Sport | Tanulmányok, Esszék » Buzás Ernő - A testnevelés és sport elmélete és módszertana Óvodában és az 1-4. osztályban

Alapadatok

Év, oldalszám:2012, 51 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:226

Feltöltve:2013. augusztus 25.

Méret:500 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

11111 Anonymus 2017. december 18.
  Mi az ISBN?
11110 Anonymus 2014. október 26.
  Nagyon hasznos volt.

Tartalmi kivonat

A TESTNEVELÉS ÉS SPORT ELMÉLETE ÉS MÓDSZERTANA Óvodában és az 1 – 4. osztályban 6. félév Buzás Ernő 2012 159 TARTALOMJEGYZÉK 1. AZ ÓVODAI ÉS ALSÓ TAGOZATOS TESTNEVELÉS ÁLTALÁNOS JELLEMZÉSE.162 2. A 3-10 ÉV KÖZÖTTI GYERMEKEK ÉLETKORI SAJÁTOSSÁGAI 164 3. A TESTI (motoros) KÉPESSÉGEK 167 4. MOZGÁSFEJLŐDÉS 176 5. MÓDSZERTANI RÉSZ 181 6. FŐGYAKORLATOK195 7. GYÓGYTESTNEVELÉSI ALAPISMERETEK ÉS MEGELŐZÉS 208 161 1. AZ ÓVODAI ÉS ALSÓ TAGOZATOS TESTNEVELÉS ÁLTALÁNOS JELLEMZÉSE 1.1 A testnevelés célja, feladata és eszközei A testnevelés - a testi nevelésen belül- olyan tervszerű és rendszeres ráhatás, amely a testgyakorlatok, mozgástevékenységek oktatásával a személyiség sokoldalú képzését és a mozgásműveltség fejlesztését szolgálja. Az ember egészére irányuló nevelésben, jelentős részt vállal magára a testnevelés azzal, hogy, sajátos cél- és feladatrendszerével, tartalmával , eszközeivel

hozzájárul a társadalom számára hasznos, sokoldalúan képzett ember kialakításához. A testnevelés az általános nevelés szerves része, célját minden történelmi korszakban, az adott társadalom határozza meg. A testnevelés közvetlen célja:- az egészség fejlesztése, - a test edzése, - a testi és szellemi teljesítőképesség fokozása a testgyakorlatokkal és a természet erőinek (napfény, levegő, víz) felhasználásával. A testnevelés közvetlen módon befolyásolja a tanulók erkölcsi neveltségét, magatartásának fejlődését (akaraterő, jellem, bátorság, becsület, tisztelet stb.) a szép, har-monikus mozgás esztétikai élményt jelent. A játék öröme a változatos feladatmegoldások teljesítésének sikere érzelmeket kelt. A testnevelés gyakorlata, művelése társadalmi igény és szükséglet A szervezet optimális, életkornak megfelelő fejlődését mozgásingerekkel kell segíteni. Ezek hatására kedvező funkcionális

változások jönnek létre, az egész organizmus működése, tulajdonsága megváltozik (ideg-,izom-, csontrendszer-, ellátószervek stb. ) A motoros koordinació fejlesztése a fejlődésben levő tanulóknál alapvető jelentőségű. A legtöbb testgyakorlat mozgásanyagát 6-12 éves kor között el lehet sajátítani. A testnevelés feladatai:. A testnevelés általános feladatai: értelmi, erkölcsi, esztétikai, világnézeti, és a munkára neveléssel kapcsolatosak. A testnevelés sajátos feladatai: 1. a szervezet sokoldalú, arányos fejlesztésének elősegítése, 2. a testi képességek fejlesztése, 3. a mozgásműveltség fokozása, 4. a mozgásigény felkeltése, kielégítése A tanterv megköveteli, hogy: -a gyermekek pszichoszomatikus fejlettségéhez és érdeklődéséhez igazodó játékos mozgástevékenységgel gazdagítsa és fejlessze a tanulók mozgásműveltségét és az egészség megőrzését, - koordinációs képességeiket fejlessze olyan

szintre, hogy az alkalmassá tegye őket a későbbi hatékony mozgásos cselekvés tanulására, sportolásra, - elégítse ki a tanulók mozgásszükségletét, - a tanulók ismerjék saját motorikus képességeiket, azok fejlesztésének, fenntartásának módját, - ismerjék a mozgásos játékok, a versengés örömét, - a koordinációs képességek szenzitív időszakában történő fejlesztésével biztosítani kell a tanulók esélyegyenlőségét, - előtérbe kell helyezni azokat a sportági tevékenységeket, amelyekben a részvétel önmagában is élményt nyújt, -a mozgási készségek kialakítása és fejlesztésével lehetővé válik a gyermekek számára a mozgásos feladatok célszerő, gazdaságos végrehajtása, 162 -a tanulók sajátítsák el a közösségi élet elemi szabályait, magatartási normáit (szabályjátékok alkalmazása) - a kövelelmények a tanulót erőfeszítésre késztessék, számukra azok ne legyenek kilátástalanok

érvényesüljön a differenciált követelmények rendszere. A testnevelés legfontosabb eszközei: - a testgyakorlatok: a testnevelés feladatainak megoldására alkalmas, tudatos és tervszerűen alkalmazott cselekvésmódok, mozgásos cselekvések. - a természet erői: (levegő, víz, napfény) A szabadban, friss levegőn tartott testgyakorlatok hatékonysága jól szolgálja a testnevelés célját. Úgyszintén a hőmérséklet ingadozásai a szervezet megedzését, alkalmazkodó képességét fokozzák. A testnevelés óra utáni zuhanyozás, az úszóórák bevezetése elkezdődött nálunk is, de csak nagyon az elején járunk. A napfénnyel való megedzés óvatosságot, odafigyelést, fokozatosságot kíván. Javítja az anyagcserét, jó hatással van a vérképző szervekre. - higiéniai feltételek: a gyakorlóhely az egészségügi feltételeknek feleljen meg. Portalanítani a termet, szellőztetni, megkövetelni a tiszta sportcipő és öltözet használatát. - a

testgyakorlatokkal kapcsolatos ismeretek: szakkönyvek, videok, tanfolyamok. 163 2. A 3-10 ÉV KÖZÖTTI GYERMEKEK ÉLETKORI SAJÁTOSSÁGAI Az emberi élet során a morfológiai, a funkcionális változások dinamikája nem egyenletes. A mennyiségi és működési változások alapján lehet az egyén életét különböző életszakaszokra bontani. A gyermekek növekedésében és egészséges fejlődésében mindig felismerhető több-kevesebb szabályszerűség annak ellenére, hogy az egyes részek változásai sebességében, irányában eltérések tapasztalhatók. Általánosan meghatározott életszakaszok - újszülöttkor 1-1o nap - csecsemőkor 1o nap-1 év - korai gyermekkor 1-3 év - első gyermekkor 4-7 év - második gyermekkor 8-11 év (leányok) 8-12 év (fiúk) - serdülőkor 12-15 év (leányok) 13-16 év (fiúk) - ifjúkor 16-2o év (leányok) 17-21 év (fiúk) A 3. életév az önállóságra való törekvés kezdetét jelenti Ebben az életkorban a gyermek

uralja mozgását és azt gazdaságosan használja. Az egészséges gyermeknél a hatékony szem-kézkoordináció az előzetes szem –test koordinációtól függ Ez azt jelenti, hogy a durva tovahaladási munkákban (mászás, járás, futás, ugrás) megnyilvánuló testmotorium, amely a megfelelő statka alapján alakulhat ki, képezi a finomabb motorikus minták alapját (forgás, manipulálás, stb) Az óvodáskorban (3-6 év) a gyerekek magassága gyors ütemben nő. 2.1 Az óvodás gyermek fejlődési sajátosságai Az óvodás gyermek testi fejlődésében a növekedés és súlygyarapodás ritmikus változásokat mutat. A kisgyermek csont- és izomrendszere ebben az időszakban erőteljesen fejlődik. De egy-egy izomcsoport csak rövidebb ideig képes azonos aktív működésre, ezért a gyermek gyakran változtatatja cselekvési formáit, s így ösztönösen felváltva működteti izomcsoportjait. A szívműködés alkalmazkodik a terheléshez, ez mind a pulzusműködés

mind a vérnyomás alakulásában kimutatott. /a terhelést követő rövid szünet után 3O-4O sec múlva ismét megközelíti a nyugalmi értékeket) Az óvodáskor kezdetén az idegrendszer serkentés és gátlás viszonya labilis, túlsúlyban van a serkentettség, ezzel magyarázható, hogy a kiscsoportos gyermek mozgásformájában fölöslegesen nagy mozdulatok, túlzott erőkifejtés és szaggatottság észlelhető. Motorikus fejlődés .Lényege: a gyermek olyan környezetben növekedjék, amelyben megfelelő mértékű mozgásösztönzés és bőséges alkalmazkodási lehetőség kínálkozik, és ahol a nevelők a gyermek egészséges mozgás- és cselekvési ösztönét helyes irányba terelik, itt sajátítja el a motorika alapformáit: mászik, jár, fut, ugrik, dob, fog, stb. Ezeket a mozgásokat összehangoltan hajtja végre, ezek a mozgások még finomításra szorulnak de egyes mozgáskészségek egymás mellett, és együttesen fejlődnek. Pl járás a hordással,

járás és húzás, futás és ugrás, dobás és fogás stb. 2.2 A testi fejlődés jellemzői A legmeghatározóbb a test magasságának, termetének és a testsúlyának törvényszerű alakulása változása. A fiúk 3 éves kori 98,6cm-ről 115,9 cm- re növekszik 6 éves korra, a lányoké 98,o6-ról, 115,4 cm-re alakul. 164 Testsúlyuk 14,8 kg-ról 2o,6 kg-ra a fiúk és 14,6-ról 2o,1 kg-ra emelkedik a lányok esetében. Tíz éves korban a fiúk és lányok testmagassága és testsúlya azonosságot mutat.(fiúk testmagassága 139,2 cm, leányok 139,1 cm, testsúlyuk 33,1 kg, leányoké 32,9 kg.)A fokozatosan megszűnő gyermekkori formák egy fejlettebb testalkat, az iskolás gyermek alkata váltja fel. Megváltozik a fejnek, a törzsnek és a végtagoknak az aránya Kialakul az élettani görbület. (Az emberi gerincen jellegzetes görbületek vannak A nyaki szakasz előre, a háti hátra domború, az ágyéki ismét előre domború. Ezek a görbületek a gerincet egy

függőlegesen , jól rugozó képződménnyé teszik, ami az ember álló helyzetben történő járása, sportolása stb. közben biztosítja az agyat tartalmazó koponya rugalmas alátámasztását.) Az alkat teljes fejlődésében alapvető szerepe van a csontrendszer fejlődésének, a váz csontosodása folytatódik. 7-8 éves korban a medencecsont három különálló részből áll, (csípőcsont, a szeméremcsont és az ülőcsont ) összenövése most kezdődik és serdülő korban csontosodik el. A csontozat azonban még rugalmas, könnyen deformálódik, ezért a testtartásra fordítsunk különös gondot.l A gyermek testsúlyának 27%- a izom, 8 éves korban. Az izomzat, beleértve a szívizomzatot is, a fokozatosan növekvő intenzítású, optimális terhelés hatására kedvezően fejlődik Az agyműködés tökéletesedik, az idegkapcsolatok fejlődésében is jelentős változás áll be az ingerületi és gátlási folyamatok viszonyában és ez a

kiegyensúlyozottság a mozgáskoordinációs képességre és a figyelem összpontosítására is kedvezően hat. A kisiskoláskorban a nagy szervi funkciók- légzés, vérkeringés, anyagcsere- egyidejűleg fejlődnek a test növekedésével. A fejlődésben lévő légzőszervek- a szűk légutak, a kistérfogatú mellüreg- a kevésbé fejlett bordaközi izmok miatt nem megfelelő mélységű és erejű a be- és kilégzés. Hat éves kor után már alig alakulnak ki új alapvető mozgásformák, viszont a meglévők csíszolódnak. A fejlődés üteme attól függ, hogyan foglalkoztatták a gyermeket A magasság, a testsúly és a mozgásteljesítmény összefüggése a gyermekkorban kifejezett. Az azonos korosztályoknál a testsúly jobban utal a mozgásteljesítményre, mint a magasság. Megállapították, hogy az izomerő a testsúllyal párhuzamosan növekszik. A törzshöz közeli, egyenes vonalú mozgásminták – amelyeket nem kísérnek bonyolult végtagmozgások, -

már kisgyermek korban kiépíthetők és keretkoordinációként maradandóan rögződnek a mozgásemlékezetben.(pl a 6-8 éves korban megtanult előre-hátra szaltót több évtized múlva a felnőtt gyakorlás nélkül is végre tudja hajtani. Hasonlóan az úszás, kerékpározás, evezés) A gyermekek idegrendszere 3-7 éves korban már 7o-9o %-os fejlettséget mutat. Mivel ebben az életkorban az agy tömege is megközelítette a végső kifejlődését és meg van a szerkezeti feltétele, hogy maximálisan lehessen használni, az óvodáskorú gyermeket elsősorban koordinációsképességeket fejlesztő gyakorlatokkal kell ingerelni, hiszen a koordinációs képességek követik az idegrendszer fejlődését, és biztosítják a mozgás szabályozási feltételeit. (Nádori L, 1983) Az idegrendszer , amely koordinálja mozgásunkat, nagyon bonyolult kommunikációs rendszer. Általa vagyunk képesek a környezetünk ingereire reagálni, azt feldolgozni, értékelni és

továbbvezetni. Az idegrendszer működésének legegyszerűbb, alapvető formája a reflex. A reflex olyan akaratunktól független idegtevékenység,, amely valamilyen inger hatására következik be. Beszélünk feltétlen és feltételes reflexekről. A feltétlen reflexek velünk születettek, míg a feltételes reflexek megszokás, gyakorlás útján, csak különböző belső és külső feltételek hatására fejlődnek ki. A reflexet kiváltó inger kiindulási helyétől függően vannak. 1. exteroceptív (idegen) reflexek, ahol az inger a külvilágból éri a szervezetet 2. interoceptív (a test belsejéből származó) reflexek 3 proprioceptív (saját) reflexek 165 A proprioceptív reflexek akkor lépnek működésbe, amikor a testünket vagy egyik testrészünket valamilyen helyzetbe szeretnénk tartani, és a külső erő ennek megváltoztatására irányul. Pl álló helyzetben a test súlyának hatására az alsó végtagok izületei összecsuklanak Ez azért nem

történik meg, mert az álló helyzetet fenntartó antigravitációs izmok nyújtását a reflexek útján akadályozzuk, s így az alsó végtag ízületeit a testhelyzetnek megfelelően rögzítjük. (Miltényi, M 1988) 166 3. TESTI (motoros) KÉPESSÉGEK 3.1 A testi képességek jellemzése és fejlesztésük Az ember nagyon sokféle képességgel rendelkezik. Azokat az egyéni sajátosságokat, amelyek a mozgástevékenység sikeres végrehajtásának lehetőségét biztosítják, nevezzük testi képességeknek A teljesítőképesség növelésére való törekvés maga után vonja az egyéni képességek állandó fejlesztését. Az ember nagyon sokféle képességgel rendelkezik. A mozgások teljesítmények alapfeltétele a test, a szervek, szervrendszerek működése funkcionálása. A teljesítményhez pszichikai késztetés, az energiák mobilizálása szükséges Tágabb értelemben a pszichikum is a teljesítmények alapfeltétele. A mozgásos tevékenységben a

domináns funkció alapján különböztetjük meg a mozgásvégrehajtás feltételét a testi képességek csoportjait, nevezetesen a kondicionális és koordinációs képességeket és ezeket gyűjtőfogalomként motoros képességnek is nevezik. A kondicionális képességek a sportteljesítmények feltételének tartott testi képességek egy csoportja, amelyhez az erő, a gyorsaság, és az állóképesség tartozik. (a romániai testnevelés iskola az ügyességet nem választja el, a ttöbbi testi képességtől !!!) Alapvető kondicionális képességek az izomműködés jellege és energetikai háttere alapján, különíthetők el. (erőkifejtés – izomkontraktilítás, állóképesség-izomanyagcsere, gyorsaság – vezérlés függvénye) A koordinációs képességekben a szabályozási folyamatok játszanak vezető szerepet. A szakemberek az ügyességet, komplex koordinációs képességnek nevezik. A testgyakorlatok alkalmasak valamennyi testi képesség

fejlesztésére, de különböző mértékben. A testi képességek fejleszthetősége az egyéni adottságoktól függ. Alapvető testi képességek: az erő, gyorsaság, állóképesség és ügyesség.(romániai felosztás) Kondicionális képességek: állóképesség, erő, gyorsaság. Koordinációs képességek: ügyesség és specifikus koordinációs képességek: egyensúlyérzék, térérzékelés, izomérzékelés, (kinesztetikus) tempó és ritmusérzék, iram és időérzékelés. (magyarországi felosztás) A mozgások eredményes végrehajtásának lehetőségeit az ízületek mozgékonysága, a, lazaság, hajlékonyság ruganyosság és a robbanékonyság képességei is biztosítják. Az alapvető testi képességek sokszorosan összetett képességek, így a mozgás végrehajtásához szükséges egyéb sajátosságokat is magukba foglalják. Az alapvető testi képességek az óvodás korcsoportokban különböző szintűek, fejlődésük tempója pedig egymástól

eltérő. 3.2 KONDICIONÁLIS KÉPESSÉGEK vagy ALAPVETŐ TESTI KÉPESSÉGEK A kondicionális képességek a fejlesztés folyamatában szoros egységet alkotnak, de a rendszerezés érdekében ezek közül is az alsó tagozatban is jelentős szerepet játszó állóképességet, erőt, gyorsaságot önálló témakörben tárgyaljuk. A motoros képességek azon csoportja, amelyet főként energetikai tényezők határoznak meg. Ide sorolható: - erő - gyorsaság - állóképesség. Az erő nagysága az izomrostok számától, típusától függ, az állóképesség az energiaellátási folyamatoktól, míg a gyorsaság az idegimpulzusoktól. Ezek a biológiai tényezők törvényszerű 167 összefüggésben vannak egymással, így a három alapképesség kölcsönös meghatározottságban érvényesül. Ennek következtében ezek párhuzamosan fejlődnek 3.21 Az izomerő Izomerőn értjük a külső erők és a mozgás közben fellépő ellenállások legyőzésének képességét

az izomzat aktív erőkifejtésével. Erő nélkül semmilyen mozgástevékenység nem végezhető. Ezért a legalapvetőbb testi képességnek tekinthetjük Az erőkifejtésben az izomrostok tömege és minősége játszik döntő szerepet. A nagy erőkifejtés oxigén szükséglettel jár, az ellátás folyamatosságát biztosító idegfolyamatok teszik lehetővé, hogy nagy igénybevétel után az izom rövid időn belül visszanyerje munkavégző képességét. Ezért szükséges, hogy többször végeztetett iramváltoztató, vagy belegyorsuló futás, illetve gyorsfutás, gyorsan végzett kuszások, mászások után rövid ideig tartó passzív pihenőt iktassunk be. Az erőkifejtésnél az akaraterőre is szükség van Az izom-összehúzódások három fajtája ismeretes: - izometriás (vagy statikus) az eredés és tapadáspontok nem közelednek egymáshoz. - izotóniás (dinamikus) : az eredés és tapadás közeledik egymáshoz, az izom feszülése azonos, mert állandó az

