Irodalom | Középiskola » Tóth Árpád

Tóth Árpád I. Élete: 1886. április 15-én született Aradon Édesapja Tóth András kőfaragó mester volt, édesanyja Molnár Eszter, egy aradi ács-segéd leánya. 1889-ben a család Debrecenbe költözött. Gyermekkorát itt töltötte Nagyon jól tanult Betegeskedő és visszahúzódó volt egész életében. 1905-1909 között a budapesti egyetemen magyar–francia szakos bölcsész. Nem fejezte be tanulmányait, újságíró lett, súlyos anyagi gondjai miatt. 1908-tól a Nyugat munkatársa, mely közölte a verseit. Visszaköltözött Debrecenbe, s októbertől a Debreceni Független Újság színkritikusa lett. 1911-ben a Debreceni Nagy Újság munkatársa. Ekkoriban ismerkedett meg Lictmann Annával, aki kezdő tisztviselő volt, szegénységük miatt csak 1917-ben tudtak összeházasodni. 1913-ban ismét anyagi nehézségei voltak, Budapestre ment, ahol házitanítói állást vállalt. 1913-ban jelent meg első verseskötete Hajnali szerenád címmel. 1915-1916-ban

többször felkereste a tátrai hegyvidéket, tüdőbaját gyógyítani. 1917-től Hatvany Lajos újságának, az Esztendőnek volt segédszerkesztője. Feleségül vette Lichtmann Annát. 1917-ben jelent meg második verseskötete Lomha gályán címmel. 1918-ban a Vörösmarty Akadémia titkárává választották. 1920-ban született lánya, Eszter († 2001). 1921-ben az Est munkatársa lett. Harmadik verseskötete is ebben az évben jelent meg Az öröm illan címmel. 1923-ban Örök virágok címmel még összegyűjtötte műfordításainak nagy részét. 1928. november 7-én, mindössze 42 évesen hunyt el Budapesten Korai halálát tüdőbetegsége okozta. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra Búcsúztatóján Babits Mihály tartott beszédet. 1928-ban halála után jelent meg még posztumusz kötete, a Lélektől lélekig. II. Munkásságának jellemzői: Költészetének alaphangját általában a tehetetlen lemondás, az állandó szomorúság jellemezte.

Betegsége és az egyetemi álmokkal való leszámolás valamint a folyamatos küzdelem a szegénységgel megviselték és inkább ezek a tényezők adták meg az alaphangot költészetének. Művészetére az impresszionizmus nyomta rá bélyegét. Rengeteg kép és hasonlat található a versekben. Szimbólumokat csak nagyon ritkán használt Költészete egységes, általában mindig hasonló stílusban írt, emiatt versei néha monotonná válnak. Utolsó, posztumusz kötetében már elmélyültebbek a gondolatok, ezek a versei már sokkal letisztultabbak. III. Versei Meddő órán Önarckép, amely betegségét és szegénységét emeli ki és az élet egy elsuhanó pillanatát örökíti meg. A rövid verssorok utalnak az erőtlenségre, a fáradságra, és az egyhangú élet színtelenségére. A vers teljesen mély hangulatú, és hangsúlyozza a teljes reménytelenséget és az elhagyatottságot. Rímes, furcsa játék Formaművészete kiemelkedő. Sok költői eszköz

található benne Pl: asszonánc, rímek, alliterációk. A forma gazdagsága azt a szakadékot próbálja meg áthidalni, ami a költő vágyott és valóságos élete között lebeg. A mű nem csak játék, hanem egyben megrendítő szerelmi vallomás. A költő a gazdagság helyett csak ezt tudja nyújtani kedvesének. A költemény segítségével hatalmas távolságokat hidalnak át. A szeretett hitvessel bejárják a főúri kastélyok világát, és egyben kigúnyolja a szegény, vagyontalan embereknek a hiábavaló vágyakozását. Meghalni volna jó ma, beletörődő sóhaja zárja a költeményt. Elégia egy rekettyebokorhoz A külvilág durva bántásaira csak szenvedéssel tudott a költő válaszolni. Elégia egy rekettyebokorhoz 1917-ben írta, és az I. világháború pusztításait írja le benne Furcsa, mert ő általában saját magáról szokott írni a versekben és nem pedig a világ dolgairól. Az elégia szó a vers műfajára utal. A vers egy alapmetaforára

