Betekintés: Koltay András - Pillantás az európai médiajog húsz évére

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!




Koltay András

Bár a médiajogra vonatkozó európai uniós joganyag az Európai KözösséA magyar felvilágosodás és reformkor nagyjai valamennyi fenti érvet algekkel egyidős, a legfontosabb médiajogi norma, a korábban határok nélkükalmazva jutottak el a sajtószabadság jelentőségének felismeréséig. „Öntuli televíziózásról, 2007 óta pedig audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló
datos státuspolgárrá” (Népügy c. névtelen röpirat) csak akkor emelkedhet
irányelv tavaly volt húszesztendős. A médiajogi jogharmonizáció igazából
valaki, ha beköszönt végre „a discussio kora” (Eötvös József), szabadon törtehát 1989-ben kezdődött el. A kerek évforduló pedig nagyszerű alkalmat
ténhet a „társalkodás és gondolatok közlése” (Széchenyi István), ezáltal fejteremt a visszatekintésre, a szabályozás elméleti alapjainak (újra)meghatálődhet ki a „közértelmesség, közintelligencia” (Szemere Bertalan). A szólásrozására.
és sajtószabadság mindezeken felül ráadásul „hazánk alkotmányos lételének
A piaci erők és a nemzetköziesedés, a határok virtuális leomlása, a
egyik fő kincse, őrje nemzeti szabadságunknak” (Deák Ferenc). A kor gonglobalizáció és a tőkekoncentráció hatására a médiaszabályozás területén
dolkodói tehát valamennyi érv egybeolvasztásával teremtették meg a sajtójelentős ütemű liberalizáció figyelhető meg az elmúlt évtizedekben. Nyugatszabadság, és végső soron a médiajog eszmei alapjait.5
Európában mindenhol megindult a kereskedelmi televíziózás és rádiózás,
Egy jogosultság morálisan egyaránt megalapozott eltérő igazolásaiból
lazultak a tulajdoni korlátok, a kötelező tartalmi előírások. Ez számos örvenmorálisan szintúgy megalapozott, de eltérő következtetésekre juthatunk; küdetes hatással járt, hiszen a nagyobb szabadság önmagában is értéknek
lönösen így van a szólás- és sajtószabadság, valamint a médiaszabályozás
kérdései esetében.6 Nekünk azonban nem kell szükségszerűen választatűnhet. Közép-Kelet-Európából nézve a világ az elmúlt két évtizedben hos�nunk az igazság – demokrácia – autoszas várakozás után végre kinyílt. E
folyamat másfelől viszont veszélybe Nem kell szükségszerűen választanunk az igazság – demokrácia – nómia eszméi által kínált igazolások
sodorja a média közérdekű feladatai- autonómia eszméi által kínált igazolások közül; juthatunk ugyanar- közül; juthatunk ugyanarra a következnak ellátását, és megkérdőjelezi, hogy ra a következtetésre, mint eleink, és megpróbálhatjuk egyszerre ér- tetésre, mint eleink, és megpróbálhataz új szabályozás képes-e a mai médi- vényesíteni az egyes érdekeket, egyensúlyt teremteni közöttük, ha juk egyszerre érvényesíteni az egyes
érdekeket, egyensúlyt teremteni köát rákényszeríteni az egyes részletei- konfliktusba kerülnek egymással.
zöttük, ha konfliktusba kerülnek egyben folytonosan változó, de alapvető
mással. A sajtószabadság és a médiajog európai kategóriái éppenséggel
elveit tekintve mindmáig érintetlen médiajog alapvető követelményeinek
kötelező módon ezt követelik meg.
megfelelő működésre.
A média és a demokrácia kapcsolata nem tovatűnő liaison, hanem az
Az európai médiajog a szabad országok által a sajtó működésével kapegész médiajog legfontosabb alapja, első számú morális fundamentuma.
csolatban közösen vallott morális alapokra épül. A sajtó más, mint a többi, a
A habermasi „okoskodó közösség” folytonosan üldözött, de teljességében
piacon kínált szolgáltatás. A társadalom kohéziójának elősegítésére, a kösoha el nem érhető európai ideálja ez. Jürgen Habermas szerint a lassan, évzösség vitáinak lebonyolítására, a nemzeti és az egyetemes kultúra terjesztésére képes hálózatot tisztelünk benne. A média szabályozása tehát egyszázadok alatt kialakuló „társadalmi nyilvánosság” egyes elemei (a kávéházakszerre szolgálja gyakorlójának érdekeit (akár haszonszerzési szándékait),
tól, a szalonoktól az újságokig és a könyvtárakig) együttesen járultak hozzá az
biztosítja annak szabadságát, és óvja a közérdeket a piaci szereplők mozigazságkeresés, a racionális közgondolkodás és a kritikai szemléletmód kialagástérének némi szűkítése árán. Nem ítélkezik az egyes ember felett, aki
kulásához, a demokratizálódás folyamatának lassú és fokozatos megindulásálehet öntudatlan médiafogyasztó, vagy öntudatos, cselekvő állampolgár – a
hoz.7 A nyilvánosság biztosította az információkhoz való hozzáférést, és idővel
médiaszab
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


