Betekintés: Komiszár Lajos - Virágkötészeti alapismeretek

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


VIRÁGKÖTÉSZETI ALAPISMERETEK
TANULMÁNYI SEGÉDLET

- KÉZIRAT RÉSZLETEK -

ÍRTA ÉS SZERKESZTETTE:
KOMISZÁR LAJOS
A SZERKESZTŐ MUNKATÁRSAI:
CSÁSZI KATALIN
HONFI PÉTER
CZIGÁNY KRISZTIÁN

BUDAPEST,
2008.



Mottó: „… A virágkötészeti mű anyagszerűsége is azt kívánja, hogy alkotója úgy vágja, úgy fektesse, csavarja, lágyítsa vagy támassza a növényeket, hogy
ne érezzük, miszerint egy hóhér kezébe kerültek
volna azok e műben, ami – bármit mondjanak is –
az élet és a halál virágmisztériuma…”
Balogh András, 1999.

VIRÁGKÖTÉSZET
FOGALMA, JELENTŐSÉGE, FELADATAI, SZINTJEI
A virágkötészet a kertészeti lexikon leírásában, a dísznövények egyik felhasználási módja. Általában vágott virágok és levélzöldeknek is nevezett vágott zöldek, ritkábban élőnövények feldolgozásával foglalkozik, ezek elrendezésének művészete.
Más meghatározás szerint, a virágkötészet a virágdíszítő művészet legfejlettebb
ága, vagy másféle megfogalmazásban, a környezetkultúra talán legkifinomultabb eleme.
Lényegre törőbb az olyan meghatározása, hogy a dísznövénytermesztés által előállított
virágokból, gyűjtött növényekből ipari segédanyagokat felhasználva hoz létre kedvező
esztétikai hatású virágkötészeti munkákat.
Költői megfogalmazásban: a virágkötészet olyan néma alkotó tevékenység, amely
mélységben, tartalomban és általánosságban, csak magával a természettel hasonlítható
össze (Balogh 1999.).
A virágkötészet fogalma, a meghatározása, talán a legáltalánosabban az is lehet,
hogy a különféle virágok és egyéb növényrészek, valamint az egyéb hozzávalók – kellékek – igényes elrendezése.
A jelentősége, hogy képes növelni az általa felhasznált virágok és egyéb növényrészek, valamint más anyagok, kellékek esztétikai és pénzbeni értékét. Oly módon,
hogy egyben hozzájárul az ember szép iránti, vagyis esztétikai igényének a kielégítéséhez. Ez az életszínvonallal együtt változik, ha nő az életszínvonal, akkor növekszik a virágkötészeti munkák keresettsége is, és fordítva.
A feladatai sokrétűek. Közülük a következők a legfontosabbak:
- az emberi sorsfordulók, mint a születés, a ballagások, a házasságkötés és az elhalálozás alkalmával az illő virágdíszítés,
- a családi, a vallási, a társadalmi és egyéb ünnepek virágokkal is meghittebbé,
ünnepélyesebbé tétele,
- az igényes virágkötészeti munkákkal:
o a közízlés fejlesztése,
o az embertársaknak örömszerzés,
o az ember környezetének barátságosabbá, kellemesebbé tétele.

1



Nem virágkötészet (még), az ismeretei legalább alapszintű/en elsajátítása nélkül,
az elvárásainak emiatt sem megfelelő virágos készítmények – bármilyen jóhiszeműséggel, naivan-készítése.
Szakiparos tevékenység a virágkötészet, - legalábbis attól kezdve – amikor a készítményei,- minimálisan az alapismeretei akárcsak betanítással elsajátításának eredményeként (is) – az elvárásait legalább már elfogadhatóan kielégítik.
Kézművesség a virágkötészet, ha az elsajátított ismeretek alkalmazásával és akár
csak némi szakmai gyakorlattal, leginkább a kereskedelmi tevékenység keretein belül,
sajátos egyéni és művészeti jellegek nélküli, tömeges virágkötészeti készítményeket állít
elő. Erre szinte mindenki képessé válhat, legalább valamennyi gyakorlással (Horváth
2000., Hegyi 2005.)
Alkalmazott iparművészet a virágkötészet legalábbis akkor, amikor a virágkötő
szakma mesterei egyedi alkotásokat - hoznak létre, virágok és más növényi részek, valamint egyéb, hozzájuk illő anyagok felhasználásával (Szabó, 2005.). A többi, hagyományos alkotástól a virágkötészeti alkotást leginkább az különbözteti meg, hogy él és így
változik; de legalábbis a változatlanul megmaradó száraz virágkötészeti – készítményt –
alkotást is szinte lehetetlen mégegyszer megismételni, újra ugyanúgy létrehozni (Kuhn
2005.).
Művészet a virágkötészet, amikor a készítménye - az alkotása, nemcsak az alapvető szabályoknak és a szokásos elvárásoknak felel meg, hanem van olyan egyéni sajátossága, amiáltal egyedi és eredeti is, van mondanivalója, ezt kifejezőereje és ezek
együttese által művészeti hatása. Ehhez, a jó felkészültség, vagyis a szakismeretek alapos elsajátítása, ezek alkalmazásának képessége, készsége és a kellő gyakorlat mellett,
nélkülözhetetlen a jó ízlés, érzék, fantázia, rátermettség, kitartás és az elhivatottság is.
(Balogh – Nagy 1978., Elekné Ludányi – Császi 1999.)
A virágkötészetben jól haladás emberi – humán –
feltételei – bármelyikük hiánya vagy elégtelensége
elakaszthat, megbéníthat, mégoly korszerű „szekeret” is!
Kiegészítőek:
• a fantázia – motor,
• a gyakorlás – üzemanyag,
• az igény – indító-kulcs,
• a mértékletesség – fék,
• az önbizalom – tengelykapcsoló,
• az önképzés – sebességváltó
• a tehetség – kormány,
• a törekvés – gáz.

Alapvetőek:
• az ízlés – első kerék,
• az érzék – második kerék,
• a kitartás – harmadik kerék,
• a tudás – negyedik kerék;

2



A VIRÁGKÖTÉSZET TÖRTÉNETE

HONFI PÉTER LEÍRÁSÁBAN, NAGY, 1966; GALLUS, 1989; HILLIER, 1990; KLINCSEK, 1990;
ELEKNÉ LUDÁNYI ÉS CSÁSZI, 1999; ARNOLD, 2000; HORVÁTH 2000; SZABÓ, 2008. NYOMÁN
Az emberiség története és a virágok felhasználása ismereteink szerint egyidősnek
tekinthető: a szocializálódott ember a kezdetektől kapcsolatban állt a virágokkal, noha virágkötészetről, a virágok tudatos elrendezéséről természetesen ekkor még nem beszélhetünk. Az első – egyes források szerint bizonyítható, mások szerint feltételezett – virágkötészeti alkotások a Kr. e. 3000-400 között virágzó, fejlett kertkultúrával rendelkező,
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


