Pszichológia | Etika » Kapusy Antal - Személyiség és erkölcs

KAPUSY ANTAL SZEMÉLYISÉG ÉS ERKÖLCS A m a r x i etika l é n y e g é t a z a tétel fejezi ki a legjobban, h o g y a szocializmus n e m k e n y é r k é r d é s , h a n e m az e m b e r i m é l t ó s á g ügye. Ebből a tételből a z o n b a n c s a k az e l m ú l t é v e k s o r á n született lényegi a l a p v o n a l a k a t felvázoló t u d o m á n y , s így a teljesebb k i m u n k á l á s m é g v á r a t m a g á r a . Az e t i k a m a m á r t ú l l é p t e a k ö z v e t l e n t á r s a d a l m i g y a k o r l a t eszközének s z e ­ repét, s m i n t a bölcselet fontos része m i n d n a g y o b b figyelmet k a p . M e g l e p ő a z o n ­ ban, h o g y a l é l e k t a n , m e l y n e k t á r g y k ö r é h e z az e r k ö l c s t a n t e r m é s z e t s z e r ű e n k a p ­ csolódik, a l i g j á r u l t h o z z á a k é r d é s ontológiai és részletező-értékelő t a n u l m á n y o ­ zásához. A szociológiai, politológiai, t ö

r t é n e t t u d o m á n y i és t á r s a d a l o m l é l e k t a n i u t a ­ lások és h i v a t k o z á s o k s ü r g e t ő igényei a z o n b a n o d a h a t o t t a k , hogy a személyiség­ l é l e k t a n és e r k ö l c s t a n az u t ó b b i é v e k b e n g y o r s fejlődésnek i n d u l t a szocialista o r ­ szágokban. Arcképvázlat a személyiségről A személyiség azon f o g a l m a k közé tartozik, a m e l y e k e t a k ö z n a p i s z ó h a s z ­ n á l a t e l e v e i s m e r t n e k t e k i n t , de a m e l y n é l B. I n h e l d e r és J P i a g e t szerint „ n i n ­ csen r o s s z a b b u l m e g h a t á r o z o t t fogalom a z e g y é b k é n t is n e h e z e n e g y e z t e t h e t ő p s z i ­ chológiai s z ó t á r b a n . " E k é n y s z e r ű h e l y z e t p a r a d o x v o l t á t c s a k m é g n y o m a t é k o s í t j á k az o l y a n m e g á l l a p í t á s o k , h o g y „ezen egyet n e m é r t é s e l

l e n é r e a p s z i c h i k u m m e g é r t é s e m é g i s c s a k a személyiség m e g é r t é s é v e l t ö r t é n h e t " , illetve „a létezés síkján m i n d e n a d o t t s z a k a s z b a n a személyiség a k i i n d u l ó p o n t " . B á r m i n d e n eddigi m e g h a t á r o z á s csak m e g k ö z e l í t ő p o n t o s s á g ú , i s m e r e t e l m é ­ leti és g y a k o r l a t i s z e m p o n t b ó l az a v á l t o z a t t ű n i k a legmegfelelőbbnek, a m e l y sze­ r i n t a személyiség egyedi t u l a j d o n s á g o k sajátos szervezettségű egysége, s o l y a n érző-mozgási, v e g e t a t í v és lelki-szellemi j e g y e k összességéből áll, a m e l y e k a szer­ vezet érése és fejlődése, v a l a m i n t a k ö r n y e z e t i tényezők k ö l c s ö n h a t á s a k é n t j ö n n e k létre. Pauli P o p e s c u - N e v e a n u m e g h a t á r o z á s a l é n y e g r e világító: „a

