Betekintés: A piacgazdaság alapfogalmai

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!




VÁLLALKOZÁSI ISMERETEK PEDAGÓGUSOK RÉSZÉRE

1. A PIACGAZDASÁG ALAPFOGALMAI
1. 4 . Gazdasági egyensúly és egyensúlytalanság
Gazdasági egyensúlyon legáltalánosabban és legátfogóbban a társadalmi újratermelés két
szélső pólusa, a termelés és fogyasztás egymásnak való megfelelését értjük. Ez a megfelelés
azt jelenti, hogy a termelés volumene és összetétele, valamint a fogyasztás volumene és
szerkezete nagyjából azonosan alakul. Ez az egyensúly a gazdasági folyamatok kettős
jellegének megfelelően értelmezhető, vagyis mint reálfolyamatok egyensúlya, és mint
pénzügyi, jövedelmi egyensúly. Ez az összevontan értelmezett egyensúly sok gazdasági
részterület egyensúlyából tevődik össze. Közvetlenül két további egyensúlyra bontható: az
egyik a termelési javak termelése és a termelő fogyasztás, a másik a fogyasztási javak
termelése és a személyes fogyasztás egyensúlya. Az egyensúly vagy annak hiánya, az
egyensúlytalanság vegyes piacgazdaságban mindig piaci egyensúly és egyensúlytalanság is, a
kereslet és kínálat viszonyában értelmezhető.

Egy zárt gazdaságban eltekintünk a külgazdasági egyensúlyi problémáktól, a valóságban
azonban a belső nemzetgazdasági egyensúly közvetlenül vagy közvetett módon kapcsolódik a
külgazdasági egyensúlyi problémákhoz. A külgazdasági egyensúly, illetve egyensúlyhiány
átfogóan a külkereskedelmi mérleg és a fizetési mérleg egyenlegében mutatkozik meg. A
belső és külső egyensúly összefüggését mutatja, hogy a költségvetés egyensúlytalansága
legtöbb esetben együtt jár a fizetési mérleg egyensúlytalanságával, a nemzetközi fizetési
mérleg deficitjével.

Az általános gazdasági egyensúly hiánya szükségszerűen megjelenik az alapvető gazdasági
folyamatokban, az ott kialakuló funkciózavarokban. Az egyensúlytalanság állapota jut
kifejezésre a foglalkoztatás hiányában is, a munkanélküliség kialakulásában és számottevő
növekedésében.

A gazdasági egyensúlyhelyzet azonban nem jelenti a gazdaság mozdulatlan állapotát. Ha így
lenne, nem létezne fejlődés. Az egyensúly egy szilárd helyzetre való állandó törekvése a
gazdaságnak. Egy stabil egyensúlyi helyzet fokozatos megbomlása, egy másik egyensúlyi
helyzetbe torkollik. A működő gazdaság ingadozásai a piacon a kereslet-kínálat egymáshoz
való viszonyának folytonos, apró változásain keresztül jelenik meg. A nagy kilengések
minden szereplő számára hátrányosak, ám időnként elkerülhetetlenek.
A gazdaság
ciklikussága olykor nagy hullámzásokon keresztül valósul meg, mégis hosszú távon előre jutó
fejlődést mutat.

A gazdaság egyensúlyi állapota nem feltételezi azt, hogy minden részpiacon egyensúly
legyen. Ugyanakkor a különböző piacok egyensúlytalansága – fogyasztási cikkek piaca,



VÁLLALKOZÁSI ISMERETEK PEDAGÓGUSOK RÉSZÉRE
beruházási javak piaca, pénz- és tőkepiac, a munkapiac – szoros összefüggésben van
egymással, és az egyensúly helyreállítása sem kezelhető a piacok közötti kölcsönhatások
figyelembe vétele nélkül.

A gazdasági folyamatok két alapvető egyensúlytalansága a munkanélküliség és az infláció.

Munkanélküliség a munkaerő-piac egyensúlytalansága, amikor a munkaképes korú
lakosságnak egy része nem talál munkahelyet. Ekkor a munkaerő kínálata meghaladja a
munkaerő iránti keresletet. A munkanélküliség tehát munkapiaci túlkínálat, amikor a reálbér
magasabb, mint az egyensúlyi reálbér. Az árupiacon keresletcsökkenést eredményez, s ez
átterjed a pénzpiacra is. A lakosság megtakarításai is csökkennek, ezáltal a beruházási kereslet
csökkenése miatt makrogazdasági szinten is csökkenti a keresletet.

Demokratikusan működő piacgazdaságban az önkéntes és kényszerű munkanélküliség miatt
nem lehet teljes a foglalkoztatás. Az önkéntes munkanélküliség alatt azt értjük, hogy a
munkaképes korú lakosság egy része nem akar munkát vállalni, a kényszerű munkanélküliség
a munkahely változtatásából ered. Ezeken kívül a munkanélküliség okai lehetnek még:






a struktúraváltozások miatt egyik területen feleslegessé válik a munkaerő, más területen
hiány jelentkezik, vagyis a munkaerő-piac kínálata és kereslete szerkezetében tér el
egymástól.
a technológiai, technikai fejlődés következtében feleslegessé válik a munkaerő, hiszen azt
gépekkel helyettesítik.
dekonjunktúrális munkanélkü
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


liségről beszélhetünk válság időszakában.
a reálbérek kiharcolt emelkedése a termelés költségének növekedésével jár, amely a
munkaerő gépi technikával való helyettesítésére sarkallja a vállalkozókat. Ez akkor vezet
munkanélküliséghez, ha a bérnövekedés a termelékenység növekedését meghaladja.

