Betekintés: Dr. Orosz Pál József - Ének zene tantárgypedagógia

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


Forrás: http://www.doksi.hu

1

Ének-zene tantárgypedagógia
Dr.Orosz-Pál József, adjunktus
„Az óvodával, annak zenéjével foglalkozni nem
mellékes kis pedagógiai kérdés, hanem országépítés…
Hozzon a gyermeknek mindenki, amit tud: játékot, zenét, örömet.
De, hogy mit fogad el: azt bízzuk rá.
Csak az a lelki táplálék válik javára, amit maga is kíván.”

Kodály Zoltán
„Mikor az osztályajtó előtt kilincsre téve kezünket megállunk,
egyéni életünk minden nehézségét és küzdelmét félretéve töltse el
lelkünket a gondolat: nem vagyunk a magunkéi, hanem azoké,
akik odabent a padok között várnak reánk.
Ebben az önmagát önkéntesen áldozó szeretetben rejlik a tanítói
Hivatás magasztos értelme, szépsége és egyben jutalma is.”

Ádám Jenő

Forrás: http://www.doksi.hu

2

1.Az ének-zenei nevelés fontossága és időszerű kérdései
Az óvodai és az elemi iskolai zenei nevelés, alapozás. Tudjuk valamennyien, hogy a
világra érkező emberi lény első reagálása – a torokba, tüdőbe süvítő levegő görcsei közt is – a
hang. A síró, nevető kisgyermek akaratos életösztönében valamiféle ritmikus dallam formálódik
meg előbb, csak azután a gesztusok, szavak jelbeszéde.
Hogy a zene közkinccsé váljék mindenekelőtt értő és lelkes zenepedagógusok áldozatosan
elszánt munkájára van szükség. Fundamentum lerakása nélkül nem lehet építkezni.
A mindenekelőtti érdem tehát az alapozóé. Ilyen alapozó feladat jutott osztályrészül a mai
óvodai és elemi iskolai pedagógusoknak. A művészetek, így a zene is a világot és a világ
jelenségeit, a művésznek a világ jelenségeihez való viszonya által fejezi ki. Ez a viszony érzelmi
megnyilatkozás. A műalkotás üzenete érzelmi úton jut kifejezésre. A művészi közlés és ebből
következően a művészi átélés, megértés is érzelmi, emocionális úton történik. Ehhez az átéléshez,
megértéshez az aktív zenélés gyakorlata és a zenehallgatás vezet.
A zenei nevelés az óvodában és az iskolában is csak akkor valósulhat meg, ha figyelembe
veszi az általános nevelési elveket, a zenei feladatokat egyezteti az óvodáskoú gyermekek
számára kidolgozott oktatási-nevelési konepcióval.
A cselekvő zenélés két féle: énekes illetve hangszeres előadás. Legegyszerűbb módja az
éneklés, amely a beszédhez hasonlóan közvetlen kifejezőeszköze az embernek. Az éneklés által,
ha kellő gondot fordítunk a szépéneklés elsajátítására, lehetővé válik a zeneművek
mondanivalójának megértése.
A cél az, hogy a száraz zeneelméleti kategóriák verbális közlése helyett a gyermekek saját
zenei tevékenységük révén, önállóan ismerjék fel a zenei elemeket és azok összefüggéseit.
Óvodás korban művészi kifejezésről, a zene megértéséről nem beszélhetünk olyan
értelemben, mint nagyobb gyermek vagy felnőtt esetében. A gyermek testi és szellemi fejlődése
megköveteli a zenei foglalkoztatást: zenei fejlődésének elindítását és irányítását. Az óvónőnek az
eredményes munka érdekében tanulmányoznia kell a zeneelméletet, a halló-és hangadó szervek
működését, az óvodás gyermek életkori sajátosságait és zenei képességeit, az alkalmazható
módszereket, elveket és a felhasználható zenei anyagot. Ugyanez az elvárásunk az elemi-és
általános iskolai zenepedagógusokkal szemben is.
Ma, amikor a korszerű tájékozódás szinte követelmény, amikor az óvodai oktató-nevelő
tevékenység is a reformáló törekvések cselekvő részévé vált, szükségszerű követelménynek
tartjuk, hogy az óvodai és az elemi iskolai ének-zeneoktatás területén is az adott lehetőségeinkhez
mérten, lépést tartsunk a korral. Az új óvodai és elemi iskolai pedagógia nyitottabb, igyekszik
gyermekközpontúvá válni. Ez nem lehet másképp az ének-zeneoktatás területén sem. Érzésünk
szerint igyekeznünk kell a reform adta lehetőségeket és az egyéni újítási próbálkozásainkat
kiegyensúlyozott módon, túlzásmentesen alkalmazni. Így elkerülhetjük az ellentmondásos
helyzetek kialakulását, azt ugyanis, hogy a személyiség alakulásának fontos tényezője, az akarati
tevékenység nevelése elhanyagolódjék, ami a későbbiekben komoly személyiség zavarokat
okozhat.
Különösen fontosnak érezzük a Kárpát-medencei magyar óvodai és elemi iskolai
pedagógusok tevékenységét, mert népünk szétszórtságában, nagy szükségünk van egy minden
határon felülkerekedő egységes nevelési eszmény kial
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


akítására. Egy olyan egységes zeneanyanyelvi repertoárra van szükségünk, amelyet minden Kárpát-medencei magyar gyerek ismer,
és magáénak érez. Ne feledjük: nyelvében él, zenéjében érez a nemzet.

