Gazdasági Ismeretek | Pénzügy » Bánár Ákos - A pénzügyi intézményrendszer és a pénzügyi szolgáltatások

1. A pénzügyi intézményrendszer és a pénzügyi szolgáltatások A pénz funkciói A pénz általános csereeszköz. A pénz az a jószág, amely azonnal felhasználható bármely termék, szolgáltatás megvásárlására, adósság megfizetésére. A pénz fajtái: Váltó: a kereskedelmi hitelnyújtást írásban rögzítették, ezt az okiratot nevezzük váltónak. Legegyszerűbb formájában a váltóadós nevét, a visszafizetendő összeget, a fizetés helyét és idejét rögzítik rajta. A váltóval történő fizetéskor az áru tényleges pénzmozgás nélkül cserél gazdát Bankszámlapénz: a bankszámlapénznek nevezett pénzhelyettesítő a viszonylag koránkialakuló középkori banktevékenység kiterjedésének eredménye. Az átvételről kiállítottak egy papírt, ami formailag a bank aranyra szóló adósságlevele, ezzel a papírral, ami egy aranybetét letété igazolja, akár fizetni is lehet, tehát pénzhelyettesítő. Vagyis ez a bank látra szóló

fizetési ígérete Van növekedési (Követel oldal) és csökkenési (Tartozik) oldal. A bankszámlapénz a látra szóló folyószámla-követelések összessége. Klasszikus bankjegy: a klasszikus bankjegy a bankok aranyra szóló, látra szóló fizetési ígérete. A pénz funkciói: • • • • Értékmérő funkció: az árak mércéje, ami azt jelenti, hogy a piacgazdaságban a termékek árát pénzben fejezzük ki, és ezzel cserearányaikat is meghatározzuk. Forgalmi eszköz funkció: azaz az áruk cseréje a pénz közvetítésével folyik. Fizetési eszköz funkció: ha az árumozgások és a pénzmozgás időben elválik, illetve a pénz az árumozgástól független mozgást végez. Felhalmozási eszköz funkció: mert vagyonelemként későbbi vásárlásokra őrizhetők meg a jelenbéli bevételek. A passzív bankügyletek formái A passzív bankműveletek keretében a hitelintézet idegen tőkét szerez, kötelezettségei, passzívái keletkeznek

Betétgyűjtésen értjük a pénzösszeg kamat vagy más hozam ellenében, meghatározott időpontra szóló, visszafizetési kötelezettséggel bank által történő elfogadását. A betétgyűjtés a bankok legrégebbi üzletága: Típusai: • • • • Lejárat szerint: rövid lejáratú (1), középlejáratú (1-3), hosszú lejáratú (3<) betétek Lekötés időtartama szerint: látra szóló betét (a tulajdonos bármikor rendelkezhet a betét felett minden megkötés nélkül), határidős betét (meghatározott időre lekötik) Rendelkezési jogosultság szerint: bemutatóra szóló betét (jogosultságot a bank nem vizsgálja), fenntartásos betét (a tulajdonos fenntartja magának a rendelkezési jogosultságot) Kezelési formát tekintve: folyószámlabetétek, takarékbetétek, értékpapírok, egyéb betétek. Banki értékpapír kibocsátás: • Letéti jegy: Hitelviszonyt megtestesítő, szabadon átruházható értékpapír. Kibocsátásának célja a

megtakarítási lehetőségek bővítése. Kibocsátó lehet: hitelintézet, MNB A kibocsátó • • • kötelezettséget vállal arra, hogy a letéti jegy mindenkori tulajdonosának meghatározott időben kifizeti az azon szereplő összeget, előre meghatározott kamatával együtt. Futamideje a kibocsátástól számított 3 évig terjedhet. Névre szóló, és átruházható Pénztárjegy (rövid lejáratú, fix kamatozású kötelezvény) Záloglevél (olyan értékpapír, amelyben az adós pénzigényét a záloglevél megvásárlóitól szerzi meg.) Kötvény: kibocsátója arra vállal kötelezettséget, hogy a kötvényben megjelölt pénzösszeget, annak előre meghatározott kamatát a jogosultnak meghatározott időben és módon megfizeti. Kibocsátásának célja pénztőke gyűjtése, megszerzése. Bankközi források A bankközi pénzpiac: ahol a bankok egymás között kötnek – általában rövid lejáratú – hitelügyleteket. A társbankokra bankközi

limitet állapítanak meg. A bankközi betétek futamideje egy naptól néhány hónapig (1,3,6) terjedhet. Azokat lejárat előtt nem lehet felmondani Jegybanktól származó források Kétféle funkciója: vagy a bankok átmeneti likviditási problémáinak megoldását hivatottak támogatni (likviditási hitelek), vagy a bankok pénz-, illetve hitelkínálatának, hitelnyújtási képességének fokozását, növelését segíthetik (refinanszírozási hitelek). Folyószámlahitel: A központi bank vezeti az üzleti bankok pénzforgalmi számláját. Kényszer likvid hitel. A modern jegybankok egyedi döntés alapján, rendkívüli szükséghelyzetekben, támogatják a megrendült helyzetű bankok üzletmenetének fenntartását. Értékpapír fedezet mellet nyújtott hitelek: • • • Lombardhitel: Pl: repo ügylet: meghatározott értékpapírok eladása a központi banknak meghatározott árfolyamon, azok egy későbbi időpontra, magasabb áron történő, egyidejű

