Környezetvédelem | Tanulmányok, esszék » A természet szerepe az éghajlatváltozásban

2009. augusztus HU Természet és biológiai sokféleség A természet szerepe az éghajlatváltozásban A szárazföldi és tengeri ökoszisztémák fontos szerepet játszanak az éghajlat szabályozásában. Jelenleg az emberi tevékenység okozta szén-dioxid-kibocsátás körülbelül felét nyelik el. A biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-alapú szolgáltatások a segítségünkre vannak az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásban és a következmények mértékének enyhítésében. Ezért az éghajlatváltozás elleni küzdelem terén kifejtett erőfeszítéseink elengedhetetlen részét jelentik. Ha a természettel együtt és nem ellene dolgozunk, számos előnyre tehetünk szert, már csak éghajlatunk megőrzése szempontjából is. Az éghajlatváltozás ugyanakkor a természeti rendszerekre is hatással van. A biológiai sokféleség folyamatos csökkenése és az ökoszisztémák pusztulása ugyanis oly mértékben gyengítik a természeti rendszerek

azon képességét, hogy legfontosabb szerepüket betöltsék, hogy félő, átbillenünk azon az éghajlati fordulóponton, ahonnan már nincs visszaút. iStockphoto A természet megőrzésével és az ökoszisztémák helyreállításával csökkentjük a biodiverzitás és az ökoszisztémák sebezhetőségét és fokozzuk ellenálló képességüket. A természet védelme és helyreállítása fontos és költséghatékony szövetségesünk az éghajlatváltozás ellen folytatott küzdelemben. A mangroveerdők természetes védelmet nyújtanak a partoknak a viharokkal és áradásokkal szemben Az éghajlatváltozás káros a biológiai sokféleségre. Ez a biológiai sokféleség csökkenésének egyik kiváltó oka. Ugyanakkor a biológiai sokféleség és az ökoszisztémák hatékony védelmének hiányában az éghajlatváltozás üteme felgyorsulhat. 1. tény : A biológiai sokféleség és az ökoszisztémák az éghajlatszabályozás szempontjából kulcsszerepet

töltenek be A tőzeglápok, a vízi élőhelyek, a talaj, az erdők és az óceánok kulcsszerepet játszanak a szén-dioxid elnyelésében és tárolásában, így az éghajlatváltozás elleni védelemben is. Napjainkban a szárazföldi és tengeri ökoszisztémák az emberiség CO2-kibocsátásának körülbelül felét nyelik el. A szárazföldi ökoszisztémák körülbelül 2 100 Gt szén-dioxidot tárolnak élő szervezetek, avar és a talaj szervesanyag-tartalmának formájában : ez a légkörben jelenleg található mennyiség majdnem háromszorosa. Az óceánok és a parti ökoszisztémák fontos szerepet játszanak a szén-dioxid kezelésében, míg a legnagyobb mennyiséget a mélytengeri területek tárolják. Ezért a világszerte meglévő természetes szén-dioxid-tárolók fenntartása elengedhetetlen ahhoz, hogy a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás jelentősen hozzájáruljon az éghajlatváltozás mérsékléséhez. Az egészséges ökoszisztémák

fenntartása és a tönkretett környezetek helyreállítása – különösen a tőzeglápok és vízi élőhelyek helyreállításán, az erdők újratelepítésén, illetve a természetre nehezedő egyéb nyomások enyhítésén keresztül – komoly lehetőséget kínál az üvegházhatást okozó gázok jövőbeli kibocsátásának csökkentésére. Emellett a természetközeli és a gazdálkodásba vont ökoszisztémák – így a mezőgazdasági célúak is – számos lehetőséget kínálnak az aktív szénmegkötésre és a kibocsátáscsökkentésre. 2. tény : A természettel való együttműködés számos előnnyel jár A természettel való együttműködés (ökoszisztéma alapú szemlélet kialakítása az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásról és következményeinek enyhítéséről ) a természetvédelem elősegítése mellett csökkenti az emberek és megélhetésük sebezhetőségét az éghajlatváltozással szemben. Például az olyan part menti

