Betekintés: Boldogkői Zsolt - Gének és viselkedés

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


2a. Gének és viselkedés

Gének és viselkedés
A továbbiakban megvizsgáljuk az egyes viselkedésformákat a különféle tudományterületek
eredményeinek bemutatásával. Főként a viselkedés molekuláris genetikai hátterére fókuszálunk.
Ezen belül is elsősorban arra, ahol egy konkrét gént feltételeznek egy viselkedést illetően. Jóval
gyakoribb azonban ennél, hogy egy viselkedést egy adott SNP mintázattal magyaráznak, amely
mögött általában nincs konkrét elképzelés az összefüggés természetéről, sőt gyakran a részvevő
gének mibenléte sem ismert.
Bevezetőként azt említem meg, hogy az egyes viselkedésformák kialakításában nyilvánvalóan
rengeteg gén vesz részt. A vizsgálatok során azoknak a géneknek a szerepe válik nyilvánvalóvá,
amelyekben funkcionális genetikai polimorfizmus van az egyének között.

A bekeretezett részek extra követelmények!!!
AGRESSZIÓ
(DIA 17) Az agresszió kifejezést legalább két különböző hátterű viselkedésformára alkalmazzuk: az
agresszió, egyrészt, a védekezés egyik formája (a másik a menekülés), másrészt, a különféle
források (táplálék, nőstények lakóhely, párzási hely, stb.) felett való uralkodás eszköze. A
különböző fajok domináns egyedei a kiváltságos helyzetüket főként agresszióval tartják fenn. A
dominancia ellentéte a behódoló magatartás, ami egy szociális közösségben stresszel járó folyamat,
akut formában pedig az embernél szorongáshoz, majd depresszióhoz vezethet. Így kapcsolódik
egymáshoz az agresszió és a depresszió. A stressz és a dominancia agresszivitása valószínűleg más
idegrendszeri mechanizmusok által szabályozott. Embernél az agresszív viselkedésen főként a
túlzott, bűnözéshez vezető agresszivitást értjük. A kutatók 38 olyan agyterületet találtak, amelyek
működése kapcsolatban lehet az agresszív magatartással. Az agresszió fő központjának az amygdala
nevű páros agyi magot tartják; az eltávolított amygdalával rendelkező állatok ugyanis csökkent
agressziót mutattak.
A szerotonerg pályák (DIA 18) Az agresszív viselkedés, extrém esetben a „harcolj vagy menekülj”
stratégia „harcolj” komponense. Az agresszív viselkedést a szerotonin neurotranszmitterrel
kommunikáló idegi központok szabályozzák. A dián látható, hogy az úgynevezett rosztrális raphe
magból szerotonerg pályák futnak, többek között, az amygdalába, a hippokampuszba és különböző
agykérgi területekre. Az anatómiai részleteket nem kell megtanulni!
A glükokortikoid receptor gén – epigenetikai szabályozás (DIA 19) Megfigyelték, hogy a
gyerekkori törődés, vagy éppen ellenkezőleg, a nem-törődés a raphe mag közvetítésével a
hippokampusz idegsejtjeiben okoz változást, mégpedig, a glükokortikoid receptorok kifejeződési
szintjében (magas expresszió esetén a hippokampusz hatékonyabban tudja kontrollálni a stressz
reakciót, azaz a HPA-tengelyt gátló funkcióját). Kiderítették a folyamat mechanizmusát. Eszerint, a
stressz-mentes gyermekkor alacsonyabb szintű metilációt okoz a receptor génen, míg a stresszes
élethelyzet az ellenkezőjét, erős metilációt eredményez (epigenetikai változások). Tehát, a
kedvezőtlen gyermekkor, - a nagyobb mértékű DNS metiláció miatt,- alacsonyabb glükokortikoid
receptor mennyiséget produkál, ezért az a kortizolra nem reagál megfelelően. Magyarul, ilyenkor a
hippokampusz, nem gátolja megfelelő mértékben a HPA tengely működését (tulajdonképpen a
kortizol termelődését), ezért az ilyen egyed hajlamos lesz az agresszív viselkedésre. A jelenséget
patkány modellen tanulmányozták, de az emberre is érvényesnek tartják.

ALAPKÖVETELMÉNY

20. Előadás

Boldogkői Zsolt ©

1



2a. Gének és viselkedés

A HPA tengely működésének alapja a stressz által koordinált válasz egy fenyegető stimulusra. A
hipotalamusz az az agyterület, amely összehangolja a megfelelő humorális (hormonális),
viszceromotoros (vegetatív) és szomatikus motoros válaszokat. Ismertek a különböző élettani
változások, amelyek stressz helyzetben fellépnek: a szívfrekvencia emelkedik, a vér az izmokba és
az agyba áramlik, a légzés gyorsul, az emésztés lassul, a nyálelválasztás megszűnik, az izzadás
fokozódik, a pupilla kitágul, az erőkifejtési készség is nő. Mindezek funkciója az, hogy a szervezet
cselekvésre kész állapotba kerüljön, ahol a döntést (küzdj vagy menekülj) követően a feladatot
maximális erőbedobással oldja meg. A stressz reakció humorális mechanizmusát az úgynevezett
hipotalamusz-hipofízis-mellékvesekéreg (HPA; hypothalamo-pituitary-adrenal) tengely vezérli. A
HPA tengely végső soron a kortizol (egy mellékvesekéreg által kiválasztott glükokortikoid hormon,
más néven kortizon) stressz hatására történő kiválasztását szabályozza. A CRH (corticotropinreleasing hormone; kortikotropin kibocsátó hormon) egy hipotalamuszban termelődő hormon,
amely az agyalapi mirigy ACTH (adrenocorticotropic hormone) hormonjának kiválasztását
serkenti. Az ACTH a véráramláson keresztül serkenti a mellékvese kortizol kiválasztását; a kortizol
pedig a test stresszre adott válaszreakciójában (lásd fentebb) játszik kulcsszerepet. A hipotalamusz
CRH termelő neuronjait két agyi központ szabályozza: az amygdala („mandula”) és a
hippokampusz („tengeri csikó”). A hippokampusz feladata a hipotalamusz CRH kibocsátásának
gátlása. Ez az agyi központ ugyanis sok glükokortikoid receptort tartalmaz (citoplazmában lévő
receptorok), s ezért erőteljesen reagál a kortizolra. A hippokampusz negatív visszacsatolás révén
szabályozza a HPA tengely működését: gátló információk a hippokampuszból  csökkent CRH
 csökkent ACTH  csökkent kortizol  csökkent stressz válasz.
SERT és MAO (DIA 20) Az agresszív viselkedés kialakításában, a feltételezések szerint, a
szerotonin homeosztázisában szerepet játszó szerotonin transzporter (SERT = 5-HTT) és a
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