visszavásárlásával. Váltóviszontleszámítolás: a központi bank előre meghatározott keretösszeg erejéig megvásárolja az üzleti bankok által leszámított váltókat. Deviza fedezete mellett nyújtott hitelek: az üzleti bank – legalább a meghatározott minimális időtartamra – lekötött devizabetétet helyez el a központi banknál és ennek fedezete mellett hazai fizetőeszközben hitelt vesz fel tőle. Jegybanki refinanszírozási hitelek: ha a központi bank a kormány gazdaságpolitikáját különböző hitelpolitikai eszközökkel akarja támogatni. Típusuk alapján megkülönböztethetjük az: • • • • export ösztönzésére kialakított, a privatizációt, reorganizációt elősegítő, a kis- és közepes méretű vállalkozások támogatására létrejött és különböző kiemelt gazdasági tevékenységek fejlesztését elősegítő konstrukciókat. Aktív bankügyletek formái Az aktív bankműveletek során az üzleti bankok –

forrásaikat felhasználva – fizetőképességük jelentős részét ügyfeleiknek, illetve partnereiknek engedik át. Összetettebb a helyzet azáltal, hogy ezt csak részben teszik saját vagyonuk erejéig, nagyobb hányadában ügyfeleik náluk elhelyezett pénzét használják fel. Az üzleti bankok forrásaikat elsősorban hitelkihelyezésekre, követelések megelőlegezésére, befektetésekre használják fel, de egyéb műveletek finanszírozását is ellátják. Hitelnyújtás A banknak „résen kell lenni”, hiszen minden kihelyezés kockázatvállalást jelent, és a bank elsősorban betétesei pénzét kockáztatja. Ha egy bankról kiderül, hogy túl nagy kockázatot vállalt kihelyezéseivel, s így esetleg veszteségei megingathatják a pozícióját, akkor a betétesek bizalmukat vesztve felmondják betéteiket, s a bank biztosan tönkremegy. Az üzleti hitelek a finanszírozandó aktívák szerint lehetnek: Forgóeszközhitelek: céljuk a termelés

ciklikusságából adódó változó forgóeszközigény kielégítéséhez finanszírozást biztosítani. Ennek keretében a bank az egész vállalati tevékenységet finanszírozza, tehát a hiteldöntést megelőzően a vállalat pénzügyi helyzetét alaposan fel kell mérni. Projekthitel: lényege, hogy egy adott beruházást hitelez meg, tehát annak pénzügyi életképességét, kockázatát kell megvizsgálni a hiteldöntést megelőzően. A legfontosabb kérdés, hogy a beruházási projekt képes-e a befektetett tőkét kamataival együtt visszahozni. A hitelfajták csoportosítása: • A fedezet jellege szerint: fedezettel rendelkező, illetve fedezettel nem rendelkező hitelek. • Lejárat szerint: rövid-, közép- és hosszúlejáratú hitelek. • A hitelfelvevők szerint: lakossági, vállalati, költségvetési és bankközi hitelek. • A hitelszerződés tartalma szerint: pénzkölcsönök (tényleges pénzfolyósítás) és kötelezettségvállalási

hitelek. Utóbbi esetben pénzmozgás nélkül történik a hitelezés: fizetőképesség, hitelképesség, megbízhatóság „kölcsönzése” (pl. akkreditívnél) A hitel fő technikai formái: • Folyószámlahitel: akkor jön létre, ha a bank és ügyfele megállapodnak abban, hogy az ügyfél elszámolási (pénzforgalmi) számlájáról túlfizetést teljesíthet. • Számlahitel: a klasszikus hitelforma. Nagyobb összegű és hosszabb idejű finanszírozási igény esetén alkalmazzák. Az ügyfélnek két számlája van: egy hitel- és egy elszámolási számla A hitel folyósításakor a bank megterheli a hitelszámlát, kimutatja ezen a tartozást, és egyidejűleg jóváírja az összeget az elszámolási számlán. Ettől kezdve az ügyfél teljesíthet kifizetéseket, de ügyelnie kell arra, hogy a kölcsönt törlesztő részleteit és kamatait időben „kitermelje”. A hitel törlesztésekor a bank leveszi az elszámolási számláról a tartozás összegét,

egyidejűleg csökkentve a törlesztés összegével a hitelszámlán fennálló tartozást. A számlahitel rugalmasabb formája az ún. rulírozó hitelezés, amikor az ügyfél számára hitelkeretet állapítanak meg, amiből aztán igény szerint hívható le a szükséges összeg. A lehívott összeg után kamat, a le nem hívott után pedig rendelkezésre tartási jutalék fizetendő. • Leszámítolási hitel: az ügyfél által benyújtott értékpapír (általában váltó) diszkontálással meghatározott jelenértékének kifizetése. A bank a jelenben kifizet egy bizonyos összeget a váltóra, így ügyfele forráshoz jut. Cserébe jövőbeli követelése keletkezik a váltón szereplő összegre a váltó kibocsátójával, illetve címzettjével szemben. Ez kockázatot jelent a bank számára, ezért az ügyletet megelőzi a váltóadós megvizsgálása. (A váltó leszámítolását részletesebben lásd az értékpapírokkal foglalkozó fejezetben.)