ökoszisztémák, mint a vízi élőhelyek, a mangroveerdők, a korallzátonyok, az osztrigatelepek és a parti turzások sok más jótékony hatásuk mellett biztosítják a part természetes védelmét a viharok és árvizek ellen. iStockphoto Az ökoszisztéma alapú szemléletmód költséghatékony, azonnal alkalmazható, és a vidéki és szegény közösségek számára is hozzáférhető, ezáltal segít a szegénység enyhítésében és támogatja a fenntartható fejlődésre irányuló stratégiákat. Például a tengeri pázsittelepekkel vagy mangroveerdőkkel helyreállított természetes tengerpartok nemcsak akadályt képeznek a viharok ellen, de halkeltetőként is használhatók. A felszín alatti víz-visszatáplálási területek védelmével és a hullámterek helyreállításával a vízbázis biztonságba helyezhető, így egész közösségek tudnak megbirkózni az aszállyal. Éghajlati hatás Ökoszisztéma-alapú alkalmazkodás Gyakoribb aszályok

megfelelő mezőgazdasági és erdészeti eljárások alkalmazása a víztartó képesség növelésére és a szárazság enyhítésére Hőmérsékleti szélsőségek a városi zöldterületek növelése a mikroklíma és a levegőminőség javítása érdekében Árvizek az árvizekkel szemben természetes akadályként szolgáló vízi élőhelyek és folyómedrek karbantartása és helyreállítása Fokozott tűzveszély változatos, a kártevőkkel szemben ellenállóbb és kevésbé tűzveszélyes erdők telepítése Az ökoszisztémák már most természetes szén-dioxid-csapdaként funkcionálnak – nagyon alacsony költségek mellett. Az új technológiák fejlesztése és alkalmazása nagyon fontos Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodást és hatásainak mérséklését elősegítő, már meglevő természeti rendszerek megóvásába fektetett összegek hasonlóan fontosak. A természeti rendszerek évmilliók óta látják el ezt a feladatot A

kibocsátáscsökkentést célzó intézkedések között vannak olyan fontosabb, „ alacsony költségű járulékos előnyökkel ” járó lehetőségek, amelyek a biológiai sokféleség védelme mellett annak fenntartható felhasználásához is hozzájárulnak. E lehetőségek között szerepel a degradálódott talajok, erdők, tőzegmocsarak, szerves talajok, vízi élőhelyek védelme és helyreállítása, a legelők átalakításának korlátozása, az égetéses gyakorlat visszaszorítása és a hatékonyabb legelőgazdálkodás. 3. tény : Kevesebb ökoszisztémaszolgáltatás = visszafordíthatatlan környezeti változások Az éghajlatváltozás hatással van a biológiai sokféleségre és az ökoszisztémákra, és gyakran súlyosbítja a rájuk nehezedő nyomást ( a környezetszennyezés, a túlzott mértékű kihasználás, az invazív fajok megjelenése, az élőhelyek felaprózódása, állapotuk romlása és csökkenése ). Az óceánok emelkedő

hőmérséklete és elsavasodása a korallok nagy mértékű kifakulásához vezet, ezért a tudósok attól tartanak, hogy a korallzátonyok lesznek az első teljesen kipusztuló globális ökoszisztémák, ami számos partvidéket hagyna védtelenül a viharokkal és árvizekkel szemben. Noha az esőerdők a Föld felületének mindössze 6 %-át borítják, mégis a szárazföldi fajok felének adnak otthont. Évente mintegy 13 millió hektár esőerdő tűnik el. Csak az erdőirtással kapcsolatos tevékenységek körülbelül évi 0,8–2,2 Gt szén-dioxidot juttatnak a légkörbe, ami a világ teljes CO2-kibocsátásának körülbelül 20 %-a. A szárazföldi és tengeri ökoszisztémák az emberiség CO2-kibocsátásának körülbelül felét nyelik el. iStockphoto Tudta Ön? Az erdőirtással kapcsolatos tevékenységek a világ CO2-kibocsátásának körülbelül 20 %-áért felelősek. Az ökoszisztémák csökkenésével illetve károsodásával

