Történelem | Középiskola » Fábián Zoltán - Történelem 12. osztály

Alapadatok

Év, oldalszám:2000, 30 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:3579

Feltöltve:2004. június 09.

Méret:321 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

11111 Lotangana 2011. április 13.
  Nagyon kidolgozott tananyag.

Tartalmi kivonat

3. Az első világháború (1914-1920) A világháború: Az európai birodalmak két szövetségi rendszerbe tömörültek. Az 1882-ben kötött hármas szövetség Németországot, a Monarchiát, és Olaszországot foglalta magában. Az 1893-ban kötött francia-orosz szövetséget kiegészítette az 1904-ben kötött francia-angol egyezmény (Entente Cordiale - ANTANT), és betetőzte az 1907-ben kötött angol-orosz szerződés. A katonai tömbök között helyi háborúk is kialakultak: olasz-török háború (1911), az első és a második balkáni háború (191213). A szarajevói merénylet: A Balkán-háborúk következtében elégedetlenség vált jellemzővé a Monarchia által 1908-ban bekebelezett BoszniaHercegovinában. A helyzetet a bécsi kormány azzal akarta javítani, hogy az 1914 júniusi hadgyakorlatot Boszniában rendezi meg. Erre a helyi nacionalisták („Ifjú Bosznia”, „Egyesülés vagy halál”) merényletet készítettek elő 1914 Június 28-án egy szerb

merénylő (Gavrilo Princip) pisztolylövésekkel megölte Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét. Lesz-e háború: Tisza István gróf tisztában volt azzal, hogy a magyar-román határ sebezhetősége, és a Monarchia felkészületlensége miatt nem érdemes még háborút kezdeményezni. Ferenc József II Vilmos német császárhoz fordult tanácsért, aki lényegében így válaszolt: most, vagy soha. Berlin álláspontja azért változott meg ilyen hirtelen, mivel Helmuth von Moltke vezérkari főnök szerint az 1914-es időszak Németország számára a legkedvezőbb, és az idő múlásával egyre rosszabb lesz. Moltke Alfred von Schlieffennek a tervei alapján úgy képzelte, hogy a német haderő villámháborúban, pár hét alatt legyőzi Franciaországot, a Monarchia feltartóztatja Oroszországot és Szerbiát, ezt követően pedig a németekkel közösen befejezik a háborút. A Monarchia hadüzenete: A németek biztosították Tisza Istvánt, hogy Románia

sakkban tartására szövetséget kötnek Bulgáriával. A Szerbia elleni katonai akció szükségessége egységes állásponttá vált. A Monarchia július 23-án 48 órás határidejű jegyzéket küldött a szerb kormánynak, amely az országot sértő követeléseket is tartalmazott. A szerbek elutasították a jegyzéket, ezért a Monarchia 1914. Július 28-án hadat üzent Szerbiának, s megkísérelte annak gyors lerohanását A világ hadba lép: Olaszország, Románia, Bulgária és az USA semleges maradt, Japán pedig csak a távol-keleti német érdekeltséget akarta megszerezni. Augusztus 1-jén Németország hadat üzent Oroszországnak, 3-án pedig Franciaországnak. Ezzel egy időben követelte a semleges belga kormánytól a német csapatok belgiumi állomásozását. Az elutasító válasz miatt Németország megtámadta Belgiumot, amire Anglia küldött ultimátumot a német kormánynak. Mivel nem kapott választ, aug 4-én hadat üzent Németországnak. Aug 5-én a

Monarchia üzent hadat Oroszországnak, 6-n pedig Szerbia Németországnak 12-én Franciaország és Anglia a Monarchiának, 23-án pedig Japán Németországnak. Törökország aug. 2-án szövetséget kötött Németországgal, 5-én elzárta a Fekete-tengert, majd a központi hatalmak oldalán belépett a háborúba. A háború kezdetekor a hadviselő felek mintegy 20 millió katonával rendelkeztek. A nyár folyamán mozgósított katonákat MO-on is azzal bíztatták, hogy mire a falevelek lehullanak, már otthon is lesznek. Ki miért száll be a háborúba? Németország gyarmatok, Anglia meggyengítése Monarchia Balkán birtoklása Anglia hatalom megőrzése, Németország meggyengítése Franciaország Elzász-Lotaringia visszaszerzése, hatalmának visszaállítása Oroszország Balkán megszerzése Erőviszonyok: A német koalíció előnye, hogy földrajzilag egységes terület, így az utánpótlás megoldható. Hátránya viszont, hogy bekeríthető, így többfrontos

háborúra kerülhet sor. Németország hadipara, és hadserege a legfejlettebb, legfelkészültebb Az ANTANT népessége kétszerese, de hadereje nem olyan komoly, mint Németországé. A nyugati front (merev front): A német hadvezetés aug. 4-én támadást indított Belgiumon keresztül Párizs ellen Szeptember 3-án elérték a Marne folyót, azonban a franciák megállásra kényszeríttették őket (Marne-i csata, szept. 5-10), és állóháború bontakozott ki; mindkét fél beásta magát. Ezzel összeomlott mindkét fél villámháborús terve 2 / 1.oldal A keleti front: A franciák elleni német támadás elakadásában fontos szerepe volt a vártnál gyorsabb orosz mozgósításnak. A 8 Német hadsereg Paul von Hindenberg vezetésével Tannenbergnél megsemmisítette a 2. Orosz hadsereget (aug 28-30), majd az 1. Orosz hadsereg ellen fordult, és a Mazuri-tavaknál csapást mért rá (szept 6-15) Galíciában az osztrák-magyar haderő feltartóztatta az orosz

előretörést, de az oroszok Przemysl váránál bekerítette 120E magyar katonát, és megadásra kényszeríttették őket. A balkáni fronton a Monarchia és Szerbia között állóháború alakult ki. A törökök hadba lépése a központi hatalmak oldalán újabb front megnyitására kényszeríttette az oroszokat a Kaukázusban. Versenyfutás a tengerhez: 1914 őszén a nyugati fronton megkezdődött a versenyfutás a tengerhez, majd ennek kudarca után itt is állóháború alakult ki. Vereséget szenvedett a német flotta is (Helgoland-szigetek, nov 1), s Anglia tengeri blokád alá vette Németországot A haditervek összeomlása: A háború első évében összeomlott valamennyi támadásra épített haditerv. Ennek oka, hogy a legtöbb vezérkar a tűzerő növekedésétől a támadás hatékonyabbá válását várta. De épp fordítva történt: a beásott gyorstüzelő ágyúkkal a védelem erősödött meg. Ezek ellen a gyalogság és a lovasság hatástalan volt

Éppen ezért a győzelem csak az ellenfél erőinek felmorzsolása után volt lehetséges. A felőrlő küzdelmek: Az 1915-16-os háborús évek az ellenség felőrlésének jegyében teltek. A 11 Német, és a 4 Magyar-osztrák sereg Gorlicénél áttörte a frontot, és elfoglalta a lengyel területeket, továbbá a Baltikum jelentős részét. 1915 májusában Olaszország belépett a háborúba az antant oldalán, ugyanis neki ígérték Dél-Tirolt, Triesztet, az Isztriai-félszigetet, valamint Dalmáciát és Albánia egy részét. Az osztrák-magyar haderő az olasz támadást az Isonzomenti harcokban megállította A mintegy 600 km-es isonzói front Doberdo nevű karsztfennsíkján az osztrák-magyar hadsereg két és fél év alatt a túlerőben levő olasz hadsereg 12 támadását verte vissza. 1915 szeptemberében Bulgária a központi hatalmak oldalán belépett a háborúba, s a Monarchiával közösen elfoglalták Szerbiát, Montenegrót és Albániát. Az összeomlott

szerb sereg maradványait az antant Korfu szigetére menekítette A szerbek megsegítésére Görögország beleegyezésére francia és brit csapatok szálltak partra Szalonikiben, s fontos támaszpontot hoztak létre. A nyugati fronton most először vetették be a harci gázt A verduni vérszivattyú: A keleti és a balkáni frontokon aratott győzelmek után a német vezérkar úgy vélekedett, hogy Oroszország egy ideig nem tudja összeszedni magát a keleti fronton. Ezért a német haderő a nyugati frontra vonult 1916 Febr 21-én a németek ostrom alá vették Verdun erődjét, arra számítva, hogy sikerül gyorsan elfoglalniuk. Majd az erőd visszaszerzésére indított ellentámadások során felőrlik az antant erőit. A terv azonban nem sikerült Közel 1 millió katona halt meg Kb 550 ezer francia, és 450 ezer német. Az antant összehangolt támadása 1916 nyarán: Az orosz haderő váratlanul újabb támadásba lendült, és áttörte az osztrák-magyar frontot.

Románia csatlakozott az antanthoz, és betört Erdélybe, mivel Erdélyt ígérték nekik, ha belépnek. (bukaresti titkos szerződés) A brit erők támadást indítottak a Somme folyónál, s itt vetettek be először páncélosokat. A gépek csatájában 1 millió katona halt meg, de mindez nem változtatta meg a hadi helyzetet. A német haderő kivédte a támadást, és a keleti fronton megállította az orosz előretörést. Kiverték a románokat Erdélyből, és elfoglalták Bukarestet A központi hatalmak azonban erre az időre kimerültek. 1916 novemberében meghalt Ferenc József. Utódja, IV Károly kétszer is békét ajánlott, de a felek magas követelményei miatt a békekötés nem jöhetett létre. Az USA hadba lép: A német hadvezetés az antant tengeren történő utánpótlásának megakadályozása érdekében 1917 elején korlátlan tengeralattjáró háborút indított, amelynek elsősorban az USA hajói estek áldozatul. (Ilyen hajó volt a Luisitania)

Válaszként Amerika hadba lépett az antant oldalán. Mindez egyértelművé tette az antant erőfölényét A központi hatalmaknak azonban reményt adott az orosz forradalom következtében előállt új helyzet. Úgy látszott, ha Oroszország kiesik, a nyugatra összpontosított erőkkel még az amerikaiak felfejlődése előtt ki lehet csikarni a győzelmet. Miért világháború a világháború? A győzelem feltételei: fontos a sok ember, a biztos háttér (nyersanyag), utánpótlás. A szállítás vasúton történik, így gyorsabb az utánpótlás. Új fegyverek: harci gázok, repülőgépek, tankok, ismétlőfegyverek, léghajók, tengeralattjárók Az 1917. Évi februári orosz forradalom A forradalom győzelme: 1917 elejére az orosz társadalom a kimerültség és az éhínség hatására sztrájkokat kezdeményezett. Először 1917 Január 22-én a péterváriak kezdtek sztrájkba, ami átterjedt vidékre is. Március 10-re általánossá vált a sztrájk a

fővárosban. A cár parancsot adott a lázadás letörésére, de a katonák és a parancsnokok nem voltak hajlandók a tömegre lőni. A hadsereg átállásával megpecsételődött a régi rend sorsa: 1917. Március 12-én (a pravoszláv naptár szerint február 27én) győzött a polgári demokratikus forradalom Március 12-én megalakult Szentpétervárott a Munkásküldöttek Szovjetjeinek Ideiglenes Végrehajtó Bizottsága, s este megnyílt a Pétervári Szovjet (Pétervári tanács) első ülése. A küldöttek többsége mensevik (szociáldemokrata) és eszer (parasztpárti) volt. A Pétervári Szovjet elnökévé a mensevik Nyikolaj Csheidzét, egyik helyettesévé pedig az eszer Alekszandr Kerenszkijt választották meg. A régi Állami Duma (parlament) volt polgári képviselői megalakították a Duma Ideiglenes Bizottságát, Csheidzével és Kerenszkijjel köreikben. A februári forradalom győzelmének napjaiban a tényleges hatalom a Pétervári Szovjet kezében volt.

A Pétervári Szovjet úgy határozott, hozzájárul ahhoz, hogy az eszer Kerenszkij elvállalja a kormány igazságügyi tárcáját. Az Ideiglenes Forradalmi kormány: Március 15-én lemondott II. Miklós cár, miután kinevezte az Ideiglenes Kormány elnökévé Georgij Lvov herceget A miniszterek elsősorban a kadetok (alkotmányos demokraták) és az oktrobisták (alkotmányos monarchisták) soraiból kerültek ki. A kadet párt vezére, Pável Miljukov lett a külügyminiszter, Alekszandr Gucskov, az oktrobisták vezére pedig a hadügyminiszter. A nagykoalíció: Május elején újjáalakult a kormány, miután a mensevikek és az eszerek úgy döntöttek, hogy a forradalom megvédése érdekében vállalniuk kell a kormányzati felelősséget is. A tíz polgári és hat szovjet miniszterből alakult kormány a nagykoalícióra támaszkodott, aminek következtében megszűnt a kettős hatalom lehetősége. Szükség lett volna az Alkotmányozó Gyűlés összehívására, a

béke és föld kérdése miatt, de ez nem történt meg, a bolsevik propaganda következtében. A bolsevik taktika: A bolsevik (kommunista) párt vezérének, Vlagyimir Iljics Leninnek az elképzelései alapján napirendre tűzte a szocialista forradalom előkészítését. Ezért hirdette meg Lenin áprilisi téziseiben, hogy semmi támogatást az Ideiglenes Kormánynak, és minden hatalmat a szovjeteknek. Mindezek hatására a nélkülöző tömegek június közepén tüntetésekbe kezdtek. A bolsevikok azonnal a megmozdulások élére álltak, és összehangolt tüntetést hirdették. A mensevikek és az eszerek azonban az éppen ülésező első oroszországi szovjetkongresszus elé vitték az ügyet, amely betiltotta a tüntetést. Az első szovjetkongresszus: 1917. június 16-tól július 7-ig ülésezett Petrográdon az első szovjetkongresszus A megválasztott több mint ezer küldöttnek mindössze egytizede volt bolsevik. Miután a bolsevikok elálltak a tüntetéstől, a

mensevik és az eszer párt hirdetett tüntetést július 1-jére. „Bizalmat az Ideiglenes Kormánynak!” jelszóval Erre a bolsevikok is felhívták tömegeiket, s az utcán a „Le a háborúval” , „Le a tíz kapitalista rendszerrel” , „Minden hatalmat a szovjeteknek!” jelszavakkal tüntetők győzedelmeskedtek. A júliusi válság: Az orosz hadsereg 300E katonával támadást indított Tarnopolnál, s ez csúfos kudarcba fulladt. Mindez újabb válságot robbantott ki: három kadet miniszter lemondott. Ugyanakkor a bolsevik katonák egy csoportja elhatározta, hogy fegyverrel kényszeríti lemondásra a kormányt. A július 16-ra tervezett akció helyett másnapra békés felvonulást hirdettek, de azzal a felszólítással, hogy a résztvevők önvédelmi célokból vigyenek magukkal fegyvert. A tüntetők követelték, hogy a szovjetek vegyék kezükbe a hatalmat, és döntsék meg a kormányt. Ezt a mensevikek és az eszerek visszautasították A lövöldözésnek a

kormány vetett véget, majd ostromállapotot hirdetett. Megkezdődött a bolsevikok letartóztatása és a civilek lefegyverzése. Lenin elmenekült Pétervárról A válság miatt távozott Lvov herceg, s július 30-án Kerenszkij lépett a helyébe. Az új miniszterelnök eszer-mensevik kormányt alakított, majd rövidesen helyreállította a koalíciót. Az alkotmányos monarchisták azonban kihagyta a kormányból, így az balra tolódott. Támad a jobboldal: Kerenszkij azt hitte, hogy az általa kinevezett Kornyilov tábornok jó eszköz lesz a kezében a törvényes rend helyreállítására, de a tábornok a kormány megdöntését tervezte. Kerenszkij megszervezte az Állami Tanácskozást (Moszkva, aug. 25) Kornyilov pedig Pétervárra küldte csapatait, és ultimátumban követelte az Ideiglenes Kormány lemondását. Kerenszkij mindenkit felszólított a Kornyilov elleni harcra, így sikerült leverni a katonai lázadást A kadet párti miniszterek azonban az általuk

túl keménynek ítélt fellépés miatt kiléptek a kormányból. 2 / 1 2 / 2 Kísérlet a demokrácia intézményes biztosítására: Az eszerek Kerenszkij vezetésével öttagú direktóriumot állítottak fel, mely felszólított minden demokratikus szervezetet, hogy küldjön képviselőket a megalakítandó Oroszországi Demokratikus Tanácsba. A szept. 27-én kezdődő tanácskozáson 1500 képviselő jelent meg, de közülük csak 136 volt bolsevik A tanácskozás elutasította a kadetokkal való együttműködést, akik a Kornyilov lázadás idején cserbenhagyták a kormányt. Kerenszkij ragaszkodott a nagykoalíció fenntartásához, s a polgári politikusokat szakértőként vette be az új kormányba. A kormánynak szüksége volt parlamenti támaszra, ezért a Demokratikus Tanács egy 555 tagból álló testületet választott, az ún. előparlamentet Oroszországot még szept. 14-én köztársasággá nyilvánították Erősödnek a bolsevikok: Mivel az Ideiglenes