személyiségben elsősorban is az j u t kifejezésre, a m i a lelki é l e t b e n j e l l e m z ő e n egyedi". E h h e z m é g a n n y i t kell h o z z á t e n n i , hogy v a n n a k a személyiségben öröklött, jól rögzült, közös és v á l t o z a t l a n a l a p j e g y e k is, a m e l y e k k í v ü l e s n e k ezen a z egyediségen. Szervi é s pszichofiziológiai a l a p j á t illetően, i s m e r e t e s egyes középagyi és agy­ kérgi t e r ü l e t e k n e k a z e l e m i m a g a t a r t á s i f o l y a m a t o k b a n játszott szerepe, a v e l e ­ született és feltételes r e f l e x r e n d s z e r e k e g y m á s fölé é p ü l ő r e n d s z e r e , a z ú n . d i n a ­ m i k u s sztereotípiák, a z a l a p v e t ő h a j t ó e r ő („drive") m e c h a n i z m u s o k és m á s , m é g csak r é s z b e n tisztázott jelenségek. A klasszikus T e t e n s - t r i á s z : a z é r t e l e m , érzelem, akarat az a l a p v e t ő

pszi­ chológiai személyiség-elemek. Igen leegyszerűsítve, e z e k k e l m a g y a r á z z u k a viszon y u l á s i m ó d o k h á r m a s : m e g i s m e r ő (kognitív), é r z e l m i (emocionális) és a k a r a t i ( v o lucionális) jellegét Az i n t e l l e k t u á l i s , esztétikai és erkölcsi é r z e l m e k s a kognitív jellegű é r t é k e l é s i , m e g g y ő z ő d é s b e n és é r d e k l ő d é s i sajátosságok a l k o t j á k a z o k a t a m a g a s a b b r e n d ű viszonyulási és m a g a t a r t á s i m ó d o k a t , a m e l y e k a személyiség egyéni jellegét és a n n a k viszonylagos ö n á l l ó s á g á t m e g h a t á r o z z á k . Az e m b e r m i n t egységes létező viszonyul a valósághoz, m é g h a e n n e k az egységességnek szervezettségi foka és m ű k ö d é s i jellege n a g y o n v á l t o z ó is. Az e m l í ­ tett a l a p t u l a j d o n s á g o k a r á n y a pedig v e l e s z ü l e t e t t

e n és t a p a s z t a l a t r é v é n szerzett a d o t t s á g o k n a k a z eredője. Az így k e l e t k e z e t t egyéni, szelektív viszonyulási m ó d lényegi m e g n y i l v á n u l á s a a s z e m é l y i s é g n e k . E v á l o g a t ó - m e g k ü l ö n b ö z t e t ő t e v é k e n y ­ ség és a t u l a j d o n k é p p e n i viszonyulásjelleg közötti összefüggés a pszichológia egyik k u l c s k é r d é s e : az é n t u d a t k i a l a k u l á s á n a k időpontja, a m i a beszédkészség k i a l a k u ­ lásával, á l t a l á b a n a m á s o d i k é l e t é v v é g é n t ö r t é n i k . E k k o r m á r észlelhetők laza jellegű, de m i n d e n k é p p e n d e t e r m i n á l t v á l a s z m e g n y i l v á n u l á s o k . Az „ a k a r o m n e m a k a r o m " , „ t e t s z i k n e m tetszik" k o r s z a k a ez. A k ö v e t k e z ő é v b e n j e l e n i k m e g a m a g a t a r t á s f o r m á k sokasága, a

m i t a g y e r m e k m á r s z a v a k k a l , v a g y i s é r t e l m i l e g is megindokol. Ezzel p á r h u z a m o s a n a l a k u l n a k ki o l y a n t u l a j d o n s á g o k , m i n t a z ö n ­ állóság, k e z d e m é n y e z ő készség, lelkiismeretesség és t á r s a s i g é n y . A m a g a t a r t á s t e k ­ kor m é g n a g y f o k ú helyzeti m o z g é k o n y s á g , é r z e l m i e r e d e t ű v á l t o z é k o n y s á g és k i ­ fejezett á t c s a p á s i h a j l a m jellemzi. Az iskolás k o r r a l b e k ö v e t k e z ő feltételváltozások új e l e m e k e t v o n n a k b e a f o l y a m a t b a ; a családon kívüli kötelezettség, a t a n u l á s i m u n k a , a b ő v ü l ő t á r s a s kapcsolatok. A m a g a t a r t á s m ó d differenciálódása és fokozott ö n i r á n y í t á s a új fej­ lődési s z i n t r e emeli a személyiséget. Az elvek, az elvszerű m a g a t a r t á s és m e g ­ győződés, a z e s z m

