Betekintés: A jó óvónő jellemzése

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


A jó óvónő jellemzése 1.Bevezetés Az óvodai életet azért érdemes kipróbálnia minden gyermeknek, mert a szocializáció, azaz a társas érintkezés fejlődésére nagyszerű hatással van. Közösségben élni a gyermek számára annyit jelent, mint alkalmazkodni a különböző helyzetekhez. Ehhez természetesen új szabályok elsajátítására van szüksége, például arra, hogy nem mindig teheti azt, amit szeretne, így tudomásul kell vennie bizonyos korlátokat is. Az óvodában töltött idő alatt egyre természetesebbé és mélyebbé válik az egymás iránti érdeklődés, a figyelem, a segítőkészség. A közösség olyan erőfeszítésekre készteti, melyek fejlődő akaratát olyan működésbe hozzák, amire magányos tevékenység során nem lenne képes. Az évek alatt pedig kialakul a közösségi tudata, amire a későbbiekben nemcsak az iskolában lesz szüksége. Megtanulja, hogy a követelményeket a közösség közvetíti, felerősíti, így már

nemcsak passzív alanya, hanem aktív részese lesz az őt körülvevő csoportnak. Bár óvodáskorban a gyermekek barátságai még instabilak és olykor meglehetősen csapongóak, a gyermek itt tehet szert első kortársaihoz kötődő kapcsolataira, és elkezdődhet a szülőtől való fokozatos elszakadás. 2.Óvodánk célja és feladatai 1 Óvodai nevelésünk célja, hogy a gyermekek élménygazdag környezetben, az egyéni fejlődési ütemük tiszteletben tartásával, önálló gondolkodású, autonóm személyiségekké váljanak. A ránk bízott gyerekeket formálni, alakítani, önmegvalósítási szándékukat, gyermeki szabadságukat és jogaikat tiszteletben tartva, érzelmileg elfogadva, kiegészíteni a családi neveléssel a benne még jelen lévő hagyományokat erősítve nevelni a mindennapi élettel a mindennapi életre. Olyan gyermekeket nevelni, akik harmonikus mozgással, fejlett kommunikációs készséggel, beszédkészséggel és

beszédkultúrával rendelkeznek. Nevelőmunkánkkal hozzájárulunk ahhoz, hogy hagyományait és környezetét ismerő és tisztelő, környezetével kiegyensúlyozott viszonyban élő, embertársait szerető felnőttekké váljanak. 2.1.Az óvodai nevelés feladata 2 A környezeti nevelés és a néphagyomány ápolás komplex felfogásából, a műveltségi tartalmakat, amelyekkel közvetíteni akarunk összehangoljuk, hogy azok kiegészítsék, teljessé tegyék egymást. Nyugodt, érzelmi biztonságot nyújtó, családias légkör megteremtésén keresztül a gyermekek meglévő tapasztalatainak felhasználásával, tovább alakítsuk a társakkal való kapcsolatot, viselkedési szokásokat, a nyelvi kifejező készségeket. A gyermekek életkoruknak, fejlettségüknek megfelelően tájékozottak legyenek az őket körülvevő világról. A tapasztalatok, élmények, a személyes példamutatások váltsanak ki olyan pozitív érzéseket, mint a szeretet, vonzalom,

gondoskodás, tisztelet, kellemes és jó érzések sokaságát. A környezetvédelmi tevékenység gyakorlása: a környezet tevékeny megismerésével, a természet szeretetére, annak tisztaságára, épségének megóvására, a környezet esztétikájára nevelés. 3.Óvodaérettség 3 A gyerekek körülbelül hároméves korukra válnak képessé arra, hogy néhány órát szüleik nélkül is el tudjanak tölteni. Ennek azonban vannak belső feltételei, ilyen például az éntudat, vagyis az, hogy tudja, lénye világosan elkülönül az őt körülvevő világtól. Rendelkeznie kell egy szilárd belső képzettel a szeretett személyekről, így fantáziája segítségével bármikor elő tudja hívni saját megnyugtatására anyja, apja arcát. Ettől a szülők nélkül töltött idő már nem tűnik végtelen, reménytelen várakozásnak, szorongáskeltő helyzetnek. Bár az óvodákban az elsődleges kritérium a gyermek felvételéhez,