igénybevétel (pl. állandóan ható, azonos nagyságú külső erő) A gyakorlatban ritkán fordul elő. - auxotóniás: az eredés és tapadás közeledik egymáshoz, a feszülés váltakozik. Ez az izomkontrakció fordul elő leginkább gyakorlatban. Az erőkifejtés nagyságát az ingerület jellege, erőssége, az aktivizált izomrostok száma, a mozgáskoordináció színvonala befolyásolja. Módszertani ajánlások: Az erő fejlesztésére kétféleképpen hathatunk: ha külső terhelést, vagy ha saját testsúly ellenállását kell leküzdenünk. Külső terhelést jelent pl a kéziszerrel vagy társsal végzett gyakorlat. Saját testsúly terhelésének leküzdése ellenállással: a kuszás, csúszás-húzás----tolás, függés, lendület, ugrás stb. testgyakorlatokban jelentkezik Az erő fejlesztésére a következő eljárásokat alkalmazzuk leginkább: - vagy a terhelés nagyságát változtatjuk, - vagy a mozgás gyorsaságát, - vagy az ismétlések számát. -

karhajlító és a mellizom fejlesztésének hatásos eszköze a kötélmászás kis mértékű függeszkedéssel,összekapcsolva- már az I osztálytól, fokozatosan - az erőfejlesztést mindig alapos bemelegítés és lazítás előzi meg - sorozatban alkalmazható gyakorlatok: fekvőtámaszban karhajlítás és nyújtás, nyújtott karú függésből húzódzkodás, guggolás-felállás, hanyat fekvésből felülés, hason fekvésben törzsés lábemelés, szökdelési gyakorlatok. Az óvodás gyermek testi képességei közül az erő fejlődik a leggyorsabban, ha fokozatosan növeljük az ellenállást. 3.22 Állóképesség Állóképességnek nevezzük azokat az egyéni sajátosságokat, amelyek segítségével egy mozgástevékenységet huzamosabb ideig, és eredményesen tudunk végezni. A szervezetnek az a tulajdonsága, amely hosszan tartó és viszonylag erős iramú és ellenállású 168 terheléseknél mozgósítja a szükséges energiát. Az állóképesség

lehetővé teszi, hogy a teljesítmény szintje a munkavégzés ideje alatt ne csökkenjen. Egyéni sajátosság, a szervrendszer összehangolt működésének függvénye. A huzamosabb ideig tartó mozgástevékenység közben jelentkező fáradtságot, ismételt ellenállás kifejtésével lehet leküzdeni. A rendszeres gyakorlás, a tervszerűen vezetett testnevelési foglalkozások folyamata a szív- , és keringési rendszer, a tüdő, valamint a szervezet más vegetatív működésében, jelentős funkcionális változást eredményez. A központi idegrendszer működési állandóságát, szilárdságát is jelenti az állóképesség. A lelki képességek közül az akaraterő, a tartós érzelem is hozzájárul az állóképesség kifejtéséhez. Az alsó tagozaton kiemelt feladatunk az aerob működéseket fejlesztő hosszú távú állóképesség kialakítása. Ezt a felnőttkori szív- és vérkeringési rendszer betegségeinek megelőzése is indokolja. A gyermekkorban

kihagyott lehetőségeket később már nem lehet pótolni Módszertani ajánlás: - szabadban, jó levegőn tartós, közepes iramú futások - az iram meghatározása nagy körültekintést igényel, az alacsony intenzitás hatástalan - helyes futótechnika és az iramérzékelés kifejlesztése - a fejlődést az eredmények rögzítésével kell figyelemmel kísérni - kitartó futások 8-1o-12-15 perces időtartamokkal A kisgyermek állóképessége a testi képességei között a legfejlettebb szintű. Ez abból is lemérhető, hogy ébrenléte alatt szinte állandóan mozog. Az állóképesség fejlesztésére legalkalmasabbak a ciklikus szerkezetű mozgások: járás, lassú vagy közepes tempójú futás, korcsolyázás, ugrókötéllel végzett szökdelések stb. Az enyhe terhelésű gyakorlatok ismétlési számának növelése, vagy a főgyakorlatok mellé tervezett kiegészítő feladatok számszerű növelése is alkalmas az állóképesség fejlesztésére. Óvodásaink

állóképessége a fokozatos, lassú terhelés növelése mellett meglepő fejlődést mutat. Nagyon fontos, hogy a huzamosabban végzett gyakorlás ne legyen egyhangú. Pl az állóképesség fejlesztésére tervezett futást különböző irányokban végeztetjük: körbe, hullámvonalba, csigavonalba, félfordulattal stb. Az egyhangúság a gyermek aktivítását megszünteti, a változatosság növeli. ) Az állóképesség függ: - keringés,-légzőműködés szintjétől, - anyagcsere folyamatok szintjétől, - idegrendszer energiamozgósító működésétől, - a mozgáskoordináció tökéletességétől, - pszichikai, motívációs tényezőktől, - izomzat minőségétől. Állóképesség formái: - erőállóképesség - gyorsasági állóképesség - alapállóképesség. Alapállóképesség - a szervezet megerőltető, nagy energiaveszteséggel járó mozgástevékenység utáni regenerálódási szintje. Az eredeti állapot helyreállításához szükséges idő

hossza adja az állóképesség színvonalát. Terhelés hatására: - nő a vitálkapacitás, - nő az időegység alatti levegőcsere, - a tüdőn áthaladó vérmennyiség, - nő a szív volumene, vastagodnak a rostok, - javul az izom kapillarizációja. Fejlesztése: - hosszan tartó futások, 169 - váltakozó terhelés. pl: ugrókötél gyakorlatok: - gyorsaság: minél több gyors hajtás rövid idő alatt / 30 mp /. - állóképesség: 1-2 perc kötélhajtás. - mozgáskoordináció: különböző áthajtási módok. / Ciklikus: amikor a mozgás alapvető fázisai szabályos időközönként periódikusan ismétlődnek. Aciklikus mozgás: valamely tevékenység olyan megjelenési formája, amikor a a mozgás alapvető fázisai nem ismétlődnek. 3.23 Gyorsaság A gyorsaság a tanulónak az a képessége, melynek birtokában egyszerű vagy összetett mozgásfeladatot a lehető legrövidebb idő alatt tud végrehajtani. A gyorsaság számtalan változatban jelentkezik a

mozgástevékenységekben. Főbb változatai: a tér leküzdése a lehető legrövidebb időn belül, vagy vágtagyorsaság, amely az időegységre eső mozgásgyakoriságot jelenti a ciklikus mozgásokban (pl.a gyorsfutásnál a mp-re eső lépésgyakoriság) ilyenkor mozgásgyorsaságról beszélünk: gyors járásról, futásról stb. Másik változata: a váratlan, meglepő, szokatlan helyzetekben való gyors reagálás, amit cselekvésgyorsasággal jelölünk. Pl menekülés fogótól gyors irányváltoztatással, menekülés a labda elől elhajlással, guggolással stb. A mozdulatgyorsaság egy mozdulat sebességét jelenti, viszonylag alacsony ellenállás mellett (pl egy ütés, rúgás vagy a kislabdahajítás teljes infeszültségéből történő ostorszerű „kicsapása”) A reagálás gyorsasága az inger megjelenésétől a cselekvés megkezdéséig terjedő idő (pl reagálás a rajtjelre, vagy a közeledő labda elől történő elhajlás a fogyasztó játékoknál) A

gyorsasági tevékenység eredményes megoldásában jelentős szerepet játszik a gyorsulási képesség, mely a mozgáskoordináció, a gyorsasági erő, a figyelem koncentrációja és az önmotiválás alakításával fejleszthető. A gyorsaság alapvetően a központi idegrendszerben végbemenő idegfolyamatok mozgékonyságától függ( az idegpályák ingervezető képessége, az izomrostok összehúzódó képessége, a gondolkodás, az elhatározás, a cselekvés teljesítésére irányuló akaraterő stb.) és ez megmutatkozik a reakcióképességben, amit a reakció - idővel mérünkA gyorsaségi teljesítményt befolyásoló tényezők. - idegrendszer - az ideg-izom (neuromuscularis) kapcsolatok morfológiai sajátosságai (gyors és lassuló rostok, fehér és vörös rostok) - izmok lazasága, rugalmassága - pszichikai tényezők 1) Az idegrendszer szabályozó tevékenysége. Valamely külső vagy belső ingerre adott válasz idejét a következő összetevők

határozzák meg: - az inger jelentkezése az érzékszervben (receptorműködés) - az ingerület tovaterjedése a központ felé (afferens szakasz) - az ingerület átkapcsolása és áthidalása a központi idegrendszeren (centrális szakasz) - az ingerület útja a végrehajtó szervekhez (efferens szakasz) - az izomban létrejövő mozgásválasz A centrális szakaszban nagyon nehéz változást létrehozni. Ezért a gyorsasági tevékenység fejlesztésében nem találkozunk látványos változásokkal. 2) Az ideg-izom kapcsolatok morfológiai sajátosságai. A vázizomzatban kétfajta mozgatórost végződést találunk: tónusost (lassú rost, vörös) és fázisost (gyors rost, fehér) saját beidegződéssel, specifikus idegrostokkal. Az első főleg állóképességi A második a gyorsasági 170 tevékenységben játszik döntő szerepet. Eszerint a a többségében gyors rostokkal rendelkező tanuló megfelelő fejlesztés után, szívvonalasabb gyorsasági

tevékenységre lesz képes A gyorsasági teljesítményt a tevékenység jellegétől függően az izomerő is meghatározza. Ez főleg azokra a mozgásokra vonatkozik, ahol a gyorsasági erőnek van szerepe. A ciklikus jellegű mozgásoknál az optimálisnál nagyobb tömegű izmok akadályozhatják a gyors izomösszehúzódásokat. 3) Az izmok lazasága, rugalmassága A jól nyújtható laza izom, hasonlóan a gumiszalaghoz, gyorsan és nagy erővel húzódik össze. Ezért az izmok nyújtása, rugalmasságuk növelése már kisgyermekkorban is fontos feladat. A fejlesztés itt is sokoldalúságot követel, , mert a merev antagonista izmok, különösen ha ellazuló képességük sem megfelelő, akadályozói lehetnek a gyorsasági tevékenységnek. 4) Pszichikai tényezők: a gyorsasági teljesítmény feltétele az is, hogy a gyermek optimális, emocionális és izgalmi állapotban legyen. Ezeknek alacsony szintje gátolja a megfelelő idegizom kapcsolatok létrejöttét Az

optimálisnál nagyobb izgalmak pedig irradiációt okozhatnak, nem kerülve gátlás alá az antagonisták és a mozgás szempontjából érdektelen izmok. Így ezeknek elernyedése a megfelelő pillanatban nem következik be, fékezik és lassítják a mozgást. A megfelelő ingererősség létrejöttéhez akaratra, koncentráló és önszabályozó képességre is szükség van, mely képességek szakszerű irányítással fejleszthetők. A cselekvések gyorsaságát a már jártasság és készségszintre fejlődött mozgástevékenységben növelhetjük. Módszertani ajánlások: Az óvodában a gyorsaság fejlesztésére a gyakorlati alkalmazás mozzanatában kerülhet sor. Kedvezően alakíthatjuk már kiscsoportos korban a fejlődést, ha a természetes mozgásokban jártasságaikat, készségeiket stabilizáljuk, és versengéseikben, játékaikban a mozgás tempójának növelésére motiválunk. Erre alkalmasak az un gyorsasági gyakorlatok: rövid távokon gyorsfutás;

belegyorsuló futás; gyors futással akadály kerülés (irányváltoztatás); haladással végzett szökdelések; ülésben végzett csúszások stb. tehát főleg ciklikus mozgástevékenységek A középső és nagycsoportos gyermekeknél a cselekvés gyorsaságának fejlesztésére is törekednünk kell. A váratlan, meglepő helyzeteket mesterségesen előidézhetjük (pl közepes tempójú futásból jelre különböző testhelyzetek felvétele, szoborjáték stb.)vagy természetes játékkörülmények között kerül sor a gyermek önálló, gyors cselekvésére(pl. futó-fogó játékok, labdajáték). A gyorsaság fejlesztésére alkalmasak a nekifutással végzett ugrások, így a nekifutással távolugrás, illetve akadályokon átfutások és akadályok fölött átugrások nekifutásból. A fejletlen mozgáskoordinációjú vágtázó nem tudja optimálisan kihasználni gyorsulási képességét, ugyanez vonatkozik a gyors dobásra vagy a gyors válaszcselekvésre a

labdajátékoknál. Fáradt állapotban NE gyakoroltassunk gyorsaságfejlesztő gyakorlatokat! A gyorsaság megnyilvánulási formái: - vágtaképesség vagy sprintgyorsaság / 30m., 60m, 100m futás / - felgyorsulási képesség / rajtgyakorlatok / - gyorsasági állóképesség / iramfutások / - akció vagy reagálási gyorsaság / sportjátékok, tenisz, vívás / Ezeket a gyakorlatokat passzív pihenő kövesse, mivel a maximális sebesség nagy oxigénadósságot hárít a szervezetre. A gyorsaság fejlesztése nagymértékben függ a mozgásoktatás tervszerűségétől, és az oktatás folyamatának eredményességétől. A fejletlen mozgáskoordinációjú vágtázó nem tudja optimálisan kihasználni gyorsulási képességét, ugyanez vonatkozik a gyors dobásra vagy a gyors válaszcselekvésre a labdajátékoknál. 171 3.3 KOORDINÁCIÓS KÉPESSÉGEK A testi képességek egyik csoportja, amelybe a mozgáskoordináció működésének megfelelő képességek tartoznak.

Eredményességük a kondicionális képességekkel együttesen jelentkeznek. A mozgáskoordináció alatt a mozgásfázisok összerendezését, a részmozdulatok együttesét, sorrendjét, illetve a sportág sajátos követelményei szerinti összekapcsolódását értjük. Jellegzetességei: optimális energia befektetés, energia felhasználás; a mozgás hatékonysága, eredményessége; a mozgás biztonsága, könnyedsége. 1; Egyensúlyozó képesség: Az egyensúlyozó képesség az a koordinációs képesség, amely a nagyon kicsi alátámasztási felület (pl.: gerenda) vagy nagyon bizonytalan egyensúlyi viszonyok (pl: kalapácsvetés) közötti mozgásfeladatok gyors megoldásának feltételeit képezi. A felvett egyensúly fenntartásában, a zavaró tényezők kiküszöbölésében játszik alapvető szerepet Az egyensúlyi analizátorok az egyensúlyérzet kialakításában vesznek részt. A fülben elhelyezkedő vesztibuláris rendszer jelzései alapján állandó

információk haladnak a fej helyzetéről a magasabb idegrendszeri központokba. Valamennyi mozdulat, mozgás irányáról és gyorsulásáról is tájékozódik a központi idegrendszer. /Lépés, járások, futás padon, futás gerendán, karkörzés egy lábon állva, akadályokon járásgyakorlatok, ugrások szekrényről, deszkáról feladatokkal/ 2; Ritmusképesség: A ritmusképesség a mozgásfolyamatok időbeli-dinamikai rendjének felfogása, a mozgásban rejlő ritmus érzékelése, annak a mozgás végrehajtásában való megjelenítése. Fontossága már a mozgástanulás kezdetekor lényeges. Látási és hallási információk segítik /labdavezetés adott ritmusokban, jelre gimnasztikai gyakorlatok, labdadobások, sorozat ugrások ritmikusan, zenés gimnasztika, ugrókötél gyakorlatok/ 3; Reakció (reagáló) képesség Segítségével a környezetből érkező ingerekre és információkra, megfelelő gyorsasággal és célszerű cselekvésekkel képes válaszolni

az egyén. Szinte valamennyi receptor magas szintű, együttes működése szükséges a megfelelő válasz és cselekvés végrehajtásához. /jelre rajtgyakorlatok, játékok – fekete-fehér – fogócska, futás sípjelre, tapsra feladatokkal/ 4; Téri tájékozódó képesség: A testgyakorlatok végzése során, de a mindennapi életben is fontos, hogy az ember fel tudja mérni a távolságokat, irányokat, érzékelje a tér és időbeli elemek összefüggéseit A téri tájékozódó képesség lehetővé teszi az egyén térben (és időben) történő feladatainak célszerű, a körülményeknek megfelelő koordinálását. Kialakításában részt vesznek a látási és hallási, a tapintási és kinesztétikus analizátorok is. - A vizuális információk befolyásolják a cselekvéseket (éles látás, periférikus látás). A hallási receptorok az akusztikus visszajelzések útján segítenek (labda hangja – asztalitenisz, röplabda). A tapintási receptorok a

mozgások révén, kívülről érik a szervezetet ( szerek, talaj fogása, ellenfél érintése). Fejlesztése: célba dobás, ugrás, különböző távolságra dobásgyakorlatok, szlalom futás, vonalon futás labdavezetéssel, szereken gyakorlás, akadály pálya! 172 5; Kinesztézis - mozgásérzékelés - képessége: Kinesztézis, az izomfeszülés és ellazulás fokát jelző információk érzékelése útján kinesztétikus differenciáló képességben nyilvánul meg. Ez a képesség segíti hozzá az egyént a mozgások pontos és gazdaságos végrehajtásához. /legfejlettebb: torna, műugrás, ritmgimn/ A mozgásanalizátor proprioceptorai minden izomban, ínban, szalagban és izületben megtalálhatóak. Érző idegrostjainak különösen nagy a vezető képessége és gyorsasága Már a legkisebb tömegváltozást képesek kimutatni. A kinesztézis teszi képessé az egyént ara, hogy nagy pontossággal meg tudja mondani „hol vannak” – milyen helyzetben –

végtagjai, adott mozgáshelyzetben (pl.: torna – csavarszaltó) Nagyon fontos szerepe van tehát a mozgásérzékelésben, a mozgástanulásban és az önellenőrzésben (mozgás: összetett gyakorlatok, fordított testhelyzetek). Izületi mozgékonyság: Az a motoros képesség, amelynek segítségével a különböző mozgásokat nagy mozgásterjedelemmel lehet végrehajtani. Szinoním értelmezése a hajlékonyság Mértékegysége szögfokban adható meg. Az izület mozgáskiterjedése mérhető: - a vállizületben; a gerincoszlopon és a csípő-, térd-, bokaizületben. A hajlékonyság függ az izületi szalagok elasztikusságától, rugalmasságától. Az ellazulási képesség pedig, az izmok elernyesztési képességében nyilvánul meg. Fejlesztése: fontos már fiatal korban, mert később a kor előrehaladtával nehezebb (15-17 éves korig eredményes). Kellő bemelegítés után végeztessük! Figyelembe kell venni az időjárást, a hőmérsékletet, a napszakot!