é n y e k m e g v á l a s z t á s a a középiskolás k o r r a esik. A t o v á b b i fejlő­ dést p e d i g az i d e g r e n d s z e r i „érés", a t á r s a d a l m i szerkezet s a z „ i n f o r m á c i ó - o s t r o m " h a t á s a m e g a z ö n n e v e l é s biztosítja. Az éréssel és fejlődéssel j e l e n t k e z ő s z ü k s é g ­ letek kielégítésében k ü l ö n f é l e ösztönző t é n y e z ő k h a t n a k : a t á r s a d a l m i é r t é k r e n d , a t u d a t o s késztetések, az ö n m a g u n k k a l s z e m b e n t á m a s z t o t t k ö v e t e l m é n y e k . Ale­ x a n d r u Roşca m e g f o g a l m a z á s á b a n : a m o t í v u m s z e r e p é t tölti b e m i n d a z , a m i t e v é ­ kenységet v á l t ki, t a r t f e n n és irányít. Az e g y i k l e g e r ő s e b b személyiségformáló tényező a z igényszint, a m e l y m á r 1213 éves k o r b a n kezd k i a l a k u l n i . A m o t i v á c i ó t

á r s a d a l o m l é l e k t a n i i r á n y u l t s á g , m i n t h o g y a z ösztönző b e h a t á s o k a k ü l s ő - b e l s ő szük­ ségszerűség t e r ü l e t é r ő l fokozatosan a személyiség k i b o n t a k o z á s á n a k t o v á b b i l e h e ­ tőségeit jelző m o t í v u m o k szférájába k e r ü l n e k . A t ö k é l e t e s testi és i d e g r e n d s z e r i kifejlődés, v a l a m i n t a t á r s a d a l m i k ö r n y e ­ zetbe v a l ó t e v é k e n y b e k a p c s o l ó d á s az é r e t t személyiség k i b o n t a k o z á s á n a k fel­ tételei. M i n d e z t o v á b b r a is m e g t a r t j a f o l y a m a t jellegét, s az i r á n y í t o t t észlelés, megfigyelőképesség v a g y a c é l i r á n y o s fogékonyság a h a r m a d i k - n e g y e d i k é v t i z e d b e n v á l h a t tökéletessé, de m é g a k ö v e t k e z ő évtizedek is csiszolhatnak r a j t u k . A z ö r e ­ gedést á l t a l á b a n a

személyiség h a n y a t l á s á n a k v a g y l e g a l á b b i s e l s z ü r k ü l é s - k o r s z a k á n a k t a r t j á k , h a b á r az egyéni eltérések, az előélet s o r á n k i m u n k á l t képességek, a k o m p e n z á c i ó foka és f ő k é n t a t á r s a d a l m i i g é n y b e v é t e l sokáig biztosíthatja a személyiség h a r m o n i k u s egységét, kielégítő m o z g é k o n y s á g á t és a k á r m é g egyes f ő k é n t é r t e l m i és erkölcsi t u l a j d o n s á g o k lehető l e g t ö k é l e t e s e b b letisztulását. M i n t h o g y a z e m b e r a k ü l s ő b e h a t á s o k a t v á l o g a t o t t a n , egyénisége szűrőjén át, az ö n t u d a t ú t j á n fogadja m a g á b a , m i n d e n biológiai t u l a j d o n s á g a , k e z d v e a t á p ­ lálkozási és n e m i szükségletektől, sajátos erkölcsi jelleget is k a p . Az erkölcsi t u ­ datnak mint értelmi-megismerési és

megkülönböztető (diszkriminatív) f o l y a m a t n a k az a l a p j á t az á l t a l á n o s é r t e l m i - t u d a t i fejlődésben is d ö n t ő j e l e n ­ tőségű m o z z a n a t o k a l k o t j á k : az analízis és szintézis á l t a l á n o s í t á s i foka. E b b e n a g o n d o l k o d á s közbeeső á l l o m á s a i n a k á t u g r á s a é s összevonása, v a g y i s r e d u k c i ó s j e ­ lenség is szerepel, a z o k n a k differenciáltsági foka, t o v á b b á a fogalmi j e g y e k és v i - szonyulások közötti finomabb különbségek felismerése, é s végül a kombinációs szint, a m e l y lehetővé teszi az egymástól távol eső elemek közötti kapcsolatok fel­ ismerését. A személyiségszféra időbeli egysége i s nagymértékben erkölcsi meghatá­ rozottságú. Az „életívet" követő folyamat szerves egészét a viszonylag állandó külső feltételek (hivatás, kötelezettségek é s célok), v a l a m i