Kormány nem tudott úrrá lenni a válságon, nőtt az elégedetlenség, erősödtek a bolsevikok. A Pétervári Szovjet ülésén sikerült elfogadtatniuk az általuk kidolgozott programot. Ebben követelték a demokratikus köztársaság kikiáltását, a munkásellenőrzés bevezetését és a háború azonnali befejezését. A bolsevikok győzelmével végződött szavazás után a szovjet mensevik elnöke, Csheidze lemondott, s helyébe a kommunista Lev Trockijt választották elnökké. Rövidesen a moszkvai szovjet is a bolsevikok kezébe került 5. A bolsevik hatalomátvétel A fegyveres felkelés előkészületei: A bolsevik vezetés 1917 szeptemberében elfogadta a fegyveres felkelés tervét. Lenin fontos szerepet szánt a november elejére már meghirdetett második szovjetkongresszusnak, ezért annak megnyitásához időzítette a felkelést. Ezért a szovjetek országos vezetése nov. 2-ről 7-re halasztotta a szovjetkongresszus megnyitását A bolsevik államcsíny:

Az Ideiglenes Kormány tehetetlennek bizonyult az államcsínnyel szemben, amely november 6-án vette kezdetét. A kommunisták fegyveres alakulatai sorra elfoglalták a legfontosabb középületeket, s amikor Szmolnijban megkezdte tanácskozását a második szovjetkongresszus, már az Ideiglenes Kormány székhelye, a Téli Palota is jórészt a bolsevikok kezében volt. A 670 kongresszusi küldött közül 390 volt bolsevik. A mensevik és eszer küldöttek követelték a harc beszüntetését Miután ezt a bolsevikok visszautasították, a mensevikek elhagyták a kongresszust. A bolsevikok elfogadták a hatalomról szóló dekrétumot, azaz, hogy a szovjetkongresszus veszi kezébe a hatalmat. November 8-án fogadta el a második szovjetkongresszus a békéről és a földről szóló határozatokat. A demokrácia utóvédharca: A bolsevikok törvényesítették a bolsevik kormányt, amelyet Népbiztosok Tanácsának neveztek, s elnöke Lenin lett. A mensevikek és az eszerek

létrehozták a Hon –és Forradalommentő Bizottságot. Zinovjev, Kamenyev és Gorkij ekkor fordult szembe Leninnel és a bolsevikokkal. A bolsevikok létrehozták az Oroszországi Rendkívüli Bizottságot, közismert nevén a Csekát, a hírhedtté vált politikai rendőrséget. Minden demokratikus párt közös követelése volt az Alkotmányozó Gyűlés összehívása. A Népbiztosok Tanácsa november végére kiírta a választásokat, 1918. Január 18-ra pedig összehívta az Alkotmányozó Gyűlést Az Alkotmányozó Gyűlés és szétkergetése: A választásokon az eszerek és a mensevikek 62%-ot, a bolsevikok 25%-ot, a kadetok pedig 13%-ot kaptak. Demokratikus viszonyok között a bolsevik kormánynak le kellett volna mondania, de épp ellenkezőleg történt: Lenin nyilatkozatot terjesztett az Alkotmányozó Gyűlés elé, amely ki akarta mondani, hogy az Alkotmányozó Gyűlés támogatja a szovjethatalmat. Ezt a javaslatot visszautasították, ezért a bolsevikok a

megnyitó másnapján, január 19-én feloszlatták, vagyis szétkergették az Alkotmányozó Gyűlést. A breszt-litovszki béke: A bolsevikok véget akartak vetni a háborúnak. 1917 december elején fegyverszünetet kötöttek a központi hatalmakkal, december 22-én pedig Trockij vezetésével megkezdték Breszt-Litovszkban a béketárgyalásokat. Ez heves viták után megszakadt, mire a németek elfoglalták Észtországot, és Petrográd felé közeledtek. A bolsevik kormány újra fegyverszünetet kért, és 1918. Márc 3-án aláírta a békét, melyben Oroszország lemondott a Baltikumról, Belorussziáról és Ukrajna egy részéről. A gazdaság átalakítása: A hatalomátvétel után a bolsevikok megkezdték a gazdaság átalakítását. Törvényt hoztak, a termelés és a termékelosztás munkásellenőrzéséről. Államosították a magánbankokat, elkobozták a részvénytőkét, és semmissé nyilvánították az előző kormányok által felvett kölcsönöket.

Államosították a külkereskedelmet, és minden magánüzemet Mindez a központi irányítás megnövekedéséhez, majd pártállami diktatúrához vezetett, mely lehetetlenné tette a gazdaság és a társadalom fejlődését. A polgárháború kezdete, és a külföldi beavatkozás: 1918 tavaszán kezdetét vette a polgárháború, és a külső katonai beavatkozás. A mensevikek és az eszerek fegyvert ragadtak Pétervárott. Ezt követően brit csapatok szálltak partra Murmanszkban, az ottani szovjet beleegyezésével Áprilisban a japánok elfoglalták Vlagyivosztokot, májusban pedig a németek szerezték meg a Kaukázus egy részét. A Népbiztosok Tanácsa engedélyezte, hogy a Monarchia haderejének foglyul ejtett csehszlovák katonái Szibérián át Franciaországba menjenek. Útközben a katonák fellázadtak, és csatlakoztak hozzájuk orosz tisztek és kozákok A 60 ezres jól felfegyverzett sereg szembefordult a bolsevik hatalommal, s elfoglalta Szibéria egy

részét. A proletárhatalom államgépezete: A Népbiztosok Tanácsa Pétervárról Moszkvába tette át székhelyét. Ide hívták össze 1918 júliusára a szovjetek ötödik kongresszusát, amelynek az volt a feladata, hogy a polgárinak nevezett államgépezet helyébe megalkossa a proletárhatalom szerveit. A bolsevik többségű kongresszus saját magát nyilvánította legfőbb hatalmi szervvé, s elfogadta az első szovjet alkotmányt. Ennek értelmében a kongresszus évente kétszer ülésezett Jogkörét a két ülésszak között a Központi Végrehajtó Bizottság gyakorolta, s ez nevezte ki a Népbiztosok Tanácsát és annak elnökét. A kongresszus kisebbségben lévő eszer képviselői követelték, hogy a kongresszus fejezze ki bizalmatlanságát a Népbiztosok Tanácsa iránt. Ennek elutasítása után felkelést szerveztek Moszkvában (július 6), melynek során két szélsőségesük meggyilkolta a német követet, akiről úgy tudták, hogy pénzzel

támogatja a bolsevikokat. Aug 30-án az eszer Dora Kaplan merényletet követett el Lenin ellen, aki súlyosan megsérült. 2 / 1 2 / 2 Vörösök és fehérek: 1918 nyarán fellángolt az elégedetlenség. Növekedett a külföldi beavatkozás: brit csapatok foglalták el Arhangelszk, Baku és Ashabad városokat, Odesszában pedig francia-görög csapatok szálltak partra. A bolsevikok ellenfelei három irányból indították el támadásukat. Alekszandr Kolcsak tengernagy Omszkban megdöntötte az eszer-mensevik kormányt, majd a bolsevik Moszkva ellen vonult. Ezzel egy időben a Baltikumból és délről is támadásba lendültek a fehérek 1918 végén Németország világháborús vereségével megszűnt a német haderő oroszországi jelenléte, 1919 elején pedig az antant is kivonta csapatait Oroszországból. Ez meggyengítette a fehérek helyzetét, s a vörösök egymás után győzték le ellenfeleiket. A polgárháború borzalmas kegyetlenséggel zajlott: a bolsevikok

1918 júliusában kiirtották az őrizetükben lévő cári családot. 6. Háború, béke, forradalom A központi hatalmak utolsó sikerei: Áprilisban az antant indított támadást a nyugati fronton, de a németek visszaverték. Oroszország Kerenszkij-féle támadása kudarcba fulladt, így az osztrák-magyar haderő számára gyakorlatilag megszűnt a nyugati front. A Monarchia kivetette isonzói állásaikból az olaszokat, és a Piave folyóig törtek előre. A magyar belpolitika alakulása: Károlyi Mihály gróf a különbéke-törekvések támogatója lett. Mivel az új uralkodó, IV Károly szükségesnek tartott bizonyos reformokat, Tisza István viszont nem értett egyet velük, a miniszterelnök a király felszólítására lemondott (1917. május) Megalakult a Választójogi Blokk, amely az ellenzéket tömörítette. A blokk képviselői beléptek az 1917 júniusában alakult Esterházy Móric gróf vezette kormányba. Esterházy nem vállalta a parlament

felosztásának kockázatát, ezért augusztus végén lemondott Utódja Wekerle Sándor lett. Az ő kormányában is részt vett a Választójogi Blokk, de hamar kiderült, hogy Wekerle a német szövetség híve, és Tisza módszereinek folytatója. Wilson békejavaslata: 1918. január 8-án hirdette meg Wilson amerikai elnök az USA 14 pontból álló békejavaslatát, mely kilátásba helyezte a tengerek és a kereskedelem szabadságát, a gyarmati rendszer átszervezését, a titkos diplomácia megszüntetését, s a béke fenntartása érdekében indítványozta a Nemzetek Szövetségének létrehozását. Javasolta Elzász és Lotaringia Franciaországhoz csatolását A javaslat hatalmas nemzetközi visszhangot keltett. Az utolsó erőfeszítések: A német vezérkar a breszt-litovszki béke után (1918. Márc 3) elérkezettnek látta az időt, hogy kicsikarja a döntő győzelmet a nyugati fronton. A német támadás sikeresen indult, de célját, a brit erők

megsemmisítését nem érte el A franciák sem érték el fő céljukat, Reims bevételét. 1918. jún 18-án az antant ellentámadást indított, s aug 8-án Amiens városától délre egy meglepetésszerű támadással, amelyben 600 páncélost, és 2000 repülőt vetettek be, 20 kilométer szélességben elsöpörték a német arcvonalat. (a német hadsereg fekete napja) A beásott tűzerővel szemben megjelent a mozgó tűzerő. A fegyverszünet: 1918 nyarán az antant megerősítette balkáni erőit: a mintegy 350 ezres haderő, élén Louis Franchet d’Esperey tábornokkal, támadást indított a bolgár front ellen, s az napok alatt összeomlott. A bolgár kormány fegyverszünetet kért, és szept 29-én aláírta a fegyverletételi egyezményt. Bulgária kapitulációja reménytelen helyzetbe hozta Törökországot. A törökök október 30-án elfogadták a feltétel nélküli fegyverletételt, melynek értelmében a tengerszorosok az antant megszállása alá kerültek. Az

olaszok okt. 24-én sikeres támadást indítottak Piavénál, és áttörték az osztrák-magyar állásokat Ezalatt a balkáni antant haderő átlépte a Monarchia határát. A Monarchia kormánya okt 27-én fegyverszünetet kért A megállapodást nov 3-án Padovában írták alá Németország már okt. 6-án fegyverszüneti kérelemmel fordult Wilson elnökhöz: a fegyverszünet megkötésére a compiégnei erdőben került sor, nov. 11-én Bulgária: A háborús veszteség következtében lemondott a cár és összeomlott a rendszer. 1919-ben új demokratikus kormány alakult, Aleksander Sztambolijszki parasztpártja vezetésével. Földreformot, igazságügyi –és adóreformot valósított meg Politikája népszerű volt, és 1923-ban is megnyerte a választásokat. Erre a jobboldal a hadsereggel szövetkezve államcsínyt hajtott végre A rosszul felfegyverzett parasztcsapatok vereséget szenvedtek. Sztambolikszkit kivégezték Törökország: Az Oszmán Birodalom 1918-as

összeomlása után a törökök fellázadtak a súlyos békefeltételek ellen. Musztafa Kemal pasa vezetésével eredményes védő háborút folytattak, s 1923-ban sikerült kikényszeríteniük a békeszerződés revízióját (módosítását). 1921-ben a Nagy Török Nemzetgyűlés elfogadta az ideiglenes alkotmányt, amelynek alapján reformokat valósítottak meg. 1922-ben megszüntették a szultanátust (császárságot), majd 1923-ban kikiáltották a köztársaságot. Elnökévé Kemalt választották meg, akit hálából Atatürknek, azaz a törökök atyjának neveztek. A kormány Isztambulból az új fővárosba, Ankarába költözött (Kemal bevezette a latin ábécét) Németország: A német vezetők 1918-ban alkotmányreformot hajtottak végre, amelynek értelmében a kormány a parlamentnek tartozik felelősséggel. A kieli matrózok lázadását (nov. 3) követő forradalmi hullám elöntötte egész Németországot Nov 9-én Berlin a forradalmárok kezébe került,

a kormány és a császár lemondott. A kommunista Karl Liebknecht kikiáltotta a német szocialista köztársaságot Válaszul a szociáldemokrata Philip Scheidemann kihirdette a szabad német köztársaság létrejöttét. Az ugyancsak szociáldemokrata Friedrich Ebert vezetésével pedig megalakult az új ideiglenes kormány, amely Népbiztosok Tanácsának nevezte ugyan magát, de nem vette be a kommunistákat. Dec. közepén Berlinben összeült a munkás –és katonatanácsok birodalmi kongresszusa, de a többség a nemzetgyűlési választások megtartása mellett foglalt állást. A kommunisták a Spartacus-szövetséget Németország Kommunista Pártjává nyilvánították 1919 Jan 5-én felhívást adtak ki, melyben felszólítottak az Ebert-kormány megdöntésére, és kikiáltották a proletárdiktatúrát. A kormány szembeszállt a fegyveres államcsínykísérlettel, s Gustav Noske vezetésével leverte a kommunista felkelést. A harc során megölték a kommunista

Karl Liebknechtet és Rosa Luxemburgot. (jan 15) Az 1919 Jan 19-én megtartott nemzetgyűlési választásokon a polgári és szociáldemokrata erők fölényes győzelmet arattak. Weimarban összegyűlt a nemzetgyűlés, mely elfogadta az új német alaptörvényt (júl. 31), s kidolgozta a weimari köztársaság alkotmányát Ausztria: 1918. okt 21-én Bécsben összeült az Ideiglenes Nemzetgyűlés, mely okt 30-án a szociáldemokrata Karl Renner vezetésével Államtanácsot alakított. A Károly császár lemondása utáni napon, nov 12-én kikiáltották az osztrák köztársaságot Csatlakozni kívántak Németországhoz. 7. Az őszirózsás forradalom A Magyar Nemzeti Tanács: Magyarország közel 4 millió katonájával vett részt a világháborúban, s ebből 661 ezer esett el. Miután Tizsa István október 17-én maga is elismerte a parlamentben, hogy a háborút elvesztettük, a változtatások elkerülhetetlenné váltak. A három legjelentősebb ellenzéki párt

(Károlyi Mihály 48-as függetlenségi pártja, Jászi Oszkár Polgári Radikális Pártja, Garami Ernő és Kunfi Zsigmond: Magyarországi Szociáldemokrata Párt) 1918. Október 24-én megalakította a Magyar Nemzeti Tanácsot, amelynek elnöke Károlyi Mihály lett. Október 26-án közzétették a Nemzeti Tanács kiáltványát, mely 12 pontba foglalta követeléseit: a kormány lemondása, a képviselőház feloszlatása, általános, egyenlő és titkos választójog, fölbirtok –és szociálpolitikai reformok, valamint az ország függetlenségének helyreállítása és a háború azonnali befejezése. A kormányválság: Wekerle Sándor miniszterelnök lemondott ugyan, de a király nem volt hajlandó kinevezni Károlyi Mihályt. 20 tagú Intéző Bizottságot hoztak létre az ügyek intézésére. Október 27-én este a Nyugati-pályaudvaron hatalmas tömeg várta a Bécsből érkező Károlyit. Október 28-án hatalmas tömeg követelte, hogy a Nemzeti Tanácsból

alakuljon meg az új kormány. Október 27-én József főherceg Budapestre érkezett A rendőrség fel akarta tartóztatni a Lánchídon át Budára tartó tömeget, s ennek során fegyverét is használta. A lövöldözés következtében sokan megsérültek, hárman pedig meghaltak. A lánchídi csata után október 29-én a rendőrség is bejelentette csatlakozását a Nemzeti Tanácshoz A nemzetközi környezet megváltozása, és a forradalom győzelme: Október 21-én Ausztria elszakadt, 28-án létrejött a Csehszlovák köztársaság, 29-én elszakadt Horvátország, 30-án megalakult Ausztria forradalmi kormánya. Az Astoria-szálló előtt katonák és tisztek tépték le a K&K jelvényeiket, és helyette őszirózsát tűztek kabátjukra. A tömeg egy része a Keleti-pályaudvaron maga mellé állította a hazatért katonákat, és fegyvert zsákmányolt. Október 31-én a forradalom fegyveresei megszállták a főváros fontos pontjait. A Károlyi-kormány: Október

31-én József főherceg kinevezte Károlyi Mihályt miniszterelnökké. Ezzel békés úton, alkotmányosan győzött a forradalom. Károlyi a Nemzeti Tanács pártjaira támaszkodva alakította meg kormányát. A Függetlenségi és 48-as pártból Batthyány Tivadar és Lovászí Márton, a Polgári Demokratikus Pártból Jászi Oszkár, a szociáldemokraták közül pedig Garami Ernő és Kunfi Zsigmond lettek a kormány tagjai. Az új kormány 31-én letette az esküt József főherceg előtt, s összefoglalta a közeljövő feladatait: függetlenség, választójogi reform, amnesztia a politikai foglyoknak, sajtó – egyesülési –és gyülekezési szabadság, földreform. A nemzeti összefogás ígérete: A szociáldemokrata Kunfi Zsigmond kijelentette, hogy pártja nem akar osztályharcot. A Nemzeti Tanács új elnöke Hock János katolikus pap lett. Tisz István az új kormány támogatására szólította fel híveit, ezért fegyveresek gyilkolták meg a lakásán.