óvodaérettségéhez általában a szobatisztaság, vagy olykor a folyamatos beszéd és az, hogy képes legyen az önálló étkezésre (ami még fontos lehet, hogy a szülőkön kívül másoktól is elfogadjon ételt), a fent felsorolt képességek fontosabbak. Ha ugyanis ezek megvannak, biztosak lehetünk benne, hogy gyermekünk valóban felkészült az óvodai életre. Nem fogja elviselhetetlennek érezni a hosszas távollétet megszokott környezetétől, édesanyjától, bizalommal lesz majd egy idegen felnőtt iránt is, és képes lesz a tartós együttlétre, beilleszkedésre egy gyermekcsoport többé-kevésbé szervezett, de mindenképpen bizonyos szabályok szerint működő, hierarchikus rendszerébe. 4 Az óvodai felvételhez minden esetben köteles egy szülői kérelem kitöltése, ennek dátuma igazolja, hogy a felvétel, jelentkezés mikor történt. A vezető óvónő minden esetben beírja a gyermek adatait az óvodai előjegyzési naplóba. Közvetlenül az

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


óvodai közösségbe kerülés előtt szükség van még egy orvosi igazolásra is, mely arról számol be, hogy a gyermeknek van-e fertőző betegsége. 4.Beszoktatás Mivel a sokrétű alkalmazkodás egyik kicsinek sem könnyű, érdemes némi időt rászánni a beszoktatásra, hogy kislányok és kisfiúk később tartalmas és kellemes emlékeket őrizzen erről az időszakról. A beíratáskor érdemes összefoglalni a gyermek anamnézisét. Így tájékoztatják a szülők az óvónőket az eddigi betegségekről, esetleges műtétekről, beavatkozásokról, táplálék- és gyógyszerallergiáról. Sok óvodában arra is megkérik a szülőket, hogy írjanak rövid jellemzést gyermekükről: milyen tulajdonságai vannak, milyen ételeket kedvel, illetve nem eszik meg, mi a kedvenc meséje, dala, milyen büntetési és dicsérési formát alkalmaznak otthon a nevelésben. Az óvodai fogadtatás az óvónő hatáskörébe tartozik, ami magába foglalja a szülőkkel való

elbeszélgetést, és a családi környezetben történő ismerkedést a kicsivel. Így az óvónő és a gyermek kapcsolata és együttműködése is könnyebbé, zökkenő mentesebbé válhat. 5 Azok a gyerekek, akik az óvoda megkezdése előtt bölcsödébe jártak, bizonyos szempontból előnyben vannak azokkal a társaikkal szemben, akik egyenesen a családjukból érkeznek az óvodába. Mivel ők már jobban hozzászoktak a környezetvállaláshoz, a felnőttek, az óvónőkkel is általában hamarabb teremtenek kapcsolatot. Ez azonban nem jelenti azt, hogy kevesebb törődést igényelnének a beszoktatás folyamán az óvónő részéről. Náluk viszont a folyamat általában jóval kevesebb időbe telik, hiszen tulajdonképpen csak az új helyszínt kell megszokniuk. A legtöbb bölcsis 1-2 nap alatt tökéletesen megszokja az óvodát is. A bölcsödéből érkező kicsik könnyebben be tudnak illeszkedni az óvodai közösségbe, könnyebben segítik egymást, jobban

tudnak alkalmazkodni egymáshoz és az óvodai szabályokhoz, hamarabb beleélik magukat társaik helyzetébe, örömébe, bánatába, és általában önállóbbak is. Ha azonban a gyermek nem járt bölcsibe, sokat tehetnek a szülők azért, hogy könnyebben vegye az akadályokat. -Legyünk bizalommal az óvónő és az óvoda iránt. -A legjobb, ha partnernek vesszük az óvónőt. 5.Óvodásaink megismerése Bármennyire is kitűnő az óvónő felkészültsége, csak akkor tudhat igazán hatékony pedagógiai munkát kifejteni a játék kapcsán, ha ismeri gyerekei szociális helyzetét, életkörülményeit. 6 A bölcsödéből az óvodába lépő gyerekek megismeréséhez nagy segítséget nyújthatnak a jól vezetett személyiséglapok. Mindenképpen igyekezzünk elérni azt, hogy a csoportunkba kerülő gyerekek szüleivel még az óvodába lépés előtt beszélgethessen. Meg lehetne szervezni például az óvónők nyári beosztását, hogy ez idő alatt egy-egy