Forrás: http://www.doksi.hu

3
Kodály Zoltán zenepedagógiai koncepciója ma a magyar zenei köznevelés és szakoktatás
alapját jelenti. Mindezt az óvodában kell elkezdeni, mert jól átgondolt óvodai oktatás nélkül nincs
eredményes iskolai oktatás sem. Ha jó az óvodai oktatás, sokkal eredményesebb a mindenszintű
iskolai oktatás is. Kodály 1929-ben a következőket fogalmazta meg: „Mit kellene tenni? Az
iskolában úgy tanítani az éneket és zenét, hogy ne gyötrelem, hanem gyönyörűség legyen a
tanulónak, s egész életére beleoltsa a nemesebb zene szomját. Nem fogalmi, racionális oldalról
kell megközelíteni. Nem algebrai jelek rendszerét, titkos írását egy, a gyermekre közömbös
nyelvet kell benne láttatni. A közvetlen megérzés útját kell egyengetni. Ha a legfogékonyabb
korban, a hatodik és tizenhatodik év közt egyszer sem járja át a gyermeket a nagy zene éltető
árama; akkor később már alig fog rajta. Sokszor egyetlen élmény egész életre megnyitja a fiatal
lelket a zenének. Ezt az élményt nem lehet a véletlenre bízni; ezt megszerezni az iskola
kötelessége.”
Pedagógusi és karvezetői tevékenységünkkel arra kell törekednünk, hogy ahol, és amikor
megszólal a zene, mindig a másik embert igényelje, mindenkor közösséget teremtsen, ha úgy
tetszik, szomjúhozza a többi ember jelenlétét is.
Úgy gondoljuk, hogy, amikor Owent idézve szólunk a pedagógus kollegáinkhoz: „azt a
pedagógust szeretem, ki cselekszi a tudnivalókat, nem pedig azt, aki tennivalókra tanít”, akkor
mindannyiunk igényének, óhajának a kifejeződése cseng vissza fülünkben. Hiszen mindannyian
ilyen pedagógusok szeretnénk lenni.
Az óvodás-és az általános iskoláskor az ember fejlődése szempontjából meghatározó.
Ebben a korban alakul ki az erkölcsi érzékünk, ebben a korban kezdjük megtanulni, hogy mi a jó
és mi a rossz, mi a szép és mi a csúnya, mi az, amitől az életünk jobb, szebb lehet. Ebben a
korban kezd alakulni szépérzékünk is, ebben a korban vagyunk talán a legfogékonyabbak. Tehát
a nevelői tényező nélkülözhetetlen. Minden tudásunkat arra kell felhasználnunk, hogy jó irányba
tereljük a kiskorú gyerek fejlődését. Mindezen sajátosságok és az ezzel járó következmények
tudatában nem csodálkozhatunk azon, hogy a tőlünk nyugatabbra levő országokban olyan nagy
gondot fordítanak az óvodai-és elemi iskolai pedagógusképzésre.
A zene hozzájárul ahhoz, hogy a kisgyerek fogékonyabb legyen a szép befogadására, jó
irányba tereli az ízlés fejlődését. A zene olyan interdiszciplináris energiával, lehetőségekkel
rendelkezik, amely személyiség és emberformáló erő. Szinte azt is mondhatjuk, hogy
meghatározója lehet a személyiségnek. Az elmondottakat alátámasztják a kodályi eszmeiség
hordozói, a Kodály tanítványai által végzet pszicho-pedagógiai kutatások (Ádám Jenő, Szőnyi
Erzsébet, Bárdos Lajos, Kerényi György, Rajeczky Benjámin, Kokas Klára, Péter József, Hegyi
József, Vásárhelyi Zoltán, Kardos Pál, Herboly Ildikó, Szabó Helga, Horváth László, Dobray
István, Papp Géza, Bartalus Ilona) és mások kutató munkáinak eredményeivel.
Tehát elmondhatjuk, hogy ugyan az az elv és elvárás érvényes az ének-zeneineveléssel
szemben, mint a többi diszciplínával szemben. Ebből az következik, hogy az „illetékesek részéről
is”, a tantárgyak „fontossági sorrendjében” ugyanaz a ráfigyelés, bánásmód kell, hogy megillesse
az ének-zenét, mint bármelyik más tárgyat. Ugyanakkor azt is hisszük és valljuk, hogy a szülői
ház, az óvoda, az iskola feladata, hogy a gyerekek érdeklődését kialakítsa és fejlessze a zene
irányába.
A saját népünk jobb megismerése érdekében az óvodában és az iskolában egyaránt a
néphagyomány ismertetéséből kell kiindulnunk, ezen keresztül képes lesz megérteni más népek
hagyományát és a világirodalom remekeit egyaránt.
Úgy hisszük, hogy fáradhatatlan munkával szolgálnunk kell, és tovább kell vinnünk
kisebb vagy nagyobb közösségünk érdekeit, hírnevét, és továbbra is cselekvői kell, hogy
maradjunk ennek a térségnek, a zenén keresztül eleget kell tennünk e nemes feladatnak. Mert „a

Forrás: http://www.doksi.hu

4
zene erkölcsi törvény. Lelket kölcsönöz a mindenségnek, szárnyat az elmének, szállni tanítja a
képzeletet,
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


bájt ad a szomorúnak, derűt és életet mindennek. Lényege a rendnek és útja minden
jóhoz, igazsághoz és széphez vezet, amelynek csak láthatatlan, de kápráztató, szenvedélyes és
örökkévaló alakja „– mondja Platón.
1.2.A zenei analfabetizmus felszámolása

Analfabétának minősíthető az az ember, aki nem tud írni-olvasni. Aki nem tud zenéül írniolvasni, zenei írástudatlan, tehát következtethetünk arra, hogy milyen arányú hazánkban a zenei
analfabétizmus. Erről még nem készült hivatalos kimutatás. Valakinek vagy valakiknek nem
érdekük, hogy erről tudomást szerezzenek, mert a zenei írás-olvasást olyan elvont, nehéz
dolognak tartják, amit nem képes elsajátítani minden értelmileg ép egészséges ember. Pedig,
mindenki megtanítható énekelni, aki megtanult beszélni.
1.3.A zenei írás-olvasás alapfokú elsajátítása.

Ez lehetséges, ha kellő mennyiségű-és minőségű zenei szakembert képezünk magunknak.
A zenei írás-olvasást csak akkor tudjuk általános szinten, alapfokon elsajátíttatni, ha az óvodai-és
elemi iskolai pedagógusaink is tökéletesen uralják az ének-zene írás-olvasást. Valamelyest
pótolná, időleges megoldásnak ígérkezne az a lehetőség, ha a tanító-és óvóképző főiskolákon
beindulna az ének-zene műveltségi terület. Ilyen meggondolásból az ének-zeneoktatásunk
számára veszteség volt az anyaországi távoktatásos formát megszüntetni.
A zene megértésének egyik alapvető pedagógiai eszköze a zenei írás-olvasás, ezt
elsajátítani a legkönnyebben a relatív szolmizációval lehet. Ádám Jenő a legkorszerűbb
énektanítási rendszerek eredményeit alkalmazta a magyar zenei anyanyelv sajátosságainak
megfelelően. A rendszer kidolgozásában alapul vette Chevé, Curwen, Weber, Hundoegger, Jőde,
Orff módszereit, ezekből hozta létre az un. Kodály-módszert.
A Kodály-módszer nem csodaszer, hanem mélyebb zenei műveltség utját kijelölő, a
modelláláson alapuló írás-olvasási eszközrendszer. Lényege a lélek nemesítése. Amikor a lélek
szabadon, akadályok nélkül kommunikálhat, megvalósul a művészi hatás. A modern ének-zenei
tantárgypedagógiában meg kell valósítani az érzelmi, szellemi nevelés és a technikai képzés
szinkrétizmusát, egységes harmóniáját! Így lehet elérni azt a követelményt, hogy az énekzeneifoglalkozás, az énekóra felüdülés, pihenés, öröm legyen a tanulók számára. Használjuk ki a
játék és a didaktikai játék adta lehetőségeket.
Kodály mindezek megvalósításával kapcsolatban a legmagasabbra állította a mércét.
Legyünk igényesek a tanulói tevékenységgel, az eszközrendszerrel és a nevelők felkészültségével
szemben.
A hazai Ének-zene Tanterv lehetőséget biztosít a kodályi gondolatiság alkalmazására.
Szükséges egy olyan művelődési és neveléspolitikai közszellem, amely tudatában van a
zeneesztétikai nevelés szociális, értelmi érzelmi és erkölcsi szerepével a személyiség
formálásában.
Olyan iskolákra is szükség van, ahol a zenei nevelésnek társadalmi bázisa biztosított, és
ahol ennek zenei és pedagógiai hatásossága kifejleszthető.
Szükségünk van jól képzett énektanítókra és énektanárokra, akik nélkül nemcsak a
kodályi elképzelésnek, de minden más ének-zeneioktatási formának, rendszernek a
kibontakoztatása meddő erőfeszítés.