szén-dioxid-leválasztási és -tárolási képességük is csökken. Az éghajlati rendszernek ún környezeti küszöbértékei vannak, amelyeken túl az ökoszisztémákból érkező visszajelzések kiszámíthatatlanná válnak, csökken az ökoszisztémák ellenálló képessége, és a szén-dioxid elnyelése helyett a szén-dioxid forrásává válnak. Bár nem tudjuk pontosan, hogy mennyi időnk van addig, amíg elérjük ezeket az éghajlati környezeti küszöbértékeket, azt tudjuk, hogy mindent meg kell tennünk ennek megelőzése érdekében. Ennek egyik példája az északi jégtakaró olvadása, melynek nyomán fokozódik az üvegházhatást okozó gázkibocsátás, ami tovább gyorsíthatja az éghajlatváltozást. 4. tény : A természetvédelem segít az éghajlatváltozás elleni küzdelemben Az éghajlatváltozás jelenleg a közvélemény figyelmének középpontjában áll, ami a biológiai sokféleség csökkenéséről nem mondható el. A biológiai

sokféleség megőrzését gyakran félreértelmezik, és olyan marginális kérdésnek tekintik, amely csak a veszélyeztetett fajok védelmével foglalkozik, míg a természet éghajlatváltozás elleni harcban betöltött fontos szerepét sokszor figyelmen kívül hagyják. Az egészséges, jó ellenálló képességű ökoszisztémák könnyebben képesek az éghajlatváltozás hatásait mérsékelni, jobban alkalmazkodnak annak változásaihoz, ezáltal hatékonyabban tudják kordában tartani a globális felmelegedést. Ezek az ökoszisztémák amellett, hogy könnyebben ellenállnak a szélsőséges időjárási eseményeknek és utólagos felépülésük gyorsabb, számtalan, sok ember számára hasznos előnyt hordoznak magukban. A fák nemcsak élőhelyet biztosítanak számos állat- és növényfajnak, de a nitrogén-dioxid, a kén-dioxid, a szénmonoxid és az ózon levegőből való elvonásával és a szén-dioxid leválasztásával illetve tárolásával tisztítják

az általunk belélegzett levegőt. A városok zöldterületeinek növelése – ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtása mellett – azáltal is segíti az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást és hatásainak enyhítését, hogy hűti a környező területet illetve otthont ad a vadon élő állatoknak. Emellett a levegő szűrésével, a zajártalom csökkentésével és a szép lakó- vagy szabadidős környezet megteremtésével növeli az ingatlanok értékét és javítja az életminőséget. Az erdők – a szivacsokhoz hasonlóan – magukba szívják, tárolják, majd fokozatosan kiengedik a vizet, így esőzések idején az árvizek visszaszorításában, száraz időszakokban a víz tárolásában segítenek. A városokhoz közeli vízgyűjtők és a vízkivételi helyek védelme gazdasági, környezetvédelmi és társadalmi szempontból egyaránt hasznos. Emellett a vízkivételi helyeken található védett területek kevesebb költséggel járnak, mint a

víztisztító telepek, így a vízkivétel helyben megoldható ahelyett, hogy távoli területekről vízvezetékkel szállítanák a városba. A világ nagyvárosai ( pl. Rio de Janeiro, Johannesburg, Tokió, Melbourne, New York és Jakarta ) védett területről nyerik a lakossági ivóvizet. Napjainkra az EU teljes területének közel egyötöde tartozik az EU Natura 2000 természetvédelmi hálózatához, amely több mint 25 000 területet foglal magában. A tengeri hálózat is hamarosan kiépül A Natura 2000 szerepe létfontosságú abban a tekintetben, hogy életteret biztosít a természetes fajok számára az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra. A Natura 2000 és más regionális és nemzeti természetvédelmi területek és hálózatok által nyújtott ökoszisztéma-szolgáltatások széles skáláját gyakran nem ismerik fel, noha e szolgáltatások több lakossági igényt is képesek teljesíteni ( pl. tiszta víz és levegő, szabadidős tevékenységek,