órára behívják az új gyerekek szüleit. Rendkívül fontosnak tartom az óvónő és a szülő közvetlen, személyes kapcsolatát már a kezdet kezdetén. A pedagógusé akkor a vezető szerep, ha ismeri a gyerek körülményeit, és személyes kapcsolata alapján hatni tud a szülőkre. Nagyon megkönnyíti pedagógiai munkánkat az, ha tudjuk, hogy a gyermek magatartási formái, érzelmi reakciói, amiket a játék során észlelünk, milyen élményekből, családi helyzetekből, nevelési eljárásokból fakadhatnak. A szülőkkel ezeket a beszélgetéseket tapintatosan, a meghitt beszélgetés hangján kell folytatnunk, nem valamiféle bürokratikus, hivatali feladat teljesítéseképpen. Minden mama és papa érezze, hogyha többet tudunk gyermekéről, a családjáról, nagyobb segítséget adhatunk az édesanyának és az egész családnak is. A személyes érdeklődés jelentősége abban is, hogy a puszta adatok, információk verbális tartalmán túl

metakommunikációs információkhoz is jutunk általa. Az óvodai nevelésben is hármas célrendszerről beszélhetünk: vannak közeli, középtávú és távoli céljaink. a.,Közvetlen, közeli: boldog, derűs, vidám, nyugodt, félelemmentes légkört biztosítani minden óvodás számára. Megteremteni a szabad mozgás, a szabad 7 tevékenykedés, az önállóság, a kezdeményezés, az egymás melletti vagy együtt játszás és munkálkodás legjobb lehetőségeit. Állandó szokásokat, hagyományokat, ritmikus életrendet kialakítani, ezzel megkönnyítjük a harmonikus óvodai élet kialakulását is. Segíteni a fejlődést, a közösségbe való beilleszkedést, a baráti kapcsolatok, kisebb csoportok kialakítását. Törekedni minden gyermek adottságainak maximális fejlesztésére. Igyekezni a gyermekek szociális helyzetéből adódó különbségek csökkentésére oly módon, hogy a hátrányos helyzetben levő gyerekekkel többet foglalkozunk, és

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


igyekszünk gondozásban, törődésben, kultúrában azt nyújtani, ami otthonukból hiányzik. Egyidejűleg segíteni a kiváló képességek kibontakozását. b.,Középtávú célunk: az iskolára való előkészítés: Ennek lényege az, hogy a gyerekek személyiségének fejlettsége olyan szintet érjen el, amely biztosítja, hogy az iskolába jól be tudjanak illeszkedni, az ottani követelményeknek megfelelően tudjanak viselkedni és tanulni. A valóban lényegi követelmények a szocializáció szintje, a manuális készség, a beszédkészség fejlettsége, az alapfogalmak és alapösszefüggések ismerete, a feladattudat és a megfelelő feladatmegoldó képesség. c.,Távolabbi célunk: testileg, lelkileg egészséges, érdeklődő, a világ megismerésére, az összefüggések megértésére törekvő, kezdeményező, kooperációra képes, aktív, kreatív, határozott jellemű, egyéni vonásokban, érzelmekben gazdag, segítőkész személyiség

kialakítása. „…ki kell alakulnia egy általános standard programnak, de azon belül helye kell hogy legyen az egyéni változatának is” 1. Nem szabad feláldozni az egyéni bájt, a sajátszerűséget, a különleges szépséget. A társadalmi kívánalmaknak megfelelő állandó megújulás elmaradhatatlan sajátossága kell, hogy legyen pedagógiai munkánknak. „Minduntalan új eszmék és új szükségletek születnek, hogy meg tudjunk felelni a közvéleményben és az erkölcsben bekövetkező változásoknak, ahhoz arra van szükség, hogy maga a nevelés is változzék, következésképpen maradjon meg a képlékeny állapotában, ami a változást lehetővé teszi.” 2 Az óvodai nevelés programja követelményeinek megfelelően az óvónő: „A játékot úgy tekintse, mint a nevelési célok elérésének legfőbb eszközét” 3-, s ezeknek a céloknak 1 Makarenko Durkheim 3 Az óvódai nevelés programja, 1980.78.1. 2 8 a szem előtt tartásával kell