Forrás: http://www.doksi.hu

5
Ahhoz, hogy az oktatásunk hatékony legyen, el kell sajátítanunk a legfontosabb didaktikai
alapelveket, módszereket, eljárásokat is. Oktatásunk minőségének jobbittása érdekében a
következőkben az ének-zeneoktatásban használatos legfontosabb alapelveket, módszereket
ismertetjük.
2.1 Az óvodai és iskolai ének-zenetevékenységek, órák alatt leggyakrabban alkalmazott
didaktikai alapelvek:

„Az alkotás és a játék különösen gyermekkorban erősen összefügg. Ekkor a játék –
ellentétben az eléggé elterjedt téves felfogással – nem ellentéte a komoly szellemi munkának,
hanem maga a szellemi munka, ha valamilyen probléma megoldásával jár együtt.” Vargha –
Dimény – Loparits: Nyelv zene matematika
Ahhoz, hogy meg tudjuk határozni az ének-zene tantárgyunk oktatói-nevelői
folyamatának sajátos jellegét, valamint, hogy kellő feltételek közt alkalmazhassuk a megfelelő
módszereket, elveket, eljárásokat; el kell mondanunk, hogy lélektani szempontból a tanulási
folyamatnak három összetevője van: a zenei jelenség érzékelése, felfogása; a zenei jelenség
értelmezése, megértése; a zenei jelenség gyakorlatban
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


való megvalósítása.
Az évszázadok folyamán az oktatói-nevelői gyakorlatban kialakultak azok az alapvető
gondolatok, eszmék, elképzelések, amelyek a leghatékonyabbak voltak a különböző ismeretek
elsajátításában. Tekintettel arra, hogy a jelzett gondolatokat, eszméket minden tantárgy
oktatásánál célravezetően lehetett alkalmazni, a pedagógiai tudomány didaktikai alapelvek
gyűjtőfogalom alatt határozta meg, majd rendszerezte. Az ének-zeneoktatásban a leggyakrabban
alkalmazott elvek a következők:

2.1.1. Hozzáférhetőség elve

Az életkori sajátosságoknak és az egyéni adottságoknak, készségeknek a figyelembe
vételét követeli meg. Ez az oktatói-nevelői folyamat egyik legfontosabb alapelve.
Kiscsoportban az óvodai pedagógusnak figyelembe kell vennie, hogy a csoportban
különböző környezetből gyűltek össze a gyerekek. Gondot kell fordítania a beszoktatásra.
Sokan közülük már hallottak mondókákat, gyermekdalokat. Ezek a gyerekek játékidőben,
mozgás közben szövegeket, dallamokat ismételgetnek, játszanak a hangokkal, vagyis a zene
szempontjából is spontánul nyilvánulnak meg. Ebben a korban egyedül szívesebben énekelnek,
mint csoportosan. A napközben felcsendülő dúdolgatásokat, halandzsázásokat kell felhasználni
az ének-zenefoglalkozások alatt, mert vannak olyan gyerekek is, akik nem tudnak így
megnyilvánulni és ezek számára is olyan fontos a zenei élményszerzés, mint azok számára, akik
maguk teremtik meg az élményt önmaguknak.
Középcsoportban az óvodai pedagógusnak figyelembe kell vennie, hogy egy év alatt a
gyerekek zenei hallása, ritmusérzéke sokat fejlődőt. Ezekre az élményekre és elért szintre kell
támaszkodnia. Így érvényesül az egyik legfontosabb alapelvünk: az életkori sajátosságok
figyelembe vétele.

Forrás: http://www.doksi.hu

6
2.1.2.Szemléletesség elve
Ennek az alapelvnek az alkalmazása azt jelenti, hogy a megtanulásra szánt zenei anyagot
az érzéki észlelésre és a megfigyelésre, megfigyeltetésre alapozva sajátíttatjuk el. A
szemléletesség elve kevés szóval, több bemutatással, mégis kellő hatékonysággal tud
érvényesülni. Működéséhez jól kidolgozott didaktikai segédanyagra is szükség van.
2.1.3.Tudatos, tartós és aktív elsajátítás elve
Ez az alapelv az ismeretek logikai összefüggésein alapszik. A logikai összefüggésekre
való ráfigyelés tevékennyé teszi a gyereket, ami biztosítéka a tartós elsajátításnak. A tanuló így
könnyebben megérti a zenei nyelvezet lényeges tulajdonságait, összefüggéseit és
törvényszerűségeit.
2.1.4.Rendszeresség és folytonosság elve.
Ennek a kettős alapelvnek az alkalmazása által a részletekben megtanult ismeretanyagot
bele tudjuk illeszteni az adott nagyobb témakör, tantárgyismeret átfogó rendszerébe, illetve rá
tudunk világítani a létező összefüggésekre. A folytonosság biztosítéka az új ismeretek rendszerbe
való illesztésének. Ha ez nem következik be, akkor az ismereteket nem lehet tartósan elsajátítani.
(Ez a tény egyben bizonyítéka annak, hogy a didaktikai alapelveket nem lehet és nem is szabad
egymástól elszigetelten alkalmazni és hasznosítani.)
2.1.5.Fokozatosság elve
Alkalmazása biztosítja azt, hogy az ismeretek elsajátításakor az egyszerűbb
ismeretanyagtól haladunk az összetettebb felé. Így egyben rávilágíthatunk a részelemek közötti
összefüggésekre is.
2.1.6.Elmélet és gyakorlat összekapcsolásának elve.
Ennek az elvnek a figyelembe vételével bizonyítjuk, hogy minden ismeretet az életben
való alkalmazhatóság határoz meg. Sok esetben a gyakorlat és az elmélet összekapcsolása úgy
jön létre, hogy az elméletben elsajátított ismereteket gyakorlatok segítségével ültetjük be a
gyermeki tudatba. Az ének- zenei oktatásban az elmélet és a gyakorlat összekapcsolása az élő
gyermekdalok, játékdalok, mondókák, népdalok segítségével történik.
2.1.7.Egyedi sajátosságok, adottságok, készségek figyelembevételének elve.
Ez az elv tulajdonképpen a hozzáférhetőség elvével van szoros kapcsolatban. Az általános
tanterv követelményeinek a helyi sajátosságokhoz, lehetőségekhez való alkalmazkodásának az
elve. Lényeges, hogy a pedagógus ismerje a csoportjában vagy osztályközösségében élő gyerekek
egyéni teljesítőképességét. Az ő lehetőségeikhez alkalmazkodva biztosítsa, hogy az ének-zenei
tevékenység minden gyerek számára élményt nyújtson, tudja elsajátítani a zenei írás-olvasás
„titkait”. A gyerektől csak azt lehet számon kérni,
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