A munkanélküliség leküzdése, de legalábbis csökkentése nemcsak gazdasági, hanem
társadalompolitikai kérdés is. E gond megoldásának érdekében a gazdaságpolitika különböző
eszközöket alkalmaz. A bércsökkentés a szakszervezetek ellenállása miatt nem járható út,
célzott munkahely-teremtő programok révén növelhető a foglalkoztatás, azonban a
makrokereslet növekedése miatt, az mindig inflációgerjesztő hatással bír.

Az infláció huzamos és jelentős mértékű árszínvonal-emelkedést jelent. Az infláció olyan
folyamat, amely közvetlenül nem a pénzügyi piacokon alakul ki, de valamennyi piacra
átterjed. Az inflációval ellentétes folyamat a defláció, amely tartós árszínvonal csökkenést
jelent.



VÁLLALKOZÁSI ISMERETEK PEDAGÓGUSOK RÉSZÉRE
Az inflációval kapcsolatban megkülönböztetjük annak típusait és fajtáit. Az infláció típusai
között kialakulásának okai alapján, az infláció fajtái között annak mértéke alapján teszünk
különbséget.

Okok szerint az infláció két fő formáját különböztetjük meg: a keresleti inflációt és a költség
inflációt.

A keresleti infláció a makrogazdasági szinten megnövekvő kereslet alapján alakul ki. A
növekvő kereslet bekövetkezhet a fogyasztás, a beruházás növekedésével, valamint a
nominális pénzkínálat növelésével.
A költség infláció makrogazdasági szinten a kínálat csökkenésével alakulhat ki. A kínálat
csökkenésének közvetlen oka lehet a nominális munkabérek emelkedése, vagy a
tőkeállomány csökkenése. Az infláció okai lehetnek: az ún. ár - bér spirál és az inflációs
várakozás is.

A fentebb jelzett folyamatok egy időben, összevontan, egymást felerősítve is megjelenhetnek
a gazdaságban.

Az infláció mértékét kifejezhetjük abszolút és relatív módon is.

Az előbbi egyszerűen két egymást követő időszak árszínvonalának a különbsége. Az utóbbi
pedig ennek a különbségnek és a bázis időszak árszínvonalának a hányadosa. Ezt nevezik
inflációs rátának. Az infláció mértéke szerint három fokozatot szoktunk megkülönböztetni:





A kúszó inflációt, amely általában néhány százalékos csupán, általában egyszámjegyű. Ez
a mérték még kezelhető, sőt a 2-3% alatti infláció még kedvező hatású is lehet.
A vágtató infláció már kétszámjegyű, a pénztől való menekülést eredményezi, értékálló
javakba történő befektetést idéz elő. Ez 30-40%-ig még kezelhető, de nagy veszélyt jelent,
ha elszabadul és megfékezhetetlenné válik. Ekkor az infláció kezelése új
gazdaságpolitikával lehetséges.
A hiperinfláció már három számjegy fölötti mértéket jelent, de előfordulhat rendkívül
gyors, havi 100-200%-os áremelkedés is. Ez már egy más minősége az inflációnak, mint
az előbbi, teljességgel kezelhetetlen. A pénzrendszer összeomlását idézi elő, szükségessé
válik új pénz bevezetése.

A gazdasági növekedésen a gazdaság kiszélesedését, a javak és szolgáltatások mennyiségi
bővülését értjük. A gazdasági fejlődéshez hozzátartozik ezen kívül a termékek és
szolgáltatások minőségének a javulása és általában a gazdaság korszerűsödése, strukturális
átalakulása, modernizálódása is, ami rövidebb időszakban nem mindig jár okvetlenül
mennyiségi növekedéssel.



VÁLLALKOZÁSI ISMERETEK PEDAGÓGUSOK RÉSZÉRE

A gazdasági növekedést különböző mutatószámokkal, többféle módon lehet mérni.
Legalkalmasabbak a változatlan áras és halmozódástól mentes nettó típusú vagy félbruttó
típusú mutatószámok.

A leggyakoribb mérőszámként használják a gazdasági növekedés kifejezésére a bruttó hazai
termék kategóriáját, illetve az egy főre eső GDP alakulását. Elvileg jól használható a nettó
vagy akár a bruttó nemzeti jövedelem mutatója is.

A gazdasági növekedés alakulása részint a termelésben felhasznált eleven és tárgyiasult
munkaráfordítások mennyiségétől és minőségétől, hatékonyságának alakulásától függ.

Ez utóbbi a technikai fejlődés sebességén és racionális alkalmazásán múl
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


ik. Egyes fejlődési
periódusokban a növekedés (termelési növekmény) forrása nagyobbrészt a munkaerő és
termelő-berendezések mennyiségi növekedése, máskor pedig e tényezők hatékonyságának
emelkedése. Az előbbi esetben expanzív, a második esetben intenzív gazdasági növekedésről
beszélünk