ályozás mindkettő igényeit egyszerre kívánja kielégíteni.
akkora jelentőségre tett szert, hogy képessé vált az állam korlátozására.8 Így
A médiajog kiindulópontjául szolgáló sajtószabadság szükségének filozójutunk el a deliberatív demokráciához, ahol gondos mérlegelés, megfontolás és
fiai igazolásaként számos érv hozható fel. A szabad szólás és a szabad sajvita után közös akarattal születnek meg a többségi döntések. Lehet ugyan,
tó által lehetséges a szembenálló, vitatkozó álláspontok közül felderíteni az
hogy a racionális, gondolkodó, cselekvő egyénekre épülő demokrácia-felfogás
igazságot egy adott kérdésben. John Milton szerint „…még ha a tannak minelérhetetlen álomkép, színtiszta absztrakció, puszta hagymázas fikció, társadalmi berendezkedésünk alapjául mégsem választhatunk más szociális emden szelét szabadjára bocsátanánk, de ha hadba vonul az igazság is, akkor
berképet; a cél csak az ideál megközelítése lehet, elérése sosem. A vitatkozó,
sértő számára, hogy cenzúrával és tilalmakkal kétségbe vonjuk erejét: hadd
igazságkereső ember fikciója az, amely köré széles körű konszenzus teremthebirkózzon egymással igazság és hazugság, hisz ki látott már olyat, hogy az
tő – és legalábbis a felszínen még a politikai elitek is egyetértenek abban, hogy
igazság szabad, nyílt küzdelemben alulmaradt volna?”1 John Stuart Mill úgy
a demokrácia csak e fikció szem előtt tartásával működtethető.
gondolja, senki nem tévedhetetlen, és soha nem lehetünk teljesen biztosak
Egyes jogrendszerekben, a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságáabban, hogy amit igaznak gondolunk, valóban az. Ezért a szólásszabadság
nak gyakorlatában vagy a tudomány képviselői között ma már médiajogi közkorlátozása nem engedhető meg, mert lehet, hogy éppen az elnyomott vélehely, hogy „nem minden szolgálja a közönség érdekét, amit az érdekesnek
mény hordozza az igazságot.2
talál”.9 Ez a – némely fülnek talán paternalistának vagy elitistának tűnő – felAz igazság keresése csak az egyik a sajtószabadság lehetséges filozófiai
alátámasztásai közül. Egy másik gondolat szerint a sajtószabadság a helyes
fogás nem kívánja elzárni a média fogyasztóit a bulvárhírek elől, de korlátoztársadalmi döntések közös meghozatalára szolgáló eszköz. A modern társahatónak véli a sajtó mozgásterét, ha a közzétenni kívánt információ nem
dalmakban kizárólag a sajtószabadságon keresztül valósulhat meg a deszolgálja a köz érdekét. A közérdek ellenben szinte szent és sérthetetlen:
mokratikus kormányzás. A szabad szólás jogának legfőbb célja és értelme,
szolgálata a sajtót nem pusztán a nagyobb mozgástér kényelmével kecseghogy az állampolgár részt vegyen a közügyek megvitatásában, valamint az
teti, hanem egyenesen kötelező a számára.
azokról való döntésekben, hallathassa véleményét, és tájékozódhasson a
Miközben az európai irányelvek minden egyes cikkelyéről terjedelmes érközélet ügyeiben.3 Ugyanakkor az egyén kiművelése is elengedhetetlen, hitekezések szólnak, a szabályozás eszmei alapjairól a jelenlegi tudományos
diskurzusokból nem feltétlenül tudunk meg sokat. Pedig ma is, mélyen elrejtszen enélkül a demokrácia sem működtethető. A sajtószabadság tehát az
ve ugyanazon érveket hozhatjuk fel a média szabályozására, mint amelyeket
egyén autonómiája miatt is fontos, akit e joggal felruházva morális, felelős
az évszázadok során a sajtószabadság harcosai hangoztattak. Csak éppen,
„lénynek” ismerünk el, aki szabadon kifejtheti véleményét, és meghallgathatmíg kétszáz évvel ezelőtt ezek az érvek a sajtó – állami béklyóktól való –
ja másokét.4
megszabadítását kívánták szolgálni, ma az immáron szabad sajtó közérdekű
kötelezettségeinek a betartatását célozzák. A cél ugyanaz maradt, azonban
az eléréséhez vezető út alapjaiban változott meg.
A szerző egyetemi adjunktus a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán.

Tanulmányok

2010 |2

Pillantás az európai médiajog húsz évére

Infokommunikáció és jog | 53

aprilisi.indd 53

2010.04.30. 14:11:06

Tanulmányok

2010 | 2



A demokrácia és a kultúra médián keresztüli működtetése, illetve gyarapíA mai médiajog tehát arra is szolgál, hogy biztosítsa a fogyasztók korlátotása gondoskodna az egyes polgárok közötti kohéziós erőről, amely nélkül
zatlansághoz fűződő érdekeit, együtt a médiatulajdonosok állami beavatkoműködőképes k
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


özösség (társadalom, nemzet, nép, tetszés szerint választzástól való mentességének érdekével. A modern médiajog elsőszámú kérható a megjelölés) sem létezhet. A közösen birtokolt információk, a közös
dése ennek megfelelően az, hogy miként lesz képes megteremteni a szükkulturális tapasztalat, esetleg a média segítségével közösen átélt élmények
séges egyensúlyt a közérdek (azaz a demokráciát és a kultúrát óvni kívánó
gondoskodhatnak az individuumok közötti szükséges kötőerőről.
szabályozási igények) és az azzal lehetségesen szembenálló magánérdeA sajtószabadság európai fogalmába tehát valahogyan bele kell szorítakek (a fogyasztók és a médiatulajdonosok érdekei) között.
nunk a demokrácia működtetésének és a kultúra megóvásának érdekét is.
A médiaszabályozás körüli immáron csaknem két évtizedes hazai viták
Ez a két érdek a médiajog nyelvén elsősorban a pluralizmus követelményétanulsága egyértelmű: a média társadalomban betöltött szerepének kijelölében jelenik meg.
se körül minden adandó alkalommal fellángol a világnézetek, ha úgy tetszik,
A pluralizmus előírása foglalja össze a legáltalánosabban mindazon köteideológiák harca. Az európai hagyományoknak megfelelően azonban a mélezettségeket, amelyek a sajtó demokratikus és kulturális feladatainak való
dia nem színtiszta üzleti vállalkozás. A média – nem tagadva a szórakoztamegfelelést segítik elő. Abból a felismerésből fakad, hogy a sajtó nagyon jetásban betöltött szerepét – a közösség egyetlen igazán hatékony agórája, a
lentős kulturális és politikai befolyással rendelkezik, amellyel összefüggésviták eldöntésének, a vélemények ütköztetésének színtere, a cselekvő, öntuben, valamilyen módon a közönség érdekeit is biztosítani kell. Bár az állam
datos állampolgár nélkülözhetetlen segítője a számára szükséges ismeretek
távoltartása a sajtótól kétségkívül a közönség érdekeit szolgálja, azonban
összegyűjtésében.
önmagában még nem képes biztosítani azokat.12 A pluralizmus szerepel elA demokrácia feltételeinek megteremtésén túl az európai médiaszabályozás második morális alapja a kultúra szolgálata (az EU audiovizuális médialenben az Európai Unió Alapjogi Chartájának szólásszabadságra vonatkozó
szolgáltatásokról szóló irányelve kilenc alkalommal használja a „kulturális”
11. cikkének (2) bekezdésében („a tömegtájékoztatás szabadságát és sokjelzőt).
színűségét tiszteletben kell tartani” – a sokszínűség helyett a hivatalos angol
szövegben „pluralism”, a tömegtájékoztatás helyett pedig „media” szerepel,
Jean Monnet, az európai integráció egyik atyja az egységesülés tendencimindkettő sokkal pontosabb és tágabb értelmű, mint a magyar szóhasznááit látva csalódottan úgy nyilatkozott, „ha ma újra kezdhetnénk az egészet, a
lat), valamint az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv, illetve
kultúrától kellene elindulnunk.”10 Egy másik kulcsszereplő, Robert Schuman
az azt 2007-ben módosító irányelv bevezetőjében is (a „tájékoztatási szektor
szavaiból szintén a kultúra integrációteremtő szerepét olvashatjuk ki: „…mipluralizmusának” követelménye kapcsán). A média pluralizmusa az Unió
előtt Európa katonai szövetséggé vagy gazdasági egységgé válna, a legneegyértelmű állásfoglalása szerint annak szabadságával egyenértékű, kimesebb értelemben vett kulturális közösségé kell lennie.”11 Az európai egyemelt fontosságú érdek.
ségesülési folyamatnak az eredeti szándékok szerint egyszerre kellett volna
A pluralizmus követelménye nem csak tartalmi kötelezettségeket, hanem
segédkeznie a nemzeti kultúrák megőrzésében, és meghatároznia az egya médiapiac rendszerét befolyásoló strukturális korlátozásokat is előír, valaséges alapokon nyugvó európai kultúra elemeit. Azonban győzött a piaci
mint korlátozza a lehetséges piaci viselkedést. A pluralizmus nevében lehetszemlélet, a piac logikájából fakadó megközelítési mód. Az uniós szabályoséges fellépni a média túlzott koncentrálódása ellen, korlátozva a tulajdonjozás, túl azon, hogy általános tartalmi minimum-követelményeket határoz
got a médiapiacon; a versenyjogi szabályok által befolyásolni a piaci szerepmeg, és gyakorlatilag biztosítja a tagállamok jogát a televíziós tartalmak belők viselkedését; előírni a műsorközvetítők számára bizonyos csatornák köfolyásolására, elsősorban a piac bizonyos korlátozásán keresztül igyekszik
telező továbbítását (must carry); konkóvni a nemzeti és európai i
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


