Történelem | Tanulmányok, esszék » Beszédes Valéria - A falvak, mezővárosok asszonyai

JELEN ÉS MÚLT Beszédes Valéria A FALVAK, MEZŐVÁROSOK ASSZONYAI A nőkérdés vizsgálata néprajzi szempontból rendkívül b o n y o l u l t , mert az etnográfia az ember életét t a n u l m á n y o z z a a születéstől a halálig, a falusiak, mezővárosiak, illetve a természeti népek kultúráját. A tételes j o g s z a b á l y o k is eleve különbséget tettek fériak és n ő k k ö ­ zött,. A második világháború befejezéséig K ö z é p - E u r ó p á b a n a nőknek nem v o l t szavazati j o g u k , egyetemre csak a múlt század nyolcvanas éveiben iratkozhattak, az öröklésben is hátrányosabb helyzetben v o l t a k . A népi jogszokás a tételes jogszokásoknál is k o n z e r v a t í v a b b . A századfordulóig a l á n y o k kelengyéjükön kívül mást nemigen kaptak a családi v a g y o n b ó l , századunkban ugyan a n ő k is kikapták apai jussukat, de ez még e k k o r is lényegesen kevesebb v o l t , mint amennyit

férfitestvéreik kaptak. H a a család nagycsaládi szervezetben élt, a v a g y o n k ö z ö s s é g b ő l kiszakadó lány semmit sem k a p o t t . A házasságot a tételes j o g s z a b á l y o k o n kívül j ó néhány népi jogszokás is szabályozta, amelynek értelmében a férfi és a nő n e m e g y e n j o g ú . M é g a szólásmondás is ú g y tartja: „ Ő viseli a kalapot, ő a család f e j e . " A hűséget, a tisztességet szinte kizárólag csak az asszonyoktól várták el. Illyés G y u l a írja a Puszták népéhen: „ A tehenet és az asszonyt n e m l e ­ het megcsalni érted? M i n d a kettőnek meg kell adni a m a g á é t . " E z ­ zel szemben az asszonyok hűtlenségét szigorúan megtorolták. Egész E u r ó p á b a n ismert az a népballada, m e l y b e n a hűtlen feleséget elégetik. M i most a m a g y a r v á l t o z a t b ó l i d é z ü n k : H a l l o d feleségem, h a l l o d asszony, h a l l o d : H á r o m halál k

ö z ü l , melyiket választod? A v a g y azt választod, h o g y fejedet v e g y e m , V a g y selyem hajaddal házat kisöpörjem, A v a g y azt v á l a s z t o d : Teggelig virrasztasz, H é t asztal vendégnek v í g o n gyertyát tartasz?! (Az elégetett házasságtörő. Vargyas L a j o s : A magyar népballada Európa. B p 1 9 7 6 I I 7 8 ) és S íme ugyanennek a balladának néhány sora a szerb változatból N a g y László fordításában: (A Fejebubján haját köti össze, Kénnel keni, puskaporral hinti, S z ő k e hajat lángra gyújt azonnal, M a g a leül, j ó hideg b o r t k o r t y o l , G y e r t y a helyett szőke haj világol hatlen asszony. N a g y L á s z l ó : Babérfák B p 1969 225) A X V I I I . században ugyan m á r nem égették el a hűtlen asszonyokat és a megesett lányokat, de nyilvánosan megszégyenítették, sőt még a faluból is kiűzték őket. A X I X század erkölcse már nem o l y a n s z i g o ­ rúan ítélte el

azokat a nőket, akik alárendelt helyzetük miatt k ö v e t t é k el a házasságtörést. A falu közössége ezt egyszerűen tudomásul veszi: „ H a a bíres asszony j ó b a lett a b í r ó g a z d á v a l , a k k o r j o b b a n b o l d o g u l t a családja, a gazda j o b b a n kedvezett neki. Ezír m o n d t á k , ha a bíresné nyerges, a bíres nyertes." ( V a j d a M á r i a : Szerelmi élet Balmazújvároson. Forrás, 1982. 4 sz 68) E g y é b esetekben a megcsalt férj tett igazságot, feleségét és annak udvarlóját alaposan elverte, s ezzel az ü g y b e is f e j e ­ z ő d ö t t , mert a népi jogszokás a válást nem ismerte. Lényegtelen v o l t , h o g y a házaspár nem szerette egymást, a férj kikapós v o l t , i v o t t , az asszony­ nak a közösség mély sajnálata mellett tűrnie kellett. Penavin O l g a A nagycsaládszervezet Szlavóniában (Kórágyon) című k ö n y v é b e n ismerteti egy sikertelen válás történetét a