amit megtanítottunk neki, de azt kötelező
módon, számon kell kérni, ellenőrizni kell.

Forrás: http://www.doksi.hu

7

3. Az oktatói-nevelői folyamatban leggyakrabban alkalmazott módszerek:
Azt a módozatot, ahogyan megszervezünk egy zenei tevékenységet annak érdekében,
hogy az, minél eredményesebb legyen az oktatói- nevelői folyamatban, az alkalmazott
rendszerek, szerkezetek, berendezések, mechanizmusok sorát módszernek nevezzük. A
módszerek arra vonatkoznak, ahogyan megtanítunk vagy elsajátítunk bizonyos ismereteket.
Természetesen a hatékony oktatás érdekében, az ének-zeneoktatásban is alkalmazni kell a
jólbevált, eredményes módszereket. A módszerek azok a lehetőségek, amelyeket alkalmazunk az
oktatói-nevelői folyamat során, és amelynek eredményeként a pedagógus irányításával a tanulók
könnyedén elsajátítják az ismereteket.
Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a módszereket nem lehet elszigetelten alkalmazni,
hanem a didaktikai cél / célok elérése érdekében együtt alkalmazandók, ugyanúgy, mint a
didaktikai alapelvek. Mondhatni úgyis, hogy láncolatban az egyik módszer a másikat követi. Az
is tény, hogy a pedagógus egyéniségétől függően, az egyik vagy másik módszernek nagyobb az
oktatás folyamán a hatásfoka. Minthogy az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy az alkalmazott
módszer függ az anyag tartalmától és céljától.
A különböző eljárások, amelyeket a pedagógusok alkalmaznak, szoros kapcsolatban
állnak a módszerekkel. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a didaktikai módszerek a pedagógus
személyiségéhez kötődő gyakorlati megvalósulások. Az ének-zeneioktatásban leggyakrabban
alkalmazott módszerek a következők:
3.1Szemléltetés
A gyerekek elsajátíthatnak ismereteket a szemléltetett anyag megfigyelése, elemzése
útján. A szemléltetés módszere az ismeretlen anyag, tárgy, zenei szemelvény bemutatásán
(szemléltetésén) és annak megfigyelésén alapszik. A szemléltetés alatt a pedagógus irányító
tevékenysége folytán elemzésekre, magyarázatokra, leírásokra kerül sor. A diák így az ismeretet
könnyebben el tudja sajátítani, mert a szemléltetés által kapcsolatba kerül azzal az anyaggal, amit
addig nem ismert. A szemléltetés anyaga változatos kell legyen, az ének zenetanítás alkalmával
arra kell törekednünk, hogy minél több szenzort aktivizáljunk (vizuális, auditív, taktilis stb.
szenzorokat).

3.2.Gyakorlás

Ezt a módszert akkor alkalmazzuk, amikor egy-egy zenei tevékenységet rendszerezetten
többszőr ismételünk, addig, amíg a tanulók nehézség nélkül el tudják végezni azt. Vagyis az illető
tevékenység a készség szintjére emelkedik. A gyakorlás módszere bizonyos gyakorlatokat
feltételez, és a gyakorlat végzésekor nem minden esetben szükséges a pedagógus jelenléte. Ha a
tanteremben, vagyis a pedagógus jelenlétében történik a gyakorlás, akkor serkentőleg hat az
összes tanulóra. Célszerű, ha a gyakorlás érdekében minden ismétléskor egy jól körülírt célt
fogalmazunk meg, vagyis azt, hogy ott akkor, miért szükséges még egyszer elénekelni vagy
végigjátszani az éneket, illetve dalos játékot. Lényeges az, hogy a tanuló tisztában legyen a
gyakorlat nélkülözhetetlen voltával és hasznosságával. Ebben az esetben motiválni tudjuk a
kisgyereket a gyors és tudatos elsajátításra.

Forrás: http://www.doksi.hu

8
3.3.A párbeszédes vagy kérdvekifejtő módszer

Ez a módszer, kérdéseken és a kérdésekre adott válaszokon alapul. Párbeszédnek kell
kialakulnia a gyerek és a pedagógus között. Ennek a módszernek a nyeresége az, hogy
mozgósítja, beavatja a gyerekeket, az oktatói- nevelői folyamatba. Cselekvő részesévé válik a
gyerek az oktatásnak. Az ének-zeneoktatásban elsősorban a zeneelméleti kérdések tisztázására
szolgál. Vigyáznunk kell, hogy ne az elméleti kérdések uralják a párbeszédet. Következésképpen
a párbeszédnek a gyakorlatban már tanulmányozott zenei anyagra kell vonatkoznia és az ott
tisztázatlanul maradt kérdéseket kell elemeznie, illetve a tisztázatlanul maradt kérdéseket a
gyakorlatban kell megoldania.
Az is nagyon lényeges, hogy a felvetett kérdések jók legyenek. Egy kérdés akkor
megfelelő, akkor jó, ha célirányos, vagyis nem lehet rá több választ adni, ha leszűkíti a kérdezett
személy előtt a felhalmozott tudásanyagot olyannyira, hogy az illető pontos válaszadásra legyen
kényszerítve, vagyis serkentőleg kell hatnia a gyerekek gondolkodására. A kérdés
megfogalmazásakor figy
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


elembe kell vennünk a tanulók tapasztalatát, a kérdést az egész
csoporthoz kell intéznünk! A kérdés elhangzása után kellő időt kell biztosítani a gondolkodásra
és a válasz megfogalmazására. Az is előnyünkre válik, ha a kérdéseket egy jól meghatározott
logikai sorrendben fogalmazzuk meg. Ezért nem véletlen az a mondás, hogy „kérdezni nehéz!” A
kérdésnek pontosnak, tömörnek, világosnak, egyértelműnek, egyszerűnek, valamint nyelvtani
szempontból is hibátlannak kell lennie. Általában a párbeszédes módszert az ismeretek
számonkérésekor alkalmazhatjuk hatékonyan.
Fontosnak tartjuk elmondani, hogy a jól megfogalmazott kérdésre hasonló választ várunk.
Valamint az is lényeges, hogy az ének-zene tevékenységet ne a párbeszéd uralja, hanem az
éneklés!
3.4.Előadó vagy magyarázat