dentitást.
Az európai kulturális harmonizáció Az uniós szabályozás, túl azon, hogy általános tartalmi minimum- rét tartalmi előírásokat emelni a műtehát egyelőre késlekedik – és a leg- követelményeket határoz meg, és gyakorlatilag biztosítja a tagálla­ sorszolgáltatók elé (közszolgálati köteújabb globális fejlemények, a növekvő mok jogát a televíziós tartalmak befolyásolására, elsősorban a piac lezettségek, kötelező hírműsor-szolfeszültségek, a bevándorlás, a terror- bizonyos korlátozásán keresztül igyekszik óvni a nemzeti és európai gáltatás, kiegyensúlyozottság stb.).13 A
támadások, a dán karikatúrák ügyének identitást.
pluralizmus követelménye alapján a
tükrében ennek súlyos, emberi életeksajtónak a társadalomban található érben is mérhető következménye van. Meggátolja ugyanis a közös fellépést
tékeket éppúgy fel kell mutatnia, mint ahogyan fel kell tárnia a gondokat is,
politikaivá emelkedett, a kultúrával is összefüggő kérdésekben.
és teret kell adnia a viták lefolytatására. A pluralizmusnak megfelelően a sajtóban az egyes eltérő értékrendeket is be kell mutatni, a befogadó szabad
Kulturális értelemben egységes, kult­urális érdekeiért közösen fellépő Eudöntésére bízva a választást.
rópáról egyelőre nem beszélhetünk. Bár a Római Szerződés is elismeri (151.
A média-irányelv 2007-es, tehát viszonylag friss módosítása nem tett poncikkében) a közös kulturális örökség fontosságát, az EU folytonosan viaskotot az EU médiapluralizmus elérését szolgáló törekvéseire. A Bizottság által
dik önmagával is abban a kérdésben, hogy miként teremtsen egyensúlyt a
2007-ben készített „állapotfelmérő” tanulmányt14 követően látott napvilágot
gazdasági és kulturális érdekei között – legtöbbször azért az előbbi szempont ítéltetik hangsúlyosabbnak. A számos kísérlet nemzetek feletti európai
az Európai Parlament jelentése a médiakoncentráció és -pluralizmus állapoműsorszolgáltatók létrehozására kudarcot vallott, a jelentős anyagi ráfordítátáról,15 majd elkezdődött a munka a pluralizmus mérését szolgáló közös eusokkal végrehajtott kulturális akcióprogramok eredményei kétségesek. Egyrópai kritériumok meghatározására.16
séges európai fellépés hiányában minden ország a maga piacát védi –
Az egyes európai médiajogi jogintézményekben külön-külön is felfedezegyúttal a többi tagállamtól is –, szükségszerűen korlátozott eredménnyel.
hető a bennük elrejtett erkölcsiség. Mindenekelőtt ilyen a műsorszolgáltatás
Persze számunkra már az is jelentős eredmény, hogy az EU egyáltalán leheszabad áramlása, amely lehetővé teszi a sajtószabadság határokon átnyúló
tőséget ad sajátunk megvédésére, de végeredményben ez édeskevés: az
megvalósulását, segédkezhet a kulturális integrációban. Közös európai szaamerikai és nem utolsósorban az amerikait utánzó hazai műsorok kiszorítják
bályok vonatkoznak az erkölcs- és gyermekvédelemre, a gyűlölködés vis�a sajátos, önálló hazai film- és műsorkészítés imígyen meg sem születő
szaszorítására. Közös európai norma a média által személyében sértett fél
eredményeit a piacról. Mindeközben az európai műsorok EU által előírt köteválaszadáshoz fűződő joga. Kifejezetten a szabad piac elveivel ellentétes az
lező 50% feletti aránya a műsorszolgáltatásban paradox módon elsősorban
európai, illetve a független műsorkészítők által gyártott műsorok kötelező
a többi európai műsortól védi a nemzeti piacokat, hiszen a kvótát az azt alarányát előíró kvóta-szabály, amely mögött a közösség érdeke éppolyan jól
kalmazó államban gyártott műsorokkal is el lehet érni – ez ugyan nem menti
kivehető, mint a reklámtevékenységre vonatkozó korlátozások mögött. Eurómeg a saját műsorkészítést, de akadályozza az európai államok kulturális
pa jelenleg nagyjából ennyit határozott meg közös médiajogi minimumként.
közeledését egymáshoz.
A többi, a legtöbb tagállamban létező szabály (kiegyensúlyozott tájékoztaTöbbre van tehát szükség, mint pusztán a sajátszerűséget tiszteletben
tás, közszolgálati kötelezettségek stb.) ugyanúgy része az európai médiajogtartó jogharmonizációra. A közös európai kulturális örökség alapvető elemenak, de a teljes harmonizációra esetükben nem volt mód – ahogyan az
it felfedezhetjük a tagállami hatáskörben maradt médiaszabályozás számos
internet jelentős része, a rádiózás és az írott sajtó esetében sem, melyekre
pontján, és a harmonizált területeke
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