Hitelfedezet: az az érték, amelyet pénzzé téve a hitel visszafizetéséhez szükséges pénz megszerezhető. Mértéke és minősége attól függ, mennyire ítélik kockázatosnak a vállalat tevékenységét a hitelezők. • A hitel fedezete lehet közvetett (forgóeszközhitelre ingatlan fedezet), vagy közvetlen (forgóeszközhitel fedezete maga a forgóeszköz). Előbbi kikötésére akkor kerülhet sor, ha bizonytalan a visszafizetés. • A hitel fedezetére használt biztosítékok lehetnek személyi (kezesség, bankgarancia), vagy tárgyi (óvadék, zálogjog) biztosítékok. • Kezesség: a hiteladós nem fizetése esetén a kezes tartozik helyette fizetni. A közönséges kezes abban az esetben felel, ha a hiteladóson jogi úton nem lehet behajtani a követelést. A készfizető kezes fizetési kötelezettsége feltétlenül és azonnal fellép az adós nemfizetése esetén. • Bankgarancia: a bankok vállalják ügyfeleikért, lehetővé téve, hogy

ügyfeleik másik banktól hitelt kaphassanak. A legbiztosabb fedezet, viszont pénzbe kerül, s általában csak a régi, ismert ügyfelek kaphatják. • Óvadék: dologi jellegű biztosíték, amelynek tárgyául csak értékpapír, pénz vagy takarékbetétkönyv szolgálhat. Az óvadék (kaució) létrejöttéhez szükséges az óvadék tárgyának a bank részére történő átadása. A kötelezett nemfizetése esetében a követelés az óvadékból közvetlenül kielégíthető. • Zálogjog: a zálogtárgyra elidegenítési kényszer vonatkozik, tehát követelését a bank az értékesítés árbevételéből elégítheti ki. A vállalatvezetőség értékelése: emberi tulajdonságok és szakmai kvalitás vizsgálata. Semleges bankműveletek A semleges műveletek kapcsán a bankoknak közvetlen követelései vagy kötelezettségei nem keletkeznek, ugyanakkor mérlegfőösszegük folyamatosan változik. (Pl az ügyfelek bármikor rendelkezhetnek a bankoknál

elhelyezett számlájuk javára vagy terhére történő fizetésről, amelyek növelik vagy mérséklik a bankok számlaállományát, befolyásolva ezzel a források és a kihelyezések mértékét.) A semleges bankműveletek az ügyfelek számára nyújtott szolgáltatásokat ölelik fel, sok tekintetben minősítik is a bankokat, és jelentős jövedelmet hoznak létre a felszámított jutalékok és díjak által. A bel- és külföldi pénzforgalom lebonyolítása Méreteit és fontosságát tekintve a semleges műveletek legfontosabb eleme. A fizetési rendszer feltételeit ugyanakkor általában a jegybankok szabályozzák, így ezek az üzleti bankok által kevésbé befolyásolhatók. A pénzáramlások három nagy területet képeznek: 1. Bankszámlapénz-forgalom A pénztartozások kiegyenlítésének főbb módozatai: átutalás, beszedési megbízás, akkreditív (ezekről már részletesen szóltunk a külkereskedelmi fizetési módoknál). Főképp a gazdálkodó

szervezetek egymás közötti fizetési forgalma bonyolódik ilyen formában, a bankokon keresztül. 2. Készpénzforgalom Főképp a lakosság és a gazdálkodó szervezetek közötti, valamint a lakosságon belüli pénzkapcsolatokra jellemző. Az üzleti bankok készpénzkészletükből az ügyfelek igénye szerint teljesítenek – számlájuk terhére – készpénzkifizetéseket. E forgalom a teljes pénzforgalom jelentős részét teheti ki, főképp azokban az országokban, ahol a készpénz-helyettesítő módozatok még nem terjedtek el. 3. Készpénzkímélő és -helyettesítő forgalom A készpénz helyettesítésének és kímélésének az tekinthető, ha a készpénz a ki- vagy befizetés során csak az egyik oldalon jelenik meg valós, fizikai formájában, a másik oldalon már terhelésről vagy jóváírásról van szó. (Az 1 esetben mindkét oldalon terhelés/jóváírás van!) Formái: csekk (lásd a külkereskedelmi fizetéseknél), bankkártyák. A bankok

egymás közötti pénzforgalmának lebonyolítását szolgálják az országos zsírórendszerek. Abban az esetben, ha a tranzakció egy bankon belül történik, belső klíringről beszélünk. Ellenkező esetben szükség van közvetítőre – külső klíring. A bankok közötti elszámolások lebonyolítása az elszámolási vagy zsíróközpontok feladata, amelyek ma már számítógépes hálózat segítségével, automatizált klíringházakként működnek. E rendszerek biztosítják a nemzeti és a nemzetközi fizetési forgalom lebonyolítását. Számos országban – a zsíróközpontok mellett – önálló elszámoló szervezetek látják el a készpénzkímélő és -helyettesítő forgalom lebonyolításához szükséges hasonló funkciókat (pl. kártyarendszerek elszámoló központjai). Bankjegy-kereskedelem Ez a más országok valutáival történő, bel- és külföldi bankok közötti adásvételi ügyleteket jelenti. A bankok egyrészt így biztosítják a