Szemirámisz királyné függőkertjéről híres Mezopotámiában jelentek meg, a belső terek
dekorációját virágfüzérekkel, girlandokkal, gyümölcstálakkal és vázadíszekkel oldották
meg, temetkezési helyeiket rózsával és örökzöld cserjékkel borították be.
A virágok kompozíciókba rendezésének első vitathatatlan emlékei az ókori Egyiptomhoz kötődnek, Kr. e. 2500-ból származó falfestményeken és domborműveken találkozhatunk az első virágos alkotásokkal. Történelmi feljegyzések szerint az ókori egyiptomiak a virágokat már különleges tartóedényekbe, a vázák őseibe rendezték, a virágok
kultúrájuk fontos elemei voltak, virágdíszeket használtak temetések, felvonulások alkalmával, vagy egyszerűen az asztal, a lakás fő díszeként. A virágtartók anyaga leggyakrabban arany vagy ezüst volt. A termek falait virágfüzérekkel díszítették, a vendégeknek
csokrot vagy egy-egy szál virágot nyújtottak át. Egy fennmaradt írás szerint az egyik ünnepre 40 000 virággal gazdagon díszített rúdcsokrot rendeltek, emellett virágtálakat és
kézben, függesztve vitt girlandokat is készítettek. A felhasznált virágok kiválasztásában
hangsúlyos szerepe van azok szimbolikus, főként vallási jelentésének. Például az Isis istennőt jelképező, és „a napisten felé forduló” lótuszvirág az egyiptomi kompozíciók gyakori virága, de előszeretettel alkalmazták a gyakorta kötegcsokorba kötött papiruszsást
is. A nagyobb rendezvények résztvevői parókájukat is lótuszbimbókkal vagy lótuszvirágokkal ékesítették, emellett virágkoszorúkat, csokrokat, füzéreket viseltek. A piros virágú
lótuszból font koszorú a szerelem titkos jeleként szolgált, de az isteneknek bemutatott virágáldozat főszereplője is a lótusz volt. Más virágokat is termesztettek dísz-, illetve
gyógynövényként, elterjedt volt a gránátalma, a búzavirág, mimóza és a mákfélék használata. A hölgyek gránátalma virágjából, lótusz sziromból, olajfa és mirtusz levélből készült nyakláncot, és diadémszerű fejkoszorút viseltek.
A temetkezésben is fontos szerepe lett a virágoknak: az elhunytat kedvenc virágaitól
is elbúcsúztatták, a múmiák az ún. halotti virágokból (búzavirág, mákvirág, mályva, sáfrányos szeklice, szarkaláb stb.) készült koszorút viseltek.
III. Ramszesz fáraó Amon isten tiszteletére 500 virágoskertet létesíttetett a papságnak, és számtalan virágkoszorút adományozott a templomok díszítésére is, ami alátámasztja azt a tényt, hogy már ebben a korai időszakban kimondottan virágkötészetre
specializálódott szakmának is léteznie kellett, emellett külön temetőkertész és zöldségkertész szakma is létezett.
Az ókori görög civilizációban (Kr. e. 1100-300) szintén fontos szerepet töltöttek be
a virágok, sőt, az antik népek közül talán a görögök virágkötészete volt a legfejlettebb.
Igaz, többnyire nem csokorba kötve használták fel a virágokat, sokkal gyakrabban készí3



tettek füzéreket és koszorúkat belőlük, az istenek szobrait ezekkel díszítették, de koszorúval jutalmazták művészeiket, nyertes atlétáikat, és csatáik hőseit is, gyermekek születésekor az ajtóra függesztették, frissítő díszként a saját fejükre is tették, de a kegyeleti
kötészetben is ennek a készítménytípusnak jutott a legnagyobb szerep. (Nem közismert,
de a koszorúk használatát kis-ázsiai népektől vették át.) Az egyiptomiakhoz hasonlóan a
virágok és egyéb növényi díszek kiválasztásánál a görögök esetében is saját szempontok érvényesültek. A legnépszerűbb felhasznált levéldíszek a tölgyfalevél, a babér, a borostyán, valamint az illatos fűszernövények voltak, a görögöknél ezek közül kiemelkedő
szerepe volt a fény istenének, Apollónak szentelt babérnak. (A babérlevélből font tömör
alapú koszorúk ma is görög koszorú néven ismertek.)
Az egyes virágok egy-egy istent jelképeztek, ezt a hagyományt a római kultúra is átvette:
Növény
Hedera helix (borostyán)
Laurus nobilis (babér)
Myrtus communis (mirtusz)
Olea europaea (olajfa)
Papaver (mák, pipacs)
Quercus (tölgy)
Rosa (rózsa)

Görög isten
Dionüszosz
Apolló
Aphrodité
Athéné
Demeter
Zeusz
Aphrodité

Római isten
Bacchus
Apolló
Vénusz
Minerva
Ceres
Jupiter
Vénusz

A legkedveltebb virágok a rózsa, a jácint, a loncfélék, az ibolya és a liliom voltak, de
különböző színű és formájú tulipánokat, szarkalábakat és margarétákat is szívesen alkalmaztak. A sírra mirtuszkoszorúk és liliomszirmok kerültek. A papok és papnők virágkoszorúkat viseltek a fejükön, és a népszónokok fejére is mirtuszkoszorút fontak. A görög menyasszonyok fehér rózsakoszorút viseltek (később ezt a rómaiaknál a hajba tűzött
narancsvirág váltja fel). A lakomákon a férfiak fejüket, karjukat rózsakoszorúkkal díszítették, a terített asztalon megjelentek az első virágkötészeti asztaldíszek.
A tűzött virágtálak őseinek kialakulása is ekkorra tehető, a görögök előszeretettel
helyeztek virágokat színes kerámiatálakba. A vázadíszek felhasználása leggyakrabban
az esküvőkön volt szokás. Az említett koszorúk, girlandok, füzérek mellett gyakran használtak tirzus-botot és botcsokrokat is. A tirzus (thyrsos) borostyánnal, termésekkel, szőlővel és szalagokkal díszített bot volt, amely a csúcsán egy szőlőfürtöt jelképező fenyőtobozt viselt, és a bor istenének, Dionüszosznak (rómaiknál Bacchusnak) a jelképe, az
istenség tiszteletére tartott ünnepségek, a Bacchanáliák elengedhetetlen kelléke volt.
A rómaiak (Kr. e. 800. – Kr. u. 476) – más kulturális területekhez hasonlóan – a virágkultuszt is görög mintára alakították ki, a fő eltérés a felhasznált virágok mennyiségében volt megfigyelhető: a Római Birodalomban sokkal nagyobb tömegben alkalmazták a
virágokat, állítólag volt olyan lakoma, ahol olyan sok rózsaszirmot használtak fel, hogy a
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


vendégek egy részét rosszullét kerülgette. Ekkorra tehető az árukertészetek megjelenése mellett a virágkötészet mint kézműves iparág megjelenése is, bár egyes karthagói és
4



athéni leletek tanúsága szerint a görögöknél is létezett a korabeli „virágbolt” intézménye.
A készítmények köre hasonló a görögöknél említettekhez, gyakrabban találkozunk azonban vázadíszekkel, melyekben a főszerepet a rózsa és a liliom játszották, de a szegfű elterjesztésében is a rómaiak játszották a főszerepet. A virágfüzér (girland) és a virágszőnyeg a rómaiak körében is nagy népszerűségnek örvendett, a lakomák, ünnepek helyszínét ezek mellett virág- és gyümölcskosarak, vázák is díszítették. A győztes hadvezéreket a lábuk elé szórt virágszirom-szőnyeg fogadta, de a rómaiak előszeretettel szórtak
virágszirmokat az ágyra is. A szerelmesek szintén a rózsát részesítették előnyben: többnyire rózsakoszorú díszítette homlokukat.
A nyitott fejkoszorúkat arany- vagy ezüstszállal átfonva rangot és kitüntetést jelző
készítményt kaptak, melyek mindig babér- vagy tölgylevélből készültek. A koszorú római
neve (corona) változatlan formában maradt fent a későbbi uralkodói jelvény neveként.
Fontosabb ókori görög és római virágkötészeti készítmények
Név
Készítménytípus Felhasznált anya- Felhasználás
gok
Corona civica
koszorú
tölgylevél, makk
nagy tisztelet jelképeként
átadott koszorú
Corona radiata
koszorú
tölgy, babér, arany- istenek és hősök koszoszállal
rúja
Corona natalitia
koszorú
borostyán, babér, gyermek születésekor ajpetrezselyem
tóra akasztva
Corymbus
csokor
levelek, borostyán szobrok díszítésére
termés
Encarpa
félkoszorú (füzér) gyümölcsök, virá- szobrok és festmények
gok
díszítésére
Serta
koszorú
vegyes virágokból
házak, templomok, oltárok ünnepi díszítésére
Mirtuszkoszorú
koszorú
mirtusz
városvezetők,
győztes
olimpikonok (görög), költők, harcias játékok győztesei (római) viselték
Babérkoszorú
koszorú
babér
hadjáratok
győztesei,
akadémikusok (görög)
Taenia
füzér
babér, tarkón leom- hadjáratok
győztesei,
ló szalagpánttal
akadémikusok (római)
Cipruskoszorú
koszorú
ciprus
kegyeleti felhasználás: a
halott házának bejárata
fölé helyezték
A május elején megtartott Floraria, a virágok ünnepe volt az az alkalom, ahol a legnagyobb mennyiségben készültek virágdíszek, az ezekkel felvonuló tömeg a nyár köze-