n is: ilyen konszenzus övezi a közszolgásaját ágazati szabályozás nem vonatkozik.
lati média alapvető eszmei alátámasztásait is. Talán ez lehet valamiféle köKülön is érdemes szólni a közszolgálati médiáról, mint az európai médiazös alapja egy jövőbeni egységes fellépésnek.
jog egyik alapvető intézményéről.

54 | Infokommunikáció és jog

aprilisi.indd 54

2010.04.30. 14:11:06

Tanulmányok

Miért van szükség a közszolgálati médiára? Röviden: a közszolgálati médalmi kommunikációba. (…) Míg a közszolgálati televízió hagyományosan az
dia (1) szerepe elengedhetetlen a demokratikus társadalmi rend működteté’állampolgárnak’ szólt, a kereskedelmi tévé (…) a ’magánembert’ szólítja
sében, (2) más eszközök segítsége által nem teljesíthető kulturális feladattal
meg. (…) [M]indenkihez szólni kíván, nemcsak az üzleti szempontból virendelkezik, (3) társadalmi kohéziót teremthet, (4) növeli a médiatartalmak
szonylag súlytalan értelmiségi elithez. Ezért azokat a kérdéseket tematizálja,
választékát. Az első három érvet a fentiekben már érintettük ugyan, de újbóamelyek mindenki számára ismerősek és fontosak, és amelyekhez mindenki
li felidézésük a közszolgálati média összefüggésében sem haszontalan.
hozzá tud szólni, vagyis főként a szexről, a szerelemről, a házasságról és a
Ad (1) A tömegdemokrácia szükségszerűen képviseleti jellegű ugyan, de
normasértésekről szól.”19
a „stratégiai” kérdésekben – választások, népszavazások – a döntések közJenei Ágnes említett cikkében úgy vélekedik, hogy a kereskedelmi csatorvetlenül a „nép” által születnek meg. A demokratikus berendezkedésből fanák jelen formájukban éppenséggel a demokrácia letéteményesei, mert például a „kibeszélő-show”-kon keresztül széles rétegek számára biztosítják a
kadóan azonban az egyes állampolgárok folyamatosan alakíthatják a köz­
közvetlen részvétel lehetőségét, olyan műsorokat készítenek, ahol bárki
életet, nyomást gyakorolhatnak képviselőikre, különböző szervezetek útján
megszólalhat, résztvevője és formálója lehet a demokratikus diskurzusnak.20
maguk is részt kérhetnek egyes kérdések eldöntésében. A közélet ráadásul
nem csupán, sőt nem elsősorban országos, a partikuláris érdekek és probEzzel a nézettel vitatkoznék: a Mónika-showban vagy Joshi Bharatnál szelémák esetében pedig a politikai szféra befolyásolása is könnyebben megreplő személyek korántsem reprezentálják a társadalom jelentős részét, és
történhet. De ez a kívánatos eredmény nem érhető el a sajtó megfelelő tájéegyáltalán nem egyenrangú félként vesznek részt a műsorban, melyek célja
koztatása nélkül, hiszen ez az elsődleges fórum, ahol az egyes vélemények
legtöbbször a magánszférába való behatolás alantas nézői ösztönének kiütközhetnek, ahonnan információk nyerhetők, és amelynek segítségével
szolgálása, a hamis tájékozottság érzetének biztosítása és a fogyasztók
megalapozott döntések születhetnek – a politikában és a civil közösségekmegnyugtatása („vannak nálam is szerencsétlenebbek”), kisszerű emberi
ben egyaránt. A sajtó demokratikus feladata az egyes médiumokat külön-kütragédiák és – legtöbbször a szexualitáshoz kötődő – gyengeségek bemutalön is terhelő kötelezettség, de közülük kiemelkedik a közszolgálati médiutásával. Jó, felemelő, követendő példát még véletlenszerűen sem látunk e
mok szerepe, hiszen esetükben a pontos, pártatlan, alapos, gyors tájékoztaműsorokban, az esetenkénti „katarzis” (például az egymást megcsalt szereltás alapvető követelmény.
mesek kibékülése) is átélhetetlenül kisstílű. „Demokratikus diskurzusról” pedig szó sincs, a műsorok egy percre sem haladják túl a bulvársajtó általános
Bajomi-Lázár Péter egyik gondolatébresztő tanulmánya kiválóan foglalja
nívóját, felszínességét.
össze a közszolgálati média létének, illetve a kereskedelmi médiumok közérEgyetértek Bajomi-Lázár Péterrel és Jenei Ágnessel abban, hogy a „madekű kötelezettségekkel való megterhelésének szükségességét megkérdőjelező érveket. Mint írja, „nem tudjuk, hogy az emberek racionális alapon
gánember” megszólítása éppolyan fontos feladat, mint „állampolgáré”. De
hozzák-e meg politikai döntéseiket, azaz a megfelelő tájékoztatás tényleg
miért ne volna lehetséges egyszerre mindkettő? Elsősorban azért, mert a
előfeltétele-e a demokratikus rendszer olajozott működésének. (…) [N]em
kere
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