presbiteri gyűlés j e g y z ő k ö n y v é b ő l : A ° 1840. Február 23-án Presbytérialís Gyűlés tartatott, jelenlévén: b í r ó T ó t h Illyés, Eskűttek: E g y e d József, Lapis M ó z e s , K á n t o r János, M í ó t z á Istvány, és Curator K o v á t s D á v i d , a Cassir Kelemen Jánossal. A m i k o r Ide v a l ó Ferentz É v a Harasztiba Ifjú Izsák Illyéshez férjhez m e n v é n , az elmúlt ősszel az időtől f o g v a , férjét t ö b b ízbe elhagyta, és az ö z ­ v e g y édes A n n y á h o z h a z a s z ö k ö t t ; melly hitetlenségéért, m a g a m h o z f e l ­ h í v a t v á n , férjét azzal v á d o l t a : „ h o g y egy estve sints, m i k o r az ágyba lefekszik, h o g y a fejit a falba ne verné a k ö n y ö k é v e l az oldalát ne taszigálná, testét az ujjaival ne tekerné, és tsipdosná ezt m o n d v á n : „ C z i g á n y asszony v i g y e n a fene p o k o l b a , egye meg a fene az a n y á d a t " . M

e l l y V á d mennyiben igaz ennek megvizsgálására Harasztiból a férjét Ipát, N a p á t , és a h á z i g a z ­ gatóját szemre kivántam állítani de a férje tót falun lévén e l n e m j ö hetett a két öreget kihalgatván a jött k i : h o g y a férj olyan mint a gyermek , az asszony mint a ki árva lévén, ö n kérvényen, szabat száján nevelkedett férje eránt szeretetlen mert h a az U r á n a k k e d ­ vébe járna, és m i k o r lefekűsznek ne a fal felé f o r d u l n a ; h a n e m m i n t J ó lelkű házastárs, férjét szeretettel ölelné, semmi baja sem lenne, de ő m a kats, engedetlen, rossz levelésű Ián. A Presbytérium előtt hitetlen szökésének utálatos, és büntetésre m é l ­ tó v o l t á t ellenben esküvési szentségét szivére a d v á n I p á v a l , N a p á v a l megbékéltetni, a z o k néki megengedni készek lévén, ha magát m e g j o b bittya a mi kötelességünk lévén, a z o k k kezét,

ortzáját vele megtsokoltatván azzal a fedéssel, és észreadással bocsátottak el h o g y ha f a m í ­ liájának gyalázatjára többé hazaszökik, a Gyülekezet előtt h o r d ó r a v o nattatván, keményen megkorbátsoltatik. Feljegyzetté T J m k L P á s z ­ tor. Április 22-én ismét haza szökvén, a b í r ó a Gsetnikkel megfogatta, és Vasra tétetett a m i k o r az Ipa, N a p a , és férje után j ő v é n , ismét p r ó ­ báltuk összebékéltetni, és a haza menetelre venni, de nem engedelmes­ kedvén. Tites V S z o l g a b í r ó Knezevits László Ú r h o z b é v i t t ü k , ahol én, dolgát e l ő a d v á n , megakarta k o r b á t s o l t a m i , de könyörgésére, összetett kézzel f o g a d v á n , h o g y többet h a z a n e m szökik, o l l y erős parantsolattal eleresztette: h o g y h a még h a z a j ö n a b í r ó azonnal vasba v i g y e be. Azolta nem szökött h a z a . T J m t " ( 1 5 0 1 5 1 ) A fentiek is b i z

