Gazdasági Ismeretek | Közgazdaságtan » Farkas-Koppány - Közgazdaságtan, mérnök hallgatók számára

Farkas Péter – Koppány Krisztián KÖZGAZDASÁGTAN mérnök hallgatók számára Készült a HEFOP 3.31-P-2004-09-0102/10 pályázat támogatásával Szerzők: Farkas Péter egyetemi adjunktus Koppány Krisztián egyetemi adjunktus Lektor: dr. Solt Katalin egyetemi docens Szerzők, 2006 Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A dokumentum használata Vissza ◄ 3 ► A dokumentum használata Mozgás a dokumentumban A dokumentumban való mozgáshoz a Windows és az Adobe Reader megszokott elemeit és módszereit használhatjuk. Minden lap tetején és alján egy navigációs sor található, itt a megfelelő hivatkozásra kattintva ugorhatunk a használati útmutatóra, a tartalomjegyzékre, valamint a tárgymutatóra. A ◄ és a ► nyilakkal az előző és a következő oldalra léphetünk át, míg a Vissza mező az utoljára megnézett oldalra visz vissza bennünket. Pozícionálás a könyvjelzőablak segítségével A bal oldali

könyvjelző ablakban tartalomjegyzékfa található, amelynek bejegyzéseire kattintva az adott fejezet/alfejezet első oldalára jutunk. Az aktuális pozíciónkat a tartalomjegyzékfában kiemelt bejegyzés mutatja. A tartalomjegyzék használata Ugrás megadott helyre a tartalomjegyzék segítségével Kattintsunk a tartalomjegyzék megfelelő pontjára, ezzel az adott fejezet első oldalára jutunk. Keresés a szövegben A dokumentumban való kereséshez használjuk megszokott módon a Szerkesztés menü Keresés parancsát. Az Adobe Reader az adott pozíciótól kezdve keres a szövegben A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 3 ► Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék Vissza ◄ 4 ► Tartalomjegyzék 1. Mivel foglalkozik a közgazdaságtan? 7 1.1 Gazdasági jelenségek és döntések mindennapi életünkben 7 1.2 A közgazdaságtan vizsgálódási területei 8 1.3 A közgazdász szerszámosládája 10

1.4 Néhány fontos megjegyzés és alapfogalom 13 1.5 A gazdaság szerkezeti vázlata 15 2. Mi mozgatja a gazdaságot? 18 2.1 A szűkösség problémája18 2.2 Hatékonyságnövelés munkamegosztással* . 23 2.3 A jólét növelése cserével 29 2.4 A közgazdaságtan tárgya és kialakulása 31 3. Hogyan működik a piac? 33 3.1 A piacelemzés eszközei 34 3.2 A keresletet befolyásoló tényezők 37 3.3 A piac másik oldala: a kínálat és az azt meghatározó tényezők 40 3.4 A piaci egyensúly értelmezése 42 3.5 A piac grafikus és analitikus vizsgálata 44 3.6 Az egyensúly változásai 59 3.7 „Nem normális” hatások 61 3.8 Mit mérnek a rugalmassági mutatók?*. 62 3.9 Milyen árakat nem alakít szabadon a piac? 65 3.10 A TLH görbétől a Marshall-keresztig és vissza 66 4. Hogyan szerzik, és hogyan költik el jövedelmüket a háztartások?. 68 4.1 A fogyasztói döntés alapja: a hasznosság (Az egyváltozós hasznossági függvény). 68 4.2 A hasznossági

függvények és a keresleti függvény kapcsolata* . 74 4.3 Hogyan helyettesíthetők a termékek egymással? 76 4.4 A jövedelmi korlát megjelenése és az optimális választás 83 4.5 Hogyan befolyásolja az ár és a jövedelem változása a fogyasztói döntést? (Optimalizáció és rugalmassági mutatók)*. 91 4.6 A fogyasztó a munkapiacon 96 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 4 ► Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék Vissza ◄ 5 ► 5. Mibe fektethetünk és milyen hiteleket vehetünk fel? 102 5.1 Megtakarítási típusú eszközök 103 5.2 Hitel típusú eszközök 142 5.3 Megtakarítás vagy hitelfelvétel?155 6. Mikor nyereséges, mennyit termeljen, és mikor terjeszkedjen egy vállalat? .156 6.1 A vállalatok típusai társasági forma, méret és tevékenység szerint 157 6.2 Hogy mérjük a vállalat gazdálkodásának eredményét? 161 6.3 Mennyit termeljen a vállalat?* .169 6.4 Hogyan

dönt a vállalat a felhasznált termelési tényezők mennyiségéről? .189 6.5 Döntés a tőkeállomány bővítéséről: beruházás-gazdaságossági számítások.192 6.6 A piacszerkezet szerepe a vállalatok mozgástere és döntései szempontjából .196 7. Milyen adókat fizetünk, és milyen támogatásokat kapunk az államtól? .201 7.1 Lakossági adók és támogatások 202 7.2 A vállalatokat terhelő adók és járulékok 209 7.3 Az áfa működési mechanizmusa 212 7.4 Az egyes adóbevételek és támogatási kiadások összértéke a központi költségvetésben .215 8. Hogyan mérjük a gazdaság összteljesítményét? 219 8.1 Mivel foglalkozik a makroökonómia?221 8.2 A makrogazdasági teljesítmény mutatószámai229 9. Hogyan értelmezzük a keresletet és a kínálatot makrogazdasági szinten? . 257 9.1 Az aggregált piac modellje 259 9.2 A makrogazdasági összkínálat264 9.3 A makrogazdasági összkereslet 272 10. Mi okozza a munkanélküliséget és az

inflációt? 294 10.1 A munkanélküliségi ráta és a munkanélküliség elmélete 294 10.2 Az infláció fogalma, mérése és okai 313 10.3 A munkanélküliség, az infláció és a gazdasági növekedés kapcsolata.328 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 5 ► Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék Vissza ◄ 6 ► 11. Milyen hatásai vannak a devizaárfolyamok változásainak? 336 11.1 Devizapiaci alapfogalmak 336 11.2 A devizaárfolyam hatása a háztartások és a vállalatok döntéseire 341 11.3 Mi határozza meg a devizaárfolyamok alakulását?352 11.4 Az árfolyamváltozások makrogazdasági hatásai356 11.5 A közös európai pénz360 12. Mikor emel és mikor csökkent kamatot a jegybank? 365 12.1 A jegybank szerepe a gazdaságban 365 12.2 A monetáris politika eszközei és hatásmechanizmusa 374 12.3 Monetáris politika az inflációs célkövetés rendszerében383 13. Milyen eszközökkel

befolyásolja a kormány a makrogazdasági folyamatokat? . 390 13.1 A költségvetési politika eszközei és hatásuk az összkeresletre390 13.2 Az államháztartási hiány és az államadósság399 13.3 A fiskális és a monetáris politika együttes elemzése 401 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 6 ► Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Mivel foglalkozik a közgazdaságtan? Vissza ◄ 7 ► 1. Mivel foglalkozik a közgazdaságtan? Ha akarja, ha nem, a gazdasággal mindenki nap mint nap kapcsolatba kerül. Még a legegyszerűbb döntései során is minden ember a legtöbb esetben – tudatosan vagy tudattalanul – gazdasági szempontokat és elveket követ. 1.1 Gazdasági jelenségek és döntések mindennapi életünkben Életünk során rengeteg döntést hozunk. Döntünk arról, hogy milyen ruhát vegyünk fel reggel, és hogy mit reggelizzünk. Ekkor korábbi döntéseink eredményeképpen rendelkezésre álló

lehetőségek közül választhatunk: döntöttünk akkor, amikor azokat a ruhákat megvásároltuk, amelyekbe most belebújhatunk, s a hűtőszekrényünket ugyancsak választások eredményeként töltöttük fel élelmiszerekkel. Sőt, magát a hűtőszekrényt is széles választékból szemeltük ki magunknak. Döntöttünk arról, hogy készpénzzel fizessük-e ki, esetleg valamilyen halasztott fizetést alkalmazzuk. Hűtőgépünket vásárolhattuk hitelkártyánk segítségével vagy egy direkt erre a célra felvett áruhitellel is Ahhoz, hogy az előzőekben felvázolt vásárlásokat kivitelezhessük, pénzhez kellett jutnunk: pályát választottunk, majd munkahelyet kerestünk. A döntések azért fontosak, mert következményeik behatárolják további választási lehetőségeinket. A rossz döntések pedig sok esetben egyáltalán nem hozhatók helyre Ha megvettünk egy farmert és otthon kiderül, hogy az nem is tetszik igazán, akkor rendelkezésre álló

jövedelmünkből már nem feltétlenül tudunk egy másikat vásárolni helyette. A kereskedőnek nem kötelessége a pusztán nem tetsző árut visszacserélnie Üzletpolitikáján, jóindulatán – tehát az ő döntésén – múlik az, hogy kicseréli-e az immár hőn áhított másik darabra. Döntéseinkkel és cselekedeteinkkel tehát nemcsak saját, hanem mások lehetőségeit is meghatározzuk Minden döntéshozatal előtt kérdéseket teszünk fel önmagunknak és másoknak. Ebből az következik, hogy egy döntés meghozatalához információkra, előzetes elképzeléseink megerősítésére vagy épp cáfolatára van szükségünk. Mennyibe kerül a kiszemelt házimozi-rendszer az egyes kereskedelmi egységekben? Milyen többletszolgáltatást kapunk a különböző autótípusoknál az árért cserébe (garancia hossza, ingyenes mentési szolgáltatás stb.)? Milyen fizetésre számíthatunk egy adott vállalatnál egy meghatározott munkakörben? Milyen költségek

merülnek fel az egyes bankoknál A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 7 ► Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Mivel foglalkozik a közgazdaságtan? Vissza ◄ 8 ► a meghirdetett kamatokon kívül a hitelfelvétel során? A válaszok birtokában könnyebben eldönthetjük, hogy melyik házimozi-rendszert válasszuk a széles kínálatból. Meghatározhatjuk, mi az a legmagasabb ár, amit hajlandók vagyunk fizetni bizonyos extrákért és többletszolgáltatásokért az autókereskedőnél; mekkora a legalacsonyabb fizetés, amiért még hajlandók vagyunk munkát vállalni; és hogy havi megtakarításainkból mekkora és milyen drága lakást tudunk hitelre megvásárolni. Az egyéni döntések nyomán megvalósuló cselekvések összeadódnak, meghatározzák a gazdaság bizonyos részeinek, piacainak működését, s végső soron a gazdaság egészének folyamatait. Egy-egy termék piacán, valamint összgazdasági

szinten éppen ezért nem az egyes egyének, hanem azok kisebb-nagyobb csoportjainak együttes magatartása az érdekes. Ezt vizsgálják a vállalatok, amikor vevőik fogyasztási szokásaira és jövedelmi viszonyaira vagy a konkurens cégek viselkedésére vonatkozóan gyűjtenek információkat. Ezt elemzik a közgazdasági kutatóintézetek munkatársai és a kormányzati döntéselőkészítők, amikor a fogyasztási összkiadások, az össztermelés, a munkanélküliség vagy éppen az infláció alakulásának okaira keresik a választ. 1.2 A közgazdaságtan vizsgálódási területei Az előző alfejezetben igyekeztünk egyéni döntésekre olyan hétköznapi példákat hozni, melyeknek nyilvánvalók a gazdasági vonatkozásai. Kitértünk arra is, hogy minden esetben a korlátozott lehetőségeink kényszerítenek választásra bennünket A társadalom legtöbb tagja például vásárlásai során nem hagyhatja figyelmen kívül a termékek árát, hiszen jövedelme nem

elég nagy ahhoz, hogy tetszése szerint mindent megvásárolhasson, amire szüksége van. Úgy kell beosztania a pénzét, olyan termékekre kell költenie, amelyek számára a leghasznosabbak. Ilyen és ehhez hasonló, korlátozó feltételek mellett meghozott döntéseket nevezzük gazdálkodásnak A gazdálkodás nem más, mint a korlátozott lehetőségek, szűkös erőforrások minél hatékonyabb kihasználására való törekvés. A gazdálkodás elsődleges oka tehát a szűkösség: a (gyakorlatilag) korlátlan szükségletekkel, igényekkel szemben korlátozottak az erőforrásaink. Gazdálkodik az a kisiskolás, aki zsebpénzét próbálja meg beosztani (összejön-e a kiszemelt új animációs film mozijegyének ára és a legfrissebb si- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 8 ► Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Mivel foglalkozik a közgazdaságtan? Vissza ◄ 9 ► kerkönyvet is meg tudja-e venni, vagy

valamelyikről le kell mondania), és gazdálkodik az a több tízezer főt foglalkoztató vállalat is, amelyik új gyáregységének megalapításán dolgozik. Ugyanilyen logika alapján gazdálkodik bármely állam kormánya: mire futja az adott évi bevételekből, s a bevételeit meghaladó „kötelezettségeit” milyen forrásból tudja teljesíteni. Kisdiákunk kérhet „kölcsön” a szülőtől (mondjuk következő havi zsebpénze terhére), hogy mindkét cél (mozi és könyv) egyszerre megvalósulhasson. A cég is dönthet úgy, hogy hitelt vesz fel, ha saját erőből nem tudja (vagy egyszerűen nem csak saját pénzét befektetve akarja) felépíteni az új üzemet. Az állam szintén dönthet úgy vagy sokkal inkább kényszerülhet arra, hogy hitelezőket vonjon be költségeinek finanszírozásába De nem csak kifejezetten és szűken vett gazdasági értelemben kerül sor gazdálkodásra. Gondoljunk csak arra, hogy a Föld meg nem újuló energiaforrásai

kimerülőben vannak, s ezekkel is gazdálkodni kell. A kőolajra épülő gazdaság gyorsuló ütemben pusztítja a készleteket, s amenynyiben nem történik valamilyen technikai változás, belátható időn belül gondokat okozhat az energiahiány. A közgazdaságtan tudományos módon közelít a gazdálkodás kérdéseihez és ezeken keresztül a gazdaság működéséhez. Mindezeket alapvetően kétféle szemléletben, mikro- és makroszinten vizsgálja A két terület egymástól jól elválasztható elméleti rendszert alkot. Ezek adják a közgazdaságtan két legfontosabb diszciplínáját: a mikro- és a makroökonómiát A mikroökonómia az egyéni döntéshozóval foglalkozik. 1 Mindennapi életünk során mikroökonómiai kérdésekkel találkozunk a legtöbbször. Az egyéneket csoportokban vizsgálva bizonyos magatartásmintákat fedezhetünk fel. Mindeni számára magától értetődőnek tűnik, hogy mások a fogyasztási szokásai az alacsonyabb iskolázottságú,

fizikai munkából élők embereknek, mint a magasabb iskolai végzettséggel rendelkező szellemi foglakozásúaknak. Mások a fiatalokra és mások a középkorúakra jellemző szokások. Jellemzően máshogy reagál egy adott gazdasági eseményre egy kisnyugdíjas, mint egy jól fizetett menedzser. Ha a nyugdíjasok azonosan viselkednek (tegyük fel, hogy számukra például nem fontos, hogy mekkora a választék a boltban, csak az alacsonyabb árú termékeket keresik), akkor erre a cégek akár építhetnek is: saját márkás, alacsony árú (de egyben alaA szó „magyarításából” kiolvashatjuk jelentését. A mikro jelentése: kicsi Az ökonómia az angol „economy” szó alapján a gazdaságra utal. Ezek szerint a mikroökonómia a gazdaság kicsi alkotóelemeinek vizsgálatát jelenti 1 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 9 ► Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Mivel foglalkozik a közgazdaságtan? Vissza ◄

10 ► csonyabb minőségű) termékeket fejlesztenek ki. Így az egyéni fogyasztótól eljutunk egy fogyasztói csoporthoz, majd akár a fogyasztók teljes köréhez. A makroökonómia2 az összesített, aggregált adatokkal dolgozik. Azt elemzi, hogy viselkednek a gazdaság egyes szektorai különböző hatások következtében. Olyan kategóriákkal foglalkozik, mint például az infláció, a munkanélküliség, a gazdaság beruházásainak nagysága vagy a költségvetés egyenlege A mikro- és makroökonómiai kérdéseket vizsgálhatjuk úgy is, hogy csak az adott országon belül élő gazdasági szereplőkkel foglalkozunk. Ezzel azonban sok fontos dolgot hagynánk figyelmen kívül Egy adott ország állampolgárai és vállalatai ugyanis gyakran kapcsolatba kerülnek külföldi gazdasági egységekkel is. Az emberek jelentős része szereti például külföldön tölteni nyári szabadságát Ekkor gyakorlatilag termékeket, szolgáltatásokat importál: egy külföldi

gazdasági szereplőtől vásárol Ezzel szemben, ha valaki kiadja emeleti lakrészét egy külföldi turistának, akkor exportőrré válik: szolgáltatást nyújt egy külföldi gazdasági szereplő számára A cégek nagy része számára már természetes a külföldre történő értékesítés, s onnan való beszerzés. Vannak olyan vállalatok, amelyeknek főtevékenysége a külkereskedelem S vannak olyanok is, melyek üzemeik egy részét eleve külföldön építik meg, s ott termelnek. A közgazdász hallgatók külön tárgy, a nemzetközi gazdaságtan keretein belül ismerkedhetnek meg az országhatárokon átnyúló gazdasági tevékenység elméleteivel. Ennek során olyan kérdésekre kaphatnak választ, hogy miért érdemes egy cégnek külföldön telephelyet létesíteni, hogyan finanszírozható a külkereskedelemben felmerülő hiány, hogyan hat a devizaárfolyam változása az adott ország gazdasági szereplőire stb. Mi is kitérünk ezekre tankönyvünk 11

fejezetében Mielőtt azonban nekilátnánk az egyes döntési helyzetek és gazdasági szituációk vizsgálatához, nézzük meg milyen módszerekkel dolgozhatunk! 1.3 A közgazdász szerszámosládája Az egyes tudományterületek eltérő módon mutatják be az általuk vizsgált kérdéseket. Történelmi ismereteink alapvetően leíró jellegűek. A korabeli leletek, dokumentumok alapján a történelemtudomány megpróbálja rendszerezetten bemutatni az adott korszak eseményeit. Ennek során számos grafikát, A mikroökonómiához hasonlóan a „makroökonómia” szó jelentése is megfejthető: a makro nagyot jelent. Ez tehát a gazdaság egészét vizsgáló tudományterület 2 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 10 ► Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Mivel foglalkozik a közgazdaságtan? Vissza ◄ 11 ► fényképet, térképet, szemelvényt használ, melyek szerepe az, hogy a mondanivalót egyrészt

hitelesebbé tegyék, másrészt megkönnyítsék annak megértését. Az irodalom meghatározott módszerek segítségével, megadott szempontok szerint elemzi az adott vers felépítését és költői képeit (milyen formában íródott, milyen verslábakat tartalmaz, illetve milyen szimbolikus jelentéstartalommal bír a szöveg). Egy irodalomkönyvben is találunk képeket – jellemzően az írók és költők fényképeit Ezektől lényegesen eltérő a természettudományok világa. Egy matematika könyvben meglehetősen kevés képet találunk Ábrát annál többet A mondanivaló jelentős része a matematika „saját nyelvén”, függvények, egyenletek, képletek segítségével bontakozik ki. Nagyon fontos szereppel bírnak ezek a módszerek a fizika, a mechanika és a kémia területén is. A fizika, kémia kapcsán érdemes megemlíteni a kísérletek alkalmazását. Egy fizikusnak lehetősége lehet legújabb feltételezésének valóságtartalmát laboratóriumi

körülmények között elemezni. 3 Egy orvoskutató megvizsgálhatja, hogy a legújabb fejlesztésű gyógyszer mennyire tud megbirkózni egyes járványokkal, betegségekkel.4 A gépészmérnököknek próbapadok állnak rendelkezésükre, ahol a kifejlesztett motorokat tesztelhetik. A közgazdásznak ilyen lehetőségei általában nincsenek. Amíg a vegyészmérnök kísérletezhet, hogy melyik adalékanyag arányát kell megváltoztatni ahhoz, hogy az autópálya burkolata teherbíróbb és kopásállóbb legyen, addig mondjuk az adórendszeren ilyen kísérleteket nem hajthatunk végre. A gazdasági intézkedéseket megelőző vizsgálatokat más módon kell elvégezni. Az előzetes elemzések alapvető eszközei a közgazdasági modellek Ezekkel – természetesen csupán a legegyszerűbbekkel – fogunk megismerkedni a tankönyv következő fejezeteiben Modelleket persze a műszaki tudományok is alkalmaznak. Ezek alapján a gépészek már a tervezőasztalon tudják, hogy az

új motor nagyjából hogyan fog működni. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy múltbeli megfigyeléseikből és tapasztalataikból kiindulva vannak bizonyos feltételezéseik az egyes változók közötti kapcsolatokra. Tudják azt, hogy amennyiben sikerül egy motorblokkot jóval könnyebb anyagokból előállítani, akkor ez jelentőPersze számos olyan terület van, ami a fizikusok esetében is csak papíron vizsgálható, mint például a fekete lyukak kérdése. 4 Gondoljunk csak a 2005-ben megjelent madárinfluenza-járvány idején kifejlesztett magyar vakcinával folytatott kísérletekre, amelynek végső fázisában az egészségügy-miniszter is megkapta a kísérleti szérumot – persze nagy nyilvánosság előtt. 3 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 11 ► Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Mivel foglalkozik a közgazdaságtan? Vissza ◄ 12 ► sen javíthatja az adott gépkocsi menetteljesítményét. Sőt, azt

is meg tudják előre mondani, hogy ha 10%-kal könnyebb lesz az erőforrás, akkor menynyivel lesz nagyobb a végsebesség, hogyan változik a gyorsulás, az üzemanyag-fogyasztás stb. A változók akár függvényszerű kapcsolatban is állhatnak egymással Amikor a matematikából először találkozunk az f ( x ) = x 2 és az f ( x ) = x függvényekkel, nem foglakozunk ezek más tudományokban való alkalmazásának lehetőségeivel. Aztán később a fizikában előkerül mondjuk a mozgási energia 1 E = m ⋅v 2 2 képlete. Ekkor már ismernünk kell a matematikában tanult négyzetes függvény tulajdonságait. Például azt, hogy az az értelmezési tartomány nemnegatív részén egy gyorsulva növekvő görbét rajzol ki. A változóknak – amelyek között a függvény kapcsolatot teremt – ráadásul nevük is van, mindegyik valamilyen fizikai mennyiség. Ugyanígy lesz majd a közgazdaságtanban is Míg a fizikai jelenségek legtöbbje függvényszerű kapcsolattal

írható le, a társadalomtudományok területén általában nem találunk ennyire biztos összefüggéseket az egyes változók között. Még ha léteznének is valódi függvénykapcsolatok a gazdaság világában, hiába ismernénk mindegyiket, valószínűleg akkor sem tudnánk teljesen pontos előrejelzéseket készíteni. Éppúgy, mint az időjárás esetében. A gazdaság működése azonban valószínűleg még ennél is bonyolultabb Visszatérve az időjárásra, a megbízható prognózis elkészítéséhez nagyon sok paramétert kell ismernünk, amelyeket az időjárási változók közötti kapcsolatrendszert leíró egyenletekbe behelyettesítve, előre jelezhető például a hőmérséklet alakulása. Tudnunk kell ugyanakkor, hogy ezek az adatok csupán a Föld bizonyos pontjain elvégzett a meteorológiai mérésekből származnak. Minél sűrűbben helyezkednek el a mérőállomások, annál pontosabb lehet az előrejelzés. 5 Ameddig azonban nem rendelkeItt egyből

felmerül egy gazdálkodási probléma is: megéri-e a mérőállomások számának növelése? Megtérül-e valahol az a költség, amit az új állomások létesítése okoz. Nagyobb lehet-e a pontosabb előrejelzések miatt megmentett érték (ingatlanok és ingóságok), mint az, amennyibe az új mérőállomások megépítése kerül. Ha igen, akkor gazdaságilag kifizetődő lehet a megépítésük Ha nem, akkor – pusztán gazdasági szempontokat figyelembe véve – nem éri meg a mérőállomások számának növelése. 5 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 12 ► Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Mivel foglalkozik a közgazdaságtan? Vissza ◄ 13 ► zünk mért adattal a Föld összes pontjáról, addig vannak olyan információk, amelyek nem kerülnek bele a rendszerbe, amelyet innentől kezdve máris csupán modellnek nevezhetünk. A modell a valóság leegyszerűsített mása, amely lehetővé teszi, hogy ne

kelljen az eredeti méretekben vizsgálnunk az adott jelenséget. A modell megalkotása során elhagyásra kerülnek a lényegtelennek ítélt tulajdonságok, összefüggések. Az viszont rendkívül fontos, hogy minden jelentős összefüggés, adat benne maradjon a modellben is. Nyilván értelmetlen lenne 1:1 arányú térképeket készítenünk, hiszen az maga a valódi táj lenne. A térképről is eltűnnek egyes információk, de mégis kiválóan használható a maga céljára. Ugyanígy a modellrepülők sem az eredeti repülőgép méretében készülnek A modellalkotást nem csak az indokolja, hogy képességeinknél fogva nem tudjuk kezelni a valós világ komplexitását vagy méreteit. Sok esetben még itt is gazdasági okok játszanak közre. Amikor egy új autótípust fejlesztenek, az első aerodinamikai mérések során a szélcsatornában egy kicsinyített modellel dolgoznak Sokkal olcsóbb ugyanis megépíteni a modellt, mint a teljes méretű járművet A modellel

végzett mérési eredmények pedig szinte teljes biztonsággal érvényesek lesznek a valódi gépkocsira is. A közgazdasági modellek fizikailag nem megfogható dolgok. Csupán papíron, számítógépen és természetesen alkotóik fejében léteznek. A gazdaságtudományban csupán így lehet kísérletezni: gondolatban Valódi kísérletekkel akár össze is lehetne dönteni egy ország gazdaságát A modellalkotó közgazdász feltevésekkel él a gazdaság különböző változói közötti kapcsolatokra vonatkozóan, s ezeknek megfelelően – akár a meteorológus vagy a mérnök – felépít egy matematikai egyenletekből és diagramokból álló összefüggésrendszert. Ennek segítségével próbálja meghatározni, hogy milyen irányban és milyen értékben módosulnak a modellben szereplő gazdasági változók valamilyen külső tényező megváltozásának hatására: hogyan változik például a gazdasági növekedés és a reálbérek nagysága, ha a forint

árfolyama 1%-kal gyengül az euróval szemben 1.4 Néhány fontos megjegyzés és alapfogalom A modellek szükséges kellékei a feltevések. Különösen fontosak azok a feltevések vagy állítások, amelyeket magyarázat és bizonyítás nélkül igazként fogadunk el. Ezeket axiómáknak nevezzük Nézzük milyen axiómákkal fogunk dolgozni a továbbiakban! A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 13 ► Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Mivel foglalkozik a közgazdaságtan? Vissza ◄ 14 ► Először is azt fogjuk feltételezni, hogy a gazdasági szereplők racionálisak. Ez azt jelenti, hogy a lehetőségek korlátos halmazából a szempontjainak leginkább megfelelő alternatívát igyekeznek kiválasztani A racionális döntéshozó (legyen az egyéni fogyasztó vagy több fogyasztóból álló háztartás, cégvezető vagy a vállalat irányító testülete, gazdaságpolitikus vagy a teljes kormány) adott

ráfordítással a lehető legjobb eredményt vagy adott eredményt a lehető legkisebb ráfordítással próbálja meg elérni. Racionális-e, ha pénzt adunk egy koldusnak? Racionális döntés-e, ha adományt utalunk át az árvízkárosultaknak? Ha kamatmentesen adunk kölcsön szüleinknek vagy ők adnak számunkra így kölcsön? S racionális-e, ha aztán nem is kérjük vissza a kölcsönadott pénzt? A közgazdaságtan hagyományos vizsgálati területébe sokáig nem is fértek bele ezek a kérdések. Mi sem fogunk foglalkozni velük Csupán azokat a tranzakciókat, eseményeket fogjuk vizsgálni, amelyek szigorúan önérdek által vezérelten zajlanak le. Az önérdekkövető gazdasági szereplő kizárólag azt tartja szem előtt, hogy saját helyzete a lehető legjobb legyen. Bármilyen hihetetlen is elsőre: az önérdek mozgatja a gazdaságot. Az önérdek vezérelte, racionális döntés meghozatalához számos információval kell rendelkeznünk. A hagyományos

közgazdaságtan alapvető feltételezései szerint az információ korlátlanul és ingyenesen áll rendelkezésre. Ez az ún tökéletes informáltság axiómája, miszerint a döntéshozók ismerik az összes döntési lehetőséget, valamint tisztában vannak azok minden következményével Érezzük persze ennek a feltevésnek az ingatagságát Gondoljunk például az álláskeresési folyamtatra! Ki az, aki az adott pillanatban a számára elérhető összes álláslehetőséget ismeri? A legjobb döntést pedig valószínűleg csak így tudnánk meghozni. Sőt, nem ismerjük pontosan az adott állás elfogadásának következményeit sem. Nem tudjuk előre, hogy milyen hatással lesz ránk a munkavégzés (az anyagi vonulaton túlmenően): mennyire viseli meg szervezetünket, idegrendszerünket stb. Ugyanígy képtelenség, hogy a munkaadó mindent megtudjon a felvételi eljárás során az új munkaerőről, aki eltitkolhatja előnytelen tulajdonságait, vagy akár túlzottan

kiemelheti egyes előnyös jellemzőit. A tökéletes vagy más néven optimális döntéshez ezeket is ismernie kellene. Az információ ingyenességének feltevése sokkal valószerűbb, mint volt akár csak pár évtizeddel ezelőtt is. A termékek vásárlását megelőző információgyűjtési folyamat gyorsult és olcsóbbá vált. Amíg a 80-as években egy autóhirdetésben gyakran még telefonszám sem szerepelt, csak az eladó címe, a vevő sokszor „vakon” kereste fel az eladót. Lehet, hogy az A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 14 ► Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Mivel foglalkozik a közgazdaságtan? Vissza ◄ 15 ► adott autót már el is adták, a „kitűnő esztétikai” állapot sem feltétlenül fedte a valóságot. A képes hirdetési újságok megjelenésével már előzetes szelekciót hajthattunk végre: csak azokhoz az eladókhoz mentünk el, akiknek az autója még a fénykép alapján is

tetszett. Az internet megjelenésével gyakorlatilag nagyon részletes tájékoztatást kaphatunk a kiszemelt járműről, az internetes telefon használatával akár költségmentesen részletekbe menően „kikérdezhetjük” az eladót a bennünket érdeklő apróságokról is. 6 Még mielőtt azonban a fenti axiómákra építve nekilátunk gazdasági modelljeink megalkotásának, meg kell ismerkednünk a gazdaság alapvető szerkezeti felépítésével! 1.5 A gazdaság szerkezeti vázlata A gazdaság anatómiája egyszerre rendkívül egyszerű és rendkívül bonyolult. A vállalatok erőforrásokat használnak fel, hogy azokkal termékeket, szolgáltatásokat állítsanak elő. Az előállított terméket, szolgáltatást végső soron a lakosság, a háztartások vásárolják meg. Ők az ehhez szükséges pénzt a vállalatoktól kapják, akik munkabér címén fizetnek számukra. A vállalat tehát fizet a háztartásoknak (bér), a háztartás pedig fizet a vállalatoknak

(termékvásárlás). Ne feledkezzünk meg azonban az államról sem, amely megadóztatja mind a háztartásokat, mind a vállalatokat, ugyanakkor bizonyos juttatásokban is részesíti őket. Vázlatosan már össze is állt egy zárt (külföldet mellőző) gazdaság képe. A gazdasági szereplők azon csoportjait, amelynek tagjai hasonlóan viselkednek, gazdasági szektoroknak nevezzük. Ezekkel elsősorban a makroökonómiában találkozunk majd Egy zárt gazdaságban az előző bekezdésben szereplő három szektort különíthetjük el: háztartási szektor, vállalati szektor, állami vagy kormányzati szektor. 7 A háztartási szektor alapvető funkciója a jövedelemszerzés és a fogyasztás. Tulajdonképpen ez utóbbi, vagyis a szükségletek fogyasztással való kielégítése mindenféle gazdasági és termelési tevékenység végső célja. A háztartási szektor tagjai munkaerejüket eladják a vállalatoknak, s az így megszerzett Természetesen itt is van

költségünk, de ha az ország másik szegletébe történő utazást megspórolunk az internet segítségével, már többszörösen meg is kerestük a szélessávú előfizetés egy havi díját. 7 A nyitott gazdaság negyedik szektorával, valamint annak kapcsolatrendszerével egészen a 11. fejezetig nem foglalkozunk 6 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 15 ► Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Mivel foglalkozik a közgazdaságtan? Vissza ◄ 16 ► jövedelmük egy részét fogyasztási céllal elköltik (ezzel jövedelmet juttatnak a vállalatokhoz), a maradékot pedig megtakarítják, befektetik. A vállalati szektor alapvető feladata a termékek és szolgáltatások előállítása. Ehhez erőforrásokra van szüksége: termelési tényezőket vásárol, amelyek a termelési folyamat során átalakulnak az előállítani kívánt termékké, szolgáltatássá. (A termelési erőforrásokra hamarosan részletesen is

kitérünk.) A felhasznált erőforrásokért a vállalatoknak fizetniük kell, értékesített termékeik után pedig bevételhez jutnak A kormányzat vagy állam alapvető feladata azoknak a funkcióknak az ellátása, amelyeket az önérdekkövető gazdasági szereplők közül senki sem hajlandó felvállalni. Ilyen például a közoktatás, a közegészségügy, a honvédelem és a rendvédelem Ezeknek a funkcióknak az ellátásához az államnak jövedelemre van szüksége, így kénytelen megadóztatni a háztartási és a vállalati szektort. Az adók és támogatások rendszerén keresztül képes megvalósítani a jövedelmi egyenlőtlenségek kezelését is. Nemcsak a vállalatok termelési tevékenységéhez, hanem az állam által nyújtott szolgáltatásokhoz is különböző erőforrások vagy más néven termelési tényezők szükségesek. Ezeket a közgazdaságtan több nagy csoportba sorolja, melyek közül ehelyütt a munkaerőt, a tőketényezőt, valamint a

természeti erőforrásokat mutatjuk be A munkaerő az ember fizikai és szellemi munkavégző képességét jelenti. Nélküle elképzelhetetlen bármilyen termelési tevékenység. Akármennyire automatizált is egy gyártási folyamat, mindig szükség lesz valakire, aki azt irányítja vagy a folyamatot vezérlő számítógépet programozza, javítja stb. A technológia fejlődésével a fizikai munka szerepe a fejlett gazdaságokban ugyan kisebb, mint korábban, de még mindig alapvető fontossággal bír. Ahogy nem képzelhető el termelés munkaerő nélkül, ugyanígy nélkülözhetetlen a tőke is a termelési folyamathoz. A tőke lehet tárgyiasult (fizikai tőke) vagy pénzbeli (pénztőke). Előzőhöz soroljuk egy vállalat üzemeit, az üzemben működő gyártósorokat, a vállalat kamionjait, informatikai rendszerét stb. A pénztőkét a vállalat pénzeszközei (betétei, a felvett hitelek, kibocsátott részvényeinek pénzformában meglévő ellenértéke)

jelentik. A természeti tényezők és köztük a legalapvetőbb a föld mint erőforrás szerepe jelentősen átalakult az elmúlt évszázadokban, évtizedekben. A föld a mezőgazdasági tevékenységhez ma is nélkülözhetetlen, s az ipari termelés is jelentkezik bizonyos ingatlanigénnyel. A szolgáltatások rohamos terjedésével azonban egyre kevésbé fontos ez a termelési tényező A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 16 ► Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Mivel foglalkozik a közgazdaságtan? Vissza ◄ 17 ► Az egyes erőforrásoknak ugyanolyan piaca van, mint bármely terméknek. Ahogy az újraírható DVD-lemezeknek van eladói és vásárlói köre, a termelési tényezőket is adják-veszik. Ezek alapján beszélhetünk munkaerőpiacról, a tőkejavak piacáról, pénzpiacról vagy a föld piacáról (ingatlanpiacról) Az egyes tényezőpiacok rendelkeznek bizonyos közös tulajdonságokkal, de

természetesen vannak egyedi jellemzőik is A piacok alapvető tulajdonságait, működési mechanizmusait a 3. fejezetben részletesen vizsgálni fogjuk Az 1. fejezetet azzal kezdtük, hogy gazdasági kérdésekben – ha akarja, ha nem – mindenki, így Olvasónk is érintett. Innen igazából már csak egy lépés, hogy mindezekkel kicsit komolyabban, tudományosabban is elkezdjen foglalkozni. Erre ad módot mindjárt a 2 fejezet, ahol azokat az alapvető elméleteket tárgyaljuk, amelyek a közgazdaságtan történetének legelején, a gazdálkodással kapcsolatos kérdések tudományos vizsgálata iránti igény megszületésekor alakultak ki. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 17 ► Közgazdaságtan Mi mozgatja a gazdaságot? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 18 ► 2. Mi mozgatja a gazdaságot? Elsőre talán meglepő, de a közgazdaságtan alig pár száz éves tudomány. Születésének időpontját sokan 1776-ra, egy

Adam Smith nevű angol gondolkodó „A nemzetek gazdagsága” című könyve megjelenésének évére teszik. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ezt megelőzően soha senki nem foglalkozott a gazdálkodás problémáival, Smith műve azonban jelentőségét tekintve túlmutatott minden korábbi gazdasági témájú értekezésen. Gondolataival és nevével – szemben az elődökével – még ma is szinte minden közgazdasági tankönyvben találkozunk. Ez alól e könyv sem kivétel Smith fő művére már az 1 fejezetben is támaszkodtunk, mikor az önérdekkövető magatartásformát a gazdaság egyik fő mozgatórugójaként jelöltük meg. De miért csak az 1700-as évek végére születtek meg az első, még ma is érvényes közgazdasági megállapítások? Ennek leginkább az az oka, hogy maga a modern gazdaság is nagyjából ekkora alakult ki. Ma már természetes, hogy szükségleteinket vállalatok által előállított termékek és szolgáltatások

megvásárlásával elégítjük ki: bevásárolunk a hipermarketben, a fűtéshez szükséges gázt és háztartási eszközeink működtetéséhez nélkülözhetetlen villamos áramot különböző energiaszolgáltatóktól szerezzük be, a mobiltelefon használata után pedig fizetünk a telefontársaságnak. Persze mi magunk is általában valamilyen vállalatnál dolgozunk, s előbb említett kiadásainkat abból a pénzből fedezzük, amelyet munkánkért jövedelemként kapunk. Ez viszont nem volt mindig így Hosszú időnek kellett eltelni, amíg az emberi társadalom eljutott a fejlettség azon fokára, amikor már ilyen élesen elválik egymástól a termelői és a fogyasztói tevékenység, s a szükségletek kielégítése döntő részben piaci cserekapcsolatok révén valósul meg. Egyszóval hosszú időnek kellett eltelni, mire kifejlődött a modern gazdaság. A 2 fejezetben azokkal a társadalmi jelenségekkel és intézményekkel foglalkozunk, amelyek szükséges

előfeltételei voltak a piacgazdaság kialakulásának, s ily módon a gazdaságtudomány megjelenésének 2.1 A szűkösség problémája Az előző fejezet alapján tudjuk, hogy a gazdálkodás fogalma értelmezhetetlen korlátozott lehetőségek nélkül. A szűkösség emiatt a közgazdaságtan egyik központi kategóriája Ennek alapvető elemzési eszközét az alábbi, Olvasónk számára feltehetően életszerű példa segítségével mutatjuk be A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 18 ► Közgazdaságtan Mi mozgatja a gazdaságot? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 19 ► közgazdaságtan (óra) 2.1 példa Andi gazdálkodási szakos hallgató, aki jelenleg épp a vizsgaidőszak mindennapjait éli: készül a következő vizsgáira, miközben egyéb ügyeit is intézi. Számára, mint megannyi főiskolásnak és egyetemistának, a szűk keresztmetszetet a rendelkezésre álló idő jelenti. Egy hét múlva két nagyon

fontos és nehéz vizsgája lesz: matematika és közgazdaságtan szigorlat. Mindkét tárgyból szeretne minél jobb jegyet elérni, egyrészt a tanulmányi átlag (s a vele együtt járó ösztöndíj), másrészt saját önbecsülése miatt. Tartja magát ahhoz az elhatározásához, hogy a vizsgán semmiféle meg nem engedett segédeszközt nem használ, hiszen tudja, hogy később is a saját tudása lesz az, ami alapján értékelik őt a munkahelyén. Úgy gondolja, hogy ez a két tárgy fontos annyira, hogy azokat valóban jól el kell sajátítania: a megcélzott állásban ugyanis sok gazdasági számítást kell majd elvégeznie, amihez fontos lesz a jó matematikai alap; másrészt át kell látnia a gazdaság működését, hogy cége számára megfelelő döntéseket tudjon hozni. Napi hat órát tud tanulásra fordítani, mert a tanulmányok költségeit magának kell előteremtenie, így az egyetem mellett részmunkaidőben már dolgozik. Be kell tehát osztania a

hátralévő hét napban rendelkezésre álló 42 óráját. Milyen választási lehetőségei vannak? 42 G F 32 D E 21 C B 10 A 10 21 32 42 matematika (óra) 2.1 ábra Andi választási lehetőségei A 2.1 ábra a két tárgy tanulására fordítható idő különböző kombinációit mutatja. Néhány kombinációt betűvel is megjelöltünk Az A pont jelzi azt az esetet, amikor hallgatónk a rendelkezésre álló 42 órát kizárólag a matematika vizsgára való felkészülésre fordítja. Ekkor értelemszerűen a köz- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 19 ► Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Mi mozgatja a gazdaságot? Vissza ◄ 20 ► gazdaságtanra semmi ideje nem marad. A G pont azt mutatja, amikor mindez fordítva történik: csak „közgázt” tanul, matekot nem. Természetesen nem csak ez a két szélsőséges megoldás létezik. Ha Aból kiindulva a matematikára szánt időt egyre csökkenti,

úgy marad egyre több ideje a közgazdaságtanra. Ha például csak 32 órát foglalkozik a matekkal, akkor a felszabaduló 10 óra a másik tárgyra fordítható Ennek a kombinációnak felel meg a B pont. Ha a matematikára szánt időt tovább csökkenti, s ugyanennyivel többet foglalkozik a közgazdaságtannal, akkor a 2.1 ábrán vastaggal jelölt, negatív meredekségű vonal további pontjaiba (D, F), s végül annak – előzőleg már említett – függőleges tengelymetszetéig (G) is eljuthat. Ha Andi az A, B, D, F, G kombinációk valamelyikét választja, akkor teljesen kihasználja a rendelkezésre álló időt. Természetesen készülhet a vizsgára úgy is, hogy 10 órát fordít az egyik és 21-et a másik tárgyra (ezt mutatja a vonal alatt lévő E pont), s így összesen 31 órát tanul, ebben az esetben azonban nem használja ki teljesen a rendelkezésére álló időkeretet. Az E ponthoz hasonlóan C sem a koordináta-rendszerbe berajzolt vonalon van. Ez

azonban nem a vonal alatt, hanem fölötte helyezkedik el A C pont eléréséhez szükséges összidő 53 óra, ennyi azonban nem áll rendelkezésre. Jól látszik tehát, hogy az A, B, D, F és G pontokra illeszkedő vonal Andi választási lehetőségeinek határát adja meg A választási lehetőségek határa – amely az időkeret teljes kihasználásával érhető el – rendelkezik egy számunkra nagyon fontos tulajdonsággal. Míg E pontból kiindulva bármely tárgyra fordított időt növelhetjük úgy, hogy közben egy percet sem kell feláldoznunk a másikra szánt időből,8 addig a lehetőségek határán elhelyezkedő pontok esetében ennek már „ára” van! Ha Andi korábban a B pont szerinti időbeosztást tervezi el, a felkészülés legelején azonban mégis változtatni kíván ezen, akkor a közgazdaságtanra fordított időt csakis úgy növelheti, ha ugyanennyit elvesz a matektól. Ez döntésének áldozati költsége Valamely döntés következtében

feláldozott lehetőségeket (példánkban a matematikára fordított idő egy részét) alternatív költségnek (opportunity cost) hívjuk. A választási kényszer és az ezzel járó áldozati vagy alternatív költségek kizárólag a lehetőségek határán jelentkeznek 8 Sőt akár egyidejűleg is növelhetjük mindkét tárgyra szánt időt! A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 20 ► Közgazdaságtan Mi mozgatja a gazdaságot? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 21 ► A választási lehetőségek határát más szituációkban is értelmezhetjük. Vegyünk most egy vállalatot, amely két terméket gyárt! Elemzésünk vonatkozzon olyan időtávra, amelyen belül a cég összes rendelkezésre álló termelési tényezője (munkaerő, tőke) adottság A szűkösen rendelkezésre álló erőforrások korlátozott termelési mennyiségeket tesznek csak lehetővé. A vállalat képzeletbeli termelési lehetőségeinek

határát mutatja a 2.2 ábra másik termék mennyisége y nem elérhető termékkombinációk B A C megvalósítható termékkombinációk (termelési lehetőségek halmaza) Pareto-hatékony termékkombinációk TLH egyik termék mennyisége x 2.2 ábra A termelési lehetősek határa (TLH) A termelési lehetőségek határán (rövidítve TLH-n) két pontot tüntettünk fel. A rendelkezésre álló erőforrások teljes és hatékony felhasználásával a vállalat elérheti például az A-val jelölt pontot. De dönthet úgy is, hogy a függőleges tengelyen szereplő termékből gyárt többet. Ehhez persze – mivel A pont a TLH-n helyezkedik el – le kell mondani a vízszintes tengelyen mért termék bizonyos mennyiségéről. A döntés tehát alternatív költséggel jár Hatékonynak tekinthető-e a termelési lehetőséghalmaz belsejében elhelyezkedő, C ponttal jelölt termelési kombináció? A C pontban kéttermékes vállalatunk nem teljes egészében vagy nem

hatékonyan használja fel a rendelkezésére álló erőforrásokat, hiszen nem éri el a velük megvalósítható maximális termelést. 9 A C pontban – a 21 ábra E pontjához hasonKi kell hangsúlyozni, hogy mindez csak akkor érvényes, ha az erőforrásoknak nincs egy további, az ábrán fel nem tüntetett felhasználási lehetősége, vállalatunk esetében például egy harmadik termék. A 21 példában szereplő egyetemi hallgató E pontnak megfelelő választását is csak akkor minősíthetjük nem hatékony időbeosztásnak, ha eltekintünk 9 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 21 ► Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Mi mozgatja a gazdaságot? Vissza ◄ 22 ► lóan – nem értelmezhető az alternatív költség fogalma. Ugyanez igaz a görbe alatt elhelyezkedő többi nem hatékony pontra is. A hatékonyság kritériumát ily módon az alternatív költség fogalmának felhasználásával is

megfogalmazhatjuk. Az erőforrások termelésben való felhasználását akkor tekinthetjük hatékonynak, ha az általuk megvalósított termelési kombináció csak áldozati költségekkel változtatható: egyik termék termelését csak úgy tudjuk növelni, hogy a másikét csökkentjük. Ezt a kritériumot megfogalmazója, Vilfredo Pareto (1848–1923) olasz közgazdász után Pareto-hatékonyságnak nevezzük. A Pareto-hatékony pontokból álló TLH görbe a szűkös erőforrásokkal való gazdálkodás alapmodellje. Számtalan további példát hozhatnánk alkalmazási lehetőségeire A 22 ábrán bemutatott termelési problémát akár a makrogazdaság szintjén is értelmezhetnénk. Az ország erőforrásai korlátozottak, semmiből sem tudunk korlátlan mennyiséget előállítani A társadalom igényei, fogyasztási szükségletei azonban egyfolytában növekednek A termelésnek meg kell próbálnia ezekkel lépést tartani. Ezért különösen fontos a lehetőségek

maximális kihasználása, az erőforrások hatékony felhasználása, hosszú távon pedig a lehetőséghalmaz kiterjesztése, a TLH kitolódásának elérése. 10 A cégek érzékelik a fogyasztók igényeit, s rohamattól, hogy a felkészülés ideje alatt barátjával is szeretne lehetőleg minél több időt tölteni Amennyiben Andi számára az elégséges érdemjegy is tökéletesen megfelelő, akkor az E kombináció is tükrözhet közgazdasági szempontból teljesen racionális viselkedést. Ne feledjük, racionálisan gazdálkodni két dolgot jelenthet: adott ráfordítással a legjobb eredményt elérni, vagy fordítva, adott eredményt a lehető legkisebb ráfordítással biztosítani. Ez utóbbi elv vezérel bennünket – sokszor tudat alatt – amikor megpróbáljuk minél olcsóbban megoldani a családi nyaralást vagy a karácsonyi ajándékozást. Ez húzódik meg az autópálya-építésekre kiírt tenderek mögött, hiszen a kormányzat által kijelölt útvonalra

– a megfelelő minőségi követelmények biztosításával – az alacsonyabb árajánlatot benyújtó pályázó építheti meg végül a pályát. (Legalábbis szeretnénk, ha így történne!) Ez alapján kell a tankönyvírónak választania a szerepeltetni kívánt példák közül, hiszen a könyv terjedelme korlátos. Melyek azok a példák, amelynek segítségével a lehető legrövidebben el tudja magyarázni a legfontosabb gazdasági összefüggéseket? Ez persze azt is jelenti, hogy részletesebb kifejtéssel esetleg még jobb magyarázatokat tudna adni. Nem lehet azonban egyszerre a lehető legjobban és a lehető legrövidebben megtenni mindezt. A kettő kizárja egymást. A „lehető legjobbat a lehető legolcsóbban” logika sajnos sosem működik. Még a gazdálkodás két alapelve közül is mindig választanunk kell! 10 A makroökonómiában a termelési lehetőségek teljes halmazát potenciális kibocsátásnak fogjuk hívni. A dokumentum használata |

Tartalomjegyzék Vissza ◄ 22 ► Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Mi mozgatja a gazdaságot? Vissza ◄ 23 ► tempóban igyekeznek azoknak eleget tenni, hogy ezzel teret nyerjenek a piacon vagy egyszerűen csak megőrizzék pozíciójukat. 11 A következő alfejezetben azt fogjuk megvizsgálni, hogy miként növeli a hatékonyságot és bővíti a termelési lehetőségek halmazát a munkamegosztás. 2.2 Hatékonyságnövelés munkamegosztással* A hatékonyságot úgy mérjük, hogy döntéseink eredményét annak elérése érdekében felhasznált erőforrásokhoz vagy feláldozott alternatívákhoz viszonyítjuk. A gazdaság kialakulásában nélkülözhetetlen szerepet játszott az a magatartásformánk, hogy jól felfogott érdekeink alapján általában mindig a hatékonyabbnak tűnő lehetőséget választjuk. Ez mindmáig a gazdasági fejlődés alapvető biztosítéka. Nézzünk erre néhány hétköznapi példát! Ha úgy gondoljuk,

hogy hatékonyabb a vizsga előtti pár órában pihenni, hogy frissebbek legyünk, akkor a pihenés által elérhető eredményt nagyobbnak tartjuk, mint a még hátralévő időben megszerezhető pluszinformációt, amelyik esetleg már nem idézhető vissza megfelelő minőségben. Amikor úgy döntünk, hogy inkább étteremben ebédelünk, mint hogy olcsóbban étkezzünk otthon, akkor hatékony választásnak tartjuk megfizetni a két változat ára közötti többletköltséget, mert valószínűleg úgy gondoljuk: ez a költség kisebb, mint amennyit a megmaradó saját időnk ér. Ha ugyanis azt is figyelembe vesszük, hogy az ebéd elkészítése helyett végzett más tevékenységünkkel, mondjuk a munkánkkal pénzt is kereshetünk, akkor nagyon valószínű, hogy bőven megtérül az ebéd ára. Többet vesztettünk volna az ebéd elkészítésével, mint amekkora az étteremben való étkezés költsége. Az étterem az ebéd készítésében hatékonyabb, mi pedig a

saját szakmánkban tudunk jobb eredményt elérni. Az egyes gazdasági szereplők közötti hatékonysági különbségek munkamegosztással használhatók ki A hatékonysági előnyökön alapuló munkamegosztás következtében a szereplők együttes lehetőségei, makroszinten pedig a teljes gazdaság termelési lehetőségei bővülnek. Mindezt a 22 példával igazoljuk 11 Hozzátehetjük azonban azt is, hogy sokszor a vállalatok maguk idézik elő a változásokat: próbálnak előremenekülni a versenyben, s ők generálnak olyan szükségleteket, amelyekről a vevők végül már elhiszik, hogy számukra tényleg nagyon fontos, sőt nélkülözhetetlen az addig még csak hírből sem ismert termék. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 23 ► Közgazdaságtan Mi mozgatja a gazdaságot? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 24 ► 2.2 példa Gábor és Laci közösen üzemeltet egy számítástechnikai szaküzletet, ahol

külön alkalmazott foglalkozik a termékek (számítógépek, kiegészítők, szoftverek) értékesítésével, ők pedig a megrendelt új konfigurációk összeszerelését, valamint a meghibásodott számítógépek javítását végzik. Szakértelmüknek és az ügyfelekkel való bánásmódjuknak köszönhetően szervizük nagyon népszerű Azon törik fejüket, hogy tudnának a folyamatosan növekvő megrendeléseknek eleget tenni. Mindezt szeretnék a jelenlegi körülmények között elérni, sem új szerszámokat beszerezni, sem további munkaerőt foglalkoztatni nem akarnak, s továbbra is csak napi nyolc órát kívánnak munkával tölteni, hogy egyéb tevékenységeikre is elegendő idő jusson. Laci és Gábor termelékenységi mutatóit a 21 táblázat mutatja 2.1 táblázat Gábor és Laci termelékenységi mutatói Tevékenység Összeszerelés Javítás Gábor Laci (db/óra) 3 2 2 1 A 2.1 táblázatban feltüntetett termelékenységi mutatók a következőképpen

értelmezendők Gábor egy óra alatt három számítógépet tud összeszerelni, Laci viszont csak kettőt Gábor a javításban is ügyesebb: ő egy óra alatt általában két gépet képes megjavítani, míg Laci csak egyet. A 23 ábra termelési lehetőségeik határát mutatja, figyelembe véve a napi 8 órás munkaidőt. A baloldali TLH görbe Gábor lehetőségeit mutatja. 12 A görbe helyes értelmezéséhez fontos rögzíteni, hogy annak egyszerre csak egyetlen pontjában lehetünk! A két tengelymetszet Gábor következő választását tükrözi: vagy megjavít 16 számítógépet (de ekkor nem jut ideje egyetlen új konfigurációt sem összeszerelni), vagy pedig összeszerel 24 új gépet (viszont akkor egyáltalán nem lesz ideje javításra). Természetesen idejét számtalan különböző arányban meg is oszthatja a két tevékenység között. Az így elérhető termelési kombinációkat adják meg a görbe két tengelymetszet Ahogy a 2.3 ábrán is látható, a

TLH-görbe példánkban tulajdonképpen egyenes Ez azonban senkit ne zavarjon, a tankönyv hátralévő részeiben többször is előfordul majd, hogy lineáris függvényt görbének nevezünk. 12 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 24 ► Közgazdaságtan Mi mozgatja a gazdaságot? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 25 ► GÁBOR összeszerelés (db) összeszerelés (db) összeszerelés (db) közötti pontjai. Ugyanígy értelmezhető a dolog Laci esetében is Ha például mindketten úgy döntenek, hogy idejük felében egyik, a maradék időben pedig a másik tevékenységet végzik, akkor a görbék közepén bejelölt termelési kombinációkhoz jutunk. LACI 40 EGYÜTT 24 20 16 12 8 16 8 javítás (db) 4 8 javítás (db) 12 24 javítás (db) 2.3 ábra A termelési lehetőségek határa a számítástechnikai szaküzletben Gábor és Laci együttes TLH görbéjét a 2.3 ábra jobb oldali koordinátarendszerébe

vezetjük le Ez az egyéni lehetőségek összegzésével adódik Ha mindketten csak javítanak, akkor együtt 16 + 8 = 24 számítógépet hoznak helyre egy nap alatt. Ha mindketten kizárólag új konfigurációk összeállításával foglalkoznak, akkor 24 + 16 = 40 gépre jut idejük. Ha idejük felét fordítják mindkét tevékenységre, akkor az együttes eredmény az ábrán bejelölt (12, 20) kombináció lesz. Ez egyben az együttes TLH görbe két tengelymetszetét összekötő szakasz felezőpontja. Érdemes megfigyelnünk, hogy az összesített görbe nem egyszerűen öszszeköti a bejelölt két végpontot! A görbe két eltérő meredekségű lineáris szakaszból áll. Vegyük észre, hogy az alsó szakasz meredeksége és hossza tulajdonképpen Laci TLH görbéjének meredekségével illetve hosszával egyezik meg, a felső szakasz meredeksége és hossza pedig Gáboréval. Jól látható, hogy a (12, 20) kombinációt eredményező időbeosztás az összesített TLH

görbe alatt helyezkedik el, s ily módon nem minősül hatékonynak. Hogyan lehetséges ez? Mi okozza a törést az összesített TLH grafikonjában? Az, hogy Gábor esetében nem ugyanolyan arányban növeli a megjavított számítógépek mennyiségét egy számítógép összeszereléséről való A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 25 ► Közgazdaságtan Mi mozgatja a gazdaságot? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 26 ► lemondás, mint Laci esetében! Másképpen fogalmazva a két szereplő az egyes tevékenységeket eltérő alternatív költséggel végzi. Gábor esetében egy számítógép megjavításának alternatív költségét 1,5 új konfigurációról való lemondás jelenti. Ez a termelékenységi adatokat tartalmazó táblázat alapján egyszerűen meghatározható: 3/ 2 = 1, 5 . Természetesen ugyanezt az eredményt kapjuk, hogy Gábor egyéni TLH görbéjének tengelymetszeteivel dolgozunk: 24 /16 = 1, 5 .

Laci esetében ugyanez az arány 2. Ki javít ezek szerint drágábban? Nyilván Laci, hiszen ő egy számítógép megjavításáért több új összeszerelt gépről kénytelen lemondani. A kérdést fordítva is feltehetjük: ki szerel össze drágábban? Gábor egy összeszerelt számítógépért két-harmad megjavított gépről mond le: 2/ 3 = 0, 67 . Lacinál egy összeszerelt számítógép ára: 1/ 2 = 0, 5 Az összeszerelést ezek szerint (relatíve) Gábor végzi drágábban, mert nála magasabb egy összeszerelt számítógép alternatív költsége. Az egyes tevékenységek másik tevékenységben mért alternatív költségeit a 22 táblázatban foglaltuk össze 2.2 táblázat Az egyes tevékenységek alternatív költségei Gábor és Laci esetében Tevékenység Összeszerelés Javítás Gábor 0,67 1,50 Laci 0,5 2,0 A kérdés tehát az, hogy mindezen információk birtokában bővíthető-e a termelési mennyiség? Ha igen, akkor növelhető üzletük napi

bevétele, ami pedig nyilván érdekük, hiszen saját cégükről van szó, s ezzel végső soron saját anyagi lehetőségeiket javítják. Nézzük, mi történik, ha szereplőink az alternatív költségek alapján szakosodnak, s mindegyikük csak azzal a tevékenységgel foglalkozik, amelynek kisebb az alternatív költsége. Ha valamely gazdasági szereplő egy tevékenységet kisebb alternatív költséggel végez, mint egy másik szereplő, akkor az adott tevékenység elvégzésében komparatív előnye van. A komparatív előnyökön alapuló munkamegosztás növeli az összesített termelési lehetőségeket A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 26 ► Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Mi mozgatja a gazdaságot? Vissza ◄ 27 ► Ezek alapján a szakosodás alapelvét úgy is megfogalmazhatjuk, hogy mindenki szakosodjon annak a tevékenységnek a végzésére, amelyben komparatív előnye van. A szakosodás gondolata

elsőre furcsának tűnhet, hiszen a táblázatban látható volt, hogy mindkét tevékenységet Gábor végzi nagyobb hatékonysággal, más szóval mindkét tevékenységben neki van abszolút előnye. A szakosodás után tehát Laci mindenképpen olyan tevékenységet végez, amelyet Gábor gyorsabban meg tudott volna csinálni Ettől azonban meglepő módon, nem romlik kettejük együttes termelési eredménye. A hangsúly ugyanis az arányokon van! Gábor az összeszerelésben arányait tekintve nem jobb annyival Lacinál, mint amennyivel jobban végzi a javítási tevékenységet. Sok esetben – mint ahogy példánkban is – a szakosodásra vonatkozó döntést az abszolút előnyök alapján nem tudjuk meghozni Ilyenkor a hatékony munkamegosztás megvalósításához a komparatív előnyök ismerete szükséges! 13 Amennyiben szereplőink komparatív előnyeik alapján szakosodnak, Gábor csak javítani fog, Laci pedig kizárólag összeszerelni. A 21 táblázat

termelékenységi adatainak felhasználásával a napi nyolc órás munkaidő alatt Gábor 16 számítógépet javít meg, Laci pedig 16 számítógépet szerel össze. Ez a termelési kombináció pontosan megfelel a 24 ábrán szereplő, kinagyított együttes TLH görbe B-vel jelölt töréspontjának. Tegyük fel, hogy korábban mindketten munkaidejük felét fordították az egyes tevékenységekre, s így a 2.4 ábra A pontjának megfelelő napi össztermelés, vagyis 20 összeszerelt és 12 megjavított számítógép elérésére voltak képesek Bár láthatjuk, hogy az A pont a TLH alatt van, B pedig a lehetőséghalmaz határán, a két eredmény mégis elég nehezen vethető egybe Jobban rávilágít a komparatív előnyök elvén alapuló munkamegosztás előnyeire, ha azt vizsgáljuk meg, hogy az A pontból kiindulva tudja-e Gábor és Laci valamelyik tevékenységet úgy növelni, hogy a másik tevékenység eközben nem csökken? Ha a válasz igen, akkor azzal a korábbi

termelési kombináció feletti területre jutunk, vagyis olyan össztermelést és árbevételt érhetünk el, amely korábban, szakosodás nélkül nem volt lehetséges. 13 A szakosodás kérdése kizárólag abban az esetben dönthető el az abszolút előnyök alapján, ha az egyik tevékenységben az egyik, a másik tevékenységben pedig a másik szereplő a jobb. Ilyenkor értelemszerűen mindenki azt a tevékenységet végzi, amelyikben abszolút előnnyel rendelkezik. Ne feledjük, példánkban mindkét tevékenységben Gábornak van abszolút előnye A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 27 ► Közgazdaságtan Mi mozgatja a gazdaságot? összeszerelés (db) A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 28 ► 40 D 22 20 C A B 16 12 13 16 24 javítás (db) 2.4 ábra A komparatív előnyökön alapuló munkamegosztás hatása a termelési lehetőségekre Tegyük fel, hogy Gábor és Laci felismerte ezt és a szakosodás

mellett dönt, ugyanakkor nem szeretnék, ha bármelyik tevékenységet is kisebb volumenben tudnák folytatni, mint korábban. Örülnek tehát a (16, 16) kombinációnak, de szeretnének a korábbi (12, 20) pontból kiindulni, s e fölötti termelést elérni! Mivel a teljes szakosodással az összeszerelt számítógépek mennyisége nem éri el a szakosodás előttit, ezért egyértelmű, hogy Gábor lesz az, akinek a javításra fordított időt csökkentenie kell, s besegíteni Lacinak az összeszerelésben, aki ezután viszont egyáltalán nem végez javítási munkát! Ha a cél az, hogy a korábbi 20 számítógépet össze tudják szerelni, akkor Gábornak 4 gép összeállítását kell elvégeznie. Egy óra alatt 3 gépet tud összeszerelni, így 4/3 órát kell erre fordítania. Ez aztán azt is jelenti, hogy így (4 / 3) ⋅ 2 = 2, 67 géppel kevesebbet tud csak megjavítani. Mi lesz az így kialakuló együttes termelési kombináció? Összeszereltek 20 gépet (ebből

16-ot Laci, 4-et pedig Gábor), valamint megjavítottak 13 számítógépet (egészen pontosan 16 − 2, 67 = 13, 33 darabot, amelyből mi csak a teljesen elkészült számítógépekkel foglalkozzunk). Ezt a kombinációt az előző ábrán C-vel jelöltük, s a jobbra mutató nyíl jelzi, hogy szakosodással az összeszerelt számítógépek mennyiségének csökkenése nélkül lehetett növelni a megjavított számítógépek mennyiségét. Mindennek mi a A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 28 ► Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Mi mozgatja a gazdaságot? Vissza ◄ 29 ► végső eredménye Laci és Gábor szempontjából? Naponta egy számítógép javítási díjával gyarapodik cégük bankszámlája. Ha szereplőink úgy döntenek, hogy a javítás mennyiségét kívánják megtartani, s az összeszerelésben szeretnének javulást elérni, akkor is Gábor lesz az, aki besegít a szerelésben Lacinak. Laci továbbra

is csak szerelni fog, naponta 16 géppel készül el Gábor 12 gépet fog megjavítani, ez számára hat órát vesz igénybe. Marad tehát két órája, hogy összeszerelést is végezzen. Egy óra alatt 3 gépet szerel össze, így összesen 6 gép összeállítására marad ideje Így összesen 16 + 6 = 22 gépet tudtak összeszerelni, ami azt jelenti, hogy ugyanannyi gép megjavítása után a komparatív előnyök figyelembe vételével kialakított munkamegosztásnak köszönhetően kettővel több új gépet tudtak összeállítani. Az így kialakuló lehetőséget az ábrán D ponttal jelöltük. Mit válasszanak? Az A pontot semmiképpen. Láthattuk, hogy a hatékony munkaszervezés elvét betartva ugyanannyi munkával, az A pontnál magasabb össztermelés is elérhető. A választási alternatívákat mindenkor csak a hatékony pontok szabad, hogy jelentsék! A C és a D ilyenek. Ezek közül melyiket célszerű választani? Ha egy javításon több mint kétszer annyi

nyereségük van, mint egy gép összeszerelésén, akkor inkább eggyel több javítást lenne érdemes végezni. Ha a javításért nem tudnak legalább kétszer annyit elkérni, mint az összeszerelésért, akkor inkább az összeszerelés tűnik gazdasági szempontból racionális döntésnek. Mindehhez azonban nemcsak az egyes tevékenységekkel járó munkaráfordításokat, hanem a cég szolgáltatási árait és a tevékenységek egyéb költségeit (pl. az anyagköltséget) is ismernünk kéne Az egységnyi tevékenységgel elérhető, ún fajlagos nyereségek csak ezek alapján határozhatók meg pontosan. Mivel az árak szerepének tisztázása a következő, a vállalati nyereség tárgyalása pedig a 6. fejezet feladata, ezért a gondolatmenetünket itt most lezárjuk Azt mindesetre megállapíthatjuk, hogy a komparatív előnyökön alapuló munkamegosztás növelte a számítástechnikai szaküzlet termelési lehetőségeinek a határát, s minden bizonnyal ugyanilyen

hatása van makrogazdasági szinten is. 2.3 A jólét növelése cserével Ha elemzésünk látókörét kicsit tovább bővítjük, azonnal nyilvánvalóvá válik, hogy a munkamegosztás nem csak egy gazdasági egységen belül valósulhat meg. Valójában az is munkamegosztás, hogy nem mi magunk állítjuk össze az alkatrészenként megvásárolt számítógépet, hanem azt A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 29 ► Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Mi mozgatja a gazdaságot? Vissza ◄ 30 ► olyan szakemberekre bízzuk, akiknek valószínűleg nemcsak komparatív, hanem jelentős mértékű abszolút előnyük is van ebben a tevékenységben hozzánk képest. A szolgáltatásért még fizetni is hajlandóak vagyunk Hogy miért? Ugyanazon okoknál fogva, amelyeket az étteremben elfogyasztott ebéddel kapcsolatban korábban már kifejtettünk. Ha egy kicsit jobban körülnézünk, láthatjuk, hogy a munkamegosztás az

egész társadalomra jellemző jelenség. Ez persze nem újdonság, a nemek szerinti munkamegosztás már az őskorban megjelent. Később kialakultak a különféle foglalkozások De miért voltak hajlandók az emberek a szakosodásra? Azért, mert mint általában mindig, önös érdekeiket tartották szem előtt. Igaz, hogy az ősi fémművesnek nem volt saját termesztésű búzája, az általa elkészített fémtárgyak elcserélésével azonban összességében több búzához jutott, mint amit saját maga képes lett volna termeszteni. 14 A különböző gazdasági egységek közötti munkamegosztás tehát önmagában még nem szolgálja a társadalom közös érdekeit, ehhez a csere intézményének kialakulására is szükség volt. A cserelehetőségek fejlődése és a munkamegosztás elmélyülése egymást gerjesztő folyamatokként vezettek az egyre magasabb társadalmi jóléthez. Mi kell ahhoz, hogy a csere megvalósuljon? Ha például a birtokomban lévő

pulzusmérős órát elcserélem egy használt GPS-készülékre, akkor ezt azért teszem, mert ez utóbbit többre értékelem az előbbinél. Cserepartnerem viszont pont fordítva gondolja: ő azért ment bele a cserébe, mert számára a pulzusmérő bír nagyobb hasznossággal, mint a GPS. A csere tehát soha sem lesz egyenlő értékek cseréje, egy dolgot mindig egy haszA komparatív előnyökön alapuló munkamegosztás és a kölcsönösen előnyös csere elméletét egy David Ricardo nevű angol közgazdász alkotta meg az 1800-as évek elején. Ricardo egyik híres példája jól illusztrálja, hogy miért éri meg két országnak, ha olyan termékekre specializálódnak, amelyek előállításában komparatív előnyük van, ezt követően pedig mindkettejük számára megfelelő arányoknak megfelelően egymás között elcserélik ezeket. Ezzel tulajdonképpen a külkereskedelem elméleti alapjait fektette le A ricardói vizsgálatok óta eltelt időszakban a világ

rengeteget változott, a mai cégeknek számos olyan tényezővel kell számolniuk, amelyek a komparatív előnyök elméletének kialakulásakor még ismeretlenek voltak. Az elmélet logikája azonban ma is tisztán működik A vállalatok ezt ma már olyan méretekben használják ki, hogy ez irányú tevékenységük jelentősen átrendezte a világ termelési szerkezetét Biztosan Olvasónk is számos márkás terméken találkozott már a „MADE IN CHINA” felirattal Az Ázsiába irányuló termelésáthelyezés azzal magyarázható, hogy a vállalatok ott hatékonyabban tudnak termelni, mint a nyugati kultúrákban. A munkamegosztás elmélete tehát végső soron elvezet bennünket egészen a globalizáció jelenségéig. 14 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 30 ► Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Mi mozgatja a gazdaságot? Vissza ◄ 31 ► nosabbnak tartott dologra cserélünk! Ha a csere minden résztvevő

számára kölcsönösen előnyös, akkor biztosan növeli a társadalom jóléti színvonalát. Ezek alapján a korábban megismert Pareto-féle hatékonysági kritérium a cserére is vonatkoztatható: amíg a társadalom egyik tagjának jóléte cserével növelhető úgy, hogy üzletfelének jóléte nem csökken, addig a társadalom nem érte el a maximális jólét állapotát. Piaci körülmények között – jó esetben – létre sem jönnek olyan tranzakciók, amelyek nem felelnek meg ennek a kritériumnak Legfeljebb utólag derülhet ki, hogy rosszul jártunk. 2.4 A közgazdaságtan tárgya és kialakulása Az eddigiek legrövidebben a következőképpen foglalhatók össze. A gazdaság működését két fontos, láthatatlan erő vezérli: a komparatív előnyökön alapuló munkamegosztás biztosítja a maximális termelési hatékonyságot, az önérdek-követésen alapuló, kölcsönösen előnyös csere pedig a javak maximális jólétet biztosító elosztását!

Tulajdonképpen e két tényező jelenti a gazdaság végső mozgatórugóit, s ily módon a közgazdaságtan végső tárgyát! Ezekre utal Paul Samuelson Nobel-díjas amerikai közgazdász is a közgazdaságtan általa megfogalmazott, széles körben elterjedt definíciójában. „A közgazdaságtan azt tanulmányozza, hogy a társadalmak miként használják a szűkös erőforrásokat értékes termékek előállítására, és hogyan osztják el ezeket a népesség csoportjai között.” Samuelson – Norhaus [1998] Hogyan történik ma a termékek elosztása? Piacokon keresztül, pénz közvetítésével. De hogyan és mikor alakultak ki a piacok? Nem is olyan nagyon régen még mind a termelési, mind a fogyasztási tevékenység túlnyomó részben önellátó háztartási gazdálkodás keretein belül valósult meg. Persze azokat a szükségleti cikkeket, amelyek előállítása speciális szakértelmet igénylelt, már a középkorban, sőt azelőtt is ezek

elkészítésére szakosodott mesterektől, piaci csere útján szerezték be az emberek. Saját fogyasztási igényeiken túlmutató árukészleteiktől, vagyis a feleslegtől hasonló módon váltak meg a háztartások A piac tehát nem új társadalmi képződmény, a maga kezdetleges formájában már régóta létezett Nagyjából az 1700-as évektől kezdve azonban olyan változások kezdődtek, amelyek következtében a piaci csere jelentősége a megtermelt A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 31 ► Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Mi mozgatja a gazdaságot? Vissza ◄ 32 ► javak elosztásában rövid időn belül elsődlegessé vált. A gazdasági egységek közötti munkamegosztás elmélyülésével és gyakorlatilag társadalmi szintre emelkedésével egyre inkább elkülönültek egymástól a gazdálkodási folyamatban betöltött szerepek, s ezek alapján a termékek piacán eladóként és vevőként

megjelenő gazdasági szereplők. Kialakultak a vállalatok, amelyek különféle termékek előállítására specializálódtak, a háztartások pedig fokozatosan szinte csak a fogyasztás színterei és alapegységei lettek. A folyamatosan növekvő szükségletek hatására az emberek által végzett termelőtevékenység egyre nagyobb hányada került át vállalati keretek közé, ahol a szervezett munkamegosztás, valamint a nagy értékű – a háztartások számára általában elérhetetlen – gépek és berendezések a korábbinál sokkal hatékonyabb és nagyobb mennyiségű termelést tettek lehetővé. A mennyiségi különbségek mellett hamar jelentkeztek a minőségiek is Ma már a vállalati szektor által előállított termékek és szolgáltatások döntő hányadát nem lennénk képesek önállóan, saját háztartásunkban megtermelni, szükségleteinket tehát csakis fogyasztási cikkek megvásárlásával vagyunk képesek kielégíteni. Úgy tűnik,

visszakanyarodtunk a fejezet bevezető gondolataihoz. Ez a kis kitérő mindenesetre lehetővé tette, hogy megismerkedjünk néhány fontos közgazdasági alapfogalommal, hogy megértsük a gazdaság végső mozgatórugóit, s ezek alapján a piacgazdaság és közgazdaságtan kialakulásának szükséges előfeltételeit. A munkamegosztás társadalmi szintre emelkedése, a termelői és fogyasztói szerepek elkülönülése, valamint a piaci csere elosztásban megmutatkozó elsődleges jelentősége vezetett a társadalom ma már egyik legfontosabb alrendszerének, a modern piacgazdaságnak, valamint az ezzel foglalkozó tudománynak, a közgazdaságtannak a kialakulásához. És hogyan működnek a piacok? Ez lesz tankönyvünk következő fejezetének témája. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 32 ► Közgazdaságtan Hogyan működik a piac? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 33 ► 3. Hogyan működik a piac? Gondoljuk

végig egy napunkat! Mennyi terméket fogyasztunk és szolgáltatást veszünk igénybe! A reggeli elfogyasztása, a tisztálkodás, a ruha kiválasztása mind korábbi vásárlások után lehetséges. Valamilyen járművel (sokszor természetesen gyalog) eljutunk munkahelyünkre, ahol ismét számos terméket és szolgáltatást használunk. Visszatérünk otthonunkba, amelyet nagy gonddal rendeztünk be, sokszor hosszas tanakodás után kiválasztva egy-egy berendezési tárgyat. A termékek egy részét mi magunk állíthattuk elő, de a túlnyomó hányadát valakitől vásároltuk, amihez jelentős mennyiségű pénzt kell elköltenünk. Ez számos tranzakciót jelent, amelyekben különböző piacokon jelenünk meg a vevő szerepében „Havi ötvenezer forintból már saját lakásba is költözhet az a diák, akinek szülei tudják vállalni a lakáshitel törlesztését. A kollégiumon kívül rekedő vidéki hallgatók számára nincs más lehetőség, mint venni, vagy

bérelni. [] Az átlagos magyar szülők teherbíró képessége rendszerint havi ötvenezer forintos albérleti díjnál húzódik. [] A lakáskereső vidéki családok többsége egyelőre a használt ingatlan mellett dönt a jóval kedvezőbb árak miatt A vevők kezdetben 6 millió forint körüli áron szeretnének lakást venni, de a fővárosi lehetőségek láttán végül sokan elmerészkednek a 8-8,5 milliós sávba. Ez azonban nagyjából a plafon, az átlagos magyar családok ugyanis ennél nagyobb terhet nem tudnak vállalni. [] A főiskolások, egyetemisták lakáskeresésében van egy közös szempont: valamennyien kis lakást akarnak A vállalt törlesztő- részlet nagysága is hasonlít, az 50 ezer forintos határt csak nagyon kevesen lépik [] Hitelhez jutni ma már könnyű Ha a szülők ingatlanfedezetet is tudnak biztosítani, akkor akár önerő nélkül is megvehető a kiszemelt ingatlan Egy nyolcmilliós lakás esetében pedig ez annyit jelent, hogy a

lakhatásra szánt havi 60 ezer forint kölcsöntörlesztésként saját ingatlan megszerzésére fordítható. Ilyen szempontból az albérletre költött ugyanekkora öszszeg valóban «ablakon kidobott pénz» lenne” Népszabadság, 2005. augusztus 13 „2005-ben a flash memóriák olyannyira népszerűek voltak a hordozható médialejátszókban, memóriakártyákban, digitális kamerákban, és mobiltelefonokban, hogy ez volt az, ami megmentette a DRAM piacot a teljes összeomlástól – a Gartner piackutató vállalat szerint. A DRAM gyártók nagyjai, a Samsung Eletronics és a Hynix Semiconductor egyaránt elszenvedték a zuha- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 33 ► Közgazdaságtan Hogyan működik a piac? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 34 ► nó memóriaárak okozta károkat, amit elsősorban a túltermelés idézett elő. A NAND flash memóriák ugyanis sokkal népszerűbbnek bizonyultak. Szerencsére

azonban a DRAM gyártósorok minimális ráfordítással átállíthatók NAND flash termelésre, vagy fordítva, így a piac viszonylag gyorsan kiegyenlítődhet. A DRAM piacra a hirtelen, ugrásszerű növekedés a jellemző A gyártók általában óriási beruházásokkal kívánják megelőzni az esetleges készlethiányokat. A tavalyi előrejelzések azonban nem igazolódtak be, a gyártók pedig túlbecsülték a növekedés mértékét. A túltermelés aztán lenyomta az árakat. Ez rövid távon jó ugyan a vásárlóknak, de a gyártóknak s közvetve az egész iparágnak nagyon is káros Tavaly a DRAM piacból származó bevételek 5%-ot estek 25 milliárd dollárra, a 2004-es 26,3 millióról 2001-től nézve a bevételek már 63,2 százalékot zuhantak.” Computerworld Online. 2006 február 14 12:03 Az előzőekben két cikket olvashattunk. Mindegyik egy adott piac helyzetét írta le valamely időpontban. Az első a budapesti lakáspiacot, a második egy bizonyos

típusú memória (a DRAM) piacát írta le. Mindkét részletben találunk utalást árakra, mennyiségekre. Mindkét írás foglalkozik az eladók és a vevők viselkedésével is. Az elsőben láthatunk utalást arra is, hogy mi az a maximális ár, ameddig a vevők képesek (vagy hajlandóak) elmenni. Sőt, találkozhattunk a termékek helyettesíthetőségével is: albérlet helyett saját lakásban is lakhatnak a diákok. A második cikk fő mondanivalója, hogy a gyártók túltermelése miatt a piacon esett a vizsgált memóriatípus ára, ami nagy problémákat jelentett a termelőknek (végső soron tehát saját maguk okozták az árcsökkenést?). Az első cikk inkább a vásárlókkal, a második pedig inkább az eladókkal (gyártókkal) foglalkozik. Amikor egy piacot jellemezni szeretnénk, akkor ez az a két kategória, amelyet mindenképp vizsgálnunk kell. 3.1 A piacelemzés eszközei A piac a termékek, szolgáltatások adásvételének színtere. A legritkább

esetben határolható le fizikailag, de vannak ilyen helyzetek is. A győri belvárosban található virágpiac egyértelműen meghatározható földrajzilag, de már ez sem tartalmazza az összes győri virágértékesítő helyet (virágboltok, virág-nagykereskedések, kertészetek stb.) Mi a helyzet például a használtautók piacával? Mi alkotja ezeket? Csak azok a kereskedések tartoznak ide, amelyek tevékenysége a használt autók értékesítése? Esetleg soroljuk ide azokat a márkaképviseleteket is, amelyek az új autók értékesítésekor be- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 34 ► Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Hogyan működik a piac? Vissza ◄ 35 ► számított használtautókat is árulnak? Beleszámítanak azon magánemberek házai, akik saját úton próbálják meg eladni cserére érett járműveiket? Esetleg része az internetes weboldal, ahova feltöltötték ajánlataikat az eladók

(valamint kisebb arányban, a vevők is)? Általánosságban azt mondhatjuk, hogy egy termék piacába beletartozik az összes értékesítési hely, ahol az adott termék, vagy szolgáltatás adásvétele megtörténik. A piacon a szereplőket alapvetően két csoportra oszthatjuk: vevőkre és eladókra A terméknek a gyártótól a végső fogyasztóig történő eljuttatása közben több vevő és eladó is bekapcsolódik a folyamatba. A hétköznapi életben a vevő (vásárló) azt a szereplőt jelenti, aki a terméket fogyasztási céllal veszi meg, tehát nem szándékozik továbbkereskedni vele. Célja a termék birtoklása, nincsenek további (piacon megjelenő) szándékai vele Azonban vevőnek minősül az is, aki a gyártótól megvásárolva a terméket továbbértékesíti Ők a kis- és a nagykereskedők A fő különbség e két kereskedői csoport között az, hogy a nagykereskedő jellemzően nem értékesít a végső fogyasztók számára (csak kiskereskedők

részére), míg a kiskereskedő a végső fogyasztót célozza meg. A termék tehát akár három lépésben jut el a végső felhasználóhoz: a gyártótól a nagykereskedőhöz kerül, onnan a kiskereskedőhöz, majd végül a fogyasztóhoz. A folyamat két végén álló szereplő funkciója egyértelmű: az adott termék piacán a termelő csak eladóként, a végső fogyasztó pedig csak vevőként jelenik meg. A nagykereskedő és a kiskereskedő mindkét szerepben megjelenik (hiszen a célja az, hogy amit olcsón megvásárolt, azt drágábban értékesíthesse tovább, a két ár között képződő haszonból tartja fenn magát). Ennek ellenére a kereskedőre nem úgy kell tekinteni, mint aki önös érdekből élősködik a piaci szereplők fölött. A kereskedő a díj ellenében szolgáltatást is nyújt, hisz a vevő helyett összegyűjti a konkurens termékeket, időt spórol meg nekünk, megkönnyíti döntéseinket Eladó az, aki egy adott terméket, szolgáltatást

a piacon értékesít: miután megkapta a termék árát 15, átadja a terméket a vevőnek. 15 Természetesen a fizetés akár később is történhet, mint a termék átadása, ilyenkor az áru gyakorlatilag az eladó tulajdonát képezi mindaddig, amíg a vevő ki nem fizette. A kereskedelemben elterjedt ez a módszer, az eladó meghatározza, hogy hány nap fizetési határideje van a vevőnek. A fizetés ilyenkor banki átutalással történik A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 35 ► Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Hogyan működik a piac? Vissza ◄ 36 ► A vevő az, akinek szüksége van az eladó által felkínált termékre, s miután kifizette a kölcsönösen kialkudott árat, a birtokába kerül a megvásárolt termék. Egy vásárláshoz tehát mindig minimálisan két szereplőre: eladóra és vevőre van szükség. Van olyan helyzet, amikor a két résztvevő közé bekapcsolódik egy közvetítő is

(például bizományos autóértékesítés esetén, árveréseknél, ingatlanközvetítők esetében) A vásárlás egy termék, szolgáltatás iránt megjelenő igény (szükséglet) felmerülésével kezdődik. Mindannyian fel tudnánk sorolni, hogy melyek azok a termékek, amelyeket gondolkodás nélkül megvásárolnánk, ha anyagi lehetőségeink lényegesen meghaladnák a jelenlegit. Ezek a termékek a vágyak kategóriájába tartoznak. Ilyen az, ha valaki „csak nézelődöm” jeligével próbálja ki az adott autókereskedés összes típusát A kereskedőnek ilyenkor okosnak kell lennie: a ma csak nézelődő fiatal tíz év múlva már lehet, hogy saját céges autóját választhatja ki összegmegkötés nélkül! Az anyagi lehetőségek változásával a korábban még csak a vágyak kategóriájába tartozó termék, szolgáltatás átkerülhet azok közé a dolgok közé, amelyeket már meg tudunk vásárolni. Ekkor már fizetőképes szükségletté válik Ez az a

fogyasztói csoport, akiktől az eladók megszerezhetik az árbevételt, hiszen ők azok, akik gondolkoznak a termék megvásárlásán és jövedelmük is lehetővé teszi számukra a vásárlást. Közöttük azonban még mindig vannak olyanok, akik talán soha nem fognak vásárolni a termékből. A kereslet a termék iránt megjelenő vásárlási, a kínálat pedig az adott termékre, szolgáltatásra vonatkozó eladási szándék. Egy termék piaca tehát nem más, mint a termék keresletének, kínálatának valamint az őket összekötő közegnek az összessége. A kereslet és a vevő kifejezés nem ugyanazt jelenti. Vevő alatt azt a személyt, intézményt (vállalatot, állami szervet stb) értjük, aki vásárol De egy vevő vehet akár tíz darab zsemlét is. A keresletet tehát már a termék természetes mértékegységében fejezzük ki Egy fodrászat esetében egybeeshet a vevők száma a szolgáltatás iránti kereslettel (hiszen fizikai korlátainkból adódóan

egyszerre két hajvágást nehézkes lenne bárkin is végrehajtani), de a legtöbbször a vevők száma és a kereslet nagysága közötti egybeesés nem teljesül. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 36 ► Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Hogyan működik a piac? Vissza ◄ 37 ► A piac másik oldalán még egyértelműbb a különbség: a kereskedelemben egy eladó számos terméket kínál, több ezer darabos árukészlettel dolgozhat. Mindezek után nézzük meg, mi befolyásolja a keresletet és a kínálatot! 3.2 A keresletet befolyásoló tényezők Számos olyan cikket olvashattunk már, amelyben arról volt szó, hogy egy adott termék vásárlói mi alapján döntenek egy termék megvásárlása mellett. Rengeteg dolgot sorolhatunk fel akár saját tapasztalataink alapján is Legtöbbünknek (és talán a legtöbb termék esetében) az ár jeleneti az elsődleges szempontot. Teljesen normális reakciónak tűnik,

hogy amennyiben egy termék ára emelkedik, akkor kevesebbet fogunk belőle vásárolni (vagy egyáltalán nem is vásárolunk). Ha a termék ára csökken, akkor lehet, hogy többet vásárolunk belőle, sőt az is lehet, hogy ekkor válik egyáltalán elérhetővé számunkra A vásárlás során a termékért a piaci árat kell kifizetnünk, ennyiért lehet hozzájutni a piacon. Ez azonban nem feltétlenül egyezik meg azzal az árral, amit hajlandóak vagyunk a termékre költeni. A rezervációs ár az a legmagasabb ár, amelyet egy fogyasztó egy termékért hajlandó kifizetni Ha a piaci ár magasabb, mint a rezervációs árunk, akkor nem kötünk üzletet: nem tudunk (nem vagyunk hajlandók) annyit fizetni, amennyit az eladó kér. Ha azonban a piaci ár alacsonyabb, mint a rezervációs ár, akkor már előfordulhat, hogy veszünk az adott termékből. Ilyenkor ahhoz az összeghez képest, amit maximálisan kifizettünk volna a termékért, megtakarítást érünk el.

Fogyasztói többlet akkor keletkezik, ha a vevő olcsóbban jut hozzá a termékhez, mint amennyit maximálisan hajlandó lett volna rászánni. Ahogy a termék ára csökken, egyre több ember érzékeli úgy, hogy már megengedheti magának a vásárlást. Így azon túl, hogy egy adott fogyasztó is egyre többet vásárol, ha olcsóbb lesz a termék, a piacon vásárlási szándékkal megjelenő vásárlók száma is emelkedni fog. Teljesen normális jelenségnek tűnik tehát, hogy az ár csökkenésekor egy termék iránti kereslet növekszik. Van korlátja ennek az igénynek? Elvi szélsőérték lehet az a kereslet, amely akkor jelenne meg egy termék iránt, ha ahhoz mindenki A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 37 ► Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Hogyan működik a piac? Vissza ◄ 38 ► ingyen juthatna hozzá. A valós piacokon ez nyilván elképzelhetetlen De gondoljunk csak bele egy kicsit! Ha egy termék

bárki számára korlátlanul és ingyenesen hozzáférhető, akkor értelmetlen dolog lenne többet birtokolni belőle, mint amire tényleg szükségünk van. Nem tudnánk nyereséggel továbbértékesíteni (hiszen másnak is ingyen lenne), egy idő után pedig akár tárolási problémáink is lennének. Így a kereslet maximális értékét fizikai korlátainkból vezethetjük le (legegyszerűbben például az élelmiszereknél: akkor sem tudnánk végtelen sok süteményt enni, ha azt kényünkkedvünk szerint, ellentételezés nélkül kapnánk meg.) Egy fogyasztó esetében azt a mennyiséget, amelynél többet akkor sem fogyasztana, ha a termék ingyen lenne, telítődési pontnak nevezzük A termék kereslete tehát két korlát között mozoghat: az ár szempontjából felső korlátot a rezervációs ár, míg a mennyiség szempontjából a felső korlátot a telítődés jelenti. A rezervációs ár azonban nem változatlan Ezt is (és magát a termék iránti keresletet

is) alapvetően befolyásolja a fogyasztó jövedelme. Ha a jövedelem magasabb, akkor változatlan ár mellett a vevő több terméket tud vásárolni, illetve a jövedelem csökkenése szűkíti vásárlási lehetőségeinket. Ha több jövedelmünk van, akkor akár többet is hajlandók vagyunk adni egy termékért. A fogyasztó egyéni kereslete szempontjából az adott termék ára és a fogyasztó jövedelme mellett talán az egyik legfontosabb tényező a konkurens termék árának alakulása. Mi történik egy termék iránti kereslettel, ha a konkurencia drasztikus árcsökkentést hajt végre? Az árak terén megjelenő új helyzet miatt a vevők egy része úgy dönthet, hogy a konkurenciától veszi meg a terméket, akinél a termék iránti kereslet emelkedni fog. Annál a cégnél viszont, amelyik az áron nem változtatott, valószínűleg csökkenni fog a kereslet. Természetesen számos dolog van, ami módosíthatja az itt leírtakat (például a megrögzött

Nike-vásárlók nem fognak Saucony, vagy Adidas futócipőt használni, egy Polar-fanatikus soha nem fog más márkájú pulzusmérő órát vásárolni stb.) A márkahű fogyasztók esetében is elképzelhető azonban egy olyan jelentős árkülönbség, amely már őket is áttereli egy másik eladóhoz. Ebből adódik aztán az értékesítők egy alapvető törekvése: ki kell alakítani a márkahűséget, mert azok a fogyasztók, akik kötődnek egy termékhez, kisebb valószínűséggel fognak „elcsábulni” a konkurencia árdöntései következtében. Természetesen más a lehetősége egy margarinokat (is) gyártó cégnek, mint egy televíziókat, vagy mondjuk motorkerékpárokat előállító vállalatnak, de az adott termék jellegzetességeinek megfelelően mindig megfigyelhető a jelenség. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 38 ► Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Hogyan működik a piac? Vissza ◄ 39 ►

Az ár, a jövedelem, valamint a konkurens termék árának változásán kívül fontos tényező a termék minőségének alakulása. Bizonyára sokan boszszankodtunk már azon, hogy a bevásárlóközpontban található zacskók rendszeresen kiszakadnak. Ennek fő oka az, hogy a beszállítók nem tudnak magasabb árakat érvényesíteni ezekre a zacskókra, úgy emelték tehát áraikat, hogy ugyanazért a pénzért vékonyabb – és így sérülékenyebb – zacskókat szállítanak. Sokáig folytathatnánk még a keresletet befolyásoló tényezők felsorolását, két dolgot azonban mindenképp említenünk kell. Főleg a ruhaiparban mutatható ki, hogy a divat alapvetően befolyásolja a fogyasztók egy részének döntését. Azok a fogyasztók, akik számára az öltözék már nem pusztán a funkcióbetöltésről szól, az is fontos, hogy divatosan öltözködjenek. Ez pedig azt jelenti, hogy bizonyos típusú termékek esetében robbanásszerű keresletnövekedés

tapasztalható Ennek azonban ára van: amint a termék kiment a divatból gyakorta találkozunk a nagy árengedményeket hirdető feliratokkal, reklámokkal 16. Ilyenkor az eladók megpróbálnak túladni a nyakukon maradt, ódivatúvá vált termékektől: a korábbi ár felét megkapni még mindig jobb, mint az árat megtartva egyetlen darabot sem eladni. Még a legdivatosabb termékek esetében is nagyon jelentős a reklám hatása. Ha a termék, valamint a konkurencia ára sem változott, nem ment ki a divatból, valamint a vevők jövedelme sem változott jelentősen, viszont egy intenzív, ötletes reklámmal áll elő a cég, akkor ez képes jelentősen meglendíteni a vevők vásárlási kedvét. Sőt, az is lehet, hogy korábban egyáltalán nem is ismerték az adott termékeket, így hiába volt megfelelő az ár, nem rendelkezetek a kellő információval a vásárlók. A reklám azonban negatív is lehet. A H5N1 vírus megjelenése után jelentősen visszaesett a

baromfihús iránti igény. Hiába próbálkoztak a termelők reklámokban tájékoztatni a fogyasztókat, hogy a magyar baromfi ellenőrzött, nyugodtan fogyaszthatják, a statisztikai adatok egyértelműen bizonyították, hogy csökkentek az értékesítések (sőt cégek is mentek csődbe, s emiatt állások is szűntek meg). Bár hozzátehetjük, hogy a sertéshús értékesítésével foglalkozó vállalkozások szemszögéből is vizsgálható a probléma, s onnan nézve már egész más kihatása van a madárinfluenzának 16 Emlékezzünk csak: pár évvel ezelőtt rendkívül divatos volt az a típusú női lábbeli, amelyiknek talpa extrém módon vastag volt, már a lábujjaknál is több centiméter volt a magassága. A köznyelvben csak „patacipő” néven elhíresült műremekek aztán ugyanilyen hamar el is tűntek a polcokról, ma már csak elvétve találkozunk velük, aki még nem dobta ki, az sem veszi fel, mert nem akar nem a divatosan öltözködni. A

dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 39 ► Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Hogyan működik a piac? Vissza ◄ 40 ► Az előbb bemutatott hatások külön-külön mind egyértelműnek tűnnek. Azonban a legritkább esetben alakítja egyszerre kizárólag egy dolog egy termék keresletét. A számos magyarázó változó gyakran egy időben változik, így bonyolult problémává válik annak megfejtése, hogy a kereslet megfigyelhető változásában milyen szerepet játszott az egyik, vagy a másik tényező 17. Elképzelhető, hogy miközben az általunk legkedveltebb termék gyártója árat emelt (viszont érezhetően javította a termék minőségét), a konkurencia ugyanilyen mértékű áremelést hajtott végre (változatlan minőséget termelve), viszont sokkal jobb reklámkampányt indított, s mindezek tetejébe munkahelyet kellett váltanunk s fizetésünk jelentősen csökkent. Vizsgálataink során az előbb

jelzett egyidejűségre pusztán utalunk, az egyes változások elkülönített hatásával foglalkozunk. Azt a vizsgálati módszert, amikor egyetlen tényezőt engedünk megváltozni, az összes többit pedig változatlannak kezeljük, ceteris paribus elvnek hívjuk 18. A ceteris paribus elv lehetővé teszi az egyes változások hatásának egyszerű grafikus, valamint algebrai vizsgálatát. 3.3 A piac másik oldala: a kínálat és az azt meghatározó tényezők A kínálat nem más, mint egy termék, vagy szolgáltatás értékesítésére vonatkozó szándék. A valóságban ez azokat a termelőket jelenti, akik megpróbálják eladni a terméket a fogyasztóknak, vagy egy viszonteladónak, illetve azokat a kereskedőket, akik vagy másik kereskedőknek, vagy a végső fogyasztónak próbálják meg értékesíteni a terméket. A piaci jelenlét a kínálati oldal szereplői számára jóval nagyobb kockázatokat rejt magában, mint a fogyasztók számára. A vevő a piac

kínálati oldalából azt érzékeli, hogy van-e termék a polcon, van-e belőle elég, s hogy mennyi az ára. Látja, hogy divatosabb lett a csomagolás, megjelent rajta az internetes terméktámogatásra utaló felirat stb. Azt nem érzékeli, hogy a gyártónak ebben mekkora munkája rejlik. Azt sem érzékeli, hogy hány tervet söpörtek le az asztalról (s ezek mekkora elvesztett költségeket jelentettek), mire a jónak tartott ötlettel a piacra merészkedtek. 17 Ezeknek a hatásoknak a szétválasztására bonyolult matematikai, statisztikai, ökonometriai módszerek léteznek, amelyeket a nagyobb vállalatok gyakran használnak döntéseik meghozatalakor. 18 Ceteris: többi, egyéb. Paribus: egyenlő hasonló A latin kifejezést rendszerint „minden egyéb változatlan” alakban használjuk magyarul. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 40 ► Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Hogyan működik a piac? Vissza ◄ 41

► Az eladó a termék fejlesztésekor csak reméli, hogy terméke sikeres lesz. Megpróbálja felmérni a piacot: mire van igény, milyen árat hajlandóak kifizetni a vevők, milyen lépések várhatóak a konkurencia részéről stb. Az egyik alapvető kérdés: mi az az ár, amely mellett a vállalat már nyereségesen tudja értékesíteni termékeit a piacon. Ez az ár természetesen nagyban függ attól, hogy milyen mennyiségre van igény. A termék kifejlesztése, a gyártósor kialakítása és az ehhez hasonló tevékenységek jelentős kiadásokat okoznak, s ezeket rá kell osztani az értékesített termékekre. Minél többet értékesít a vállalat, annál több terméken oszlik el ez az úgynevezett fix költség, s így annál olcsóbban tudja majd kínálni portékáját a cég. Amíg a fogyasztó (vevő) esetében egy maximális (a rezervációs) árral találkoztunk, addig a piac másik oldalán egy olyan minimális árat kell majd vizsgálnunk, amely esetén a

vállalat már hajlandó megjelenni a piacon. Amíg a vevők esetében normális magatartás, hogy a termék árának emelkedése esetén a kereslet csökken, addig ez az eladó szempontjából pontosan fordítva történik. Az eladó a termék árcsökkenését nem látja szívesen, hiszen ez azt jelenti, hogy a termék értékesítéséből származó bevétele csökken. S ahogy munkavállalóként azt szeretjük, ha munkánkért minél nagyobb fizetést kapunk, ugyanígy a vállalatok is szeretnek magas (elfogadhatóan magas) árat kapni az általuk kínált termékért. A vevőknél azt láttuk, hogy ha olcsóbb a termék, többen engedhetik meg maguknak a vásárlást, egyre többen lépnek be a piacra. A kínálati oldalon pedig akkor lépnek be többen a piacra, ha az ár emelkedik. Ezzel ellentétes folyamat, hogy az ár csökkenésével sorra esnek ki azok a cégek, amelyek már nem engedhetik meg maguknak, hogy az eltűnő profit ellenére is a piacon maradjanak. Teljesen

egyértelműnek tűnik, hogy egy egyéni vállalkozó versenyhátrányból indul, ha ugyanazt a terméket kell termelnie (vagy csak ugyanazt tudja termelni), mint egy tőkeerős vállalat. Amíg a vállalatnak lehetősége van speciális technológiák, berendezések alkalmazására, professzionális értékesítési csatornák kialakítására, addig a kisvállalkozó megragad egy bizonyos szinten, amiből rendkívül nehéz kitörni. Ha képes egyedibb maradni, mint a vállalat, akkor ebből még akár versenyelőnyt is kovácsolhat: teljesen egyéni megrendeléseket is el tud fogadni, nincsenek fix termékváltozatok, bármit el tud készíteni, talán még emberibb a hangnem is, mint egy nagyvállalat esetében. Ha viszont azonos terméket vizsgálunk (ahol a fogyasztó számára teljesen mindegy, hogy kitől származik, őt ugyanis nem feltétlenül érdekli, hogy kitől vásárolta meg azt), eltűnik a versenyelőny. Az erősebb nyer Ha az ár megfelelően magas, A dokumentum

használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 41 ► Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Hogyan működik a piac? Vissza ◄ 42 ► akkor a kicsik is labdába rúghatnak. Minél magasabb az ár, annál inkább arra ösztönzi a már piacon lévőket, hogy növeljék termelésüket, illetve annál több cég találja úgy, hogy érdemes megjelenni és megpróbálni terméket kínálni a vevők számára. Az előző gondolatmenetből tehát az következik, hogy magasabb áron magasabb kínálattal fogunk találkozni, míg az ár csökkenése a kínálat visszaesését vonja maga után. Ez természetesen azoknak a termékeknek az esetében van így, amelyek mennyisége termeléssel, vagy egyéb folyamat segítségével változtatható. Vannak azonban olyan „termékek” is, amelyek esetében nem ez helyzet. Egy adott település belterülete korlátos, tapasztaljuk, hogy a divatossá váló területeken a korábban még szántóként, mezőként

funkcionáló területeket is építési telekké nyilvánítanak, de itt egyértelműen tapasztalható egy felső korlát: a rendelkezésre álló mennyiségnek objektív korlátai vannak. 3.4 A piaci egyensúly értelmezése A piac csak akkor működik, ha azon eladó és vevő is van. Bármelyik hiányzik is, a piac megszűnik működni A két fél ellentétes érdekekkel jelenik meg: a vevő minél alacsonyabb, az eladó minél magasabb árat szeretne kiharcolni. Ennek megjelenési formája a „hagyományos” értelemben vett piacokon a legnyilvánvalóbb: alkudhatunk a termékre. Az alku sok társadalomban az élet fontos része, a vásárlás, a piaci „harc” a mindennapok velejárójává vált Kínában a piacokon (főleg a külföldi turista szemével nézve) elképesztő különbség tapasztalható az eladó által felkínált első ár és az alku során végül kiharcolt ár között. Az alku folyamata Magyarországon sem ismeretlen, a szerdai, vagy szombati

piacnapokon Győrben a Dunakapu téren számos ilyen egyezkedés zajlik le. Az autóvásárlás folyamatába szintén beépült ez a jelenség. Itt magyarázatként talán az szolgálhat, hogy rendkívül nagy kiadásról van szó, ahol az eladók közötti választási lehetőség olyan kártya a vevő kezében, amelyet ki tud játszani 19. Egy új személygépkocsi vásárlásakor százezrekben mérhető az így kialkudott árcsökkenés mértéke. A vevők túlnyomó többségének azonban eszébe sem jut, hogy egy áruházláncban megpróbáljon árengedményt elérni mondjuk valamelyik fogkrémre, vagy egy étteremben a jóleső vacsorát követően. De más a Ennek persze az a feltétele, hogy a piacon könnyű legyen autót venni, valamint az eladók ne tudják azonnal és tetszőleges mennyiségben értékesíteni az általuk felkínált járműveket. 19 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 42 ► Közgazdaságtan A dokumentum használata |

Tartalomjegyzék Hogyan működik a piac? Vissza ◄ 43 ► helyzet, ha egy ötven fős csoportot étkeztetünk az étteremben: ekkor már minden további nélkül kérhetünk (és kapni is fogunk) árkedvezményt. A sok kis egyedi adásvételből származó információ alapján az eladók és a vevők is módosítják magatartásukat. A tapasztalat és a piaci erők észszerű magatartásra kényszerítik mindkét felet Az eredmény: a piac olyan állapota, amikor az eladók és a vevők részéről sem tapasztalható nagyobb elégedetlenség a termék ára, minősége, vagy a rendelkezésre álló mennyiség tekintetében. A közgazdaságtan piaci egyensúlynak nevezi azt a helyzetet, amikor egy termék piacán az adott szituációban a termék iránti kereslet és a termék kínálata megegyezik egymással. Ha a piacon egyensúly van, az azt jelenti, hogy aki a termékhez az adott helyzetben érvényes feltételek mellett hozzá szeretne jutni, annak ez sikerülni is fog.

