Környezetvédelem | Hulladékgazdálkodás » Tolcsvai Rózsa - A hulladékok keletkezése az építőiparban

A hulladékok keletkezése az építőiparban A hulladékok életünk minden területén jelen vannak, így fontos az, hogy tudjuk az alapvető fogalmakat és a releváns jogszabályokat. A legfontosabb fogalmak - a teljesség igénye nélkül - a vonatkozó 2012. évi CLXXXV törvény a hulladékról (továbbiakban: HTv) értelmezése szerint:              hulladék: bármely anyag vagy tárgy, amelytől birtokosa megválik, vagy megválni szándékozik vagy megválni köteles; hulladékbirtokos: a hulladéktermelő, továbbá bármely jogalany, akinek, vagy amelynek a hulladék a birtokában van; hulladékfajta: az az anyagfajta – így különösen fa, fém, papír, üveg, kompozit, műanyag, biológiailag lebomló – amelyből az adott hulladék képződik; hulladékjelleg: a hulladék veszélyes vagy nem veszélyes jellemzője; hulladéktípus: a hulladékjegyzékről szóló miniszteri rendeletben meghatározott hulladékjegyzék

szerinti azonosító kóddal jelölt hulladék; hasznosítás: bármely kezelési művelet, amelynek fő eredménye az, hogy a hulladék hasznos célt szolgál annak révén, hogy olyan más anyagok helyébe lép, amelyeket egyébként valamely konkrét funkció betöltésére használtak volna, vagy amelynek eredményeként a hulladékot oly módon készítik elő, hogy ezt a funkciót akár az üzemben, akár a szélesebb körű gazdaságban betölthesse; hulladékgazdálkodás: a hulladék gyűjtése, szállítása, kezelése, az ilyen műveletek felügyelete, a kereskedőként, közvetítőként, vagy közvetítő szervezetként végzett tevékenység, a hulladékgazdálkodási létesítmények és berendezések üzemeltetése, valamint a hulladékkezelő létesítmények utógondozása; gyűjtés: a hulladék összegyűjtése hulladékkezelő létesítménybe történő elszállítás céljából; a gyűjtés magában foglalja a hulladék előzetes válogatását is; gyűjtő:

olyan gazdálkodó szervezet, amely a hulladékot a hulladékbirtokostól, illetve hulladékgazdálkodási létesítményekből összegyűjti, átveszi; kezelés: hasznosítási vagy ártalmatlanítási műveletek, ideértve a hasznosítást, vagy ártalmatlanítást megelőző előkészítést is; megelőzés: az anyag vagy termék hulladékká válását megelőzően hozott olyan intézkedés, amely csökkenti a) a hulladék mennyiségét, többek között a termékek újrahasználata vagy a termékek élettartamának meghosszabbítása révén b) a képződött hulladék környezetre és emberi egészségre gyakorolt káros hatásait, vagy c) az anyagok és a termékek veszélyesanyag-tartalmát; szállítás: a hulladék telephelyen kívüli mozgatása; tárolás: a hulladéknak a gyűjtő, a kereskedő, illetve a hulladékkezelő telephelyén történő, valamint telephelyén kívüli átvételét, összegyűjtését, majd telephelyre történő szállítását követő ideiglenes

elhelyezése a további hulladékgazdálkodási tevékenységek elvégzése érdekében, kivéve a hulladékkezelő létesítményben képződött hulladék ugyanazon hulladékkezelő létesítményben történő elhelyezését, valamint a hulladékgazdálkodással kapcsolatos ártalmatlanítási és hasznosítási műveletek felsorolásáról szóló miniszteri rendelet szerinti D12 ártalmatlanítási műveletet; 2    újrafeldolgozás: olyan hasznosítási művelet, amelynek során a hulladékot termékké vagy anyaggá alakítják annak eredeti használati céljára akár más célokra; ez magában foglalja a szerves anyagok feldolgozását, de nem tartalmazza az energetikai hasznosítást és az olyan anyaggá történő feldolgozását, amelyet feltöltési műveletek során használnak fel; újrahasználat: olyan művelet, amelynek révén a hulladéknak nem minősülő terméket vagy alkatrészét újrahasználják arra a célra, amelyre eredetileg szolgált;