3.24 Ügyesség Ügyességnek nevezzük azokat az egyéni sajátosságokat, amelyek a cselekvések célszerű megválasztásának és az eredményes végrehajtás módjának lehetőségét biztosítják. Az ügyesség megnyilvánulásaiban döntő szerepe van a központi idegrendszer koordinációs képességének. Kisgyermekkorban biztosított legnagyobb mértékben ennek alakíthatósága Egyrészt az emlékezéssel, a fantáziával, a gondolkodással, másrészt a mozgástevékenységek automatizálásával függ össze. A központi idegrendszer fejlődését a mozgásos tevékenységek gyakorlása kedvezően befolyásolja. 173 Az óvodás gyermek mozgásügyességének fejlesztése érdekében a fenti ismereteink alapján sok testgyakorlat elsajátításában törekedjünk az alkalmazható tudásszint kialakítására. Ennek a folyamatnak legfőbb hajtóereje a gyermek motiváltsága és tudatos aktivitása, tanulási, elsajátítási szándéka. A kiscsoportosoknál egy-egy

testgyakorlatot egymás után kevesebbszer ismételtessünk, inkább sok, szerkezetileg egy-két alapformából( hajlítás-nyújtás; emelés-leengedés) álló előkészítő gyakorlatot végeztessünk. Nem hangsúlyozhatjuk eléggé az előkészítő gyakorlatok fontos szerepét. A végtagok, a törzs az egész test mozgás koordinációját az előkészítő gyakorlatokkal fokozatosan tökéletesíthetjük. A főgyakorlatokat, amelyek természetes mozgások- és amelyekben a gyerekek már a jártasság szintjét is elérik, mire az óvodába lépnek- változatos módon, érdekesen gyakoroltassuk. Használjon fel az óvónő kéziszereket, játékokat, színes flakonokat stb. Helyi lehetőségei, szakismerete és fantáziája alapján tervezzen tartalmában gazdag és élményt nyújtó testnevelési foglalkozásokat. Módszertani ajánlások A középső csoportosok fejlettsége lehetővé teszi, hogy a két alapformából összetett előkészítő gyakorlatot több irányba

végeztessük (pl. törzshajlítás előre és oldalt; előre és hátra stb) illetve több alapformát is összekapcsolhassunk ( pl. nyújtott ülésből páros lábemelés, terpesztés, zárás, leengedés terpeszülésbe). A főgyakorlatok közül a kiscsoportban elsajátított gyakorlatokat nehezebb körülmények között alkalmaztatjuk, illetve játékos versengésekben, versenyekben teremtünk olyan szituációkat, amelyben a már elsajátított testgyakorlatok közül önálló választás alapján dönti el a gyermek, hogy melyiket alkalmazza ( pl. feladat: alacsony akadály alatt átjutás; cél: minél gyorsabban; lehetséges megoldások: átmászás négykézláb, térdelő támaszban, hason fekvésben csúszással, ülésben csúszással, pókjárással stb.) A nagycsoportos gyermek fejlettsége már minőségi különbséget mutat a mozgáskoordiná-ciók terén. Az előkészítő gyakorlatok végrehajtásában gazdaságos, harmonikus működés látható Képesek az

óvónő ütemezésére egyöntetűen a kívánt tempóban, ritmusban végrehajtani a gyakorlatokat. Kéziszerekkel ügyesen bánnak, finomabb izomérzékelésük is kifejlődött Összetett gyakorlatsor megtanulására képesek. A főgyakorlatok elsajátítási folyamata felgyorsul, az elméleti ismeretek iránt érdeklődőek, így lehetséges a mozgás végrehajtási módjának finomítása is. A gyakorlati alkalmazás terén, valamint az ismétlések alkalmával a tudatos erőfeszítést igénylő feladatok jelentenek örömet. Ilyen feladatok a mozgáskombinációk, vagy összekapcsolások, pl különböző szereken végezhető, többféle egymáshoz kapcsolódó egyszerű testgyakorlat, vagy a talajgyakorlatok. Örömet nyújtanak számukra azok a versengések is, amikben a pontosabb, szebb végrehajtás a cél. Ügyességüket a labdajátékokban mutatják meg igazán. Ezért gyakran alkalmazzunk foglalkozásainkon olyan labdajátékokat, amikben lehetőség kínálkozik a

célszerű cselekvésmódok közötti önálló választásra, és a végrehajtás eredményeinek önálló eldöntésére. Az ügyesség fejlődése az óvodai testnevelés három éve alatt eleinte alig láthatóan, de később mind szembetűnően mutatkozik. Feltétele, - mint valamennyi testi képesség fejlesztésének, - a tervszerű, átgondolt nevelési, oktatási-képzési folyamat. Óvodában főleg az ügyességet és gyorsaságot fejleszthetjük mert az erőkifejtés 3-6 éves korban huzamosabb ideig kifejezetten ártalmas, ezért a terhelés nagyságát, a mozgás gyorsaságát és az ismétlések számát csak fokozatosan, pihenők beiktatásával növelhetjük. Ugyanígy az állóképesség mely az izom - és csontrendszerre, légzési- és vérkeringési szervekre ró nagyobb megterhelést, csak fokozatosan és változatos terheléssel lassan növelhető. Az ügyesség azonban nagyon jól fejleszthető a cselekvések célszerű megválasztásában és eredményes

végrehajtásában. 174 A gyorsaság összetevői közül pedig ki kell emelni a gondolkodás gyorsaságának a nevelését és az akarat erejének a fokozását. A mozgások tempóját, iramát, végrehajtási sebességét tudatosan változtatni kell. A tanítás bonyolult feladat. A tanítás a gyermek életkori sajátosságaihoz helyesen méretezett ismeretek rendszeres nyújtása, jártasságok és készségek kialakítása és testi képességek fejlesztése. Ebben az oktató- nevelő folyamatban a gyermekközösség és az óvónő tudatos és aktív együttműködése szükséges. 4. MOZGÁSFEJLŐDÉS 4.1 MOZGÁSTANULÁS A kisgyermekkori mozgéstanulásban az utánzásé a vezető szerep, ezért a szakszerű és folyamatos bemutatásra nagy szükség van. Gyakori jelenség pl, hogy a szabadfoglalkozási lehetőségekben bemutatják az ügyesebb gyermekek máshol tanult „kunsztjaikat” és a 175 pedagógus néhány hét után, meglepődve tapasztalja, hogy a fél

osztály tökéletes techikával cigánykerekezik, már első osztályban, és negyedikben kézen és fejenátfordulásokat végez. A mozgásoktatásban a globális módszer látszik hatékonyabbnak, ezért, ha az anyag természete megengedi, kezdetben az egészet tanítsuk és csak a zavart okozó részletet emeljük ki rövid ideig történő gyakorlásra. A mozgáselemzésnél az adott szituáció térbeli, időbeli és dinamikai jegyeit szoros egységben vegyük figyelembe és ha indokolt, ennek megfelelően végezzük a hibajavítást Több mozgásos tevékenységnek felnőttkori tanulását zavarja, sokszor lehetetlenné teszi, az ún, tudati gát , az ismeretekre, tapasztalatokra épülő mérlegelés és az ezt követő félelemérzéssel, tériszonnyal stb, járó gátlás. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az ilyen mozgásokat vagy azoknak főbb vonásait már kisgyermekkorban kívánatos megtanítani. Ilyenek: a kerékpározás, úszás, sízés, korcsolyázás,

tigrisbukfenc rugós dobbantóról vastag szivacsszönyegre előre szaltó, flopp technika alapmozgása, a tériszony leküzdésével kapcsolatos egyensúlygyakorlatok és mozgások stb. Ez nem mond ellen annak a törvényszerűségnek, hogy minden fejlődési szakasznak megvannak az optimális mozgástanulási feltételei. A koordinációs képességek csoportjába számított hajlákonyság fejlesztése az eredményes mozgástanulásnak is feltétele. Az izületek mozgási határának növelése az izmok és szalagok rugalmassága lehetővé teszi, az ellenkező állapot pedig gátolja az eredménes végrehajtást. Különös gondot kell fordítani a vállöv és a csípőizület lazítására, az itt létrejövő mozgások amplitúdójának növelésére. A leánytanulók e területen előnyösebb helyzetben vannak, de minden fiúnak is meg kellen tudnia zárt és nyújtott állásban előrehajolva tenyérrel érinteni a talajt. Ezt rendszeresen végzett, de túlzásoktól mentes

lazító gyakorlatokkal érhetjük el A kigyermekkori mozgási készségek kialakítása, a feltátelek előkészítése, a motiválás, színvonalas pedagógiai tevékenységet és tapintatot igényel. Gyakori jelenség, hogy középiskolás tanulók irtóznak a magas vagy szekrényugrástól, a gerendán végzett mozgásoktól. Feltételezhető, hogy ennek főbb okai a megelőző időszakban alkalmazott rossz módszerekben és a pedagógiai munka hiányosságaiban kereshetők. 4.11 A mozgástanulás folyamata A motoros jártasság a motoros készségek elsajátításának első szakasza. Az iskolábakerülésig a gyermek az alapmozgáskészségeket elsajátítja:( járás, futás, fel- és leugrásokat, szökdeléseket, dobásokat, hordásokat, ütéseket, rugásokat, fel-, le- ás átmászásokat) A mozgáskészség mozgáselemek sorozatából felépült, egészet képező, gazdaságosan és helyesen végrehajtott cselekvés, mint pl: a kislabdahajítás, a labda elkapása, vagy az

esztétikusan végrehajtott cigánykerék. Az iskolai testnevelés feladata: a mozgáskészségek gazdag anyagával felruházni a tanulót, hogy ezek birtokában mozgásigényét kielégíthesse, képességeit fejlessze, hogy egészséges ember lehessen. A mozgástanulás fiziológiai alapja a reflex, amely lehet: - exteroceptív ( az inger a külső környezetből indul) - interoceptív ( az inger a belső szervből indul) -proprioceptív ( az inger onnan indul, ahová a válasz tart) A feltételes reflexek nem velünk születettek, a gyakorlás során, külső és belső feltételek hatására fejlődnek ki. Az örökletes tényezők is fontosak a mozgástanulásban A tanulási folyamatban a feladat megértésétől a koordináció teljes kialakulásáig, sajátos jellemzők figyelhetők meg. Nádori a következő szakaszolást javasolja: - a mozgás durva koordinációjának kialakulása, - a mozgás finom koordinációjának kialakulása, - a mozgás finom kordinációjának

megszilárdítása és alkalmazása változó feltételek között. 176 Összefoglalva az első szakasz a szóbeli közlés és a bemutatás utáni mozgáskép kialakulásától az első sikeres végrehajtásig tart. A mozgás elképzelése ideomotoros késztetéssel jár A gyermek azonnal probálgatásokba kezd. A végrehajtás görcsös, erölködő, merev és szertelen A mozgás iránya, kiterjedése, sebessége és dinamikája pontatlan. Felesleges izomműködés figyelhető meg. Pl írástanulásnál kezdetben erősen szorítja a ceruzát, nyakizmai is tónusban vannak, nyelvével is kíséri a mozgást. Mivel az antagonisták is működnek, ezek ellenállását is le kell győzni, a mozgás gazdaságtalan. Ennek oka a serkentési folyamatok nagyfokú irradiációja, generalizációja, az agykéregben. Olyan izmokhoz is lefutnak az idegpályákon az összehúzódást kiváltó ingerek, amelyekre az adott tevékenységnél nincs szükség. A kezdeti gyakorlásnála koncentrált

figyelem magára a mozgásra irányul. Ebben a szakaszban a legfontosabb feladat a lényeget kiemelő többszöri bemutatás megbizható és pontos információ adása a folyamatos és szakszerű hibajavítás, a pozitív érzelmek alakítása. Különösen nagy gondot kell fordítani a pedagógiai tapintatra. A második szakaszban már sikeres végrehajtásoknak lehetünk tanúi. A koordináció finomodik, az ingerületek az agykéregben a megfelelő mozgató központokra koncentrálódnak, a belső differenciáló gátlás fejlődik. Kialakulóban van a kérgi dinamikus sztereotipia, az izgalmi és gátló folyamatok váltakozásának rendszere azonban még nem szilárd. Új, vagy szokatlan inger megjelenése könnyen megbontja a kialakulóban lévő kapcsolatokat. A rendszeres gyakorlás során a mozgást alkotó részműveletek, egyre inkább az egész cselekvésnek alárendelve, koordináltan jelennek meg. Fokozatosan megszűnnek a túlzott erőkifejtések, felesleges mozdulatok,

létrejön a hajlító és feszítő izomcsoportok összehangolt működése, a mozgás idő és térbeli rendje, az erőkifejtés célszerű mértéke. A kialakult új dinamikus sztereotipia még labilis, ezért a gyakorláshoz a körülményeket csak oly mértékben szabad változtatni, a nehézségi és bonyolultsági fokot emelni, hogy a helyes végrehajtást, ezek ne zavarhassák. A gyakorlás során állandó hibajavítás szükséges, hogy a mozgás ne rögzüljön hibásan. A tevékenység koncentrált figyelemmel történő követése és irányítása még tapasztalható, de időnként felszabadul, másra is irányulhat. A gyakorlás eredménye kétirányú: a felesleges és rossz mozgásformák nem kapnak megerősítést, gátlás alá kerülnek. A helyes formák viszont a sikeres ismétlések során fokozatosan megszilárdulnak. A harmadik szakaszban a dinamikus sztereotipia megszilárdult. Az indító ingerre vagy az első mozdulatra az egész mozgássor automatikusan ,

fölösleges izomműködés nélkül, kifinomult koordinációval lezajlik. A figyelem teljesen felszabadul, a mozgás kérgi irányítását az idegrendszer alacsonyabb gerincvelői régiói veszik át. A mozgás ennek ellenére sem automatikus, csak automatizált a változó és a zavaró körülmények között is eredményes. A felszabadult figyelem árnyékoltan követi a tevékenységet és a helyzetnek megfelelően a módosítást biztosítja. A dinamikus sztereotipia kialakulásával a létrejött mozgáskészség gyermekkorban még nem lezárt folyamat. az állapot csak rendszeres gyakorlással szilárdítható meg Ennek elhanyagolása a beidegződés mértékétől függően kisebb-nagyobb leépülést, felejtést erdményezhet. A kalakított mozgáskészségnek ezt a fajtáját, melyeknél a gyakorlati alkalmazás során a proprioceptív belső szabályozás irányítja a tevékenységet, zárt mozgáskészségnek nevezzük. Ebben az esetben a végrehajtás során

változtatásra nincs szükség, a tanult és gyakorolt forma minden részlete azonosságot mutat. Ilyenek a kislabdahajítás, a magas és távolugrás, a torna mozgásanyagának a többsége stb. Nyílt mozgáskészségnél az exteroceptív ingeri irányításé a vezető szerep. Ebben az esetben az erdményes végrehajtás előre nem tervezhető, az a környezeti tényezőkből eredő lehetőségektől függ, melyekből a célravezetőt kell a tanulónak kiválsztani. Pl játékközben a labdát birtokba 177 veszi, azzal mozog, esetleg vezeti, társait szemmel tartja, a változó információkat mérlegeli és a pillanatnyi helyzetnek megfelelően cselekszik. A kisgyermekkori mozgástanítás, a mozgási készségek alakítása, a gyakorlati alkalmazásra való felkészítés fontos feladat, szakszerű, elmélyült és kreatív pedagógiai munkát igényel. A mozgás természtétől és a tanuló lehetőségeitől függően kell oktatási módszert választanunk. 4.2 A

mozgásanyag oktatási folyamata A tanulás a személyiség fejlődésének lényeges feltétele. Az egyén új magatartásformát alakít ki, a képesség, a teljesítmény új formáit sajátítja el, miközben egyre nagyobb szerepet kap nála a megismerés. Az ismeretszerzés cselekvéshez kötött. A mozgáscselekvésnek a gyermeki fejlődés legkorábbi szakaszától, megismerő jellege is van. Az új mozgások tanulása, a már megtanult, elsajátított és alkalmazott mozgások finomítása annál eredményesebb lesz, minél jobban ismeri a tanuló az ismeretanyag, a jelenségek lényegét, fő jellemzőit. A tanulásban a megismerés és cselekvés kölcsönösen feltételezik egymást, egyik hat a másikra. A testnevelésben mozgástanulásról beszélünk A mozgástanulásra jellemző: a mozgáskészségek kialakítása, finomítása, megszilárdítása, alkalmazása. Jártasságok, készségek Az ismeretek elsajátításának, ill. gyakorlati alkalmazásának két egymásra

épülő szintje A jártasság szintjén végzett tevékenység bizonyos elemei automatizálódnak, más elemek viszont tudatosak. Az automatizált és a tudatos (döntésigényes) lépések rendje a begyakorlás során állandósul, majd - további gyakorlás után teljesen automatikussá, azaz készséggé válik. A jártasság és a készség egymáshoz való viszonya sokféle lehet. Egyes esetekben a jártasság valóban a készség kialakulásának átmeneti szintje; sok esetben pedig a tevékenység túlnyomóan tudatos, és csak kis részben jellemzik készség jellegű (automatizált) mozzanatok. Az alsó tagozati testnevelésben a mozgásos teljesítmény főképpen a játékokban tükröződik, bennük ellenőrizhetők a kialakított készségek is. A játékban pontosan nyomon követhető az ismeret és cselekvés egysége. Az oktatási folyamat szinte minden részében biztosítani kell a motorikus képességek fejlesztését a gyermek akarati erőfeszítésének,

helyzetfelismerésének, mozgás- készségeinek kipróbálását. A testnevelés oktatásának folyamatában a mozgásműveltség kialakítása érdekében szükséges biztosítani: - mozgásos feladatokat, cselekvésformákat; - megszilárdult mozgási készségek alkalmazását; - motorikus képességek optimális funkcionálását; - játékos feladatrendszereket; - képességek, készségek folyamatos alkalmazását, egyre összetettebb feladatokat, játékhelyzeteket. 4.3 Motoros fejlődés a természetes mozgásokban Elnevezésüket attól a folyamattól nyerték, amely a gyermek fejlődésében az oktatástól függetlenül lejátszódik. Ebbe a kategóriába tartoznak: a kuszás, mászás, csúszás, járás, futás, fellépés, lelépés, dobás, fogás, ütés, húzás, tolás, szökdelés, ugrás, gurulás, függés, lengés.(alapmozgáskészség) a) A kiscsoportos gyermek motoros fejlődése a természetes mozgásokban: Ebben a korban a gyermek már több természetes

mozgásban jártassággal, alap 178 mozgáskészséggel rendelkezik Mozgás tempója lassú, a mozgások végrehajtási formájában hiányosságot észlelhetünk, a végrehajtást még fölösleges mozdulatok, un. „túlmozgás” is kíséri. A gyermek mozgásának összerendezettsége (koordinációja) bizonytalan A mozgástevékenységek elsajátítása érdekében csekély erőfeszítést tesz és munkavégzése kevésbé célszerű. A kuszást, mászást, csúszást helyesen és szívesen végzik. Az ügyesség és erő fejlesztése a húzás-tolás gyakori ismétlésével történik. A háromévesek saját testsúlyukat húzva, tolva helyből kitudják mozdítani. Járásuk magabiztos. Egyensúlyozó járásukban csak a keskeny és emelt, vagy rézsutos felületeken bizonytalanok A futásban már érzékelhető a repülési szakasz, de a talajfogó láb nem nyúlik ki térdben. Futás közben irányváltoztatásokat „feladatszerűen” utasításra végeznek. A

dobás-fogás mozgása még meglehetősen „ügyetlennek” tűnik, csak a nagyobb átmérőjű labdákat tudják elfogni. Ha a dobás célját a fej magasság alatt jelöljük meg, a labdát két kézzel alulról, a test előtt mintegy maguktól ellökve dobják el. Szökdelés-ugrás sokat „ugrándoznak” szabadon. Az utánlépéses szökdelést előre és térdemeléssel összekötött szökdelést is ügyesen végzik. A negyedik életévük körül rövid időre képesek uralkodni saját testük felett, már elugranak és talajra érkezés után könnyen felveszik újra a biztos egyensúlyi helyzetet. b) A középső csoportos gyermek motoros fejlődése a természetes mozgásokban A középső csoportos gyermek mozgástempója az általuk ismert gyakorlatokban, a jártasság illetve készség színvonalára fejlődött tevékenységekben gyorsabb. A tempófokozódás a gyakorlás következménye. Teljesítményeik növeléséhez szükséges akaraterejük és értelmi