o n y í t j á k , h o g y a falusi j o g s z a b á l y o k n e m ismerték el a válás lehetőségét, az asszonyok panaszaival keveset törődtek, a m e g ­ szokás, a beletörődés tartotta össze a házasságokat. Valószínűleg az aszs z o n y o k kilátástalan helyzete miatt o l y gyakori a n ő k kiszolgáltatott­ ságának a témája a népballadákban. A délszláv népballadák európai h í ­ rűvé éppen a tragikus sorsú Hasszán aga felesége révén lettek, a múlt század legelején Goethe fordításában ismerte meg a m ű v e l t Európa az asszony szomorú sorsát, s általa a szerb népballadák felbecsülhetetlen esztétikai értékét. M é g irodalmi divattá is váltak Közismertek K i s f a ­ ludy és V ö r ö s m a r t y szerbus manírban írt dalai. A m i a művészetben csodálatot vált ki, az a k ö z n a p i életben már k e ­ vésbé ünnepélyes. A falu asszonyai sajnálhatták a ballada hősnőit k e ­ gyetlen sorsuk miatt (talán ezzel

magyarázható az, h o g y napjainkban t ö b b n y i r e n ő k éneklik a népballadákat), hasonlóan önmagukat is s a j ­ nálhatták, ha férjük kegyetlenül b á n t velük, mert a férfiak nemcsak a k ­ k o r éltek a testi fenyítéssel, ha a feleségük történetesen megcsalta őket, egyéb bűnüket és vélt vétküket is így torolták m e g . Érdekes, h o g y az asszonyok visszaemlékezésükben nem nagy jelentőséget tulajdonítottak a verésnek. H a életük párja ritkán verte m e g ő k e t , a k k o r j ó embernek számított. A z asszonyok ennek ellenére különféle praktikákkal megpróbáltak m a g u k o n segíteni, h o g y a családban az ő szavuknak is jelentősége l e ­ gyen. Általánosan ismert az a népszokás, amikor a l á n y o k a házasság­ kötés után elsőnek sietnek lelépni az oltártól, mert így ő k f o g n a k p a ­ rancsolni a házban. Közismert az a Mátyásról szóló anekdota is, m e l y ­ ben a parasztember

megajándékozza az igazságos királyt és az felkéri, h o g y az ajándékot belátása szerint ossza el a családban. A k a p p a n fejét a j o b b á g y a k i r á l y n a k adta, a nyakát a k i r á l y n é n a k , a szárnyakat a l á ­ n y o k n a k , a lábakat az ifjaknak. Számunkra az elosztáshoz fűzött m a ­ gyarázat az érdekes. A fejet azért kapta a király, mert ő az ország irá­ nyítója, a n y a k a t azért kapta az asszony, mert a fej arra f o r d u l , amerre a n y a k akarja, tehát végeredményben az ügyes, talpraesett asszonyok irányítják férjüket. A l á n y o k a szárnyat kapták, h o g y jól férjhez m e n ­ jenek, a fiúk a lábak hatására j ó katonák lesznek. A család gazdasági, érzelmi kiegyensúlyozottságát a házaspár harmóniája adja ezt sugall­ ja a népmese m o n d a n i v a l ó j a . Érdekes népszokás él még ma is Szabadkán. Célja, h o g y a n ő k hűsége­ sek, engedelmesek legyenek. A város

délkeleti részén van egy kis k ő h í d A z itt élő b u n y e v á c o k G a b r i é hídjának, a m a g y a r o k Lukas hídnak n e ­ v e z i k . K o r á b b a n , míg mocsaras v o l t a város, számtalan ilyen híd le­ hetett. K o r u n k r a ez az egy maradt Valószínű, h o g y már 1840-ben is m e g v o l t , csak a k k o r f á b ó l , s az egykori F o l y ó utcában ívelte át a csa­ tornát. A F o l y ó utcát már rég betemették, a H a r c o s o k sorakozója tele­ pülés felépülésével a híd is elvesztette hídjellegét, csak az egyik k ő k o r l á t jelzi, h o g y itt e g y k o r valami v o l t . Ennek ellenére m a is a házasságot kötött fiatalok n a g y része, m i k o r hazafelé megy a t e m p l o m b ó l , újabban az a n y a k ö n y v v e z e t ő t ő l , átmegy a Lukas h í d o n . A z érzelgős filmek h a ­ tására, a h í d h o z érvén a lakodalmi menet megáll, az újdonsült férj ölébe kapja a feleségét és gyalog