monoamin oxidáz (MAO) gének játsszák a főszerepet. A SERT a szinaptikus résből veszi vissza a
szerotonint a preszinaptikus (küldő) neuron axon-terminálisának citoplazmájába, ahol ezt követően
a MAO enzim degradálja ezeket a molekulákat.
A szerotonin transzporter (SERT; újrafelvételi pumpa) (DIA 21) A rhesus majmoknál végezett
kísérletek szerint azok a majmok, amelyek az anyjuktól elkülönülten nevelkedtek fel, alacsonyabb
szerotoninból származó bomlásterméket (5HIAA-t) tartalmaztak a gerincvelői folyadékukban (ami
annak indikátora, hogy alacsonyabb szerotonin szinttel rendelkeztek az agyukban), és agresszívebben viselkedtek,
mint a normális körülmények között felnőtt egyedek. Lehetséges, hogy ez egy adaptív stratégia,
hiszen a természetben az anya nélkül maradt fiatal egyedeknek egyedül kell megszerezniük a
túléléshez szükséges forrásokat, elsősorban a táplálékot. A környezeti hatások mellett, az agresszió
egy genetikai komponensét is feltárták a rhesus majmok esetében, a SERT gén promóter régiójában
ugyanis polimorfizmust fedeztek fel: a gén rövid vagy hosszú promóter kontrollja alatt állhat (az
embernél is létezik ez a polimorfizmus). A rövid promóter alacsonyabb szintű SERT expressziót
biztosít, mint a hosszabb változat, s ez agressziót növelő hatású. Nem világos, hogy az alacsonyabb
SERT expresszió (amely magasabb szerotonin szintet okoz a szinaptikus résben), miért nem
fordított hatást okoz [az agressziót (és a depressziót is) az alacsony szerotonin szint okozza, a
feltételezések szerint]. A válasz talán abban a megfigyelésben rejlik, hogy a rövidebb SERT
promótert tartalmazó emberek hippokampusza és cinguláris kortexe kisebb, s ezért a kommunikáció
is alacsonyabb szintű közöttük (fMRI vizsgálat), ezért e két agyterület az agressziót nem képes
hatékonyan tompítani. Lehetséges, hogy az agy szerkezetének átalakulása egy kompenzációs
mechanizmus eredménye, melynek során a magasabb SERT expresszió végül is, - az idegi
kapcsolatok számának növelése révén, - magasabb szerotonin szintet produkál.
Monoamin oxidáz-A (MAO-A) gén (DIA 22, 23) A MAO a monoamin neorotranszmitereket
(dopamin, noradrenalin, adrenalin, szerotonin) bontja le a preszinaptikus neuronok axoplazmájában
(kibocsátás előtt, vagy visszavétel után). Állatmodellekben azt figyelték meg, hogy a gén
szabályozó régiójában bizonyos rövid DNS szakaszok ismétlődésének száma (VNTR) hatással van
ALAPKÖVETELMÉNY

20. Előadás

Boldogkői Zsolt ©

2



2a. Gének és viselkedés

az állati agresszióra. Humán relevanciát is találtak az agresszív viselkedésűnek tartott új-zélandi
maorikban. Az europid népekben az adott DNS szakasz 3x-os ismétlődése a populáció 40%-ában
fordul elő (60%-ban 4x-es az ismétlődés, ami tízszeres génexpresszió növekedést okoz a rövidebb
változathoz képest); a maorikban pedig az arány fordított, tehát a népesség 60%-ában a rövidebb
promóterrel rendelkező MAO-A gén fordult elő (kevesebb MAO-A, magasabb szerotonin szint).
Azt találták, hogy az amygdala erőteljesebben reagált a harcos MAO-A-val rendelkező embereknél,
mint a normál verziót tartalmazóknál. Kritikaként fogalmazódott meg a kísérletben használt
alacsony vizsgálati mintaszám. Továbbá, többen felhívták a figyelmet, hogy a környezeti hatás is
fontos, mert a gyermekkori rossz bánásmód jobban hajlamosítja a harcos verzióval rendelkező
egyéneket az agresszív cselekedetekre. Egy másik kísérletben azt tapasztalták, hogy az alacsony
MAO-A és a magas tesztoszteron szint kombinációja antiszociális viselkedéssel jár. Több más
tanulmány viszont arra mutat rá, hogy az agresszióval inkább a magasabb szerotonin szint jár
együtt, nem pedig az alacsonyabb. A kérdés tehát az, hogy vajon az alacsony vagy magas szerotonin
szint okozza az agressziót? A MAO-A gént kapcsolatba hozták a bűnözésre való hajlammal is;
eszerint a rövid promóteres alléllal rendelkező egyének nagyobb eséllyel válnak bűnözővé, mint a
hosszabb promóterrel rendelkezők.
Nitrogén monoxid szintetáz – neuronális izoformája (nNOS) és tesztoszteron (DIA 24) Két
másik gént említünk még, melyeket közvetlen kapcsolatba hoztak az agresszív magatartással; ez az
nNOS és a TDF (testis determining factor = „tesztoszteron gén”). Azt figyelték meg, hogy az nNOS
génre nézve génkiütött (knockout) egerek hiper-agresszívek voltak a vadtípusú állatokhoz képest.
Amikor azonban az állatokat kasztrálták elmúlt az agresszió (a tesztoszteron a herében termelődik).
Tesztoszteron injekció hatására szintén a KO egerek mutattak nagyobb agresszivitást. Tehát, úgy
tűnik, hogy az nNOS szerepe a tesztoszteron okozta agresszivitás csillapítása. Nem tudjuk, hogy az
nNOS génre nézve létezik-e az emberben és az állatokban olyan genetikai polimorfizmus, amely az
enzim fehérje eltérő csillapító funkciójában mutatkozik meg. A kísérlet természetesen arra is
rámutat, hogy a tesztoszteron szintbeli egyedi különbségek az agresszióbeli különbségekben is
megnyilvánulhatnak. A két Y kromoszómával rendelkező (XYY) úgynevezett szuper-férfiak
köztudottan hajlamosak az agresszív magatartásra (az Y kromoszómán helyezkedik el az SRY gén
(a TDF faktort kódolja), amely a testis (here) kialakítása által végső soron a
tesztoszteronképződésért felelős).
Gyermekgyilkosság (DIA 25) Az oroszlánt tartják annak az állatnak, amely megöli az idegen
kölyköket. Sok fajnál, beleértve közvetlen rokonunkat, a csimpánzt is, megfigyelhető ez a
viselkedés. A gyermekgyilkosságok zömét az embernél is mostohaapák követik el. Mindez azt jelzi,
hogy ennek a durva tettnek genetikai háttere és evolúciós értelme van. Ez az értelem nyilvánvaló: a
hím nem akar invesztálni idegen utódok nevelésébe, hanem sajátot szeretne. Továbbá, ha nincs
táplálandó utód, a nőstény hamarabb megtermékenyíthető is lesz.
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!



DOMINANCIA
A grb10 gén: a dominanciát mérséklő gén (DIA 26) Minden állat – közte az ember – két
példányban hordozza a legtöbb gént: egyiket az anyától, másikat az apától kapja. A gének
többségénél mindkét kópia aktív, de sok gén esetében az egyik lekapcsolt állapotban van; ezt a
jelenséget nevezzük genetikai imprintingnek. A kutatók azt találták, hogy a Grb10 nevű gén
mindkét kópiája aktív, de az apától kapott allél az agyban, az anyától kapott allél pedig a test többi
részében fejeződik ki. Ez a tanulmány, melyet a nagy presztízsű Nature c. lapban közöltek (2011),
megmutatta, hogy a két kópia funkciója teljesen más: az anyai allél a magzati növekedésben, az
anyagcserében és a zsírraktározásban játszik szerepet, míg az apai allél a felnőttkori szociális
viselkedés kialakításában fontos. A fenti állítás igazolására a kutatók olyan knockout egereket
állítottak elő, melyeknek vagy az anyai vagy az apai alléljük ki volt ütve (lásd ábra a génexpressziót
illetően). A kutatókat főként a szociális viselkedés érdekelte, ezért az apai allélban defektes egereket
ALAPKÖVETELMÉNY

20. Előadás

Boldogkői Zsolt ©

3



2a. Gének és viselkedés

vizsgálták meg alaposabban. Mivel hiányzott az apai allél, ez a gén nem fejeződött ki az egér
agyában. Ezek az egerek túlságosan erőszakos és domináns viselkedésűek lettek. Egy csoportban a
mások feletti dominancia veszélyes viselkedés, ezért néha érdemes visszavenni belőle; a gbr10 gén
funkciója ennek a kontrollja lehet. Ezek az eredmények két fontos újdonsággal is szolgáltak,
megmutatták, hogy: (1) egyrészt, hogy egy gén két allélja teljesen más funkcióval is rendelkezhet,
(2) másrészt pedig, hogy egy genetikailag imprintált gén nem feltétlenül inaktív. Összefoglalva, úgy
tűnik, hogy az anya és az apa különböző stratégiát használnak az utódokban: az anya testre, az apa
az agyra (és a viselkedésre) fókuszál. Ebben az esetben az imprinting genetikai hátterét nem
ismerjük, feltehetően a gbr10 gén szabályozó DNS régiói metiláltak.
A dominancia hónaljszaga (DIA 27) Egy kísérlet során szagmintákat vettek különböző férfiaktól,
s arra kértek nőket, hogy egy skálán értékeljék, mennyire tartják vonzónak. Két érdekesség adódott
eredményként: (1) a nők ki tudták választani a domináns férfiakat a szagminták alapján; (2) a
férjezett nők találták kifejezetten vonzónak őket. Ebben a kísérletben nem vizsgálták, hogy milyen
illatanyagok közvetítik a domináns státuszt. Az azonban ismert, hogy az ember is kommunikál
feromonokkal, annak ellenére, hogy nálunk hiányzik az úgynevezett vomeronazális szerv, amely a
feromonok érzékelésében játszik szerepet. Az ember a szaglószervével érzékeli a feromonokat.
Kimutatták, hogy a szőrrel fedett területeken magasabb a feromon kibocsátás, mint a csupasz
testrészekről (talán a nagyobb fokú izzadás), ez magyarázhatja az emberi szőrzet bizonyos helyeken
való megmaradását.