színvonaluk érzékelhetően fejlettebb. Mozgásuk céltudatosabb, értelmesebb és jelentősen fejlődött a tanulási, elsajátítási szándék is. Ügyességük, gyorsaságuk, teljesítőképességük a kuszás, mászás, csúszás esetében is szembetűnő. Erejük, a mászórúdon való kísérletezéseik során is megnyilvánul A futásban egyre inkább eltűnik a csípő forgó mozgása és szívesen futnak tempófutással 3o mes távolságot. Járásnál már nem gyakori a tempóváltozás, sőt arra is képesek, hogy az óvónő által adott ütemhez mintegy 32 lépésen keresztül igazodjanak. A lépcsőre fel- és lelépés váltott lábbal folyamatosan, biztosan sikerül. Állásból 3o cm magas akadályt 1vagy 2 lábról elugorva átugranak. A nekifutással történő ugrásokat is ebben a korban kezdik el gyakorolni. A dobásnál az 5-ik év felé közeledve észlelhetjük, hogy egykezes hajítást már határozott irányba is képesek végrehajtani, de csak olyan

tárggyal, amit a kezükben tartani tudnak. A labda elfogásának biztonsága még csekély. Az egymással való labdázásnál kb 2 m-re állva képesek a labdát elkapni és a labdát testhez húzzák. Év vége felé a feléjük dobott labdába pontosan bele tudnak ütni. Hanyattfekvésben fel tudják emelni a lábukat függőlegesig, sőt azontúl a fejük fölé, és lendülettel gurulnak fel ülésbe. A szereken szívesen függnek és lendülnek előre, hátra A fogás korláton, nyújtón, mászó alkalmatosságokon biztonságos. c) A nagycsoportos gyermekek motoros fejlődése a természetes mozgásokban Ebben a korban a gyermek mozgástempója különösen a folyamatos mozgásvégzésben gyorsabb. Kuszásban, mászórúdon ha már teremtettünk mászási alkalmakat, minden fáradtság nélkül 4m magasságig felmásznak. Az ütemtartással végzett járás nem okoz nehézséget. Keskeny felületen biztosan egyensúlyoznak. 179 A húzó mozgást teljes erővel

differenciáltan ellenőrzéssel végzik. Egyéni ritmusukat is alátudják vetni a csoport ritmusának futás közben is. Versenyfutásnál jó testtartást és kifejezett repülési szakaszt tapasztalhatunk. Képesek már nekifutásból ugrani Leugrásnál rugalmas a talajfogásuk. Távolbadobásnál marok labdával, egykezes hajítómozgást észlelhetünk, de a dobásokat főleg helyből végzik. A labda elfogásánál a társ dobását, a labda röppályáját figyelemmel kísérik. Társas labdázás 3m távolságig lehetséges. A hosszúsági tengely körüli gurulásban fejlődött az ügyességük, gyorsaságuk. A gurulás folyamatossá és iránytartóvá válik A gurulóátfordulást többféle befejező helyzetbe biztosan végzik. 5. MÓDSZERTAN Az óvodai testnevelés különféle formái nyujtanak lehetőséget ahhoz, hogy a testnevelés feladatait a testnevelés eszközeivel megvalósítsuk. A foglalkozásokon a testgyakorlatokat pedagógiai céllal alkalmazzuk, a

nevelés és az oktatás kölcsön-hatásában. Az ismeretek nyujtása és elsajátítása, az óvónő és a gyermek aktív közös tevékenysége. Az óvónő ezt a bonyolult tevékenységet tudatosan, tervszerűen irányítja, a gyermekek pedig közreműködnek az ismeretek elsajátításában. A testnevelési foglalkozásokon a gyermekeknek 180 olyan ismeretekre kell szert tenniök, amelyeket a gyakorlatban alkalmazni tudnak és ezt a feladatot képzés segítségével valósítjuk meg. A testgyakorlatok ismételt, tudatos végrehajtása vezet az elsajátításhoz. E folyamat közben kialakulnak mozgáskészségeik és fejlődnek testi képességeik Az oktatás és képzés a testnevelési foglalkozásokon egymással a legszorosabb egységben jelentkeznek. A nevelés áthatja az oktatás és képzés tevékenységét Mialatt a testgyakorlatot a gyermekek elsajátítják, személyiségük alakul, változik: gondolkodásuk a lényeg megértésére irányul, testi képességeik

fejlődnek, az új testgyakorlatot különböző körülmények között is végre tudják hajtani, becsületesen versenyeznek a győzelemért stb. A testnevelés foglalkozásokon a gyermek személyiségének alakítása, fejlesztése érdekében folyik a nevelés, az oktatás és a képzés. 5, 1. Módszertani útmutatás a mozgásanyag feldolgozásához (módszerek) A testnevelés tantárgy- pedagógia megmutatja, hogyan lehet a testnevelés ismeretanyagával a tanulót formálni. A módszert a tanulók életkori sajátosságai is befolyásolják. Az óvodában és az első osztályban hangsúlyos szerepet kapnak például az utánzó és játékos módszerek. Az alsó tagozatos testnevelésben az alábbi módszereket alkalmazzuk: 1.) Az ismeretközlés módszerei: magyarázat, beszélgetés, bemutatás 2.) A gyakorlat végrehajtásában alkalmazott módszerek: gyakorlás, ellenőrzés, értékelés A mozgástanítás legfontosabb módszerei az érdeklődés felkeltése,

ismeretközlés, gyakoroltatás, ellenőrzés, hibajavítás. Beszélgetés: a tanító és a gyermek vegyenek részt benne. beszélgetéssel ellenőrizzük, hogy a tanulók megértették-e a közölt ismereteket (pl. játékszabályokat). - régebbi gyakorlatok felelevenítésére, utánzó gyakorlatnál használjuk olyan mozgások esetén, ahol már némi tapasztalattal rendelkeznek a tanulók; Bemutatás: Az ismeretközlés konkrét, természetben történő formája a gyakorlat bemutatása, szemléltetése. Nélkülözhetetlen ismeretközlési forma Akár a tanító, akár a gyermek mutat be, legyen: - mintaszerű- hibamentes, szabályos, szép kivitelezéssel; - a lényeges mozdulat jusson kifejezésre - az egész gyakorlatot lassan, gyorsabban és többször is végeztessük el. A bemutatás és a magyarázat szoros kapcsolatban állnak, időbeliségük azonban különböző lehet. Több elemből álló gyakorlat előtt a bemutatást általában megelőzi a magyarázat, de vannak

esetek az ellenkezőjére is. Befolyásoló körülmény: - a gyakorlat tartalma, formája - a tanuló tudásszintje. A tanuló azt jegyzi és érti meg jobban, amit nem csak hall, de lát is. Jó, ha a tanulók a végrehajtás módját egyszerre hallhatják és láthatják. Az átélt, hallott, látott élmény, a mozgásfeladat ismétlése következtében létrejön a reproduktív képzelet (képzet). 1) Az érdeklődés felkeltése A gyermek tevékeny részvételét a testgyakorlatokban a játékban, a figyelem és érdeklődés felkeltésével és ébrentartásával biztosíthatjuk A mozgástanulás sikere a gyermekek figyelmétől, a gyermekek figyelme viszont érdeklődésüktől függ. Minél élénkebb a gyermekek érdeklődése, annál inkább számíthatunk figyelmükre. A gyermekek óriási mozgásigényéből fakadó érdeklődést a testnevelés soronkövetkező feladatára kell irányítanunk és az érdeklődés tartósságát biztosítanunk. 181 Vannak óvónők

akik művészien tudják irányítani a gyermekek érdeklődését hangjuk színezésével, a mondanivaló tömörségével, nagyszerű képzelőerővel, érzelmekre hatásával. Arra, hogy a gyermekeket a testnevelés anyagából mi érdekli, következtethetünk magatartásukból és azokból a megjegyzéseikből is, amelyeket a foglalkozás közben, vagy utána tesznek. 2) Az ismeretközlés Magyarázat: új és már ismert anyag gyakoroltatása előtt alkalmazzuk. Tények, általánosítások, végrehajtás módja, szabályok ismertetése. Legyen , tömör, lényeglátó, érthető, világos, motiváló. Elsősorban a vezető műveletre mutasson rá A gyakorlótól a legkevesebb időt vegyük el. A mozgástanulás első kísérletéhez a leghatásosabb indítékot a gyakorlatok szemléletes módon történő közlése és bemutatása adja. A közlés és a bemutatás a gyakorlatokban sohasem választható el egymástól. Külön csak azért tárgyaljuk, hogy szoros kapcsolatuk még

jobban megmutatkozzék. Időbeliségük azonban különböző lehet Több elemből álló gyakorlat előtt a bemutatást általában megelőzi a magyarázat, de vannak esetek az ellenkezőjére is. Befolyásoló körülmény: - a gyakorlat tartalma, formája - a tanuló tudásszintje. A tanuló azt jegyzi és érti meg jobban, amit nem csak hall, de lát is. Jó, ha a tanulók a végrehajtás módját egyszerre hallhatják és láthatják. Az átélt, hallott, látott élmény, a mozgásfeladat ismétlése következtében létrejön a reproduktív képzelet (képzet). Az eredményes feldolgozást, elsajátítást, megkönnyíti az ismeretek közlésének tervszerű sorrendje. Az egymásra épülő anyagrészek sorrendje a gyermekek számára könnyítse meg a mozgásanyaggal kapcsolatos ismeretek elsajátítását. A testgyakorlati ágak anyagának oktatásában lineáris (egyfolytában haladó), másrészt koncentrikus (körben bővülő) anyagelrendezést és ismeretközlési menetet

alkalmazunk. A sikeres magyarázat attól függ, hogy megtudjuk-e értetni amit velük végeztetni akarunk, felfogják-e azt a mozgást, amit nekik meg kell kísérelni. Szókincsük még kevés, ezért a kisgyermekhez szóló magyarázatunk akkor megfelelő: - ha rövid, ha csak a végrehajtásra vonatkozó leglényegesebb mozzanatokra utal, ha mondanivalónk csak annyi ismeretet ölel fel, amennyi a mozgás módjának megértéséhez szükséges; - ha képszerű, ha hasonlatokkal élünk és azokat a gyermekek által ismert fogalmakkal, cselekvésekkel kötjük össze; - ha alkalmazkodunk a gyermek tárgyias gondolkodásához; - ha a szavak, kifejezések megválasztásakor alkalmazkodunk a gyermekek szókincséhez, meglévő ismereteikhez, értelmi fejlettségükhöz; - ha ösztönzést adunk a mozgás végrehajtására, hogy mozgásba lendüljön képzeletük és a bekövetkező élmény hatalmába kerítse őket; - ha magyarázatunk utasítás jellegű, felszólít és

kihangsúlyozza a végrehajtás pontosságát; - ha a mozgást kellemesnek szórakoztatónak tüntetjük fel; - ha vetélkedésre, versengésre szólítjuk fel a gyermeket; - ha magyarázatunk mindig fontossági sorrendben vonatkozik a részletekre és nem terjed ki már ismert mozzanatokra; - ha magyarázatunkkal mintegy kikényszerítjük a helyes végrehajtást, nem okozunk bizonytalanságot; Beszélgetés: a tanító és a gyermek vegyenek részt benne. beszélgetéssel ellenőrizzük, hogy a tanulók megértették-e a közölt ismereteket (pl. játékszabályokat). - régebbi gyakorlatok felelevenítésére, utánzó gyakorlatnál használjuk olyan mozgások esetén, ahol a gyerekek már némi tapasztalattal rendelkeznek 182 . Nélkülözhetetlen ismeretközlési forma Akár a tanító, akár a gyermek mutat be, legyen: - mintaszerű- hibamentes, szabályos, szép kivitelezéssel; - a lényeges mozdulat jusson kifejezésre - az egész gyakorlatot lassan, gyorsabban és

többször is végeztessük el. Bemutatás: . Nélkülözhetetlen mozgással kifejezett ismeretközlési forma A magyarázat mellett a bemutatás nyújtja a gyerekek számára azt a képet, amelyre az első kísérlet is kielégíthető lehet. Úgy is mondhatjuk, hogy a bemutatás a gyermek megértésében és elképzelésében kizár minden félreértést. A bemutatás legegyszerűbb módja ha nem a gyerek, hanem az óvónő végzi. Akár a nevelő akár a gyermek mutat be, az legyen mindig mintaszerű, pontos, szemléletes, szabályos, szép kivitelezéssel, a lényeges mozdulat jusson kifejezésre. A bemutatás akkor pontos, ha a magyarázattal teljesen megegyezik és akkor szemléletes, ha a mozgás lényeges mozzanatait a gyermekek számára világosan tükrözi. Ennek érdekében ügyeljünk arra, hogy tükörképszerűen járjunk el, vagyis a mozgást a gyermekekkel szemben állva az óvónő úgy mutassa meg, ahogy azt a gyermek iránya kívánja. A bemutatást minden gyermek

jól és a megfigyelés szempontjából a legjobb síkban lássa. Ha a gyermekek nem körben állnak, hanem szétszórtan, akkor az óvónő helyezkedjen távolabb, hogy mindenki láthassa őt. Általában a kör kerületén és ne a kör közepén mutassuk be a gyakorlatot és nem is mindig ugyanazon a helyen, hanem változtatva. Van gyakorlat amelyet jobb oldalnézetből bemutatni Helyhez kötött gyakorlatoknál (távolugrás) viszont a gyermekcsoportot kell úgy elhelyezni, hogy mindenki láthasson. Ha szükséges, az egész gyakorlatot lassan, gyorsabban és többször is végeztessük el. Még jó magyarázat és bemutatás után is számíthatunk eredménytelenségre, ezért alkalmazunk ekkor olyan eljárást mint: utánzás, természetes játékos munka, rávezető gyakorlat, kényszerítő helyzetek és feladatok, segítségadás. A természetes játékos munka lényege, hogy a gyerekek a mozgást „ki tudja?” felszólításra végzik, vagyis versengésre, vetélkedésre

szólítjuk fel őket. A mozgás végrehajtási formájának megválasztása a gyermekek leleményességén múlik, mert az utasítás a végrehajtás módját nem jelöli meg. Rávezető gyakorlat a kialakítandó mozgás egészének olyan részlete, mely önmagában is gyakoroltatható. A gyakorlat legnehezebben megérthető részének kiemelése, önálló gyakorlat formájában. Kényszerítő helyzetek és feladatok. Elnevezésük arra utal, hogy segítségükkel a gyermek számára olyan körülményt teremtünk, amely kikényszeríti a mozgásnak, vagy a mozgás részeinek helyes végrehajtását. A segítségadás nemcsak a gyermek épségének megőrzését, a balesetelhárítást segíti elő, de a mozgások első kísérleteit is megkönnyíti. Önbizalmat önt a gyermekekbe és átsegíti őket a mozgás legnehezebb mozzanatain, de akkor segítsünk, ha sikertelenség, vagy baleset fenyeget. 3) A gyakoroltatás Az ismeretek, jártasságok, készségek kialakításának

módszere. A gyakorlással alakulnak ki a mozgási készségek és kerül sor ezek alkalmazására, valamint a testi képességek fejlesztésére. A gyakorlás nem nélkülözheti a tanító irányító és ellenőrző munkáját. Csak akkor eredményes, ha az megfelelő formában és módon történik. Feltételei: - motiváció - gyakorlási tevékenység tudatosítása - folyamatosság - az ismeretek alkotó jellegű alkalmazása Új ismeretek közlése mellett a mozgások bevésésére, testi képességek fejlesztésére irányul, valamint elősegíti, hogy a tanult mozgásokat a gyermekek különböző viszonyok között 183 alkalmazni tudják és a mozgásokból fakadó megterheléshez egészségük veszélyeztetése nélkül hozzászokjanak, vagyis mozgáskészségeik kialakuljanak. A mozgás bemutatása után a gyermek megkísérli a hallott és látott gyakorlat elvégzését. Az első néhány végrehajtási kísérlete kisebb, vagy nagyobb mértékben felesleges és

helyes mozgást akadályozó merev, ügyetlen mozdulatokból áll, majd a mozgás egyre rendezettebbé válik, de még labilis. A további mozgásgyakorlás odavezet, hogy a gyermek mozgásismerete megszilárdul, a végrehajtás módja bevésődik, vagyis automatizálódik( jártassággá, készséggé fejlődik). A jól begyakorolt mozgást a gyermek versenyszerűen is képes használni Minden begyakorolt mozgást időközönként ismételni kell mert a mozgás könnyen veszít pontosságából és összerendezettségéből Gimnasztikai gyakorlatoknál az időkihasználás, a gyakorlatok gyors pergése érdekében a szóban közlés és megmutatás többféleképpen kapcsolódhat egymáshoz. Gyors élénk mozgásoknál (szökdelés) a közlés megelőzi a bemutatást. Ismétlődő, de tetszés szerint lassítható, gyorsítható sőt megállítható mozgásoknál, pl. kargyakorlatoknál egyidőben végezhető a szóban közlés és a megmutatás. Ütemként változó a szóban

közlés egyszerű utasítással, a megmutatás pedig az irány mutatásával helyettesíthető. A gyermekeknek nincs türelmük a magyarázatot végighallgatni, ezért nem hiba, ha azonnal megkísérlik a mozgást, ahogy hallják vagy látják. Beszéljen az óvónő, tanító, tagoltan, természetes tempóban és beszédét kifejező karmozdulatokkal kísérje. A gyakorlat folyamatos vezetését és irányítását három fontos mozzanat alkotja: 1) A gyakorlat megindítása és megállítása. 2) Az ütemezés 3) Javító-és ösztönző megjegyzések a végrehajtás minőségére vonatkozólag. A helyváltoztatással járó gyakorlatok megkezdésére „indulj”, beszüntetésére „állj” vezényszóval utasít az óvónő, a többi gyakorlatnál „rajta” és „elég” vezényszavakat használja. Minden gyakorlatnak ritmusa és üteme van. A kisebb növésű gyermekek járására élénkebb ütemet kell adni, mint a nagyobbaknak. Az ütemtartással egybekötött járás

az óvodában nem elsőrendű feladat. A gyakorlatvezetés, hangszín, és hangerő változatos mondanivalónk nevelői rátermettségünk sokoldalú függvénye. Általában az egész csoporthoz szóljunk, dicsérjük vagy javítsuk őket, de csak végső esetben szólítsuk meg azt a gyermeket akire, vagy akikre megjegyzéseink vonatkoznak. Biztosítsuk a magunk számára a vezető szerepet Sok múlik a szoktatáson, szervezésen, amely az idővel, hellyel történő takarékoskodásnak, továbbá bizonyos mozdulatoknak, alakzatok felvételének és változtatásának, a hely- és helyzetváltoztatás egységes végrehajtásának, s általában a külső rend biztosításának feltétele. 4) Ellenőrzés A módszerrel kapunk információkat a végrehajtás módjáról, a jelentkező hibákról. Több irányban kell érvényesülnie. A gyakorlás folyamatos ellenőrzése a mozgásos cselekvésoktatás nélkülözhetetlen feladata. A végrehajtás során a tanítási észrevételek (