n t az idegrendszer „emlékező-felejtő" működése biztosítja. A DNS-molekulák szerkezeti változatlansága, a központi „zsong" huzamos fennmaradása s bizonyos gátló mechanizmusok alkot­ ják többek közt e n n e k biokémiai é s élettani alapját. D e nemcsak a m ú l t é s a jelen, hanem a jövőbe vetített életszakaszok is körvonalazódnak a tudatban, é s állandó jelleggel hatnak. Az emlékvilág továbbélése, az adott állapot és környezet fennmaradása, v a l a ­ mint az előrevetített cél az, ami a személyiségnek dinamikai egységet biztosít. A személyiség legdifferenciáltabb részére, az értelmi működésre vonatkozóan Einstein így fogalmazta m e g ezt a hármas tagolású időhatást: „érdekes lehet, m i k é n t v é l e ­ kedik a tudományról az, aki egy egész emberöltőn keresztül a tudomány alapele­ meinek tisztázásáért és javításáért küzdött. Ez a mód, ahogyan működési terüle­ tének múltját

é s jelenét tekinti, sokban függ attól, hogy m i t vár a jövőtől é s mi után törekszik a j e l e n b e n . " A személyiség „egyéni választások színhelye", és az ún. önmegvalósítás az adottságoknak, célképzeteknek é s korkövetelményeknek megfelelő értékrendszer kialakítása révén megy v é g b e A személyiség erkölcsi értékeket hoz és alakít ki. Viszonylagos önállósága az önmegvalósítás célképének megválasztásában áll. Ezúton pedig az erkölcs válik személyiségformáló erővé. Az ember ugyanis biológiai lény­ ként születik a társadalomba, de csak a n e v e l é s és önnevelés alakítja ki társa­ dalmi és erkölcsi arculatát, megteremtve a közösségbe v a l ó beilleszkedés feltéte­ leit. A fogalmi gondolkodással megválasztott célok adnak az erkölcsnek alkalmaz­ kodási jelleget. Az ehhez szükséges akarat nem más, m i n t hosszútávú célkövetés Az, ami erkölcsi értelemben

emberré tesz bennünket, „a belső szabadságnak" e z a lélektani magyarázata. Eszerint az erkölcs alapvető szerepe: szabadon elfogad­ tatni, n e v e l é s útján, a társadalmi célokat és értékeket. A z ethosz azon értékek összességét jelenti, amelyek válogatási feltételek között irányítják a közösségben elfogadott egyéni magatartásokat. A marxista filozófus Cesare Luporini szerint „az erkölcsnek sokféle »gyökere« lehet, és fordítva: egyetlen »gyökér« különböző helyzetekben eltérő erkölcsöket hajthat". Ez a felismerés logikus következése azon tételnek, h o g y az ember olyan lény, aki önmagát teremti m e g saját történelmének létrehozásával, eszmék, tör­ vények és példaképek nyomán, „szétzúzva minden olyan kapcsolatot, a m e l y b e n az ember leigázott, lealacsonyított, elhagyott, megvetendő" (Marx). Az erkölcs keletkezése a társadalom fejlődéstörvényeihez kapcsolódó folyamat,