pedagógiai munkáját folytatnia és mindig megújítania. Ezen azt értem, hogy mernünk kell az óvodát – minden pedagógiai, pszichológiai és szociológiai – szempont érvényesítésével továbbfejleszteni, bízva abban, hogy az iskolareformok erre építeni fognak, miután az iskola továbbfejlesztését az óvoda munkájával, eredményével alapoztuk meg. 6.Az óvónő és a gyermek játékai és feltételei A csoportszobában törekedjünk arra, hogy minél hosszabb és zavartalanabb legyen a játékidő. Váljék irányelvünkké: ne legyen sok várakozási idő, ne legyen sok üresen eltöltött perc. Vizsgáljuk felül e szerint az óvodások napjának menetét, de ne csak a csoport, hanem a csoport minden tagja szempontjából is. Amikor reggel egyenként bejönnek a gyerekek a csoportszobába, segítsük a játék kibontakozását, és azt, hogy reggeli után folytathassák. A kezdeményezést a kiscsoportban többnyire a játékidő végére lenne jó hagyni,

hogy ezzel ne vágjuk ketté és ne szakítsuk meg a játékfolyamatokat. 9 Minél zsúfoltabbak az óvodák, annál fontosabb, hogy a csoportszoba minden zugát kihasználjuk. Ezt úgy érhetjük el, ha a terem berendezésekor figyelembe vesszük azt, hogy az adott korcsoport gyerekei mit szeretnek játszani, vagy mivel szeretnének foglalatoskodni, és ennek megfelelően helyezzük el vagy rakjuk át a nap folyamán a bútorokat, az eszközöket, a játékokat. Sajnos, nemegyszer láttam olyan csoportszobát, amelynek egyik-másik részében úgy összezsúfolódtak a gyerekek, hogy nem tudtak egymástól nyugodtan játszani, míg a terem középső, nagy területe teljesen üres és kihasználatlan volt, csak nagy ritkán tolt át rajta egy-egy kislány babakocsit, egy-egy fiú autót. Különösen fontos, hogy az életkori követelményeknek megfelelően legyen lehetőség földön, illetve asztalok mellett játszani. 7.„A jó óvónő” Az, hogy gyermekünk milyen

élményekkel gazdagodik az óvodában, nagyrészt az óvónőjétől függ. Ő az, aki a gyermek napjának jelentős részében vele van, így bizalommal kell viseltessen iránta. Ha gyermekünknek jó a kapcsolata a csoportját vezető óvónővel, az a másokkal kötött társas kapcsolatait is pozitívan befolyásolja majd. Azt is mondhatnánk, hogy néha fontosabb az óvónő személye, mint maga az óvoda. Beszélnünk kell az óvónő személyiségéről, mint az óvodai játék legfontosabb szubjektív feltételéről, akinek a felkészültsége alapvetően meghatározza azt, hogy a játék, mint nevelési eszköz hatékony legyen. 10 7.1.Milyen legyen hát az óvónő? Azon túl, hogy általános műveltséggel, tájékozottsággal és biztos felkészültséggel kell rendelkeznie a gyermekneveléshez kapcsolódó szaktudományokból, ismernie kell a különböző játékfajták sajátosságait, pedagógiai funkcióit. Azonban ez még nem elég: az óvónőnek szeretnie

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


kell minden gyereket. A „nehéz gyereket”, a nehezen kezelhetőket, a félénkeket vagy agresszíveket még egy kicsit jobban is, mert ezek a kedvezőtlen alkati adottságaik vagy szociális tényező következtében lettek ilyenek, tehát fokozottabban kell törődni velük. Az óvónőnél fontos persze a megjelenés, tehát legyen tiszta és ápolt, viselkedése rendezett. Egy nett óvó nénihez bátrabban, oldottabban közelednek a kicsik is, szívesebben követik példáját, utánozzák, nem utolsósorban pedig a szülők is nagyobb bizalommal fordulnak hozzá. De a személyes vonzerő, azaz a belső tulajdonságok ennél természetesen sokkal fontosabbak. Ha az óvó néniből árad az őszinte gyermekszeretet, derűs, nyugodt és barátságos a viselkedése, stabil és kiegyensúlyozott, biztos, hogy kincsre leltünk. 11 Ha ezenfelül még a gyermekekhez egyéni tulajdonságaiknak megfelelően kötődik, és ki is mutatja a kicsik iránti szeretetét, nyugodtak