dicséret, hibák felfedése, kijavítása) a fejlődés ösztönzője. A helyes készség kialakítása érdekében a mozgásokat állandóan finomítani kell.Ezt segíti a tanító hibajavító tevékenysége. 5) A hibajavítás Testnevelési foglalkozásainkon eredményes munkát akkor tudunk végezni, ha a gyermek munkáját állandóan figyelemmel kísérjük és minden megnyilatkozásukat észrevesszük. Ez a megfigyelés ne csak a gyermekek munkájára, de pl. kipirult arcukra ,izzadtságukra, köhögésükre is terjedjen ki, és a helyzetnek megfelelően járjunk el. Mozgáshibákat akkor tudunk kijavítani, ha fejlett a megfigyelő képességünk és pontosan ismerjük a mozgások végrehajtásának helyes módját. Az olyan óvónő aki nem javít, nem dicsér, az vagy kényelmes, vagy nincs fogalma a mozgás helyességéről. Nem elég jóváhagyni a „szép volt”, „jó volt” szavakkal, hanem igyekezzünk megindokolni konkrétan- „ azért szép 184 mert”. -a

végrehajtást, az ilyen értékelésből mindenki tanul A dicséret mindig nagyobb ösztönző erő, mint a korholás. A hibák többféle okból eredhetnek. Származhatnak hiányos megértésből, rossz elképzelésből, rosszul működő ideg- izomrendszertől és a már kialakult helytelen beidegződésekből, helytelen, pontatlan ismeretközlés, a tanuló fegyelmezetlensége, a gyakorlat nehézsége, az előképzettség hiányossága. Bármi idézi is elő a hibát, az óvónő képzettségén múlik annak kijavítása. Elsősorban a testi épséget veszélyeztető hibákat kell kijavítani. Nem tanácsos hibát bemutatni, mert hajlamosak pont ezt észrevenni és utánozni. A mozgáshibák két csoportja: 1. a testi épséget veszélyeztető hibák; 2. a mozgás végrehajtásában (technikájában) előforduló hibák Hibajavítás menete - a hibák okainak tisztázása - korrekció A testi épséget veszélyeztető hibáknál a gyakorlást azonnal meg kell állítani, a

gyakorlás helyes módját ismételten el kell magyarázni és bemutatni. Új mozgás tanulása során a tanulás első szakaszában először a hibajavítás csak a vezető műveletre terjedjen ki. Az apró technikai hibákat a gyakorlás későbbi szakaszaiban javítjuk Ne engedjük meg egymás kinevetését, érezzünk együtt a gyermekek vágyaival, nehézségeivel, gondolatvilágával, akkor a fejlesztő szándékkal együttjár a helyes hibajavítás. Figyeljünk fel még arra is, hogy nem túl nehéz-e a gyakorlat, de arra is, nem túl könnyű-e? Sokszor abból is ered hiba, ha a gyakorlat üteme gyors, ez főleg akkor fordul elő, amikor az óvónő együtt dolgozik a csoporttal és magának megfelelő tempót diktál. Kezdetben az első mozgáskísérleteknél ne követeljünk gyors végrehajtást, mert ezáltal is eleit vehetünk hibáknak. A gyermek figyelmetlensége, hiányos megértése és rossz elképzelése is emelheti a hibák számát. Ne essünk túlzásokba a

hibajavításnál Értékelés: Eredményesebbé teszi az ismeretek elsajátítását. Akkor ösztönző, ha fokozza a tanulók igyekezetét. Megnyilvánulhat a gyakorlatok végrehajtása közben, annak befejeztével vagy a tanóra végén. Vonatkozhat az értékelés egy-egy tanuló vagy az egész osztály munkájára és magatartására. 5.2 A játék szerepe a cselekvéstanulásban Az iskolai testnevelés célja, korszerű mozgásműveltség kialakítása. Az alsó tagozatos gyermekre jellemző a nagy mozgásszükséglet, az élmények átélése utáni vágy, a lelki funkciók előtérbe kerülése. Az óvodáskorban fő tevékenységi forma a játék, iskoláskorban a tanulás lép előtérbe. Az alsó tagozatos testnevelés középpontjába továbbra is a játék a cselekvéstanulás legfőbb területe. A személyiségfejlesztés szükséges feltétele, hogy ez az elv a testnevelési órákon érvényesüljön. A játék ebben a fejlődési szakaszban (6-1o év) semmivel nem

pótolható. A testnevelési játékok biztosítják azokat a helyzeteket, feladatokat, probléma helyzeteket, melyekhez a tanulóknak alkalmazkodnia kell, s amelyeket alkotó módon valamilyen szinten megold. A játékban alkalmazkodik a társakhoz, megbecsül másokat, saját érdekeiről lemond, stb. A játékban sajátos módon kapcsolódik össze a megismerés és a cselekvés A játék fontosságát az alábbi tényezők indokolják: - a gyermek szomatikus fejlődésének eszköze; - kiváló lehetőség a motorikus képességek fejlesztésére; - a játékban a tanulóknak alkalmuk nyílik az elsajátított készségek alkalmazására; - a tanuló ismeretei gyarapodnak, jellemük formálódik; - óriási szerepe van az akarati, erkölcsi tulajdonságok kialakításában; 185 - fontos jellemzője a teljesítmény; - az önkéntesség, a derű, az öröm, közösségi és egyéb érzelmek; A tanulók mozgásismereteik gyarapodásával, készségeik, motorikus képességeik

folyamatos fejlődésével képesek az egyre összetettebb és bonyolultabb mozgásfeladatokat megoldani. Fontos módszertani feladat, hogy a játékokat alkotó műveletek, mozgások elsajátítását, gyakorlását változatos feladatrendszerben valósítsuk meg. A feladatokat ha lehet, mindig kapcsoljuk versengéshez. A cselekvéstanulás mindig feladatmegoldás, ezért a tanításnak a játékhelyzeteknek megfelelő feladatvariációkat kell kidolgoznia, azonos mozgásforma esetében pedig különböző játékhelyzeteket. A kisgyermek érdeklődése egy- egy mozgás iránt rövid ideig tart. Elkötelezettek viszont az olyan játékok iránt, amelyekben a játékhelyzetek változása új és új feladatok, problémák megoldására ad lehetőséget, és maguk is alkotó részesei a játékhelyzetnek. 5.3 AZ ÓVODAI TESTNEVELÉS MOZGÁSRENDSZERE (Az alább felsorolandó gyakorlatokról bővebben a kontakt órákon) I. Rendgyakorlatok: 1 Állások; 2 Testfordulatok; 3 Menet lépés

és ütemtartással; 4. Alakzatok és alakzatváltoztatások; II. Előkészítő gyakorlatok; gimnasztika: 1 Szabadgyakorlati alapformájú: a) szabadgyakorlatok; b) kéziszergyakorlatok; c) társasgyakorlatok; d) padgyakorlatok; 2. természetes gyakorlatok: a) természetes járás; b) különböző járásmódok; III. Fő gyakorlatok: A) Torna vonatkozású fő gyakorlatok: 1. természetes támaszgyakorlatok; a) kuszások, csúszások, mászások; b) egyensúlyozó járásgyakorlatok; 2. talajtorna gyakorlatok: a) gurulás a test hossztengelye körül; b) gurulóátfordulás előre; c) tarkóállás és gurulóátfordulás hátra előkészítő gyakorlatai; d) kézállás előgyakorlatai; 3. függésgyakorlatok: a) mászások függőleges, vagy rézsutos létrán, íves létrán, illetve rácson: függőállásban fel-, és lefelé, után- és túlfogással, lépéssel, továbbá oldalirányban utánfogással és utánlépéssel, mászások átbújásokkal; b) függés érintőmagas

vízszintes rúdon, létra fokain, vagy szárán, illetve ezek alacsonyabb változatain; zsugorfüggés, függésben váltogatott vagy cserés és páros, (hajlított- nyújtott) lábmozgások; lendület előre- hátra leugrással; zsugorfüggésben hajlított cserés illetve páros lábmozgások; 4. szerugrások: a) mélyugrás; b) felfelé történő ugrás; c) padon végezhető különböző előkészítő ugrásgyakorlatok: nyusziugrás leterpesztéssel; játékos zsugorkanyarlati átugrások; B) Atlétikai vonatkozású fő gyakorlatok: 1. futások: a) közepes iramú futás az állóképesség növelése érdekében; b) belegyorsuló futások, futások tempóváltoztatással; c) gyorsfutás állórajtból különböző távolságra (1o-3om) és versengéssel; 2. ugrások: A) helyből ugrások: a) helyből távolugrás; b) helyből magasugrás; B) nekifutásból ugrások: a) távolugrás b) magasugrás; ugrásokat előkészítő gyakorlatok: járásból akadályokra fel-, le- és

átlépéssel; 3. dobások: a) hajítás távolba; b) hajítás függőleges és vízszintes célba felsődobással; babzsákkal, maroklabdával; 186 C) Játék vonatkozású fő gyakorlatok: a) léglabda (széllabda) gurítás két- és egy kézzel helyben és haladással; gurítás társhoz; b) léglabda dobások: kétkezes alsó-, felsődobás; egykezes felsődobás; labda elkapása két kézzel; c) labdavezetés: két- és egy kézzel, helyben és haladással; IV. Játékok:A torna, atlétika és játékok fő gyakorlataiból felépített eszköz nélküli és eszközzel végezhető játékok; a játékokra előkészítő egyéni és páros versengések. 5.4 A TESTNEVELÉS ÓRA / FOGLALKOZÁS A testnevelés órák a többi tantárgyhoz hasonlóan tanóra jellegűek. A testnevelés tanóra jellege jelzi, hogy az iskolai nevelő-oktatói-képző munkába szervesen illeszkedő megfelelő ismeretanyaggal rendelkező tantárgyról van szó, amelynek a tanóra alapvető szervezeti

formája. Óraszáma a tanévre előre pontosan meghatározott Ez rendkívül fontos a tastnevelés oktatási folyamatának tudatos tervezése, speciális hatásainak rendszeres és folyamatos érvényesítése szempontjából. A specifikus készség – képességfejlesztést – cselekvéstanulást célzó tendenciák viszonylag pontos tervezése. Az egyes órák a testnevelés folyamatában összefüggő láncolatot alkotnak. Emellett azonban mjnden órára sajátos feladatok megoldása járul s így mint a sorban szereplő egység befejezett egységet is képez. Ennek megfelelően a testnevelés órák rendszeréről beszélünk Így a testnevelés órák sorának az alábbi alapvető feladatokat kell teljesítenie: a) a tanterv által előírt óraszámban a tanulók egészséges fejlődését biztosító rendszeres hatásrendszert b) a tantervben előírt készségek és képességek fejlesztését, a cselekvéstanulást c) a rendszeres gyakorlási lehetőséget d) a folyamatos

alkalmazási lehetőséget e) a készségek megőrzése érdekében a rendszeres ismétlést Mindez olyan didaktikai pszichológiai megfontolások alapján tervezett folyamatban, amely biztosítja és bővíti az állandó továbbtanuláshoz szükséges motivációs bázist is, valamint a testkultúra iránti igény kialakítását. A testnevelési óra legáltalánosabban értelmezett feladatának azonban a Tanterv által előírt, meghatározott óraszámban biztosított, a tanulók egészségének megóvását, fenntartását biztosító hatásrendszert a legfontosabb feladatként kell kezelni, és a személyiségfejlesztés feladatainak fejlesztéséről nem feledkezhet meg. Mivel az órák anyagát a Tanterv által előírt ismeretanyag képezi, beszélnünk kell a testnevelés órák típusairól és ez maga után vonja a témákban való gondolkodást, ez a tervezés”kötöttségét”, és az órák fő didaktikai feladatainak konkrét meghatározását, ami osszefügg a

nevelési feladadokkal. A témától függően egy-egy témának a feldolgozása kevesebb vagy több órában történik. Tehát meghatározott óraszám, de semmiképpen nem mereven értelmezve. Így egy bizonyos téma feldolgozását ún. Tanítási egységekben képzeljük el, tervezzük és valósítjuk meg anélkül, hogy a testnevelésnek az előbbiekben említett „legáltalánosabban értelmezett” feladatának teljesítésétől a legkisebb mértékben is eltérnénk. Az óratípusokat dinamikusan kell értelmezni. Az oktatási folyamatba betervezett kiemelkedő didaktikai feladatok azonban e súlypontozásban egítik a tanítót. Az alsó tagozati testnevelésben az órák leggyakoribb típusa az olyan óra, mely az oktatási folyamat mindegyik, vagy több feladatát magában foglalja. Az eddigiekből kitűnik, hogy az órák típusait a didaktikai feladatok szabják meg az előbb említett elvek figyelembevételével. Hangsúlyozni kell, hogy a típusok között nincs

éles határ, csupán a feladatok órán belüli súlypontozását segítik. 187 5.41 Óratipusok a/ vegyes típusú (kombinált) óra b/ új ismeretet feldolgozó óra c/ gyakorlati alkalmazásra szánt óra d/ ismétlésre, rendszerezésre szánt óra e/ ellenőrző óra Az „elméleti” tárgyak óratípusait nem lehet átültetni a testnevelési órákra. Itt ugyanis olyan óráról-órára ismétlődő feladatok rendszeres teljesítése is szükségszerű, amely az órák típusainak értelmezésében is eltér a többi tantárgyétól. Az alsó tagozati testnevelésben a leggyakrabban előforduló óratípus a vegyes típusú óra. Az alsó tagozati testnevelés oktatási folyamatának sajátosságaiból fakad, hogy ún. Tiszta óratípus szinte nem is fordul elő. Pl az új ismeretek feldolgozásához szinte minden órán kapcsolódik egy már előzőleg elsajátított készség alkalmazása és ellenőrzése is. Ez egy sajátos horizontális tervezés következménye Az

ismétlésre szánt órák a készségek elhalványulását, esetleg megszűnését hivatottak megakadályozni. Fontos, hogy az ismétlés bizonyos időközönként rendszeres legyen Ezt tanmenetünkben gondosan tervezni kell. Összefoglalásra és általában egyben ellenőrzésre egyes témakörök végén kerülhet sor. Pl atlétikai ugrások, dobások. Az ellenőrző óra arra szolgál, hogy a tanulók felkészültségüket bizonyíthassák. Az ellenőrzésnek is mindig kapcsolódnia kell a gyakorláshoz vagy ismétléshez, mindenképpen helytelen az ellenőrző órát úgy szervezni, hogy a tanulók (osztály) ül, a tanító egyenként ellenőrzi a tanulókat. Helyesebb ilyenkor a III-IV osztályban csapat-foglalkozást szervezni, s így a megfelelő forgásra az ellenőrzésre szánt anyagból a tanító mindenkit ellenőrizhet. Az ellenőrzés anyaga az alsó tagozaton gyakran a készségek alkalmazni tudása, a cselekvéskultúra szintje. Ez a játékban történik

Megjegyezzük, hogy a tanulók minősítését helytelen csupán az ellenőrző órák eredményére alapozni. A tanító ellenőrző-értékelő tevékenysége valamennyi órán kell hogy érvényesüljön. Ha figyelembe vesszük a testnevelés óra sajátosságait, akkor láthatjuk, hogy az óra felépítésére vonatkozó bizonyos szempontokat valamennyi tesnevelés órán érvényesíteni kell. 5.42A testnevelés óra sajátosságai 1 Az órák elején a többi tantárgy órájától eltérő szervezési feladatokat kell megoldani (sorakozás, jelentésadás stb.) 2 A tanulók szervezetét elő kell készíteni a fokozott fizikai megterheléshez. Ennek az előkészítésnek két irányúnak kell lennie: egyrészt a tanulók szervezetének általános bemelegítése, másrészt az óra didaktikai jellegű feladatainak megfelelő tartalmi jellegű speciális előkészítése. Az első élettani követelmény, a második már inkább a tanítandó készségekhez kapcsolódó. Ez

kifejeződhet ún. rávezető gyakorlatokban (pl a mélyugrás előkészítése-képpen padról leugrás fékező talajfogással, vagy bakugrás a pad hosszában) a gyakorlatokat legtöbbször a gimnasztikai sorozatba tervezzük. Ez esetben a pad- gimnasztika 3. Az óra középső, legnagyobb időtartamú részét úgy kell megterveznünk, hogy a lehetőség szerint azonos szinten tartsuk a fokozottabb terhelést. Ez a legtöbb esetben nem könnyű feladat, mert az itt tanulásra, gyakorlásra, ismétlésre stb. kerülő mozgásanyag függvénye is Természetesen a gyakorlás megszervezésével, a foglalkozási forma célszerű megválasztásával közelebb kerülünk a feladat teljesítéséhez. Az óra középső részének játéka mind terhelésben, mind intenzitásban valamint hangulatában a csúcsát kell jelentse a testnevelés órának. 188 4.Az óra végén a tanulók fokozott megterheléstől felhevült állapotba került szervezetét le kell csillapítanunk, azaz

vissza kell vezetnünk a viszonylagos nyugalom állapotába. A tanulókat alkalmassá kell tennünk más irányú foglalkozás végzésére. A fentiekből megállapíthatjuk, hogy a testnevelés sajátosságait figyelembe véve, a testnevelés óra szerkezeti felépítését állandó, minden testnevelés órára vonatkozó tényezők is befolyásolják. Eszerint az órák elején felfelé ívelő, a középső részben viszonylag állandó, az óra végén lefelé ívelő terhelési szintek mutatkoznak. Ez a tagoltság elsősorban élettani megfontolások alapján rajzolódik ki, és a testnevelés óra ún. „megterhelési görbéjét” érzékelteti Az órák különböző részei élettanilag mindenképpen osszefüggenek egymással 5.43 A testnevelés óra (foglalkozás) terve AZ ÓRA TERVE - Osztály Létszám Az óra helye Tantárgy Tárgya. 2 +játék Tipusa: készségfejlesztő, vegyes, új ismereteket feldolgozó, gyakorlati alkalmazásra szánt óra,ismétlő,

rendszerezésre szánt óra, ellenőrző óra. Célok: (Általános)Részletes fejlesztési követelmények (lásd alább) -------------------------------------------------------Műveletesített célok -----------------------Az óra végére képesek legyenek: - elvégezni a betervezett feladatot - eljátszani a tanult játékot - tökéletesíteni, fejleszteni a képességeket, készségeket (Még lehetséges célok) Pszicho-motorikus célok ------------------------------- ismerje és tudja elvégezni gyorsan és helyesen a játék különböző szakaszait - tökéletesítse a labdavezetés technikáját - tudatosodjon a kéz pumpáló mozgása a labdavezetésben - ismerje a játék szabályait Affektív célok - mutassanak érdeklődést a sporttevékenységek iránt - örvendjenek a sikernek Társadalmi célok - a csapatszellem fejlesztése Esztétikai célok tudja értékelni társai sikers és szép mozgását Módszerek és eljárások : magyarázat, bemutatás, gyakorlás,

problematizálás, ellenőrzésértékelés, hibamegelőzés, hibajavítás ismétlés, műhely munka Didaktikai eszközök:pl. síp, 3 labda , 2 bója, 1 pad, 10 szalag stb 189 Az óra mozzanatai 1. Az osztály megszervezése (2 perc) 2. A szervezet fokozatos előkészítése (3-5 perc) 3 A harmonikus fejlesztést szolgáló gyakorlatok (8 perc) 4 Fizikai képességek: gyorsaság, ügyesség (6-10) perc 5 Új ismeretek, jártasságok, készségek tanulása, rögzítése, tökéletesítése, ellenőrzése (16-20) perc 6 Fizikai képességek: erő, állóképesség fejlesztés (5-10) perc Az óra tartalma Az osztály levezetése a terembe, szellőztetés, sorakozás, felszerelés, egészségi állapot ellenőrzése, jelentésadás, feladatközlés, rendgyakorlatok, figyelemfelkeltő gyakorlatok, játékok Ütemes járás, futás, járásváltozatok, futásvált, ugrásváltozatok, tánclépés, játákok, fogócskák, Halász és a háló, (nyaktól-lábig) kar,törzs, láb