adott képét pedig a meglevő jelen é s a lehetséges jövő függvényrendszerében kell vizsgálni. Az erkölcs „a valóság párlata" s e n n e k folytán a z etikai világkép öszszetettsége, annak normatív jellege, a fennálló értékrendszer é s a cselekvés erköl­ csi megítélése szorosan kapcsolódik a mindennapi tapasztalathoz. Az objektivista é s voluntarista (akaratelvi) felfogás egyaránt a külső erők puszta eszközének, egyszerű teremtvénynek tekinti az embert, s így törvényszerűen szemlélődő, „üresen" moralizáló felfogást eredményez. A szubjektivista felfogás p e ­ dig a világ alakítójának tekinti az embert, ami az abszolút felelősség elvont téte­ léhez vezet. Az, hogy az erkölcsöt a társadalmi viszonyok összessége határozza meg, K a ­ rel Hlavon szerint csak alaphelyzetnek tekinthető. A történelmi szükségszerűség az adott társadalomnak a vázát határozza meg, a kiteljesítést azonban nem

füg­ getlenítheti az egyedi emberi tevékenységtől. A külső körülmények erkölcsmeg­ határozó szerepe n e m jelenti azok kizárólagos szükségszerűségét é s megváltoztathatatlanságát Az ember kialakította környezetformákhoz az erkölcsi világkép é s a magatartásminta, azoknak megvalósítása, valamint ellenőrző és szabályozó szere­ pük biztosítása is hozzátartozik. A kölcsönös meghatározottságnak az a lényege, hogy a társadalmi célok az egyén életkörülményei révén valósulnak meg. Az er­ kölcsi közérzet, az etikai indítékú cselekvések és az önigazolásként kialakított m a ­ gatartásformák létrejöttében a társadalmi viszonyok a személyiség receptivitási szintjével megegyező rétegekben hatnak. Ezek m é l y összefüggésekre utalnak, é s teljességükben csak alapos mikroszociológiai vizsgálatokkal fedhetők fel. Az erköl­ csi meggyőződés egységesítő és humanizáló ereje nagyon is eltérő

értelmi é s m ű ­ veltségi síkon érvényesülhet. Az egyéni szemlélet szűrője néha m e g l e p ő áttételeken keresztül hozza létre a magatartásformák indítékötvözetét. Az erkölcsi személyiségek Az erkölcsi személyiség alkalmazkodási és visszahatási-viszonyulási folyamat eredménye, a m e l y b e n a szükségleteknek éppolyan szerepe van, mint a választott és a neveléssel kialakított eszménynek s a z ahhoz v a l ó igazodásnak. Mindez belső, mérlegelő és önvizsgáló folyamat nyomán kialakuló értékelő viszonyuláshoz vezet. A létrejött igényszint döntő szerepet játszik a személyközi kapcsolatok megterem­ tésében. Ezeknek valóságos és formális tartalma a teljes azonosságtól az abszurd módon ellentétesig terjedhet. Utóbbit „az európai civilizáció védelmét" hirdető és totális antihumánumot gyakorló fasizmus példázza. Az objektív feltételek erőterében formálódó személyiség és erkölcsi

tudat nem egyszerű „visszfény"-jelenség. Az erkölcsi követelményekben az adott viszonyok fogalmi tükröződései mellett még csak irányzatszerűen jelentkező valóságelemek is magátartás-modellé válnak. Az egyes személyiségelemek fokozatos kifejlődése, a személyiségszféra tágulása, az összetevők célirányos é s ismételt elrendeződése az erkölcsi tudat irányításával ez az a folyamat, amelynek végeredménye az ember önértéke és társadalmi hatóereje. „Belső énünket azzal gazdagítjuk, hogy elfogad­ juk a külső feladatok kihívásait" állapítja meg ezzel kapcsolatban C. Wright Mills. Vitatott kérdés, hogy az ember egyszerűen csak azzá válik-e, a m i v é önmagát alakítja e külső „kihívások" ösztönzésére, v a g y éppen kényszerűen alakul. Elfogad­ hatóbbnak az a felfogás tűnik, m e l y szerint a történelmileg lehetséges magatartás­ formák között teremti m e g saját erkölcsi énjét,