skedelmi média nem a magánemberrel, hanem csak a „fogyasztóval”
bizonyított az sem, hogy a sajtó és a média hatékony eszköze volna a közvétörődik. Pénzt akar keresni, nem demokráciát működtetni a korábbinál szélelemény és a közviselkedés formálásának.”17 Ebből az állításból pedig vélesebb körű nyilvánosság, és annak közérdekű problémákkal való tematizálása
által. Ez nem feltétlenül baj vagy bűn. A brit Communications Act 2003, vagy
ménye szerint az következhet, hogy a fent említett demokratikus szerep vaa European Broadcasting Union (az
lójában nem is létezik.
Az igazolásként felhozott médiaha- Úgy vélem, hogy függetlenül attól, hogy hányan és milyen mérték- európai műsorszolgáltatókat összefotás-kutatások18 némelyike ugyan alá- ben kívánnak a demokratikus közéletben tevőlegesen részt venni, gó nemzetközi szervezet) közszolgálatámaszthatja ezt a vélekedést, de szá- az államnak kötelezettsége biztosítania erre a lehetőséget. A demok- ti modell-törvénye is egymás mellett ismeri el az állampolgár és a fogyasztó
momra kevés meggyőző erővel bizo- rácia ugyanis erről szól.
érdekeit, és kívánja meg azok egyidejű
nyítják a média demokratikus szeretiszteletben tartását.
pének nemlétét. Azt senki nem állítja, hogy a polgárok nagyobb része racioAd (2) A közszolgálati média sajátos kulturális misszióval rendelkezik. Míg
nális alapon dönt a közügyekben, még azt sem mondanám, hogy a többséa „kultúra”, és maguk a kulturális termékek korábban csupán egy szűk kigük élénken érdeklődik irántuk, tehát egyáltalán igényelné a megfelelő tájésebbség számára voltak hozzáférhetőek, vagy érdekesek, addig a rádión és
kozottságot. Azonban úgy vélem, hogy függetlenül attól, hogy hányan és
a televízión keresztül megteremtődött az e javakhoz történő sokkal szélemilyen mértékben kívánnak a demokratikus közéletben tevőlegesen részt
sebb hozzáférés esélye. Az indusztrializmus könyörtelen gépezete azonban
venni, az államnak kötelezettsége biztosítania erre a lehetőséget. A demok– a média térhódítása, szinte egyeduralkodó információforrássá válása útján
rácia ugyanis erről szól. Ha végképp, kizárólagosan bizonyos elitek játszóte– nem a tömegek kulturális szintjének emelésében segédkezett, hanem a
révé válik, ahol az egyes polgár csupán szabályozandó tárggyá silányul, akrégen ismert, „bevett” kulturális tradíció legjavát marginalizálta, és komoly
kor formális értelemben talán még mindig demokráciáról beszélhetnénk, de
akadályát képezi természetes továbbfejlődésének – „kulturális üzemzavar”
annak valódi, tartalmából fakadó értékeit elveszítenénk.
keletkezett.21 A modern, mediatizált tömegkultúra – fenntartva a konkurencia
Ami pedig a média közvéleményre gyakorolt hatását megkérdőjelező kutatásokat illeti – amelyek egy nagyobb része a kereskedelmi médiumok robés a választás hamis látszatát, valamint a tájékozottság és a részvétel hamis
banásszerű térhódítását megelőzően született –, saját empirikus tapasztalaérzetét – nem a tömegigényekre reflektál, mint ahogyan állítja, hanem maga
taim ezeknek ellentmondanak. Úgy vélem, a tömegmédia igenis jelentős –
formálja saját fogyasztóit olyanná, amilyenné csak kívánja, természetesen
bár kétségtelen, pontosan nemigen mérhető – hatást gyakorol közönségére.
azon cél által vezérelve, hogy biztosítsa saját termékei folyamatos jövőbeni
Értelemszerűen az elektronikus média, illetve annak népszerűbb műsorai
fogyasztását.
jóval nagyobbat; azokról beszélnek az utcán, az üzletekben, visszaköszönA „kultúra” korábbi fogalma, megjelenési formái ebben az új világban alanek az írott sajtó hasábjain és az interneten. A bulvárvilág „hősei” sokak száposan átalakultak. A kánonok elhalványodásában örömteli fejleményt is üdmára a magyar közéletet jelentik. Aki elolvas egy Blikket – pontosabban, aki
vözölhetünk, elvégre szabadság csak a választás lehetősége mellett létezcsak egy Blikket olvas el – hajlamos azt hinni, tájékozott az ország fontosabb
het; így ma mindenki maga választhatja ki az általa értékesnek gondolt tarügyeiben, pedig csak Kiszel Tünde gyermeke édesapjának vélt személyazotalmakat. Az értékválasztás folyamatában azonban a médiának orientáló
szerepet kell betöltenie, ügyesen megtalálva a kor szelleméhez, technikai
nosságáról, vagy a Hajdú Pétert nyaralásán ért medúza-támadásról szerfejlettségéhez, társadalmi állapotaihoz illő azon formákat, amelyekben toz
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


ett – meglehetősen kétes értékű – információkat. A média tehát hat, még ha
vább éltethetők a múltban felhalmozott értékek.
nem is tudjuk ugyan pontosan, kire és milyen mértékben. Még ha valóban
A fent említett cikk Bajomi-Lázár Pétertől ezt az érvet is cáfolja: a média
nem is gyakorolna jelentős, tömeges hatást közönségére: tízmillió ember demokráciáját nemigen működtethetnénk a segítsége nélkül.
értékközvetítő és -teremtő szerepével kapcsolatban hangsúlyozza, hogy „az
Vannak nézetek, amelyek szerint a korlátozásmentes kereskedelmi mű’idő próbáját kiálló’ értékeket hirdető, monopolhelyzetet élvező hagyomásorszolgáltatás éppenséggel hatékonyabban szolgálja a demokráciát, mint a
nyos közszolgálati rádió és televízió még az értelmiségi elit modernista érkorábban érvényesülő közszolgálati eszme. Bajomi-Lázár Péter említett ciktékfelfogását tükrözte, amelynek az a feltevés az alapja, hogy van egy megismerhető és empirikusan tapasztalható valóság, és így vannak abszolút érke itt Jenei Ágnest idézi, aki szerint „a kereskedelmi médiumok (…) újfajta
tékek is.” A kulturális érdekek védelmében a médiába történő állami beavatdemokratikus nyilvánosságot teremtenek, mert bevonják a nézőket a társa-