(október 31) A forradalom negatívumai: A tömegek a megrakott tehervagonokat kifosztották, a jegyzőket, csendőröket elkergették. Kirabolták a kereskedőket, a magtárakat, a nemzetiségi területeken pedig elkergették a tanítókat és a papokat. Függetlenség, demokrácia, honvédelem: November elsején hatalmas tömeg követelte a köztársaság kihirdetését. Az államforma kérdésének eldöntését a kormány az alkotmányozó nemzetgyűlésre akarta bízni. Súlyos ellentét forrásává vált a hadsereg leszerelésének kérdése. Károlyi vakon hitt a wilsoni elvekben, de azokat senki sem vette komolyan. Linder Béla hadügyminiszter kijelentette, hogy nem akar többé katonát látni Az októberben alakult Katonatanács pedig azért szorgalmazta a hadsereg feloszlatását, hogy a polgári kormányzatot megfossza fegyveres erőitől. Ez két elhatározás következménye, hogy MO katonai erő nélkül maradt Csak a későbbi székely hadosztály maradt fenn.

November 2-án megalakult a Munkástanács, melynek vezetői szociáldemokraták voltak. Nov 5-én a Nemzeti Tanács megállapodott a Katonatanáccsal és a Munkástanáccsal, hogy közösen látják el az ideiglenes parlament feladatát. Két fegyverszünet: A nov. 3-i padovai fegyverszünet mellett, amelyet a győztesek a már nem létező Monarchiával kötöttek, a magyar kormány különbékét akart kötni. A kormány szeretett volna részt venni a padovai tárgyalásokon is, de ott már aláírták a szerződést. Ezért a magyar vezetés Belgrádba utazott, hogy tárgyaljon Franchet d’Esperey tábornokkal, nov 7-én A francia tábornok érzékeltette, hogy vesztes féllel tárgyal, majd átadta a javasolt szerződés szövegét. A demarkációs vonal a Maros mentén, Szabadka, Baja, Pécs és Szigetvár fölött húzódott. A magyar kormány köteles volt kiüríteni az ettől délre eső területeket. A Belgrádban kötött fegyverszüneti szerződés értelmében Erdély

délkeleti részét a románok kapták. Dél-MO Szerbiáé lett. Mindez elégedetlenséget váltott ki, s a csehek támadást indítottak Nagyszombat és Trencsén térségében A magyar kormány elrendelte, hogy az 5 legfiatalabb korosztályt nem szabad leszerelni. Erre Linder hadügyminiszter lemondott. Utóda, Bartha Albert nov 11-én elrendelte az új magyar hadsereg felállítását (300E) 8. A köztársaságtól a proletárdiktatúráig Az I. köztársaság kikiáltása: November 13-án a magyar főrendi ház rábeszélte a királyt, hogy mondjon le. 1918 November 16-án a régi képviselőház és a főrendi ház is berekesztette tevékenységét. Ezután az Országház kupolacsarnokában összegyűlt a Nagy Nemzeti Tanács, mely 500 főt számlált. Hock János elnök kinyilvánította MO függetlenségét, bejelentette a király visszavonulását, és javasolta a köztársaság kikiáltását. Ezután Nagy György, a Köztársaság Párt vezére, mint a Nemzeti

Tanács jegyzője ismertette az I. számú néphatározatot, miszerint MO független népköztársaság Nov 23-án közzétették az I néptörvényt, mely biztosította a széles körű választójogot. Magyarok és nem magyarok: A Román Nemzeti Tanács nov. 9-én felszólította a magyar kormányt, hogy adja át számára a magyarországi románlakta területek fölötti hatalmat. Jászi Oszkár tárgyalásokat kezdett a románság képviselőivel (Arad, nov 13-14), akik a teljes elszakadást követelték. Ezzel egy időben a Felvidékre betört csehszlovák egységek Pozsony térségébe értek, de az ottani magyar katonaság visszaszorította őket. Az Újvidéken tartott Szláv Nemzeti Gyűlés (nov 25) kimondta a délmagyarországi megyék csatlakozását Szerbiához Dec 1-jén pedig az erdélyi románok Gyulafehérváron tartott gyűlése nyilvánította ki Erdély egyesülését Romániával. A magyar kormány szerette volna elérni, hogy a békeszerződés megkötéséig egy

antant küldöttség jöjjön Budapestre, segítve ezzel az egyezmény betartását. Ezzel szemben csupán egy alezredest (Fernand Vix), küldtek, mivel elég egy ember, aki a jegyzéket átadja. Nemzeti összefogás – kommunista szervezkedés: Bartha Albert hadügyminiszter utasítást adott riadóalakulatok szervezésére, amelyek alkalmasak lettek volna a kormány ellen szervezkedő csoportok felszámolására. Észrevették ezt a szélsőségesek is, akik Kun Béla és Corvin Ottó vezetésével megalakították a Kommunisták Magyarországi Pártját (nov. 24) A kommunisták az orosz bolsevikok anyagi segítségével sajtót szereztek maguknak. Batthyány Tivadar belügyminiszter hajlandó lett volna rendőri eszközök alkalmazására, Károlyi azonban elutasított minden ilyen tervet. Dec 12-én 8 ezer katona részvételével tüntetést szerveztek Bartha Albert ellen, aki emiatt lemondott Tiltakozásul Batthyány is lemondott (dec. 12) Kiábrándulás a kormányból - a

kormányválság: Kiderült, hogy a csehszlovákok az új demarkációs vonalat mélyen magyarlakta területekbe vágva húzták meg. Ezzel egy időben, dec. 23-án az antanthatalmak a románoknak is megengedték, hogy átlépjék a belgrádi megállapodásban kijelölt vonalat, így birtokukba vehették Kolozsvárt. A csehszlovákok dec 29-én elfoglalták Kassát, jan 1-jén pedig Pozsonyt A délszlávok megszállták a Muraközt (dec. 25), a balkáni francia csapatok pedig Szegedet (dec 30) Károlyi felkérte a szociáldemokratákat, maradjanak a koalíció tagjai, majd lemondott. Erre a Nemzeti Tanács jan 11-én Károlyi Mihályt ideiglenes köztársasági elnökké nyilvánította, s ő Berinkey Dénes addigi igazságügy-minisztert nevezte ki az új koalíciós kormány elnökévé. A párizsi békekonferencia: 1919. jan 18-án nyílt meg a párizsi békekonferencia A veszteseket nem hívták meg a tanácskozásra Feb 26-án határozatot hoztak a román-magyar demarkációs

vonal nyugatra tolásáról. Ezt a jegyzéket adja át Bix márc 20-án Károlyinak. Károlyi szatmárnémetiben a Székely hadosztály előtt elmondott beszédében (március 2.) már a fegyveres ellenállást hirdette. 1918 novemberében a leszerelt tisztek részvételével megalakult a Magyar Országos Véderő Egylet (MOVE), amely Gömbös Gyulát választotta elnökévé. Az elkésett földreformkísérlet: 1919 februárjában végre megszületett a földreform-törvény. Károlyi saját birtokán el is kezdte a földosztást (febr 23), azonban senki sem követte. A kommunisták főképp Somogy megyében kezdtek termelő szövetkezeteket létrehozni Márciusra a Károlyi-féle politika társadalmi támasz nélkül maradt. A munkásság és a kispolgárság a kommunisták oldalán álltak, a parasztok pedig az elmaradt földosztás miatt közömbösek voltak. A polgári erők többsége ellenzéki lett Készülődés a választásra: Március 5-én a kormány közzétette az

alkotmányozó nemzetgyűlési választásról szóló törvényt, majd április 13űára kitűzte a választás napját. Bethlen István februárban alakított Nemzeti Egyesülés Pártja polgári blokkba tömörült a Lovászy Márton vezette függetlenségiekkel. A szociáldemokraták pedig kijelentették, hogy csak akkor fogadják el a választások eredményét, ha ők nyernek. A kommunisták a hatalom erőszakos átvételére készültek A kommunisták: A kommunisták a befolyásuk alá vont tömeget politikai akciókra vezényelték: a nekik nem tetsző újságok szerkesztőségeit megtámadták. Így került sor a Népszava szerkesztőségére, február 20-án Károlyi letartóztatta a kommunista vezetőket, a párt helyiségeit bezáratta, lapját, a Vörös Újságot betiltotta. Ugyanakkor a kormány feloszlatta MOVE –et is. A társaik halála miatt felháborodott rendőrök megverték többek között Kun Bélát is, amit a sajtó kiszínezve közölt, ezzel a kommunisták

mellé állítva a tömeget. Március 1-jétől újra működött a Vörös Újság, és a párthelyiségek is nyitva voltak. A rendkívül feszültté vált hangulatban adta Vix március 20-án Károlyinak a semleges övezetről szóló jegyzéket, mely azt követelte, hogy a magyar kormány vonja vissza az Aradtól keletre állomásozó csapatait, majdnem a Tiszáig. Károlyi elfogadhatatlannak tartotta a jegyzékben foglaltakat, ezért kormányával együtt lemondott 10. A párizsi békekonferencia és Magyarország A győztesek tanácskozása: Az 1919 januárjában kezdődött békekonferencia irányítása Clemencau francia miniszterelnök, valamint Wilson, az USA elnöke és David Lloyd George brit miniszterelnök volt. Olaszország hamar kiszorult, Japánt pedig nem érdekelték az európai ügyek. Az első világháború végére kiesett a nagyhatalmak sorából Oroszország, a Monarchia és Törökország A győztesek elérkezettnek látták az időt, hogy

megnöveljék erejüket. A német békeszerződés: Elzászt és Lotaringiát Franciaországhoz csatolták, a Saar-vidéket pedig 15 évre francia közigazgatás alá helyezték. Ezenkívül a győztesek 15 évre megszállták a Rajna bal partját, s a folyó mindkét oldalán demilitarizált (fegyvermnetes) övezetet hoztak létre, ahol Németország nem tarthatott katonai erőt. Elvették Németország gyarmatait, és jóvátétel fizetésére kötelezték. Két év alatt 20 milliárd aranymárkát kellett fizetnie Németország az adott helyzetben kénytelen volt elfogadni a feltételeket, és 1919. Június 28-án aláírta a versailles-i békét A Népszövetség: A győztesek a béke megóvására létrehozták a Népszövetséget, amelynek alapokmánya szerint minden nemű háború a Népszövetség valamennyi tagállama ellen irányul. A szövetség tagjai a győztes államok voltak Közép- és Kelet-Európa átrendezése: A párizsi béketárgyalásoktól függetlenül alakult

a balti államok: Litvánia, Lettország, Észtország és Finnország sorsa. Mivel az egykori Orosz birodalom részei voltak, a szovjet kormány 1919-ben elismerte függetlenségüket. Lengyelország a világháború után ismét független állammá vált. 1918 novemberében Jozef Pilsudski lett az államfő 1919 januárjában alkotmányozó országgyűlési választást tartottak, s a megválasztott parlament (szejm) 1921 márciusára elkészítette az új alkotmányt. Lengyelország nyugati határait kijelölte a Németországgal megkötött versailles-i békeszerződés. A lengyelek 1920 áprilisában támadást indítottak, s a melléjük állt ukránok segítségével május elején elfoglalták Kijevet és Belorusszia egyes területeit. Május közepén viszont ellentámadást indított a Vörös Hadsereg, s viszafoglalta Ukrajnát, Belorussziát, és július végére Varsó alá ért. Időközben azonban megindult az utolsó jelentős támadás a bolsevikok ellen, ami

lekötötte a Vörös Hadsereg erejét. Ezt kihasználva a lengyelek Pilsudski marsall vezetésével augusztusban ellentámadást kezdtek, és súlyos csapást mértek a Varsó alatt tartózkodó Vörös Hadseregre, amely megkezdte a visszavonulást. Még a szovjet nyomulás idején terjesztette elő George Curzon brit külügyminiszter a nemzetiségi viszonyoknak megfelelő lengyel-szovjet határvonal javaslatát (Curzon-vonal). A lengyel seregek azonban elérték a belorusz és ukrán területeket. Ezt követően a két fél fegyverszünetet kötött, majd 1921 márciusában aláírták a rigai békét, mely a Curzonvonaltól jóval keletebbre jelölte ki a lengyel-szovjet határt, jelentős belorusz és ukrán lakta területeket csatolva Lengyelországhoz. A Monarchia területén az egykori cseh királyságból és a szlovákok lakta területekből létrehozták Csehszlovákiát, amely 3 millió németet, 1 millió magyart és félmillió ukránt foglalt magában. Romániának ugyan

a bukaresti titkos szerződésben jelentős területeket ígértek, de ez érvényét vesztette azzal, hogy az 1916-os vereségük után a románok 1918-ban békét kötöttek a központi hatalmakkal. Elsőként az orszországi eseményeket kihasználva 1918 januárjában birtokukba vették Besszarábiát, majd kihasználva MO gyengeségét, az év végétől fokozatosan elfoglalták Erdélyt, 1919 tavaszán pedig Kelet-Magyarországot. A délszlávok politikáját a szerb-horvát unió határozta meg. A Szerbia körül formálódó délszláv magában foglalta Horvátországot, Szlovéniát, Dalmáciát, Bosznia-Hercegovinát és Crna-Gorát (Montenegrót), valamint a Vajdaságot. A megalakuló Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (1929-től Jugoszláv Királyság) soknemzetiségű volt, köztük fémillió magyarral. Az ellenforradalom győzelme Magyarországon 1919 szeptemberében aláírták az osztrák, novemberében pedig a bolgár békeszerződést. Azonban Magyarországnak nem

volt az antant által elismert kormánya. A proletárdiktatúra bukása utáni szakszervezeti kormány (aug 1-6) lépéseket tett a polgári demokrácia visszaállítására, elismerését azonban a békekonferencia megtagadta. Ráadásul a román hadsereg bevonult Budapestre (aug. 4), majd megszállta a Dunántúl északkeleti részét is Mindez az ellenforradalmi erőknek, a szélsőséges csoportoknak kedvezett, amelyek egyike aug. 6-án - román katonai segédlettel - lemondatta Peidl Gyula miniszterelnököt és kormányát, s Friedrich István vezetésével új kormányt alakított. Az ellenforradalom győzelmét ugyanakkor fehérterror kísérte, amely több mint 1000 áldozatot követelt. A román megszállás: Magyarország jelentős része 1919 novemberéig román megszállás alatt volt, a Tiszántúlt pedig elszakították az országtól, és külön katonai közigazgatás alá helyezték. A megszállók ellenőrizték a közigazgatást, a kormányt és a sajtót, és

megkezdték az ország kifosztását. A Nemzeti Hadsereg: A Friedrich-kormányt az antant nem volt hajlandó elismerni. Az egyetlen tényleges hatalommal rendelkező fegyveres erő Magyarországon a Nemzeti Hadsereg volt, élén Horthy Miklóssal. Horthy a proletárdiktatúra idején mint a szegedi ellenkormány hadügyminisztere tevékenykedett. Augusztus elején létrehozta a Nemzeti Hadsereg Fővezérségét, majd Siófokon rendezte be főhadiszállását. Így a Dunántúl egy része ellenőrzése alá került A nemzeti koncentrációs kormány: George Clerk brit diplomatát bízták meg egy elfogadható kormány tervének elkészítésével. Hosszadalmas tárgyalások után sikerült létrehoznia egy átmeneti koalíciót, valamint kötöttek egy megállapodást, amelyben Horthy elismerte a megalakítandó polgári kormányt. Ezután a románokat kiparancsolták MO-ról 1919. nov 16-án Horthy Miklós a Nemzeti Hadsereg élén bevonult Budapestre November 24-én megalakult