és Huszár Tibor szerint e n y nyiben tekinthető ö n m a g a megalkotójának, cselekedetei meghatározójának, vagyis: etikai értelemben személyiségnek. S hogy ez az a u t o n ó m i a " m i l y e n egyéni válto­ zatokat és fokozatokat mutat, azt az általános személyiségkülönbségeken belül az erkölcsi fejlettség, ellenállóképesség és érzékenység jelzi. Ez utóbbi differenciáltsága főként a bonyolult konfliktushelyzetekben mutatkozik meg. A valóságban ugyanis nem mindig kell a végletes „jó" és „rossz" között választani. A megítélési nehéz­ ségek egyrészt ebből, másrészt pedig abból származnak, hogy a z értékskálának a m e l y e n a tetteket, azok mögöttes indítékait s a morális tulajdonságokat le­ mérjük széles sávon, de mégis adott határok között kell mozognia. L J Bozsovics szovjet pszichológus a személyiség jellembeli szilárdságának, tehát egy „ter­ mészetszerű" erkölcsi

vonásnak a keletkezését azzal magyarázza, h o g y az elsajá- tított viselkedés-minta akkor rögzül, h a kialakul a követésére irányuló eléggé erős belső késztetés. A személyiség szerkezetének és dinamikai egységének megfelelően irányulását az uralkodó motívumok biztosítják. „Az, hogy m i n t rendezem be az életem, függ attól, hogy m i t gondolok az életről általában. A napok apró vésőütéseivel valami szépet hozni ki ö n m a g u n k b ó l . " írja N é m e t h László A z erkölcs személyiség­ szervező és „növésterv-kibontakoztató" szerepét pedig így határozta meg: „Erkölcs­ nek én é p p azt a szabályozó rendszert tartom, a m e l y a testi kifejlődés lezáródása után m é g valami többet akar az emberből kihozni." Ezt a „többet", ennek eredetét Sinkó Ervin, a nagy forradalmi nemzedék tagja így határozta m e g : „az egyéniség bizonyos fejlődöttségi fokán annak

erkölcsi öntudata m i n d e n n é l erősebb cselekvési kényszer, m e l y őt minden körülötte tör­ ténőért felelőssé teszi." Cselekvés, erkölcsi öntudat, személyiségszint é s műveltség, mindez a z ösztönzés és válaszadás legmagasabbrendűen humanizált m e g n y i l v á n u ­ lásai lehetnek, ha a láncsor utolsó tagja, a műveltség azonos azzal, hogy az e m ­ ber „a történeti helyet, a m e l y e n áll, megértette, s problémáit az emberiség prob­ lémagörgetegének a részeként tudja továbbvinni". A személyiségformálás „technikai" nehézségeire m á r Seneca figyelmeztett: állandó erőfeszítéssel kell magunkat erősíteni mindaddig, amíg szilárd erkölcsi magatartás lesz abból, ami csak jóindulat volt." Tolsztoj így vall erről egyik le­ velében: „Az ember e g y e n e s e n retteg kimondani, hogy az élet az örök tökéletese­ désben áll." A lét és a tudat, a lét és az erkölcsi

értékrend közötti kapcsolat egyik ere­ dője a boldogságérzet is. A kizárólagos é s külsődleges siker-beállítódás, a sok helyütt dívó „élvezetvallás", az elhatalmasodó nyereségvágy olykor boldogsággátló tényező lehet, mivelhogy a z ilyen „értékek" m i n d csak átmenetiek. A magánélet és közélet m é l y ellentéte, a kettős erkölcsi tudat a s z e m é ­ lyiség integráló képességének függvényében annak egységét rendszerint n e m bontja meg, mégis gyakran fellépnek a személyiségzavar neurotikus kicsapódásai. Az erkölcsi tudat é s az általános követelményeknek megfelelő lét-tudat közötti értékelcsúszásra utal az a nem ritka észlelet, hogy a munkájában, családi életében szabályszerűen viselkedő egyén, átlépve ezt a kört, gonosztevő is lehet. Ugyancsak az erkölcsi tudat és a magatartás közötti kapcsolat veti fel azt a kérdést, hogy tulajdonképpen hol is kezdődik az erkölcs. A