ÖNZÉS, ÖNZETLENSÉG

(DIA 28) A Darwinista evolúció elmélet azt sugallja, hogy a természetben ádáz harc folyik a
túlélésért és a szaporodásét. Az embernél és sok magasabbrendű fajnál azonban az egyedek egymást
való segítésére is találunk példákat. Hogyan jöhet létre az önzetlen (altruista) viselkedés? Már volt
szó arról, hogy evolúciós sikert egy egyed akkor is elérhet, ha a rokonainak segít, hiszen azokkal
közös genetikai állománnyal rendelkezik (tulajdonképpen nem az egyed, hanem az egyed DNS-e
profitál az altruizmusból). Továbbá, olyan fajoknál, amelyek fejlett társas életet élnek, nem-rokon
egyedek is segíthetnek egymásnak, ha ezért viszonzást remélhetnek. Régebben az úgynevezett
csoport szelekciót elvetette az evolúcióbiológia, csak az egyedet és a rokoni közösséget tartotta a
szelekció egységének. Játékelméleti modellekkel bizonyították, hogy a segítségnyújtásra épülő
modell nem működhet tartósan egy populációban, mert a csalók, - akik elfogadják a segítséget, de
nem viszonozzák azt, - előbb-utóbb túlszaporodnák az önzetleneket. Itt az egyik kérdés persze a
csalás megjelenésének valószínűsége. Az utóbbi időben sok kutató újra előszedte a csoportszelekció
elméletét, mondván, hogy azok a csoportok, amelyekben az egyedek segítik egymást jobb eséllyel
túlélnek, mint az önző egyedekből álló populációk.
Az ÖNZETLENSÉG génje (AVPR1a gén; arginin vazopresszin receptor gén) (DIA 29) Az
AVPR1a egy G protein-kapcsolt receptor. Néhány bázispárnyi különbség a gén szabályozó
régiójában meghatározhatja, hogy az emberek hogyan viszonyulnak egymáshoz. Azt tapasztalták,
hogy a rövidebb szabályozó szakasszal rendelkezők önzőbbek, mint a hosszabb verzióval
rendelkező személyek. A feladatban mindenki kapott 14 dollárt, s azt vizsgálták, hogy mennyire
osztják ezt meg idegen emberekkel. A rövidebb verzióval rendelkezők zsugoribbnak bizonyultak.
Ugyanaz a kutatócsoport feltételezi, hogy az AVPR1a gén rövid promóteres változata szerepet
játszik az autizmus kialakulásában is. Megjegyzés: arginin vazopresszin = antidiuretikus hormon.

INTELLIGENCIA
(DIA

30) Az intelligencia az összefüggések megértését és a problémamegoldó képességet jelenti. A
matematikai logika, a közvélekedéssel ellentétben, nem fogja át a logika minden területét. Továbbá,
másfajta logika kell ahhoz, hogy egy adott kereten belül gyorsan megoldjunk egy problémát
(analitikus gondolkodás), mint ahhoz, hogy magát a keretet feszegessük, s kevés információ alapján
ALAPKÖVETELMÉNY

20. Előadás

Boldogkői Zsolt ©

4



2a. Gének és viselkedés

rájöjjünk a lényegre (kreatív gondolkodás) vagy, hogy rendszerként szemléljük az adott problémát
(szintetikus gondolkodás). Valamint, más kvalitások kellenek egy absztrakt probléma megoldásához
(IQ; intelligencia hányados), mint az emberekkel való kommunikációhoz (EQ, érzelmi
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


intelligencia).
Az INTELLIGENCIA (matematika) génje; (DIA 31) kolinerg muszkarin 2 receptor – az
acetilkolin egyik ionotróp receptora, CHRM2 gén) Az IQ meghatározásában a genetikának 4080%-ot tulajdonítanak (ez hasonló a testmagasság meghatározottságához), de nem világos, hogy mi
lehet ez a genetikai háttér. A kutatási eredmények azt mutatják, hogy a CHRM2 lazán (0,4%-ban)
kapcsolatos a tanulással, memóriával és problémamegoldással. Egy ilyen alacsony korreláció
azonban nem magyarázza a médiaszenzáció ilyen magas fokát. A legújabb becslések szerint az
intelligenciára ható gének száma 2-5 ezer körülire tehető.
Sokáig egyeduralkodó volt az a nézet, hogy az átlagos intelligencia folyamatosan növekszik
(tízévente három ponttal – ezért korrigálni mindig, hogy az átlag IQ 100 maradjon). Ezt a Flynneffektusnak (hatásnak) nevezett jelenséget a kutatók a technológiai környezet állandó bonyolódására
vezették vissza. A mai fiatalok olyan technikákat használnak könnyűszerrel, amit az öregek nem
értenek. Egy a közelmúltban prezentált elmélet szerint azonban az emberiség átlagos intelligenciája
éppen ellenkezőleg, folyamatosan csökken. Ennek oka - a feltételezések szerint az, hogy a modern
korok emberére nem hat a természetes szelekció, azaz nincsenek hátrányban a butábbak, s emiatt az
intelligencia kialakításában szerepet játszó génhálózatokban egyre növekszik a káros mutációk
aránya. Az ősi időkben az ügyetlen vadászok és gyűjtögetők gyakrabban haltak éhen, vagy kisebb
eséllyel hoztak létre utódokat.
Érdeklődőknek fakultatív anyag:
1. http://index.hu/tudomany/2012/10/16/az_intelligencia_genetikai_hattere/
2. http://nol.hu/tud-tech/20121201-genekben_az_intelligencia_
OKOS vagy BÁTOR?
A katekol O-metiltranszferáz (COMT) (DIA 32) a dopamin lebontását végzi az agy prefrontális
kérgében, amely, többek között, a kognitív funkciók székhelye. Az embernél a COMT génnek két
fontos allélvariánsa létezik: a met és a val allélek, melyek a fehérje 158. pozíciójában metionin vagy
valin aminosavakat kódolnak. A val allél által kódolt fehérje négyszer magasabb enzimaktivitással
rendelkezik, mint a met variáns. Tehát a val variánssal rendelkező személyek dopaminszintje
alacsony lesz, ami azt eredményezi, hogy az adott agyterületeken kisebb sűrűségűek lesznek az
idegi kapcsolatok. Emiatt egy két val alléllal rendelkező egyén alacsonyabb szintű kognitív
funkciókkal rendelkezik, viszont gyorsabban jut döntésre. Az elképzelések szerint a COMT enzim
aktivitási szintje két stratégiát jelenít meg: bátor döntés, alacsonyabb szellemi teljesítménnyel (val
allél), vagy hezitáló döntés magasabb kognitív funkcióval (met allél). A körülmények határozzák
meg, hogy melyik az adaptívabb viselkedés. A COMT gént a szorongással és a szkizofréniával is
kapcsolatba hozták.