Másik oldalról viszont azt jelenti az egyensúly, hogy azok, akik az adott helyzetben értékesíteni szeretnék a terméket, el is fogják tudni adni azt. Nincs tehát kielégítetlen vevői igény és nincs eladatlan termék sem. Akkor beszélünk stabil egyensúlyról, ha valamelyik feltétel változása után a piac újra képes visszatérni az egyensúlyi helyzetbe, ellenkező esetben az egyensúly instabil. Az egyensúly felismerése nem egyszerű, a jelentős egyensúlytalanságot viszont könnyű felfedezni, bármelyik oldal legyen is a szűk keresztmetszet. Hiába vizsgáljuk ugyanis külön-külön a kereslet és a kínálat alakulását, önmagában egyik sem mond semmit. Soknak számít-e, hogy egy hónapban a győri egyetemisták 10.000 melegszendvicset szeretnének vásárolni? 20 Ez attól függ, hogy közben mekkora a kínálat Ha tudjuk, hogy az egyetem területén, vagy annak közvetlen közelében négy helyen kapható melegszendvics, akkor a vevők azonos

eloszlását feltételezve ez mindegyiknél 2.500 darabos havi vásárlási szándékot jelentene Ez azt jelenti, hogy naponta mindegyik helyen kb 83 melegszendvicset kellene tudni elkészíteni Így már nem tűnik nagynak a mennyiség. Mi a helyzet akkor, ha minden egyetemista naponta szeretne egy melegszendvicset fogyasztani? Ekkor minden büfében 1750 melegMost ne az egy főre jutó fogyasztás szempontjából, hanem a piac lehetséges egyensúlyi helyzetét figyelve vizsgáljuk a kérdést! A számítások során 7000 hallgatóval, havi 30 nappal és napi 10 órás nyitva tartással kalkuláltunk. 20 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 43 ► Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Hogyan működik a piac? Vissza ◄ 44 ► szendvicset rendelnének naponta. Ez pedig azt jelentené, hogy percenként közel három szendvicsnek kellene elkészülnie. Ez a – jegyzet írásakor érvényes – kapacitásokat ismerve nem tűnik

kivitelezhetőnek Ha azonban belép egy új szereplő a piacra aki kihasználja a diákok melegszendvicsínségét, megfelelő kapacitást épít ki, akkor ez a mennyiség is minden további nélkül előállítható lehetne. Ha egy termékre van fizetőképes kereslet, akkor jellemzően megjelenik hozzá a kínálat is. Jól látszik tehát, hogy egy piac állapotának értékeléséhez elengedhetetlen mind a kínálati, mind a keresleti oldal beható ismerete. Most pedig térjünk rá az eddig látott összefüggések precízebb bemutatására! 3.5 A piac grafikus és analitikus vizsgálata Matematikai tanulmányaik során mindannyian megismerkedtek már a különböző összefüggéseket leíró diagramokkal, amelyek a legtöbb esetben egy függvény képét ábrázolták: hogy alakul például az f ( x ) = sin x függvény, hogyan ábrázolható az f ( x ) = 5 ⋅ ( x − 3)2 + 15 összefüggés. Az ott látott ábrákban a matematika alkalmazása mondhatni „önmagáért való”

volt, a kapott eredményeket nem használtuk fel később. A bevezető fejezetben már jeleztük, hogy a közgazdaságtan vizsgálati módszerei alapvetően különböznek mondjuk a fizika, vagy a kémia módszereitől. Amíg azok gond nélkül használhatnak kísérleteket, addig a közgazdász a modellek használatára, modellszámításokra, felmérésekre, elemzésekre van utalva Nem tudható pontosan, mi lesz egy adócsökkentés, vagy adóemelés hatása a költségvetés egyenlegére, pusztán feltevéseink vannak, amelyek aztán vagy beigazolódnak, vagy nem. A most következőkben megmutatjuk, milyen eszközökkel írható le a piac, milyen repertoár áll rendelkezésünkre egy adott helyzet elemzésére A változók (például az ár és a kereslet) közötti kapcsolatot leíró függvényeket egyenletekkel és grafikonokkal is vizsgálhatjuk. A két eszköz gyakorlatilag azonos értékű, hiszen bármilyen függvényt ábrázolhatunk, illetve (bár ez már problémásabb)

bármilyen ábra felírható függvény formájában is. Az általunk használt kapcsolatok a lehető legegyszerűbbek lesznek. Ahol csak lehet, lineáris összefüggéseket fogunk használni Ezek segítségével már tökéletesen leírható, hogy két változó között milyen irányú és milyen arányú kapcsolat áll fenn. Amennyiben ettől eltérő (tehát nemlineáris) összefüggésekre lesz szükségünk, akkor is megpróbálunk az f ( x ) = x 2 típusú függvénynél megállni. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 44 ► Közgazdaságtan Hogyan működik a piac? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 45 ► A keresleti függvény a kereslet mennyisége és a keresletet alakító tényezők közötti összefüggést adja meg. A keresletet a közgazdaságtan hagyományosan D-vel jelöli a demand angol szó kezdőbetűjének rövidítéseként. A kereslet nagyságát a kereslet menynyiségével mérjük, amelyet a quantity szó

alapján Q-val jelölünk A kereslet fő magyarázó tényezője az ár, amelyet a price szó után p-vel jelölünk Ha a vizsgálatba bevonjuk egy másik termék árát is, akkor a vizsgált termék árát jelöljük px-szel, míg a másik termék árát py-nal A korábbiakban már láttuk, hogy a jövedelem (income – I ) is fontos magyarázó tényező lesz. Láttuk azt is, hogy ezeken kívül természetesen még számos más tényező alakítja bármely termék iránti keresletet (tömörítsük ezeket a változókat egy „egyéb” nevű változóba, melyet jelöljünk E-vel) Ezek alapján a keresleti függvény jelölése: DX = f ( pX , pY , I , E ) Ezzel még nem határoztuk meg a függvény konkrét alakját, mindössze annyit írtunk fel, hogy egy adott termék (az x termék) kereslete az x termék árának, más termékek (példánkban az y termék) árának, valamint a fogyasztók jövedelmének, továbbá egyéb tényezőknek a függvénye. Ha az összefüggést

grafikusan is szeretnénk megjeleníteni, akkor a fenti függvénnyel nem lesz könnyű dolgunk. Ha az egyéb tényezők közül csak egyet is beleveszünk (például a reklámkiadások nagyságát), akkor már öt változót (kereslet, a két termék ára, a jövedelem, valamint a reklámköltségek) kellene ábrázolnunk. Háromdimenziós ábrát még viszonylag jól át tudunk tekinteni, a négydimenziós ábrázolásnál (és értelmezésnél) azonban már korlátokba ütközünk. Ezért a korábban már említett ceteris paribus elvet fogjuk alkalmazni: egyszerre mindig csak egy dolog változásának hatását fogjuk vizsgálni. Ha tehát feltételezzük, hogy nem változtatta árait a konkurencia, nem változott a fogyasztók jövedelme, valamint az egyéb tényezők (reklám stb.) is változatlanok, akkor a termék kereslete kizárólag a termék árától függ. Ekkor egy DX = f ( p X ) típusú összefüggést kapunk Ez egy egyváltozós függvény, amely két dimenzióban

gond nélkül, könnyedén ábrázolható lesz. Matematikából megszoktuk már, hogy egy függvénynek mindig van függő és van független változója. Esetünkben a független változó az ár lesz, a függő változó pedig a kereslet. Ezek alapján a továbbiakban a keresleti függvény tehát azt fogja megmutatni, hogyan reagál a termék kereslete az adott termék árváltozására (miközben az ösz- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 45 ► Közgazdaságtan Hogyan működik a piac? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 46 ► szes többi, a keresletet befolyásoló tényezőt változatlannak tekintjük). Úgy értelmezzük tehát, hogy a bekövetkezett változás teljes egészében az ár módosulásának tudható be. Ha valamilyen más tényező (tehát nem az ár) változik, akkor maga a függvény fog változni. Nézzük tehát a keresleti függvény grafikus ábrázolását! 3.51 Az egyéni keresleti függvény grafikus

ábrázolása A 3.1 ábrán egy fogyasztó egyéni keresleti függvénye látható A függvény két tengelyén az összefüggés két változója kapott helyet. A függőleges tengely az ár nagyságát, míg vízszintes tengely a vizsgált termék mennyiségét mutatja. Ennek megfelelő a tengelyek mértékegysége is: az árat tartalmazó függőlegesen tengelyen a termék egy egységének ára látható (a mértékegység tehát például Ft/darab, Ft/kg stb), a vízszintes tengelyen pedig a termék természetes mértékegysége (tehát például darab, vagy kg stb.) ár p (Ft/db) rezervációs ár pREZ p1 telítődési pont p2 d q1 q2 q (db) kereslet nagysága 3.1 ábra Az egyéni keresleti függvény 3.1 példa Gábor, akit az előző fejezetben számítógépes boltja kapcsán ismertünk meg, szabadidejében küzdősportokkal foglalkozik, válogatott kerettag és a jövő évi EB-re készül. A felkészülés optimális kivitelezéséhez táplálék-kiegészítők is

szükségesek. Elismert sportoló lévén, egy cég megkeresi, hogy próbálja ki termékeit A termék minden megfelelő engedéllyel rendelkezik, használata nem okoz semmilyen kárt a sportoló szervezetében, csak természetes kivonatokból készül. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 46 ► Közgazdaságtan Hogyan működik a piac? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 47 ► Gábor elgondolkozik a lehetőségen, valamint azon, hogy mennyit hajlandó áldozni erre a célra. A végeredmény a 31 táblázatban látható Értelmezzük ezeket az adatokat! 3.1 táblázat Gábor táplálék-kiegészítők iránti kereslete az ár függvényében Ár (Ft/db) 500 450 400 350 300 250 200 150 100 50 0 Kereslet (db/év) 0 100 200 300 400 500 600 700 800 900 1000 Azt láthatjuk, hogy amennyiben a termék egy darabja 500 Ft-ba kerül, akkor Gábor nem fog vásárolni belőle. Nála ez a rezervációs ár, itt lép ki a piacról. Ha az ár

500 Ft alatt van, akkor már használja a terméket Amenynyiben 450 Ft-ért hozzájuthat, akkor már 100 db-ot vásárol (ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag minden harmadik nap tud egy terméket fogyasztani). Látjuk azt is, hogy minél olcsóbban jutna hozzá a termékhez, annál nagyobb mennyiséget vásárolna. Ha a termék ingyen lenne (tehát korlátlanul jutna hozzá a termékhez), akkor 1000 darabot igényelne egy évben. Ez a mennyiség nem más, mint a korábban már említett telítődési pont. Esetünkben ez úgy értelmezhető, hogy a szervezet korlátozott mennyiséget képes fehérjéből és szénhidrátból is feldolgozni, így értelmetlen (sőt butaság) lenne egy bizonyos mennyiségnél többet elfogyasztani. (Ha tehát a cég szponzorálni akarná Gábort, akkor maximálisan 1000 termék árába kerülne neki ez a változat). Az előző táblázatban látott adatokat nagyon egyszerűen áthelyezhetjük a keresleti függvénybe: az ott már látott függőleges

tengelymetszet értéke most 500 Ft/db-nál lesz, a keresleti függvény vízszintes tengelymetszete pedig 1000 db-nál. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 47 ► Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Hogyan működik a piac? Vissza ◄ 48 ► A valóságban a legritkább esetben rendelkezünk a keresleti függvény képével. Sokkal inkább valószínű, hogy a fenti táblázathoz hasonló adataink vannak Bizonyára mindegyikünk találkozott már olyan kérdőívvel, amelyet egy bizonyos termékkel kapcsolatos véleményünkről készíttetett valamely cég. Ezeknek a célja pedig nem más, mint hogy a cég információnkat szerezzen a ránk vonatkozó, hasonló táblázatokból, ezekből pedig meg tudja becsülni azt, hogy piac hogyan viselkedik. Ezen kívül készülnek utólagos felmérések is, amelyben a megkérdezettek fogyasztási szokásait rögzítik. Ezeket a cégek rendelik meg, és segítségükkel sokkal pontosabb

képet alkothatnak a vevők magatartásáról. Ennek alapján pedig már könnyen elképzelhető, hogy a cég birtokában lehet egy, az előbb bemutatotthoz hasonlító táblázat. Ennek segítségével pedig már tényleg könnyedén megrajzolható a keresleti függvény képe. Ebben pontosan ábrázolható mindegyik ismert ár-kereslet kombináció. De mi a helyzet a táblázatban nem szereplő árakkal kapcsolatban? Most jutottunk el a keresleti függvény analitikus vizsgálatához. 3.52 Az egyéni keresleti függvény analitikus vizsgálata A keresleti függvény egyenlete egy hozzárendelést tartalmaz: bármely árhoz hozzárendeli az adott fogyasztó keresletét. Ez tehát egy nagyon egyszerű, egyváltozós függvény lesz: a kereslet kizárólag az ártól függ Korábban már említettük, hogy tankönyvünkben megpróbáljuk végig a lehető legegyszerűbb összefüggéseket használni, ami a legtöbbször lineáris összefüggésekben fog megtestesülni. Ez azt jelenti,

hogy az ár azonos mértékű változása mindig azonos mértékű változást okoz a fogyasztó keresletében. Ha megfigyeljük az előző táblázatot, akkor az ár mindig 50 Ft-tal csökkent, s a Gábor kereslete minden egyes 50 Ft-os árcsökkenésre 100 db-os növekedéssel reagált. Ezek a pontok tehát tökéletesen illeszkednek egy egyenesre, így leírhatók egy lineáris (egyenes) keresleti függvénnyel. A függvény ugyanúgy értelmezhető, mint bármely, a matematikából látott egyenes. Ha az y = 500 − 0, 5 ⋅ x egyenletet vizsgáljuk, akkor arról matematikailag a következők mondhatók el: • A függvény egyváltozós, az y (függő változó) alakulása kizárólag az x (független változó) alakulásának függvénye. • A függvény negatív meredekségű, hiszen az x értékének növekedése esetén az y változó folyamatosan csökken (ez egy monoton csökkenő függvény). A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 48 ►

Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Hogyan működik a piac? Vissza ◄ 49 ► • A függvény lineáris, hiszen a független változó (x) egységnyi változásakor a függő változó (y) mindig ugyanannyival változik. Ez precízebben azt jelenti, hogy a Δy Δx hányados a függvény teljes értelmezési tartományán azonos. • A függvény függőleges tengelymetszéspontja y = 500-nál van (hiszen ha az x helyére zérust írunk, akkor ezt kapjuk). • A függvény vízszintes tengelymetszéspontja x = 1000-nél található (az y helyére nullát írva ezt kapjuk). Nézzük, hogy ültethető át mindez a közgazdasági összefüggésekre! A fenti egyenes pontosan leírja az előbbi táblázatban látható adatokat. Ehhez nem kell mást tennünk, mint az y változót P-re (a termék ára), az x változót pedig q-ra (a fogyasztó kereslete) cserélni. Ekkor a p = 500 − 0, 5 ⋅ q egyenletet kapjuk. Vegyük sorra a függvénynek az előző

gondolatmenet során látott jellemzőit! • A függvény negatív meredekségű: ellentétes a kapcsolat a két változó között: ha az ár emelkedik, csökken a kereslet. • A függvény lineáris, tehát azonos árváltozás esetén a kereslet is mindig ugyanannyival változik (Gábor minden 50 Ft-os árcsökkenés esetén 100 db-bal több terméket lenne hajlandó vásárolni). • A függvény függőleges tengelymetszéspontja p =500, a rezervációs ár (aminél többet a fogyasztó már nem fizet) tehát 500 Ft. • A függvény vízszintes tengelymetszéspont 1000-nél van, a maximális kereslet nagysága tehát 1000 db. Szándékosan hagytuk ki a függő és a független változó kapcsán az összehasonlítást. Matematikából ugyanis megszoktuk, hogy a független változó került a vízszintes, a függő változó pedig a függőleges tengelyre. Az y ( x ) = x 2 függvény esetében a vízszintes tengelyen felvett értéktől (x) függ a függőleges tengelyen felvett

érték (x2 ). A keresleti függvény esetében érezhető, hogy a két változó közül (ár, kereslet) melyik játssza a fogyasztó szempontjából a függő és melyik a független változó szerepét: a keresletet az ár határozza meg. Ha tehát a matematika szabályai szerint szeretnénk kiosztani a szerepeket, akkor a vízszintes tengelyre kerülne a termék ára, a fogyasztó által keresett meny- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 49 ► Közgazdaságtan Hogyan működik a piac? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 50 ► nyiség pedig a függőleges tengelyen kapna helyet. A p lesz tehát a független, a Q pedig a függő változó Tankönyvünkben a piac ábrázolásakor a közgazdaságtanban megszokott tengelykiosztást alkalmazzuk, amely szerint a kereslet (és később a kínálat) mennyisége (tehát a függő változó, Q) látható a vízszintes tengelyen, az ár (tehát a független változó, p) pedig a

függőleges tengelyen. Emiatt szükségünk van arra, hogy az inverz függvénnyel is megismerkedjünk. A függvények értelmezésére a 355 fejezet végén még visszatérünk Vegyünk egy egyszerű lineáris függvényt! Hogy könnyen köthessük az előző példához, legyen ez negatív meredekségű. Használjuk például az y = e − f ⋅ x alakot, ahol y és x a függvény változói, e és f pedig annak paraméterei lesznek, melyekre teljesül, hogy e , f ≥ 0 . Az inverz függvény azt jelenti, hogy az y ( x ) függvényt átalakítjuk x ( y ) típusú függvénnyé. Ehhez nem kell mást tennünk, mint az előző, y-ra rendezett alakot átalakítjuk, s kifejezzük belőle x-et. Erre az x= e 1 − ⋅y f f formula jön ki. Itt a független változó (x) alakulása látható a függő változó (y) függvényében. A két alak (normál és inverz) ugyanazt az összefüggést adja meg, bármelyikből határozzuk meg a függvény vízszintes és függőleges

tengelymetszetét, azonos koordinátákat fogunk kapni. Az, hogy mikor melyiket (tehát a normál, vagy az inverz függvényt) használjuk, attól függ, hogy egyáltalán melyikkel rendelkezünk, vagy hogy melyikkel kaphatjuk meg könnyebben a kívánt eredményt. A korábban már látott p = 500 − 0, 5 ⋅ q függvény tehát egy inverz kapcsolat volt, hiszen a független változó (P) alakulását mutatta a függő változó (q) függvényében. A továbbiakban a keresleti függvény (ha ezt külön nem jelezzük) mindig ebben, az inverz alakban értelmezendő. A keresleti függvény általános alakja a p = a − b ⋅ q egyenlettel adható meg, ahol az „a” paraméter a rezervációs ár, a „b” paraméter pedig a függvény meredeksége. Az összefüggés természetesen átalakítható normál alakra is, ehhez az összefüggést q-ra kell rendeznünk: q= a 1 − ⋅p. b b A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 50 ► Közgazdaságtan Hogyan

működik a piac? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 51 ► A konkrét példában a p = 500 − 0, 5 ⋅ q egyenletet q-ra átrendezve a q = 1000 − 2 ⋅ p alak kapható meg. Amennyiben ebbe az egyenletbe behelyettesítjük a fenti táblázatban látható árakat, akkor megkaphatjuk az adott árhoz tartozó keresletet. Ha például a 300 Ft/db-os árhoz tartozó keresletre vagyunk kíváncsiak, akkor ez a q = 1000 − 2 ⋅ 300 = 400 , tehát 400 db-os keresletet adja. Ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy Gábor milyen ár esetén lenne hajlandó 600 db-ot vásárolni, akkor ez legkönnyebben az inverz függvényből kapható meg: p = 500 − 0, 5 ⋅ 600 = 200 . Ez tehát azt jelenti, hogy akkor vásárolna 600 db-ot a termékből évente, ha az ár 200 Ft lenne. Ha megnézzük, mindkét ár-mennyiség kombináció (300 Ft/db – 400 db, valamint 600 db – 200 Ft/db) megtalálható a már többször vizsgált táblázatunkban. Amíg ebben csak meghatározott

számú árhoz tudtuk hozzárendelni a megfelelő keresletet, addig a függvény segítségével már bármelyik árhoz (mondjuk akár a 232,5 Ft/db-hoz is) meg tudjuk mondani a kereslet nagyságát. 3.53 Az egyénitől a piaci keresleti függvényig* Az eddigiek során azt láttuk, hogy egy adott fogyasztó miként változtatja a vásárlás mennyiségét, ha a termék ára változik. Egy piac azonban a legritkább esetben áll egyetlen fogyasztóból, számos vevő vásárolja a termékeket A cégek pedig inkább a piaccal, mintsem az egyénnel foglalkoznak Az egyén azért fontos, mert része a piacnak, hiszen az egyedi szereplőkből épül fel. 3.2 példa Folytassuk tovább korábbi példánkat Gábor, miután kipróbálta az ingyenes terméket, edzéstárásnak (aki egyben munkatársa is), Lacinak is ajánlja. Laci más anyagi lehetőségekkel rendelkezik 21, valamint máshogy ítéli meg a táplálék-kiegészítőket is: akár kétszer annyit is használna, mint Gábor. A piac

egyből kétszereplőssé vált, s ez három keresleti függvényt jelent. Vizsgálhatjuk Gábor keresletét (ezt tettük meg az előbb), Laci keresletét, valamint kettejük együttes keresletét is Esetünkben ez utóbbi fogja jelenteni a piac egészét. Miután felmértük Laci keresletét is, foglaljuk össze a piac keresleti oldaláról szerzett ismereteinket a következő táblázatTegyük fel, hogy az anyagi lehetőségek különbségét az okozza, hogy számítógépes cégük megalapításakor Gábor volt az, aki nagyobb összeget fektetett a vállalatba, így a cégből származó bevételekből is nagyobb arányban részesedik 21 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 51 ► Közgazdaságtan Hogyan működik a piac? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 52 ► ban. Értelmezzük most ennek a táblázatnak az adatait, próbáljuk megalkotni Laci keresleti függvényének egyenletét, majd adjunk meg egyenletet kettejük

együttes (piaci) keresleti függvényére! 3.2 táblázat A táplálék-kiegészítők iránti kereslet az ár függvényében Ár (Ft/db) 500 450 400 350 300 250 200 150 100 50 0 Gábor kereslete (db) 0 100 200 300 400 500 600 700 800 900 1000 Laci kereslete (db) 0 0 0 0 0 0 400 800 1200 1600 2000 Piaci kereslet (db) 0 100 200 300 400 500 1000 1500 2000 2500 3000 A táblázatból látszik, hogy Laci esetében a rezervációs ár jóval alacsonyabb, ő csak akkor fog vásárolni, ha a termék 250 Ft-nál olcsóbb lesz (ezen az áron még nem vásárol). Azt is látjuk, hogy ha a termék ingyen lenne, akkor kétszer annyit igényelne belőle, mint Gábor. Laci kereslete pontosan leírható a p = 250 − 0,125 ⋅ q függvénnyel. A piaci kereslet pedig nem más, mint kettejük együttes kereslete: a táblázat negyedik oszlopában látható mennyiség az ezt megelőző két oszlopban található szám összege (pl. a 150 Ft/db-os ár mellett Gábor 700, Sanyi 800 terméket

igényel, kettejük összes fogyasztása pedig 1500 db lenne). A piaci keresleti függvény megmutatja, hogy a piaci szerelők együttesen menynyi terméket szeretnének vásárolni a termék különböző árai mellett. Az 3.2 példa folytatásaként a piaci kereslet nem más, mint Gábor és Laci keresletének összege. Ehhez egyszerűen össze kell adnunk kettejük keresleti függvényét Arra kell mindössze vigyáznunk, hogy az összeadás előtt a függvényeket q-ra kell rendeznünk, hiszen arra vagyunk kíváncsiak, hogy A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 52 ► Közgazdaságtan Hogyan működik a piac? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 53 ► ketten együtt mennyit szeretnének vásárolni. (Ez pedig egy mennyiséget jelent, amit a q-val jelöltünk.) Rendezzük tehát q-ra az egyéni keresleti függvényeket, s lássuk el G és L indexszel őket (szereplőinkre utalva). Így: qG = 1000 − 2 ⋅ p qS = 2000 − 8 ⋅ p

Q = qG + q S = 3000 − 10 ⋅ p Ez utóbbi lesz tehát a piac keresleti függvénye, viszont csak akkor érvényes, amikor már mindkét szereplőnk a piacon van. Ha ugyanis az ár magasabb, mint amit Laci ki tud fizetni, akkor a piaci kereslet Gábor keresletével lesz azonos Amikor azonban az ár Laci rezervációs ára alatt van, akkor mindketten vásárolnak, így az összesített keresleti függvény érvényes. Mindezek könnyedén megmutathatóak a 32 ábra segítségével p (Ft/db) 500 250 500 1000 2000 3000 q1, q2, Q (db) 3.2 ábra A piaci keresleti függvény az eltérő egyéni keresleti függvények alapján A piaci kereslet tehát az egyéni keresleti függvényekből adódik. A piacon azonban nem ismerhetünk minden egyes fogyasztót, nincsen információnk az összes egyéni keresleti függvényről, amelyek az előző példában is látható módon nagyon eltérhetnek egymástól. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 53 ►

Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Hogyan működik a piac? Vissza ◄ 54 ► Ez azt is jelenti, hogy az átlagos fogyasztó lesz a vállalat számára fontos, a szélsőséges fogyasztói szokások a piac egésze szempontjából már nem lesznek meghatározóak, a többség elnyomja azokat. Lehet, hogy az „átlagos” fogyasztó egyáltalán nem is létezik. Az osztályátlag is lehet úgy 4,27, hogy a diákok közül senki sem ért el ilyen eredményt Mégis általánosan elfogadott, hogy az átlagot használjuk egy adott csoport jellemzésére. Ha pedig rendelkezünk az „átlagos” fogyasztó jellemzésével, akkor a piac ezzel már jól leírhatóvá válik Ha a piacon n darab (átlagos) fogyasztó van, akkor a piaci kereslet az egyéni kereslet n-szerese lesz. Előfordulhat, hogy egyenként egy konkrét fogyasztó sem úgy viselkedik, mint ahogy az átlagos fogyasztónál láthatjuk, a piac egésze viszont mégis a kapott összefüggés szerint

működik. 3.3 példa A cég, miután Gáborral és Lacival kapcsolatba lépett, felmérte a piacot, s úgy találta, hogy az 5000 potenciális vevőt tartalmazó piac egészén az átlagos fogyasztó a q = 1600 − 4 ⋅ p keresleti függvénnyel jellemezhető. Határozzuk meg a piaci keresleti függvényt! A példában megadott keresleti függvény láthatóan nem egyezik meg sem Laci, sem Gábor egyéni keresleti függvényével. Azonban ők is része voltak annak az adathalmaznak, amelyből a fenti formula kialakult. A megkapott átlagos keresleti függvény alapján a piac kereslete a Q = n ⋅ q összefüggés alapján Q = 5.000 ⋅ (1600 − 4 p ) , amiből pedig könnyen adódik, hogy Q = 8.000000 − 20000 ⋅ p Ez pedig a megszokott inverz alakban a p = 400 − 0, 00005 ⋅ Q egyenletet jelenti. Ha ezt értelmezni szeretnénk, akkor a következőket állapíthatjuk meg: • A piacon a rezervációs ár 400 Ft. (Ennél többet tehát nem adnak a termékért a fogyasztók.)

• A piacon maximálisan 8 millió darab termékre lenne szükség évente. (Ha a termékhez a fogyasztók ingyen juthatnának.) • Az ár 1 Ft-os emelésével a termék kereslete a piacon 20.000 db-bal csökken. Az átlagos fogyasztók alapján felépített keresleti függvény ábrázolása látható a következő, 3.3 ábrán A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 54 ► Közgazdaságtan Hogyan működik a piac? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 55 ► p (Ft/db) 400 Q(p)=n·q(p) 150 q(p) Q (db) 1.000 1600 2.500000 8.000000 3.3 ábra A piaci keresleti függvény az átlagos fogyasztó kereslete alapján Most, hogy már eljutottunk a piaci keresletig, lépjünk tovább és nézzük meg a kínálat vizsgálati lehetőségeit! 3.54 A piaci kínálati függvény grafikus és analitikus bemutatása Korábban már láttuk, hogy az ár hogyan befolyásolja az eladókat. Megbeszéltük, hogy az ár emelkedése a vállalatokat

nagyobb termelésre (kibocsátásra) ösztönzi, s magasabb árakon a kevésbé hatékony szereplők is a piacra tudnak lépni Az egyszerűség kedvéért most nem élünk a keresleti oldalnál bemutatott lehetőséggel, miszerint a szereplők eltérőek lehetnek Ott láttuk Gábor és Laci egyéni keresleti függvényét. Majd láttuk azt is, hogy elég az „átlagos” fogyasztót, valamint a fogyasztók számát ismernünk, ebből már megalkotható lesz a piac keresleti oldala. (Sőt az összesített keresleti függvény egyenletéig is eljutottunk.) Most ezzel a feltevéssel élve az „átlagos” vállalat magatartásából kapott piaci kínálattal foglalkozunk. A vállalatok által piacra szánt termékmennyiséget természetesen most is bemutathatjuk táblázat és függvény segítségével. A táblázatos módtól eltekintünk, menete azonos a keresletnél látottakkal, a függvénnyel viszont meg kell ismerkednünk. A kínálati függvény megmutatja, hogy alakul a piacon

a vállalatok által eladni kívánt termékmennyiség a termék árának függvényében. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 55 ► Közgazdaságtan Hogyan működik a piac? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 56 ► A kínálat jellemzésére most is lineáris függvényt használunk, amely a keresleti függvény segítségével könnyen jellemezhető valamelyik tengelymetszet, valamint a meredekség segítségével. A már bemutatott táplálékkiegészítők piacának kínálati oldali vizsgálata után a következő összefüggést kaptuk: p = 100 + 0, 00005 ⋅ Q Ez könnyedén megmutatható a következő ábrán: p (Ft/db) Kínálati függvény S 400 200 100 Q (db) 2.000000 6.000000 3.4 ábra A piaci kínálat Az ábrán látható, hogy a kínálati függvény függőleges tengelymetszéspontja pozitív értéket vesz fel. Ez az a minimális ár, amelyet korábban már említettünk: ez alatt az ár alatt a

vállalatok nem lépnek ki a piacra. Minél inkább emelkedik az ár, a cégek annál nagyobb mennyiséget visznek a piacra. (Az ábrán jelölt két árhoz tartozó mennyiséget a fenti kínálati függvényből határozhattuk meg.) 3.55 Az egyensúly grafikus és analitikus meghatározása, a Marshall-kereszt A Marshall-kereszt nem más, mint a keresleti és a kínálati függvény közös koordináta-rendszerben való ábrázolása. A szövegesen már bemutatott egyensúlyt ezek alapján könnyedén vizsgálhatjuk majd grafikusan, de akár egyenletek segítségével is. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 56 ► Közgazdaságtan Hogyan működik a piac? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 57 ► p (Ft/db) pREZ S pE pMIN D QE Q (db) QMAX 3.5 ábra A piaci egyensúly ábrázolása a Marshall-keresztben Az ábrán nem tettünk mást, mint a korábban már látott keresleti és kínálati függvényeket együtt ábrázoltuk.

A keresleti függvénynél az ár most is felső korlátot jelent: csak akkor jön létre üzlet a piacon, ha az ár a jelölt rezervációs ár (pREZ) alatt található. A kínálati oldalról a korlátot most is a bejelölt minimális ár (pMIN) jelenti. Ha az ár ez alatt lenne, nem történne vásárlás a piacon. Ahhoz tehát, hogy a kereslet és a kínálat találkozhasson, az árnak valahol a pREZ és a pMIN között kell lennie. Van azonban egyetlen olyan ár, amely esetén adott körülmények között egyensúly alakul ki. Ha jelölt pE árhoz tartozó kereslet megegyezik a kínálattal, a piacon egyensúly alakul ki, a piacon QE mennyiségű termék cserél gazdát. Az egyensúly esetén gazdát cserélő termékmennyiségnek értelemszerűen valahol nulla és a telítődési ponthoz tartozó termékmenynyiség (QMAX) között kell lennie. Ha az ár az egyensúlyi ár fölé emelkedik, akkor a kereslet csökkeni fog, a kínálat pedig emelkedni. A vevők nem akarnak annyit

vásárolni, az eladók pedig – a magasabb ár miatt – több terméket szeretnének a piacra vinni. Ennek hatására túlkínálat alakul ki Ha az ár alacsonyabb, mint pE, akkor pedig túlkereslet fog kialakulni, hiány lép fel a piacon. 3.4 példa Adjuk meg az egyensúly paramétereit az előzőekben látott piacon, ha tudjuk, hogy a keresletet leíró p = 400 − 0, 0005 Q összefüggés nem változott, a kínálat pedig a p = 100 + 0, 00005 Q egyenlettel adható meg! A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 57 ► Közgazdaságtan Hogyan működik a piac? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 58 ► Az egyensúly esetén a kereslet és a kínálat megegyezik, így nem kell mást tennünk, mint a két összefüggést egyenlővé tennünk egymással: D=S 400 − 0, 00005 Q = 100 + 0, 00005 Q 300 = 0, 0001 Q 300 = 3.000000db Q= 0, 0001 p = 400 − 0, 0005 ⋅ 3.000000 = 250 Ft / db Egyensúly tehát akkor alakul ki, ha a termék ára

250 Ft/db, s ekkor 3.000000 db fogy belőle Ezen az áron, aki szeretett volna vásárolni, mindenki kapott terméket, s nem maradt eladatlan készlet sem (Tehát a vállalatok is el tudták adni a teljes, piacra szánt mennyiséget) Mindez a 36 ábrán látható. p (Ft/db) S 400 250 200 túlkereslet 100 D 2.000 3.000 4.000 8.000 Q ( ezer db) 3.6 ábra A piaci egyensúly alakulása a példában Az ábráról leolvasható az is, hogy ha a termék piacán az ár 50 Ft-tal az egyensúlyi szint alá csökken, akkor 2 millió darabos túlkereslet alakul ki: ennyivel többet szándékozna vásárolni a vevők összessége, mint amit 200 Ft-os áron a cégek piacra szeretnének vinni. Az egyensúly értelmezése két módon lehetséges. Az egyiket már láttuk: akkor van egyensúly, amikor adott áron megegyezik a termék iránti kereslet és kínálat mennyisége. Viszont vizsgálhatjuk az egyensúlyt az ár szempontjából, ehhez pedig be kell vezetnünk a keresleti és a

kínálati ár fogalmát A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 58 ► Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Hogyan működik a piac? Vissza ◄ 59 ► A keresleti ár az az ár, amelyen a vevők az adott termékmennyiséget megvásárolnák. A kínálati ár az az ár, amelyen a termelők az adott termékmennyiséget értékesíteni szándékoznak. A 3.6 ábrán a 3000 db-os mennyiségnél a keresleti ár és a kínálati ár megegyezik, ezt a mennyiséget a vevők hajlandóak 200 Ft-os áron megvásárolni, s az eladók hajlandók ezt a mennyiséget ezen az áron a vevők rendelkezésére bocsátani Nézzük meg, mi a helyzet a 2000 db-os mennyiségnél! Ekkor a kínálati ár 200 Ft. Ez azt jelenti, hogy ezt a mennyiséget az eladók 200 Ft-os áron vinnék a piacra. A keresleti ár 2000 db-ra azonban az említett 200 Ft-os árnál jóval magasabb! Ez pedig azt jelenti, hogy a 2000 dbos mennyiségnél nem alakulhat ki a piacon

egyensúly, mert a keresleti és a kínálati ár eltér egymástól. Ugyanezt látjuk 4000 db-nál is, csak ott megfordul a helyzet: a kínálati ár lesz a magasabb, a keresleti ár 200 Ft Végül vegyük elő újra a normál és az inverz függvények jelentését! Az inverz függvénnyel azt kapjuk meg, hogy adott mennyiséghez mekkora a keresleti, vagy a kínálati ár. Ez tehát az ábra vízszintes tengelyén felvett értékhez (mennyiség) rendeli hozzá a függőleges tengelyen lévő nagyságot (a keresleti, vagy a kínálati árat). Ha a kettő (a keresleti és a kínálati ár) azonos, egyensúlyban vagyunk. A normál függvény pedig az árhoz rendeli hozzá a mennyiséget: a függőleges tengely egy adott pontjához adja meg az adott pont vízszintes koordinátáját. 3.6 Az egyensúly változásai Ha a piacon valami változik, az egyensúly felborul. Az előző ábrán látható volt egy túlkereslettel jellemezhető szituáció. A tartós túlkereslet (hiány) azt

eredményezi, hogy a termék ára emelkedni fog. A rendszerváltás előtt mindennapos volt, hogy egy terméket nem lehetett kapni. Természetes volt, hogy a hőn áhított személygépkocsi (értsd: Dacia, Lada, Trabant, Wartburg, Zastava stb.) megérkezésére éveket kellett várni, a vevő jó esetben a kért színben kapta az autót Ennek az időszaknak a gazdaságát akár hiánygazdaságnak is nevezhetnénk. 22 Ebben a korszakban, ha valaki kiEgyik, világszerte talán leginkább elismert közgazdász-professzorunk, Kornai János jelentetett meg először ebben a témában tudományos igényességű művet, amely „A hiány” címet kapta. (1980, Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó) 22 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 59 ► Közgazdaságtan Hogyan működik a piac? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 60 ► hozta új gépjárművét a Merkurból, akkor jóval az általa fizetett vételár fölött tudta

azonnal eladni. Ez pedig azt mutatta, hogy az ár azért nem emelkedik csak, mert a hatósági szabályozások nem engedik. Ha a piac törvényein múlik, akkor az adott helyzetben magasabb áron kereskednek az autókkal. Mi lett volna az eredmény? Áremelkedés és a piacról kiszoruló vásárlók Azoknak, akik többet is tudtak volna érte fizetni, kedvező lenne a piac megnyitása. Azok számára viszont, akik nem tudtak többet fizetni az autóért, inkább elfogadható volt a várakozási idő. A piac szabaddá tételével ugyanis nyilvánvalóvá válik a túlkereslet: az ár emelkedik, a kereslet pedig visszaesik. Az előző gondolatmenetben leírt változás azonban még kizárólag az árban jelent meg. Nem történt tehát más, mint a megadott keresleti és kínálati függvényen mozogtunk. Ha valamilyen más tényező is változik, megváltoznak a piacot leíró összefüggéseink. Szövegesen már megismerkedtünk ezekkel a hatásokkal Nézzünk most közülünk egyet,

a többi esetében pedig csak jelezzük, hogy milyen hatást váltanának ki Megbeszéltük, hogy a termék keresletét a termék árán kívül olyan tényezők befolyásolják, mint a fogyasztó jövedelme, a reklám, a divat stb. Vizsgáljuk most azt az esetet, amikor a terméket egy, a korábbinál ötletesebb és hatékonyabb reklámmal hirdetik! Hogyan hat vajon ez a korábban már bemutatott táplálék-kiegészítők piacára? Olyanok is felfigyelnek a termékre, akik eddig még nem hallottak róla. Előfordulhat az is, hogy olyan sportolók is áttérnek erre a készítményre, akik eddig egy másik táplálék-kiegészítőt használtak Ennek hatására a piacon a fogyasztók összesen több táplálékkiegészítőt fognak vásárolni Ez látható a 37 ábrán p (Ft/db) pREZ (2) S pREZ (1) pE(2) pE(1) pMIN D2 D1 QE(1) QE(2) D(2) Q (db) QMAX(1) QMAX(2) 3.7 ábra A piaci egyensúly változása A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 60 ►

Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Hogyan működik a piac? Vissza ◄ 61 ► A kereslet tehát az ár változatlansága mellett megemelkedik. Ezt mutatja az ábrán a keresleti függvény jobbra történő eltolódása. A kínálat közben változatlan (feltevésünk szerint). Ennek hatására a kiinduló pE(1) árszinten a kereslet (amelynek nagyságát az ábrán D(2)-vel jelöltük) meghaladja a kínálatot, túlkereslet alakul ki. A túlkeresletet ugyanezen árszinten a keresleti és a kínálati függvény között húzott vízszintes vonal mutatja, nagysága a D(2)-QE(1) kivonással kapható meg. A túlkereslet pedig felhajtja az árat, s kialakul az új egyensúly: az ár pE(2), míg az egyensúlyi termékmennyiség QE(2) lesz. Mindez persze akkor történik így, ha a vállalatok nem reagálnak a kereslet emelkedésére. Ha a cégek érzékelik a túlkeresletet, s hajlandók kínálatukat a kereslet emelkedésének megfelelően növelni, akkor az

egyensúly a korábbi áron jön létre, de most már jóval nagyobb termékmennyiség cserél gazdát változatlan áron, mint korábban. A kimenet tehát attól függ, hogy a két oldal (vevők, eladók) reakciója milyen együttesen. A vevők reakciója jellemzően gyorsabb, hiszen a termék iránti igény akár egyik pillanatról a másikra megsokszorozódhat. (Gondoljunk például a hirtelen kitört kánikula idején megugró légkondicionáló-keresletre.) A kínálat viszont nem tud ilyen gyorsan emelkedni. (Ehhez a cégeknek termelniük kell, ennek pedig nagyobb időszükséglete van, mint elrohanni egy hipermarketbe légkondicionálót vásárolni.) Most egy adott fajta, konkrét változást láttunk: ha a reklám hatására a kereslet adott áron növekszik, akkor a keresleti függvény jobbra tolódik. Ugyanezt a hatást mást változások is előidézhetik. Ilyen lehet a jövedelem emelkedése, a helyettesítő termék árának emelkedése, a kiegészítő termék árának

csökkenése stb. Az ezekkel ellentétes irányú folyamatok hatására a keresleti függvény balra tolódik. Így például az origó felé mozdul el a keresleti függvény, ha csökken a fogyasztók jövedelme, vagy emelkedik a konkurens termék ára, esetleg rossz hírek terjednek el a termékről stb. 3.7 „Nem normális” hatások Vannak olyan esetek, amikor a termék kereslete nem a megszokott, hagyományos viselkedést mutatja. Az előző bekezdésben azt állítottuk, hogy a jövedelem növekedése a legtöbb esetben emeli a vevői igényeket. Egyes termékek kereslete ugyanakkor független a jövedelemtől. Papírzsebkendőből bizonyára még soha nem vettünk azért többet, mert több pénzünk volt, illetve még nem mondtunk le ennek a terméknek a vásárlásáról a jövedelem alacsony szintje miatt. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 61 ► Közgazdaságtan Hogyan működik a piac? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza

◄ 62 ► A létszükségleti termékek kereslete tehát nagyjából független a fogyasztó jövedelmétől. Sőt ezen termékek esetében a vásárlási szándék jellemzően a termék árától is viszonylag függetlenül alakul. (Ha náthás vagyok, akkor is meg fogom venni a zsebkendőt, ha drágább lett, s ha nincs szükségem rá, akkor sem fogok hatalmas készleteket felhalmozni, ha érdemben csökkent az ára.) Vannak olyan termékek is, amelyeknél a fogyasztó kereslete a megszokottal teljesen ellentétesen viselkedik: a kereslet visszaesik, ha több jövedelmünk van, és akkor növekszik, ha jövedelmünk csökken. Mindannyian szeretünk jobb minőségű élelmiszert fogyasztani, ruházati cikket vásárolni. Ha azonban ezt anyagi lehetőségeink nem engedik meg, akkor megteszi az áruházlánc saját márkás terméke is. De ahogy jövedelmünk emelkedik, felhagyunk ezeknek a termékeknek a vásárlásával és a drágább, de jobb minőségű termékekkel

helyettesítjük őket fogyasztási szerkezetünkben. Az olyan termékeket, amelyek fogyasztása a fogyasztó jövedelmének emelkedésével csökken, inferior termékeknek nevezzük. 3.8 Mit mérnek a rugalmassági mutatók?* Azt már eddigi ismereteink alapján is meg tudjuk mondani, hogyan módosul a termék kereslete a piacon, ha az ár, esetleg a jövedelem emelkedik, vagy csökken. Nézzük most meg a változások arányait is! Ezt a rugalmassági mutató segítségével vizsgálhatjuk meg A rugalmasságot a görög epszilon betűvel jelöljük, s értéke általánosságban a ε A ,B = ΔA % ΔB % képlettel határozható meg. Általános értelmezése szerint a rugalmassági mutató megmutatja, hogyan (hány százalékkal) változik a számlálóban található A változó értéke, ha a nevezőben található B változó értéke 1%-kal változik. Ebben a formában tehát mindig a B-vel jelölt változó az, ami a változás oka, és ez eredményez változást. Az okozat

tehát az A-val jelölt változó módosulása lesz. Ha a fenti képletet kifejtjük, akkor a következő egyszerű alakhoz jutunk: A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 62 ► Közgazdaságtan Hogyan működik a piac? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék ε A ,B = Vissza ΔA % ΔA = A ΔB % 1 + A2 2 ◄ 63 ► ΔB B1 + B2 2 A két részre bontott tört számlálóiban a két tényező változása kapott helyet. Ez azonban még az adott változó természetes mértékegységében (dbban, Ft-ban, kg-ban stb) mutatja a változást Ahhoz, hogy százalékos változást kapjunk, a változást valamilyen kiinduló értékhez kell viszonyítanunk A nevezőben tehát a két változás viszonyítási alapul szolgáló értékei állnak. 23 Az anyagban csak a kereslet rugalmasságát fogjuk vizsgálni. Így az A változó helyén mindig a termék kereslete fog szerepelni, a B változó pedig valamely, a termék keresletét módosító tényező lesz. Az

árrugalmasság megmutatja, hány %-kal változik a termék kereslete a termék árának 1%-os változásakor. ε Q, p = ΔQ % ΔQ = Q Δp % Δp Q1 − Q0 = Q0 + Q1 p 2 p1 − p0 p0 + p1 2 (3.1) A rugalmassági mutatót két adat: előjele és nagysága alapján értelmezzük. A negatív előjel azt mutatja, hogy a két változó ellentétes irányba mozog: ha az egyik emelkedik, a másik csökken. Ha az előjel pozitív: a két változó azonos irányba mozog. Ha esetleg nullát kapunk, az azt jelenti, hogy az egyik változó nem hat a másikra. Az árrugalmasság esetében tehát normál esetben negatív értéket kell kapnunk, mert az ár változása esetén a kereslet ellentétes irányba változik. Ha a kapott eredmény egynél nagyobb, akkor ez azt jelenti, hogy az ár százalékos változásánál nagyobb mértékben módosult a kereslet. Azt is mondhatjuk, hogy a kereslet túlreagálta az ár változását. Ilyen esetben a termék keresletét árrugalmasnak mondjuk. A

nevezőben lévő értékhez képest mérjük tehát, hogy az adott termék kereslete hány százalékkal módosult. Ha a kereslet 100-ról 120 db-ra emelkedett, akkor a számlálóban 120-100=20 db szerepel, a nevező a két érték átlaga, vagyis 110 db lesz. A kereslet százalékos változása pedig 20/110=+0,18 ami azt jelenti, hogy a kereslet 18%-kal haladja meg a viszonyítási pontnak számító átlagos értéket. A rugalmassági mutatók számítása során ugyanígy járunk el az összes kategória változása kapcsán. 23 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 63 ► Közgazdaságtan Hogyan működik a piac? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 64 ► Ha a termék kereslete nem változott olyan mértékben, mint ahogy a termék ára módosult (tehát az árrugalmasság értéke kisebb, mint egy), akkor a termék keresletét árrugalmatlannak mondjuk. Ez utóbbi vizsgálat esetében az árrugalmasság abszolút értékét

vizsgáljuk. Az ilyenkor mindegy, hogy melyik irányba változott 2%-os árváltozás hatására a termék kereslete 1,4%-kal. Akár növekedett, akár csökkent, mindkét esetben árrugalmatlan a termék kereslete. A kereszt-árrugalmasság azt mutatja meg, hogyan (hány százalékkal) változik egy adott termék kereslete egy másik termék 1%-os árváltozásának hatására. Számítása az eddig látottakkal azonosan történik, viszont be kell vezetnünk valamilyen jelölést a két termék megkülönböztetésére. Legyen példánkban Y az a termék, amelynek ára változott, X pedig egy ettől különböző termék, amelynek keresletét vizsgáljuk a másik árváltozásának hatására. ε Q ( X ), p (Y ) = ΔQ X % ΔQ X = QX ΔpY % ΔpY Q − Q0 x = 1x Qx 0 + Qx 1 pY 2 p1 y − p0 y p y 0 + p y1 (3.2) 2 Ha a kereszt-árrugalmasság számításakor pozitív eredményt kapunk, akkor azt úgy értelmezhetjük, hogy ha az y termék ára emelkedik (csökken), akkor ennek

hatására az x termék kereslete emelkedik (csökken). Ez azt jelenti, hogy a fogyasztó a dráguló y terméket a változatlan áron hozzáférhető x termékkel váltja fel Az így viselkedő termékeket helyettesítő terméknek nevezzük. A DVD-lejátszók árának csökkenése hatására például a videómagnók iránti kereslet jelentősen visszaesett Ha az eredmény negatív, akkor kiegészítő termékekről beszélünk. Ilyen kapcsolatra példa, hogy a DVD-lejátszók árának jelentős csökkenése (pY) miatt, ezek kereslete érezhetően megemelkedett, majd mind az üres, mind a műsoros DVD lemezekből is egyre többre tartottak igényt a fogyasztók (QX). Ha a kapott eredmény nulla, akkor egy termék árának változása nem befolyásolja egy másik termék keresletét. A DVD-lejátszók árának csökkenése bizonyára semmilyen hatást nem gyakorolt a korábbi példákban már említett táplálék-kiegészítők keresletére. 24 Természetesen ha nagyon akarunk, akkor

áttételesen azért mindig tudunk elvileg előfordulható hatásokat kimutatni bármilyen két termék között. Így akár elképzelhető, hogy az olcsóbbá váló házimozi-élmény miatt többen maradnak otthon, kevesebben fognak 24 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 64 ► Közgazdaságtan Hogyan működik a piac? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 65 ► A jövedelemrugalmasság megmutatja, hogyan (hány százalékkal) változik egy termék kereslete, ha a fogyasztók jövedelme 1%-kal emelkedik. Kiszámítása a ε Q ,I = ΔQ % ΔQ = Q ΔI % ΔI Q1 − Q0 = I Q0 I1 − I 0 I0 (3.3) képlet alapján történik. A jövedelemrugalmasság pozitív értéke normál termékre utal, hiszen a fogyasztók jövedelmének emelkedése hatására a termék iránti kereslet emelkedik. Ha a mutató értéke negatív, akkor inferior jószágról van szó, hiszen ha a több pénzünk van, akkor kevesebbet fogyasztunk belőle (vagy

fordítva). Ha a kiszámított arányszám értéke nulla, akkor pedig a termék keresletére nem hat a fogyasztó jövedelme. Ez rendkívül szélsőséges eredmény. Vannak olyan termékek, amelyek esetén nullához közeli eredményt kapunk, de minden bizonnyal nagyon nehéz lenne olyan terméket találnunk, amelynek keresletére egyáltalán semmilyen hatást nem gyakorol a fogyasztók jövedelme. 3.9 Milyen árakat nem alakít szabadon a piac? Eddig arról besszéltünk, hogy az árakat a piac alakítja. A legtöbb esetben így is van. Előfordul azonban, amikor a piaci mechanizmusok kibontakozását valamilyen tényezők akadályozzák A rendszerváltás előtt a gazdasági folyamatok irányításában nem a piacé volt a főszerep. Az állam rendkívül erőteljesen beleszólt a gazdasági kapcsolatokba. A tervutasításos gazdaság időszakában nem volt különösebben megdöbbentő, hogy „felülről” határozták meg, hogy a cég mit gyártson, mennyiért adja a

terméket, kitől vegye az alapanyagokat, s azért mennyit kell fizetnie. A rendszerváltás után az állami tulajdon túlsúlyával jellemezhető tervutasításos gazdaság felől a piaci folyamatok dominanciájára épülő vegyes gazdaság felé mozdultunk el. Marad ugyan állami tulajdon, érezhető szerepe marad az államnak is, azonban a gazdaság túlnyomó részét a piac sza- sportolni, s kevesebb táplálék-kiegészítőre lesz igény. Ilyen értelemben a DVD-lejátszó és a táplálék-kiegészítő akár még helyettesítő (konkurens) termék is lehet, de nyilván érezzük a példa erőltetettségét A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 65 ► Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Hogyan működik a piac? Vissza ◄ 66 ► bályozza. A magántulajdonban lévő vállalatok alapvető elvárása lesz, hogy az általuk gyártott termék árát ők maguk határozhassák meg. Vannak azonban olyan területek, ahol a piac

nem hozna általánosan elfogadható megoldást. Ilyen esetekben az állam beleszól az áralakításba Ez történhet úgy, hogy a termék árának egy részét ő fizeti a fogyasztók helyett (ezt nevezzük árkiegészítésnek), illetve meghatározhatja a termékek árát is (ez a hatósági árak rendszere). A gyógyszerek jelentős részénél (amelyeket receptre írnak fel) a fogyasztó nem a teljes árat fizetni, annak ugyanis bizonyos részét a korábban már látott állami bevételekből az Országos Egészségbiztosítási Pénztár fedezi az úgynevezett gyógyszerkasszából. Amikor tömegközlekedéssel utazva valaki diákkedvezményt vesz igénybe, akkor ártámogatásban részesül: a teljes árnak csak bizonyos százalékát kell megfizetnie. Azonban mind a gyógyszereknél, mind a tömegközlekedésnél egyúttal hatósági ármegállapítás is érvényesül. A MÁV-nál ez azért nem annyira meglepő, mert a tulajdonos az állam, így jogosult beleszólni az

árképzésbe is. A gyógyszerárak alakításánál viszont a magántőkéből profitcéllal működő gyógyszergyárak lehetőségeit befolyásolja a gazdaságpolitika az árak meghatározásával! Ugyanígy az állammal való egyeztetés után alakulhat csak ki a villamos energia és a gáz ára is (a gázárak kapcsán élénk vita alakult ki a lakossági gázár-támogatások körül). 3.10 A TLH görbétől a Marshall-keresztig és vissza Az előzőekben részletesen foglalkoztunk azzal, hogyan alakul a piac helyzete a különböző tényezők hatására. Szükséges azonban, hogy világossá tegyük a piac és a szűkös erőforrások közötti kapcsolatot. A második fejezetben tisztáztuk a TLH görbe fogalmát. Láttuk, hogy a gazdaság fejlődése és a piaci igények növekedése következtében a gazdasági szereplők az erőforrások minél hatékonyabb kihasználására törekszenek, s ez azt jelenti, hogy rajta leszünk a TLH görbén. Egy kéttermékes TLH görbének

azonban számtalan pontja van: dönthetünk úgy is, hogy az egyik, de úgy is, hogy a másik terméket termeljük nagyobb mennyiségben. Ez azonban azt is jelenti, hogy ha például egy építőipari vállalat sokkal több nagyméretű lakást épít, mint kisméretűt, akkor a nagyobb lakások kínálata meghaladja a kisebb lakásokét. Ez pedig eredményezheti azt, hogy a kisebb lakások piacán kialakuló kisebb kínálat hatására az árak megemelkednek. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 66 ► Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Hogyan működik a piac? Vissza ◄ 67 ► Az előző bekezdésben tárgyalt kínálati oldali változásokon kívül mindez attól függ, hogy a kereslet az adott lakástípusok iránt hogy alakul. Ha hirtelen jelentősen növekszik az adott régióban lakást vásárolni szándékozók jövedelme, akkor lehet, hogy még a megnövekedett kínálat ellenére is hiány alakul ki a lakásokból, s

a csökkentett kínálat ellenére is túlkínálat jelenik meg a kisebb lakások piacán. Az is lehet, hogy aztán pár család beéri a kisebb lakásokkal is, ami (hiszen a két termék végül is helyettesítő viszonyban van egymással) csökkenti a túlkeresletet a nagyobb lakások szegmenségben, s a piac akár még egyensúlyba is kerülhet. A piac tehát diktálja a cégeknek, hogy mit termeljenek, ez pedig meghatározza, hogy az erőforrásokat mire használják fel a vállalatok, végső soron pedig akár az erőforrások árát is. Ezen a ponton minden eddig látott összefüggés egybekapcsolódik: a munkamegosztás hatására növekszik a hatékonyság, kialakul a csere, amely a piacokon zajlik le. A piaci folyamatok befolyásolják az árat, az pedig visszahat a teljes folyamatra A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 67 ► Közgazdaságtan Hogyan szerzik, és hogyan költik el jövedelmüket a háztartások? A dokumentum használata |

Tartalomjegyzék Vissza ◄ 68 ► 4. Hogyan szerzik, és hogyan költik el jövedelmüket a háztartások? Ebben a fejezetben két kérdéskörrel foglalkozunk. Először azt próbáljuk megvizsgálni, hogy a háztartások milyen szabályokat követve költik el megszerzett jövedelmüket. Az előző fejezetben ugyanis anélkül használtuk a keresleti függvényt, hogy kialakulásának pontos magyarázatát megadtuk volna. Egyszerűen az általánosnak tűnő, mindenki által elfogadott összefüggésekre alapoztunk (miszerint ha egy termék ára drágább, akkor ha más tényező nem változott, akkor a fogyasztók kevesebbet vásárolnak belőle), viszont nem néztük meg azt, hogy egy-egy fogyasztó mi alapján dönt arról, hogy megvesz-e egy adott terméket, vagy sem. Miután ezt a kérdést tisztáztuk (s fejezetünk nagyobbik része ezzel fog eltelni), azzal is foglalkoznunk kell, hogy az a jövedelem, amit a fogyasztók már rég elköltöttek korábbi példáinkban,

miből keletkezik. A fogyasztás előtt ugyanis valamilyen tevékenységet mindenkinek végeznie kell, amelyért bizonyos jövedelemhez jut, s aztán már lesz mit elköltenie a termékpiacon. Mielőtt a háztartások munkapiaci döntéseivel foglalkoznánk, nézzük meg tehát először a fogyasztók termékpiaci döntéseit! 4.1 A fogyasztói döntés alapja: a hasznosság (Az egyváltozós hasznossági függvény) A második fejezetben említettük, hogy a gazdasági szereplők csak olyan cserébe hajlandóak belemenni, amelyik számukra előnyös. A közvetlen termékcserén túlmenően (amelyet egyébként bartnernek nevezünk) ez igaz arra is, amikor a fogyasztó úgy vásárolja a terméket. Nem vagyunk hajlandóak olyan termékért pénzt adni, amit nem tartunk hasznosnak Ha a színházi előadás nem okozna hasznosságot, nem vásárolnánk színházjegyet, vagy bérletet. Ha nem lenne élmény egy könyv elolvasása, akkor nem vásárolnánk könyveket. 25 Ha nem szeretnénk

moziba, vagy koncertre járni, nem vennénk mozi- és koncertjegyet Ha nem kívánjuk a fagyit – tehát 25 Szándékosan kezdtük e két termékkel, ugyanis elképesztő módon esett vissza irántuk az érdeklődés az utóbbi évtizedekben. Egyes felmérések szerint sok háztartásban szinte nincsenek is könyvek azokon kívül, amit a tanulóknak az iskolák elvégzéséhez meg kellett vásárolniuk, s közülük sokan egyáltalán nem is olvasnak semmit a kötelező irodalmon (vagy azok rövidítésein) kívül A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 68 ► Közgazdaságtan Hogyan szerzik, és hogyan költik el jövedelmüket a háztartások? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 69 ► amikor úgy érezzük, hogy nem okoz hasznosságot –, nem vásárolunk. Azzal viszont, hogy megvettünk egy adott terméket, kinyilvánítottuk, hogy az számunkra hasznos. Ha a férj feleségének vesz ajándékba valamilyen dísztárgyat, az neki

magának is hasznosságot okoz: a hasznosság forrása ilyenkor a feleség öröme a dísztárgy láttán. (Természetesen akkor, ha a választás sikeres volt, és itt nem a feleség kiválasztására gondoltunk.) De hogy is kezelhető a hasznosság kategóriája? A hasznosságot úgy értelmezzük, mint egy termék birtoklásából, elfogyasztásából adódó pozitív érzést. Ha egy termék hasznos, akkor a fogyasztó jobban örül annak, ha van belőle, mint ha nincs, jobban örül, ha többel rendelkezik belőle, mint amikor kevesebbel. A fogyasztó hasznosságát leíró összefüggésrendszert a fogyasztó preferenciarendszerének nevezzük. 26 A hasznosságelmélettel foglalkozó részben azt fogjuk vizsgálni, hogy a fogyasztó milyen elvek alapján sorolja az egyik választási lehetőséget a másik elé, hogy tudja őket rangsorolni, s végül hogyan befolyásolja ez a döntéseit, vásárlásait. Ennek alapja a fogyasztó által elért összhaszon A teljes haszon

kifejezés alatt azt értjük, hogy összesen mekkora hasznosságérzetet biztosít egy fogyasztónak egy adott termék bizonyos mennyiségének birtoklása, illetve elfogyasztása. Egy bélyeggyűjtőnek annál nagyobb a hasznosságérzete, minél nagyobb a bélyeggyűjteménye. Az esetek többségében azonban a hasznosság csak a termék mennyiségek egy bizonyos értékéig növekszik, s a teljes hasznot ábrázoló összefüggés a 4.1 ábrán látottak szerint alakul A grafikon vízszintes tengelyén a termékből birtokolt mennyiség látható. A jelölésnél x az adott termékre utal, a tengely mértékegysége az adott termék természetes mértékegységével azonos. Az ábra függőleges tengelyére a termék miatt keletkező hasznosság nagysága kerül felmérésre, amelyet teljes 26 A preferálni szó jelentése: előnyben részesíteni. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 69 ► Közgazdaságtan Hogyan szerzik, és hogyan költik el

jövedelmüket a háztartások? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 70 ► haszonnak hívunk és TU-val jelölünk. 27 A TU(x) jelölés arra utal, hogy itt az x termék által okozott hasznosságról van szó. A görbe első szakasza nem szorul magyarázatra: ha többet birtoklunk a termékből, akkor azzal nagyobb hasznosságot érünk el. A grafikon ezen részét a „növekvő összhaszon” felirattal jelöltük. Azonban azt látjuk, hogy a görbe egy bizonyos termékmennyiségnél felveszi maximumpontját és utána elkezd csökkenni teljes haszon TU(x) TU(max) növekvő összhaszon csökkenő összhaszon Telítődési pont TU(x) x (db) 4.1 ábra A teljes haszon alakulása Azt a helyzetet, amikor a fogyasztó hasznossága elérte lehetséges maximumát, s a termékből rendelkezésre álló mennyiség bármilyen kicsi növelése rontana a fogyasztó helyzetén, telítődési pontnak hívjuk. A telítődési pontban elérhető hasznosság pedig a

maximális hasznossági szint. 4.1 példa Zsuzsa kedvencei az egzotikus ételek Elektronikus regisztrációja után meghívást kap egy fogadásra, ahol a szervezők kifejezetten a hozzá hasonló ízlésűekkel próbálják még jobban megismertetni és megszerettetni a különböző specialitásokat. (Az egyszeri, nagy költséggel járó rendezvény a szervezőknek bőven megtérülhet, ha a vendégeknek akár csak egy része is rászokik, hogy később rendszeresen fogyassza a bemutatott termékeket.) Zsuzsa nekilát tehát, hogy végigkóstolja a különböző ételeket. Korábbi tapasztalatai alapján óvatos: mindenből kis adagot fo27 A TU az angol total utility (teljes hasznosság) kifejezés rövidítéséből alakult ki. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 70 ► Közgazdaságtan Hogyan szerzik, és hogyan költik el jövedelmüket a háztartások? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 71 ► gyaszt csak, hogy

benyomásokat szerezzen az adott ételről, de minél több finomságot tudjon kipróbálni. Minden kipróbált étel ízlik neki, így hasznossága folyamatosan növekszik Egy idő után azonban úgy érzi, hogy kezd kifogyni a lelkesedése, de a vendéglátók unszolására még kipróbál egy-egy ínyencséget. Ekkor már határozottan úgy érzi, hogy átlépte azt a határt, ameddig szervezete tolerálni tudta az elfogyasztottakat, rosszul kezdi érezni magát. Mi is történt? A teljes haszon egy darabig növekedett, majd elérte maximumát, ezután pedig elkezdett csökkenni. A „jóból is megárt a sok” kifejezésünk nagyon röviden és lényegretörően fogalmazza meg az előzőekben leírtak, valamint a 4.1 ábra mondanivalóját Vizsgáljuk meg ezután, hogyan változik közben az egy-egy pótlólagos termék által okozott haszon! Azt a többlethasznot, amennyivel egy újabb termék elfogyasztása megnöveli az addig már elért hasznossági szintet, határhaszonnak

nevezzük és MU-val jelöljük. 28 A határhaszon számítása a teljes haszon értékei alapján történik, képlete: MU ( x ) = ΔTU ( x ) TU ( x )1 − TU ( x )0 = x1 − x 0 Δx ahol ΔTU ( x ) a hasznosság változása, Δx pedig az x termék mennyiségének változása. Nézzük újra, most már a határhaszonra is figyelve a 4.1 ábrát, s értelmezzük ezt Zsuzsa esetére A vízszintes tengelyre felvett x változó itt tehát a megkóstolt fogások mennyisége, a függőleges tengelyen pedig az ezáltal elért hasznosság szerepel. Amíg Zsuzsa számára jólesik egy-egy újabb étel kipróbálása, összhaszna emelkedik, felfelé haladunk a TU-görbén. Nézzük meg azonban az emelkedés ütemét! Egyre lassul! Ez azt jelenti, hogy bár még jobban érzi magát egy újabb finomság megízlelése után, de a pótlólagos hasznosság már közel sincs akkora, mint amekkora mondjuk a legelső falatnál volt. Ahogy elkezd laposodni a TU-függvény, úgy csökken a határhaszon

nagysága. Amikor a teljes haszon eléri maxi28 Az MU az angol marginal utility (határhaszon) kifejezés rövidítése. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 71 ► Közgazdaságtan Hogyan szerzik, és hogyan költik el jövedelmüket a háztartások? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 72 ► mumát, a határhaszon (MU) nulla lesz. A teljes haszon tehát akkor maximális, amikor a legutolsó termékegység már nem növeli tovább az addig elért összhasznot, vagyis a határhaszon nulla. Ha ugyanis bármilyen kis mennyiséggel növeli a fogyasztását, akkor a pótlólagos haszon (határhaszon) negatív lesz. Ha pedig előtte pozitív, utána negatív lesz, akkor a határhaszonnak ebben a pontban kell zérusnak lennie határhaszon MU (x) növekvő összhaszon csökkenő összhaszon x (db) telítődési pont MU(x) 4.2 ábra A határhaszon alakulása Az előzőekben leírtakat Gossen I. törvénye 29 néven is ismerjük, s

gyakran a csökkenő határhaszon elveként hivatkozunk rá. Röviden azt jelenti: ahogy a fogyasztó egyre többet fogyaszt egy termékből az új termékegységek egyre kisebb mértékben növelik hasznosságát. A csökkenő határhaszon a teljes haszon függvény csökkenő meredekségében jelentkezik. Ugyanannyival növelve egy termék fogyasztását (tehát azonosakat lépkedve kifelé az x tengelyen) a teljes haszon egyre kisebb mértékben növekszik. (Tehát egyre kisebbeket lépkedünk felfelé a teljes haszon ábra függőleges tengelyén.) Ez pedig azt jelenti, hogy az ábra meredeksége egyre kisebb A határhaszon ilyen értelemben nem más, mint a teljes haszon függvény meredeksége. Amíg a teljes haszon függvény emelkedik (tehát a meredeksége pozitív), addig a határhaszon pozitív. Amikor a teljes haszon függvénynek maximuma van, akkor a függvénynek maximuma van, az oda húzható érintő A törvény Hermann Gossen után kapta a nevét. Később a róla

elnevezett II törvénynyel is meg fogunk ismerkedni 29 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 72 ► Közgazdaságtan Hogyan szerzik, és hogyan költik el jövedelmüket a háztartások? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 73 ► vízszintes. Másként ez azt jelenti, hogy ott a függvény meredeksége nulla, így a határhaszon is nulla lesz. Miután pedig a teljes haszon elkezd csökkeni (vagyis a függvény meredeksége negatív lesz), a határhaszon is negatív értékeket vesz fel. 4.2 példa A csökkenő határhaszon megjelenése nagyon jól megmutatható például egy dolgozatra történő felkészülés során megoldott példák számán is Az első megoldott feladatok nagymértékben javítják a dolgozat várható végeredményét. A korábban még idegen anyagot sikerül megérteni, átlátni az összefüggéseket, a változók közötti kapcsolatot, a probléma megoldási lehetőségeit. A további gyakorlással az

alapfeladatok megoldása rutinná, „ujjgyakorlattá” válhat, mondhatni készségszintre fejlesztjük az adott típus megoldását. Ha még további példákat oldunk meg, akkor már remélhetőleg képesek leszünk megoldani azokat a példákat, amelyek nem a megszokott sablon szerint készülnek, amelyekhez már szükség van a hallgató kreativitására is. Egy idő után azonban már az elvárt szintet tekintve tökéletesen tudjuk kezelni a példákat, hiba nélkül oldjuk meg a feladatokat, gond nélkül írunk majd maximális pontszámú feladatot. Ameddig ezt a szintet el nem értük, az újabb és újabb gyakorolt példáknak még pozitív a határhaszna, tehát az összhaszon emelkedik. Amikor már nem tudunk elérni további javulást, a teljes hasznon eléri maximumát. 30 Az olvasottak alapján azt gondolnánk tehát, hogy mindenki a létező legjobb megoldást fogja választani: úgy alakítja döntését, hogy az elérhető maximális hasznosságra tegyen szert. Ez

azonban több okból sem sikerül Egyrészt pszichológiai okokból 31 sokszor nem vagyunk képesek megállni: tudjuk, hogy nem lesz jó vége, de folytatjuk az adott tevékenységet. Utána (a negatív eredmény hatására) megfogadjuk, hogy soha többet nem járunk így. Aztán mégis sikerül Másrészt a maximális hasznosság elérésének van30Ebben az esetben a korábban bemutatott ábrától eltérőt kapnánk. Ha ugyanis már eleget gyakorolt a vizsgázó ahhoz, hogy maximális dolgozatot tudjon írni, akkor a további példák gyakorlása (valószínűleg) nem fogja csökkenteni a dolgozaton elért pontszámot, úgy ahogy a túl sok étel elfogyasztása a telítődés után már negatívan hatott Zsuzsa hasznosságára. Ezért a vizsgára készülő hallgató teljes haszon függvénye lassulva emelkedik, majd vízszintessé válik. (A vízszintes tengelyen a megoldott példák száma, a függőleges tengelyen a dolgozaton elért összpontszám lenne.) 31 Ezeket itt nem

akarunk részletesen kitérni, másrészt a téma jellegéből adódóan olyan speciális ismereteket igényel, amelynek kifejtése a könyv szerzői nem vállalkoznak, azt az érdeklődők megtalálhatják a pszichológiával, szociológiával foglalkozó írásokban. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 73 ► Közgazdaságtan Hogyan szerzik, és hogyan költik el jövedelmüket a háztartások? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 74 ► nak objektív korlátai. Zsuzsa nem mindig vehet részt ingyenes termékkóstolásokon Nagyon sok diák érzi úgy, hogy egyedül nem tudja megtanulni az anyagot és segítőt fogad maga mellé. Ekkor azonban már minden egyes további termék elfogyasztásának (feladat gyakorlásának) költségei vannak. Az anyagi korlátokat is megismerjük még ebben a fejezetben, most azonban hagyjuk nyitva a kérdést. 4.2 A hasznossági függvények és a keresleti függvény kapcsolata* A figyelmes olvasó

a használt terminológia alapján könnyen fedezhet fel kapcsolatot az előző, (a piaccal foglalkozó) fejezet, valamint a hasznossági függvénnyel kapcsolatban leírtak között. A keresleti függvénynél azt mondtuk, hogy a fogyasztó számára létezik egy rezervációs ár, aminél többet nem hajlandó fizetni egy adott termékért. Miből adódik ez a rezervációs ár? Miért nem hajlandó egy bizonyos összegnél többet fizetni valaki mondjuk egy tankönyvért, egy mozijegyért, vagy egy autóért? Mert úgy érzi, hogy a fizetendő ár nincs összhangban a termék hasznosságával. A rezervációs ár tehát a termék birtoklásával megszerezhető összhaszon nagyságával függ össze: ha valamiért hajlandó vagyok többet fizetni, az azt is jelenti, hogy hasznosabbnak érzem, mint az alacsonyabb rezervációs árral jellemezhető terméket. Másik oldalról nézve: ha valami kevésbé hasznos, akkor nem vagyok érte hajlandó annyit fizetni. Ha úgy érzem, hogy

számomra a Nike cipő semmivel sem nyújt többet, mint a Saucony futócipő, akkor az előzőért nem vagyok hajlandó többet fizetni, hiszen a hasznossága nem nagyobb, ezért ezt a döntésben is érvényesíteni próbálom. Ha úgy érzem, hogy a nyári melegben fele akkora zajjal működő ventilátor mellett hatékonyabban tudom végezni a munkámat, mint a hangosabb mellett, akkor a kisebb alapzajnak betudható nagyobb hasznosság miatt a csendesebb ventillátorért hajlandó vagyok többet is fizetni. A hasznossági függvények alapvető tulajdonságainak vizsgálatát fejezzük be egy egyszerű példával, amely azt mutatja be, hogy az egyetemi hallgatók hogy viszonyulnak a sör fogyasztásához! Megkérdeztünk egy hatvan fős csoportot arról, hogy mennyit adnának legfeljebb egy üveg sörért, mennyiért vásárolják most, illetve mennyit fogyasztanának egy héten, ha ingyen lenne a sör. Ezek alapján egy átlagos hallgatóra 32 a következőket kaptuk: A kapott

eredmények természetesen csak az adott csoportra értelmezhetőek, az eredmények nem terjeszthetőek ki automatikusan a Széchenyi István Egyetem hallgatóira, 32 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 74 ► Közgazdaságtan Hogyan szerzik, és hogyan költik el jövedelmüket a háztartások? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 75 ► 4.3 példa A megkérdezett hallgatók a kérdőív kitöltésekor átlagosan 170 Ft-ért vásárolták a „folyékony kenyeret”. Állításuk szerint heti átlagban 3,7 üveg sört vásároltak és ittak meg. A közölt adatokkal azt is kinyilvánították, ha csak rajtuk múlna, akkor hetente 3 üveggel több sört is meginnának (6,7−3,7=3). A telítődési pont esetükben tehát 6,7 üvegnél következne be: többet akkor sem kérnének, ha ingyen lenne. Azt feltételezhetjük tehát, hogy úgy érzik a hallgatók, amennyiben ennél többet innának hetente, akkor hasznosságérzetük már

romlana. 33 Azt is láthatjuk, hogy ha csak drágábban jutnának hozzá kedvelt italukhoz, akkor hajlandóak lennének érte többet áldozni, de 270 Ft-os árnál már senki sem akarna sört venni. Mindezek az alábbi ábrán kerültek összesítésre: TU(x) 100% TU(x) 70% 3,7 PX (Ft/db) 6,7 (üveg/fő/hét) MU(x) 270 170 6,7 (üveg/fő/hét) 3,7 6,7 MU(x) 3,7 (üveg/fő/hét) 4.3 ábra A hasznossági függvények és a keresleti függvény kapcsolata vagy a magyar egyetemistákra. Ehhez reprezentatívnak kellett volna lenni a megkérdezésnek (A reprezentativitás kérdésével, a kérdőívekkel, azok kiértékelésével külön tudományterület, a statisztika foglalkozik) 33 Természetesen volt olyan hallgató, aki a „Hány üveg sört inna hetente, ha az ingyen lenne?” kérdésre „Amennyit csak bírok” választ adott,. A kiértékelésnél azonban csak a számszerűsíthető eredményeket vettük figyelembe. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék

Vissza ◄ 75 ► Közgazdaságtan Hogyan szerzik, és hogyan költik el jövedelmüket a háztartások? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 76 ► 4.3 Hogyan helyettesíthetők a termékek egymással? Miért van az, hogy az előző példában a hallgatók lemondanak arról a három üveg sörről, ami lehetővé tenné a maximális hasznosság elérését? Mondhatnánk, hogy biztosan nem az anyagiak, hiszen mindössze 510 Ftba kerülne ennek megvásárlása. (Ha a korábban már látott 170 Ft-os árral számolunk.) Hogy lesz ez a tényleg nem túl nagy összeg mégis érezhető korlát? Úgy, hogy a sörön kívül a hallgatók még rengeteg más dologra költenek. Akár más szeszesitalokra is, de ezek már mind a „nem létszükségletű termékek” körébe tartoznak Szükségleteink kielégítését jellemzően először az alapvető igényeinknél (élelmiszerek, lakhatás, ruházkodás) kezdjük, s az ezek után megmaradó jövedelmünket

költjük el más termékekre. 34 Terjesszük ki tehát a hasznosság vizsgálatát egyszerre több termékre is: nézzük meg, hogy mutathatók be az előzőekben látottak két termék esetében! 35 4.4 példa Andi – akivel korábban már találkoztunk, miközben haladtunk előre az anyaggal – befejezte tanulmányait és munkába állt. Szabadideje emiatt nincs túlzottan sok, de amikor ideje engedi, nagyon szeret olvasni és filmet nézni is. Mániákus könyvgyűjtő, szereti, ha az olvasott könyvet a magáénak tudhatja, s így szép lassan gyarapítja házi könyvtárát. A könyvszereteten kívül örökölte a filmgyűjtés szenvedélyét is Elégedettséggel tölti el egy elolvasott jó könyv, de egy színvonalas film is. Pénzéből e példában tehát két termékre költhet: könyvre és DVD lemezekre E két termék akár helyettesítheti is egymást: nem feltétlenül érzi rosszabbul magát, ha egy filmről lemond, s helyette vásárol egy könyvet, illetve azt sem

ítéli feltétlenül rosszabbnak, ha egy könyv megvásárlását kell feláldoznia egy rég keresett film miatt. A korábban már látott összefüggések most is érvé- Bár pont az alkohol a jó ellenpélda, hiszen amikor valaki szenvedélybetegséggé válik, akkor az már előnyt élvez más termékekkel (akár a létfenntartást szolgálókkal) szemben is. 35 A rendelkezésünkre álló eszközrendszer segítségével gond nélkül megtehetnénk ennél jóval nagyobb számú (tízes, vagy akár százas nagyságrendű) termék együttes vizsgálatát is, de az egyszerűség kedvéért maradunk a kéttermékes esetnél. Nem nyerünk annyival többet a többtermékes esettel sem, amennyi többletbonyodalmat okozunk magunknak (Tehát racionálisan döntünk: nem érné meg a befektetés, nagyobbak lennének a pótlólagos költségek, mint a többlethaszon.) 34 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 76 ► Közgazdaságtan Hogyan szerzik, és hogyan

költik el jövedelmüket a háztartások? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 77 ► nyesek: minél többet birtokol egy termékből, annál magasabb hasznosságot jelent számára. A telítődés akár most is értelmezhető lenne (hiszen elvileg lehet annyira sok könyve, hogy már jobban idegesíti az, hogy nem tudja elolvasni mindet, mint amennyi örömet okoz egy-egy újabb példány megszerzése), de ezt most hagyjuk figyelmen kívül. Tudjuk azt is, hogy egy könyvet Andi hasznosabbnak ítél, mint egy film megnézését. Hogy tudnánk mindezt grafikusan is megmutatni? TU (egység) TU (egység) teljes haszon teljes haszon A következő ábra azt mutatja, hogy mekkora hasznosságot okoz Andinak különböző mennyiségű könyvek birtoklása, illetve filmek megnézése. Az ábra baloldali grafikonján a könyvek által okozott hasznosság, míg a jobboldali részen a filmekkel elérhető haszonérzet látható. A hasznosság mértékegységét most

nem definiáltuk, erre a példánkhoz nincs is szükség, az arányok bemutatásával is megelégszünk. Mindkét ábrán látszik a csökkenő határhaszon elve: ha ugyanolyan mennyiséggel növekszik a rendelkezésre álló mennyiség, akkor a hasznosság egyre kisebb mértékben növekszik. 40 30 28 20 20 12 10 20 40 Könyv (db) 10 20 40 Film (db) 4.4 ábra A könyvek és a filmek hasznossági függvénye Andi esetében A két ábra könnyen össze is vonható. Mi történik a baloldali ábrával, ha feltesszük, hogy Andi már 10 filmmel rendelkezik? Egyszerűen annyi, hogy a könyvekből származó hasznossághoz hozzáadódik a filmekből származó hasznosság, a függvény tehát egyszerűen feljebb tolódik 12 egységgel. (Hiszen ekkora hasznosságot okoz a 10 film) A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 77 ► Közgazdaságtan Hogyan szerzik, és hogyan költik el jövedelmüket a háztartások? A dokumentum használata |

Tartalomjegyzék Vissza ◄ 78 ► teljes haszon TU (egység) 52 TU2 (10 film) 42 TU1 (0 film) 32 10 20 40 Könyv (db) 4.5 ábra A hasznosság változása az egyik termék rögzített mennyisége esetén Azonban ez az ábrázolási módszer nem igazán kényelmes és nem tudjuk vele bemutatni a két termék egymáshoz való viszonyát. A 32 egységnyi hasznosság elérhető úgy is, hogy 10 filmmel és 10 könyvvel rendelkezik Andi, de ennél több film és kevesebb könyv, vagy kevesebb film és több könyv is képes lenne ugyanilyen hasznosságérzetet okozni. Három kategóriával dolgoztunk: a két termék mennyiségével, valamint az általuk okozott hasznossággal. A kétdimenziós ábránkban azonban az egyiknek a nagyságát rögzítenünk kell, különben a problémát nem tudjuk ábrázolni A fenti, 4.5 ábrában rögzítettük az egyik termék (filmek) mennyiségét, a másik termék mennyisége és a hasznosság változhatott. Természetesen ugyanilyen

ábrát készíthetnénk akkor is, ha a másik termékből rendelkezésre álló mennyiséget fixáljuk le. Megtehetjük ugyanakkor azt is, hogy a hasznossági szintet rögzítjük (például az előző bekezdésben említett 32 egységen), s azt keressük, hogy a két termék milyen kombinációi tudják ezt biztosítani. Az így kapott ábrán a közömbösségi görbék rendszere lesz látható. A közömbösségi görbe azokat a termékkombinációkat mutatja meg, amelyek a fogyasztó számára azonos hasznosságot biztosítanak. Így ha két kombináció (több könyv, kevesebb film, vagy kevesebb könyv, több film) rajta van egy adott közömbösségi görbén, akkor az adott fogyasztó (Andi) számára egyforma jók, egyiket sem ítéli jobbnak a másiknál. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 78 ► Közgazdaságtan Hogyan szerzik, és hogyan költik el jövedelmüket a háztartások? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 79

► Az előző, 4.5 és a most következő 46 ábrán jelölt A pontok azonos kombinációt mutatnak: Andi 10 könyvet és 10 filmet birtokol és ezzel 32 egységnyi hasznosságot ér el. Azonban a helyzetet leíró három adat közül mindkét ábra egyszerre csak kettőt tud bemutatni, a harmadikat csak implicit módon tartalmazza. A 46 ábrán lévő közömbösségi görbén a hasznosság szintje lesz az, amelyiket nem tudjuk a tengelyekről leolvasni Arra csak a közömbösségi görbék egymáshoz való elhelyezkedéséről tudunk következtetni. film (db) 25 B E bb Jo A 10 5 m ko k ció ná i b bb k za ció s s ná Ro bi m o k 5 C U3 D U2 U1 10 20 könyv (db) 4.6 ábra A közömbösségi görbék rendszere Az ábrán szereplő mindkét termék hasznos a fogyasztó számára, így bármelyikből is növekszik meg a fogyasztása, a hasznossági szint emelkedni fog. Ha Andi a kezdeti kombinációhoz képest további 10 könyvhöz jut (s így átkerül a C

pontba), akkor hasznossága megnövekszik. Ugyanígy, ha az induló A pont után további 15 filmhez jut, akkor szintén magasabb hasznosságot ér el, az ábra B pontjába fog jutni. Mind a B, mind a C pont magasabb hasznosságú, mint a kiinduló helyzet, hiszen az egyik termékből változatlan, a másikból pedig nagyobb mennyiség áll rendelkezésre. Ugyanezzel a logikával D pont a kiinduló A ponthoz képest alacsonyabb hasznosságot jelent, hiszen változatlan mennyiségű (10 db) könyv mellett kevesebb (5 db) filmmel rendelkezik. Az A-tól jobbra felfelé található pontok tehát magasabb, a tőle balra lefelé elhelyezkedő kombinációk pedig alacsonyabb hasznosságot jelente- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 79 ► Közgazdaságtan Hogyan szerzik, és hogyan költik el jövedelmüket a háztartások? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 80 ► nek. Ezeket az ábrán szürke háttérrel jelöltük De mi a helyzet a

fehéren maradt területekkel? Ezeken az egyik termékből több, a másikból pedig kevesebb található, mint az A pontban. Mit is jelentett a közömbösségi görbe? Olyan jószágkombinációkat, amelyek egyforma hasznosak a fogyasztónak. Az ábrán az U1, U2, U3 görbék mindegyike egy-egy közömbösségi görbe Ez azt jelenti, hogy az U1 görbén található bármelyik pont azonos hasznosságú. Az U2-n található összes pont egyforma hasznos a fogyasztó számára, de ezek bármelyike hasznosabb, mint az U1-en található bármelyik kombináció. Az U3 görbén látható bármely tetszőleges kombinációt válasszuk is ki, az nagyobb hasznosságú lesz, mint az U2 görbe tetszőleges pontja. Az ábrán az E pont és az A pont azonos közömbösségi görbén helyezkedik el. Ez azt jelenti, hogy a két kombináció (10 könyv és 10 film, illetve 5 könyv és 25 film) azonos hasznosságú Andi számára: az 5 könyv „elvesztését” azt tudja kompenzálni, ha 15-tel

több film áll rendelkezésére. Ha tehát az A kombináció által biztosított hasznossági szint 32 egység volt (márpedig a 4.5 ábra magyarázata kapcsán ezt láttuk), akkor az E pontnak is ugyanilyen hasznosnak kell lennie. Az A-ból az E pontba történő elmozdulás a két termék viszonyát jelzi Andi úgy érzi, hogy az öt könyvről való lemondást pontosan kárpótolja a pótlólagosan megszerzett 15 film, ha ilyen arányban cseréli el a két terméket egymásra, akkor nem változik meg a hasznossága. Ez azt jelenti, hogy (az adott helyzetben) a könyveket háromszor értékesebbnek tartja a filmeknél. Ez az arány a helyettesítési ráta, amely azt mutatja meg, hogy az egyik termék mennyiségének egy egységgel való növelése esetén a fogyasztó a másik termékből hány egységről tud lemondani úgy, hogy az összhaszna ne változzon. A helyettesítési ráta számítása pedig következő: RS = Δy Δx (4.1) Ahol RS a helyettesítési ráta jele, Δx

és Δy pedig a két termék mennyiségének változása a termékek természetes mértékegységében kifejezve. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 80 ► Közgazdaságtan Hogyan szerzik, és hogyan költik el jövedelmüket a háztartások? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 81 ► y (db) A Δy B D U2 C U1 x (db) Δx 4.7 ábra A helyettesítési ráta és a határhaszon a közömbösségi görbék rendszerében A helyettesítési ráta előjele rendszerint negatív, hiszen ha mindkét termék hasznos a fogyasztó számára, akkor az egyik termék mennyiségének növekedése esetén az összhaszon csak akkor maradhat változatlan, ha a másik termék mennyisége csökken. Ezért a jellemzően negatív előjel miatt a helyettesítési rátának mindig az abszolút értékét vizsgáljuk 4.5 példa A következő táblázat egy fogyasztó hasznosságának alakulását mutatja be különböző termékkombinációk mellett. A

táblázatban látható pontok a 4.7 ábra bejelölt kombinációira utalnak Határozzuk meg a helyettesítési rátát az A és a B pont között, majd pedig a B és a C kombináció között! Vizsgáljuk meg ezután a határhaszon alakulását a B-ből a Dpontba történő elmozdulás esetén! 4.1 táblázat Egy fogyasztó hasznossága különböző termékkombinációkban Kombináció x mennyisége y mennyisége teljes haszon A 5 100 200 B 15 50 200 C 25 25 200 D 25 50 280 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 81 ► Közgazdaságtan Hogyan szerzik, és hogyan költik el jövedelmüket a háztartások? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 82 ► Ha a fogyasztó az A pontból az B pontba mozdul, akkor az y termék mennyisége 50 darabbal csökken, s közben az x termék mennyisége 10 darabbal növekszik. A hasznosság közben nem változik, mindkét esetben 200 a teljes haszon értéke. A helyettesítési ráta nagysága: RS = Δy

−50 = =5 Δx +10 Az ábrán ezt az arányt az A és a B pontokat összekötő szaggatott vonal meredeksége jelzi. Ha megvizsgáljuk a B és a C pontok közötti elmozdulást, akkor a helyettesítési ráta értéke 2,5 lesz Ez azt jelenti, hogy egy x termékért a fogyasztó cserébe már nem mond le 5 y-ról, mint ahogy azt korábban (az A és a B között) tette, hanem már csak 2,5 db-ról. Ezt a jelenséget a csökkenő helyettesítési ráta elve néven ismerjük, s azt jelenti, hogy ahogy a fogyasztó számára rendelkezésre álló mennyiség egy adott termékből csökken, úgy az számára relatíve drágábbá válik, s belőle egyre kevesebbről hajlandó lemondani, hogy a másik termékből egy további egységet kaphasson. 36 Ez a közömbösségi görbe grafikonján abban jelentkezik, hogy a görbe az x tengelyen kifelé haladva egyre laposodik, a meredeksége csökken. A korábban már látott határhaszon a közömbösségi görbéken is megmutatható. A 47 ábra B

és D pontja között a különbség az x termék mennyiségében van Az y termék mennyisége mindkét kombinációban 50 darab, a D pontban azonban az x mennyisége tíz darabbal nagyobb, mint a B-ben. Mindkét pontban ismerjük a hasznosság nagyságát: az A pontban (valamint az U1 közömbösségi görbe összes többi pontjában) 200 egység a hasznosság nagysága. A D jószágkombináció hasznossága ennél 80 egységgel magasabb, 280 egység Ezek alapján a határhasznot a korábban már látott képlet alapján gond nélkül ki tudjuk számítani: MU ( x ) = ΔTU ( x ) 280 − 200 80 = = = +8 Δx 25 − 15 10 A csökkenő helyettesítési ráta elvében a Gossen-I törvény köszön vissza, hisz ahogy az egyik termékből többel rendelkezünk, a határhaszon csökken, ezért a másik termékből egyre kevesebbet áldozunk fel érte. 36 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 82 ► Közgazdaságtan Hogyan szerzik, és hogyan költik el

jövedelmüket a háztartások? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 83 ► Ezt pedig úgy értelmezhetjük, hogy amikor az x termék mennyisége 10 darabbal növekszik (miközben az y termék mennyisége rögzített, 50 egység), akkor egy x termék 8 egységgel növeli meg a fogyasztó összhasznát. 4.4 A jövedelmi korlát megjelenése és az optimális választás Eljutottunk tehát oda, hogy most már egyszerre több (két) terméket is tudunk vizsgálni. Nincs azonban eszközünk még arra, hogy ilyen esetben is megkeressük a lehetséges maximális hasznosságot. Amíg ugyanis egytermékes esetben mindössze annyit kellett tennünk, hogy a helyzetet bemutató ábrán, vagy táblázatban megkeressük a határhaszon zérushelyét, addig ez a módszer itt változtatások nélkül nem alkalmazható. Egészítsük ki a problémát egy olyan aspektussal, amelyre ebben a fejezetben még csak érintőlegesen utaltunk! Ugyanis egész eddig egyáltalán nem

foglalkoztunk azzal, hogy a két terméket a fogyasztó miből szerzi be. Ha ugyanis ezt a korlátozó tényezőt is figyelembe vesszük, akkor már a kérdést nem úgy fogalmazzuk meg, hogy melyik termékkombináció okozza a maximális hasznosságot, hanem úgy, hogy az anyagilag elérhető lehetőségek közül melyik választás nyújtja a lehető legmagasabb hasznosságot. Ehhez azonban már szükségünk van a költségvetési egyenes bevezetésére A költségvetési egyenes azokat a jószágkombinációkat tartalmazza, amelyeket a fogyasztó adott jövedelem és adott termékárak mellett a jövedelem teljes elköltésével meg tud vásárolni. Három új adatra lesz tehát szükségünk: mennyi jövedelme van a fogyasztónak, valamint mennyibe kerül a két termék. A három változót a korábban már látott jelölésekkel illetjük: I, pX és pY A jövedelmet a fogyasztó tehát x és y termékre költi. Az x termékre költött jövedelemrész az x termék árának és

az x termékből vásárolt mennyiség szorzataként adódik: px ⋅ x . Ehhez hasonlóan az y-ra költött jövedelemrész a p y ⋅ y formulával adható meg. A szorzatok mértékegysége ugyanaz a pénznem lesz, mint amiben a jövedelmet megadtuk, például forint esetén: ( Ft db ) ⋅ db = Ft . A költségvetési egyenes egyenlete ezek alapján: I = px ⋅ x + p y ⋅ y (4.2) A lehetőségeket a következő ábra mutatja. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 83 ► Közgazdaságtan Hogyan szerzik, és hogyan költik el jövedelmüket a háztartások? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 84 ► y termék mennyisége y (db) A E C D e0 B x termék mennyisége x (db) 4.8 ábra A költségvetési egyenes A fogyasztónak számos lehetőség áll rendelkezésre. Elköltheti jövedelmét úgy, hogy kizárólag az egyik termékből vásárol. Ekkor a megvehető menynyiség a fogyasztó jövedelmének és az adott termék

árának hányadosa lesz, az y terméknél például I p y Amennyiben azonban így dönt, akkor jövedelmét teljesen elköltötte, a másik termékből egyáltalán nem vásárolt. A 4.8 ábrán ezeket a lehetőségeket az A és a B pont jelöli Itt térjünk ki egy pillanatra a nominális és a reálkategóriák közötti különbségre. A mindennapi élet és a gazdaság jelenségeit nagyon sokszor pénzben mért értékekkel tudjuk leírni Meg tudjuk mondani, hogy mennyi a havi fizetésünk, mennyit költöttünk tavaly a családi nyaralásra, mennyit (hány forintot) kamatozott az előző hónapban a bankban lekötött betétünk. A makroökonómia témakörénél fogjuk látni, hogy meghatározható egy ország éves termelésének (a GDP-nek) a nagysága is, ugyanígy mérhető, hogy a gazdaság szereplői mennyit költöttek fogyasztásra egy adott évben, vagy összesen mennyivel gyarapodott a lakáshitelek állománya. Ezek az értékek azonban önmagukban nem mondanak

semmit, azok értelmezéséhez szükség van az árak ismeretére is! Egy félmilliós nettó fizetés azért tűnik a legtöbbünk számára vonzónak, mert egyből mindenki forintra, valamint az éppen érvényes árakra gondol. Mennyit ért félmillió pengő 1946 júliusában, egy hónappal az új pénz, a forint bevezetése előtt? Ugye egyből más az adott kategória jelentése! A reálkategóriák nem mások, mint a nominális (pénzbeli) kategóriáknak az árakkal korrigált értékei. Hiába emelkedik meg ugyanis fizetésem ( ) A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 84 ► Közgazdaságtan Hogyan szerzik, és hogyan költik el jövedelmüket a háztartások? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 85 ► 10%-kal, ha közben az árak 15%-kal nőttek meg, akkor a fizetésem vásárlóértéke (körülbelül) 5%-kal csökkent. Hiába rakódott bankszámlámra egy év alatt 280.000 Ft kamat, ha a kamattal megnövelt értéken nem

tudok annyit vásárolni, mint amennyit az év elején (még a kamat nélkül) tudtam volna. 37 A költségvetési egyenes tengelymetszetei ilyen értelemben reáljövedelemnek tekinthetők Azt mutatják meg, hogy az adott jövedelemnek mekkora a vásárlóértéke: pénzét teljes egészében az adott termékre költve, a fogyasztó mennyit tud vásárolni. A reáljövedelem ezek alapján két okból is változhat: a jövedelem, illetve az árak változása miatt. Az is elképzelhető, hogy a két változás egymást pontosan kioltja (Ha ugyanannyival emelkedtek az árak, mint amennyivel nőtt a fizetésem, akkor a reáljövedelem semmit sem változott.) Térjünk vissza előző gondolatmenetünkhöz! Ha – az előbb látottak közül bármilyen okból kifolyólag – a reáljövedelem valamelyik termékben mérve emelkedik, akkor a költségvetési egyenes tengelymetszete növekedni fog. A fogyasztó ezután már az új költségvetési egyenes által meghatározott lehetőségek

között választhat Dönthet úgy, hogy teljes jövedelmét csak az egyik termékre, vagy csak a másikra költi. Ekkor az egyenes valamelyik tengelymetszetébe kerül Ennél persze több lehetősége van, hiszen tetszőleges arányban oszthatja meg jövedelmét a két termék között. Egyvalami azonban közös az összes lehetőségben: mindegyik rajta van a költségvetési egyenesen A bejelölt C pontban a fogyasztó a jövedelmének felét költi mindkét termékre (ezért az egyenes felezőpontjában leszünk). Fogyasztónk a D pontot is megvásárolhatja, ekkor azonban nem költötte el teljesen a jövedelmét. Az E pont viszont nem megvalósítható, hiszen felette van a költségvetési egyenesnek, a két termék mennyisége közül az egyikhez ragaszkodhat, a másikból viszont le kell mondania valamennyiről. A költségvetési egyenes meredeksége attól függ, hogy milyen a két termék ára egymáshoz képest. Ha a két termék ára azonos, akkor mindkettőből

ugyanannyit tudna venni (ha kizárólag az egyik, vagy kizárólag a másik termékre költene), ezért a tengelymetszetek azonosak, a meredekség −1. Ha az x termék ára magasabb, akkor a vízszintes tengelymetszet kisebb lesz, a meredekség (mínusz) egynél nagyobb lesz Ha pedig az y termék a drágább, akkor a meredekség (mínusz) egynél kisebb lesz A bemutatott helyzet akkor alakulhat ki, ha az árszínvonal emelkedésének üteme, vagyis az inflációs ráta meghaladja a bank által kínált kamatláb nagyságát. Erről részletesebben majd a makroökonómia részben írunk 37 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 85 ► Közgazdaságtan Hogyan szerzik, és hogyan költik el jövedelmüket a háztartások? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 86 ► Ha a költségvetési egyenes korábban már látott egyenletét átrendezzük y-ra, akkor a meredekség egyértelműen adódik, nem más, mint az árak aránya, vagyis px p y