Ezt a módszert akkor alkalmazzuk, amikor a gyerekek értelmi képességeit akarjuk
fejleszteni. Abban az esetben, amikor törvényeket, meghatározásokat, alapfogalmakat tanítunk
nélkülözhetetlen a magyarázat. Például a zenei írás-olvasást megelőző periódusban az ének-zene
általános jellegzetességeit kell megmagyaráznunk. A későbbi időszakban a dallami és ritmikai
elemeket, a zenetörténeti és népzenére vonatkozó ismereteket kell magyaráznunk. Sok esetben a
párbeszédes és magyarázó módszer összekapcsolódik. A magyarázó módszer csak akkor
hatékony, ha a gyerekek figyelmét le tudjuk kötni, vagyis a tanuló késztetést érez arra, hogy
odafigyeljen.
Tekintettel arra, hogy ez a módszer szorosabban kötődik a zeneelmélethez, sok kezdő
pedagógus, vagy az a pedagógus, akitől távolabb áll a gyakorlati zenével való ténykedés,
csábítást érez ennek a módszernek a túlzott alkalmazására. A zeneoktatásban a túlzott elméleti
eszmefuttatást mellőzni kel! Különösen az óvodás és kisiskolás korban.
A magyarázó módszer akkor célravezető, ha teljesen új zenei anyagot tanítunk, akkor, ha
az nem kötődik az előző ismeretekhez.
Ezt a módszert hatékonyan alkalmazhatjuk a számonkéréskor. Ebben az esetben a
gyereknek kell magyaráznia. Így meggyőződhetünk arról, hogy mennyire sajátították el az
ismereteket, késztetjük a tanulókat a cselekvő gondolkodásra, valamint az oktatói-nevelői
folyamatba való bakapcsolódásra. Az ilyen jellegű didaktikai tevékenység megkönnyíti a gyerek
önálló munkáját.

Forrás: http://www.doksi.hu

9
Annak érdekében, hogy a magyarázat hatékony legyen, a következőkre kell figyelnünk: a
magyarázatunk hiteles legyen, legyen tudományos, legyen világos, pontos, egy jól átgondolt
logikai követelménynek, rendszernek feleljen meg, a lényeges gondolatokat helyezze előtérbe,
adott esetben kellő minőségű- és mennyiségű szemléltetés kövesse magyarázatunkat, az
előadásunk legyen szemléletes, meggyőző és magávalragadó. Ez biztosítéka annak, hogy a
hallgatóság figyelmét le tudjuk kötni, érdeklődővé tesszük. Ugyan e követelményeket nyomon
kell követnünk a gyerekek magyarázatainál is. Ugyanis, ha igényes magyarázatot kérünk a
gyerekektől, akkor fejlesztjük a logikus gondolkodásukat, de nem utolsó sorban a választékos,
anyanyelven történő önkifejezésre is szoktatjuk.
3.5.Egyéni megfigyelés- és megfigyeltetésen alapuló módszer
Ennek a módszernek az a lényege, hogy a tanulási folyamat alatt, vagy a tanórán kifejtett
tevékenység során a gyerekek bizonyos megfigyelési szempontok szerint feldolgozzák, értékelik
a pedagógus vagy a társuk munkáját. Fontos az, hogy a megfigyelési szempontok világosak,
logikusak legyenek. Ennek a módszernek az alkalmazása jó eredményt biztosít, mert előtérbe
helyezi a felfedezés örömét. Lényeges, hogy a szempontok szerinti megfigyelésről a gyerekek
számoljanak be, érezzék azt, hogy az ő munkájuk hasznos volt. A több megfigyelési szempont
egybevetése, meghallgatása után, a szerzett ismeretről a pedagógus irányításával, ki kell alakulnia
egy egységes álláspontnak. A módszer akkor sikeres, ha a pedagógus előzetes elképzelései, tervei
megvalósulnak az óra vagy foglalkozás végére.
3.6.Felfedeztetés módszere
Ez által a módszer által az óvodáskorú gyerekek, a kisiskolások vagy a nagyobb tanulók
szellemi tevékenységét serkentjük és az alkotó kutatás fele irányítjuk, arra ösztönözvén, hogy új
igazságokat, összefüggéseket fedezzenek fel (elsősorban a számukra új igazságok felfedezésére
gondolunk.)
Ez a módszer a gyerekek önálló munkájára alapozódik. Az óvodai önálló tevékenység
során el
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


ég sok formában megvalósulhat, ha figyelembe vesszük a szabad foglalkozásokat, vagy
azon gyerekek egyáltalán nem elítélendő magatartását, akik egy adott idő után nem hajlandók
együtt dolgozni a csoporttal. Fárdtnak érzik magukat, mást akarnak tenni, mint a többiek, vagy
unják azt a munkát, amivel az adott időben a csoport többi tagja foglakozik. Ezeket az alkalmakat
lehet kihasználni arra, hogy az óvodáskorú gyerek önállóan dolgozzon. Ilyenkor történik az, hogy
a gyerek mondókázik, egyedül gügyög, dúdol. A mi tantárgyunk szempontjából nagyon
lényegesek ezek a megnyilvánulások, hiszen a meg lévő zenei ismeretekre alapozva új
„alkotások” születhetnek. A pedagógusok feladata, ezekből a naiv, esetleges, esetlen
„alkotásokból” kihámozni az értékeket és az egész csoport tulajdonává tenni. Az is bizonyos,
hogy nem születik minden nap valódi művészi érték, de akkor is érdemes „odafigyelni” ha csak
évente, kétévente vagy még nagyobb időközökben születik egy, művészileg elfogadható kis
„alkotás”. Az előzőekben bemutatott eljárások, a gyerekek alkotó tevékenységét hivatottak
serkenteni, de a felfedeztetés módszere nemcsak ennyi. Az óvodában vagy iskolában a
foglalkozások alatt is alkalmazzuk, ha a meglévő ismeretek segítségével a gyerekek önálló
gondolkozásának eredményeképpen, új ismeretet fedezünk fel. A pedagógus irányító
tevékenysége által, a gyerekeket olyan helyzetbe kell hozni, hogy fedezzék fel az újat.