5



ledtét ünnepelte. Erre az alkalomra gyakran jellegzetes és drága rózsakoszorút készítettek fejdíszként: a rózsa szirmait háncsra varrták.
Az egyiptomiak mellett az ókori kultúrák történetében a kínaiak játszották a legnagyobb szerepet a virágkötészet kezdeteiben. Történelmi emlékek szerint az ősi Kínában
a Han-korszak alatt (Kr. e. 207-től Kr. u. 220-ig) már foglalkoztak a virágok elrendezésének művészetével. Ez alatt az időszak alatt a virágok fontos szerepet töltöttek be a vallási nevelés és a gyógyászat területén. A buddhista, a taoista és a kunfuciuszi tanok követői egyaránt virágokkal díszítették vallásuk oltárát a Kr. u. 618-906 közötti időszakban. A
vágottvirágok vízbe való állítása, a vallási szertartásokon és a gyógyászatban betöltött
szerep mellett, az ókori kínaiak szeretetüket és elismerésüket is gyakran virágok ajándékozásával, vagy virágok más módon való ábrázolásával (festmények faragványok, hímzett elemek létrehozásával) mutatták ki. Mivel a buddhista tanítások tiltják az élet bármely formájának elvételét, a vallási célra csak igen „takarékosan” vágtak virágot, jellemző volt (főleg kezdetben), hogy minden összeállításban csak egyféle virágot használtak.
A kompozíciók összeállításánál mindenkor tekintetbe vették az adott virágok, levelek
szimbolikus jelentését. A bambuszág, az őszibarackfa és a körtefa virágos ága például
egyaránt jelképezte a hosszan tartó életet. Más virágok, mint a tigrisliliom, a gránátalma
és az orchideafélék a termékenységet jelképezték. A legnagyobb tiszteletnek mindazonáltal a „virágok királya” nevet is viselő peóniák örvendtek, melyek a gazdagságot, a jó
szerencsét és a társadalmi elismerést jelképezték. Az egyes évszakoknak is megvolt
természetesen az uralkodó virága, így a tavaszt a pünkösdirózsa és az őszibarackvirág,
a nyarat a lótusz, azt őszt a krizantém, a telet pedig a kínai kajszi virága és a fehér nárcisz uralta.
Az 500 és 1453 közötti időszakban a Bizánci Birodalmat kell megemlítenünk a virágdíszek felhasználásának történetében, amelynek a Római Birodalom bukása után
nagy szerepe volt a római kultúra virágkötészeti művészetének továbbvitelében. A bizánci kultúrkörben a kúp alakú formák voltak a legjellegzetesebbek, ami a virágkötészetben is megnyilvánult. A kúpszerű alakot kirajzoló zöld leveles ágakat kelyhekben vagy
urnákban helyezték el, majd gazdagon díszítették feltűnő színű virágokkal és termésekkel. A leggyakrabban alkalmazott növények a margaréták, a liliomok, a szegfű és a különböző ciprusok, fenyőfélék voltak. A bizánci kultúrában találkozhatunk először a színes
szalagok virágkötészeti felhasználásával.
A virágok kompozíciókba való rendezésének szokása Európa nyugati részén csak
kb. Kr. u. 1000 körül, a középkor „legsötétebb” korszakának elmúlásával honosodott
meg. A népvándorlás évei nem kedveztek a kertkultúrának, ezen belül a virágkötészetnek sem. A román kor (X-XII. század) időszaka alatt a virágok termesztése és a virágdíszítés is a kolostorokba szorult vissza, és még sokáig a legnagyobb szerepe a templomok és kolostorok kertjeinek, illetve a várkerteknek volt, ahol ebben az időszakban növényeket élelmezési és dekorációs célokra egyaránt termesztettek. A keresztes háborúkból visszatérő hódítók érdekes és új növényeket hoztak magukkal a Közel-Keletről,
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


ennek eredményeként az európai országok lakosai olyan növényekkel is kísérletezhettek
a virágkötészetben, amelyeket korábban nem is ismertek. A felhasznált virágok köre

6



nagy változáson ment át, jó példa erre, hogy a rózsa és a liliom – a pogány világ fontos
motívumai – hogyan vált eleinte tiltott növényből később egyházi szimbólummá.
A gótikus művészeti korszakban (XII-XV. század) a virágszimbolika további fejlődése volt megfigyelhető, amit az ember és a virágok a kolostor- és várkertekben kialakult
szorosabb kapcsolatával magyaráznak. Néhány ekkor kialakult jelentéstartalom napjainkig is fennmaradt, a liliom (főleg a fehér liliom) a tisztaságot, erényt, a mimóza az érzékenységet, a mirtusz a szüzességet és a szeretetet, míg az ibolya a szerénységet, tiszteletet jelképezi.
A kertművészetben valódi nagy fellendülést csak az olasz reneszánsz hozott,
ugyanakkor a virágkötészet csak kissé lemaradva követte ezt a folyamatot, ez volt az a
korszak, amikor a legtöbb klasszikus virágkötészeti stílus első csírái megjelentek. A XVXVI. század fordulójára a virágkötészeti alkotások a mindennapok részévé váltak, és a
virágokat a legkülönbözőbb anyagokból készített edényekbe és tálakba állították. Gyakori volt a márvány, a velencei kristály és a bronz használata. A gazdagon díszített vázákat
elsősorban a firenzei kerámiaüzemek készítették, köztük kimondottan a virágoknak kialakított, különböző furcsa, csöves vázákkal. Az üvegedények ma is egyik leghíresebb
műhelye Muranóban alakult meg ebben az időszakban. Teljesen új elemként jelent meg
ebben az időszakban a trópusokról származó termések (ananász, gránátalma, eper,
díszalmák) virágkötészeti felhasználása, mellyel többek között a színkontrasztok hatása
is hangsúlyozható volt. A legfontosabb ebben a korszakban használt virágdíszek a bokréták, fejkoszorúk és virágfüzérek voltak, a legkedveltebb virágok pedig a rózsa, a liliom,
a rozmaring, a szegfű és a viola.
A koszorúkötés tulajdonképpen a lovagkorban vált általánossá Európában: a
rózsafüzérkészítéssel együtt az erkölcsi nevelés része volt. A XV. század végén már
több, mint 20 koszorúnövényt használata volt divatban közülük sok kimondottan illatos
volt (majoránna, rozmaring, menta, levendula, viola, szegfű, liliom, rózsa stb.).
A barokk korszakban (XVII-XVIII. század) kertművészetét a szabályos, geometrikus elrendezés hatotta át, a művészeti kor jellemzője az igen gazdag díszítés, szinte túlzó szín- és formagazdagság jellemezte. Mindez természetesen a virágkötészetben is jelentkezett: a paloták belső tereinek díszítését grandiózus, színekben és formákban tobzódó csokrokkal, kosarakkal oldották meg.
XVII. századra fontos szerephez jutnak a szárazvirágok is: elsősorban az illatos,
aromás virágokból és levelekből kötött csokrokat hordtak magukkal az emberek, hogy
„távol tartsák a bajt”, de már ekkor megjelenik a ma „pot-pourri”-nak nevezett illatos zsákok szekrények illatosítására való felhasználási módja is.
A XVIII. században már sokféle virágtartót készítettek, többek között ekkorra jelentek meg az azóta is gyakran alkalmazott asztali porcelánvázák, melyekben a fényűző virágcsokrok elsősorban az arisztokrácia otthonait díszítették. Ebben az időszakban alakult ki a vázák kandallópárkányra – illetve nyáron a tűztér elé – való helyezésének szokása, ugyanakkor többnyire a lakás középpontjában elhelyezett asztalokat is csokrok díszítették.
A felhasznált virágok, növények köre természetesen országonként némileg változó
volt, Angliában például a rózsák, szegfűk, nőszirmok, pünkösdirózsák, szarkalábak, si7