. Az átrendezés a következők alapján történik: I = px ⋅ x + p y ⋅ y p y ⋅ y = I − px ⋅ x y= I − px ⋅ x py Ebből pedig y= p I − x ⋅x py py (4.3) (4.3) a költségvetési egyenes függvényalakja, amely megadja, hogy adott mennyiségű x termék vásárlásakor a fogyasztó jövedelméből mennyi y-t tud vásárolni. Ha az egyenletben az x helyére nullát írunk (vagyis x-et egyáltalán nem vásárol), akkor a költségvetési egyenes függőleges tengelymetszetére megkapjuk a korábban már látott I p y alakot Ezek után már minden eszközünk rendelkezésre áll, hogy a teljes fogyasztói optimalizálást bemutassuk. A fogyasztói optimalizálás során arra próbálunk választ keresni, hogyan határozható meg a fogyasztó számára maximális hasznosságot nyújtó jószágkombináció adott jövedelem, adott termékárak és adott preferenciák mellett. Ehhez a korábban már látott két eszközt, a közömbösségi görbét és a

költségvetési egyenest egyszerre kell alkalmaznunk. A költségvetési egyenes ugyanis megadja azt, hogy mire van pénze a fogyasztónak A közömbösségi görbék rendszere (a hasznossági függvény) segítségével pedig rangsorolni tudjuk az egyes kombinációkat. A 4.9 ábrán a fogyasztó választási lehetőségeit az e0 költségvetési egyenesen lévő pontok alkotják. Ezek alapján az A, D és C pontok mindegyikére teljesen elkölti a rendelkezésre álló jövedelmét A B pont szintén elérhető számára, ekkor azonban marad jövedelme. Vegyük sorra a bejelölt lehetőségeket, s döntsük el, melyikkel jár legjobban a fogyasztó! Az A, B és C pontok rajta vannak az U1 közömbösségi görbén, ez pedig azt jelenti, hogy a fogyasztó számára hasznosságuk egyforma. Számára mindegy tehát, hogy közülük melyiket tudja megvalósí- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 86 ► Közgazdaságtan Hogyan szerzik, és hogyan költik el

jövedelmüket a háztartások? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 87 ► tani. Anyagilag viszont eltérő terhet jelent számára a három lehetőség! Az A és a C költsége ugyanakkora (hiszen mindkettő rajta van a berajzolt költségvetési egyenes), a B viszont mindkettőnél olcsóbb. Teljesen irracionális lenne tehát, ha A vagy B valamelyikét választaná, miközben ugyanezt a hasznosságot olcsóbban is el tudná érni a B pontban. Az A és a C lehetőségeket tehát kizárhatjuk y termék mennyisége y (db) A D B U2 C U1 e0 x (db) x termék mennyisége 4.9 ábra A fogyasztó optimális választása A probléma megfogalmazásában az adott jövedelemből elérhető legmagasabb hasznosságot kerestük. A jövedelem teljes elköltése miatt a megoldásnak rajta kell lennie a költségvetési egyenesen A D pont ilyen választás Ez egyúttal magasabb hasznosságot jelent, mint az előző három pont, hiszen magasabban fekvő közömbösségi

görbén helyezkedik el. Ebből pedig az is következik, hogy a D-nél nagyobb hasznosságot a fogyasztó csak az U2-nél magasabban fekvő közömbösségi görbén érhetne el. Akármilyen csekély mértékben halad is azonban ennél feljebb egy közömbösségi görbe, annak már nem lesz közös pontja a költségvetési egyenessel Ez pedig azt jelenti, hogy egyetlen pontja sem lesz megfizethető a fogyasztó számára. A fogyasztói optimalizálást bemutató ábrában a maximális hasznosság tehát akkor alakul ki, amikor a fogyasztó költségvetési egyenese egyetlen pontban érinti a közömbösségi görbét. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 87 ► Közgazdaságtan Hogyan szerzik, és hogyan költik el jövedelmüket a háztartások? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék ◄ Vissza 88 ► 4.6 példa Egy fogyasztó két termék vásárlásáról szeretne dönteni: gyümölcsöt (x termék) és üdítőt (y termék) venne Az üdítő

literje 250 Ft-ba, míg a kiválasztott gyümölcs (legyen ez a narancs) kilója 200 Ft-ba kerül. A két termékre 3000 Ft-ot szánt. A vásárlásnál annyi megkötés van, hogy az üdítő félliteres, egyliteres, vagy másfél literes kiszerelésekben kapható, a gyümölcsöt saját maga válogathatja, így súlyának nem kell egész kilogrammnak lennie. Ismert a fogyasztó három közömbösségi görbéjének néhány pontja, amelyeket a 4.2 táblázat tartalmazza A közömbösségi görbe jelölésében található index növekedése nagyobb hasznosságot jelent U1 x 2 8 12,5 50 U2 y 10 5 4 2 x 3,2 5 12,8 20 U3 y 10 8 5 4 x 1,25 5 20 125 y 20 10 5 2 4.2 táblázat A példában szereplő fogyasztó közömbösségi görbéi Segítsen dönteni a fogyasztónak! Válassza ki, hogy a fenti táblázatban található kombinációk közül melyik okozza számára a legmagasabb hasznosságot! Hogy tudjuk a problémát megoldani? Olyan kombinációt keresünk, amelyik rajta van a

jövedelem és az árak által kijelölt költségvetési egyenesen, s az adott pontban a közömbösségi görbe érinti a költségvetési egyenest. Ábrázoljuk a fenti közömbösségi görbéket, majd az ábrába rajzoljuk be a költségvetési egyenest, s azután egyszerűen keressük az érintési pontot! Ha ábra nélkül szeretnénk megoldani a feladatot, akkor nem kell mást tennünk, mint megnézni, hogy mennyibe kerülnek 4.2 táblázat egyes kombinációi A szóba jöhető lehetőségek azok lesznek, amelyek ára megegyezik a fogyasztó jövedelmével. Ha több ilyen kombinációt is találunk, akkor ezek közül a magasabb hasznosságot nyújtó lesz a jó megoldás. Az U1 közömbösségi görbe első kombinációja például 2900 Ft-ba kerül. ( 2kg ⋅ 200 Ft kg + 10liter ⋅ 250 Ft liter = 2900 Ft ) Ez a kombináció tehát nem lehet jó megoldás, hiszen a fogyasztó nem költötte el teljes mértékben a rendelkezésre álló jövedelmét Ez pedig egyben azt is

jelenti, A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 88 ► Közgazdaságtan Hogyan szerzik, és hogyan költik el jövedelmüket a háztartások? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 89 ► hogy az U1 görbe egyetlen pontja sem lehet jó megoldás. Ha ugyanis a közömbösségi görbének van olyan pontja, amikor a jövedelem nem kerül teljes egészében elköltésre (tehát van a költségvetési egyenes alatt haladó szakasza), akkor nem lehet érintési pontja a költségvetési egyenessel. Az U3 közömbösségi görbe mindegyik pontja többe kerül, mint amire a fogyasztónak van pénze. Ez azt jelenti, hogy ez a közömbösségi görbe a költségvetési egyenes fölött halad, nincs közös pontjuk. Az U2 közömbösségi görbe pontjai közül egyedül a második kombináció az, amelyikre a fogyasztónak elég a pénze, ez pontosan 3000 Ft-ba kerül. Az összes többi kombináció a költségvetési egyenes fölött helyezkedik

el. A példában megadott e0 költségvetési egyenes és az U2 közömbösségi görbe tehát úgy helyezkedik el egymáshoz képest, mint a 4.9 ábrán az ugyanilyen jelölésekkel illetett alakzatok: a közömbösségi görbe felülről érinti a költségvetési egyenest Így a megoldás egyértelmű: a fogyasztó 5 kg narancsot és 8 liter üdítőt vásárolva érheti el a maximális hasznosságot az adott korlátok között. A közömbösségi görbéket természetesen egyenlettel is megadhatjuk. A 4.2 táblázat minden pontja leírható az U ( x , y ) = x ⋅ y 2 összefüggéssel Ha leellenőrizzük, látni fogjuk, hogy a képlet alapján az U1 görbe összes pontjában 200, az U2 görbe minden pontjában 320, míg az U3 görbe minden egyes pontjában 500 egységnyi hasznosság érhető el. Az optimális választás esetén a fogyasztó tehát teljesen elkölti a két termékre szánt 3000 Ft-os jövedelemét, és az 5 kg gyümölcs és 8 liter üdítő vásárlásával 320

egységnyi hasznosságot érhet el. Az optimális döntés feltételeit formalizálhatjuk is. Tudjuk, hogy a megfizethető lehetőségek közül a legnagyobb hasznosságot biztosító jószágkombinációban a közömbösségi görbe érinti a költségvetési egyenest A két alakzat meredeksége tehát megegyezik. A költségvetési egyenes meredekségével már megismerkedtünk, ez nem más, mint az árak aránya Hogy adható meg a közömbösségi görbe meredeksége? Láttuk, hogy a helyettesítési ráta (amelyre már képlettel is rendelkezünk) valami hasonlót jelent. Ez azonban még nem pontosan az, amit keresünk, hiszen a helyettesítési ráta a közömbösségi görbe két pontján átmenő szelő meredeksége. Nekünk pedig a görbe egy adott pontjában felvett meredeksége kellene A 4.7 ábra A pontjából a B pontba elmozdulva a fogyasztó lemondott az y termék bizonyos mennyiségéről, s közben növelte x termék mennyiségét. Próbáljuk meg egyenlettel felírni

ennek az elmozdulásnak a paramétereit, majd kíséreljük meg a két pont közötti meredekségből megalkotni a A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 89 ► Közgazdaságtan Hogyan szerzik, és hogyan költik el jövedelmüket a háztartások? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 90 ► pontbeli meredekség képletét! Az A-ból a B pontba elmozdulva a fogyasztó ugyanazon a közömbösségi görbén marad, tehát a hasznossága nem változik. A hasznosság megoszlása a két termék között viszont igen: az y termék mennyiségének csökkenése csökkenti a fogyasztó hasznosságát, az x termék mennyiségének növekedése viszont ugyanannyival növeli. Tudjuk azt is, hogy a fogyasztás egységgel való növekedése eltérő hasznosságváltozást eredményezhet az egyes termékeknél Az ábrán is jól látható, hogy az y mennyiségének csökkenése nagyobb, mint az x mennyiségének növekménye. A határhasznok tehát

eltérőek, ezért a fogyasztó nem 1:1 arányban tudja helyettesíteni egyik terméket a másikkal. A hasznosság változása tehát a következő alakban írható fel: ΔTU ( x , y ) = ΔTU ( x ) + ΔTU ( y ) Ezt tovább is alakíthatjuk, s egyúttal egészítsük ki azzal, hogy a hasznosság a termékek mennyiségeinek átrendeződése közben nem változott, tehát az összhaszon változása nulla. ΔTU ( x , y ) = MU x ⋅ Δx + MU y ⋅ Δy = 0 Most pedig már nincs más dolgunk, mint az egyenletből kifejezni a helyettesítési rátára korábban már kapott alakot: Δy MU x = Δx MU y (4.4) (4.4) alapján a helyettesítési ráta tehát nem más, mint a határhasznok aránya Ha a ráta nevezőjében szereplő x mennyiségének változását egyre kisebbre vesszük, akkor a közömbösségi görbe két pontján áthaladó helyettesítési ráta helyett a közömbösségi görbe egy adott pontjának meredekségét kapjuk meg. 38 Ezután pedig már felírhatjuk az optimális

döntés feltételét, miszerint a közömbösségi görbe és a költségvetési egyenes meredeksége megegyezik: MU x p = x (4.5) MU y p y Ez nem más, mint a bal oldalon lévő tört határértéke, ha az x változása tart nullához. A kategóriát helyettesítési határrátának nevezzük és MRS-sel jelöljük Matematikai jelöléssel: MRS = lim RS. 38 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 90 ► Közgazdaságtan Hogyan szerzik, és hogyan költik el jövedelmüket a háztartások? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 91 ► A fogyasztó akkor költi el tehát optimálisan jövedelmét, ha a választott kombinációban a határhasznok aránya megegyezik az árak arányával. Ezt az összefüggést Gossen-II. törvénye néven, vagy más néven az előnykiegyenlítődés elveként ismerjük Az előzőekben látotthoz hasonló optimalizációs probléma rengeteg formában köszön vissza mindennapi életünk során. Ezeknél

mindig létezik egy korlátozó feltétel (amit itt a jövedelem és az árak jelenítettek meg), valamint van egy célváltozó, amelynek az értékét szeretnénk maximalizálni, vagy minimalizálni. Keressük tehát egy változó szélső értékét, miközben valamilyen megszorító feltételt be kell tartanunk Ilyen döntési helyzet, amikor egy vállalat az elnyert autópálya-tender után megpróbálja az adott szakaszt a lehető legolcsóbban megépíteni. (Hogy nyeresége a lehető legnagyobb legyen.) Hasonló döntés, amikor egy fix összeget befektetve megpróbáljuk kialakítani azt a befektetési szerkezetet, amivel a lehető legmagasabb nyereséget érhetjük el. Az ehhez hasonló feladatokat feltételes szélsőérték feladatnak nevezzük. A matematika eszköztárából ehhez a differenciálszámítást hívhatjuk segítségül. 39 Ezzel most nem foglalkozunk, viszont utalunk arra, hogy az itt látottnál jóval pontosabb módszerekkel is rendelkezünk. 4.5 Hogyan

befolyásolja az ár és a jövedelem változása a fogyasztói döntést? (Optimalizáció és rugalmassági mutatók)* Az előző szakaszban azt vizsgáltuk meg, hogy alakul adott körülmények között a fogyasztó optimális választása. Azonban ezek a körülmények nem állandóak, változhat a termékek ára, a fogyasztó jövedelme, de idővel (például a reklámok hatására) akár a fogyasztó preferenciarendszere is. A preferenciarendszer változását most figyelmen kívül hagyjuk, hiszen az egy jellemzően belülről fakadó változás. Az árak és a jövedelem változása viszont annál inkább gazdasági jelenség, s ezek mindegyike a költségvetési egyenes helyzetének megváltozásában mutatkozik meg. Korábban már szó 39 Matematikából megtanultuk, hogy valamely függvény szélső értéke ott található, ahol a függvény első deriváltja zérus. Ha tehát a hasznosságot le tudjuk írni függvénnyel (ahogy a példa esetében meg is mutattuk a

közömbösségi görbék egyenletét), valamint meg tudjuk fogalmazni a korlátozó feltételeket (a költségvetési egyenes egyenletét fel is írtuk), akkor könnyedén meghatározható a korlátozó feltételeket kielégítő legjobb megoldás. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 91 ► Közgazdaságtan Hogyan szerzik, és hogyan költik el jövedelmüket a háztartások? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 92 ► volt a ceteris paribus elvéről. Ez azt jelentette, hogy egyszerre csak egy dolog engedünk változni, a többit változatlannak feltételezzük. A továbbiakban (amikor külön nem jelezzük ennek ellenkezőjét) a változások mindig így értelmezendőek Hogy módosulnak az eddig látottak, ha a fogyasztó jövedelme emelkedik? (Közben tehát a termékek árai változatlanok) A jövedelem növekedésének hatására a fogyasztó választási lehetőségei megemelkednek, jövedelme növekedésével arányosan

kitolódik a költségvetési egyenes mindkét tengelymetszete. Ha a vizsgált szereplő 40%-kal magasabb jövedelemmel rendelkezik, akkor 40%-kal növekszik meg a fogyasztási lehetősége is a változatlan árak mellett. A költségvetési egyenes tehát párhuzamosan eltolódik, az origótól távolodik. A jövedelem megváltozása (esetünkben növekedése) után a korábban még optimális választásnak számító A pont többé már nem lesz a létező legjobb megoldás. Az új optimális választásnak szintén érintési pontnak kell lennie, de ez már nem a korábbi U1, hanem egy annál magasabban fekvő U2 közömbösségi görbén alakul ki, s azt a B pont jelöli. A 410 ábra felső blokkja mutatja ezt a változást. A jövedelem az ábrán explicit módon nem szerepel, annak változása mindössze a költségvetési egyenes tengelymetszeteinek (vagyis a reáljövedelem) változásából következik. Ahhoz, hogy közvetlen kapcsolatot tudjunk ábrázolni, megrajzoltuk az

ábra alsó blokkját is, amelynek vízszintes tengelyére a felső ábrával azonos módon az x termék mennyiségét vettük fel. Ennek köszönhetően az egyik ábrából „átjárhatunk” a másikba. Az alsó blokkban a függőleges tengelyre a fogyasztó nominális (tehát pénzbeli) jövedelmét vettük fel Így már nem okoz gondot bejelölni a két kombinációt: az adott jövedelem kerül a függőleges tengelyre, az x terméknek az ahhoz a jövedelemhez tartozó kereslete pedig a felső ábrából levetítve a vízszintes tengelyre. A kapott pontokat összekötve kapjuk az ún Engel-görbét, amelynek levezetése során a árakat rögzítettnek vettük. Az Engel-görbe a fogyasztó különböző jövedelmeihez tartozó optimális választásait mutatja egy adott termékből, a termékek változatlan árai mellett. Az Engel-görbe közvetlenül kapcsolódik a harmadik fejezetben látott jövedelemrugalmasság kategóriájához. Mit is jelentett a jövedelemrugalmasság? Azt

mutatta meg, hány százalékkal változik egy termék kereslete a jövedelem egy százalékos változásakor. Honnan nyerhetjük az adatokat a A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 92 ► Közgazdaságtan Hogyan szerzik, és hogyan költik el jövedelmüket a háztartások? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 93 ► számításhoz? Az adatok forrása nem más, mint az Engel-görbe. Így a jövedelemrugalmasságra kapott eredmény és az Engel-görbe alakja egyértelműen kapcsolódik egymáshoz Normál termékeknél az Engel-görbe egy emelkedő ponthalmaz: minél magasabb a fogyasztó jövedelme, annál többet vásárol a termékből. Ilyenkor a jövedelemrugalmasság pozitív Vannak olyan esetek is, amikor a termék kereslete nem reagál a jövedelem növekedésére. Ekkor a jövedelemrugalmasság értéke nulla lenne, az Engel-görbe pedig függőleges (Hiszen hiába változik a függőleges tengelyen a jövedelem nagysága, a

vízszintes tengelyen nem történik elmozdulás) y termék mennyisége y (db) B A U2 U1 e2 e1 jövedelem x termék mennyisége x (db) Ft Engelgörbe B A x termék mennyisége x (db) 4.10 ábra A jövedelemváltozás hatása a fogyasztó keresletére A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 93 ► Közgazdaságtan Hogyan szerzik, és hogyan költik el jövedelmüket a háztartások? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 94 ► jövedelem Beszéltünk az inferior termékekről is, amelyeknél a jövedelemrugalmasság előjele negatív volt: ezeknél a termékeknél a jövedelem emelkedésével csökken a termék iránti kereslet. Egy ilyen terméknél az Engel-görbe is negatív meredekségű. Ez azonban csak egy bizonyos jövedelemszint felett történik így: kell egy bizonyos jövedelem ahhoz, hogy a fogyasztó már áttérhessen az alacsonyabb minőségű termékről egy jobb, márkásabb termék vásárlására. Amíg

azonban ezt a jövedelmi küszöböt nem lépjük át, addig normálisan viselkedik a termék: ha több a jövedelmünk, többet vásárolunk belőle. Csak miután meghaladtuk a kritikus jövedelemértéket, akkor kezdjük el csökkenteni a belőle vásárolt mennyiséget, néha-néha már veszünk egy jobb minőségű terméket is. Minél magasabb a jövedelem, annál kevesebbet veszünk belőle, s kialakulhat olyan magas jövedelemszint is, amikor már egyáltalán nem vásárolunk a termékből. Ft C ed jöv g atív ss á neg galma ru elm Engelgörbe B ed jöv g itív ss á poz alma rug elm A x termék mennyisége x (db) 4.11 ábra Inferior termék Engel-görbéje A jövedelmen kívül természetesen az egyik termék ára is változhat. A fogyasztó reáljövedelme ilyenkor szintén változik: a változatlan nominális jövedelem mellett megváltozik a megvásárolható termékek mennyisége. Ha közben a másik termék ára változatlan (s a ceteris paribus elv

alkalmazása ezt feltételezi), akkor a reáljövedelem változása a változatlan árú terméknél nem jelentkezik. A költségvetési egyenesnek tehát az egyik tengelymetszete a helyén marad, a másik elmozdul, így a költségvetési egyenes meredeksége fog változni. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 94 ► Közgazdaságtan Hogyan szerzik, és hogyan költik el jövedelmüket a háztartások? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 95 ► y termék mennyisége Ha a vízszintes tengelyen lévő x termék ára megemelkedik, akkor abból kevesebbet tud vásárolni a fogyasztó jövedelmének teljes elköltésével, ezért a költségvetési egyenes vízszintes metszéspontja az origó felé mozdul el, az egyenes így meredekebbé válik. Ugyanerre a következtetésre jutunk a költségvetési egyenes korábban már látott paraméteres egyenletének alapján is, ahol a meredekséget a két termék árainak aránya jelentette, s

itt a számlálóban a vízszintes, a nevezőben a függőleges tengelyen lévő termék ára szerepelt. y (db) B A U2 e1 U1 e2 ár x termék mennyisége p1 x (db) Ft/db A B p2 d(x) x1 x2 x termék mennyisége x (db) 4.12 ábra A keresleti függvény levezetése a preferenciarendszerből A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 95 ► Közgazdaságtan Hogyan szerzik, és hogyan költik el jövedelmüket a háztartások? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 96 ► Ha tehát az x termék ára emelkedik, a költségvetési egyenes meredekebbé válik. A termék árváltozása után tehát új költségvetési egyenes alakul ki, amely egyben új optimális választást is jelent. A 4.12 ábrában a kiinduló állapothoz képest az x termék olcsóbbá vált. Ezért a költségvetési egyenes vízszintes tengelymetszéspontja növekedett, így alakult ki az új, e2 egyenes Az ábra ugyanúgy két blokkra osztható, mint ahogyan

azt a 410 ábra esetében már láttuk Az ábra felső része a közömbösségi görbék és a költségvetési egyenesek rendszerét mutatja, míg az alsó részen a keresleti függvény lesz látható. A felső ábrában az ár explicit módon nem jelenik meg, pusztán az árváltozás miatt megjelenő jövedelemváltozáson keresztül következtethetünk alakulására. Célunk az ár és a kereslet közvetlen összekapcsolása, ezért az alsó ábrában a vízszintes tengelyre az x termék keresletét vesszük fel (ezért a két ábra átjárhatóvá válik), a függőleges tengelyen pedig az x termék árát szerepeltetjük. Az árváltozás után a fogyasztó új optimális választása a felső blokkban jelölt B pont lesz. Látjuk tehát, hogy az olcsóbbá váló x termék az ebből fogyasztott mennyiség növelésére ösztönözte a fogyasztót. Az is látható, hogy közben kis mértékben y mennyiségét is növelte. 40 Az x termék induló majd változás utáni árát az

alsó ábrán bejelölve, majd ezek alapján a két választást jelentő pontot összekötve kapjuk a fogyasztó keresleti függvényét. Az alsó ábrában látható grafikon megegyezik azzal, amit a harmadik fejezetben a keresleti függvényről már megtanultunk: az ár emelkedésének esetén a kereslet csökken, az ár csökkenése esetén a kereslet emelkedik. 4.6 A fogyasztó a munkapiacon A fogyasztó természetesen nem csak vásárol. Ahhoz, hogy termékeket tudjon venni, jövedelemre van szüksége. Az előzőekben nem foglalkoztunk azzal, hogyan szerzi meg ezt a jövedelmet Ameddig viszont nem rendelkezik bevétellel, addig nem tudja meghozni a fejezetben egészen eddig boncolgatott optimalizációs döntést sem. 41 A bevezető részben már említésre került, hogy a háztartások két fő feladata a gazdaságban a terméAz, hogy a változás miként oszlik meg a két termék között mindig a konkrét helyzettől függ. Általános szabályt erre nem lehet mondani, mi

azonban mindig arra koncentrálunk, hogyan függ az adott termék kereslete az adott termék árától. A másik termék keresletére gyakorolt hatást a korábban már látott kereszt-árrugalmasság vizsgálja. 41 Ennek a döntésnek a helyébe ekkor egy másik (viszont szintén optimalizációs jellegű) döntés lépne: hogyan szerezzen úgy élelmiszert, hogy a lehető legnagyobb eséllyel kerülje ki a felelősségre vonásra törekvő igazságszolgáltatási szerveket 40 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 96 ► Közgazdaságtan Hogyan szerzik, és hogyan költik el jövedelmüket a háztartások? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 97 ► kek és szolgáltatások vásárlása, valamint a munkaerejük eladása. Ez utóbbi lesz az, amelyet most kicsit alaposabban szemügyre veszünk. Ez a döntés ugyanolyan optimalizációs döntést, mint amit az előbb a fogyasztás kapcsán már láttunk. Most azonban a piacnak nem a

keresleti, hanem a kínálati oldalán áll a vizsgált személy. Arról próbál dönteni, hogy érheti el a legmagasabb hasznosságot a munkapiac segítségével. A munkapiacon való megjelenéssel is termékek között kell választani Az egyik termék az eladott munkaidő mennyisége (ami valójában azt jelenti, hogy a munkavállaló mennyit hajlandó dolgozni), a másik pedig a fennmaradó szabadidő. A kérdés tehát az, hogy adott jövedelem esetén a fogyasztó mekkora szabadidőről hajlandó lemondani. Hogy értelmezhető itt a hasznosság? Hasznosságot jelent az elérhető jövedelem. Minél nagyobb a jövedelem, annál nagyobb a hasznosság (Hiszen annál több olyan terméket tud vásárolni, amelyek kapcsán a fogyasztói hasznosság alakulását a fejezet korábbi részeiben részleteiben megvizsgáltuk) De hasznosságot jelent a szabadidő is, amelyet nyugodtan tud eltölteni családjával, szeretteivel, egyedül, vagy ahogyan azt ő épp szeretné. Az lesz a

kérdés, hogy melyik nagyobb: a többletmunkával elérhető hasznosságnövekmény, vagy az emiatt a szabadidőben bekövetkező csökkenés miatt megjelenő hasznosságcsökkenés? Amíg a bér emelkedése jobban növeli a hasznosságot, mint amennyire a szabadidő csökkenése csökkenti azt, addig a munkavállaló hajlandó lesz többet dolgozni. Az összefüggés sok tekintetben hasonlít a harmadik fejezetben a kínálati függvénynél látottakra, hiszen itt sincs másról szó: a munkavállaló kínálja munkaerejét a piacon. Vannak azonban különbségek is: amíg egy vállalat dönthet úgy, hogy egy termék értékesítését megszünteti (mert nem tud vele nyereséget elérni) és helyette egy másik termékre csoportosítja át erőforrásait, addig a munkavállalók többségének ilyen lehetősége nincs: ha nem dolgozik (tehát megszünteti munkakínálatát), akkor bevételekkel sem rendelkezik és nem tudja megvalósítani fogyasztási döntéseit sem. A kínálati

függvénynél megismerkedtünk a minimális ár fogalmával: ez volt az az ár, ami alatt a vállalat nem volt hajlandó a termékkel kilépni a piacra Ilyen ár a munka kínálatánál is létezik: mindenki számára van egy olyan bér, amelyet már megalázónak érezne, s amelyért nem hajlandó munkát vállalni Ilyen alsó korlát azért is létezik, mert az országok többségében törvényi szabályozás írja elő, hogy mi az a legalacsonyabb bér, amelyet egy munkaadó felkínálhat egy (törvényesen, napi 8 órában foglalkoztatott) alkalmazott számára. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 97 ► Közgazdaságtan Hogyan szerzik, és hogyan költik el jövedelmüket a háztartások? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 98 ► A problémát a fogyasztói döntéshez teljesen hasonló közömbösségi görbékkel tudjuk ábrázolni. Az ábra két tengelyén a két „megvásárolt” termék, a szabadidő és a jövedelem

napi nagysága látható. A vízszintes tengelyen magától értetődik a 24 órás korlát, a fogyasztó jövedelmi lehetőségei pedig az órabér ismeretében egyértelműen adódnak. Ha a vizsgált döntéshozó nem dolgozik, akkor 24 óra szabadideje marad, viszont nem lesz jövedelme sem. Másik szélsőséges helyzetként: ha napi 24 órát dolgozna, akkor az órabér 24-szeresét kapná meg E két pont összekötésével kapjuk a fogyasztó költségvetési egyenesét. Ha az órabér nagysága változik, akkor változik a maximálisan elérhető bér is, így a költségvetési egyenes alakja módosul: függőleges tengelymetszete változik A fogyasztó számára most az a kérdés, hogy az éppen érvényes költségvetési korlát figyelembevételével hogy alakítsa ki munkakínálatát, hogy hasznossága maximális legyen. Ebben az értelmezésben a szabadidő ugyanolyan értékes jószág, mint maga a fizetés, hiszen egyik a másikkal helyettesíthető. A fogyasztó

hajlandó feláldozni szabadidejéből, és többet dolgozni, ha bére megfelelően emelkedik. Másrészt a fogyasztó hajlandó jövedelemről is lemondani, hogy növelhesse szabadideje nagyságát. Nagyon fontos persze az arányok kérdése. (Mennyi jövedelemről vagyok hajlandó lemondani, hogy egy órával többet lehessek otthon?) 4.13 ábra Az életminőség közömbösségi görbéi A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 98 ► Közgazdaságtan Hogyan szerzik, és hogyan költik el jövedelmüket a háztartások? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 99 ► Az ábrán az órabér növekedése a költségvetési egyenesek meredekségének növekedésében tükröződik. Egy olyan személyt ábrázoltunk, aki a jövedelem emelkedésével hajlandó lemondani szabadidejéről Kezdetben az órabér 1125 Ft 42 Ebben az esetben munkavállalónk 16 óra szabadidőt választ (a szabadidőt itt a nem munkával töltött időként

értelmezzük), ami 8 órai munkavállalási hajlandóságot jelent. Ha az órabér 1375 Ft-ra emelkedik, a középső költségvetési egyenes lesz érvényes, az így megszerezhető többletjövedelem arra ösztönzi az ábrázolt munkavállalót, hogy növelje munkakínálatát: 10 órát lenne hajlandó dolgozni, szabadideje pedig 14 órára csökken. Az órabér további 250 Ft-os növekedésének hatására még 3 órával többet dolgozna, s ennyivel csökkentené szabadidejét A vizsgált ábra alapján már könnyedén megszerkeszthetjük a fogyasztó egyéni munkakínálati függvényét. Az egyéni munkakínálati függvény azt mutatja meg, hogy alakul egy adott egyén munkakínálata a munkabér függvényében. órabér A grafikon elkészítéséhez nem kell mást tennünk, mint a 4.13 ábrán látható értékeket egy olyan ábrában megjelenítenünk, melynek egyik tengelyén az órabér, másik tengelyén pedig a napi munkakínálat szerepel. Ft/óra 2.500 1.625

1.375 1.125 390 óra 8 12 13 16 munkaidő 4.14 ábra Az egyéni munkakínálati függvény Ez az órabérszint, havi négy teljes – 40 munkaórás – héttel számolva megadja a magyar gazdaságban a jegyzet készülésekor érvényes körülbelül 180.000 Ft-os átlagos bruttó bért 42 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 99 ► Közgazdaságtan Hogyan szerzik, és hogyan költik el jövedelmüket a háztartások? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 100 ► Az ábra azt mutatja, hogy 390 Ft-nál kisebb órabér esetén a vizsgált munkavállaló nem hajlandó állást vállalni. Ha a minimálbért megkapja, akkor már hajlandó dolgozni, azonban csak 8 órát. Ezen nem is változtat addig, amíg az órabér el nem éri az 1125 Ft-os nagyságot. Amint azonban a bér ezt meghaladja, hajlandó többet dolgozni. Ez azt mutatja, hogy egy bizonyos jövedelemszint eléréséig a háztartás fogyasztási kiadásai miatt megjelenő

bevételkényszer hatására még akkor is dolgozik, ha egyébként a jövedelmet még nem tartja elegendőnek (De már meghaladja azt a szintet, ami alatt nem hajlandó dolgozni.) Amint a jövedelem már motiválóvá válik, a munkavállaló akár további munkára is hajlandó. Ebben a bértartományban a munkaidő hasznossága már nagyobb, mint a szabadidőé, így szívesen mond le bizonyos nagyságú szabadidőről a nagyobb jövedelem érdekében. Elérhetünk azonban egy olyan bérszintet is, ahol megfordul a helyzet: a fogyasztó már olyan jövedelemmel rendelkezik, hogy a szabadidő fontosabbá válik a megszerezhető pénznél. Ábránkon ez 2500 Ft-os órabérnél következik be. A bemutatott fogyasztó számára ez már olyan magas jövedelemszint, amely esetén minden szükségletét bőven ki tudja elégíteni, ezért úgy dönt, hogy kicsit kevesebb munkával is elég bérhez jut. A most bemutatott grafikon természetesen csak egyetlen lehetséges formája a

munkakínálati függvénynek, hiszen ez egyénről egyénre teljesen eltérő lehet. Van aki sokkal kisebb bérnél hajlandó megjelenni a piacon, van olyan is, akinek a minimálisan elvárt bére az átlagember számára elképzelhetetlen havi jövedelmet jelent. Épp ezért fontos hangsúlyozni, hogy bármely haszonmaximalizálással foglalkozó témakör erőteljesen függ a hasznosság alakulását leíró preferenciáktól. (Ami pedig egyénenként más és más lehet) Így van ez a fogyasztói döntés esetében, de ugyanez a helyzet a munkapiaci döntés esetében is A preferenciákat azonban nem ismerjük pontosan Korábban használtunk egyenletet a közömbösségi görbe alakjára, de már maga a közömbösségi görbe grafikonja is egy feltevéssel él. E tekintetben nincs különbség, hiszen a ábrára is illeszthetnénk függvényt, illetve a függvényt is tudjuk ábrázolni. A lényeg az, hogy akkor tudunk optimalizálást végrehajtani, ha ismerjük a

preferenciarendszert Miért volt hasznos mégis ez a – meglehetősen hosszú – fejezet, ha a végén kiderül, hogy a hasznossági függvények a valóságban nehezen felderíthetőek? Azért, mert az optimalizálás módszerével és használati lehetőségeivel megismertetett bennünket. Azért, mert a vizsgált problémák léteznek, s arra naponta adunk válaszokat. Amikor a bolt polcairól leemelünk termékeket, próbálunk a lehető A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 100 ► Közgazdaságtan Hogyan szerzik, és hogyan költik el jövedelmüket a háztartások? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 101 ► legjobban dönteni. A legtöbbször még magunk számára sem definiált preferenciarendszerünk alapján jövedelmünket megpróbáljuk úgy elkölteni, hogy azzal a lehető legnagyobb hasznosságot érjük el. Már az is preferencia kérdése, hogy a megszerzett jövedelem mekkora hányadát költjük el, és mekkora

hányadát tesszük félre. Az is a preferenciáinkon múlik, hogy hajlamosak vagyunk-e hitelt felvenni, vagy inkább kockázatkerülő típusok vagyunk és megtakarításokkal élünk. Úgy döntünk tehát nap, mint nap, hogy a döntés mechanizmusa rejtve marad előlünk. Azonban úgy tűnik, hogy egész működőképes a dolog. Az pedig egyértelműen alátámasztja a fejezetben látott összefüggéseket, hogy a valóságban a piackutatással foglalkozó cégek által mért adatok ezekhez hasonló magatartást mutatnak. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 101 ► Közgazdaságtan Mibe fektethetünk és milyen hiteleket vehetünk fel? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 102 ► 5. Mibe fektethetünk és milyen hiteleket vehetünk fel? A tananyag előző fejezetében láttuk azt, hogyan jutnak jövedelemhez a háztartások munkavégzésükből, illetve részletesen megismerkedtünk azzal, hogyan költik el ezt hasznosságuk

maximalizálására. A 4 fejezet záró gondolatai között megemlítettük, hogy az optimalizációs döntések közé sorolható a jövedelem elköltésének időbeli ütemezése is: fektesse-e be jövedelmének egy bizonyos el nem költött részét, vagy vegyen fel hitelt és költekezzen későbbi jövedelme terhére Nem valósítható meg esetleg a kettő együtt egy hitelből kivitelezett értékpapír-vásárlás során? A fogyasztáshoz kapcsolt döntések közül a legtöbb az „adott eredményt a legkisebb ráfordítással” típushoz tartozik. Minden háztartás rendelkezik egy hosszú bevásárlólistával Az ezen lévő tételek első köre olyan, amit, muszáj megvásárolni, azok árától és a rendelkezésre álló jövedelemtől függetlenül. Ha ezeket a kiadásokat fedezte a jövedelem, akkor jöhetnek azok a kiadások, amelyek már nem a létszükségleti cikkekhez kapcsolódnak, de még fontosak a fogyasztó számára A bevásárlólistán szereplő tételeket

a háztartások megpróbálják minél olcsóbban megszerezni. Itt nincs nagy mozgásterük: ha a családnak szüksége van 1 kg kenyérre, akkor azt meg kell venni Annyit tehetnek, hogy nem a város legdrágább boltjában vásárolnak be. Amikor azonban már elértünk odáig, hogy az alapvető szükségleteinket kielégítettük, akkor nem lesz kényszer a jövedelemköltés, és az optimalizálás jellege is változik. A jövedelmi helyzet javulásával olyan döntéseket kell hoznunk, amelyek megtakarított pénzünk befektetésének formájával, a lekötés hosszával stb. kapcsolatosak Ebben a helyzetben már az „adott ráfordítással a legnagyobb eredményt” típusú döntések kerülnek elő, hiszen a rendelkezésünkre álló befektetést szeretnénk a lehető legjobban hasznosítani A legtöbb háztartás életében megjelennek azonban az ellentétes típusú döntések is: hogyan lehet megoldani egy olyan beszerzést (lakás, tartós fogyasztási cikk stb.)

megvásárlását, amelyre az adott időpillanatban a háztartásnak nincs megfelelő jövedelme? A hitel típusú pénzügyi műveletek sokkal nagyobb kockázatot jelentenek, mint a befektetési típusúak. A befektetési ügyleteknél (ha körültekintőek vagyunk) a kockázat legfeljebb annyi, hogy megtakarításunk nem a piacon létező legmagasabb hozammal gyarapszik, de vagyonunkat nem tesszük kockára. A hitel típusú művele- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 102 ► Közgazdaságtan Mibe fektethetünk és milyen hiteleket vehetünk fel? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 103 ► teknél viszont ha valamit rosszul mértünk fel, akkor vagyonunk egy részét akár el is veszthetjük. (Például, ha a hitelt nem tudjuk fizetni, biztosítéknak pedig lakásunkat jelöltük meg.) Amikor tehát arról döntünk, hogy miként csoportosítjuk át időben jövedelmeinket, elengedhetetlenül szükséges a rendelkezésre álló

eszközök működésének ismerete. Ebben a fejezetben ezen eszközök bemutatására teszünk kísérletet. Az eszközök alapvető leírásán (működési logikájukon) túlmenően megismerkedünk az alapvető pénzügyi számításokkal, amelyek minden háztartás életében előkerülnek. Ebben a fejezetben szükségszerűen sok olyan kifejezést kell tisztáznunk, amelyeket már gyakran hallottunk, de lehet, hogy pontos jelentésüket mégsem ismerjük, illetve számos olyannal is találkozunk, amelyik egyelőre még talán ismeretlen. Az előző fejezetben ismertetett döntéseket a mindennapi életben a Gossen-I törvény, vagy a jövedelemrugalmasság kategóriájának ismerete nélküli is kielégítő eredménnyel meg tudjuk hozni. A pénzügyi döntések viszont megfelelően egzaktak, ugyanakkor nem túl bonyolultak ahhoz, hogy a háztartások ténylegesen alkalmazni is tudják őket valós döntéseik során. 43 A tapasztalat szerint a banki ügyfelek jelentős része nem

kér mindenre kiterjedő tájékoztatást Akkor lepődik meg, amikor később a kifogásolt eljárást, vagy számítási módot megtalálja a szerződés eddig el nem olvasott részeiben. Tananyagunknak ez a része – reményeink szerint – segítséget nyújt ahhoz, hogy a sikeres elsajátítás és némi gyakorlás után könnyebb legyen áttekinteni a banki – és egyéb pénzügyi – ajánlatokat, s egy-egy nagyobb volumenű döntés előtt a számítógéphez leülve e könyv forgatói képesek legyenek megtervezni a döntés anyagi vonzatait. 5.1 Megtakarítási típusú eszközök Egy gazdasági szereplő akkor ér el megtakarítást, ha az adott időszakban keletkező jövedelme meghaladja az adott időszakban felmerülő kiadásait. Ez a gyakorlatban úgy jelenik meg, hogy a bankszámlájára nagyobb összeg érkezik, mint amennyit arról elkölt. Ha előtte már volt megtakarítása, akkor növelni tudja azt, ha vannak felvett hitelei, akkor vissza tud valamenynyit

fizetni belőlük A számítások bonyolultságát tekintve, az a diák, aki sikeresen megszerezte a matematika érettségit, problémák nélkül meg tud birkózni ezekkel a számításokkal is. 43 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 103 ► Közgazdaságtan Mibe fektethetünk és milyen hiteleket vehetünk fel? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 104 ► Egy megtakarítási döntés azt jelenti, hogy az el nem költött jövedelmünket kölcsönadjuk valakinek, aki – velünk ellentétben – átmenetileg több pénz igényel, mint amennyi rendelkezésére áll. Ehhez azonban megfelelő közvetítőrendszer kell E nélkül ugyanis nekünk magunknak kellene megkeresni azt a szereplőt, akinek kölcsön tudjuk adni átmenetileg felesleges pénzünket. Ez számos problémát vet fel. A legfontosabb: találunk-e olyan szereplőt, akinek hajlandók vagyunk kölcsönadni a pénzünket? Mi történik, ha a partner nem igényli a teljes

összeget (keresnünk kell még valakit), vagy ha esetleg több kölcsönt kérne, mint amennyit mi magunk tudunk számára nyújtani? Mi van akkor, ha csak egy évre szeretnénk lemondani a pénzünkről, a partner viszont két évre igényelné? Mi lesz a megoldás akkor, ha a futamidő felénél egy előre nem látható esemény miatt mégis szükségünk van a pénzünkre? Honnan tudjuk, hogy a partner fizetőképességével nincs gond és tényleg vissza fogja majd tudni fizetni az átmenetileg megkapott pénzt? Hogy egyezzünk meg az ügylet árában, a kamatban? Ezek mind olyan kérdések, amelyekre nem tudunk egyértelmű választ adni. Természetesen számos ilyen szerződés jön létre a valóságban, de az esetek döntő többségében az ügyfelek kihasználják a kialakult közvetítőrendszer, a bankok adta lehetőségeket. A bank közbeiktatása többletköltségekkel jár. Itt ugyanis egy hitelnek vissza kell termelni a betétesnek járó kamatokat, másrészt a

banknak is nyernie kell az ügyleten, különben nem érné meg neki a tevékenység folytatása. Ez gyakorlatilag ugyanaz a jelenség, mint amikor a kiskereskedőtől drágábban kapjuk meg a terméket, mint ahogy azt a nagykereskedőtől, vagy magától a gyártótól beszerezhetnénk. A bank közbeiktatása – a közvetítői szerepért felszámított díj ellenére – számos előnnyel jár. Azzal, hogy a bank beékelődik a megtakarítással rendelkezők és a pénzszűkében lévők közé, szétválasztja ezt a két csoportot. A pénzükről átmenetileg lemondók, s azok, akikhez ezek az összegek kerülnek, nem ismerik egymást. Gyakorlatilag maga a bank sem tudja megmondani, hogy egy konkrét lekötött betét összegéből melyik konkrét hitelszerződésre fizettek ki pénzt. Ebben rejlik a közvetítés lényege: összegyűjti a megtakarításokat, majd azokból finanszírozza mások átmeneti pénzigényét. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 104

► Közgazdaságtan Mibe fektethetünk és milyen hiteleket vehetünk fel? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 105 ► A megtakarítóknak így nem kell bajlódni a pénzszűkében lévők felkutatásával: a bank azonnal fogadja megtakarításaikat. A bankok nem élnek megkötéssel a megtakarítható összeg nagyságát nézve: vannak bizonyos konstrukciók, amelyeknél van minimális szerződési összeg, de biztosan tudnak valamilyen megtakarítási lehetőséget kínálni a kisebb összegek elhelyezésére is. A banknál az ügyfél számos futamidő közül választhat Ha esetleg a futamidő lejárta előtt mégis fel szeretné számolni befektetését, akkor ezt is megteheti. (Bár ekkor jellemzően már nem kapja meg az eredetileg rögzített hozamokat) Egy banki befektetésnél nem kérdőjeleződik meg a másik fél (a bank) fizetőképessége sem. A kamat kérdésében viszont nem vagyunk alkupozícióban: a bank határozza meg, hogy milyen

díjat (kamatot) fizet a kölcsönadott pénz használatáért. E téren az ügyfelek malmára hajtja a vizet a banki szolgáltatások terén kialakult éles verseny. A bankon kívül számos más befektetési lehetőség létezik, a háztatások többsége azonban ezeket nem használja ki. (Gyakorta azért, mert anyagi lehetőségei miatt nem halmoz fel akkora megtakarításokat, hogy egyáltalán elgondolkozzon a befektetés más formáinak választásán). Ha mégis, akkor azoknak egy jelentős része törvényi kötelezettségen alapul, mint például a nyugdíjpénztárba történő befizetés. Mielőtt elkezdenénk sorra megbeszélni a háztartás lehetőségeit jelentő befektetési formákat, nézzük meg, hogy a tananyag készítésekor az egyes lehetőségekben mekkora összegeket tartottak a háztartások! Ahogy az 5.1 táblázatból látszik, 2006 márciusában a háztartások 19.546,8 milliárd forint értékű megtakarítással rendelkeztek 44 A megtakarítási formák

között (azok nagysága szerinti sorrendben) a banki betétek, a vállalati részvények, a nyugdíjpénztári tartalékok, a készpénz, a befektetési jegyek, az életbiztosítási tartalékok, illetve az állampapírok szerepelnek. Némi apró eltéréstől eltekintve ebben – a fontossági – sorrendben fogunk végighaladni az egyes eszközök bemutatásán. 44 A gazdaság egészének méreteit leírni nem e fejezet célja, azzal majd a makroökonómiai részben a gazdasági mutatószámok kapcsán részletesen foglalkozunk. A nagyságrend érzékeltetésére annyit jegyeznénk meg, hogy az említett összeg körülbelül tízezer, egyenként rekordértékű (kétmilliárd forintos) lottó ötös nyereménnyel egyenértékű! A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 105 ► Közgazdaságtan Mibe fektethetünk és milyen hiteleket vehetünk fel? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 106 ► 5.1 táblázat A háztartási

megtakarítások formái (milliárd forint) 45 Megnevezés Pénzügyi eszközök Készpénz és betétek Készpénz Betét, forint Betét, deviza Nem részvény értékpapír Vállalatok értékpapírjai Hitelintézetek értékpapírjai Központi kormányzat értékpapírjai Egyéb szektorok értékpapírjai Hitelek, kölcsönök Tulajdonosi részesedések Részvények, üzletrészek Vállalati részesedések Részesedések pénzügyi vállalatokban Külföldi részesedések Befektetési jegyek Biztosítástechnikai tartalékok Életbiztosítási tartalék Nyugdíjpénztári tartalék Egyéb biztosítási tartalék Egyéb követelések Kereskedelmi hitelek Ki nem fizetett keresetek Egyéb 45 2006. Megoszlás márc. (2006, %) 19 546,8 100,00% 7 390,2 37,81% 1 548,3 7,92% 5 174,0 26,47% 667,8 3,42% 1 233,0 6,31% 19,6 0,10% 131,2 0,67% 1 052,7 5,39% 29,5 0,15% 139,6 0,71% 6 803,6 34,81% 5 306,0 27,15% 5 057,8 25,88% 190,0 0,97% 58,2 0,30% 1 497,6 7,66% 3 301,5 16,89% 1 062,8 5,44% 1

990,0 10,18% 248,7 1,27% 679,0 3,47% 25,9 0,13% 282,4 1,44% 370,7 1,90% Forrás: MNB A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 106 ► Közgazdaságtan Mibe fektethetünk és milyen hiteleket vehetünk fel? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 107 ► 5.11 Banki betétek A háztartások befektetései között a legnagyobb arányt a banki betétek jelentik. A banki betételhelyezés során a bank kötelezettséget vállal arra, hogy a nála elhelyezett összeget a szerződésben szereplő időpontban az ügyfél rendelkezésére bocsátja, addig pedig a szerződésben rögzített gyakorisággal a meghatározott kamatot a betétes számára kifizeti. Az 5,24%-os kamatlábat például úgy értelmezzük, hogy ha 10.000 Ft-ot egy évre bankba teszünk, akkor a befektetett összeg 5,24%-át kamatként megkapjuk. Ebben az esetben (ha a kamatot az év végén, egyösszegben kapjuk meg) 524 Ft-ot kapunk ilyen címen, így egy év múlva 10.524

Ft lesz a számlánkon. A pénzről való lemondás díjaként a betétes részére fizetett kamatot a befektetett összeg százalékában határozzák meg, jellemzően egy éves időtartamra. A kamatláb 46 a betét után fizetendő kamat és az elhelyezett betét összegének hányadosa. A kamat pedig a meghatározott kamatláb alapján kifizetett összeg pénzben kifejezett nagyságát jelenti. A betéteknél fontos tényező a lekötés hossza. Amennyiben ez nincs meghatározva, akkor látra szóló betétről beszélünk. Ilyenkor az ügyfél bármikor korlátozás nélkül hozzájuthat a számlán lévő összeghez, a szerződésben lévő kondíciók mellett. A bank a látra szóló betétek után mindig kisebb kamatot fizet, mint a lekötött betétekre, hiszen ebben az esetben nem tudja kiszámítani, hogy az ügyfél mikor fogja újra igényelni a pénzét. 5.2 táblázat A lekötés és a hozam kapcsolata a háztartások forintbetétei esetében 47 Lekötés Látra szóló

betét Éven belüli lekötés Maximum két éves lekötés Két éven túli lekötés Kamatláb (éves, %) 2,7% 5,26% 6,47% 3,97% Korábban már előkerült a nominális és reálkategóriák kérdése. E fejezetben a kamatlábra, mint nominálkamatlábra gondolunk, s azt i-vel jelöljük Ha reálkamatlábra van szükségünk, akkor a nominális kamatot még korrigálnunk kell az inflációs rátával. Erre később még visszatérünk. 47 Forrás: MNB. A táblázatban látható kamatláb a szektorral kötött szerződésekből számított átlagos érték 46 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 107 ► Közgazdaságtan Mibe fektethetünk és milyen hiteleket vehetünk fel? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 108 ► A lekötött betétnél a bank és az ügyfél szerződésbe foglalja, hogy az adott összeg milyen időtartamra kerül elhelyezésre a banknál. A lekötött betéteknél (főleg a kedvezményes kamatozásúaknál)

gyakran találunk minimális megkötést az összeg nagyságára vonatkozóan 48 5.12 A kamatszámítás alapjai Ahhoz, hogy mondanivalónkat a továbbiakban számokkal is alá tudjuk támasztani, szükséges néhány alapvető fontosságú pénzügyi számítás ismerete. Ezek közül többel akár már a középiskolai matematika tanulmányok során találkozhattunk, főleg a mértani sorozatok témakörénél Jelöljük a bankszámlánkra rakott összeget PV-vel 49, az adott konstrukcióhoz tartozó éves kamatláb századrészét pedig i-vel. Ekkor egy év elteltével a számlánkon lévő összeg (FV) 50 nagysága: FV = PV + PV ⋅ i (5.1) Az előző példa adataival: FV = 10.000 + 10000 ⋅ 5, 24 = 10.00 + 524 = 10524 Ft 100 Ez a képlet feltételezte, hogy a pénzünket egy teljes évig a bankban tartjuk. Ha ennél rövid ideig kamatozik a betét, akkor az éves kamatnak csak az adott időszakra arányosított részét kapjuk meg. Ehhez az (51)-ben lévő kamatlábat kell

korrigálnunk. Nem kell mást tenni, mint megnézni, hogy az adott időtartam a teljes évnek hányadrészét (hány százalékát) teszi ki, s az éves kamatlábat ezzel a hányadossal kell majd módosítanunk. A továbbiakban az i paraméter számítását már nem írjuk ki, az mindig a kamatláb századrészét fogja jelenteni. Ha például 3,02% a kamatláb nagysága, akkor az i értéke 0,0302, a 7,29%-os kamatláb pedig azt jelenti, hogy az i nagysága 0,0729 lesz. Ha i az éves kamatláb századrésze, n pedig az adott (éven belüli) lekötés napjainak száma, akkor az n napra vonatkozó kamatláb századrésze: ⎛ n ⎞ i ⋅⎜ ⎟ ⎝ 365 ⎠ (5.2) Amikor az „akár %-os kamat” jellegű hirdetésekkel találkozunk, akkor jellemzően az említett (magas) kamatláb csak nagy, akár milliós tétel lekötése esetén érvényes. 49 A PV az angol present value (jelenérték) kifejezés rövidítése. 50 Az FV az angol future value (jövőérték) kifejezés

rövidítése. 48 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 108 ► Közgazdaságtan Mibe fektethetünk és milyen hiteleket vehetünk fel? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 109 ► Képletünk így a következők szerint módosul: ⎛ ⎛ n ⎞⎞ FV = PV + PV ⋅ ⎜ i ⋅ ⎜ ⎟⎟ ⎝ ⎝ 365 ⎠ ⎠ (5.3) Ha három hónapra (90 napra) kötjük le pénzünket a fenti kamatlábon, akkor az adott időszakra vonatkozó kamatláb a 90 = 0, 2466 365 tényező segítségével hajtható végre. Ez azt jelenti, hogy a 90 napra az éves kamat 24,66%-a jár, amely 0, 0524 ⋅ 0, 2466 = 0, 012921 , vagyis 1,29%. Ebből pedig a 90 nap végén a számlánkon lévő összeg nagysága: FV = 10.000 + 10000 ⋅ 0, 012921 = 10000 + 129, 21 = 10129, 21 Ft Ha egyből a megadott képletbe helyettesítettünk volna be, természetesen akkor is ugyanezt az eredményt kaptuk volna, hiszen: ⎛ ⎛ 90 ⎞ ⎞ FV = 10.000 + 10000 ⋅ ⎜ 0, 0524 ⋅ ⎜

⎟ ⎟ = 10.129, 21 Ft ⎝ 365 ⎠ ⎠ ⎝ Hajtsunk végre egy egyszerűsítést képletünkön! Az (5.1)-ben emeljük ki a PV értékét! A kapott formula: FV = PV ⋅ (1 + i ) (5.4) A képletben a zárójelben szereplő tényezőt kamattényezőnek is hívjuk. A kamattényező azt mutatja meg, hogy az adott kamatláb mellett pénzünk egy év alatt hányszorosára emelkedik a bankban. Ez gyakorlatilag a számlánkon lévő pénz éves növekedési üteme A kamatszámítási példáknál a megoldás kulcsát ennek a növekedési ütemnek a megértése, helyes értelmezése jelenti. Ha ezt megfelelően elsajátítottuk, könnyedén meg tudjuk oldani a hétköznapi döntések során felmerülő legtöbb számítási problémát Hogy is értelmezzük a kamattényezőt az előző példában? Ha a kamatláb 5,24%, akkor a kamattényező értéke 1,0524. Ez pedig azt, hogy a bankszámlán elhelyezett pénzünk egy év múltán 1,0524-szeresére növekszik. 51 Ha visszagondolunk

matematikai tanulmányokra, a kamattényező a mértani sor kvóciensének felel meg, melyet legtöbbször q-val jelöltünk. 51 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 109 ► Közgazdaságtan Mibe fektethetünk és milyen hiteleket vehetünk fel? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 110 ► Az utolsó képlet már megfelelő alakban szerepel ahhoz, hogy továbblépjünk az éven túli lekötésekhez. Előtte azonban meg kell ismerkednünk a kamatos kamat működési elvével. Ez azt jelenti, hogy az egy kamatozási periódus (nap, hónap, év) alatt a betét után fizetendő kamat hozzáíródik a számlán lévő összeghez, s azzal együtt tovább kamatozik. (Innen ered az elnevezés, hiszen az első időszakra kapott kamat után is kapunk kamatot a második időszakban.) Ha i kamatláb mellett pénzünket két évig hagyjuk a bankban, akkor a második év végén a számlánkon lévő pénz nagysága: FV = ( ( PV ⋅ (1 + i ) ) ⋅

(1 + i ) ) Három év múltán: FV = ( ( PV ⋅ (1 + i ) ) ⋅ (1 + i ) ) ⋅ (1 + i ) Amit átalakítva: FV = PV ⋅ (1 + i ) ⋅ (1 + i ) ⋅ (1 + i ) FV = PV ⋅ (1 + i ) 3 Ez pedig már látni engedi a számítás szabályát. Ha a lekötés éveinek számát t-vel jelöljük, akkor a lekötési időszak végén a számlán lévő pénz nagysága: t FV = PV ⋅ (1 + i ) (5.5) Mit is jelent ez a képlet? A zárójelben most is pénzünk egy év alatti növekedési üteme (vagyis a kamattényező) szerepel. A lekötés végéig folyamatosan ebben az ütemben növekszik a bankszámlánkon lévő összeg A lekötés ideje alatt bekövetkező teljes növekedést pedig úgy kaphatjuk meg, hogy a kamattényezőt felemeljük a lekötés (években kifejezett) hosszának megfelelő kitevőre. Ha folytatjuk az eddig látott példát és pénzünket 5 évre kötjük le, akkor az 5. év végén a számlánkon lévő összeg a következők szerint alakul: FV = 10.000 ⋅ (1 + 0, 0524 ) =

10000 ⋅ 1, 0524 5 = 5 FV = 10.000 ⋅ 1, 2909 = 12909 Ft A kamattényező a példában 1,0524. Ezt ötödik hatványra emelve 1,2909 értékű paramétert kaptunk. Ezt úgy értelmezzük, hogy 5,24%-os éves ka- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 110 ► Közgazdaságtan Mibe fektethetünk és milyen hiteleket vehetünk fel? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 111 ► matozás esetén, a számlánkon lévő összeg öt év alatt 1,2909-szeresére emelkedik. Itt már érezhető a különbség a kamatos kamatozás és a sokszor hibásan alkalmazott egyszerű kamatozás között. A korábban látott egy éves kamat nagysága 524 forint volt. Öt év alatt – a hibás logika szerint – ennek ötszöröse, 2.620 forint rakódna a betétre, s így annak összege 12620 Ft lenne. A valóságban azonban látjuk, hogy ennél nagyobb, 2909 Ft a felhalmozódott kamat nagysága Az egyszerű kamatozást alkalmazó logika – amely hibásan

minden évben a befektetett induló összeg után számolja a kamatot – ugyanis egy számtani sorozatként működik, ahol évente azonos összeggel növekszik a számlán lévő pénz, a valóságban viszont a számlán lévő összeg egy mértani sorozatnak megfelelően alakul, ahol a növekedés üteme konstans, a számla gyarapodása viszont egyre nagyobb. A két számítási mód közötti különbséget mutatja be az 5.1 ábra Az ábra az eddig látott számításoknál használ kamatlábat (5,24%) és induló betételhelyezést (10.000 Ft) használja Az ábrán megfigyelhetjük, hogy az egyszerű kamatozás esetén minden évben ugyanannyival növekedne a betét összege, s így a futamidő függvényében a számlán lévő összeg grafikonja egy egyenest rajzol ki. 30 000 Ft Számlán lévő összeg 28 000 Ft 26 000 Ft 24 000 Ft 22 000 Ft 20 000 Ft 18 000 Ft 16 000 Ft 14 000 Ft 12 000 Ft 10 000 Ft 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 Befektetés

futamideje Egyszerű kamatozás Kamatos kamatozás 5.1 ábra Az egyszerű és a kamatos kamatozás különbsége A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 111 ► Közgazdaságtan Mibe fektethetünk és milyen hiteleket vehetünk fel? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 112 ► A kamatos kamatozásnál viszont a számlára rakódó hozam a betét nagyságának növekedésével együtt emelkedik, s a fix kamatláb alkalmazásával egyre magasabb kamatbevételt könyvelhetünk el. Ezért a kamatos kamatozást bemutató grafikon gyorsulva tart felfelé A továbbiakban az egyszerű kamatozással nem foglalkozunk Az éven túli képlet megalkotásakor azt feltételeztük, hogy a kamatot a bank évente egyszer fizeti ki 52, s akkor a meghirdetett nominális kamatláb mértékével növekszik a számlán lévő összeg. A valóságban azonban a kamatokat a bank nem az eddigi számításokban látott módon (évente egyszer), hanem jellemzően

írja jóvá az ügyfeleknek. Képleteink könnyen módosíthatók, hogy kezelni tudják ezt a helyzetet is. Haladjunk azonban a konkréttól az általános képlet felé! Ha a bank félévente fizeti ki a kamatot, akkor az első félévre az éves kamat felét adja oda, s a következő félévben már a kamattal növelt összeg kamatozik tovább. A dolog tehát úgy működik, mintha a meghirdetett kamat felével két évig kamatozott volna a betét. Az első félévben a bank az 5,24%-os hozam felét, 2,62%-ot írj jóvá az ügyfél számláján. A második félévre azonban már ezzel a 2,62%-os hozammal megnövelt összeg (tehát 10262 Ft) fog kamatozni Erre a félévre újabb 2,62% rakódik a számlára, ez azonban már 268,86 Ft-ot tesz ki. A számlán lévő összeg pedig 10530,86, tehát kerekítve 10.531 Ft lesz Hányszorosára növekedett a betétünk nagysága egy év alatt? Az eredményt a számlán az év végén lévő 10.531 Ft és az induló 10000 Ft hányadosa adja

meg. Ez az 1,0531-es érték nem más, mint a betét éves növekedési üteme Azt látjuk tehát, hogy az 5,24%-os éves hozam, ha azt két részletben kapja meg a betétes, egyenértékű azzal, mintha a bank 5,31%-os kamatot fizetett volna az év végén egyösszegben. (Hiszen mindkét esetben 1,0531szeresére növekszik a bankszámla egyenlege egy év alatt) Próbáljuk meg átalakítani az eddig használt képletet! Példánkban az első félév végén a számlán lévő pénz: ⎛ 0, 0524 ⎞ FV = 10.000 ⋅ ⎜ 1 + ⎟ = 10.000 ⋅ (1 + 00262 ) 2 ⎠ ⎝ FV == 10.000 ⋅ 1, 0262 = 10262 Ft Ez a képletben a t megjelenésében is látható volt, hiszen így mondjuk egy 15 hónapos lekötésnél mit írnánk a t helyére? Persze lehetne a t=15/12 (amivel nem is tévednénk nagyot), de a nem kerek évekre vonatkozó képletet is fel fogjuk építeni. 52 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 112 ► Közgazdaságtan Mibe fektethetünk és milyen hiteleket

vehetünk fel? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 113 ► Az év végén a számlán lévő pénzösszeg nagysága pedig: ⎛ ⎛ 0, 0524 ⎞ ⎞ ⎛ 0, 0524 ⎞ ⎛ 0, 0524 ⎞ FV = ⎜ 10.000 ⋅ ⎜ 1 + ⎟ ⎟ ⋅⎜1+ ⎟ = 10.000 ⋅ ⎜ 1 + ⎟ 2 ⎠⎠ ⎝ 2 ⎠ 2 ⎠ ⎝ ⎝ ⎝ 2 FV = 10.000 ⋅ 1, 0262 2 FV = 10.000 ⋅ 1, 0531 = 10531 Ft Ha a kamatot negyedévente kapjuk meg, akkor a fenti képletben az 5,24%-os kamatláb negyedét, vagyis 1,31%-ot kap meg egy időszakra az ügyfél. Ehhez a képletben az éves kamatlábat most néggyel kell osztanunk S mivel ez az 1,31%-os kamat egy év alatt négyszer növeli meg a számla nagyságát, a növekedést leíró tag a képletben négyszer ismétlődik meg. Az azonos növekedési ütemeket jelentő szorzótényezőket aztán az előbb látott módon hatványalakban összevonhatjuk az alábbiak szerint: ⎛ 0, 0524 ⎞ ⎛ 0, 0524 ⎞ ⎛ 0, 0524 ⎞ ⎛ 0, 0524 ⎞ FV = 10.000 ⋅ ⎜ 1 + ⎟

⋅⎜1+ ⎟ ⋅⎜1+ ⎟ ⋅⎜1+ ⎟ 4 ⎠ ⎝ 4 ⎠ ⎝ 4 ⎠ ⎝ 4 ⎠ ⎝ 4 4 ⎛ 0, 0524 ⎞ FV = 10.000 ⋅ ⎜ 1 + ⎟ = 10.000 ⋅ (1, 0131) 4 ⎠ ⎝ FV = 10.000 ⋅ 1, 0534 = 10534 Ft A számítás eredményeként kapott éves növekedési ütem 5,34%-os. Ez azt jelenti tehát, hogy az 5,24%-os negyedéves kamatfizetés egyenértékű azzal, mint amikor a bank éves egyszeri, 5,34%-os kamatot fizet az ügyfél számára. Ez alapján pedig már könnyen felépíthetjük a havi kamatozás képletét is, amely a példában a következő alakot veszi fel: 12 ⎛ 0, 0524 ⎞ 12 FV = 10.000 ⋅ ⎜ 1 + ⎟ = 10.000 ⋅ 1, 004367 12 ⎝ ⎠ FV = 10.000 ⋅ 1, 0537 = 10537 Ft Most már tudjuk kezelni az éven belüli többszöri kamatfizetést, illetve ki tudjuk számolni, hogy ilyen esetben mennyi lesz számlánkon egy év után. Az utolsó példában azt láttuk, hogy a 12 havi kamatfizetés után egy év alatt 1,0537-szeresére, tehát 5,37%-kal növekszik a számlán lévő

összeg. Ha ez három éven keresztül folytatódik, akkor az olyan, mintha három évig 5,37%-os éves egyszeri kamatfizetést kínált volna a bank. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 113 ► Közgazdaságtan Mibe fektethetünk és milyen hiteleket vehetünk fel? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 114 ► Azt látjuk tehát, hogy ha a bank 5,24%-os hozamot hirdet meg, a számlán lévő összeg – az éven belüli többszöri kamatfizetés hatására – ennél nagyobb mértékben, 5,37%-kal növekszik. Hogy is jött ki ez ki? 12 ⎛ 0, 0524 ⎞ i eff = ⎜ 1 + ⎟ −1 12 ⎠ ⎝ i eff = (1 + 0, 004367 ) − 1 12 i eff = 1, 05367 − 1 = 0, 0537 Ez utóbbit effektív kamatlábnak hívjuk, s számítása az eddigiek alapján: m ⎛⎛ ⎞ i ⎞ i eff = ⎜⎜ ⎜ 1 + ⎟ − 1 ⎟⎟ ⋅ 100 ⎝⎝ m ⎠ ⎠ A képletben az m az éven belüli kamatperiódusok számát jelenti. Tehát havi kamatozásnál értéke 12, míg

negyedévesnél 4 lenne. Ha tehát ezzel az 5,37%-os effektív kamatlábbal kamatozik három évig a betét, akkor a harmadik év végén tehát 10.000 ⋅ 1, 05373 = 11698 Ft lenne felvehető a számlánkról. Ez pedig egyenértékű a következővel: ⎛ ⎛ 0, 0524 ⎞12 ⎞ FV = 10.000 ⋅ ⎜⎜ ⎜ 1 + ⎟ ⎟ 12 ⎠ ⎟⎠ ⎝⎝ FV = 10.000 ⋅ ( (1, 004367 ) 12 ) FV = 10.000 ⋅ (1, 05367 ) 3 3 3 FV = 10.000 ⋅ 1,1698 = 11698 Ft A végeredményt szándékosan a fent látott lépéseken keresztül vezettük le, s nem hagytunk ki egyetlen lépést sem a levezetés során. Értelmezzük sorról sorra a számítást! Az 5,25%-os éves kamat 0,4367%-os havi kamattal egyenértékű. A 0,4367%-os havi kamatozás esetén a számlánkon lévő pénz egy év alatt 1,05367-szeresére növekszik Ha a számlánkon lévő pénz három évig növekszik ebben az ütemben (évente 5,367%-kal), akkor a harmadik év alatt számlán 1,1698-szorosára gyarapszik. A három év alatt tehát az

eredetileg befektetett összeg 16,98%-át (esetünkben 1.698 Ft-ot) kapjuk meg kamatként A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 114 ► Közgazdaságtan Mibe fektethetünk és milyen hiteleket vehetünk fel? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 115 ► Az előzőek alapján pedig már látszik az általános képlet is: ha az egy év alatti kamatfizetések (kamatperiódusok) számát m-mel jelöljük, akkor a p periódusra, éves i kamatlábbal a bankszámlán elhelyezett összeg a futamidő lejártakor. 53 p i ⎞ ⎛ FV = PV ⋅ ⎜ 1 + ⎟ (5.6) ⎝ m⎠ Egyetlen kiegészítést kell már csak tennünk, s az előző típusba tartozó bármilyen számítást el tudunk végezni. A képlet zárójelben lévő része az egy kamatfizetési periódusra (előző számításunkban m=12 esetén egy hónapra) érvényes kamattényezőt adja meg. A zárójeles tag fölött található kitevő az összes kamatfizetési periódus számát

jelentette. Három év alatt ez 36, öt év alatt 60, 20 év alatt pedig 240 lesz. Csorbul bármit is a képlet, ha a számlálóban mondjuk 17, vagy 53 szerepel? Csöppet sem! 54 Ha 5,24%-os kamatozással pénzünket havi kamatfizetéssel 29 hónapra kötjük le, akkor a számlánkon a lekötés végén lévő összeg nagysága: 29 ⎛ 0, 0524 ⎞ 29 FV = 10.000 ⋅ ⎜ 1 + ⎟ = 10.000 ⋅ 1, 004367 = 11346,87 Ft 12 ⎠ ⎝ Az (5.6) a pénzügyi számítások alapképlete Segítségével egy adott időpontban ismert nagyságú pénzösszegnek egy másik időpontra vonatkozó nagyságát tudjuk kiszámítani. A jelenérték és a jövőérték számítás segítségével összehasonlíthatóvá válnak különböző időszakban rendelkezésre álló pénzösszegek. Ha el kellene döntenünk, hogy mit választanánk: garantált 1 millió forint ma, vagy garantált 1 millió forint egy év múlva, egyértelmű lenne a döntésünk. Nem a bizonytalanság miatt választanánk a mai 1

milliót, hanem azért, mert azt (bármilyen alacsony kamat mellett is) bankba téve egy év múltán már ennél nagyobb összeggel rendelkeznénk. Így a második lehetőség választásánál magasabb értéket tudhatunk magunkénak az említett egy év elteltével De mit válaszolnánk, ha a mai 1 millió forint és az egy év múlva megkapott 1,1 millió forint között kellene dönteni? (Most is garantált lenne 53 Az előzőekhez képest a képletben annyi változtatást hajtottunk végre, hogy a hatvány hatványozásának kijelölése helyett itt már a kitevőket – a matematika szabályainak megfelelően – összeszoroztuk. 54 Ezek alapján már játszi könnyedséggel levezethető a heti, vagy akár a napi kamatozás esetén alkalmazható képlet is. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 115 ► Közgazdaságtan Mibe fektethetünk és milyen hiteleket vehetünk fel? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 116 ► mindkét

összeg.) Ehhez a döntéshez már ismerni kell a kamatlábat A két összeg egyébként nem összehasonlítható, mert különböző időpontra vonatkoznak. Olyan, mintha eltérő lenne a mértékegységük Közös mértékegységre kell hozni őket, ez pedig a kamat segítségével lehetséges k té ér s n á le ít Je zám s PV = FV ⋅ -2 0 +2 +4 k té ér ás ő v ít Jö zám s 1 (1 + i )t Időskála (t) FV = PV ⋅ (1 + i ) t 5.2 ábra A pénz időértéke Amikor olyan jellegű számítást végzünk, hogy egy adott pillanatban ismert nagyságú pénzösszeg időben később mennyit fog érni, jövőérték-számításról beszélünk. A „mennyi pénz lesz a számlánkon év múlva” típusú kérdésekre adott válaszok mind ilyenek Amikor azt határozzuk meg, hogy egy pénzösszegnek mekkora az értéke egy korábbi időpontban, akkor jelenérték-számításról beszélünk. Ez számítás is kapcsolódhat a betéti konstrukciókhoz, például amikor arra

keressük a választ, hogy mennyit kell ma ahhoz elhelyeznem a bankban, hogy a 10 év múlva érettségiző gyermekem számára egy egymillió forint értékű bankszámlát tudjak ajándékozni. A jelenérték-számítást használjuk számos értékpapír jelenlegi értékének (árának, árfolyamának meghatározására is). Ilyenkor azt próbáljuk meg kiszámolni, hogy az értékpapírból a következő években várható bevételeknek mennyi a mai értéke, vagyis az időben elszórtan jelentkező pénzáramlás-sorozat mennyi mai pénzzel egyenértékű. A jelenérték-számítás alapképlete (5.6) átrendezéséből adódik: PV = FV ⋅ A dokumentum használata | Tartalomjegyzék 1 i ⎞ ⎛ ⎜1+ ⎟ ⎝ m⎠ (5.7) p Vissza ◄ 116 ► Közgazdaságtan Mibe fektethetünk és milyen hiteleket vehetünk fel? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 117 ► A képletben az FV mögött álló hányadost diszkonttényezőnek nevezzük. Értéke

azt mutatja meg, hogy évente m alkalommal történő kamatfizetés és i kamatláb mellett egy p kamatperiódus év múlva érkező FV nagyságú pénzáram az akkori érték hány százalékával egyenértékű most. Például a két év múlva, havi kamatfizetésnél, 5,24%-os kamatláb esetén kapott összeg esetén a diszkonttényező értéke 0,9007, s ez azt jelenti, hogy a két év múlva kapott érték ma annak 90,07%-ával egyenlő. Ha tehát két év múlva kapunk 1.000 Ft-ot, akkor az 900,7, míg a két év múlva kapott egymillió forint 900700 mai forinttal egyenértékű 5.13 Az EBKM* Az egységesített betéti kamatlábmutató – amelyet inkább a banki reklámokban feltűnő EBKM rövidítése kapcsán ismerünk – azt mutatja meg, hogy egy adott betét összes jellemzőjének (kamatláb, kamatfizetés gyakorisága, a betétszámlával kapcsolatos költségek stb.) figyelembe vételével mekkora az éves hozama. Ez a mutató egy értékben tömörít minden, a

befektetéssel kapcsolatos fontos információt és lehetővé teszi a különböző ajánlatok összehasonlítását. 55 Példánkban (tehát havi kamatfizetés és éves 5,24%-os nominális kamatláb esetén) az EBKM és a futamidő közötti kapcsolat a következők szerint alakul: 5.3 táblázat A futamidő és az EBKM kapcsolata az eddig látott példa esetében Futamidő (év) 1 2 3 4 5 EBKM 56 (%) 5,5 5,6 5,8 5,9 6,1 Az EBKM nem azonos az effektív kamatlábbal, s érdemes azt is megjegyezni, hogy azonos kamatláb mellett az EBKM értéke a futamidő növekedése estén emelkedik. 56 Egy tizedesre kerekített kamatláb. 55 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 117 ► Közgazdaságtan Mibe fektethetünk és milyen hiteleket vehetünk fel? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 118 ► Az EBKM meghatározása már nem tartozik a legegyszerűbb számítások közé, a kivitelezéshez a jelenérték-számítás stabil használata

szükséges. A mutató meghatározásához használt képletet egy kormányrendelet írja elő 57 amely a következő alakot ölti: betét = n ∑ j =1 ( k + bv ) j (1 + i ) (5.8) ti 365 A képletben az j az egyes időszakokat jelöli, n a teljes futamidő alatt megjelenő kamatperiódusok száma Egy ötéves, havi kamatfizetésű betétnél így az n értéke 5·12=60 lesz. A k az adott periódusban megkapott kamat nagyságát, míg bv az ugyanebben az időszakban megjelenő betétvisszafizetést jeleni. Ha az adott időszakban a kifizetendő kamatot bármilyen levonás (pl számlavezetési díj, számlakivonati díj stb) terheli, akkor a képletben csak a ténylegesen kifizetendő összeg vehető figyelembe. A ti a betételhelyezés és az adott időszakra vonatkozó kamat kifizetése között eltelt idő napokban kifejezve. A képletben látható i most nem a kamatláb, hanem maga a keresett érték, az EBKM nagysága. A képlet nevezőjében látható kitevő annyiban más az

eddig látotthoz képest, hogy most napokban és nem hónapokban számolunk. Ha egy éves periódussal dolgozunk, akkor a kitevő 365/365=1 lesz. Két évnél 2, három évnél 3 stb Mit is csinál a képlet? Elindul a betét elejétől és minden egyes, a befektetett betétből származó kifizetésnek meghatározza a jelenértékét, majd ezeket összeadja. Mi ismert és mi ismeretlen a számítás elvégzésekor? A baloldalon lévő betét nagyságát ismerjük. Ennyit tettünk be a bankhoz a számlára Ismerjük azt is (hisz a szerződés rögzíti), hogy mikor fogunk kamatot kapni (ti), és ennek mekkora a nagysága (k), valamint azt is tudjuk, hogy a betét öszszegét (bv) mikor kapjuk vissza. Az egyedüli ismeretlen az i, vagyis az EBKM értéke. Azt keressük tehát, hogy mi az hozam (EBKM), amelyre a fenti összefüggés teljesül. A képlet így azt adja meg, hogy mi az a hozamráta, amellyel a betétből származó későbbi hozamokat mai értékre átszámítva

visszakapjuk az elhelyezett betét összegét Egy ilyen egyenlet megoldása manuálisan nem lehetséges, ehhez már számítógépet kell használnunk. Azonban bármely számítógépen megtalál57 41/1997. (III 5) Korm rendelet A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 118 ► Közgazdaságtan Mibe fektethetünk és milyen hiteleket vehetünk fel? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 119 ► ható legegyszerűbb táblázatkezelő (pl. MS Excel) segítségével könnyedén megoldható. Példaként nézzük meg a korábban már látott 10000 Ft-os betét elhelyezését 5,24%-os éves kamat mellett! Mekkora az EBKM nagysága, ha a betétet 2 évre bankba helyezzük. A 2006 betételhelyezés történjen január 1-jén (Ennek azért lesz jelentősége, mert a hónapok napjainak száma eltérő, s a képlet nevezőjében a ti kapcsán ezt is figyelembe kell vennünk.) A számítás az 54 táblázatban láthatóak szerint alakul A táblázat

első oszlopa a lekötés során eltelt hónapokat mutatja. Ehhez kapcsolódik a hatodik, „kifizetésig eltelt idő” oszlop, amely azt mutatja, hogy az adott időszakra vonatkozó kamatot hány nappal a betét elhelyezése után kapjuk (Ez az EBKM képletének ti paramétere) A betétre járó kamat (második oszlop) meghatározása havi kamatozással történt az adott hónap napjainak száma alapján: a kamatperiódus elején a számlán lévő összegre (ez látható a 3. oszlopban) rakódott rá az éves kamat adott időszakra vonatkozó része. (Tehát nem egyszerűen 12-vel osztottuk az éves kamatot, hanem 365-tel, s az így kapott napi kamatlábat mindig az adott hónap napjainak számával szoroztuk meg.) 5.4 táblázat Az EBKM számítása hónap (1) 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 kamat (2) 44,50 Ft 40,38 Ft 44,88 Ft 43,63 Ft 45,28 Ft 44,01 Ft 45,67 Ft 45,88 Ft 44,59 Ft 46,28 Ft 44,99 Ft 46,69 Ft 46,89 Ft 42,54 Ft 47,29 Ft 45,97 Ft 47,71

Ft 46,37 Ft 48,12 Ft 48,34 Ft 46,99 Ft 48,76 Ft 47,40 Ft 49,19 Ft betét (3) betét visszafizetés (4) 10 000,00 Ft 10 044,50 Ft 10 084,88 Ft 10 129,76 Ft 10 173,39 Ft 10 218,67 Ft 10 262,68 Ft 10 308,35 Ft 10 354,23 Ft 10 398,82 Ft 10 445,10 Ft 10 490,08 Ft 10 536,77 Ft 10 583,66 Ft 10 626,21 Ft 10 673,50 Ft 10 719,47 Ft 10 767,17 Ft 10 813,54 Ft 10 861,67 Ft 10 910,01 Ft 10 957,00 Ft 11 005,76 Ft 11 053,16 Ft 11 102,35 Ft - Ft - Ft - Ft - Ft - Ft - Ft - Ft - Ft - Ft - Ft - Ft - Ft - Ft - Ft - Ft - Ft - Ft - Ft - Ft - Ft - Ft - Ft - Ft 10 000,00 Ft A dokumentum használata | Tartalomjegyzék kamat és betét visszafizetés kifizetésig együtt eltelt idő (5) (6) 44,50 Ft 40,38 Ft 44,88 Ft 43,63 Ft 45,28 Ft 44,01 Ft 45,67 Ft 45,88 Ft 44,59 Ft 46,28 Ft 44,99 Ft 46,69 Ft 46,89 Ft 42,54 Ft 47,29 Ft 45,97 Ft 47,71 Ft 46,37 Ft 48,12 Ft 48,34 Ft 46,99 Ft 48,76 Ft 47,40 Ft 10 049,19 Ft jelenérték (7) 31 44,30 Ft 59 40,02 Ft 90 44,28 Ft 120 42,85 Ft 151 44,26 Ft 181 42,83 Ft 212

44,24 Ft 243 44,23 Ft 273 42,80 Ft 304 44,21 Ft 334 42,78 Ft 365 44,19 Ft 396 44,18 Ft 424 39,91 Ft 455 44,16 Ft 485 42,73 Ft 516 44,14 Ft 546 42,71 Ft 577 44,12 Ft 608 44,11 Ft 638 42,69 Ft 669 44,09 Ft 699 42,67 Ft 730 9 003,51 Ft Vissza kummulált jelenérték (8) 44,30 Ft 84,32 Ft 128,59 Ft 171,44 Ft 215,70 Ft 258,53 Ft 302,77 Ft 346,99 Ft 389,79 Ft 434,00 Ft 476,78 Ft 520,97 Ft 565,15 Ft 605,06 Ft 649,22 Ft 691,96 Ft 736,10 Ft 778,81 Ft 822,93 Ft 867,05 Ft 909,73 Ft 953,82 Ft 996,49 Ft 10 000,00 Ft ◄ 119 ► Közgazdaságtan Mibe fektethetünk és milyen hiteleket vehetünk fel? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 120 ► A harmadik oszlop mutatja, hogyan gyarapodik betétünk az idő múlásával. Ennek az oszlopnak az utolsó eleme a 24 hónap elteltével a számlánkon lévő pénz összegét adja meg. A korábban látottak gyakorlásaként ezt úgy is megkaphatjuk, ha elvégezzük az ⎛ 0, 0524 ⎞ FV = 10.000 ⋅ ⎜ 1 + ⎟ 12 ⎠ ⎝

24 számítást, amelynek eredményeként pontosan a táblázatban látható 11.102,35 Ft-os értéket kapjuk A számítást valójában az ötödik és a hatodik oszlopban szereplő adatok alapján végezzük el, a megelőző értékek csak segédszámítások voltak. A továbbiak értelmezését nézzük meg a táblázatban kiemelt nyolcadik hónap adatain keresztül! A hetedik hónap végére a bankszámlán 10.308,35 Ft halmozódott fel A nyolcadik hónapban ehhez hozzárakódik még 45,88 Ft kamat. A hetedik oszlop ennek – a betét elhelyezéséhez képest 243 nappal később megkapott 45,88 Ft-nak – mutatja meg a betételhelyezés időpontjára vonatkozó jelenértékét Ennek kiszámítása az EBKM képlete szerint történik, méghozzá a 45,88 243 (1 + i ) 365 formula alapján. Az utolsó oszlop nem tesz mást, mint összeadja a hetedik oszlopban az előzőek szerint kiszámított értékeket. Esetünkben az első nyolc hónapban megkapott összes kamat (amely

egyébként 354,23 Ft, ez a 2. oszlop első nyolc elemének összegéből adódik) a befektetés időpontjára átszámítva 346,99 Ft-ot ér. (Ez pedig a hetedik oszlop első nyolc elemének összege) Az előző képletben azonban ismeretlen az i, hiszen pont ezt, vagyis az EBKM értékét keressük! A számítógép sem tud mást csinálni: egy kezdeti értékről elindítja a számítást, majd a kapott eredménynek megfelelően módosításokat hajt végre egészen addig, amíg nem teljesül az EBKM képletében látott összefüggés.58 Ha a helyes eredményt megtaláltuk, akkor a 8. oszlop utolsó eleme pontosan az elhelyezett betét összegét adja ki. Látjuk, hogy ezek alapján a számítás sikeres volt, hiszen a betét és a kapott jelenérték összeg azonos. 58 Ezt a módot hívjuk iterációs eljárásnak. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 120 ► Közgazdaságtan Mibe fektethetünk és milyen hiteleket vehetünk fel? A dokumentum

használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 121 ► Ez akkor alakult így, ha i=0,0564758, vagyis az EBKM 5,64758%. Figyeljük meg, hogy az 53 táblázatban ezt az értéket látjuk a két éves lekötésnél! (Csak ott egy tizedesre kerekítve.) 5.14 A készpénz Bár a háztartások megtakarításai között nem a második helyet foglalja el, a betétek után mégis tárgyaljuk meg ezt a formát. Most már ugyanis van mihez viszonyítanunk. Megtakarításunk készpénzben történő tartásának vannak előnyei és hátrányai is. Előnye, hogy itt azonnal felhasználható formában tartjuk jövedelmünket, bármit, bármikor fizethetünk belőle. A megtakarítási formák likviditási 59 rangsorában ez az eszköz foglalja el az első helyet. Azzal viszont, hogy a megtakarított pénzt nem fektetjük be, lemondunk a befektetéssel elérhető hozamokról is. Az előző részben látott betétek esetében a lemondásunkkal magunk számára összegyűjtött „veszteség”

nagyságát is pontosan meg tudjuk határozni: ez pedig nem más, mint az elvesztett kamat nagysága. A készpénztartás tehát pénzbe kerül! Az 51 táblázatból láthattuk, hogy a háztartások nagyobb jövedelmet tartanak készpénzben, mint amennyit állampapírokban. Az ezermilliárdos nagyságrendű készpénzállomány után tízmilliárdos nagyságrendű kamat lenne elérhető, ha a pénzt a bankban, számlán tartanánk! Miért tartunk mégis készpénzt? Sokan közülünk csak megszokásból, de leginkább azért mert valóban szükségünk van rá. Bármennyire is elterjedtek a készpénzkímélő fizetési módok, számos olyan helyzet van, amikor csak készpénzzel fizethetünk (vidéki kisbolt, piac, taxi stb.) Ezen kívül olyan helyzetekre is tartunk pénzt, amelyek nem láthatóak előre és banki művelettel (átutalás, bankkártya használata) már nem tudjuk megoldani a fizetést. Sokan még akkor is felveszik számlájukról jövedelmüket készpénzben, ha

kedvenc bevásárlóközpontjuk POS-termináljain 60 gond – és nem mellesleg készpénzfelvételi díj – nélkül fizethetnének bankkártyájukról is. Készpénzfelvételi díjaik alakításával a bankok próbálják is ösztönözni az ügyfeleket, hogy pénzüket bankszámlájukon tartsák, nem pedig pénztárcájukban. Azonban elmondható, hogy minél nagyobb egy adott 59 Likviditás alatt ebben az esetben azt értjük, hogy az adott eszköz mennyire gyorsan tehető pénzzé. A készpénznél gyorsabban pedig semmi nem tehető készpénzzé 60 A POS a „point of sale” (eladás helye) angol kifejezés rövidítésből adódik, s azokat az eszközöket jelenti, amelyekkel az adott gazdasági egység pénztárjánál az eladó le tudja emelni az ügyfél bankszámlájáról a vásárlás értékét. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 121 ► Közgazdaságtan Mibe fektethetünk és milyen hiteleket vehetünk fel? A dokumentum használata |

Tartalomjegyzék Vissza ◄ 122 ► személy jövedelme, annál nagyobb értékű készpénzt tart magánál. A magas kamat ugyanakkor arra ösztönzi a lakosságot, hogy megtakarításait ne készpénzben, hanem kamatozó eszközökben tartsa. 5.15 A részvények A lakosság megtakarításainak a banki betétek után a legnagyobb hányada vállalati részvényekben van. A részvény egy részvénytársasági formában működő vállalat által kibocsátott értékpapír, amely a vállalatban való részesedést testesít meg. Amikor tehát részvényt vásárlunk, akkor az adott vállalatban valamilyen tulajdoni hányadot is szerzünk. A vállalattal szembeni kötelezettségeink ugyanakkor kizárólag a részvény értékéig terjednek. A részvény megvásárlásához az szükséges, hogy a háztartás (a befektető) megbízást adjon egy olyan közvetítőnek, aki a kibocsátó vállalat és a befektető közötti ügylet lebonyolításában nyújt segítséget. A befektetők

ugyanis közvetlenül nem kereskedhetnek a tőzsdén, erre külön engedély kell. Egy részvény egész más tulajdonságokkal rendelkezik, mint egy bankbetéthez. A betét esetében előre ismertük a feltételeket: a bank meghirdette, hogy milyen kamatozással tudjuk elhelyezni nála a pénzünket A piaci feltételek változása esetén (természetesen az ügyfelek értesítése után) azonban a bank is megváltoztathatja a kamatokat. A részvénynél azonban egyáltalán nem kötelessége a kibocsátónak, hogy az ügyfelekkel szerződésben rögzítse a számukra kifizetett nyereségrészesedést. Az is fontos különbség a betét és a részvény között, hogy a betét után járó kamatot a bank nyereségének alakulásától függetlenül megkapja a betétes. A részvény után viszont csak akkor jár hozam, ha a cég nyereségesen működött De még akkor is dönthet úgy a cég, hogy a nyereséget nem fizeti ki a tulajdonosoknak, hanem visszaforgatja a további

fejlesztésekre. A részvény kapcsán számos új fogalommal kell megismerkednünk, ezek nagyja azonban más értékpapíroknál is használható lesz. A névérték egy értékpapírnak (így a részvénynek is) a kibocsátáskor érvényes névleges értéke. A befektetők részére járó hozamokat a névérték alapján számítják ki. A kibocsátási ár az az ár, amelyért az adott értékpapírt annak kibocsátásakor a piacon meg lehetett vásárolni A kibocsátási ár (amennyiben az adott értékpapír után magas a kereslet, s ez felhajtotta az árakat) lehet magasabb, mint a névérték, de lehet annál alacsonyabb is. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 122 ► Közgazdaságtan Mibe fektethetünk és milyen hiteleket vehetünk fel? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 123 ► Az értékpapírnak a kereskedés során kialakult árát árfolyamnak nevezzük. A részvények árfolyama a piac hangulatától függően

folyamatosan változik. A harmadik fejezetben a piaci egyensúly témakörénél látottak az értékpapírpiacon tökéletesen és azonnal érvényesülnek. Ha egy vállalatról rossz hírek terjednek el, akkor részvényeinek értéke azonnal esni kezd a tőzsdén, ha pedig rekordnyereséget jelent be, akkor az árfolyam emelkedésnek indul. Egy részvény árfolyamát alapvetően az adott vállalat működése határozza meg: ha a vállalat stabilan, nyereségesen működik, részvényei értékesek lesznek, ha problémák jellemzik a gazdálkodását, akkor a részvények nem lesznek keresettek. A részvénytársaságnak a tulajdonosok számára kifizetett nyereségrészesedést osztaléknak hívjuk. Az osztalék nagyságáról a részvénytársaság közgyűlése dönt, s mértékét a névérték százalékában határozzák meg. A részvény és a banki betét közötti legjelentősebb eltérés, hogy amíg a banki betétnél a befektetett összeget garantáltan visszakapjuk,

addig a részvény esetében az árfolyamok változása miatt a befektetésen akár veszthetünk is. A részvényből származó hozam tehát két részből áll: az árfolyamváltozásból és az osztalékból. Az árfolyamnyereség nagyságát az eladási és a vételi árfolyam különbsége adja. Ha a részvény a piacon magasabb áron forog akkor, amikor a befektető megválik tőle, mint amekkora a vásárláskor érvényes ár volt, akkor az árfolyamnyereség előjele pozitív. Ez önmagában még nem feltétlenül elég a boldogsághoz: ha közben nem volt jogosult kamatokra, a részvénybe történő befektetés akkor volt csak jó döntés, ha legalább akkora hozamot biztosított, mint amekkorát a pénz banki lekötésével elérhettünk volna. Ebből következik, hogy a részvény árfolyamának egyik meghatározó tényezője a banki kamatok alakulása: a banki kamat és a részvények árfolyama között fordított arányosság van. Minél magasabb a banki kamat, annál

kisebb a vállalatok által megtermelt hozam előnye a banki befektetéssel szemben (esetleg meg is szűnik). Ez pedig kevésbé teszi vonzóvá a vállalati papírokat. A kisebb kereslet pedig csökkenti az árakat, csökken az árfolyam. Ha a részvény (az alacsony banki kamatok miatt) a bankban elérhető hozamnál jobb alternatívát kínál, akkor vonzó lesz a befektetők számára. Ez a kereslet emelkedése miatt felhajtja a céges értékpapírok árfolyamát. A részvényekkel a tőzsdén kereskednek. A tőzsde egy koncentrált piac, ahol egy helyen jelenik meg az értékpapír kereslete és kínálata. A kereske- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 123 ► Közgazdaságtan Mibe fektethetünk és milyen hiteleket vehetünk fel? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 124 ► dés automatizált: a közvetítők egy számítógépes rendszerben rögzítik a befektetők által adott megbízásokat. Ha a rendszer össze tud

párosítani egy eladási és egy vételi szándékot, akkor a két érintett befektető közvetítőjének és a tőzsdei elszámoló háznak a beiktatásával létrejön az üzlet. 5.5 táblázat A legfontosabb részvények adatai Budapesti Értéktőzsde 2006. június 30-i kereskedési napján 61 ticker BCHEM EGIS FOTEX MOL MTELEKOM OTP RICHTER nyitóár záróár 2 460 Ft 26 525 Ft 532 Ft 22 200 Ft 835 Ft 6 250 Ft 39 600 Ft 2 549 Ft 27 250 Ft 525 Ft 22 750 Ft 842 Ft 6 270 Ft 40 695 Ft kötések száma 466 628 799 1923 1032 3068 691 forgalom (db/kontraktus) 388 185 42 088 955 296 490 089 4 485 085 3 242 482 80 201 forgalom 972 277 394 Ft 1 140 620 880 Ft 509 912 771 Ft 10 988 546 035 Ft 3 819 393 937 Ft 20 400 657 699 Ft 3 239 651 190 Ft A tőzsdei napi nyitó árfolyam az az árfolyam, amelyiken az adott nap ez első ügylet létrejött. A záróárfolyam az utolsó ügylethez tartozó árat jelenti A részvény ára nap közben jelentősen ingadozhat, a minimális ár a

nap közbeni legkisebb, a maximális ár pedig a legmagasabb árat jelenti. Az átlagos ár nyilvánvalóan a minimális és a maximális között helyezkedik el. Az említett öt ár (nyitó, záró, minimális, maximális, átlag) jellemzően eltér egymástól Az árfolyamokon kívül a részvény egy adott napi kereskedését az adott napi forgalommal (milyen értékben kereskedtek a részvénnyel), valamint a kötések számával (a forgalom hány ügyletből tevődött össze) lehet jellemezni. Ezt mutatja be a következő táblázat Minden tőzsdén vannak kelendő részvények, amelyek nagy mennyiségben szerepelnek a tőzsdén, folyamatosan kereskednek velük. Ezek közül a legfontosabbakat szokták blue chipeknek nevezni Az 55 táblázat már csak a blue chipek adatait tartalmazza, ezeken kívül még számos részvénnyel kereskednek BÉT-en.62 A következőkben vegyük tüzetesebb vizsgálat alá egy konkrét részvényt. Legyen ez az Egis gyógyszergyár részvénye

Forrás: www.bethu A BÉT a Budapesti Értéktőzsde rövidítése. A tőzsde honlapja a wwwbethu címen érhető el, ahonnan minden fontos adat letölthető. 61 62 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 124 ► Közgazdaságtan Mibe fektethetünk és milyen hiteleket vehetünk fel? Vissza ◄ 125 ► 2006.0630 2006.0228 2005.1030 2005.0630 2005.0228 2004.1030 2004.0630 2004.0229 2003.1030 2003.0630 2003.0228 2002.1030 2002.0630 2002.0228 2001.1030 2001.0630 2001.0228 2000.1030 40 000 35 000 30 000 25 000 20 000 15 000 10 000 5 000 0 2000.0630 Részvényárfolyam (Ft) A dokumentum használata | Tartalomjegyzék 5.3 ábra Az Egis árfolyamának alakulása a BÉT-en 2000.0630 és 20060630 között 63 Az ábrán nyomon tudjuk követni a részvényárfolyam alakulását. Látható, hogy ha valaki 2000-től 2004 végéig tartotta a részvényt, akkor nem igazán tudott vele magas hozamot elérni. Sőt, eközben volt olyan időszak is,

amikor egész sokat lehetett rajta veszteni Ahhoz, hogy az egyes időszakok hozamait meg tudjuk vizsgálni, nézzük a következő, 5.6 táblázat adatait! Ebben az Egis részvényének árfolyamát látjuk az egyes évek első kereskedési napján. A táblázatban minden esetben az adott napi záróárfolyamot tüntettük fel A táblázat utolsó oszlopa az éves hozamot tartalmazza, amelyet úgy kapunk, hogy a részvény árfolyamát elosztjuk az egy évvel korábbi árfolyammal. 5.6 táblázat Dátum Záróár (Ft) 2001-01-02 2002-01-02 2003-01-02 2004-01-05 2005-01-03 2006-01-02 63 10200 10500 14000 8410 10875 22950 Változás Előző év =100% – 102,94% 133,33% 60,07% 129,31% 211,03% Az adatok forrása: www.bethu A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 125 ► Közgazdaságtan Mibe fektethetünk és milyen hiteleket vehetünk fel? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 126 ► A 2002. évi hozam értéke a 10500/10200 = 1,