Huszár Károly "nemzeti koncentrációs", azaz nemzeti egységkormánya. Feladata a konszolidáció, a vagyis a törvényesség megtartása és a hatalom megerősítése volt. A kormányt az antant elismerte és felszólította, hogy küldje el megbízottait Párizsba. Magyarország képviselői a béketárgyalásokon: A magyar békeküldöttség Apponyi Albert gróf vezetésével 1920 januárjában utazott el a béketárgyalásokra. A küldöttség tagja volt Bethlen István és Teleki Pál gróf, utóbbi rajzolta a vörös térképet, mely híven ábrázolta a Kárpát-medence nemzetiségi viszonyait. Apponyi két nyelven elmondott beszéde nagy figyelmet keltett, de a győztesek nem voltak hajlandóak változtatni. Az 1920. januári választás: 1920 januárjában tartották MO-on az előírt választást. Bár a választójogi rendelet biztosította az esemény demokratikus voltát, a fehérterror miatt a szociáldemokraták helyzete tarthatatlanná vált. A párt

vezetőit és tagjait ért üldözések miatti tiltakozásul 1920. Január közepén kiváltak a kormányból és bejelentették, hogy nem vesznek részt a választáson A győzelmet Nagyatádi Szabó István Kisgazdapártja szerezte meg, megelőzve a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártját (KNEP). Mivel az országnak nem volt államfője, Horthy úgy döntött, hogy a nemzetgyűlésnek először az államfőt kell megválasztania. 11. A király nélküli alkotmányos királyság Az államforma kérdése 1920. február 16-án ünnepélyes keretek közt ült össze a nemzetgyűlés Másnap az egyik ellenforradalmi különítmény meggyilkolta Somogyi Bélát, a Népszava felelős szerkesztőjét, és Bacsó Bélát, mert cikkeikben az ellenforradalmárok ellen foglaltak állást. A nemzetgyűlés első feladata az államforma és az államfői tisztség kérdésének rendezése volt Az 1920. évi I törvény értelmében a nemzetgyűlés március 1-jén megválasztotta Horthy

Miklóst az ország kormányzójává Magyarország tehát király nélküli alkotmányos királysággá vált, amelyben a végrehajtó hatalmat a parlamentnek felelős magyar kormány gyakorolta. A törvényalkotás joga a nemzetgyűlés (parlament) kezében volt A trianoni békeszerződés Az új rendszer és az ország nemzetközi elismerése a békeszerződés aláírásától függött. A magyar békeküldöttség semmiféle változtatást nem tudott elérni. Az aláírás végrehajtására Horthy egy jelentéktelen politikust nevezett ki miniszterelnökké (Simonyi - Semadam Sándort), akinek kormánya 1920. Június 4-én a versailles-i Trianon kastélyban aláírta a magyar békeszerződést. Magyarország számára ezzel véget ért a majdnem 6 éves háborús állapot, s a románok kivonultak a Tiszántúlról. A trianoni béke értelmében a Magyar Királyság területe Horvátországgal: 325E, a nélkül: 282E km2-ről 93E km2-re csökkent. Lakóinak száma 18,2 millióról

7,6 millióra apadt. Ennek következtében 3,3 millió magyart csatoltak el A szomszédos országok által szerzett területek: Ausztria (4E km2 terület), Jugoszlávia (63E km2 terület, 570E magyar), Románia (103E km2 terület, 1,6 millió magyar), Csehszlovákia (62E km2 terület, 1 millió magyar) Csehszlovákia tehát megkapta Észak-Magyarországot és a Kárpátalját. Romániának adták Erdélyt, valamint a Tiszántúl és a Bánság keleti felét. A Szerb - Horvát - Szlovén Királyság a Bánság nyugati felét, Bácskát, Dél-Baranyát és a Muraközt kapta Ausztria pedig az Őrvidéket (Burgenland) csatolhatta el. Teleki Pál kormánya A békeszerződés megteremtette a Magyar Királyság megszilárdításának nemzetközi feltételeit. 1920 Júliusában a kormányzó Teleki Pált kérte fel kormányalakításra. Az új miniszterelnök programja a jogrend volt Novemberben felszámolta a fehérterrorista különítmények fővárosi központjait, amelyek közül a

leghírhedtebb a Britannia (Béke) szállóban működött. A Numerus Clausus (zárt szám) Ez az elfogadott törvény előírta, hogy az egyetemekre az országban élő nemzetiségek országos arányuknak megfelelően kerüljenek felvételre, s az elbírálásnál érvényesíteni kell a nemzethűség és az erkölcsi megbízhatóság követelményét. Az intézkedés mindenekelőtt a zsidó származású magyarokat juttatta hátrányos helyzetbe. A 4-5%-ot alkotó zsidóság ellen ez az első korlátozó intézkedés a világon. (1928-ban eltörlik) A földreform 1920 novemberében fogadta el a nemzetgyűlés a Nagyatádi Szabó István - féle földreformtörvényt, amely az ország 16 millió katasztrális holdnyi mezőgazdasági földjéből 1 milliót osztott fel a 411E földhöz juttatott között. (1 katasztrális hold = 1600 nöl) A mintegy 300E szegény paraszt 1-2 holdas parcellákat kapott. (Egy parasztcsalád megélhetéséhez átlagosan 5 hold földre lett volna

szükség) A maradékot a Vitézi Rend tagjai kapták, azok a katonaviselt férfiak, akik hűek voltak a forradalomhoz. A tiszti telek nagysága 50 hold körüli, a legénységié pedig 12 katasztrális hold volt. Az 1921 márciusában alkotott törvény kimondja, hogy az államrend elleni szervezkedés törvényellenes, és büntetni kell mind a bal- mind a jobboldali szélsőségeseket. Külpolitika 1921 márciusában váratlanul Szombathelyre érkezett IV. Károly, majd a fővárosba utazott, és Horthyval tárgyalt Horthy meggyőzte, hogy az időpont nem alkalmas a visszatérésre. Olaszország, Románia, Csehszlovákia és a Szerb - Horvát Szlovén Királyság külön is tiltakozott IV Károly ellen Az esemény előmozdította a kisantant létrejöttét (1921), mely Csehszlovákiát, Romániát és Jugoszláviát fogta egy magyarellenes szövetségbe. Az első királypuccs megrázta az országot. Teleki lemondott, helyére Horthy Bethlen Istvánt bízta meg a

kormányalakítással A Bethlen - kormány és a kiélezett külpolitikai helyzet Dél-Magyarország egy részét továbbra is megszállva tartották a jugoszlávok, azonban a nagyhatalmak ragaszkodtak az általuk kijelölt határokhoz. Egyes Pécsre húzódott ellenzékiek 1921 augusztusában kikiáltották a "Baranyai-Bajai Szerb - Magyar Köztársaságot", azonban a magyar honvédség néhány nap alatt birtokba vette a területet. Pécs és Baranya megye hazánk része maradt. Jugoszlávia nem mert ellenkezni A magyar honvédség kivonult az Ausztriának ítélt nyugati területekről, de a Prónay Pál és Héjjas Iván vezette civil alakulat, a Rongyos Gárda megakadályozta az osztrák csendőrséget a hatalom átvételében. Az események hatására a győztesek beleegyeztek abba, hogy Olaszország közvetítésével magyar-osztrák tárgyalásokon rendezzék az ügyet. Itt megállapodtak abban, hogy Magyarország a vitás területekről kivonja csapatait, Sopronnak

és környékének a hovatartozásáról viszont népszavazás fog dönteni. A népszavazást azonban el kellett halasztani, mert 1920 októberében IV Károly másodszor is megpróbált visszatérni a magyar trónra. Sopronból fegyveres erőkkel indult a fővárosba A király által "kinevezett" Rakovszky István "miniszterelnök" kijelentette: " Kifüstöljük a Várból azt a részeges matrózt." (Horthy-t) A kormánycsapatok Budaörsnél ütköztek meg a királypártiakkal, akiket rövid tűzharc után visszavonulásra kényszeríttettek. Trónfosztás és népszavazás 1921 novemberében Sopronban kimondták a Habsburg-ház harmadik trónfosztását (1. Ónodi ogy-1707, 2. 1849 Ápr 14) Közben a nagyhatalmak kérésére kiadták IV Károlyt, akit eddig Tihanyban őriztek, és feleségével együtt Madeira szigetére száműzték. (Ott halt meg 1922-ben) December végén pedig megtartották a Sopron hovatartozásáról szóló népszavazást, amely

során a soproni lakosság mintegy kétharmad része hozzánk akart tartozni. Sopron ekkor kapta a civitas fidelissima (leghűségesebb város) kitüntető címet. Ez az esemény igazolta Apponyi Albert gróf 1919-ben a béketárgyalásokon elmondott beszédét, amelyben kifejtette, hogy minden Magyarországtól elcsatolt területen népszavazást kellene tartani. 13. Az újraszabott Európa gondjai (1920-1929) A győztesek ellentétei: Franciaország becsapottnak érezte magát, mivel lemondott a rajnai határról. Az USA pedig nem volt hajlandó törvénybe iktatni a versailles-i szerződést és annak biztonsági záradékát (1919. Nov) Így Franciaország egyedül maradt Németországgal szemben Az amerikai közvélemény a Köztársasági Pártot, a republikánusokat juttatta hatalomra, akik különbékét kötöttek Németországgal; Amerika ismét befelé fordult, Angliát pedig csak saját ügyei foglalkoztatták. Franciaország nem enged; Németország békülni akar:

Franciaország minden erejét a német hatalom újjáéledésének megakadályozására fordította. Mivel a 20 milliárd márka jóvátétel kifizetése vontatottan haladt, a franciák 1920 áprilisában elfoglalták Frankfurtot és Darmstadtot. Németországban a teljesítési politika hívei kerültek előtérbe. E politika hívei élükön Gustav Stresemannal abban reménykedtek, hogy sor kerülhet a versailles-i szerződés felülvizsgálatára. A genovai tanácskozás és a rapallói szerződés: 1922 tavaszán brit javaslatra összehívták a genovai konferenciát. A franciák ellenállása miatt azonban a németek nem kaptak semmilyen könnyítést. Oroszország külügyminisztere Genovába menet ajánlatot tett egy német-szovjet szerződés megkötésére. Ezt az akkor még a nyugat megértésében reménykedő német politikusok visszautasították. A genovai tanácskozás után viszont a megismételt ajánlatot a németek elfogadták. A két külügyminiszter aláírta a

rapallói szerződést (1922), miszerint eltekintenek az egymásnak okozott károk megtérítéséről, s helyreállítják a kereskedelmi kapcsolatokat. Bonyodalmak a jóvátétel körül: A genovai tanácskozás után a franciák szinte kihívásnak tekintették a németek újabb fizetéshalasztási kérelmét. Ezért 1923 januárjában kimondták, hogy Németországot szándékos mulasztás terheli. Megtorlásként francia és belga csapatok szállták még a Ruhr-vidéket. E lépéssel egyben megvalósítottnak vélték az elzászi vasérc és a Ruhr-vidéki szén immár francia újraegyesítését A Ruhr-vidék megszállására a németek passzív ellenállással válaszoltak: az ipari körzetben általánossá vált a sztrájk, mely lehetetlenné tette a kibányászott szénkészletek elszállítását. Ez újabb milliókkal növelte a franciák kiadásait A Dawes-terv és hatása: Amikor 1923 őszén nyilvánvalóvá vált Franciaország kudarca, Curzon brit külügyminiszter

javaslatára jóvátételi konferenciát hívtak össze. Az 1924 júliusában kezdődött tanácskozás elnökévé Charles Dawes amerikai politikust választották meg A Dawes-terv a német fizetőképesség helyreállítását tartotta legfontosabb feladatának, ezért 800 millió márka kölcsönt irányzott elő Németországnak. A minden érdekelt által elfogadott Dawes-terv új helyzetet teremtett. Kedvezőbbé váltak a német teljesítési politika esélyei Stresemann (1923-1929) német külügyminiszter javaslatot tett egy rajnai biztonsági szerződés megkötésére, amely a Ruhr-vidék kiürítését és a 15 évre megszállt Rajna-balpart idő előtti visszaadását tartalmazta. A német kezdeményezést megértéssel fogadták a francia politikusok is, köztük Aristide Briand külügyminiszter. Sőt a franciák a tárgyalások megkezdése előtt kiürítették, az általuk 1921-ben és 1923-ban törvénytelenül megszállt német területeket. A locarnói fordulat: 1925

októberében a locarnói konferencia szerződések rendszerét dolgozta ki. Németország, Belgium, Franciaország, Nagy-Britannia és Olaszország közösen vállalta a belga-német és a francia-német határ feletti őrködést. A locarnói szerződések aláírása után (London, 1925. Dec) látványosan enyhült a politikai légkör Francia-német üzleti tárgyalások kezdődtek; 1926-ban pedig felvették Németországot a Népszövetségbe, s helyet kapott a szövetség Tanácsában is. Stresemann és Briand újabb együttműködési megállapodást dolgoztak ki. A Kellog-Briand szerződés: 1926 végén francia egyetértéssel megszüntették Németország katonai ellenőrzését. Briand kétoldalú egyezményt javasolt amerikai kollégájának, amelyben örök barátságot ígértek egymásnak. Frank Kellog amerikai külügyminiszter közölte, hogy az USA csak többoldalú szerződésnek látja értelmét. A francia külügyminiszter tudomásul vette a módosítást Így

jött létre a Kellog-Briand szerződés, amelyet 1928-ban Párizsban 8 ország képviselője írt alá, de rövidesen újabb 54 ország csatlakozott. Az aláírók ünnepélyesen vállalták, hogy elítélik a háborút, mint a nemzetközi politika eszközét. A tartós megbékélés reménye: Az 1928-as német választáson ismét előretörtek a demokrata pártok. Stresemann megismételte Briandnak tett 1926-os ajánlatát Tehát: ha Franciaország határidő előtt kiüríti a Rajna-vidéket és a Saar-vidéket, akkor Németország határidő előtt kifizeti a Dawestervben megszabott jóvátételi összeget. A francia kormány beleegyezett A Young-terv:: A jóvátétel újabb rendezést igényelt, mivel a Dawes-terv öt évre szóló megállapodása a lejárathoz közeledett. 1929-ben tehát összeült a második jóvátételi konferencia, Owen Young amerikai pénzügyi szakértő vezetésével. Meghatározták Németország végleges jóvátételi kötelezettségét, 114 milliárd

márkában, amit 59 év alatt, 1988-ig kellett volna teljesíteni. Ugyanakkor megígérték, hogy 1930ban kiürítik a Rajna-vidéket, a Saar-vidékhez azonban ragaszkodtak A Young-tervet a hágai konferencia hagyta jóvá, 1929-ben A Páneurópa-tervezet: A hágai tanácskozás után Briand egy újfajta gazdasági és politikai összefogás körvonalait vázolta fel a Nemzetek Szövetségének ülésén (1929. Szept), mely Páneurópa-tervezet néven vált ismertté Ebben javasolta a vám –és politikai határok fokozatos lebontását, amely a gyakorlatban az Egyesült Európa megvalósulását jelentette volna. Ez az elképzelés azonban túl korainak bizonyult (Charles Lindbergh 1927-ben 33 óra és 29 perc alatt repülte át az Atlanti-óceánt) 14. Olaszország és a fasizmus A szélsőséges pártok megalakulása: Olaszországon általános elégedetlenség lett úrrá, mivel nem sikerült megszerezni a beígért területeket. Az elégedetlenség leglátványosabb mozzanata