sakvirágok és mályvarózsák voltak a nyár legfontosabb virágai, az őszi időszak főszereplőjévé az erre az időszakban Európában is elterjedt krizantém csak körülbelül egy évszázaddal később vált.
A klasszizmus korszakához, illetve városi polgárság életstílusához kapcsolódóan
ezzel párhuzamosan jön létre a biedermeier irányzat, ami a virágkötészetben is fellendülést hoz, sajátos stílusirányzatot kialakítva. Jellemzője a formakötészet hangsúlyozása, mely merev, mesterkélt formákhoz ragaszkodik. A virágok egyedileg nem érvényesülnek, csak tömegükben, a teljes készítmény formájával adnak díszítő hatást. A készítmények közül gyakran alkalmazott a virágokkal letűzött tömör görögkoszorú-alap, a félgömb for,ájú csokor, a süveg- és tányércsokrok, valamint a virágokból megformált füzérek, tárgyak, állatok, karneváli díszek, melyeket tüllel, szalaggal gazdagon díszítettek.
Nagy fellendülést kapott a szárazvirágok használata is, ami elsősorban a nagy utazások alkalmával készített herbáriumok, préselt virágok ihlette szép házi gyűjtemények
készítésében nyilvánult meg, ekkor készültek el az első szárazvirág-csokrok. Az alkalmazott szárazvirágok sokfélesége később folyamatosan csökkent, és csak a XX. század
vége felé indult újra fejlődésnek.
A XIX. század közepén, a romantika stíluskorszakában a korábbi szabályos, merev
formákat a lazább, természetesebb elrendezésű csokrok és kosarak váltották fel. A laza,
fesztelen kompozíciók nagy részére a grandiózus méretek voltak jellemzőek.
Újabb lendületet vett a távoli földrészekről behozott egzotikus növények felhasználása és nemesítése, a választék folyamatosan alakult és bővült. Egyre nagyobb jelentőséghez jutottak a ma klasszikusan vezető kultúrának számító rózsa, szegfű és krizantém.
Ugyanebben a korszakban kezdett (újra) elterjedni az egyféle virágból álló kompozíciók készítése, melyet ekkor már a mai vágottzöldek elődjeivel, néhány szál fűvel, sással
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


vagy akár páfránylevéllel együtt helyeztek a vázába. Divatosak voltak a feltűnő színkontrasztok is.
Ekkorra számos virágkötészeti témájú könyvet is kiadtak, melyek elsősorban a különleges alkalmakra előállított kompozíciókkal (virágfüzérek, asztaldíszek) foglalkoztak.
A XIX. és XX. század fordulóján az eklektika stíluskorszaka köszöntött be, ami a virágkötészetben a neobarokk makart-csokor megjelenésével és elterjedésével járt (a név
Hans Makart bécsi festőnek állít emléket). Ezekben a készítményekben a legszembetűnőbb a csokor mozgalmassága, változatossága. A nagyméretű csokor mindig sokféle
(honos és egzotikus) virágot és levelet tartalmazott, kedvelt kelléke volt a pálmalevél, a
pávatoll, de gyakran trópusi lepkékkel, kagylókkal is díszítették.
A XX. század elején beköszöntő szecesszió, és ennek jegyében a hagyományokkal
való szakítás a virágkötészetben gyakorta érzelgős, „hatásvadász” munkák megjelenésében tükröződött. Ezekben az előszeretettel alkalmazott népies motívumok mellett
gyakran művi hatású figurákat, tárgyakat helyeztek el (pl. lant, óra, galamb stb.).
Az Amerikai Egyesült Államok területén is egyre komolyabb teret hódított a virágkötészet, az európai mintát új fajokkal tarkították (pl. dáliák, sarkantyúvirágok, azáleák, kaméliák). A főállású háziasszonyok körében egyre divatosabb lett a műkedvelő virágkötészet, így a virágcsokrok hamarosan minden otthonban megjelentek.
8



A II. világháború utáni időszakban a virágkötészet fejlődése – érthető módon – megtorpant egy időre, majd az 1950-es években megalakult német virágkötő iskolák jelentőségének megnövekedésével indult újra. A több évszázados múltra visszatekintő, dekorációs szemléletű kötészet Moritz Evers hatására mellett létrejött az ún. vegetatív stílus,
amely honos növények felhasználását szorgalmazta, és így egy időben, azonos élőhelyen megtalálható növények felhasználásával készült kompozíciók létrehozásában mutatkozott meg, fő jellemvonása a természetes megjelenés volt.
Az 1950-es, 1960-as években jön létre a ma is használatos spirálkötési technika. Az
1960-as évekre Európában is egyre inkább teret hódított az ún. vonalas-grafikus kötészeti stílus, mely a japán ikebana jegyeit közvetíti, és kevés, de feltűnő díszű anyaggal
dolgozik. Ezzel rokon hatást képvisel az 1960-as évek végén megjelent paralel stílus,
mely párhuzamos vonalakra építi fel kompozícióit, amit egyenes szárú virágok és erre
merőlegesen álló levelek felhasználásával alakít ki. Fontos szabály, hogy az alapanyagokat nem szabad például drótozással megváltoztatni, ami a felhasználható növények
körét nagyban leszűkíti.
Az 1980-as évektől egyfajta kísérletezés indult a virágkötészetben, ennek egyik
eredménye az ún. struktúra stílus létrejötte. Ennek fő jellemvonása, hogy a virágokat
foltszerűen, szerkezetben használták fel, térben kissé megmozgatva. Ebből az alapból
emelkedtek ki a vonalas elemek, illetve indák, melyek összekapcsolták a szerkezeti részeket.
Az 1990-es években az íves formák divatja terjedt el, a technikák közül pedig – a
meleg ragasztópisztoly 1980-as, majd a hideg ragasztó 1990-es megjelenésével) egyre
nagyobb teret nyert a ragasztásos technika, a hagyományos drótozás rovására, ezzel
együtt a dekordrótok díszítőelemként jelennek meg a kompozíciókban.
A XXI. század elején, napjainkban a virágkötészet további fejlődését elsősorban a
dísznövénytermesztő és kellékeket forgalmazó cégek évenként változó trendjei, új irányzatai befolyásolják, a felhasznált virágok, növényi részek egy része folyamatosan változik, új és új kultúrák jelennek meg a piacon, ami szintén nem marad hatás nélkül. Jellemző, hogy az új kialakítási formák, a modern és posztmodern irányzatok mellett klaszszikus stílusjegyeket viselő készítmények is gyakorta feltűnnek, a stílusok szinte egymás
mellett élnek a mai virágkötészetben. Az új ötletek, új irányzatok megvalósításának, a virágkötészet változásának, fejlődésének gyakorlatilag nincs határa. Vagy ha mégis, akkor
az emberi fantázia határával esik egybe.

9



A VIRÁGKÖTÉSZET ESZKÖZEI
1.
2.
3.
4.
5.

BETŰSABLON
CELLUX-TÉPŐ
ECSET
HŐLÉGFÚVÓ
ÍRÓESZKÖZÖK
5.1. Íróceruzák, -tollak
5.2. Rostironok – színesek
5.3. Vízállóan írók
6. KÉZI PERMETEZŐ
7. MÉRŐESZKÖZÖK
7.1. Hőmérő
7.2. Mérleg
7.3. Mérőhenger
7.4. Mérőszalag
7.5. Páratartalom-mérő
7.6. Vonalzó
8. MŰANYAGFÓLIA-HEGESZTŐ
9. ÖNTÖZŐKANNA
10. PILLANATSZORÍTÓ
11. SZALAGTARTÓ ÉS –VÁGÓ
12. SZERSZÁMTARTÓ-TÁSKA
13. TÁROLÓEDÉNYEK
14. TISZTÍTÓESZKÖZÖK
14.1. Cirokseprű
14.2. Szemétlapát
14.3. Tollseprű
15. TŰZŐKAPOCS-BEÜTŐ
16. VIRÁG/CSOKOR FOGADÓ-TARTÓ ÁLLVÁNY
17. VIRÁG/CSOKOR TARTÓ – asztali vagy másmilyen mikrofonállvány is lehet

10



A VIRÁGKÖTÉSZET SZERSZÁMAI
1. KÉZI SZERSZÁMOK
1.1. KÉS. Többféle is lehet:
1.1.1. Háztartási –konyha kés
1.1.2. Kertész kés – hajlított pengéjű-kacor
1.1.3. Speciális kés – szárak 45 fokos vágásához
1.1.4. Tapétavágó kés – Schnitzel-kés
1.1.5. Tűzőhab-vágó kés
1.2. OLLÓ. Többféle kivitelben is kell:
1.2.1. Fémvágó olló
1.2.2. Közönséges vagy papírvágó olló
1.2.3. Metszőolló
1.2.4. Virágkötész olló (az univerzális típusa az előbbieket is kiválthatja)
1.3. FOGÓ. A választékból többféle is megfelelő:
1.3.1. Csípőfogó
1.3.2. Harapófogó
1.3.3. Kombinált fogó
1.4. FŰRÉSZ. Többféle is lehet:
1.4.1. Fafűrész
1.4.2. Fémfűrész
1.4.3. Lombfűrész
1.4.4. Derék-szögvágó fűrész
1.5. FÚRÓ. Legalább egyféle kell:
1.5.1. Csigafúró
1.5.2. Spirálfúró
1.6. CSAVARHÚZÓ
1.7. CSIPESZ (fogorvosi- hajlított hegyű)
1.8. FAVÉSŐ
1.9. KALAPÁCS
1.10. RAGASZTÓPISZTOLY (lehetőleg hőszabályzós)
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