KÍVÁNCSISÁG
A dopamin D4 receptor (DRD4) gén (DIA 33) A széncinegék Drd4-es génjében, hasonlóan más
génekhez, számtalan SNP (egy-nukleotid polimorfizmus) található. Az úgynevezett open field (nyílt
terület) kísérletben azt vizsgálták, hogy van-e különbség a madarak között ismeretlen területen való
felfedező viselkedésében. A kutatók azt találták, hogy a Drd4 gén kódoló régiójának 830.
pozíciójában levő SNP nagyfokú befolyással van a cinkék felfedező viselkedésére.

ALAPKÖVETELMÉNY

20. Előadás

Boldogkői Zsolt ©

5



2a. Gének és viselkedés
BIZALOM és ADDIKCIÓ

Az addikció, a szenvedély és a bizalom génje: DRD2 gén (dopamin D2 receptor gén) (DIA 34,
35) Addikció nem csupán az egyes drogok, nikotin, koffein és alkohol iránt alakulhat ki, hanem
szinte bármi iránt. Bizonyos emberek hajlama az addikcióra nagyobb, mint másoké. A függőségre
való hajlam a normális személyiség sok aspektusára is hatással van. Ha példákat akarunk találni
olyan esetekre, ahol az agy jutalmazási rendszere megbomlott, a legjobb helyen a rock sztárok
között vizsgálódhatunk. A D2-es dopamin receptort sejtik mindezek mögött. A DRD2 receptor
szerepet játszik a különféle szenvedélybetegségekben, melyek a következők: dohányzás, kábítószer,
alkohol, szerencsejáték és az evési rendellenesség. A DRD2 gén A1 allélja nem optimális
kapacitással működő receptorokat produkál, ami a rossz hatásfokú dopaminkötődésben nyilvánul
meg. A drogfüggők esetében gyakoribb az A1 allél. A magasabb szintű dopaminkötődés (A2 allél)
esetén az illető jobban bízik másokban, s emiatt például jobban kötődik valamilyen párthoz is.

VALLÁSOS HIT
Vallás és hiedelmek (DIA 36, 37) Vallás minden ma létező népcsoportnál jelen van, ami azt
sugallja, hogy a vallásos hit genetikai gyökerekkel rendelkezik. A hit kialakulásának pontos oka
nem ismert, csak feltételezések vannak. Az egyik elképzelés szerint az ember ráeszmélt az élet
végességére, s a túlvilági életben való hit nyugtatja meg ezt a félelmet az elmúlástól. Mások szerint
a vallás erősíti csoportbeli összetartozást (csoportkohézió). Az úgynevezett mém elmélet szerint a
vallás fertőző mémek elterjedése az emberi agyakban. Sok kutató úgy véli, hogy a különféle
hiedelmek, közte a vallás is, közös genetikai és idegi eredetű háttérrel rendelkeznek.
A vallásos hit génje VMAT2 gén (DIA 38) A VMAT2 (vezikuláris monoamin transzporter 2)
funkciója a monoaminok (főként a dopamin, norepinefrin és szerotonin) transzportja a
citoplazmából a szinaptikus hólyagokba. A szerotonin vagy újonnan képződik a preszinaptikus
neuronokban vagy egy transzporter (az ábrán nor-epinefrin transzporter) juttatja vissza a
citoplazmába a szinaptikus résbe való ürülést követően. Az „Isten gén hipotézis” szerint a VMAT2
génnek két (SNP) variánsa van, s ezek a működésükben különböznek egymástól. A VMAT2
spirituális allélja, a feltételezések szerint, nem magát az istenhitet kódolja, hanem az idegsejtek
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


monoamin tartalmának szabályozásával olyan specifikus élettani viszonyokat alakít ki, amely
misztikus érzeteket kelt. Ez a hipotézis 1000 ember vizsgálatából származik, egyetlen
pontmutációbeli különbségen alapul. Élettani vizsgálatokat nem végeztek. Valószínű, hogy a média
nagy érdeklődése tartja csupán életben e gyér kísérletes és koncepcionális háttérrel rendelkező
elképzelést. Megjegyzés: a VMAT2 gént a skizofrénia kockázati tényezőjeként is jegyzik.

BESZÉD
A nyelvi ösztön (DIA 39-41) Noam Chomsky elmélete szerint a nyelv használatának képessége
minden ember veleszületett tulajdonsága. Hasonló véleményen van Steven Pinker is. Szerinte a
nyelv nem kulturális termék, amit úgy tanulunk meg, mint a legtöbb alapvető emberi
képességünket, mások figyelése és utánzása útján. A nyelv alapjainak idegi elemei már születéskor
jelen vannak az agyunkban, s a bonyolult beszéd spontán módon, mindenféle erőfeszítés nélkül
fejlődik ki a gyerekekben. A nyelv használata során nem tudatosul a mögötte rejlő nyelvtani logika.
Ezen gondolatok alapján helyénvaló tehát a nyelvre egyfajta ösztönként tekinteni, hiszen a nyelv a
Homo sapiens tekintetében olyan, mint bármely más állatfajnál egy ösztönös, csak az adott fajra
jellemző viselkedés. A nyelv eredetét különféle elméletek láttak napvilágot, lásd 40-es dia. Kiderült,
hogy az ember beszédkészségének agyi központjai nem evolúciós újdonságok, hanem „pusztán” a
főemlősöknél már létező agyterületek nagysága változott meg. Az úgynevezett Broca terület a
kifejező képesség agyi központja. Sérülés esetén beszédképtelenség (afázia) alakul ki, de a
beszédértés normális marad; a Wernicke terület a beszédértés központja (sérülése esetén halandzsa
ALAPKÖVETELMÉNY

20. Előadás

Boldogkői Zsolt ©

6



2a. Gének és viselkedés

beszéd); a Planum temporale (a Wernicke terület része) a kommunikáció (beszéd és gesztikuláció
is) agyi központja. Majmoknál szintén a kommunikációban játszik szerepet ez az agyterület.
A BESZÉD génje (FOXP2 gén) (DIA 42 A beszéd kialakulásához több anatómiai és élettani
változásra is szükség volt. Ilyen például a gégecső lejjebb csúszása, ami mint ismeretes növeli a
fulladás veszélyét, mert a levegő és táplálék útja keresztezi egymást. Egy angol család több tagja
súlyos beszédbeli problémákkal küzd, melynek két látszólag független tünete az artikuláció és
nyelvtan alkalmazásában való nehézség. A genetikai vizsgálatok azt mutatták, hogy ebben a
családban a FoxP2 gén egy mutáció révén inaktiválódott. Az emberi FoxP2 gén jellegzetessége az,
hogy a csimpánzétól két aminosavban eltér, ami nagy változásnak tűnik, hiszen ez 5-7 millió év
alatt zajlott le, s közben néma bázispár csere nem történt, míg a csimpánz FoxP2 génje az egérétől
csupán egyetlen aminosavban tér el (200 millió éve váltak el), de itt közben a nagyobb időbeli
távolság miatt 131 bp néma csere ment végbe (a néma cserék jóval gyakoribbak, mint az aminosav
változást okozó báziscserék). Egy fontos tényt azonban csak lábjegyzetben lehet megtalálni az
eredeti cikkben (a média nem is említi): a glutamin ismétlődések számában különbség van a
csimpánz és az egér között (lehet, hogy az emberek között is?). Még egy fontos hiányosság az, hogy
nem ismerjük a FoxP2 gén szabályozásában lévő különbségeket, aminek különös jelentősét ad az,
hogy, mint nemrég kiderült, a FoxP2 gén egy másik promóterről is leíródhat, ami kétszer hosszabb
fehérjét eredményez.