2010 |2



Infokommunikáció és jog | 55

aprilisi.indd 55

2010.04.30. 14:11:06

Tanulmányok

2010 | 2



kozás tehát „kiskorúsítja az állam polgárait, noha a politikai döntéshozóknak
mi adók által meghagyott fehér foltokra (teljesítetlen igényekre) fókuszál,
nincs mandátumuk arra, hogy érték- és ízlésbeli kérdésekben döntsenek.
nem tehet eleget közösségi feladatainak.26 Ugyanakkor mégsem szállhat be
(…) Az állam semlegességének elvét felrúgó törvényhozó végső soron az
a piaci versenybe, mert a feladatai eredendően idegenek a piac logikájától.
állampolgárok egyenlőségének elvével szakít, mert egyes polgárainak érA közszolgálati média oly módon erősítheti a közösségi összetartozást,
tékrendjét más polgárainak értékrendje fölé helyezi.”22
hogy olyan műsorokat készít, amelyek potenciálisan az egész közösséghez,
nemzethez szólnak, és amelyek kifejezik tagjai együvé tartozását. Ez a
A korlátozatlan piacot preferáló felfogás egyik tévedése véleményem sze„szimbolikus műsorszolgáltatás” minden nemzeti közösség alapvető érdeke,
rint abban áll, ahogyan az individualizmus kérdése felől közelít. A piac hívei
hiszen az együttműködés előfeltétele valamiféle közös kulturális alap, miniazzal érvelnek, hogy az állami korlátozás hiánya az autonómia megteremtémum megléte. A televíziózásra és a rádiózásra fordított idő nem csupán jesét két irányból is elősegíti: a sajtót nem köti meg külső hatalom, a közönség
lentősen megnőtt az elmúlt évtizedekben, hanem a médiafogyasztás jellempedig így szabadon választhat. De a modern tömegmédia általában a lehető
zően individualizálódott is, tehát legtöbbször egyedül nézünk tévét, hallgalegegyszerűbb módon elérhető, leggyorsabb és legnagyobb mértékű hatunk rádiót27 – ez ismét csak a kohézió ellenében hat, már az egyes családszonszerzésre törekszik, saját műsoridejét döntően a minél nagyobb tömegek szórakoztatásának alárendelve, így az individualizmus szent nevében
tagok sem közösen élik át a média nyújtotta élményeket.
az egyéniség nélküli tömegember kineveléséhez járul hozzá.
A közszolgálat teljes mivoltában feltétlenül csak az univerzálisan hozzáVan még egy alapvetően vitatható pontja a piaci szabadságot támogató
férhető, könnyen elérhető médiumokon keresztül valósulhat meg. Bár az
érvelésnek: abból a tényből, hogy az adott pillanatban rendelkezésre álló leolyan új eszközök, mint az internet vagy a specializált televíziós csatornák
hetőségek közül mit választanak a legtöbben, azt a következtetést vonja le,
kétségkívül sokat tesznek azért, hogy a tömegmédia által korábban negligált
hogy a közönség pontosan azt igényli, amit a sajtó – a kiválasztott műsor álkisebbségi igényeket is kiszolgálják, ezek korántsem általánosan, mindenki
tal – jelenleg számára nyújt. Valójában az állami beavatkozás nélküli médiaszámára hozzáférhetőek. Ezen felül pedig – természetszerű fragmentált jelpiacon a közönségnek nem lenne igazi választási lehetősége. Csak azon
legük miatt – nem képesek a közösség egészéhez szólni, nem járulhatnak
termékek közül válogathatna, amit kínáln
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


ak neki, és talán nem is tudhatná,
hozzá a közösségi kohézió erősödéséhez. Ha bizonyos tartalom csak szűhogy az eddig megismerteken felül milyen egyéb választási lehetőségeket,
kebb körben hozzáférhető (például azok számára, akik előfizetnek az adott
műsorokat nyújthatna még számára a média. A piac nem képes a sokszínűcsatornára), és így szétaprózódik a médiapiac, akkor tovább gyengül a társaséget önmagától biztosítani, legalábbis nem úgy, hogy tömegek számára
dalmi integráció. Korábban, az állami monopólium idején mindenkihez
elérhető és befogadható legyen. A sajtó nem csak igazodik a közönség igéugyanazok a műsorok jutottak el, bőven akadt tehát átélhető, közös élmény
nyeihez, hanem legalább annyira alakítja, erőteljesebben fogalmazva diktál– kiváltképp, ha a műsor még színvonalas is volt. Ma, a megszámlálhatatlan
ja a közízlést.
csatorna korában ez a jelenség szinte elképzelhetetlen. A közszolgálati műAmi pedig az állami semlegesség kérdését illeti: a semlegesség alkotsorszolgáltatás nem, vagy csak jóval alacsonyabb hatásfokkal képes betölmányjogi elve értelmében az állam nem választhat a rendelkezésre álló viteni szerepét, ha egy-két kevéssé nézett csatornára száműzzük.
lágnézetek, értékfelfogások között, azokat egyenrangúnak kell tekintenie,
Ad (4) A kereskedelmi csatornák általában azzal érvelnek a rájuk rótt köztehát semmilyen formában nem juttathatja kedvezőbb pozícióba egyiket a
szolgálati kötelezettségek vagy éppen a közmédia állami támogatáson kemásiknál.23 A semlegesség elve azonban csak addig tartható, amíg azt bizresztül történő versenyelőnybe juttatása ellen, hogy a közszolgálatiság valójában demokráciaellenes. „Felülről” kívánja megmondani az embereknek, mi
tosítja, hogy mindenki szabadon választhat a rendelkezésre álló felfogások
az, ami hasznukra válik, pedig ők a lehető legegyszerűbb és legdemokratiközül, tehát az állam nem kényszeríthet senkit döntése meghozatalakor. Az
kusabb módon, a távkapcsoló gombjainak megnyomásával már szavaztak
állam azonban nem lehet sohasem teljesen független, és az elv nem is vár el
arról, mi legyen a média feladata. Ha a többség nem akar mást, mint hogy
tőle közömbösséget. Az egyén egyébként sem vákuumba születik bele. Az
szórakoztassák, akkor ezt az akaratot nem szabad felülbírálni. Tehát közőt körülvevő kulturális közeg biztosítja számára az értékválasztás lehetősészolgálati műsor az, amit az emberek (sokan) néznek.
gét – az államnak pedig kiemelt szerepe, hogy a különböző alternatívák
E felfogás alapvető tévedése, hogy úgy tesz, mintha a piaci alapú műsormegismerését, választását elősegítse, és azt az alternatívát, amelyik a kizászolgáltatás valóban biztosítana választási lehetőséget a közönség számárólag saját polgáraira jellemző értékeket vonultatja fel, nevezetesen a nemra. Pedig a „médiaiparnak” ez nem elsődleges célja: a legfontosabb prioritás
zeti és a kisebbségi kultúrát, az egyéb választási lehetőségekhez képest
a reklámidő minél drágábban történő értékesítése, tehát a műsorok valójáhangsúlyosabban támogassa. Annak eldöntése, hogy milyen napokat nyilvában csak arra szolgálnak, hogy odacsábítsák a közönséget a készülék elé:
nítson állami ünnepnek, mit tanítsanak az iskolákban, tartson-e fenn kulturáők a valódi áruk, vevőjük a hirdető. Amíg a lehető legmagasabb nézettség
lis minisztériumot, mind-mind értékítéletet is tartalmazó választást igényelelérése a cél, addig az igazán népszerű csatornák műsorai valójában kivétel
nek, amelyek feltétlenül szükségesek és kívánatosak.24 A feladat még akkor
nélkül ugyanazt kínálják.28 Ezt nevezi a kereskedelmi média „választéknak”,
is végrehajtandó, ha azt az adott pillanatban csak a közösség kisebb része
ítéli szükségesnek vagy fontosnak: az érték nem attól érték, hogy hányan
miközben a közönség (közszolgálati csatornák hiányában, vagy azok nívóismerik fel – elvégre a demokráciához
béli gyengélkedése esetén) nem is
is ragaszkodunk, pedig talán soha nem A tömegmédia piacán kínált termékek maguk is jelentősen formálják feltétlenül tudhatja, milyen egyéb lejutunk el arra a pontra, hogy a közös saját fogyasztóik igényeit, ezért a többségi akaratra való hivatkozás hetőségei volnának. A tömegmédia
döntéseket valóban a többség, és való- eredendően téves.
piacán kínált termékek maguk is jeban óvatos megfontolás alapján, raciolentősen formálják saját fogyasztóik
nális
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