1.11. RÓZSATÜSKÉTLENÍTŐ
1.12. SZIKE
1.13. ÜLTETŐKANÁL
1.14. ÜVEGMOSÓ
1.15. VÁGÓPENGE

11



2. GÉPI SZERSZÁMOK – kisgépek
2.1. ELEKTROMOS FÚRÓGÉP
2.2. KOSZORÚALAP-KÖTŐ GÉP
2.3. SZÁRDRÓTOZÓ GÉP
2.4. SZÁRTISZTÍTÓ GÉP
2.5. SZÁRVÉG KIHEGYEZŐ GÉP
2.6. SZÚRÓFŰRÉSZ GÉP
2.7. TŰZŐGÉP
2.8. VIRÁGÁRUSÍTÓ AUTOMATA
2.9. VIRÁG/CSOKOR SZÁLLÍTÓ GÉP-JÁRMŰ
2.10. VIRÁG/CSOKOR TÁROLÓ HŰTŐ-GÉP
A VIRÁGKÖTÉSZET MUNKAHELYEI, HELSZÍNEI
1.
2.
3.
4.

DÍSZNÖVÉNYTERMESZTŐ ÜZEM – TELEP
NAGYBANI VIRÁGPIAC
VIRÁG ÉS KELLÉK NAGYKERESKEDÉS
ZÖLDNÖVÉNYT, CSEREPES ÉS VÁGOTT VIRÁGOT IS ÁRUSÍTÓ ÜZLETLÁNC
ÜZLETE
5. ZÖLDNÖVÉNYT, CSEREPES ÉS VÁGOTT VIRÁGOT IS ÁRUSÍTÓ BEVÁSÁRLÓKÖZPONT
6. ALKALMI ZÖLDNÖVÉNY, CSEREPES ÉS VÁGOTT VIRÁG ÁRUSÍTÁSI HELY
7. VIRÁGÁRUSÍTÓ HELY – „STAND” (utcán, vásárcsarnokban, piacon és máshol)
8. KERTÉSZETI ÁRUDA
9. KERTÉSZETI ÁRUHÁZ
10. VIRÁGÜZLET
11. VIRÁGSZALON
12. „VIRÁGSTÚDIÓ”
13. SZÓRAKOZÓHELY
14. ÉTTEREM
15. SZÁLLODA
16. KÖZINTÉZMÉNY
17. MAGÁNINTÉZMÉNY
18. TEMPLOM
19. SZÍNHÁZ
20. RENDEZVÉNY
21. KIÁLLÍTÁS
22. VIRÁGKÖTÉSZETI VERSENY
23. VIRÁGKÖTÉSZETI OKTATÁS
24. VIRÁGKÖTÉSZETI BEMUTATÓ
25. VIRÁGKÖTŐ MŰHELY

12



VIRÁGKÖTÉSZETI ANYAGOK ÉS ALKALMAZÁSUK
A virágkötészeti anyagok mindazok a különböző anyagféleségek, amelyek valamilyen formában és módon, a virágkötészetben felhasználásra kerülnek. Ezek ezzel rendszerint el is „használódnak”, mint az anyagok általában. Csak kivételes alkalmasak és
kerülhetnek többszöri felhasználásra. Már nagyon sokfélék és mind újabbakkal is gyarapodik a számuk, bővül a választékuk.
A virágkötészeti anyagok csoportosítása, a sokféleségük miatt is szükséges és
ez könnyíti meg az eligazodást közöttük. A csoportosításuk nem is csak egyféleképpen
lehetséges:
● Beszerzésük – biztosításuk, előteremtésük – módja szerint lehetnek:
●● gyűjtött virágkötészeti anyagok: nem védettek és nem természetvédelmi területen, a természetes lelőhelyükről kerülhetnek begyűjtésre. Ilyenek még, az akár már egy
más célú termesztés, tenyésztés vagy kézműves előállításuk ill. ipari gyártásuk során is,
- anélkül, hogy ez az így előállításra kerülő értékeket veszélyeztetné – és méginkább
ezek melléktermékeiként, valamint a hulladékaikból, virágkötészeti hasznosításra ki, - le ill. összeszedhető anyagok. Mint a vadon termő gombák, növények és a zuzmós gallyak,
a vízparti kavicsok, a szigetelőhab hulladékok, a tégla- és üvegtörmelékek is,
●● saját előállítású virágkötészeti anyagok: szintén az akár legegyszerűbb, házilagos kivitelezésű termesztésből, tenyésztésből vagy gyártásból – előállításból – már
közvetlenül az előállítójuk, vagy közvetetten, a megbízottja/i által virágkötészeti felhasználásra. Ilyenek leginkább a maradványokból házilag szárítva előállított száraz virágkötészeti anyagok, és a mohagolyó is.
●● vásárolt virágkötészeti anyagok: bel- vagy külföldi, kis- vagy nagykereskedésekből kerülnek beszerzésre; és ha eredetileg gyűjtöttek is, mint az ún. erdei vagy erdészeti melléktermékek – már kereskedelmi áruként kerülnek forgalomba, forgalmazásra.
Ilyenek a termesztésből, tenyésztésből, a kézműves, valamint a kis- és nagyüzemi gyártásból, meg a kereskedelmi gyűjtésből kikerülő virágkötészetben használt anyagok. Mint
a termesztett vágott virágok, a tenyésztett kalitkás dísz-madarak, valamint a gyártott drótok, festékek és hasonlók is.
● Eredetük szerint alapvetően kétfélék:
●● természetes eredetű virágkötészeti anyagok: eredete, vagyis a létrehozója, a
szülője közvetlenül, de legalábbis közvetetten a természet.
A létrejöttük így adódó módjai szerint lehetnek:
●●● természetben létrejövő és innen környezetkárosítás nélkül gyűjthető természetes eredetű virágkötészeti anyagok, pl.: a kagylók, a mohák, a zuzmók,
●●● termesztve létrejövő természetes eredetű virágkötészeti anyagok: pl.: a dáliák, a flamingóvirágok, a lepkeorchideák,
●●● tenyésztve létrejövő természetes eredetű virágkötészeti anyagok: pl.: a
dísz/baromfi és –madár tojások, tollak,
●●● természetben és termesztve, ill. tenyésztve is létrejövő természetes eredetű
virágkötészeti anyagok: a borsóvarjúháj, a gyöngyvirág, az éticsiga-ház,
13



Az állapotuk szerint a csoportosításuk aszerint történik, hogy milyen állapotban kínálkoznak virágkötészeti felhasználásra is. Eszerint lehetnek:
●●● élő természetes eredetű virágkötészeti anyagok: a természetes eredetükön
túlmenősen, még élő állapotban kerülnek virágkötészeti felhasználásra .Ezek a következők:
- élő növények: szabadgyökerűek, vagy edényesek – cserepesek, 1,5-2 litertől konténeresek is – és ritkán földlabdásak,
- élő növényrészek:
- élő száras virágok vagy virágzatok: az ún. szálas virágok, festettek is lehetnek,
- élő száratlan virágok vagy virágzatok: az ún. virágfejek, részben az ún. koszorúvirágok,
- élő leveles földfeletti növényrészek: az ún. vágottzöldek,
- élő, legalább terméses földfeletti növényrészek: a tartósan fenn-, ill. megmaradó termésűek,
- élő, de levél-, virág- és termés- nélküli földfeletti növényrészek: vesszők, galylyak, ágak, törzsek és darabjaik - látványosan repedezett, paraléces, színes
héjkérgűek vagy csavarodottak, torzultak és másféleképpen mutatósak;
- élő termések vagy terméscsoportok: még nem szárazak, többnyire húsosak és
színesek,
- élő levelek és darabjaik: mutatós formájúak vagy legalább érdekes színűek,
- élő gyökérmódosulások és darabjaik: leginkább gumók vagy répák,
- élő földbeni szár-módosulások és darabjaik: leginkább hagymák és hagymagumók,
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