fiókok optimális valutaellátását, másrészt spekulációs tevékenységet is folytatnak. A bankjegy-kereskedelem alapját a devizapiac képezi, mivel az áralakítás kiindulópontja általában a pillanatnyi devizaárfolyam, valamint az adott bank saját pozíciója. A bankjegy-kereskedelem tehát lehetővé teszi, hogy az üzleti bankok valuta- és devizaállománya mindig a piaci igényekhez igazodó mértékben és összetételben álljon rendelkezésre. Ezek a műveletek főként azokban az országokban jelentősek, ahol a külkereskedelem és az idegenforgalom magas hányadot képvisel a GDP-ben. Bankári szolgáltatások Ezek az olyan szolgáltatások, amelyek az ügyfelek kulturáltabb kiszolgálását, biztonságának növelését, döntéseik elősegítését és kellő információval történő ellátását segítik. A bankok az ügyfelekért folytatott küzdelemben egyre bővítik szolgáltatásaik körét. A főbb szolgáltatástípusok a következők: •

széfbérlet; • letétek őrzése, kezelése (pl. értékpapírok, hatósági letétek); • vagyonkezelés (személyes vagy testületi); • adásvételi ügyletek közvetítése; • bankügynöki tevékenység (az ügyfelek megbízásából végrehajtott értékpapír-eladás és vásárlás, engedéllyel); • bankári tanácsadás, szakértői szolgáltatás (üzleti döntések megalapozása, befektetési tanácsadás, portfoliókezelés stb.); • egyéb szolgáltatások (valutaváltás); • magánbanki szolgáltatások (kiemelt ügyfelek speciális kezelése); • home banking rendszerek (otthonról/irodából elérhető – telefonos vagy internetes –, teljes körű, 24 órás bankszolgáltatás). Kétszintű bankrendszer Egy ország bankjainak és azok tevékenységének összességét bankrendszernek nevezzük, melynek irányítója és központi szereplője a jegybank. A bankrendszerek felépítése azonban többek közt történelmi és politikai

okokból nem egyforma, a két alapformát tekintve megkülönböztetünk egyszintű és kétszintű bankrendszert. A különbség lényege, hogy amíg az egyszintű bankrendszerben a központi bank közvetlen kapcsolatban áll a gazdálkodó alanyokkal, tehát vezeti számláikat és hitelt folyósít számukra, addig a kétszintű bankrendszerben a központi bank az ügyfelekkel közvetve, a kereskedelmi bankokon keresztül áll kapcsolatban. A bankrendszer második szintjén álló bankok foglalkoznak közvetlenül a gazdaság szereplőinek kiszolgálásával, ezért nevezzük őket kereskedelmi (üzleti) bankoknak. Míg a kereskedelmi bankok profitorientált pénzügyi intézmények, addig a jegybank nem nyereségorientált (non-profit) működését más szempontok vezérlik. Az egyszintű bankrendszer modellje A kétszintű bankrendszer modellje Az egyszintű bankrendszer tipikus példái a szocialista országokban alakultak ki, ahol a központi tervgazdasági rendszert ez a

nagyon centralizált, egy helyen ellenőrizhető, irányítható modell szolgálta ki. A vállalatok a jegybanknál vezették az egyetlen számlájukat, ezáltal egyetlen bankban nyomon követhető volt minden pénzmozgás. A jegybank döntött a hitel odaítéléséről, és ellenőrizhette a pénz felhasználását. A második világháborút követően Magyarországon is egyszintű bankrendszer működött 1947 decembere és 1987 januárja között, ami azonban nem azt jelentette, hogy csak egyetlen bank, a jegybank, más néven központi bank (Magyar Nemzeti Bank) működött volna. A lakosság pénzügyeit az Országos Takarékpénztár (OTP), a külkereskedelmi forgalmat a Külkereskedelmi Bank, a beruházási hiteleket az Állami Fejlesztési Bank bonyolította le az MNB ellenőrzése, felügyelete mellett. A kétszintű bankrendszer 1987-es visszaállítását követően a központi bank kizárólag az üzleti bankokkal állhat kapcsolatban, a vállalatok és a lakosság

számára kereskedelmi banki tevékenységet nem folytathat. Kétszintű bankrendszer működött korábban a fejlett piacgazdaságokban, és működik ma is a világ legtöbb országában, így Magyarországon is. Az első szinten tehát a jegybank vagy más néven központi bank áll, a második szinten pedig a kereskedelmi bankok helyezkednek el. Jegybank és a monetáris szabályozás kapcsolata, a magyar központi bank feladatai, a monetáris irányításban betöltött helye A jegybank különleges helyzetét minden államban bankjegykibocsátási monopóliuma teremti meg. A jegybank az állam bankja. A jegybank tevékenysége sokrétű: • az állam legfőbb hitelezője, • kezeli, őrzi az állami tartalékokat, • kezeli az állami költségvetés kiadásait és bevételeit, • a pénz és valutapolitika legfőbb végrehajtó, irányító és ellenőrző szerve. A jegybank pénzügyi-gazdasági szabályozókkal befolyásolja és irányítja a pénz és