0294 képlettel kapható meg. Ezt úgy értelmezzük, hogy ha valaki 2001-től egy éven keresztül tartotta az Egis részvényt, akkor éves szinten 2,94%-os hozamot ért el A 2003. év hozama jelentős negatív értéket mutat: az árfolyam az egy évvel korábbinak 60%-ára süllyedt, vagyis a befektetők 39,93%-ot buktak a részvényen egy év alatt. Ha azonban valaki higgadt maradt és kitartott a részvény mellett, akkor 2005-ben megduplázódott pénze értéke (111,03%-kal növekedett ekkor az Egis árfolyama.) A vizsgált öt év alatt 2,25-szeresére emelkedett a részvény árfolyama ( 22.950/10200 = 2, 25 ) , ami 5 2, 25 − 1 = 0,1761 , tehát 17,6%-os éves hozamnak felel meg. Tudjuk azonban azt is 64, hogy az Egis 2006-ban 120 Ft-os osztalékot fizetett részvényenként. Ez leegyszerűsítve azoknak járt, akik 2005-ben Egis részvényt birtokoltak. Ha tehát valaki 2005 január 3-án 10.875 Ft-ért Egis részvényt vásárolt, annak ez a 120 Ft további 1,1%-os

hozamot jelent, így a 2006. évi hozam összesen 112%-ot tesz ki Szép hozam. Azonban az adatok értékelésekor meg kell vizsgálni, hogy jobb volt-e ez a befektetés, mint a többi választási lehetőség! A legegyszerűbb viszonyítási alap a banki betételhelyezés. Ha az adott papír hozama egy időszakra magasabb, mint amit a bankban elérhettünk volna, akkor döntésünk helyes volt. Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogyan teljesített a tőzsde egésze, vagy más részvények. 65 Egy tőzsde teljesítményét megítélni pusztán az egyedi részvények adataira támaszkodva meglehetősen időigényes feladat lenne. Ezért hozták létre a tőzsdeindexeket, hogy egy adatba tömörítsék a tőzsdén zajló eseményeket. A tőzsdeindex az adott tőzsde legfontosabb részvényeinek átlagos árfolyam-alakulását leíró mutató Minden tőzsdeindexet egy adott bázisról indítottak el (pl 100 pont, 1000 pont, 10000 pont), s a tőzsdeindex változása az

adott index kosarába bekerült részvények átlagos árfolyamváltozását tükrözi. A híradásokban gyakran találkozunk a különböző tőzsdék teljesítményéről szóló hírekkel, ilyenkor szinte mindig elhangzik a fő piacok indexeinek a neve. A magyar tőzsde indexe a BUX, amelyet 1991 január 2-án indítottak 1000 pontról. Az tehát, hogy a BUX 2006 június 29-én 20.390,31 ponton zárt, azt jelenti, hogy ha valaki egy „átlagos” befektetést 1991. eleje óta a tőzsdén tart, akkor befektetésének értéke az eltelt 16 és Az adat forrása az Egis Nyrt befektetői oldala, amely a www.egishu címről érhető el A 2005. évben a Mol részvény hozama például 158% volt, amely 47%-kal magasabb az Egisénél. 64 65 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 126 ► Közgazdaságtan Mibe fektethetünk és milyen hiteleket vehetünk fel? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 127 ► fél év alatt 20,4-szeresére

emelkedett, ami 20,04%-os éves hozamnak felel meg. 66 30 000 25 000 20 000 15 000 10 000 5 000 2006.0530 2006.0124 2005.0920 2005.0520 2005.0113 2004.0910 2004.0510 2004.0105 2003.0827 2003.0418 2002.1212 2002.0807 2002.0404 2001.1123 2001.0718 2001.0309 2000.1103 2000.0703 0 5.4 ábra A BUX alakulása 2000 és 2006 között A BUX-on kívül (többek között a világ többi piacára is jelentős hatása miatt) sokat emlegetik még a következő, 5.7 táblázatban felsorolt tőzsdeindexeket is 5.7 táblázat A világ fontosabb tőzsdeindexei Tőzsdeindex neve FTSE-100 Xetra DAX CAC 40 Dow Jones Nikkei Melyik tőzsdéhez tartozik? London Frankfurt Párizs New York Tokio Ezt a hozamot persze nem lehet kizárólag a mai benyomásaink alapján megítélni, hiszen a 90-es évek közepén 30%-os inflációt is tapasztaltunk, az adat helyes megítéléséhez a teljes időszakot kellene áttekinteni 66 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 127 ►

Közgazdaságtan Mibe fektethetünk és milyen hiteleket vehetünk fel? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 128 ► A részvények hosszú távon magasabb hozamot biztosítanak, mint a többi itt bemutatásra kerülő befektetési forma. Ugyanakkor rövid távon nagyobb kockázatot hordoznak magukban Ha hirtelen van szükségünk a pénzünkre, akkor előfordulhat, hogy még a befektetett összeget sem tudjuk visszanyerni. Érvényes tehát a hétköznapokban is ismert alapelv: a nagyobb hozam ára a nagyobb kockázat. 5.16 Nyugdíjpénztárak* A nyugdíjpénztárakba történő befektetés alapvetően különbözik az előző két befektetéstől. Amíg ugyanis a betételhelyezés és a részvényvásárlás önkéntes, addig a nyugdíjpénztárokba való befizetések egy része törvényi előírások alapján történik meg. 67 A klasszikus nyugdíjpénztári befizetés lényege az, hogy a munkavállalók még aktív időszakukban a megkeresett

jövedelem bizonyos hányadát befizetik, s a befizetésekből, valamint az azokon felhalmozódó kamatokból folyósítják majd részükre saját nyugdíjukat. 68 A kötelező rész felett a munkavállalók saját maguk is, illetve a részükre történő többletjuttatásként munkaadóik is fizethetnek be nyugdíjpénztárba. Ez már hasonló befektetés, mint az eddig látottak: nincs kötelezettség, az egyén jól felfogott érdeke, hogy pénze jó helyen legyen. Az ilyen, a kötelezőn felüli befizetéseket – tehát az öngondoskodás erősebb megjelenését – a kormányok jellemzően adókedvezményekkel támogatják A nyugdíjpénztárak kapcsán is van azonban döntési lehetősége a háztartásoknak. A nyugdíjpénztár ugyanis hasonlóan működik, mint egy bank: befizetéseket gyűjt, amelyeket aztán kihelyez. Amíg azonban a bankoknál a begyűjtött betéteket főleg hitelekbe helyezik ki, addig a nyugdíjpénztárak kezelői jellemzően értékpapírokba

(részvényekbe, befektetési jegyekbe, állampapírokba) fektetik a befolyt összeget. A szolgáltatásért természetesen itt is fizetünk: nem teljes befizetésünket írják jóvá egyéni nyugdíjszámlánkon, annak egy bizonyos részét visszatartják működési költségeik fedezésére 67 A kötelező magánnyugdíj-pénztári befizetést törvényi szabályozás alapján vonják le. Az önkéntes magánnyugdíj-pénztár a befizető szabad döntésén alapul. 68 Az itt leírtak az önkéntes pénztáraknál működnek így. A kötelező rendszer meglehetősen bonyolult, ott a nyugdíjas nem a saját befizetéseit kapja vissza, hisz nem a nyugdíjpénztár fizet neki majd járadékot, hanem a nyugdíjfolyósító A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 128 ► Közgazdaságtan Mibe fektethetünk és milyen hiteleket vehetünk fel? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 129 ► A nyugdíjpénztárak eredményességét az általuk

elért hozam mutatja: mennyivel voltak képesek növelni az általuk kezelt összegek nagyságát. Erre vonatkozóan részletes, most már évekre visszamenő táblázatok állnak rendelkezésre. A döntésnél azonban mindenképp meg kell fontolni, hogy a múltban tapasztalt hozamok semmiféle garanciát nem nyújtanak arra, hogy az eddig legjobban teljesítő nyugdíjpénztár nem fog-e sereghajtóvá válni a következő évben. A törvény mindenesetre lehetővé teszi a munkavállalók számára, hogy szabadon válasszanak és váltsanak nyugdíjpénztárt. A következő, 5.5 ábra sematikusan mutatja be a konstrukció lényegét Az ábrán egy, az egyetem után munkába álló, majd 63 éves koráig dolgozó személy nyugdíjjal kapcsolatos pénzmozgásait látjuk. Az ábra készítésénél rendkívül egyszerű, ezért a valóságtól most elrugaszkodott feltevésekkel éltünk. Ezek erős egyszerűsítések, viszont segítségükkel könnyedén bemutatható, hogy is működik

elvben a nyugdíj A fizetésre végig bruttó 300.000 Ft-ot feltételeztünk, s végig a tananyag írásakor érvényes 8%-os befizetési kötelezettséggel számoltunk. 28.367072 171.898 11.520000 A nyugdíjpénztárban lévő összeg Ft nyugdíj Havi járulékfizetés, Ft/hó 24.000 23 63 83 életkor 5.5 ábra A nyugdíjpénztár lényege az egyén szempontjából A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 129 ► Közgazdaságtan Mibe fektethetünk és milyen hiteleket vehetünk fel? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 130 ► Meg tudjuk-e mondani, mennyi lesz a számlán, ha 40 éven keresztül befizeti havonta a 24.000 Ft-ot, erre pedig még rárakódnak a felhalmozódott kamatok? Igen, az eddig látott képletek alapján ezt már fel tudjuk építeni. Amire szükségünk van az mindössze egy kamatláb, amelyet átlagos kamatlábként fogadunk el a vizsgált időszakra. Legyen ez példánkban 4%! Az örökjáradék egy

olyan pénzáramlás, amely végtelen hosszan biztosít számunkra azonos időközönként egy meghatározott összeget. Ez lehet éves egyszeri, de akár havi pénzáramlás is. De ugyanígy használható arra is, amikor végtelen hosszan fizetünk egy adott összeget. A megoldáshoz ez utóbbit fogjuk használni, de az előzőn (a kapott összegen) keresztül könnyebben érhető lesz a dolog. Mennyit fizetnénk annak, aki befektetésünkért cserébe garantálja, hogy végtelen hosszú lejáratra évente 24.000 Ft-ot fogunk kapni cserébe? A válasz egy újabb kérdésben van benne: mennyi pénzt kellene ahhoz elhelyezni egy bankszámlán, hogy abból évente 24.000 Ft kamatot úgy tudjak levenni, hogy a számlán lévő összeg ne csökkenjen. Ekkor ugyanis a 24.000 Ft minden évben leemelhető lesz a számláról, így pedig mi is elő tudtuk állítani a számunkra felkínált pénzáramlást. Minek a 4%-a 24000 Ft? 600.000 Ft-nak Ez tehát azt jelenti, hogy az előző kérdésre

a válasz az, hogy maximum 600.000 Ft-ot adhatunk a befektetésért Az örökjáradék jelenértéke tehát a következők szerint határozható meg: C PV = (5.9) i ahol C a járadék tagja (az évente érkező összeg), i pedig az időszakra érvényes kamatláb. Itt azonban még végtelen lejárattal dolgoztunk. A kérdés pedig arra vonatkozott, hogy 40 éven keresztül történjen a dolog. Sőt, itt éves egyszeri fizetésről volt szó, a nyugdíjpénztárnál pedig havi befizetés történik A képlet segítségével azonban közelebb értünk a keresett megoldáshoz! Az annuitás olyan eszköz, amikor meghatározott futamidőn keresztül kap egy szereplő azonos nagyságú pénzösszeget meghatározott kamat mellett. Alapesetben az annuitás az örökjáradéknál látott esethez hasonlóan éves egyszeri pénzáramlással dolgozik, de a képlet megalkotása után ezt majd könnyedén korrigálhatjuk. Hogy határozható meg az annuitás értéke? Ebben segít a következő ábra

A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 130 ► Közgazdaságtan Mibe fektethetünk és milyen hiteleket vehetünk fel? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék 0 Vissza ◄ 131 ► ∞ 40 Ö: 0∞ A: 040 Ö: 40∞ PVA(020)=PVÖ(0∞)-PVÖ(20∞) 5.6 ábra Az annuitás értékének meghatározása örökjáradékok segítségével Az ábrán egy időtengely látható, amelyen a 0 jelöli a jelenlegi pillanatot. Az előbb látott örökjáradékot a felső nyíl szimbolizálja, ez most (0-ban) indul és a végtelenbe tart. Ennek értékét az előbb látott képlettel meg tudjuk határozni. A keresett annuitást a második nyíl mutatja: a pénzáramlás ma indul és 40 évig tart. Mit jelent a harmadik nyíl? Egy negyven év múlva induló, a végtelenbe tartó pénzáramlást. Ez pedig tökéletesen megegyezik az első nyíllal, a különbség annyi köztük, hogy máskor indulnak! Ha meg tudnánk határozni a 40 év múlva induló

örökjáradék értékét is, akkor a két örökjáradék különbsége pontosan a keresett annuitást adná ki, mint ahogyan az a nyilak elhelyezkedéséből is látszik. Hiszen az első örökjáradékot kiadja a 40 éves annuitás és a 40 év múlva induló örökjáradék. Mennyit ér ez utóbbi ma? Azt tudjuk, hogy ez 40 év múlva fog ugyanannyit érni, mint amennyit ma ér egy most induló örökjáradék, példánkban tehát 600.000 Ft-ot Most már nem kell mást tennünk, mint a 40 év múlva induló annuitás akkori értékét átszámolni mai pénzre. Mennyit ér egy 40 év múlva megkapott 600.000 Ft? Annyit, amennyi pénz a bankban 40 év alatt 600.000 Ft-ra növekedne fel A jelenérték képlete alapján ez az érték: PV = 600.000 ⋅ 1 = 600.000 ⋅ 0, 2082 = 124973, 4 Ft 1, 04 40 Az annuitás pedig a két örökjáradék különbségeként: PV A = PVÖ ,0 − PVÖ ,40 = 600.000 − 124973, 4 = 475026, 6 Ft A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄

131 ► Közgazdaságtan Mibe fektethetünk és milyen hiteleket vehetünk fel? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 132 ► A 40 éven kapott évi 24.000 Ft tehát egyenértékű azzal, mintha most egy összegben kapnánk 475.026,6 Ft-ot De mennyi pénzt jelent ez 40 év múlva? Amennyire ez az összeg kamatokkal növekedne ennyi idő alatt! FV A = 475.026, 6 ⋅ 1, 04 40 = 475026, 6 ⋅ 4,801 = 2280612, 4 Erre a kétirányú (először jelenérték, azután jövőérték) számításra azért volt szükség, mert az annuitásra és az örökjáradékra azok jelenértékét meghatározó képleteket tudunk egyszerűen megalkotni. Sokkal könnyebb volt tehát meghatározni a sok-sok egyedi pénzáram jelenértékét egyben, egy képlettel, majd ezt jövőértékkel átszámolni egy későbbi időpontra, mint amennyi munkát az egyedi befizetések egyenként történő jövőértékszámítása jelentett volna. Alkossuk meg az annuitás általános

képletét! PV A ( 0 t ) = PVÖ ( 0 ∞ ) − PVÖ ( t ∞ ) PV A ( 0 t ) = C C 1 − ⋅ i i ( 1 + i )t Ebből pedig a végső formula: PV A ( 0 t ) = C i ⎛ 1 ⋅ ⎜1− ⎜ ( 1 + i )t ⎝ ⎞ ⎟, ⎟ ⎠ amelyben C és i az előzőek szerint értelmezendő, t pedig az évente egy kifizetést teljesítő annuitás futamidejének hossza, években. A képletben a zárójeles tag azt mutatja meg, hogy a t évig tartó annuitás az ugyanilyen kifizetést végtelen hosszan teljesítő örökjáradéknak hányadrészét (hány százalékát) éri. Előző példánkra kiszámolva az annuitástényező értékére 0,7918-at kapunk, amit úgy értelmezünk, hogy a 40 évig tartó annuitás a végtelen hosszú örökjáradék 79,18%-ával egyenértékű. Most már csak egy problémát kell megoldanunk: alakítsuk át évesről havi kamatfizetésre az annuitást! Most is az örökjáradékkal tudjuk kezdeni. Ehhez fogalmazzuk újra kérdésünket! Mennyi pénzt adnánk azért, ha

végtelen hosszan havi 24.000 Ft-ot kapnánk? Másként: mennyi pénzt kellene elhelyeznünk a bankban ahhoz, hogy havonta 24.000 Ft-ot kamatozzon 4%-os éves kamatláb esetén? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 132 ► Közgazdaságtan Mibe fektethetünk és milyen hiteleket vehetünk fel? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 133 ► A havi kamatláb a 4% tizenketted része, ez pedig pontosan 1/3 százalék . Minek az 1/3%-a 24000 Ft? 7200000 Ft-nak Ha ennyi pénzt bankba teszünk, akkor havonta 24.000 Ft-ot kamatozik, s ezt az összeget minden hónapban ki tudjuk venni úgy, hogy a következő hónapra ismét felhalmozódik a számlán ugyanennyi kamat. Az örökjáradékra kapott képletben az éves kamatláb helyett a havi kamatlábbal kell osztanunk. A számlálóban pedig a havi fix járadékot kell feltüntetni és máris megkaptuk a keresett képletet. 69 PVÖ = C (i m ) (5.10) Ebből pedig a havi rendszerességű

annuitás jelenértéke: PV A ( 0 t ) = C ⎛ 1 ⋅⎜1− ⎜ ( i m ) ⎝ (1 + i m )m⋅t ⎞ ⎟ ⎟ ⎠ (5.11) A képletben a zárójeles tagon kellett némiképp módosítani: az éves kamatlábat ott is átalakítottuk havi kamatlábra, ezután pedig szükségszerűen módosítottuk a kitevőt is. Mennyit ér tehát, ha 40 éven keresztül havi 24.000 Ft-ot fizetünk be a magánnyugdíj-pénztári számlára és közben a kamat közben végig 4%? ⎞ ⎟ ⎟ ⎠ PV A = 7.200000 ⋅ 0, 7976 = 5742472,1 Ft PV A = 24.000 ⎛ 1 ⋅⎜1− ⎜ 0, 04 12 ⎝ (1 + 0, 04 12 )12⋅40 Ennyit ér tehát a jelenben a 40 év alatt befizetett összes pénz. Mennyit lesz a számlánkon 40 év múlva? Már csak egy jövőérték-számítás és kész is vagyunk: 12⋅40 ⎛ 0, 04 ⎞ FV = 5.742472,1 ⋅ ⎜ 1 + ⎟ 12 ⎠ ⎝ FV = 28.367072,16 Ft = 5.742472,1 ⋅ 4, 9399 A számológépünkben hagyjuk benne a végtelen törtet, a képletekben azonban csak jelezni fogjuk ezt. 69 A

dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 133 ► Közgazdaságtan Mibe fektethetünk és milyen hiteleket vehetünk fel? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 134 ► Ez tehát azt jelenti, hogy a 40 éven át havonta befizetett 24.000 Ft-ok eredményeként – amelyek együttesen 11.52000 Ft-ot tesznek ki – a nyugdíjba vonuláskor 28367072 Ft lesz a nyugdíjszámlánkon Ezek az értékek (11.520000 Ft, 28367072 Ft) voltak láthatóak az 55 ábra jobb oldali függőleges tengelyén. Ekkor pedig a 20 nyugdíjas évben az egy hónapban elkölthető jövedelem (nyugdíj) nagysága 171.898 Ft 70 Ez pedig az 55 ábra bal oldali skáláján olvasható le (a havi befizetés 24.000 Ft-os értékével együtt). Megfigyelhetjük, hogy a nyugdíjba vonulás időpontjáig folyamatosan (egyre gyorsulva) növekszik a nyugdíjszámlán lévő összeg (az ábra sötét vonala), s a nyugdíjba vonulás után folyamatosan (egyre gyorsulva) csökken a

számlán lévő befektetés nagysága. Minél jobban választunk nyugdíjpénztárt, annál magasabb lesz a befizetésekre rakódó hozam, s ebből következően annál magasabb lehet a rendszer lényege: a kifizetett havi nyugdíj nagysága. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy az itt bemutatottak nem is nevezhetők igazi számításnak, mindössze illusztrációnak szántuk őket, a valóság ennél sokkal bonyolultabb és számolásigényesebb. Változik a havi fizetés, változik a nyugdíjjárulék nagysága, évről évre módosul a nyugdíjpénztár által elért hozam, és talán ami a legfontosabb: a nyugdíj kifizetése úgy indul meg, hogy természetesen sem a nyugdíjpénztár, sem a nyugdíjas nem tudja, mennyi ideig lehet majd folyósítani a nyugdíjat. 5.17 Befektetési alapok A befektetési alap egy vagyonkezelő által kezelt vagyontömeg. Az alapba befizetett összeg után a befektetők befektetési jegyeket kapnak, amelyek alapján részesednek az alap által elért

nyereségből. Az egyéni befektetők számára azért lehet kedvező a befektetési jegy vásárlása, mert méreteiből adódóan az alap képes megtenni azt, amit egy kisbefektető nem feltétlenül. Párszázezer forintot úgy befektetni, hogy megfelelő (a banki betéteknél érezhetően magasabb) hozamot is biztosítson, közben pedig a kockázat is elviselhető szinten maradjon, nem igazán lehet A számításnál továbbra is éves 4%-os hozamot feltételeztünk. Az a kérdés, hogy menynyi pénzt tudok úgy kivenni havonta, hogy a számlán lévő összeg pontosan a 20 év végére fogyjon el? Természetesen a számlán lévő összeg mindig kamatozik, az utolsó hónapra a számlán maradó összeg pedig megegyezik a havi nyugdíj összegével. A számítás menete azonos a később a törlesztőrészlet számításánál látott módszerrel. 70 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 134 ► Közgazdaságtan Mibe fektethetünk és milyen hiteleket

vehetünk fel? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 135 ► Ehhez ugyanis arra lenne szükség, hogy tartsuk megtakarításaink egy részét vállalati részvényekben (a magas hozamok reményében), de legyen egy rész, ami a biztonságra alapoz (például állampapírok formájában), legyenek belföldi eszközök és külföldiek is a választottak között. Ez pedig relatíve kis összegből nem oldható meg. A befektetési alap viszont képes arra, hogy ezeket az egyenként kicsi befektetéseket összegyűjtve már nagy összegeket tudjon kihelyezni. A befektetési alap előnyeiből való részesedéshez befektetési számlát kell nyitni, amelynek vezetésért jellemzően díjat kell fizetni. Az alapok lehetnek nyílt, vagy zárt végűek. Előbbiek esetében folyamatosan lehet vásárolni, illetve visszaváltani a befektetési jegyeket, utóbbiak esetében a visszaváltásra csak a futamidő lejártakor (az alap megszüntetésekor) van lehetőség. Az

alapkezelő befektetési politikája alapján a következő típusok léteznek: • likviditási alapok: a portfolióban lévő kötvényjellegű eszközök átlagos lejáratig hátralévő futamideje kevesebb három hónapnál, • pénzpiaci alapok: a portfolióban lévő kötvényjellegű eszközök átlagos lejáratig hátralévő futamideje kevesebb egy hónapnál, • rövid kötvényalapok: a portfolióban lévő kötvényjellegű eszközök átlagos lejáratig hátralévő futamideje 1–3 év, • hosszú kötvényalapok: a portfolióban lévő kötvényjellegű eszközök átlagos lejáratig hátralévő futamideje meghaladja a három évet, • kötvénytúlsúlyú vegyes alapok: a portfolióban lévő részvény-típusú eszközök aránya nem haladja meg a 30%-ot, • kiegyensúlyozott vegyes alapok: a portfolióban lévő részvény-típusú eszközök aránya 30–70% közötti, • részvénytúlsúlyú vegyes alapok: a portfolióban lévő részvény-típusú

eszközök aránya 70–90% közötti, • tiszta részvény alap: a portfolióban lévő részvény-típusú eszközök aránya meghaladja a 90%-ot, • garantált alapok: garantálják a hozamot, illetve a tőke megmaradását • származtatott alapok: olyan alapok, amelyek származtatott ügyletekbe fektetnek, de nem tartoznak a garantált alapok közé. 71 71 Ugyanis a garantált alapok is jellemzően származtatott eszközökkel tudják elérni a hozamgaranciát. A származtatott eszköz egy értékpapír-piaci eszközre épülő újabb eszköz Ilyen például a részvényopció, amikor opciós díj fejében a díjfizető eldöntheti, hogy meghatározott időpontban (vagy időtartam alatt) egy előre meghatározott áron él-e az opcióban foglalt eladási, vagy vásárlási lehetőséggel. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 135 ► Közgazdaságtan Mibe fektethetünk és milyen hiteleket vehetünk fel? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék

Vissza ◄ 136 ► A befektetési alapok azért is kedveltek, mert a betétekhez hasonlóan gyakorlatilag ezek is (legalábbis a nyílt végűek) bármikor felszámolhatóak, ugyanakkor már kis összegtől köthetőek. Sokan pedig kevésbé kockázatosnak ítélik őket, mint a tőzsdei befektetéseket Az 5.8 táblázat a befektetési alapok 2005-ös teljesítményét mutatja, melyben a teljes lista a 10 legsikeresebb és a 10 legrosszabb teljesítményű alap eredményét mutatja be. Ebből jól látható, hogy a döntést jól meg kell fontolni a nagy hozameltérések miatt. Érdekességként megjegyezzük, hogy a második legjobb teljesítményt egy garantált alap nyújtotta 5.8 táblázat A befektetési alapok hozamainak összehasonlítása a 2005. évre vonatkozólag Magyarországon 72 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 IE Hunnia Euró Hozamtermelő Futureal 1. Ingatlan Alap CA Közép-Európai Részvény ACCESS DYNAMIC Pillér Első Ingatlan K&H Ingatlanpiaci Alap Raiffeisen Alapok

Alapja CA Selecta Európai Részv. K&H Unió Raiffeisen Nemz. Részvény Pénzpiaci alap Garantált alap Részvénytúlsúlyos alap Tiszta részvényalap Ingatlanforgalmazó alap Részvénytúlsúlyos alap Kiegyensúlyozott vegyes alap Részvénytúlsúlyos alap Részvénytúlsúlyos alap Részvénytúlsúlyos alap Évesített hozam 63.93(%) 33.18(%) 26.93(%) 26.1(%) 25.63(%) 24.03(%) 22.81(%) 22.69(%) 22.03(%) 20.52(%) 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 K&H Hozamfa 1. Származtatott Alap OTP Maxima Quaestor Aranytallér Futura Kötvény Alap IE Hunnia Államkötvény (III.) OTP Alfa Hozambiztosított Alap Volksbank EURO Kötvény IE Hunnia Deviza Részvény (IV.) IE Hunnia Kamatvadász Quaestor Első Hazai Lakásalap Garantált alap Hosszú kötvényalap Kiegyensúlyozott vegyes alap Hosszú kötvényalap Hosszú kötvényalap Garantált alap Hosszú kötvényalap Részvénytúlsúlyos alap Egyéb, nem besorolt Ingatlanforgalmazó alap -0.71(%) -0.94(%) -1.63(%)

-1.68(%) -1.79(%) -2.88(%) -5.84(%) -8.2(%) -24.29(%) -100.82(%) Ssz. Befektetési alap neve Kategória 5.18 Életbiztosítások Az életbiztosításokat mindössze érintjük. A pénzügyi rendszer és a pénzügyi kultúra fejlődésével egyre általánosabbá vált a jövőbeli bizonytalanságok kezelésére vonatkozó igény, s ezzel egyre jelentősebbé váltak az élet72 Forrás: www.privatbankarhu A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 136 ► Közgazdaságtan Mibe fektethetünk és milyen hiteleket vehetünk fel? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 137 ► biztosítások. A biztosításokkal kapcsolatos számítások bonyolult matematikát használnak, külön tantárgy, a biztosítási matematika foglalkozik ezekkel. A biztosítás lényege, hogy a biztosítási díj fejében a biztosító átvállal valamilyen kockázatot, és meghatározott feltételek alapján fizet a biztosított (vagy a szerződésben megjelölt

kedvezményezettek) részére. A kockázati haláleseti biztosításoknál akkor fizet a biztosító, ha a biztosított a szerződés időtartama alatt meghal. Ha ez nem következik be – és a díjfizetés ellenére az ilyen biztosítást kötők többsége ebben reménykedik –, akkor a biztosító nem fizet. Az elérési típusú életbiztosításoknál a futamidő lejárta után hozzájut a hozamokkal megnövelt pénzéhez. A vegyes életbiztosítás az előző két típus ötvözete: a futamidő lejártakor is fizet, illetve akkor is, ha annak lejárta előtt a biztosított meghal Mára Magyarországon is meghonosodtak az ún. unit linked típusú (eszközhöz kötött) biztosítások. Ilyenkor nem a biztosító, hanem a biztosított dönti el, hogy a befizetett biztosítási díjat a biztosító milyen eszközökbe fektesse Ezzel egyrészt biztosíthatjuk magunkat bizonyos nem várt események ellen, másrészt (ezek be nem következtekor) a befizetett összegek az általunk

kialakított stratégia szerint gyarapodtak. 5.19 Az állampapírok* Az állampapír az államadósság fedezetére kibocsátott értékpapír. Hitelviszonyt testesít meg, vagyis az ilyen értékpapírt megvásárló befektető a kibocsátó hitelezőjévé válik. Befejtetésével jogosult lesz a szerződésben meghatározott futamidő során a szerződés szerinti kamatokra, valamint a tőke visszafizetésére. Az állampapírok jellemzően alacsony kamatozásúak, viszont rendkívül megbízhatóak, így alacsony a kockázatuk. Ezért aztán a visszafogottabb befektetési stratégiát követő befektetők portfoliójában jelentős súlyt képviselnek. Az állampapírokat Magyarországon az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) bocsátja ki. Az állampapíroknak két fő típusa van: az egy évnél rövidebb lejáratú diszkont kincstárjegyek, valamint az egy évnél hosszabb lejáratú államkötvények. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 137 ►

Közgazdaságtan Mibe fektethetünk és milyen hiteleket vehetünk fel? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 138 ► A diszkont kincstárjegy vásárlása során a futamidő lejártakor visszafizetendő összeg kerül rögzítésre. Ez nem más, mint az adott értékpapír névértéke A vételár pedig attól függ, hogy a befektető az adott időtartamra milyen hozammal elégszik meg. Ennél a típusú eszköznél tehát nincs eleve meghirdetett kamat, az a kialakult ár függvénye. Hogy jönnek létre ezek az ügyletek? Mi jelenti a kiindulási alapot az ár kialakításakor? Nem más, mint a banki hozamok. Ez a hozam ugyanis kockázat nélkül elérhető, a bankok gyakorlatilag bármekkora összeget hajlandóak a meghirdetett feltételekkel befogadni. A befektetők tehát legalább ekkora hozamot várnak el a diszkont kincstárjegytől is Az árfolyam számítása ennél az eszköznél rendkívül egyszerű. Használjuk fel a korábban a (53)-ban már

látott képletet, s alakítsuk át egy kicsit! PV = FV ⋅ 1 ⎛ n ⎞ 1+ i ⋅⎜ ⎟ ⎝ 365 ⎠ (5.12) Ez egy ugyanolyan jelenérték-számítás, mint amire (5.7) vonatkozott, viszont itt éven belüli futamidővel dolgoztunk, ezért a kiinduló képlet eltér Amíg (5.7)-hez a (56) átalakításával jutottunk, addig itt (53) került átalakításra A képlet jobb oldalán látott szorzó ugyanolyan diszkonttényező, mint amilyet (5.7)-ben már láttunk Azt határozzuk meg tehát, hogy mennyit ér ma a futamidő lejártakor megkapott névérték, vagyis az értékpapírért fizetendő ár. Pontosabban ez egy olyan ár lesz, amelyet maximálisan kifizethetünk az értékpapírért Ha ezt az árat adjuk érte, akkor az állampapírral pontosan akkora hozamot érünk el, mintha pénzünket bankba tettük volna. Ha ennél olcsóbban tudjuk megszerezni, akkor a banki hozamnál magasabb hozamot érünk el az ügylettel, ha pedig csak ennél drágábban, akkor pedig a banki hozamot

nem éri el az ügylet nyeresége Nézzük ezt meg egy konkrét példán keresztül! Mennyit adjunk egy 10.000 Ft-os névértékű 3 hónapos diszkont kincstárjegyért annak kibocsátásakor, ha a piaci kamat 5,24%? Nem kell mást tennünk, mint behelyettesíteni (5.12)-be A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 138 ► Közgazdaságtan Mibe fektethetünk és milyen hiteleket vehetünk fel? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék PV = 10.000 ⋅ Vissza ◄ 139 ► 1 90 365 PV = 10.000 ⋅ 0, 98724 = 9872, 4 Ft 1 + 0, 0524 ⋅ Az eredményt úgy értelmezzük tehát, hogy egy 90 napos lejáratú, 10.000 Ft névértékű diszkont kincstárjegyért a kibocsátáskor maximum 9.872,4 Ft-ot szabad adnunk, ha a piaci kamat közben 5,24%-os. Miért is? Mert ha ekkora összeget (9.872,4 Ft-ot) a bankban három hónapra lekötnénk, akkor a futamidő lejáratkor pontosan 10.000 Ft lenne a számlánkon. Ha pedig ezt a hozamot a bankban már 9872,4 Ft-tal

elérhetjük, akkor értelmetlen (és veszteséges) ügylet lenne egy három hónapos diszkont kincstárjegyért ennél többet fizetni. A diszkonttényező értéke a példában 0,98724 volt. Ezt a diszkont kincstárjegyeknél úgy is szokás értelmezni, hogy az adott papír árfolyama 98,724%, vagyis a névérték 98,724%-án kereskednek vele. Ha meg tudjuk szerezni például 9.758 Ft-ért, akkor a bankinál magasabb hozamot érünk el, amelynek értéke az előző képletből könnyen számolható, most az r értéke marad ismeretlen A következő adódik: 90 ⎞ ⎛ 10.000 = 9758 ⋅ ⎜ 1 + i ⋅ ⎟ 365 ⎠ ⎝ 90 1, 02480 = 1 + i ⋅ 365 90 0, 02480 = i ⋅ 365 0, 02480 = 0,10057 ⇒ 10, 6% i= 90 365 Ez pedig azt jelenti, hogy ha 9.758 Ft-ért meg tudjuk szerezni a három hónap múlva 10.000 Ft-ot fizető diszkont kincstárjegyet, akkor 10,06%-os éves hozamot tudtunk elérni. Fontos tudni, hogy az állampapírok a nyílt végű befektetési alapokhoz hasonlóan bármikor

vásárolhatóak és eladhatóak. Egy kibocsátáskor vásárolt papírt tehát a lejárat előtt eladhatunk, illetve a kibocsátás után is bármikor megvásárolhatunk egy már forgalomban lévő állampapírt. Természetesen annak sincs semmilyen akadálya, hogy az állampapírt a kibocsátástól annak lejáratáig magunknál tartsuk. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 139 ► Közgazdaságtan Mibe fektethetünk és milyen hiteleket vehetünk fel? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 140 ► Az államkötvények legalább egy éves futamidejűek, 1, 3, 5, 10 és 15 éves lejárattal bocsátják ki. Ezek esetében ugyanúgy beszélhetünk névértékről és árfolyamról, mint ahogy a részvényeknél már láttuk. A részvényeknél is megkülönböztettük a részvény hozamát és a piaci (banki) hozamot, így lesz ez az államkötvényeknél is. Az államkötvények ugyanis meghirdetett kamatozással kerülnek

kibocsátásra. A piacon viszont szabadon kereskednek velük: az ár ugyanúgy ingadozhat, mint mondjuk egy vállalati részvény esetében. Ha mindenki vásárolni akar belőle, akkor a túlkereslet megemeli a kötvény árfolyamát, ha pedig mindenki meg akar szabadulni az állampapíroktól (mondjuk a rossz költségvetési hírek miatt), akkor esni fog az árfolyamuk. Az árfolyam és a hozam a kötvényeknél fordított arányosságban van egymással Az államkötvény ugyanis a névérték után az előre meghirdetett kamatláb után fizeti a kamatot. Az ebből származó hozam nagysága pedig attól függ, hogy ezt a kamatot milyen befektetéssel (mekkora árfolyamon történő vásárlással) lehet elérni. Ha 100 Ft-os hozamot 1.000 Ft befektetéssel érünk el, akkor ez 10%os hozamnak számít Ha ezért csak 950 Ft-ot kell fizetnünk, akkor már 10,52% a hozam, ha pedig mondjuk 1.080 Ft-ba került, akkor 9,26%-os a hozam. Nézzük meg egy tipikus államkötvény

pénzáramlásait! A kötvény névértéke legyen 10.000 Ft, lejárata öt év, a kötvény kamata pedig 8,31% A banki kamat közben legyen 6,25%. 5.9 táblázat Árfolyamszámítás kötvények esetében Év 0 1 2 3 4 5 Tőke PV=? – – – – 10.000 Ft Kamat Összesen – – 831 Ft 831 Ft 831 Ft 831 Ft 831 Ft 831 Ft 831 Ft 831 Ft 831 Ft 10.831 Ft A kérdés tehát az, mennyit érdemes fizetni egy olyan értékpapírért (PV=?), amelyik a jobb oldali oszlopban mutatott pénzáramlást biztosítja számunkra? Azt keressük, hogy mekkora összeg befektetésével érhetjük el a táblázatban látható pénzáramlást, ha a kamat 6,25%-os. Nem kell tehát A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 140 ► Közgazdaságtan Mibe fektethetünk és milyen hiteleket vehetünk fel? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 141 ► mást tennünk, mint kiszámítani az utolsó oszlopban látott pénzáramlás jelenértékét. Mivel az

állampapír évente egyszer fizet kamatot, ezért az (5.7)-ben látott m paraméter értéke 1 lesz Az első évre például: PV = 831 ⋅ 1 1 ⎛ 0, 0625 ⎞ 1+ ⎜ ⎟ ⎝ 1 ⎠ = 782,1 Ft Ha ugyanezt végrehajtjuk az összes, a kötvényből származó pénzáramlásra, akkor a következő képlet adódik: 5 1 1 1 + 831 ⋅ + 831 ⋅ 1 2 1, 0625 1, 0625 1, 06253 i =1 1 1 +831 ⋅ + 10.831 ⋅ 4 1, 0625 1, 06255 PV = ∑ PVi =831 ⋅ 5 PV = ∑ PVi =782,1 + 736,1 + 692,8 + 652,1 + 7998,8 = 10.861, 9 Ft i =1 Az államkötvényért fizetendő maximális ár 10.861,9 Ft Ha ennél többet fizetünk, akkor a papír már alacsonyabb hozamot fog produkálni, mint amit a bank kínált. Ha ennél olcsóbban jutunk a papírhoz, akkor a bank által kínált 6,25%-os kamatnál magasabb jövedelmezőséget érünk el. 73 Ha pedig pont ennyit fizetünk érte, akkor a banki hozammal azonos eredményt biztosító befektetést valósítottunk meg. 5.110 A befektetési portfolió

összeállítása Minden befektető álma, hogy a lehető legkisebb kockázattal a lehető legmagasabb hozamot érje el. Ez sajnos ugyanúgy nem megy, mint ahogy a második fejezet kapcsán megbeszéltük a „minimális ráfordítás – maximális eredmény”-elv kivitelezhetetlenségét is. Azonban lehetőség van arra, hogy mindenki a saját preferenciáinak megfelelő szerkezetet alakítson ki. A gyakorta hallott befektetési portfolió egy adott szereplő befektetéseinek összességét jelenti. Aki a nagyobb hozamért cserébe hajlandó nagyobb kockázatot vállalni, jellemzően befekteNem tértünk ki rá, de igazából a 6,25%-os éves kamatlábból kiszámított effektív kamatlábhoz kellene viszonyítanunk, amely a banki gyakorlatban tapasztalható havi kamatozás esetén 6,43% Ha a fenti, 6,25%-os kamatlábat effektív kamatként kezeljük, akkor viszont rendben van a számítás. 73 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 141 ►

Közgazdaságtan Mibe fektethetünk és milyen hiteleket vehetünk fel? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 142 ► téseinek nagyobb hányadát tartja vállalati értékpapírokban. Ha valaki konzervatívabb befektetési politikát folytat, akkor banki betétekkel, illetve állampapírokkal gyarapítja vagyonát. Köztes megoldásként szóba jöhet a két módszer együttes alkalmazása: mi magunk is tarthatunk állampapírt és részvényt is egyszerre, vagy vehetünk befektetési jegyet, s ezt a befektetési alapkezelő teszi meg helyettünk. Bárhogy is dönt a háztartás: fontos, hogy legyen tisztában döntése következményeivel. A pénzügyi piacokon érvényes egzakt képletekkel pedig könnyen kiszámolható, hogy mi várható, mi történik az egyes döntési alternatívák esetén. Bizonytalanságok természetesen itt is vannak, hiszen a kamatok, hozamok, árfolyamok a futamidő alatt változhatnak, de pontosan azért jöttek létre egyes

eszközök (például a garantált alapok), hogy ezeket a kockázatokat is minimalizálni lehessen. Ha már azt el sikerült érnünk, hogy a fejezetet végigtanulmányozó hallgatók későbbi döntéseik során előveszik számológépüket, vagy leülnek a számítógép elé, már nem volt hiábavaló a tananyag megírása. 5.2 Hitel típusú eszközök Eddig végig a háztartás megtakarításaival foglalkoztunk. Az 51 táblázat, majd az annak bemutatása kapcsán következő – terjedelmes – fejezetrész azonban csak az érem egyik oldala. A megtakarítások mellett a háztartások tartozásokkal is rendelkeznek. Ezekre akkor van szükség, amikor a háztartás egy adott kiadást nem tud – vagy nem akar – saját pénzből finanszírozni Ilyenkor idegen forrás után kell nézni Az 5.10 táblázat adataiból látszik, hogy a háztartási szektor kötelezettségeiből 2006 márciusában a legnagyobb részt az ingatlanhitelek képviselték, amelyek a szektor tartozásainak

41%-át teszik ki Ezek kapcsán érdemes megjegyezni, hogy a devizaalapú ingatlanhitelek állománya a táblázatban is látható módon rendkívüli ütemben növekedett 2005-re, (a típus növekedését azóta gyakorlatilag ez okozza, a forinthitelek állománya 2006ra csökkent). Ennek okával a 12 fejezetben foglalkozunk majd részletesen A szektor adósságának legnagyobb része tehát az ingatlanok beszerzéséhez kapcsolódik A második helyen a hitelintézetektől származó fogyasztási és egyéb hitelek állnak, melyek (a forint- és a devizaalapúakat összevonva) a háztartás tartozásainak 28%-át jelentik. Jelentős tétel még az egyéb pénzügyi közvetítőktől származó hitelek nagysága, ami a szektor kötelezettségeinek 20%-át teszi ki. Ide a nem hitel- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 142 ► Közgazdaságtan Mibe fektethetünk és milyen hiteleket vehetünk fel? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 143

► intézetek (nagy egyszerűsítéssel a nem bankok) által folyósított hitelek tartoznak. A táblázatban látható összeg nagy részét a lízingcégek által személygépjárművekre nyújtott hitelek jelentik. 5.10 táblázat A háztartási szektor kötelezettségei (milliárd forint) 74 Megnevezés Kötelezettségek összesen Hitelek, kölcsönök Ingatlanhitel hitelintézetektől, forint Ingatlanhitel hitelintézetektől, deviza Fogyasztási és egyéb hitel hitelintézetektől, forint Fogyasztási és egyéb hitel hitelintézetektől, deviza Hitel egyéb pénzügyi közvetítőktől, forint Hitel egyéb pénzügyi közvetítőktől, deviza Hitel egyéb szektoroktól Egyéb tartozások 2004. dec. 4 598,7 4 027,9 2005. dec. 5 655,9 5 047,4 2006. Megoszlás márc (2006, %) 5 785,4 100,00% 5 305,8 91,71% 1 779,3 1 827,1 1 815,5 31,38% 145,8 474,0 568,3 9,82% 858,1 881,0 870,3 15,04% 233,9 631,6 757,6 13,10% 196,7 243,3 240,0 4,15% 712,8 101,4 570,8

878,2 112,2 608,5 943,8 110,3 479,6 16,31% 1,91% 8,29% 5.21 A hitelek jellemzői A hitel felvételekor a hitelfelvevő szerződésben vállalja, hogy a felvett öszszeget kamatokkal együtt visszafizeti a kölcsönadó részére. A hitelszerződés alapján tehát rögzítésre kerül a konstrukció futamideje, az alkalmazott kamatláb, valamint a visszafizetés ütemezése. A hitel folyósításához mindig valamilyen biztosíték szükséges: ez garantálja a hitelező számára azt, hogy viszontlátja pénzt. A hitelek jelentős részénél a biztosítékot jelzálog-jog jelenti: a hitel felvételekor jelzálog kerül a hitelfelvevő valamilyen értékére (például egy ingat74 Forrás: MNB A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 143 ► Közgazdaságtan Mibe fektethetünk és milyen hiteleket vehetünk fel? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 144 ► lanra). Ha a törlesztéseket az adós nem tudja fizetni, akkor a hitelező

– a helyzet rendezésére tett sikertelen kísérletek után – a jelzáloggal terhelt vagyontárgyat lefoglalhatja, majd az annak értékesítéséből befolyó bevételeiből fedezi a ki nem egyenlített tartozást. A hitelek egy másik típusánál a biztosítékot az ügyfél jövedelme jelenti. Ekkor a bank igazolást kér a hitelfelvevő jövedelmi helyzetéről. Ezt az ügyfelet foglalkoztató vállalat állítja ki. Adott futamidő mellett így annál magasabb hitelt kaphatunk, illetve adott hitelt annál rövidebb futamidőre tudunk felvenni, minél magasabb a havi nettó jövedelmünk. Kiemelhető az értékpapír fedezete mellett nyújtott hitel, amelyet lombardhitelnek is hívunk. Ebben az esetben a hitel fedezetét a hitelező részére a felkínált értékpapír jelenti, amely a futamidő lejártáig gyakorlatilag a hitelező birtokában van. Ha az adós nem fizet, akkor a hitelező rendelkezhet vele, ha viszont rendben visszafizeti tartozását, akkor az

értékpapírok viszszakerülnek a hitelfelvevő birtokába. Az ilyen hiteleket akkor szokás használni, amikor az értékpapírokról az adós nem akar lemondani (mert hoszszú távra szeretné tartani őket), viszont átmenetileg nincs elég pénze valamilyen kiadására A hitel célja szerint lehetnek szabad felhasználású hitelek, illetve valamely konkrét ügylet finanszírozására kötött hitelek. A szabad felhasználású hiteleknél a hitelező nem tudja, hogy mire költi a hitelfelvevő a pénzt, az adós e téren nem tartozik semmilyen elszámolással a hitelnyújtónak. A hitelezési ügyletek logikáját nagyon könnyen megalkothatjuk a fejezet előző részében látott betéti számítások alapján. Hiszen az, ami a háztartás szemszögéből nézve egy banki betét (vagyis követelés a bankkal szemben), az a banki oldalról egy tartozás a háztartással szemben. Így akár egy háztartás által a banknak nyújtott hitelként is felfogható. Mennyi pénz lesz a

bankszámlánkon, ha öt évre lekötjük 400.000 Ftunkat évi 6,49%-os kamatra, havi kamatfizetéssel? Mennyiért adnánk kölcsön a banknak 400000 Ft-ot öt évre, ha azt várjuk, hogy havonta fizessen kamatot, éves 6,49%-os kamatnál mellett, s a kölcsönadott összeget a felhalmozódott kamatokkal együtt az utolsó kamatfizetéskor fizesse ki számunkra? A két kérdésre nyilván ugyanaz a válasz adódik: 12⋅5 ⎛ 0, 0649 ⎞ FV = 400.000 ⋅ ⎜ 1 + ⎟ 12 ⎠ ⎝ PV = 552.851, 92 Ft = 400.000 ⋅ 1, 0054 60 = 400000 ⋅ 1, 3821 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 144 ► Közgazdaságtan Mibe fektethetünk és milyen hiteleket vehetünk fel? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 145 ► A kölcsönadott 400.000 Ft-ért tehát 552851,92 Ft-ot várunk el Ebben az esetben mi játszottuk azt a szerepet, amit hitelnyújtáskor velünk szemben a bank képvisel. A hitelezés során tehát ugyanolyan számításokra van

szükség, mint amilyeneket már láttunk. A hitelek talán legegyszerűbb formája a folyószámlahitel. Ezt azok az ügyfelek kaphatják, akik a számlavezető banknál bankszámlájukra rendszeres jövedelmet kapnak. Ez alapján a bank meghatározott összegű hitelkeretet ajánl fel az ügyfélnek, aki így a hitelkeret összegével többet tud költeni jövedelménél Ha nincs rá szükség – mert az ügyfél pénze fedezi kiadásait –, akkor a hitel kihasználatlan marad, ha szükséges, akkor pedig automatikusan rendelkezésre áll Egy folyószámlahitelnél a kamatszámítás az előbb látottak szerint történi: a bank az ügyfél tartozását nyilvántartja, s arra kamatot számít fel. Az ügyfél számára nincs előre meghatározott törlesztési ütemezés, 75 s akár pontosan a fenti 552851,92 Ft-os visszafizetés is elképzelhető lenne egy 400.000 Ft-os, teljesen felhasznált és két évig nem törlesztett hitelkeretre. 76 A folyószámlahitelek jellemzően magas

kamatozásúak, azonban rendszerint tartozik hozzájuk valamekkora kamatmentes periódus. Ha az ügyfél ezen belül visszafizeti a fennálló tartozását, akkor kamatmentesen jutott pénzhez a számlavezető banktól Ebből következik, hogy a folyószámlahitelt az átmeneti pénzhiány kezelésére célszerű használni, tartós finanszírozásra célszerűbb más, alacsonyabb kamatozású pénzforrást választani. A folyószámlahitel azért kedvelt forma, mert alkalmazásával – ha az ügyfél előrelátó és nem meríti ki egyből hitelkeretét – nem tud előfordulni, hogy egy átlagos hétköznapi ügylet során a bankkártyán lévő összeg nem lesz elég a tranzakcióra. Ezzel pedig sok kellemetlenségtől óvhatja meg a számla tulajdonosát. Ilyenkor előfordulhat, hogy úgy használjuk fel hitelkeretünket, hogy arról csak utólag értesülünk. (Úgy gondoltuk több pénz van a számlánkon, megfeledkeztünk valamilyen nagyobb kiadásunkról, s így többet

költöttünk, mint amekkora a számlánk egyenlege volt.) A hitelkártya annyiban tér el a folyószámlahitelhez képest, hogy míg a folyószámlahitel egy meglévő számlához kapcsolódott, addig a hitelkártya egy külön hitelszámlához tartozik. Hitelkártyát akár más banktól is kérhe75 A bankok annyi megkötéssel élnek, hogy jellemzően a fennálló tartozás legalább 5%-át vissza kell fizetni minden hónapban. 76 Természetesen akkor, ha lenne olyan bank, amelyik hajlandó lenne 6,49%-os kamaton folyószámlahitelt nyújtani, és nem lenne érvényben az előző lábjegyzetben láthatóhoz hasonló korlátozás A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 145 ► Közgazdaságtan Mibe fektethetünk és milyen hiteleket vehetünk fel? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 146 ► tünk, mint ahol folyószámlánk van. A hitelkártyára történő vásárlással tehát tudatosan választjuk a hitelre történő vásárlást.

A hitelkártyák esetében ugyanúgy rendelkezünk egy hitelkerettel, mint a folyószámlánál (amelyet a kártya kibocsátója jövedelmi viszonyaink alapján állapít meg) Itt is jellemző egy kamatmentes periódus, azonban csak a vásárlásokra, a készpénzfelvételre már nincs ilyen türelmi idő. A hitelkártyáknál rendszerint korlátozzák a készpénzfelvétel maximális arányát (jellemzően 30–50% között). A hitelkártyával nem tudjuk közüzemi számláinkat kiegyenlíteni, nem tudunk róla egy másik bankszámlára átutalást indítani. 77 A nagyobb összegű hiteleknél azonban már mások a számítási módszerek, s ez a konstrukciók eltérő működéséből adódik. Amikor ugyanis a felvett (például lakásvásárlási) hitel után havonta fizetünk a banknak, akkor nem csak kamatot utalunk át. A folyószámlahitel bemutatása előtt látott képletben pedig ezt feltételeztük. A valóságban a havonta fizetett összegben kamatfizetés és a tartozás

törlesztésére fordított rész egyaránt található, ezért is hívják törlesztőrészletnek a minden hónapban befizetésre kerülő összeget. A havi törtlesztőrészletet a bank úgy állapítja meg, hogy az adott kamatláb mellett a futamidő alatt végig azonos havi összeggel az ügyfél folyamatosan fizesse a megállapított kamatokat és egyéb költségeket, s tartozása a futamidő végére megszűnjön. Így működnek az áruhitelek, a személyi kölcsönök, az autóvásárlási hitelek, valamint a lakáshitelek is. 5.22 Az áruhitel Az áruhitel (fogyasztási hitel) olyan hitelfajta, amikor az adós valamilyen terméket úgy vásárol megy egy eladótól, hogy a terméket (vagy az ár egy bizonyos részét) a bank fizeti ki az eladó részére. Nagyon fontos, hogy ilyenkor (a gyakori téves elképzeléssel szemben) az eladó nem hitelre ad el: ő a teljes összeget azonnal megkapja! Az eladók számára tehát semmivel sem kevésbé értékes ügyfél az, aki

hitelre vásárolja meg a kiszemelt terméket. (Sőt, az is előfordul, hogy jutalékot kap a hitelBár egyes bankok már kínálnak olyan lehetőséget, hogy a hitelkeret terhére egy tranzakció végrehajtható egy másik bankszámlára Ezt jellemzően azért teszik, hogy az ügyfél szabadabban használhassa fel a pénzét: tudjon vele például közüzemi díjat fizetni. A felhasználhatóság szempontjából azonban a hitelkártya még így is messze elmarad a folyószámlához kapcsolódó hitel mögött, viszont számos célra alkalmas. 77 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 146 ► Közgazdaságtan Mibe fektethetünk és milyen hiteleket vehetünk fel? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 147 ► nyújtó banktól, így akár még jobban is járhat, mint amikor készpénzes vásárlás történik.) Az áruhitelnél a hitelező ugyanúgy biztosítékot követel meg, mint bármilyen más hitelnél. Ez lehet a hitelfelvevő

jövedelme, vagy egy más személy által vállalt kezesség is. Az áruhiteleknél a meghirdetett kamatokon kívül gyakran rendkívül nagy egyéb költségek jelenhetnek meg, így végül akár a kamat többszörösét kell kifizetni a termék után. A cégek sokszor reklámozzák, hogy ingyenhitellel lehet hozzájutni termékükhöz Ez azonban nagyon sokszor csak azt jelenti, hogy kamatot valóban nem kell fizetni, viszont más jogcímen olyan költségek terhelik az ügyfelet, hogy az bőven nyereségessé teszi a finanszírozónak az ügyletet. Az áruhitel típusú konstrukcióknál a futamidő alatt az adós azonos összeget fizet, s az utolsó törlesztőrészlet befizetésével megszűnik adóssága a hitelnyújtóval szemben. Ez a típus – magas költségei ellenére – rendkívül kedvelt. 2006 júniusára egy év alatt több mint másfélszeresére (56%-kal) növekedett a fogyasztási hitelek állománya 2006 májusában ezeknek a hiteleknek az állománya már 1427

milliárd Ft volt, s csak májusban 4,8%-kal bővült ezek értéke. 78 Az áruhitelek jellemző futamideje 12–60 hónap. 5.23 Személyi kölcsönök A személyi kölcsönök lényege, hogy az adós azt bármilyen célra felhasználhatja. Itt nincs tehát harmadik fél (eladó), mint ahogy az áruhitelnél már láttuk, s ahogy a gépjármű- vagy az ingatlanhitelek esetén is szerepelni fog. A hitelbírálat után rendelkezésre bocsátott hitelösszeget az adós kedve szerint használhatja fel, és adósságát azonos összegű havi törlesztőrészletek befizetésével rendezi. A személyi kölcsönök kamatai nagyon széles spektrumban mozognak. (A később tisztázandó THM 10–20%-os értéktől akár 400%-ig is mozoghat.) A díj nagymértékben az ügyfél hitelképességétől függ Ha a folyósításra hitelbírálat után került sor, akkor alacsonyabb költségekkel kapja meg az ügyfél a hitelt. Egyes pénzintézetek azonban – már a jó ízlés határát súrolva

– rendkívül magas díjakat állapítanak meg. 79 Kereslet azért van mégis rájuk, mert Világgazdaság, 2006.0630 Ezen fejezetrész szerzőjének személyes véleménye szerint az ilyen típusú szerződések már a tisztességtelen haszon kategóriájába tartoznak. Ez azonban magánvélemény, így természetesen nem feltétlenül tükrözi a könyv másik szerzőjének véleményét. 78 79 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 147 ► Közgazdaságtan Mibe fektethetünk és milyen hiteleket vehetünk fel? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 148 ► vannak, akik már csak így jutnak hitelhez. Azok az ügyfelek ugyanis, akik korábbi hiteleiket nem törlesztették megfelelően, felkerülnek az ún. BARlistára 80, s akik ezen szerepelnek, nem kaphatnak hitelt a bankoktól 81 Ilyenkor értékelődnek fel a hitelminősítés nélkül nyújtott hitelek, amelyekért aztán a többletkockázatot vállaló hitelezők rendkívül

magas hozamokat várnak el cserébe. Ezeknél még az is előfordul, hogy az ügyfél a hitelt otthonában, készpénzben kapja meg, s a törlesztésre szintén készpénzben, kerül sor: a hitelező munkatársa az adós otthonában hetente „gyűjti be” az esedékes törlesztőrészletet. Ezeket tehát amennyire csak lehet el kell kerülni, a hagyományos személyi kölcsönöket célszerű választani A jellemző futamidő pár hónaptól 60 hónapig terjed. 5.24 Gépjármű-finanszírozás Az idegen forrás bevonásával történő gépjármű vásárlás jellemzően két konstrukcióban történik: hitel, illetve lízing alkalmazásával. A hitel ugyanúgy működik, mint bármelyik áruhitel: az eladó (autókereskedő) részére a finanszírozó az ügyfél helyett kifizeti a gépjármű árát, (vagy annak bizonyos részét). Az autó ilyenkor az ügyfél nevén van, azonban ameddig tartozását nem egyenlítette ki, nem adhatja el a finanszírozó engedélye (és a

tartozás rendezése) nélkül. A hitelt az adós azonos nagyságú havi törlesztőrészletekben fizeti viszsza. A hitel lejártakor a finanszírozó az ügyfél részére visszaadja gépjármű addig (biztonsági okokból) nála lévő törzskönyvét, s utána a vevő már szabadon rendelkezik gépjárműve felett. A lízing esetében a gépjármű tulajdonosává a lízingcég válik, a vásárló a gépjármű üzembentartója lesz. A törlesztés ugyanúgy, havi fix részletekkel történik, mint a hitelnél Ilyenkor a futamidő lejártakor egy adásvételi szerződéssel kerül a vevő birtokába az autó. A jellemző futamidő 12–72 hónap, a jegyzet írásakor szinte kizárólag devizában volt iránta érdeklődés. 82 A BAR a Banki Adósnyilvántartó Rendszer rövidítése. Ez a megfogalmazás meglehetősen leegyszerűsítő, de nem tudunk részletesen foglalkozni vele. 82 A folyószámlahitelek, a hitelkártyák, valamint a személyi kölcsönök esetében a forintban

nyújtott hitelek erős túlsúlya jellemző. 80 81 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 148 ► Közgazdaságtan Mibe fektethetünk és milyen hiteleket vehetünk fel? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 149 ► 5.25 Ingatlanhitelek A háztartások életében a legnagyobb értékű vásárlást rendszerint az ingatlan megszerzése jelenti, amely aztán a háztartás vagyonának legnagyobb elemévé válik. A hitel felvétele itt is valamilyen biztosítékhoz kötött: lehet ez az ügyfél jövedelme, valamely kezességvállalás, de jellemzően kikötésre kerül a jelzálogjog is, amely kerülhet egy másik ingatlanra (pl. szülők lakása), vagy akár a hitelből megvásárolt új ingatlanra is Az ingatlanhitelek az ingatlanoknak a háztartás havi jövedelméből erre szánt összegnek a magas aránya miatt hosszú futamidejűek, rendszerint 10–20 éves lejáratúak. Erre a hosszú futamidőre pedig nagyon nehéz előre

tervezi, ezért mindig jól meg kell fontolni, hogy biztosan vállalni tudjuk-e a terheket, vagy inkább egy kisebb értékű ingatlant választunk, amelynek kiadásait nagyobb biztonsággal fogjuk tudni előteremteni. A törlesztés az ingatlanok esetében is havi fix törlesztőrészlettel történik, a futamidő végére az adós tartozása megszűnik, szabadon rendelkezhet lakása, ingatlanja felett. 5.26 Előtörlesztés A hitelfelvevő pénzügyi lehetőségei gyakran lehetővé teszik, hogy a fennálló tartozását egy összegben visszafizesse még a futamidő lejárta előtt. A bankok ilyenkor jellemzően külön díjat, úgynevezett előtörlesztési díjat számítanak fel. Ez gyakran a fennálló tartozás 5-10%-át is elérheti Ilyenkor akár az is elképzelhető, hogy jobban megéri a normál menetrend szerint fizetni vissza a hitelt, mert többe kerül az előtörlesztés, mint amennyit a későbbi kamatokon megspórolnánk. A bank részéről az előtörlesztéshez

kapcsolódó díj előírása teljesen logikus döntése. Amikor ugyanis ő a hitelt nyújtott az ügyfél részére, akkor meghatározott összegű bevétellel kalkulált a konstrukció kapcsán. Ha a hitelt hamarabb visszafizetik, akkor rövidebb ideig áll fenn a tartozás, s így a kamatbevétel is csökken. Az előtörlesztés díja így az elmaradó hasznokat kompenzálja. Amikor tehát a hitelfelvétel információszerzési fázisában ajánlatokat gyűjtünk, ezt a feltételt is kérdezzük meg minden esetben! 5.27 Az állandó törlesztőrészlet működése* Az előző hiteltípusok közül több olyan volt, amelyiknél az ügyfél havonta fix összeget fizet a bank számára. Ez azt jelenti, hogy tartozása minden befizetéssel csökken: a törlesztőrészlet egy része a még fennálló tartozás utáni kamatokra, a másik része pedig a tartozás csökkentésére megy el. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 149 ► Közgazdaságtan Mibe

fektethetünk és milyen hiteleket vehetünk fel? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 150 ► Ehhez egy olyan havi fix törlesztőrészlet kiszámítására van szükség, amely az adott kamatláb valamint a meghatározott törlesztési gyakoriság és a törlesztés számának a figyelembevételével lehetővé teszi, hogy az ügyfél tartozása az utolsó befizetéssel megszűnjön. Tegyük fel, hogy a korábban már látott számítástechnikai bolt tulajdonosai egy új gépjármű beszerzését tervezik. A kiszemelt gépjármű 3,5 millió forintba kerül, ebből rendelkezésükre áll 1,5 millió forint, a maradék 2 millió forintra hitelt szeretnének felvenni. Mielőtt megkeresnének egy finanszírozót, vállalkozóink megpróbálják kiszámolni, hogy mennyibe fog nekik kerülni a kétmillió forintos hitel havonta. Úgy gondolkoznak, hogy a hiteltörlesztés hasonlít egy havi fizetési gyakoriságú annuitáshoz. Az annuitásról pedig annak idején

tanultak közgazdaságtanból, előszedik emlékeiket és a következők szerint okoskodnak: Az annuitás lényege, hogy meghatározott futamidőn keresztül azonos nagyságú pénzáramlásokat kapunk, s ezért egy meghatározott összeget vagyunk hajlandóak fizetni. A hagyományos annuitás tehát egy negatív pénzáramlással (kifizetéssel) indít, s utána jönnek a pozitív előjelű (beérkező) pénzáramlások. Ha hitelt veszünk fel a banktól, akkor ez az ő szemszögéből pontosan így működik Fizet számunkra (folyósítja a hitelt), hogy aztán meghatározott ideig (a futamidő végéig) havonta meghatározott, azonos összeget (a törlesztőrészletet) fizessünk számára. Így ha ismerjük az annuitás képletét, akkor viszonylag pontosan meghatározható lesz a törlesztőrészlet is. A havi gyakorisággal kifizetést teljesítő annuitásra a következő képletet kaptuk: PV A ( 0 t ) = C ⎛ 1 ⋅⎜1− ( i m ) ⎜⎝ (1 + i m ) p ⎞ ⎟ ⎟ ⎠ Ebben a

bal oldalon szerepelt a pénzáramlás-sorozat jelenlegi értéke, a C pedig a havi azonos járadéktag volt. Most ismerjük a jelenértéket (mennyi hitelt akarunk felvenni), nem ismerjük viszont a járadéktag értékét (mennyi lesz a havi törlesztőrészlet). Nem kell tehát mást tennünk, mint a fenti képletből kifejezni C értékét! C = PV ⋅ 1 1 ⎛ 1 ⋅⎜1− ⎜ ( i m ) ⎝ (1 + i m ) p A dokumentum használata | Tartalomjegyzék ⎞ ⎟ ⎟ ⎠ Vissza ◄ 150 ► Közgazdaságtan Mibe fektethetünk és milyen hiteleket vehetünk fel? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék C = PV ⋅ Vissza ◄ 151 ► 1 ⎛ 1 ⎜1 − ⎜ (1 + i m ) p ⎝ (i m ) ⎞ ⎟ ⎟ ⎠⋅ Ebből pedig: C = PV ⋅ 1− i m 1 (1 + i m ) (5.13) p Ha vállalkozóink a piacon jellemzően 6%-os kamatlábbal találkoznak és ezzel (i=0,06), valamint a havi kamatfizetéssel (m=12) számolnak a 2.000000 Ft-os hitel (PV=2000000) két évre történő felvétele kapcsán

(p=24), akkor azt kapják, hogy a havi törlesztőrészlet nagysága: C = 2.000000 ⋅ 1− 0, 06 12 1 (1 + 0, 06 12 ) = 2.000000 ⋅ 0, 0443 = 88641 Ft 24 Saját számításaik után – amelyeket azért végeztek, hogy ne lepődjenek meg a banki ajánlatok hallatán, s értékelni tudják azokat – utánajártak a piacon a lehetőségeknek és megkeresték a legkedvezőbb feltételekkel dolgozó céget. 5.11 táblázat A havi törlesztőrészlet alakulása a futamidő függvényében Futamidő Havi (hónap) törlesztőrészlet 83 12 171 987 Ft 24 88 498 Ft 36 60 700 Ft 48 46 824 Ft Összes befizetés 2 063 844 Ft 2 123 952 Ft 2 185 200 Ft 2 247 552 Ft A cég 6%-os kamattal 2 millió forintos hitelre az 5.11 táblázatban látható lehetőségeket ajánlotta fel. Vállalkozóink ez alapján elégedetten állapítotA törlesztőrészleteket az MS Excel beépített pénzügyi függvényei segítségével számoltuk ki 83 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza

◄ 151 ► Közgazdaságtan Mibe fektethetünk és milyen hiteleket vehetünk fel? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 152 ► ták meg, hogy volt haszna közgazdasági tanulmányiknak, hiszen az általuk is vizsgált futamidőre mindössze 143 Ft-ot tévedtek a bank által számított értékhez képest. (Ez pedig mindössze 0,2%-os pontatlanságot jelent) Természetesen ha nem végeznek előzetes számításokat, a banki munkatársak akkor is közölték volna a kért adatokat. Így azonban már jó előre tudtak tervezni későbbi kiadásaikkal kapcsolatban, s megjegyezték, hogy bármikor terveznek hasonló volumenű döntést, mindig rendelkezésükre áll egy nagyon hasznos és nem túl bonyolult eszköz. Jelenlegi jó lehetőségeiket kihasználva úgy döntenek, hogy a tartozás minél gyorsabb kiegyenlítését választják, s így 24 hónapra vonatkozó hitelszerződést kötnek a bankkal. A szerződés megkötése után a bank egy

táblázatot küldött számukra, amelyet az 512 táblázatban láthatunk 5.12 táblázat Egyenlő törlesztőrészletű hitelkonstrukció Ssz. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 Havi törlesztés - 88 498,06 Ft 88 498,06 Ft 88 498,06 Ft 88 498,06 Ft 88 498,06 Ft 88 498,06 Ft 88 498,06 Ft 88 498,06 Ft 88 498,06 Ft 88 498,06 Ft 88 498,06 Ft 88 498,06 Ft 88 498,06 Ft 88 498,06 Ft 88 498,06 Ft 88 498,06 Ft 88 498,06 Ft 88 498,06 Ft 88 498,06 Ft 88 498,06 Ft 88 498,06 Ft 88 498,06 Ft 88 498,06 Ft 88 498,06 Ft Kamat - 10 000,00 Ft 9 606,79 Ft 9 211,62 Ft 8 814,47 Ft 8 415,34 Ft 8 014,21 Ft 7 611,08 Ft 7 205,92 Ft 6 798,75 Ft 6 389,54 Ft 5 978,28 Ft 5 564,96 Ft 5 149,58 Ft 4 732,12 Ft 4 312,58 Ft 3 890,93 Ft 3 467,18 Ft 3 041,31 Ft 2 613,31 Ft 2 183,17 Ft 1 750,88 Ft 1 316,43 Ft 879,81 Ft 441,00 Ft A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Tőketörlesztés - Tőketartozás 78 641,22 Ft 1 921 358,78 Ft 79 034,43 Ft 1 842 324,35 Ft 79 429,60 Ft 1 762

894,75 Ft 79 826,75 Ft 1 683 068,01 Ft 80 225,88 Ft 1 602 842,13 Ft 80 627,01 Ft 1 522 215,12 Ft 81 030,14 Ft 1 441 184,97 Ft 81 435,30 Ft 1 359 749,68 Ft 81 842,47 Ft 1 277 907,20 Ft 82 251,68 Ft 1 195 655,52 Ft 82 662,94 Ft 1 112 992,58 Ft 83 076,26 Ft 1 029 916,32 Ft 83 491,64 Ft 946 424,68 Ft 83 909,10 Ft 862 515,58 Ft 84 328,64 Ft 778 186,94 Ft 84 750,29 Ft 693 436,65 Ft 85 174,04 Ft 608 262,62 Ft 85 599,91 Ft 522 662,71 Ft 86 027,91 Ft 436 634,80 Ft 86 458,05 Ft 350 176,76 Ft 86 890,34 Ft 263 286,42 Ft 87 324,79 Ft 175 961,63 Ft 87 761,41 Ft 88 200,22 Ft 88 200,22 Ft 0,0 Ft Vissza ◄ 152 ► Közgazdaságtan Mibe fektethetünk és milyen hiteleket vehetünk fel? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 153 ► A táblázatból második oszlopában látható, hogy a futamidő egésze alatt havi 88.498 Ft-ot kell a cégnek törlesztenie a bank felé A harmadik és a negyedik oszlop azt mutatja meg, hogy ebből a pénzből mennyi az, amelyik a cég

tartozását csökkenti és mennyi az, amelyik kamatként működik. Azt látjuk, hogy amíg a törlesztőrészlet változatlan, addig a kamat értéke folyamatosan csökken, a tőketörlesztésre fordított rész pedig ennek megfelelően folyamatosan növekszik. Az ötödik hónapban a törlesztőrészletből még 8415 Ft ment el kamatfizetésre, a futamidő végéhez közeledve, a 20. hónapban viszont már csak 2.183 Ft a kamat nagysága Végezetül nézzük meg a törlesztőrészleten belül a kamat és a tőketörlesztés arányának változását, amely jól látható az 5.7 számú ábrán 80 000 Ft 60 000 Ft 40 000 Ft 20 000 Ft - Ft 1 Kamat 3 5 7 9 Tőketörlesztés 11 13 15 17 19 21 23 Hónapok s zám a 5.7 ábra A kamat és a tőketörlesztés változása a törlesztőrészleten belül 5.28 Egyéb költségek – a THM* A hitelhez kapcsolódóan a kamaton kívül egyéb költségeink is lehetnek. A bankok előszeretettel számítanak fel hitelbírálati díjat

(amelyet egy alkalommal, a hitelszerződés kötésekor kell fizetnünk), de ezen kívül számos néven szabhatnak ki az ügyfélre havonta valamilyen egyéb költséget. (Pl havi adminisztrációs díj, számlakivonati díj stb.) Ezek sokszor szemtelenül magasnak tűnnek, nem ritka, hogy például egy ötéves futamidejű, 30.000 Ft-os törlesztőrészletű hitelnél a 30000 Ft-ból 7000 Ft-ot ilyen címen számláz ki a bank. Ezért hozták létre a korábban már látott EBKM-hez hasonlóan a teljes hiteldíj mutatót (THM), amely egy számban tömöríti a hitellel kapcsolatos összes költséget. A THM képletét is egy pénzügyminisztériumi rendelet szabályozza, a következők szerint: A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 153 ► Közgazdaságtan Mibe fektethetünk és milyen hiteleket vehetünk fel? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék m H =∑ k =1 Vissza ◄ Ak (1 + i ) 154 ► (5.14) tk ahol H a felvett hitel összege,

csökkentve a hitelfelvétellel összefüggő költségekkel Ak a k-adik törlesztőrészlet összege i a THM századrésze tk pedig a k-adik törlesztőrészlet években, vagy tört években kifejezett időpontja Amikor egy hitelügylet THM-értékét próbáljuk meghatározni, akkor az (5.14)-ben szereplő i paraméter nagyságát keressük A képlet jellegéből adódóan (ahogy azt az EBKM-nél is láttuk az (5.8) kapcsán) a keresett paramétert (vagyis a THM-et) nem tudjuk az egyenletből kifejezni. A megoldás most is az iterációs folyamat: a számítást elindítjuk egy adott értékről, majd a kapott és a várt eredmény eltérésének megfelelően eljutunk a pontos THM-ig. Nézzük meg, hogy alakul a korábban vizsgált 24 hónapos hitel esetében a THM, ha a bank 2,5%-os hitelfolyósítási díjat határoz meg! Ekkor 50.000 Ft-ot kell befizetnünk a hitel folyósításakor A keresett THM nyilvánvalóan magasabb, mint a bank által megadott 6%-os kamatláb. Az akkor

lenne ugyanis maga a THM, ha nem merülne fel semmilyen, a hitel felvételével kapcsolatos egyéb költség. Ekkor az (5.14) bal oldalán álló H érték és a jobb oldalra kapott eredmény megegyezne Ha viszont továbbra is az eredeti kamatlábbal számolunk (tehát a képlet jobb oldala változatlan), a bal oldalt pedig csökkentjük a hitelfelvétel költségeivel, akkor az egyenlőség felborul. Helyreállni pedig akkor fog, ha a jobboldal csökken, ami pedig akkor következik be, ha a nevezőben lévő THM növekszik. A kapott eredmények ennek tökéletesen megfelelnek: a számítást végrehajtva a korábban bemutatott 24 hónapos, 6%-os kamatozású gépjárműhitelre, a fenti 50.000 Ft-os díj figyelembevételével 8,67%-os THM adódik 84. Az eredmény nem túl nagy munkával ellenőrizhető, ha az 5.12 táblázat második oszlopának minden elemét a képletben megadott módon kiszámítjuk, majd ezeket összeadjuk Az összeadás eredményeként 1950000 Ft-ot fogunk kapni A

számításhoz az i he- 84 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 154 ► Közgazdaságtan Mibe fektethetünk és milyen hiteleket vehetünk fel? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 155 ► 5.3 Megtakarítás vagy hitelfelvétel? A kérdésre adott válasz sokszor kényszerből adódik: ha nincs elég jövedelmünk, hitelt kell felvennünk. Azonban sokan akkor is vesznek fel hitelt, amikor jövedelmük elég a kiadások fedezésére, s a hitellel előrébb tudnak hozni eredetileg későbbre tervezett kiadásokat. Mindnyájan ismerünk olyanokat, akik nagyobb probléma nélkül vesznek fel egész jelentős hiteleket is, míg ismerünk olyanokat, akik még kisebb összegű, rövidebb futamidejű hiteleket sem mernek vállalni. Sőt, az előbbi (hitelfelvételre hajlamos) típus lehet, hogy közben tudatos és megfontolt megtakarítási tevékenységet is folytat, tervezi későbbi pénzügyeit. Mitől függ ez? A válasz a negyedik

fejezetben keresendő. Elsőre furcsának tűnhet, hogy mi köze lehet a határhaszonnak és a közömbösségi görbének az itt leírt kamatszámításokhoz. Pedig bizony egészen sok Az, hogy valaki mennyire hajlamos költekezéseit előrehozni (hitelfelvétel), vagy elhalasztani (megtakarítás) a jövedelemmel kapcsolatos időpreferenciáitól függ. Ahogy preferenciával rendelkezünk a szabadidő és a jövedelem, a mozi és az olvasás, az edzés és az alvás, az ásványvíz és az üdítő viszonylatában, ugyanúgy vannak preferenciáink a hitelfelvétellel és a betételhelyezéssel kapcsolatban is. Akiknek a hitelfelvétellel hamarabb megszerezhető eszközből (ingatlan, ingóság stb.) származó haszon nagyobb, mint amit a későbbi kamatáldozatok jelentenek, az könnyebben hajlamos hitelt felvenni Akinél viszont a későbbi kamatok miatt keletkező többlethasznosság nagyobb, mint a vásárlás előrehozásának elmaradásából eredő haszonveszteség, az

hajlamosabb lesz megtakarításokra. Reméljük, hogy a könyv forgatói között minél többen lesznek abban a helyzetben, hogy nem kényszerből fognak a hitelfelvevő típusba tartozni, s reméljük döntéseik meghozatalához stabil kiindulópontot tudtunk szolgáltatni. Mindenesetre kizárólag ezen anyag alapján nem javasoljuk egy pénzügyi döntés meghozatalát, az egyedi esetek specialitásai miatt minden esetben kérdezzenek meg egy hozzáértő szakembert! lyén 8,668897%-ot szerepeltessünk, ennek kerekítése a fenti szövegben említett érték. A számításban ti helyén a (hónap sorszám)/12 képletet használtuk. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 155 ► Közgazdaságtan Mikor nyereséges, mennyit termeljen, és mikor terjeszkedjen egy vállalat? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 156 ► 6. Mikor nyereséges, mennyit termeljen, és mikor terjeszkedjen egy vállalat? Amikor a vállalat kifejezést halljuk,

mindenki automatikusan egy olyan gazdálkodó szervezetre gondol, amelyiknek az a célja, hogy a céget alapító tulajdonosok számára minél nagyobb hasznot termeljen. Az alapján, hogy egy adott szervezetet milyen céllal hoztak létre, beszélhetünk forprofit és nonprofit szervezetekről. A névből adódóan a nyereségre törekvő cégeket soroljuk a forprofit, míg az alapvetően nem a nyereség miatt létrehozott szervezeteket a nonprofitok közé A nem nyereségérdekelt szervezetek közé tartozik a legtöbb amatőr szinten működő sportklub háttereként létrehozott egyesület, a számos segélyszervezet, vagy az alapítványok. A nonprofit cél azonban nem jelenti azt hogy egy ilyen szervezet nem végezhet üzleti alapon semmilyen tevékenységet, viszont a fő profilja nem lehet ez, s az elért nyereséget is a létrehozott (nonprofit) célokra használja fel. Kérdés, hogy hova soroljuk például az állami intézményeket, a kórházakat, az önkormányzatok

kommunális vállalatait és az ezekhez hasonló szervezeteket. Ezek gazdálkodásában a forprofit vállalatokhoz teljesen hasonló elemeket és azokétól eltérő jellemzőket is fellelhetünk. Ezek a cégek is meghatározott keretből gazdálkodnak, s abból próbálják elérni a lehető legjobb eredményt. Ezeknek is van tulajdonosa, jellemzően valamilyen állami intézmény (minisztérium, önkormányzat, esetleg egy állami vállalat stb.), akinek a célja az, hogy a befektetett vagyont minél hatékonyabban működtessék, minél nagyobb nyereséget, vagy minél kisebb veszteséget érjen el A fejezetben a „vállalat” kifejezés általános jelentésére koncentrálunk. Így amikor az anyag további részeiben vállalatról beszélünk, végig a nyereség érdekében létrehozott (tehát forprofit) szervezetekre gondolunk. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 156 ► Közgazdaságtan Mikor nyereséges, mennyit termeljen, és mikor terjeszkedjen

egy vállalat? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 157 ► 6.1 A vállalatok típusai társasági forma, méret és tevékenység szerint A korábbiak során már láttuk, hogy a vállalatok a gazdaság termelő szektorának tagjai. Feladatuk a termékek és a szolgáltatások előállítása, ehhez pedig erőforrásokat használnak fel. A termelés során elsődlegesen a profit elérésére törekszenek, így döntéseiknél mindig ezt tartják szem előtt. Természetesen vannak olyan helyzetek, amikor a vállalatok átmenetileg veszteséget produkáló helyzetekbe is belemennek Hosszú távon viszont a befektetett tőke megtérülése, a minél nagyobb nyereség elérése a cél. Ennek a résznek a célja az, hogy röviden összefoglalja a vállalatokkal kapcsolatos főbb tudnivalókat. A tapasztalatok szerint sajnos az átlagember (így az átlagos hallgató) esetében is jelentős hiányosságok mutatkoznak a cégekkel kapcsolatos alapvető tudnivalók

tekintetében is, ezért megpróbáltuk rendszerezni a legfontosabb ismereteket. A vállalat kifejezés nagyon általános, a benne foglalt termelő és szolgáltató egységek között jelentős különbségek lehetnek. Az azonban mindegyikben közös, hogy a vállalatot végső soron emberek alkotják A jogban a vállalatot alkotó emberek természetes személynek minősülnek, saját személyük szerezhet jogokat és kötelezettségeket. A több személyből létrejövő vállalat már lehet (de nem feltétlenül lesz) jogi személy is. A jogi személy olyan szervezet, amelyet a saját nevében jogosultságok illethetnek meg, illetve kötelezettségek terhelhetnek. Ha egy szervezet nem jogi személy, akkor a kötelezettségek csak az egyes tagokat terhelhetik. 6.11 Milyen formában működhetnek a vállalkozások? A választható vállalkozási formákról, azok megalapításáról a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV törvény rendelkezik 85 Nem minősül jogi

személynek az, aki egyéni vállalkozóként végzi tevékenységet. Aki így próbál a piacon érvényesülni, teljes vagyonával felel vállalkozásai tarozásaiért E cégforma előnye, hogy gyakorlatilag tőke nélkül indítható. A hátránya viszont a korlátlan felelősség. Egyszerű elszámolási kötelezettsége miatt A törvény szövegét könnyen visszakeresheti bárki a www.magyarorszaghu címen az ügyintéző menüponton belül a jogszabályok kapcsológombot választva. Itt gyakorlatilag a teljes hatályos magyar joganyag elérhető. 85 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 157 ► Közgazdaságtan Mikor nyereséges, mennyit termeljen, és mikor terjeszkedjen egy vállalat? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 158 ► ahogy azt a későbbi táblázatokban majd látni is fogjuk – a nagy felelősség ellenére – rendkívül népszerű vállalkozási forma. Nem jogi személy, de már több alapítóval rendelkezik

a betéti társaság, amelyet rendszerint bt-ként rövidítenek. A betéti társaság legalább egy beltaggal és legalább egy kültaggal rendelkezik A beltag teljes vagyonával felel a cég tartozásaiért, a kültag viszont csak a cégbe bevitt részesedése erejéig visel felelősséget. Szintén csekély költségekkel alapítható vállalkozási forma, a törvények ugyanis nem határoznak meg minimális induló alaptőkét. Ez a forma ezért rendkívül kedvelt azok körében, akik nem folyatatnak nagy anyagi bukással végződhető tevékenységet, s így vagyonuk elvesztését valójában nem kockáztatják. 86 Gyakori forma a korlátolt felelősségű társaság (rövidítése kft). A kft jogi személy, a tagok a bevitt pénzük (az úgynevezett törzsbetét) értékéig felelnek a társaság tartozásiért. A kft a tulajdonosok vagyoni felelősségét jelentősen csökkenti, épp ezért itt már megjelent a minimális alaptőke, amelynek 3 millió forintnak kellett lennie.

(Ebből pedig 1 milliónak készpénzben kellett rendelkezésre állnia) A részvénytársaság (rövidítése zrt, vagy nyrt) olyan társaság, amelyet előre meghatározott számú és névértékű részvényből álló alaptőkével alapítanak. A tagok (részvényesek) kötelezettsége ennél a formánál a részvény értékéig terjed (a vállalat tartozásaiért a tagok személyes vagyonukkal nem felelnek). A minimális alaptőke 20 millió forint, a részvényesek a vállalati döntésekben részvényeik arányában vehetnek részt A részvénytársaságok működhetnek zártkörűen és nyíltkörűen. Ilyen tevékenység lehet például egy nyelvtanár munkája, aki valószínűleg nem fog felhalmozni milliós kifizetetlen számlákat működése során 86 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 158 ► Közgazdaságtan Mikor nyereséges, mennyit termeljen, és mikor terjeszkedjen egy vállalat? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza

◄ 159 ► A zártkörűen működő részvénytársaság (zrt) esetében a tulajdonszerzés csak egy előre meghatározott befektetői kör számára lehetséges, míg a nyilvánosan működő részvénytársaság (nyrt) esetében az értékpapírokat bárki megvásárolhatja. A nyilvánosan működő részvénytársaságok papírjaival a tőzsdén is lehet kereskedni, ha az adott vállalat papírjainak tőzsdei bevezetése mellett dönt. A Magyarországon bejegyezett vállalkozások működési forma szerinti megoszlását mutatja a 6.1 táblázat A vállalkozásokat a működési forma mellett a vállalat méretük alapján is megkülönböztethetjük. E szempontból találhatunk csoportosítást a kisés középvállalkozásokkal kapcsolatos törvényben 6.1 táblázat A Magyarországon működő vállalkozások vállalkozási forma szerint 2006. májusában 87 Vállalkozási forma Jogi személyiséggel rendelkező társas vállakozás Korlátolt felelősségű társaság

Részvénytársaság Szövetkezet Jogi személyiség nélküli társas vállalkozás Közkereseti társaság Betéti társaság Társas vállalkozás összesen Egyéni vállalkozások Ebből: igazolvánnyal rendelekző egyéni vállalkozás Vállalkozások összesen 87 Vállalkozások száma (db) % 247 595 231 288 4 399 6 062 20,31% 18,98% 0,36% 0,50% 259 260 7 399 221 751 506 855 711 990 21,27% 0,61% 18,19% 41,58% 58,42% 469 366 1 218 845 38,51% 100,00% Forrás: KSH A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 159 ► Közgazdaságtan Mikor nyereséges, mennyit termeljen, és mikor terjeszkedjen egy vállalat? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 160 ► A törvény nevében is említett kis- és középvállalati körre gyakran a kkv rövidítéssel hivatkoznak. A törvény a kis- és középvállalkozások három csoportját különbözteti meg. A besorolás alapja a cég alkalmazotti létszáma, a vállalat mérlegének

főösszege, illetve az árbevétel nagysága A törvény szerinti legkisebb egység a mikrovállalkozás, amely 10 főnél kevesebb alkalmazottal rendelkezik, éves nettó árbevétele, vagy mérlegfőösszege pedig nem haladhatja meg a 2 millió eurónak megfelelő forintösszeget. A kisvállalkozások közé azok a cégeket sorolja a jogszabály, amelyeknél legfeljebb ötven főt foglalkoztatnak, éves nettó árbevételük, vagy mérlegfőösszegük pedig nem haladhatja meg a 10 millió eurónak megfelelő forintösszeget. A középvállalkozások maximum 250 főt alkalmazhatnak, éves nettó árbevételük legfeljebb 50 millió eurónak megfelelő forintösszeg lehet. Ide sorolódik egy cég akkor is, ha mérlegfőösszege nem haladja meg 43 millió eurónak a forintban kifejezett értékét. A kkv-törvény erről a három típusról rendelkezik. A nagyvállalkozásokról viszont nem A nagyvállalkozások tehát azok a cégek lesznek, amelyek nem sorolhatók be a

kkv-törvényben meghatározott egyik kategóriába sem, létszám, árbevétel, vagy mérlegfőösszeg tekintetében meghaladják az ott leírtakat: 250 főnél nagyobb létszámmal rendelkeznek, vagy árbevételük meghaladja, az ötven millió eurót, illetve mérlegfőösszegük nagyobb 43 millió eurónál. Nyugat Európában az ott működő mintegy 20 millió vállalat 99,8%-a kis- és középvállalkozás, s ezek a cégek foglalkoztatják a munkavállalók kétharmadát. A KKV-szektornál az átlagos alkalmazotti létszám 4 fő, a nagyvállalatoknál pedig 1000 fő körül alakul. Magyarországon a regisztrált vállalkozások száma egymillió fölött van. A működő vállalkozások 99,9%-a sorolódott a KKV-szektorba, a nagyvállalatok között körülbelül 1000 vállalatot találunk. Azonban ezek a cégek alkalmazzák a munkavállalók 30%-át, a KKV-k pedig 70%-nak adnak munkát. A kis- és középvállalatok túlnyomó többsége mikrovállalkozás, ezek között is az

alkalmazott nélküli vállalkozások száma a legmagasabb. A működési forma és a méret mellett vizsgálható a vállalkozások tevékenységi köre is. A legalapvetőbb csoportosítást a mezőgazdasági, ipari, vagy szolgáltatási szektorba való besorolás jelenti. Ezt a kategorizálást mutatja a következő, 6.2 táblázat A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 160 ► Közgazdaságtan Mikor nyereséges, mennyit termeljen, és mikor terjeszkedjen egy vállalat? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 161 ► 6.2 táblázat A vállalkozások megoszlása tevékenységi kör szerint 2006. májusában 88 Ágazat Mezőgazdaság, vad-, erdő-, és halgazdálkodás Ipar Ebből: Bányászat Feldolgozóipar Villamoseneriga-, gáz-, gőz-, vízellátás Építőipar Szolgáltatás Ebből: Kereskedelem, javítás Szálláshelyszolgáltatás, vendéglátás Szállítás, raktározás, posta, távközlés Pénzügyi közvetítés

Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás Oktatás Egészségügyi, szociális ellátás Egyéb közösségi, személyi szolgáltatás Egyét tevékenység Összesen Vállalkozások száma (db) % 54 943 85 423 4,51% 7,01% 683 83 806 934 98 005 980 474 0,06% 6,88% 0,08% 8,04% 80,44% 217 846 73 683 47 121 37 187 455 404 39 183 27 980 81 727 343 17,87% 6,05% 3,87% 3,05% 37,36% 3,21% 2,30% 6,71% 0,03% 1 218 845 100,00% 6.2 Hogy mérjük a vállalat gazdálkodásának eredményét? Minden vállalat tevékenysége tervezéssel, számolgatással kezdődik. A cég alapítói (akik aztán pénzüket teszik kockára a cég elindításával) megpróbálják meghatározni, milyen hozamokra számíthatnak a tervezett befektetés megvalósításával. Ebben a fázisban még rengeteg bizonytalanság van Hiába számoljuk ki nagyon pontosan, hogy mennyibe kerülne felépíteni az üzemet, mennyi pénz kell a gépek beszerzésére, mennyi lenne a havi bérköltség, mennyiért tudnánk

egy terméket gyártani, ha a termékre nincs kereslet a piacon. Lehet természetesen előzetes piackutatást végezni: akár konkrétan meg is kereshetünk potenciális ügyfeleket, vásárolnának-e az 88 Forrás: KSH A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 161 ► Közgazdaságtan Mikor nyereséges, mennyit termeljen, és mikor terjeszkedjen egy vállalat? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 162 ► általunk gyártani kívánt termékből. Azonban a valóság csak akkor derül ki, amikor az üzem elindul és megpróbáljuk az első szériában gyártott terméket értékesíteni. Kiderülhet, hogy a költségek magasabbak, a kereslet pedig kisebb a tervezettnél. De azzal is szemben találhatjuk magunkat, hogy a termék olyan népszerűségnek örvend, hogy nem tudjuk kielégíteni az igényeket és szinte azonnal a termelés bővítésén kell gondolkozni. Először viszont minden csak papíron (vagy egy Excel fájlban) létezik.