Fiume elfoglalása volt. Ez a kikötőváros a háború előtt MO-hoz tartozott, de a békekonferencia a Horvát királyságnak ítélte. Gabriele d’Annunzio 2000 katona élén Olaszországhoz csatolta A kormány azonban 1920-ban, a horvátokkal kötött szerződésben lemondott Fiuméről, s azt kölcsönösen szabad várossá nyilvánították. Olaszország alkotmányos királyság volt, a törvényhozó hatalom a parlament, a végrehajtó hatalom a kormány volt. Az egymást váltó kormányok képtelenek voltak úrrá lenni a problémákon. Ebben az instabil belpolitikai helyzetben erősödtek meg a szélsőséges irányzatok. Az 1919-től szervezetten működő fasiszta mozgalomból 1921-ben alakult meg a Nemzeti Fasiszta Párt, Benito Mussolini vezetésével. Ugyancsak ekkor alakult meg az Olasz Kommunista Párt Antonio Gramsci vezetésével. A föld- és gyárfoglaló mozgalmak: 1919-20-ban országszerte föld- és gyárfoglaló mozgalmak bontakoztak ki. Az ország

lakosságának több mint fele a mezőgazdaságban dolgozott, s ezek többsége paraszti sorban élt. Sok helyen elfoglalták a megműveletlen földeket, az iparilag fejlett északi városokban pedig sztrájkmozgalom vette kezdetét. 1920 szeptemberére a munkások megszállták a gyárakat. Az 1920 nyarán megalakult kormány miniszterelnöke, Giovanni Giolitti tárgyalásokat kezdett a munkásszervezetekkel, mert látta, hogy a munkások belebuknak a gyárak irányításába. Erre a munkások visszaadták a gyárakat. A fasiszták és programjuk: A válsághelyzet felszámolásában szerepe volt a fasiszták határozott fellépésének is. Mussolininek sikerült elhitetnie a vagyonos és középrétegekkel, hogy a proletárdiktatúrát csak a fasiszták segítségével kerülhetik el. Ennek bizonyításaként félretett néhány korábbi radikális követelését. A Mussolini-féle fasizmus a nemzeti és szocialista eszmék keverékéből állt össze. Bírálta a szocializmust, a

parlamentáris demokráciát és a bolsevizmust is. Rendet, munkát ígért a felbolydult országnak Olaszországban már a XIX. Században szokás volt, hogy a különböző politikai csoportok fascióknak nevezték magukat. A latin fasces, a vesszőnyalábba kötött bárd a római állami testőrök díszfegyvere volt, alkalmas az egység és az összefogás erejének jelképezésére. Mussolini részben meglévő szervezetek segítségével országos hálózatot teremtett. Ugyanakkor megszervezte pártja fegyveres alakulatait is Mussolini hatalomra jutása: Mussolini 1922-ben elérkezettnek látta az időt a fasiszta forradalomra. Októberben Nápolyba rendelte csapatait, s 50 ezres serege felett meghirdette a „marcia su Roma”, azaz a menetelés Rómába jelszavát. Ennek értelmében be kellett vonulniuk a fővárosba, hogy kikényszerítsék Mussolini kinevezését. A király a kérvényezések ellenére nem járult hozzá az ostromállapot bevezetéséhez, Így a hadsereg

tétlenül nézte a fasiszták bevonulását, a király pedig 1922. Okt 30-án kinevezte Mussolinit miniszterelnökké. A fasiszta vezér – a Duce – koalíciós kormányt alakított, parlamenti bemutatkozó beszédében kormányra jutását a fasiszta forradalom győzelmeként értékelte. A fasiszta állam megteremtése: Mussolini a fasiszta állam legfőbb szerveként létrehozta a Fasiszta Nagytanácsot. Visszaszorította a kommunistákat, ugyanakkor megfékezte saját szélsőségeseit is. Ateista meggyőződése ellenére támogatta a katolikus egyházat, hiszen annak nagy politikai hatalma volt. A katolikus vallást egyedüli államvallássá nyilvánította, és bevezette a kötelező hitoktatást. A szabadkőművesek működését megtiltotta 1929-ben XI. Pius pápával megkötötte a lateráni szerződést, mely tisztázta az olasz állam és az egyház 1870 óta tartó rendezetlen viszonyát. Ebben elismerte Vatikánt független államként, a pápa pedig az Olasz

királyságot, s a két ország nagyköveteket cserélt. Mussolini 1923-ban Fiumét Olaszországhoz csatolta, és 1924-ben diplomáciai kapcsolatokat létesített a Szovjetunióval. Választás fasiszta módra: 1923 végén Mussolini új választójogi törvényt dolgozott ki, mely kimondta, hogy a legtöbb szavazatot kapott párt megkapja a parlamenti helyek kétharmadát. Az 1924 áprilisában tartott választásokon erőszakkal és csalásokkal elérték, hogy a fasiszták kapják a legtöbb szavazatot. Giacomo Matteotti szocialista képviselő felemelte hangját a választási csalások miatt, mire a fasiszták meggyilkolták. Mussolini új törvényeket fogadtatott el a parlamenttel: a kormányfő csak a királynak tartozik felelősséggel, a kormány a parlament jóváhagyása nélkül is alkothat törvényeket. E két törvény megadta a fasiszta állam törvényes látszatát A parlament 1928-ban feloszlatta magát. A totális fasizmus: A cél az volt, hogy minden a fasiszta

pártállam ellenőrzése alá kerüljön. Ezt a korporatív állam megteremtésével akarta elérni, amelynek lényege, hogy az egyes termelési ágakban a munkaadók, a munkások és az értelmiségiek közös korporációkat (testületeket) hoznak létre. Ezek megválasztják képviselőiket a közös a központi kongresszusba, amely a kormány tanácsadó testületeként működik. Mussolini az 1930-as évek közepéig vitás ügyeit egyezményekkel rendezte. Mindez kívülről nézve azt mutatta, hogy Olaszország nyugodt országgá vált. A fasiszták nem tartották állandó rettegésben a társadalmat, és nem hirdettek antiszemitizmust. Ezt majd csak később, a náci Németország hatására teszik meg 15. Bethlen István miniszterelnöksége Az erős kormánypárt létrehozása; a Bethlen - Peyer egyezség A király második visszatérési kísérlete után Bethlen István minden figyelmét a belpolitikának szentelte. Tisztában volt azzal, hogy rengeteg

népszerűtlen feladat vár rá, s ehhez szilárd kormánypárti többségre van szükség. Ezt az erős kormánypártot az adott helyzetben csak a Kisgazdapártra támaszkodva lehetett megvalósítani. 1922 februárjában Bethlen mintegy 20 konzervatív-liberális képviselőtársával belépett a Kisgazdapártba. Az így létrehozott Egységes Párt elnöke Nagyatádi Szabó István, ügyvezető elnöke pedig Gömbös Gyula lett. A belpolitikai élet megnyugvása érdekében tett fontos lépés volt a Magyarországi Szociáldemokrata Párttal kötött megállapodás, a Bethlen - Peyer egyezség (1921). Ebben a kormány elismerte a szociáldemokrata pártot mint törvényes politikai tényezőt. Az új választójogi rendelet 1922-ben lejárt az 1920-ban megválasztott nemzetgyűlés megbízatása. Miután a kormányzó a nemzetgyűlést feloszlatta, megteremtődött a lehetősége annak, hogy a miniszterelnök rendeleti úton léptesse életbe az új, neki megfelelő választójogi

törvényt. Ez jelentős visszalépés volt a korábbihoz képest: vidéken ugyanis visszaállította a dualizmus kori nyílt szavazást, és szűkítette a választásra jogosultak körét. Az így megrendezett választáson a kormánypárt több, mint 58%-al győzött. A gazdaság talpra állítása A Bethlen kormány számára a legnagyobb gondot a háború során szétzilált nemzetgazdaság helyreállítása okozta, amit nem lehetett megvalósítani külföldi kölcsönök nélkül. 1923 tavaszán Bethlen nagyarányú kölcsönhöz folyamodott a Népszövetséghez, melynek hazánk 1922-től tagja volt. A kisantant tiltakozása ellenére a kért összeg kevesebb, mint felét, a 250 millió aranykoronát meg is kaptuk. Ezt 20 év alatt kellett visszafizetni, évi 7%-os kamattal Ugyanakkor véglegesítették azt is, hogy Magyarországnak 20 év alatt 200 millió aranykorona jóvátételt kell fizetnie a győzteseknek. 1924-ben felállították a Magyar Nemzeti Bankot, mely megkapta a

bankjegykibocsátás kizárólagos jogát. A korona nagyarányú inflációja miatt 1927-től új pénzt vezettek be, a pengőt. Az államháztartás egyensúlyának helyreállítása után megindult a magyar gazdaság fejlődése, és 1929-ben már 12%-kal múlta felül a háború előtti szintet. A BudapestHegyeshalom vasútvonal villamosításával és a Kandó Kálmán-féle villanymozdonyok üzembe állításával korszerűsödött a vasúti közlekedés. A városok mellett több mint 900 községben volt már villany, szemben a háború előtti 300-zal 1920 és 1930 között hazánk mezőgazdaságból élő lakosságának aránya 50% felett volt. Magyarország tehát a közepesen fejlett agrár-ipari országok sorába tartozott. Vass József népjóléti miniszter kezdeményezésére 1927-ben kiszélesítették a kötelező betegségbiztosítást, aminek következtében a városi munkásság 80-90%-ára kiterjedt a biztosítás. 1928-ban bevezették a kötelező öregségi,

rokkantsági, özvegyi és árvasági biztosítást. A társadalombiztosítás irányítására létrehozták az Országos Társadalombiztosító Intézetet, az OTI-t. Művelődés - felemelkedés Klebersberg Kunó vallás- és közoktatási miniszter célul tűzte ki a magyar kultúrfölény megvalósítását. Az 1926-ban elfogadott népiskolai törvény 3,5E tanterem és feleannyi tanítói lakás megépítését írta elő, s mindez 1930-ra meg is valósult. Ezzel az egy tanteremre jutó tanulók száma 60-ról 40-re csökkent 1930-ban a lakosság 90%-a tudott írni és olvasni. Lengyelországban 77%-a, Romániában 58%-a, Jugoszláviában 55%-a Klebersberg fejlesztette egyetemi központokká Debrecent, Pécset és Szegedet. Jelentős összegeket fordított új intézmények létrehozására (Sváb - hegyi csillagvizsgáló). A leendő magyar értelmiség külföldi tanulmányútjainak biztosítására intézeteket tervezett. Ennek részeként valósult meg Bécsben a Collegium

Hungaricum és Berlinben a római Magyar Akadémia. Ellentétek - feszültségek Az 1920-as évek magyar átlagembere nagyon nehéz körülmények között élt. Bethlen visszaállította a parlament felsőházát, aminek joga volt a törvénytervezeteket újratárgyalásra visszaküldeni a képviselőháznak. 1926-ban új választást tartottak, s ezen az Egységes Párt szerezte a képviselői helyek 60%-t. Bethlennek egyedül a Gömbös Gyula vezette csoport okozott gondot, amely tagjai túl liberálisnak ítélték a miniszterelnök politikáját. Ezért Gömbös, Zsilinszkí Endre, Eckhardt Tibor, Kozma Miklós és társaik 1923-ban kiléptek az Egységes Pártból, majd megalakították a Nemzeti Függetlenség Pártot, közkeletű nevén a fajvédő pártot. Programjuk az antiszemita felhangokkal párosuló magyarságvédelem volt. A fajvédőknek azonban nem sikerült társadalmi támogatottságot szerezniük Külpolitika Az 1927-ben megkötött magyar - olasz örök

barátsági együttműködési szerződést Bethlen és Mussolini Rómában írta alá. 1928-ban jött létre a magyar-lengyel szerződés, melynek kapcsán Pilsudski marsall kijelentette, hogy támogatja a békeszerződés későbbi módosítását. A két világháború közti magyar külpolitika meghatározó törekvése a trianoni békeszerződés revíziója volt. Az etnikailag igazságosabb határokért folytatott küzdelem jogosságát a győztes országok is hajlandóak lettek volna méltányolni. A magyar politika meghatározó erői azonban az egykori történelmi Magyarország helyreállítást tűzték ki célul, azaz a nem magyar nemzetiségű területek visszacsatolását is követelték a történelmi jog (irredentizmus) alapján. A Bethlen-korszak szellemisége Az 1920-as évek hivatalos társadalma a keresztény-nemzeti szellemiség alapján állt, amelyet mindenekelőtt 1919 ún. zsidó internacionalizmusával és ateizmusával szögeztek szembe. A keresztény és

nemzeti hagyományokhoz való ragaszkodás határozta meg a rendszer arculatát. E nézeteket vallotta: Szekfű Gyula (Magyar Szemle), Herczeg Ferenc (Új Idők). 1925-ben fény derült arra, hogy Magyarországon egy kis csoport hamis 1000 frankos bankjegyeket állított elő, de az első nyugati forgalomba hozatali kísérletnél lelepleződött a csalás. A Hágában letartóztatott három magyar állampolgárnál 10 millió értékű hamis ezerfrankost találtak, s ők bevallották, hogy a francia frank értékét akarták rontani. 1926 májusában a két fővádlottat, Windiscgraetz Lajos herceget és Nádosdy Imre volt országos rendőrfőkapitány 4-4 évi fogházbüntetésre ítélték. A két fővádlottat Horthy 1928-ban kegyelemben részesítette 16. Az USA és a New Deal A világválság 1929 októberében összeomlott a New York-i tőzsde, ami egy soha nem látott négyéves válságot vont maga után. Ennek mélypontján, 1932-ben az USA ipari termelése közel

50%-kal, Németországé pedig csaknem 40%-kal volt kevesebb, mint 1929-ben. Amerikában a munkavállalók egynegyede, Németországban pedig közel fele elvesztette munkahelyét Kiderült, hogy a világgazdaság nagyon is törékeny. Régi és új válságkezelés A szükségessé vált új gazdaságpolitika elméleti megalapozója John Keynes brit közgazdász volt. Mindenekelőtt azzal a régi tétellel szállt szembe, miszerint a teljes foglalkoztatottság a gazdaság természetes állapota. Az alapvető gondot az okozta, hogy a telítettség miatt visszafogott termeléssel nagyobb munkanélküliség járt együtt. Ez csökkentette a keresletet, s még inkább visszaesett a termelés. Keynes azt hirdette, hogy a kormányoknak be kell avatkozniuk a gazdaságba. Az 1929-33-as válsággal véglegesen lezárult a szabad versenyen alapuló tőkés termelés utolsó szakasza, és új gazdasági rendszer alakult ki, amelyben természetessé vált az állam beavatkozása a gazdaságba,

hogy annak egyensúlyát fenntartsa. Ez a nagy átalakulás vetette meg a második világháború után kialakuló szociális piacgazdaság alapját. Az 1920-as évek amerikai fellendülése Az első világháború utáni évek haszonélvezője az USA volt. Wilson elnök és a demokraták bukása után (1920) a republikánusok következtek. Az amerikai gazdaság termelése a fellendülés éveiben (1923-1929) átlagosan 40%-kal növekedett. "Ez az üzletemberek országa, és üzletember-kormányra van szüksége" - mondta Calvin Coolidge elnök Utóda, az 1929-ben hivatalba lépő Herbert Hoover azonban a legmélyebb válsággal találta magát szemben, de elődei politikáján nem volt képes változatni. Roosevelt, az új elnök A válság mélypontján, 1932 novemberében a demokrata Franklin Roosevelt lett az USA elnöke. Választási programjában New Dealt (1932), azaz új irányt ígért az amerikai népnek. Az elnök beiktatásának napján, 1933 Március 4-én

általános bankválság volt az egész országban. Az új elnök négynapos bankzárlatot rendelt el, majd új banktörvényt fogadtatott el Ez lehetővé tette a bankbetétek tömeges kivételének megakadályozását, s megtiltotta az arany kivitelét az országból. A bankok újbóli megnyitását a pénzügyminiszter engedélyéhez kötötte, s ezzel megakadályozta több mint kétezer gyenge bank újranyitását. A New Deal Roosevelt reformjainak egyike a Polgári Tartalék Hadtest megalakítása volt. Ebbe munkanélküli fiatalok jelentkezhettek, és ingyenes étkezést, szállást, egyenruhát és napi egy dollár zsebpénzt kaptak. Táborokban éltek, amelyeket a hadsereg tartalékos tisztjei vezettek. Erdőket ültettek, utakat, hidakat építettek, parkokat létesítettek, talajjavítást végeztek A második világháborúig 3 millió fiatal dolgozott a Polgári Tartalék Hadtestben. Az elnök megszervezte a Tennessee folyó völgyének helyreállítási munkálatait,

aminek földjét a gyapottermeléssel kimerítették. Az itt végzett talajjavítás, folyószabályozás villamos-energia termelés nagyban fejlesztette a vidéket A mezőgazdaság helyreállítása A farmerek 1933 májusában országos sztrájkot hirdettek. Ezelőtt egy nappal Roosevelt elfogadtatta a Kongresszussal a mezőgazdaság helyreállításáról szóló törvényt, amely az elfogadható terményáraknak a visszaállítása érdekében intézkedéseket hozott a vetésterület és az állatállomány csökkentésére. A farmerek adósságaik visszafizetésére haladékot kaptak. E törvény keretében hirdették ki, hogy a dollár nincs rögzítve az aranyalaphoz Azaz a fellendülés érdekében Roosevelt inflációs gazdaságpolitikát kezdett. A nemzeti ipar helyreállítása A harmadik New Deal törvény a nemzeti ipar helyreállítását tűzte ki célul. Ennek során egyértelművé vált, hogy az állam beavatkozásával mesterséges nekilendülés érhető el. Olyan