hitelpolitikát, a kereskedelmi bankokat. Ezek a következők: • kamatpolitika, • tartalékráta-politika, • nyíltpiaci műveletek, • árfolyam-politika, • refinanszírozási politika. A kamatpolitika normatív szabályozóeszköz. Ez azt jelenti, hogy minden hiteligénylő azonos feltételek mellett kaphat hitelt, de a pénzintézetek hitelképessége szerint differenciálás történik, a nagyobb kockázatot nagyobb kamat kíséri. Tartalékráta-politika. A pénzintézetek pénzforrásainak csak alacsony hányada a saját eszköz, pénzbefektetéseik nagyobb részét idegen forrásból fedezik (betét, kötvénykibocsátás), mely forrásokat a hitelezők vissza is vonhatják, így tartalékolás szükséges. A bankok a jegybanknál az idegen források után, a források meghatározott hányadát nem kamatozó vagy alacsony kamatozású betétként helyezik el. Ez közvetett hatással van a kamatok alakulására is Nyíltpiaci műveletek: A jegybank a piacon

lévő értékpapírok felvásárlásával pénzt hozhat forgalomba, piacra dobásával pedig pénzt vonhat ki. Ezen tevékenységével árfolyam befolyásoló hatást is előidézhet. Valutaárfolyam-politika. Az ország belföldi hivatalos fizetőeszközének külföldi valutákhoz viszonyított árfolyama a külkereskedelmi forgalomra erős befolyást gyakorol (pl. valuta leértékelés) Refinanszírozási politika. Három részterülete van: • Leszámítolási politika: meghatározott feltételek (leszámítolási kamatláb, kockázatvizsgálat) szerint a jegybank váltókat számítol le. • Lombardpolitika: értékpapír elzálogosítása ellenében történő hitelezés. Az értékpapírok körét, a kamatláb nagyságát, a hitel-igénybevételi időtartamot a jegybank határozza meg. • Refinanszírozási kamatláb és kontingensek: a kereskedelmi banki hitelek refinanszírozási kamatának, illetve mennyiségének időszakos szabályozása. A jegybank a nemzeti

pénzpiac őre. Különleges jogai alapján irányítja a pénzpiac valamennyi pénzintézetének tevékenységét. A pénzpiac klasszikus formája a kétszintű Ennek ismérvei: • A legfelső szinten a jegybank áll, melynek irányítása alatt állnak az egyéb pénzintézetek. • A jegybank kizárólag a bankokkal tart kapcsolatot, termelőkkel, kereskedőkkel, magánszemélyekkel nem. • Szervezetileg is elválik a jegybanki számlapénzteremtés mechanizmusától. pénzteremtési mechanizmus a hitelbanki A magyar pénzintézeti rendszer 1985-től fokozatosan vált kétszintűvé, 1987-től a hitelnyújtás, 1990-től a devizagazdálkodás területén is. A magyar jegybank célja a forint vásárlóereje stabilitásának növelése, a belföldi fizetési rendszer működőképességének javítása, a belső-külső pénzügyi egyensúly megteremtése. Az ország jegybankja a Magyar Nemzeti Bank. Az Országgyűlés felé beszámolási kötelezettséggel tartozik A

kormány gazdaságpolitikáját monetáris politikai eszközökkel támogatja. Ezek: refinanszírozás, kötelező jegybanki tartalék, likviditási tartalék, árfolyam-szabályozás, kamatbefolyásolás vagy -meghatározás, nyíltpiaci műveletek. Az MNB vezeti az állam, és a központi költségvetésben önálló fejezetet alkotó központi szervek pénzforgalmi számláit, az ÁPV Rt. pénzforgalmi számláját, más költségvetési szervek számláit, a Társadalombiztosítási Alapok számláit, a pénzintézetek, biztosítók és értékpapír forgalmazók számláit. Az államháztartással finanszírozási kapcsolatot csak a központi költségvetésen keresztül tarthat, erről a tevékenységéről is az Országgyűlésnek tartozik beszámolási kötelezettséggel. Az esetleges hitelezés jegybanki alapkamaton történik. Devizagazdálkodás. A devizagazdálkodás a pénzintézetek külföldi pénznemben végzett tevékenységére vonatkozó jegybanki szabályozást

jelöli. Az MNB a devizagazdálkodás központi szerve. Szabályozza a pénzintézetek külföldi pénznemben végzett tevékenységét, engedélyezi a devizaműveleteket, felveszi, nyújtja és engedélyezi a külföldi hiteleket. A jegybanktörvény az MNB számára kötelező adatszolgáltatást ír elő. Nyilvánosságra hozza a pénzintézeti rendszer működésére, az ország pénzügyi helyzetére vonatkozó összes fontos információt (a titokvédelmi előírásokat figyelembe véve). Az MNB szervezete. Jogi formája Rt, de a cégjegyzékbe nem kell bevezetni Alapszabályát az országgyűlés hagyja jóvá. Tulajdonosa az állam Szervei a következők: • közgyűlés; • jegybank-tanács: a monetáris politika fő irányítója; elnökből, 5 alelnökből és a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök által 3 évre kinevezett tagokból áll; • elnök: a köztársasági elnök nevezi ki a miniszterelnök javaslatára 6 évre; • felügyelő