árvízvédelem ). E szolgáltatások továbbá fontos szerepet játszanak a kritikus Megkondul a vészharang „ Napjainkban a világ ökoszisztémái ahelyett, hogy fenntartanák és megerősítenék a természet szén-dioxid-leválasztó és -tároló képességét, aggasztó ütemben merülnek ki. ” Achim Steiner – az ENSZ Környezetvédelmi programjának ( UNEP ) igazgatója „ Most, történelmünk azon pontján, amikor minden korábbinál nagyobb szükségünk lenne egy ‘erős’ bolygóra [. ], az minden korábbinál több sebből vérzik – miattunk. ” Bo Ekman, Johan Rockström, Anders Wjkman ( Tällberg Alapítvány ) Frank Vassen „ Az egészséges ökoszisztémák az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás stratégiája szempontjából elengedhetetlenek. Azt is mondhatnánk, hogy a biológiai sokféleség megőrzése életbiztosítás a jövőnkre nézve. Az élőhelyeket jelenleg fenyegető veszélyeket – azaz felaprózódásukat és

szennyeződésüket – kezelni kell. ” Stavros Dimas, az Európai Bizottság környezetvédelemért felelős biztosa A Natura 2000 szerepe létfontosságú abban a tekintetben, hogy életteret biztosít a természetes fajok számára az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra. iStockphoto tömeg és a változó körülmények kezeléséhez szükséges szolgáltatások sokféleségének fenntartásában. E területek természetes területként való megőrzése még akkor is létfontosságú, ha az a faj, amelynek számára eredetileg kijelölték, már nem ezen a területen honos. E területek olyan más fajok élőhelyeivé válhatnak, amelyek a megfelelő éghajlati viszonyokat igyekeznek megtalálni. Az ökoszisztémák szempontjából fontos a genetikai és faji sokféleség fenntartása, hiszen e rendszerek ellenálló képessége fokozódik azáltal, hogy az előre nem látható zavarok esetére biztosítják az ökológiai folyamatok fenntartásához szükséges

számú fajt. Bizonyítékok gyűjtése Az ALARM-projekt ( a biológiai sokféleséget fenyegető komoly kockázatok értékelése bevált módszerekkel ) keretében kockázatértékelést végeztek az éghajlatváltozásról, a környezetbe kerülő vegyszerekről, a biológiai inváziókról, a beporzó rovarok csökkenéséről és ezek társadalmigazdasági vonatkozásairól. A projekt keretében – több másik projekttel együttműködve – a Biodiverzitás kockázatainak atlasza ( Atlas of Biodiversity Risk ) mellett elkészült a lepkék, a kétéltűek és a hüllők egy-egy klímaatlasza is. www.alarmprojectnet A MACIS-projekt ( az éghajlatváltozás biológiai sokféleségre gyakorolt hatásainak minimalizálása és az azokhoz való alkalmazkodás ) nem csak az éghajlatváltozás hatásait értékelte, hanem a különböző ágazatokban az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra és mértékének enyhítésére hozott intézkedéseket, valamint ezen

intézkedéseknek a biológiai sokféleségre gyakorolt hatását is. www.macis-projectnet/indexhtml A természetvédelem azonban önmagában nem elég. A szárazföldi, az édesvízi és a tengeri környezetben elengedhetetlen a változatos, jól működő és egymás között is összekapcsolódó ökoszisztémák fenntartása ahhoz, hogy környezetünk ellenálló legyen az éghajlatváltozással szemben. 5. tény : A jövőbeli fellépésekhez a szakpolitikák eredményesebb integrációjára van szükség Ahogy a biológiai sokféleség csökkenésének nem tudunk gátat vetni az éghajlatváltozás megfékezése nélkül, ugyanígy az éghajlatváltozás megállítása is lehetetlen a biológiai sokféleség és az ökoszisztémák kérdésköreinek napirenden tartása nélkül. Ha az éghajlatváltozással kapcsolatos célkitűzéseket nem sikerül megvalósítani, az valószínűleg komoly hatással lesz a biológiai sokféleségre és az ökoszisztémákra. Az