és alaposan átgondolt érvek megvitatása után hozza meg. Könyvtáraigényeit, ezért a többségi akaratra való hivatkozás eredendően téves.
kat és képtárakat akkor is érdemes lenne fenntartani, ha alig néhányan érCass R. Sunstein könyve modern médiáról hatásosan foglalja össze a médeklődének irántuk; egyszerűen azért, mert bizonyos, a múltban létrejött
diába való állami beavatkozás, és végső soron a közszolgálati média fennközmegegyezés alapján megőrzendő értékeket akkor is védeni kell, ha a
tartása mellett szóló érveket.29 Európai médiajogi kérdésekben valószínűtlen
közmegegyezés időközben már nem egyértelműen érzékelhető. Ha a kiműlépésnek tűnhet egy amerikai professzorhoz fordulni, de meg fogjuk látni,
velt és valóban autonóm emberfőkről valamiféle félreértelmezett szabadhogy Sunstein – nem mellesleg Obama elnök főtanácsadója (általános, tehát
ság-eszmény nevében lemondunk, a húsz éve választott, korábban oly hőn
nem csak médiajogi) szabályozási kérdésekben – az USA-ban talán radikááhított szabad, liberális, demokratikus rendről, tágabb értelemben pedig salisnak számító érvei alátámasztják fenti érvelésemet.
ját múltunkról, történelmünkről mondunk le.
Bajomi-Lázár Péter többször idézett cikke azzal a mottóval indul, hogy
Ad (3) A közszolgálati adóknak jelentős szerepet kell vállalniuk a közössé„aki a médiát akarja szabályozni, az embereket akarja szabályozni”. Ezzel az
gi kohézió, a társadalmi integráció megteremtésében. A cél nem lehet csuállítással tökéletesen egyetértek. A Médiatörvény az „emberek” életét a mépán a kisebbségek vagy egy szűk elit igényeinek a kiszolgálása, mert ez
diapiacon keresztül befolyásolja, ha úgy tetszik, szabályozza – akárcsak a
eleve kizárná a nagy többséget azon szolgáltatások élvezetéből, amelyeket
Polgári és a Büntető Törvénykönyv, vagy az Alkotmány teszi. A szabályozás
a profitorientált média nem nyújt számukra,25 egyben némi felmentést is adnem ördögtől való, hanem elengedhetetlenül szükséges. Mint Sunstein írja,
na a többség általi elszámoltathatóság alól. A közszolgálati médiának népha az állam úgy dönt, hogy biztosítja, vagy éppen megnöveli a médiavállalszerűnek, fogyaszthatónak kell lennie, különben, ha kizárólag a kereskedelkozások mozgásterét, azt is a szabályozás útján teszi, hiszen védi a tulaj-