bizottság: ellenőrző szerv. A fiskális és monetáris politika A gazdaságpolitika az államgazdaságra vonatkozó célkitűzéseit és ezek megvalósításának eszközeit jelenti. Gazdaságpolitika eszközei: • • • magatartásra utasító eszközök: parancsok, tiltások, minimálbér előírása stb. lehet magatartást indukáló (kiváltó) eszközök: törvények, tulajdonviszonyok alakítása stb. magatartást egyeztető eszközök: érdek képviseleti tárgyalások, bértárgyalások stb. A gazdaságpolitika megközelíthető: • • • ágazati szempontból, amikor pl. az egyes kormányok iparpolitikáját, agrárpolitikáját és kereskedelem politikáját vizsgálják vagy • funkcionális szempontból, amikor az oktatás politikáját, egészség politikáját, pénzügypolitikáját vizsgálják. A pénzügypolitika a gazdaságpolitika funkcionális eleme. Jellemzően három alrendszerét különböztetjük meg: 1/ Fiskális politika, Más néven

költségvetési politika, a gazdaságpolitika egyik eszköze, melyet rendszerint az állam gyakorol. Részét képezi az adóztatás, a közkiadások és az államadósság tervezése és kezelése A fiskális gazdaságpolitika alapvető célja, hogy a gazdasági élet ciklikusságának (fellendülés, recesszió) hatásait bizonyos keretek közé szorítsa. További célok közé tartozik a munkanélküliség megfelelő szinten tartása, válság esetén pótlólagos keresletgenerálása a kiesett kereslet helyére. Eszközei: Recesszióban: adók csökkentése, újabb állami Fellendülés esetén: adók emelése, közkiadások csökkentése. projektek indítása. Más csoportosításban léteznek automatikus szabályozó eszközök (progresszív adózás, munkanélküli segélyek), valamint diszkrecionális eszközök (eseti beavatkozások, közmunka, adókulcsok változtatás). 2/ Devizapolitika Olyan országokban van, ahol a devizagazdálkodás kötött jellegű. Lényege a

nemzetközi fizetési mérleg egyensúlyba hozása. Részei a valutaárfolyam politika, a nemzetközi hitelpolitika, a nemzetközi pénzforgalmi politika és a tartalékpolitika. 3/ Monetáris politika A gazdaságpolitika egyik típusa, amely a gazdaságban forgó pénzmennyiség mértékével próbálja meg befolyásolni a gazdasági folyamatokat. A monetáris politikát a jegybankok gyakorolják. Két altípust lehet elkülöníteni: · expanzív monetáris politika: növelik a forgalomban lévő pénz mennyiségét. · restriktív monetáris politika: csökkentik a forgalomban lévő pénz mennyiségét. Eszközei: • • • Kötelező tartalékráta: növelése esetében a bankoknak több pénzt kell a jegybanknál tartani, ami csökkenti a kereskedelmi bankok pénzteremtési képességét és így közvetetten a forgalomban levő pénz mennyiségét is. o Csökkentése esetén a kereskedelmi bankok több pénzt tudnak teremteni, ezzel közvetetten növekszik a pénz

mennyisége is. Fontos megjegyezni, hogy ez egy közvetett eszköz, így a hatása bizonytalan, függ a kereskedelmi bankoktól is. Refinanszírozási politika: a kereskedelmi bankok csak jegybanki forrás mellett adhatnak hitelt, ennek következtében ha a jegybank növeli a hitelkeretet, akkor a bankok több pénzt tudnak hitelbe adni. Fordított esetben pedig a jegybank csökkenti a hitelkeretet és kevesebb pénzt tudnak a kereskedelmi bankok kihelyezni. Kamatláb politika: a refinanszírozási hitelek kamatlábának változtatásával változtatható meg a pénzkereslet mértéke. Ha a jegybank emeli a kamatlábakat, akkor a kereskedelmi bankok is emelni fogják kamataikat, amely következtében csökken a gazdálkodó egységek pénzigénye. Ha csökken a kamatláb, akkor a hitelintézetek is csökkentik a kamatokat és növekszik a pénz iránti igény, majd a pénzmennyiség is. E politikát számos külső tényező is befolyásolja, amely következtében hatása nehezen

megjósolható. • Nyílt piaci műveletek: a jegybank maga vásárol vagy ad el értékpapírokat, ezzel vagy jegybankpénzt visz forgalomba, vagy pedig jegybankpénzt von ki. Hatását tekintve megbízhatónak mondható, direkt eszköz. Emellett rugalmas is, egy napon belül ellenkező irányú műveletek is elvégezhetőek. Fontos megjegyezni, hogy a jegybank számára sem áll rendelkezésre korlátlan mennyiségű értékpapír, vagy pénz. A pénzügyi intézmények szolgáltatásokat. jellemzői és az általuk végzett pénzügyi Bank Jogot szerezhet minden pénzügyi szolgáltatás végzésére. Üzletszerűen foglalkozik betétgyűjtéssel, saját tőkét meghaladó mértékű pénzeszköz elfogadásával, és pénzforgalmi szolgáltatások nyújtásával. Szakosított hitelintézet Csak a rá vonatkozó, törvényben előírt pénzügyi szolgáltatásokat végezheti. Pl jelzálog-hitelintézet Szövetkezeti hitelintézet Alapvetően a helyi lakosság, illetve a