veszélyes hulladék: az 1. mellékletben meghatározott veszélyességi jellemzők legalább egyikével rendelkező hulladék. (Robbanásveszélyes, oxidáló, tűzveszélyes, irritáló, célszervi toxicitás/aspirációs toxicitás, akut toxicitás, rákkeltő /karcinogén/, maró, fertőző, reprodukciót károsító, mutagén, akut mérgező gázokat fejlesztő, érzékenységet okozó, környezetre veszélyes /ökotoxikus/, vagy olyan hulladék, amely képes az előzőekben felsorolt olyan veszélyességi tulajdonságot mutatni, amellyel az eredeti hulladék nem rendelkezik.) Kitekintés Az Európai Unió (EU) hulladékgazdálkodásának irányelveivel, állásfoglalásaival összhangban vannak a vonatkozó magyar jogszabályok, mint ahogy ezt a HTv. 93 § -a tartalmazza is. A hulladékgazdálkodás célja az emberi egészség védelme, a természeti és az épített környezet megóvása, a fenntartható fejlődés biztosítása és a környezettudatos magatartás

kialakítása. Fontos cél továbbá a természeti erőforrásokkal való takarékoskodás, a környezet hulladék által okozott terhelésének minimalizálása, szennyezésének elkerülése érdekében a hulladékkeletkezés megelőzése, a képződő hulladék mennyiségének és veszélyességének csökkentése, a keletkező hulladék minél nagyobb arányú hasznosítása, a fogyasztás-termelés körforgásban tartása. A nem hasznosuló, vissza nem forgatható hulladék környezetkímélő ártalmatlanítása. Ahogy azt a hulladék keretirányelv is megfogalmazza, az EU hulladékpolitikájának jelképe a hulladékgazdálkodási hierarchia, amit elsődleges fontosságúnak tekint:  a hulladékkeletkezés megelőzését, ezt követően az  újrahasználatra történő előkészítést,  az újrahasznosítást,  az újrafeldolgozást,  a hőhasznosítással történő égetést, és  végül pedig a legkevésbé kívánatos megoldást: a lerakást. Az Európai

Unió 2015. évi körforgásos gazdaságról szóló javaslatának célja, hogy a nemzetközi szintű, egységes szabályozásban biztosítsa a hulladékban rejlő másodnyersanyag kiaknázását. Ez 2021-től az építési hulladék 70 %-ának hasznosítását irányozza elő! Az EU legújabb a hulladékgazdálkodást szabályozó jogalkotási javaslata (c COM (2015) 595 final javaslat) szerint, 2030-ra a lerakást 10 % alá kell csökkenteni! Továbbá 2030-ig el kell érni a települési hulladék 65 %-os, a csomagolási hulladék 75 %-os hasznosítását. A javaslat szerint kötelező lenne a szelektív gyűjtés bevezetése az építési és bontási hulladékra, a fa, adalékanyag, fém, üveg, gipsz és ásványi anyagokra. A feltöltésre használt hulladékról, az újrahasználatra előkészített és újrafeldolgozott hulladékmennyiségtől elkülönítve nyilvántartást kell vezetni. 3 Ezek után foglalkozzunk csak az építési-bontási hulladékokkal. Az

építési-bontási hulladék: az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény (1997. évi LXXVIII törvény, röviden: ÉTv) szerinti építési tevékenységből származó hulladék, a hulladéktörvény értelmezése alapján. Az ÉTv alapján építési tevékenységnek nevezzük az olyan építési-szerelési vagy bontási munka elvégzését, amelyet az építmény, építményrész, épületegyüttes megépítése, átalakítása, bővítése, felújítása, helyreállítása, korszerűsítése, karbantartása, javítása, lebontása, elmozdítása érdekében végzünk. Az építési-bontási hulladékkal kapcsolatos tevékenységekre vonatkozóan az építési és bontási hulladék kezelésének részletes szabályairól szóló 45/2004. (VII 26) BM-KvVM együttes rendelet az irányadó (továbbiakban: együttes rendelet). Az együttes rendelet tárgyi hatálya az ÉTv-ben meghatározott, és az építésügyi és építésfelügyeleti hatósági

eljárásokról és ellenőrzésekről, valamint az építésügyi hatósági szolgáltatásról szóló 312/2012. (XI 8) Kormányrendelet hatálya alá tartozó építmények építése és bontása során keletkező hulladékra terjed ki. Az együttes rendelet 2. § -a értelmező rendelkezése az alábbi fontos meghatározásokat adja: „a) építési és bontási hulladék: az építmények építőipari kivitelezése során keletkező, jelen rendelet 1. számú mellékletében felsorolt hulladék; b) építtető: az építmény megterveztetését, kivitelezését megrendelő természetes vagy jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet.” Az építési és bontási hulladékok csoportosítása az 1. sz melléklet szerint: 1. Kitermelt talaj 2. Betontörmelék 3. Aszfalttörmelék 4. Fahulladék 5. Fémhulladék 6. Műanyag hulladék 7. Vegyes építési és bontási hulladék 8. Ásványi eredetű építőanyag-hulladék Az egyes csoportokhoz tartozó