56 | Infokommunikáció és jog

aprilisi.indd 56

2010.04.30. 14:11:06

Tanulmányok

gése az egyik alapja e bonyolult működésnek. A beavatkozástól mentes médonhoz fűződő jogukat, a vállalkozás jogát, biztosítja számukra a sajtószadiapiac azonban nem képes a kellő választék nyújtására az információk, vébadságból fakadó előnyöket stb. Az állam tehát szükségszerűen szabályoz,
lemények, eltérő felfogások tekintetében.32
és ez szükségszerűen érinti az embereket is.30 Ráadásul még olyasmit is
előírhat számukra, amit maguktól nem feltétlenül tennének meg: kötelező
A szólás és a sajtó szabadságának kétféle, eltérő értelmezése forog a
iskolába járniuk, adózniuk, Európában egészségbiztosítással rendelkezniük,
nyilvánosságban: létezik egy jogászi értelmezés, amely jobbára a jogszailletve közszolgálati médiumokat finanszírozniuk.
bályok / bírói, hatósági gyakorlat / alkotmánybírósági esetjog háromszögé­
Sunstein könyve elején két hipotézist állít fel, melyeket később igyekszik
ben értelmezi a szabadság határait, és létezik egy gyakran hangoztatott,
bizonyítani: (1) az emberek javára válik, ha olyan véleményekkel, médiatarkulturális jelentőségű elv, amelyet olykor a piaci szereplők pörölyként hasztalmakkal is találkoznak mindennapi életük során, amelyeket nem közvetlenálnak, amellyel az állami beavatkozás híveire sújthatnak le, felhasználva a
nül maguk választottak, és (2) szintúgy javukra válik, ha közös élmények
nyilvánosság erejét (elvégre ők maguk teremtik azt).33 Utóbbi nem vesz tudokötik őket össze egymással, tehát tudtukkal vagy anélkül, de szükségük van
mást előbbiről, és nem ismeri el, hogy a piac korlátozásának mindig valaa közös élményekre, amelyeket a médián keresztül tudnak a legegyszerűbmely felismert közérdek lehet csak az indoka – tehát tiltakozni csak ezen inben összegyűjteni.
dok megléte, esetleg a megvalósítás módja ellen, és nem önmagában a beAd (1) Sunstein szerint a demokráavatkozás ellen lehet. Végtére is a focia alapvető kívánalma, hogy ne le- Végtére is a fogyasztók és a médiatulajdonosok autonómiá
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


ján túl gyasztók és a médiatulajdonosok augyünk képesek kizárólagos jelleggel egyéb fontos érdekek is léteznek, és az előbbiekre való kizárólagos tonómiáján túl egyéb fontos érdekek is
meghatározni azt, hogy milyen infor- hivatkozás nem teszi lehetővé a demokrácia által megkívánt komp- léteznek, és az előbbiekre való kizárólagos hivatkozás nem teszi lehetővé a
mációk jutnak el hozzánk, miféle véle- lex feladatok ellátását.
demokrácia által megkívánt komplex
ményekkel szembesülünk. Ez akadáfeladatok ellátását.
lyozza meg azt, hogy – a hasonló gondolkodású emberekkel való kizárólagos kapcsolat miatt – gondolkodásunk túlságosan beszűküljünk, akár végSunstein konklúziója a következő: a fenti két hipotézis igaza a vizsgálat
eredményben radikalizálódjon. A „nem kívánt” információk, vélemények
során bebizonyosodott; a fogyasztó és az állampolgár érdekeit egyaránt
óhatatlanul tágítják gondolkodásunk horizontját, és szükségesek személyimérlegre kell tenni a szabályozás megalkotásakor. Mi pedig konstatálhatjuk:
ségünk fejlődéséhez. Közvetlen állami kényszer persze nem alkalmazható
az európai médiajog is e feladattal küzd immár jó két évtizede. Sunstein beannak érdekében, hogy csupa jól tájékozott polgárt faragjunk, de a lehetőséfejezésül Benjamin Franklint idézi, aki a kérdésre, vajon mit adtak az alkotget az államnak kell megteremtenie az eltérő véleményekkel, értékrendekkel
mány szerzői az amerikai népnek, úgy felelt: „egy köztársaságot, ha meg
való találkozásra. A sokszínű kínálattal rendelkező, és a nem kizárólag egy
tudják tartani”. A köztársaság megtartásához pedig az is szükségeltetik,
adott célcsoport vélt vagy valós igényeinek üzleti alapon történő kiszolgáláhogy sokan sokfelé terjeszthessék véleményüket a köznyilvánosság különsára törekvő médiumok ehhez elengedhetetlenek.
böző fórumain.34 Ez nem csupán a sajtószabadság jogának, hanem a sajtóAd (2) Sunstein azt írja, hogy a közös élmények megléte nélkül a közös
szabadság kultúrájának gyakorlását is megköveteli; azt, hogy a sokféle véleményre sokan oda is figyeljenek.
fellépés, a társadalmi problémák megtárgyalása és megoldása is jelentősen
megnehezülne. Az emberek közös élmények, ismeretek, emlékek, tapasztaAz Európai Unió – a szabad, korlátozásmentes gazdasági verseny kárára –
latok nélkül – amelyeket természetesen a média képes a leghatékonyabban
elismeri a közszolgálati médiumok létjogosultságát. Az audiovizuális médiateremteni, illetve terjeszteni – alig értenék meg egymást. A nemzeti ünnepek
szolgáltatásokról szóló irányelv közvetlenül nem említi a közszolgálati médiupéldául nem azért vannak, hogy egy napra megpihenjünk munka közben:
mokat, hiszen általános, minden piaci szereplőre nézve kötelező szabályokat
azok a nemzeti emlékezet, a közös történelmi múlt és tapasztalat fontos pilalkot, de az 1997-es Amszterdami Szerződéshez kapcsolt jegyzőkönyv kifejelérei; persze, mondhatnók, ma már csak a társadalom szűkebb szeletét érzetten lehetővé teszi – az Unió normáival összeférően – működésüket. A közdekli Petőfi Sándor március 15-én vagy bármely más napon – de ez nem érv
szolgálati média állami támogatásra vonatkozóan az Európai Bizottság 2009ben új, a 2001-est felváltó közleményt adott ki. Az Európai Műsorszolgáltatók
a nemzeti ünnepek méltó megünneplésének és egyes fontos események
Szövetsége (EBU) közszolgálati modell-törvényt alkotott, amelynek legutolsó
közemlékezetben tartásának fontosságával szemben. Közösség nélkül
változata 2007 februárjára datálódik. Az Európa Tanács folyamatosan ad ki
ugyanis működőképes társadalom sincs, de még szabad piac sincs; a köjelentéseket és ajánlásokat a közszolgálati médiára vonatkozóan. Az európai
zösség pedig jelentős részben szimbólumok – mint például a nemzeti ünnejogrend tehát – és nem csak az Unió, hanem valamennyi regionális nemzetköpek – segítségével formálódik vagy marad együtt. Sunstein szerint azonban
zi szervezet – természetesnek tekinti a közszolgálati média létezését, és ezt
a modern média – a rengeteg rendelkezésre álló forrás és a specializálódó
nem csupán valamiféle „megszokásból” vagy beletörődésből teszi, hanem
kínálat, illetve az internet sajátos jellege miatt – hozzájárulhat e kohézió
többször is, kifejezetten kinyilvánította elkötelezettségét a fentiekben meghacsökkentéséhez. Ugyanakkor képes lenne erősíteni is azt: Európában erre