kisvállalkozások részére nyújt egyszerűbb pénzügyi szolgáltatást. Ide tartozik a takarékszövetkezet és a hitelszövetkezet. Pénzügyi vállalkozás Az alábbiak kivételével minden más pénzügyi szolgáltatást végezhet: • • • betétgyűjtés visszafizetendő pénzeszköz elfogadása pénzforgalmi szolgáltatás Biztosítóintézetek Az Országos Betétbiztosítási Alapot a betétesek kiemelt védelmére, biztonságuk fokozásának érdekében hozták létre. Feladata: • • a betétek befagyását megelőző intézkedések meghozatala a tagbankok fizetésképtelensége esetén a betétesek kártalanítása. Pénzügyi szolgáltatások A pénzügyi intézmények által forintban, devizában, valutában üzletszerűen végzett tevékenység. Betétgyűjtés A hitelintézetek betétgyűjtéssel idegen tőkéhez jutnak. A betétes a pénzét ideiglenesen a hitelintézet rendelkezésére bocsátja. A hitelintézet a betét után kamatot fizet, és köteles a

betét összegét visszafizetni. Pénzkölcsön nyújtása A hitelező pénzösszeget bocsát a hitelfelvevő rendelkezésére, aki köteles a hitelt a kikötött kamattal együtt visszafizetni. Pénzügyi lízing A lízingbeadó ingó vagy ingatlan dolog tulajdonjogát a lízingbevevő megbízásával abból a célból szerzi meg, hogy azt a lízingbevevő határozott idejű használatába adja. Pénzforgalmi szolgáltatás A hitelintézet ügyfelének pénzforgalmi számlát nyit és vezet, teljesíti fizetési megbízásait, lebonyolítja fizetési forgalmát. Készpénz-helyettesítő fizetési eszközök: Jellemzően elektronikus fizetési eszközök. Kezesség, garancia Harmadik személy által nyújtott biztosíték. Pénzügyi szolgáltatások közvetítése Célja a hitelintézet betétszerzési, pénzkölcsönző, és egyéb szolgáltató tevékenységének elősegítése. Letéti szolgáltatás A hitelintézet ügyfelétől pénzösszeget vesz át azzal, hogy ügyfele

megbízása alapján elkülönített számlán helyezi el és tartja ügyfele rendelkezésére. Széfszolgáltatás A hitelintézet arra kötelezi magát, hogy ügyfelének állandóan őrzött helyiségben értékek elhelyezésére szolgáló szekrényt bocsát rendelkezésére. Kiegészítő pénzügyi szolgáltatások Pénzügyi intézmények által forintban, devizában, valutában üzletszerűen végzett tevékenység. Pénzváltás Külföldi fizetőeszköz adásvétele belföldi fizetőeszköz ellenében, és külföldi fizetőeszközök adásvétele külföldi fizetőeszköz ellenében. Elszámolás-forgalmi ügylet Elektronikus elszámolási rendszerek működtetése. Pénzfeldolgozás A bankjegyek és pénzérmék tételes megszámlálása, valódiságuk és forgalomképességük ellenőrzése, az újra forgalomba hozható tételek kialakítása. Pénzügyi ügynöki tevékenység A bankközi piac résztvevői között forintügyletek, deviza-hitel ügyletek,

devizabetét-ügyletek, devizák adásvételének közvetítése. A nem monetáris közvetítők és feladataik (biztosítók, nyugdíjpénztárak) Nem bankszerű intézmények, tehát nem nyújthatnak hiteleket, nem teremtethetnek pénzt. Tőkefelhalmozó, s azt befektető tevékenységgel foglalkoznak, szolgáltatásaikat nyújtják egyaránt az államnak, a vállalkozásoknak és a háztartásoknak is. Biztosítók A biztosítók biztosítási díj megfizettetésével pénzügyi alapokat képez és kezel a vállalt kötelezettségei teljesítésére. A pénztárak gyűjtőfogalom alá tartoznak azok a pénzügyi alapok, amelyeknek célja időskori megélhetés, nyugdíj biztosítása, illetve egészségmegőrzés, gyógyítás céljából való előtakarékoskodás. Nyugdíjpénztár: A nyugdíjpénztárak két formája a magánnyugdíjpénztár és az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár. • 2010. november 3-ával megszűnt a kötelező magánnyugdíjpénztári tagság

Az a munkavállaló, aki korábban magánnyugdjípénztári tag volt, 2011. január 31-ig nyilatkozhatott, hogy a magánnyugdíjpénztár tagja marad, vagy nyilatkozat hiányában pénztártagsága a törvény erejénél fogva megszűnik, és ezzel visszalép a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe. A magánnyugdíjpénztári változások nem érintik az önkéntes nyugdíjpénztári rendszert, az önkéntes nyugdíjpénztárak továbbra is az eddig megszokott formában folytatják tevékenységüket. Önkéntes egészségpénztárak Az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítás elsődleges célja a nyugdíjas évek anyagi biztonsága, és az életszínvonal emelése. A nyugdíjkorhatár elérését követően a nyugdíjpénztári megtakarítás adómentesen hozzáférhető. Ezt követően Ön az eltelt várakozási idő hosszától függetlenül jogosulttá válik a nyugdíjszolgáltatásra. Érdemes már az első munkahely megszerzésekor önkéntes nyugdíjpénztári