hulladékok EWC kódjai és az egyes csoportok mennyiségi küszöbértékei a mellékletben megtalálhatók. Az építőipari tevékenység során keletkező hulladékok a termelési hulladékok közé tartoznak. Magyarországon évente mintegy 100 millió tonna körüli (az utóbbi években már csökkenés jelentkezik) termelési hulladék keletkezik, ennek közel 30 %-át az építő- és az építőanyagipar adja. Ez is mutatja a kérdés fontosságát, vagyis az ilyen hulladékok megfelelő kezelése, keletkezésének megelőzése, újrahasználata nagyon időszerű. A keletkező hulladékokért az építtető felelős. Ez megfelel a „szennyező fizet” elvnek, amely szerint minden esetben a hulladék termelője, birtokosa vagy a hulladékká vált termék gyártója köteles a hulladék kezelési költségeit megfizetni vagy a hulladékot ártalmatlanítani. 4 Az építtető az adott csoporthoz tartozó hulladékot – a hulladék további könnyebb hasznosíthatósága

érdekében – a többi csoporthoz tartozó hulladéktól elkülönítetten, a környezet szennyezését megelőző, károsítását kizáró módon köteles gyűjteni mindaddig, amíg a hulladékot a kezelőnek át nem adja. Az elkülönítetten gyűjtött hulladékot – amennyiben műszakilag lehetséges – az építtető az építés során felhasználja, illetőleg a hulladékkezelőnek átadja. A nem hasznosított, vagy nem hasznosítható építési és bontási hulladékok lerakása kizárólag inert vagy nem veszélyeshulladék-lerakón történhet. Inert hulladék az a hulladék, amely nem megy át jelentős fizikai, kémiai vagy biológiai átalakuláson. Jellemzője, hogy vízben nem oldódik, nem ég, illetve más fizikai vagy kémiai módon nem reagál, nem bomlik le biológiai úton, vagy nincs kedvezőtlen hatással a vele kapcsolatba lépő más anyagokkal. Az építőipari kivitelezési tevékenységről szóló 191/2009. (IX 15) Kormányrendelet (továbbiakban:

Kormányrendelet) alapján a vállalkozó kivitelező feladatai között szerepel egyebek mellett az építési munkaterületen keletkezett építési-bontási hulladék mennyiségének és fajtájának folyamatos vezetése az építési naplóban. A vállalkozó kivitelező a saját elektronikus építési naplójának vezetésével megbízhatja a felelős műszaki vezetőjét. A Kormányrendeletben foglaltak értelmében az építési munkaterületen végzett építésiszerelési munkát felelős műszaki vezető irányítja, aki értesíti az illetékes környezetvédelmi hatóságot abban az esetben, ha az építési munkaterületen keletkezett építési-bontási hulladék mennyisége eléri az együttes rendeletben előírt küszöbértéket. Az építőipari kivitelezési tevékenység befejezésekor, az építési napló alapján kitölti az építési tevékenység végzése során keletkező hulladékhoz az építési hulladék nyilvántartó lapot, a bontási tevékenység

végzése során keletkező hulladékhoz a bontási hulladék nyilvántartó lapot és átadja az építtetőnek. A bontási hulladék nyilvántartó lapot, valamint a hulladékot kezelő átvételi igazolását az építtető köteles a területileg illetékes környezetvédelmi hatóságnak benyújtani. Az építési hulladék nyilvántartó lapot, valamint a hulladékot kezelő átvételi igazolását az építtető köteles a használatbavételi engedély iránti kérelemmel együtt az építésügyi hatóságnak benyújtani. A nem építésügyi hatósági engedélyköteles építési tevékenység során az építtető köteles elkészíteni az építési, illetve bontási tevékenység megkezdése előtt az együttes rendelet szerinti építési hulladék tervlapot (2. sz melléklet), illetve a bontási hulladék tervlapot (3 sz. melléklet) A tevékenységek befejezését követően a ténylegesen keletkezett hulladékokról az építési hulladék és bontási hulladék