újberuházásokra volt szükség, amelyek új munkahelyeket teremtenek, de termékeikkel nem jelennek meg az amúgy is túlzsúfolt piacon. (Utak, autópályák, repülőterek, szolgáltatások) A nemzeti ipar helyreállításáról szóló törvény megteremtette a tisztességes verseny szabályainak és alkalmazásának feltételeit. Ennek kapcsán meghatározták a termelés mennyiségét, a technikai folyamatokat és a munkásvédelmet Biztosította a munkások jogát szakszervezetek alakítására, meghatározta a munkabér alsó, és a munkaidő felső határát. Mindeközben létrehozták a Szövetési Rendkívüli Segélyhivatalt, mely a munkanélküliek segélyezését irányította. A közvélemény megnyerése Roosevelt nagy gondot fordított az amerikaiak tájékoztatására és önbizalmuk növelésére. A rádió előnyeit felhasználva rendszeresen beszámolt reformjai állapotáról: ezek voltak a híressé vált "kandalló előtti beszélgetések". Az új

gazdaságpolitikai elfogadására és törvényeinek betartására rá kellett kényszeríteni a gyárak és üzemek tulajdonosait. Ezt a "kék sas" akcióval érték el, aminek lényege, hogy a New Deal törvényeket betartó vállalatok elláthatták áruikat egy kék sast ábrázoló jelvénnyel. 1935-ben a konzervatív gazdaságpolitika hívei sikeres ellentámadást indítottak Roosevelt ellen, de az elnök végrehajtotta a szükséges módosításokat, és folytatta reformpolitikáját. Roosevelt és Keynes között nem volt semmilyen szellemi kapcsolat, az elnök mégis a brit közgazdász elvei szerint járt el. 17. Magyarország az 1920-as és 30-as évek fordulóján Az 1929-30-as válság hatására Magyarországon mindenekelőtt mezőgazdasági és hitelválság alakult ki. A mezőgazdasági termékek világpiaci árának 50-70%-os zuhanása lehetetlenné tette a magyar agrárkivitelt. Mindez meggyorsította a változást akaró ellenzéki (szélsőséges)

erők megerősödését. A Független Kisgazdapárt Az Egységes Pártba beolvasztott kisgazdák fiatalabb nemzedéke 1930-ban újjászervezte pártját. Nagy Ferenc és Tildy Zoltán vezetésével előkészítette a Békésen rendezett nagygyűlést, amely 1930 októberében kimondta a kormánypárttól Független Kisgazdapárt újjáalakulását. Fő követelési az általános és titkos választójog, a földreform és az arányos adóztatás voltak Bartha Miklós társaság Ebben a társaságban a társadalmi és politikai változásokat óhajtó fiatal értelmiségiek jelentős része gyülekezett. Földreformot követeltek, és célul tűzték ki a falusi társadalom megismerését. Bajcsy-Zsilinszky és a nemzeti radikalizmus 1930-ban alakította meg Bajcsy-Zsilinszky Endre a Nemzeti Radikális Pártot. Zsilinszky ekkorra már az ellenzék egyik vezetője lett, pártalapítása azonban elszigetelt maradt. Nemzeti Szabadelvű Párt A Rassay Károly által 1930-ban

újjászervezett NSZP volt a legjelentősebb az ellenzéki pártok közül. Céljuk a kormányképes polgári ellenzék kialakítása volt. Abban, hogy a polgári erők a demokráciát fenyegető diktatúrák előretörésekor sem tudtak együttműködni, szerepe volt a magyar emigráció megosztottságának is. Károlyi Mihály szerint csupán két lehetőség volt: "a fasiszta vagy a bolseviki diktatúra". E leegyszerűsítő nézettel szembefordult Jászi Oszkár, aki azt vallotta, hogy a kiút nem lehet más, csak a demokrácia A Magyarországi Szociáldemokrata Párt A törvényes parlamenti ellenzékként működő párt legfontosabb követelése az általános és titkos választójog volt. Az 1929-ben hazatért Garami Ernő a szociáldemokraták és a polgári ellenzék szövetségét szorgalmazta. A szociáldemokraták elkészítették agrárprogramjukat, benne a földosztás követelését. Mindennek hatására kibontakozóban volt egy új és sikeres

szociáldemokrata politika. 1930 végén megjelent az MSZDP agrárlapja, a Föld és Szabadság A Kommunisták Magyarországi Pártja Néhány száz kommunista titokban szervezkedett Bécsben, de mindenekelőtt Moszkvában, ahol az 1919 márciusában megalakított Kommunista Internacionálé (Komintern) keretében dolgoztak a világ számos országából menekült kommunistákkal együtt. Céljuk a proletárdiktatúra megvalósítása volt. Az 1920-as évek végén felvetődött - a Lukács György által képviselt nézetek alapján (Blum-tézisek) - hogy meg kellene változatni a párt stratégiai irányvonalát, és nem a proletár-, hanem a demokratikus forradalomért kellene harcolni. E javaslatot azonban elvetették Gazdasági válság - politikai elégedetlenség 1930-tól Magyarországon is egyre érezhetőbbé vált az ipari válság. Mindez hatalmas munkanélküliséget eredményezett, amely 1932re meghaladta a 35%-ot Az általános elégedetlenség hatására egyre nagyobb

tömegek fordultak a szociáldemokraták felé, akik 1930 Május elsején a kormány tilalma ellenére felvonulást rendeztek, 10-15 ezer ember részvételével. Szeptember 1-jén a főváros munkássága általános sztrájkot tartott, és békés sétát rendezett az Andrássy úton a Hősök terére. A 100-150 ezer felvonuló között kommunisták is voltak, akik a proletárforradalmat éltették. A rendőrség erre a tüntetőkre támadt, s csak az esti órákra sikerült helyreállítani a rendet. Az események után a kormány nem marasztalta el a tömeget, csak a kommunistákat, akiket a Népszava a munkásosztály halálos ellenségeinek nevezett. Bethlen lemondása Az 1931 júniusában rendezett választáson az Egységes Párt győzött ugyan, de a korábbi 170 mandátummal szemben csak 158-at tudott szerezni. A választás utáni pénzválság megállítására a kormány háromnapos bankzárlatot rendelt el, s felkérte a parlamentet, hogy a válságos időszakban

rendeletekkel kormányozhasson. A parlament helyettesítésére a képviselőkből felállítottak egy 33 tagú bizottságot. Augusztus közepére nyilvánvalóvá vált, hogy a rendeleti úton való kormányzás önmagában nem elegendő. Bethlen nem volt hajlandó a további népszerűtlen intézkedések végrehajtására, ezért átadta a miniszterelnöki széket. Károlyi Gyula Bethlen István lemondása után Horthy Károlyi Gyulát bízta meg a kormányalakítással (1931. Augusztus 24) Az új miniszterelnök mindenekelőtt szigorú takarékossági intézkedéseket foganatosított. Csökkentette a közalkalmazottak fizetését, a miniszterektől pedig elvette szolgálati autóikat. Mint minden válsághelyzetben, most is a szélsőséges erők kezdtek megerősödni. A szélsőjobboldali kommunisták erőteljes szervezkedésbe kezdtek. 1931 őszén létrehozták az Egyesült Szakszervezeti Ellenzéket 1932 márciusában a KMP Harci Programot bocsátott ki, melyben nemcsak a

proletárdiktatúra megvalósítását hirdették, de 50%-os béremelést is követeltek. A kormány a biatorbágyi merényletre hivatkozva bevezette a rögtönítélő bíráskodást. A biatorbágyi merénylet 1931 Szeptember 12én éjjel Matuska Szilveszter felrobbantotta a vasúti völgyhidat (viaduktot), a Budapestről Bécsbe közlekedő nemzetközi gyorsvonat alatt. A statárium alkalmazásával tartóztatták le és végezték ki Sallai Imrét, Fürst Sándort és Karikás Frigyest A kormányt azonban újabb kudarcok érték. Amikor az 1932 augusztusában rendezett pótválasztáson a kormánypárt jelöltjével szemben a kisgazdapárt újdonsült vezére, Eckhardt Tibor győzött, már Bethlen is Károlyi Gyula ellen fordult, és levélben szólította fel a lemondásra. 18. Nagy-Britannia és a hagyományos liberalizmus A győzelem után Az első világháború után felerősödtek a nemzeti mozgalmak, amelyek a brit birodalom lassú felbomlásához vezettek. Ezzel egy

időben az USA vált a világ első ipari, politikai és pénzügyi hatalmává. Nagy-Britanniában Lloyd George 1918-ban kiterjesztette a választójogot a 21 éven felüli férfiakra, és a 30 éven felüli nőkre, majd bevezette a munkanélküli-biztosítást. A gazdaság fellendülőben volt, de 1921-ben ennek vége szakadt Az ír kérdés A legnagyobb gondot az ír kérdés okozta. Az ír nemzeti erők egyre határozottabban léptek fel országuk függetlenségének helyreállításáért. Az írek 1916-os húsvéti felkelését gyorsan elfojtották, s a felkelés 15 képviselőjét kivégezték Az 1918-ban rendezett választáson a 105 ír képviselői helyből 73-at szereztek meg a függetlenségiek, akik nem voltak hajlandók elutazni a londoni Westminsterbe, a parlamentbe, hanem megalakították a dublini Ír Nemzetgyűlést (1919), melynek elnökévé megválasztották Eamon de Valerát, a húsvéti felkelés egyetlen életben maradt vezetőjét. Az Ír Nemzetgyűlés

kinyilvánította Írország függetlenségét. De Valera kinevezte az ír kormányt, mely átvette a közigazgatás feladatait, s önkéntesekből létrehozták az Ír Köztársasági Hadsereget (IRA). A lakosság - Észak-Írország - kivételével elismerte az ír nemzeti kormány fennhatóságát. A brit kormány a történteket érvénytelennek minősítette, és megpróbálta kemény kézzel felszámolni az ír közigazgatást. A szembenállás 1920-ban ismét polgárháborúba torkollt. Miután egyik fél sem tudott győzelmet aratni, Lloyd George a területi felosztás mellett döntött. A brit parlament törvényt fogadott el, amely elismerte Írország katolikus déli részének dublini székhelyű önkormányzatát. Észak-Írország viszont - Belfast központtal - Nagy-Britannia része maradt A londoni döntés megosztotta az ír nemzeti erőket, de hosszadalmas tárgyalások után az ír parlament csekély többséggel elfogadta azt. (1922) Az Ír Köztársaság De Valera

elfogadhatatlannak tartotta az ország kettéosztását, ezért újabb polgárháborút kezdett. Most már írek harcoltak írek ellen. De valera, látva az ír társadalom megosztottságát, 1923-ban megszüntette a harcot Mozgalmát politikai párttá szervezte, amely rövidesen az ország legnépszerűbb pártja lett, és 1932-ben meg is nyerte a választásokat. De Valera az Ír Szabad Állam elnöke lett. 1937-ben kikiáltották az Ír Köztársaságot, amit Nagy-Britannia csak 1945-ben ismert el Az északír kérdés azonban megoldatlan maradt, s az IRA 1969-ben felújította harcát. Az első munkáspárti kormány Miután Lloyd George szembekerült saját pártjának, a liberálisoknak egy részével, kénytelen volt lemondani (1922). Az 1923-as választáson a Munkáspárt megelőzte a liberálisokat, akiknek a parlamenti támogatottságával kormányt alakított. Az első szociáldemokrata kormány hivatalba lépése nagy szenzáció volt. A Ramsay McDonald vezette

Munkáspárt csak egy évig volt hatalmon. Mindez azt mutatja, hogy a demokratikus társadalom tudomásul veszi a választók döntését, így a politikai erők békés úton kerülnek hatalomra. Ennek azonban előfeltétele, hogy ne legyenek súlyos belső feszültségek, amelyeket kihasználhatnak a szélsőséges erők. Konzervatív válságkezelés Miután a Liberális Párt megvonta támogatását a munkáspárti kormánytól, új választást kellett kiírni. Ezt a konzervatívok nyerték (1924), s Stanley Baldwin alakított kormányt. 1926-ban a rendnek a brit történelem első általános sztrájkja vetett véget Követelésük nem politikai, hanem gazdasági volt. A gyárakat őrző sztrájkolók és a kivezényelt rendőrök békésen fociztak egymással, miközben a vezetők a megoldást keresték. A kormány felkészült az általános sztrájkra: a középosztályból önkénteseket toborzott, akiknek munkája lehetővé tette a létfontosságú szolgáltatások

működtetését. A sztrájk idején Baldwin mindent megtett a kölcsönösen elfogadható megegyezés érdekében, és lecsillapította kormányának harcias tagjait - köztük Churchillt - akik szívesen alkalmaztak volna erőszakot. Mindezek után az általános sztrájk kilenc nap alatt összeomlott, csupán a kezdeményező bányászok tartottak ki fél évig. A megtorlás ugyan elmaradt, de a parlament 1927-ben törvénytelennek minősített minden általános sztrájkot. A brit nemzetközösség Az 1920-as évek első felében újabb feszültségek jelentkeztek az anyaország és a volt legjelentősebb gyarmatok között. A helyzet rendezésére 1926-ban és 1930-ban birodalmi konferenciát hívtak össze. E tárgyalásokon a domíniumok (Ausztrália, Dél-Afrika, Kanada, Új-Zéland) és Nagy-Britannia képviselői megállapodtak abban, hogy a domíniumok teljes politikai önállóságot kapnak, és Nagy-Britanniával egyenjogúsítva Brit Nemzetközösséget alkotnak. A

megállapodás 1931-ben a westminsteri statútummal (alapszabály) vált törvénnyé. Nagy-Britannia és a világválság Az 1920-as évek végére a Baldwin-kormány elvesztette népszerűségét, annak ellenére, hogy végrehajtott néhány szociális reformot, államosította a villamos ipart, megalapította a BBC-t, a brit rádiótársaságot. A határozottabb vezetés igénye a Munkáspártot juttatta győzelemre az 1929-es választáson. Ismét McDonald alakított kormányt, de alighogy hivatalba lépett, kitört a világválság, mely teljesen új helyzetet teremtett. A súlyos kormányzati gondok 1931-ben a Munkáspárt kettéválásához vezettek. A többség ugyanis nem volt hajlandó vállalni a népszerűtlen intézkedések meghozatalát, ezért visszalépett a kormányból. McDonald azonban nem fogadta el a munkáspárti többség határozatát, hanem a liberális és konzervatív pártokkal szövetkezve nemzeti egységkormányt alakított. A nagykoalíció 1931-ben

megnyerte a választást, de a konzervatívok győzelmével. A miniszterelnök McDonald maradt, mert a konzervatívoknak is érdekében állt, hogy a népszerűtlen intézkedéseket egy munkáspárti politikus vezetésével fogadtassák el az országgal. Az igazi gondot az okozta, hogy a konzervatív többség lehetetlenné tette a radikális, a New Dealhez hasonló válságkezelést. Az 1930-as évek elején Nagy-Britannia a konzervatívok irányításával kilábalt a válságból. 1935-ben ismét Baldwin vette át a kormányt, 1937-ben pedig Neville Chamberlain lett a miniszterelnök. A brit gazdaság az 1930-as évek második felében az európai átlagnál jobban fejődött. 20. Németország és a nemzetiszocializmus Színre lépnek a nácik Németország történetét 1919 és 1923 között a zűrzavar jellemezte. 1920-ban jött létre Adolf Hitler vezetésével a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt, azaz a náci párt. Németül: NSDAP (Nationalsoschialische Deutsche

Arbeiter Parteil) Első jelentős akciója az 1923 megkísérelt sörpuccs volt, amikor is Hitler vezetésével egy müncheni sörcsarnokban foglyul ejtették az ott előadást tartó bajor tartományi miniszterelnököt és kormányának jelen lévő tagjait, akik színleg elfogadták Hitler követeléseit, mire szabadon engedték őket. Ezt követően a tartományi kormány mozgósította a katonaságot, és Hitlert társaival együtt fogságra ítélték Ennek során írta hírhedtté vált Mein Kampf (Harcom) című könyvét, melyben társadalmi és politikai elképzeléseit foglalta össze. Átmeneti megnyugvás 1924-től javulóban voltak Németország politikai viszonyai. Az ország egyik meghatározó politikai ereje a szociáldemokrata párt volt, mely megfogalmazta a "szervezett kapitalizmus" elméletét. Úgy vélték, meg kell szüntetni a szabad versenyes kapitalizmust, és az osztályharcot felváltaná az együttműködés. A szociáldemokrata köztársasági

elnök, Ebert halála után Hindenburg vezértábornagy lett az államfő (1925). Ekkor érte el jelenős sikereit a stresemanni külpolitika, elismertetve Németország politikai egyenjogúságát Mindez ismét megnövelte a demokratikus erők szavazótáborát. Az 1928-as választás után helyreállították a szociáldemokrata és polgári nagykoalíciót. Erre annál is inkább szükség volt, mert az 1929-ben elfogadott Young - terv heves belső ellenállást váltott ki A németek joggal nehezményezték, hogy ún. háborús bűneikért 1988-ig kell fizetniük a jóvátételt Stresemann megrendült egészségét aláásták a személyét ért méltatlan támadások, és 1929 október elején meghalt. A válság hatása A kibontakozó világválság a német gazdaságot érintette a legérzékenyebben. Ezrével mentek tönkre a kis- és középüzemek, s a parasztbirtokok tízezreit árverezték el. A válság mélypontján a munkanélküliség majdnem elérte az 50%-ot A

különböző pártok fegyveres alakulatai csataterekké változtatták az utcákat. A náci párt fegyveres szervezetét, az SA-t (Sturmabteilung = Rohamosztag) 1923-ban hozták létre. Rövidesen Ernst Röhm lett a vezetője, aki az egész országot behálózó hadsereggé alakította A válság idején már az SA uralta az utcát. Ugyanakkor a sörpuccs kudarcából Hitler megértette, hogy a törvénytisztelő Németországban törvényesen kell hatalomra kerülni. A gazdasági és politikai összeomlás a szélsőséges pártoknak, mindenekelőtt az NSDAP-nek kedvezett, mert el tudta hitetni, hogy képviseli a megalázott németek nemzeti érdekeit is. Ugyanakkor ki tudta használni a demokráciába vetett bizalom megrendülését, melyet azonosított a rendetlenséggel, és mindezekért a weimari köztársaságot okolta. Egyre több embert győzött meg arról ,hogy a kivezető út az erőre és a hatalom tiszteletére épülő társadalom. Amíg az 1928-ban rendezett