tagságot létesíteni, erre már 16 éves kortól lehetőség van. Az egyéni befizetések után 20%-os, évi maximum 150 ezer Ft-os adókedvezményt igényelhet. Ezt az összeget a pénztártag egyéni számláján írják jóvá. Az adókedvezmény maximális kihasználásához éves szinten 750.000 Ft-os befizetés szükséges Az önkéntes nyugdíjpénztár előnye a többi megtakarítási formával szemben, hogy ehhez a munkáltató is hozzájárulhat a tagdíj részleges vagy teljes átvállalásával. A betétvédelmi szabályok A betétbiztosítás célja: Előmozdítani a bankok stabilitását és a bankrendszer fejlődését, valamint bankcsődök esetén a kisbetétesek védelmével elősegíteni a társadalmi igazságosság érvényesülését. Két rendszere: • • implicit, intézményesített betétbiztosítási rendszer. Alapvető eltérések a két rendszer között: Paraméter Implicit betétbiztosítás A betétek védelmét Nincs meghatározó pontos

szabályok és eljárások Betétbiztosítási rendszerek Van Kötelezettség a Nincs törvényi kötelezettség; az állam betétesek védelmére saját belátása szerint dönt Törvényi kötelezettség a betétesek védelmére egy bizonyos értékhatárig; a biztosító lehet jogosult arra, hogy saját belátása szerint a nem biztosított betéteket is védje A betéteseknek Nullától a teljes Korlátozott védelemtől a teljes védelemig nyújtott védelem betétösszegig terjedhet terjedhet. terjedelme Ex ante finanszírozás Nincs Jellemzően a bankok, díjfizetéssel; a kormány rendelkezésre bocsáthatja az induló tőke egy részét és esetleg rendszeres befizetést is vállal. Finanszírozás bankcsőd esetén Az állam Az alapból; a hiányt a bankokra kivetett rendkívüli befizetési kötelezettséggel vagy pótlólagos állami tőkehozzájárulással fedezik. Implicit betétbiztosítási rendszerek Implicit betétbiztosítási rendszerben (Ibr) a

betéttulajdonosok állami védelméről a kormány szabadon, saját belátása szerint dönt. A betéttulajdonosok védelmét általában az állami költségvetésből vagy a jegybankon keresztül finanszírozzák. A kormány háromféle módon gondoskodhat a betétesek védelméről: • • • Ha egy fizetésképtelenné vált bankot bezárnak, a kormány közvetlen kifizetéseket eszközölhet a betéteseknek, vagy eljárhat annak érdekében, hogy egy másik bank átvegye a bezárt pénzintézet betétállományát. A kormány kezdeményezheti és anyagilag támogathatja a fizetési zavarba került bank beolvadását egy másik bankba. Ezzel megelőzheti a bank nyílt csődjét, ami által gyakorlatilag megoldotta a betétesek védelmét. A kormány megakadályozhatja a csődöt a bank szanálásával. Egyik lehetséges módja, hogy az állam könyv szerinti értéken megvásárolja a csődbe jutott bank kétes eszközeit vagy azok egy részét. Másik alternatív formája a

közvetlen tőkeemelés, ami fedezetet teremt a portfólió kitisztítására. Mindkét konstrukcióban az állam meghatározó részvényessé válik, azaz tulajdonképpen államosítja a bankot. Intézményesített betétbiztosítási rendszerek Az intézményesített betétbiztosítási rendszer (Bbr) általában betétbiztosítási törvény elfogadásával jön létre, a törvény meghatározza a rendszer működésének szabályait és eljárásait. A betétbiztosítási rendszerek finanszírozása sokféle módon oldható meg. A legelfogadottabb és legelterjedtebb módja egy olyan alap létrehozása, amelyet a tagbankok rendszeres díjbefizetéseiből töltenek fel. Az állam gyakran induló tőkével járul hozzá az alap létrehozásához, így segítve az alap iránti bizalom megteremtését. A korlátozott fedezet rendszere elsősorban a csődbe jutott bankok kisbetéteseinek a védelmét szolgálja. Ebben a rendszerben a betétszámlákat csak egy meghatározott

értékhatárig részesítik biztosítási védelemben. A 100 %-os fedezeti rendszer: A másik véglet. Ebben a rendszerben minden betétszámla maradéktalanul, azaz teljes összegében biztosított. A diszkrecionális fedezeti rendszer: A korlátozott és a 100 %-os biztosítás közötti átmenetet jelenti. Ebben a rendszerben a biztosító jogosult arra, hogy különleges körülmények között kiterjessze a biztosítást a nem biztosított betétekre is úgy, hogy egy vételi vagy átvállalási tranzakcióval megoldja a válsághelyzetet, vagy intézkedik egy pénzügyileg támogatott fúzióról vagy szanálásról a válság megakadályozására. Az Országos Betétbiztosítási Alap működésének jellemzői: A betétesek védelmét szolgálja, minden hitelintézet köteles csatlakozni Feladata: • • a betétek befagyását megelőző intézkedések a betétek befagyása estén bizonyos értékhatárig a betétesek kártalanítása (hitelintézeti csőd esetén

jelenleg betétesenként és hitelintézetenként 1 millió ft) Az OBA jogi személy. Sem vagyona, sem jövedelmei után semmilyen adó vagy illeték megfizetésére nem kötelezhető, pénzeszközei nem vonhatók el, saját tőkéje nem osztható fel. Irányító szerve az igazgató tanács, amelynek tagjai a Pü.minisztérium közigazgatási államtitkára, az MNB alelnöke, az Állami Pénz és Tőkepiaci Felügyelet elnöke a hitelintézetek által kijelölt 2 személy és az alap ügyvezető igazgatója. Az OBA forrásai: csatlakozási díj, a hitelintézetek befizetései, a felügyeleti bírságok 80%, kölcsön és egyéb bevétel