nyilvántartó lapokat (4. és 5 sz mellékletek) el kell készíteni és ezeket a hulladékot kezelő átvételi igazolásával együtt a területileg illetékes környezetvédelmi hatóságnak kell benyújtani. A nyilvántartó lapok az együttes rendelet mellékleteiként megtalálhatók. Fontos gyakorlati tudnivalók, példák A HTv 1. § (3) bekezdés d) pontja szerint nem terjed ki a törvény hatálya a természetes állapotában meglévő ki nem termelt földre, beleértve a ki nem termelt szennyezett talajt, 5 valamint a földhöz tartós jelleggel rögzített építményeket, beleértve a használaton kívüli, elhagyott, romos épületeket is. Nem terjed ki továbbá a törvény hatálya az 1 § (3) bekezdés e) pontja alapján a szennyezetlen talajra és más természetes állapotában meglévő olyan anyagra, amelyet az építési tevékenység során termelnek ki, és azt a kitermelés helyén természetes állapotában az építési tevékenységhez használják fel.

Fentieket fogalmazhatjuk úgy is, hogy a bontás helyszínén terület feltöltésre használt bontási anyag, amely nem kerül ki a termelői körből nem hulladék. Fontos tudni azt is, hogy mit tekintünk feltöltésnek: a HTv. szerint olyan hasznosítási művelet, amelynek során meghatározott célra alkalmas hulladék felhasználásával hulladéknak nem minősülő anyagokat helyettesítenek kitermeléssel érintett területek helyreállításakor vagy tájrendezéskor. A hulladékstátusz megszűnését a HTv. 9 § és 10 § -ban foglaltak alapján lehet kimondani Bontási hulladékból - újrahasznosítás céljára - előállítható építési termék, de ennek megfelelősség igazolással kell rendelkeznie, ahhoz hogy az építés során beépíthető legyen! Bontási hulladékból építési termék létrehozásának lépéseire példa: aprítás ~ osztályozás ~ előkezelés ~ első típusvizsgálat, és folyamatos ellenőrzés ~ minősítés, hasznosíthatóság, a

megfelelősség igazolása ~ értékesítés. Az építési termék akkor építhető be, ha a beépítéséért felelős műszaki vezető az építési naplóban tett nyilatkozatával igazolja, hogy az építési termék tervezett beépítése megfelel az ÉTv 41. § -ában foglaltaknak A bontást célszerű megtervezni, a nagyobb hatékonyság elérése érdekében. Az alábbiakban erre egy példa:  Helyszíni felmérés: fel kell mérni a mennyiséget és anyagtípusokat, amelyeket újra fel lehet használni, értékesíteni.  Környezet-egészségügyi felmérés: fel kell jegyezni a bontási tervben az anyagok és hulladékok kezelésének módjait, az összes lényeges adatot. Meg kell győződni a munkát végző szakemberek jogosultságairól (hulladékkezelési, munkavédelmi, stb.) különösen, ha veszélyes hulladék is jelen van. Gyakori például az azbeszttartalmú palák, lapok, eternitcsövek jelenléte, illetve a kátrányt tartalmazó szigetelések. 

Munkaterv: vázolni szükséges a bontási munka lépéseit, szakaszait, munkaerő, gép, időtartam szükségleteit, engedélyek megszerzését.  Helyszínrajz: elegendő helyet kell biztosítani a különféle anyagok szétválasztásához, tárolásához. Amennyiben a munkaterület szűkös, a folyamatos elszállítás-hasznosítás is megszervezendő.  Anyaghasznosítási terv: elkészítése és használata fontos hogy követni lehessen azt, mint egy útmutatót. Költségvetés készítése, hogy nyilvántarthatók legyenek az eladott, újra felhasználható, újrahasznosított vagy ártalmatlanított anyagok és azok költségei, valamint az ebből származó bevételek. Meg kell nevezni a munkáért felelősöket, az azt elvégzőket; nyilvántartva, időbeli előrehaladás szerint. A legfontosabb alkalmazandó hatályos jogszabályok 2012. évi CLXXXV törvény a hulladékról 1997. évi LXXVIII törvény az épített környezet alakításáról és védelméről

45/2004. (VII 26) BM-KvVM együttes rendelet 6 72/2013. (VIII 27) VM rendelet a hulladékjegyzékről 225/2015. (VIII 7) Korm rendelet a veszélyes hulladékkal kapcsolatos egyes tevékenységek részletes szabályairól 98/2001. (VI 15) Korm rendelet a veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről 312/2012. (XI 8) Korm rendelet az építésügyi és építésfelügyeleti hatósági eljárásokról és ellenőrzésekről, valamint az építésügyi hatósági szolgáltatásról 191/2009. (IX 15) Korm rendelet az építőipari kivitelezési tevékenységről Budapest, 2017. november 14 Tolcsvai Rózsa szakértő