választáson a nácik csak 2,6%-ot szereztek, addig 1930-ban már 18,3%-ot, 1932 júliusában pedig 37,4%-ot. Hindenburg nem akarta olyan emberre bízni az országot, aki "szemben áll a másképpen gondolkodókkal", ezért alkancellári tisztséget ajánlott Hitlernek, amit ő nem fogadott el. Erre Hindenburg új választásokat írt ki, amely után az erőviszonyok lényegében nem változtak. Hindenburg kilátásba helyezte Hitlernek a kormányalakításra való megbízatást, amennyiben bizonyítani tudja, hogy programját támogatja parlament többsége. Ez azonban nem sikerült, és Hindenburg továbbra sem volt hajlandó Hitlernek kancellári megbízatást adni. Elkésett kísérlet a náci párt megosztására A kormányalakítási tárgyalások sikertelensége után Hindenburg Kurt von Schleicher tábornokot, volt hadügyminisztert nevezte ki kancellárnak. Schleicher a náci párt megosztására törekedett Gregor Strasserral kezdett tárgyalni, aki Hitler után a

második legjelentősebb személy volt az NSDAP-n belül, viszont eltérő irányzatot képviselt. Schleicher az alkancellári és a porosz tartományi miniszterelnöki tisztséget ajánlotta fel Strassernak. Hitler árulásnak minősítette Strasser tárgyalásait, és megfosztotta őt a párttisztségétől. A miniszterelnök ezután a szociáldemokratáknak és a szakszervezeteknek ajánlott két miniszteri tárcát, ezek azonban visszautasították az ajánlatot. Schleicher szükségállapot bevezetését javasolta Hindenburgnak, aki ezt nem fogadta el Schleicher lemondott. Hitler a kancellár 1933. január 30-án a köztársaság elnöke kinevezte kancellárrá a legnagyobb párt vezetőjét, Adolf Hitlert, aki koalíciós kormány élén kezdte meg kormányzását. Február 1-jén Hindenburg feloszlatta a parlamentet, és új választást írt ki március 5-ére Február 27-én kigyulladt a parlament épülete, a Reichstag. A nácik a gyújtogatással a kommunistákat vádoltak,

vezetőiket letartóztatták és 13,3%-os eredményüket megsemmisítették. Az újonnan megválasztott parlament első ülésén Hitler beterjesztette a felhatalmazási törvényjavaslatot, amely lehetővé teszi a parlamenttől független törvényhozást, a kormány számára. A képviselők ezt 2/3-os többséggel elfogadták, így megnyílt az út a totális diktatúrához. Hitler a kommunisták után betiltotta a szociáldemokrata és a polgári pártokat is, s 1933 nyarára létrehozta az egypártrendszert. Novemberben ismét választást rendeztek, de ezen csak a náci párt indulhatott, így megszerezte a szavazatok 92,2%-át. A hosszú kések éjszakája A hatalomátvétel után felszínre kerültek a párton belüli ellentétek. A csaknem 4 millió fegyveres tagot számláló SA köreiből egyre többen követelték a szociális viszonyok átalakítását. Ezzel együtt Röhm, az SA vezére fel akarta számolni a nagy hadsereget, és saját fegyvereseiből akart újat

szervezni. Ugyanakkor az SA folyamatos erőszakoskodásai miatt egyre többen követelték Hitlertől a rohamosztagosok megfékezését. Hitlernek lépnie kellett. Mindenekelőtt kiegyezett a hadsereg vezetőivel, és az SA félreállításáért cserébe megkapta ígéretüket, hogy Hindenburg halála után támogatni fogják az államfői hatalom megszerzésében. Az SA megfékezésével meg lehetett nyugtatni a nagytőkéseket is. Ilyen előzmények után került sor a hosszú kések éjszakájára, 1934. Június 29-30án, melynek során Hitler parancsára több mint ezer politikai gyilkosságot hajtottak végre. Megölték többek között Röhmöt, Strassert és Schleichert is Az akciót az 1923-ban létrehozott SS (Schutzstaffel = védcsapat) és a Gestapo (Geheime Staatspolizei = titkos államrendőrség) hajtották végre. 1934-re a Heinrich Himmler vezette SS Hitlerhez feltétlenül hű fegyveres erővé vált. Az esemény után többen is azt hitték, hogy a náci párt

megszabadult szélsőséges csoportjaitól. Hindenburg augusztusban bekövetkezett halála után azonban Hitler megszűntnek nyilvánította az elnöki tisztséget, s mint birodalmi vezér (Führer), magához ragadta az államfői jogokat is. A Führer ezután népéhez fordult és megkérdezte, hogy elfogadja-e új tisztségében. A szavazók 90%-a igennel válaszolt 23. Gömbös Gyula és kísérlete A Nemzeti Munkaterv Károlyi Gyula lemondása után Horthy kormányzó Gömbös Gyulát bízta meg az új kormány megalakításával. Gömbös meghirdette a 95 pontból álló nemzeti Munkatervet, amely az 1932 októberében hivatalba lépő miniszterelnök irányelveit tartalmazta. A munkaterv célul tűzte ki az erkölcsi és anyagi jólétet, az általános és titkos választójogot, egy jobb és olcsó közigazgatás megteremtését, a termelés és a fogyasztás összhangba hozatalát, a pénz értékállóságát, a munkanélküliség leküzdését, egészségesebb

földbirtokmegosztás kialakítását, a szövetkezeti mozgalom fejlesztését, stb. Külpolitika A gazdaság talpra állítása érdekében mindenekelőtt piacokat kellett szerezni a magyar gabonának. 1932 nyarán eltörölték hazánk jóvátételi kötelezettségét, így Gömbös könnyebben el tudta helyezni a magyar mezőgazdasági termékeket többek között az osztrák piacon. Az igazi áttörés azonban 1934-ben következett be, amikor is mind a német, mind az olasz piac megnyílt a magyar mezőgazdasági kivitel előtt. Ezt azonban tárgyalások sora előzte meg Gömbös első külföldi útja Rómába vezetett (1932. Nov), ahol megállapodott Mussolinival a közös együttműködésben és az olasz-osztrák-magyar vámunió tervének felújításában. 1933 elején Gömbös örömmel fogadta a Hitler-kormány megalakulását, mert egy konzervatív, nemzeti irányzat hatalomra jutását remélte, mely megértőbb lesz a magyar revíziós törekvések iránt. Gömbös 1922

júniusában Berlinbe utazott. Hitler kijelentette, hogy a magyar revíziós igényeket csak Csehszlovákiával szemben hajlandó támogatni Gömbös vette fel elsőként a diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetunióval (1934), új piacokat teremtve a magyar kivitel számára. 1934 márciusában aláírták az olasz-osztrák-magyar gazdasági és politikai együttműködést tartalmazó római jegyzőkönyveket. A magyar kormány elérte, hogy az okmányok ne jelentsenek vámuniót (így nem korlátozták az aláírók mozgásterét) Belpolitika Gömbös a kormánypárt vezetését akarta Bethlentől megszerezni, amit az Egységes Pártnak nemzeti Egység Pártájává történt átszervezésével el is ért (1932). Függetlenség címmel napilapot indított pártja támogatására, s elindította a tagtoborzást. A munkásságnak a nemzetbe való beillesztése céljából a Gömbös-kormány Nemzeti Munkaközpontot állított fel, és elkészítette az érdekképviseleti rendszer

átszervezésének tervét. Az olasz példa nyomán a szakmákat átfogó kamarákat akart szervezni, amelyek megteremtik a nemzeti termelés összhangját és ellátják a munkaközvetítést. Ezzel kiküszöbölhetővé válik a sztrájk és az osztályharc. A tervezetet azért utasították el, mert nem voltak hajlandóak elfogadni az állam fokozott beavatkozását. Gömbös a New Deal-ről is tudott, demokrácia ellenessége azonban akadályozta. Az amerikai elnök ugyanis reformjait a demokratikus szabadságjogok csorbítása nélkül valósította meg. Mindenütt a gazdaság központi irányítása erősödött meg, az adott kormány elvei alapján. Gömbös és Bethlen Gömbösnek gondot okozott Bethlen politikai jelenléte, így kapóra jött számára, hogy "fajvédő" társa , Eckhardt Tibor lett a kisgazdapárt elnöke. Gömbös tehát összefogást ajánlott neki Bethlen visszaszorítására (1934) 1935 elején átszervezte kormányát, s ebből már kihagyta

Bethlen híveit, majd rávette Horthyt a képviselőház idő előtti feloszlatására. Ezért Bethlen híveivel együtt kilépett a kormánypártból. Az 1935 áprilisában rendezett választást erőszak és csalás jellemezte Különösen kirívó volt Bajcsy-Zsilinszky Endre képviselővé választásának durva megakadályozása. A választást a kormánypárt nagy fölénnyel nyerte (közel 70%). Az új szellemi front Kozma Miklós - Gömbös régi barátja és kormányának belügyminisztere - javasolta, hogy a miniszterelnök próbálja meg politikai elképzeléseinek megnyerni a népi írókat. Zilahy Lajos baráti kapcsolatban volt a miniszterelnökkel, és a várható reformok támogatására új szellemi frontot hirdetett. Zilahy villájában találkozott Gömbös a népi írók csoportjával A összejövetelen az írók ismertették az ország kétségbeejtő állapotát. A találkozó mindkét fél számára csalódással ért véget. Gömbös meg volt győződve arról,

hogy Magyarország első világháború utáni tragédiáját a rövid időre hatalomra jutott demokratikus rendszer okozta. Ezért eleve reménytelen volt az Új Szellemi Front kísérlete Gömbös bukása 1935 őszétől a parlamenti ellenzék tevékenysége erősödni kezdett, amelynek alapja az alkotmányvédelem, a diktatórikus törekvések elutasítása és a nemzeti munkatervben megígért titkos választójog követelése volt. Gömbös nem ígért érdemi változtatásokat, s nyilvánvalóvá váltak külpolitikájának szerencsétlen következményei. Azért is elítélték Gömböst, mert a hadsereg a fasiszta hadsereget bálványozta, így nem volt független. 1936 nyarán a miniszterelnököt Horthy csak azért nem szólította fel lemondásra, mert megszánta a súlyosan beteg embert, aki 1936 októberében meghalt. 26. Magyarország a náci birodalom árnyékában Darányi Kálmán miniszterelnöksége Gömbös Gyula halála után Darányi Kálmán lett a

miniszterelnök, aki úgy akart visszatérni a bethleni alapokhoz, hogy nem fordult élesem szembe Gömbös politikai rendszerével. Darányi politikájának következtében a kormánypárt szélsőségesei áttették tevékenységüket a MOVE szervezeteibe, amely fegyverekkel is rendelkezett. Darányi megfékezte a MOVE-t, szélsőséges vezetőit félreállította, fegyvereinek zömét elkobozta. Németország fokozódó nyomásának ellensúlyozására Darányi és Kánya Kálmán külügyminiszter kísérletet tettek a brit és francia kapcsolatok erősítésére. Rómában ismét felújították a Róma - Belgrád - Budapest - Varsó együttműködés gondolatát. Berlinben viszont újólag megerősítették, hogy nem hajlandók támogatni a minden irányú magyar revíziót A magyar-német kapcsolatok romlása tárgyalásokra ösztönözte a kisantantot. Ennek során felajánlották, hogy elismerik Magyarország fegyverkezési egyenjogúságát, cserébe viszont megnemtámadási

szerződéseket javasoltak. Mivel a magyar külpolitika célja a történelmi Magyarország helyreállítása volt, a kisantant pedig ragaszkodott a trianoni határokhoz, megállapodás nem született. Ekkor már a nyugati hatalmak elismerték a németek bizonyos területi igényeit Az 1930-as évek végén tarthatatlanná vált a magyar haderő állapota, melynek létszáma mindössze 85 ezer fő volt, felszerelése pedig teljesen korszerűtlen. 1938 márciusában Darányi Győrben meghirdette az egymilliárd pengős fegyverkezési programot, amelyet két év alatt megvalósítottak. Ez sok eredményt hozott, de a hadsereg még így sem érte el a kívánt színvonalat. Az egyre hangosabbá váló szélsőjobb erőit Darányi tárgyalásokkal próbálta megosztani. Megállapodott Hubay Kálmánnal, hogy a törvényes út tiszteletben tartása esetén parlamenti képviselethez juthatnak. A kétes értékű egyezséget bizalmatlanul fogadták a miniszterelnök korábbi támogatói, s

ezután Darányi lemondott. Imrédy Béla kormánya 1938 májusában Imrédy Béla alakított kormányt. Ekkor tárgyalta a parlament az első zsidótörvény tervezetét, mely szakított az állampolgári egyenlőség elvével. Lényege, hogy a legtöbbi értelmiségi pályán a zsidók aránya nem haladhatja meg a 20%-ot. Zsidónak minősültek az izraelita vallásúak, akik a lakosság 5%-át tették ki A törvénytervezetet élesen bírálták a demokratikus erők, 59 keresztény magyar pedig kiáltványban tiltakozott ellene. A szélsőjobb viszont a 20%-ot is sokallta. A parlament végül az eredeti tervezetet fogadta el A külpolitika alakulása 1938 augusztusában Hitler arra akarta rávenni a magyar vezetőket, hogy támadjuk meg közösen Csehszlovákiát. Horthy természetesen nemet mondott. Kánya felújította a kisantanttal megkezdett tárgyalásokat Megállapodtak, hogy a kisantant elismeri Magyarország fegyverkezési egyenjogúságát, Magyarország viszont lemond az

erőszakról. Ez az egyezmény soha nem lépett életbe. Az 1938. Szeptember 29-én tartott müncheni konferencia után megváltoztak a nemzetközi körülmények Imrédy reformjai Imrédy keresztényszociális gondolatok alapján képzelte el reformjait. Úgy látta, hogy Németország és Olaszország a legmeghatározóbb a térségben, ezért velük kezdeményezett tárgyalásokat. Nagyszabású terveit kaposvári beszédében tárta a nyilvánosság elé (1938. szeptember), amelyben csodás forradalmat hirdetett. Szerette volna kormányát függetleníteni a parlamenttől, amelynek érdekében általános felhatalmazási törvényt akart előterjeszteni, de tervét elutasították. E kudarc után Imrédy a házszabályok módosításával kísérletezett Törvénytervezete szerint a kormány kérésére a parlament 48 óra alatt köteles lett volna megtárgyalni a benyújtott törvénytervezetet. A parlament leszavazta a miniszterelnököt A Magyar Élet Mozgalom Imrédy lemondott,

Horthy Telekit szerette volna felkérni, de ő meggyőzte a kormányzót, adjon még bizalmat Imrédynek. Az újra kinevezett miniszterelnök minden erejét arra fordította, hogy a parlamenten kívül szerezzen magának támogatókat. Imrédy híveit egységes mozgalomba akarta szervezni, ezért hozta létre a Magyar Élet mozgalmat, mely 1939. Január 6-án alakult Jelszava: "Ősi magyar földön új magyar életet!" Jelvénye pedig a magyar mitológia csodaszarvasa volt. Ekkor vált egyre féktelenebbé a nyilasmozgalom. Robbantásos merényletet követtek el a Dohány utcai zsinagóga ellen A kormányzó lemondatta Imrédyt: kiderült, hogy egyik dédszülője zsidó volt. Ez jó ürügy volt az antiszemita miniszterelnök leváltására. Teleki Pál miniszterelnöksége Teleki Pál feladatának tekintette az előretörő szélsőséges erők visszaszorítását: betiltotta a börtönben ülő Szálasi nemzetiszocialista pártját, tagjait pedig tömegesen internáltatta.