PÁRVÁLASZTÁS
Párkapcsolatok (DIA 43, 44) Az embernél a párkapcsolat rendszer rugalmas, társadalomtól függő
variációk jöhetnek létre. A lényeg az, hogy ha törvények nem tiltják, akkor a tehetős és hatalommal
bíró férfiak poligám kapcsolatokat alakítanak ki sokszor erőszakkal, de gyakran női beleegyezéssel.
Nem tudjuk, hogy majomszerű őseink, a csimpánzhoz hasonlóan, promiszkuitásban vagy a
gorillához hasonló szigorú hárem rendszerben éltek. A vadászó-gyűjtögető kultúrákban nincs mód a
javak felhalmozására, ezért időközönként felbomló és újrarendeződő monogám kapcsolat voltak a
jellemző, de a főnöknek valószínűleg több feleség járt. A földművelő kultúrák kezdetén létrejött
mind a hat független civilizáció (Babilon, Egyiptom, India, Kína, Azték- és Inka Birodalom)
vezetőire az extrém poligámia volt a jellemző. Az uralkodók háremeiben több ezer nő volt, akik
közül csak egy volt a hivatalos feleség, ő szülte a trónörököst. A hárem nagysága fokozatosan
csökkent a ranglétrán lefelé haladva. A legalacsonyabb rendű inkáknak például tilos volt feleséget
tartaniuk. Hammurápi babilóniai király: több ezer rabszolga feleség; Ekhnaton egyiptomi fáraó:
3017 feleség; az azték Montezuma: 4000 ágyas; Udayama indiai uralkodó 16,000 ágyas
(tűzgyűrűvel körbevett lakosztályokban, eunuchokkal őriztetve); Fei-ti kínai császár: 10,000; inka
uralkodó (szüzek házában): több ezer nő. A Római Birodalomban megkülönböztették a monogám
házasságot, a poligám hűtlenségtől: a római császárok híresen nagy nőcsábászok voltak. A
poligámiát a javak egyenlőtlen elosztása tette lehetővé. A középkori Európában a törvény és a vallás
csak egynejűséget engedélyezett, ami nem jelentette azt, hogy, főként a gazdagok, be is tartották
ezt. Ma is a monogámia az uralkodó párkapcsolatforma, bár néhány kultúrában a többnejűség
megengedett, sőt Ázsia egyes térségeiben az egy nő, több férj modell is fellelhető volt a
közelmúltban. A monogámia azonban csak a törvényes kapcsolati formát jelenti, titokban egészen
más történik.
A párválasztás génjei: MHC (major histocompatibility complex) (DIA 45) egy géncsalád, amely
140 gént tartalmaz az emberi 6-os kromoszómán. Az MHC fehérjék az immunrendszer fontos
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


komponensei, a saját/idegen felismerésében játszanak kulcsszerepet. Nemrégiben kiderült, hogy az
MHC rendszer a párválasztásban is fontos szereppel bír. Bebizonyosodott ugyanis, hogy az
egereknél az MHC összetétel valamilyen módon kifejeződik az állatok szagában, s az állatok ez
alapján választanak szexuális partnert. Hogy hogyan függ össze az MHC összetétel és a szag,
egyelőre nem ismert. Az embernél is elvégezték a kísérletet: férfiak és nők pólóját szagoltatták meg
ALAPKÖVETELMÉNY

20. Előadás

Boldogkői Zsolt ©

7



2a. Gének és viselkedés

ellenkező neműekkel, s kiderült, hogy a kísérleti alanyok azoknak a pólóknak a szagát érezték a
legvonzóbbnak, amelyik viselői a leginkább különböző MHC készlettel rendelkeztek. Ez
nyilvánvalóan azt jelenti, hogy a genetikai különbözőség és/vagy a beltenyésztés elkerülése előnyös
a párválasztásnál. Hogy ez a különbözőség preferencia kifejezetten az MHC-ra vonatkozik, vagy az
MHC különbözőség pusztán annak indikátora, hogy a genom többi része is különbözik, nem ismert.
Lehetséges, hogy a csók (kéz, arc) szagminták vételezése miatt alakult ki. Egy másik
kísérletsorozatban bebizonyították, hogy a túlságosan nagy különbség viszont taszítóhatású. A
későbbiek során azt is kimutatták, hogy a nők párválasztása az apai MHC génektől függ.
Természetesen a párválasztást sok más tényező is befolyásolja, az MHC inkább az elkerülő
magatartást (túl hasonló, vagy túl különböző) szabályozhatja. Ugyanúgy, ahogy egy másik
mechanizmus is, amelyik azon alapul, hogy az együtt nevelkedett gyerekek (adoptált gyerekek,
vagy izraeli kibucokban nevelkedettek), felnőtt korban nem választják egymást szexuális
partnerként. Ez a mechanizmus is valószínűleg a beltenyésztés elkerülését segíti, a logikája pedig
azon alapul, hogy a testvérek rendszerint együtt nevelkednek.
A MONOGÁMIA génje: az AVPR1a gén (arginin vazopresszin receptor 1a) (DIA 46)
Megfigyelték, hogy míg a préri pockok (prairie vole) szigorúan monogámok, addig a közeli
rokonságban álló hegyi pockok (mountane vole) poligámok. Azt találták, hogy a préri pockok
AVPR1a génjét szabályozó promóter néhány nukleotiddal többet tartalmaz, mint a másik fajnál. Ez
a különbség azt eredményezi, hogy a préri pocok agyában a vazopresszin receptor több
agyközpontban fejeződik ki, mint a rokon fajnál. Genetikai módszerekkel kicserélték a hegyi pocok
promóterét a préri pocokéra, ami azt eredményezte, hogy a genetikailag módosított hegyi pocok
monogám lett, s részt vett az utódok felnevelésében is. Vazopresszin vagy oxitocin hormon agyba
való fecskendezésével is monogám viselkedést sikerült kiváltani. Ezekkel a viselkedéskutatásban
mérföldkőnek tekintett megállapításokkal kapcsolatos újabb kutatások azonban azt mutatják, hogy
az AVPR1a gén és a viselkedés közötti kapcsolat komplexebb a korábban gondoltnál.

HŰSÉG
A HŰSÉG génje (AVPR1a gén) (DIA 47) Egy kanadai cég, a Genesis Biolabs 99 dollárért vállalja,
hogy egy genetikai vizsgálatot követően megmondja egy párnak, vajon boldog lesz-e a házasságuk,
vagy el fognak válni. Ez a cég az AVPR1a génjének szabályozó régióját vizsgálja mikroszatellit
analízissel. Néhány bázispár különbség ebben a régióban állítólag, hasonlóan a pockok
párkapcsolatához, alapvetően megváltoztatja a házastársi hűséget és a gyermeknevelési
hajlandóságot. Ikrek és partnereik vizsgálata azt mutatta, hogy az AVPR1a gén promóterének
rövidebb verziójával rendelkező párok kapcsolata kevésbé volt stabil, mint a hosszabb verzióval
rendelkezőké. A kapcsolat stabilitását olyan egyszerű kérdésekre adott válasszal tesztelték, mint
például, milyen gyakran csókolod meg a partnered, vagy milyen gyakran végeztek együtt
szabadidős tevékenységet? Ez egy új eredmény, s nem nyert még más kutatások általi
visszaigazolást.
A tesztoszteron hormon (DIA 48) alakítja ki a férfiasságot. A hormon termelődését genetikai
tényezők mellett a környezet is befolyásolja, melyek közül fontos a férfi helyzete. Például elvált
férfiakban megemelkedik a hormon szintje. A tesztoszteron szint befolyásolja a férfiak viselkedését
is. Magas tesztoszteron szint kalandor, míg alacsony hormonszint hűséges viselkedést eredményez.
Megfigyelték, hogy a tartósan magas tesztoszteron szint férfiasabb arcot produkál, míg az
alacsonyabb szint gyerekesebbet. A nők tehát a férfiak arca alapján el tudják dönteni, hogy csak egy
kalandot vagy hűséges, gyerekszerető partnert keresnek. A döntés, tremészetesen, tudat alatt
történik.
A HŰTLENSÉG gén (kalandorság gén): a dopamin D4 receptor 7-es variánsa (DRD4-R7)
(DIA 49) A dopamin receptor gén különféle viselkedésformák kialakításában vesz részt ; ezek közé
ALAPKÖVETELMÉNY