- „élő” talajok: helyi és hozatott ún. termőföld,
- élő (kis)állatok: leginkább akváriumi halak, kalitkás madarak, terráriumi hüllők,
- élő emberek: virágkötészeti alkotások viselői,
●●● élettelen természetes eredetű virágkötészeti anyagok: a természetes eredetükön túlmenősen, már nem élnek a virágkötészeti fehasználásukkor, vagy eddig sem
voltak élők – élőlények. Ezek akár még aszerint is csoportosíthatók, hogy milyen származásúak, ill. minek a származékai. Eszerint lehetnek:
●●●● növényi származású élettelen természetes eredetű virágkötészeti anyagok:
mindegyike olyan teljes növény vagy növényrész (lásd: az élőknél) amely már nem él;
egyébként viszont még akár az eredeti – ún. natúr – kinézetű. Ezeknek a további csoportosítása lehetséges még annak az alapján is, hogy miként képződtek, hogyan keletkeztek. A keletkezésük szerint lehetnek:
●●●●● természetesen – elhalva – keletkezett növényi származású élettelen természetes eredetű virágkötészeti anyagok: élettelenek már, de az esetleges megtisztításukon kívül, ugyan olyanok, ahogy maguktól a természetben, ill. a termesztésben képződtek-keletkeztek, vagyis eredeti – ún. natúr – kinézetűek, megjelenésűek. Ilyenek:
●●●●●● elhalva szárazzá vált növényi származású élettelen, természetes eredetű virágkötészeti anyagok: maguktól is képesek ilyenné válni és a leginkább gyűjtöttek,
az ilyen eredeti – ún. natúr – kinézetükben. Pl.: a selyemkóró, a takácsmácsonya, a tobozok,
14



●●●●● mesterségesen előállított –ki/készített növényi származású élettelen természetes eredetű virágkötészeti anyagok: azonkívül, hogy már szintén nem élnek, az
esetleges megtisztításukon felül, még legalább egyféle emberi beavatkozással – tartósító
konzerválással, ill. preparálással vagy egyéb kezeléssel – készültek. Vagyis készítmények, az akár természetesen keletkezőkből is (lásd: előbb); Miközben azért legalább az
alapanyagukban vagy egyébként is, többé-kevésé megmaradnak olyannak, ahogy maguktól, a természetben, ill. a termesztésben képződtek-keletkeztek. Közülük a fontosak a
következők:
●●●●●● szárított növényi származású élettelen természetes eredetű virágkötészeti anyagok: a kellő önszáradási képesség hiányában, vagy erre akár csak rásegítésként, még természetes vagy mesterséges szárításúak. Pl.: az egynyári és évelő sóvirágok, a jószagú cickafark, a sötétkék szamárkenyér;
●●●●●● fehérített növényi származású élettelen természetes eredetű virágkötészeti anyagok: rendszerint már száraz, ill. szárított állapotukban sorrakerülő és még leginkább hypós vagy hidrogén-peroxidos fehérítő kezelés, valamint az ezutáni kinti – szabadtéri – utánszárítás termékei. Pl.: gyökerek, szárazvirágok, toboz-termések,
●●●●●● festett – színezett – növényi származású élettelen természetes eredetű
virágkötészeti anyagok: többnyire még a szárításukat megelőzően kerülnek a keresett és
akár az eredetileg hiányzó, vagy a meglévőt megerősítő színűre megfestésre, valamilyen
festékszórással, méginkább bemártva – bemerítve – festék oldatába – ha egészen sűrűbe, az az ún. vakolás. Pl.: mákgubók, raffiaszálak, száraz-termések,
●●●●●● formázott – alakított – növényi származású élettelen természetes eredetű virágkötészeti anyagok: leginkább még lédús állapotukban, csavarással, hajlítással
többnyire csigavonalban kúpos, ill. öblös vagy spirálisan hengeres alakúra formáltak. Ez,
az akár ezelőtti hántolásukat (lásd: később) követheti, vagy a még többnyire ugyancsak
sorrakerülő szárításukat, valamint a fehérítésüket, ill. a festésüket is megelőzheti. pl.: hengeresen vagy kúposan, ill. öblösen csavart végű szárak, vesszők és héjkéreg-darabok,
●●●●●● glicerinezett növényi származású élettelen természetes eredetű virágkötészeti anyagok; akár még élő állapotukban, általában negyedrész, de legalább egytized
arányban glicerint tartalmazó vizes oldatban kerülnek egy napig vagy még hosszabban
felszivatásra. Ezt követheti a szárításuk vagy még a fehérítésük, ill. festésük is. Pl.: szép
színes levelek, beszínesedő levélzetű hajtások-vesszők és termések,
●●●●●● hántolt növényi származású élettelen természetes eredeű virágkötészeti
anyagok: gyakran órákon át tartó előzetes vízben áztatással fellazított héjkérge, a legegyszerűbben, csak kézzel kerül lefejtésre. Ezt követően száríthatók, vagy még fehéríthetők, ill. festhetők is. Pl.: csavart-mogyoró, spirálfűz vesszők,
●●●●●● maratott növényi származású élettelen természetes eredetű virágkötészeti anyagok: leginkább az ehhez elég nagy és bőrszerű levelek, maró hatású, többnyire közel tömény mosószeres oldatban tartós főzésével vagy legalább áztatásával is létrehozhatók. Az akár levél érhálózatok, így elérhető feltárását, a szárítás követi. Ezelőtt
még glicerines oldatban is felszívathatók, -áztathatók – hogy rugalmasabbak legyenek.
Majd a fehérítésük, ill. a festésük is sorrakerülhet. Pl.: levél-hálók, lufatök „terméshálózatok”.
15



●●●●●● préselt növényi származású élettelen természetes eredetű virágkötészeti
anyagok: szakszerűen, a szokásos módon, szépen préseltek. Ezek leggyakrabban a különféle mutatós formájú és jól préselhető, akár több levélkéből álló levelek, valamint a
préselten ellapulva, mintegy szétterülő és így is különösen látványos virágfejek vagy virágok kisebb-nagyobb darabjai, de még egyéb növényrészek is lehetnek. Pl.: árvácskavirágok, babér-, babérmeggy levelek és fűszálak;
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


●●●● állati származású élettelen természetes eredetű virágkötészeti anyagok:
már élettelenül kikészített – preparált – állatok vagy valamelyik részük, az akár még eredeti – ún. natúr – állapotában – kinézetében. Ezeknek a további csoportosítása ugyancsak lehetséges még annak az alapján is, hogy miként képződtek, hogyan keletkeztek. A
keletkezésük szerint lehetnek:
●●●●● természetesen – elhalva – keletkezett állati származású élettelen természetes eredetű virágkötészeti anyagok: már élettelenek, de az esetleges megtisztításukon kívül, ugyanolyanok, ahogy maguktól a természetben, ill. a tenyésztésben képződtek-keletkeztek és így az eredeti – ún. natúr – kinézetűek is. Ezek egymástól nagyon eltérőek – különbözőek és sokfélék. A csoportjaik kerülhetnek csak felsorolásra a következőkben:
- bőrök,
- csigaházak,
- csontok,
- igazgyöngyök,
- kagylóhéjak,
- korállok,
- szarurészek,
- szőrök,
- tollak;
●●●●● mesterségesen előállított – készített – állati származású élettelen természetes eredetű virágkötészeti anyagok: már ugyancsak élettelenek, valamint az esetleges megtisztításukon felül, még legalább egyféle emberi beavatkozással – tartósító konzerválással ill. preparálással, vagy egyéb kezeléssel – készültek. Vagyis készítmények,
az akár természetesen keletkezőkből is. Többé-kevésbé megmaradnak olyannak, ahogy
maguktól, a természetben, ill. a tenyésztésben képződtek-keletkeztek. Ilyenek: leginkább
a természetesen – elhalva – keletkezőkből (lásd előbb) készült készítmények is.
●●●● egyéb szervesanyag-származékú élettelen természetes eredetű virágkötészeti anyagok: korábban élt és elpusztult élőlények maradványai, ill. a származékai, az
akár még eredeti – ún. natúr – állapotukban – kinézetükben. Ezeknek a további csoportosítása ugyancsak lehetséges még annak az alapján is, hogy miként képződtek, hogyan
keletkeztek. A keletkezésük szerint lehetnek:
● ● ● ● ● természetesen keletkezett egyéb szervesanyag-származékú élettelen
természetes eredetű virágkötészeti anyagok: már élettelenek, de az esetleges tisztításukon kívül, ugyan olyanok, ahogy maguktól a természetben képződtek-keletkeztek és így
az eredeti – ún. natúr – kinézetűek is. Közülük a fontosak a következők:

