenséget nem ismerek, nem is hallottam róla sőt, jobban meggondolva, számomra az elnevezése azt sugallja, hogy az nem is létezhet. Az elektromágneses indukció egy hivatalos fajtájával, a nyugalmi indukcióval találkoztam. Faraday tíz éven át sikertelenül kísérletezett, mert egy mozdulatlan mágnessel szeretett volna áramot létrehozni. A sikertelenség fő oka a mágneses tér változásának biztos kizárása volt Faraday rájött, hogy csakis a mágneses tér változása hozhatja létre az elektromos áramot. Ezután egyre bővítette az okok körét* és ugyanazt az okozatot

(áram) kapta. Az újabb okokban mindig benne volt a régebbi ok. Lenz óta tudjuk, hogy valójában az indukált áram mágneses tere ellene szegül az őt létrehozó mágneses tér (indukció, fluxus) változásának Ezt legyőzve, munkát végzünk, ebből keletkezik az elektromos energia. Egy mágnes mechanikai mozgásából keletkező fluxusváltozás az elektromágneses indukció jelensége szempontjából azonos egy változó áramjárta tekercs által keltett fluxusváltozással. A külső szemlélő számára egy transzformátor a nyugalmi indukció alkalmazásának tűnhet, ez így is van, de csak akkor, ha kikapcsoljuk. A transzformátor tervezésekor és építésekor figyelembe kell vennünk a mágneses domének mágneses tér vezérelte „táncát”, a mágneses indukció nagyságát és linearitását, de főleg annak elkerülhetetlen telítődési tendenciáját, amely fizikai korlátot szab a mágneses fluxus növekedésének. Látszólag másról fecsegek. A

viszonyítási rendszer tanításakor „kísérletileg” próbáltam meghatározni egy anyagi pont helyzetét leíró adatok szükséges számát A Fizikumban sétálva, „véletlenül” az egyik padra tettem a pici krétát, majd keresni kezdtem. A diákok nem érezték az átverést, és természetesen mondták, hogy „ott van a pad szélén” Én egy másik padon kerestem, játszottam, majd kimondattam velük az első padot. Ekkor a másik padsor első padján kerestem Ez a „buta tanár” színjáték hamar elvezetett a Fizikumhoz viszonyított, három paraméter szükségességéhez (van, aki egy díjnyertes dolgozatban négy térparamétert tanít). Ezután a kéznél levő rádióantennával egyszerűen a krétára mutattam, és „ingyen” elérkeztünk a helyzetvektor fogalmához. Magamat kineveztem origónak, és a helyzetvektorommal különböző pontokra mutattam Mindent értettek, sikeres voltam A siker addig tartott, amíg a sétám közben felkiáltottam:

„gyerekek, a szekrény megindult felém!” Végül ezt is megértették, hiszen az én rendszeremből így láthattam. Itt érkeztünk el ahhoz a ponthoz, amely a nyugalmi indukció elnevezéshez vezethetett. Igen, a szekrény jön felém, akárcsak a mágneses domének a tekercshez képest, azok sincsenek nyugalomban. Ezt az is jól mutatja, hogy a domének mozgásuk közben súrlódnak, hő keletkezik, a transzformátor vasmagja melegszik. Összefoglaló. Szerény véleményem szerint nincs nyugalmi indukció, az előbbi okok közül valamelyik mindig változik, különben nincs munka, és értelemszerűen elektromos energia sem keletkezhet, tehát nincs nyugalmi indukció! A ΔΦ-ben minden előbbi ok benne van, csak a nyugalmi hiányzik! Tisztelettel kérem a kollégákat, hogy valaki magyarázza már el nekem a nyugalmi indukció jelenségét. Az új elnevezést csak akkor fogadom el, ha a jelenség során biztosan kimutatható a ΔΦ = 0 nyugalmi kísérleti feltétel, és az

áram továbbra is vígan folyik. dr. Bartos-Elekes István, beistvan@yahoo.com ---------------------------------------------------*okok körét: ΔH, ΔI, Δμ, ΔB, ΔS, ezekből az általánosabb ΔΦ keletkezett. Az okok megtalálásának kísérleti módját lásd a Fizikai Szemle 2019. márciusi mellékletében