20. Előadás

Boldogkői Zsolt ©

8



2a. Gének és viselkedés

tartoznak a motiváció, az élvezet, a megismerés és a motoros kontroll. A D4 receptor gén 3.
exonjában többször ismétlődő 48 bázispárból álló egységeket (VNTR, minden egység 16
aminosavat kódol) találhatóak. A lokusz polimorf, az ismétlődések száma 2-11 között változik
egyénenként, melyek közül a 4x-es és a 7x-es ismétlődések a leggyakoribbak. Az ismétlődő peptid
láncok a 3. citoplazmás hurokban helyezkednek el, s hatással vannak a D4 receptor funkciójára. Egy
kutatócsoport 181 fiatalt kérdezett meg a szexuális szokásaikról, s minden megkérdezettnél
megállapították, hogy a DRD4 gén melyik allélvariánsát hordozza. A R7-es (7x-es ismétlődést
hordozó) variánssal rendelkező egyének jóval nagyobb gyakorisággal létesítettek egyéjszakás
kapcsolatokat (50%), mint az R4-es variánst hordozók (20%). A genotípus azonban inkább csak a
motivációs hátteret biztosítja, nem pedig fátum (elkerülhetetlen sors) módjára határozza meg az
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


egyén viselkedését. Egy R7-es variánssal rendelkező egyén nem feltétlenül csalja meg a partnerét,
aminek lehetnek erkölcsi vagy egyéb okai. A DRD4 gént inkább izgalom-kereső génnek kellene
nevezni, amely nem csak a hűtlenséget, de a horror filmek vagy veszélyes sportok kedvelésétől
kezdve a játékszenvedélyig sokféleképpen motiválhatja az ezzel a génvariánssal rendelkező egyént.
Érdeklődőknek fakultatív anyag: http://index.hu/tudomany/2012/08/22/miert_vagyunk_hutlenek/
LIBERALIZMUS - KONZERVATIVIZMUS
A liberalizmus gén: DRD4-R7 (DIA 50) Érdekes módon a DRD4 gén 7R variánsa a politikai
nézetekre is hatással van. A hét ismétlődést tartalmazó variánssal rendelkezők rendszerint
politikailag liberális beállítottságúak, de ez jelentős mértékben függ a körülményektől. Például,
minél több barátja van valakinek, annál inkább liberális beállítottságú. Tehát, a vizsgálat szerint egy
heterozigóta (pl. R7/R4) személyt a sok barát a konzervatív felfogás felől a liberális felé „taszítja”.
A fenti eredmények 2,574 egyén vizsgálatából adódtak. Tehát, a DRD4-7R funkcióját illetően az
újdonságkeresés az adekvát elnevezés inkább, s minden egyéb viselkedésforma ennek a
megnyilvánulása. A politika ideológiát (liberális/konzervatív) illetően szignifikáns agyi eltéréseket
találtak: a konzervatívok amygdalája nagyobb méretű és aktívabb, míg a liberálisok anterior
cinguláris kortexére ugyanez igaz.
Érdeklődőknek fakultatív anyag:
http://index.hu/tudomany/2013/02/20/politikai_nezetekkel_szuletunk/
IMPULZIVITÁS
Impulzivitás (DIA 51) szélesebb értelemben olyan tevékenységet jelöl, amelyre nem jellemző az
előrelátás, azaz a cselekvés következményeinek a felmérése. Bizonyos helyzetekben az impulzivitás
előnyös, más esetekben azonban, érdemes átgondolni a dolgokat, mielőtt megteszünk valamit. Az
impulzivitás viselkedésbeli megnyilvánulásai lehetnek az öngyilkosság, az addikciók, a
figyelemzavar, a hiperaktivitás, valamint az erőszakos bűnözés. E viselkedés genetikai hátterének
kiderítéséhez rendkívül erőszakos bűncselekményeket elkövető finn börtönlakókat vizsgáltak meg.
Kiderült, hogy ezeknek a bűnözőknek egy jelentős hányada egy szerotonin receptor (a HTR2B)
úgynevezett Q20* allélját hordozta. A Htr2b-/- knockout egerek szintén magas impulzivitással és
újdonságkereső motivációval rendelkeztek.

HOMOSZEXUALITÁS

ALAPKÖVETELMÉNY

20. Előadás

Boldogkői Zsolt ©

9



2a. Gének és viselkedés

A homoszexualitás biológiai háttere (DIA 52) A homoszexualitás idegrendszeri és genetikai okát
már elég régóta próbálják megfejteni. Az első tudományos megfigyelés az volt, hogy a
homoszexuálisok hipotalamuszának egyik neuron csoportja (INAH3), hasonlóan a nőkéhez,
csökkent méretű volt a heteroszexuális férfiakéhoz képest (normálisan 3x nagyobb, mint a nőknél).
Ez azért érdekes, mert ez az agyterület szerepet játszik a férfias jellegű viselkedésben. Ezeket a
megfigyeléseket AIDS-ben elhunyt férfiakon vizsgálták. Később kiderült, hogy az AIDS-es
heteroszexuális férfiak INAH3 magcsoportja is kisebb, mint az átlag, tehát, az agyterület
méretcsökkenését a HIV fertőzés okozta. Továbbá, a homoszexuálisoknál, a nőkhöz hasonlóan,
több idegrost halad át a kérges testen (a két féltekét elválasztó agyterület), mint a heteroszexuális
férfiaknál. Svéd kutatók nem-invazív képalkotó technikákkal (MRI és PET) megállapították, hogy a
homoszexuális férfiak, a nőkhöz hasonlóan, szimmetrikus agyféltekékkel rendelkeznek
(heteroszexuális férfiaknál és leszbikus nőknél nagyobb a bal agyfélteke). Ezek a vizsgálatok azt is
kiderítették, hogy a homoszexuálisoknál az amygdala „harcolj, vagy menekülj” központja a nőkhöz
hasonlóan, alacsony aktivitással működött. A homoszexualitást korábban az úgynevezett Csábítás
Modellel magyarázták, melynek lényege, hogy gyermekkori negatív tapasztalatok hatására válik
ilyenné egy ember. Ezt követően javasolták a Genetikai Modellt, amely a másik végletbe csapott át,
a géneket fátumként okolták a homoszexualitás kialakulásában. Mindenestre, elgondolkodtató, hogy
egypetéjű ikrek esetében, ha az ikerpár egyik tagja homoszexuális, akkor a másik testvérnek 50% az
esélye, hogy ugyanilyen vonzalommal fog rendelkezni. Ezek a számok a kétpetéjű ikrek esetében
25%, testvérek esetében pedig 10%, míg populációs szinten 5% a homoszexualitás előfordulása. A
környezeti hatást jelezheti, hogy adoptált testvérek esetében ez az arány 10%.
A HOMOSZEXUALITÁS génje (Xq28 régió) (DIA 53) Dean Hamer: a homoszexualitás
genetikai hipotézise (1993): az X kromoszóma úgynevezett Xq28 régiójában 5 olyan marker is van,
ami a homoszexuálisokra jellemző. Ebben a régióban több száz gén található, s azóta sem
azonosítottak egyet sem, amelyről bizton állítható, hogy a szexuális preferenciában játszik szerepet.
Sőt, manapság sokan megkérdőjelezik ennek a régiónak a szexuális orientáció kialakításában való
szerepét. A homoszexualitás evolúciós szempontból nem tűnik adaptív viselkedésnek. Akkor mégis
miért maradt fenn? Egy evolúciós pszichológián alapuló elmélet szerint az a gén, ami a férfiakban
homoszexualitásra hajlamosít, termékenyebbé teszi az anyát (valóban, egy homoszexuálisnak több
testvére van). A gén a férfiak irányába való erős vonzalmat ébreszt mindkét nemben. A nőknél ez
gyakoribb és változatosabb szexuális életet eredményez, a férfiaknál pedig homoszexualitást.
Nem génvariánsok, hanem elfelejtett epi-jel eltüntetés okozza a homoszexualitást (DIA 53b)
Knoxville-i kutatók szerint a homoszexualitás öröklődik, de nem a gének által, hanem epigenetikai
módon. Az egyedfejlődés korai stádiumában a gének kifejeződése epigenetikai folyamatok által
szabályozott. A DNS-re való metil csoportok (epi-jelek) kapcsolódása, a génkifejeződésre gátló
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