átviszi a h í d o n . A z e l ő t t ez nem tartozott a r í t u s h o z ; elegendő v o l t , ha csak átkeltek a h í d o n . A menyasszonyt eddig kísérték a rokonai, ezután elváltak a lakodalmi menettől. M i n d e z t azért teszik az itt élő b u n y e v á c o k , szerbek, m a g y a r o k , crnagoraiak, mert a hídnak o l y a n varázserőt tulajdonítanak, h o g y az asszonyok életük végéig hűségesek lesznek férjükhöz. N a g y a p á i n k még azt is tudják, h o g y az a menyasszony, akit átvisznek a h í d o n , nem szökik vissza az anyjához azért, mert rossz a házassága. K ü l ö n szociológiai tanulmányt igényelne, h o g y miért épp ez a népszokás vált általánossá az itt élő nemzetek és nemzetiségek k ö z ö t t , miért nem tiltakoznak az értelmiségi l á n y o k , mert ha férjhezmenetelükkor lakodalmat csapnak, a k k o r átviszik őket a h í d o n . M í g a kiscsaládban az ügyes asszony esetleg belátása szerint

irányít­ hatta a férjét ezt a közösség századunkban már el is várta tőle , erre a nagycsaládban, a zadrugában nem v o l t lehetősége. (Fültanúja v o l ­ tam egy beszélgetésnek, amikor ismerőseim valakiről éppen véleményt nyilvánítottak, az asszonyt hibáztatták, h o g y férje iszákos, ugyanis szerintük nem tudta a családjához szoktatni, mert logikájuk szerint a j ó asszony mindent eléíhet, m é g férje sérült személyiségét is m e g v á l t o z ­ tathatja!) A z asszonyok férjükkel ki v o l t a k szolgáltatva a gazda és a gazdasszony akaratának. Férjüknél hátrányosabb helyzetben v o l t a k , mert idegen k ö z e g b e jöttek, alkalmazkodniuk kellett, a munkán kívül szinte semmihez sem v o l t j o g u k , sok helyen még asztalhoz sem ülhettek evés közben. H a ö z v e g y e k maradtak, a nagycsalád többi férfitagjának k é n y ­ telenek v o l t a k engedelmeskedni; ezért is nevezték őket n a g y o b b i k , il­

letve kisebbik uramnak. Ennél csak a Borislav Stankovié m ű v é b ő l ismert S o f k a sorsa tragikusabb. A nagy naturalista szerb író azt a népszokást örökítette meg regényében, h o g y a fiatal lányokat gyerekekhez adták feleségül, s míg a férj felnőtt, addig a lánnyal az após élhetett házas­ életet. A régi falunak nemcsak jogszokása és erkölcse v o l t szigorú, hanem a munkamegosztás is. H a egy férfi netalán asszonyi m u n k á t végzett, akikor a falu szemében félembernek, félasszonynak számított. K ó r ó g y o n P e navin O l g a kutatásai szerint asszonyi m u n k a v o l t a sarlóval végzett aratás, a kévekötés, a szénagyűjtés, a szövés, a fonás, a tilolás, a gerebenezés, a jószág körüli munka, az a p r ó jószág gondozása, a fejés, az a p r ó f a vágása, a főzés, a mosás, a nagytakarítás, a (gyereknevelés, a lek­ várfőzés, a borszűrés, a kertészkedés, a virágnevelés, a tollfosztói, a g y