gyak. Gimnasztika egyéni, páros, eszközös, labda, pad, bordásfal, bot, kötél, aerobic Felgyorsulás, reakcióidő, kül kiinduló helyzetekből rajt,, staféta, akadálypálya, játékok, mindkét kéz használata, koordináció, egyensúly Alkalmazott gyakorlati készségek alapmozgáskészségek fejl. Talajtorna, dobás, gyakorlás, új körülmények kozt való gyakorlás, versengések, akadálypályák, csapatjátékok, Saját testsúly használata, cipekedés, papszék, 400-600m futás 7 A szervezet fokozatos Lassú futás, járás lecsendesítése légzőgyakorlatok, játékok, (3 perc) 190 Terhelés Alakzatok, adagolás módszertani utasítások Sor oooooo ó Párbeszéd, magyarázat, gyakorlás 1 perc 1kör, 3040sec 20m 3 perc 2x8 3x 1 perc 6x 5x 2x 10 perc Oszlop, -o-o-o-o-o ó gyakorlás, játék, javítás ösztönzés 3,4-es sorok o-o-o-oo-o-o-o- O o-o-o-oo-o-o-o4-vel párosával oooo oooo O o-o o-o o-o o-o matraconkén t 4 gyerek, párok, egyéni, csapat sor,

a terem szélességébe n 3-4 perc 2 kör 2-es oszlop sor o-o-o-o-o-oO Megjegyzés fordulá sok: hátr arc Elma radt az egyen súly fejl. A kék és fehér csapat nem ját szott köv órán függes zkedés is 8. Az óra szervezett befejezése (2-3 perc) Értékelés, globális, egyéni házi feladat, szerek elrakása, elköszönés tetszőle ges Alakzatban, vagy szabadon FOGLALKOZÁS TERV A foglalkozás mozzanatai Bevezető rész (2 perc) Előkészítő rész (5-10 perc) Főrész (10-18 perc) A foglalkozás tartalma (1 mozzanat iskola) Sorakozás, nem fontos a sorrend, 1 téma, 1 játék Rendgyak: irányváltoztatás ugrással pl „ablak felé ugorj hopp!” Ütemtartás járással, énekszóra is lehet. 2,3 mozzanat (iskola) A járás, ugrás, futásváltozatokat állatok, mesehősök, vagy természetes az életből vett mozgások utánzásához hasonlítjuk, (pl.gólyák vagyunk) futás közben feladatokat kell végrehajtaniuk: megállás, leguggolás, visszafelé

futás stb Az iskolai III mozzanatot is itt valósítjuk meg. (pl húzzuk a gumit) 4,5,6 mozzanat (iskola) Játék 5-10 perc Befejező rész 7,8 mozzanat (iskola) (2-3 perc) - kevésbé történik futással, inkább séta légzőgyakorlatok értékelés globális, de egyéni is Terhelés adagolás 2X Alakzatok, módszertani utasítások Megjegyzés oooooooo Ellenőrizni a cipőfűzőt Ó - tükörkép - 1-2 kör A bemelegítő futás 1520 sec. Oszlopban, körbe haladva, 2-3-val 10-15m-en járás, ugrás, futás változatok Pl 3x 4-es ütemre Körbenállva, vagy 3-4-es sorokban (vonalban) (lásd iskola) Szellőztetés A 180 fokos ugrást balra Figyelni a kisebbekre az adagolásban Az óvónő végig dolgozhat a gyerekekkel 8-15 perc 5-10 perc Szétszóródva Házi feladat , leülve is gyakorlás lehet, be lehet vonni a gyerekeket is 5.44 A testnevelés foglalkozás/ óra mozzanatai (A foglalkozások mozzanatait betükkel, az iskolai testnevelés óra mozzanatai

zárójelben és számozottan jelennek meg) A) Bevezető rész (1 Az osztály megszervezése ) 191 Feladatok: 1. Meg kell szervezni a az óra megkezdésének sajátos rendjét 2. Meg kell alapozni a testnevelés óra sajátos hangulatát és fel kell kelteni a gyerekek érdeklődését az anyag iránt. A felsorolt feladatok megoldását a következők szerint végezhetjük. a) sorakozás jelentésadás b) az óra anyagának (a játék címének) ismertetése c) rendgyakorlatok B) Előkészítő rész (2. A szervezet fokozatos előkészítése) Feladat: A tanuló szervezetét fokozatos megterheléssel alkalmassá kell tenni a fokozott fizikai terhelés elviselésére. Meg kell oldanunk a tanulók szervezetének általános jellegű bemelegítését. Ez a mozzanat élettani feladatai járással, és futáshoz kapcsolt feladatokkal oldhatók meg. A futások viszonylag rövid idő alatt élénkítik a légzés és vérkeringési szervek munkáját, s így alkalmasak az „általános

bemelegítésre”. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az alsó tagozatban mindenképpen kerüljük a „száraz”monoton futást. Kapcsoljunlk a futáshoz feladatokat, játékos megoldásokat A játékos bemelegítésben az egész osztály vegyen részt, azaz egyidőben minden tanuló egyszerre mozogjon, de ne versenyezzen. A mozzanat mozgásanyaga didaktikai feladatok alapján is kapcsolódhat a főrész anyagához. Tartalmazhat rávezető gyakorlatokat (pl. futás közben felugrások, térdfelhúzás, fékező talajfogás stb. ha az anyag ugrással kapcsolatos) (3 A test harmonikus fejlesztését szolgáló gyakorlatok) Feladatok: 1. A tanulók általános , mindenoldalú foglalkoztatása és fejlesztése 2. A gimnasztikai gyakorlatok oktatása 3. A főrész anyagának speciális előkészítése A feladatokat az alábbi mozgásanyag alkalmazásával oldhatjuk meg. a) szabadgyakorlatok b) kéziszergyakorlatok c) padgyakorlatok d) páros gyakorlatok e) bordásfal gyakorlatok f)

ugróspárgás gyakorlatok stb Az izomcsoportok szerinti bemelegítő, valamint erősítés, nyújtás (lazítás) legalább 9-1o gimnasztikai gyakorlattal biztosítható. A főrész anyagától függően kell kiválasztanunk a megfelelő gimnasztikai tipust. Pl az ugrásgyakorlatok speciális előkészítésére a padgyakorlatok a legalkalmasabbak, ugyanis a padgimnasztikába be tudjuk iktatni a fel – le vagy átugrás mozgásait,a lábgyakorlatok helyére. Törekedjünk az órák bemelegítő részének a változatos tervezésére. C) Főrész: ( 4) Fizikai képességek: gyorsaság, ügyesség fejlesztése: 5 )Új ismeretek, jártasságok, készségek tanulása, rögzítése, tökéletesítése, ellenőrzése, 6) Fizikai képességek: erő és állóképesség fejlesztés) Feladatok: 192 1 A testi képességek fejlesztése 2 A mozgáskészségek kialakítása és fejlesztése 3 A tanterv játékcsoportainak , mozgásfajtáinak oktatása, gyakorlása, ismétlése 4 A megtanult

készségek változatos körülmények között történő alkalmazása. A főrészben a következő elvet tartsuk szemünk előtt. Az első részében általában az új készségek tanulása, a gyakorlás, ismétlés stb. történik, a második részében az alkalmazásé, a cselekvéstanulás változó körülmények kozott, azaz játék töltse ki. A gyorsaság, ügyesség fejlesztés rögtön a bemelegítés után következzék, amikor a szervezet még friss, ebben az állapotban jobb hatásfokkal lehet hatni ezekre a képességekre. A felsorolt három mozzanat, ami a főrészt képezi az iskolában, nem fordul elő egyszerre ugyana- zon az órán: a gyorsaságot és ügyességet mindig lehet és kell fejleszteni, új jártasságot készséget tökéletesíteni is, de erőt inkább a téli hónapokban, állóképességet főleg ésszel és tavasszal. A játék azonban minden órán jelen kell legyen, ezért ügyeljünk arra, hogy a játékra elegendő idő álljon rendelkezésre.

Láthatjuk, hogy a főrész szorosan összefügg az óra többi részével, ugyanakkor a megelőző és következő órák feladataival és anyagával is. Tehát a testnevelési órák összefüggő láncolatot alkotnak. Az egyes órákat nem lehet egymástól elszigetelten tervezni D Befejező rész ( 7. A szervezet fokozatos lecsendesítése) Feladatok 1 A szervezet fokozott működésének lecsillapítása 2 A nyugodt hangulat megteremtése Megoldható: -Dinamikus feladat után, levezető futással, járással, friss levegőn légzési gyakorlatokkal -Talpboltozatot erősítő járással, (ne csak egyszerűen járassuk), testtartást javító gyakorlatokkal , -Egyszerű kismozgású játékkal, pl. körben kézzel vagy lábbal továbbított léggömbbel, szobor játékkal, stb 8) (Az óra szervezett befejezése ) Feladat: 1 A tanulók munkájának rövid értékelése. 2 Használjuk ki a nevelési lehetőségeket Ne legyen sablonos, hanem konkrét, név szerinti. Térjünk ki a

gyengébb tanulók jobb teljesítményének méltatására, a fegyelmezetlenebbek figyelmeztetésére vagy dícséretére, de legyünk bátorítóak a jó felé való irányításban. A használt szereket, eszközöket elrakatjuk, házi feladatot is adhatunk és elköszönünk. A teremből való kivonulás is történjen rendben, csendben, akár énekszóval is. Az itt ismertetett óraszerkezetet semmiképpen ne tekintsük a testnevelési órákra általánosan érvényes képletnek, amelyet óráról órára sablonosan be kell helyettesítenünk. Értelmezzük csupán mintának, kiindulási alapnak és óráinkat a nevelési, oktatási és képzési feladatoknak megfelelőena szükségszerű élettani törvényszerűségek szerint a célok elérése érdekében alkotó módon tervezzük! 193 6 FŐGYAKORLATOK (Magyar-Sipos) 6.1 TORNA 1 Talajtorna 2.Szertorna 3 Szerugrás Talajtorna Két csoportját különböztetjük meg: a/ statikus (tartásos) gyakorlatelemek b/ dinamikus

(mozgásos) gyakorlatelemek 194 a/ statikus (tartásos) gyakorlatelemek: tarkóállás, fejállás, kézállás,mérlegállás, híd, spárgák. Tarkóállás: a test a tarkón és a felkaron támaszkodik, a karok a csípőt támasztják alá. Rávezető gyakorlat: bordásfalnál hanyatfekvésből térd és láblendítéssel, felsőfogással a legalsó fokon. A segítségadó a gyakolatot végző mellett áll, bokafogással a térdnyújtást, térdével pedig a csípőnyújtást segíti. Önálló végrehajtását először hajlított, majd nyújtott térddel követeljük. Fejállás: a test a két kézen és a fejen támaszkodik, súlyát a három ponton egyenlő arányban kell megosztani. A támaszkodási pontok egyenlő oldalú háromszöget képezzenek A fej a homlokon támaszkodjék, az ujjak előre nézzenek, a karok vállszélességben legyenek. Az oktatást bordásfalnál társ segítségével kezdjük. A társ bokafogással, emeléssel segít Ezt követően bal vagy jobb

guggolótámaszból fellendüléssel végeztessük a gyakorlatot. A segítő mindig a lendítő láb felől álljon és a boka megfogásával igyekezzék segíteni. Ez után következnek az önálló kísérletek a bordásfalnál. Végül a szabadon való gyakorlásra kerül sor A fejállás végezhető fellendüléssel vagy emeléssel. Közbeiktatható a xsugorfejállás is Itt a társ szemben helyezkedjék el és a csípőnél, nyújtott fejenállásnál pedig bokafogással segít. A leggyakoribb hiba: nem a homlokon, hanem a fejtetőn történik a támaszkodás, nincs meg a háromszög alakú alátámasztás. Kézállás: a kezek vállszélességben vannak, az ujjak előre néznek, kissé nyitottak, a fej mérsékelten emelt. A gyakorlat előkészítését háttal a bordásfalnál kezdjük, mászással mély fekvőtámaszig, majd fokozatosan kézállásig. Ezt követhetik a fellendülési kísérletek zsugorhelyzetig (kiscsikó) társ segítségével, bordásfalnál.

Mérlegállás Az alső tagozaton elsősorban a mellső mérlegállást és a térdmérleget tanítjuk. Az esztétikusan végrehajtott mérlegállásnál mind a támaszkodó, mind a felemelt láb nyújtott, a fej emelt helyzetben van. A karok tetszés szerinti helyzetben lehetnek A gyakorlat végrehajtásánál a törzs legnagyobb görbülete a mellkasi résznél legyen. Híd Általában hanyatdófekvésből tolódással vagy oldalterpeszállásból hátrahajlással végezzük. A hátrahajlás gyakorlásánál elengedhetetlen a társ segítsége. Gyakori végrehajtása gerincdeformitáshoz (lordosis) vezethet, ezért gyakorlása után végeztessünk mély törzshajlításokat előre. 195 Spárgák A gyakorlat igen laza csípőizületet kíván. Jó csípőizületlazító gyakorlatok a széles terpeszállásban valamint gátülésben végzett törzshajlítások előre. Kétféle spárgát különböztetünk meg: haránt és oldalspárgát b/ dinamikus (mozgásos) gyakorlatelemek a

kisiskolások számára a következő gyakorlatokat tartjuk fontosnak: guruló átfordulás előre, guruló átfordulás hátra, repülő guruló átfordulás (tigrisbukfenc), vetődés, átguggolás, csúsztatás. Guruló átfordulás előre (bukfenc): A test szélességi tengelye körüli átfordulás. Leggyakoribb kiinduló és befejező helyztet a guggolótámasz. Kezek vállszélességben, előre néző ujjakkal támaszkodnak, az átfordulást tarkón kell végezni. Jó rávezető gyakorlat a zsugorülésben történő hintázás előre – hátra. Ezt követik játékos gurulások, nekifutással több átfordulás összekapcsolásával. A segítő az egyik kezével a tarkón, másikkal a csípőnél segít térdelőhelyzetben. Guruló átfordulás hátra Helyes végrehajtása tolódással történik. Kiinduló és befejező helyzetebáltalában a guggolótámasz. Hátradölés után a tarkó talajra érésekor a kezeket vállszélességben a talajra, a fej mellé támasztjuk és

tolódással végezzük az átfordulást. Az átfordulások történhetnek nyújtott, zárt vagy nyújtott, terpesztett lábbal. Igen gyakran alkalmazott gyakorlat a bukfenc hátra, futólagos kézálláson át. 6.2 ATLÉTIKA Az atlétika a legtermészetesebb emberi mozgásokra épül, nevezetesen: járásra, futásra, ugrásra és dobásra. Az atlétika mai kifinomult mozgásformái ezekből fejlődtek ki Az atlétikai mozgások alkalmasak a koordinációs, kondicionális és pszichikai képességek fejlesztésére.Az atlétika mozgásanyagával a különböző sportágak igen fontos kiegészítője Felszerelés, létesítmény szempontjából igénytelen, szabadtéren mindenütt űzhető. Az 1-2. osztályban főleg játékos feladatok keretében kerül sor az atlétikai mozgások (futás, ugrás, dobás) oktatására. Minőségileg jelentős lépés a 3-4 osztály atlétikai anyaga, amely már az atlétika versenyszabályaihoz közelít, a teljesítményre törekszik 6. 21 Futás

196 A futás ciklikus mozgás, egymáshoz szorosan kapcsolódó mozzanatokból tevődik össze. A talajjal való kapcsolat alapján támasz és repülő fázisokat különböztetünk meg. Egy lépéspár alkot egy ciklust. Egy cikluson belül két lépés, két támasz és két repülő fázis szerepel A súlypont futás közben: A súlypont repülés ívének megfelelően a vízszintes tengelyhez viszonyítva lefelé és felfelé kitér. A függőleges tengelytől a lépéseknek megfelelően hol balra, hol jobbra tolódik el. Ez a kitérés kisebb, mint a vízszintes tengely körül A futás technikája: Azonos mozdulatok ismétlődnek. Az egyes fázisok értékei és arányai a futás sebességétől, technikájától függően megváltoznak: Vágtafutás (400m-ig) Hosszútávfutás (400m felett) mérsékelt erőkifejtés rövid külső talpélen majd az egész talpon A törzs helyzete előredőlés közelebb a függőlegeshez Karmunka derékszögben, erőteljes mozduközepes

erőteljességű latokkal, széles határok között karmozgás Légzés futás közben: Rövidtávfutásnál nincs szabályos légzés, oxigénadóssággal fejezi be a futó a távot. Közép és hosszútávfutásban a légzésnek fontos szerepe van a megfelelő mennyiségű oxigén felvételében. Legfőbb feltétel a tökéletes keringési, légzési, működés (perctérfogat 30-40l, pulzusszám 180-200/perc) A rövidtávú futásokat a magasszintű aerob és maximális anaerob kapacitás jellemzi.A helyes légzést egyénileg, az adottságokat figyelembe véve kell kialakítani Lendítés, elrugaszkodás Repülés Talajfogás nagy erőkifejtés hosszú a talp elülső részén Állórajt -( indulás a hátul levő lábbal) Közép- és hosszútávfutásnál, valamint váltófutásnál alkalmazott indulási forma. Végrehajtásának fázisai, az indítás vezényszavai „Rajthoz!” vezényszóra: felállás a rajtvonal mögött harántállásban, a lábfej párhuzamos a futás

irányával, a láb térdben hajlított, a törzs előre döntött. A testsúly arányosan oszlik el a lábakon, az induló lábbal megegyező kar van elől. „Rajt!” jelre. A hátul levő láb elrugaszkodásával és előrelendítésével, az elől levő láb hátralendítésével kezdi meg a haladást a futó. - (indulás az elől levő lábbal) „Rajthoz!” vezényszóra: - felállás ugyanaz, csupán kisebb terpeszállásban - a testsúly főként az elől levő lábon van, az induló lábbal megegyező kar van elől! „Rajt!”jelre: - az elől levő láb gyorsan és rövid időre felemelkedik, az induló vonal előtt fog talajt, közben az elől lévő kéz hátra lendül ebből a dőlésből jobb gyorsítási lehetőség alakul ki Rajt utáni futás Kívánatos, hogy a futó a kezdősebességet minél rövidebb időn belül a maximálisra fokozza. Arra kell törekednie, hogy a lépések hosszának növekedése egyensúlyban legyen a lépés gyakoriságával és a törzs

felemelkedésével. Segít a derékszögben behajlított kar lendítő mozgása. 197 Járás és futásgyakorlatok. A testnevelés óra nem képzelhető el nélkülük. Oktatása, gyakorlása, alkalmazása és javítása rendszerint mozgástanítással egyidejüleg történik. A futást az alapozó időszakban nem a mozgásszerkezet alapján , hanem a tevékenységhez kapcsolódva tanítjuk. Az atlétikában a futások az állóképességhez, a gyorsasághoz vagy a lendületvételhez kapcsolódnak. Minden olyan futómozgást tartalamazó tevékenység, amely 400m-nél hosszabb távolság teljesítéséhez szükséges, vagy két percnél hosszabb ideig tart, aerob vagy anaerob energia-felhasználással történik, állóképességi teljesítmény. Azok, amelyek 400m-nél rövidebb távolság teljesítéséhez szükségesek vagy két percnél rövidebb ideig tartanak, céljuk elsősorban a táv legrövidebb idő alatti teljesítése anaerob körülmények mellett, gyorsasági