16



- avar: legnagyobbrészt lehullott és a levegős körülmények közötti korhadással,
akár már bomlásnak indult levelek,
- borostyánkő: főleg a balti-tengeri partvidéken előforduló, megkövesedett ősi fenyőgyanta,
- kókuszrost: a kókuszpálma, ill. gyümölcsének, a kókuszdiónak a külső fedő rostanyaga, ún. téglák formájába préselve is forgalomba kerül,
- korhadék: szerves és főként növényi anyagok, baktériumok hatására, közönséges hőmérsékleten és levegős körülmények között végbemenő bomlása, az ún.
oxidációja nyomán keletkezik, és ezt fáknál, farontó gombák tevékenysége is
megindíthatja,
- kőszén: a köznapi szóhasználatban szén, főleg növényi szerves anyagok átalakulásával keletkezett kőzetkeverék,
- szalma: leginkább a szemtermést hozó növények termés-kinyerő cséplése után
visszamaradó szárai, ill. szárrészei,
- tőzeg: túlnyomórészt növényi és csak csekély részben állati szervezetek, elhalásuk után, víz alá jutva, emiatt csupán kevés levegő – oxigén – jelenlétében, lassú
bomlása – humifikálódása – és elszenesedése – a tőzegesedés – útján keletkezik. Olyan formában, hogy a növények egyes szálas részei többé-kevésbé felismerhető állapotban ugyan megmaradnak benne, az anyaguk viszont megváltozik.
Barna, sötétbarna, valamint akár egészen feketéig színeződött, könnyű, szivacsszerű anyaggá válik a tömegük. Lápokban, mocsarakban képződik, rendszerint,
többféle olyan rétegben, amelyek egymástól különböznek, a következők szerint:
o kotu: lehet már a legfelső réteg. Ez a felszíni levegős körülmények miatt, teljesen elbomlott, vagyis humifikálódott – oxidálódott ezért laza, porosodó és
már alig van, vagy egyáltalán nincs jó rostos része, valamint fekete színű. Így
leginkább csak földkeverék vagy másféle anyag adaléka;
o rostos tőzeg: felületi kotu réteg alatt is, a létrejöttének körülményei szerint,
még ugyancsak többféle lehet:
ƒ felláptözeg: leginkább savanyú talajokon és hűvös, óceánikus, vagyis
csapadékban gazdag, hűvös éghajlaton képződik. Az itteni ún.
szfagnum-, ill. tőzegmoha- vagy más mohalápok, nagyobbrészt lombos
moha növényállományának az elhalásával jön létre, egyaránt savanyú
kémhatású és tápanyagszegény, kétféle rétegben: Ezek:
• fehér tőzeg: a nevének is megfelelően világosbarna színű, felső,
egyben fiatal réteg, ezért nagyon kevéssé bomlott, alig
humifikálódott, erősen rostos szerkezetű; A fokozottan levegőigényes gyökérzetű dísznövények ültetéséhez is jó,
• fekete tőzeg: sötétbarnás színű, alsóbb helyzetű, egyben régebbi
lerakódású és emiatt növényi maradványainak bomlása már előrehaladott, ezért akár alig rostos. Így csak az igénytelenebb dísznövények ültetéséhez jó.
ƒ síkláptőzeg: rétláptőzeg más néven és vízparton, méginkább feltöltődő
állóvizes réti területeken jön létre. Az itteni jellegzetes tőzegképző növé17



nyek, mind a nád, a káka, a gyékény, a különféle sások és egyes fűfélék
elpusztuló részeinek víz alatti, levegőtlen körülmények közötti rétegződésével alakul ki. Már erősen elbomlott – humifikálódott – és ezért kevéssé rostos is lehet. Ekkor ráadásul, a rendszerint magas tápanyagtartalma mellett, többnyire csak semleges, méginkább meszes, lúgos kémhatású. Emiatt így önmagában, ültetőanyagként, vagyis akár földpótló
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


ún. termesztő, de még szaporító közegnek is, általában ritkábban jó,
mint akár ezek előállításához alap-, ill. adalék-anyagnak.
Baltikumi, finn, litván, osli vagy egyéb származású rostos tőzeg fő tulajdonságai:
- rostos, szálas részek formájában jól látszanak benne a növénymaradványok,
- színe világosabb-sötétebb dohánybarna,
- térfogatsúlya szárazon kicsi,
- vízből, legalább súlyával megegyező mennyiséget tud megkötni, ill. a tömegének
minimálisan kétszeresét, - de a száraz-tömegének akár közel 8-12-szeresét is –
képes felvenni és még nem válik levegőtlenné,
- bomlása még levegős körülmények között is lassú, ezért legalább 3-4 évig is jól
megmaradhatnak benne növények,
- felületi megkötő-képessége jó, képes nagy tápanyagmennyiséget kicserélhetően,
a növények számára majd hasznosíthatóan tárolni. A felületén a tápoldatok sói
sem gyűlnek úgy össze, hogy zavart okoznának,
- kémhatása leginkább savanyú, - akár 3,5-5,5 pH értékű – és ez emelhető meszezéssel is, a növények igényének megfelelően,
- mentes legalábbis a veszélyesebb kártevőktől, kórokozóktól és többnyire a gyomoktól is,
- nincsenek benne teljesen elbomlott, vagyis humifikálódott – kotsu – részek,
- serkentheti a gyökérképződést is,
- tápanyagtartalmát nem szokás figyelembe venni,
- tartalmazhat bőségesen is, nitrogént és foszfort, de ezek a tápanyagok csak később, levegő hatására alakulnak át a növények által felvehető tápanyagokká,
- természtésben, növénytartásnál szaporítóközeg lehet önmagában és legalább
egyharmad arányban homokkal vagy más szaporítóközeggel keverve is. Termesztő és fenntartó ültetőanyag – szintén lehet önmagában is, mésszel és tápanyagokkal dúsítva. Föld nélküli, ún. tápoldatos növény-termesztés és tartás során elsősorban magvetéshez, valamint másféle szaporításokhoz és cserepes, ill.
edényes növények ún. kemokultúrás előállításához is jó;
- tépett vagy darált és zacskózott, zsákolt, bálázott vagy ömlesztett formában is,
- alkalmas tőzegfalak és tőzeg alapú földek, ill. föld-, valamint másféle keveréke
készítéséhez is;
- beszerezhető;