jószándék, tiszta lelkiismeret, segítő­ készség, törvénytisztelet, ártalmas cselekvésektől való tartózkodás v a g y az önálló tett é s annak eredményei egyaránt jelentik a személyiségszerkezet egybehangoltság-szintjének megfelelő fokozati változatokat. A cselekvés végső értékjelző szere­ pére a következő Nietzsche-idézet utad: „Cselekedeteink következményei üstökön ragadnak bennünket, n e m törődve azzal, hogy közben megjavultunk." A negatív cselekvés, illetve a nemcselekvés erkölcsi minősítését Karel Kosik a „széplélek" esetével példázza, aki n e m k ö v e t el semmi rosszat, mert nem cselekszik. Mivel n e m cselekszik, eltűri a rosszat. Így a tiszta lelkiismeret állásfoglalása a rossz tétlen eltűrésével lesz egyenlő. Az erkölcsi tudat és magatartás szempontjából az ember állandó választás előtt áll. Ugyanakkor a történelem befejezetlensége miatt a cselekedetek közvet­ len és

távolabbi kihatásai n e m ismerhetők fel teljes pontossággal, ami pedig ellent­ mondásba kerül az egyértelműséget követelő emberi szellemmel. Ezért a valóság bonyolultsága révén keletkező választás-helyzetek a szabad elhatározást igénylő embert olyan konfliktusokba sodorhatják, amelyek a személyiség „szilárdsági fo­ kát" s élményfeldolgozó képességét súlyos próbák elé állítják. Kiútként első- sorban a valósag minden árnyalatát felfogó közösségi tudatra hárul az ellentmon­ dások felfedezésének és megoldásának a feladata, ami a dialektikus szemlélet alap­ vető jellemzője. Tett és erkölcs, hasznosság é s igazság, eszköz és cél, egyén é s e l v o n t közös­ ség merev antinómiái Karel Kosik szerint akkor jelentkeznek, h a a gyakor­ latot egyszerű prakticizmussal azonosítják, ami az emberekkel v a l ó manipuláció­ ban nyilvánul meg. Korunk egyik fő problémája az eldologiasított

gyakorlat s a humánummal, alkotó értelemmel átlényegített mindennapi élet. A szűk prakticizmus és a humanizáló tevékenység, a fetisizált és az emberiességtől vezérelt forra­ dalmi gyakorlat éles elhatárolása határozza meg az erkölcs társadalmi jellegét. A hasznosságigazság antinómia személyiséglélektani gyökereit Szent-Györgyi Albert alábbi „vallomása" is feltárja: „Kutató vagyok, így tehát bennem i s v a n némi kóros hajlandóság, hogy az igazságot a haszon elé helyezzem, de m é g így is állandóan gyanakszom magamra, hogy a kettőt összekeverem." Ezt az önma­ gunkkal s z e m b e n m e g n y i l v á n u l ó szakadatlan gyanakvást az író Varga Zoltán a valóság megismerésére törő etikus magatartás nélkülözhetetlen kellékének, az ér­ telem olyan működésének tartja, „amire az emberi agy csak akkor lehet képes, ha bizonyos autonómiára tesz szert, ha eredeti létfenntartó funkciójától

szabadulni képes." A személyiséget kialakító tényezők állandóan változó és bűvölő tömege két fő vonulatot alkot: a befogadva áthasonító pszichikum s a meghatározó jellegű külső környezet folyton mozgásban levő világát. Az erkölcsi tudat m i n t a pszichikum része „társszerzőként és ellenőrként" annak m i n d e n működési folyamatára kihat. Mindkettő a tudatos és „automati­ kus" élettér méreteinek és mozgásszintjének meghatározója. Értelem é s erkölcs, etikum és intellektus az emberi létezés két alapfeltétele, és cselekvő jellegükkel annak összegező minősítői. „Az ember csak e g y nádszál, a természet legtöréke­ nyebbje, d e e g y gondolkodó n á d s z á l . Így m i n d e n méltóságunk a gondolatban r e j l i k . Legyünk hát azon, hogy jól gondolkodjunk: ez a z erkölcsi kiindulás" mondja Pascal. A „megatonnás halálveszély", a „tekintetnélküliség és

kizárólagos­ ság" korszakában az erkölcs lényegét é s szerepét a „Rend és hűség" jegyében Fábry Zoltán fogalmazta meg: „ . a lelkiismerettel egyenlővé tett felelősség [.] nem más, m i n t a gondolat igaza, tehát a szellem felelőssége." Asztalos Sándor: Biológiai struktúra