teljesítmények. A lendületvételben a futás biztosítja a test lendületét, azt a sebességet, amely az ugrásokhoz és dobásokhoz szükséges. A labdajátékokban előforduló járások, futások aerob és anaerob körülmények között történnek.a játék és az állóképesség kapcsolata igen szoros, amellett a támadó és védő taktika közben futással különböző technikai elemeket kell végrehajtani. Járásgyakorlatok - járás hullámvonalban szerek (buzogány, labdák, jelzőkaró, karika) között - járás kézfogással, mezitláb, szönyegen - járás ütemre (tapssal, dobbantással, sípszóra) - járás dalra, zenére (pl. lánc-lánc, stb) - járás szerekre helyezett akadályok leküzdésével (tornapad + labdák) - járás oldalt, kereszt- és utánlépéssel - lábboltozat-erősítő járásgyakorlatok (lábujjhegyen, külső – belső- talpélen, sarkon) - járás váltakozó tempóban (fokozatos felgyorsulással, lassulással) - járások

különböző kartartással, változó lépéshosszal és ritmussal - járás jelre (taps, sípszó) különböző testhelyzetek (hanyatfekvés, leülés) - járás oldalpárban, kéz-, vállfogással Futások Állóképesség körében alkalmazott futások: - egyenletes iramú, tartós futás - váltakozó iramú tartósfutás - szakaszos futás Gyorsasági tevékenységek körében alkalmazott futások: - rövid szakaszos futógyakorlatok - gyorsindulási gyakorlatok (állórajttal, guggolórajttal, térdelőrajttal, testhelyzetekből) - felgyorsulási gyakorlatok Lendületvételi tevékenységek körében jelentkező formák: - állandó távolságon futás - állandó lépésszámmal való futás - fokozatos sebességneveléssel való futás - megfelelő sebességre való gyorsulás - egyenes vonalon vagy ívben való futás Labdajátékokban taktikai cselekvésekben megnyilvánuló formák - megindulás - megállás - irányváltoztatást tartalmazó gyakorlatok - csoportos

futógyakorlatok A fenti formákat a testnevelési órákon különböző fokozati futómozgásokkal valósítjuk meg - 4-12 percig tartó egyéni, egyenletes sebességű futás - 7-15 percig tartó , intenzív futómozgásra épülő játék 198 - futóiskolai gyakorlatok (futó-ugró lépés, magas térdemelés, sarokemelés stb) - gyorsindulások különböző testhelyzetből jelre - különböző sebességű futásból megállás előre megjelölt helyen - megindulás- megállás- irányváltoztatással akadályok között - folyamatos futás végtelenített akadálypályán - résztávos futások- iramváltoztatásokkal - tempófutás a labda elkapásához, pattanásához, továbbításához - futóiskola gyakorlatok felgyorsulással, lelassulással - gyorsítás- lassítás, megindulás – megállás – irányváltoztatás labda nélkül és labdával, akadályok között és követő társsal - 500 – 1200 m-es távolságok lefutása iram-meghatározással - váltakozó

ritmusfeltételekkel futás, alacsony akadályok felhasználásával. Módszertani ajánlások: Az állóképesség megalapozására a 6-10 éves gyermekek esetében elfogadott az 1000m feletti távolság (a Cooper – teszt átlageredményei igazolják). A hosszú futásokat csak olyan intenzitással szabad végeztetni, ahol a futás aerob körülmények között történik. Gyakorlása a motorikus képességeket az akarati tulajdonságokat is fejleszti. Elfáradás nélkül állóképességet fejleszteni nem lehet. A rövidtávú futás eredményessége az egyéni adottságokon belül készségés képességfejlesztéssel javítható A gyorsasági teljesítményeknél a gyorsinduláshoz, felgyorsuláshoz nélkülözhetetlen erőbefektetés mozgásszerkezetét tanulni kell. Ismerni kell a fizikai törvényszerűségeket, tudni, hogy a lábak ragaszkodásából és a végtagok lendítéséből származó erők eredője a súlyponthoz a legközelebb segíti az előrehalaást. Ez azt

jelenti, hogy a rajtnál a törzset előre kell dönteni az előreesés határáig, és a felegyenesedés a sebesség növekedésével fokozatosan megy végbe. A térdelőrajt oktatását célszerű az állórajt előtt venni Végeztessünk olyan fokozó futást , amelynél a maximális sebességet két kijelölt határ között a tanuló tartani tudja. A gyorsindulásnál, a megállásnál, az irányváltoztatásnál a súlypont süllyesztésének és a test döntésének nagysága a végrehajtás intenzitásától függ. 6. 22 Ugrások Két fő csoportja: - helyből ugrások (magas-, távol-, hármasugrás) - nekifutással végzett ugrások (rúd-, magas-, távol-, hármasugrás) A legtöbb sportág mozgásanyagában megtaláljuk az ugrást. Leginkább az atlétikában, a tornában és a labdajátékokban. Tartalmi és formai jegyeik alapján az alábbi ugrásformákat különböztetjük meg: - egy lábról magasba - egy lábról távolba - két lábról magasba - két lábról

távolba - leérkezés egy, két lábra ill. különböző testrészre - az eredményesség fokozása (egy, két lábra) talajfogással Az ugrások céljának megfelelően megkülönböztetünk el- és felugrást. Elugrás Az ugró súlypontjának függőleges vetülete az elugró láb előtt van a talajtól való elszakadás pillanatában, vízszintes sebessége nagyobb, mint a függőleges Felugrás Az ugró súlypontjának függőleges vetülete megközelítőleg az ugró láb felett van, függőleges irányban a vízszintesnél nagyobb a sebessége az elrugaszkodás befejezésekor. Az ugrások mozzanatai. 1/ Nekifutás vagy lendületszerzés, az optimális vízszintes sebesség megszerzése. Szakaszai: ritmusszerzés, sebeségszerzés, az ugrás előkészítése 199 2/ El- és felugrás, a súlypont pályára juttatása, indulási kezdősebessége Szakaszai: lelapulás, kitámasztás, el- ill. felugrás, lendítés, elrugaszkodás 3/ Légmunka (repülés). A repülés alatt az

ugró végezhet mozgásokat, amelyek a súlypont röppályáját nem befolyásolják, de hozzásegítik a jobb eredményhez. Első része a sodródás, viszonylagosan passzív, amelyet aktív légmunka követ- az egyes testrészek süllyesztése, emelése a testrészek súlyponthoz viszonyított helyzetét megváltoztatja. 4/ Talajfogás, talajra érkezés, a sérülésmentes befejezés biztosítása. A talajfogást csoportosíthatjuk a súlypont és az alátámasztási pont viszonya szerint: - a súlypont az alátámasztási pont fölött marad - a súlypont nem marad az alátámasztási pont fölött az ugrás egy-egy mozdulatának kiemelése csak elméleti jellegü lehet. A mozgástanulás során, gyakorlásul kell egy-egy mozgásfázist súlypontozni. A felugráshoz a lassú, közepes, míg az elugráshoz a közepes vagy gyors iramú futást követeljük meg. 6.222 Távolugrás Az ugrást nekifutás után egy lábról kell végrehajtani. Cél: meghatározott helyről elrugaszkodva,

lehető legmesszebb repülni. A távolugrás négy alapvető és egymásba kapcsolódó mozzanatból tevődik össze: nekifutás, felugrás, légmunka, talajfogás. A távolugrás technikáját a légmunka alapján különböztetjük meg egymástól. Ezek szerint beszélünk: guggoló, homorító, ollózótechnikáról. Guggoló technika A legegyszerűbb és legtermészetesebb mozgásforma. Az elrugaszkodás az ugró a térd-ben hajlított lendítő lábához emeli az elugró lábát, a két, a két térdet közelíti a mellhez. Mindkét láb alszárát előre nyújtja, a törzs előredől. Talajra érkezéskor, a láb térdben behajlik, a kar előre lendül. Homorító technika - elrugaszkodás után magas ívű felugrás - lendítő láb leeresztése az ugró láb mellé, csípő előretolása - talajfogás előtt bicskaszerűen „összecsuklik” - talajfogás a guggoló technikával megegyezik Ollózó technika Lényege „belefutás a levegőbe” -a lendítő láb alszára

előre lendül és a láb megkezdi a lefelé mozgást, az ugró láb térdben behajlítva előre lendül . a törzs hátra, a csípő előre dől A karok aktívan részt vesznek a légmunkában. A levegőben másfél ill két és fél ollózó mozdulat is végrehajtható A 6-1o éves korosztály számára szükségesnek tartjuk az alapvető ugrásformák elsajátítását: - egy lábről magasba ugrás - egy lábról távolba ugrás - két lábról magasba ugrás - két lábról távolba ugrás - egy, két lábra, talajfogással végrehajtott ugrások A fokozatosság betartásával alkalmazandó ugrásgyakorlatok: - szökdelés helyben és haladással - magasban és távolban elhelyezett tárgy elérése ugrással helyből és lendületvétel után - futás és szökdelés összekapcsolása különféle alakzatokban (pl. szökdelő sor) - futó-ugrógyakorlatok akadálypálya felállításával 200 - átugrás szerekről, szerekre - sorozatugrások - talajfogás gördüléssel

minden irányba - szökdelések ugrókötéllel előre, hátrahajlással, páros – valamint egy lábon, helyben és haladással - „kakasviadal”, „kenguru fogó” - felfutás lépcsőzetesen elhelyezett szerekre elugrással - ugródeszkáról történő felugrások páros lábról, érkezés különböző testhelyzetekbe - el-, felugrás teljes erőközléssel állandó lépésszámú és frekvenciájú futásra törekedve - ugrásfeladatok ugródeszkáról a minél magasabb és hosszabb repülési ív biztosításával - talajfogás tompítással, gördüléssel, gurulással - támaszugrások végrehajtás az ugrás dinamikájának fokozásával, akadálypályák használata Módszertani ajánlás Az ugrások utolsó mozgásfázisa (leérkezés, talajfogás) jelenti a legnagyobb balesetveszélyt, ezért ennek oktatására különös tekintettel legyünk (kerüljük a nyújtott testtel az un. csontos alátámasztással történő talajfogást, a fejnek a térdhez való

ütődését, stb). Törekedni kell az izületekben utánengedő, izmokkal tudatosan fékezett talajfogásra. Tapasztalatszerzés gyakorlása (ugrások szszivacsra, filcre, szönyegre, salakra, homokba, stb) Gyakori hibák. - az elugrás és a karok lendülése nincs összhangban - az elrugaszkodás a lábujjakról történik, a láb térdből behajlik - a talajfogás nem rugalmas 6.223 Távolugrás helyből Az ugró a talajra húzott vonal (ugrógödör széle) mögött áll. A talpak kikissé eltávolodnak egymástól, a törzs egyenes, karok magas tartásban. A karok leengedésével egyidőben a térdizület is behajlik. Amikor a karok hátra lendülnek, a törzs kissé előre dől és a lábak erőteljesen nyomást gyakorolnak a talajra (a térdizület hirtelen kiegyenesedik) egyidőben a karok előrelendítésével. Az ugró rézsútosan elrugaszkodik a talajról A repülőszakaszban a lábak a test súlypontja elé kerülnek, a törzs pedig hajlított állapotban található. A

talajjal való sokkhatás csökkentése érdekében, a térdet és csípőizületeket enyhén behajlítjuk. (talajfogás) Gyakori hibák: - nem két lábról történik az elrugaszkodás. - dupla elugrási hajlam - helytelen karmunka - a törzs túl előre dől az elrugaszkodás pillanatában - a törzs túl hátra dől a talajfogás pillanatában. - a lábak nem egyszerre lendülnek és nem egymás mellé érkeznek a talajra 6.23 Dobások Kislabdahajítás Helyből és lendületből hajtják végre. A labda fogása: - kétujj fogással: a labda a mutató és a középső ujjon van, a többi a labdát támasztja - sportfogás : a labda három ujjra helyezkedik, a hüvelyk és kisujj oldalt támaszt Dobás: az előkészítő lépések hármas, ötös, hetes lépésritmussal hajthatók végre. Általában az ötös lépéses formát használjuk. 201 Jobbkezes tanulónál a dobás végrehajtásakor ügyeljünk: -a jó bal lábtámaszra - a dobókar felőli láb a támasztólábtól

kb. 2-3 talpnyi távolságra helyezkedik el, a lábfej 45 fokos szögben rézsútosan előre, a dobás irányába helyezkedik - a testúly a hátulsó lábra helyezkedik, a dobókarral ellentétes kar nyújtva, rézsútosan felfelé és előre irányul - hajításkor a hátulsó láb nyomást gyakorol a földre, a sarok kifele fordul, míg a térd a dobás irányába, a csípő előretolódik, míg a labdát tartó kar hátul marad. - a csípő, mell, a váll és a behajlított kar sorrendet betartva történik meg a húzómozgás, ezek dobásirányba való forgatása után a labdát a könyökhajlításon át nagy ívben kell a fej vonala felett kihajítani - a dobás után a lendületet a jobb láb előrelépésével kell lefogni. A 6-1o éves gyermekek mozgástevékenységéből nem hiányozhatnak a különböző nagyságú, súlyú, formájú szerekkel végzett gyakorlatok. Követelmény, hogy 1o éves kor-ban minden gyermek ismerje a hajító, lökő és vető mozdulatot, ügyelni

kell, hogy a tanulók a gyakorlatokat váltogatva, mindkét kézzel végezzék Néhány gyakorlati példa: könnyen fogható szerrel – babzsák, kislabda, gumilabda – az elemi dobásformák oktatása - hajítás két kézzel, egy kézzel - dobás kidobóterpeszből - egykezes dobások – hajítás, lökés, vetés – a lehető legnagyobb erőközlési út felhasználásával - megtanult dobásformák alkalmazása párokban, helyben és mozgás közben - kislabda hajítás kis lendülettel, beszökkenéssel célba és törekvés távolság növelésére. - egy és kétkezes lökés 1-2-3 kg-os medicinlabdával célba és távolságra. - labdák dobása a játék helyzetnek megfelelően, helyezkedés, üresen álló társ keresése, megjátszása stb. - atlétikus jellegű akadélypályák kiépítése és alkalmazása - labda továbbítása hajítás, lökés és vető mozdulatok felhasználásával, ütéssel, az ütőfelületek változtatásával (tenyér, alkar, ujjak) -

rúgás a láb minden rugófelületável, mindkét lábbal - fejelési gyakorlatok könnyű labdával (röplabda, gumilabda) - a játékos szertovábbítási gyakorlatok felépítése a tanítótól gondos tervezést igényel. Gyakori hibák: - a testsúly nem a hátsó lábon van - a szabad kéz a váll szintje alatt van - a dobókar már eleve könyökből behajlik - a dobóív nem működik helyesen (sarok, térd, csípő,váll, dobó kar) - a szer nem a legmagasabb pontról hajítódik - a hajításban résztvevő izmok nem gyorsulnak folyamatosan - a labda az ujjak tartása helyett a tenyérbe kerül 6.4 JÁTÉKOK, A játék Az óvodás és kisiskolás korú gyermek számára a testnevelés óra, vagy foglalkozás legértékesebb 202 része a játék. Ezen belül a mozgásos játék segíti elő leginkább a gyermek testi és szellemi fejlődését A testi fejlődésben fontos a vérkeringés és a légzőrendszer fejlődése. A szabadban való játék erősíti

ellenállóképességét az időjárási, hőmérsékleti változásokkal szembeni edzettségét, izomzatának, csontvázának, izületeinek, mozgásszerveinek, idegrendszerének fejlődését. A játék során különböző helyzetek állhatnak elő, amikor gyors helyzetfelismerésre, helyes elhatározásra, eredményes végrehajtásra van szükség, ami egyre tökéletesebben fog végbemenni, az agykéreg mozgatóközpontjában, és ez a gyermek ügyességét nagyban fejleszti. A játék pedagógiai értéke abban nyilvánul meg, hogy hatékonyabb lesz a figyelme, emlékezőképessége, gondolkodása, ötletessége, alkotóereje. A becsületesség, őszinteség, felelősségérzet, segítőkészség, figyelmesség és sok más lelki tulajdonság, jellemvonás fejleszthető. Mindezek fejlesztése akkor lesz hatékony, a gy személyiségének fejlődésére, ha a pedagógus tudatosan választja ki, irányítja, adagolja a játékot, éli bele magát, és különböző

játékhelyzeteket alakít ki. A játékok megválasztásának szempontjai: életkor, életkori sajátosságok, körülmények, pedagógiai célok, hatékonyság. Tartsuk szem előtt a fokozatosságot Kiscsoportban, egyszerű szabályokat igénylő játékokat használjunk, majd közép ás nagycsoportban a szabályok betartása fokozatosan veszi igénybe a gy k testi és értelmi képességét. Fejlessze a játék a közösségi és az „én”-tudatukat Nagyon jó hatással van a gyerekekre, ha az óvónő is játszik, és így az új játékot is hamarább elsajátítják. 6.41 Fajtái és csoportosítása I Szerepes vagy utánzó játékok, ide tartoznak a futójátékok II Feladat vagy szabályjátékok: 1,fogójátékok 2. egyéni, csoportos, sor- és váltóversenyek 3. labdajátékok 4. egyéb (szerrel végzett) játékok a) Futójáték Anyaga természetes, kötetlen futás, amely iram- és irányváltoztatással, egyéb feladattal kapcsolható össze. Lényege, hogy sok

mozgást tartalmaz Játszhatják: eszköz nélkül vagy eszközzel (tárgyak hordásával). Egybeköthetők akadályok leküzdésével. A közbeiktatott feladatok gyarapításával, a nehézségi fok emelésével növelhető a terhelés intenzitása. Felhasználható: bemelegítésnél, gyakorlásban, készségfejlesztésben Futásgyakorlatok - futás párkerüléssel; - futás lassítással, gyorsítással, kanyarodással; - egyenletes iramú, tartós futás; - állandó lépésszámmal futás; - egyéni versengések akadályok közbeiktatásával; b) Fogójátékok Legalkalmasabb mozgáseleme a futás, de szökdelések, négykézláb futás, nyusziugrás stb. is felhasználható. Általában osztályfoglalkozás keretében, bemelegítésre használjuk Meghatározott területen folynak. c) Versengések Az osztály minden tanulója egyidejűleg, azonos feltételek között végzi a gyakorlatot. Végezhetők eszköz nélkül vagy eszközzel. Olyan játékfeladatok, amik vagy a gyors és

célszerű teljesítéssel vagy a mozgások pontos végrehajtásával függenek össze. Eredményét azonnal közöljük. d) Sorversenyek A tanulók csapatrendben helyezkednek el a rajtvonal mögött. A csapatok alakzata lehet egyes vagy kettes oszlop, egy vagy kétsoros vonal. A csapattagok meghatározott sorrendben végzik 203 folyamatos egymásutánban ugyanazt a feladatot. Értékelésük a pontértékeinek összegzésével történik. A sorversenyek kiinduló és befejező helyzete minden játékban meghatározott Leggyakrabban alkalmazott fajtái: - sorverseny kijelölt távolságra - sorverseny helycserével - sorverseny kerüléssel e) Váltóverseny A felállás sorrendjében a csapattagok egymást váltva végeznek meghatározott feladatokat. A váltás mindig a kiinduló vonalnál történik, módja meghatározott Aki a feladatot, gyakorlatot befejezte a sorban az utolsó helyre áll be. A váltóversenyek terhelése a távolság növelésével, a csapattagok

létszámának csökkentésével növelhető. Képezhetünk a váltóversenyekből akadályversenyeket is f) Sportjátékok előkészítő játékai Valamennyi csapatjáték a sportjátékok előkészítését szolgálja. Itt azokra a csapatjátékokra gondolunk, amelyek szabályai összetettebbek, taktikájuk a támadással, védekezéssel függ össze és labdával végzik. A győzelem feltétele: az ellenfél kiszorítása a játék térfeléről vagy azonos idő alatt minél több pont szerzése. Csak akkor végezhetők, ha a tanulók különféle labdás feladatokat (továbbítás, átvétel, kezelés) képesek végrehajtani, ismerik a támadó és védekező feladatokat. Ezek az összjátékra, az egyszerű, alapvető taktikai megoldásokra készítik fel a tanulókat. Előkészítő játékok pl: kiszorító, fogyasztó tűzharc, zsámolylabda zsinórlabda, pontszerző, mini kosárlabda. Fogyasztó: Játékeszköz: 1 gumi-vagy röplabda 2ox 2om Szervezése: Szétszórt alakzat.