lehetünk: gyermekünk biztosan szeretni fogja majd az óvó nénit. Az óvónő fegyvertárában még jó, ha szerepel egy jó adag humorérzék és nyugodtság, amellyel a gyerekek közötti pillanatnyi feszültségeket, az esetleges kudarcok miatti elkeseredést is fel tudja oldani, vagy ha a gyerekek valamilyen oknál fogva (baleset, villámlás, stb.) pánikba esnének. Segítségükkel feloldhatja a gyermekek félelmeit, ijedtségüket, eredményesen buzdíthatja őket. A jó óvónő további fontos tulajdonságai a találékonyság, helyzetfelismerés, alkalmazkodóképesség. Ezek már csak azért is lényegesek, hiszen ahány gyermek, annyiféle bánásmód. Minden gyerekhez másképpen kell közelítenie, és minden helyzethez másképpen kell alkalmazkodnia. Nem baj, ha megfelelő metakommunikációs eszköztárral is rendelkezik, hiszen hanglejtésével, mimikájával, tekintetével, mozdulataival is nagy hatást kelthet a gyermekekben. A gyermekekkel való

kapcsolat kialakításához fontos, hogy állandóan tevékenyen benne éljen a közösségben. Csak az óvó néni értheti meg a gyerekek játékát igazán, és csak az tudhat megfelelő viselkedést tanúsítani, aki maga is szeret játszani. Akkor képes átérezni azt az örömet, amit a játék az óvodásnak nyújthat, ha beleéli magát a gyerek játszóhelyzetébe. Ez a megértés és együttérzés azonban nem alakul ki pusztán érzelmi alapon, ehhez az is szükséges, hogy mindazok az ismeretek, amelyeket az óvónő a gyermekfejlődésről és a játékról elsajátított, s amely információkat az egyes gyerekekről szerzett, mélyen beépüljenek a tudatába. Ha ezek az ismeretek olyan mértékben asszimilálódnak, hogy az óvónők magatartását spontán is irányítják, nem lesz szükség játék közben hosszas fontolgatásra, ami egyébként gyakran előfordulhat. A gyermek játékának nélkülözhetetlen sajátossága a spontaneitás. Az az óvónő, akiben az

empátia magas fokú, maga is spontán módon alakítja ki a játékban a legmegfelelőbb magatartási formákat. Pedagógusjelölteknek régen sokan azt tanították, hogy a jó pedagógus, ha bemegy a csoportba, „kint hagyja gondjait”. Véleményem szerint a jó pedagógus egész lényét olyan mértékben áthatja az együttérzés, a nevelői szándék, hogy nyomasztó gondok vagy megrázó élmények kivételével minden egyéb gondját, gondolatát elfelejti a gyerekek között, egész lényét betölti a hivatástudatával együtt járó empátia. 12 Óvodásaink képességeinek kibontakozását minden eszközzel biztosítsuk, és éppen ezért minden apró sikerének, fejlődésének örüljünk. Például annak, hogy felfedezik, miért forog az autó kereke, vagy hogyan kell három kockát úgy egymásra rakni, hogy ne boruljon le; de annak is, hogy az eddig csak magában játszó gyerek társra talált; az eleddig alig megszólaló összefüggő mondatokban közli

játék közben gondolatait. Nem elég az empátia, nem elég a gyerek sikerén érzett öröm, az is feltétlenül szükséges, hogy erről óvodásaink folyamatosan tudomást szerezzenek. Ennek érdekében sokszor kell feltennünk érdeklődő kérdéseket, sokszor kell elismerő, lelkesítő, buzdító megjegyzésekkel bátorítanunk a kicsiket. De ennél még többet jelentenek gesztusaink, pillantásaink, mosolyunk, hanglejtésünk és mindaz, ami a verbális kommunikációt kíséri, vagy helyettesíti. Már a gyerekek nevét is különböző hangszínnel, különböző érzelmi telítettséggel lehet kiejteni. Az sem mindegy, hogy vezeték-, kereszt- vagy becenevén szólunk óvodásunkhoz. Ez is fontos metakommunikáció számára. Sose szólítsunk egy gyereket se vezetéknevén! A metakommunikáció az óvodai pedagógiai munkának rendkívül fontos eszköze. Az óvónőnek ugyanakkor meg kell tanulnia a játék nyelvén kommunikálni a gyerekekkel, ha a játék