Több forgatókönyvvel számolunk: mi várható a semleges, mire számíthatunk az optimista, és várhatóan mi fog történni a pesszimista forgatókönyv bekövetkezése esetén? Mi a valószínűsége az egyes esetek bekövetkezésének? Rengeteg megválaszolandó kérdés. Végül mégis dönteni kell: elindítjuk a beruházást vagy sem A döntési helyzetek azonban nem szűnnek meg a cég elindulásával. Bevezessünk egy új terméket? Bővítsük üzemcsarnokunkat? Kialakítsuk internetes vásárlási felületünket? Felvásároljuk egyik konkurensünket? Eladjuk a céget? Vegyünk fel még egy alkalmazottat? Számos, eltérő volumenű, de döntést igénylő kérdés. És ezeknél sem tudjuk előre, hogy melyik a jó válasz Amikor azonban elindult a cég, minden kérdésre kiderülnek a válaszok. Képződik (vagy épp nem képződik) árbevétel, jönnek a kiadások, adófizetési kötelezettségek, nyilvántartások stb. S amikor a vállalat elért oda, hogy le tudja

zárni az első évét, akkor már rendelkezik olyan kimutatásokkal, amely egységes, értelmezhető szerkezetben tartalmazza a gazdálkodással kapcsolatos adatokat. A számvitel feladata az, hogy a vállalati gazdálkodás pénzügyi oldalát dokumentálja: megfelelően nyilvántartson minden költséget és bevételt, kiszámítsa a cég eredményét, adatai alapján meghatározható legyen a különböző adófizetési kötelezettségek nagysága. A számvitel pontosan meghatározott elvek, precíz előírások szerint működik, kimutatásait a törvényi előírásoknak megfelelően kell elkészítenie. E kimutatások közül kettővel fogunk röviden megismerkedni, a mérleggel és az eredménykimutatással. A mérleg azt mutatja meg, hogy a vállalat milyen eszközökkel (gépek, ingatlanok, pénzeszközök, alapanyagok stb.) rendelkezik, valamint ezeket milyen forrásokból (saját források, hitelek) finanszírozza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄

162 ► Közgazdaságtan Mikor nyereséges, mennyit termeljen, és mikor terjeszkedjen egy vállalat? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 163 ► Ez tehát felméri a vállalat vagyonát. Nem kapunk viszont információt belőle arra vonatkozóan, hogy a cég hogyan gazdálkodik: milyen költségek merülnek fel, mekkora a bevételek nagysága. 6.3 táblázat A vállalati mérleg felépítése 89 Eszközök (aktívák) A Befektetett eszközök I Immateriális javak II Tárgyi eszközök III Befektetett pénzügyi eszközök B I II III IV C Forgóeszközök Készletek Követelések Értékpapírok Pénzeszközök Aktív időbeli elhatárolások Eszközök összesen D I II III IV V VI E F I II II Források (passzívák) Saját tőke Jegyzett tőke Tőketartalék Eredménytartalék Lekötött tartalék Értékelési tartalék Mérleg szerinti eredmény Céltartalék Kötelezettségek Hátrasorolt kötelezettségek Rövid távú kötelezettségek Hosszú

távú kötelezettségek D Passzív időbeli elhatárolások Források összesen A mérleg kapcsán az egyik legfontosabb tudnivaló az ún. mérlegegyezőség elvének ismerete. A mérlegegyezőség elve szerint a mérleg két oldalán található értékek (vagyis az összes eszköz és az összes forrás) nagysága azonos. Ezt az összeget hívjuk a mérleg főösszegének. A vállalatok méret szerinti kategorizálásánál korábban látott 10 millió eurós mérlegfőösszeg azt jelenti, hogy a vállalat összes eszközének értéke 10 millió euró. Ebbe tehát beletartozik minden olyan eszköz (legyen az akár ingatlan, vagy gép, szoftver, bankszámla, követelés, részvény, gépjármű stb.), amivel a vállalat rendelkezik Ha tudjuk azt, hogy az eszközök összértéke 10 millió euró, akkor tudjuk azt is, hogy a forrásoké is ennyi. Ez elképzelhető úgy, hogy a cégnek van 7 millió saját tőkéje, 1 millió céltartalékja és 2 millió értékű kötelezettsége

Ebben az esetben azt mondhatjuk, hogy a tulajdonosok túlnyomórészt saját forrásból finanszírozzák a cég működését Előfordulhat vi- 89 Forrás: 2000. évi C tv 1 melléklet A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 163 ► Közgazdaságtan Mikor nyereséges, mennyit termeljen, és mikor terjeszkedjen egy vállalat? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 164 ► szont a fordított helyzet is, amikor a cég tulajdonosai inkább külső finanszírozással dolgoznak: nagyobb a hitelek aránya, mint a saját tőkéé. A mérleg adatai egy adott időpillanatra vonatkozóan mutatnak hiteles képet, ez pedig a mérleg ún. fordulónapja Ez jellemzően az adott országban megszokott pénzügyi év fordulónapja is egyben Hazánkban a mérlegeket a legtöbb esetben december 31-re vonatkozóan készítik el, de a cégek már választhatnak ettől eltérő időpontot is A közgazdaságtanban azokat a változókat, amelyek egy adott

időpillanatban értelmezhetőek, állapotváltozónak, vagy más néven stock változóknak nevezzük. Stock változó például egy háztartás vagyonának értéke, egy ország lakosainak száma. Ezek folyamatosan változhatnak így ha egy ilyen adattal rendelkezünk, mindig ismernünk kell hozzá az időpontot is. A háztartás vagyona akár perceken belül is módosulhat, ha a birtokában lévő részvények értéke megváltozik a tőzsdén. A lakosság is naponta változik: csökken a halálozások, növekszik az élveszületések számával. Amíg a mérleg adatai egy időpillanatra vonatkoznak, addig az eredménykimutatásban szereplő értékek egy adott időtartamra érvényesek. Ilyen adat például a háztartás jövedelme, vagy az egy évben megszületett újszülöttek száma. Ezekhez is szükséges még kiegészítő információ: melyik időpontra vonatkozik a vizsgált adat. Így beszélhetünk például egy háztartás 2006 szeptember havi összes jövedelméről,

vagy a 2006. augusztusában született csecsemők számáról Azokat az adatokat, amelyeknek értelmezése egy adott időszakra vonatkozóan lehetséges, időtartam-, vagy más néven flow változóknak nevezzük. Az eredménykimutatás is ilyen, hiszen mindig egy adott pénzügyi év (pl. 2006) adatait mutatja Az eredménykimutatás azt mutatja meg, hogy a vállalat milyen bevételi és költségtényezőkön keresztül érte le az adott időszakra vonatkozó gazdálkodási eredményt. Az eredménykimutatás tehát alapvetően más szemléletű, mint a vállalati mérleg. Itt a vállalat árbevételéből kiindulva a költségeken keresztül jutunk el a cég adózás utáni eredményéhez. Ebben a táblázatban viszont – a mérlegtől eltérően – nincsenek információink arról, hogy az adott eredményt a vállalat mekkora befektetéssel, milyen (és hogyan finanszírozott) eszközállománnyal érte el. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 164 ►

Közgazdaságtan Mikor nyereséges, mennyit termeljen, és mikor terjeszkedjen egy vállalat? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 165 ► 6.4 táblázat Az eredménykimutatás felépítése 90 Ssz. I II III IV V VI VII A VIII IX B C X XI D E XII F XIII G Eredménykategória Értékesítés nettó árbevétele Aktívált saját teljesítmény értéke Egyéb bevételek Anyagjellegű ráfordítások Személyi jellegű ráfordítások Értékcsökkenési leírás Egyéb ráfordítások Üzemi üzleti tevékenység eredménye (I+II+III-IV-V-VI-VII) Pénzügyi műveletek bevételei Pénzügyi műveletek ráfordításai Pénzügyi műveletek eredménye (VIII-IX) Szokásos vállalkozási eredmény (A+B) Rendkívüli bevételek Rendkívüli ráfordítások Rendkívüli eredmény (X-XI) Adózás előtti eredmény (C+D) Adófizetési kötelezettség Adózott eredmény (E-XII) Fizetett osztalék, részesedés Mérleg szerinti eredmény (F-XIII) A két kimutatás

külön-külön tehát – bár bír információtartalommal – nem mond túl sokat, ezeket együtt célszerű vizsgálni. Az említett kimutatásokat a vállalatok többségének el kell készítenie. A kisebb cégek, egyéni vállalkozások esetében viszont gyakran előfordul, hogy egyszerűsített az elszámolásuk és esetleg nem is kell se mérleget, se eredménykimutatást készíteniük Ha figyelmesen megnézzük a két kimutatást, találunk egy kapcsolódási pontot: a mérleg szerinti eredmény mindkettőben szerepel. Ez pedig azt jelenti, hogy a vállalat könyvelése akkor van rendben, ha erre a tételre mindkét kimutatásból azonos érték jön ki. Ez pedig nem kis munka, az év során kiállított, illetve befogadott sok száz, esetleg több ezer számla, a bérfizetések, az ezekhez kapcsolódó járulék és még sok egyéb tétel után kell az összefüggéseknek teljesülniük. 91 Forrás: 2000. évi C tv 2 melléklet A könyvelők gyakran keresik is az esetleges

rögzítési hibák miatt kialakuló eltérés okát. A kimutatásnak ugyanis stimmelnie kell. Addig kell dolgozni, amíg valahogy ki nem sikerül 90 91 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 165 ► Közgazdaságtan Mikor nyereséges, mennyit termeljen, és mikor terjeszkedjen egy vállalat? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 166 ► Ezek a precíz kimutatások mégis rendelkeznek egy alapvető hiányossággal. Jellegükből adódóan nem tudják ugyanis kezelni azokat a költségeket, amelyekről a vállalat nem rendelkezik számlával Itt nem az illegálisan végzett tevékenységre, a számla nélkül eladott és vásárolt termékekre, a szerződés nélkül alkalmazott munkavállalókra gondolunk, az egy külön probléma. Vannak-e a gazdálkodásnak olyan vonzatai, amelyeket nem tudunk beilleszteni az előző kimutatásokba? Tegyük fel, hogy felmondással megszüntetem korábbi munkavállalói jogviszonyomat és

vállalkozásba kezdek. Új cégem könyvelésében szerepeltethetem-e a tevékenység váltás miatt elmaradó (a korábbi időszakban rendszeresen kapott) jövedelmet? A válasz nem. El tudjuk számolni azt a kamatot, amelyről azért mondunk le, mert az eddig állampapírokban lévő pénzünket kivesszük az állampapírpiacról és cégünk árukészletébe forgatjuk? Szintén nem. A valóságban viszont, amikor meg akarjuk ítélni, hogy érdemes-e belevágunk egy új tevékenységbe, akkor ezeket az alternatív költségeket sem hagyhatjuk figyelmen kívül. 6.1 példa Tegyük fel, hogy előző állásunkat otthagyva elindítottunk egy egyszemélyes új vállalkozást, amely sikeresen működik. Az első teljes év után a könyvelő szerint az adózás utáni nyereségünk 2,2 millió forint. Jó döntés volt elindítani a vállalkozást? A feladatban szereplő adat önmagában nem elég a kérdés megválaszolásához. Ha az előző állásomban éves nettó fizetésem

1200000 Ft volt, akkor egyértelműen igen a válasz: a cég azon túlmenően, hogy nyereséges, többet is hozott, mint a korábbi döntésem. Ha viszont 2100000 Ft volt a korábbi fizetés, akkor már el kell gondolkoznunk a válaszon: megéri-e a 100.000 Ft-os többlet azt a pluszmunkát, amely a saját céggel jár együtt? Megéri-e a köteletlen (értsd: sokkal hosszabb) munkaidőt, a kevesebb szabadságot stb. Rövid távon lehet, hogy nem, hosszú távon viszont egyértelműen nyereségessé válhat a cég Ennek a kérdésnek a megválaszolásához a vállalati nyereség számításához kapcsolódó további fogalmak megismerésére van szükség A vállalati nyereséget a bevételek és a költségek ismeretében lehet kiszámítani. hozni. Épp ezért szokták mondani, hogy a számviteli munka fegyelmezettséget követel meg, ezért nem is mindenkinek alkalmas. (Ahogy mondjuk a jogász, vagy a műszaki pályára sem alkalmas mindenki. Valószínűleg az sem, aki

könyvelőként kitűnően megállja a helyét) A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 166 ► Közgazdaságtan Mikor nyereséges, mennyit termeljen, és mikor terjeszkedjen egy vállalat? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 167 ► A vállalati nyereség, más néven a profit a vállalat bevételeinek és a bevételt terhelő költségeknek a különbsége. A költségek között azonban még több típust különböztethetünk meg aszerint, hogy azokat a vállalkozás kimutatásaiban szerepeltethetjük-e, vagy sem. A számviteli költség azokat a költségeket jelenti, amelyeket a számviteli kimutatásokba be tudunk állítani. Ezek olyan költségek, amelyek közvetlen kiadást jelentenek a vállalat számára. A számla alapján a számviteles munkatársak az adott kiadást elkönyvelik. Vannak olyan esetek is, amikor nem számla a könyvelés alapja, ilyen például a bérfizetés, amikor a vállalat munkaügyes munkatársai

által előkészített bérszámfejtési listák alapján végzi el a pénzügyi osztály a kifizetést. Nem minden lesz azonban azonnal (vagy akár egyáltalán, valaha) költség! Kiadásnak nevezünk mindent, amit a vállalatnak ki kell fizetnie. Költség pedig az, amivel a vállalat árbevétele (és ezzel együtt adóalapja is) csökkenthető Ezért nagyon fontos a vállalatoknak, hogy úgy költsék el bevételeiket, hogy arról elkönyvelhető számlájuk legyen Ha nem így tesznek, akkor kifizették a pénzt valamire, viszont nem csökkenti a bevételeiket, így aztán majd adózni kell utána. Itt kell megemlíteni az amortizáció kategóriáját A termelés során használt ingatlanok, gépek, járművek, eszközök mind vesztenek értékükből. Ez adódhat egyszerűen azok elavulásából (pl számítógépek esetén), korosodásukból (pl ingatlanok), vagy magából a termelés miatt megjelenő igénybevételből (pl. gépek) Ezt az értékvesztést hívja a számvitel

értékcsökkenésnek. 6.2 példa Ha egy vállalat vásárol egy húszmillió forintos gépet, ami aztán öt év alatt használódik el, akkor (a legegyszerűbb módszer szerint) évente négymillió forintot veszt értékéből. A vásárlás húszmillió forint kiadást jelent a cégnek. A számvitel számára azonban csak az első évi négymillió forint lesz az, ami költségként figyelembe vehető. Négymillió forint csökkenti a bevételemet, a maradék tizenhatmillió forint kiadás volt ugyan, de költségként nem könyvelhettük el, így aztán az adót sem csökkenti. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 167 ► Közgazdaságtan Mikor nyereséges, mennyit termeljen, és mikor terjeszkedjen egy vállalat? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 168 ► Ezért népszerű a vállalatok között a gépek, járművek lízingje, mert ilyenkor nem kell a teljes összeget kifizetni, s nem keletkezik olyan kiadás, amelyet nem

könyvelhetnek el. Amit egy lízingügyletnél fizetni kell, az pusztán a havi lízingdíj, az erről kapott számla pedig teljes egészében elkönyvelhető. A gazdasági költség a számviteli költségnél tágabb fogalom: a számviteli költségeken kívül magában foglalja a vállalkozó feláldozott hasznait is. Mi lehet feláldozott haszon? Minden, amiről a vállalat (vállalkozó) lemondott azért, hogy egy adott tevékenységet végezhessen. Ez tehát egy alternatív költség: minden meghozott döntésünknek vannak költségei. Ha valaki a közszférát választja, akkor ennek költsége az a jövedelem, amit a versenyszférában kereshetett volna. Ha pénzemet államkötvénybe fektetem, akkor az alternatív költség például az adott összeggel a részvénypiacokon megkereshető hozam. Ha vállalkozást indítok (és ezzel lemondok előző állásomról), akkor a korábban kapott fizetésem is alternatív költség (Más néven feláldozott haszon, vagy opportunity

cost.) Feláldozott haszon az is, ha egy cég eladja egyik leányvállalatát, hogy új üzemcsarnokot építhessen. Ekkor a megépülő csarnok alternatív költséget a leányvállalat által korábban megtermelt profit jelenti. Az is alternatív költség, ha kiveszem pénzemet a bankból, hogy beforgassam vállalkozásba, s emiatt elvesztem az eddig folyamatosan kapott kamatokat. (Ebből tehát az is következik, hogy csak akkor érdemes egy ilyen lépést megtenni, ha az új befektetés magasabb hozamot produkál, mint amit a bank kamatként kifizetett.) A számvitel ezekkel a költségekkel nem tud mit kezdeni Nyereséget azonban a számviteli kimutatások is közölnek. A számviteli profit az az eredmény, amit a könyvelés adataiból a számviteli szabályok alapján ki tudunk mutatni. Ezt azonban az előbbiek alapján fenntartással kell kezelni, bár sok cég esetében csak ezt ismerjük. Saját cégünk kapcsán tudjuk azt, hogy melyek az alternatív költségek, egy

általunk belülről nem ismert (például tőzsdei) cégről viszont biztos nem lesznek ilyen információink. Ezért a cégek összehasonlítására mégis alkalmasak lesznek a számviteli eredmények A cég valós eredményét azonban a gazdasági profit adja: minden költségtényező figyelembevételével ez a cég gazdálkodásának végeredménye. Ha az eredmény pozitív, akkor megéri az adott tevékenységet folytatni, ugyanis a cég nagyobb eredményt produkál, mint amit akkor érhettünk volna el, ha a pénzünket más eszközben (például egy banki betétben) tartottuk volna. Előfordulhat tehát olyan helyzet, hogy egy vállalkozás számviteli értelemben nyereséges, gazdasági értelemben viszont veszteséges A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 168 ► Közgazdaságtan Mikor nyereséges, mennyit termeljen, és mikor terjeszkedjen egy vállalat? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 169 ► Miután találtunk egy

ígéretesnek tűnő rést a piacon, elkezdtünk számolgatni, egyre komolyabban elmélyedtünk a terület tanulmányozásában, végül már egy majdnem kész üzleti tervünk volt. Ekkor megvizsgáltuk azt is, hogy az adott tevékenységet milyen formában lenne érdemes végezni: megnéztük, hogy az egyes lehetőségek mekkora alaptőke-igényt és mekkora vagyoni felelősséget jelentenek. Azt is mérlegeltük, hogy melyik esetben milyen szigorú a beszámolási kötelezettség, mennyi elszámolást kell vezetnünk. Ezek után már „csak” az van hátra, hogy megalapítsuk a céget Ehhez cégtípustól eltérően van szükség valamilyen alapító okiratra, az előírt alaptőke biztosítására, a megfelelő hatósági bejelentésekre (cégbíróság, bank, APEH, nyugdíjbiztosító stb.) és elindulhat a cég 6.3 Mennyit termeljen a vállalat?* A vállalat célja, hogy az adott, korlátos erőforrások felhasználásával a lehető legnagyobb profitot érje el. A profitot

természetesen vizsgálhatjuk abszolút értékben (Ft-ban) és hozamráta alakjában (%-ban) is Az is cél – bár ez az előzőben már benne van –, hogy az induló befektetés minél hamarabb térüljön meg. Mire kell figyelni a vállalatnak ahhoz, az adott körülmények között elérhető maximális eredményt hozó döntést meg tudja hozni? Végig kell követnie a teljes folyamatot, ahogy a megvásárolt erőforrások (munka, tőke, alapanyagok stb.) a termelés során költségeket produkálva termékké alakulnak át, majd ez a termék a piacon értékesítve bevételt jelent Vizsgálni kell, hogy változik a költségszint a termelés növelésekor, tud-e a cég hatást gyakorolni a piacon érvényes árszintre Ismét egy optimalizálási problémával találtuk szemben magunkat. A vállalat termeléséhez tehát erőforrásokra van szükség. A továbbiakban azzal az egyszerűsítő feltevéssel élünk, hogy ezek az erőforrások pusztán a munka (L) és a tőke (K) A

termelési függvény megmutatja, hogy a munka és a tőke bizonyos mennyiségének felhasználásával mekkora termelés érhető el. Ez tehát nem más, mint egy egyszerű hozzárendelés, amelyre teljesülnie kell a következőknek: • ha több munkát használnak fel, növekszik a termelés; • ha több tőkét használnak fel, a kibocsátás akkor is emelkedik; A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 169 ► Közgazdaságtan Mikor nyereséges, mennyit termeljen, és mikor terjeszkedjen egy vállalat? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 170 ► • a munka és a tőke kiválhatja egymást (kevesebb tőke és több munka, vagy kevesebb munka és több tőke) is eredményezhet változatlan kibocsátást; • adott tőkeállományhoz csak egy bizonyos mértékig van értelme növelni a munkát, egy idő után ugyanis hanyatlás következne be a termelésben. A vállalat számára a lehetőségek attól függnek, hogy mennyi ideje van

döntését meghozni és kivitelezni. Az ún piaci időtávon a cég az erőforrások mennyiségével már nem tud reagálni, mindössze a készleten lévő termékekkel, erőforrásokkal gazdálkodhat, illetve az áron változtathat. Ha délután befut egy megrendelés telefonon az asztalosműhelybe, hogy másnap délelőtt 30 étkezőasztalt vinne egy cég, akkor erre a műhely már nem tud reagálni: ha van készleten 30 megfelelő asztal, akkor lesz üzlet, ha nincs, akkor legfeljebb azt tudja felajánlani, hogy mondjuk tizet tud adni most és a maradék 20 két hét múlva lesz elszállítható. Ha a vevő belemegy, akkor lesz üzlet, ha nem, akkor elszalasztotta a cég a lehetőséget. Álljon mindig készen 30 asztal az ilyen esetekre? Veszélyes döntés, hiszen az elkészült, de el nem adott termékben rengeteg pénz áll, amelyet a cég nem biztos, hogy megengedhet magának. Ezért értékelődtek fel azok a termelésszervezési módszerek, ahol minimális készlettel

(tehát a készletekben álló pénzállomány csökkentésével), képesek a vállalatok egyedi, rövid határidős megrendeléseket vállalni. A rövid táv már lehetőséget biztosít arra, hogy a cég az erőforrások mennyiségén is változtasson, de még legalább egy fix (tehát nem változtatható mennyiségű) erőforrás is van. Ez már nagyobb mozgásteret jelent Ha a megrendelés úgy szól, hogy két hét múlva kell harminc asztal, akkor az asztalosműhely akár normál munkaidőben is, ha az nem elég, akkor túlórákkal, ha még ez is kevés, akkor akár új munkaerő felvételével már el tudja készíteni a megrendelt termékeket. De két hét ahhoz még mindig kevés, hogy a cég a műhelyt bővítse. Egy egyszeri nagyobb megrendelés még nem is biztos, hogy indokolja a kapacitás növelését, amely ha utána kihasználatlanul áll, szintén költségeket fog jelenteni. Mit tegyen a cég, ha egy nagy áruházlánc keresi meg azzal, hogy mostantól havonta 200

db étkezőasztalt rendelne tőle, s jelenlegi kapacitása havi 100 asztal? Ez már egy hosszú távú döntés. A hosszú táv olyan időtáv, amikor a vállalat már minden erőforrás menynyiségét meg tudja változtatni. Ez lehetőséget biztosít a termelés nagymértékű (akár többszörösére történő) növelésére is A nagyon hosszú táv pedig A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 170 ► Közgazdaságtan Mikor nyereséges, mennyit termeljen, és mikor terjeszkedjen egy vállalat? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 171 ► azt jelenti, hogy a vállalatnak az erőforrások mennyisének változtatásán túl már lehetősége van a termelés technológiájának megváltoztatására is. Az időtávok hossza iparáganként más és más. A mezőgazdaság a kapacitásokat egy éven belül nem tudja megváltoztatni: egy hónappal a vetés után már nem tudják befolyásolni, hogy mennyi lesz a megtermelt takarmány

mennyisége, vagy épp milyen gabonát termeljenek. (A terméshozam persze változhat, de a vetőterületet már nem tudják módosítani.) A gyümölcstermesztés kapacitásai sem növelhetők egyik pillanatról a másikra: több éves folyamat, mire a telepített gyümölcsös termőre fordul. Ez pedig még csak a hosszú táv volt. (A technológia változásáról nem is beszéltünk) A technológiaváltás is egészen más időt vesz igénybe ágazatonként: a számítástechnikában rendkívül gyors a folyamat, a számítástechnikai eszközök pár év alatt teljesen elavulnak. A felhasználók kapcsolatait rögzítő, rendkívül népszerűvé vált IWIW rendszer példája mutatja, hogy itt is akadhatnak kapacitáskorlátok, azonban azok viszonylag gyorsan megoldhatók. Az utóbbi időben az időtávok rövidülését figyelhetjük meg, a cégek egyre gyorsabban változtatják palettájukat. Erre jó példa az autógyárak esete, akik a korábbihoz képest már évekkel

hamarabb hozzák ki típusaik teljesen megújított változatát. Egyre gyorsabban tudnak megtervezni egy új típust, a gyártósorok átállítása az új modellre pedig már állítólag órákon belül megoldható. A továbbiakban rövid időtávval foglalkozunk, amikor a vállalatnak vannak változtatható, de vannak rögzített nagyságú erőforrásai is. Ez a valóságban jellemzően úgy jelentkezik, hogy a munkaerő mennyisége rövid távon is viszonylag rugalmasan változtatható, a tőke nagysága viszont fix. Az olyan termelési függvényt amelyben egy termelési tényező nagysága változhat, a többié pedig változatlan), parciális termelési függvénynek nevezzük. 6.5 táblázat A parciális termelési függvény adatai táblázatos formában K (gép, db) L (fő/nap) Q (db/nap) 1 0 0 1 1 2,0 1 2 2,8 1 3 3,5 1 4 4,0 1 5 4,5 1 6 4,9 1 7 5,3 1 8 5,7 1 9 6,0 1 10 6,3 A 6.5 táblázat egy asztalosműhely adatait tartalmazza A K a műhelyben lévő

esztergagépek mennyiségét jelenti. Az L, a vállalatnál alkalmazott munkások száma. A Q pedig nem más, mint az adott gépállománnyal és A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 171 ► Közgazdaságtan Mikor nyereséges, mennyit termeljen, és mikor terjeszkedjen egy vállalat? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék ◄ Vissza 172 ► munkaerővel előállítható étkezőasztalok száma. A táblázat (fejléc utáni) ötödik oszlopát például úgy értelmezzük, hogy amikor a cég 1 géppel rendelkezik és 4 főt alkalmaz, akkor naponta 4 étkezőasztalt tudnak megtermelni. Figyeljük meg, hogy emelkedik a kibocsátás, ha megduplázzuk a munkaerő állományát! A korábbi négy helyett most több asztalt tud a műhely gyártani, de a termelés nem emelkedik a munka növelésével azonos ütemben! Ez jól látszik a következő ábrán. Előállított asztalok száma(db/nap) 7 6 5 4 3 2 1 0 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10

Alkalmazott munkások száma (fő/nap) 6.1 ábra A parciális termelési függvény grafikonja Látható, ahogy haladunk az ábra vízszintes tengelyén kifelé (tehát ahogy növekszik az alkalmazottak száma) úgy növekszik a termelés, de ez a növekmény egyre lassabb: a függvény az origótól távolodva ellaposodik. Ez pedig azt jelenti, hogy egy munkásra egyre kisebb termelés jut. A jelenséget két kategória: az átlagtermék és a határtermék segítségével vizsgálhatjuk Az átlagterméket rendkívül egyszerűen kaphatjuk meg: el kell osztanunk a megtermelt termékek számát az őket előállító munkások számával. Az átlagterméket az average product angol kifejezés rövidítéseként APL-lel jelöljük. Az átlagtermék megmutatja, hogy a különböző munkafelhasználások esetén mekkora az egy munkaegységre (például egy főre) jutó termelés nagysága. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 172 ► Közgazdaságtan Mikor

nyereséges, mennyit termeljen, és mikor terjeszkedjen egy vállalat? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 173 ► Amíg az átlagtermék egy adott munkamennyiségre volt érvényes, addig a határtermék egy változásról szolgáltat adatot. A határtermék azt mutatja meg, hogy mennyivel növekszik a termelés, ha a felhasznált munkaerő létszámát egy fővel növeljük. A kategória jelölésére az angol marginal product (szó szerinti fordításában marginális termék) alapján az MPL rövidítést használjuk. Az L index itt is arra utal, hogy a munka határtermékéről van szó. 92 Fontos feltétel azonban az, hogy az ábrában, valamint az azt megelőző táblázatban a munka változott csak, a másik tényező (a tőke) mennyisége rögzített volt. (Erre gyakran fix tényezőként is hivatkoznak) A határ- és az átlagtermék értéke (db/fő) 2,25 2,00 1,75 1,50 APL 1,25 MPL 1,00 0,75 0,50 0,25 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Alkalmazott

munkások száma (fő) 6.2 ábra A határ- és az átlagtermék grafikonja A 6.2 ábra is jól mutatja, hogy rögzített tőkeállomány mellett az alkalmazott munkaerő növelésével a hatékonyság romlik: egyre kisebb kibocsátás jut egy alkalmazottra. Az átlagtermék-függvényen kiemelt pontot úgy ér92 Természetesen vizsgálhatnánk a tőke átlag- és határtermékét is Itt a határtermék például azt jelentené, hogy mennyivel változik a termelés, ha eggyel növelné a műhely az esztergagépek számát, miközben a műhelyben dolgozó asztalosok száma változatlan lenne. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 173 ► Közgazdaságtan Mikor nyereséges, mennyit termeljen, és mikor terjeszkedjen egy vállalat? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 174 ► telmezzük, hogy ha négy munkás dolgozik a műhelyben, akkor egy főre átlagosan egy asztal jut. 93 Ez egyrészt abból adódik, hogy ha a cég rendelkezett a

megfelelő információkkal, akkor először a képzettebb, jobb munkaerőt veszi fel, másrészt pedig abból, hogy egy megadott tőkenagysághoz (esetünkben esztergamennyiséghez) nem lehet korlátlan mennyiségű munkaerőt hozzárendelni. 94 Az előzőek alkalmazása a mindennapokban a vállalati tervezési rutin része: tudják, hogy egy adott megrendeléshez mennyi alapanyagra van szükség, milyen képzettségű munkások kellenek, őket napi hány órában kell foglalkoztatni, hogy az előírt határidőre elkészüljön a vevő által várt mennyiség. A technológiai összefüggések után következik azonban a cégek számára már kevésbé örömteli rész: a költségek megjelenése Azzal, hogy alapanyagot vásároltunk, kifizetendő számláink keletkeznek. A munkások alkalmazásával bért, valamint járulékokat kell fizetnünk. Az üzemben használt gépeket is meg kellett vásárolnunk, vagy épp lízingdíjat kell utánuk fizetnünk. Ki kell egyenlítenünk az

áruszállításra (alapanyagok, késztermékek) szerződtetett partnerünk számláit is. Nézzük meg tehát, hogyan függ a vállalat költségeinek nagysága a termelés mennyiségétől! 6.31 Milyen költségei vannak a vállalatoknak? Rövid távon – ahogy azt már korábban tisztáztuk – vannak olyan tényezők, amelynek a mennyiségét a vállalat nem tudja – vagy nem is akarja – változtatni. Ezeknek a költsége akkor is megjelenik, ha a cég nem termel, ha pedig termel, a költségszintet akkor sem módosítja a gyártási mennyiség változása. A gyár területének őrzése ugyanannyiba kerül akkor is, ha a cég adott munkaidő alatt képes 10%-kal növelni termelését. A könyvelő fizetése sem attól függ, hogy a cég hány terméket gyártott. Az üzemcsarnok megépítésének költsége sem függ attól, hogy az ott elhelyezett gyártósor egy, vagy két műszakban fog üzemelni. Ellenőrizzük vissza: eszerint az L=4 és K=1 kombinációhoz Q=4-nek kell

tartoznia a 6.5 táblázatban, hiszen ha egy főre 1 termék jut, akkor 4 fő 4 asztalt tud termelni 94 Tegyük fel, hogy egy önkormányzat közmunkásokat alkalmaz a területén lévő árokrendszer megtakarítására. A tőke itt a részükre biztosított ásók mennyisége 10 munkás és 10 ásó alkalmazásánál nem lesz hatékonyabb a 10 munkás és 20 ásó sem. A 15 munkás, 15 ásó nyilván több megtisztított árkot fog jelenti naponta. 93 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 174 ► Közgazdaságtan Mikor nyereséges, mennyit termeljen, és mikor terjeszkedjen egy vállalat? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 175 ► Azokat a költségeket, amelyek függetlenek a termelés nagyságától, fix költségnek hívjuk. A fix költséget a fixed cost angol kifejezésből FC-val jelöljük. A termelés nagyságától független költségeken kívül természetesen vannak olyanok is, amelyek a gyártott mennyiség

függvényében módosulnak. A változó költségek közé soroljuk azokat a költségeket, amelyeknek nagysága a termelés volumenétől függően alakul. A változó költséget a variable cost kifejezés rövidítéseként VC-vel jelöljük. Melyek is ezek a költségek? Ilyen az alapanyagok költsége: minél többet termelünk, annál több alapanyagra van szükség. Világos, hogy a bér is ilyen: a nagyobb termeléshez több munkára van szükség. Ez pedig növeli a költségeket. 95 Sok esetben a költségek ilyenkor gyorsulva növekszenek: ha a többlettermelés csak túlórával érhető el, akkor a túlórában előállított termékek drágábbak lesznek, így a cégnek vagy árat kell emelni, vagy csökkeni fog az egy termékre jutó nyeresége. Ha visszatérünk a korábban már használt változókhoz, akkor azt látjuk, hogy a termelés fix költségeit a tőkeállomány okozza. Ha egy tőkeelem költségét pK-val jelöljük, K pedig a tőkeállomány nagysága,

akkor a fix költség a következő módon írható fel: FC = pK ⋅ K (6.1) A mértékegység a jobboldali elemek mértékegységéből adódik: Ft ⋅ db = Ft db A változó költségeket a munka mennyiségének változása okozza, így a költségek felírásának módja a következő: VC ( q ) = pL ⋅ L ( q ) (6.2) Természetesen az is elképzelhető, hogy ugyanannyi munka felhasználásával is növelhető a kibocsátás, de ennek az a feltétele, hogy a termelékenységnek növekednie kell. Azonban ha a kibocsátás növekménye nagyobb mint a termelékenységé, akkor még ilyen esetben is emelkedik a bérköltség. 95 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 175 ► Közgazdaságtan Mikor nyereséges, mennyit termeljen, és mikor terjeszkedjen egy vállalat? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 176 ► A mértékegység alakulása itt: Ft ⋅ fő = Ft fő A két költségelemet összeadva kapjuk meg a termelés

összköltségének alakulását, vagyis: TC ( q ) = FC + VC ( q ) = pK ⋅ K + pL ⋅ L ( q ) (6.3) Ha pedig az ezt alkotó két tényező mindegyikének Ft a mértékegysége, akkor ezé a költségelemé sem lehet más. A teljes költség (amelyet a total cost kifejezésből TC-vel rövidítünk) azt mutatja meg, hogy mekkora a vállalat összes költsége különböző termelési szintek esetén. Megfigyelhetjük, hogy míg (6.2)-ben jelöltük, hogy a költségek szintje (VC) a termelés mennyiségétől (q) függ, addig ezt nem tettük meg a fix költségek esetében, hiszen azok nagysága független a termeléstől. (62) helyes értelmezéséhez hozzátartozik az egyenlet végén lévő tag, mely azt fejezi ki, hogy a munkaerő mennyisége a termeléstől függ. Ez nem más, mint a termelési függvény inverze. A termelési függvény ugyanis q ( L ) típusú volt: azt mutatta meg, hogy függ a kibocsátás a felhasznált munkaerő mennyiségétől. Ez az összefüggés volt

látható a 65 táblázatban és a 6.1 ábrán Nézzük meg most újra a 62 ábrát! Eszerint ahogy növeljük a termelést, úgy csökken az egy munkásra jutó termelés nagysága. Mit jelent ezt? Ugyanazért a bérért egyre kevesebb termék készül. Ha egy munkás díja napi 2500 Ft és egy nap alatt 100 terméket tud gyártani, akkor egy termék (legalábbis a rá eső munka alapján) 25 Ft-ba fog kerülni. Ha az egy munkásra jutó termelés 80 db-ra csökken, akkor egy termék költsége 31,25 Ft-ra emelkedik. A példában a költséget a munka költségei jelentették. Ebből pedig az következett, hogy amikor az átlagtermék csökken, akkor az egy termékre jutó változó költség emelkedni fog. A 62 ábra másik függvénye a határtermék volt A határtermék csökkenése azt jelenti, hogy ha azonos mértékben (mondjuk mindig egy fővel) növeljük a munkaerő mennyiségét, akkor a termelés egyre lassabban növekszik. 96 Olyan ez, mint amilyen a negyedik fejezetben

látott csökkenő határhaszon elve volt. Ott megengedtük a függvény csökkenését (erre a helyzetre mondtuk azt, hogy a fogyasz96 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 176 ► Közgazdaságtan Mikor nyereséges, mennyit termeljen, és mikor terjeszkedjen egy vállalat? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 177 ► A 6.6 táblázat az eddig már megbeszélt összefüggéseket rendszerezi A táblázat első három oszlopa gyakorlatilag egy ugyanolyan parciális termelési függvény, mint amit a 6.5 táblázatban láthattunk A felhasznált tőke mennyisége ott is, valamint itt is rögzített volt A 65 táblában a munka mennyiségét növeltük azonos mértékben, s a termelés egyre kisebb lépésekkel növekedett. Itt, a 66 táblázatban olyan léptékű munkanövekményeket adtunk meg, hogy a kibocsátás mindig ugyanannyival növekedjen 6.6 táblázat A termelési adatok és a költségek kapcsolata K L 10 0 10 10 10 40 10 90

10 160 10 250 10 360 10 490 10 640 10 810 10 1000 q 0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100 FC=pK·K 40 000 Ft 40 000 Ft 40 000 Ft 40 000 Ft 40 000 Ft 40 000 Ft 40 000 Ft 40 000 Ft 40 000 Ft 40 000 Ft 40 000 Ft VC=pL·L - Ft 2 500 Ft 10 000 Ft 22 500 Ft 40 000 Ft 62 500 Ft 90 000 Ft 122 500 Ft 160 000 Ft 202 500 Ft 250 000 Ft TC 40 000 Ft 42 500 Ft 50 000 Ft 62 500 Ft 80 000 Ft 102 500 Ft 130 000 Ft 162 500 Ft 200 000 Ft 242 500 Ft 290 000 Ft Ehhez azonban egyre nagyobb mértékben kellett növelni a munkát. Mi jelent ez? Azt, hogy ugyanannyi többlettermék egyre több pótlólagos munkát jelent, így egyre több bérköltség is rakódik rá. A gyártás tehát egyre drágábbá válik Ezt jól szemlélteti a 63 ábra Az ábra vízszintes tengelyén az előállított termékek mennyisége látható. Megfigyelhetjük, hogy a termelés növekedésekor a változó költség egyre gyorsabban emelkedik, s a teljes költség ezt követi. (Követnie is kell, hiszen a teljes költség nem

más, mint a végig változatlan fix költség és a változó költségek összege.) Ha pedig így alakul akkor egy-egy termék egyre drágább lesz. Amikor a költségeket egy termékre vetítjük, akkor már fajlagos költsétó átlépte a telítődési pontját, túl sokat fogyasztott a termékből, ami már csökkentette összhasznát. A termelésnél (mivel a cég profitot akar elérni) nem engedjük meg a negatív hozadékot (melyik cég az, amelyik olyan döntést hoz, aminek hatására a növekvő munkaerő ellenére a kibocsátás csökken) A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 177 ► Közgazdaságtan Mikor nyereséges, mennyit termeljen, és mikor terjeszkedjen egy vállalat? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék ◄ Vissza 178 ► gekről beszélünk. Ezek esetében a mértékegység Ft/db, Ft/kg, tehát mindig a termék természetes mértékegységének egy egységére vetítjük az árat Ezeket a költségeket átlagos, más néven

fajlagos költségeknek is hívjuk. 300 000 TC(q) Költségek (Ft) 250 000 200 000 VC(q 150 000 100 000 FC 50 000 0 0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100 Termelés mennyisége (db) 6.3 ábra A költségfüggvények alakulása A fajlagos költségek megmutatják, hogy a termelés teljes költségének egy bizonyos típusából mennyi jut a gyártott termék egy egységére. Alakulásuk könnyedén megmutatható, ha kiindulunk a 6.6 táblázatból és egy kis többletszámítást végzünk. 6.7 táblázat A fajlagos költségek meghatározása q 0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100 FC VC(q) TC(q) AFC(q) AVC(q) AC(q) MC(q) 40000 0 40000 40000 2500 42500 4000,0 250,0 4250,0 250,0 40000 10000 50000 2000,0 500,0 2500,0 750,0 40000 22500 62500 1333,3 750,0 2083,3 1250,0 40000 40000 80000 1000,0 1000,0 2000,0 1750,0 40000 62500 102500 800,0 1250,0 2050,0 2250,0 40000 90000 130000 666,7 1500,0 2166,7 2750,0 40000 122500 162500 571,4 1750,0 2321,4 3250,0 40000 160000 200000 500,0

2000,0 2500,0 3750,0 40000 202500 242500 444,4 2250,0 2694,4 4250,0 40000 250000 290000 400,0 2500,0 2900,0 4750,0 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 178 ► Közgazdaságtan Mikor nyereséges, mennyit termeljen, és mikor terjeszkedjen egy vállalat? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 179 ► A táblázat első négy oszlopa az előbbi, 6.6 táblázat jobb oldali része Anynyit tettünk, hogy abból elhagytuk az erőforrások mennyiségéről információval szolgáló két első oszlopot Kibővült viszont a táblánk négy új oszloppal Haladjunk sorra ezeken, nézzük meg jelentésüket, valamint számításukat! Az átlagos fix költség (average fixed cost, FC ) azt mutatja meg, hogy egy adott termelési nagyságnál a vállalat fix költségéből mennyi jut egy termékre. A átlagos fix költség számítása tehát: AFC ( q ) = FC q (6.4) A táblázatban látszik, hogy a fix költség végig 40.000 Ft Ha 10 darabot

gyártunk, akkor egy termékre ebből 4000 Ft jut, így az AFC(q) oszlopban a q =10-hez ezt az értéket fogjuk találni. Ha a termelés duplájára emelkedik, akkor a fix költségek kétszer annyi termék között oszlanak meg, így az átlagos fix költség felére esik vissza. (q =20-nál AFC =2000 Ft/db) Ha tízszeresére emelkedik, akkor már csak a 400 Ft jut egy termékre az összes állandó költségből. Ez indokolja azt, hogy a nagy induló beruházást igénylő technológiák esetében a gyártók megpróbálnak minél nagyobb szériában termelni, hogy a nagyon magas költségeket a lehető legtöbb termékre tudják szétosztani, amely így lényegesen olcsóbb lesz, mintha kisebb sorozatban termelnének. Gondoljunk csak az autógyártásra, ahol egy átlagos üzemben százezres nagyságrendben gördülnek le az autók az összeszerelőszalagról. Mennyibe kerülne egy alsó középkategóriás autó, ha csak tízezer darabot gyártana az üzem egy évben? Az átlagos

változó költség (average variable cost, AVC ) azt mutatja meg, hogy a termelés valós folyamatához kapcsolódó költségek közül mennyi jut egy termékre a különböző termelési nagyságok esetén. Számítása a következő módon történik: AVC ( q ) = A dokumentum használata | Tartalomjegyzék VC ( q ) q (6.5) Vissza ◄ 179 ► Közgazdaságtan Mikor nyereséges, mennyit termeljen, és mikor terjeszkedjen egy vállalat? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 180 ► Mivel azt feltételeztük, hogy a termelés hatékonysága a mennyiség növekedésével visszaesik (ez a csökkenő határtermékben volt látható a 6.2 ábrán), az egy termékre jutó változó költség folyamatosan növekszik. Az átlagos költség (average cost, AC) a termelés összes költségének (vagyis a teljes költségnek, a TC-nek) az egy termékre jutó nagyságát adja meg. Számítása két módon is elvégezhető. Ha ismerjük az átlagos fix és az

átlagos változó költségeket, akkor pusztán ezek összeadásával is megkaphatjuk az átlagköltséget: AC ( q ) = AFC ( q ) + AVC ( q ) (6.6) Ugyanezt az eredményt kell kapnunk a következők szerint is: AC ( q ) = TC ( q ) q (6.7) Az átlagos költség alakulása pusztán logikai alapon nehezen megjósolható. Két részből áll ugyanis össze, s ezek közül az egyik (az átlagos fix költség) csökken, a másik (az átlagos változó költség) pedig növekszik, ha a termelés volumene emelkedik. A táblázatban látható példa AC oszlopában látszik viszont, hogy az átlagos költség először csökken, majd növekedésnek indul. Ebből viszont már levonható egy következtetés: a cégnek (ha pusztán azt nézi, hogy minél olcsóbban állítson elő egy terméket) az sem jó, ha túl sokat termel, de az sem, ha túl keveset. Példánkban az egy termékre jutó összes költség akkor a legkisebb, ha 40 darabot gyárt a vállalkozás termékéből, ekkor az

összes felmerült 80.000 Ft költségből 2000 Ft jut egy termékre. Akár többet, akár kevesebbet termel, ennél nagyobb lesz egy termék előállításának költsége. Haladjunk tovább a 6.7 táblázat adatainak értelmezésével! A táblázat utolsó oszlopa a határköltséget (marginal cost, MC ) tartalmazza. A határköltség azt mutatja meg, hogy mennyivel változik a vállalat összköltsége, ha a termelést egy darabbal növeli. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 180 ► Közgazdaságtan Mikor nyereséges, mennyit termeljen, és mikor terjeszkedjen egy vállalat? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék ◄ Vissza 181 ► Ez nem más tehát, mint az utolsó termék költsége. Ha az utolsó termék drágább, mint az előző volt, akkor a határköltség emelkedik. Számítása a következő képlet alapján lehetséges: MC ( q ) = ΔTC ( q ) Δq (6.8) A költségek változását kell tehát osztanunk a termelés változásával.

Amikor a termelés 40-ről 50 darabra emelkedik, a teljes költség 40000 Ft-ról 62.500 Ft-ra növekszik A 22500 Ft-os költségnövekmény 10 termék között oszlik meg, így egy pótlólagos termékre ennek tizede, 2250 Ft jut A határköltség ebben az értelmezésben nem más, mint a teljes költség függvény két pontja közötti meredekség: a képlet a függvényen történő függőleges elmozdulást osztja el a közben bekövetkező elmozdulással. Ez pedig nem más, mint ahogy matematikából a két pont közötti meredekséget meghatároztuk. 97 Mindezeket grafikusan mutatja be a következő, 64 ábra Egy termékre jutó költség (Ft/db) 5 000 MC(q) 4 500 4 000 3 500 AC(q) 3 000 2 500 2 000 AVC(q) 1 500 1 000 AFC(q) 500 0 0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 Termelés mennyisége (db) 6.4 ábra A fajlagos költségfüggvények alakulása 97 A határelemzés (ahogy erre korábban már utaltunk) valójában pontbeli meredekséggel dolgozna, ehhez pedig a

differenciálszámítás eszközére lenne szükségünk. Ilyen keretrendszerben a határköltség nem más lenne, mint a teljes költség (vagy ami ezzel egyenértékű: a változó költség függvény) mennyiség szerinti deriváltfüggvénye A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 181 ► Közgazdaságtan Mikor nyereséges, mennyit termeljen, és mikor terjeszkedjen egy vállalat? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 182 ► Az ábrán jól megfigyelhető, ahogy az átlagos fix költség (AFC) folyamatosan csökken, az átlagos változó költség (AVC) és a határköltség (MC) pedig folyamatosan növekszik a termelés növelése esetén. Megfigyelhető az átlagköltség alakulása is: először csökken, majd a táblázatban is látható 40 darabos szint elérése után növekszik. Észrevehetünk még egy dolgot: az átlagköltség akkor találkozik a határköltséggel, amikor az átlagköltség a legkisebb értéket veszi fel.

Ezt utólag a táblázatban is visszakereshetjük. 40 darabos termelési szintnél még az átlagköltség volt a magasabb, 50 darabos termelésnél pedig már a határköltség vesz fel nagyobb értéket. A két függvény találkozási pontja tehát valahol a 40 és 50 darabos mennyiség között kellett, hogy legyen. Az eddigiek alapján meg tudjuk már mondani, hogy milyen költséget jelent egy bizonyos mennyiség megtermelése, azt is meg tudjuk határozni, hogy a termelés növekedésével az egy termékre jutó gyártási költség emelkedik, vagy csökken. Csakhogy a cégek nem feltétlenül az egy termékre jutó költség minimalizálásában érdekeltek! Az ő céljuk az, hogy a profit a lehető legmagasabb legyen! Miből is adódik a profit? A bevételek és a költségek különbségéből. A költségekről láttuk, hogy a mennyiségtől függnek Az árbevétel nem más, mint a cég termékértékesítésből származó bevétele. Ez a költségekhez hasonlóan szintén

a mennyiségtől függ, árbevétele ugyanis egyszerűen a termék árának, valamint az eladott mennyiségnek a szorzata. Mielőtt az összefüggést leíró képletet formalizálnánk, tisztázni kell, hogy módosul-e az ár a piacra vitt mennyiség változásakor! 6.32 Mitől függ a cég árbevétele? A vállalat által érvényesíthető ár nagyságát jellemzően az határozza meg, hogy a cég az adott termék piacán milyen versenyhelyzetben van. Minél erősebb a verseny, annál nagyobb veszélyt jelentenek a konkurensek, s annál kisebb a vállalat mozgástere az ármegállapítás terén: igazodni kell a versenytársakhoz, különben elpártolnak tőle a vevők. Az erős verseny tehát leszorítja az árakat. Ha a cégnek nincs egyetlen konkurense sem, akkor viszont az ármegállapítás során csak és kizárólag saját magára kell koncentrálnia: milyen áron adjam a terméket, hogy a profitom maximális legyen? Ha változik az ár, akkor változik a termék iránti

kereslet. Egy 50%-os árcsökkentés tehát nem feltétlenül csökkenti 50%-kal az árbevételt, hiszen a kereslet közben növekedhet. Ha a piac eléggé árrugalmas, A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 182 ► Közgazdaságtan Mikor nyereséges, mennyit termeljen, és mikor terjeszkedjen egy vállalat? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 183 ► akkor a cég bevétele akár még emelkedhet is. Általános képletünk a következő lesz: TR ( q ) = p ( q ) ⋅ q (6.9) Ezt úgy értelmezzük, hogy az teljes bevétel (total revenue, TR) a termék eladott mennyiségétől függő ár, valamint az eladás mennyiségének szorzata. Mértékegysége a teljes költséghez hasonlóan Ft Ha az ár a piacon rögzített (a cég kénytelen alkalmazkodnia a nagy konkurencia, az erős verseny hatására kialakult nyomott árszinthez), akkor a p értéke nem változik a termelés nagyságával együtt, így a teljes bevétel egy egyszerű

lineáris összefüggéssé alakul. Ha viszont az ár változik, akkor a függvény már nem lesz lineáris. A határbevétel (marginal revenue, MR) megmutatja, hogy változik a cég teljes bevétele, ha az eladás mennyiségét egy darabbal növeli. 98 Számítása a határköltségnél már látott módon történik, csak most nem a teljes költség, hanem a teljes bevétel változását kell osztanunk a termelés nagyságában bekövetkezett változással. MR ( q ) = ΔTR ( q ) Δq (6.10) 6.33 Mikor lesz maximális a cég nyeresége? Most pedig már minden eszköz rendelkezésünkre áll, hogy megtaláljuk a vállalat számára maximális profitot jelentő termelési nagyságot. A logika a következő: addig éri meg növelni a termelést, amíg a termelés növeléséből adódó költségeket meghaladják a megjelenő többletbevételek. Előbbit a határköltség, utóbbit a határbevétel adja meg. Láttuk azt is, hogy a termelés növelésekor a határköltség emelkedik

Nyereségesen csak akkor lehet termelni, ha volt olyan eset, amikor a határbevétel meghaladta a határköltséget. A határköltség azonban előbb-utóbb eléri a határbevétel értékét Amikor a két kategória megegyezik, akkor az utolsó termék pontosan any98 Végig azt feltételeztük, hogy az előállított terméket a vállalat el is tudja adni a piacon. Ez pedig a könyv elején megjelent axiómarendszer miatt van így: a teljes információval rendelkező, racionális vállalat nem termel feleslegesen, jól ismeri a piacot, így a megtermelt mennyiségre lesz is vevő. A valóságban persze sokszor egészen más a helyzet A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 183 ► Közgazdaságtan Mikor nyereséges, mennyit termeljen, és mikor terjeszkedjen egy vállalat? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 184 ► nyi bevételt hozott, mint amennyibe került a cégnek. Ezen a terméken tehát nem keresetet, de nem is bukott a cég.

Ha innen tovább növeli a termelést, akkor a határköltség növekedése miatt a következő termék már ráfizetéses lesz. Ott kell tehát megállni, amikor a határköltség és a határbevétel megegyezik egymással A vállalati profitmaximalizálás feltétele tehát az, hogy teljesüljön a következő összefüggés: MC ( q ) = MR ( q ) (6.11) A vállalat nyeresége annál a termelési szintnél lesz a lehető legnagyobb, amelyiknél a határbevétel és a határköltség nagysága megegyezik egymással. Nézzünk is mindjárt egy egyszerű példát az előzőben látott táblázatok folytatásaként. Tegyük fel, hogy a vállalat erős versenyhelyzetben próbál talpon maradni a piacon. Az általa gyártott termék ára 2500 Ft Drágábban nem tudja adni, mert akkor a konkurenciától vennék meg a vevők a terméket. A táblázat így bővült egy bevételi oszloppal (TR), amely a menynyiség (q) és az előbb megadott 2500 Ft-os ár szorzata Az előbb látott

optimumfeltétel szerint akkor lesz maximális a profit, amikor a határbevétel és a határköltség megegyezik. Mivel az ár rögzített, a határbevétel is állandó, értéke pedig 2.500 Ft Azt kell tehát megkeresni, hogy mekkora termelésnél lesz a határköltség is 2.500 Ft és elvileg ahhoz a termelési szinthez fog tartozni az elérhető maximális profit. (A profit nagyságát egyébként a görög „pi” betűvel jelöljük ez lesz látható a következő táblázat utolsó oszlopában). Nézzük meg az így kapott táblázatot! 6.8 táblázat A vállalati profitmaximalizálás q 0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100 FC 40000 40000 40000 40000 40000 40000 40000 40000 40000 40000 40000 VC(q) TC(q) TR(q) AFC(q) AVC(q) AC(q) MC(q) 0 40000 0 2500 42500 25000 4000,0 250,0 4250,0 250,0 10000 50000 50000 2000,0 500,0 2500,0 750,0 22500 62500 75000 1333,3 750,0 2083,3 1250,0 40000 80000 100000 1000,0 1000,0 2000,0 1750,0 62500 102500 125000 800,0 1250,0 2050,0 2250,0 90000 130000

150000 666,7 1500,0 2166,7 2750,0 122500 162500 175000 571,4 1750,0 2321,4 3250,0 160000 200000 200000 500,0 2000,0 2500,0 3750,0 202500 242500 225000 444,4 2250,0 2694,4 4250,0 250000 290000 250000 400,0 2500,0 2900,0 4750,0 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza Π(q) -40000 -17500 0 12500 20000 22500 20000 12500 0 -17500 -40000 ◄ 184 ► Közgazdaságtan Mikor nyereséges, mennyit termeljen, és mikor terjeszkedjen egy vállalat? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 185 ► Az MC oszlopában nem találjuk a keresett 2500 Ft-os értéket. 99 Az 50 dbos termelésnél még kisebb, 60 db-os termelésnél pedig már nagyobb a határköltség. A keresett megoldásnak valahol a kettő között kell lennie Az összefüggésnek a maximális nyereséget kellene megadnia. Nézzük meg ehhez a profitra vonatkozó adatokat! A táblázat utolsó sorában látható nyereség legmagasabb értékét 50 db-nál látjuk. A táblázat által tartalmazott

lehetőségek közül tehát az lesz a legjobb választás, ha a cég 50 db-ot termel, ekkor 22.500 Ft-os nyereséget ér el: akár nagyobb, akár kisebb lesz a termelés nagysága, mindenképp csökken a profit ehhez a szinthez képest. Az előző példában a vállalat pozitív eredményt ért el. A valóságban azonban nincs mindig így. A fedezeti pont olyan termelési szituációt jelent, amikor a vállalat összes költsége pontosan megtérült, az elért nyereség nagysága nulla. A cég tehát nem veszteséges és nem is nyereséges. Ez pedig akkor alakulhat ki, ha az ár megegyezik az átlagköltséggel. Ha az ár nem fedezi a költségeket, akkor a cég veszteséges lesz. Ilyenkor azonban még mindig kifizetődő lehet folytatni a termelést. Ha az üzemet bezárják, a fix költség akkor is felmerül. Amennyiben a bevételek meghaladják a fix költséget, akkor annyit legalább el lehet érni, hogy nem a teljes fix költséget szenvedtük el veszteségként. Bármennyire

furcsán hangzik is, a veszteség is lehet jó eredmény. Ha a cég egy rendkívül rossz helyzetben tudott például 10 millió veszteséggel zárni, miközben a konkurenciánál százmilliós nagyságrendű negatívumokkal zártak, akkor nem is volt olyan rossz a teljesítmény! Ilyen alapon teljesen jogosan adható sokmilliós jutalom egy veszteséges állami cég vezetőjének, ha közben mondjuk egymilliárdos éves veszteséget tudott százmilliós szintre ledolgozni. Minden viszonyítási alap kérdése Amikor a cég a lehető legkisebb veszteség elérésére törekszik, akkor veszteségminimalizálást folytat. Ha nem táblázattal, hanem függvényekkel dolgoznánk, akkor teljesen pontosan megtalálnánk a kategóriák keresett közös pontját. Az elv azonban így (a táblázatok adatain keresztül) is érzékelhető. 99 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 185 ► Közgazdaságtan Mikor nyereséges, mennyit termeljen, és mikor terjeszkedjen egy

vállalat? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék ◄ Vissza 186 ► Azonban ezt sem teheti korlátok nélkül. A veszteség nagysága nem haladhatja meg a fix költséget, hiszen akkor már jobb lenne, ha bezárnák a céget Hisz ekkor csak a fix költséget kellene fizetni, változó költségek viszont már nem merülnek fel Az üzemszüneti pont azt jelenti, hogy a vállalat bevételei pontosan fedezik a változó költségeket, a fix költségekre azonban már egyáltalán nem nyújtanak fedezetet. c(q) Ft/db MC(q) p>AC AC(q) profitmaximalizálás AVC(q) pFED AVC<p<AC Veszteségminimalizálás: negatív eredmény, de termel pÜZ AVC>p üzembezárás, nem termel a cég AFC(q) q (db) QFED 6.5 ábra A fedezeti és az üzemszüneti pont ábrázolása A fenti, 6.5 ábrán egy olyan vállalatot ábrázoltunk, amelyik az árat adottságként kénytelen kezelni, nem képest azt befolyásolni Ilyen esetben az ár és a határbevétel azonos. Amennyiben

tehát az árat be szeretnénk rajzolni az ábrába, akkor egy vízszintes vonalként jelenne meg, hiszen az ár menynyiség nagyságától független. A fedezeti ponthoz tartozó árat PFED-del jelöltük. Ha ugyanis ez az ár alakulna ki, akkor az ilyen magasan húzódó vízszintes MR pontosan ott metszené az MC-t, ahol az AC keresztülmegy rajta, s itt van az AC minimumpontja. A fedezeti pont tehát akkor van, amikor az átlag- és a határköltség megegyezik: MC(q)=AC(q). A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 186 ► Közgazdaságtan Mikor nyereséges, mennyit termeljen, és mikor terjeszkedjen egy vállalat? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 187 ► Ez viszont azt jelenti, hogy az optimumban az ár megegyezik az átlagköltséggel, vagyis a bevételek pontosan fedezik a költségeket: nincs se nyereség, se veszteség. Ez tehát a fedezeti pont Ha az ár ennél magasabban alakul ki, akkor az optimumhoz tartozó ár magasabb,

mint az átlagköltség: a cég nyereséget ér el. Az üzemszüneti pontot az ábrán PÜZ jelöléssel illettük. A korábban már megbeszéltek szerint ilyenkor a fix költségeket még fedezik a cég bevételei, a változó költségekből viszont még semmi sem térült meg. Ha tehát a cég ennél magasabb árat tud elérni, akkor belép a piacra, ha ezt nem éri el, akkor távol marad a piacról. Az üzemszüneti pont ott van, ahol a határköltség találkozik az átlagos változó költséggel: MC(q)=AVC(q) Gondoljuk csak végig, mit is kaptunk most meg? A különböző árakhoz hozzárendeltük, hogy a cég mennyit termelne, s közben mekkora lenne a nyeresége. Hagyjuk el a nyereséget! Ami marad, az a piaci ár és a vállalat termelése, vagyis kínálata közötti kapcsolat. Megkaptuk tehát a vállalati kínálati függvény alakját Ahogy a negyedik fejezetben meg tudtuk mutatni, hogy a preferenciarendszer hogyan vezet a korábban a piacról szóló fejezetben már

látott keresleti függvényhez, úgy most azt tudtuk megmutatni, hogy alakul ki a harmadik fejezetben látó kínálati függvény. Az optimum mindig az MC(q) = MR(q) összefüggés alapján kerül meghatározásra. Az optimális termelési szint tehát mindig rajta lesz az MC(q) függvényen. A vállalat kínálati függvénye tehát nem más, mint a határköltség függvénynek az üzemszüneti pont feletti része! A kapott ábra a 3.4 számmal jelölt ábrával lesz azonos, azzal a különbséggel, hogy az a piaci kínálati függvény volt, most pedig az egyéni kínálati függvényt határoztuk meg. Ott a piacra utalva Q-val jelöltük a mennyiséget, itt az egyéni kínálatra utalva q-val tettük meg ezt A piaci kínálat pedig nem más, mint adott áron az összes piacon lévő cég együttes kínálata. A 6.6 ábrán p1-gyel jelölt pontot eddig minimális árnak hívtuk, mostantól azonban üzemszüneti pontnak is hívhatjuk Ha az ár ennél kisebb, a kínálat nulla. Ha

az ár meghaladja az üzemszüneti ponthoz tartozó árat, a cég hajlandó termelni. Minél magasabb az ár, annál nagyobb lesz a terme- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 187 ► Közgazdaságtan Mikor nyereséges, mennyit termeljen, és mikor terjeszkedjen egy vállalat? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 188 ► lés. A p2 áron q2 mennyiséget, a p3 áron pedig q3 mennyiséget szándékozik értékesíteni a piacon a cég. Vegyük észre, hogy p2 nem más, mint a fedezeti ponthoz tartozó ár Ha a piacon (az iparág teljes kereslete, valamint kínálata alapján a 3 fejezetben látottak szerint) kialakuló ár ezt meghaladja, a cég nyereséget ér el. Ilyen helyzet a p3 ár Ekkor az egy termékre jutó költség nagysága AC3 Ez pedig alacsonyabb, mint a termék ára, tehát minden egyes eladott termék után p3 − AC 3 nagyságú nyereség érhető el. Ezt nevezzük egy termékre jutó nyereségnek. Mértékegysége

ugyanúgy Ft/db, mint a számításához alapul szolgáló két adatnak, az árnak és az átlagköltségnek. Az egy termékre jutó (vagy más néven) átlagprofit nagyságát az ábrán kapcsos zárójellel jelöltük. Ft/db S(q) S=MC AC(q) p3 teljes profit AVC(q) AC3 p2 p1 AFC(q) q2 q3 q (db) 6.6 ábra A teljes profit pedig nem más, mint az egy termékre jutó profitnak és a megtermelt mennyiségnek a szorzata: Π ( q ) = ( p − AC ( q ) ) ⋅ q (6.12) Ezt az ábrán a bejelölt téglalap területe adja meg. 100 Hiszen a téglalap területe az alap és a magasság szorzataként kapható meg. Az alap a megtermelt mennyiség, a magasság pedig az ár és az átlagköltség. 100 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 188 ► Közgazdaságtan Mikor nyereséges, mennyit termeljen, és mikor terjeszkedjen egy vállalat? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 189 ► 6.4 Hogyan dönt a vállalat a felhasznált termelési

tényezők mennyiségéről? A vállalati optimalizálásnál eddig a problémát úgy fogalmaztuk meg, hogy mennyit termeljen a cég a maximális profit elérése érdekében. Ez a termékpiaci (más néven output piaci) optimalizálás A megoldandó feladat azonban megfogalmazható a termelési tényezők (inputpiacok) oldaláról is. Mennyi erőforrást használjon fel a lehető legnagyobb nyereség elérése céljából? Rögzítettük, hogy most a rövidtávon meghozott döntéseket vizsgáljuk, amikor a vállalatnak van fix tényezője. (Vagyis a tőke mennyiségén nem tud változtatni.) Így reagálni a munka mennyiségével tud 101 A két módszer egymás komplementere, ugyanarra az eredményre jutnak, viszont más logikával dolgoznak, máshol fogják meg a problémát. Ha a felhasznált munka oldaláról próbálunk optimalizálni, akkor a munkafelhasználás költségeit kell összehasonlítanunk a vele elérhető bevételekkel. Amíg egy újabb egységnyi munka

alkalmazásba kevesebbe kerül, mint amekkora értéket elő tud állítani, addig megéri növelni a munkafelhasználást. A munka költségét a munkabér jelenti, amelyet az egyszerűség kedvéért konstansnak veszünk: nem függ a már alkalmazott munkaerő mennyiségétől. Ez azt jelenti, hogy bármennyi munkát alkalmaz is a vállalat, minden egyes munkaegységért ugyanannyit kell fizetnie A bevétel az alkalmazott munkás által megtermelt termékek számától, valamint a termékek piaci értékétől függ. 6.3 példa Ha egy új munkást napi 4000 Ft-ért tudok alkalmazni, aki 20 db terméket képes gyártani, amelynek darabja 250 Ft-ot ér a piacon, akkor a munkás 1000 Ft-tal termelt ki nagyobb értéket, mint amennyibe alkalmazása a vállalatnak került. (Hiszen a 20 terméket eladva a cég 5000 Fthoz jut, ez pedig 1000 Ft-tal magasabb a kifizetendő bérnél) Ha tehát a cég alkalmazza ezt a munkást, akkor profitja 1000 Ft-tal fog megemelkedni. Ha nem, akkor viszont

lemond 1000 Ft profitról A két módszert a termelési függvény köti össze: ha arról döntök, hogy mennyit termeljek (termékpiaci optimalizálás esetén), akkor a termelési függvény megadja az adott termelés munkaigényét. Ha pedig a munkaerő mennyiségéről döntünk (inputpiaci optimalizálás), akkor pedig a termelési függvény adja meg, hogy az adott munkamennyiséggel mennyit tud a vállalat termelni. 101 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 189 ► Közgazdaságtan Mikor nyereséges, mennyit termeljen, és mikor terjeszkedjen egy vállalat? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 190 ► A cég profitja akkor is változhat, ha nem változott sem a termék ára, sem a munkások termelőképessége. Ehhez pedig a bérnek kell változnia Ha például a munkabér napi 6000 Ft-ra emelkedik, akkor 1000 Ft veszteséget termel a munkás. A vállalat szempontjából a munkás reálbére azt a termékmennyiséget jelenti,

amit el kell adnia ahhoz, hogy a dolgozó fizetését (nominálbérét) ki tudja fizetni. Az első esetben ez 4.000/ 250 = 16 db Ennyi terméket kell tehát ahhoz eladni, hogy egy fő bérét a cég ki tudja fizetni. A második szituációban (amikor a bér megemelkedett), a reálbér 6.000/ 250 = 24 db-ra változik Minél magasabb a reálbér, a cég számára annál kevésbé nyereséges a foglalkoztatás: ha többet kell fizetnie a munkásoknak, akkor ez arra ösztönzi a céget, hogy csökkentse munkaerő iránti igényét. Az eddigieket formalizálva: MPL ⋅ MR = MFC L (6.13) Az egyenletben az első tag a 6.2 ábra kapcsán már látott határtermék (marginal product, MP), amely azt jelenti, hogy egy újabb munkaegység alkalmazása hogy változtatja a termelést. A második tag a határbevétel, ami azt mutatja meg, hogy változik a bevétel, ha az értékesítés egy termékkel növekszik. A határbevétel lehet konstans (ha minden terméket ugyananynyiért tud adni a

vállalat), vagy csökkenhet is (Ha a cég már csak úgy tud további termékeket eladni a piacon, ha azokat is megnyeri, akik eddig még nem vásároltak, ez pedig árcsökkenéssel érhető el.) A jobboldalon álló kifejezés a tényező határköltsége (marginal factor cost, MFC), ami pedig azt jelenti, hogyan változik a cég összköltsége, ha eggyel több munkaegységet alkalmaz. Ezt az előzőekben jelzettek szerint állandónak feltételezzük A mértékegységek alakulása: db Ft Ft ⋅ = fő db fő Egy vállalat akkor vesz fel új munkaerőt, ha a (6.13)-ban látható összefüggés baloldala meghaladja a jobboldalt, vagyis a munkás kevesebb kerül, mint amennyi értéket a cégnek termel. Ezután pedig addig folytatja a munkaerő növelését, amíg az összefüggés két oldala ki nem egyenlítődik. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 190 ► Közgazdaságtan Mikor nyereséges, mennyit termeljen, és mikor terjeszkedjen egy vállalat? A

dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 191 ► Mivel a munka költségét fixnek vettük, a kiegyenlítődés úgy jöhet létre, hogy a baloldal csökken. Ez pedig adódhat abból, hogy a munka felhasználásnak növekedésével a határtermék (a korábban a 62 ábrán már látott módon) csökken, tehát kevesebbet termel az újonnan felvett munkaerő, így a termelés értéke is kisebb, vagy akár abból is, hogy a megtermelt új termékek – a korábbi áron már telített piacon – már csak alacsonyabb áron értékesíthetők. A fent bemutatott összefüggésben számunka a munkabér (reálbér) és a munkaerő iránti igény (munkakereslet) közötti kapcsolat a legfontosabb, ez lesz a vállalat munkakeresleti függvénye. A munkakeresleti függvény megmutatja, hogy alakul a vállalat munkaerő iránti igénye a reálbér függvényében. reálbér A két tényező közötti kapcsolat jól bemutatható a következő ábrán: W/p L munka mennyisége

(fő) 6.7 ábra A vállalati munkakeresleti függvény Az ábrán látszik, hogy van olyan magas reálbér, amely mellett a vállalat már nem fog munkaerőt alkalmazni. Ez abból adódik, hogy ilyen magas bér mellett már csak olyan áron tudná adni a terméket, amely mellett nem lenne eladható. Látszik azonban az is, hogy amennyiben ingyen állna rendelkezésre a munkaerő, akkor is korlátozott lenne rá az igény Ez pedig abból adódik, hogy a munkaerő kereslete származékos kereslet. Ez annyit A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 191 ► Közgazdaságtan Mikor nyereséges, mennyit termeljen, és mikor terjeszkedjen egy vállalat? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 192 ► tesz, hogy a munkaerő iránti igény attól függ, hogy milyenek a vállalat értékesítési lehetőségei a termékpiacon. Ha a termékpiac dinamikus, a vállalatnak lehetősége van új munkaerőt felvenni Ha viszont a piacon visszaesik az

értékesítések száma, akkor nem kell annyi terméket termelnie Ehhez viszont kevesebb munkaerőre van igény A munkapiaci keresletet tehát mindig a termékpiaci kereslet mozgatja A vállalat így az adott körülmények között kialakítja a számára optimális munkaerő mennyiséget. Az, ami számunkra mindössze egy képlet öszszetevőinek elemzését és az optimumfeltétel meghatározását jelenti, az a vállalat munkaügyeseinek (divatos nevén a HR-eseknek) 102 új munkaerőfelvételt, vagy korábbi alkalmazottaknak való felmondást jelent. 6.5 Döntés a tőkeállomány bővítéséről: beruházás-gazdaságossági számítások Az előzőekben arra kerestük a választ, hogy a gondosan megválasztott vállalkozási formában elindított vállalat mennyit termeljen, s a termeléshez mekkora mennyiséget használjon fel az egyes erőforrásokból, hogy a profit maximális legyen. Ennek során láttuk azt, hogy sokszor szükséges új piacok meghódítása is. Most a

vállalat terjeszkedésének kérdését olyan értelemben is megvizsgáljuk, mikor az nem piacszerzést, hanem a vállalat méretének, tárgyi eszközeinek, ingatlanjainak, gépeinek, berendezéseinek, vagyis reáltőke-állományának bővítését jelenti. Ezek a vizsgálatok ugyanazokra a pénzügyi számításokra épülnek, mint amelyeket a háztartások befektetési és hitelfelvételi döntéseinek elemzésekor az előző fejezetben megismertünk. Mikor merül fel egy vállalatnál a tőkeállomány bővítésének gondolata? Nyilvánvalóan csakis akkor, ha a vállalat termékei és szolgáltatásai iránt megnyilvánuló kereslet alapján valóban szükség van a kapacitás növelésére. De még ha az új termelőeszközöket ki is tudja használni, egyáltalán nem biztos, hogy az azokba befektetett pénzek a cég számára megfelelő megtérülést biztosítnak. Mindezek bemutatására tekintsük a következő példát! A HR, vagy HRM a Human Resource Management (emberi

erőforrás menedzsment) angol kifejezés rövidítése. 102 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 192 ► Közgazdaságtan Mikor nyereséges, mennyit termeljen, és mikor terjeszkedjen egy vállalat? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 193 ► 6.4 példa Történetünk szereplője egy kis grafikai stúdió, amely egy új számítógép megvásárlását fontolgatja. Mindeddig három számítógéppel és három alkalmazottal dolgoztak. Többször előfordult már, hogy kapacitáskorlátok miatt kellett visszautasítaniuk egy-egy rövid határidőre teljesítendő megrendelést A vállalkozás vezetője szerint ezek miatt éves szinten 160 ezer Ft tiszta nyereségtől esik el a cég. (Ebbe már azt is beleszámította, hogy az új gépre részmunkaidős alkalmazottként felvesz egy negyedik embert.) A vállalkozás igényeinek megfelelő számítógép 400 ezer Ft-ba kerülne, s ezt három évig tudná használni. Érdemes-e a

beruháznia? Háromszor 160 ezer Ft több mint 400 ezer, a gép tehát összességében több nyereséget termel, mint amennyibe kerül, vagyis eszerint érdemes lenne megvásárolni. A kérdés azonban nem ilyen egyszerű Az előző fejezetből tudjuk, hogy különböző időpontban jelentkező pénzáramlásokat nem lehet csak úgy összehasonlítani egymással. A 400 ezer Ft-os beruházási költség most jelentkezik pénzkiadásként, a 160 ezer Ft-os többletnyereségek pedig egy, kettő illetve három év múlva Ahhoz, hogy beruházási projektünk gazdaságosságáról dönthessünk, minden pénzáramlást egy időpontra kell átszámítani. Legcélszerűbbnek az tűnik, ha a jelenbe, vagyis a beruházási költség felmerülésének időpontjára diszkontáljuk az összes jövőbeli pénzbevételt. A számítások elvégzéséhez azonban szükségünk van még egy fontos adatra. Milyen kamatlábat használjunk? Az előző fejezetben ez nem okozott problémát A különféle

betéti és hitelkonstrukciók esetében adott volt a kamatráta. Vállalkozásunk esetében olyan kamatlábat kell keresni, amely nagyjából a beruházás alternatív költségét fejezi ki. Az alternatív költség vagy opportunity cost fogalmát már jól ismerjük. Mit jelent ez ebben a konkrét szituációban? Azt, hogy pénzének számítógépre történő elköltésével a vállalkozás elesik attól a hozadéktól, amelyet annak bármely más befektetési formában való lekötésével elérhetett volna. Vehetne rajta például egy fénymásoló gépet is! Ha ismert, hogy mekkora hozadéki rátát biztosítana a fénymásolóba történő befektetés, akkor ezt a számítógép megtérülési rátájának legalább el kellene érnie, hogy azt érdemes legyen megvásárolni. Vagy ha fénymásolóra egyáltalán nincs szükség, gondolkodhatunk úgy, hogy egy 3 éves lejáratú állampapírban is el lehet helyezni. Mekkora hozamrátát biztosítana ez a befektetés? Ha a 3

éves futamidejű államkötvények hozama 7 százalék, akkor ez jelenti a beruházás elvárt hozamát, amellyel a projekthez kapcsolódó jelenérték-számítást el kell végezni. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 193 ► Közgazdaságtan Mikor nyereséges, mennyit termeljen, és mikor terjeszkedjen egy vállalat? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 194 ► Itt azonban álljunk meg egy pillanatra! A fenti 7 százalék nominális hozamráta. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy az árak emelkedése, az infláció miatt a befektetett pénz kamattal megnövelt összege lejáratkor nem ér annyit, mint amennyit most érne, akkor durva számítás alapján, a 7 százalékos nominális kamatlábból levonva az adott időszakban érvényes – a könyv írásakor körülbelül 3%-os – inflációs rátát, akkor éves szinten nagyjából 4 százalékos reálhozammal számolhatunk. Itt most tételezzük fel, hogy a pénzromlás

üteme az elkövetkezendő három évben változatlanul 3 százalékos lesz! Melyik kamatlábbal diszkontáljunk? Mivel az évi 160 ezer Ft-os többletnyereséget prognosztizáló számítások a cég jelenlegi költségei és szolgáltatási árai mellett, vagyis az áremelkedés figyelmen kívül hagyásával készültek, ezért a diszkontáláshoz a reálkamatlábat kell használnunk. Ekkor a projekt összes pénzbevételének jelenértéke az előző fejezetben megismert számítási módszer alkalmazásával: PV = 160000 160000 160000 + + = 444015 . 1, 04 1, 04 2 1, 04 3 Ugyanezt az eredményt kapjuk, ha a vállalkozás egyes években jelentkező többletnyereségét az áremelkedések figyelembevételével adjuk meg, s ezt követően a nominális kamatrátával végezzük el a diszkontálást. Az azonos végeredmény oka, hogy mind az egyes törtek számlálója, mind azok nevezője azonos arányban, az infláció mértékének megfelelően emelkedik. Mindkét számítás

körülbelül 444 ezer Ft-os jelenértéket mutat, amely azt jelenti, hogy 4 százalékos hozamelvárást belekalkulálva a projekt pénzáramlásainak jelenértéke meghaladja a 400 ezer Ft-os beruházási költséget. Ha ez utóbbit levonjuk a 444 ezer Ft-os jelenértékből, akkor a beruházás ún. nettó jelenértékét (NPV, net present value) kapjuk NPV = PV − kezdeti beruházási költség = 444015 − 400000 = 44015 A mutató pozitív értéke jelzi, hogy a beruházás megtérülési rátája meghaladja a projekttől elvárt 4 százalékos reálhozamot, ily módon érdemes befektetni egy újabb számítógépbe. Egy beruházási projekt nettó jelenértékét mindig úgy kapjuk, ha a projekt jövőbeli pénzáramlásainak jelenértékéből levonjuk a beruházás kezdeti megvalósítási költségét. A beruházást akkor érdemes megvalósítani, ha a nettó jelenérték nem negatív. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 194 ► Közgazdaságtan

Mikor nyereséges, mennyit termeljen, és mikor terjeszkedjen egy vállalat? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 195 ► Néhány Olvasónk – joggal – talán kicsit alacsonynak találja a diszkontáláshoz felhasznált példabeli hozamrátát. Valóban az! Egy dolgot ugyanis egyelőre nem vettünk figyelembe. Az államkötvény ugyanis meglehetősen alacsony kockázatú, garantált hozamú befektetés. Azt azonban semmi nem garantálja, hogy a befektetés évének adataival kiszámított éves többletnyereség a következő három évben is pontosan 160 ezer Ft lesz. Lehet, hogy a cég szolgáltatási iránti kereslet megemelkedik, vagy árait jóval az infláció felett tudja emelni, s emiatt reálnyeresége több mint 160 ezerrel növekszik meg a beruházás következtében. Az is lehet ugyanakkor, hogy minden pont fordítva történik, s a nyereségnövekedés jóval alatta marad a kalkuláltnak. Ezt a kockázatot úgy tudjuk figyelembe venni, ha

emeljük a beruházástól elvárt hozamrátát. 103 6.5 példa A grafikai stúdió cégvezetője szerint a cég piaci kockázatainak megfelelő elvárt reálhozam körülbelül 10 százalékos. Ezt alátámasztja az is, hogy a vállalat többi eszköze is körülbelül ilyen mértékű nyereséget hoz. Mekkora lesz a megvásárlandó új számítógép hozama ilyen feltételek mellett? PV = 160000 160000 160000 + + − 400000 = −2104 1,1 1,12 1,13 Jól látszik, hogy 10 százalékos kamatrátával számolva, már nem kapunk pozitív nettó jelenértéket, a projekt tehát nem teljesíti a 10 százalékos hozamelvárást. Ha a projekt által produkált ennél alacsonyabb (mondjuk 8%os) megtérülési ráta a vállalkozó számára nem elfogadható, akkor nem fogja megvásárolni a számítógépet. A fenti korlát még szigorúban jelentkezik, ha a beruházást nem a cég saját pénzeszközeiből, hanem hitelből finanszírozzák. Ha a vállalat bankja a hitelt mondjuk 13

százalékos éves kamattal adja, akkor ebből levonva az inflációs rátát – legyen ez továbbra is 3 százalék –, ismét nagyjából 10 százalékos elvárt reálhozamot kapunk. A fenti eredmények alapján azt mondhatjuk, hogy ebben az esetben a projekt még a hitelkamat megfizetéséhez szükséges pénzt sem termelné ki a vállalat számára. Ilyen finanszírozási konstrukcióban való megvalósítása tehát semmiképpen sem gazdaságos. A befektetések kockázata és elvárt hozama közötti azonos irányú összefüggést az 5. fejezetben már tárgyaltuk. 103 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 195 ► Közgazdaságtan Mikor nyereséges, mennyit termeljen, és mikor terjeszkedjen egy vállalat? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 196 ► 6.6 A piacszerkezet szerepe a vállalatok mozgástere és döntései szempontjából Az előzőekben csak utaltunk arra, hogy a vállalat a piacon milyen versenyhelyzetben

szerepel, vagy hogy képes-e befolyásolni az árat. A valóságban ezek a kérdések azonban életbevágóak a cégek számára. Bármely vállalat szempontjából az lenne a legjobb (és a legkényelmesebb) helyzet, ha konkurencia nélkül tudna működni egy olyan piacon, ahol mindenféle állami szabályozástól mentesen saját kedve szerint alakíthatná az árakat. Ami jó a vállalatnak az nem feltétlenül jó a vevőnek: ha csak egy eladótól vásárolhat, akkor ezzel csökken választási lehetősége, kiszolgáltatottá válik, hiszen nincs meg az a verseny, ami kikényszeríti az alacsony árakat. A verseny hiánya ugyanakkor elkényelmesítheti a vállalatot: nincs rákényszerítve a folyamatos fejlesztésekre, újításokra, a konkurencia megelőzésére, vagy a vele történő lépéstartásra. Monopóliumnak hívjuk azt a piaci szerkezetet, amikor egy adott terméket csak egy termelőtől/eladótól lehet megszerezni. A monopóliumról mindenkinek a hatalmas

nagyvállalatok jutnak eszébe. Természetesen van kapcsolat a vállalat mérete és annak esélye között, hogy képes-e monopolhelyzetbe kerülni, de ez a kapcsolat nem függvényszerű. Monopolhelyzetben van-e az a falusi kisbolt, aki az adott községben egyedüliként kínál pékárut? Azok számára, akik nem tudnak eljutni a legközelebbi városba, minden bizonnyal. (Hacsak a szomszédok nem vásárolnak be nekik is) És mi a helyzet mondjuk egy kisváros egyetlen esernyőjavítójával? Ő is monopólium? Nyilván, de ez mégsem az, amire a szó hallatán gondolunk. Monopólium kialakulhat úgy is, hogy egy szereplő tudatos stratégiával kiszorítja a többieket a piacról, majd miután átvette a hatalmat, extraprofitot tud elérni, immár konkurencia nélkül. Előfordulhat olyan is, amikor nincs a monopóliumon kívül más reális alternatíva. Ha egy piac annyira kicsi, hogy nem bír el még egy vállalatot az adott terület, akkor is kialakulhat tartósan egy

monopolista helyzet. Ugyanígy monopolhelyzethez vezet az is, ha a cég működéséhez szükséges infrastruktúra annyira nagy, hogy ez csak egyetlen cég piaci jelenlétét teszi lehetővé. Ezt a fajta monopóliumot természetes monopóliumnak hívjuk. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 196 ► Közgazdaságtan Mikor nyereséges, mennyit termeljen, és mikor terjeszkedjen egy vállalat? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 197 ► A konkurencia megjelenését sok esetben az állami szabályozás tiltja. Sokáig nem végezhetett más vezetékes telefonszolgáltatást a (ma már Magyar Telekom néven működő) Matávon kívül. A vasúti személyszállításban is monopolhelyzetben van a MÁV (illetve a GYSEV a saját működési területén az ország északnyugati szegletében). Elektromos áramot is csak a területileg „illetékes” szolgáltatótól vásárolhatnak a háztartások. Azt a folyamatot, amikor a

szabályozással biztosított monopolhelyzetet megszüntetik és a piacon lehetővé teszik az egymással versengő vállalatok megjelenését, liberalizációnak hívjuk Ha a piacon pár nagyvállalat látja el a vevőket a termékekkel, akkor oligopóliumról beszélünk. Egy ilyen rendszerben a vevőknek már van választási lehetősége: attól vásárol, akinek a terméke jobban megfelel igényeinek. Ezért az oligopolista rendszerben a vállalatok között erős verseny alakul ki a minél jobb pozíciókért. Az egyes vállalatok termékei egymástól érezhetően különböznek (úgy mondjuk: differenciáltak), ennek célja pedig az, hogy a cég áruja semmilyen szempontból ne legyen összetéveszthető a versenytárs termékével, s hogy a különbözőség miatt minél inkább kialakuljon a vevők márkahűsége. Oligopólium esetén a vállalatoknak még érezhető hatása van a termék árszintjére, bár nem hagyhatják figyelmen kívül a konkurensek árdöntéseit.

Tartósan magasabb árat csak akkor tudnak tartani, ha a vevők valamilyen tulajdonságért cserébe hajlandóak kifizetni a konkurenciához képest emelt vételárat. Magyarországon tipikus oligopolszerkezetet alakult ki a mobilszolgáltatások piacán, ahol három cég (T-Mobile, Pannon, Vodafone) verseng az ügyfelekért. Gyakori piacszerkezet az, amikor a pár nagyvállalat mellett sok kisebb cég is meg tud maradni a piacon, de magát a piacot a nagyok uralják: ők diktálják a trendeket és az árakat, a kicsik inkább a túlélésért küzdenek. A nagyok a stabilabb pénzügyi háttér miatt előnyösebb helyzetből indulnak, nagyobb akciókat tudnak megvalósítani A kisebb cégek viszont egyedibbek tudnak lenni, így akár tartósan is el tudnak evezni a vezető cégek oldalvizein. Ilyenre lehet példa az üdítőitalok piaca, ahol a két nagy (Coca Cola és Pepsi) mellett sok kis vállalat van még jelen. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 197 ►

Közgazdaságtan Mikor nyereséges, mennyit termeljen, és mikor terjeszkedjen egy vállalat? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék ◄ Vissza 198 ► 6.6 példa Talán idesorolhatjuk a személygépjárművek márkakereskedések Magyarországi szereplését is. Ezek között is jelentős különbség van a piacon elért eredmény terén. Az első pár márka tízezres nagyságrendben értékesít, míg vannak olyanok is, akik még a százas nagyságrendet sem érik el (bár ezek jellemzően a luxusmárkák, nem ritkán 50 millió forint körüli árakkal). 6.9 táblázat Újautó-eladások Magyarországon, 2005-ben 104 Ssz. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 Márka Suzuki Opel Skoda Ford Volkswagen Renault Toyota Chevrolet Peugeot Citroen Seat Fiat Nissan Honda Dacia Hyundai Mazda Kia Audi BMW Mercedes-Benz Eladások 2005-ben 39 120 24 092 17 928 17 451 15 315 12 014 11 864 10 450 9 474 6 426 5 702 5 444 3 814 3 227 2 874 2 188 1 861 1 823 1 500 1

360 1 236 % Kumm. % 20,04% 20,04% 12,34% 32,39% 9,19% 41,58% 8,94% 50,52% 7,85% 58,36% 6,16% 64,52% 6,08% 70,60% 5,35% 75,95% 4,85% 80,81% 3,29% 84,10% 2,92% 87,02% 2,79% 89,81% 1,95% 91,77% 1,65% 93,42% 1,47% 94,89% 1,12% 96,01% 0,95% 96,97% 0,93% 97,90% 0,77% 98,67% 0,70% 99,37% 0,63% 100,00% Ssz. Márka 22 Volvo 23 Mitsubishi 24 Lada 25 Subaru 26 Saab 27 Alfa Rome 28 Land-Rove 29 Mini 30 Smart 31 Lexus 32 Porsche 33 Jaguar 34 Lancia 35 Chrysler/J 36 Ssangyong 37 Rover 38 Maserati 39 Ferrari 40 Tata Összesen Eladások 2005-ben % Kumm. % 1 070 1 051 244 202 195 179 163 130 125 116 90 75 69 68 60 34 20 14 195 163 0,55% 0,54% 0,13% 0,10% 0,10% 0,09% 0,08% 0,07% 0,06% 0,06% 0,05% 0,04% 0,04% 0,03% 0,03% 0,02% 0,01% 0,01% 0,00% 100,00% 100,00% 100,00% 100,00% 100,00% 100,00% 100,00% 100,00% 100,00% 100,00% 100,00% 100,00% 100,00% 100,00% 100,00% 100,00% 100,00% 100,00% 100,00% 100,00% A táblázatból látható, hogy 2005-ben értékesített 195.163 személygépkocsi 84%-át

az első 10 márka tudta eladni. A piacvezető Suzuki önmaga közel 40.000 gépjárműre talált vevőt A 25 helyezéstől kezdődően vagy sikertelenül szereplő, vagy pedig luxusmárkák találhatók a listán A 39 helyen lévő Ferrari ugyanakkor bevételben jóval nagyobb eredményt produkált, mint az őt tíz hellyel megelőző, nála majdnem tízszer többet értékesítő Mini. Meg kell azonban jegyezni azt is, hogy ez a lista egész másként nézhet ki az Egyesült Államokban, vagy épp Japánban. Így például amíg nálunk a Mitsubishi nem ér el túlzottan jó eredményt, addig Japánban a Skoda biztosan nincs a dobogós helyezés közelében. 104 Forrás: www.auto2hu A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 198 ► Közgazdaságtan Mikor nyereséges, mennyit termeljen, és mikor terjeszkedjen egy vállalat? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 199 ► Egy másik piacszerkezet a monopolisztikus verseny. Ebben az esetben

sok kis cég van jelen a piacon, így közöttük erős verseny alakul ki (Ezért van benne a verseny szó a kategória nevében.) A terméket a cégek próbálják megkülönböztetni egymástól, mindegyikben van valami egyedi, emiatt kapta a piactípus a monopolisztikus jelzőt. A termékek különbözősége miatt ebben a kategóriában is megjelenhet a tartós árkülönbség a termékek között. A közgazdaságtanban használt kategorizálási skála monopóliummal ellentétes másik végpontját alkotja a tökéletes verseny. Tökéletes verseny esetén a piacon sok cég van jelen, amelyek a piac méretéhez képest kicsik, az árat nem képesek befolyásolni és homogén terméket állítanak elő. Ez a kategória leginkább csak papíron létezik, feltételei ugyanis meglehetősen valóságidegenek. Az a feltevés, miszerint a piacon lévő sok kis cég nem képes az árra hatást gyakorolni, még elfogadható. A termékek homogenitása azt jelentené, hogy a vevők

számára egyenértékű az összes vállalat kínálata, mindegy, hogy melyik cég termékéből vásárolnak, azokat egyformának értékelik. Ez viszont már egyáltalán nem állja meg a helyét A tökéletes versenyre talán inkább a tőzsdei termékek kereskedelme a legjobb példa. A tőzsdén ugyanis kifejezetten csak olyan árukkal lehet kereskedni, amelyek homogének, így a vevőnek nem fog számítani, hogy melyik vállalattól vásárol. A tőzsdei kereskedésben pontosan szabályozzák az olaj, a gabonák, a hús, az arany stb. paramétereit A vevőnek az eladó személyével nem kell foglalkoznia, garantáltan a megszokott minőségű terméket kapja. A klasszikus tökéletes versenynél egy vállalat semmilyen hatással sincs a piacra: nem változik az ár egy új cég megjelenésekor, de akkor sem, ha egy cég kiesik a piacról. Ez viszont már nem elfogadhatatlan feltevés, hiszen számos olyan termék van, amelynek piacán nem lenne érezhető semmilyen változás,

ha egy szereplővel nőne, vagy csökkenne a termék eladóinak köre. Egy oligopólium esetében viszont biztosan nem így történne: egy negyedik mobilszolgáltató megjelenése érezhető hatással lenne a vezetéknélküli kommunikáció piacára. Végül említsünk meg még két, eddig nem vizsgált kategorizálási szempontot! A piacra való belépési költségek a tökéletes versenynél alacsonyak: kis A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 199 ► Közgazdaságtan Mikor nyereséges, mennyit termeljen, és mikor terjeszkedjen egy vállalat? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 200 ► befektetéssel meg lehet jelenni a versenyben. Egy monopólium által uralt piacon ez a költség (jellemzően) rendkívül magas: nem véletlenül volt a cég egyedül a piacon és bizonyára próbálja majd védeni pozícióját. Ezért egy ilyen piacra belépni csak nagy tőkeerővel lehetséges. Fontos tényező végezetül a kilépési

korlát is: mennyire lehet könnyen úgy kilépni az üzletből, hogy az a cégnek ne jelentsen még extra veszteséget a bevételek elmaradásán kívül. Ha ugyanis a cég befejezi a termelését, akkor a gyártás során felhasznált eszközökre sem lesz szüksége. De kinek adja ezeket? Olyannak lesz rá szüksége, aki hasonló terméket akar termelni. Ha az adott gyártósor, termelési eszköz, ingatlan annyira speciális jellemzőkkel bír, hogy a piacon senki nem tart rá igényt, akkor ezek az elemek mind extra költségként jelennek meg a cég számára. (Meg kell válnia tőle, viszont bevételek nem képződnek.) Eljutottunk tehát oda, hogy a megalapított cég megszűnik. A cég tevékenységének befejezése nem feltétlenül rossz döntések következménye Lehet tudatos cégpolitika is, hogy a vállalat még a termék hanyatlása előtt kivonul a piacról és új lehetőségeket keres. Alakulhat azonban úgy is, hogy a vállalat már nem versenyképes ezért

kénytelen a további veszteségek elkerülése érdekében megszüntetni tevékenységét. A vállalkozás elindításakor azonban nem ez lebeg a tulajdonosok szeme előtt, nyilván mindenki a lehető legmagasabb profit elérését tűzi ki célul. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 200 ► Közgazdaságtan Milyen adókat fizetünk, és milyen támogatásokat kapunk az államtól? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 201 ► 7. Milyen adókat fizetünk, és milyen támogatásokat kapunk az államtól? Az eddigi hat fejezetben a háztartások és a vállalkozások magatartásának elemzésével foglakoztunk. Megismerkedtünk azzal, hogy milyen közgazdasági elvek és szabályok szerint kell döntenie a háztartásnak a maximális hasznosság elérése érdekében. Vizsgáltuk a termékpiaci (mit vegyen és miből mennyit?) és a tőkepiaci választásokat (mikor fektessen be, és milyen formában tartsa megtakarításait?),

valamint a munkavállalással kapcsolatos döntési helyzeteket. Láthattuk, hogyan befolyásolja a vállalati lehetőségeket a technológia, s hogy az adott helyzetben a cégek mindig a maximális profit elérésére törekszenek. Ennek megfelelően alakítják ki a termelési tényezők (például a munka) iránti igényüket, választanak működési formát (kft., zrt stb), illetve bővítik vagy szűkítik termékpalettájukat Mindezidáig nem foglalkoztunk azzal, hogy a szereplők lehetőségeit saját döntéseiken kívül a gazdaság egyik fő szervező egységének, az államnak a magatartása is alapvetően befolyásolja. Az 1 fejezetben az államot a gazdaság szektorai közé soroltuk, melynek egyik legfontosabb feladataként a gazdaság szociális ellátórendszereinek (oktatás, egészségügy, honvédelem, rendvédelem stb.) működtetését jelöltük meg Ehhez egyrészről arra van szükség, hogy az állam bevételekkel rendelkezzen, másrészt hogy a megszerzett

bevételeket célirányosan költse el, előre meghatározott, éles körvonalakkal határolt gazdaságpolitikai elvek mentén. Bármilyen magángazdasági szereplőt vizsgálunk is, szinte biztos, hogy valamelyik, gyakran mindkét állami tevékenységgel kapcsolatba kerül: jövedelemelvonásban és állami juttatásban egyaránt részesül. A 7 fejezetben elsőként közvetlenül a háztartásokat terhelő adókat és a lakosság felé irányuló támogatásokat tárgyaljuk, majd ezt követően az állam és a vállalatok kapcsolatrendszerét mutatjuk be. Külön alfejezetben foglalkozunk a működési mechanizmusát tekintve talán legbonyolultabb adónemmel, az áfával, amellyel kapcsolatosan adófizetési kötelezettség a vállalatokat terheli, az adó végső terhét azonban a lakosság viseli. Végezetül azt vizsgáljuk meg, hogy az állami költségvetés számára mekkora tételeket jelentenek a különböző adónemekből befolyó bevételek, illetve a különböző

jogcímeken felmerülő támogatási kiadások. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 201 ► Közgazdaságtan Milyen adókat fizetünk, és milyen támogatásokat kapunk az államtól? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 202 ► 7.1 Lakossági adók és támogatások A háztartások és az állam kapcsolatrendszerének tárgyalását a háztartások által fizetendő adókkal kezdjük. Tekintettel arra, hogy Magyarországon az adórendszer inkább jövedelmi típusú, a lakossági jövedelem pedig túlnyomó részben munkabérekből származik, a béreket terhelő adókat és egyéb elvonásokat külön szakaszban tárgyaljuk. 7.11 A munkabéreket terhelő levonások A háztartások munkajövedelmüket a vállalati szektortól vagy az államtól kapják. A rendszerváltás óta a gazdaságban jelentősen megnőtt a magántulajdon aránya, ily módon ma már a lakosság nagy részét a magánszféra foglalkoztatja. Akár állami

alkalmazott, akár magánvállalkozásnál dolgozik, a foglalkoztató személyétől függetlenül minden munkavállalónak adóznia kell jövedelméből. A jövedelemadó a magánszemély jövedelmeit, elsősorban a megkeresett munkajövedelmét terhelő állami elvonás. A munkavállaló miután állást talált, szerződést köt a munkaadóval. A munkaszerződésben rögzítik a munkavégzés feltételeit: a munkavégzés helyét, idejét, a munkavállaló díjazását (mekkora bért kap) és minden fontos, a munkaviszonyt érintő kérdést. A munkaviszonyt a cégnek be kell jelentenie, s a munkavállaló csak akkor állhat állásba, amikor a szerződést már aláírták. Magyarországon viszonylag magas az ún. fekete- és szürkegazdaság aránya Ebben az illegális, illetve féllegális „szektorban” jellemző, hogy a munkaszerződéseket nem foglalják írásba, s a cégek a foglalkoztatottak után nem fizetnek semmiféle járulékot, a bérekből pedig nem vonnak le

semmilyen adót. Az ilyen foglalkoztatási forma azon túl, hogy tilos, megrövidíti a költségvetést, s ezen keresztül minden tisztességes adófizetőt. Rendkívül igazságtalan, hogy a törvénykövető magánszemélyek és vállalatok befizetéseiből az állam olyan ingyenesen hozzáférhető közjavakat finanszíroz, amelyeket az adót be nem fizetők is igénybe vehetnek. Az ilyen formában történő foglalkoztatást ezért az állam szigorúan bünteti. A feketemunka azonban nemcsak a cégek számára veszélyes, hanem a dolgozókat is kiszolgáltatottá teszi. Ha egy munkavállaló nincs bejelentve, akkor bére után A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 202 ► Közgazdaságtan Milyen adókat fizetünk, és milyen támogatásokat kapunk az államtól? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 203 ► nem keletkezik társadalombiztosítási befizetés, s munkaviszonya nem fog beleszámítani a nyugdíj szempontjából

rendkívül fontos szolgálati időbe. A tankönyv írásakor formálódó egészségügyi reform részeként a tervek szerint hamarosan olyan rendszer kerül bevezetésre, amelyben csak az juthat hozzá (ingyenesen) az ellátáshoz, aki annak finanszírozásából is kivette a részét. Ha valaki után nem fizetik be a megfelelő járulékokat, akkor jelentős többletköltségekre számíthat egy kórházi ellátás kapcsán. Ugyanígy előfordulhat az is, hogy valaki nem válik jogosulttá a gyesre vagy a gyedre. Ezekkel is számolni kell tehát akkor, ha valaki a rövid távon értelemszerűen előnyösebbnek tűnő feketemunkát választja A foglalkoztatási jogviszony egy alapvető kérdés. Munkaviszonyról akkor beszélünk, amikor a munkavégzés feltételeit a munkaadó biztosítja és határozza meg. Ettől lényegesen eltér, amikor valakivel vállalkozói szerződést köt a vállalat, erre hamarosan visszatérünk. A munkaszerződésben a felek a munkáért járó bruttó

bért rögzítik. Ez az összeg, amelyet a munkavállaló akkor kapna, ha bérjövedelmét semmiféle elvonás nem terhelné. A bruttó bér után, pontosabban a bruttó bérből különböző adókat, járulékokat kell fizetni. Ezeket a járulékokat a munkaáltató vonja le, s a munkavállaló számlájára már csak a levonásokkal csökkentett, ún nettó bért utalja át A munkabért terhelő legnagyobb tétel a személyi jövedelemadó, közismert rövidítésével az szja. Az szja a bruttó bér után fizetendő adó, amelynek kulcsa az éves összjövedelem nagyságától függ. Ilyenkor a különböző kulccsal adózó jövedelemsávokat az úgynevezett adótábla foglalja össze. 105 Jelenleg ilyen rendszer van érvényben Magyarországon. A hazai jövedelemadózás progresszív szemléletű: minél magasabb a jövedelem, annál magasabb az adókulcs. A progresszivitás azzal indokolható, hogy aki magasabb jövedelemmel rendelkezik, az nagyobb mértékben tud hozzájárulni

a közterhek viseléséhez, anyagi lehetőségei még így is nagyobb mozgásteret engednek neki, mint egy kisebb kulccsal adózó alacsonyabb jövedelmű személynek. A Magyarországon 2006-ban érvényes szja-táblát a 71 táblázat mutatja Az szja lehet persze egykulcsos, lineáris rendszerű is. Ekkor a jövedelem nagyságától függetlenül mindig annak egy adott hányadát vonják le adóként. Ilyen rendszer működik a tankönyv írásakor Szlovákiában, ahol 19%-os a személyi jövedelemadó kulcsa. 105 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 203 ► Közgazdaságtan Milyen adókat fizetünk, és milyen támogatásokat kapunk az államtól? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 204 ► 7.1 táblázat Az szja táblája 2006-ban Magyarországon Éves bruttó jövedelem 0–1.550000 Ft 1.550000 Ft feletti részre Adókulcs 18% 36% A 2006-os adótábla kétkulcsos. Amíg valaki éves szinten nem éri el az 1.550000 Ft-os

összjövedelmet, addig bruttó fizetésének 18%-át vonják le szja-ként. Ha átlép ezen a határértéken, akkor az jövedelem 1550000 forint feletti részére már 36%-os elvonás jut. Gyakori tévedés, hogy ha valaki átlépi a sávhatárt, akkor a teljes jövedelmére a magasabb kulcsot alkalmazzák. Sokszor hallunk olyat, hogy még rosszabbul is jár valaki emiatt, hisz egy kicsivel több fizetést kap, mégis kevesebb fog megmaradni. Ez téves logika! Ilyen csak akkor fordulhat elő, ha a magasabb jövedelem miatt a munkavállaló elveszt bizonyos kedvezményeket! Ha ezeket nem vizsgáljuk, akkor minél magasabb a bruttó bér, annál több marad meg abból. Valójában a 2006-os szabályok szerint létezik egy olyan – a havi minimálbér alapján meghatározott – alsó jövedelemhatár is, ameddig a jövedelem adómentes. A 2006-os évben a minimálbér összege 62500 Ft/hó, ami 750.000 Ft éves jövedelemmel egyenértékű Az szja technikailag ez alatt is fizetendő,

viszont az ún. adójóváírás keretében a munkavállaló azt visszakapja, s gyakorlatilag bérét ilyen jogcímen nem terheli elvonás Az szja-ból származó állami bevételek felhasználását nem ismerjük előre. Vannak azonban olyan jövedelmet terhelő tételek is, amelyeket célirányosan, konkrét állami kiadások fedezésére vonnak el Ezek közül az egyik az egészségbiztosítási járulék, melyet az állam az egészségügyi rendszer fenntartásával kapcsolatos költségek fedezetére fordít. 2006-ban az egészségbiztosítási járulék mértéke a bruttó bér 4%-a A társadalombiztosítás másik fontos alrendszere a nyugdíjrendszer. Ennek működtetésére több jogcímen is történik elvonás. A magyar nyugdíjrendszer korábban teljes egészében úgy működött, hogy az adott évben levont nyugdíjjárulékból fizették ki az adott évben esedékes nyugdíjakat. Ez az ún. felosztó-kirovó rendszer: a dolgozókra rója ki a terheket, majd a

bevételeket felosztja a nyugdíjasok között. Ez a működési elv egy elörege- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 204 ► Közgazdaságtan Milyen adókat fizetünk, és milyen támogatásokat kapunk az államtól? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 205 ► dő társadalomban (mint amilyen a magyar is) nem tartható, hiszen az egyre kevesebb munkavállalónak kell egyre több nyugdíjas járandóságát előteremteni. A nyugdíjak értékének szinten tartása nem oldható meg úgy, hogy közben ne növeljük a dolgozók terheit. Ezen okokból kifolyólag a hazai nyugdíjrendszer 1998-ban átalakításra került. Megjelentek a magánnyugdíj-pénztárak, melyek lényege, hogy a munkavállalótól levont járulékot hozamokkal együtt tudja majd kifizetni a nyugdíjfolyósító a nyugdíjba vonuláskor. A majdani ellátás összege azonban továbbra sem kizárólag a munkavállaló által befizetett járulékoktól függ, hanem

az állami szabályozástól is. 106 A jegyzet írásakor a magánnyugdíj-pénztári tagdíj a bruttó bér 8%-a A felosztó-kirovó rendszert persze nem lehetett azonnal teljesen megszüntetni, hiszen ekkor a mostani nyugdíjasok ellátásának kifizetése nem lenne megoldott. Ezért a magánnyugdíj-rendszerbe csak egy bizonyos kor alatt volt kötelező belépni, felette választani lehetett. Akik nem léptek be a magánnyugdíj-pénztárak valamelyikébe, 2006-ban 8,5%-of fizetnek nyugdíjjárulékként bruttó bérük után a felosztó-kirovó rendszerbe. Az ő befizetéseik azonban még mindig nem biztosítják az összes nyugdíj teljes fedezetét Ezt úgy oldják meg, hogy a teljes levonás mindenki számára 8,5%, vagyis azoknak, akik magánnyugdíj-pénztári tagok, a 8%-os tagdíjon felül 0,5%-os nyugdíjbiztosítási járulékot kell fizetniük. Végül a bruttó béreket terhelő levonások között meg kell említenünk az ún. munkavállalói járulékot is, melynek

mértéke jelenleg a bér 1%-a Ez szintén célzott levonás, a munkavállalói járulékként befizetett pénzösszeg a Munkaerőpiaci Alapba kerül. 107 A különböző törvények, előírások alapján tehát öt tételt kell figyelembe venni a nettó bér megállapítása során: az szja-t, az egészségbiztosítási és a nyugdíjbiztosítási járulékot, a magánnyugdíj-pénztári tagdíjat, valamint a munkavállalói járulékot. Nézzük mindezt egy példán keresztül! 7.1 példa Egy munkavállaló bruttó havi bére 250000 Ft Mekkora lesz a havi nettó fizetése a 2006-os szabályok alapján? 106 Így a jelenleg alkalmazott rendszer még mindig nem a klasszikus tőkevárományosi rendszer, amelyben a munkavállaló saját magának takarékoskodik. Az 5 fejezetben bemutatott elvek teljes mértékben csak az önkéntes nyugdíjpénztárak esetében teljesülnek 107 Ez 2005-ben havonta körülbelül 4-5 milliárd forintos bevételt jelentett az Alapnak. A dokumentum

használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 205 ► Közgazdaságtan Milyen adókat fizetünk, és milyen támogatásokat kapunk az államtól? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 206 ► Az szja megállapításához szükség van az éves bruttó jövedelemre, hiszen az adótáblát erre vonatkozóan állapították meg. Ezt a havi bruttó fizetés 12-szereseként kapjuk, értéke esetünkben 3 millió Ft. Az első 1550000 Ft után fizetendő adó 279.000 Ft (az 1550000 Ft 18%-a) A jövedelemből 1.450000 Ft esik a felső adókulcshoz tartozó sávba Így ezt 36%-os adó terheli, amelynek nagysága 522.000 Ft Az összes levont szja ily módon 801.000 Ft lesz Ez 26,7%-os adóterhelésnek felel meg a bruttó bérhez viszonyítva. Az egészségbiztosítási járulékra levont összeg a bruttó bér 4%-a, éves szinten 120.000 Ft A munkavállalói járulék 1%, 30000 Ft A magánnyugdíj-pénztárba a bruttó bér 8%-át, 240000 Ft-ot, míg a

nyugdíjbiztosítási járulékra a bruttó bér 0,5%-át, 15.000 Ft-ot vonják le Ezek a levonások együttesen 1.206000 Ft-ot tesznek ki Az éves nettó bér mindezek alapján 3.000000 − 1206000 = 1794000 Ft, ami 12-vel való osztás után 149.500 Ft-os havi nettó jövedelemnek felel meg. Így a munkavállaló bruttó bérének 59,8%-át kapja meg bankszámlájára, a fizetése 40,2%-át pedig elvonja az állam Az szja-bevallásban a munkabért terhelő adókon kívül egyéb elvonások is megjelenhetnek, ilyen például árfolyamnyereség után fizetendő adó. Vannak azonban olyan tételek is, amelyek csökkentik a munkavállaló terheit. Ezek között egyesek az adó alapját mérséklik, mások a befizetendő adó nagyságát csökkentik. A jelenlegi rendszerben kedvezmény jár többek között a felsőoktatási tandíj után: a befizetett tandíj 30%-ával (de maximum 60 ezer forinttal) csökkenthető a fizetendő adó nagysága. Azok, akik hosszú távú

életbiztosítással rendelkeznek, az ilyen jogcímen befizetett összeg 20%-át (maximum 50.000 Ft-ot) vonhatják le befizetendő adójukból Ezeket a korrekciókat az adott év végén, utólag lehet megtenni, így végső soron a tényleges havi nettó bér ekkor határozható meg. A levont tételeket a munkaadó tartja nyilván és fizeti be a megfelelő állami számlákra. Egy adott adóév levonásairól az adóévet követően adóbevallás készül, amelyben elszámolnak a levonandó és a ténylegesen befizetett adókkal, járulékokkal Ezt (az esetek többségében) a munkaadó készíti, de a munkavállalók kérhetik akár az adóhatósági adómegállapítást is (ekkor gyakorlatilag az APEH 108 végzi el a munkát). Ha ilyenkor az derül ki, hogy valaki a szükségesnél több adót fizetett, akkor a többletet visszaigényelheti, ha pedig túl keveset, akkor a különbözetet pótolnia kell. 108 A köznyelvben is ismert betűszó az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési

Hivatal rövidítése. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 206 ► Közgazdaságtan Milyen adókat fizetünk, és milyen támogatásokat kapunk az államtól? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 207 ► Az adóbevallás korábban az APEH által kiküldött csomagban található papíralapú nyomtatványok kitöltését, aláírását és visszaküldését jelentette. Később megjelent az internetről, az APEH honlapjáról 109 letölthető kitöltőprogram (az úgynevezett ABEV), amely már képes ellenőrzi a bevitt adatokat, s jelzi, ha valahol hibát követtünk el. 110 Az adóíveket először még ki kellett nyomtatni és az aláírással hitelesített példányt kellett visszaküldeni a lakhely szerinti megyei adóhatóságnak. Jelenleg már a magánszemélyek is használhatják az elektronikus adóbevallást, amely esetében (többek között) az ABEV programmal kitöltött űrlapokat elektronikus úton juttathatják el az

APEH-nek. Ehhez egy előzetes okmányirodai regisztráció szükséges, s ettől kezdve az ügyfél számítógép előtt ülve, hivatali sorban állás nélkül tudja intézni adóügyeit. 7.12 A háztartásokat terhelő egyéb adók és az államtól kapott juttatások Az előző szakaszban ismertetett elvonásokon túl vannak olyan adótípusok is, amelyeket nem a jövedelmekre vetnek ki. A jövedelemtől független adóra jó példa a magánszemélyek gépjárműadója, melynek alapja az autó súlya, illetve 2007-től kezdve a súlya és a teljesítménye. A kormányzat az adók típusait – remélhetőleg – tudatos gazdaságpolitikai elvek alapján alakítja. Ahhoz ugyanis, hogy az adótörvényeket meg lehessen fogalmazni, súlyos gazdaság- és szociálpolitikai döntéseket kell hozni: mely rétegek, fogyasztói csoportok azok, akiket jobban szabad adóztatni, és kik azok, akiket lehetőség szerint csak minimálisan terheljen meg az állami jövedelemelvonás. Ugyanígy

meg kell tervezni azt is, hogy a beszedett adókból kiket és milyen módon támogat a kormányzat. A támogatás formája lehet pénz vagy valamilyen díjfizetési kedvezmény A gázárkompenzáció tipikus példája a célzott támogatásnak: ekkor a kormány határozza meg, hogy mire kerül felhasználásra az általa kifizetett pénz Gyakori probléma, hogy a pénzbeli támogatások esetében a háztartás végül egészen másra költi el a kapott segélyt, mint amilyen céllal azt az állam nyújtotta. (Mindenki hallott már a családi pótlékból együtt italozó szülőkről.) A készpénz formájában nyújtott támogatásoknál a kormányzat csak bízhat www.apehhu A bevitt adatok valószerűségét a kitöltőprogram természetesen nem képes ellenőrizni, az azok közötti számszerű összefüggéseket, valamint a bevallás alaki és tartalmi követelményeknek való megfelelését azonban igen. 109 110 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 207 ►

Közgazdaságtan Milyen adókat fizetünk, és milyen támogatásokat kapunk az államtól? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 208 ► abban, hogy a kifizetett összeget a lakosság tényleg arra fordítja, ami a szociálpolitikai célok között szerepelt. Az állam háztartások támogatására fordított kiadásai között olyan tételek jelennek meg, mint a gyes vagy a gyed, amelyek a gyermek megszületése utáni időszakban nyújtanak segítséget a háztartásnak jellemzően az anya részéről kieső munkajövedelem miatt; a családi pótlék, amely a gyermek bizonyos életkoráig jár, s a gyermeknevelés okozta pluszköltségekre próbál részlegesen fedezetet nyújtani. Ilyen továbbá a munkanélküli segély vagy az egyéb szociális segélyek. A lista természetesen nem teljes A rendelkezésre álló jövedelem nem más, mint a háztartás adókkal és járulékokkal csökkentett, valamint az állami juttatásokkal megnövelt bruttó

jövedelme. Ez az az összeg, amelyből végül kiadásainkat tervezhetjük A rendelkezésre álló jövedelem elköltése során azonban további adóterhekkel találkozunk, amelyek a megvásárolt termékek, igénybe vett szolgáltatások árába vannak beépítve. A leggyakoribb ilyen típusú adó az általános forgalmi adó, közismert rövidítéssel az áfa 111 A költségvetésben a befizetett áfa rendkívül fontos tétel, a 2006-os adatokat figyelembe véve mintegy ezer milliárd forintos bevétel keletkezik ilyen forrásból évente a magyar gazdaságban Az áfa szinte minden terméket és szolgáltatást terhel. Vannak azonban olyan termékek is, amelyek után az áfán kívül még további adókat kell megfizetni. Jövedéki adót kell például fizetni az úgynevezett jövedéki termékek után Ilyen termék a tananyag készítésekor az ásványi olaj, az alkoholtermék, a sör, a bor, a pezsgő, a köztes alkoholtermékek, illetve a dohánytermékek Az adó alapja

és mértéke rendkívül részletesen szabályozott 112 A cigaretta esetében a jövedéki adó mértéke például „6880 forint ezer darabonként és a kiskereskedelmi eladási ár 27 százaléka, de legalább 12.630 forint/ezer darab” 113 Elképesztő, hogy a hallgatók mennyire nincsenek tisztában ezekkel a kifejezésekkel. Az ÁFA rövidítés forrását tapasztalataink szerint legalább a hallgatók fele nem ismeri (volt olyan válasz, amely szerint ez az „Állami Finanszírozási Alap”. Sokan még az szjaval is összekeverik Akadt olyan hallgató, aki úgy gondolta, hogy a bruttó bérből levonva az áfát, megkapjuk a nettó bért. Ilyen fokú tájékozatlanság elfogadhatatlan egy felsőfokú tanulmányait végző hallgatótól! 112 Érdemes megnézni jövedéki adóról szóló 2003. évi CXXVII tv törvény 52§-át 113 2003. évi CXXVII tv 97§ (2) a) 111 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 208 ► Közgazdaságtan Milyen adókat

fizetünk, és milyen támogatásokat kapunk az államtól? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 209 ► Amikor 2006-ban az üzemanyagárak magasra emelkedtek, sokan egyszerűen étolajjal tankolták dízelüzemű gépkocsijukat. Ez a magatartás – bármennyire is logikus volt, hiszen a gépjármű üzemképes maradt, s az étolaj olcsóbb volt, mint a dízelolaj – jövedéki szabálysértést jelentett, hisz az étolaj – szemben az ásványi olajokkal – nem tartalmaz jövedéki adót. Ezért akit rajtakaptak, hogy étolajjal használta gépjárművét, szabálysértési eljárásra számíthatott. Az áfa és a jövedéki adó mellett bizonyos termékek árában ún. fogyasztási adót is meg kell fizetnünk. A fogyasztási adót gyakran luxusadónak is nevezik, hiszen azokra a termékekre vetik ki, amelyek nem tartoznak a létszükségleti cikkek közé Ilyenek például a parfümök, ide tartozik az alkoholok nagy része, valamint többek között a

csokoládé is 114 Az adó megállapítása történhet az adóalap bizonyos százalékában, de lehet a termék egy egységére vetített, rögzített forintérték is. 2005. június 15-én egy liter gázolaj hivatalos ára 254 Ft volt Ebből az árból a benzinkútnál a nettó ár maradt, amely ekkor 115,19 Ft/liter volt. A bruttó és a nettó ár közötti különbséget a 85 Ft/liter mértékű jövedéki adó, a 3,01 Ft/l értékű KKKSZ díj, valamint az áfa jelentette. Az első két tétel figyelembe vételével 203,20 Ft-os literenkénti árat kaptunk, amelyre még rárakódott az áfa (tehát a jövedéki adó után is áfát kell fizetni!). Ennek mértéke az akkor az üzemanyagokra még érvényben lévő 25%-os kulcs alapján 50,8 Ft volt literenként. Így végül 254 Ft-os literenkénti ár adódott, amelyből 138,81 Ft volt a költségvetés bevétele. 115 7.2 A vállalatokat terhelő adók és járulékok A vállalatok sem kerülhetik ki az adóztatást, ahogy a

háztartásoknak, nekik is számos adót és járulékot kell befizetniük. Ezek egy része a munkaerő alkalmazásához, más részük a termékértékesítéshez kötődik, s vannak olyan adók is, amelyek a vállalat nyereségéhez kapcsolódnak. Tekintve, hogy a jövedéki illetve fogyasztási adóval terhelt alkohol és cigaretta fogyasztása előkelő helyen szerepel a magyarországi halálokok listáján, akár még indokoltnak is tűnik, hogy a miattuk megjelenő magas egészségügyi költségeket e termékek fogyasztói fizessék meg az áron keresztül, ne pedig azok, akik nem is fogyasztanak alkoholt vagy dohányterméket. Ez azonban kizárólag a fejezet szerzőjének magánvéleménye 115 Forrás: http://index.hu/gazdasag/magyar/benzin050704/ 114 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 209 ► Közgazdaságtan Milyen adókat fizetünk, és milyen támogatásokat kapunk az államtól? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 210

► A munkabérek után kell fizetni az úgynevezett társadalombiztosítási vagy röviden csak tb-járulékot. Ez gyakorlatilag két részből: a nyugdíjjárulékból és az egészségbiztosítási járulékból áll. A nyugdíjjárulék mértéke az alkalmazott bérének 18%-a, míg az egészségbiztosítási járulék 11% Korábban ezen kívül létezett egy fix összegű egészségügyi hozzájárulás is, a kormány azóta azonban ennek megszüntetéséről határozott. 116 Szintén a bruttó bérek után fizetendő a munkaadói járulék. Ennek mértéke jelenleg 3% A munkaadói járulék (a munkavállalói járulékhoz hasonlóan) a Munkaerő-piaci Alapba kerül, amelyből aztán többek között a munkanélküli segélyeket fizetik. 117 7.2 példa Mennyibe kerül egy vállalatnak, ha azt szeretné, hogy alkalmazottja havi nettó 200000 Ft-ot vihessen haza? (Tegyük fel, hogy a munkavállaló semmilyen kedvezményre nem jogosult) A nettó 200.000 Ft úgy adódik, hogy már

levontuk belőle az szja-t, a 4%os egészségbiztosítási, az 1%-os munkavállalói járulékot, valamint a 8,5% nyugdíjjárulékot. A megoldást éves szinten a következő egyenlet adja meg, ahol x az éves nettó bért jelenti. (Az adatokat ezer forintban tüntettük fel) 2400 = x − 279 − ( x − 1550 ) ⋅ 0, 36 − 0,135x 2121 = 0, 505x x = 4200 Eszerint a havi bruttó bér a 4.200000 Ft-os éves fizetés tizenkettede, vagyis 350000 Ft A vállalat ezután még kifizeti a 11%-os egészségügyi hozzájárulást és a 18%-os nyugdíjbiztosítási, valamint a 3%-os munkaadói járulékot, ami együtt 112.000 Ft-ot tesz ki havi szinten Így az, hogy a munkavállaló megkapjon 200.000 Ft-ot, a cégnek összesen 462000 Ft-jába kerül! Korábban ezért volt olyan divatos a munkaadók körében, hogy nem alkalmazottként, hanem vállalkozói szerződéssel vettek fel embereket va- Itt jegyezzük meg, hogy a tankönyvben található példák mindig a megjelölt időpontra

érvényesek. A magyar adórendszer rendkívül változékony, 2006-ban (a kézirat lezárásáig) például két alkalommal került sor az áfakulcsok módosítására. 117 Ezen a jogcímen 2005-ben havonta jellemzően 13-16 milliárd forintot fizettek be a munkaadók a Munkaerőpiaci Alapba. 116 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 210 ► Közgazdaságtan Milyen adókat fizetünk, és milyen támogatásokat kapunk az államtól? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 211 ► lamilyen munka elvégzésére. 118 Tipikus esete volt ennek a biztonsági őrök foglalkoztatása. A vállalkozói szerződéssel való alkalmazás azért sokkal kedvezőbb a cégek számára, mert összességében kevesebbet kell kifizetni, a dolgozó mégis többet kap meg. Ilyen esetben ugyanis a „vállalkozó” számlát állít ki, így az összes járulék, valamint azok elszámolása mind őt terheli, a megbízónak pedig csupán annyi dolga van, hogy a

szerződés alapján rendezi a számlát. Ha az előző példában szereplő munkavállalóval vállalkozói szerződést kötnének, s ez nem is csupán 350.000, hanem mondjuk 400.000 Ft-ról szólna, akkor a cég összességében még így is megspórolna 62.000 Ft-ot, a „vállalkozó” pedig nem 200 ezer Ft-ot kapna meg, hanem a teljes 400 ezret. Ez után természetesen valamilyen módon még adóznia kell, de a „hagyományos” munkaszerződéshez képest érezhetően magasabb összeg maradhat bankszámláján. A bérekhez kapcsolódó járulékok – sok más költséggel együtt – levonhatók a vállalat által realizált árbevételből. Így kapjuk a cég számviteli eredményét, melynek levezetését a 6. fejezetben megismert eredménykimutatás adja A vállalatoknak az ebben szereplő nyereségük után is adózniuk kell. A vállalati nyereségadó a cég adózás előtti eredménye után befizetendő, az adóalap bizonyos százalékát jelentő adófajta. Mértéke

Magyarországon a jegyzet írásakor 16% A szabályok részletes ismertetése nem ennek a könyvnek a feladata, annyit azonban megjegyzünk, hogy attól függően, hogy a tulajdonosok milyen jogcímen vesznek ki jövedelmet a cégből, eltérő adóvonzata lehet a tranzakciónak. A vállalatoknak egyéb, a gazdálkodás mutatóitól függő adókat is fizetniük kell. Ilyen például az iparűzési adó, amelynek mértéke maximum 2% lehet. Az iparűzési adó helyi adó, így a vállalat működési helye szerint illetékes önkormányzat veti ki és kapja meg Az adó alapja az adótörvényben meghatározott vállalati eredmény. 119 Szintén helyi adó az úgynevezett kommunális adó is. Ennek mértéke a vállalat alkalmazotti létszámától függően kerül megállapításra. Az iparűzési adó alapja után kell fizetni az innovációs járulékot, amelynek mértéke a kisvállalkozások esetében 0,1-0,15%, míg a közepes és a nagyvállalatok esetében 0,25-0,3% lehet. Az

innovációs járulék címén befizetett 118 2006-től kezdve tilos vállalkozási szerződést kötni olyan esetekben, amikor a foglalkoztató és a munkafeladat elvégzésével megbízott személy között valós tartalmát tekintve munka- vagy megbízási jogviszony érvényesül. 119 Az adóalap: az árbevétel csökkentve az eladott áruk beszerzési értékével és az anyagköltséggel. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 211 ► Közgazdaságtan Milyen adókat fizetünk, és milyen támogatásokat kapunk az államtól? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 212 ► összegre az erre felhatalmazott intézmények (kutatóintézetek, egyetemek, főiskolák stb.) pályázhatnak, s ebből különböző kutatásokat végezhetnek Ha megfelelő kutatási-fejlesztési tevékenységet folytat, akkor az összeget a cégnek nem kell befizetnie, az a vállalatnál maradhat. Hasonlóan működik a szakképzési hozzájárulás, amit a

vállalatok a bérköltség alapján fizetnek. Ha szerződést kötnek egy szakképzési tevékenységet folytató intézménnyel, akkor a szerződésben szereplő összeg a kívánt célra lesz felhasználható A vállalatnak a szakképzési hozzájárulást akkor is be kell fizetnie, ha nem köt szerződést róla, ekkor azonban az összeg felhasználását már nem fogja tudni nyomon követni. A termékértékesítéshez kapcsolódó, ún. forgalmi adóval a következő alfejezetben foglalkozunk. 7.3 Az áfa működési mechanizmusa Az áfa betűszó – ahogy azt korábban már említettük – az általános forgalmi adó rövidítése. Ezt az viszonylag fiatal adónemet Magyarországon nem sokkal a rendszerváltozás előtt, 1988-ban vezették be. Az áfához hasonló forgalmi adó a világ nagyon sok országában megtalálható. Ilyen például az osztrák Mehrwertsteuer, az angol VAT (Value Added Tax) vagy a francia TVA (taxe la valeur ajoutée), amelyek az adónem további

fontos tulajdonságát hordozzák a nevükben. Még mielőtt ennek értelmezésére rátérnünk, előbb ismerkedjünk meg a hazai elnevezés szavainak jelentéstartalmával! A forgalmi adó áruk és szolgáltatások forgalmazásához kapcsolódik, azaz ahhoz az aktushoz, amikor az ügylet egyik oldalán álló fél (az eladó) terméket, árut ad át vagy szolgáltatást teljesít a másik fél (a vevő) számára, aki ennek ellenértékét azonnal vagy valamilyen határidőn belül kiegyenlíti (lásd a 7.1 ábrán) Úgy is mondhatnánk, hogy az adóhatóság akkor kapcsolódik be a gazdasági folyamatba, amikor az áru pénzzé válik árbevétel eladó vevő áru, termék, szolgáltatás 7.1 ábra A forgalmi aktus A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 212 ► Közgazdaságtan Milyen adókat fizetünk, és milyen támogatásokat kapunk az államtól? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 213 ► Az eladó által a vevő felé

teljesített szolgáltatás, átadott áru vagy termék ellenértékét árbevételnek nevezzük. Ez jelenti a forgalmi adó tárgyát! Az adó alanya az, aki ezt az árbevételt elérte, vagyis az adó megfizetésére kötelezett személy az eladó! Az eladó azonban az általa meghatározott eladási árban ezt az adót is felszámítja, azaz az adót áthárítja a vevőre. A tényleges adófizető ily módon a vevő lesz! 7.3 példa Ha az eladó által realizált árbevétel 1000 pénzegység, a forgalmi adó mértéke pedig 20 százalék, akkor 200 egységnyi adófizetési kötelezettség terheli a termék vagy szolgáltatás eladóját Igaz ugyan, hogy ezt az adót neki kell befizetnie, de annak tényleges terhét a vevő viseli, hiszen az eladó áthárítja rá a 200 pénzegység adót úgy, hogy a végső vagy más néven bruttó eladási árat 1200 egységben állapítja meg. Az általános forgalmi adót nem tartalmazó ellenértéket nettó vételárnak vagy – az eladó

szempontjából – nettó árbevételnek nevezzük. Természetesen, amíg egy termék eljut a végső fogyasztóhoz, több ilyen forgalmi aktuson megy keresztül. Vegyünk ismét egy egyszerű példát! 7.4 példa Tegyük fel, hogy nappalink egyik falát teljes egészében szeretnénk bepolcoztatni Felkeresünk egy asztalosmestert, aki a munkát nettó 100 ezer Ft-ért vállalja. A polc elkészítéséhez az asztalosnak bútorlapot kell beszereznie egy helyi faipari vállalattól, amely – megint nettó vételárat közlünk – 55 ezer Ft-ba kerül. A faipari vállalat a fenyőlapokat rönkfából állította elő, amelyet az erdőgazdaságtól vásárolt. Az a rönkfa-mennyiség, amely a mi egyedi igényeinek megfelelően elkészített polc bútorlapjainak előállításához kellett, a bútorlapot előállító faipari vállalkozásnak nettó 15 ezer Ft-jába került. Ezt az értékláncot mutatja a 72 ábra erdőgazdaság faipari vállalat asztalosmester rönkfa bútorlap

polc 15.000 Ft 55.000 Ft 100.000 Ft 7.2 ábra A polckészítés értéklánca A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 213 ► Közgazdaságtan Milyen adókat fizetünk, és milyen támogatásokat kapunk az államtól? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 214 ► A forgalmi adóknak két nagy csoportja van. Az egyfázisú forgalmi adóknál az adófizetési kötelezettség az értéklánc egyetlen pontján, jellemzően a végső forgalomba hozatalkor keletkezik. A másik csoportba az ún összfázisú adók tartoznak, melyek az értéklánc minden egyes forgalmi aktusa során felmerülnek. Ilyen összfázisú forgalmi adó a magyar áfa is Lássuk mindezek után, hogyan is néz ki az általános forgalmi adó működési mechanizmusa! Ehhez nagyon fontos, hogy minden áfaalany a beszerzései vételárában benne foglalt, rá áthárított forgalmi adót levonhatja az általa az elért árbevétele után fizetendő adóból. A 74

példa és a 72 ábra szereplőinek és adatainak felhasználásával 20 százalékos általános adókulcs esetén például a bútorlap-gyártó az áfát is figyelembe véve 15 ezer ⋅ 1, 2 = 18 ezer Ft-ot fizet a rönkfáért, az erdőgazdaság ugyanis az elért 15 ezres árbevétel után fizetendő áfáját áthárítja vevőjére. Ugyanígy tesz a faipari vállalat is, amikor az elkészült bútorlapot értékesíti. A bútorlap áfával megnövelt, bruttó eladási ára 66 ezer Ft lesz Mennyi áfát fizet végül is a faipari vállalkozás, ha figyelembe vesszük adólevonási lehetőségét? A fizetendő adó 55 ezer ⋅ 0, 2 = 11 ezer Ft, a levonható adó hasonló számítás alapján 3 ezer. Az elszámolási időszak végén a kettő különbségét kell a faipari vállalatnak az adóhatóság felé befizetnie. Ha jobban megnézzük, akkor az így adódó 8 ezer Ft-os befizetendő adó pontosan a vállalat által termelt hozzáadott értéknek, vagyis az 55 ezer Ft-os

bútorlap és a 15 ezer Ft-os alapanyag különbségének a 20 százaléka. Kérjük az Olvasót, önállóan győződjön meg arról, hogy teljesül-e ugyanez az asztalosmester vállalkozásában is! 120 Az áfa lényege tehát, hogy az adólevonási lehetőségeket is figyelembe véve minden egyes adóalany végső soron az általa elért hozzáadott érték után adózik. Ezért hívjuk az áfát és a hozzá hasonló összfázisú forgalmi adókat nettó vagy hozzáadott érték adóknak (angolul Value Added Tax). A végső fogyasztónak nincs adólevonási joga. A boltban megvett termékek árában benne foglalt áfa teljes terhe ily módon a lakosságot terheli Az italautomatából vásárolt, 180 Ft-os jeges tea árában például – visszafelé számolva – 30 Ft-ot fizetünk ki áfaként. 121 Ha még egy perce visszatérünk A 100 ezer Ft-os árbevétel után felmerülő adófizetési kötelezettség 20 ezer Ft, a bútorlapok árában benne foglalt, levonható áfa pedig 11

ezer. A kettő különbségeként adódó 9 ezer Ft pontosan az asztalos által megtermelt 45 ezer Ft-os hozzáadott értéknek a 20 százaléka. 121 A 180 Ft ez esetben 120 százalékot jelent. Ennek öthatod része a termék nettó vételára, egy hatod része az áfa 120 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 214 ► Közgazdaságtan Milyen adókat fizetünk, és milyen támogatásokat kapunk az államtól? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 215 ► a polcos példához, akkor az is jól látszik, hogy a végső fogyasztó valójában a teljes értéklánc során felmerült összes áfát megfizeti. Az erdőgazdaságot terhelő adó 3 ezer Ft, a faipari vállalat és az asztalos nettó áfája pedig rendre 8 ezer és 9 ezer Ft. Ha ezeket összeadjuk, akkor az így kapott érték pontosan megegyezik azzal, amit mint végső fogyasztó a polc árában áfaként megfizetünk. Az áfa nevében szereplő általános jelző arra utal,

hogy ez az adó minden vagy szinte minden termékre és szolgáltatásra kiterjed. Kivételt jelentenek az ún tárgyi adómentes értékesítések, például a postai és a pénzügyi szolgáltatások melyek után az eladót nem terheli áfa fizetési kötelezettség, s persze az ezekhez kapcsolódó beszerzések után sem vonhat le áfát. Az áfa alóli mentesség másik fajtája az alanyi mentesség, amely az értékesített termék típusától függetlenül válaszható bizonyos értékhatárt meg nem haladó vállalati árbevétel esetén. Az áfa kulcsa országonként eltérő. Magyarországon a könyv írásakor egyelőre három – egy 5 százalékos kedvezményes, egy 15 százalékos, valamint egy 20 százalékos általános – kulcs van érvényben. Mire könyvünk az Olvasó kezébe kerül, nagy valószínűséggel már minden korábban 15%os kulccsal adózó termék is a 20 százalékos adómérték alá tartozik majd. 7.4 Az egyes adóbevételek és támogatási

kiadások összértéke a központi költségvetésben A következő táblázatokban a 2006. évre vonatkozó költségvetési törvény néhány kiemelt tételét mutatjuk be. 122 A 72 táblázatban a vállalkozások által a központi költségvetésnek befizetett vállalati adók és egyéb elvonások tervezett értékei láthatók. Eszerint a vállalatok összesen 848 milliárd forintot fizetnek be 2006-ban. Ennek nagy része társasági adóból és az egyszerűsített vállalkozói adóból folyik be. (E két tétel együtt közel 563 milliárd bevételt hoz a költségvetésnek.) 122 Ezek még a 2006 közepén megvalósított költségvetési kiigazítás előtti, tehát a 2005. év végén elfogadott törvény adatai. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 215 ► Közgazdaságtan Milyen adókat fizetünk, és milyen támogatásokat kapunk az államtól? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 216 ► 7.2 táblázat A vállalatok

befizetései a központi költségvetésbe 123 Megnevezés Gazdálkodó szervek befizetései Társasági adó A hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások különadója Egyszerűsített vállalkozói adó Energia adó Környezetterhelési díj Bányajáradék Játékadó Egyéb befizetések Egyéb központosított bevételek Érték (millió Ft) 848.361,8 455.900,0 36.100,0 106.900,0 12.000,0 9.000,0 28.700,0 70.000,8 24.000,0 105.061,0 A háztartások ennél jóval nagyobb összeget, összesen közel 1.300 milliárd forintot fizetnek be. Ennek túlnyomó részét, közel 1100 milliárd forintot az szja-befizetések adják. 7.3 táblázat A háztartások befizetései a központi költségvetésbe Érték (millió Ft) 1.200946,2 Lakosság befizetései Személyi jövedelemadó 1.095446,2 3.500,0 Adóbefizetések 102.000 Illeték befizetések Megnevezés A költségvetésben külön részben jelenik meg a fogyasztáshoz kapcsolt adók kategóriája. Itt a legfontosabb bevételi

forrás az áfa, amely egymagában meghaladja az előbb bemutatott lakossági befizetéseket A 7.2–75 táblázat adatainak forrása a 2006 évi CLIII törvény a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről 2 melléklete 123 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 216 ► Közgazdaságtan Milyen adókat fizetünk, és milyen támogatásokat kapunk az államtól? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 217 ► 7.4 táblázat A fogyasztáshoz kapcsolt adók Érték (millió Ft) Fogyasztáshoz kapcsolt adók 2.559100,0 1.791000,0 Általános forgalmi adó 687.000,0 Jövedéki adó 81.100,0 Regisztrációs adó Megnevezés A bevételekből természetesen a kiadásokat finanszírozza a kormányzat. Ezekből emeltünk ki párat a 7.5 táblázatban 7.5 táblázat Néhány kiválasztott kiadási tétel a költségvetésben 2006-ban. Megnevezés Kiemelt tételek összesen Fogyasztói árkiegészítés Lakásépítési támogatások

Családi támogatások, szociális juttatások Családi támogatások Jövedelempótló és jövedelemkiegészítő szociális támogatások Különféle jogcímeken adott térítések Érték (millió Ft) 991.783,0 126.385,0 216.000,0 649.398,0 476.189,0 147.959,0 25.250,0 A lakossági támogatások egyik formája a fogyasztói árkiegészítés, amelyre a 7.12 szakaszban a gázár-támogatás említésével utaltunk 124 Látható, hogy árkiegészítésekre 126 milliárd forintot költ az ország egy évben. Azokért a termékekért tehát, amelynek árát nem kell teljesen kifizetnünk, egy év alatt 126 milliárd forinttal kellene többet adnia a lakosságnak, ha a támogatási rendszer nem működne. A táblázatban kiemelt tételek együtt közel 992 milliárd forintot tesznek ki. A fenti adatok alapján jól látható, hogy az egyes háztartások számára éves szinten csupán pármilliós tételeket jelentő adók és támogatások a 124 Az állami árszabályozás

kérdéseivel részletesebben a 3. fejezetben foglalkoztunk A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 217 ► Közgazdaságtan Milyen adókat fizetünk, és milyen támogatásokat kapunk az államtól? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 218 ► központi költségvetésben ezermilliárdos összegeket tesznek ki, amelyek növelésével és csökkentésével a kormány jelentős mértékben képes befolyásolni a gazdasági folyamatokat. A fiskális politika eszközeinek hatásmechanizmusát tankönyvünk utolsó fejezetében tárgyaljuk Addig azonban számos további összefüggést kell még megismernünk. Ezek az összefüggések lényegesen eltérnek majd a tankönyv eddigi fejezeteiben tanultaktól: nem az egyéni szereplők döntéseire, hanem a gazdaság egészére vonatkoznak. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 218 ► Közgazdaságtan Hogyan mérjük a gazdaság összteljesítményét? A dokumentum

használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 219 ► 8. Hogyan mérjük a gazdaság összteljesítményét? Tankönyvünk eddigi fejezeteiben alapvetően mikrogazdasági kérdésekkel foglalkoztunk. Tekintettel arra, hogy hallgatóink egy része a közgazdaságtant két féléves tárgyként tanulja, célszerűnek tűnik összefoglalni, s ezáltal feleleveníteni az eddig tanultakat. Érdemes ezt azért is megtenni, hogy a mikro- illetve a könyv hátralévő fejezeteiben tárgyalásra kerülő makroökonómia közötti különbségek még nyilvánvalóbbak legyenek. A legelső és a gazdasági alapösszefüggések értelmezése szempontjából legfontosabb dolog a munkamegosztás és a csere intézményének, a piac működésének, valamint a gazdaságot vezérlő ármechanizmusnak a megértése volt. Ezzel foglalkozott a 2 és a 3 fejezet Ezt követően megvizsgáltuk, milyen gazdasági elvek vezérlik a háztartások fogyasztóként, munkavállalóként, pénzügyi

magánbefektetőként hozott döntéseit, illetve a vállalatok magatartását. Minden szereplővel kapcsolatban azt feltételeztük, hogy a számára ismert és elérhető választási alternatívák közül mindig a saját szempontjából legjobbnak minősülő mellett fog dönteni, más szóval racionálisan viselkedik. 125 Kívülről persze nagyon nehéz megítélni, hogy egy fogyasztó valóban a számára leghasznosabb termékekre költötte-e vásárlásra szánt pénzét, hiszen preferenciáink rendkívül szubjektív és sok esetben igen változékony kategóriák. Az azonban biztosan nem minősül gazdasági szempontból optimális döntésnek, ha például két teljesen azonos tartalmú és ugyanolyan színvonalon elvégzett munkát ígérő lakás-felújítási árajánlat közül – ahol ráadásul mindkét kivitelezőben egyformán megbízunk és döntéseinket semmiféle presztízsszempontok nem befolyásolják – a drágábbat váA tökéletes racionalitás

feltevése jó vonatkoztatási pont a mikroökonómiai elmélet számára, bár jól tudjuk, hogy annak axiómái sosem teljesülnek korlátlanul. Gondoljuk csak meg a következőt! Elmegyünk farmert vásárolni. Minden bizonnyal nem az összes farmermárka és fazon mindenféle tulajdonságának ismeretében és felpróbálása után, az utazás és információszerzés tényleges és alternatív költségeit egyaránt figyelembe véve fogunk dönteni. Bemegyünk egy üzletbe, felpróbálunk néhányat, ha egyik sem jó, továbbállunk, megyünk a következő butikba Ahogy egyre jobban unjuk már az egészet, úgy engedünk folyamatosan előzetes elképzeléseinkből, kicsit tudományosabban: csökken aspirációs szintünk. Végül – ha veszünk egyáltalán farmert – nagy valószínűséggel nem a legjobbat, hanem pillanatnyi aspirációs szintünknek megfelelőt fogjuk megvenni. Nagyjából így kell elképzelni a fogyasztói döntéseket a korlátozott racionalitás elmélete

szerint 125 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 219 ► Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Hogyan mérjük a gazdaság összteljesítményét? Vissza ◄ 220 ► lasztjuk. Ez a döntés nem felel meg a gazdálkodás korábban oly sokszor hangoztatott alapelvének: adott eredményt a lehető legkisebb ráfordítással elérni vagy adott ráfordítással a lehető legmagasabb eredményt elérni. A rossz döntés oka legtöbb esetben az egyes alternatívák nem megfelelő értékelése. Annak ellenére, hogy a hasznosság meglehetősen elvont és még nehezebben számszerűsíthető kategóriája központi szerepet tölt be a háztartásokkal kapcsolatos mikroökonómiai elméletekben, a fogyasztói, munkavállalói és magánbefektetői döntésekkel foglalkozó fejezetekben sokkal inkább a mindennapi életben „készpénzre váltható” gazdasági ismeretekre, elsősorban a választási alternatívák értékelését

segítő módszerek bemutatására koncentráltunk. Ilyenek voltak például az 5 fejezetben tárgyalt jelen- és jövőérték számítások, amelyek lehetővé teszik a különféle befektetetési alternatívák vagy a számunkra felkínált hitelkonstrukciók döntéseket megelőző, korrekt pénzügyi elemzését. A vállalatok irányításában résztvevőkkel szemben – jó esetben – alapkövetelmény ezeknek a döntés-előkészítő gazdasági elemzési módszereknek a professzionális szintű ismerete. A vállalati gazdálkodás területén a profitmaximum elérését biztosító döntések minősülnek optimálisnak. 126 A profit kategóriája – szemben a háztartások döntéseit meghatározó hasznossággal – megfelelő számviteli és pénzügyi nyilvántartások esetén viszonylag objektíven meghatározható. Ennél kicsit nehezebben operacionalizálhatók, vagyis ültethetők át a gyakorlatba a közgazdaságtanban előszeretettel használt termelési és

költségfüggvények, amelyek alapján elméletben könnyen meghatározható, milyen intézkedéseket kellene meghozni a maximális profit elérése érdekében az adott vállalatnak. A valós gazdálkodási döntések során azonban ezek az eszközök csak korlátozottan alkalmazhatók Ennek tudatában próbáltuk meg összefoglalni a vállalati gyakorlatban is hasznosítható gazdasági elemzési módszereket tankönyvünk 6. fejezetében Az optimális döntésekre törekvő háztartások és vállalatok magatartásából levezethetők a termék- és tényezőpiacok keresleti és kínálati oldalát jellemző függvények. A keresleti és kínálati görbéket minden egyes piac esetében egy koordináta-rendszerben ábrázolva a 3. fejezetben megismert diagramokhoz jutunk. A mikrogazdasági szereplők optimális viselkedése Legalábbis a neoklasszikus mikroökonómiában. A modern vállalatelmélet ennél rendszerint bonyolultabb célfüggvényekkel dolgozik 126 A dokumentum

használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 220 ► Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Hogyan mérjük a gazdaság összteljesítményét? Vissza ◄ 221 ► alapján levezetett gazdasági modell tehát nem más, mint egymással szorosan összefüggő Marshall-keresztek bonyolult rendszere, melyek összehangolt működését az árrendszer biztosítja. Mostantól kezdve – amint azt a fejezet címe is mutatja – áttérünk a makrogazdasági kérdések tárgyalására. Mielőtt azonban a címben feltett kérdésre válaszolnánk, először is tisztáznunk kell, hogy a mikroökonómiához képest miben más és mivel foglalkozik a makroökonómia. Milyen módszertani sajátosságai vannak? Egyáltalán miért van szükség külön makroökonómiára? És miért fontosak a gazdaság mikroszereplői számára a makrogazdasági folyamatok? A 8.1 alfejezet végén röviden áttekintjük azt is, milyen további fontos kérdésekre kapunk választ a

tankönyv soron következő fejezeteiben. 8.1 Mivel foglalkozik a makroökonómia? A makroökonómia a nemzetgazdasági szintű folyamatokkal foglalkozik: az össztermelés, az infláció, a munkanélküliség, a költségvetés és a fizetési mérleg egyenlegének alakulásával – hogy csak néhányat említsünk. 127 Az elemzés alapegységét nem az egyes mikroszereplők, hanem ezek összessége, a gazdasági szektorok jelentik. A háztartások összességét, a lakosságot háztartási, a vállalatok összességét pedig vállalati szektornak hívjuk Ezeket együtt alkotják a gazdaság magánszektorát. Tekintettel arra, hogy a világ legtöbb országa nem tiszta piacgazdaságként, hanem ún. vegyes gazdaságként működik, ahol az államnak jelentős gazdaságbefolyásoló szerepe van, a makroökonómiában külön szektorként kezeljük az állam és az államháztartás intézményét. A zárt, háromszektoros modell azonban még mindig nem ad jó közelítést a valós

makrogazdasági folyamatokról, főként olyan országok esetében, ahol jelentős a külgazdasági kapcsolatoktól való függőség. Hazánk is ezen, ún. kis nyitott gazdaságok közé tartozik A külgazdasági kapcsolatokat úgy vesszük figyelembe, hogy az összes országot, amellyel gazdaságunknak kapcsolata van, egy szektorként, külföld néven illesztjük be a makroökonómiai összefüggések rendszerébe. 127 Kérdés persze, hogy a globalizáció korában, amikor bizonyos országok GDP-jének jelentős részét külföldi vállalatok termelik, létezik-e még egyáltalán a nemzetgazdaság fogalma. Talán helyesebb lenne a nemzetgazdaság helyett a makrogazdaság kifejezést használnunk. Mi mindenesetre a továbbiakban a két fogalmat ilyen alapon nem különböztetjük meg egymástól! A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 221 ► Közgazdaságtan Hogyan mérjük a gazdaság összteljesítményét? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék

Vissza ◄ 222 ► A makroökonómia a nemzetgazdasági folyamatok alakulásával foglalkozik. Ezek magyarázatát a gazdaság szektorainak magatartásából vezeti le. Olvasónkban bizonyára felmerül a kérdés: ha képesek vagyunk megmagyarázni a sok kis mikroszereplő viselkedését és az egyes piacok működését, akkor egyszerűen ezeket összegezve miért nem juthatunk el a nemzetgazdaság szintjére érvényes elméletekig? 8.11 Miért van külön makroökonómia? Valójában egészen az 1930-as évekig nem létezett külön makroökonómia. Kialakulásában nagy szerepe volt a 1929-es gazdasági világválságnak és egy John Maynard Keynes (1883–1946) nevű angol közgazdásznak. Persze korábban is voltak súlyos gazdasági problémák és piaci egyensúlytalanságok, ezek azonban nem okoztak törést és hoztak létre útelágazást a közgazdaságtan fejlődésében. Ez nyilvánvalóan a gazdaságtudomány akkori fejletlenségének is betudható. Az 1930-as

évekre azonban a közgazdaságtan már kiforrott mikroelmélettel rendelkezett, melynek legfontosabb üzenete az volt, hogy a gazdasági automatizmusok az egyensúly irányába terelik a piacokat, az egyensúlyi ármechanizmus előbb-utóbb minden piacot megtisztít Az így kialakuló egyensúly stabil és általános A világválság idején nagyon úgy tűnt, hogy ezek a tételek érvényüket vesztették, legalábbis a nemzetgazdaság szintjén, s a makroökonómiai folyamatok elemzése más feltevéseket és más összefüggésrendszert igényel. Ennek az összefüggésrendszernek az alapjait fektette le Keynes Nem véletlen, hogy szelleme még ma is áthatja a makrogazdaságtan tudományát. Tankönyvünkben is többször fogunk találkozni Keynes nevével 8.12 A makroökonómia módszertana Milyen módon tárhatjuk fel a makrogazdasági változók közötti összefüggéseket? Az egyik lehetőség, hogy kizárólag a valós gazdasági adatok statisztikaiökonometriai

elemzésével próbálunk meg kapcsolatokat feltárni. Az így kapott eredmények értelmezésekor azonban nem árt az óvatosság! Ha megfigyeléseink például azt mutatják, hogy azokon a napokon, amikor a jegybank kamatot emel, mindig nyerünk a kártyán, akkor a statisztika a két jelenség között rendkívül erős kapcsolatot fog jelezni, holott ez az összefüggés nagy valószínűséggel csupán a véletlen műve. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 222 ► Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Hogyan mérjük a gazdaság összteljesítményét? Vissza ◄ 223 ► Éppen ezért van nagy szerepe, amikor gondolati-logikai úton, feltevéseket és adottságokat megfogalmazva, modellek felírásával próbáljuk megragadni a gazdaság szerkezetét. Természetesen a két módszer nem kizárja, hanem inkább kölcsönösen támogatja egymást. A statisztikai vizsgálatok rendszerint nagy szolgálatot tesznek a prekoncepciók

kialakításakor és modellek helyállóságának ellenőrzéskor. Tankönyvünkben mi is alkalmazni fogjuk mindkét módszertani megközelítést. A modellek által megragadott összefüggésrendszer segítségével könynyebb magyarázatot adni a makroökonómiai folyamatok alakulására. A komolyabb modellek akár előrejelzések készítésére is alkalmasak lehetnek. Ilyen előrejelzéseket gyakran publikálnak a közgazdasági kutatóintézetek és a gazdasági elemzők (lásd az alábbi újságcikket). Az előrejelzések készítésekor a modellszámítások mellett természetesen a szakértői becsléseknek, véleményeknek is nagy szerepe van „A korábbi 4,0 százalékos 2006. évi növekedési prognózist 4,3 százalékra emelte új előrejelzésében a Kopint-Datorg Konjunktúra Piackutató és Számítástechnikai Zrt., miközben a GDP-arányos eredményszemléletű államháztartási deficit (ESA95) 6,7 százalék lehet – mondta Palócz Éva tudományos

vezérigazgató-helyettes csütörtökön »A magyar gazdaságot 2005-ben a növekedés ütemének gyorsulása, s némileg rosszabbodó pénzügyi egyensúly jellemezte« – foglalta össze a tavalyi évet Palócz Éva. A Kopint-Datorg tudományos vezérigazgató-helyettese szerint a 4,2 százalékosra becsült tavalyi GDP-növekedés mellett az építőipar 15 százalékos többlete az igazán említésre méltó. A beruházások korábban vártnál is erőteljesebben, várhatóan 8,5 százalékkal bővültek, és a külkereskedelem is jól teljesített 2005-ben: az export 9,5 százalékkal nőtt, míg az import 6,4 százalékkal, így a külkereskedelmi mérleg hiánya 2,9 milliárd euróra csökkent az előző évi 3,8 milliárdról – hangsúlyozta a kutató. Bár a nettó reálbérek kimutatott tavalyi emelkedése megközelítette a 7 százalékot, Palócz Éva felhívta a figyelmet arra, hogy a 13. havi juttatás torzító hatásának kiszűrésével a reálbér növekedés 3

százalék volt 2005-ben, ami »ideális« a 4,2 százalékos GDP növekedés mellett A Kopint megállapítása szerint az infláció - 3,6 százalék - tavaly mesterséges rásegítés nélkül több évtizedes alacsony szintre süllyedt, s kiegyensúlyozott jövedelmi viszonyokat, keresleti-kínálati arányokat tükröz. Az egyensúlyi mutatókat elemezve Palócz Éva elmondta: a tavalyi folyó mérleg várható hiánya 6,6 milliárd euró lesz, ami 7,4 százalékos GDP-aránynak felel meg, s ez A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 223 ► Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Hogyan mérjük a gazdaság összteljesítményét? Vissza ◄ 224 ► 2006-ban is hasonló, 7,3 százalék lehet. »Az államháztartás hiánya súlyos teherként nehezedik a magyar gazdaságra« – hangsúlyozta a vezérigazgatóhelyettes, hozzátéve, hogy a 2005. évi várható GDP-arányos 6,5 százalékos eredményszemléletű deficit – amelyben

a magán-nyugdíjpénztári korrekciót beszámították – az újonnan csatlakozó európai uniós tagok között a legnagyobb, s az sincs kizárva, hogy a 25 tagú EU-n belül is az. A tavalyi – még nem végleges – eredményszemléletű államháztartási hiány nemcsak a vártnál kisebb fogyasztási adók miatt következett be, hanem a központi költségvetés tervezettnél 234 milliárd forinttal nagyobb kiadásai miatt is – jelezte a kutató, megemlítve, hogy amíg 2001-ben 1200 milliárd forintra rúgtak a központi költségvetési szervek kiadásai, addig tavaly ez az összeg 2041 milliárd forint volt (a tervezet 1807 milliárd). »Nehéz feladat költségvetési illetve államháztartási prognózist adni 2006-ra, a Kopint a bevételek túl-, illetve a kiadások alultervezése miatt a kormány 4,7 százalékos GDP-arányos deficitjével szemben 6,7 százalékot prognosztizál, nem számolva jelentős kiigazítási programmal« – fogalmazott Palócz Éva. Az

intézet előrejelzése szerint 2006-ban a GDP 4,3 százalékkal nő, a beruházások 7,2 százalékkal bővülnek (a korábbi prognózis 7,0 százalékot jelzett), az ipari termelés 7,6 (7,0) százalékkal nő, míg az éves fogyasztói árindex 1,9 százalékkal (korábbi 2,1) emelkedik. A jegybanki alapkamat az év végére 5,3 százalékra csökken a jelenlegi 6 százalékról, az euró árfolyama pedig várhatóan 249-254 forint körül alakul, az éves átlag, akárcsak 2005-ben 250 forint lehet – rögzítette a Kopint-Datorg tudományos vezérigazgató-helyettese.” HVG – MTI, 2006. január 26 8.13 Miért fontos a makroökonómia mindenki számára?* Az infláció, a munkanélküliség, a jegybanki alapkamat, a valutaárfolyamok vagy a nemzetgazdasági kibocsátás és jövedelem sokak számára meglehetősen távoli és nehezen értelmezhető fogalmaknak tűnnek, s emiatt ők nem is érdeklődnek a makroökonómiai folyamatok iránt. Vannak persze olyanok is, akiket

hiányos közgazdasági alapismereteik sem tartanak vissza attól, hogy bátran makrogazdasági természetű érvelésbe bocsátkozzanak, s így vonjanak le különféle – túlnyomó részben hibás – következtetéseket. Gyakran mindez nem csupán a nem megfelelő felkészültség, hanem különféle politikai indíttatású magyarázatok elfogadásának is a következménye. Az országgyűlési választásokat megelőző pártkampányok számos példát szolgáltatnak olyan helyzetelemzésekre és programokra, amelyek bár sok szavazó fülének kedvesek, hemzsegnek a közgazdasági ellentmon- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 224 ► Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Hogyan mérjük a gazdaság összteljesítményét? Vissza ◄ 225 ► dásoktól. 128 Az ember csak kapkodja a fejét: ahány párt, annyiféle – sokszor egymással szöges ellentétben álló – értékelés hangzik el ugyanarról a dologról. De

valójában mi az igazság? Nehéz erre a kérdésre úgy felelni, hogy bár válaszunk megfogalmazásánál szándékosan kerüljük bármiféle politikai megnyilvánulásnak még csak a látszatát is, az végül mindenki számára valóban pártatlannak tűnjék. Ez még akkor is így van, ha értékelésünk meglehetősen heterogén abból a szempontból, hogy egy-egy részkérdésben implicit módon hol egyik, hol másik pártnak, esetenként akár két vagy több ellentétes véleményen lévőnek is igazat adunk. Mint tudjuk, az emberi észlelés meglehetősen szelektív, s mindenki elsősorban azt hallja meg, amit hallani akar Az pedig nem elfogadható, ha bárki is úgy érzi, hogy egy egyetemi tankönyv vagy előadás látszólag az ő a politikai értékválasztását minősíti. Az objektív makrogazdasági helyzetelemzést az is nehezíti, hogy tisztán tudományos szempontokat szem előtt tartva sem biztos, hogy létezik egyetlen igazság. A mikroökonómia témakörébe

sorolható korábbi fejezetek feldolgozása után úgy tűnhet, hogy a közgazdaságtanban minden kérdés egyértelműen megválaszolható A gazdaságtudomány azonban korántsem olyan egységes, mint amilyennek egy tankönyv alapján látszik Ahány közgazdász, annyi különböző vélemény. 129 Nem létezik egyértelmű válasz szinte egyetlen kérdésre sem. Sajnos terjedelmi okokból az egyes témakörök tárgyalásánál nincs módunk több különböző elméleti nézőpontból, több egymással konkuráló közgazdasági iskola feltételeiből kiindulva elemezni a folyamatokat. Hasonlóan más tankönyvekhez, mi is az oktatási célra leginkább elterjedt, ún. konszenzusmodell egy sajátos, didaktikai elveinkhez és oktatási stílusunkhoz leginkább illeszkedő, helyenként a hazai tankönyvi megközelítésekhez képest újszerű változatát használjuk fel a makrogazdaság működésének bemutatásához. Sok más szerzővel osztjuk azt a véleményt, miszerint egy

alaptankönyvnek célszerű mindenkoron a közgazdászok között széles körben elfogadott, ún. mainstream irányzatok tanításait közvetíteni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nincsenek ezektől gyökeresen eltérő, alternatív megközelítések. A meglehetősen egysíkú tankönyvi tárgyalás mögött tehát nem az egyetlen és örök igazság rejtőzik 128 A tankönyv írásakor meglehetősen frissek a 2006. évi parlamenti képviselőválasztás idején szerzett élmények. 129 Egyes visszaemlékezések szerint Mr. Keynesnek nem ritkán több egymásnak teljesen ellentmondó véleménye is volt ugyanarról a dologról. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 225 ► Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Hogyan mérjük a gazdaság összteljesítményét? Vissza ◄ 226 ► Szép kilátások! – gondolhatja Olvasónk. Még elkeserítőbbnek tűnhet a helyzet, ha abba is belegondolunk, hogy picinyke mikrogazdasági

szereplőként végrehajtott egyéni akcióinkkal vajon tudunk-e érdemi befolyást gyakorolni a makrofolyamatok alakulására. Még mielőtt csalódottan félredobjuk a tankönyvet, jusson eszünkbe az is: ha hatni nem tudunk, akkor alkalmazkodnunk kell! A makrogazdasági környezet jelentős mértékben képes befolyásolni a mikroökonómiai döntések körülményeit, korlátozó feltételeit, s ezáltal meghozott döntéseinket is. A magas inflációs ráta például pénzben kapott bérünk vásárlóértékét egyre csökkenti, hacsak nem kapunk minden hónapban az áremelkedés ütemét kompenzáló béremelést. Ilyen esetben célszerűnek látszik a fogyasztási kiadások előrehozása, még akár eladósodás árán is, hiszen tartósan magas áremelkedési ütem mellett a fennálló hiteltartozás is jelentős mértékben inflálódik, vagyis reál értelemben kevesebbet kell visszafizetnünk. Ahhoz, hogy mikroszereplőként jó döntést hozzunk, nagy segítség lehet, ha

tudjuk, milyen tényezők befolyásolják az infláció nagyságát, s hogy ezek alapján az elkövetkezendő években milyen inflációs rátákra számíthatunk. A munkanélküliség alakulása meghatározza munkapiaci alkupozíciónkat, a jegybanki alapkamat lekötött betéteink kamatát, a valutaárfolyamok változása a devizaalapú hiteleink törlesztő részleteit. A nemzetgazdasági jövedelem és a makrokereslet növekedése nagy hatással lehet annak a vállalatnak a termékértékesítéseire, ahol történetesen alkalmazásban állunk. Ily módon nagyobb eséllyel számíthatunk béremelésre A fenti példák jól rávilágítanak a háztartások és a vállalatok makrokörnyezeti feltételektől való függőségére. Segít-e az alkalmazkodásban, ha van némi fogalmunk a minket körülvevő makrogazdasági környezet összefüggéseiről? Természetesen. A későbbiekben bemutatásra kerülő egyszerű makromodellekkel könnyen lezongorázható, hogy egy-egy változó

módosulása várhatóan milyen befolyást gyakorol más változókra. Ilyen információk birtokában – döntéseinket a körülmények várható alakulásához igazítva – esetleg előre fel tudunk készülni a makrogazdasági feltételek változásaira A makrogazdasági környezet mikroszereplőket érintő változásai még nyilvánvalóbbak, ha azok nem a folyamatok belső, öntörvényű alakulása vagy valamilyen megjósolhatatlan külső sokkhatás eredményeképpen, hanem az adók, a járulékok, a hatósági árak vagy a jóléti támogatások előre bejelentett módosítása miatt következnek be. Ezekkel a szabályozó eszkö- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 226 ► Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Hogyan mérjük a gazdaság összteljesítményét? Vissza ◄ 227 ► zökkel a kormány jelentős mértékben képes befolyásolni a gazdasági folyamatokat. A politika szerepe és felelőssége ezért nemcsak

a makrogazdasági helyzet értékelésében, hanem annak megváltoztatásában is jelentős A kormányzati beavatkozásokkal kapcsolatban nemcsak a politikai ellenzéknek, hanem általában mindenkinek van véleménye, hatásuk ugyanis – közvetve vagy közvetlenül – mindenkit érint. Ezekre a véleményekre alapozva, nem ritkán azokat szándékosan befolyásolva próbálnak maguknak támogatókat szerezni az egyes pártok és érdekcsoportok. Sok esetben kiragadott, egyedi esetekre hivatkoznak, s ez alapján látják igazoltnak a lépések helyességét vagy helytelenségét, valamint a gazdaság rendkívül jó vagy éppen katasztrofális állapotát. Ha egy vállalat megvált néhány alkalmazottjától, még nem jelenti azt, hogy a gazdaságban makroszinten is a munkanélküliség emelkedése várható. Másutt ugyanakkor komoly fejlesztéseket valósítottak meg, ám ebből sem következtethetünk arra, hogy országos szinten jelentősen bővülnek a beruházások és

gyorsul a gazdaság növekedés. Az egyedi, mikroökonómiai jelenségeken, úgymond részigazságokon alapuló makrogazdasági helyzetértékelések könnyen bizonyulhatnak hibásnak Mindig jusson eszünkbe, hogy az ezeket hangoztató politikusok számára elsősorban nem a teljes igazság, hanem sokkal inkább a támogatottság, a szavazatok száma a fontos. A gazdasági helyzet szubjektív megítélésének jelentőségét persze semmiképpen sem szeretnénk kisebbíteni, hiszen szinte mindannyian jórészt ez alapján döntünk, amikor egyik vagy másik politikai pártra, illetve az általuk képviselt gazdaságpolitikai koncepcióra adjuk le szavazatunkat. S bár sokan mondják, hogy ideológiamentes tudomány valójában nem létezik, a közgazdaságtanban mégis sokkal inkább a tényekkel, mintsem a véleményekkel foglalkozunk. Olvasónk számára is azt tanácsoljuk, hogy a makroökonómia tanulása során vonatkoztasson el politikai értékválasztásától Kétségtelen,

hogy a statisztika képes sok mindent elfedni, mégis sokkal objektívebb általános képet alkothatunk, ha makrogazdasági elemzéseinket a politikai vélemények helyett valóban a makroökonómiai folyamatok alakulását leíró mutatószámokra támaszkodva végezzük. A nemzetgazdasági mutatók meghatározásához szükséges országos szintű statisztikai adatgyűjtést Magyarországon több szervezet is végez. Ilyen például a Központi Statisztikai Hivatal (KSH), a Magyar Nemzeti Bank (MNB) vagy a Pénzügyminisztérium (PM). Az általuk publikált mutatók sokszor szerepelnek majd a tankönyv hátralévő részében. A makrogazdasági teljesítmény, valamint az egyes gazdaságpolitikai lépések hatása ezek alapján értékelhető A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 227 ► Közgazdaságtan Hogyan mérjük a gazdaság összteljesítményét? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 228 ► Ilyen mutatókkal dolgoznak a

makrogazdaság működését elemző közgazdászok is, akik tisztában vannak azzal, hogy hiába szeretnénk egyidejűleg magas, fenntartható és egyenletes gazdasági növekedést, teljes foglalkoztatottságot, stabil árakat és árfolyamokat, valamint egyensúlyban lévő költségvetést és folyó fizetési mérleget, nincs olyan gazdaságpolitikai eszköz, amely mindezen céloknak egyszerre megfelel. Minden beavatkozásnak vannak negatív mellékhatásai Aki ismeri a makrogazdaság összefüggéseit, talán könnyebben el tudja fogadni ezeket, s képes prioritásokat meghatározni. A prioritásokról való döntés a politikusok, az országgyűlés feladata. Bár a kormányzati és ellenzéki erők megbízásából általában közgazdasági elemzők sora dolgozik, a ténylegesen megvalósuló gazdaságpolitikai lépések nem minden esetben, s általában nem teljes egészében felelnek meg az ő tanácsaiknak. Az ország irányítása bizony nem könnyű feladat: nemcsak

gazdasági, hanem sok egyéb szempontot is figyelembe kell venni a döntések során – nem utolsó sorban politikaiakat. Az elemzői tanácsok ráadásul a legtöbb esetben inkább csak alternatívákat vázolnak fel. A közgazdasági elemző és a politikus többek között abban különbözik egymástól, hogy a közgazdász rendszerint több kérdést fogalmaz meg, mint amennyi választ. Kijelentéseket is csak feltételes módban, általában a következő formában tesz: ilyen és ilyen feltételek teljesülése esetén várhatóan – vagyis nagy hangsúllyal kiemelve a folyamatok körüli bizonytalanságot – ez és ez fog történni. Egész szakmai munkássága kételyekkel terhelt A politikus esetében ezzel szemben a hit alapvető szakmai követelmény: aki nem képes hinni a saját vagy az őt megválasztók nézeteiben, az aligha tudja hatékonyan képviselni azokat. Ne feledjük azonban: a tudományt nem a hit, hanem az örökös kételkedés viszi előre Aki nem képes

kételkedni, abból soha nem lesz jó közgazdász! 8.14 A könyv hátralévő részének felépítése Tartva magunkat a tankönyv első részében követett gyakorlathoz, a makrogazdasággal foglalkozó fejezetek címét is egytől egyig kérdés formájában fogalmaztuk meg. Hogyan mérjük a gazdaság összteljesítményét? – szól például a jelenlegi fejezet címe. Az átkötő és bevezető gondolatok lezárása után a 8.2 alfejezetben máris rátérünk ennek megválaszolására A 9. fejezet a kínálat és a kereslet makroszintű értelmezésével foglalkozik, s bevezetést nyújt a makrokereslet komponenseinek alapvető elméleteibe A 10 fejezetben a munkanélküliség és az infláció okait keressük A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 228 ► Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Hogyan mérjük a gazdaság összteljesítményét? Vissza ◄ 229 ► Ezt követően a valutaárfolyam változásainak gazdasági

hatásait, valamint a nyitott gazdaság legfontosabb összefüggéseit tekintjük át. A 12 fejezet foglalkozik a monetáris politika céljával és működési mechanizmusával, s végezetül, a 13. fejezetben kerül sor a gazdaságpolitika másik nagy ágát jelentő költségvetési politika eszközeinek elemzésére. A 11 fejezetben újra megjelenik majd néhány mikroökonómiai jellegű kérdés is, hiszen az árfolyam ingadozásainak mind az egyéni gazdasági szereplőkre, mind a makrofolyamatokra gyakorolt hatásait ehelyütt tárgyaljuk. Ezzel együtt a tankönyv második részét alkotó 8–13 fejezetek alapvetően a makroökonómia legfontosabb témaköreire koncentrálnak. Nem ígérjük, hogy e tankönyv elolvasásával bárki is makrogazdasági elemző lesz. Azt azonban igen, hogy a fejezetcímekben feltett kérdésekre választ fog tudni adni. A tananyag elsajátításával Olvasónk megszerezheti azt az alapvető tudást, amely a makroökonómiai összefüggésekkel

és folyamatokkal kapcsolatos tisztánlátást mindenképpen biztosítja számára. 8.2 A makrogazdasági teljesítmény mutatószámai Hogyan teljesít országunk gazdasága? A kérdés tárgyilagos megválaszolásához a közgazdászok egyidejűleg több makrogazdasági kategória, illetve ezekből képzett mutatószám alakulását vizsgálják – ráadásul többféle szempontból és összefüggéseikben. Az alábbiakban – a teljesség igénye nélkül – felsorolunk, s röviden be is mutatunk néhány fontos kategóriát, amelyek a makrogazdasági teljesítmény megítélésében kiemelt szerepet játszanak. Többek között ezek pontos tartalmát, valamint a közöttük fennálló összefüggéseket ismerheti meg Olvasónk a tankönyv hátralévő részében. A munkanélküliségi ráta. A munkapiac állapotát jelző egyik legfontosabb mutató a munkanélküliek száma és az aktív népesség hányadosaként számított munkanélküliségi ráta. Ennek alakulását a 81

ábrán követhetjük nyomon A munkanélküliség témakörét részletesen a 10. fejezetben tárgyaljuk Az inflációs ráta. A leggyakrabban használt inflációs ráta az ún fogyasztói árindex, amely a lakosság átlagos fogyasztási szerkezetét tükröző termékkosárnak az áremelkedését mutatja. A 82 ábra a fogyasztói árindex, valamint az erre vonatkozó várakozások alakulását, illetve az MNB prognózisát mutatja. Az infláció jelenségével ugyancsak könyvünk 10 fejezetében foglalkozunk A kamatok szintje. A monetáris politika jellege, az országban való befektetés kockázata, valamint az ország valutájával kapcsolatos le- vagy felértékelési várakozások is tükröződnek a kamatok szintjében Az euróhoz képesti kamatfelárak alakulását mutatja a 83 ábra néhány közép-európai ország esetében. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 229 ► Közgazdaságtan Hogyan mérjük a gazdaság összteljesítményét? A

dokumentum használata | Tartalomjegyzék ◄ Vissza 230 ► 9 8,5 8 százalék 7,5 7 6,5 6 2006. I 2005. III 2005. I 2004. III 2004. I 2003. III 2003. I 2002. III 2002. I 2001. III 2001. I 2000. III 2000. I 1999. III 1999. I 1998. I 5 1998. III 5,5 negyedévek 8.1 ábra A munkanélküliségi ráta alakulása Magyarországon 130 8.2 ábra Az inflációs ráta alakulása Magyarországon 131 130 131 Az adatok forrása: KSH. Az ábra forrása: MNB. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 230 ► Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Hogyan mérjük a gazdaság összteljesítményét? Vissza ◄ 231 ► 8.3 ábra Az euróhoz viszonyított lengyel, cseh, szlovák és magyar 5 év múlvai 3 hónapos kamatkülönbözet 132 Az államháztartási hiány. A központi költségvetés, illetve – az ennél tágabb, az önkormányzatokat, a társadalombiztosítás alrendszereit és egyéb elkülönített alapokat is

magába foglaló – államháztartás egyenlege a belső egyensúly egyik fontos mutatószáma, amely pozitív és negatív előjelű is lehet. A pozitív egyenleget többletnek vagy szufficitnek, a negatívot hiánynak vagy deficitnek nevezzük Bár Magyarországon ez utóbbiról hallunk gyakrabban, Írország és Spanyolország például szufficites költségvetéssel zárta a 2005-ös évet. Az egyenleg előjele és nagysága persze a különféle gazdaságpolitikai intézkedések és a makrogazdasági folyamatok hatására időszakról-időszakra változhat: mindkét előzőekben említett országban például 2002-ben még deficites volt az államháztartás Az elemzők és a politikusok az egyenleg abszolút, pénzértékben kifejezett nagyságánál gyakrabban emlegetik annak GDP-hez viszonyított százalékos arányát. Többek között ennek alakulását mutatja hazánk esetében a 8.1 táblázat Jól látszik, hogy az államháztartási hiány nagysága Magyarországon

2006-ra ismét jelentős mértékben megemelkedett és még távolabb került az eurozónához való csatlakozás egyik feltételét jelentő 3 százalékos mértéktől. Ez szigorú stabilizációs program életbe léptetését követelte a kormányzattól A tervezett intézkedéscsomag konkrét elemeit épp e sorok írásakor hozták nyilvánosságra. A költségvetési politika eszközeinek, valamint azok hatásmechanizmusának bemutatására a 13. fejezetben kerül majd sor 132 Az ábra forrása: MNB. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 231 ► Közgazdaságtan Hogyan mérjük a gazdaság összteljesítményét? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 232 ► Az államadósság. Az államháztartás hiányát az állam különböző lejáratú és típusú értékpapírok kibocsátásával finanszírozza. A korábbi időszakok hiányainak következtében ily módon felhalmozódott tartozást hívjuk államadósságnak Az

államadósság nagyságát ugyancsak – a folyó időszaki hiányhoz hasonlóan –leggyakrabban a GDP arányában adják meg. Ehhez a mutatóhoz kapcsolódik egy másik – szintén az euró bevezetésének előfeltételét jelentő – fiskális kritérium. Az 81 táblázat adatai alapján jól látszik, hogy e tekintetben Magyarország éppen a határon táncol, a GDP-arányos államadósság ugyanis épphogy alatta van a 60 százalékos határértéknek. Országunk fiskális pozíciója az elmúlt években a gazdasági híradások szinte állandó témája. 8.1 táblázat Az államháztartás főbb adatai és hiánymutatói Magyarországon 133 Államháztartás hiánya mrd Ftban Államháztartás hiánya a GDP százalékában Nyugdíjpénztári befizetéssel korrigált hiány (százalék) A kormányzati szektor adóssága mrd Ft-ban† A kormányzati szektor adóssága a GDP százalékában Nyugdíjpénztári befizetésekkel korrigált adósság (százalék) † 2002 2003

2004 2005 2006 1416,0 1196,3 1098,0 1334,1 n.a 9,1 7,3 6,6 7,5 9,4-9,5 8,4 6,4 5,4 6,1 8,0 9 295,8 10 570,7 11 665,4 56,6 58,9 60,4 62,4 n.a 55,0 56,7 57,1 58,4 n.a 12 712,0 13 932,0†† A magánnyugdíj-pénztári befizetésekkel korrigálva. 2006 áprilisában, nyugdíjkorrekció nélkül. Rövidítés: na = nincs adat †† A folyó fizetési mérleg egyenlege. Az ország külfölddel szembeni pénzügyi pozícióját jól jellemzi a folyó fizetési mérleg GDP-arányos egyenlege. Ennek alakulását Magyarországon, Lengyelországban, valamint Csehországban a 84 ábrán láthatjuk A fizetési mérleggel a nyitott gazdaság kérdéseit tárgyaló 11 fejezet foglalkozik A gazdasági növekedés. A GDP egyik időszakról a másikra való százalékos változása a gazdasági növekedés legalapvetőbb mutatója Magyarország, Lengyelország, Csehország és Szlovákia növekedési mutatóit hasonlítja össze a 85 ábra 133 Az adatok forrása:

Eurostat, Pénzügyminisztérium. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 232 ► Közgazdaságtan Hogyan mérjük a gazdaság összteljesítményét? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 233 ► 8.4 ábra A folyó fizetési mérleg egyenlegének alakulása Magyarországon 8.5 ábra A GDP növekedése térségünkben (évesített negyedéves növekedés) 134 134 Az ábra forrása: MNB: Jelentés az infláció alakulásáról, 2006. május A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 233 ► Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Hogyan mérjük a gazdaság összteljesítményét? Vissza ◄ 234 ► Bár a fenti kis ízelítő csupán néhány képkockát villantott fel a makroökonómia tárgyköréből, a GDP fogalma ezen a pár oldalon is többször előfordult. A GDP központi szerepet tölt be a nemzetgazdasági szintű folyamatok elemzésében, a makroökonómia kulcsfontosságú

kategóriája Pontos tartalmának ismerete nélkül nem érthetjük meg a legalapvetőbb makrogazdasági összefüggéseket sem. A GDP, valamint az ezzel mért gazdasági növekedés fogalmát ezért az alábbiakban alaposan körbejárjuk. A részletes tárgyalást indokolja az is, hogy bár a fentiekben felsorolt mutatók közül talán a GDP minősül a gazdasági összteljesítmény elsődleges mércéjének, mégis ennek tartalma a legkevésbé egyértelmű. A médiában elkövetett pontatlanságok következményének is betudható például, hogy sokan – tévesen – a gazdasági növekedés százalékos mutatóját azonosítják magával a GDP-vel, holott ez csupán annak változását fejezi ki. De akkor mi a GDP mértékegysége? Egyáltalán mi is az a GDP? Ezzel foglalkozunk a következő szakaszban. 8.21 Mi az a GDP? A GDP tulajdonképpen egy betűszó, amely az angol Gross Domestic Product kifejezésből származik. Ez közvetlen fordításban bruttó hazai terméket

jelent Bár magyarul a bruttó hazai termelés jobban lefedné a fogalom jelentését, mégis elsősorban a szó szerinti fordítást használjuk. A bruttó hazai termék tartalmát több fejezetrészen keresztül tárgyaljuk. Először csupán egy viszonylag pontatlan, céljainknak azonban egyelőre megfelelő definíciót fogalmazunk meg. A GDP – első megközelítésben – egy adott területen (országban, régióban, megyében) egy adott időszak alatt (évben vagy negyedévben) megvalósult összes termelés és szolgáltatás mennyiségét méri. A GDP-ben benne van tehát az országban előállított autóktól kezdve, a villamosenergia-termelésen át a jogi tanácsadásig minden olyan termék és szolgáltatás, amely valamilyen létező szükségletet elégít ki. Hogyan összegezzük mindezeket? A különböző természetes mértékegységeket (pl az autók darabszámát és a kilowattban kifejezett áramtermelést) nem tudjuk összeadni. Sok esetben még a termék vagy

szolgáltatás természetes mértékegységét sem tudjuk meghatározni (Mi például a jogi tanács természetes mértékegysége?) Az össztermelés nagyságának meghatározásához csakis egyetlen módszer jöhet számításba, a pénzértékben való összesítés A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 234 ► Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Hogyan mérjük a gazdaság összteljesítményét? Vissza ◄ 235 ► A GDP egy adott területen, egy adott időszak alatt előállított termékek és szolgáltatások piaci árakon vagy előállítási költségen számított összértékét jelenti. Bár a legtöbb termék és szolgáltatás piaci értéken kerül be a GDP-be, e második – még mindig nem teljesen pontos – definíció utal azokra a javakra is, amelyek nem képezik adásvétel tárgyát, s ily módon nincs piaci áruk. Az állam által biztosított közjavakért (a rendőrségért, tűzoltóságért,

közvilágításért, az általános iskolai oktatásért) például közvetlenül nem kell fizetni. Ezek értékét a statisztikai hivatalok ún beszámításos módszerrel állapítják meg, amely tulajdonképpen előállítási költségeken alapuló becslést jelent. Fontos megjegyezni, hogy a GDP csak az adóhatóság elől el nem titkolt termelési és szolgáltatási tevékenységek értékét mutatja, az ún. rejtett vagy feketegazdaságra vonatkozó becslések nem kerülnek bele a bruttó hazai termékbe. A feketegazdaság terjedelme mindezek ellenére egyes országokban a GDP jelentős hányadára is rúghat Magyarországon ezt az arányt az elemzők körülbelül 30 százalékosra teszik. Hogyan történik és milyen további problémákat vet fel az értékben történő összesítés? Ezzel foglalkozunk a következő szakaszban. 8.22 Gazdasági növekedés nominális és reál értelemben A termelési érték – piaci egységárak felhasználásával történő 135 –

meghatározását, valamint az ennek százalékos változásaként kifejezett gazdasági növekedés kiszámítását az alábbiakban egy egyszerű számpéldán keresztül fogjuk bemutatni. A példa arra is rávilágít, hogy az értékben történő összesítés miatt a nominális és a reál értelemben vett növekedés fogalmát élesen el kell különítenünk egymástól. A számításokhoz a 8.2 táblázat adatait fogjuk használni, amely két egymást követő év termelési mennyiségeit és egységárait mutatja egy olyan gazdaságban, ahol csupán három terméket állítanak elő. 136 A mennyiségi adatokat tartalmazó oszlopokra q-val, az árvektorokra pedig p-vel hivatkoAz egyszerűség kedvéért a nem piaci termeléstől eltekintünk. Egy valódi gazdaságra vonatkozó táblázatban természetesen rengeteg termék és szolgáltatás szerepel. Ezzel együtt az adatok összegyűjtésének, rendszerezésének és persze összesítésének időigénye is jóval meghaladja

azt a keretet, amely e fejezet, de akár a teljes tankönyv feldolgozásához rendelkezésünkre áll. Jól bizonyítja ezt a Központi Statisztikai Hivatal hivatalos publikációs naptára, miszerint egy adott év végleges GDP értékének közlésére a tárgyévet követő második év tavaszán kerül sor. Ily módon vélhetően mindenki számára érthető, miért kényszerülünk a valóság könyörtelen leegyszerűsítésére a fenti példában. Persze nem mintha ez lenne az egyedüli ilyen eset a tananyagban 135 136 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 235 ► Közgazdaságtan Hogyan mérjük a gazdaság összteljesítményét? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 236 ► zunk – megtartva a mikroökonómiában megszokott jelöléseket. Kerültük azt, hogy az egyes termékeknek valamiféle konkrét nevet adjunk, inkább az ábécé első három betűjével utalunk rájuk. Az egyes termékek természetes mértékegységeit

ugyanígy nem adtuk meg. Olvasónk nyugodtan gondolkodhat bármilyen mértékegységben, termékenként akár egymástól teljesen különbözőkben is, mi azonban az egyszerűség és a teljes általánosság kedvéért a mennyiségi adatoknál pusztán az egység mérőszámot használjuk. Az árak ugyancsak értelmezhetők bármilyen pénznemben. Itt azonban fontos, hogy minden termék esetén ugyanolyan pénznemben kifejezett árakról van szó. Mivel a leggyakrabban talán mégis csak saját pénzükben gondolkodunk, legyenek az árak Ft-ban megadottak. A korábbi év változóinál a 0, a későbbi év adatainál az 1 alsó indexek láthatók. Ezeknek a jelöléseknek a felhasználásával nemcsak az egyes kategóriákra tudunk sokkal egyszerűbben hivatkozni a következőkben, hanem remélhetőleg a számítási algoritmusok és az összefüggések is nyilvánvalóbbak lesznek. 8.2 táblázat Termelési mennyiségek és egységárak egy képzeletbeli gazdaságban Termék A B C

2005 Mennyiség Egységár (q0) (p0) 2000 200 800 5000 20 30000 2006 Mennyiség Egységár (q1) (p1) 2500 220 750 5500 30 32000 8.1 példa Határozzuk meg a 82 táblázattal megadott gazdaság 2005 és 2006. évi GDP-jét, valamint ezek alapján a gazdasági növekedés százalékos mértékét! Az egyes évek össztermelésének piaci értékét bizonyos megkötések mellett (ezekről később) az ország GDP-jének is nevezhetjük. Ennek meghatározása roppant egyszerű: az egyes termékek megtermelt mennyiségeit összeszorozzuk a hozzájuk tartozó egységárakkal, majd az így kapott szorzatokat összegezzük Mindez konkrét számokkal a 2005-ös évre vonatkozóan: 2000 ⋅ 200 + 800 ⋅ 5000 + 20 ⋅ 30000 = 5000000 . A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 236 ► Közgazdaságtan Hogyan mérjük a gazdaság összteljesítményét? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 237 ► A 2005-ös GDP tehát példabeli gazdaságunkban 5

millió Ft. Az elvégzett számítást – a korábbi év termékmennyiségeiből és egységáraiból képzett szorzatösszeget – jól tükrözi a ∑ q0 ⋅ p0 formula. 137 ∑q 0 ⋅ p0 = 5000000 A 2006-os év termelési értékét hasonlóképpen kapjuk a táblázat q1 és p1 oszlopaiban található adatok felhasználásával. ∑q 1 ⋅ p1 = 2500 ⋅ 220 + 750 ⋅ 5500 + 30 ⋅ 32000 = 5635000 Ezek szerint a GDP értéke 2005-ről 2006-ra 5 millió Ft-ról 5 millió 635 ezer Ft-ra emelkedett. Nézzük meg, hány százalékos ez a növekedés! Elsőként indexszámmal ragadjuk meg a változást, majd ebből származtatjuk a növekedés százalékos mértékét. A GDP változásának indexét úgy kapjuk, ha a későbbi értéket elosztjuk a korábbival, azaz ∑q ∑q 1 ⋅ p1 0 ⋅ p0 = 5635000 = 1,127 5000000 (8.1) A 2006-os GDP tehát 1,127-szerese, vagyis 112,7 százaléka a 2005. évi értéknek. 138 Ezek szerint – a 2005-ös szintet 100%-nak tekintve – a

gazdasági növekedés 12,7%-os volt 139 Ez jóval meghaladja a magyar, a lengyel és a cseh gazdaságra vonatkozóan korábban közölt valós növekedési adatokat. Példánk talán túlzottan optimistára sikerült? Ez is lehet, az azonban biztos, hogy a Magyarország esetében az elmúlt években tapasztalt 4-5% körüli százalékos növekedési ütem a fentiektől kissé eltérő számítás eredményeként adódik. A összegzésre utaló ∑ (ejtsd: szumma) szimbólum középiskolai tanulmányaiból mindenki számára ismert. 138 Vegyük észre, hogy a 1,127 értékű, mértékegység nélküli indexszámból 100-zal való szorzás után kaptuk a 112,7%-ot! 139 Annak érdekében, hogy a későbbiekben nagy biztonsággal tudjuk végezni az indexek és a százalékos változások közötti átváltásokat, gondoljuk végig a következő példát! Mekkora százalékos változásnak felelne meg, mondjuk a 0,938 értékű index? Ez azt jelentené, hogy a későbbi év GDP-je csupán

93,8%-a az előző évinek, vagyis a kibocsátási érték csökkent. Hány százalékkal? Mivel az indexszámítás során a korábbi év adatához viszonyítottunk, ezért ezt kell 100%-nak tekintenünk A 93,8% pedig pontosan 6,2%-kal marad el a 100%-tól A gazdasági növekedés mutatója tehát ebben az esetben negatív előjelű, pontosan −6,2%-os Ugyanezt az eredményt kapjuk, ha az indexből kivonunk 1-et, majd az eredményt megszorozzuk 100-zal. 137 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 237 ► Közgazdaságtan Hogyan mérjük a gazdaság összteljesítményét? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 238 ► A gazdasági növekedés árnyaltabb elemzéséhez meg kell ismernünk néhány statisztikai fogalmat. A ∑ q0 ⋅ p0 és ∑ q1 ⋅ p1 szorzatösszegek az egyes időszakok termelését ugyanazon időszak árain veszik figyelembe, ezért ezeket folyóáras termelési értéknek vagy másképpen nominális kibocsátásnak

nevezzük. A későbbi és a korábbi időszak nominális kibocsátásának hányadosa adja a nominális kibocsátás indexét, amely példánkban 1,127. A nominális kibocsátás ilyen mértékű emelkedése azonban nem csupán a termelési mennyiségek növekedésének tudható be. A (81) összefüggés számlálójában mind a mennyiségek, mind az árak a későbbi, nevezőjében pedig a korábbi időszakra vonatkoznak. Ez is jól mutatja, hogy az index valóban mind a mennyiség-, mind az árváltozás hatását magában foglalja. Ha a 8.2 táblázat adataira tekintünk, látható hogy, még ha a termékmenynyiségek egytől-egyig nem is, az árak kivétel nélkül mindhárom termék esetében emelkedtek. A 12,7%-os nominális növekedéshez tehát bizonyosan hozzájárult az árak növekedése is A gazdasági növekedés ütemét sokkal jobban kifejezné egy olyan index, amely a termelési mennyiségek változását tükrözi ugyan, az árváltozásra azonban érzéketlen. Ilyen

mutatószámhoz csakis úgy juthatunk, ha változatlan termékárakkal számolunk. A gazdasági növekedés kiszámításához rendszerint olyan indexeket használunk, ahol az árakat a korábbi időszaknak megfelelő szinten rögzítjük Az indexszámításhoz szükségünk van az ún. változatlanáras termelési értékre, amely példánkban a 2006 évi termelési adatok és a 2005-ös egységárak szorzatösszege. ∑q 1 ⋅ p0 = 2500 ⋅ 200 + 750 ⋅ 5000 + 30 ⋅ 30000 = 5150000 A változatlanáras vagy más néven reál GDP jól mutatja, hogy amennyiben az árak változását kiszűrjük, a termelési érték jóval elmarad a korábban kapott 5 millió 635 ezres folyóáras kibocsátástól. A 2005-ös árakon számolt 2006. évi reál GDP és a 2005-ös nominális GDP hányadosa adja az ún. volumenindexet, amely immár kizárólag a termelési mennyiségek változásának a hatását tükrözi ∑q ⋅ p ∑ q ⋅p 1 0 0 0 = 5150000 = 1, 03 5000000 (8.2) A GDP

volumenindexe alapján kapott 3%-os növekedési ütem pontosan megfelel a termékenkénti mennyiségváltozások súlyozott átlagának, ezáltal valóban jól tükrözi a példabeli ország nemzetgazdasági össztermelésének alakulását. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 238 ► Közgazdaságtan Hogyan mérjük a gazdaság összteljesítményét? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 239 ► Ahogy az 5,15 és az 5 millió Ft közötti különbség a termékmennyiségek változását mutatja, úgy húzódik meg az árváltozások hatása az 5,635 és az 5,15 milliós kibocsátási érték között. Ez utóbbiak hányadosa adja az ún. árindexet ∑ q1 ⋅ p1 = 5635000 ≈ 1, 094 (8.3) ∑ q1 ⋅ p0 5150000 Ha jobban megnézzük, akkor az árindex a 2006. évi nominális és reál GDP hányadosa. Egyszerű átrendezéssel kapjuk az összefüggést, miszerint a nominális GDP és az árindex ismeretében a reál GDP az alábbiak

szerint adódik. nominális GDP = reál GDP árindex Ha az árindex nagyobb, mint 1, vagyis az árak a GDP-t alkotó termékek átlagában emelkedtek, akkor a reál termelési érték alacsonyabb lesz a nominálisnál. Az árindexszel való osztással ilyenkor csökkentjük a nominális GDP-t, hiszen úgymond elvonjuk a benne foglalt inflációt. Ezek után már érthető, miért hívják ezt az árindexet GDP-deflátornak. A GDP-deflátor nemcsak a nominális és a reál kibocsátás érték, hanem a nominális és a reál növekedési ütem hányadosaként is származtatható. Ez az állítás az alábbi azonosságra épül ∑q ∑q 1 ⋅ p1 0 ⋅ p0 nominális kibocsátás indexe = ∑q ∑q 1 ⋅ p0 0 ⋅ p0 volumenindex ⋅ ∑q ⋅ p ∑q ⋅ p 1 1 1 0 (8.4) árindex Eszerint a nominális növekedési index megegyezik a volumenindex és az árindex szorzatával. 140 Egyszerű átrendezéssel adódik, hogy nominális GDP indexe = árindex . GDP volumenindex

Vegyük észre, hogy a (8.4) azonosság jobb oldalán szereplő szorzat első tagja a (82) volumenindex, mások tagja pedig a (8.3) árindex A bal oldalon a nominális kibocsátás (8.1) indexe szerepel A volumenindex számlálója és az árindex nevezője azonos, ezekkel egyszerűsítve pontosan a bal oldalon szereplő indexet kapjuk. 140 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 239 ► Közgazdaságtan Hogyan mérjük a gazdaság összteljesítményét? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 240 ► A termékárak emelkedését tükrözi tehát a 12,7%-os nominális és a 3%-os növekedési ütem közötti differencia is, csakhogy az áremelkedés pontos mértékét nem a 12,7% és a 3% különbségeként, hanem az 1,127 és a 1,03 indexek hányadosaként kapjuk. 141 1,127 ≈ 1, 094 1, 03 A (8.4) azonosság másfajta átrendezésével a nominális GDP volumenindexe és az árindex ismeretében a GDP volumenindex az alábbi módon

határozható meg. nominális GDP indexe = GDP volumenindexe árindex Ezt fogjuk felhasználni a következő példában, ahol a fentiektől eltérően már valós makrogazdasági adatokat használunk. Tekintsük a következő táblázatot! 8.3 táblázat A GDP alakulása Magyarországon a kilencvenek évek elején 142 A GDP alakulása folyóáron (mrd Ft) 1991 2498,3 1992 2942,7 1993 3548,3 1994 4364,8 Ismeretes továbbá, hogy az árak az előző évi szinthez képest átlagosan 1992-ben 21,6%-kal, 1993-ban 21,3%-kal, 1994-ben pedig 19,5%-kal emelkedtek. 8.2 példa Mekkora volt a GDP volumenindexével mért gazdasági növekedés Magyarországon 1992-ben, 1993-ban és 1994-ben? Figyelem! A (8.4) összefüggés nem a 12,7%, valamint a 3% és a 9,4% között, hanem az 1,127, valamint az 1,03 és 1,094 indexek között áll fenn! 142 Az adatok forrása: KSH. 141 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 240 ► Közgazdaságtan A dokumentum használata |

Tartalomjegyzék Hogyan mérjük a gazdaság összteljesítményét? Vissza ◄ 241 ► Határozzuk meg először a nominális kibocsátás indexeit! A (8.1) összefüggés alapján az adott időszak folyóáras GDP-jét osztjuk az eggyel korábbi időszak ugyanezen mutatójával. Az eredményeket a 84 táblázatban közöljük A nominális indexek ismeretében, azokat a megadott árnövekedési ütemekből képzett árindexekkel osztva kapjuk a GDP volumenindexeit, lásd a táblázat reálkibocsátási index oszlopában. 8.4 táblázat A nominális és a reál-GDP indexei 1992 és 1994 között Év 1992 Nominális Reálkibocsátás alakulása (előző év = 100%) 2942, 7 1,1779 = 1,1779 , azaz 117,79% = 0, 969 , azaz 96,9% 2498, 3 1, 216 1993 3548, 3 1, 2058 = 1, 2058 , azaz 120,58% = 0, 994 , azaz 99,4% 2942, 7 1, 213 1994 4364,8 1, 2301 = 1, 2301 , azaz 123,01% = 1, 029 , azaz 102,9% 3548, 3 1,195 Az eredmények azt mutatják, hogy 1992-ben 3,1%-kal, 1993-ban pedig

0,6%-kal esett vissza a kibocsátás az előző évhez képest. 1994-ben már pozitív irányú a változás, ebben az évben 2,9%-os gazdasági növekedést tapasztalunk. Ugyanezekkel az értékekkel találkozunk a 85 táblázatban is, amely a rendszerváltást követő több mint egy évtizedre vonatkozóan tartalmazza a GDP volumen- és árindexeit. A táblázat utolsó két oszlopa az előző két oszloptól eltérően nem a korábban alkalmazott ún. láncindexekkel (azaz mindig az előző év adatát tekintve 100%-nak), hanem a rendszerváltás évét, 1989-et 100%-nak véve, ún. bázisindexek segítségével mutatja be az időszakot. 143 Jól látható, hogy a szocialista tervgazdaság rendszeréből a piacgazdaságba való átmenet nem járt áldozatok nélkül. Az ún transzformációs válság többek között a GDP visszaesésével és az árak nagymértékű emelkedésével járt. A rendszerváltás évének termelési színvonalát csak rá körülbelül 10 évre,

2000-ben sikerült ismét elérni. Az áremelkedés üteme 143 A bázisindexek az előző időszaki bázisindex és a tárgyidőszaki láncindex szorzataként adódnak. Vegyük például az 1991-es 1989-es bázisra vonatkozó volumenindexet: a 0,85-ös érték az előző időszaki 0,965 és az 1991-es 0,881 értékű láncindex szorzata. A 85 táblázatban ezek 100-szorosai szerepelnek, hiszen ott százalékban vannak megadva az adatok A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 241 ► Közgazdaságtan Hogyan mérjük a gazdaság összteljesítményét? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék ◄ Vissza 242 ► 1999-től kezdve ugyan már egyszámjegyűre csökkent, a 2004-es árszínvonal közel 9-szerese volt az 1989-esnek. A GDP és az árak alakulása nyomon követhető a 86 ábrán is 8.5 táblázat A reál GDP és az árszínvonal alakulása Magyarországon a rendszerváltás óta 144 Év GDP volumenindex GDP-deflátor Reál GDP Árszínvonal (%,

előző év = 100) (%, előző év = 100) (%, 1989 = 100%) (%, 1989 = 100%) 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 96,5 88,1 96,9 99,4 102,9 101,5 101,3 104,6 104,9 104,2 105,2 103,8 140 125,7 125,4 121,6 121,3 119,5 125,5 121,2 118,5 112,6 108,6 109,9 108,6 96,5 85,0 82,4 81,9 84,3 85,5 86,6 90,6 95,1 99,1 104,2 108,2 125,7 157,6 191,7 232,5 277,8 348,7 422,6 500,8 563,9 612,4 673,0 730,9 % % 1000 900 120 800 100 700 80 600 500 60 400 40 300 200 20 100 0 0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 Reál GDP (1989 = 100%), bal skála Árszínvonal (1989 = 100%), jobb skála 8.6 ábra A reál GDP és az árszínvonal alakulása Magyarországon a rendszerváltás óta 144 Adatok forrása: KSH. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 242 ► Közgazdaságtan Hogyan mérjük a gazdaság összteljesítményét? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 243 ► 8.23 A

bruttó hazai termék pontos értelmezése A bruttó hazai termékre megfogalmazott korábbi definíciók elhallgatnak egy a mutató pontos értelmezése szempontjából nagyon fontos dolgot. Ennek megértéséhez idézzük fel újra a 7. fejezet általános forgalmi adóról szóló részében szereplő 7.4 példát! A 87 ábrán néhány új információval egészítettük ki a korábbi adatokat, ezekkel azonban egyelőre ne foglalkozzunk! erdőgazdaság faipari vállalat asztalosmester rönkfa bútorlap polc 15.000 Ft 55.000 Ft 100.000 Ft ebből: ebből: ebből: tényezőjövedelmek 12.000 Ft termelőfelhasználás 15.000 Ft termelőfelhasználás 55.000 Ft amortizáció 3.000 Ft tényezőjövedelmek 35.000 Ft tényezőjövedelmek 43.000 Ft amortizáció 5.000 Ft amortizáció 2.000 Ft 8.7 ábra A halmozódás problémája és a GDP értelmezései Mekkora a polckészítés értékláncában képződött GDP? A 8.21 szakaszban megfogalmazott definíciók

alapján a létrehozott termékek összértéke, vagyis 170 ezer Ft. Vegyük észre, hogy ebben az esetben a bútorlap értékét kétszer vettük figyelembe: egyszer önmagában, másodszor pedig a polc értékében. A rönkfa értéke még ennél is többször, háromszor került beszámításra: egyszer önmagában, másodszor a bútorlap értékében, harmadszor pedig a polc értékében szereplő bútorlap alkotóelemekét. A többszörös számbavételt úgy kerülhetjük el, hogy a más termékekbe közvetlenül beépülő javak, vagyis az ún. termelőfogyasztás vagy termelő-felhasználás értékét figyelmen kívül hagyjuk. A 8.21 szakaszban szereplő meghatározások valójában nem is a GDP, hanem az ún. bruttó kibocsátás (Gross Output, GO) definíciói Bruttó hazai terméknek a halmozódást nem tartalmazó termelési értéket nevezzük. A GDP-t a bruttó kibocsátásból a termelőfogyasztást levonva kapjuk: GDP = GO – termelőfogyasztás. A dokumentum

használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 243 ► Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Hogyan mérjük a gazdaság összteljesítményét? Vissza ◄ 244 ► Példánkban a bútorlap és a rönkfa teljes értékével a termelő-felhasználás részét képezi. Ezek összegét a bruttó kibocsátásból levonva a GDP-re 100 ezer Ft-ot kapunk. Nem véletlen, hogy ez pontosan megegyezik a polc értékével, hiszen esetünkben csak ez kerül végső felhasználásra. A GDP-t tehát a következőképpen is definiálhatjuk. A bruttó hazai termék egy adott ország területén adott időszakban előállított végső felhasználásra kerülő termékek piaci értéke. A 8.7 ábra adatait tovább boncolgatva, egy újabb fontos azonosságot is feltárhatunk. Ha az értéklánc egyes szereplői által létrehozott hozzáadott értékeket összeadjuk, akkor szintén 100 ezer Ft-ot kapunk. 145 Ez alapján a következő meghatározás adódik. A GDP az adott

nemzetgazdaság területén adott időszak alatt képződött összes hozzáadott érték. A hozzáadott érték angolul Yield, ezért a bruttó hazai termék jelölésére a közgazdaságtanban az Y betűt használjuk. Ki hozza létre ezt a hozzáadott értéket? Kik termelik a GDP-t? Ezekre a kérdésre kapunk választ a 8.6 táblázatból, amely szektoronkénti és ágazatonkénti bontásban adja meg Magyarország 2004-es GDP-adatait A 88 ábra 1980-tól kezdődően mutatja be, hogyan alakult az egyes ágazatok súlya a hazai GDP termelésében. Figyeljük meg a mezőgazdaság, a bányászat, az energia-ellátás, valamint a feldolgozóipar visszaszorulását, illetve a szolgáltató szektor ezzel párhuzamos térnyerését! Mindezidáig a GDP fogalmát kizárólag termelési vagy termékoldalról tárgyaltuk. Létezik azonban két további megközelítés is: a GDP jövedelmi és kiadási oldalról ugyancsak megragadható. Kezdjük az előbbivel! Ehhez térjünk vissza ismét egy

rövid időre a korábbi polcos példához! A 8.7 ábra adatai jól mutatják, hogy az erdőgazdaság, a faipari vállalat és az asztalosmester által realizált bevételek végső soron a termelésben részt vevő tényezők tulajdonosainak jövedelmévé válnak. Az asztalos például a polcért kapott 100 ezer Ft-ból 43 ezret fizet ki tényezőjövedelemként. Az asztalos 45 ezer, a faipari vállalat pedig 40 ezer Ft-tal növelte meg a felhasznált alapanyagok értékét. Az erdőgazdaságnál az egyszerűség kedvéért feltesszük, hogy a 15 ezer Ft teljes egészében hozzáadott érték. 145 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 244 ► Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Hogyan mérjük a gazdaság összteljesítményét? Vissza ◄ 245 ► Ebben benne van a vállalkozás hiteleinek kamata, saját és segédjének munkabére, s mivel ő a vállalkozás tulajdonosa, magának még elvárt profit címén is kioszt egy

bizonyos összeget. Tudja ugyanakkor azt is, hogy gépei és szerszámai a polckészítés során bizonyos mértékben elhasználódtak. Ezek értékcsökkenését a polc árából az amortizáció címén elszámolt 2 ezer Ft fedezi, amelyet visszaforgat a vállalkozásba. A faipari vállalatnál és az erdőgazdaságnál részletes kommentárt nem fűzünk az ábrán feltüntetett számadatokhoz. Így is jól látszik, hogy a termelőfogyasztás értékeit figyelmen kívül hagyva a GDP tulajdonképpen döntő részben tényezőjövedelmek, kisebb arányban pedig amortizációs költségek összege. Ez alapján a bruttó hazai termék jövedelmi oldalról a következőképpen határozható meg 8.8 ábra A bruttó hozzáadott érték megoszlása ágazatonként folyó áron 146 A GDP az adott ország területén képződő bruttó makrogazdasági jövedelem. Ebből a tényezőtulajdonosok által ténylegesen realizált jövedelmeket az amortizáció levonásával kapjuk. Így jutunk

az ún nettó hazai termék vagy betűszóval NDP (Net Domestic Product) nevű nemzetgazdasági mutatóhoz. 146 Az ábra forrása: KSH [2006]. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 245 ► Közgazdaságtan Hogyan mérjük a gazdaság összteljesítményét? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 246 ► 8.6 táblázat A hozzáadott érték szektoronként Magyarországon 2004-ben folyó áron, millió Ft-ban Nemzetgazdasági ág Mezőgazdaság, vad- és erdőgazdálkodás Halgazdálkodás Bányászat Feldolgozóipar Villamosenergia-, gáz-, gőz-, vízellátás Építőipar Kereskedelem, javítás Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás Szállítás, raktározás, posta, távközlés Pénzügyi közvetítés Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás Közigazgatás, védelem; kötelező tb. Oktatás Egészségügyi, szociális ellátás Egyéb közösségi, személyi szolgáltatás Ágazatok összesen (alapáron) A dokumentum

használata | Tartalomjegyzék Vállalatok Pénzügyi Kományzat Háztartások vállalatok 333212 2595 38087 3778065 539448 563770 1538055 160225 1253014 10857 667 2196 48 52849 43183 499489 1394493 36249 99101 237311 9973625 499489 119364 1633974 846349 636724 126878 3473089 329799 180 168 129787 67 309994 339677 95093 107743 84290 1485795 83064 130386 161524 3257567 Háztartásokat Nemzetgazdasegítő nonság összesen profit intézm. 673868 2775 38255 3908519 539515 875960 1877780 308167 1403940 583779 2999652 1633974 42992 1008654 35635 901843 90095 615808 168719 17372489 Vissza ◄ 246 ► Közgazdaságtan Hogyan mérjük a gazdaság összteljesítményét? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 247 ► Mire költik, hogyan használják fel jövedelmüket a tényezőtulajdonosok, vagyis a lakosság, a háztartási szféra? Először is adókat (T, Tax) kell fizetniük az államnak. Ami ez után megmarad, azt elkölthetik fogyasztásra (C,

Consumption) vagy megtakaríthatják (S, Savings). A zárójelben közölt jelöléseket felhasználva a GDP mint makrogazdasági jövedelem 147 felhasználása a következő azonosság szerint történik. Y =C +S +T (8.5) A GDP harmadik, kiadási oldalról történő megközelítését úgy érthetjük meg a legkönnyebben, ha előbb azt vizsgáljuk meg, hogy a GDP mint termékhalmaz hogyan kerül felhasználásra. A bruttó hazai termék egy része lakossági fogyasztásra kerül, másik részét újabb termékek és szolgáltatások előállításához, vagyis beruházási (I, Investment) céllal elsősorban a vállalatok szerzik be. 148 Ha egy országnak külkereskedelmi kapcsolatai is vannak, akkor a GDP felhasználási oldalán nemcsak belföldi szereplők állnak. Az országból kivitt, külföldön értékesített termékek értékét exportnak (X) nevezzük Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy a belföldön felhasznált termékek egy része akár külföldről is

származhat Ezek értékét importnak (IM) nevezzük. Megint csak a zárójelben szereplő jelöléseket felhasználva a következő összefüggés adódik Y + IM = C + I + X (8.6) Az egyenlőség bal oldalán az ország területén megtermelt, illetve az országba behozott, tehát az összes fogyasztási, beruházási, valamint export célokra felhasználható termék értéke áll, jobb oldalán pedig a felhasználás előbb felsorolt módjai szerinti értékcsoportok. A (86) azonosság az import értékét mindkét oldalból levonva a következő alakra is hozható Az amortizációtól most tekintsünk el! Sok olyan termék van, amely egyes esetekben fogyasztási, más esetekben beruházási céllal kerül végső felhasználásra. Lakossági fogyasztás részét képezi például az a személyi számítógép, amelyet magánszemélyként, otthoni használatra vásárolunk. Ha ugyanezt a gépet mondjuk egy könyvelő iroda veszi meg, az már beruházásnak számít. Figyelem: sem

a lakossági végső fogyasztás, sem a beruházás nem keverendő össze a termelőfogyasztással! Ez utóbbi ugyanis a más termékekbe közvetlenül beépülő, közbülső termékeket (például a számítógépekbe gyárilag vagy az üzletekben beépített alaplapokat) jelenti, amelyek értéke nem is szerepel a GDP-ben. Termelőfogyasztása csakis a termékeket és szolgáltatásokat előállító vállalati szektornak lehet, a háztartások áruvásárlásai mindig végső felhasználást jelentenek. Ha tehát az alaplapot külön vásároljuk meg, s magunk építjük be otthoni számítógépünkbe, az már végső fogyasztásnak számít. 147 148 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 247 ► Közgazdaságtan Hogyan mérjük a gazdaság összteljesítményét? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ Y = C + I + ( X − IM ) , 248 ► (8.7) ahol az export és import különbsége adja az ország nettó exportját (NX) vagy más

néven külkereskedelmi egyenlegét, a fogyasztási és a beruházási javak összértéke pedig a gazdaság belső felhasználását. De miért olyan biztos, hogy az összes előállított termék valóban megvásárlásra is kerül? Ez egyáltalán nem biztos, a makrogazdasági könyvelés azonban gondoskodik arról, hogy a (8.7) egyenlőség mindig teljesüljön Az értékesítésre nem kerülő termékek készletként halmozódnak fel a vállalatoknál. Az eladatlan készletekben éppúgy benne áll a vállalatok pénze, mintha ugyanezt az összeget termelőgépekre és berendezésre, vagyis állóeszközökre költötték volna. Ezen indokkal a GDP-felhasználási statisztikában a készletváltozás ugyanúgy beruházásként kerül elszámolásra, mint az állóeszköz-felhalmozás. Mindezek ismeretében értelmezni tudjuk a 8.7 táblázat sorait és értékeit, melyek az elmúlt néhány év bruttó hazai termékének felhasználási tételeit mutatják. Az adatok alapján

elmondható, hogy a belföldi felhasználásból 70-75 százalékot a fogyasztás, 25-30 százalékot pedig a beruházás tesz ki. Látható az is, hogy a belföldi felhasználás értéke két év kivételével meghaladta az ország területén megtermelt végtermékekét. Ez a (87) azonosság alapján csakis negatív külkereskedelmi egyenleg mellett valósulhat meg. Ezt a táblázat értékei is tanúsítják A külkereskedelmi adatok alapján jól látszik a magyar gazdaság nyitottságának mértéke: mind az export, mind az import összértéke országunk GDP-jének nagyjából kétharmada. Az ilyen kis nyitott gazdaságok esetében a rendkívül erős külgazdasági és árfolyamkitettség miatt különösen fontosak azok a kérdések, amelyeket majd tankönyvünk 11. fejezetében tárgyalunk A 8.7 táblázat a közösségi és a háztartási fogyasztást ugyan különválasztja, az állami és a magánberuházásokat azonban nem kezeli külön Nekünk viszont a későbbiekben

nagy szükségünk lesz a kormányzati fogyasztási és beruházási kiadások elkülönült kezelésére Mindezeket G-vel (Government Spending) jelölve kapjuk a (87) összefüggés alábbi, módosított változatát Y = C + I + G + NX (8.8) ahol C kizárólag a háztartások fogyasztását, I pedig a magánberuházásokat jelöli. A (8.8) azonosság úgy is értelmezhető, hogy az egyes betűjelzések mögé nem különféle termékhalmazok értékét, hanem az azok megvásárlására fordított kiadásokat képzeljük. A kettő értelemszerűen megegyezik egymással A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 248 ► Közgazdaságtan Hogyan mérjük a gazdaság összteljesítményét? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 249 ► 8.7 táblázat A GDP végső felhasználása Magyarországon 1996 és 2004 között folyó áron, milliárd Ft-ban 149 Megnevezés Összes végső fogyasztás ebből: háztartások fogyasztása ebből:

közösségi fogyasztás Bruttó állóeszköz-felhalmozás Készletváltozás és egyéb, nem specifikált felhasználás Összes felhalmozás BELFÖLDI FELHASZNÁLÁS Export Import Külkereskedelmi egyenleg BRUTTÓ HAZAI TERMÉK (GDP) ÖSSZESEN 149 1996 5104 4400 704 1476 283 1158 6862 3342 3310 32 6894 1997 6184 5283 901 1899 371 2269 8453 4709 4622 87 8541 1998 7322 6297 1025 2385 526 2911 10232 6247 6392 −145 10087 1999 8431 7274 1157 2725 548 3273 11703 7329 7639 −310 11393 2000 9842 8490 1353 3099 868 3967 13810 9820 10358 −537 13272 2001 11265 9724 1541 3500 463 3962 15227 10913 11151 −238 14990 2002 13078 11228 1850 3941 293 4234 17312 10849 11245 −397 16915 2003 14905 12816 2089 4156 402 4558 19462 11515 12327 −812 18651 2004 15974 13785 2189 4631 550 5181 21155 13142 13868 −726 20429 Az adatok forrása: KSH [2006]. A táblázatban szereplő adatok kerekített értékek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 249 ►