Forrás: http://www.doksi.hu

10
Ez által a módszer által a gyerekek szellemi tevékenységét serkentjük és az alkotó kutatás
fele irányítjuk, arra ösztönözvén, hogy „új igazságokat” fedezzenek fel (elsősorban a számukra új
igazságok felfedezésére gondolunk.)
A felfedeztetés módszere körülményessé, nehézkessé teheti az oktatói munkát, de az, amit
a gyerek „fedezett fel”, soha el nem felejti, s ez már megéri a pedagógus részéről a
többletmunkát. Mert azt el kell ismernünk, hogy a felfedeztetés módszerének az alkalmazása több
munkát, nagyobb odafigyelést, több- és alaposabb felkészülést igényel a pedagógus részéről.
Ennek a módszernek az alkalmazása által pozitív irányba fejlődik a gyerek gondolkodása,
értelme, vonzalma egy adott tárgy, jelen esetben az ének-zene iránt. Megtanul gondolkodni az
adott tárgy nyelvén, esetünkben „zenéül” fog értekezni. De az is bizonyos, hogy általános
értelemben vett magatartására is hat. Biztonságot kölcsönöz annak, aki „képes újat alkotni”,
feltételezéseket, tud megfogalmazni. Örömmel, élményéhséggel, magabiztonsággal fog részt
venni a különböző tevékenységeken, vagy legalábbis azon az egy tevékenységen, ahol ő is
érvényesülni tud.
3.7.Problematizálás módszere
Ez a módszer olyan helyzetek létrehozásán alapul, amely által a gyerek vagy tanuló
választásra van kényszerítve. A módszer, konfliktusos állapotokat, vagyis probléma helyzetek
létrehozását feltételezi. Problémahelyzet létrehozása nélkül nem lehet „problematizálni”. Sok
esetben ennek a módszernek kapcsán, a tanuló olyan megoldásra vagy megoldásokra van
kényszerítve, amelyek ellent mondanak előző ismereteinek. Valószínű, hogy a helyzetet nem
fogja tudni egyedül megoldani, de a probléma helyzet léte arra sarkallja, hogy odafigyeljen a
pedagógus irányító tevékenységére, magyarázatára, feltett kérdéseire.
Probléma helyzet/ek kapcsán a tanulónak kérdésekre kell választ / okat megfogalmaznia.
Ez azt jelenti, hogy az addig elsajátított ismeretanyag minőségileg olyan kellett legyen, hogy arra
rá lehessen építeni a helyes válaszadást. Az ének-zenefoglalkozások alkalmával a gyerekeknek ki
kell válogatniuk egy képhalmazból azokat a szemléltető képeket, amelyek megfelelnek egyik
vagy másik dalcsokorban énekelt énekeknek.
Ennek a módszernek az alkalmazásánál tudatosítani kell a tanulókban, hogy a sok
válaszadási lehetőség közül egy, vagy csak néhány lehet helyes.
A módszer alkalmazható egy csoport, egy osztály, vagy egyéni szinten. Csoportos
alkalmazás esetén arra kell figyelni, hogy a gyengébb képességű tanulókat is vonjuk be a
munkába.

3.8.Modellálás módszere
Modellálásnak nevezzük azt az eljárást, amikor egy egyszerűsített elméleti szerkezet vagy
rendszer segítségével helyettesítünk egy összetett, sokrétű, szerteágazó, bonyolult (eredeti)
anyagot, hálózatot, machanizmust. Az ének-zeneoktatásban a modellálás segítségével
valósíthatjuk meg a relatív szómizáció
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


t. (A kvintkör huszonnégy hangnemét helyettesítjük
kettővel!) De sok más modellértékű eljárást lehet- és kell alkalmazni. Fontosnak tartjuk
elmondani, hogy a minta (modell) bizonyos keretek között valósítható meg. Feltétlenül analógiát
kell tartalmaznia, illetve mutatnia az eredeti anyaggal. Hasonlítania kell az eredetire, de nem
lehet azonos vele, mert akkor már értelmetlenné válik a modell. A hasonlóságoknak lényegesnek
kell lenniük.

Forrás: http://www.doksi.hu

11
A modellálásnak két szerepe van: kognitív (ismeretszerzési, megismerési) és illusztratív
(szemléltető).
Kognitív abban az esetben, amikor az ismeretanyag újszerű összefüggéseire, mélyebben
rejlő titkaira világít rá. Ezáltal a megismerési mezőt szélesíti, az addig fel nem fedezett új
igazságot / igazságokat mutatja be. A megfigyelt és közösen megbeszélt tényanyagot általánosan
érvényes törvényekre alapozza. A modell tehát olyan igazságok, törvények, képletek, belső
összefüggések rendszere, amely segítségével ismereteinket behelyettesítéses eljárás segítségével
bővíthetjük. Az ének-zeneoktatásban ritmusképletek, dallamvonalak, hangsorstruktúrák
alkalmazásával bővíthető a tanulók ismeretanyaga.
Illusztratív, ha az eredeti anyag helyett, egyszerűsített képi formában mutatja be az
elsajátításra szánt tananyagot.
3.9.Ismétlés - rendszerezés módszere
Annak érdekében, hogy a felhalmozott ismereteket hosszabb ideig megőrizhessük
tudatunkban, ismétlésre van szükségünk. Ezt a módszert az előző órákon elsajátított ismeretek
rendszerezésére és elmélyítésére használjuk. Az éveleji ismétlő órákon az előző tanév
leglényegesebb ismereteit frissítjük fel. Így biztosítjuk az ismeretek hosszabb időre való tárolását.
A módszer akkor is hatékony, ha frissebb ismereteket ismételünk. Különösen ajánlatos az
új törvények, meghatározások, szabályok többszöri ismétlése.
Hasznos ez a módszer akkor, amikor az ismereteket csoportosítani, szintetizálni,
rendszerezni akarjuk. Jó alkalom nyílik az ismeretek közötti újabb összefüggések
megvilágítására, általában egy-egy fejezet végén, félév végén, vagy év végén.
Az ismétlésnél mindig a lényeges tulajdonságokra, gondolatokra, törvényekre kell a
hangsúlyt helyezni, és ne várjuk meg, amíg a rendszerezni kívánt anyag feledésbe merül!
Az ismétlés és rendszerezéskor figyelembe kell venni a tanulók általános és egyéni
életkori sajátosságait. Pedagógusi tapintattal arra is összpontosítanunk kell, hogy az ismétlésre
szánt anyagot ésszerűen osszuk el és tálaljuk a tanulóknak.
Azt a latin mondást is kövessük: „Repetitio est mater studiorum.”
3.10.Tankönyvvel vagy más kézikönyvvel való tevékenység
Ezt a módszert a zenei írás-olvasás időszakában lehet hatékonyan alkalmazni. A
tankönyvvel vagy más könyvvel való tevékenység során a tanulókban kialakul a tudományos
kutatások iránti érdeklődés készsége. Megtanulnak dolgozni a könyvekkel. Az énekzenetevékenységek során megtanulnak kottát, esetleg partitúrát olvasni, a zenetörténeti
tanulmányaik során eligazodnak a lexikonokban. Megtanulják a jegyzetkészítést. Megtanulják az
idézetekkel való ténykedést. Az órán készített jegyzeteket ki tudják egészíteni. A könyvvel való
tevékenység egyéni, független munkára szoktatja a tanulókat.
4. Az úgynevezett “gyenge hallású gyermek”
Sokszor tapasztaljuk, hogy az óvodában, iskolában, de még a felnőttek körében is, vannak
olyan emberek, akik valamilyen vélt, vagy valós okból kifolyólag nem szeretnek énekelni, inkább
így fogalmazzuk, hogy nem mernek énekelni. A kifogásuk az, hogy nekik “nincs hallásuk, vagy
nincs hangjuk”.