Újjászervezte a kormánypártot Magyar Élet Pártja néven 1939 márciusában a kormány önerőből akarta visszafoglalni a Kárpátalját, amelynek 600 ezres lakosságából csak 40 ezer volt magyar. 1939 májusában fogadta el a parlament a második zsidótörvényt, amely már faji alapon különböztette meg a zsidóknak minősülőket. Arányukat az értelmiségi és művészeti pályákon 20%-ról 6%-ra csökkentette Az 1939 májusában rendezett választáson Teleki sikerre vezette az általa átszervezett kormánypártot, megszerezve a parlamenti helyek 70%-át. 59. A magyar tárgyalásos forradalom Az Ellenzéki Kerekasztal Az 1988 őszétől működő Független Jogász Fórum kezdeményezésére 1989 márciusában az ellenzéki politikai erők létrehozták az Ellenzéki Kerekasztalt (EKA). Tagjai pl: Fidesz, FKgP, SZDSZ, MDF, Magyar N éppárt. A z EKA t árgyalásokra s zólította f el a z M SZMP-t a békés át menet k idolgozása érdekében. 1989. március 15-e

megünneplése békés forradalmi tüntetéssé vált, melynek résztvevői nemcsak a hazai változásokat, de a szovjet csapatok kivonulását is követelték. 1989 Június 16-án a forradalom szabadságharcosainak ünnepé lyes új ratemetésén negyedmillió ember v ett r észt; a K ádár-rendszer összeomlásának szimbólumává vált ez a gyászünnepség. A tárgyalásos megegyezés 1989 júniusában elkezdődtek az EKA és az MSZMP k özötti tárgyalások, s s zeptember közepére megszületett a m egállapodás. Ebben na gy szerepe v olt a k ét t árgyalófél k ét m eghatározó egyéniségének, A ntall J ózsefnek és P ozsgay Imrének. A f elek megállapodtak az alkotmány módosításában, vagyis a sarkalatos törvényekben. A III. Köztársaság kikiáltása A megállapodás aláírásával az MSZMP felelősséget vállalt, hogy a parlament elé terjeszti a közösen kidolgozott alkotmánymódosítást. Az utolsó pártállami országgyűlés pedig 1989

októberében elfogadta a z említett s arkalatos t örvényeket. E nnek következtében m egújult és a dem okrácia követelményeinek megfelelővé vált az alkotmány. Ez után kerülhetett sor 1989 Október 23-án a I II Köztársaság kikiáltására. Az alkotmány értelmében a választásig Szűrös Mátyás, az országgyűlés elnöke töltötte be ideiglenesen a köztársasági elnöki tisztséget. Az új politikai erők versengése 1989 októberében tartotta utolsó kongresszusát az MSZMP, amelyen feloszlatta önmagát, és új pártot alapított Magyar Szocialista Párt (MSZP) néven. A keményvonalasok azonban ebbe nem nyugodtak bele, és később újjáalakították az MSZMP-t. 1989 őszén egyre erőteljesebbé vált az MDF és az SZDSZ ellentéte. A köztársaság kikiáltásával megkezdődött a választási küzdelem. Az SZDSZ és a Fidesz aláírásgyűjtésbe kezdett, népszavazást követelve a Munkásőrség f eloszlatásáról, a z MSZMP a pár tvagyonról v

aló elszámolásáról, és a köztársasági elnök megválasztásáról. A népszavazáson hajszállal győzött az SZDSZ - Fidesz álláspont, melynek lényege, hogy a parlamenti választásnak meg kell előznie a köztársasági elnök megválasztását. Az 1990. Évi parlamenti választás A hirtelen jött szabadságban több mint száz párt alakult, de csak 12 tudott országos szervezettségűvé válni. Az MDF sikerét annak köszönhette, hogy gyűjtőpárttá tudott válni Kiegyensúlyozott programjával a nyugodt erő, a fokozatos, megrázkódtatásoktól mentes átalakulást ígérte. Az SZDSZ a rendszerváltás radikális programjával és kommunistaellenességével a régi rendszerrel élesen szemben állókra és a radikális értelmiségiekre hatott. Az FKgp elsősorban múltja és a földkérdésben elfoglalt álláspontja miatt a földjét visszakapni akaró parasztság s zavazataira számíthatott. A F iatal D emokraták S zövetségének s ikerében k emény

ellenzékiségük j átszott k özre. A K DNP pe dig a v allásos em berek bi zalmának o kán k erült a parlamentbe, akik a keresztény jelző miatt szavaztak rá. Az Antall-kormány megalakulása Az MDF és az SZDSZ vezetői külön megállapodást kötöttek az ország kormányozhatósága érdekében. E szerint a z S ZDSZ ho zzájárult, h ogy c sökkentsék a kétharmados t öbbséggel megszavazandó törvények számát. A parlamentben csak a miniszterelnök és az egész kormány ellen lehet bizalmatlansági indítványt előterjeszteni. Mindennek fejében megállapodtak abban, hogy a köztársaság elnökévé a parlament a szociáldemokrata Göncz Árpádot választja meg. 1990 m ájusában mutatkozott be A ntall J ózsef k ormánya, m ely a z MDF, a z F KgP és a K DNP koalíciója alapján jött létre. 1990 őszén megtartották az önkormányzati választásokat, s ezzel intézményesen is befejeződött a rendszerváltás Magyarországon. 1991. június 1 9-én a z u

tolsó szovjet katona i s elhagyta hazánkat, s ezzel k özel fél é vszázad u tán helyreállt Magyarország nemzeti függetlensége. A III Köztársaság első kormánya népszerűtlen intézkedések sorát volt kénytelen meghozni. Függelék A III. Köztársaság legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerve az Országgyűlés, melynek tagjait az általános és titkos választójog alapján négy évre választja meg az ország népe. Az Országgyűlés jogköre: megalkotja az alkotmányt, t örvényeket hoz, m egválasztja a k öztársasági e lnököt, a miniszterelnököt, az Alkotmánybíróság tagjait, az Állami Számvevőszék elnökét, a Legfelsőbb Bíróság elnökét és a legfőbb ügyészt. Jóváhagyja a költségvetést, dönt a kormány programjáról, s népszavazást rendelhet el. Dönt a hadiállapot és a békekötés kérdésében Magyarország államfője a köztársasági elnök, akit az országgyűlés választ öt évre. Ő a fegyveres

erők főparancsnoka, javaslatot tesz a miniszterelnök személyére, összehívja az országgyűlés alakuló ülését, és új választás kiírásával egybekötve feloszlathatja azt. Egyet nem értése esetén megfontolásra visszaküldheti az Országgyűlés által elfogadott törvényeket, vagy az Alkotmánybíróság elé utalhatja azokat. A k ormány - élén a m iniszterelnökkel - az Országgyűlésnek felelős. Feladata az ország kormányzása. Védi az alkotmányos rendet és az állampolgárok jogait Törvényjavaslatokat terjeszt az Országgyűlés elé, biztosítja a törvények végrehajtását, és rendeletek bocsát ki. Az igazságszolgáltatás legfőbb szerve a Legfelsőbb Bíróság. A jogvédelem és a bűnüldözés legfőbb felügyelője a legfőbb ügyész. Az A lkotmánybíróság a t örvények és a jogszabályok al kotmányosságát v izsgálja, s alkotmányellenesség megállapítása esetén joga van azokat megsemmisíteni. Döntése végérvényes Az

Állami Számvevőszék feladata az államháztartás gazdálkodásának felügyelete, az állami vagyon kezelésének ellenőrzése. A munkaadók és a munkavállalók tanácskozó szerve az Országos Érdekegyeztető Tanács. - 1 - Magyarország a rendszerváltás után A nyolcvanas évek közepére a bomlás folyamata magát az állampártot is elérte. Kiútkeresésre azonban csak azt követően lehetett esély, hogy az egész szocialista rendszert fenntartó nagyhatalom, a Szovjetunió feladni kényszerült a hazánkat is magában foglaló közép-európai régiót. Nemzeti kerekasztal - tárgyalások Az Ellenzéki Kerekasztal társult szervezetei hozzáláttak programjaik egyeztetéséhez, és tárgyalást kezdeményeztek az MSZMP-vel, hogy közös nevezőre jussanak a rendszerváltás legfontosabb kérdéseiben. Az ilyen értelemben kétoldalúnak induló "tárgyalásos forradalom" résztvevői június közepén láttak neki, hogy politikai megegyezésre jussanak

a békés átmenet sarkalatos kérdéseiben. 1989. szeptember 11-én a magyar kormány nyugati határainak megnyitásával átvágta a kontinens négy évtizedes megosztottságát jelentő "vasfüggöny"-t. Az MDF vitathatatlan fölénnyel emelkedett ki az egész évet meghatározó versengésből, de ekkor leginkább a mozgalomnak maradni vagy valóban párttá válni belső vitája kötötte le. A pártáradat többi szereplője közül az SZDSZ és a FIDESZ közszereplői révén ismert volt ugyan, de támogatottságát tekintve még egyik sem tudott kitörni az értelmiségi, illetve generációs "elitpárt" státusból. A 90-es választások Az 1990-es évbe fordulva az országot már a választási előkészületek láza hevítette, aminek két meghatározó jellemzője volt. Domináns antikommunista jellege mellett mind erőteljesebbé vált az MDF és az SZDSZ egymás lejáratására irányuló versengése. Az erősen pártelvű szabályozás már eleve

harmadolta a különböző szervezetek starthoz állását, így mintegy harmincra apadt a legalább kormányképesnek bizonyuló tömörülések száma. A parlamentbe jutáshoz szinte nélkülözhetetlennek tűnő országos listát pedig mindössze 12 párt tudott felmutatni. De még ezek esélyeit is tovább mérsékelte, hogy a bekerüléshez az érvényes szavazatoknak legalább a 4 százalékát kellett elnyerniük. 1990. március 25-e reggelén országszerte megnyíltak a szavazóhelyiségek A szavazásra jogosultak kettős értelemben is a múlttal való szakításra voksoltak. Az állampárt utód szerepét vállaló MSZMP a parlamentbe jutás határértéke alatt maradt (2,7%), és a megújulásra törekvő, de az MSZP-t is csak 10% támogatta. A kisgazdák (10%) és a kereszténydemokraták (6%) túlkerültek ugyan a törvényhozóvá válás köszöbértékén, a legrégebbi múlttal bíró szociáldemokraták viszont éppógy elvérezni látszottak (2%), mint a Nemzeti

Parasztpárt utódjaként jelentkező Néppárt (0,8%). Míg a FIDESZ éppen csak túljutott a szükséges minimumon (5%), az MDF 24%-ot szerzett, az SZDSZ pedig 22%-ot. Az április 8-án megrendezett újabb forduló napjára számottevően mérséklődött a választói aktivitás (65%-ról 45%-ra), de a voksolók már MDF jelöltjeit részesítették előnyben. Rendszer-átalakítás 1990-1994 A szabad választások eredményei alapján a parlamentbe jutó politikai pártok a Magyar Demokrata Fórum koalíciós kormányának vezetésével láttak hozzá a demokratikus államrendszer intézményesítéséhez. Az erőltetett törvényalkotási lázban élő országgyűlés eleget is tett feladatának A kormány ugyanakkor egyre gyakrabban került konfliktusba nem csupán a társadalommal, hanem saját pártjának különböző irányzataival is. Az MDF relatív választási győzelmével jogosulttá vált a kormányalakításra, de az ehhez szükséges stabil parlamenti többséget

csak más pártokkal koalícióra lépve szerezhetett magának (FKGP, KDNP). Antall József a kisgazdáknak és a kereszténydemokratáknak ajánlotta fel a kormányban való részvétel lehetőségét. Emellett az új törvényhozás és a kormány konszolidált működési feltételeinek megteremtése érdekében politikai megállapodást írt alá az SZDSZ-szel. Az egyezménybe foglalt kollektív bizalmatlansági indítvány intézménye megnövelte a korgyűlés elnökének - s egyben ideiglenes köztársasági elnöknek -, aki egy nappal később Antall Józsefet bízta meg az új kormány megalakításával. Göncz Árpádot utóbbi tisztében augusztus 3-án véglegesítették A kormány programja a tulajdon és a vállalkozás szabadságán nyugvó szociális piacgazdaság, valamint az önműködő társadalom feltételeinek megteremtését ígérte. Átfogó tulajdonreform keretében privatizációval kívánták mérsékelni az addig döntő hányadában állami kézben

lévő termelői szolgáltatói szféra részesedését a nemzeti össztermék előállításában. A program alapján a magángazdaság viszonylag gyors kiépülését, stabilizálódását, és ezen keresztül az átalakulás részeként nagy arányban növekvő munkanélküliség rövid időn belüli mérséklődését remélték. Mindennek jogi hátterét a parlament erőltetett ütemű gazdasági törvénykezelése volt hivatott megteremteni. - 1 - - 2 - A pártok mandátumainak megoszlása az új magyar parlamentben (1990. május) MDF (42,75%) KDNP (5,44%) FKGP (11,4%) Függetlenek (1,81%) FIDESZ (5,7%) MSZP (8,55%) SZDSZ (24,35%) Az első kudarcok A kormánytámogatottságának a helyhatósági választások eredményeiben tükröződő csökkenése inkább csak annak tulajdonítható, hogy a magyar köztársaság 1989. Október 23-iki kikiáltásától az 1990 októberében megrendezett önkormányzati választásokig eltelt egy évben megduplázódott a munkanélküliek

száma, és felpörgött az inflációs ráta is. Ez azonban a rendszer - átalakítás alig elkerülhető velejárója volt; a polgárok zöme viszont mindezeket a negatív jelenségeket már az új kormányzat számlájára írta. A kormány, alig egy héttel az önkormányzati választások után, közleményt adott ki a benzin 65 százalékos felemeléséről. Ez azonnali reakcióként váltotta ki az ún taxisblokádot, amely néhány óra alatt megbénította a fővárost, másnap reggelre pedig az egész országot. Az Érdekegyeztető Tanács fórumán több fordulós tanácskozás eredményeként sikerült kompromisszumos megoldást találni. A Janus-arcú parlament Az országgyűlés hivatali ideje alatt 378 plenáris ülésnapot tartott, és 415 törvényt alkotott; azaz, a honatyák minden egyes összejövetele átlagosan egy törvényt eredményezett. 1990-es megalakulásakor a kormánykoalíció pártjai kis híján 60 százalékos többséget mondhattak magukénak. Ez az

arány folyamatosan redukálódott, és a ciklus vége felé alig haladta meg az 50 százalékot. A pártok közötti funkcionális konszenzus (törvényalkotási együttműködés) megteremtése és fenntartása volt az elsődleges cél. (A parlament a pártok közötti konfliktusok arénájává is vált) Állandósult átszervezések A parlamenti ciklus négy éve alatt nagyban változott a kormány személyi összetétele. Privatizációs program. 1991 végén a kormánytöbbség szavazatával zárolták az MTV költségvetésének egy részét, és annak megajánlott hányadát is az állami költségvetés miniszterelnökségi fejezetébe telepítették át. Megszüntették mindazon hír -és politikai magazinműsorokat, amelyek nem kormánypropaganda - célt szolgáltak. Az MTV-ben megkezdett politikai tisztogatás a Magyar Rádióban folytatódott, ahol az új parlamenti választásokat alig két hónappal megelőzően megejtett tömeges elbocsátásoknál már a

törvényesség látszatát sem próbálták fenntartani. A társadalmi elutasítás A társadalmi elutasítás okai a tizenháromszorosára növekedett munkanélküliség (14%), a költségvetési hiány és a folyamatosan dráguló megélhetés. Az infláció elérte a 25-35%-ot, amely jelentős reálbér-csökkenést eredményezett. Jelentőssé vált a korrupció és a bűnözés, s a közbiztonság összeomlott. A népesség több mint egyötödét alkotó nyugdíjasok különösen súlyos helyzetbe kerültek, sokan a létminimum alatt éltek. 1993 decemberében, huzamos betegeskedés után elhunyt Antall József miniszterelnök. Az ilyen esetben szokásos állami temetés protokolláris külsőségein túlmenően, megbecsülésük jeléül százezren rótták le személyesen is kegyeletüket. Magyarország (1994-1998) Az 1994-ben megtartott második szabad választások alkalmával az MSZP elsöprő győzelmet aratott, s abszolút többséget szerzett a parlamentben. A

szocialisták az SZDSZ-szel koalícióban, Horn Gyula vezetésével al akítottak kormányt. A z 1990-es é vek der ekára a z egykori á llami t ulajdonú v állalatok háromnegyede magánkézbe került. A külföldi befektetők döntő szerepet játszottak a magánosításban Az első időszakban drasztikusan csökkent az ipari és a mezőgazdasági termelés, a szolgáltatási szektor ugyanakkor lendületesen fejlődött. 1995-ben a k ormány - Bokros Laj os pénzügyminiszter vezetésével - addig példátlan megszorításokat léptetett életbe, amelynek eredményeként a gazdaság viszonylag gyors és egészséges fejlődésnek indult. A sikeres diplomáciai tevékenységnek köszönhetően Magyarország alapszerződést tudott kötni Szlovákiával és Romániával. A pártok mandátumainak megoszlása a Parlamentben (1994. június): MSZP: 54,15% SZDSZ: 18,13% MDF: 9,84% FKGP: 6,74% KDNP:5,7% FIDESZ:5,18% Függetlenek: 0,26% - 2 - - 3 - Az 1998. májusi országgyűlési

választások után kormányváltásra került sor, minthogy a FIDESZ-MPP sikeresen ös sze t udta f ogni a H orn-kormánnyal szemben álló jobbközép erőket, s a hozzá filozófiájában és stílusában nem különösebben közel álló jobboldali radikális FKGP - vel is képes volt koalíciós megállapodást kötni. A z elemzések szerint a szocialista-liberális koalíció v ereségéhez hozzájárultak a következők: a közbiztonság romlása, Horn Gyula a dunai vízlépcsőrendszer magyarországi szakaszának megépítését szorgalmazta (a közvélemény tiltakozása ellenére), az SZDSZ szavazói támogatottsága 1998-ra jelentősen lecsökkent. - 3 -