Közgazdaságtan Hogyan mérjük a gazdaság összteljesítményét? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 250 ► A GDP kiadási oldalról a fogyasztási, a beruházási, az állami, valamint a nettó exportkiadások összegeként határozható meg. Mindezek után levonható a 8.23 szakasz végkövetkeztetése A halmozódástól mentes össztermelés értéke, az összjövedelem és az összkiadások nagysága makrogazdasági szinten azonosan egyenlő. Ha ez egyelőre nem világos Olvasónk számára, kérjük, olvassa el még egyszer ezt a részt! Mindezidáig nem tettünk említést a termékek piaci árában benne foglalt adókról. Ilyen például az előző fejezetben tárgyalt általános forgalmi adó. Ha a GDP-t piaci árakon veszszük, akkor természetesen a termékadók egyenlege is szerepel a termelési értékben Ez azonban egyik korábbi azonosság szempontjából sem okoz semmiféle változást, azok ugyanúgy érvényesek ebben az esetben is. A

gazdaságstatisztikusok mindenesetre termékadókat nem tartalmazó, ún alapáras GDP-t is számítanak A 86 táblázat például alapáron közli az egyes szektorok és ágazatok hozzáadott érték termelését. 8.24 Nemzetközi összehasonlítások* A GDP-t gyakran használják különböző országok gazdasági fejlettségének, jóléti színvonalának összehasonlítására. Ilyenkor szinte mindig az egy főre jutó bruttó hazai termékkel dolgoznak, hiszen egy nagy területű és nagy népességű ország általában eleve nagyobb termelési értéket produkál, mint egy kicsi, ez azonban nem feltétlenül tükrözi az egyes országok lakosainak átlagos jövedelmi szintjében megmutatkozó különbségeket. Az összehasonlíthatósághoz szükséges továbbá egyrészt, hogy a bruttó hozzáadott érték számítása mindenütt azonos módszerrel történjen, másrészt hogy az egyes országok egy főre jutó jövedelmi adatai azonos valutában legyenek kifejezve. A

GDP-számítás egységességét az egész világra kiterjedő statisztikai ajánlások, szabványok biztosítják. A bruttó hazai termék az ún Nemzeti Számlák Rendszerének (System of National Accounts) vagy más néven SNArendszernek a csúcsmutatója. Ezt a rendszert használja Magyarország is nemzetgazdasági teljesítményének számbavételére. A SNA a GDP-n kívül további fontos makrogazdasági mutatókat is tartalmaz, ezek közül a bruttó és nettó nemzeti jövedelemmel a következő szakaszban fogunk megismerkedni. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 250 ► Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Hogyan mérjük a gazdaság összteljesítményét? Vissza ◄ 251 ► A nemzetközi összehasonlítások másik szükséges feltétele a mutatószámok azonos valutában való kifejezése. A magyar egy főre jutó GDP úgy vethető egybe mondjuk az Egyesült Államokbelivel, ha mindkettőt dollárban fejezzük ki. Az

átváltáshoz a vizsgált időszak átlagos dollárárfolyamát használjuk Nézzünk erre egy számszerű példát! 8.3 példa Az egyszerűség kedvéért tegyük fel, hogy a hazai egy főre jutó nemzetgazdasági jövedelem 1 millió Ft-tal egyenlő. 150 Ugyancsak a számítások megkönnyítése végett az átváltáshoz használt árfolyam legyen kereken 200 Ft/$! Ezek szerint a magyar egy főre jutó GDP pontosan 5000 dollárnak felel meg. 1000000 Ft = 5000$ 200 Ft/$ Ezt az egyesült államokbeli adatokkal összehasonlítva, a példa hazánk jelentős lemaradását tükrözi az egy főre jutó jövedelem tekintetében. 151 Kérdés persze, hogy Magyarországon 1 millió Ft-ból, illetve az USAban 5 ezer dollárból nagyjából ugyanannyi terméket lehet-e megvásárolni, vagyis ugyanakkora vásárlóerővel bír-e a két pénzösszeg. Ha igen, akkor azt mondhatjuk, hogy az átváltáshoz használt 200 Ft/$ árfolyam megfelel a vásárlóerő-arányoknak, vagy más szóval a

vásárlóerő-paritásnak. Ha nem, akkor a nemzetközi összehasonlításokat sokkal célszerűbb azonos vásárlóerőt képviselő dollárértékek alapján elvégezni, ilyenkor ugyanis a valutaárfolyamon való átváltással adódó értékek jelentős torzításokhoz vezethetnek. A vásárlóerő-paritásnak megfelelő dollárértékhez úgy juthatunk, ha veszünk egy olyan termékkosarat, amely jól jellemzi a hazai háztartások fogyasztási szerkezetét, majd megnézzük, hogy hány Ft-ot kellene ezért fizetnünk Magyarországon és hány dollárt az Egyesült Államokban. Ezek után kiszámoljuk, hogy az 1 milliós hazai jövedelem hány darab ilyen fogyasztói kosár megvásárlását teszi lehetővé. Az így kapott számértéket a termékkosár dollárárával megszorozva megkaphatjuk az 1 millió Ft vásárlóerő-paritáson számított, dollárban kifejezett egyenértékesét. A tankönyv írását megelőző évben, 2005-ben ez egyébként jóval meghaladta a 2

millió forintot. 151 A lemaradás mértéke sajnos még akkor is többszörös lenne, ha a valós hazai jövedelmi mutatóval dolgoztunk volna. 150 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 251 ► Közgazdaságtan Hogyan mérjük a gazdaság összteljesítményét? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 252 ► A vásárlóerő-paritáson számított jövedelem azt mutatja meg, hogy külföldön, az adott ország valutájában kifejezve mennyit kellene fizetni azért a termékmennyiségért, amely hazánkban az egy főre jutó jövedelmen megvásárolható. 8.4 példa Megint csak az egyszerűség kedvéért példánkban ne fogyasztói kosárral, hanem csupán egyetlen termékkel dolgozzunk! Legyen ez a termék a hamburger, melynek egységára hazánkban 250 Ft, az Egyesült Államokban pedig 2 dollár. Ezek alapján határozzuk meg a hazai átlagjövedelem „hamburger-paritásos” értékét! Így Magyarországon 1 millió Ft-on 4000

db, míg az USA-ban a valutaárfolyamon végzett számítás alapján kapott 5000 dolláron csupán 2500 db hamburger vásárolható. 1000000 Ft = 4000 db 250 Ft/db 5000$ = 2500 db 2 $/db A 5000 dollár tehát nem fejezi ki az 1 millió Ft hamburgerben mért vásárlóerejét, a hazai egy főre jutó nemzetgazdasági jövedelem ennél magasabb dollárértéknek felel meg. Mekkora ez a dollárérték? Egyszerűen azt kell kiszámolnunk, hogy 4000 db hamburger megvásárlásához mennyi dollárra lenne szükségünk, vagyis 4000 db ⋅ 2 $/db = 8000$ . „Hamburgerparitáson” számolva tehát 8000 dollár biztosít 1 millió Ft-éval azonos vásárlóerőt. A 8000 dollár 1,6-szerese a valutaárfolyamon végzett számítással kapott 5000 dolláros értéknek, mint ahogyan a 4000 db hamburger is pontosan ugyanilyen arányban áll a 2500 db-bal. Ha kiszámoljuk, hogy Ft-ra átszámítva a hamburger mennyibe kerül az USA-ban 2$ ⋅ 200 Ft/$ = 400 Ft , majd ezt összevetjük a hazai

árral, szintén ezt az arányszámot kapjuk. 400 Ft = 1, 6 250 Ft A hamburger ily módon 1,6-szer drágább az USA-ban, mint nálunk. Ez az oka, hogy a vásárlóerő-paritásnak megfelelő, dollárban kifejezett egy főre jutó jövedelem 1,6-szer akkora, mint a valutaárfolyamon számolt érték. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 252 ► Közgazdaságtan Hogyan mérjük a gazdaság összteljesítményét? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 253 ► Úgy is fogalmazhatunk, hogy az aktuális forint/dollár árfolyam nem felel meg a vásárlóerő-paritásnak. Nem nehéz meghatározni, mekkora lenne az az árfolyam, amely tükrözné ezt az arányt. Az előző számításaink alapján 1 millió Ft és 8 ezer dollár azonos vásárlóerővel bír, vagyis e két érték hányadosa adja a vásárlóerő-paritásos átváltási arányt. 1000000 Ft = 125 Ft/$ 8000$ A vásárlóerő-arányoknak tehát példánkban egy sokkal erősebb

Ft/dollár árfolyam felelne meg, úgy is mondhatjuk, hogy a hazai fizetőeszköz pillanatnyilag relatív alulértékelt. A vásárlóerő-paritásos átváltási arány egyébként – nem meglepő módon – az előbbiekben meghatározott 1,6-es arányszám felhasználásával is kifejezhető: 200 Ft/$ = 125 Ft/$ . 1, 6 Ezek után már gond nélkül értelmezni és elemezni tudjuk a következő táblázatot, amely Magyarország valós egy főre jutó GDP adatait tartalmazza Ft-ban, valutaárfolyamon átváltva, valamint vásárlóerő-paritáson számolva. Mind a dollárban, mind pedig az euróban kifejezett vásárlóerő-paritásos érték jelentősen meghaladja a valutaárfolyamon átszámolt jövedelmet. 8.8 táblázat Az egy főre jutó GDP adati folyó áron valutaárfolyamon és vásárlóerő-paritáson 152 Az árfolyam éves átlaga Egy főre jutó GDP Év Ft devizaárfolyamon EUR USD vásárlóerőparitáson EUR USD Ft/EUR Ft/USD 2000 1 299 795 4 998 4 605 10 636

12 099 260,04 282,27 2001 1 471 380 5 732 5 135 11 644 13 360 256,68 286,54 2002 1 665 116 6 853 6 454 12 523 14 515 242,97 258,00 2003 1 841 221 7 263 8 204 12 897 15 112 253,51 224,44 2004 2 021 288 8 031 9 975 13 643 15 960 251,68 202,63 152 Az adatok forrása: KSH [2006]. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 253 ► Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Hogyan mérjük a gazdaság összteljesítményét? Vissza ◄ 254 ► A 8.9 ábra nemzetközi összehasonlításban mutatja a vásárlóerő-paritáson számított egy főre jutó GDP adatokat. 8.9 ábra Az egy főre jutó GDP vásárlóerő-paritáson az OECD országaiban, 2003 153 A vásárlóerő-paritásos értékek használata persze nem küszöböli ki a GDP olyan hiányosságait, mint például a beszámításos módszer pontatlanságai vagy a feketegazdaság figyelmen kívül hagyása, melyekről a 8.21 szakaszban már említést

tettünk Az ezek által okozott torzítások még élesebben 153 Az ábra forrása: KSH [2005]. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 254 ► Közgazdaságtan Hogyan mérjük a gazdaság összteljesítményét? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 255 ► jelentkeznek, ha a GDP-t különböző országok életszínvonalának összehasonlításához használjuk fel. Az elmaradott országokban mind a feketegazdaság, mind a nem piaci termelés aránya jóval meghaladja a fejlett gazdaságok hasonló mutatóinak értékét Ily módon a fejletlen országok az egy főre jutó GDP alapján szegényebbeknek tűnhetnek, mint amilyen szegények valójában. A fejlett gazdasások bruttó hazai terméke ugyanakkor tartalmazza a termelési tevékenységek káros mellékhatásainak elhárítása során keletkező jövedelmeket is. A gyárkéményekre szerelt szűrőberendezések vagy a folyók szennyeződésének megszüntetése érdekében

elvégzett munkák értéke éppúgy a GDP részét képezi, mint a kenyér- vagy tejtermelésé. A fejlett országok emiatt még gazdagabbnak mutatkoznak, mint amilyenek valójában Mindezeket összefoglalva a fejlett országok GDP-je jellemzően felül-, az elmaradottaké pedig alulbecsli az ott tapasztalható jólétet. 8.25 A bruttó nemzeti jövedelem Végezetül arra is ki kell térnünk, hogy a GDP az adott ország területén képződött, de nem feltétlenül az adott ország tényezőtulajdonos állampolgárai által realizált jövedelmet jelenti. A magyar GDP egy részét az országban dolgozó külföldi munkaerő, valamint a nálunk letelepedett külföldi cégek tulajdonosai kapják. Nem biztos ugyanakkor az sem, hogy a hazai tényezőtulajdonosok csupán az ország területén megtermelt jövedelemből részesednek. Egy Németországban dolgozó magyar vendégmunkás bére például része a német GDP-nek, de nem része a magyarnak. Az ország állampolgárai által

realizált tényezőjövedelmek összértékét úgy kaphatjuk meg, ha a GDP-ből levonjuk a külföldiek Magyarországon szerzett és külföldre utalt, illetve hozzáadjuk a magyarok külföldön szerzett és Magyarországra utalt jövedelmeit. Ezt a mutatót hívjuk bruttó nemzeti jövedelemnek, amelyet az angol Gross National Income elnevezés alapján GNI-nak rövidítünk. Ha a GNI-ból levonjuk az amortizáció összértékét, akkor a nettó nemzeti jövedelem (Net National Income, NNI) nevű mutatót kapjuk. Magyarország nemzeti jövedelmének alakulását, valamint a GDP és a GNI mutató előzőekben megismert kapcsolatát mutatja a 8.9 táblázat A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 255 ► Közgazdaságtan Hogyan mérjük a gazdaság összteljesítményét? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 256 ► 8.9 táblázat Magyarország bruttó hazai terméke és bruttó nemzeti jövedelme 154 Év 2000 2001 2002 2003 2004

154 GDP Munkajövedelmek külföldről külföldnek kapott fizetendő 13 272 167 14 989 800 16 915 259 18 650 746 20 429 456 62 004 69 433 59 976 55 650 55 650 19 638 24 050 23 374 20 400 21 784 Tulajdonosi jövedelem EU-tól kaEU-nak külföldről külföldnek fizetett adó pott támogatás kapott fizetendő folyó áron, millió Ft 256 312 979 593 291 894 1 125 621 255 380 1 211 708 250 694 1 206 092 325 756 1 569 279 19 112 79 687 GNI 12 591 252 14 201 456 15 995 533 17 730 598 19 278 216 Adatok forrása: KSH [2006]. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 256 ► Közgazdaságtan Hogyan értelmezzük a keresletet és a kínálatot makrogazdasági szinten? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 257 ► 9. Hogyan értelmezzük a keresletet és a kínálatot makrogazdasági szinten? Az előző fejezetben a makroökonómia tárgykörével, módszertani sajátosságaival, valamint néhány központi kategóriájával

ismerkedhettünk meg. Ez utóbbiak közül kiemelt figyelmet és teret szenteltünk a nemzetgazdasági szintű termelés statisztikájának, a GDP és a makrojövedelem fogalmának, valamint felhasználásuk könyvelési azonosságainak. Ezek az azonosságok a továbbiakban is fontos szerepet játszanak munkánk során, bár elemzéseink jócskán túlmutatnak majd a puszta könyvelésen. Ebben a fejezetben lefektetjük annak az összefüggésrendszernek az alapjait, amelynek segítségével a későbbiekben képesek leszünk kezelni a legfontosabb makroökonómiai változók közötti kapcsolatokat, kölcsönhatásokat. Hozzáfogunk a nemzetgazdasági jelenségek, folyamatok magyarázatát lehetővé tevő modellünk megalkotásához Már most fontosnak tarjuk kiemelni, hogy mindvégig elsősorban a rövid távú folyamatokra koncentrálunk. A modellépítési munka kitart egészen a tankönyv végéig. Elemzési keretünket fokozatosan fejlesztve tesszük egyre valószerűbbé és

egyre több részkérdésre választ adóvá, míg végül a 13. fejezetben el nem jutunk a fiskális és monetáris politika együttes hatásait bemutatni képes modellváltozatig. A rendszerben való gondolkodás követelménye a makrogazdasági folyamatok szintjén még fokozottabban jelentkezik. Az alábbiakban bemutatásra kerülő modellek ezért a nemzetgazdaság állapotáról szóló hírek, újságcikkek, elemzések, valamint a gazdaságpolitikai lépések helyes értelmezéséhez, az összefüggések átlátásához rendkívül hasznos segédeszköznek bizonyulhatnak. Modelljeinkben a könyvelési azonosságok rendszerét kiegészítjük ún. magatartási összefüggésekkel. Az azonosságok és a magatartási összefüggések különbségére jó példa az előző fejezetben megismert, utólag mindig érvényesülő GDP-azonosság és az alábbiakban tárgyalásra kerülő, a szándékolt fogyasztási és beruházási kiadások összegét jelentő aggregált kereslet

közötti eltérés. A könyvelési összefüggések csupán a gazdaság csontvázát adják. Ahhoz, hogy modelljeink életre keljenek, izmokra is szükség van A szereplők szándékait kifejező magatartási egyenletek jelentik a gazdasági modellek izomzatát, ezek mozgatják a folyamatokat. Nélkülük – az előző A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 257 ► Közgazdaságtan Hogyan értelmezzük a keresletet és a kínálatot makrogazdasági szinten? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 258 ► fejezetben megismert azonosságok alapján – a gazdaság állapotának utólagos elemzésére lennénk csak képesek. A magatartási összefüggések azonban sajnos nem figyelhetők meg közvetlenül. A makrogazdasági könyvelés szabályai szerint összeállított statisztikai adatok az azonosságok teljesülését jelzik ugyan, a szándékokról azonban vajmi keveset árulnak el. A magatartási egyenletek esetében ezért leginkább

csak becslésekbe bocsátkozhatunk. Ilyenkor mindig nagy szerepet kapnak a magatartási összefüggések lehetséges alakjára vonatkozó feltételezések, vagyis a különféle makrogazdasági elméletek. Tankönyvünk soron következő fejezeteiben ezért sokszor élünk az elvonatkoztatás, az egyszerűsítések és a feltevések eszközével. Aki a mikroökonómia témaköreivel már megbarátkozott, vélhetően most is minden további nélkül elfogadja majd ezeket, mint a normatív közgazdasági elemzés szükségszerű velejáróit. 155 S megérti egyben azt is, hogy bár modelljeink drasztikus módon leegyszerűsítik a valós gazdaság komplexitását, s nem kevésszer kudarcot is vallanak, mégis a különféle grafikonok és függvénygörbék által közvetített – remélhetőleg Olvasónk ismeretei közé beépülő – elméleti gondolkodási keret jó vonatkoztatási rendszerként szolgál a makrogazdaság kérdéseiben való eligazodáshoz. Nézzük ezek után, mivel

is foglalkozik a 9. fejezet! Elsőként a piac mikroökonómiában megismert modelljét elevenítjük fel, majd megnézzük, hogy az ár és a mennyiség, valamint a kereslet és a kínálat kategóriái miként értelmezhetők makrogazdasági szinten. Előbb a makrogazdasági kínálat elméletét tárgyaljuk, aztán az összkereslet komponenseivel foglalkozunk részletesen, melynek során kitérünk a keresletváltozások által előidézett multiplikatív folyamatokra A közgazdaságtudományon belül alapvetően két „műfaj” létezik: a pozitív és a normatív megközelítés. A két szemlélet közötti lényegi különbségeket nehéz e lábjegyzet keretei között elmagyarázni, legfeljebb külső ismertető jegyeikre tudunk utalni. A pozitív közgazdaságtan kizárólag tényadatokkal igazolható állításokat fogalmaz meg, stílusát tekintve pedig általában leíró jellegű. A normatív közgazdaságtan a gazdaság tényleges működésén túl elsősorban annak

valamilyen kitüntetett állapotba (például az egyensúly állapotába) való eljut(tat)ásának lehetőségeit kutatja A normatív közgazdászok modelleket alkotnak, s ezek alapján próbálnak meg következtetéseket levonni. Eredményeik bemutatására gyakran használnak koordináta-rendszereket és különféle függvénygörbéket. Tankönyvünk mindkét irányzat stílusjegyeit magán viseli 155 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 258 ► Közgazdaságtan Hogyan értelmezzük a keresletet és a kínálatot makrogazdasági szinten? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 259 ► 9.1 Az aggregált piac modellje Makroökonómiában az összes termék és szolgáltatás piacát egyszerre, – a vizuális Olvasó kedvéért – egy koordináta-rendszerben kell kezelnünk. Ezt az összevont árupiacot hívjuk aggregált piacnak. 156 De mit mérjünk fel ennek a koordináta-rendszernek a tengelyeire, s egyáltalán hogyan

értelmezzük a keresletet és a kínálatot? Talán segít, ha felelevenítjük a mikroökonómia általános piacmodelljét, a Marshall-keresztet. 9.11 A piac modellje a mikroökonómiában A 9.1 ábrán látható Marshall-kereszt egy adott termék piacára vonatkozik A keresleti (D, Demand) és a kínálati (S, Supply) görbéket itt egy olyan koordináta-rendszerben ábrázoljuk, ahol a vízszintes tengelyen az adott termék – keresett és kínált – mennyiségét (q, quantity), a függőleges tengelyen pedig annak egységárát (p, price) mérjük. ár p S D mennyiség q 9.1 ábra A mikroökonómiai piacmodell Ha a Marshall-keresztből kiindulva szeretnénk felépíteni az aggregált piac modelljét, először is a tengelyek értelmezését kell makroszintre konvertálUgyanilyen összevonást hajtunk majd végre a következő fejezetben a munkapiac tárgyalásakor. Ily módon a munkapiacra is, sőt a makrogazdaság összes piacára érvényes lesz az „aggregált”

jelző. Ha azonban az „aggregált piac” elnevezést minden egyéb megjegyzés nélkül használjuk, akkor mindig az összevont árupiacra gondolunk. 156 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 259 ► Közgazdaságtan Hogyan értelmezzük a keresletet és a kínálatot makrogazdasági szinten? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 260 ► ni: a vízszintes tengelyen sok-sok termék együttes mennyiségét, a függőlegesen pedig ezek együttes áralakulását kell mérnünk. 9.12 Az ár és a mennyiség tengelyek értelmezése makroszinten* A vízszintes tengely értelmezéséhez szükségünk van az aggregált kereslet és aggregált kínálat definíciójára. Egyelőre az utóbbira vonatkozó meghatározás is elegendő lesz, az aggregált kereslet fogalmát majd a 93 alfejezetben definiáljuk Kiindulásképpen tekintsük az aggregált kínálatot a gazdaság összkibocsátásának, az előállított termékek és

szolgáltatások halmazának! Ezt lépésről-lépésre finomítva e szakasz végére eljutunk mind az összkínálat, mind vízszintes tengely pontos értelmezéséhez. Két fontos megjegyzést azonban máris teszünk! Az egyik, hogy az előző fejezetben tanultak alapján a makrogazdasági termelés csak pénzértékben összesíthető, ily módon az aggregált kínálat – a mikroökonómia kínálatfogalmával ellentétben – nem mennyiségi, hanem értékmutató. Ennek megfelelően a koordináta-rendszer vízszintes tengelyén az össztermelést értékben mérjük. A másik megjegyzés, hogy e termelési érték meghatározásakor a közbülső termékeket nem szabad figyelembe vennünk, hiszen ezek más termékek értékében már szerepelnek. A többszörös számbavétel elkerülése végett a végső felhasználásra kerülő termékek értékösszegét megadó makrogazdasági mutatót, a GDP-t tekintjük a gazdaság összkibocsátásának. De kihez, kikhez kell rendelnünk

ezt a kibocsátási értéket? Melyik szektor biztosítja a makrogazdaság kínálatát? Az előző fejezet 8.6 táblázatából jól látszik, hogy a GDP termelésében nemcsak a vállalati, hanem a háztartási és az állami szektor is részt vállal. A makroökonómiában a szektorokat a gazdálkodási folyamatban betöltött, a piacokon játszott szerepük alapján definiáljuk, s ezért a gazdaságstatisztikusok által a háztartásokhoz rendelt termelőtevékenységet (például azok saját fogyasztásra történő termelését, a tulajdonos által lakott lakás nyújtotta lakásszolgáltatást, az egyéni vállalkozók termelési és szolgáltatási értékét), valamint az állami intézmények által megtermelt javakat egyaránt a vállalati szektor kibocsátásának tekintjük. Az aggregált kínálatot ily módon a vállalati szférával kapcsoljuk össze. A vízszintes tengely kérdését ezzel még nem tekintjük lezártnak, egy rövid időre mégis térjünk át a másik

tengely értelmezésére! A függőleges tengelyen az összes végtermék együttes áralakulását kell mérnünk. Ez a A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 260 ► Közgazdaságtan Hogyan értelmezzük a keresletet és a kínálatot makrogazdasági szinten? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 261 ► korábbitól lényegesen eltérő tartalmat kölcsönöz az itt ábrázolt értékeknek. Erre utal a tengely árszínvonal elnevezése és ennek megfelelő, nagy Pvel (Price Level) való – az egyetlen termék árát jelentő kis p-től különböző – megjelölése. Amennyiben az árszínvonal alakulását valamilyen átlagos ár különböző időszakokra való kiszámításával szeretnénk kifejezni, akkor ugyanabba a problémába ütközünk, mint a GDP számszerűsítésénél az előző fejezetben: mivel eltérő természetes mértékegységeket nem adhatunk össze, a súlyozáshoz az egyes termékek mennyiségeit nem

használhatjuk. 157 Legfeljebb a termelési összértékben való részesedések jöhetnek szóba súlytényezőként Az árszínvonal fogalmának valamiféle átlagárként való definiálása egyébként is nagyon félrevezető. Ez ugyanis a függőleges tengelyen mért változó – a mikroökonómiában megszokott módon – abszolút kategóriaként történő kezelését sugalmazza – helytelenül! Egyrészt az árak abszolút szintje a makroökonómiában szinte egyáltalán nem számít, másrészt az árszínvonal elvont, elméleti kategóriája empirikusan meg sem ragadható abszolút nagyságként. Azt, hogy ma Magyarországon mekkora az árszínvonal, nem tudjuk meghatározni Csupán annyit tehetünk, hogy veszünk egy termékkosarat, mondjuk a GDP-ben szereplő összes terméket, s megnézzünk, hogy ez a kosár mennyibe kerül idén illetve mennyibe került tavaly, majd meghatározzuk a két érték hányadosát. Pontosan ezt tettük az előző fejezetben a GDP-deflátor

kiszámításánál. Külön-külön sem a tört számlálója, sem – az adott évi termékmennyiségek és az előző évi árak szorzatösszegeként adódó, önmagában tartalommal nem bíró – nevezője nem hordoz információt az árszínvonallal kapcsolatban. Kizárólag ezek relatív viszonya alapján következtethetünk az árak átlagos emelkedésére vagy csökkenésére. Az árszínvonal tehát relatív kategória: nagyságát csak valamely más időszak árszintjéhez viszonyítva tudjuk megadni. Az átlagos árváltozást nemcsak árindexekkel (például a GDP-deflátorral), hanem a termékenkénti árváltozások GDP-ben való részesedésük Összehasonlításképpen vegyük mondjuk az Ön egyetemi évfolyamának közgazdaságtan eredményeit! A félév végén rendelkezésre áll egy olyan táblázat, amelyben minden egyes érdemjegy mellett ott szerepel azoknak a hallgatóknak a száma, akik ezzel a jeggyel zárták a félévet. Az átlageredményt az egyes

jegyekből és az adott jegyet szerzett hallgatók számából képzett szorzatösszegnek, valamint az évfolyam összlétszámának (feltéve, hogy mindenki vizsgázott) a hányadosaként kapjuk. Ez a számítás nem végezhető el a GDPben szereplő termékek árával és mennyiségével 157 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 261 ► Közgazdaságtan Hogyan értelmezzük a keresletet és a kínálatot makrogazdasági szinten? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 262 ► szerint súlyozott átlagaként is kiszámíthatjuk. 158 Nézzünk erre egy rövid példát! 9.1 példa Az előző fejezetben szereplő 82 táblázat adatainak felhasználásával határozzuk meg az egyes termékek, majd az összes termék átlagos árváltozásának mértékét! Az A, B és C termékek áremelkedése külön-külön rendre 10, 10, illetve 6,7 százalékos. Ezt az alábbi számítások alapján, az indexszámokból százalékos változásokat

képezve kaptuk 220 = 1,1 200 5500 = 1,1 5000 32000 = 1, 067 30000 A bázisidőszak folyóáras GDP-je – a 8. fejezetben elvégzett számítások alapján – 5 millió pénzegység, ezen belül az egyes termékek értékaránya rendre 8, 80, illetve 12 százalékos. 2000 ⋅ 200 = 0, 08 5000000 800 ⋅ 5000 = 0,8 5000000 20 ⋅ 30000 = 0,12 5000000 Ezeket súlyként felhasználva az átlagos áremelkedés mértékére 9,6%-ot kapunk. 10 ⋅ 0, 08 + 10 ⋅ 0,8 + 6, 7 ⋅ 0,12 = 9, 6 Ha tehát a viszonyítási alapul szolgáló 0. periódus árszintjét egységnyinek tekintjük, akkor az 1. időszakra az árszínvonal 1,096-ra vagy százalékban kifejezve 109,6%-ra emelkedik. Ezt jelöltük a 92 ábrán Több időszak együttes kezelése esetén eltérő értelmet nyernek a függőleges tengely értékei, ha viszonyítási alapnak mindig ugyanannak az előre kiválasztott évnek az árszintjét tekintjük, vagyis bázisszemléletben dolgozunk; illetve ha láncindexekkel

számolva mindig az előző időszak árszintjéhez viszonyítunk. (Ezekre látunk majd példát a 94 ábrákon) A 9.2 ábrába a későbbiekben bekerülő aggregált kínálati függvény tehát az árszínvonal és a GDP közötti kapcsolatot mutatja majd Nem mindegy azonban, hogy a GDP-t nominális vagy reál értelemben használValójában ez a számítás is egy árindex, mégpedig az ún. bázissúlyozású fogyasztói árindex nagyságát adja eredményül. A fogyasztói árindexszel részletesen az 10 fejezetben foglalkozunk. 158 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 262 ► Közgazdaságtan Hogyan értelmezzük a keresletet és a kínálatot makrogazdasági szinten? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 263 ► juk! A nominális GDP értékét ugyanis mind a termékmennyiségek, mind az árak változása közvetlenül befolyásolja. Mi azonban csupán az árszint és az össztermelési mennyiség közötti kapcsolatot

szeretnénk belefoglalni a következő alfejezetben tárgyalásra kerülő aggregált kínálati függvénybe. Az árváltozás termelési értékre gyakorolt közvetlen hatásának kiszűrése érdekében ezért a kibocsátást a 8. fejezetben megismert változatlanáras vagy reál GDP-vel (Y) mérjük a piacmodell koordináta-rendszerének vízszintes tengelyén (lásd a 9.3 ábra bal oldali részén) A reál GDP egyik időszakról a másikra való százalékos változását kifejező volumenindexekkel is dolgozhatunk. Ezek használatát az ábra jobb oldali része mutatja A 93 ábrán egyébként az előző fejezet fentiekben hivatkozott, 8.1 példájának eredményeit tüntettük fel. árszínvonal (előző év = 1 vagy 100%) P 1,096 vagy 109,6% 1 vagy 100% kibocsátási érték 9.2 ábra Az árszínvonal tengely használata árszínvonal P árszínvonal P 5m 5,15 m reál GDP (t0 időszak árain) 1 vagy 100% Y 1,03 vagy 103% Y GDP volumenindexei 9.3 ábra A

kibocsátás tengely használata A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 263 ► Közgazdaságtan Hogyan értelmezzük a keresletet és a kínálatot makrogazdasági szinten? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 264 ► A 9.4 ábrán a 85 táblázatban szereplő hazai adatokkal mutatjuk be a tengelyek láncilletve bázisindexekkel való használata közötti különbséget Az ábra bal oldali részén mind az árszínvonal, mind a reál GDP esetében az előző évet, a jobb oldalon pedig az 1989-es évet tekintettük 100 százaléknak. Inkább ez utóbbi, az ún bázisszemléletű értelmezés felel meg jelenlegi fejezetünk céljainak A bal oldali koordináta-rendszerben ábrázolható összefüggéseket majd a tankönyv későbbi részeiben tárgyaljuk 1000 130 árindex (%, 1989 = 100) árindex (%, előző év = 100) 900 125 120 115 110 105 800 700 600 500 400 300 200 100 100 86 88 90 92 94 96 98 100 102 104 106 GDP

volum enindexe (%, előző év = 100) 80 85 90 95 100 105 110 115 GDP volum enindexe (%,1989 = 100) 120 9.4 ábra A tengelyek használata valós hazai adatokkal 159 Nézzük meg ezek után milyen keresleti és kínálati görbékkel kell dolgoznunk az aggregált piac modelljében! Kezdjük az összkínálat és az árszínvonal viszonyának elemzésével! 9.2 A makrogazdasági összkínálat A makrogazdasági összkínálatot (más néven az aggregált kínálatot) a vállalati szektor adott időszaki (leggyakrabban éves szintű), halmozódástól mentes reálkibocsátásaként értelmezzük. Az aggregált kínálat jelölésére az AS (Aggregate Supply) vagy az YS betűket használjuk. Mivel AS-t függvényként szeretnénk értelmezni, ezért első feladatunk megtalálni az összkínálat magyarázó változóit, vagyis feltárni, mitől függ a nemzetgazdasági szintű össztermelés nagysága. Van-e egyáltalán összefüggés az adott időszaki összkínálat és az

árszínvonal között, s ha igen, milyen jellegű, vagyis hogy néz ki a reál GDP (Y) és az árszínvonal (P) tengelyek által kifeszített koordináta-rendszerbe berajzolt rövid távú aggregált kínálati görbe? 159 Az adatok forrása: KSH. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 264 ► Közgazdaságtan Hogyan értelmezzük a keresletet és a kínálatot makrogazdasági szinten? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 265 ► Fontosnak tarjuk Olvasónk figyelmét felhívni arra, hogy a 9.4 ábra koordináta-rendszereiben Magyarország 1989 és 2004 közötti – tizenhat egymás utáni évre vonatkozó – termelési volumen- illetve árindexei szerepelnek Az összekötött adatpontok tehát nem egy adott év makrokínálati függvényének grafikonját rajzolják ki: minden egyes pont más-más periódus AS görbéjén helyezkedik el. Egy tizenhat éves időszak kibocsátás- és áralakulását bemutató koordináta-rendszerbe

tizenhat darab aggregált kínálati függvényt kellene berajzolnunk, ráadásul úgy, hogy a tapasztalati adatok alapján mindegyik görbének csupán egyetlen pontját ismerjük. Nem végezhetünk kísérleteket arra vonatkozóan, hogy milyen mértékben változott volna az árszínvonal 2002-ben, ha az adott év reál GDP-je a tényleges érték felett vagy esetleg az alatt alakul. Az aggregált kínálati függvények további pontjainak kijelölése, s így a görbék alakjának meghatározása ezért tisztán elméleti feladat. 9.21 A termelés technikai korlátai Nézzük tehát, milyen tényezők befolyásolhatják a kibocsátás nagyságát! A termékek és szolgáltatások előállításához mindenekelőtt erőforrásokra van szükség. A rendelkezésre álló munkaerő és tőke – hogy csak a két legfontosabb termelési tényezőt említsük – ezért nagyban meghatározza egy ország termelési kapacitásait. Egy alacsony népességgel, s emiatt alacsony

munkaerő-állománnyal rendelkező ország minden bizonnyal nem lenne képes azt a termelési volument produkálni – legalábbis a munkaigényes termékek előállításában –, mint egy többszörös népességű másik ország. A rendelkezésre álló gépek, berendezések és egyéb termelési eszközök, az infrastruktúra, egyszóval a tőkeállomány ugyanígy behatárolja egy adott időszak lehetséges össztermelését. Természetesen nemcsak a munka és a tőke mennyisége, hanem annak minősége is fontos. A munkaerő képzettsége, tudása, a technikai fejlettség szintje és a termelési technológiák hatékonysága mind-mind alapvető meghatározói egy ország termelési lehetőségeinek Ezek a tényezők tehát nem annyira a kibocsátás tényleges nagyságát, hanem sokkal inkább az adott időszakban elérthető összkínálati maximumot, az ún. potenciális kibocsátást határozzák meg A potenciális kibocsátás fogalmát a későbbiekben még pontosítjuk,

egyelőre azonban – első megközelítésben – az alábbi definíció szerint értelmezzük. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 265 ► Közgazdaságtan Hogyan értelmezzük a keresletet és a kínálatot makrogazdasági szinten? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 266 ► A rendelkezésre álló erőforrások teljes és hatékony kihasználásával elérhető maximális termelési szintet potenciális kibocsátásnak nevezzük. Mivel mind a termelési erőforrások mennyiségének és minőségének, mind pedig az alkalmazott termelési technológiának a megváltoztatására csak hosszabb távon van lehetőség, ezért egy adott időszak makrokínálatának elemzésekor a potenciális kibocsátás szintjét mindig egy rögzített értéknek tekintjük. 9.22 A termelés piaci korlátai A potenciális kibocsátás legalább annyira elméleti kategória, mint az aggregált kínálati függvény maga – számszerű nagyságára

vonatkozóan legfeljebb becsléseket lehet készíteni. A gazdaságstatisztikusok csupán a tényleges termelés szintjét tudják mérni, amely korántsem biztos, hogy megegyezik a potenciális kibocsátással A vállalati szektor célja ugyanis az, hogy termékeinek és szolgáltatásainak értékesítéséből profitot érjen el. Amennyiben a potenciális kibocsátástól elmaradó termeléssel nagyobb nyereség érhető el, a vállalatok nem fogják maximálisan kihasználni a rendelkezésre álló erőforrások és a technológia adta lehetőségeket. Ez fokozottan érvényes olyan esetekben, amikor az összkereslet nagysága messze elmarad a kínálat lehetséges maximális értékétől, ilyenkor ugyanis a potenciális kibocsátásnak megfelelő termelés hatalmas tömegű eladhatatlan termékkészleteket eredményezne. A makrogazdasági kínálat nagysága tehát az erőforrás-állomány és a technológia által meghatározott korlátok között igyekszik alkalmazkodni az

értékesítési lehetőségekhez, vagyis az összkereslethez. 9.23 Az aggregált kínálati görbe Vizsgáljuk meg először azokat a helyzeteket, amikor nem a technikai feltételek, hanem a gazdasági, piaci körülmények, azaz az elégtelen kereslet jelenti a korlátozó tényezőt az összkibocsátás növelése szempontjából. A potenciális kibocsátás alatti makrokereslethez igazodó termelés a rendelkezésre álló kapacitások, a tőke- és a munkaerő-állomány kihasználatlanságát eredményezi. Ez utóbbi különösen szembetűnő, hiszen míg a tőkeállomány inkább csak hosszú távon változtatható tényező, addig a foglalkoztatottak létszáma rövid távon is könnyen leépíthető A potenciális kibocsátás alatti termelés és a kihasználatlan munkaerő-kapacitás ezért rövid A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 266 ► Közgazdaságtan Hogyan értelmezzük a keresletet és a kínálatot makrogazdasági szinten? A

dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 267 ► időn belül elbocsátásokhoz vezethet. Ilyen esetről számol be az alábbi újságcikk-részlet. „A békéscsabai baromfi-feldolgozóban szedte a madárinfluenza az első magyar »áldozatait«. A Carnex-csoport 400 dolgozónak mond fel, mert nem tudják finanszírozni a kilónként 40-50 forintos veszteséget, amit a madárbetegség híre okozott a hazai és európai piacokon. Kedden este a Carnexcsoporthoz tartozó békéscsabai Baromfi-feldolgozó Kft közgyűlése arról döntött: leállítja a tavaly 8,5 millió csirkét feldolgozó »vágóvonalat« A csoportos elbocsátásról tegnap értesítették a Békés Megyei Munkaügyi Központot. Zoltán Péter, a Carnex-csoport szóvivője információnkat megerősítette és elmondta, hogy a madárinfluenza híre miatti átlagosan 20 százalék körüli fogyasztás-, és a hasonló nagyságrendű árcsökkenés nyomán minden eladott csirkehús kilóján 40-50

forintot veszített a feldolgozó. A veszteség összességében eléri a több százmillió forintot. Békéscsabán a csirkefeldolgozás még egy hónapig tart, amíg levágják a gazdáknál nevelt szárnyasokat. Ezután leállnak, de a gépeket nem szállítják el, mert, ahogy Zoltán Péter fogalmazott, ha elül a madárinfluenza-pánik és rendeződik a piac, akkor esély van az újraindulásra” Népszabadság, Czauner Péter, 2006. március 23 Vegyünk ezek után egy olyan makrogazdaságot, ahol a kapacitások kihasználatlansága jelentős mértékű! Egy ilyen helyzetet mutat a 9.5 ábra A pontja, ahol a makrokereslet ( Y1D ) messze elmarad a függőleges vonallal jelölt potenciális kibocsátástól (Yp), a makrokínálat (YS) pedig igazodik az összkereslet aktuális szintjéhez ( Y1S = Y1D ). A gazdaságban ekkor P1 árszint érvényesül Vizsgáljuk meg, mi történik, ha a makrokereslet – itt most nem magyarázott okok miatt – megnövekszik Y2D -re! Mivel a

gazdaságot pillanatnyilag munkanélküliség jellemzi, a termelés bővítése erőforráshiány – legalábbis munkaerőhiány – miatt nem ütközik korlátokba. 160 Ezért a vállalati szektor a foglalkoztatottak létszámának növelésével képes alkalmazkodni a megnövekedett kereslethez. De hajlandó-e minderre a vállalati szektor változatlan termékárak, azaz változatlan árszínvonal mellett? A makroszinten csak végletekig fokozott absztrakció mellett értelmezhető kategóriákkal való érvelés helyett, vegyünk egy sokkal könnyebben érthető mikrogazdasági példát! Természetesen abban az esetben, ha a munkanélküliek szakképzettsége megfelel a vállalati szektor igényeinek. Minderről részletesen a következő fejezetben, a strukturális munkanélküliség tárgyalásakor emlékezünk meg. 160 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 267 ► Közgazdaságtan Hogyan értelmezzük a keresletet és a kínálatot makrogazdasági

szinten? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza P ◄ 268 ► AS D P4 C P3 P1 = P2 A YS1 = YD1 B YS2 = YD2 YS3 = YD3 Yp YS4 = YD4 Y 9.5 ábra Az aggregált kínlálati görbe 9.2 példa Tekintsünk egy kézi autómosó vállalkozást, ahol a szolgáltatás iránti kereslet hirtelen megemelkedik. Az autómosó garázsok száma és az eszközállomány rövid távon ugyan nem változtatható, a korábbitól eltérő munkaszervezéssel és további alkalmazottak felvételével viszont a kibocsátás még jócskán növelhető. Az autómosás nem igényel különösebb szakképzettséget, ráadásul a környéken nagy a munkanélküliség, így alkalmas jelentkező is akad bőven. A vállalkozó a munkaerőt minimálbéren foglalkoztatja, a tankönyv írásakor ez 62500 Ft 161 Kell-e emelnie az árakat, ha növelni szeretné a szolgáltatási volument egy újabb alkalmazott munkába állításával? Köznyelven szólva azt kell összevetni, hogy mennyibe

kerül, illetve menynyit hoz egy pótlólagos munkás a vállalkozónak. A munkafelhasználás növelése miatti havi többletköltség megegyezik a minimálbér összegével, W = 62500 . Az új alkalmazott által megtermelt többletbevétel nagysága két tényezőtől függ: egyrészt attól, hogy munkába állása következtében havi szinten mennyivel emelkedik a kibocsátás, vagyis az autómosások száma – ezt a kategóriát nevezzük határterméknek (MP, Marginal Product) –, másrészt hogy mekkora a szolgáltatás egységára (p), azaz mennyibe kerül egy autómosás. Ha a létszámbővítés miatti többletköltséget meghaladja A bér munkáltatót terhelő mindenféle közterhétől most az egyszerűség kedvéért tekintsünk el! 161 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 268 ► Közgazdaságtan Hogyan értelmezzük a keresletet és a kínálatot makrogazdasági szinten? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 269 ►

(vagy legalább nem kisebb nála) a pótlólagos munkaerő által megtermelt többletbevétel, akkor a vállalat profitja biztosan nem fog csökkeni a kibocsátás növelése következtében. Mindez a fenti jelölésekkel az alábbiak szerint formalizálható: W ≤ MP ⋅ p . Ha egy autómosás 1250 Ft-ba kerül, az új alkalmazott munkába állásával pedig havi szinten 60-nal több autót tudnak lemosni, akkor a vállalkozó a szolgáltatás változatlan ára mellett is hajlandó lesz a létszám, s ezáltal a kibocsátás növelésére, hiszen 62500 ≤ 60 ⋅ 1250 . A szolgáltatási volumen ily módon történő emelésének persze határt szab az autómosó garázsok, a gépek és berendezések, vagyis a tőketényező rövid távon rögzített állománya. Ez a fajta korlát ráadásul nem hirtelen jelentkezik, hanem a létszám növelésével fokozatosan érvényesül Ez fogalmazódik meg az ún csökkenő hozadék elvében, miszerint valamely erőforrás felhasználását

más erőforrások változatlan szintje mellett egyoldalúan növelve, előbb-utóbb a határtermék fokozatos csökkenésére kell számítanunk. Az újabb és újabb alkalmazottak határterméke tehát már nem biztos, hogy eléri a 60-as szintet Végezzünk el ezért egy újabb számítást! Tegyük fel, hogy a kereslet lehetővé teszi a szolgáltatási volumen további bővítését, de most már a létszám egy fővel való növelése csupán 45 autómosással tesz többet lehetővé havonta. A többletbevétel ebben az esetben már nem éri el a többletköltséget. Mivel a bérszint rögzített, az autómosó vállalkozás ekkor már csakis a szolgáltatás árának emelése mellett lesz hajlandó növeli kibocsátását. (Könnyen kiszámítható, hogy az autómosás árát legalább 1389 Ft-ra fogja emelni.) A határtermék csökkenésének a szolgáltatás árára gyakorolt növelő hatása várhatóan egyre erőteljesebbé válik, ahogy az autómosó rövid távú

kibocsátási maximumához közelítünk. A fenti példa alapján – a nemzetgazdaság szintjére visszatérve – az aggreált kínálati görbe 9.5 ábrán látható alakját a következő elméleti gondolatmenettel támaszthatjuk alá Egy a potenciális kibocsátás szintjétől jelentősen elmaradó termelési volumennel és magas munkanélküliséggel jellemezhető gazdaságban a kínálati oldal az összkereslet megnövekedésére eleinte nagyon rugalmasan, akár áremelések nélkül is képes reagálni. Rövid távon a vállalat költségeinek egy része fix. Ezek elsősorban az ilyen időtávon nem változtatható tőkeállományhoz kapcsolódó költségek A bérkölt- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 269 ► Közgazdaságtan Hogyan értelmezzük a keresletet és a kínálatot makrogazdasági szinten? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 270 ► ség a munkafelhasználással arányosan változik, a nominális bérek

ugyanis rövid távon rögzítettek, s a munkaerő-felesleg sem kényszeríti ki azok emelését. Így amíg a tényezők termelékenysége nem kezd el csökkeni, a termelés átlagköltsége változatlan marad (vagy akár még csökkenhet is) a kibocsátás növelése következtében. A vállalatok ezért termékeik árának növelése nélkül is hajlandók bővíteni kibocsátásukat ebben a tartományban – feltéve persze, ha a keresleti viszonyok ezt megkívánják. A 95 ábrán látható kínálati függvény A és B pontok közötti része mutatja ezt a tartományt. Ahogy az összkínálat a potenciális kibocsátás szintjét egyre inkább megközelíti, úgy bontakozik ki egyre magasabb szintű foglalkoztatottság, s lesz a vállalati szektor reakciója várhatóan egyre kevésbé árrugalmas. A kapacitások magas fokú kihasználtsága következtében azok határtermelékenysége egyre alacsonyabbá válik, ráadásul a tényezők piacán megnyilvánuló növekvő kereslet

egyre feljebb hajtja az erőforrások árát. A termékek átlagos előállítási költsége mindezek miatt emelkedni kezd, amelyet a termelők egyre inkább érvényesítenek a termékek eladási áraiban. A növekvő makrogazdasági kínálat a 9.5 ábrán feltüntetett AS görbe B és C pontok közötti tartományában már az árak láthatóan nem elhanyagolható emelkedésével jár együtt. Minél közelebb kerülünk a potenciális kibocsátás szintjéhez, annál inkább érvényesül a keresletnövekedés árfelhajtó hatása És mi történik, ha elérjük a potenciális kibocsátás szintjét? Ez olyan makrogazdasági helyzetet jelent, melyben a munkanélküliség teljesen megszűnik? A tapasztalatok azt mutatják, hogy a teljes foglalkoztatottság állapota, vagyis zérus munkanélküliségi ráta piacgazdasági körülmények között szinte elérhetetlen, hosszú távon pedig biztosan fenntarthatatlan.162 Bizonyos mértékű munkanélküliség a munkapiac működésének

természetes velejárója. A munkapiac ugyanis a gazdaság talán leglomhább, legnagyobb súrlódással működő piaca, ahol a kereslet és a kínálat egymásra találása hónapokat is igénybe vehet. 163 Ennek a súrlódásnak a következménye a magas fokú kapacitáskihasználtság esetén is jelentkező, ún természetes munkanélküliség 164 A potenciális kibocsátás szintjét ezért nem a teljes A teljes foglalkoztatottságot még a szocialista tervgazdaság keretei között is legfeljebb papíron sikerült elérni, a rendszer így valójában „rejtett” munkanélküliség mellett működött. 163 Összehasonlításképpen gondoljunk csak az elektronikus devizapiacok vagy az értékpapírtőzsdék reakcióidejére! 164 A következő fejezetben a munkanélküliség különböző típusait, köztük a súrlódásos munkanélküliséget is részletesen tárgyalni fogjuk. 162 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 270 ► Közgazdaságtan Hogyan

értelmezzük a keresletet és a kínálatot makrogazdasági szinten? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 271 ► foglalkoztatottság állapotával, hanem a munkanélküliség természetes rátájával célszerű összekapcsolnunk. Az persze, hogy a természetes rátánál alacsonyabb munkanélküliség hosszú távon nem tartható fenn, 165 nem jelenti azt, hogy a munkanélküliségi ráta rövid távon, átmenetileg sem csökkenhet ezen kitüntetett szint alá. A természetes munkanélküliségi rátához tartozó potenciális kibocsátás tehát túlléphető. Más kérdés persze, hogy milyen árat kell ezért fizetni – a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt. A potenciális kibocsátás szintje felett a kínálati oldal egyre kevésbé képes a termelés növelésével alkalmazkodni az esetlegesen tovább bővülő kereslethez. Egy bizonyos határon túl pedig ez az alkalmazkodási képesség teljes mértékben megszűnik. Ezt fejezi ki a 9.5

ábra C és D pontok közötti, fokozatosan függőlegessé váló tartománya. A potenciális kibocsátás szintjét meghaladó kereslet tehát egyre inkább az árszínvonal, mintsem a termelés növekedését váltja ki. Az árszínvonal emelkedése ebben az esetben már olyan mértékű, amely nemcsak egyszerűen inflációt, hanem az előző időszakban tapasztalhatónál nagyobb mértékű inflációt jelent. 166 A fentiekben bemutatott elméleti logikai lépések alapján tehát a makrogazdasági összkínálat és az árszínvonal közötti kapcsolat a 9.5 ábrán látható AS görbével jellemezhető. A potenciális kibocsátás szintje alatt az AS görbe meglehetősen lapos, akár vízszintesnek is tekinthető, majd a potenciális kibocsátás szintjéhez közelítve elkezd emelkedni. A potenciális kibocsátást meghaladva meredeksége gyorsan növekszik, míg a függvény grafikonja végül függőlegessé nem válik. A következő alfejezetben rátérünk a makrogazdaság

keresleti oldalának bemutatására. Az összkereslet komponenseinek tárgyalását nagyban megkönnyíti, ha elemzéseink során azt feltételezzük, hogy a vizsgált gazdaságban jelentős mértékű a kapacitások kihasználatlansága és nagy a munkanélküliség Ebben az esetben ugyanis az aggregált kínálati görbe vízszintes szakaszával kell dolgoznunk, ahol a termelés tökéletesen rugalmasan, árEnnek okaival ugyancsak a következő fejezetben foglalkozunk. Az árszínvonal emelkedése és az infláció emelkedése közötti különbségtétel – tapasztalataink szerint – gyakran okoz gondot hallgatóinknak, ezért ennek részletes tárgyalására nagy figyelmet fordítunk a következő fejezetben. 165 166 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 271 ► Közgazdaságtan Hogyan értelmezzük a keresletet és a kínálatot makrogazdasági szinten? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 272 ► változás nélkül képes

alkalmazkodni a kereslet módosulásaihoz. Úgy is mondhatjuk, hogy ebben a tartományban a kínálati oldal elemzésével nem kell foglalkoznunk, az összkínálat nagyságát ugyanis egyszerűen az összkereslet határozza meg. A gazdaság ilyen állapota egyébként egyáltalán nincs messze attól a szituációtól, amelyben a makroökonómia keynesi elmélete az 1930-as évek elején megszületett. 9.3 A makrogazdasági összkereslet A makrogazdasági összkereslet (vagy aggregált kereslet) alatt az adott országban előállított összes termék és szolgáltatás iránt megnyilvánuló keresletet értjük. E definíció olyannyira rövid és lényegre törő, hogy némi pontosításra is szorul annak érdekében, hogy az aggregált kereslet és az előző fejezetrészben tárgyalt aggregált kínálat kategóriája egymással összevethető, s a továbbiakban egyensúlyi elemzésre alkalmas legyen. Először is a fenti meghatározás nem szól arról, hogy a keresletet milyen

időtartamra vonatkoztatjuk. Nyilvánvaló, hogy ha a kínálatot az adott év GDP-je jelenti, akkor a keresletnek is ugyanerre az időszakra kell vonatkoznia Másodszor – miután a kínálatot halmozódásmentes termelési értékként, vagyis GDP-ként értelmeztük – a kereslet komponensei között sem szabad figyelembe vennünk a más termékekbe közvetlenül beépülő javak értékét, vagyis a folyó időszaki termelőfelhasználást! Harmadszor pedig – a kínálathoz hasonlóan – a makrokeresletet is reálkategóriaként kell kezelnünk! Az aggregált kereslet így tulajdonképpen az adott időszaki bruttó hazai termék felhasználási oldalát jelenti, melynek komponenseit jól tükrözi az előző fejezetben megismert azonosság, ahol Y a GDP-t, C a háztartási szektor fogyasztási kiadásait, I magáberuházásokat, G a kormányzat (állam) áruvásárlásra fordított kiadásait, X az exportbevételeket, IM pedig az importkiadásokat jelöli. Y = C + I + G + X

− IM (9.1) A (9.1) összefüggés nyitott gazdaságra vonatkozik, vagyis figyelembe veszi, hogy egyrészt az adott országban előállított termékek nemcsak belföldön, hanem külföldön is értékesíthetők, vagyis exportálhatók; másrészt pedig a különféle fogyasztási és beruházási kiadások nemcsak hazai, hanem külföldi, vagyis importtermékek megvásárlására is irányulhatnak. Ez utóbbi tételek levonásával az egyenlet jobb oldala valóban az adott ország területén előállított végtermékek iránt megnyilvánuló összkeresletet ragadja meg. Mivel a bal oldalon a bruttó hazai termék, vagyis a makrogazdasági össz- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 272 ► Közgazdaságtan Hogyan értelmezzük a keresletet és a kínálatot makrogazdasági szinten? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 273 ► kínálat áll, a (9.1) összefüggés – tekintettel arra, hogy egy állandóan érvényes

könyvelési azonosságról van szó – a makrokereslet és makrokínálat mindenkori egyensúlyára utal. Az aggregált kereslet és kínálat azonban nem feltétlenül egyezik meg egymással, még az előző fejezetrész végén tett feltevés, a kínálati oldal összkereslethez való rugalmas alkalmazkodása mellett sem – ez ugyanis természetesen időt vesz igénybe. E látszólagos ellentmondást azzal oldhatjuk fel, ha elmondjuk, hogy a (91) egyenlőség mindig csak utólag (idegen szóval ex post) teljesül biztosan. Az előzetesen eltervezett (ún ex ante) fogyasztási és beruházási kiadások egyáltalán nem biztos, hogy azonosak a makrogazdasági statisztikákban közölt ténylegesen megvalósult kiadások adataival. Nézzünk két példát! Elsőként tegyük fel, hogy a fogyasztási javak piacát általános túlkereslet jellemzi, amelyet a vállalatok nem tudnak azonnal maradéktalanul kielégíteni, ezért a háztartások kénytelenek megtakarítani az előzetesen

fogyasztásra szánt jövedelmük egy részét. Ebben az esetben az ex ante fogyasztási kiadások nagysága meghaladja a ténylegesen megvalósuló, ex post kiadásokét. A (91) azonosság ennek ellenére érvényesül, hiszen a túlkereslet esetén jelentkező ún kényszermegtakarítás nem jelenik meg az ex post módon értelmezett fogyasztási kiadások között. Vegyünk ezek után egy túlkínálatos árupiaccal jellemezhető gazdaságot, ahol a vállalatok készleteik egy részét nem tudták értékesíteni! A túltermelés miatt megvalósuló készletnövekedést a makrogazdasági könyvelés előző fejezetben megismert szabályai szerint ún. kényszerberuházásként kell elszámolni. Ily módon – bár az ex ante és ex post beruházási kiadások eltérnek – a (9.1) összefüggés megint csak fennáll, hiszen az eladatlan készletek értéke mind az egyenlet bal oldalán a GDP-ben, mind pedig az egyenlet jobb oldalán a beruházási kiadások között megjelenik. A

továbbiakban – ha másként nem jelezzük – a makrogazdasági kereslet minden egyes komponensét ex ante kategóriaként értelmezzük. Bár új jelöléseket nem vezetünk be – s emiatt a (9.2) összefüggés jobb oldala látszólag teljesen azonos a (9.1) egyenletével –, a bal oldalon megjelenő felső index mégis utal arra, hogy most nem a korábbi GDP-azonosságról, hanem az ex ante kiadási tételek összegeként adódó, szándékolt aggregált keresletről van szó. Az aggregált kereslet jelölésére egyébként YD mellett az AD (Aggregate Supply) betűk is használatosak. Y D = C + I + G + X − IM A dokumentum használata | Tartalomjegyzék (9.2) Vissza ◄ 273 ► Közgazdaságtan Hogyan értelmezzük a keresletet és a kínálatot makrogazdasági szinten? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 274 ► Bár az összes kiadás és a makrogazdasági kibocsátás értéke utólag a (9.1) egyenlet szerint mindig azonos, a

makrogazdaság állapotát csakis akkor tekinthetjük egyensúlyinak, ha a szándékolt kiadásokat megragadó makrokereslet megegyezik az összkínálattal. YD =YS A 9. fejezet további részeiben az aggreált kereslet komponensei közül csupán a háztartások fogyasztási és a vállalatok beruházási keresletét tárgyaljuk A külkereskedelmi tételek figyelembe vételére a nyitott gazdaságról szóló 11. fejezetben kerítünk sort, a kormányzati áruvásárlásokkal pedig majd csak a költségvetési politika eszközeinek hatásmechanizmusát bemutató 13. fejezetben foglalkozunk A továbbiakban tehát egészen a 11 fejezetig – ha külön nem jelezzük – egy zárt, kétszektoros gazdaságban érvényesülő összefüggésekről lesz szó, ahol az aggregált kereslet nagyságát az alábbiak szerint értelmezzük. YD =C +I A következőkben a fogyasztási és a beruházási kereslet nagyságát a gazdaság szereplőinek szándékait kifejező, ún. magatartási

összefüggésekkel adjuk meg. A mikrogazdasági kérdéseket tárgyaló fejezetekben többször találkoztunk matematikai formulákkal megadott magatartási egyenletekkel – gondoljunk csak a Marshall-kereszt keresleti és kínálati függvényének képletére! Makroökonómiai elemzéseinkhez azonban egyelőre még nem használtunk formulákkal definiált függvényeket. Bár az aggregált kínálati függvény előző fejezetrészben megismert grafikonja is egy magatartási összefüggést jelenít meg, azt inkább verbális érvelés útján, mintsem képletek alapján vezettük le. Az aggregált kereslet elemzésekor azonban már formulákkal fogunk dolgozni 9.31 A fogyasztási kereslet A háztartások fogyasztási magatartását a 4. és 5 fejezetben több tényezőtől is függővé tettük A háztartások jövedelme, a megtakarítások után kapható, valamint a hitelek után fizetendő kamatok nagysága, a fogyasztási céllal elkölteni kívánt pénzmennyiség, valamint a

termékárak mind fontos magyarázó változói voltak a fogyasztói magatartásnak mikroökonómiai modelljeinkben. 167 Most azonban nem egy vagy néhány termék piacán Amennyiben ezek már a feledés homályába vesztek, javasoljuk a 4. és 5 fejezetek újbóli áttekintését. 167 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 274 ► Közgazdaságtan Hogyan értelmezzük a keresletet és a kínálatot makrogazdasági szinten? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 275 ► megnyilvánuló keresletet, hanem egy magasabb szintű aggregátumot, a fogyasztási kiadások összességét szeretnénk magyarázni. Egy adott termék keresletét persze mérhetjük annak természetes mértékegységében (darabban, literben, kilogrammban), a makroszintű fogyasztási kereslet ezzel szemben – mint ahogyan a termelés is – csak pénzértékben, a reál fogyasztási kiadásokkal mérhető. A fogyasztás makroökonómiai elemzése során nem fogunk

minden fentiekben felsorolt tényezőt figyelembe venni. Ennek két oka van: az egyik az egyszerűség megőrzésének szándéka, a másik pedig, hogy bizonyos, a mikroökonómiai elemzésben különálló kategóriák makroszinten már nem tekinthetők függetlennek egymástól. Az egyszerűség kedvéért eltekintünk például a kamatszint fogyasztási kiadásokra gyakorolt hatásától, holott bizonyára az egyre magasabb infláció feletti hozamot, vagyis reálhozamot ígérő befektetési lehetőségek, valamint az egyre magasabb hitelkamatok sokkal inkább megtakarításra, semmint a fogyasztási kiadások – akár adósodásságból finanszírozott – bővítésére ösztönöznek. A kamatszint csökkenése ezzel szemben valószínűleg fogyasztásnövelő hatású A jövedelem és az árak fogyasztást befolyásoló hatását ezzel szemben makroszinten is szeretnénk figyelembe venni. Tekintsünk el az amortizációtól, valamint a vállalatok visszaforgatott

jövedelmétől, és tegyük fel, hogy a vállalati szektor összes bevétele tényezőjövedelmek (munkabér, kamat, osztalék, részesedés és járadék) formájában teljes egészében a háztartásokhoz kerül! A háztartások rendelkezésre álló pénzjövedelme ebben az esetben azonos nominális GDP-vel. 168 Csakhogy a pénzjövedelem és a termékárak makroszinten már nem függetlenek egymástól. Ha az árszínvonal – változatlan reálkibocsátást feltételezve – emelkedik, akkor ugyanilyen arányban nő a nominális makrojövedelem is A magasabb nominális jövedelmen magasabb termékárak mellett végső soron ugyanakkora termék- és szolgáltatásmennyiség vásárolható, vagyis a reáljövedelem, s így a fogyasztás is változatlan marad. 169 A nominális jövedelem és az árszint változásai a fogyasztási kiadások reálértékét csak akkor befolyásolják, ha a A lakosság rendelkezésre álló jövedelme csak a fenti kikötés mellett és csupán

kétszektoros gazdaságban egyezhet meg biztosan a GDP-vel. Egy háromszektoros modellben az állami jövedelem-újraelosztást, a fizetendő adókat és a kapott transzfereket is figyelembe kell vennünk. 169 Ehhez persze az kell, hogy minden egyes termék ára az általános áremelkedési ütemmel, vagyis az inflációs rátával azonos mértékben emelkedjék. 168 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 275 ► Közgazdaságtan Hogyan értelmezzük a keresletet és a kínálatot makrogazdasági szinten? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 276 ► 7 500 95% 7 000 90% 6 500 85% 6 000 80% 5 500 75% 5 000 70% 4 500 65% 4 000 60% 3 500 55% 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 GDP Végső fogyasztás összesen Fogyasztási hányad GDP és fogyasztási kiadások (1995. évi árakon, mrd Ft) reáljövedelem nagyságára is hatással vannak. A fogyasztási kereslet magyarázó változójának ezért

makrogazdasági szinten közvetlenül a reáljövedelmet tekintjük Ez a szemlélet érvényesül az ún. keynesi fogyasztási függvényben, ahol egy adott időszak fogyasztási kiadásait kizárólag ezen periódus makrogazdasági jövedelme befolyásolja, mégpedig a következőképpen: magasabb összjövedelemhez magasabb fogyasztási kiadások tartoznak. Összeegyeztethető-e ez a rendkívül egyszerű elmélet a tapasztalati adatokkal? A 96 ábra a reál GDP és a fogyasztási kiadások alakulását mutatja Magyarországon a rendszerváltást követő évtizedben. Jól látszik, hogy – néhány kivételes évet leszámítva – a fogyasztási kiadások valóban a makrojövedelemmel azonos irányban változtak. 170 Fogyasztás / GDP (jobb skála) 9.6 ábra A makrojövedelem és a fogyasztási kiadások alakulása Magyarországon De hogyan ragadható meg az összjövedelem és a fogyasztás kapcsolata? Ebben segít a 9.7 ábra, amely a reáljövedelem és a fogyasztási

kiadások magyarországi adatait más elrendezésben mutatja. Ez a diagram a 96 ábrával ellentétben nem egy idősor, a vízszintes tengely itt nem az egyes éveket, hanem a GDP nagyságát mutatja A függőleges tengelyen a fogyasztáFontos megjegyezni, hogy a diagram a KSH által közölt, megvalósult fogyasztási kiadásokat, s nem az általunk modellezni kívánt tervezett fogyasztást mutatja Ez utóbbi csakis árupiaci egyensúly esetén egyezik meg a tapasztalati úton megfigyelhető, ex post értékkel. Mivel az árupiac egyensúlyi helyzetére csupán a fogyasztási kiadások elemzésével nagyon nehéz következtetni, ezért az ex ante és az ex post kategóriák közötti különbségtételtől a 96 és a 97 ábrák vonatkozásában – az egyszerűség kedvéért – eltekintünk 170 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 276 ► Közgazdaságtan Hogyan értelmezzük a keresletet és a kínálatot makrogazdasági szinten? A dokumentum

használata | Tartalomjegyzék ◄ Vissza 277 ► si kiadások nagyságát mérjük. A koordináta-rendszerben látható pontok az egyes évek összetartozó GDP-fogyasztás párjai, amelyek valóban a két változó közötti pozitív kapcsolatra utaló pontfelhőt rajzolnak ki. Az ábrán a pontokhoz legjobban illeszkedő egyenest is feltüntettük. A fogyasztási kiadások és a reál GDP kapcsolata Magyarországon 1995 és 2002 között 6000 fogyasztás (mrd Ft) 5000 y = 0,6922x + 258,06 R2 = 0,9164 4000 3000 2000 1000 0 0 1000 2000 3000 4000 5000 6000 7000 8000 reál GDP (1995. évi árakon, m rd Ft) 9.7 ábra A hazai adatokra illesztett fogyasztási függvény A 9.7 ábrán látható ún regressziós egyenest felfoghatjuk a makrogazdasági reáljövedelem és a fogyasztás kapcsolatát hozzávetőlegesen megragadó lineáris fogyasztási függvénynek is. 171 A továbblépéshez szükségeltetik egy kis középiskolás koordinátageometria! Tudnunk kell, hogy

minden lineáris függvénynek két jellemző paramétere van: a függőleges tengelymetszet és a meredekség. Az f ( x ) = a + b ⋅ x függvény esetében rendre az a és b paraméter adja meg Ehhez persze el kell tekintetünk néhány „apróságtól”. Az egyik, hogy az egyenest egy hosszabb időszak éves adataihoz illesztettük, így az a rövid távú fogyasztási függvény becsléseként csak nagy jóindulattal fogadható el. Itt is ugyanaz a helyzet, mint az aggregált kínálati görbe esetében: egy adott év fogyasztási függvényének meghatározásához tulajdonképpen csak egyetlen adatpár áll rendelkezésünkre. Egy pontból pedig szinte semmilyen következtetést nem tudunk levonni a függvény alakjára vonatkozóan. Ezért bár diagramunk sokkal inkább a hosszú távon érvényesülő összefüggéseket mutatja, most mégis úgy tekintjük, mint az elemzési céljainak megfelelő fogyasztási függvény empirikus megfelelőjét. A következőkben

tárgyalásra kerülő elméleti, valamint a 97 ábrán látható tapasztalati függvény közötti másik fontos különbségre az előző lábjegyzetben már utaltunk: a regressziós egyenes valójában nem a tervezett, hanem tényleges fogyasztási kiadások alakulását mutatja. 171 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 277 ► Közgazdaságtan Hogyan értelmezzük a keresletet és a kínálatot makrogazdasági szinten? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 278 ► ezek értékét. A paraméterek matematikai jelentését természetesen nem érinti, ha a fogyasztási függvény esetében más jelöléseket használunk. A fogyasztási függvény meredekségét cˆ betűvel (ejtsd: c kalappal) jelöljük és fogyasztási határhajlandóságnak nevezzük. Ez az elnevezés a paraméter közgazdasági tartalmára utal, cˆ ugyanis a GDP egy egységnyi változása nyomán bekövetkező a fogyasztásváltozást jelenti, azaz cˆ = ΔC ,

ΔY ahol ΔC a fogyasztási kiadások, ΔY pedig a GDP változását jelenti. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a fogyasztási határhajlandóság azt mutatja meg, hogy 1 Ft-nyi többletjövedelemből a háztartási szektor hány Ft-ot költ fogyasztásra. A fogyasztási határhajlandóság értéke lineáris fogyasztási függvény esetén minden jövedelemnél ugyanakkora. A cˆ paraméter értékének nyilvánvalóan 0 és 1 között kell lennie, hiszen 1 Ft-ból legfeljebb 1 Ft-ot lehet elkölteni, a másik véglet pedig, hogy azt teljes egészében megtakarítjuk: 0 < cˆ < 1 . A fogyasztási határhajlandóság reális nagysága empirikus vizsgálatok alapján 0,6-0,9 között van. A hazai adatokra illesztett függvény meredekségére például 0,69-es értéket kaptunk (lásd a 9.7 ábrán feltüntetett egyenletet) A fogyasztási függvény függőleges tengelymetszetét C0-lal jelöljük és autonóm fogyasztásnak hívjuk. Ily módon a fogyasztási függvény az alábbi

képlettel írható fel: C ( Y ) = C 0 + cˆ ⋅ Y , ahol C magát a fogyasztási függvényt, Y pedig a reál értelemben vett összjövedelem, azaz a változatlanáras GDP nagyságát jelöli. Az egyenlet bal oldalán a C után zárójelben szereplő Y azt fejezi ki, hogy a fogyasztás a reáljövedelem függvénye. A jobb oldalon látható az előzőekben definiált paraméterekkel megadott hozzárendelési szabály, amely egy az egyben megfeleltethető a lineáris függvény néhány bekezdéssel korábban közölt általános formulájának. (A különbség csupán annyi, hogy az a paraméter szerepét C0, b paraméterét pedig cˆ tölti be.) A fogyasztási függvény képlete alapján jól látszik a fogyasztás jövedelemtől függő ( cˆ ⋅ Y ), illetve jövedelemtől független, ún autonóm komponense (C0) A fogyasztási kiadások alakulását jellemző további fontos makrogazdasági kategória a fogyasztási hányad. Ez azt mutatja meg, hogy a háztartási A dokumentum

használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 278 ► Közgazdaságtan Hogyan értelmezzük a keresletet és a kínálatot makrogazdasági szinten? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 279 ► szektor a makrojövedelem egy adott szintjén annak hány százalékát költi fogyasztásra. A fogyasztási hányadot c-vel jelöljük c= C (Y ) Y Külön felhívjuk Olvasónk figyelmét arra, hogy a fogyasztási hányad és a fogyasztási határhajlandóság közel sem azonos kategóriák. Jól mutatják ezt a verbálisan megfogalmazott, valamint a képlettel megadott definíciók. További fontos különbségre világíthatunk rá, ha a fogyasztási hányad formulájába C(Y ) helyére behelyettesítjük a fogyasztási függvény jobb oldalát. Átrendezés és egyszerűsítés után a következő eredményre jutunk c= C 0 + cˆ ⋅ Y C 0 = + cˆ Y Y A kapott formula jól mutatja, hogy amíg a fogyasztási határhajlandóság minden jövedelemszinten azonos,

addig a fogyasztási hányad értéke módosul a jövedelem változásával, mégpedig ellentétes irányban. Az általunk alkalmazott lineáris fogyasztási függvény esetén a fogyasztási hányad alakulására vonatkozóan az alábbi állítást fogalmazhatjuk meg: növekvő makrogazdasági jövedelem esetén a háztartások a jövedelem csökkenő hányadát, csökkenő makrojövedelem esetén pedig növekvő hányadát költik fogyasztásra. Ezt a jelenséget a 96 ábrán is megfigyelhetjük A szaggatott vonallal jelzett fogyasztási hányad az időszak nagy részében a GDP-vel ellentétesen mozog. A jövedelemből fogyasztásra el nem költött részt megtakarításnak nevezzük. A megtakarítási függvény képlete az alábbiak szerint adódik: ˆ ) = Y − C 0 − cY ˆ = −C 0 + (1 − cˆ )Y , S ( Y ) = Y − C ( Y ) = Y − (C 0 + cY ahol S (Savings) a megtakarítási függvényt jelöli. A függvény formulája alapján jól látszik, hogy a megtakarítási függvény

függőleges tengelymetszete a fogyasztási függvényének mínusz 1-szerese, meredeksége pedig (1 − cˆ ) . A meredekség jelölésére bevezetjük az ŝ jelölést, melyet megtakarítási határhajlandóságnak nevezünk, nagysága ugyanis azt mutatja meg, hogy a háztartási szektor egységnyi többletjövedelemből hány egységet takarít meg. ΔS sˆ = ΔY A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 279 ► Közgazdaságtan Hogyan értelmezzük a keresletet és a kínálatot makrogazdasági szinten? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 280 ► A fogyasztási hányadhoz hasonlóan a megtakarítási hányad (s) is értelmezhető, mégpedig az adott jövedelem mellett megvalósuló megtakarítás és a jövedelem hányadosaként. S(Y ) s= Y A fogyasztási és a megtakarítási határhajlandóság, illetve a fogyasztási és a megtakarítási hányad összege értelemszerűen 1, hiszen ezek a kategóriák egymás komplementerei: cˆ +

sˆ = 1 , illetve c + s = 1 . A 9.8 ábrán egy koordináta-rendszerben szerepeltetjük a fogyasztási és a megtakarítási függvény diagramját. A vízszintes tengelyen a makrogazdasági jövedelem, a függőleges tengelyen pedig a fogyasztás és a megtakarítás nagyságát mérjük. A fogyasztási függvény grafikonja C 0 -ból, a megtakarítási függvényé −C 0 -ból indul, meredekségük a fogyasztási illetve a megtakarítási határhajlandóssággal egyezik meg Az ábrába szaggatott vonallal behúztunk egy origóból induló, 45 fokos segédegyenest is. Ezen helyezkednek el azok a pontok, amelyek vízszintes és függőleges koordinátája azonos, vagyis amelyekben a jövedelem és a fogyasztás értéke megegyezik. A segédegyenes és a fogyasztási függvény metszéspontja (A) adja meg azt a jövedelemszintet (Ya), amelynél a háztartások jövedelmüket teljes egészében fogyasztásra költik. Az A pontban a fogyasztási hányad egységnyi vagy százalékban

kifejezve 100%-os. Ekkor a megtakarítások és a megtaC=Y C C, S A C0 S 45° Ya Y -C0 9.8 ábra A fogyasztási és a megtakarítási függvény A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 280 ► Közgazdaságtan Hogyan értelmezzük a keresletet és a kínálatot makrogazdasági szinten? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 281 ► karítási hányad nagysága értelemszerűen zérus. A 98 ábrán ez jól láthatóan teljesül: a megtakarítási függvény Ya jövedelemszintnél metszi a vízszintes tengelyt, vagyis a két függvény diagramját valóban egymással teljesen konzisztens módon ábrázoltuk. Ya-t meghaladó jövedelemszintek esetén a fogyasztási kiadások nem érik el a jövedelem nagyságát, a fogyasztási hányad tehát 1-nél kisebb. Ilyenkor a háztartási szektor megtakarításokat halmoz fel, amelyek mértékét a 45 fokos segédegyenes és a fogyasztási függvény közötti különbség vagy – ami ezzel

megegyezik – egyszerűen a megtakarítási függvény adott jövedelem mellett felvett pozitív helyettesítési értéke mutatja. Ya-nál alacsonyabb makrojövedelmek esetén ezzel szemben a fogyasztási kiadások meghaladják az összjövedelem nagyságát, a fogyasztási hányad tehát 1-nél magasabb. Ezt mutatja a fogyasztási függvény 45 fokos segédegyenes felett húzódó grafikonja, valamint a negatív tartományban elhelyezkedő megtakarítási függvény. A rendelkezésre álló jövedelemnél többet fogyasztani csakis a korábbi megtakarítások felélésével vagy pedig eladósodással lehet. 9.3 példa Vegyünk egy olyan gazdaságot, ahol a fogyasztási kiadások alakulását leíró lineáris függvény autonóm fogyasztás paramétere C 0 = 225 milliárd pénzegység, a fogyasztási határhajlandóság pedig cˆ = 0, 75 . Hogyan határozható meg a 98 ábrán feltüntetett, egységnyi fogyasztási hányadot biztosító Ya jövedelemszint? Egységnyi fogyasztási

hányad esetén Y = C , azaz Y = 225 + 0, 75Y . Átrendezés után az Y a = 900 milliárd eredményt kapjuk 9.32 A beruházási kereslet A makrogazdasági összkereslet másik komponensét kétszektoros modellünkben a beruházási kiadások jelentik. A beruházási kiadások a tőkeállomány pótlása és/vagy pótláson felüli bővítése érdekében merülnek fel A tőkeállomány adott időszaki elhasználódását kifejező amortizációt meg nem haladó nagyságú beruházási kiadásokat pótló beruházásnak, az ezen felülieket pedig bővítő beruházásnak nevezzük. A tőkeállomány növelése, vagyis az adott időszakban megvalósított bővítő beruházások a következő időszakban a termelési kapacitások bővüléséhez vezetnek, megteremtve ezzel a gazdasági növekedés reálgazdasági, kínálatoldali feltételeit. Keresletoldali elemzésünk ezen a ponton tehát összekapcsolható a kínálati oldal A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄

281 ► Közgazdaságtan Hogyan értelmezzük a keresletet és a kínálatot makrogazdasági szinten? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 282 ► egyik fontos kategóriájával, nevezetesen a potenciális kibocsátás nagyságával. Egyszerű modellünkben azonban ennek a kapcsolatnak a megjelenítésétől eltekintünk, ez ugyanis tananyagunk mélységén túlmutató, speciális matematikai eszközök használatát igényelné. Az mindenesetre e rövid utalásból is kiderül, hogy miért a beruházási kiadások vezérelte keresletnövekedést tekintik a közgazdászok a gazdaság hosszú távú egyensúlyát fenntartónak. 172 Mitől függ a beruházási javak iránti kereslet? A válaszhoz némiképp közelebb visz, ha kérdésünket inkább a következők szerint fogalmazzuk meg. Mikor határoz úgy egy termelővállalat, hogy újabb gyárat létesít? Mikor fog egy áruházlánc újabb hipermarketet felépíteni valamely nagyváros határában?

Mikor dönt egy mezőgazdasági vállalkozó egy újabb traktor megvásárlása mellett? A vállalati szektor tagjai nyilvánvalóan abban az esetben hajtanak végre beruházásokat, ha azt remélik, hogy az ezek keretében létesített termelési eszközökkel a jövőben nyereségesen értékesíthető termékek és szolgáltatások állíthatók el. Az egyik legfontosabb beruházási keresletet befolyásoló tényező tehát az, hogy milyenek a vállalati szektor várakozásai az összkereslet és a gazdaság állapotának jövőbeli alakulásával kapcsolatban Ezeket a várakozásokat a gazdasági kutatóintézetek rendszeresen vizsgálják, és különféle bizalmi és konjunktúraindexek formájában fejezik ki azokat. A 99 ábra a GKI ilyen indexének alakulását mutatja. „Májusban – az áprilisi csúcs után – csökkent a GKI-Wallis konjunktúraindex szezonális hatásoktól megtisztított értéke. A GKI Gazdaságkutató Rt (www.gkihu) által – az Európai Unió

támogatásával – készített felmérés szerint ez a fogyasztói bizalmi index zuhanásának következménye, az üzleti várakozások ugyanis tovább javultak. Az üzleti várakozások tavaly nyáron és ősz elején javultak jelentősen, majd féléves stagnálás után márciustól kaptak új lendületet. Az ipari várakozások egy éve szinte töretlenül javulnak, májusban azonban az európaihoz hasonlóan stagnáltak Az elmúlt időszak termelésének megítélése kissé romlott, a következőé viszont hasonló mértékben javult, a rendelésállományról alkotott vélemény összességében kissé rosszabb lett, de az exporté jobb. Az építőiparban viszont az előző időszak termelési színvonalának és a rendelésállománynak a megítélése is tovább javult, s a foglalkoztatási szándék is erősödött A kereskedelemben a márciusinál valamivel jobb üzletmenetről, aktívabb megrendelési politikáról számoltak be, a készlet172 Erre még visszatérünk

a nyitott gazdasággal foglalkozó 11. fejezetben A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 282 ► Közgazdaságtan Hogyan értelmezzük a keresletet és a kínálatot makrogazdasági szinten? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 283 ► szintet változatlannak tartották. A várható üzleti lehetőségekre is optimistábban tekintettek A magyar gazdaság várható helyzetére vonatkozó várakozások a kereskedelemben javultak, az iparban és az építőiparban jelentősen romlottak, a fogyasztók körében zuhantak.” A GKI Zrt. konjunktúraindexe, 2006 május, wwwgkihu 9.9 ábra A GKI Zrt konjunktúraindexének alakulása 173 A beruházási kiadások másik fontos magyarázó változója – a hagyományos közgazdasági elmélet szerint – a kamatlábak átlagos szintje. A pénzés tőkepiacokon elérhető kamat a beruházás alternatív költségeként jelenik meg: ha egy beruházási projekt várhatóan olyan arányú

megtérülést sem biztosít, mint amekkora a beruházott pénzösszeg legalacsonyabb kockázatú befektetési formában való elhelyezésével elérthető lenne, akkor az adott projektet tisztán közgazdasági szempontokat figyelembe véve biztosan nem érdemes megvalósítani. Az összefüggések mélyebb megértéséhez elevenítsük fel a 6.5 alfejezetben szereplő 64 és 65 példát, melyek jól rávilágítanak arra, hogyan befolyásolja egy beruházási projekt gazdaságosságát a reálkamatláb szintjének emelkedése! A profitvárakozások javulásának hatása is egyszerűen bemutatható a 6.5 példán keresztül Végezzük csak el a beruházás-gazdaságossági számításokat újra 10 százalékos reálkamatláb mellett, de most azt feltételezve, 173 Forrás: GKI Rt. felmérései A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 283 ► Közgazdaságtan Hogyan értelmezzük a keresletet és a kínálatot makrogazdasági szinten? A dokumentum használata

| Tartalomjegyzék Vissza ◄ 284 ► hogy az egyes évek többletnyereségeit a vállalkozó 20 ezer Ft-tal magasabbnak feltételezi! A projekt máris megvalósításra érdemes. A fentieket összefoglalva elmondhatjuk, hogy a beruházási kereslet alapvetően a profitvárakozások és a reálkamatlábak függvénye. Minél jobbak a profitkilátások, illetve minél alacsonyabbak a reálkamatlábak, s emiatt a beruházásoktól elvárt hozamok, annál több termelőeszköz megrendelése, megvásárlása válik gazdaságossá A beruházási összkiadások nagysága tehát a profitvárakozások javulásával, illetve a kamatszint csökkenésével növekszik Hogyan tudjuk ezek után a beruházási kiadásokat, valamint azok fentiekben bemutatott két magyarázó változóját beilleszteni a fogyasztási kereslet elemzésekor megismert grafikai eszköztárba? A 9.8 ábra koordináta-rendszerének vízszintes tengelyén egy adott periódus reál GDP-jének nagyságát mértük

Ugyanezen időszak beruházási kiadásai ezzel szemben a jövőbeli összkeresleti viszonyok, a GDP következő időszakokban várható alakulásától függnek – ez határozza meg ugyanis a profitvárakozásokat. Mivel a makrogazdasági kibocsátás adott periódusbeli szintjéből igazából semmilyen következtetés nem vonható le annak jövőbeli nagyságára vonatkozóan, ezért az előzőekben megismert egyszerű grafikus keret megtartása esetén csak annyit tehetünk, hogy elemzéseinket a profitvárakozások egy kívülről meghatározott, feltételezett szintje mellett végezzük. A konjunkturális kilátások változásának hatásait így is meg tudjuk mutatni, csak éppen arra nem kapunk választ a modellből, hogy ezek a változások miért következtek be. 174 És hogyan kezeljük kamatszint nagyságát? A fogyasztási és a beruházási kiadások a gazdaság árupiacán jelentkező összkereslet komponensei, a kamatok szintje ezzel szemben nem az árupiacon, hanem a

pénz- és tőkepiacon alakul ki. És mi határozza meg a kamatlábak nagyságát? A piaci folyamatok mellett a kamatokra jelentős közvetett befolyással bír az ország pénzpiacán hatósági funkciókat betöltő központi bank. A központi banki kamatszabályozás kérdéseivel tankönyvünk későbbi, 12. fejezetében foglalkozunk Elemzésünk jelenlegi szintjén ezért – a várakozásokhoz hasonlóan – egyszerűen adottnak tételezzük fel a kamatszintet is. A fogyasztási és A profitvárakozások beépítése – a beruházások és a tőkeállomány közötti kapcsolat megteremtéséhez hasonlóan – megint olyan irányba vinné el elemzésünket, amely a változók különböző időszakokban tapasztalható értékeinek, vagyis a jelen és a jövő egyidejű kezelésére alkalmas, ún. dinamikus közgazdasági modellek keretei között valósítható meg A dinamikus modellek alkalmazása – azok bonyolult matematikai háttere miatt – messze túlmutat tankönyvünk

keretein. 174 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 284 ► Közgazdaságtan Hogyan értelmezzük a keresletet és a kínálatot makrogazdasági szinten? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 285 ► beruházási keresletet magában foglaló árupiaci modellünkben sem a kamatlábak nagyságát, sem esetleges megváltozásuk okát nem magyarázzuk. 9.33 Árupiaci egyensúly kétszektoros modellben Kétszektoros modellben az aggregált kereslet a fogyasztási és a beruházási kiadások összege. A fogyasztási függvény grafikonját a 98 ábrán már bemutattuk Ha a beruházási kiadások nagyságát megadó függvényt ugyanebben a koordináta-rendszerben szeretnénk elhelyezni, akkor azt kell megvizsgálnunk, hogy miként változik a beruházási kereslet az adott időszaki makrojövedelem növekedésének és csökkenésének hatására. Tekintettel arra, hogy a beruházásokat a profitvárakozásoktól és a kamatszinttől

tettük függővé, s melyeket ráadásul változatlannak feltételeztünk, azt mondhatjuk, hogy a beruházási kiadások nem függnek az adott időszaki GDP-től. A beruházási kereslet tehát teljes mértékben a makrogazdasági jövedelemtől független, ún. autonóm tényező az árupiaci kereslet modelljében A beruházási kiadásokat a 9.10 ábrán az I0 értékhez húzott vízszintes vonal jelöli. A koordináta rendszer vízszintes tengelyén továbbra is a reál GDPt, függőleges tengelyén pedig az összkereslet komponenseit mérjük YD = YS C, S, I E YD =C+I C S C0+ I0 I0 I A C0 -C0 Ya Ye Y 9.10 ábra Az árupiaci összkereslet és az árupiaci egyensúly Az árupiaci összkeresleti függvényt (YD) a fogyasztási és a beruházási függvények összegzésével kapjuk. Y D = C + I = C 0 + cˆ ⋅ Y + I 0 = (C 0 + I 0 ) + cˆ ⋅ Y A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 285 ► Közgazdaságtan Hogyan értelmezzük a keresletet és a

kínálatot makrogazdasági szinten? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 286 ► Mivel a beruházási függvény konstans, ezért YD grafikonját egyszerűen a fogyasztási függvény I0-lal való párhuzamos eltolásával kapjuk (lásd a 9.10 ábrán). Az összkeresleti függvény függőleges tengelymetszete értelemszerűen az autonóm fogyasztási és beruházási kiadások összege, meredeksége pedig azonos a fogyasztási függvényével. A 9.10 ábrán a már korábban megismert 45 fokos segédegyenest is feltüntettük. Ha a vízszintes tengelyen mért makrojövedelmet a vele megegyező GDP-ként, vagyis az aggregált kínálatként értelmezzük, akkor ez a segédegyenes most azokat a pontokat adja meg, amelyekben a vízszintes tengelyen mért összkínálat, illetve a függőleges tengelyen mért összkereslet megegyezik egymással. Az összkeresleti függvény és a 45 fokos segédegyenes metszéspontja (E) jelöli azt jövedelem és kibocsátási

szintet, amely mellett az árupiac egyensúlyba kerül. A 910 ábrán Ye-vel jelölt jövedelemszintet egyensúlyi jövedelemnek vagy egyensúlyi GDP-nek nevezzük A beruházási (I) és a megtakarítási (S) függvény nem véletlenül metszi egymást az Ye egyensúlyi jövedelemnél. A kétszektoros makrogazdasági modell alapvető azonosságai alapján könnyen belátható, hogy árupiaci egyensúly esetén a beruházási kiadásoknak és a megtakarításoknak szükségszerűen meg kell egyezniük egymással. Egyensúlyban ugyanis a GDPként értelmezett kínálat egyenlő a szándékolt fogyasztási és beruházási kiadások nagyságával, vagyis Y = C + I . A bruttó hazai termék mindig megegyezik a bruttó makrogazdasági összjövedelemmel, amelyet két célra – fogyasztásra vagy megtakarításra – lehet felhasználni, azaz Y = C + S . A GDP, valamint a jövedelem felhasználási azonosságainak jobb oldalát egymással egyenlővé téve, majd C-vel egyszerűsítve az

árupiaci egyensúly fentiekben verbálisan megfogalmazott feltételét kapjuk. C +I =C +S I =S Az egyensúlyi jövedelem feletti Y értékeknél, vagyis az egyensúlyi GDP-t meghaladó kibocsátás esetén az árupiacon túlkínálat jelentkezik. A 910 ábrán jól látható, hogy ekkor a megtakarítások nagysága pontosan annyival haladja meg a beruházásokét, mint amekkora a 45 fokos segédegyenes és az összkeresleti függvény között nyíló olló. Egyensúlyi jövedelem alatti GDP értékeknél pedig – az előzőekkel pont ellentétesen – árupiaci túlkereslet jelentkezik. A megtakarítások nagysága ilyenkor elmarad beruházási kiadásokétől. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 286 ► Közgazdaságtan Hogyan értelmezzük a keresletet és a kínálatot makrogazdasági szinten? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 287 ► 9.4 példa Egészítsük ki a 93 példában megadott információkat azzal, hogy a

beruházási kiadások nagysága a makrogazdaságban I 0 = 3900 milliárd. Mekkora GDP mellett fog megegyezni a makrokereslet a kínálattal? Az aggregált piac akkor kerül egyensúlyba, ha az Y = C + I összefüggés teljesül. Ebbe behelyettesítve az ismert értékeket, az Y = 225 + 0, 75Y + 3900 egyenletet kapjuk, amelyet Y-ra átrendezve az egyensúlyi GDP értéke Y e = 16500 milliárd. 9.34 A multiplikátor-hatás Tételezzük fel ezek után, hogy a gazdaságban megnövekszik az autonóm fogyasztási vagy beruházási kiadások nagysága! Milyen változást idéz elő ez az ország GDP-jében? Ne felejtsük el, hogy az összkereslet elemzését azon feltevés mellett végezzük, hogy a kínálati oldal képes teljesen rugalmasan és szinte azonnal alkalmazkodni a megváltozó keresleti viszonyokhoz! Az autonóm fogyasztási vagy beruházási kiadások módosulása következtében meginduló, az alábbiakban bemutatásra kerülő alkalmazkodási folyamat tehát csak az

aggregált kínálati függvény vízszintes tartományában valósulhat meg korlátok nélkül. Induljunk ki a 9.11 ábra A pontjából! Ez jelöli a gazdaság kezdeti egyensúlyi helyzetét. Ezek után az autonóm kiadások növekedésének hatására az összkeresleti függvény YD’-be mozdul el, az árupiac pedig a B pontban pillanatnyilag a túlkereslet állapotába kerül. A túlkereslet a vállalati szektor kibocsátásának növekedését váltja ki, amelynek hatására a GDP a C pont vízszintes koordinátájának megfelelő értékre növekszik. A magasabb GDP magasabb makrojövedelmet is jelent, amelyhez a D pontnak megfelelő összkereslet tartozik, vagyis a GDP növekedésével a kereslet tovább emelkedett. A D pontban az árupiac ismét a túlkereslet állapotába kerül, amelyre a vállalatok megint a termelés növelésével reagálnak. Az autonóm keresleti elemek változásának hatására megindult iterációs folyamat az ábrán jelölt nyilak mentén egészen

addig tart, amíg el nem jutunk az YD’ függvény, valamint a 45 fokos segédegyenes metszéspontjaként adódó új árupiaci egyensúlyi pontba (E). A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 287 ► Közgazdaságtan Hogyan értelmezzük a keresletet és a kínálatot makrogazdasági szinten? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza YD ◄ 288 ► YD = YS YD’ E YD D B ΔC0 C A ΔYe 45° Ye Y Ye ’ P AS ΔYe Ye Ye’ Yp Y 9.11 ábra A keresletváltozás multiplikatív hatása Érdemes összehasonlítani a kezdeti keresleti sokk, vagyis az autonóm kiadásváltozás nagyságát az egyensúlyi GDP-ben bekövetkező változással. Az ábrán jól látszik, hogy a GDP-növekedés többszöröse a kezdeti keresletváltozásnak. Az autonóm keresleti elemek megváltozásának hatására az egyensúlyi GDP nagyságában bekövetkező többszörös mértékű változást nevezzük multiplikátor-hatásnak. De milyen mértékű ez a

többszöröződés? Az árupiac egyensúlyi feltétele, vagyis a GDP-azonosság, valamint a fogyasztási és beruházási függvények A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 288 ► Közgazdaságtan Hogyan értelmezzük a keresletet és a kínálatot makrogazdasági szinten? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 289 ► képlete alapján könnyen kifejezhető az egyensúlyi jövedelem nagysága, amelynek paraméteres alakja sok mindent elárul. Y =C +I Y = C 0 + cˆ ⋅ Y + I 0 (1 − cˆ )Y = C 0 + I 0 1 Ye = (C 0 + I 0 ) 1 − cˆ Az egyensúlyi jövedelem képletében szereplő 1/(1 − cˆ ) szorzótényező kulcsfontosságú a multiplikáció mértékének megállapításával kapcsolatban. Ha ugyanis a zárójelek között szereplő autonóm keresleti elemek közül valamelyik megváltozik, az egyensúlyi GDP ennek a változásnak 1/(1 − cˆ ) -szeresével módosul. Ha például az autonóm fogyasztás ΔC 0 mértékben

módosul, akkor az egyensúlyi jövedelem változása az alábbiak szerint adódik. 1 ΔY e = ⋅ ΔC 0 1 − cˆ A többszöröző hatáshoz 1/(1 − cˆ ) -nek nagyobbnak kell lenni 1-nél. Próbáljuk csak ki, hogy mondjuk az előző számpéldákban használt 0,75-os fogyasztási határhajlandóság esetén mekkora értéket kapunk! 1 1 = =4 1 − cˆ 1 − 0, 75 A többszöröződés tehát ebben az esetben négyszeres. Az 1/(1 − cˆ ) szorzótényező egyébként minden 0 és 1 közötti fogyasztási határhajlandóságra 1-nél nagyobb értéket vesz fel, ezért 1/(1 − cˆ ) -ot egyszerű árupiaci modellünk kiadási multiplikátorának nevezzük. A multiplikátor nagyságát a 911 ábrán az egyensúlyi GDP végső és az autonóm keresleti tényező kezdeti változását bemutató nyilak hosszainak aránya adja meg. A keresletváltozás multiplikatív hatását a következő számpéldával illusztráljuk. 9.5 példa Tegyük fel, hogy az előző példában szereplő,

egyensúlyban lévő gazdaságban a beruházási kiadások – itt most nem tárgyalt okokból – 200 milliárddal megemelkednek. Milyen következményekkel jár ez az egyensúlyi GDP nagyságára vonatkozóan? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 289 ► Közgazdaságtan Hogyan értelmezzük a keresletet és a kínálatot makrogazdasági szinten? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 290 ► A beruházások növekedése multiplikatív hatású: 1 Ft-tal több beruházási kiadás 1 1 = = 4 Ft-tal 1 − cˆ 1 − 0, 75 növeli az egyensúlyi GDP nagyságát, amely így ΔY e = 4 ⋅ 200 = 800 milliárddal növekszik, vagyis Y e ′ = 17300 milliárd lesz. A multiplikatív folyamatok természetesen nemcsak keresletnövekedés, hanem keresletcsökkenés esetén is jelentkeznek, vagyis az autonóm keresleti elemek csökkenése a kezdeti kiadáscsökkenésnél nagyobb mértékű visszaesést idéz elő az egyensúlyi GDP-ben. A 9.11 ábra

alsó része azt is jelzi, hogy a fentiekben levezett mértékű multiplikációra csakis az AS függvény vízszintes tartományában, a potenciálistól jócskán elmaradó kibocsátási szintek esetén számíthatunk. A kereslet növekedésének multiplikatív hatása a vállalati szektor rendelkezésére álló kapacitások egyre magasabb fokú kihasználtságával egyre csökken, mint ahogy az árszínvonal változatlanságára vonatkozóan megfogalmazott feltevésünk is egyre kevésbé tartható. Az árszínvonal-emelkedés potenciális kibocsátás szintjéhez közeli vagy azon túlmutató GDP értékek esetén megmutatkozó jelenségével majd tankönyvünk következő fejezete foglalkozik. A 9.11 ábra alsó részét érintő másik észrevétel, hogy az ott látható aggregált kínálati görbe az árszínvonal és a kibocsátás között rövid távon érvényesülő összefüggést ragadja meg, multiplikátor-elméletünk tehát abban az esetben állja meg a helyét, ha

az új egyensúlyi állapotba való iteráció folyamata adott időszakon belül teljes egészében lezajlik, s így az AS elmozdulása miatt nem kell arra számítanunk, hogy esetleg annak pozitív meredekségű tartományába kerülünk. A valóságban természetesen nem valószínű, hogy az alkalmazkodási folyamat egy éven belül megtörténik. A gazdaságot ráadásul sorozatos sokkhatások érik, ami miatt az elérendő egyensúlyi állapot állandóan mozgó célpontként viselkedik. A gazdaság működése ezért tulajdonképpen az egyensúlyba tartás örökös folyamata. Ennek megfelelően a fentiekben megismert egyszerű multiplikátor-elmélet nem képes pontosan előrejelezni a valós gazdaságban bekövetkező változásokat. Az ott lezajló folyamatok megértéséhez mindenesetre jó vonatkoztatási pontként szolgálhat. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 290 ► Közgazdaságtan Hogyan értelmezzük a keresletet és a kínálatot

makrogazdasági szinten? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 291 ► 9.35 Az aggregált keresleti görbe – a hagyományos értelmezés szerint* A fentiekben az összkereslet két legfontosabb komponensének viselkedését modelleztük. A fogyasztási kereslet alakulását a makrojövedelem, a beruházási keresletet pedig a kamatlábak szintjétől tettük függővé. Mindezek alapján érvényesül-e makroszinten is az árak és a kereslet nagysága közötti – a mikroökonómia Marshall-keresztjének keresleti görbéjében megtestesülő – negatív irányú kapcsolat? Vagyis egy emelkedő kínálati és egy csökkenő keresleti függvényből áll-e az aggregált piac modellje is? Nézzük előbb, van-e egyáltalán bármiféle kapcsolat az árszínvonal és az aggregált kereslet között! Nos, eddigi gondolatmenetünk alapján azt mondhatjuk, hogy az árak alakulása nem befolyásolja az összkeresletet – legalábbis az árupiaci folyamatokat

figyelembe véve. Árupiaci elemzéseinket adott kamatszint mellett végeztük, mondván, hogy a kamatlábak nem az árupiacon, hanem a makrogazdaság egy másik szegmensében, a pénzés tőkepiacokon határozódnak meg, melyeket ebben a fejezetben nem vizsgálunk. Ha a pénzpiaci folyamatok elemzése azt tárná fel, hogy a kamatszintet befolyásolja az árszínvonal alakulása, akkor ezzel – közvetett módon – az árszint és az össszkereslet között is kapcsolatot tudnánk teremteni. Mi történik a pénzpiacon? A hagyományos makroökonómiai felfogás szerint a pénz mennyisége, kínálata a jegybank, vagy más néven központi bank döntései szerint alakul. Ha a jegybank a gazdasági folyamatokat nem kívánja semmilyen irányban befolyásolni, akkor rögzített nagyságú pénzmennyiséget tart fenn. A gazdaság működése szempontjából elsősorban az a fontos, hogy ezen a pénzmennyiségen adott árszint mellett mennyi termék és szolgáltatás vásárolható. A

kamatszintet ennek az ún reálpénzmennyiségnek, valamint a reálpénz iránt megnyilvánuló keresletnek az interakciója határozza meg. Ha az árszínvonal növekszik, adott pénzmenynyiség mellett a reálpénz-kínálat csökken, a kínálat csökkenése pedig – mint általában minden piacon – felhajtja az árat, esetünkben a pénz árát, vagyis a kamatokat. Az emelkedő kamatszint csökkenő beruházási és fogyasztási kiadásokat eredményez Magasabb árszínvonalhoz tehát alacsonyabb aggregált kereslet tartozik Ezt mutatja a 912 ábra A fenti ábrán látható – a közgazdasági előképzettséggel rendelkező Olvasó számára minden bizonnyal ismerős – AD görbe számos makroökonómia tankönyvben előfordul. Az ennek hátterét adó, a fentiekben röviden ismertetett elméleti megfontolások azonban a valós pénzpiaci A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 291 ► Közgazdaságtan Hogyan értelmezzük a keresletet és a

kínálatot makrogazdasági szinten? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 292 ► P AD Y 9.12 ábra Az aggregált keresleti görbe – a hagyományos felfogás szerint folyamatokat, s főként a jegybankok viselkedését figyelembe véve nem állják meg a helyüket. A pénz mennyiségét ugyanis a központi bankok legfeljebb befolyásolni tudják, rögzíteni és teljes mértékben szándékaiknak megfelelően alakítani nem. Az utóbbi évtizedekben még ez a befolyásolási képességük is jelentősen meggyengült. Ezért a jegybankok ma már meglehetősen kis figyelmet szentelnek a pénzmennyiség alakulásának, sokkal inkább a kamatlábak szintjét próbálják meg szabályozni az irányadó kamatok változtatásán keresztül. Ha Olvasónk figyeli a gazdaság híreit, számtalanszor hallhatott arról, hogy egyik-másik ország központi bankja – a Federal Reserve (FED) az Egyesült Államokban, az Európai Központi Bank (EKB) az Európai Unióban

vagy a Magyar Nemzeti Bank (MNB) Magyarországon – kamatemelést vagy kamatvágást hajtott végre. Sőt még az is hírnek számít, ha az alapkamat változatlan marad. Arra a kérdésre, hogy mikor emel és mikor csökkent kamatot egy jegybank, majd a 12. fejezetben keresünk választ Elöljáróban csak annyit, hogy a jegybankok viselkedését tanulmányozva a kamatszint nem az árszínvonallal, hanem az árszínvonal-emelkedés, vagyis az infláció mértékével hozható összefüggésbe. Ily módon az összkereslet is sokkal inkább az inflációs rátától, mintsem az árszinttől függ. Ez esetben a 912 ábrán látható aggregált keresleti függvény logikailag nehezen illeszthető bele gondolatmenetünkbe 175 Az AD görbét tankönyvünk – a hagyományostól Ha a 9.12 ábrán bemutatott hagyományos AD görbét mindenképpen védelmünkbe szeretnénk venni, leginkább talán az árszínvonal és háztartási szektor rendelkezésre álló nominális jövedelmének

együttmozgásával kapcsolatban a fogyasztási keresletről szóló 175 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 292 ► Közgazdaságtan Hogyan értelmezzük a keresletet és a kínálatot makrogazdasági szinten? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 293 ► eltérően – nem az árszínvonal és reál GDP tengelyek által kifeszített koordináta-rendszerben értelmezi. A valós gazdasági folyamatok leírására sokkal alkalmasabb, ún dinamikus aggregált keresleti görbét azonban majd csak a jegybankok viselkedésének részletes elemzése után, a 12. fejezetben definiáljuk. Mindaddig az aggregált piac 95 ábrán megismert diagramjával dolgozunk, ahol az összkínálat az AS görbe szerint alakul, a keresletet viszont egy árszínvonaltól független, adott nagyságnak tekintjük. fejezetrészben megfogalmazott feltevésünk feloldásával érvelhetünk. A háztartási szektor összjövedelmének döntő hányadát ugyanis a

munkabér teszi ki. A bérek szintje pedig nem emelkedik egyidejűleg az árszínvonal növekedésével. Az árnövekedés miatti többletjövedelem jelentős részét a vállalatok nemcsak bérek, de sok esetben osztalék, részesedés formájában sem fizetik ki azonnal a tényezőtulajdonosoknak, hanem visszaforgatják. Ebben az esetben az árszínvonal emelkedése máris csökkentőleg hat a háztartási szektor rendelkezésre álló reáljövedelmére, visszafogva ezzel az aggregált kereslet meghatározó komponensének, a fogyasztási kiadásoknak a nagyságát. Ez esetben valóban a 912 ábrán láthatóhoz hasonló összefüggés érvényesül az árszínvonal és a makrogazdasági kereslet között. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 293 ► Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Mi okozza a munkanélküliséget és az inflációt? Vissza ◄ 294 ► 10. Mi okozza a munkanélküliséget és az inflációt? A 10.