Forrás: http://www.doksi.hu

12
Sokat gondolkoztam ezen a helyzeten, hiszen ezek az emberek (gyerekek és felnöttek
egyaránt) tudnak beszélni. Vagyis hallanak, mert csak az olyan ember tanul meg beszélni, aki
hall. Furcsább ennél még az is, hogy ők maguk is hallják, hogy nem énekelnek tisztán. Tehát
hallanak, hallják a hangmagasságokat, s meggyőződéssel vallják, hogy “nincs hallásuk”!
De mégis miért van az, hogy nem tudnak énekelni? Vajon milyen “különös” adottságra
van szükség ahhoz, hogy énekelni tudjunk?
Szerény ének-zenetanári tapasztalatom azt bizonyítja, hogy nincs szükségünk különleges
adottságra ahhoz, hogy tisztán tudjunk énekelni! Aki megtanult beszélni, azt meg lehet tanítani
énekelni.
Mégis vannak olyan emberek, akik nem tudnak ének
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


elni, tehát valami nincs rendben a
zenélési házuk táján. Hol van a baj?
Fiziológiailag vizsgálva a “gyenge hallású emberek” esetét arra a következtetésre
jutottunk, hogy náluk nem alakult ki az a reflexív a hallóközpont és hangképző központ között,
amelynek a segítségével képesek azt a hangmagasságot intonálni, amit hallanak. Tehát nem a
hallással van baj, hanem hiányzik egy feltételes reflex! Ennek a reflexnek a segítségével az
agyközpont irányítja a hangképző szerveket a helyes intonálásban.
A pedagógus feladata kialakítani ezt a reflexet. Ez nem nagy feladat. Hiszen ezt csinálja
az óvodapedagógus az óvodában, a tanító az iskolában. Gondoljunk csak bele, a hároméves,
kiscsoportos korosztályból hányan tudnak tisztán énekelni? Szinte egy sem! Az éneklés alatt kezd
kialakulni az a reflex (nevezzük intonációs reflexnek), amely hozzá segíti a gyereket a tiszta
intonációhoz.
Minden óvodai csoportban és osztályban akad néhány olyan gyerek, aki nem tud tisztán
intonálni, vagyis az a reflexív nehezebben alakul ki.Ezekkel a gyerekekkel külön kell foglalkozni
addig, amíg megtanulja a tiszta intonációt.
A hozzáférhetőség elvét kell alkalmazni. Tapasztalatunk szerint a diszmuzikáliás
gyerekek is énekelnek egy adott magasságon. A pedagógus feladata azon a magasságon énekelni
a gyerekkel együtt, amíg az illető képes lesz elmozdulni abból az intonációs mezőből
(tonalitásból), amiben ő énekel. Az első “kimozdulás” a legnehezebb, Figyeltessük a gyerekkel a
hangképző szervek állapotát (szájüreg, gége, gégefő, torok). és azt, hogy mit kell tennünk annak
érdekében, hogy a hangmagasság elmozduljon. Innen már könnyen haladunk a tiszta éneklés felé.
Az biztos, hogy sokat kell gyakorolni, de megéri!
A gyerekek között kb. annyi a diszmuzikáliás, mint amennyi a diszleksziás, diszgráfiás
vagy diszkalkuliás.
5. Az óvodai és általános iskolai ének-zene tanításának célja és feladatai
Az ének-zeneinevelés célja a világ esztétikai birtokbavételének megalapozása a zene sajátos
eszközeivel. A gyerekek minél teljesebben élhessék át világunk tárgyi és eszmei jelenségeit az
énekelt és meghallgatott zenei anyag segítségével. Gazdagítsa érzelmi világukat! Az ének-zene
váljék hétköznapjaikat megszépítő élménnyé!
Mindezt aktív énekléssel, zenehallgatással, kollektív zenei élmények biztosításával érhetjük
el. A zenei az öröm, a siker, a felfedezés, az újraalkotás, az önmegvalósítás élményét is magában
foglalja.
Biztosítanunk kell a folyamatosságot az óvoda és iskola között. Fogékonnyá kell tennünk a
gyerekeket, fejlettségi szintjüknek megfelelő vokális és hangszeres zene befogadására és
előadására a valóság akusztikus jelenségeinek elemzésére.