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


által nevelni akar. Tudnunk kell, hogy a konkrétan elhangzott szavakon, a leírható mozzanatokon kívül milyen fontosak a kisgyerek számára a pillantások, amelyekkel játékát kísérjük, a mosoly, amivel sikerélményét tudomásul vesszük, a simogatás, amiből megtudhatja, hogy akkor is vele érzünk, amikor éppen egy másik gyereknek mutatunk valamit, a rosszalló tekintet, amellyel éreztetjük, hogy – bár nem akarjuk rendre utasítani – másképp kellene viselkednie. Az állandó kapcsolat az óvónővel, az állandó törődés érzése egyik legfontosabb szubjektív előfeltétele az óvodában a játék „spontán” kibontakozásának. 13 Az óvónőnek azzal is tisztában kell lennie, hogy személye, azonosulási minta óvodásai számára. Minta az óvónő magatartásának minden megnyilvánulása: beszéde, mozdulata, az emberekhez való viszonya. Ezért olyan fontos, hogy szépen, szabatosan, tiszta kiejtéssel, természetes hangsúllyal, halkan

beszéljen, gyerekek és felnőttek iránt egyaránt őszintén megértő, kedves, tiszteletet adó, a másikban mindig a jót észrevevő és azt megbecsülő magatartást tanúsítson. Az óvodások nemcsak modorát utánozzák, hanem egész személyiségükkel azonosítják magukat. Ezt nevezik identifikációnak, aminek a nevelés szempontjából igen nagy jelentősége van. Az óvónőnek törekednie kell arra, hogy nagyon jól ismerje önmagát. Érzelmileg gazdag legyen, de ne indulatos. Figyelje meg önmagát. Hogyha valami „kihozza a sodrából”, ha nagyon mérges, tegye fel önmagának a kérdést: vajon az adott mozzanat kellőképpen indokolja-e indulatainak, érzelmeinek, ítéleteinek ilyen alakulását, és nem lehetséges-e az, hogy valamilyen régi sérelem – amire már nem is gondol – váltotta ki nemtetszését. Ugyanakkor minden óvónő hagyja bátran, őszintén kibontakozni pedagógiai munkája folyamán egyéni értékeit, képességeit. „Ahhoz

azonban, hogy azonosulási minta legyen, mernie kell önmagát adni, spontán, szabad módon kell viselkednie.” 4 A játékban is merje az óvónő önmagát adni, hiszen azonos célokat különböző eszközzel érhetünk el – azonos elvi alapokon is. Például: az az óvónő, akinek szép hangja van és szeret énekelni, amikor a családjátékba bevonják vagy „utazik” a gyerekekkel, énekeljen velük, játsszon dalos játékot. Aki jobban szeret barkácsolni vagy bábozni, az azt alkalmazza többször játék közben. Minél színesebb, minél kreatívabb, minél 4 Buda, 1978.231.1. 14 ötletesebb az óvónő, annál követésre méltóbb, annál több örömet szerez óvodásainak, és gazdagítva játékukat, hatásosabban neveli-fejleszti személyiségüket. Arra azonban ügyelnie kell, hogy aktivitása, kreativitása úgy érvényesüljön a játékban is, hogy azzal a gyerekek kreativitását növelje. És amiben már a szülő is segíthet az óvónőnek:

tudjon minél többet a rábízott gyerekekről, hiszen így sokkal eredményesebben tud velük kapcsolatot teremteni, kommunikálni. Irodalomjegyzék B. Méhes Vera: Az óvónő és az óvodai játék Mérei-Binét: Gyermeklélektan Bagdy Emőke: Családi szocializáció és személyiségzavarok 15 Tardos Anna: Néhány kérdés az óvoda és család kapcsolatáról Dr. Bósi Mária: Beszéd és óvoda Dankó Ervinné: Nyelvi kommunikációs nevelés az óvodában 16