hatással van. Bizonyos gének epigenetikai módosításának az a funkciója, hogy a magzat
fenotípusosan megtartsa az ivari kromoszómák által meghatározott nemére jellemző sajátosságokat,
például a hormoningadozásokkal szemben. Egyik ilyen fontos sajátság a nem identitás. Ezek az epijelek normálisan törlődnek az ivarsejtek képződése során, majd újraalakulnak az ivarsejt típusa
(petesejt, hímivarsejt) szerint. Az új elmélet szerint ez az epigenetikai memória bizonyos
gyakorisággal nem törlődik, ezért egyes anyák fiai és egyes apák lányai eltérő a kromoszómális
nemüktől eltérő identitással fognak rendelkezni.
Érdeklődőknek fakultatív anyag:
1. http://index.hu/tudomany/2012/09/29/homoszexualitas_ndash_genek_vagy_neveles/
2. http://atv.hu/videotar/091109_homero_2009_11_06____1_resz.html
3. http://atv.hu/videotar/091109_homero_2009_11_06____2_resz.html

EPIGENETIKAI ÁTKAPCSOLÁS
ALAPKÖVETELMÉNY

20. Előadás

Boldogkői Zsolt ©

10



2a. Gének és viselkedés

(DIA

54) Az egér genom-szintű vizsgálata azt mutatta, hogy az embrionális fejlődés során főként az
anyától származó gének fejeződnek ki az állat agyában, a fiatal egerek agyában verseny folyik az
anyai és apai gének között a kifejeződésért, míg az apai gének a felnőtt korra fokozatosan átveszik
ezt a kontrollt a génkifejeződés felett. A tanulmány 1300 idegsejtekben kifejeződő gén esetében
mutatott ki szülői irányban való eltérést a gének kifejeződésében. Ez a szám azért is meglepő, mert
eddig alig több mint száz imprintált génről volt tudomásunk (ebből 45 az idegrendszerben), s azt
hittük, hogy ez a szám végleges. Maga a jelenség különleges abban, hogy az ivarsejt képződés során
történő imprinting felülíródik az egyed fejlődése során; tehát az imprinting nem egy életre szól,
mint ahogy eddig gondoltuk, hanem dinamikusan változik az egyedi élet során, legalábbis a vizsgált
esetekben. A nagyszámú imprintált gén azt mutatja, hogy ez a folyamat alapvető szerepet játszik az
agy fejlődésében és a viselkedés meghatározásában. A kutatók azt találták, hogy az agyi régiók
hozzávetőlegesen ¼-e érintett az imprintingben. Nevezetesen, különösen azok az agyterületetek
imprintálódtak, melyek a táplálkozással, a szaporodással, a fájdalomérzéssel, a szociális
kapcsolatokkal és a motivációval kapcsolatosak. A magzat érintett génjeinek 61%-a anyailag
imprintált, míg a felnőtt állatoknál ez az arány 70%-a hímek javára. Érdekes az imprinting szülői
mintázata is. Az agykéregben az imprintált gének közül főként az anyai gének fejeződnek ki (az
apai gének imprintáltak), míg a hipotalamuszban az apai gének fejeződnek ki (az anyai gének
imprintáltak). Ez az eredmény alátámasztja Haig modelljét: az apai gének a kompetitív, míg az
anyai gének a kooperatív viselkedést támogatják, az anyához és a többi utódhoz való viszony
tekintetében. Egy másik tanulmányukban a kutatók kimutatták, hogy az X kromoszómán
elhelyezkedő agykéregben kifejeződő gének nagymértékben anyai kontroll alatt állnak a lány
utódokban (a fiúknál ez egyértelmű, lévén egyetlen anyai X kromoszómájuk).
Érdeklődőknek fakultatív anyag:
1. http://index.hu/tudomany/egeszseg/2012/07/25/apai_es_anyai_genek_harcolnak_a_gyerekben/
2. http://atv.hu/videotar/20120803_mi_szabalyozza_a_genek_mukodeset
Demokrácia és diktatúra - A Parazita Stressz Elmélet Egyes országokban évszázados múltú a
demokrácia, mások diktatúrákban senyvednek. A kialakult politikai rendszereket sokféleképpen
magyarázzák. például a gazdasági körülményekkel, a sajátos történelmi múlttal, a földrajzi
fekvéssel, stb. Randy Thornhill Parazita Stressz Elmélete szerint a politikai rendszerek mikéntje a
fertőző betegségek gyakoriságától függ. Olyan országokban, ahol gyakoriak a járványok,
idegengyűlölőek lesznek az emberek, akik a rendet, illetve a rendet biztosító „vezért” támogatják.
Ilyenkor diktatórikus kollektivista társadalmak keletkeznek. A kevésbé fertőzött helyeken viszont
nagyobb az értéke a szabadságszeretetnek, s itt demokrácia épül. Más kutatók érdekes kísérleteket is
végeztek. Azok a kontrollcsoportoknak, akiknek előzetesen romlott ételre kellett gondolni, sokkal
inkább nacionalista érzelmei voltak, mint azoknak, akiknek nem volt ilyen „elő-tréningjük”. Más
kutatások a politikai viselkedés genetikai hátterét elemezték. Eszerint az SLC6A4 gén, - amely egy
szerotonin transzportert kódol, - egy polimorf promóter által kódolt. A rövidebb promóter verzióval
rendelkezők aggodalmaskodóbbak, jobban féltik az egészségüket, s ezért idegengyűlölőek, mint a
hosszabb promóterrel rendelkezők. Az olyan népek, ahol diktatúrák uralkodnak, az elképzelés
szerint magasabb arányban tartalmazzák a rövid promóteres verziót. Megjegyzés: a diktatúrákat
rendszerint a népre erőltetik, nem pedig szabadon választják az emberek.
Versengés és együttműködés (DIA 55) Vajon miért nem tud a világ kedvenc sportja, a foci ÉszakAmerikában meghonosodni? Az amerikai fociban egyszerre van jelen a verseny a csapaton belül és
a csapatok között, s ez utóbbi a csapaton belüli szoros együttműködésre épít. Mászóval, az amerikai
fociban egyszerre van jelen a versengés és a csapatjáték. Gyakoriak a cserék, s emiatt a játék végére
nem lesz fáradt az egész csapat. Gyakran kerülnek kispadra a játékosok, még a legnagyobb sztárok
is. A pályán bizonyítani kell, hogy egyénileg is jók. Viszont a gólpasszt-adókat is jegyzik, ami
csapatjátékra ösztönöz. A németeknél nagyobb a csapatszellem, a dél-amerikaiaknál és a déleurópaiaknál pedig fontosabb az egyéni teljesítmény szerepe. Számos felmérés kimutatta, hogy, bár,
ALAPKÖVETELMÉNY