ó g y n ö v é n y e k gyűjtése, a gyümölcsszedés, a sírok gondozása. H a s o n l ó a feladata az észak-bácskai asszonyoknak is, azzal a különbséggel, h o g y ezen a vidéken a b o r kezelése a férfiak d o l g a , a nagy állatok elletése is férfimunkának számít, a piacozást viszont az asszonyoknak kell v é g e z ­ niük. A tejhasznot, a főzelékfélét, a tojást, a virágot, a gyümölcsöt szinte kizárólag m a is csak az asszonyok árulják, a vágóállatot, a ga­ b o n á t pedig a férfiak. A nagycsaládban a piacozás a gazdasszony hatás­ körébe tartozott, a gabonát és az állatokat pedig a gazda értékesítette. N e m r é g egy b u n y e v á c nagycsalád leszármazottjaival beszélgettem; az ő elmondásuk is a piacozás szigorú rendjét tanúsítja. Édesapjuk, a gazda korán meghalt, ezért a zadrugát az anya vezette, ő kezelte a család v a ­ g y o n á t , de arra már nem v á l l a l k o z o t t , h o g y a gabonát ő

szállítsa a v á ­ sárokra és árulja, hanem ezzel a m u n k á v a l középső, legügyesebb fiát bízta meg, aki minden vásár után pontosan elszámolt vele. Századunkban vidékenként megtörtént, h o g y a családban k i z á r ó l a g az asszonyok kezébe jutott a v e z e t ő szerep, s ez egy esetben sem járt a k ö ­ zösség felvirágzásával. A z ilyen f a l v a k b a n alakult ki az egykerendszer, a magzatelhajtás legkegyetlenebb, legbrutálisabb módszereit űzték. A gazdasági fejlődés nem járt együtt a társadalmi és kulturális v i s z o n y o k felemelkedésével. Ü g y látszik, az asszonyok falvainkban nem nőttek fel arra a szerepre, h o g y a családban kizárólag nekik legyen döntő szavuk. Bármennyire is a férfiak kezében összpontosult a családirányítás, а X X . század faluja már elismerte: a család harmonikus fejlődéséhez h o z z á t a r ­ tozik az is, h o g y a házaspár egyet akarjon. A párválasztásban a d ö n t ő

tényező a társadalmi-gazdasági célszerűség v o l t , ezen alapult talán még a szerelem is: „ A csccses^faros j á n y o k a t szerettük, akin van mit f o g n i , nemcsak azír mer az ágyba ez többet jelentett, m i n t egy vasalódeszka, v a g y piszkafa, hanem azér is, m e r az tudott d ó g o z n i , mer bírta, mer erős, mink nem a tükör alá vettük az asszonyt." ( V a j d a M á r i a : Szerel­ mi élet Balmazújvároson, Forrás, 1982. 4 sz 57) E d d i g a népi jogszokás, a munkamegosztás szempontjából a kérdést. U g y a n í g y vizsgáltuk a népművészetben is észlelhetjük a nemek m e g h a ­ t á r o z ó szerepét. A díszítőművészet tárgyai szigorú munkamegosztás a l a p ­ jón készültek, ezért különbséget kell tennünk a férfiak és a n ő k díszítő­ művészete k ö z ö t t . A z utóbbiak elsősorban a textilanyagok sóban jeleskedtek, a szövés technikáját esetleg átvették csoktól, hatottak ezek színesebb

mintái is, d e emellett a a feldolgozósó­ vándortaká­ hagyományos m o t í v u m o k a t is megtartották. U g y a n c s a k nagymértékben hatottak a népi szűrminták a legújabb k o r hímzési m o t í v u m a i r a . A díszítőművészetben is a férfiak jobban kiélhették művészi hajlamukat, mert a fafaragásban, a bútorkészítésben, a fazekasságban, a b ő r m u n k á b a n , a mézesbábosságban, a fémművességben ő k v o l t a k a művészet h o r d o z ó i , sőt a textilművesség b i z o n y o s ágaiban is, azzal a különbséggel, h o g y a fentiket az e r ő s e b b bik nem kézműiparosként űzte, ezzel kereste betevő falatját. A nőknek a h a g y o m á n y o s paraszti kultúrában tudniuk kellett szőni, f o n n i , h í m e z n i , hímes tojást készíteni, mert különben a falu társadalma megszólta v o l n a őket. N e m c s a k a díszítőművészetben oszlik két részre a népművészet, h a ­ nem a f o l k l ó r b a n