fejezetben a munkanélküliség és az infláció témakörét járjuk körül E jelenségek negatív társadalmi és gazdasági következményeit mindannyian akár saját bőrünkön is tapasztalhatjuk. Állásának elvesztése, a sorozatos munkakeresési kudarcok és a hosszú időn át tartó munkanélküliség a legtöbb embert nemcsak anyagilag, de lelkileg is súlyosan megviseli, még akkor is, ha az állam a regisztrált munkanélkülieket időlegesen pénzbeli ellátásban részesíti, s képzési, átképzési lehetőségek biztosításával igyekszik elősegíteni (újbóli) elhelyezkedésüket. Az infláció még általánosabb jelenség, az árak emelkedését ugyanis szinte minden fogyasztó egyaránt tapasztalja Különösen hátrányosan azokat érinti, akiknek jövedelme nem változik azonnal és automatikusan az infláció alakulásának megfelelően: ilyenek például a jogszabályi rendelkezések szerinti juttatásban részesülő nyugdíjasok, valamint a

nominálisan rögzített javadalmazású, bérből és fizetésből élő háztartások. E két csoport a népesség döntő hányadát kiteszi A munkanélküliség és az infláció jelenségét – ebben a sorrendben – a következők szerint tárgyaljuk. Mindkét esetben először az adott jelenség mérőszámaival, azok képzési elveivel, valamint alakulásuk jelenlegi tendenciáival ismerkedünk meg. Ezt követően a közgazdasági elmélet oldaláról közelítünk, s próbálunk magyarázatot adni a jelenségek okaira A fejezet végén a két kategória összekapcsolásával, valamint az inflációs várakozások beépítésével levezetjük az áralakulás elméleti mechanizmusát, amelyre tankönyvünk következő fejezeteiben erőteljesen támaszkodni fogunk 10.1 A munkanélküliségi ráta és a munkanélküliség elmélete A munkanélküliség leggyakrabban használt mérőszáma a munkanélküliek és az aktív népesség számának hányadosaként adódó

munkanélküliségi ráta. Az aktív népesség a munkapiacon megjelenőket, a foglalkoztatottakat és a munkanélkülieket együtt jelenti. De kit tekintünk foglalkoztatottnak és kit munkanélkülinek? Azért is érdemes ezeknél a kérdéseknél elidőzni, mert a munkanélküliség nagyságát általában kétféleképpen mérik és publikálják. Az egyik mutató nyilvántartáson alapul, a másik becslés eredménye. Ezek közül az utóbbit használjuk a munkanélküliségi ráta kiszámításakor. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 294 ► Közgazdaságtan Mi okozza a munkanélküliséget és az inflációt? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 295 ► 10.11 Regisztrált munkanélküliek A nyilvántartott vagy más néven regisztrált munkanélkülieknek hívjuk azokat az álláskeresőket, akik a munkaügyi kirendeltségeken állástalanságukat jelzik, s ezáltal bekerülnek az állami munkanélküli-nyilvántartás

rendszerébe. A regisztrált munkanélkülieket a KSH – egészen pontosan – az alábbiak szerint definiálja. Nyilvántartott munkanélküli a Foglalkoztatási Hivatal (FH) regisztrációs rendszerében nyilvántartott álláskeresők közül az, aki munkaviszonnyal nem rendelkezik; nem nyugdíjas, nem tanuló; foglalkoztatást elősegítő támogatásban (átképzés, közhasznú foglalkoztatás stb.) nem részesül; munkát, állást vagy önálló foglalkozást keres, és munkavégzésre, tehát egy adódó állás elfogadására rendelkezésre áll. 176 A magyarországi regisztrált munkanélküliek számának alakulását mutatja a 10.1 táblázat 10.1 táblázat A nyilvántartott munkanélküliek száma 177 Időpont Szakmunkás 2002. dec 31 2003. dec 31 2004. dec 31 2005. dec 31 121 161 124 398 138 665 144 338 Betanított munkás 83 870 87 009 95 180 96 366 SegédSzellemi Összesen munkás foglalkozású 84 218 55 652 344 901 88 727 59 805 359 939 96 934 69 818 400 597

99 297 70 648 410 649 10.12 Az ILO ajánlásai szerinti munkanélküliségi ráta A munkanélküliségi ráta meghatározása nem a regisztrált munkanélküliek száma alapján, hanem a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO, International Labour Office) ajánlásai szerint elvégzett munkaerő-piaci felmérés eredményeinek a felhasználásával történik. Ez a kb 32 ezer magánháztartásra kiterjedő reprezentatív felvétel a 15–74 éves személyek gazdasági aktivitásáról nyújt információt. Célja, hogy a foglalkoztatottság és a munkanélküliség alakulását a nemzetközi statisztikai ajánlásoknak megfelelően, a mindenkori munkaügyi szabályozástól, illetve annak változásától függetlenül, az alábbi definíciók alapján figyelje meg. 178 Forrás: Útmutató a munkaügy-statisztikai adatszolgáltatáshoz (KSH, Budapest, 2003). Az adatok forrása: FH, KSH. 178 A definíciók forrása: Útmutató a munkaügy-statisztikai adatszolgáltatáshoz (KSH,

Budapest, 2003). 176 177 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 295 ► Közgazdaságtan Mi okozza a munkanélküliséget és az inflációt? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 296 ► Foglalkoztatott az, aki az adott héten legalább egy órányi, jövedelmet biztosító munkát végzett, illetve rendelkezett olyan munkahellyel, ahonnan átmenetileg (betegség, szabadság stb. miatt) volt távol Munkanélküli az, aki az adott héten nem dolgozott, és nincs is olyan munkája, amelyből átmenetileg hiányzott; a kikérdezést megelőző négy hét folyamán aktívan keresett munkát; két héten belül munkába tudott volna állni, ha talált volna megfelelő állást, illetve már talált munkát, ahol 2002-ig 30, 2003-tól 90 napon belül dolgozni kezd. Gazdaságilag aktívak azok, akik megjelennek a munkaerőpiacon, azaz a foglalkoztatottak és a munkanélküliek. Gazdaságilag nem aktívak (inaktívak) azok, akik a vonatkozási

héten nem dolgoztak, illetve nem volt rendszeres jövedelmet biztosító munkájuk, és nem is kerestek munkát, vagy kerestek, de nem tudtak volna munkába állni. Aktivitási arány: a gazdaságilag aktívak a megfelelő korcsoportba tartozó népesség százalékában. Munkanélküliségi ráta: a munkanélküliek a megfelelő korcsoportba tartozó gazdaságilag aktív népesség százalékában. Foglalkoztatási arány: a foglalkoztatottaknak a megfelelő korcsoportba tartozó népességhez viszonyított aránya. Mindezek ismeretében értelmezni tudjuk a 10.2 táblázat adatait A táblázat oszlopai között a következő összefüggések állnak fenn. A teljes munkaképes korú, 15–74 éves népesség aktívakra és inaktívakra, az aktív népesség pedig foglalkoztatottakra és munkanélküliekre bomlik. Ezt szemlélteti a 10.1 ábra A munkaképes korú népesség tehát az aktívak és az inaktívak, az aktív népesség pedig a foglalkoztatottak és a munkanélküliek

összesége. munkaképes korú népesség gazdaságilag aktívak foglalkoztatottak gazdaságilag inaktívak munkanélküliek 10.1 ábra Munkapiaci népességkategóriák Az aktivitási, valamint a foglalkoztatási ráta az aktívak illetve a foglalkoztatottak részaránya a munkaképes korú népességen belül, a munkanélküliségi ráta pedig a munkanélküliek aránya az aktív népességhez viszonyítva. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 296 ► Közgazdaságtan Mi okozza a munkanélküliséget és az inflációt? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 297 ► 10.2 táblázat A 15–74 éves népesség gazdasági aktivitása 179 Időszak 2004. J–D 2005. J–M 2005. Á–Jú 2005. Jl–Sz 2005. O–D 2005. J–D 2006. J–M 179 Foglalkoztatottak 3 900,4 3 870,6 3 891,5 3 927,6 3 916,4 3 901,5 3 885,3 Munkanélküliek 252,9 297,4 299,5 308,6 309,9 303,9 323,6 Gazdaságilag aktívak 1000 fő 4 153,3 4 168,0 4 191,0

4 236,2 4 226,3 4 205,4 4 208,9 Gazdasági15–74 éves lag nem népesség aktívak 3 567,9 3 556,0 3 532,4 3 485,7 3 494,4 3 517,1 3 513,6 7 721,2 7 724,0 7 723,4 7 721,9 7 720,7 7 722,5 7 722,5 Aktivitási arány 53,8 54,0 54,3 54,9 54,7 54,5 54,5 MunkanélFoglalkozküliségi tatási ráta ráta százalék 6,1 50,5 7,1 50,1 7,1 50,4 7,3 50,9 7,3 50,7 7,2 50,5 7,7 50,3 Az adatok forrása: KSH. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 297 ► Közgazdaságtan Mi okozza a munkanélküliséget és az inflációt? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 298 ► 10.1 példa A 2006 január–márciusi időszak adatainak felhasználásával az aktivitási, a foglalkoztatási és a munkanélküliségi ráta rendre a következő számítások eredményeként adódik. aktivitási ráta = aktívak 4208, 9 = = 0, 545 munkaképes korúak 7722, 5 foglalkoztatási ráta = foglalkoztatottak 3885, 3 = = 0, 503 munkaképes korúak 7722, 5

munkanélküliségi ráta = munkanélküliek 323, 6 = = 0, 077 aktívak 4208, 9 A százalékos adatok a fenti értékek százzal való szorzása után adódnak. A 10.2 ábra a regisztrált, valamint a munkaerő-piaci felmérés szerinti munkanélküliek létszámának alakulását, a 10.3 ábra pedig a foglalkoztatási, az aktivitási, valamint a munkanélküliségi ráta idősorait mutatja A grafikonokat az Magyar Nemzeti Bank a következőképpen kommentálta 10.2 ábra A munkanélküliek számának alakulása Magyarországon 180 180 A 10.1 és 102 ábrák forrása: MNB, Jelentés az infláció alakulásáról, 2006 május A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 298 ► Közgazdaságtan Mi okozza a munkanélküliséget és az inflációt? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 299 ► 10.3 ábra Az aktivitási, a foglalkoztatási és a munkanélküliségi ráta alakulása Magyarországon „Tavaly folytatódott a munkanélküliek

számának 2004 eleje óta tartó emelkedése. A 2006 első negyedévi felmérés azonban mintha munkanélküliségi ráta emelkedésének megtorpanását jelezné Ugyancsak fordulatot jelez a Foglalkoztatási Hivatal regisztrált munkanélküliek számának idősora is A 7,4 százalékon megrekedt munkanélküliségi ráta mögött hosszú ideje gyakorlatilag stagnáló foglalkoztatottság és korábban növekvő, idén év elején megtorpanó aktivitás húzódik meg.” MNB, Jelentés az infláció alakulásáról, 2006. május A tények megismerése után rátérünk a jelenségek elméleti elemzésére. A munkanélküliség ténye a munkapiac működési zavaraira, egyensúlytalanságára utal: túl sok a munkavállaló, kevés az állás. A helyzet azért nem ilyen egyszerű. Egyrészt előző fejezetben már utaltunk arra, hogy bizonyos mértékű munkanélküliség a munkapiac működésének szinte természetes velejárója. Másrészt előfordulhat, hogy a betöltetlen

álláshelyek száma közel azonos az állásnélküliekével, a munkanélküliség mégsem csökken ennek megfelelően. Harmadrészt pedig, bár a munkanélküliség a munka piacán jelentkezik, lehetséges, hogy a jelenség sokkal inkább a gazdaság egészének problémáira, az aggregált piac állapotára vezethető vissza. Mindezek arra utalnak, hogy az okok feltárása árnyalt megközelítést igényel. Ennek próbál eleget tenni a következő három fejezetrész Először az A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 299 ► Közgazdaságtan Mi okozza a munkanélküliséget és az inflációt? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 300 ► aggregált munkapiac modelljével ismerkedünk meg, majd e modell segítségével próbálunk meg választ keresni több, munkanélküliséggel kapcsolatos kérdésre. Végül azokat a jelenségeket tárgyaljuk, melyek okaira az aggregált munkapiaci modell sem ad választ 10.13 A munkapiac

elméleti modellje A makroökonómiában – az árupiachoz hasonlóan – a munkapiacot is aggregált piacként kezeljük, amely minden foglalkozási ágat magába foglal. Mint minden piacon, itt is két erő – a kereslet és a kínálat – találkozik egymással. A keresleti oldalon a vállalatok, 181 a kínálati oldalon pedig a háztartások állnak. Gyakori tévedés, hogy a munka kereslete a munkát keresőket jelenti, holott ők pont a munkakínálat egy részét adják. A félreértések elkerülése érdekében ezért hangsúlyozzuk, hogy a munkaerő iránti kereslet a vállalatok részéről merül fel, amelyet makroökonómiában a szektor által foglalkoztatni kívánt összlétszámmal mérünk. Ugyanígy főben mérjük a munkapiacon megjelenő, munkaerejüket felkínáló, alkalmazásban álló vagy éppen állást kereső munkavállalókat, vagyis a munkakínálatot is. átlagos nominális bérszínvonal W LD’ LD létszám L 10.4 ábra A munkakeresleti

görbe és a munkakereslet növekedése külső tényezők hatására A valóságban persze nem kizárólag profitorientált vállalatok alkotják a munkapiac keresleti oldalát, hiszen a háztartásokat segítő különféle non-profit intézményeknél, valamint állami alkalmazottként (köztisztviselőként, közalkalmazottként) is sokan dolgoznak. Annak ellenére, hogy fent és a továbbiakban ezt külön nem jelezzük, modellünket nyugodtan tekinthetjük ezekre a szegmensekre is kiterjedőnek. A közszféra szerepeltetése csak tovább növeli azokat a merevségeket, amelyeket a munkapiac legfőbb tulajdonságaiként emelünk ki a következőkben. 181 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 300 ► Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Mi okozza a munkanélküliséget és az inflációt? Vissza ◄ 301 ► A munka kereslete a vállalati szektor termékei és szolgáltatásai iránt megnyilvánuló igényektől, a konjunktúra

alakulásától, a gyártási technológiák hatékonyságától, más tényezők (elsősorban a tőke) árától és felhasznált mennyiségétől, a munkatényező termelékenységétől, s nem utolsósorban árától, azaz a munkabértől függ. Ez utóbbi különböző szintjein megmutatkozó munkaerő-igény adja a munkakeresleti görbét A munkaerő (L, Labour) keresletét és kínálatát főben mérjük a vízszintes tengelyen, a függőleges tengely pedig a munkaerő költségét, egy alkalmazott bruttó havi pénzbérét (W, Wage) mutatja 182 Persze különböző képességeket és szakképzettséget igénylő foglalkozási csoportokba tartozók (például a portás, a könyvelő és a termelési igazgató) nem helyettesíthetők egymással, ráadásul fizetésükben is jelentős különbségek mutatkoznak A mindenféle munkatípust együttesen kezelő aggregált munkapiac absztrakt modelljének függőleges tengelyén ezért csakis a bérek valamilyen átlagos szintje

szerepelhet. A 10.4 ábrán feltüntetett munkakeresleti függvény (LD, Labour Demand) ily módon azt mutatja, hogy az átlagbér emelkedésével – minden egyéb tényező változatlansága mellett – a vállalati szféra számára egyre kevesebb főt éri meg foglalkoztatni, ezért csökken a munkakereslet. A 10.4 ábrába berajzolt LD’ görbe azt jelzi, hogy miként mozdul el a munkakeresleti függvény az árupiaci kereslet növekedése, a termékárak emelkedése vagy mondjuk a munka termelékenységének fokozódása következtében. Mivel ezen exogén változások mindegyike a munkakeresletet növeli, hatásukra a függvénygörbe jobbra felfelé tolódik. A munkakínálat pont ellentétesen reagál a bérszint változására, mint a munkakereslet: a fizetések emelkedésével a munkaképes korú népesség egyre nagyobb része lenne hajlandó munkába állni. Ezt mutatja a 105 ábrán szereplő pozitív meredekségű munkakínálati függvény (LS, Labour Supply). A

függvény grafikonja a munkabérek csökkenésével egyre rugalmasabbá, laposabbá válik – ez jelzi azt, hogy minden foglalkozási csoportban van a bérnek bizonyos minimális szintje, amely alatt az adott munkát már szinte senki sem vállalná. Ez nem feltétlenül azonos az adminisztratív módon meghatározott minimálbérrel, sokan ugyanis ez alatt is, mások e felett sem lennének hajlandók munkába állni. A keresetek emelkedésével aztán a munkakínálati görbe egyre meredekebbé, a munkaerő-kapacitás adott időszaki lehetséges maximumát, a munkapiacon pillanatnyilag megA foglalkoztatás további költségeit jelentő bérjárulékoktól az egyszerűség kedvéért tekintsünk el! 182 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 301 ► Közgazdaságtan Mi okozza a munkanélküliséget és az inflációt? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 302 ► jelenő aktívak számát (Laktív) elérve pedig függőlegessé

válik. A bérek változása természetesen magát az aktivitást is jelentősen befolyásolja, emiatt hosszabb távon a görbe helyzete – beleértve annak függőleges tartományát is – nem tekinthető állandónak. Az aktív népesség növekedése (Laktív) miatti elmozdulást mutatja a 105 ábra másik, LS’ jelű függvénye Azon időszak alatt, amelyre a munkakínálati függvény vonatkozik, azt feltételezzük, hogy az aktív népesség változatlan marad. átlagos nominális bérszínvonal W LS LS’ Laktív L’aktív létszám L 10.5 ábra A munkakínálati görbe és annak elmozdulása a gazdasági aktivitás növekedésének hatására A munkapiac egyensúlyi elemzését a munkakeresleti és kínálati függvények egy koordináta-rendszerben történő ábrázolásával végezhetjük el. A mikroökonómia témaköreivel foglalkozó fejezetek alapján tudjuk, hogy a piac a két görbe metszéspontjának megfelelő ár mellett kerül egyensúlyba. Ezt mutatja

a 10.6 ábra, ahol az egyensúlyi bérszintet We-vel jelöltük Az A és B pontok közötti szakasz hossza adja meg a foglalkoztatottak (Lf) számát. Bár a piac egyensúlyban van, mégsem dolgozik mindenki a munkapiacon megjelenő aktív népesség tagjai közül. A munkanélküliek száma a BC szakasz hosszának felel meg Ezek az álláskeresők azonban We bér mellett nem is lennének hajlandók munkába állni. Ezért őket a közgazdasági elmélet önkéntes munkanélkülieknek hívja A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 302 ► Közgazdaságtan Mi okozza a munkanélküliséget és az inflációt? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék ◄ Vissza 303 ► W LS A C B We LD Lf Laktív L 10.6 ábra A munkapiaci egyensúly A 10.7 ábra bal oldali része egy olyan helyzetet mutat be, amikor a munkapiacon pillanatnyilag érvényesülő W1 átlagbér meghaladja az egyensúlyi bérszintet. A foglalkoztatottak számát a DE szakasz hossza

adja, az aktív népesség másik felét, a munkanélkülieket EG jelöli. Az EG szakasz további két részre, a munkanélküliek két különböző csoportjára bontható FG azok létszámát adja meg, akik még W1 bér mellett sem lennének hajlandók elfogadni a nekik felkínált állást, ők továbbra is önkéntes munkanélküliek. Az EF tartományba ezzel szemben olyanok tartoznak, akik ezen bérszint mellett dolgoznának ugyan, munkát azonban – a kereslet elégtelensége miatt – nem kapnak. Utóbbiakat kényszerű munkanélkülieknek nevezzük W W LS D E F LS G W1 H J LD Lf Laktív L K I W2 Lf LD Laktív L 10.7 ábra Egyensúlytalanság a munkapiacon: a rövidebb oldal elve A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 303 ► Közgazdaságtan Mi okozza a munkanélküliséget és az inflációt? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 304 ► A 10.7 ábra jobb oldali részén – a teljesség kedvéért – egy

olyan helyzetet is feltüntettünk, ahol a munkapiac a túlkereslet állapotában van. W2 reálbér esetén a vállalati szektor hiába lenne hajlandó HJ szakasznak megfelelő létszámot alkalmazni, a foglalkoztatottak számát (HI szakasz) mindig a rövidebb oldal – amely ebben a szituációban a munkakínálat – határozza meg. Az önkéntes munkanélküliség jelensége (IK szakasz) továbbra is érvényesül, ráadásul úgy, hogy mindeközben az IJ szakasz hosszának megfelelő munkaerőhiány merül fel Nyilvánvaló, hogy az egyensúly helyreállásához a 10.7 ábra bal oldali részén a bérszint csökkenésére, a jobb oldalon pedig annak növekedésére lenne szükség. Bár a munkapiac reakciósebessége nem túl magas, hosszabb távon azért mégis számíthatunk arra, hogy az ábra jobb oldalán a munkaerőhiány a bérek fokozatos emelkedésével lassacskán enyhül. Teljesen más a helyzet a bal oldali koordináta-rendszerben ábrázolt túlkínálatos szituáció

esetén. A bérek csökkentése ugyanis több oldalról is akadályba ütközik Egyrészt az alkalmazottak fizetése (esetenként fizetésemelésének gyakorisága és százalékos mértéke) szerződésekben rögzített, ettől a dolgozó számára kedvezőtlen irányban eltérni nem lehet. Másrészt a munkavállalói és munkaadói érdekképviseletek, valamint a kormányoldal képviselői a legtöbb országban közös határozatot hoznak a minimálbérek emelésének, valamint a reálbérek megengedett növekedésének mértékéről (lásd az alábbi újsághírt). A keresetek vásárlóértékének megőrzéséért küzdő munkavállalói szakszervezetek számára rendszerint az infláció üteménél alacsonyabb béremelés sem elfogadható, nemhogy a pénzbérek csökkentése. „Megegyezett az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) a következő három évre szóló minimálbér-emelésről, illetve a jövő évi országos béremelési ajánlásról, a megállapodás

aláírásán jelen volt Gyurcsány Ferenc miniszterelnök. Jövőre az idei 57 ezer forintos minimálbért 62500 forintra emelik, 2007-ben 65.500 forintos, 2008-ban 69000 forintos lesz a minimálbér A megállapodás alapján a szakképzetteknél is a minimálbérhez rendelt bérminimumot vezetnek be Ennek szorzószáma jövőre az első félévben csak ajánlott, a második félévtől viszont, illetve 2007-ben és 2008-ban már kötelező A jövő évre a 3,5 százalékos reálkereset-növekedés elérése érdekében 4-5 százalékos bruttó keresetemelést javasol országosan a versenyszférának az OÉT.” Népszabadság Online – MTI, 2005. november 25 A fentiekből következik a keynesi makroökonómia egyik legfontosabb, központi feltevése, miszerint a nominálbérek lefelé merevek. Ez alapján a 107 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 304 ► Közgazdaságtan Mi okozza a munkanélküliséget és az inflációt? A dokumentum használata |

Tartalomjegyzék Vissza ◄ 305 ► ábra bal oldalán a bérek mozgása nem képes megtisztítani a munkapiacot, a kialakult kényszerű munkanélküliség hosszú távon is fennmaradhat. Az egyensúlytalanság mértékének csökkenésére csak a görbék helyzetét érintő – a modellünk szempontjából exogén – változások esetén számíthatunk. Csökkenhet például a munkanélküliség, ha az értékesítési lehetőségek bővülése, az összkereslet növekedése vagy egyszerűen csak a termékárak emelkedése következtében a vállalatok számára adott bérszint mellett is megéri több főt foglalkoztatni. Ekkor a munkakeresleti függvény a korábban tárgyalt, 104 ábrán látható irányba mozdul el A kényszerű munkanélküliség ennek nyomán a 108 ábrán AC-ről BC-re csökken Ugyanígy csupán exogén változásokban bízhatunk, ha a munkapiac az aktuális bérszintnél történetesen egyensúlyban van (mint például a 10.6 ábrán), s az ilyenkor is

jelentkező önkéntes munkanélküliséget szeretnénk letörni. Az önkéntes munkanélküliség – változatlan helyzetű munkakeresleti és kínálati görbék mellett – csupán béralkalmazkodással nem csökkenthető A piac ekkor már megtette a magáét: a keresletet és a kínálatot összhangba hozta egymással. W LS A B C W1 LD’ LD Lf Lf’ Laktív L 10.8 ábra A kényszerű munkanélküliség csökkenése a munkakereslet növekedése következtében Az önkéntes munkanélküliséget egyébként messze nem tekintjük olyan komoly problémának, mint a túlkínálat esetén jelentkező kényszerű munkanélküliséget. Az önkéntes és a kényszerű munkanélküliség tartalmát és okait hamarosan tovább boncolgatjuk, előbb azonban két – Magyarországon is megfigyelhető – munkapiaci jelenségre adunk magyarázatot modellünk segítségével. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 305 ► Közgazdaságtan Mi okozza a

munkanélküliséget és az inflációt? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék ◄ Vissza 306 ► 10.14 További elemzések a munkapiac modelljének felhasználásával* Az alábbiakban a minimálbérek emelésének, valamint a gazdaságilag aktív népesség növekedésének munkapiaci, munkanélküliségre gyakorolt hatásait elemezzük. A minimálbér-emelés hatása a munkanélküliségre A 10.9 ábrán az átlagbér kezdeti szintjét W0 jelzi Ilyen bérszínvonal mellett a foglalkoztatottak száma az AB, a munkanélkülieké pedig a BC szakasz hosszának felel meg Tegyük fel ezek után, hogy a minimálbérek emelése következtében az átlagos bérszint W1-re nő Ennek következtében – változatlan munkakeresleti és munkakínálati görbék mellett – a foglalkoztatottak száma DE-re csökken, a munkanélkülieké pedig EF-re növekszik. Külön nem jelöltük, de jól látszik, hogy az önkéntes munkanélküliek állománya ugyan kisebb lett, a kényszerű

munkanélküliek tábora azonban ennél jóval nagyobb mértékben bővült. W W LS LS D E W1 F W0 C A G D W1 W0 B F E A C B LD’ LD LD Laktív Laktív L L 10.9 ábra A minimálbér-emelés hatása a munkanélküliségre Az ábra jobb oldali része azt is megmutatja, hogy a munkanélküliség ennél kisebb mértékű növekedésére kell számítanunk abban az esetben, ha a minimálbér-emeléssel egyidejűleg a fokozódó munkatermelékenység következtében a munkakeresleti görbe LD’-be tolódik. A munkanélküliek számát megadó GF szakasz hossza azonban még így is nagyobb a kezdeti állapotnak megfelelő BC szakaszénál. A minimálbérek emelése változatlan vagy csökkenő munkanélküliséggel csak abban az esetben jár, ha az általa kiváltott átlagbér-emelkedés mértéke nem haladja meg a termelékenység A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 306 ► Közgazdaságtan Mi okozza a munkanélküliséget és az

inflációt? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék ◄ Vissza 307 ► növekedéséét. A munkanélküliség összetétele azonban – az ábra tanulsága szerint – még ekkor is változhat. „A kisebb létszámú cégeknél elbocsátásokat indukál a minimálbér-emelés, a bérnövekedés leginkább a 20–49 főt foglalkoztató cégeket érinti – tette közzé a Magyarországi Volksbank Rt. kkv-körképében A Gazdaság- és Vállalkozáselemző Intézet (GVI) közreműködésével készült konjunktúra-kutatás szerint a mostani minimálbér-emelés ugyan csekélyebb, mint a 2001-es, ennek ellenére a kisebb létszámmal dolgozó cégeknél elbocsátásokat idézhet elő. Világgazdaság – MTI, 2006. április 12 Növekedhet-e egyidejűleg a foglalkoztatottság és a munkanélküliség? A 2006. évi országgyűlési képviselőválasztásokat megelőző pártkampány egyik visszatérő témája volt a munkapiaci folyamatok értékelése. A kormányzó pártok

a foglalkoztatottság bővülését, új munkahelyek létrejöttét hangsúlyozták, az ellenzék a munkanélküliségi ráta emelkedését. A munkapiac modellje alapján egyszerűen megmutatható, hogy az aktív népesség növekedése esetén a két jelenség nem zárja ki egymást. W W LS A B LS LS’ D C W0 W0 B LS’ C A LD’ LD LD Lf Laktív L’aktív L Lf Lf’ Laktív L’aktív L 10.10 ábra A gazdasági aktivitás növekedésének hatása a munkanélküliségre Az 10.10 ábrán a gazdasági aktivitás változásának munkapiaci hatásait mutatjuk be W0 szinten rögzített nominálbérek esetén. Az aktívak száma akkor növekszik, ha a munkapiacra be- és visszalépők együttes száma meghaladja az onnan kilépőkét. Az ábra bal oldali részén egy ilyen irányú változást mutat az LS görbe LS’-be való eltolódása. Ha a munkakereslet A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 307 ► Közgazdaságtan Mi okozza a

munkanélküliséget és az inflációt? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 308 ► változatlan, akkor ennek következében a munkanélküliség az aktívak számának emelkedésével azonos mértékben, AB-ről AC-re növekszik. Ennél kisebb lesz az állástalanok száma, ha a 10.10 ábra jobb oldali részében feltüntetett módon a munkakereslet is növekszik. Elképzelhető azonban, hogy a munkanélküliség új szintje még így is magasabb a változások előttinél. Ezt jelzi az AB és DC szakaszok hossza is Ha tehát az aktív népesség növekedésével nem tart lépést a munkakereslet és a munkahelyek számának bővülése, akkor a foglalkoztatottak száma úgy nő, hogy közben a munkanélkülieké is emelkedik. 10.15 A munkanélküliség három fő típusa A munkapiac modellje jól rávilágít a munkanélküliek azon csoportjára, akik önszántukból döntenek az állástalanság mellett. De kik ezek az önkéntes munkanélküliek? Csak

olyanok tartoznak ide, akik magasabbra értékelik a szabadidejüket vagy más tevékenységüket, mint az adott bérszint melletti munkavállalást, s inkább a munkanélküliségi segélyt választják a rosszul fizetett állással szemben? 183 Természetesen ilyenek is akadnak szép számmal. Az önkéntes munkanélküliek közé tartoznak a fentiek mellett az ún. súrlódásos, vagy idegen szóval frikciós munkanélküliek is, akik – bármilyen okból kifolyólag – saját akaratukból hagyták ott korábbi állásukat, s most épp egy jobb, jövedelmezőbb vagy lakóhelyükhöz közelebbi munkahelyet keresnek. Az újbóli elhelyezkedés persze nem megy egyik napról a másikra, akár hónapokon át is lehet valaki munka nélkül, amíg meg nem találja neki megfelelő új állását. Ugyanez vonatkozhat munkapiacra újonnan belépő friss diplomásokra vagy az aktívak közé gyesről visszatérő szülőkre Az effajta munkaerőmozgás miatti átmeneti állástalanság a

munkapiac természetes velejárója. Ezért mondtuk korábban, hogy egy bizonyos mértékű önkéntes vagy súrlódásos munkanélküliség még nem utal makrogazdasági zavarokra Sokkal komolyabb problémát jelent az ún. strukturális munkanélküliség, amely akkor alakul ki, ha munka keresletének és kínálatának szerkezete eltér egymástól. A strukturális munkanélküliség ténye egyáltalán nem látszik az aggregált munkapiac korábban megismert diagramjáról Ha adott bérszint mellett a felkínált álláshelyek száma azonos az állásra jelentkezőkével, akkor modellünk egyensúlyt jelez, holott a mérnököknek felkínált Sok közgazdász van azon a véleményen, hogy a munkanélküliek pénzbeli támogatása nem ösztönzi, hanem sokkal inkább csökkenti a munkavállalási hajlandóságot. 183 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 308 ► Közgazdaságtan Mi okozza a munkanélküliséget és az inflációt? A dokumentum

használata | Tartalomjegyzék ◄ Vissza 309 ► állásokat valószínűleg nem tudják betölteni a munka nélkül lévő közgazdászok. Strukturális munkanélküliség esetén egyes foglalkozási csoportokban jelentős munkaerőtöbblet, míg másutt munkaerőhiány jelentkezik Ezt szemlélteti a 10.11 ábra, amelynek bal oldalán a mérnökök, jobb oldalán a közgazdászok munkakínálatát, valamint az irántuk megnyilvánuló keresletet ábrázoltuk. A mérnökök piacán az érvényes átlagbér mellett hiány van (AB szakasz), a közgazdászokén többlet, vagyis munkanélküliség (CD szakasz). A mérnökhiányról számol be a következő újságcikk is „A brit vállalatok 40 százaléka számít arra, hogy az elkövetkező négy évben nem lesz képes kielégíteni a mérnökök és a technikusok iránti igényét – derül ki Európa legnagyobb ágazati szervezetének, a mérnöki és technológiai intézet (IET) felméréséből. Mivel a brit fiatalok egyre

kisebb számban választják a mérnöki és technikusi hivatást, a cégek Németországból és Indiából próbálnak utánpótláshoz jutni – írja a Financial Times. [] Magyarországon is hiányoznak a műszaki diplomások, jelenleg csak a munkaügyi kirendeltségeknél több mint 160 mérnöknek kínálnak állást, miközben az internetes álláshirdetések egynegyede is nekik szól. A Műegyetem tavaly őszi elemzése alapján a hazai vállalatok többsége új beruházás, valamint a termelés bővítése miatt keres főleg informatikust, gépész-, illetve villamosmérnököt – tájékoztatta lapunkat Hajdú Csongor, a BME Karrier Irodájának vezetője. Úgy tűnik, a magyarországi cégek proaktívan igyekeznek kezelni a mérnökhiányt, többségük gyakornoki, illetve ösztöndíjprogramot hirdet.” Világgazdaság, 2006. május 30 Wk közgazdászok átlagbére mérnökök átlagbére Wm LSm LSk C D W0k W0 m A B LDk LDm mérnökök létszáma Lm

közgazdászok létszáma Lk 10.11 ábra Strukturális munkanélküliség: túlkereslet a mérnökök, túlkínálat a közgazdászok piacán A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 309 ► Közgazdaságtan Mi okozza a munkanélküliséget és az inflációt? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 310 ► A strukturális munkanélküliség oka, hogy a gazdasági szerkezet folyamatos alakulásához, a változó munkapiaci igényekhez – többek között a bérek merevsége miatt – a kínálat csak lassan képes alkalmazkodni. 184 A gondot csak fokozza, ha az oktatási rendszer ezeket a folyamatokat figyelmen kívül hagyva folyamatosan bocsátja ki az új munkaerőt azokra a részpiacokra, ahol már így is túlkínálat érvényesül, a hiányszakmák képzésével viszont alig foglalkozik. A legsúlyosabb gondot a munkanélküliség harmadik típusa, az ún. konjunkturális munkanélküliség jelenti, amely a gazdaság –

munkapiacon túlmutató – generális problémáira, a potenciális kibocsátás szintjétől elmaradó aggregált kereslet okozta gazdasági visszaesésre vezethető vissza. Ha a munkapiac sok szegmensében egyidejűleg nő a munkanélküliek száma, akkor ez a munkanélküliség konjunkturális természetére utal. Leginkább ez a típus feleltethető meg a kényszerű munkanélküliség korábban tárgyalt fogalmának. W LS A B We LD LD’ L 10.12 ábra A konjunkturális munkanélküliség kialakulása A 10.12 ábra a konjunkturális munkanélküliség kialakulását mutatja A kezdetben egyensúlyban lévő munkapiacon a vállalatok termékei és szolgáltatásai iránti összkereslet csökkenése miatt a munkakeresleti függvény az origó felé tolódik, s ennek következétben az AB szakasznak megfelelő kényszerű munkanélküliség alakul ki. Ennek az alkalmazkodási folyamatnak a 10.11 ábra grafikonjai segítségével történő a bemutatását az Olvasóra bízzuk.

Lásd az 5 gyakorló feladatot a fejezet végén! 184 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 310 ► Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Mi okozza a munkanélküliséget és az inflációt? Vissza ◄ 311 ► A kényszerű konjunkturális munkanélküliség a munkapiac tulajdonságai, a nominálbérek merevsége miatt hosszú távon is fennmaradhat. Csökkentése elsősorban közvetett módon, az aggregált kereslet serkentésével lehetséges. A gazdaság működésébe e célból való aktív állami beavatkozás elméletét ugyancsak Keynes dolgozta ki az 1930-as években. A keresletösztönzés eszközeivel a tankönyv utolsó két fejezetében foglalkozunk 10.16 A munkanélküliség és a gazdasági növekedés kapcsolata: Okun törvénye* A munkanélküliség okozta társadalmi problémákra a fejezet bevezetőjében már utaltunk. Ehelyütt a gazdasági veszteségeket tárgyaljuk A munkanélküliség jól mérhető

költsége például az állam által kifizetett jövedelempótló támogatások összege, amely teljes foglalkoztatottság esetén másra is költhető lenne. Ennél nagyobb – bár jóval nehezebben számszerűsíthető – veszteség, hogy a munkanélküliség következtében a makrogazdasági kibocsátás elmarad attól a szinttől, amely a rendelkezésre álló munkaerőállomány teljes kihasználásával elérhető lenne. Mindezt – az előző fejezetben megismert fogalmakkal – úgy is mondhatjuk, hogy a munkanélküliség okozta reálgazdasági költségeket a tényleges GDP potenciális GDP-től való elmaradása jelenti. A tényleges GDP és a potenciális kibocsátás különbségét kibocsátási résnek nevezzük. A kibocsátási rés és a munkanélküliség mértéke közötti kapcsolat egyenesen következik a konjunkturális munkanélküliség előzőekben megismert elméletéből, valamint az aggregált kínálati függvény levezetésénél a 9. fejezetben

felhasznált összefüggésekből: nagyobb munkanélküliségi ráta nagyobb potenciális kibocsátástól való elmaradást eredményez. Elsőként Arthur Okun (1929–1979) amerikai közgazdász elemezte részletesen a kibocsátási rés és a munkanélküliség kapcsolatát. A kibocsátási rés értelmezéséhez szükséges potenciális kibocsátás fogalmát is ő alkotta meg Tiszteletére nevezték el a közgazdászok a reál GDP és a munkanélküliségi ráta közötti negatív irányú összefüggést Okun-törvénynek Az Okun-törvényben megfogalmazott kapcsolat számszerűsítése céljából elvégzett empirikus vizsgálatok azt mutatják, hogy a munkanélküliségi ráta minden 1 százalékpontos emelkedésével a GDP körülbelül 2 százalékkal esik vissza a potenciális kibocsátás szintjéhez képest. A kibocsátási rést dinamikusan, a tényleges és a potenciális gazdasági növekedés 185 küA potenciális gazdasági növekedés értelemszerűen a potenciális

kibocsátás egyik időszakról a másikra való százalékos változását jelenti. 185 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 311 ► Közgazdaságtan Mi okozza a munkanélküliséget és az inflációt? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 312 ► lönbségeként értelmezve mindezt a következőképpen fogalmazhatjuk át: a reál GDP növekedési ütemének a potenciális növekedés ütemétől való minden 2 százalékpontos elmaradása a munkanélküliségi ráta nagyjából 1 százalékpontos növekedésével jár együtt. Okun törvényének dinamikus, a gazdasági növekedésre és a munkanélküliségi ráta változására vonatkozó változatát becsültük meg Magyarország adatai alapján a 10.13 ábrán Mivel a potenciális növekedés ütemére, s így a kibocsátási résre vonatkozóan nincsenek megbízható adataink, ezért a vízszintes tengelyen egyszerűen a reál GDP éves növekedési ütemét mértük. Az 1994

és 2005 közötti évek adatpontjaira illesztett regreszsziós egyenes −0,5 körüli meredeksége nagyjából megfelel az általános empirikus eredményeknek. Az ábráról ugyanakkor az is jól látszik, hogy a két változó közötti kapcsolat nem túl szoros. Okun törvénye Magyarországon 1994 és 2005 között A munkanélküliségi ráta változása (%) 5 4 3 y = -0,5854x + 2,1637 R2 = 0,2725 2 1 0 -1 -2 -3 0 1 2 3 4 A reál GDP éves növekedési ütem e (%) 5 6 10.13 ábra A gazdasági növekedés és munkanélküliség kapcsolata Magyarországon 186 A következőkben rátérünk fejezetünk másik nagy témakörének tárgyalására. 186 Az adatok forrása: KSH. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 312 ► Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Mi okozza a munkanélküliséget és az inflációt? Vissza ◄ 313 ► 10.2 Az infláció fogalma, mérése és okai Az infláció jelensége nem ismeretlen

Magyarországon. Egy 1946-ban Budapesten készült – a hazai és a világsajtót egyaránt bejárt – fotóval igazolható az állítás: a képen töménytelen mennyiségű papírpénzt söpörnek Talán néhány Olvasónk gyűjteményében van is egy-egy darab ezekből a csillagászati névértékű, akkor mégis szinte értéktelen bankjegyekből. Bár illusztrációnak megfelel, az infláció okozta negatív társadalmi és gazdasági következményekről nem túl sokat árul el a fent említett fénykép. Többek között ezek lesznek jelenlegi alfejezetünk témái. Ezen kívül foglalkozunk még az infláció mérőszámaival, okaival, s persze mindenekelőtt tisztázzuk a fogalom pontos jelentését. Inflációnak az áruk és szolgáltatások árszintjének tartós és folyamatos emelkedését nevezzük. Az áremelkedés következménye, hogy ugyanakkora pénzösszegen kevesebb termék vásárolható meg: az infláció tehát a pénz vásárlóértékét csökkenti. Ha

szigorúan vesszük a fenti definíciót, akkor az egyszeri, ugrásszerű árszintnövekedés igazából nem is tekinthető inflációnak. Az általános forgalmi adó kulcsainak emelése például ilyen változást idéz elő Ennek hatása az árindexben persze csak addig jelentkezik, amíg a bázisidőszak árszintje még az adóváltoztatás előtti állapotoknak megfelelő Egy év múlva, amikor magasabb áfa-kulcsok már a bázisba is bekerülnek, az árindex csökkeni fog. A gazdaságstatisztikusok ezt nevezik bázishatásnak A bázishatás áfa-csökkentés esetén természetesen pont fordítva jelentkezik A másik fontos megjegyzés az inflációval kapcsolatosan, hogy egyetlen termék árának kiugró növekedése még nem feltétlenül jelent inflációt. Egy-egy árucikk vagy szolgáltatás drágulását számos tényező előidézheti: technológiaváltás, jobb alapanyagok használata, vagy megint csak a termékre kivetett adó emelése. Még mielőtt nagy mértékű

inflációra gyanakodnánk valamely általunk fogyasztott termék árának növekedése alapján, érdemes megnézni, hogy széles körben más árucikkek, szolgáltatások is hasonló mértékben drágultak-e. Az infláció ugyanis az átlagos árszínvonal emelkedését jelenti. Az infláció ellentétpárja a defláció, amely az árszínvonal csökkenését jelenti. A defláció nem keverendő össze a dezinfláció fogalmával, melyet az áremelkedés ütemének csökkenésére használunk Ha az infláció mértéke egy A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 313 ► Közgazdaságtan Mi okozza a munkanélküliséget és az inflációt? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 314 ► országban mondjuk 10 százalékról 7 százalékra csökken évik évről a másikra, vagyis 3 százalékpontos dezinfláció következik be, akkor ez nem azt jelenti, hogy a termékek átlagosan 3 százalékkal olcsóbbak lettek. Továbbra is drágább

lett sok minden, mégpedig átlagban 7 százalékkal, csakhogy ez az áremelkedési ütem már kisebb, mint amit az előző időszakban mértek. 10.21 A fogyasztói árindex és a GDP-deflátor* Az árszínvonal változását árindexekkel mérjük. A leggyakrabban használt inflációs mutató a fogyasztói árindex. Ezzel ismerkedünk meg a következőkben Azt is megvizsgáljuk, hogy ez miben különbözik a korábban tanult GDP-deflátortól A GDP-deflátorral azt mértük, hogy egy ország adott évi GDP-je folyóáron, illetve az előző év árain számolva milyen arányban tér el egymástól. A 8 fejezetben megismert képletet felidézve, valamint az ott szereplő 8.1 példa adatait felhasználva: GDP-deflátor = ∑q ⋅ p ∑q ⋅ p 1 1 1 0 = 1, 094 . A kapott érték 9,4%-os áltagos áremelkedésre utal. A GDP-deflátor az összes GDP-ben szereplő, azaz végső felhasználásra kerülő termék árváltozását figyelembe veszi. Nem minden végtermék kerül azonban

végső fogyasztásra, illetve nem minden elfogyasztott termék szerepel az adott ország GDP-jében – gondoljunk csak az importtermékekre! A fogyasztók által vásárolt termékek árváltozását tükröző ún. fogyasztói árindex értéke ezért lényegesen eltérhet a GDP-deflátorétól. A fogyasztói árindexet úgy határozzák meg, hogy vesznek egy a háztartások átlagos kiadási szerkezetét tükröző fogyasztói kosarat, majd megvizsgálják, hogy ennek a fogyasztói kosárnak a piaci árakon számított értéke hogyan változott egyik időszakról a másikra. Ha fizetésünk most is ugyanannyi, mint az előző hónapban, akkor az erre az időszakra vonatkozó fogyasztói árindex alkalmas arra, hogy jövedelmünk reálértékében bekövetkezett változásról tájékoztasson, feltéve persze, hogy fogyasztási szerkezetünk nagyjából megfelel az átlagosnak. Több, meglehetősen nagy létszámú csoport fogyasztása mutat ettől számottevő eltérést. Ezért

számolnak külön árindexet például a nyugdíjasokra A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 314 ► Közgazdaságtan Mi okozza a munkanélküliséget és az inflációt? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 315 ► A fogyasztói árak alakulására vonatkozó felméréseket a KSH havonta készít, s ezek eredményeit ugyancsak havi rendszerességgel publikálja. A fogyasztói árindex nagyságát több különböző formában is közlik. A fent említett, az előző hónap áremelkedését tükröző érték mellett találkozhatunk az elmúlt év azonos hónapjához viszonyított, éves árszintemelkedést megadó indexszel is. Az egy naptári évre vonatkozó inflációt általában 12 ilyen havi adatnak az egyszerű számtani átlagaként fejezzük ki. Még ha el is tekintünk attól, hogy a mutatókban szereplő termékek köre nem azonos, akkor is jelentős szemléletbeli különbségeket fedezhetünk fel a GDP-deflátor és a

fogyasztói árindex, vagy ahogy általában az angolszász országokban – s emiatt a közgazdaságtanban is – nevezik, a CPI (Consumer Price Index) között. 187 A fogyasztói árindex számítása során használt kosarat általában több évig nem változtatják Ha például az elmúlt egy év fogyasztói inflációjának meghatározásakor egy 2005-ben kijelölt kosárral dolgozunk, vesszük ennek 2005-ös, illetve 2006-os árakon számított piaci értékét, majd ez utóbbit osztjuk az előzővel, akkor valójában a következő képlet szerint történik a számítás: CPI = ∑q ∑q 0 ⋅ p1 0 ⋅ p0 = 1, 096 . A 9,6 százalékos áremelkedést jelző eredményt ismét a 8. fejezet 82 táblázatának adatai alapján kaptuk 188 A két mutató képlete alapján jól látható, hogy a GDP-deflátor a tárgyévi nominális és változatlanáras GDP, míg a CPI a bázis időszaki fogyasztói kosár tárgyidőszaki, illetve bázisidőszaki árakon számított értékeinek

hányadosa. A fenti példában a CPI-ra kapott érték kis mértékben meghaladja a GDP-deflátor nagyságát. Persze más eredmény is kijöhetett volna, ha másképpen választjuk meg a 8.2 táblázatban szereplő számértékeket, de általában a valós adatok is ilyen relációt tükröznek a két árindex között. Az 10.3 táblázatban Magyarország 1993 és 2004 közötti éves GDP-deflátor Az Európai Unióban használatos HICP betűszó is a fogyasztói árindexet jelenti, amely a Harmonized Index of Consumer Prices elnevezés rövidítése. 188 A CPI-ra kapott példabeli számérték egyébként pontosan megegyezik a 9. fejezet 9.12 szakaszában meghatározott eredménnyel, ahol a termékenkénti árváltozásokból kiindulva számítottuk ki az árindexet. (Ha szükséges, lapozzon vissza!) Mindezek azt mutatják, hogy a CPI valóban az átlagos áremelkedés százalékos mértékét fejezi ki. 187 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 315 ►

Közgazdaságtan Mi okozza a munkanélküliséget és az inflációt? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 316 ► és CPI mutatói szerepelnek. Jól látszik, hogy az időszakok többségében a CPI értéke magasabb a GDP-deflátorénál. 10.3 táblázat A GDP-deflátor és a fogyasztói árindex értékei Magyarországon 189 Év 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 GDP-deflátor Fogyasztói árindex százalék, előző év = 100 121,3 122,5 119,5 118,8 125,5 128,2 121,2 123,6 118,5 118,3 112,6 114,3 108,6 110,0 109,9 109,8 108,6 109,2 108,9 105,3 107,6 104,7 104,7 106,8 A gazdaságstatisztikusok és közgazdászok gyakran jelzik, hogy a fogyasztói árindex jellemzően felül-, a GDP-deflátor pedig inkább alulbecsli a megélhetési költségek emelkedését. A CPI például nem veszi figyelembe, hogy a fogyasztók a drágább termékeket olcsóbbakkal helyettesítik, a GDP-deflátor ezzel szemben egyáltalán nem jelzi a

helyettesítés miatti jólétcsökkenést. A CPI a változatlan fogyasztói kosár miatt nem számol új termékek megjelenésével, s azzal sem, hogy az áremelkedés egy része a termékek minőségjavulásának is betudható. A két mutató számértékében tapasztalható eltérések bemutatására a legjobb példa, ha veszünk egy olyan esztendőt, amikor a kedvezőtlen időjárási körülmények, mondjuk jégverés következtében a mezőgazdasági termények egy csoportja csaknem teljes egészében elpusztul, s emiatt áraik jelentős mértékben megemelkednek. A fogyasztói árindex magasabb inflációt jelez, holott a háztartások többsége 189 Az adatok forrása: KSH. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 316 ► Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Mi okozza a munkanélküliséget és az inflációt? Vissza ◄ 317 ► a megdrágult zöldségekről és gyümölcsökről minden bizonnyal áttér a károkkal nem

sújtott, olcsóbb zöldségek és gyümölcsök fogyasztására. A GDP-deflátor ezzel szemben semmilyen drágulást nem mutat – legalábbis mezőgazdasági termékek körében –, hiszen a jég martalékává vált gyümölcstermés meg sem jelenik a bruttó hazai termékben. A mezőgazdasági termékek áraiban egyébként természeti katasztrófák nélkül is jelentős ingadozásokat, szezonális hatásokat figyelhetünk meg. De nemcsak a zöldségek és gyümölcsök tartoznak a hektikus áralakulású termékek körébe, hanem más feldolgozatlan élelmiszerek (például a sertésés marhahús), a gyógyszerek, az üzemanyagok és más energiahordozók is. Többek között ezek elhagyásával számítják a statisztikusok ún. maginflációs mutatót, melynek célja az egyszeri, átmeneti hatások helyett az infláció hosszú távú trendjének megragadása. A 1014 ábra a hó/hó típusú éves maginflációs és fogyasztói árindex alakulását mutatja Magyarországon az

elmúlt néhány évben. 10.14 ábra A maginflációs és a fogyasztói árindex alakulása Magyarországon 190 190 Az ábra forrása: MNB, Jelentés az infláció alakulásáról, 2006. május A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 317 ► Közgazdaságtan Mi okozza a munkanélküliséget és az inflációt? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 318 ► 10.22 Az infláció mértéke A 10.14 ábrán jól látható, hogy az infláció mértéke Magyarországon 2005ben és 2006 elején 4 százalék alatt volt Ez a fajta inflációt – mértéke alapján legalábbis – kúszó inflációnak nevezzük Kúszó infláció esetén az árak lassan, egyszámjegyű százalékos mérték szerint és előre látható módon emelkednek. Ilyen körülmények között a pénz vásárlóértéke egyik időszakról a másikra nem változik jelentős mértékben Ha az infláció ráadásul kiszámítható mértékű, akkor ennek előzetes figyelembe

vételével az árak, a nominális kamatok és bérek úgy rögzíthetők, hogy azok utólagos, tényleges inflációtól megtisztított értéke nagyjából megfeleljen minden gazdasági szereplő eredeti szándékainak. Vágtató infláció esetén az áremelkedés mértéke százalékban kifejezve már évi két- vagy háromjegyű. Ilyenkor a problémát nemcsak az infláció szintje okozza, hanem az is, hogy a magasabb áremelkedési ütem szinte mindig együtt jár az inflációs bizonytalanság fokozódásával. A pénz gyorsan veszít értékéből, ezért az emberek megtakarításaikat sokkal inkább reáleszközökben halmozzák fel, például ingatlant vagy aranyat vásárolnak. A szerződéses kapcsolatokban a pénzbeli ellenszolgáltatás mértékét egyre ritkábban rögzítik hazai pénzben, inkább árindexhez vagy valamilyen stabil külföldi valutához kötik a szerződések értékét. A tartós vágtató infláció súlyos torzulásokat okoz az árrendszerben is. Az

inflációnak többek között ezeket a negatív hatásait fejtük ki részletesen a következő szakaszban Előbb azonban meg kell említenünk az infláció harmadik típusát, az ún. hiperinflációt, melynek során az árak emelkedése éves szinten akár egymillió százalékos is lehet Az ezáltal okozott károk már elviselhetetlenek A bevezetőben említett 1946-os magyarországi eset egyébként az infláció e legsúlyosabb, szélsőséges formájára példa. A hiperinfláció szerencsére meglehetősen ritka jelenség, ezért többet ebben a tankönyvben nem is foglalkozunk vele. 10.23 Az infláció káros következményei A magas, de még a mérsékelt, 5-7 százalékos infláció is költségeket, jóléti veszteségeket okoz a gazdaság, a társadalom számára, mégpedig két csatornán keresztül: az egyik maga az infláció szintje, a másik az inflációs bizonytalanság. A következőkben e két csatorna költségeit vesszük sorra Az infláció magas szintjéből

adódó költségek csoportjába elsősorban a tranzakciós, az átárazási, valamint az adórendszer merevségéből adódó költségeket soroljuk. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 318 ► Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Mi okozza a munkanélküliséget és az inflációt? Vissza ◄ 319 ► Tranzakciós költségek. Magas infláció esetén a párna alatt, a zsebünkben vagy a vállalatok házipénztárában tartott készpénz reálveszteséget okoz 191 Ennek elkerülése érdekében mind a háztartások, mind a vállalatok igyekeznek szinte minden pénzügyi megtakarításukat kamatozó formában, például befektetési számlán tartani, s erről mindig csak akkor és annyi pénzt felvenni, amennyire azonnal szükségük van. A nagyvállalatok profi pénzgazdálkodási szakembereket, sőt gyakran egy egész osztályt bíznak meg a pénztartásból adódó veszteségek elkerülésével. Természetesen az ún treasury

funkciók megfelelő ellátása stabil árszínvonal esetén is fontos, inflációs környezetben azonban – a pénztartás reálveszteségei miatt – különösen felértékelődik ez a feladatkör. A háztartások esetében a pénz bankban való tartásának költségei – találó elnevezéssel – cipőtalp-költségek formájában jelentkeznek. Ha egy vásárlás lebonyolításához szükségünk van készpénzre, s az adott helyen nem lehet bankkártyával fizetni, akkor el kell mennünk egy bankautomatához, ahonnan pénzt vehetünk fel. Ez esetleg utazással, az automatánál való várakozással, s természetesen kezelési költség, díj felszámításával jár. Ha a magas infláció miatt továbbra sem akarunk felesleges készpénzt magunknál tartani, akkor nem fogunk egyszerre túl sok pénzt kivenni, s emiatt mindezek a költségek gyakrabban merülnek fel. Ha nem lenne infláció, akkor a pénzkezelésre fordított idő, energia és pénz mind a háztartásoknál,

mind a vállalatoknál másként hasznosulhatna. A bankok persze a beszedett díjakkal jól járnak, de nem olyan mértékben, mint ahogy az infláció a többi szereplőt károsítja. Így tehát társadalmi szinten jóléti veszteséggel kell számolnunk. Átárazási költségek. A magas infláció gyakori áremelésekkel jár Ilyenkor az üzleteknek új árcédulákat kell nyomtatni, s ki kell cserélni a régieket A pénztárgépeket át kell állítani, az éttermeknek pedig új étlapot kell készíttetni. Ezek – az utóbbi példa alapján – menüköltségeknek is nevezett, átárazással kapcsolatos pénzügyi és reál értelemben vett ráfordítások nem merülnének fel, ha nem lenne infláció. Az adórendszer merevségéből adódó költségek. Ha az áremelkedés kompenzálása végett növekednek a nominálbérek, akkor sávosan progresszív jövedelemadózás esetén, változatlan sávok mellett egyre több embernek kell egyre magasabb adókulccsal adóznia. A

sávhatárokat persze időnként – Magyarországon rendszerint évente – változtatják, ez azonban önmagában még nem tisztítja meg az adórendszert az infláció torzító hatásaitól. A legjobb példa erre az egykulcsos kamatadó. Magasabb infláció esetén ugyan a nominális kamatlábak is magasabbak, de ezek nagyobb része csupán az áremelkedést ellentételezi, s így az inflációval korrigált ún reálkamatláb rendszerint nem ilyen mértékben vagy egyáltalán nem növekszik. 192 Az adótörvények azonban ezt nem veszik figyelembe, s a nominális kamat minden komponensét ugyanazzal a kulccsal adóztatják. Ennek következményeit mutatják be az alábbi példák A pénztartással járó reálveszteségnek mértéke egyébként az átlagos fogyasztó számára pontosan az inflációs rátával azonos. 192 Megjegyezzük, hogy ilyenkor sokkal inkább a reálkamatláb csökkenésére kell számítani. Sőt az nem ritka, hogy a reálkamatláb negatívvá válik 191

A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 319 ► Közgazdaságtan Mi okozza a munkanélküliséget és az inflációt? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 320 ► 10.2 példa Tegyük fel, hogy 1 millió Ft-ot 5 százalékos éves kamat mellett egy évre lekötünk A realizált kamatjövedelem 20 százalékkal adózik Mekkora az adózás utáni reál kamatjövedelem, ha az adott időszakban az inflációs ráta 3 százalékos volt? Az adózatlan nominális kamatjövedelem – az alábbi számítás alapján – 50 ezer Ft. 1000000 ⋅ 0, 05 = 50000 A 20 százalékos kamatadó levonása után ennek 80 százaléka, azaz 40 ezer Ft marad a zsebünkben. 50000 ⋅ 0,8 = 40000 Tőkénk adózott kamatjövedelemmel megnövelt összege év végén így 1 millió 40 ezer Ft lesz. Ezen a pénzen azonban már nem tudunk annyi terméket és szolgáltatást vásárolni, mint amennyit év elején tudtunk volna, az árak ugyanis a példa adatai alapján

átlagosan 3 százalékkal emelkedtek. Az év végén rendelkezésre álló pénztőkénk reálértéke év eleji árakon számítva: 1040000 = 1009709 . 1, 03 10.3 példa Végezzük el a fenti számításokat úgy is, hogy az összes többi feltétel változatlansága mellett az inflációt most 8 százalékosnak, a nominális kamatlábat pedig ennek megfelelően 10 százalékosnak vesszük! (Ekkor az adózatlan reálkamat durván megegyezik az előző példának megfelelő értékkel.) Az adózatlan nominális kamatjövedelem ebben az esetben 10 ezer Ft lesz. Ebből a 20 százalékos kamatadót levonva 8 ezer Ft marad. Nézzük meg mekkora a rendelkezésre álló tőkénk reálértéke! Ne felejtsük el, hogy az inflációs ráta most 8 százalékos! 1080000 = 1000000 1, 08 Az eredmény megegyezik a befektetett tőke értékével. A kamatadó tehát a teljes reálkamatot elvitte. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 320 ► Közgazdaságtan A dokumentum

használata | Tartalomjegyzék Mi okozza a munkanélküliséget és az inflációt? Vissza ◄ 321 ► Az infláció okozta veszteségek másik csoportját az inflációs bizonytalanságból adódó költségek jelentik: az infláció nem szándékolt módon megváltoztatja a vagyonok és a jövedelmek elosztását, s torzulásokat okoz a piacgazdaság legfontosabb vezérlőrendszerének, az ármechanizmusnak a működésében. Mint azt korábban már említettük, az infláció szintje és az inflációs bizonytalanság nem független egymástól: a magas infláció egyben jobban ingadozó inflációt is jelent, ez pedig bizonytalansághoz, a várakozások emelkedéséhez és heterogénné válásához vezet. Nem szándékolt vagyon- és jövedelem-újraelosztás. Ha a tényleges áremelkedés mértéke eltér a különféle gazdasági kapcsolatok feltételeinek meghatározásakor figyelembe vett, a jövőre vonatkozó várakozásokon alapuló, ún. anticipált inflációtól,

akkor az eltérés irányától függően az egyik fél nyer, a másik veszít ennek következtében. Nyer például az a hiteladós, aki a futamidő teljes hosszára rögzített kamatozású hitelt vett fel, miközben a törlesztés ideje alatt az árak, s vélhetően ezzel együtt adósunk nominálbére is a hitelkamatban figyelembe vett inflációt meghaladó mértékben emelkedett. Bár a pénzben kifejezett törlesztő részlet nem változik, a hitel reálköltsége mégis csökken Nemcsak kevesebb termék elfogyasztásáról kell lemondania a törlesztés kifizetéséhez, de nem is kell annyit dolgoznia az egyes részletek rendezéséhez szükséges pénz előteremtéséhez. Az előre nem látott inflációemelkedés tehát vagyont csoportosít át a hitelezőtől a hiteladóshoz azáltal, hogy lecsökkenti a fennálló hiteltartozás reálértékét. Heterogén inflációs várakozások. A jövedelemelosztásban érvényesülő nem kívánt változáshoz vezet az is, ha a

termékek és a termelési tényezők árainak emelkedése a gazdasági szereplők eltérő inflációs várakozásai miatt nem egyforma ütemű. A magasabb inflációt anticipáló és áraikat az átlagos infláció mértékét meghaladó ütemben emelni képes, domináns vagy monopol piaci szereplők nyernek; az átlagosnál alacsonyabb áremelkedést várók, illetve az áraik emelésére egyáltalán nem képes szereplők pedig vesztenek. Ez utóbbi csoportba tartoznak például a nyugdíjasok és a munkanélküliek, ellátmányuk mértékéről ugyanis nem ők döntenek Az ármechanizmus működési zavarai. A piacgazdaság vezérlőrendszere az ármechanizmus Gondoljunk csak a 3 fejezetben tanultakra! Ha egy termék iránt megnő a kereslet, akkor annak ára valószínűleg emelkedni fog. Ez jelzés a termelőknek a megnövekedett igényekről Az árcsökkenés ezzel szemben arra utal, hogy az adott termékre már nincs akkora szükség, mint korábban volt. Vizsgálhatjuk

persze a dolgot a vevők szemszögéből is Az áremelkedés számukra azt jelzi, hogy az adott termék előállítási költségei megemelkedtek, s érdemes lenne ezt inkább valamilyen más jószággal helyettesíteni, amelyet a gazdaság alacsonyabb ráfordítással képes előállítani. Az árcsökkenés ellenben a kínálat növekedésére utal: a vállalatok az adott termékből a korábbinál olcsóbban és/vagy nagyobb mennyiséget képesek előállítani, érdemes tehát ezt vásárolni. Az inflációs bizonytalanság eltorzítja az árak információtartalmát Nehéz ugyanis különbséget tenni a relatív árak kereslet- és kínálatváltozások következtében való elmozdulása, illetve az általános árszínvonal változása között. Az árinformációk téves értelmezése bizonyos piacokon túltermeléshez, vagyis az erőforrás-pazarláshoz, más piacokon ezzel szemben hiány A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 321 ► Közgazdaságtan A

dokumentum használata | Tartalomjegyzék Mi okozza a munkanélküliséget és az inflációt? Vissza ◄ 322 ► kialakulásához vezethet. Az inflációs bizonytalanság következtében ily módon a gazdaság nem tudja hatékonyan, a szükségleteknek megfelelően kihasználni a rendelkezésre álló erőforrásokat. Mindezek alapján Olvasónkban jogosan merül fel a következő gondolat: ha ennyi gondot okoz az infláció, meg kellene próbálni teljesen megszüntetni! A Nobel-díjas amerikai közgazdász, Milton Friedman még ennél is merészebb javaslattal állt elő: szerinte az lenne az optimális – legalábbis a pénztartás szempontjából –, ha az infláció negatívvá válna, s így még a készpénznek is pozitív reálhozama lenne. Más közgazdasági iskolák képviselői elvetik ezeket a tanokat Ők inkább a defláció katasztrofális következményeit, a sorozatos árszint-csökkenés nyomán kialakuló súlyos és hosszan tartó gazdasági visszaesés

lehetőségét hangsúlyozzák. A megfigyelések ugyancsak azt támasztják alá, hogy sem a túl magas, sem a túl alacsony (nulla közeli vagy negatív) infláció nem tesz jót a gazdaság működésének 193 Hogy mekkora az infláció optimális szintje, arról a monetáris politikával foglalkozó 12. fejezetben lesz szó Az mindenesetre már a következő szakaszból is kiderül, hogy a gazdaság teljesítőképességének megfelelő GDP-növekedés normál körülmények között bizonyos mértékű áremelkedéssel mindig együtt jár. 10.24 Az infláció okai: a keresleti és a kínálati infláció Az infláció okaként a közgazdászok hosszú ideig elsősorban a túlzott mértékű állami pénzkibocsátást jelölték meg – nem alaptalanul. A bankóprés csúcsra járatása különösen háborúk idején volt jellemző, nem véletlen tehát, hogy a gazdaságtörténet elhíresült hiperinflációi ezekre vagy az ezeket követő időszakokra estek. Az első jegybankokat

egyébként pontosan a hadikiadások finanszírozása céljából hozták létre. Ma már a legtöbb országban – köztük Magyarországon is – sem a háborúk, sem az államháztartás közvetlen jegybanki hitelezése nem jellemző. A jelenlegi infláció okaiként ezért más tényezőket kell megjelölnünk. Ez utóbbival kapcsolatban gondoljunk csak például a munkapiacnál tanultakra! A munkapiacot a pénzbérek lefelé irányuló merevsége jellemzi: a fizetések csökkentése meglehetősen ritka jelenség. A reálbérek azonban infláció esetén még növekvő nominális bérszínvonal mellett is csökkenhetnek. Ez kiváltképp azokban a foglalkozási csoportokban lehet jótékony hatású, ahol a piac a túlkínálat állapotában van, s az egyensúly irányába való elmozduláshoz a reálbér csökkenésére lenne szükség. Az infláció ily módon hozzájárulhat a strukturális munkanélküliség csökkenéséhez, s ezzel a gazdasági teljesítmény növekedéséhez.

193 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 322 ► Közgazdaságtan Mi okozza a munkanélküliséget és az inflációt? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 323 ► Az árszínvonal és a reál GDP alakulását az aggregált piac keresleti és a kínálati oldala együttesen határozza meg. A különféle hatások szétválasztása ezért nem könnyű, mégis az infláció két típusát aszerint definiáljuk, hogy azt elsősorban a gazdaság keresleti vagy kínálati oldalán bekövetkezett változások idézték-e elő. Keresleti infláció esetén az áremelkedés kiváltója az aggregált kereslet növekedése. Az összkereslet bővülése bekövetkezhet a fogyasztási és beruházási kiadások emelkedése, de akár – közvetve vagy közvetlenül – a pénzállomány bővülése következtében is. A pénzkínálat túlzott mértékű emelkedése ugyanis egyrészt a kamatlábak csökkenésével jár, amely – az előző

fejezetben tanultak alapján – keresletserkentő hatású; másrészt a felesleges és ezért leépítésre kerülő pénzkészletek közvetlenül is az árupiaci kereslet növekedését eredményezhetik. Ily módon a korábban említett, monetáris okokra visszavezethető inflációk is a keresleti infláció kategóriájába tartoznak. P AS C P2 B P1 A P0 YD0 Yp = YD1 YD2 Y 10.15 ábra Keresleti infláció A makrokereslet növekedése által kiváltott árszintemelkedést jól illusztrálja a 10.15 ábra Induljunk ki a koordináta-rendszer A pontjából, ahol a gazdasági teljesítmény jelentősen elmarad a potenciális kibocsátás szintjétől! Az összkereslet nagysága Y0D , melyet a kínálati oldal P0 árszínvonal mellett elégít ki. Ezek után tegyük fel, hogy a kereslet megnövekszik Y1D -re, s ezzel eléri a potenciális GDP-t! Az AS függvény diagramja alapján a válla- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 323 ► Közgazdaságtan

A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Mi okozza a munkanélküliséget és az inflációt? Vissza ◄ 324 ► lati szektor csak a B ponthoz tartozó P1 árszint mellett hajlandó ennyit termelni. Ennek okaival az előző fejezetben foglalkoztunk A keresletnövekedés miatt bekövetkezett infláció – vagy más néven árinfláció –mértéke P1 és P0 különbsége. 194 Még nagyobb arányú áremelkedésre kell számítani, ha a kereslet Y2D -re nő. Ezt mutatja az ábra C pontja, valamint a hozzá tartozó P2 árszínvonal. Jól látszik, hogy a potenciális kibocsátás fölé emelkedő makrokereslet már igen erőteljes inflációs nyomást gyakorol a gazdaságra. Inflációval – bár jóval kisebb mértékűvel – jár ugyanakkor az A-ból B-be való elmozdulás is, vagyis ha a kereslet csupán a potenciális GDP szintjéig emelkedik. Ez az infláció azonban nem feltétlenül tekintendő károsnak, sőt sokkal inkább a gazdaság teljesítőképességének

megfelelő GDP-növekedés feltételeit teremti meg. Erre utaltunk az előző szakasz végén Nézzük ezek után az infláció másik típusát! Kínálati infláció esetén az áremelkedés változatlan makrokereslet mellett következik be. Ez a jelenség grafikusan az AS függvény felfelé tolódásával szemléltethető. A vállalati szektornál ilyenkor nem a kibocsátás bővítése, hanem a nyersanyagok vagy az energia árában, a tőkeköltségben, s nem utolsósorban a bérek és járulékaik szintjében következett változások idézik elő a termékek egységköltségének emelkedést, amelyet a vállalatok természetesen áraikban érvényesítenek. A kínálati inflációt ezért – utalva annak okaira – gyakran nevezik költség- vagy bérinflációnak is „Néhány napon belül 15-20 százalékkal emelik a pékek a kenyér árát – közölte Werli József, a Magyar Pékszövetség szakmai titkára. Elmondta: a sütőiparban tevékenykedő vállalkozók immár

két éve nem tudták érvényesíteni többletköltségeiket, így például az energia, a szállítás és a megemelt minimálbér növekvő költségeit. Ezért rákényszerülnek áremelésre Az ágazat jövedelmezősége ugyanis egyenlő a nullával, a vállalkozások fele pedig veszteséges Werli József hozzátette: úgy tűnik, a kereskedők most a korábbiakhoz képest inkább elfogadják az áremelés tényét.” Világgazdaság – MTI, 2006. június 30 Teljesen pontosan az inflációs ráta a két árszínvonal hányadosaként, abból 1-et levonva adódik. 194 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 324 ► Közgazdaságtan Mi okozza a munkanélküliséget és az inflációt? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 325 ► A 10.16 ábrán jól látható, hogy az aggregált kínálati görbe felfelé való elmozdulása változatlan makrokereslet esetén is az árszínvonal emelkedését váltja ki. AS’’ P AS’ AS E P3 D

P2 B P1 A P0 YD0 Yp Y 10.16 ábra Kínálati infláció A keresleti és kínálati infláció sok esetben nem független egymástól. Ennek megvilágításához induljunk ki a 1016 ábra A pontjából, ahol a termelés egyelőre elmarad a potenciális kibocsátás szintjétől Ha az összkereslet ezek után a kapacitásoknak megfelelő szintre növekszik, akkor bizonyos nagyságú keresleti inflációval kell számolnunk: az árszínvonal P0-ról a B pontnak megfelelő P1-re emelkedik. A B pontban mind a magas szintű foglalkoztatottság következtében egyre erőteljesebbé váló munkakeresleti nyomás, mind a keresleti infláció miatti munkavállalalói követelések a bérek emelését válthatják ki. Ha a bérek valóban emelkednek, s a magasabb bérköltségeket a vállalatok áraikba beépítik, akkor az AS függvény AS’ irányába, felfelé tolódik. Az árszínvonal a D pontnak megfelelő P2 értékre emelkedik A P2 és P1 árszintek különbségeként adódó

kínálati infláció öngerjesztő hatású lehet: az emiatt bekövetkező újbóli bérindexálás tovább tolhatja felfelé az AS görbét (AS’’), s ezzel még tovább emelheti az árakat. Ezt a jelenséget hívjuk ár-bér spirálnak. Az ár- és béremelkedés egymást gerjesztő folyamatát ár-bér spirálnak nevezzük. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 325 ► Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Mi okozza a munkanélküliséget és az inflációt? Vissza ◄ 326 ► Bár az ár-bér spirált a fenti ábrán a makrokereslet növekedéséből kiindulva mutattuk be, valójában sokkal inkább egy „tyúk-tojás” problémáról van szó: nem tudjuk megmondani, hogy a keresleti vagy a kínálati infláció volte előbb. A jelenség ráadásul nem is egymást váltó ár- és béremelkedések sorozataként, hanem egyidejű, folytonos folyamatként zajlik le a valós makrogazdaságokban. Mindezt még bonyolultabbá

teszi, hogy mind a vállalatok, mind a munkavállalók a jövőre vonatkozó inflációs várakozásaikat előre érvényesíteni szeretnék az árak megállapításakor, illetve a bértárgyalások során. A vállalatok a termelési költségek várható emelkedésére alapozva emelnek árat, az alkalmazottak pedig a reálbérek infláció miatti várható csökkenésére hivatkozva kérnek magasabb bért Ily módon az áremelkedés mértékével kapcsolatos várakozások – mint általában minden várakozás a gazdaság területén – önbeteljesítők. Ha a várakozások állandósulnak, akkor a gazdaságban az ezeknek megfelelő infláció az árupiac mindenkori egyensúlya, az aggregált kereslet és a potenciális kibocsátás azonos mértékű emelkedése ellenére hosszú távon is fennmaradhat. Hogyan térhet el ezek után mégis a tényleges infláció a várakozásoknak megfelelő mértéktől? A kérdés megválaszolásához egyszerre több időszak keresleti és

kínálati viszonyait kell az aggregált piac modelljében ábrázolnunk! Ha a gazdaság működését folyamatában vizsgáljuk, akkor normális esetben mind a kereslet, mind a kínálat – ezzel együtt a potenciális kibocsátás – folytonos növekedésével kell számolnunk. 195 Ezt mutatja a 1017 ábra, ahol a gazdaság kezdeti egyensúlyi állapotát az A pont jelenti. A makrokereslet ( Y0D ) megegyezik a potenciális kibocsátással (Yp), az árszínvonal pedig a kiinduló időszak AS görbéje alapján P0 nagyságú. A következő periódusra a gazdaság potenciális kibocsátása Y p′ -re emelkedik, s az összkereslet növekedése is ugyanilyen mértékű ( Y1D = Y p′ ). Az új aggregált kínálati görbe (AS’) helyzete a potenciális GDP emelkedésén túl az inflációs várakozások hatását is tükrözi. A bekövetkező áremelkedés mértékét a B és az A pont függőleges koordinátái, P1 és P0 közötti különbség mutatja. A potenciális kibocsátás

növekedését válthatja ki például, ha a technikai fejlődés eredményeképp a termelés hatékonysága fokozódik, vagy akár adott technológiai színvonal mellett a tőkeállomány vagy a népesség gazdasági aktivitása növekszik. A potenciális kibocsátás változásainak magyarázatával az ún. növekedéselméletek foglalkoznak Ezek tárgyalása túlmutatna tankönyvünk keretein. 195 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 326 ► Közgazdaságtan Mi okozza a munkanélküliséget és az inflációt? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 327 ► AS’ P AS D P3 P2 B C P1 P0 A Yp = YD0 Y Yp’ = YD1 YD2 YD3 10.17 ábra Az infláció csökkenése és növekedése A 10.17 ábráról az is jól látszik, hogy milyen hatással jár, ha a kereslet növekedése elmarad a kapacitások bővülésétől. Mivel a kínálati oldal igyekszik a kereslethez minél előbb alkalmazkodni, a tényleges GDP nagyságát rövid

távon az összkereslet határozza meg. Ha az aggreált kereslet Y0D -ról csupán Y2D -re növekszik, akkor az árszínvonal emelkedése is a korábbinál jóval kisebb, a várakozásokat alulmúló mértékű lesz (C pont). Ha ez a mérsékeltebb áremelkedési ütem csökkenti a várakozásokat, akkor az infláció a jövőben alacsonyabb szinten állandósulhat. Igaz ennek ára is van: a potenciális kibocsátás bővülésétől átmenetileg elmaradó gazdasági növekedés. A dezinfláció reálgazdasági költségeiről a monetáris politikával foglalkozó 12. fejezetben lesz szó részletesen A 10.17 ábra D pontja azt az esetet mutatja, mikor a keresletnövekedés a potenciális GDP emelkedését meghaladó mértékű ( Y3D ) Ekkor a várakozásokon felüli inflációval kell számolni. Az ilyen irányú eltérés ráadásul általában sokkal könnyebben épül be az áralakulás folyamatába, s idéz elő ezáltal magasabb szintű jövőbeli inflációt. Mindezek nagyon

fontos elemek a makrogazdasági ármechanizmus megértése szempontjából. A piac 3 fejezetben megismert mikroökonómiai modelljében nem kezeltük az infláció jelenségét196 Ott a kereslet viszEnnek két oka is volt: egyik, hogy az infláció mint markoökonómia kategória csak könyvünk e későbbi fejezetében került tárgyalásra; a másik pedig, hogy a mikrogazdaság működése szempontjából nem elsősorban az általános áremelkedés mértéke, hanem 196 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 327 ► Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Mi okozza a munkanélküliséget és az inflációt? Vissza ◄ 328 ► szaesése árcsökkenést, a túlkereslet pedig áremelkedést idézett elő. Makrogazdasági szinten – többek között az inflációs várakozásoknak köszönhetően – a potenciális kibocsátás növekedésétől elmaradó keresletbővülés, de még a kereslet csökkenése sem jár mindjárt az árak

csökkenésével. A 10.17 ábrán jól látható, hogy az árszínvonal ebben az esetben is emelkedik, csupán emelkedésének mértéke marad el attól a szinttől, amely egyensúlyi gazdasági növekedés esetén várható lett volna Ezzel ismét hangsúlyozzuk az árszínvonal csökkenése és az infláció csökkenése közötti különbség megértésének fontosságát! Az árszínvonal alakulásának fentiekben lefektetett alapjaira hamarosan visszatérünk, előbb azonban a fejezet által tárgyalt két témakört kapcsoljuk össze egymással. 10.3 A munkanélküliség, az infláció és a gazdasági növekedés kapcsolata A 10.1 és a 102 alfejezetben tanultak alapján sejthető, hogy a munkanélküliségi ráta, az infláció alakulása, valamint a gazdasági növekedés mértéke nem függetlenek egymástól. Olvasónk talán már össze is kapcsolta az eddig külön tárgyalt makrogazdasági változókat Mi is ezt tesszük a fejezet utolsó szakaszában. Ismereteink

szintetizálása előtt azonban még egy új elemzési eszközzel is megismerkedünk. 10.31 A Phillips-görbe Egy Albin W. Phillips nevű közgazdász az 1950-es évek végén Anglia 1861 és 1957 közötti adatait vizsgálva ellentétes irányú kapcsolatot mutatott ki a munkanélküliségi ráta és a pénzbérek változása között: magasabb munkanélküliség mellett a bérek általában lassabban, alacsonyabb munkanélküliség esetén pedig gyorsabban növekedtek. Ezzel a statisztikai megfigyeléssel Phillips jelentős mértékben hozzájárult az infláció és a munkanélküliség természetének megértéséhez, azzal együtt, hogy ma már jól ismerjük az általa feltárt összefüggés korlátait is. A munkanélküliség és a bérinfláció negatív kapcsolata azzal magyarázható, hogy növekvő munkanélküliségi ráta esetén egyre több potenciális alkalmazott versenyez korlátozott számú üres állásért, s emiatt a munkasokkal inkább az egyes termékek és

termelési tényezők relatív árainak változása bír nagy jelentőséggel. Íme egy újabb igazolása annak, hogy miért is kell külön diszciplínának tekintetnünk a mikro- és makroökonómiát! A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 328 ► Közgazdaságtan Mi okozza a munkanélküliséget és az inflációt? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 329 ► vállalók alkupozíciója romlik, a béremelésre vonatkozó nyomás enyhül. A munkanélküliség csökkenésével ellenben a munkapiac keresleti oldalán bontakozik ki egyre nagyobb verseny. Az erősödő bérnövekedési tendenciákat ilyenkor általában nemcsak a munkavállalói követelések, hanem a vállalati szektor munkapiaci magatartása is táplálja. Ha a fizetésemelések nem járnak a munkatermelékenység javulásával, akkor a bérek növekedésével közel azonos arányban változnak a termelés egységköltségei, amelyet a vállalatok termeik árának

emelésével továbbhárítanak vevőikre. Amennyiben a termelékenység is javul, akkor a várható árinfláció nagyjából a béremelés és a termelékenység-növekedés mértékének különbségeként adódik: ha például a bérek 5 százalékkal, a termelékenység pedig 2 százalékkal emelkedik, akkor mindezek hatására körülbelül 3 százalékos inflációra lehet számítani. Az infláció változása tehát ebben az esetben is együtt mozog a bérek emelkedésével A Phillips által feltárt összefüggést ily módon a béremelkedés üteme helyett az inflációs rátára vonatkozóan is megfogalmazhatjuk: alacsonyabb munkanélküliségi ráta magasabb inflációval, magasabb munkanélküliség pedig alacsonyabb inflációval jár. Ezt a kapcsolatot tükrözi a következő ábra, ahol az inflációs rátát π-vel, a munkanélküliségi rátát (unemployment rate) pedig u-val jelöltük. inflációs ráta π PC munkanélküliségi ráta u 10.18 ábra A

Phillips-görbe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 329 ► Közgazdaságtan Mi okozza a munkanélküliséget és az inflációt? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék ◄ Vissza 330 ► Hosszú távú Phillips-görbe Magyarországon az 1989 és 2005 közötti évek adatai alapján 40 Éves inflációs ráta (%) 35 30 25 20 15 10 5 0 1 2 3 4 5 6 7 Munkanélküliségi ráta (%) 8 9 10 10.19 ábra A munkanélküliség és az infláció kapcsolata Magyarországon 197 Legszebben talán az USA 1960-as évekbeli éves árindexei és munkanélküliségi rátái rajzolják ki az ún. Phillips-görbe (PC, Phillips Curve) 1018 ábrán bemutatott elméleti diagramját. Az ezt követő időszakok adatai azonban egyre kevésbé felelnek meg annak. Nehéz ráismerni a Phillips-görbe grafikonjára az 1989 és 2005 közötti évek hazai adatai alapján is (lásd a 1019 ábrán). A hetvenes évek elején a közgazdászok rájöttek arra, hogy az

eredeti elmélet módosításra szorul Ennek okai elsősorban az inflációs várakozások megváltozásában keresendők 10.32 Az inflációs várakozások és a Phillips-görbe hosszú távon* A 10.18 ábrán látható Phillips-görbe változatlan inflációs várakozások mellett, rövid távon érvényes. Ha a várakozások módosulnak, változik a görbe helyzete is. Ennek bemutatására tekintsük a 1020 ábrát! A gazdaság kiinduló helyzetét az A pont jelenti, amely egy olyan időszak munkanélküliségi és inflációs rátáját mutatja, amikor a tényleges és a potenciális gazdasági növekedés egybeesett, az áremelkedés mértéke pedig pontosan a várakozásoknak megfelelő volt. 197 Az adatok forrás: KSH. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 330 ► Közgazdaságtan Mi okozza a munkanélküliséget és az inflációt? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 331 ► π C D PC’ B A PC NAIRU u 10.20 ábra A

Phillips-görbe elmozdulása az inflációs várakozások növekedése következtében Tételezzük fel ezek után, hogy az összkereslet jelentős mértékű bővülése következtében a következő időszakban a gazdasági növekedés meghaladja a kapacitások bővülésének ütemét. Idézzük fel ezen a ponton a 1016 szakaszban megismert Okun-történyt, miszerint a potenciálisnál magasabb GDP-növekedés a korábbinál alacsonyabb munkanélküliségi rátát eredményez. A munkanélküliségi ráta csökkenése pedig a Phillips-görbe értelmében magasabb inflációs rátával jár 198 Ezt mutatja a 1020 ábra B pontja Ha a B ponthoz tartozó inflációs ráta beépül a gazdasági szereplők várakozásaiba, akkor a következő időszakra vonatkozó árak és bérek ennek megfelelően eleve emelkedni fognak. Ráadásul amennyiben a túlzott mértékű gazdasági növekedés tovább tart, aminek következtében a munkanélküliségi ráta változatlanul a B pontnak

megfelelő alacsony szinten marad, akkor az árak emelkedésére keresleti oldalról újabb nyomás nehezedik. A két hatás egyszerre nem csupán az árakat, hanem az árak emelkedésének mértékét, vagyis az inflációt növeli meg. Ezt jelzi a 1020 ábra C pontja, ahol az előző időszakéval azonos munkanélküliségi rátához, most a korábbinál magasabb infláció tartozik. Mi történik abban az esetben, ha a GDP a kezdeti megugrást követően visszaáll a potenciális növekedésnek megfelelő pályára? Ezt mutatja az E két összefüggés alapján a gazdasági növekedés és az infláció alakulása tehát könnyen összekapcsolható egymással. 198 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 331 ► Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Mi okozza a munkanélküliséget és az inflációt? Vissza ◄ 332 ► ábra D pontja. A munkanélküliség rátája visszatér ugyan kezdeti szintjére, az inflációs ráta azonban

nem csökken le az A pontnak megfelelő értékre. Ennek az az oka, hogy a korábbi inflációs többlet beépült a gazdasági szereplők várakozásaiba. Ha az inflációs várakozások megállapodnak ezen a magasabb szinten, akkor munkanélküliségi ráta és az infláció kapcsolatát már nem a korábbi PC görbe, hanem a C és D pontokon átmenő, magasabban fekvő PC’ mutatja. Az inflációs várakozások emelkedésével a Phillips-görbe tehát felfelé tolódik. A közgazdaságtan számára fontos üzenet a 10.20 ábráról egyértelműen leolvasható: ha a munkanélküliségi ráta egy bizonyos szint alá csökken, akkor az infláció emelkedésével kell számolni. Mekkora ez a bizonyos szint, vagyis hol van az a minimális munkanélküliségi ráta, amely mellett az infláció még legalább állandó szinten tartható? A várakozásoknak megfelelő, állandósult inflációra akkor számíthatunk, ha a gazdasági növekedés üteme azonos a potenciális

kibocsátáséval. A potenciális növekedéshez tartozó munkanélküliségi ráta biztosít tehát változatlan inflációt. Ezt a munkanélküliségi rátát jelöli a 1020 ábrába behúzott függőleges vonal, amelyet a közgazdászok hosszú távú Phillips-görbeként is emlegetnek. A munkanélküliség inflációt nem gyorsító rátája (NAIRU, Non Accelerating Inflation Rate of Unemployment) vagy más néven a munkanélküliség legkisebb fenntartható rátája országról országra és időszakról-időszakra változhat. Mint az elméleti makrogazdasági kategóriák általában, ez is legfeljebb csak becsülhető A becslések mindenesetre azt mutatják, hogy a NAIRU értéke 5-6 százalék körül ingadozik. A hazai adatokhoz illesztett hosszú távú Phillips-görbe is nagyjából ezt támasztja alá a 10.19 ábrán A tankönyvek nagy része a NAIRU-val azonos értelemben használja a munkanélküliség természetes rátáját. A természetes munkanélküliségi ráta

fogalma nálunk is előkerült már. A 9 fejezetben a potenciális kibocsátáshoz tartozó munkanélküliségi rátaként, a 101 alfejezetben pedig tulajdonképpen a frikciós munkanélküliség szinonimájaként hivatkoztunk rá Ha figyelembe vesszük, hogy a frikciós munkanélküliek aktív népességen belüli aránya a legtöbb országban általában jóval a fent említett 6 százalék alatt van, akkor a két definíció nem teljesen felel meg egymásnak. A körülbelül 6 százalékos munkanélküliségi rátában minden bizonnyal strukturális és konjunkturális munkanélküliek is szerepelnek Őket is bele kell tehát foglalni a természetes munkanélküliségi rátába, ha azt a NAIRU-val azonos értelemben szeretnénk használni. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 332 ► Közgazdaságtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Mi okozza a munkanélküliséget és az inflációt? Vissza ◄ 333 ► A fentiekben elég egyoldalúan

mutattuk be a makrogazdasági áralakulás folyamatát. Még mielőtt Olvasónk az ármechanizmust egyirányú utcaként képzelné el, elmondjuk, hogy az infláció mértéke nemcsak nőhet, hanem természetesen csökkenhet is. Ennek azonban rendszerint – mint ahogy erre már korábban utaltunk – ára van. A potenciálistól elmaradó gazdasági növekedés például csökkentőleg hat az inflációra. A 1020 ábra A pontjából ebben az esetben jobbra mozdulunk el a kezdeti rövid távú Phillips-görbe mentén: a munkanélküliek aránya nő, az infláció csökken. Ha ez az elmozdulás az inflációs várakozásokat is visszafogja, akkor maga a görbe is lefelé tolódik. Az inflációcsökkenés átmeneti vagy tartós jellege ily módon a várakozások alakulásától függ. Látható, hogy az infláció csökkenésében a várakozásoknak legalább akkora szerepe van, mint az infláció növekedésében. Felmerül a kérdés, hogy nem lehetne-e közvetlenül a várakozások

befolyásolásával szabályozni az infláció alakulását? Ebben az esetben az inflációcsökkentés alacsonyabb növekedésben megmutatkozó reálgazdasági költségei sem jelentkeznének. Elég lenne csak elhitetni a gazdaság szereplőivel, hogy a jövő évi infláció alacsonyabb lesz, mint az idei, s az infláció valóban csökkenne. Kevés gazdasági szereplőnek van ekkora befolyásoló ereje Hogy mégis kinek vagy minek, arra majd a monetáris politikával foglalkozó 12. fejezetben kapunk választ. 10.33 Az áralakulás elmélete* A monetáris politika tárgyalásakor egyébként az aggregált piac modelljének tengelyein a korábbiaktól eltérően, dinamikus kategóriákkal fogunk dolgozni. A függőleges tengelyen nem az árszínvonalat, hanem az inflációs rátát, a vízszintes tengelyen pedig nem a reál GDP-t, hanem annak éves vagy negyedéves növekedési ütemét mérjük majd. Ezt mutatja a 1021 ábra. Még ha ez elsőre a tananyagban való előreugrásnak

tűnik is, ennek a koordináta-rendszernek a használatát most mutatjuk be. A fentiekben megismert áralakulási mechanizmus kiválóan összefoglalható ugyanis az 10.21 ábra segítségével, ahol az inflációs rátát a szokásos módon π-vel, a gazdasági növekedést pedig a reál GDP százalékos változását kifejező ΔY / Y hányadossal jelöltük. A függőleges szaggatott vonal jelzi a potenciális növekedési rátát ( ΔY p / Y p ), amelyet az elemzés időhorizontján állandónak tekintünk Figyelem: ez nem állandó potenciális GDP-t, hanem állandó ütemben növekvő potenciális GDP-t jelent! A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 333 ► Közgazdaságtan Mi okozza a munkanélküliséget és az inflációt? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék 334 ► inflációs ráta π1 π0 ◄ π inflációs ráta π Vissza IA’ B A π0 IA C IA A π2 ΔYp / Yp gazdasági növekedés ΔY/Y IA’’ ΔYp / Yp

gazdasági növekedés ΔY/Y 10.21 ábra Az áralakulás mechanizmusa Az ábrán feltüntetett A pont egy olyan időszakot jelöl, amikor a gazdasági növekedés megegyezik a potenciálissal, az árszínvonal emelkedése pedig π0-nak megfelelő ütemű. Ha sem keresleti, sem kínálati oldalról nem éri sokkhatás az árakat, akkor az ezt követő periódusban varhatóan újra az A pont jellemzi majd a gazdaság helyzetét. Ez azonban nem változatlan kibocsátásra és árszínvonalra utal Ebben az esetben ugyanis mind az árszint, mind a kibocsátás emelkedett, csak éppen ugyanolyan arányban, mint az előző időszakban. Ezzel utoljára hívtuk fel Olvasónk figyelmét a dinamikus kategóriákat mérő tengelyek helyes értelmezésére. Amíg a kibocsátás növekedése a potenciális növekedési ütemmel azonos, s az inflációs várakozások sem változnak valamiféle külső hatás következtében, addig a gazdaság nem fog kimozdulni az A pontnak megfelelő egyensúlyi

helyzetéből. Egy a potenciális rátától eltérő növekedést hozó időszak azonban képes mindent felforgatni. Tegyük fel, hogy egyszer csak bekövetkezik egy olyan periódus, amikor a gazdasági növekedés meghaladja a potenciális mértéket. 199 A 1021 ábra bal oldali részén a B pont jelöli ezt a pozitív kibocsátási réssel jellemezhető állapotot. A valószerűség érdekében, de legalább ennyire technikai okokból bevezetjük a következő feltevést: egy adott periódus kibocsátási résének előjele és nagysága csak a következő időszakra vonatkozó inflációs rátát befolyásolja, az adott periódus áremelkedési ütemére nincs semmiféle befolyással. Eszerint minden egyes időszak inflációjának mértéke a gazdaság múltjában lezajlott folyamatok eredményeképpen