Sípszóra a tanító a labdát a földre pattintja Aki a labdát megszerzi, helyből dobhat. Akit a labda eltalál, annak ki kell állni a játékból Ha valaki a labdát röptében elkapja- megcélozhatja társát. Ha többen kiestek a játékból, a távolság csökkentése érdekében a dobó játékosnak 3-5-7 lépés megtétele engedélyezett. az utolsónak maradt játékos a győztes Szabályok: aki a játékteret elhagyja, kiesik. A labdát helyből kell dobni, a földről pattanó találat nem érvényes. Oktatási szempontok - a tanulók figyelmeztetése a védekezés lehetőségeire; - sokirányú mozgás, változó játékhelyzethez való alkalmazkodás; - akaratot igénylő mozgásos cselekvések. Tűzharc: Együttes osztályjáték két csapatban, kézilabda egyik felén 2ox2om, amelyet középen vonal választ el. Minkét csapat egyik játékosa az ellenfél alapvonala mögött helyezkedik el Ők a kezdő játékosok. A mezőnyjátékosok az alapvonalon kívül álló

játékosukkal összejátszhatnak. A labda a kezdő csapat alapvonal mögötti játékosánál van Sípszóra a labdát tartó játékos valamelyik társának továbbítja a labdát, aki megcélozza a legközelebbi ellenfelet. Akit eltalált, annak az ellenfél alapvonala mögé kell mennie, külső játékosnak. Ha nem talált, a labdát valamelyik mezőnyjátékos felveszi az alapvonal mögött (az ellenfél fölött) saját játékosnak kell dobni. Eredmény: Győz az a csapat, amelyik az ellenfél összes mezőnyjátékosát, az utolsónak beállt, külső játékost is eltalálja. Szabály: az eltalált mezőnyjátékosnak, azonnal az alapvonal mögé kell futnia; - ha a mezőnyjátékos elkapja a labdát, nem számít találatnak, azt az ellenfélre dobhatja; - a játékosok a határvonalakat nem léphetik át. A dobások, labdakapások, helyezkedések fejlesztik az ügyességet, a célzást, a távolságbecslést, stb. Zsámolylabda: csapatjáték, két (6-12) fős csapattal. A

játéktér 1ox2om, középen 5m átmérőjű kör, annak közepén a svédszekrény, tetején egy felfordított zsámoly. A játékosok a körön kívül helyezkednek el , szétszórtan Sípszóra a tanító 204 a körtől 3m távolságra, a két csapat egy-egy játékosa között feldobja a kosárlabdát. A labdaszerzés után minél többször kell a labdát a felfordított zsámolyba dobni. Az a csapat győz, amelyik több találatot ér el. Szabályok: - találat az a dobott labda, amelyik a zsámolyba esik; - a kör vonalára vagy a körbe belépni nem szabad; - a találat előtt különböző feladatok megkövetelése pl. a zsámolyba dobást előzze meg 3-5 átadás; A zsámolylabda játék az átadás, a cselezés, az emberfogás, a zsámolydobás gyakorlására alkalmas. Főleg a kosárlabda alaptechnikájának elemeit tartalmazza Zsinórlabda: Játék két, 6-1o fős csapattal, 9x18m-es játéktéren. A középvonal fölött, 18o2oo cm magasságban, két rögzített

oszlop között egy zsinórt kell kifeszíteni A két csapat a játéktér egy-egy térfelén szétszórtan helyezkedik el. A játék az alapvonal mögül indul A játékos feladata, hogy a labdát a zsinór fölött átjuttassa úgy, hgy azt az ellenfél ne tudja elkapni. A labdát fogadó csapat feladata a labdát röptében elkapni Az a csapat győz, amelyik a játékidő alatt kevesebb hibapontot kap. Szabályok: - a labda nem érintheti a zsinórt; - a labdát csak onnan szabad dobni, ahol elkapták; - a labda az ellenfél térfelén kívül ér talajt. A játék a szabályok ismertetésével kezdődik, ezután következik a próbajáték. A tanulók előzetesen az egy- és kétszeres labdadobást valamint a kapás különféle formáit tanulják meg. 6.5 LABDÁS (sport) JÁTÉKOK 6.51KÉZILABDA Két egyenlő létszámú csapat (egy kapus, hat mezönyjátékos) igyekszik a játékszabályokat betartva, gólt szerezni. A játékosoknak ismerniük kell a védekezés és támadás

, a gólhárítás és szerzés lehetőségeit. A kézilabdázás mozgásrendszere technikai és taktikai jellegű felosztásokat tartalmaz. A támadás technikai elemei: Kapuralövések Az összes technikai elem a kapuralövés előkészítését szolgálja. Egykezes felső dobás. A leggyakoribb dobásforma. A mellkas előtt tartott labdát a váll síkja fölé kell lendíteni. A törzs a dobókéz irányába fordul a tekintet előre, a dobás irányába néz. A felkar a talajjal párhuzamos, az alkarral derékszöget zár bea dobókézzel ellentétes láb legyen elől. A támaszkéz biztosítja a labda hátranyomását A lövést a dobókarral azonos sarok kifelé forgatása és a csípő dobás irányába való fordítása kezdi meg. Ezután a dobóváll fordul, majd a könyök által vezetett alkar, csukló csapódik előre. A dobás végső irányában döntő szerepe van a csukló s az ujjak mozgásának. A felsődobás oktatása: - helyes labdatartásból rövid távolságból

(5-8m) dobás a társnak. 205 - folyamatos adogatás, dobásokkal - 3 tanuló dobógyakorlatai 8-10m háromszög-területen egy, majd két labdával folyamatosan - lövés három lépés után - lövés keresztlépéssel - passzív társsal szemben kapuralövés Alsó dobás Történhet a váll , illetve a csípő magasságában. A labdát rézsútos hátsó-oldalsó középtartásba kell lendíteni, a dobás a váll magasságában történik A könyök a dobás során megelőzi a vállat és a csuklót, itt lesz a legnagyobb a felkészülés. A dobókézzel azonos és ellentétes oldalú láb is lehet elől. A csípő magasságában végrehajtott dobásnál a könyök vezeti a dobást Lényeges a gyors, ostorcsapás szerű dobómozdulat.ű Oktatása: - dobás a kar erejével - vállmagasságban dobás (harántterpesz állásból) - csípőmagasságban való dobás - lövések lendületből (keresztlépés, lépésváltás, utánlépés) - passzív védők mellett kapuralövések -

kimozduló védő mellett, társ által bejátszott labdával lövés kapura. - Szemből, oldalról kaptt labdák lövése. Felugrásos lövés: Védők zárásánál alkalmazott technikai elem. A labdát a támadó a védőfal fölött , meredek ívű felugrás után lövi a kapura. Ebben a korban a felső dobást alkalmazzuk A lendületszerzést a dobókézzel ellentétes láb sarkának erőteljes kitámasztása követi. Az elrugaszkodást az ellentétes térd lendítése segíti. A dobás szakaszában a dobóváll a dobás irányába fordul, a lendítőláb hátrafelé mozog. A leérkezés az elrugaszkodó lábra történik Oktatása: - szökdelések egy és páros lábon irányváltoztatással - szökdelő versenyek - átugrások akadályok felett - lendületszerzés után felugrás és leérkezés az elugró lábra - felugrásos lövés végrehajtása 3-5 lépés után - felsődobás gyakorlása állított bábuk felett - lüvés védő felett a kapura helyezett céltárgyra.

Cselezés Az ellenfél megtévesztése, jobb helyzet biztosítása. Mindig egy technikai elemhez kapcsolódik Lehet labdával, labda nélkül, lehet egyszerű és összetett Egyszerű cselek: a cselező mozdulatot mindjárt az eredetileg elképzelt mozgás követi. Összetett cselek: vagy a cselezőmozdulat többszöri ismétlődése vagy több cselezőmozdu-lat után történik egymás után. Az indulás előtti cseleknek az a célja, hogy a védőt elmozdítsa abból a helyzetből, irányból, amelyik irányba a támadó el szeretne indulni. Átadáscselnél a támadó valami-lyen átadási formát szinlel, de más átadási formát alkalmaz. Lövőcsel: egy be nem fejezett kapuralövési kísérlet, amit egy másik technikai elem végrehajtása követ. A védekezés technikai elemei A labda megszerzése A labda elütése. A labdát vezető játékos elől a labdát elüti a védő Halászás. A támadó játékos átadásának megszerzése A védő a labda várható útjába lép

gyors mozdulattal és a labdát megszerzi. 206 A kapuralövés megakadályozása Sáncolás: a kapu eltakarása a támadó elől. A sáncolás bátorságot igényel A védő a kapu és a támadó közé helyezkedve, kezét magasra emelveáll a támadó, illetve a labda útjába. Ha a támadó felugrik, a sáncolónak is fel kell ugrania. 7. GYÓGYTESTNEVELÉSI ALAPISMERETEK ÉS MEGELŐZÉS Csupán néhány tartáshibával foglalkozunk, szem előtt tartva a „ne ártsunk” alapelvet Tartáson az emberi test – a tartó és mozgatóapparátus által fenntartott – helyzetét értjük. Tágabb értelemben az egész test tartását ( fej, törzs, végtagok ), szűkebb értelemben csak a törzs ill. a gerinc helyzetét értjük Az izomzat aktív tartási funkcióját a csontok és szalagok passzív rendszere támogatja. A helyes testtartást a gerinc nyílirányú görbületének nagysága, a helyes állás és fejtartás összhatása dönti el. A helyes testtartást az egyensúly

megtartásához szükséges minimális izomerő- és energiafelhasználás jellemzi. A tartáshibák kezdeti stádiumában tartásgyengeségről lehet beszélni, amikor a helytelen testtartást aktív izomerővel korrigálni lehet. Helytelen testtartás esetén a csontrendszerben még nincs kóros eltérés ( csak lágyrészt érint, főleg izmot ). Deformitás esetén már a csontrendszerben irreverzibilis eltérés található, pl.: ék alakúvá vált csigolya Tartáshibák fő típusai a; Lapos hát – Hiányoznak a gerinc fiziológiás görbületei. Gyermekkorban nem okoz fájdalmat. Statikus veszély áll elő, lelapult mellkas alakul ki ahol a szív és tüdő fejlődése akadályozott. Tartósabb terhelésre a hátizom érzékennyé, fájdalmassá válhat 207 Feladat : - a gerinc rugalmasságának megtartása mellett általános erősítés. mell- és hasizomzat erősítése, pl. hasonfekvésben törzshajlítás hátra, kúszásgyakorlatok, farizmok és alsó végtagok

erősítése is. Tilos: fejállás, kézállás, cigánykerék, ugrások, mélybeugrások, hosszan tartó futások, nehéz tárgyak hordása. b, Kifózis: a háti kifótikus görbület kisebb vagy nagyobb mértékben fokozott, és átterjed az ágyéki gerincszakaszra is. A gerinc előre hajlik, a vállak előre esnek- károsodik a légzésfunkció, csökken a szív -, és keringési rendszer teljesítőképessége, a hasizomzat elgyengül. Feladat : - a háti szakasz merevségét fel kell oldani nyújtó-lazító gyakorlatokkal - mobilizálás, mellizmok nyújtása, mély húzások; - mély- és felületes hátizmok erősítése; - tartóizmok, hasizmok erősítése, lapockát rögzítő izmok erősítése; - légzőgyakorlatok. Tilos - ugrások, szökdelések; - tarkóállás, fejállás, gurulóátfordulások; - mély hátizmok túlnyújtását fokozó gyakorlatok; - nehéz terhek hordása. c Fokozott kifolordotikus hát: mind a háti kifózis mind az ágyéki lordózis fokozottabb

a fiziológiásnál (normálisnál) Oka a mozgáshiány miatt kialakult törzsfeszítő izomzat és farizomzat gyengesége. Feladat a has-, far- és hátsó combizmok erősítése, nyújtani a mély hátizmokat Tilos: ugrások, szökdelések, törzshajlítások hátra, nehéz terhek hordása. d, Lordosis: a gerincoszlop fiziológiás görbületeinek kialakulása ( nyaki lordosis, háti kifózis, ágyéki lordosis) Az ágyéki gerincszakasz hajlatát az előre billenő medence határozza meg. Ha az ágyéki hajlat túllépi a normális görbület határát, lordosisról beszélünk. A fokozott lordosis veszélye, hogy zavar keletkezhet a vese működésében és hozzájárulhat az ágyéki csigolyák kóros elváltozásaihoz. Feladat: a medence hátrabillentése falnál, hanyatt fekvésben, has- és farizomzat erősítése, combfeszítő, ágyéki mély hátizmok nyújtása. Tilos: mély ugrások, szökdelések, fejállás, kézállás, terhek hordása, fokozott törzshajlítások

hátra e, Skoliózis: a gerinc oldalirányú síkban mutatkozó elhajlása. A gerincen egy vagy több görbület mutatható ki. A csigolyaív deformálódik Előrehajlásnál egyik oldal kiemelkedése (bordapúp) látható. A törzs asszimetrikus A gerinc szalagrendszere megnyúlik. A leggyakoribb a jobbra konvex háti skoliózis, hátiágyéki skoliózis Jobbra egyívű görbület, háti- ágyéki skoliózis „S” görbület, primer ágyéki skoliózis., nyaki görbület Feladat : a törzs tartó- és mozgatórendszerének megszilárdítása, mély hátizmok erősítése. Mobilizálás, lazítás, kúszásgyakorlatok. A gerinc azon szakaszain, ahol a szalagok túlnyújtottak, erősítsünk, a zsugorodott részeken nyújtásra (mobilizálásra) van szükség. Figyelni a helyes légzés kialakítására. Tilos: a gerinc rázkodása, szökdelések, ugrások, hosszantartó állások, a tarkó-, fej-, kézállás futások, fordított testhelyzetek, guruló átfordulások előre- hátra,

törzscsavarások, nehéz terhek cipelése, féloldalas sport, hangszer. 208 Igen fontos a mellkas fejlesztés, mert a megelőzés, korrigálás több feladatot is igényel. A gyengén fejlett mellkas számos elváltozás kisérője. f, Lábboltozat süllyedés (bokasüllyedés) a közismert „lúdtalp”. A láb csontjai boltozatos szerkezetet alkotnak, egy hosszanti és egy haránt boltozatot. Ha ezek lelapulnak, beszélünk bokasüllyedésről. Gyakori, számtalan oka lehet: korai talpra állítás, rossz cipő, túleröltetés, állás, hirtelen testsúlynövekedés. Feladat A mozgás, torna megelőzhet, gyógyíthat. Naponta lábboltozat- erősítő gyakorlatokat kell végezni. Gyermekeknél kötelező talp- és láberősítő mozgás Kavicson járás, szalvétatépés, üveggolyók szedegetése, rajzolás lábbal, megfelelő cipő viselése. Tilos a láb túlerőltetése, hosszantartó állás, járás, cipekedés, a talp és boka izületi szalagjait túlnyújtó

gyakorlatok. FELHASZNÁLT SZAKIRODALOM A tanulmányi útmutató jelentős része, a Magyar György (1996): A testnevelés és sport elmélete és módszertana (1-4. oszt) Jegyzet,Esztergom, Dr Ozsváth Ferenc, (1989) Testneve-lés.Tankönyvkiadó, Budapest, és a Buzás Ernő (2000) Testnevelési tudnivalók óvódában és az elemiiskolában, tanulmányi útmutató II félév Babes-Bolyai Tudományegyetem, Tanítóképző Főiskola Székelyudvarhely munkái alapján készült. Dr Bogdan Vasile (2005) Bevezetés az atlétikába Kolozsvár Babes-Bolyai tudományegyetetm Kolozsvár tetsnevelés és sport kar Becsy Bertalan Sarolta - Kunos Andrásné (1974) : Az óvodai testnevelési foglalkozások módszertana. Tankönyvkiadó, Budapest Conf. Univ Elena Firea (1985) : Metodica educatiei fizice scolare IEFS Bucuresti Emilia Ivan (1976) : Educatia fizica in gradinite. Editura Sport-Turism Eugeniu Scarlat (1981) Lectia de educatie fizica, metode si mijloace, Editura Sport-Turism,

Bucuresti 209 Fóris Ferenczi Rita (2008), A tervezéstől az értékelésig Tanterv és értékeléselmélet, Ábel Kiadó, Kolozsvár Gheorghe Carstea (1999): Educatie fizica – fundamentele teoretice si metodice- , Casa de Editura Petru Maior Horváth Tihamér (1997) Testnevelés és sport az 1-10. évfolyam számára –minősített tan terv, Apáczai Kiadó. Iulian Savescu (2006) Proiectarea demersului didactic la Educatie Fizica pentru clasele de gimnaziu Metodologie Makszin Imre (2006): Testnevelő tanári kézikönyv, Ábel Kiadó, Kolozsvár Maria Login- Mitra Gheorghe- Voda Mircea (1978): Metodica predarii educatiei fizice la clasele I-IV. Editura didactica si pedagogica, Bucuresti Molnár Sándor-Balázsiné Batta Klára-Bálint Mihály (1988) Kisiskolás tornagyakorlatok Oktatásának módszertana, Megyei pedagógiai Intézet. Nyíregyháza Dr. Oszetzky Tamásné (1974): Testnevelés az óvodában Országos Pedagógiai Intézet , Budapest, Dr. Oszetzky Tamásné

(1983): Testnevelési játékok az óvodában Országos Pedagógiai Intézet, Budapest Petrica Dragomir- Andrei Barta (1998): A testnevelés és sport elmélete és módszertana. Tankönyv az óvónő- és tanítóképzők XI-XIII. osztálya számára Editura Didactica si Pedagogica R.A Bucuresti, Sistemul National Scolar de Evaluare la disciplina Educatie Fizica si Sport AVKF levelezős tanítós – Tesielm. 2 A testi képességek és A testi képességeket foglalják magukba. Ezek-kondicionális képességekA /Kondicionális képességek. A motoros képességek azon csoportja www.avkflevtan eoldalhu//a-testi-képességek-es-fejlesztesuk- 210