Forrás: http://www.doksi.hu

13
Tanulóink képessé kell váljanak arra, hogy a tantervbe foglalt zenei anyag összetevőit
felismerjék. Itt elsősorban a dallam, ritmus, tempó, dinamika, hangszín, tonalitás, szerkezet,
többszólamúság összetevőire gondolunk
Fejlesztenünk kell az éneklés, valamint a zenehallgatási tevékenységek eredményeként a
gyermek zenei észlelését, érzékelését, emlékezetét, képzeletét és gondolkodását. Ki kell
fejlesztenünk a gyerekek zenei jártasságait, készségeit a zenei írás-olvasás és zenehallgatás
tevékenységében. Meg kall alapozni a gyerekek zenei és művészi gondolkodását az éneklés, a
bemutatott zenei- és más művészeti alkotások tartalmi és formai összehasonlítása révén.
Szoktassuk a tanulókat a hangszínek felismerésére, mert azok egyes zenetörténeti korok fő
jellegzetességeit hordozzák magukban, a jó hangszínfelismerési készség, helyes zenei
tájékozódási lehetőséget rejteget magában.
Neveljük tanulóinkat az értékes zene befogadására és aktív művelésére, kóruséneklésre,
társaszenélésre, hangverseny, opera látogatására.
Tegyük vonzóvá a közös éneklés tanórán kívüli alkalmait is, gondoljunk bizonyos
ünnepségek előkészítésének a lehetőségeire, vagy más szereplések fontosságára.
Érvényesítsük a zenei tevékenységek fizikailag és szellemileg oldó-és frissítő hatását, ezzel is
erősítve más tárgyak oktató-és nevelő munkájának hatékonyságát.
5.1. Az óvodai- és általános iskolai ének-zene oktatás színvonalának jobbítása
Ha a tőlünk nyugatabbra levő államok oktatási stratégiáját tanulmányozzuk, akkor láthatjuk,
hogy ott kiegyensúlyozottabb, gyermek-, illetve tanulócentrikus felfogás uralkodik.
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!



Tapasztalhatjuk azt is, hogy az ottani gyerekek felszabadultabbak, őszintébben megnyilvánulnak,
mint a tájainkon élő gyerekek. Ez sok mindennel magyarázható. Talán mi még nem figyelünk
eléggé a gyerekekre, nem vesszük észre az ő óhajaikat is akkor, amikor elkészítünk egy-egy
tervezetet.
Azt is el kell fogadni, hogy a túlzott liberalizmus nem egészséges. Itt is meg szeretnénk
ismételni azon a kijelentésünket, mely szerint minden túlzás ártalmas.
Meg kellene találni egy olyan arany - középutat, amely minden hibára, bajra, nem
egyensúlyban levő állapotra gyógyírként hat. Úgy érzem, hogy amióta beszélhetünk
pedagógiáról, lélektanról, tantárgy-pedagógiáról, azóta erre, vagy ezekre a kérdésekre keressük a
választ.
Az óvodai ének-zeneoktatást, akárcsak más életkori ciklus ének-zeneoktatását az
élményszerűségnek kell áthatnia. Az élményszerű oktatás közelebb viszi a pedagógust a
gyermekekhez és a gyerekeket a pedagógushoz. Így létrejön egy gyümölcsöző együttműködés,
amely meghatározója, de egyben záloga is a hatékony oktatásnak.
A gyermek kiskorában különösképpen fogékony a vizuális- és auditív jelenségek iránt. Ezért
arra kell ösztönöznünk őket, hogy a világban lássanak és meghalljanak dolgokat. Hiszen nem
mindegy az, hogy néznek vagy meg is látnak valamit, éppen úgy az sem mindegy, hogy általában
hallanak vagy meg is hallanak zenei jelenségeket.
Az óvodás gyermek zenei nevelését mondókák, énekes játékok, gyermekdalok segítségével
valósítjuk meg. Alapvető célkitűzésünk: fejleszteni a gyermek ritmusézékét, hallását, fogékonnyá
tenni a zenei jelenségek iránt. Az általános nevelési feladatok rendszerében, a dal, a zene a
gyermek érzelmi- értelmi adottságainak, készségeinek fejlesztésében nélkülözhetelen. Mégis
„anyaga” megfoghatatlan, nem konkrét, csak hallási érzékelést, időbeni észlelést jelent;
mondhatjuk: szerencsénkre. Tehát elvont, absztrakt. Ezt kell kihasználnunk akkor, amikor a zenét

Forrás: http://www.doksi.hu

14
a gyerekek adottságaik, készségeik fejlesztésére, alakítására használjuk. Ezért lehet, és szinte kell
minden foglalkozáson énekelni, zenéln! Elengedhetetlen kelléke és eszköze az általános
nevelőmunkának.
A zene nemcsak kiválja az érzelmeket, hanem fékezi is az indulatokat, vagyis befolyásolja, a
gyermek cselekedeteit.
Törekedjünk a játékosságra, mert így az elvontabb zenei anyag is a gyerek számára
hozzáférhetővé válik. Az éneklés kellemes, a mozgás játék közben felfrissít, a játékhelyzet a
társas kapcsolat teremtésére ad lehetőséget. A lüktetés belső feszültsége, a dallam és ritmus
szabályos rendje fegyelmez, koordinálja a mozgást. Így például a ritmus felszabadult mozgást
eredményez, figyelemet, koncentrációt, határozottságot, biztonságot, bátorságot alakít, fejleszt.
Az ének-zeneoktatásnak a legfontosabb kelléke a hang, mégpedig a zenei hang, amelynek
négy alapvető tulajdonságát tudjuk megkülönböztetni:

6. A zenei hang tulajdonságai
Időtartam
(ritmus)

Magasság
(dallam)

Erősség
(dinamika)

Hangszín
(minőség)

Tempó
Alkotás – újraalkotás (előadás)
ÉLMÉNY
A tempóra vonatkozó észrevételeinket, az összefoglaló táblázatainkban nem fogjuk külön
tárgyalni, valamint nem is csatlakoztatjuk csak a dinamikához és a ritmikához, hanem minden adódó
alkalommal jelezni fogjuk.
A továbbiakban ezt a négy összetevőt vizsgáljuk meg az óvodai ének-zeneoktatás szempontjából.
5.1 Dalok és mondókák
(magasság, dallam)
A hallásfejlesztés legtermészetesebb módja az éneklés. A gyermek megfigyeli az éneket, a
dallamot, megjegyzi és utánozza. A dallam az érzelmek világát nyitja meg, a dalolás örömet
szerez a gyereknek. A szerepjátékok, dalosjátékok az egyéni képességek fejlődését szolgálják, a
közös éneklés a társas-és társasági készségeket fejlesztik. De például a helyes légzés készségének
a kialakításában és jelentős szerepe van.
A népi énekes játékokat az évszázadokon át megörzött, hagyományos formában kell
megtanítanunk. Az éneket a játékos mozgással együtt, játékhelyzetben, szinkrétikusan tanítsuk. A
zenei készségek és képességek fejlesztése is csak szinkrétikusan, komplex módon képzelhető el.
Egymástól nem kell elválasztani, mert a szöveg, a ritmus és a dallam megbonthatatlan egység.
Ha ezeket külön tárgyaljuk, az azért van, mert a zenei hangnak négy ös