éghajlatváltozás kérdését ugyanakkor egy tágabb kihívás keretein belül kell megvizsgálni ; e kihívás abban rejlik, hogy a globális ökoszisztémák továbbra is el tudják nyelni az üvegházhatást okozó gázokat, és hogy el tudjuk kerülni az ökoszisztémák éghajlatváltozást felgyorsító károsodását ( így pl. az erdőirtást vagy az óceánok savasodását ) Ha a biológiai sokféleséggel kapcsolatos célkitűzéseket nem sikerül megvalósítani, az kudarcra ítélheti a globális felmelegedés megfékezését célzó erőfeszítéseinket, míg a természet védelmére irányuló erőfeszítéseink fokozása és a biodiverzitásra, valamint az ökoszisztémákra nehezedő környezeti nyomás enyhítése segít az éghajlatváltozás elleni küzdelemben és számos előnyt kínál. Ebben a tekintetben a következő néhány év sorsdöntő lehet. A biológiai sokféleség csökkenését és az éghajlatváltozást célzó integrált intézkedések nyomán a

fenntartható fejlődés megvalósításának olyan újabb lehetőségei tárulnak fel, amelyekből a lakosság is kiveheti a részét, és amelyek alapja a méltányosságra, a biztonságra, a humán fejlődésre és a jólétre épülő jövő iránti érzett közös felelősség. „ Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás : egy európai fellépési keret felé ” című fehér könyv felismeri az ökoszisztémák ellenálló képességének és a felmerülő előnyök teljes kiaknázásának fontos szerepét. Emellett az Európai Bizottság arra szólított fel, hogy „ a Föld erdővel borított területeinek visszaszorulását 2020-ig a felére kell csökkenteni, legkésőbb 2030-ig pedig teljesen meg kell állítani ”, valamint támogatja egy nemzetközi finanszírozási mechanizmus, a globális erdészeti szén-dioxid-mechanizmus ( Global Forest Carbon Mechanism ) létrehozását, melyen keresztül a fejlődő országok erdőirtás és erdőpusztulás csökkentése

érdekében tett erőfeszítéseit jutalmazza. További információ : Az EU biológiai sokféleséggel és éghajlatváltozással foglalkozó ad hoc szakértői munkacsoportja : http ://circa.europaeu/Public/irc/env/biodiversity climate/home Világbank, Környezetvédelmi Osztály : Convenient solutions to an inconvenient truth : ecosystem-based approaches to climate change, 2009 : http ://siteresources.worldbankorg/ENVIRONMENT/Resources/ESW EcosystemBasedApppdf Az EKÜ 2008/4. sz jelentése ( Az európai éghajlatváltozás hatásai – mutatók alapján készített 2008 évi értékelés ) : www.eeaeuropaeu/publications/eea report 2008 4 Európai éghajlat-változási politika : http ://ec.europaeu/environment/climat/home enhtm Fehér könyv : Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásról : Egy európai fellépési keret felé : http ://ec.europaeu/environment/climat/adaptation/index enhtm Az ENSZ-REDD programjának weboldala : www.undporg/mdtf/UN-REDD/overviewshtml Az ENSZ

biológiai sokféleségről szóló egyezménye : www.cbdint/climate és http ://adaptationcbdint/ Európai Unió, 2010 Sokszorosítása engedélyezett, amennyiben a forrást feltüntetik. Újrahasznosított papírra nyomtatva, amely elnyerte az EU grafikai célra szánt papírnak járó ökocímkéjét (www.ecolabeleu) A tőzegmocsarak kulcsszerepet játszanak a szén-dioxid-leválasztásban és -tárolásban KH-78-09-570-HU-D