épít, mégpedig a hajó metaforára, amely a vers elején még a rekettyebokor virágával azonos, de a 4. versszakban bekövetkezik a változás, amikor a lírai énnel, azaz Tóth Árpáddal válik azonossá. Később pedig a hajó már az egész emberiséget jelenti. Az ember szörny mivoltára utal. És azt mondja hogy a nyomor teszi ezt az emberrel Először kívülről, majd belülről is szörnnyé válik. A vers elején található leírások a természetről szólnak, és a sokféle szín miatt az impresszionizmus stílusirányzata jellemző rá. Az arany és az ezüst színek pedig ragyogást adnak a versnek. A versben megjelenik a pusztulás, ami a végső megnyugvást jelenti. Nem a létezést, hanem a halált várja. A vers során kiderül, hogy minden szenvedésnek a háború az okozója. Erre azonban csak a vers utolsó szava a béke utal. Az utolsó versszakban megjeleníti a háború utáni időszakot, amely egy víziószerű látomás, amelyben már nincsenek

emberek, de természet emberek nélkül is él tovább. Lélektől lélekig A vers fő témája az emberek kapcsolatrendszere. Az emberek egymáshoz való távolsága vagy közelsége. Természeti jelenségen keresztül mutatja be ezt a kapcsolatot. Egy helyzetképpel indít, az éjszakából eljut a csillagokig, a csillagokkal való rokonságig, és végül a csillagok magányosságáig. Kimondja a létezés szomorúságot, hogy az egyes emberek között is milyen roppant, mély űr lakik. Körúti hajnal A pesti táj ébredésének három mozzanatát mutatja be. A még derengő, színeket kioltó szürkeséget, az első fény felragyogásának ünnepi csodáját és a nappali élet kijózanító valóságát. Az első versszak minden színe a közömbösséget, idegenséget árasztja. Minden színtelen és szürke. Egyszerre, hirtelen megváltozik az utca képe, és a hős érzelemvilága. Hirtelen kigyúlnak az első fénycsóvák. A hajnali fény bűvöletét még fokozza a

csend is A napfényben ragyogni kezdenek a színek. De mindez csak egy pillanatig tart, az életre kelt színek hangjait a földi hangok már kezdik elnyomni. Kellemetlen, bántó hangok zavarják meg és szüntetik meg a csendet. A nappallal megkezdődik a robot, és újra fájni fog az élet. A munkáslánynak dobott csókban aköltő együttérzése szólal meg a városi szegényekkel szemben. Esti sugárkoszorú Szinte látomásszerű a vers. Elmosódott formák, színek és hangulatok vannak a versben. A költő a házasságuk hatodik évében írta ezt a verset. Ez nagyon ritka, mert ekkor már nem szoktak szerelmes verseket írni. Konkrétan a szerelem csak a vers végén jelenik meg, de az összes természeti képpel azt akarja érzékeltetni. Nyugodt, kiegyensúlyozott vers. Nem a szerelem a fontos, hanem az, hogy ők ketten megismerkedtek. A béke, a csend, a család válik számára fontossá A boldogság érzését írja le, és ezt köszöni meg benne. Nem klasszikus

szerelmes vers. Hiszen nem a szerelmét dicséri, hanem sokkal inkább a béke és az élet szeretete válik fontossá. A fények, a hangok puhává teszik a verset. - Árnyak teste, hamvassá vált az út Az impresszionizmus hatása figyelhető meg, időtlenné teszi a verset. - Percek mentek, ezredévek jöttek Jó éjszakát! Búcsúvers, a címe is utal rá. Posztumusz kötetében is az utolsó helyen áll, bár 1924-ben írta. Az inga lassú, megállásra váró mozgása a költő fáradságát, a napi robot utáni pihenni vágyást érzékelteti. A vízbe dobott kő a megnyugvás utáni óhajt fogalmazza meg. Illetve utalhat a végső megnyugvásra, a halál utáni vágyra. A másodszor elhangzott pihenjünk szó, már a költői alkotómunkára vonatkozik. A társtalan sorok kifejezés utalhat az írói hivatásba vetett hit megingására. Végén megjelenik a végső elkeseredettség, hogy ebben a korban senki nem értékeli a költészetet. De azért az utolsó sorokban még

reménykedik, hogy hátha az utókor elismeri majd munkáját