20. Előadás

Boldogkői Zsolt ©

11



2a. Gének és viselkedés

az amerikai a világ leginkább versenyre épülő társadalma, egy konkrét projektet illetően az
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


amerikaiak tudnak a leghatékonyabban is együttműködni. Például, egy kísérletben 8 egymást nem
ismerő embernek kellett egy egyszerű hajómodellt összerakni. A 16 kéz összehangolt munkáját az
amerikaiaknak sikerült szinte mindig a leggyorsabban megoldania. A vizsgálatok azt mutatták, hogy
nem az átlagos intelligencia hányados és az egyéni ügyesség volt fontos, hanem az, hogy kiknek
sikerült leghamarabb főnököt választani. A második helyezettek a németek voltak, a 3. helyezést
pedig a japánok érték el. A németeknél a főnök mindig a legmagasabb iskolai végzettségű volt, a
japánoknál pedig a legidősebb. Nem sikerült kideríteni viszont, hogy az amerikaiaknál mi volt a
főnök kiválasztásának szempontja. Úgy tűnik, hogy a lényeg az volt, hogy minél hamarabb
válasszák meg azt, mintsem az erre való képességek mérlegelésével töltsék az időt. Más kutatások
szerint, nem csak a versengés és együttműködés formái különböznek, hanem már a versenytársra is
másként tekintenek a különböző kultúrákban. Egy japán a versenytársat eszköznek tekinti, hogy ő
maga is jobbá váljon (jó példa erre a GO, ahol a gyengébb mindig előnnyel indul). Egy amerikai
számára a versenytárs mérce, amely alapján beméri magát a világban. Mi kelet-európaiak, az
ellenfelet feltétlenül, mindenáron legyőzendő ellenségnek tekintjük (forrás: Mérő László: Az elvek
csapodár természete).
Elfajzott Darwinizmus (DIA 56) A Darwini evolúció elmélet egy félremagyarázott, torz
mellékhajtása, az úgynevezett szociál-darwinizmus, amely azt állítja, hogy egyrészt, az erősebbnek
kell túlélnie, a gyenge pedig pusztuljon, másrészt pedig, a népek egymás elleni küzdelmét
követendő célként állítja. Ez a felfogás nagyon népszerű volt a XI. század végétől a XX. század
közepéig Európában és Amerikában. Az irányzat egyik legismertebb képviselője, Herbert Spencer
szerint a gazdag és sikeres emberek jobban alkalmazkodtak a társadalmi viszonyokhoz, mint a
szegények és sikertelenek. Spencer szerint a társadalomban ugyanaz folyik, mint a természetben:
természetes szelekció, és ezért morálisan elfogadható a gyengébbekkel szemben alkalmazott
erőszakosabb eszközök. Ugyanígy, a népek közötti küzdelemben a gyarmatosítás a természetes
szelekció normális eseteként volt értelmezhető. A győztes hadseregeket sem kell morálisan
értékelni, mert a fittebb győz, s ez a természet rendje. A vesztes fél veszteségei is betudható azok
nem-fitt státuszának. A szociál-darwinizmus szélsőséges formája az eugenikai programokban
nyilvánult meg. Az eugenika az emberi szaporodás szabályozása a „faj” genetikai állományának
javítása érdekében. Enyhébb formája az elmebetegek sterilizációs programja volt, legextrémebb
formájában a németországi haláltáborokig jutott. A szociál-darwinizmus másik prominens
képviselője, Darwin unokaöccse, Francis Galton, arról volt nevezetes, hogy a koponya formájából
próbált következtetni az intelligenciára.
A Minnesota iker tanulmány egy meghökkentő esete: FAKULTATÍV KÖVETELMÉNY!
Egy példa két egymástól függetlenül nevelt egypetéjű ikrek meghökkentő hasonlóságára. A Jim testvérek 4 hetes
korukban lettek elválasztva egymástól. Mindkettőjüket Jim-nek nevezték e, s 39 éves korukban találkoztak először.
Meglepő hasonlóságokra derült fény.
 Mindkét Jim első felesége Linda, a második pedig Betty nevű volt.
 Egymástól függetlenül. mindkettőjük James-nek nevezte el a fiát, az egyik James Alan, a másik James Allan.
 Mindkettőjüknek volt egy adoptált testvére, akiknek a Larry volt a neve.
 Mindketten "Toy"-nak nevezték a kutyájukat.
 Mindketten jogi tréningen vettek részt, s részfoglalkozású helyettes sheriffek voltak Ohio-ban.
 Mindketten nehezen tudták betűzni a szavakat, de jók voltak matematikából.
 Mindketten kárpitosok voltak, s hobbiként mechanikai rajzolással foglalkoztak.
 Mindketten Floridában vakációztak, közel egymáshoz.
 Mindketten ugyanabban az időben lettek fejfájósak, ugyanakkor kezdtek el hízni, és természetesen ugyanolyan
magasak és a súlyuk is megegyezik.

Viselkedés gének – Összefoglaló
ALAPKÖVETELMÉNY

20. Előadás

Boldogkői Zsolt ©

12



2a. Gének és viselkedés

Glükokortikoid receptor gén (hippokampusz sejtjeiben – input: a raphe mag szerotonerg neuronjaitól): rossz
környezet → metiláció → kevés receptor → a hippokampusz nem látja el az agressziót csillapító szerepét (nem reagál
jól a kortizolra). A hippokampusz negatív visszacsatolás révén szabályozza a HPA tengely működését: gátló
információk a hippokampuszból  csökkent CRH  csökkent ACTH  csökkent kortizol  csökkent stressz
válasz.
Agresszió – SERT gén: Rhesus majmok: 5HIAA: alacsony szint a gerincvelői folyadékban az anyjuktól elkülönített
majmoknál (alacsony szerotonin: agresszió). Hosszú promóter → magasabb SERT → eltünteti a szerotonint →
csökkenti az agressziót (alacsony szerotonin: csökkent agresszió). Itt a sok szerotonin okoz agressziót. Miért? – Mert
a rövidebb promóterrel rendelkező egyének hippokampusza és cinguláris kortexe kisebb – alacsonyabb szintű
kommunikáció – nem hatékony agressziócsillapítás (+ depressziócsillapítás).
Agresszió – MAO gén: promóter: 3x-os és 4x-es ismétlődések (VNTR). A 4x ismétlődés 10x-es aktivitás – csökken a
monoamin szint – mégis a 3x-os ismétlődés (magas monoamin szint) okoz agressziót. Egy másik kísérlet: magas MAO
(alacsony monoamin) + magas tesztoszteron: agresszió
Agresszió – nNOS gén: csökkenti az agressziót. KO egerek hiper-agresszívek – kasztrálás után elmúlt az agresszió –
tesztoszteron injekció: újra agresszió. XYY: dupla SRY gén – több tesztoszteron – szuperférfi.
Dominancia - grb10 gén: apai allélra nézve knockout állat domináns – tehát a grb10 gén csökkenti a dominanciát.
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


Újdonságok: (1) a genetikai imprinting nem feltétlenül egy gén inaktivizálását jelenti; (2) az anyai és apai allél más
funkciót kódol.
Önzetlenség – AVPR1a gén (egy G-protein-kapcsolt receptor): rövid promóterrel rendelkezők önzőbbek – 14 dollár.
Intelligencia – CHRM2 gén (kolinerg muszkarin receptor; egy ionotróp receptor): 0,4%-os korreláció. Nevetséges.
Okos vagy bátor - COMT (katekol-O-metiltranszferáz – dopamin lebontás): Met és Val allélek. Val variáns: 4x
magasabb aktivitás. Val: alacsony dopamin – magas neuron sűrűség a prefrontális kéregben. 2 stratégia: bátor döntés
alacsonyabb szellemi teljesítménnyel, vagy hezitáló döntés magasabb kognitív funkcióval.
Kíváncsiság - Drd4 gén: cinke, 830. pozícióban egy SNP variáns – „nyílt mező” teszt
Bizalom és addikció – Drd2 gén, A1 allél: rossz hatásfokú dopaminkötés – drogfüggés
Vallásos hit – VMAT2 gén (vezikuláris monoamin transzporter; monoaminok transzportja a citoplazmából a
neurotranszmitter vezikulumokba). Két SNP variáns (egyetlen pontmutációbeli különbség)
Monogámia, hűség – AVPR1a gén (G-protein-kapcsolt receptor): rövid promóterrel rendelkezők poligámok és
hűtlenek.
Újdonságkeresés (Hűtlenség kaland és liberalizmus) gén: DRD4-R7 gén: a 7R variáns az újdonságkeresésre
ösztönöz
Impulzivitás - HTRB2 gén (szerotonin receptor): Q20* allél – finn börtönlakók – magas impulzivitás (tk. agresszió)

ALAPKÖVETELMÉNY

20. Előadás

Boldogkői Zsolt ©

13