is. A g y e r m e k k o r második szakaszában kettéoszlik a nép művészete: az énekes-táncos gyerekjátékokat kizárólag a kislányok, a m é r k ő z ő csapatjátékokat és a sportjátékokat a f i ú k játszották. K a t o n a Imre a Tiszatáj 1974. é v i 9 számának 76 oldalán f o g l a l k o z i k a nemek k ö z ö t t i különbségekkel a f o l k l ó r b a n . T a n u l m á n y á b a n kifejti, h o g y „ a z egyes társadalmi c s o p o r t o k még nemek és k o r c s o p o r t o k szerint is t a g o ­ l ó d n a k . M i v e l a f o l k l ó r nem közvetlenül, h a n e m k ö z v e t v e , tehát a t á r ­ sadalmon keresztül tükrözi a valóságot, a f o l k l ó r egésze is strukturált nemek és k o r o s z t á l y o k szerint". A t o v á b b i a k b a n megállapítja: egyet­ lenegy műfajról, esetleg típusról sem állítható, h o g y konkrétan v a l a m e ­ lyik nem a megalkotója, h a n e m arra a megállapításra jut, h o g y a m i

n ­ denkori domináns nem műfajai v o l t a k egyszersmind a domináns m ű f a ­ j o k is. S abban a pillanatban, amint egy meghatározott m ű f a j , történe­ tesen a hősének, mindkét nemnél fellelhető, tehát begyűjthető férfiaktól, n ő k t ő l egyaránt, a közvetlen e l ő z ő nemihez v a l ó k ö t ő d é s e még sokáig k i ­ mutatható, ebben az esetben a műfaj férfias volta. K ö z t u d o t t , h o g y V u k K a r a d z i c népköltési gyűjteményeinek rendszere­ zésekor az epikus hősénekeket a junačke, a lírai d a l o k a t pedig a d e v o jačke pesme csoportba sorolta. V u k korában m é g a d a l o k effajta e l o s z ­ tása élő népszokás lehetett. N a p j a i n k b a n népköltészet műfajainak a folklórban már megszűnt a e szigorú nemek szerinti megoszlása. A t ó k azt tapasztalják, h o g y éppen a n ő k a h a g y o m á n y ő r z ő k , tükben megőrizték a betyárballadákat, a katonadalokat. kuta­

emlékeze­ Ezekről még ugyan kimutatható, h o g y korábban a férfiak énekelték őket, d e a n ő k ajkán elvesztették harcias jellegüket, líraibbak lettek, k ö z e l e b b kerültek a c s a l á d h o z . H a s o n l ó a n család- és falucentrikusak lesznek a n ő k ajkán a népmesék is. Interpretálásukban is különbség m u t a t k o z i k a két nem k ö ­ zött. Ezekre a jelenségekre az egyéniségkutatás módszereit alkalmazó k u ­ tatók mutattak rá. I g a z , a kutatók tételszerűen nem f o g a l m a z t á k de tapasztalataim szerint csak az asszonyok vették át a férfias meg, műfa­ j o k a t , a férfiak nem a női műnemeket, mert a b ö l c s ő d a l o k , a siratóéne­ kek t o v á b b r a is k i z á r ó l a g a n ő k körében ismertek, éppen azért, mert a h a g y o m á n y ő r z é s századunk utolsó negyedében a tradicionális kultúrá­ jú k ö z e g b e n a n ő k sajátja. Természetesen a két nem

egyenjogúságával egyidejűleg megváltoznak népi jogszokásaink, m e g v á l t o z i k a munkamegosztás a családban, ünnepi szokásaink átalakulnak. Láttuk, hogy a folklóralkotások variálódásának lehetősége is szűk k ö r r e k o r l á t o z ó d i k , mégis azt kell m o n d a n u n k : j ó lenne, ha a népi jogszokásnak a családot összetartó p o z i t í v ereje még sokáig fennmaradna