18



VIRÁGKÖTÉSZETI TARTÓK ÉS ALKALMAZÁSUK
A virágkötészeti tartók, amelyekbe vagy amelyekre a virágkötészet készítményeinek valamelyike készült, és ezt hivatottak tartani. Mindegyikük a bele-, ill. a rákerülő
növények, növényrészek és egyéb anyagok, valamint a környezetük között helyezkedik
el. Annyira sokfélék is, hogy pontosan még csak számba sem vehetők:
A virágkötészeti tartóknak a jellemzői:
- arányos méretűeknek, elég szilárdaknak, ill. stabilaknak és szükséges esetben
víztartónak is kell lenniük;
- díszes kivitelben is, inkább csak finoman díszítettnek, apró-mintásaknak, feltűnés
nélkülieknek illik lenniük;
- formájuk az anyaguknak megfelelő kell, hogy legyen = anyaghűség. Hiszen minden alapanyaguknak van, a belőle előállításra kerülő bármilyen készítmények
formáját is meghatározó, akár több sajátossága. Emiatt se jó használni a virágkötészetben nem anyagszerű termékeket, tartóknak sem; (mint amilyenek a fémutánzatú kerámiák, a műanyagból készült fa és kerámia utánzatok is);
- illeniük kell a környezetükhöz és méginkább mindahhoz a növényi és egyéb
anyagokhoz, amit tartanak; különben a tartott készítményt még giccsessé is tehetik;
- megjelenítésük a kész készítményben is elvárt, legalább akkor, amikor a készítmény feltűnő részévé is válnak amellett, hogy egyben különlegesen formázottak,
mintásak, színezettek. Ilyenkor szokás ezek legalább egyikét-másikát a kész készítményben is visszahozva, megjeleníteni;
- színük is szolid kell, hogy legyen. Lehetőleg semleges vagy pasztell színű. Nem
pedig hivalkodóan élénk, harsogó és nagyon színes, ahogy inkább csak önmagukban lehetnek szépek, mintsem virágkötészeti készítmény, vele jól harmonizáló
tartói;
- tartaniuk kell a velük együtt használt tűzőhabot vagy egyéb rögzítő-anyagot, ill. az
ültető – vagyis a szaporító vagy már termesztő és fenntartó- földet, földkeveréket,
vagy az ezt helyettesítő – kiváltó közeget;
- védhetik is azt, amire rákerülnek.
A virágkötészeti tartóknak a csoportosítása: a sokféleségük miatt ugyancsak szükséges és ez könnyíti meg közöttük is az eligazodást. A csoportosításuk szintén nem is csak
egyféleképpen lehetséges:
• alkalmazásuk – használatuk – szerint lehetnek:
o virágkötészeti tartó-alapok: mindazok, amelyekre a virágkötészet készítményeinek valamelyike készül, ill. rákerül. Közülük a fontosak a következők:
ƒ ajándékdísz-tartó alapok: az ajándékokra rendszerint a díszcsomagolásukkal rákerülő kisebb-nagyobb díszítések tartó alapjai. Ma már leginkább öntapadósak. Pl.: az ún. Mini Deco;

19



ƒ autódísztartó alapok: sajátos kialakításúak is lehetnek és a vákuumos
rögzítésűek, 40-50 km/ó gépkocsi haladási sebességnél is megbízhatóan – stabilan – tartják a rájuk került autódíszt. Az eltávolításukkor
sem sértik a gépkocsi fényezését és a vezető kilátását sem zavarják.
Pl.: Oasis, Auto-Corso, Auto-Corso Mini, Auto Rondella;
ƒ csokortartó alapok: az ún. keretes csokrok módjára teszik lehetővé a
kézben csokorkötést-készítést. Ezeket ma már nem szokás teljesen elrejteni, ill. takarni sem. Az ún. modern csokrok akár a hangsúlyos részei, sőt az egyik, ha nem éppen a legfőbb díszítő elemévé válnak/válhatnak. Készülhet/nek még mindig házilag is. Ilyenkor könnyen
formázható – hajlítható –, vagyis nem túl vaskos, valamint lehetőleg
mutatós felületű, szép színű hajlékony vesszőkből a kézben fogva, a
lehető legkönnyebben jó tartást biztosító akár több drótlábbal, előre kigondolt formájú keret készülhet. Majd az ezáltal bezárt teret, vagy annak legalább egy részét, többé-kevésbé szabálytalanul szokás még
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


behálózni, leginkább színes dekorációs dróttal, méginkább valamilyen
elég mutatós szálas növényanyaggal, akár a ma divatos szizállal. Legalábbis a hálós szerkezetük, fantázia és szándék szerint, nagyon különböző anyagokból kerülhet kialakításra. Készen is beszerezhetők,
rendszerint három vagy négy drótlábbal. Kialakításuk leggyakoribb
boltív, bőségszarú, félhold, koszorú, tárcsa alakú keret formában. Ráadásul nemcsak síkban, hanem térben formázottak is lehetnek. Ezáltal
is növelt a változataik sokfélesége, a vágott virág – valamint zöld szálak, bármelyikükön viszonylag egyszerűen megoldható áthúzásához,
és a különben szokott módon, már általában a spirálisan rendezve,
összefogásukhoz. Alkalmazásuk alkalmi csokrok készítéséhez vált be
leginkább.
ƒ egyedi készítményeket tartó alapok: jelképes – szimbolikus – alakzatokban is, leginkább már előre elkészítettek, ill. készen is beszerezhetők. Fa, gyékény, moha, szalma, vessző és egyéb hasonló természetes
vagy akár alátéttel társított kivitelezésű műanyag – a leggyakrabban
tűzőhab alapanyagú – formák, vagyis testek. Pl.: állat, épület és egyéb
figurák, Oasis Dekorette, Oasis Florasoil, Oasis Garnette;
ƒ faldísz alapok: segítik a falra rögzítést, egyben védik a falat a víztől és
a rákerülő faldíszek esetleges egyéb szennyezésétől. Ezenfelül az eredetitől akár független, vagy ezt kiegészítő és a virágok, valamint más
díszítőelemek szépségét jól kiemelő hátteret is adhatnak. Pl.: falapok,
fonatok, képkeretek;
ƒ fejdísz, fejkoszorú alapok: akár saját kivitelezésű, szalaggal takart nyitott drótváz-alapok is lehetnek. Pl.: menyasszony fejdísze, az ún. diadém alapok;

20



ƒ gyertyatartó alapok: amelyek legalább egy gyertyát tartanak és még virágkötészeti díszítést is kaphatnak. Pl.: egyszerű és karos gyertyatartók;
ƒ hajdísz alapok: alkalmasak lehetnek kisebb-nagyobb hajkötegek, a frizura összefogására is. Pl:: beragasztózható alkalmas méretű hajcsatok;
ƒ ívdísz alapok: akár saját kivitelezésű, íves alakzatban hajlított drótvázasak és levélalapok is lehetnek. Pl.: csuklón hordozható menyasszonyi ívdísz-alapok, Oasis Bioline, Garland;
ƒ karácsonyi asztaldísz alapok: leginkább természetes eredetűek, de
legalábbis ilyen alapanyagúak. Többnyire laposak, ugyan lehetnek többé-kevésbé kiemelkedőek is. Pl.: ferdén fűrészelt és lehetőleg még
szép kérgű fatörzskorongok, ill. –szeletek, az ún. fatalpak és gyökér-,
kéreg-, törzsdarabok, szőlőtőke-részek;
ƒ koporsódísz-tartó alapok: az ún. koporsócsokor-tartók tarthatják a koporsóra kerülő díszt, ill. csokrot és kerülnek vele együtt a sírgödörbe.
Nyél nélküli sírcsokor-tartók és már öntapadó tűzőhab-alapok is lehetnek. Pl.: Oasis koporsódísz-tartók;
ƒ koszorúalapok: az ún. koszorútestek. Hagyományosan drótvázas ún.
abroncsosak és még a többnyire vesszőfonatos ún. áttörtek, valamint a
rendszerint mohaborítású vagy enélküli szalma, ezenkívül fenyőtoboz
és műanyag – mégpedig a leggyakrabban fehérszínű hungarocell,
újabban viszont már akár tűzőhab – alapanyagból készült, ún. tömörek
is lehetnek. Egyben még rögzíthetnek is, leginkább a tömörek, és e
funkciójuk miatt szerepelhetnek a rögzítő anyagok között is. Pl.: adventi, megemlékezési, temetési – gyász – koszorú valamint egyszerű vagy
alátétes Oasis koszorú alapok;
ƒ koszorúfejrész-tartó alapok: a leggyakoribb ún. díszítő csokorrészes
koszorúk díszítő csokorrészének az alapjukon jó tartására hivatottak, a
koszorúmérethez illő nagyságban. Pl.: Oasis koszorúfejrész-tartó alapok;
ƒ menyasszonyicsokor-tartó alapok: a tűzéssel készülő menyasszonyi
csokrok készítéséhez leghasználatosabbak. A csokorkészítést meggyorsítják és a felhasznált élő vágott virágokat és zöldeket hosszú ideig
elláthatják vízzel. Rendszerint fehér színben, kézbeillő műanyag fogórésszel és összefogó műanyag rácsba tett nedvesíthető tűzőhabgallérral is kiegészülhetnek. Pl.: Oasis Lady és Princess, ún. mikrofonok;
ƒ növényfal alapok: az ún. virágos vagy virágzó, ill. zöld falak egyik legalkalmasabb alapjai. Lehetnek akár dróthálósak és lécvázasak a saját
kivitelezésükkor is. Általuk kerülhet élő növény oda, ahol különben nincsenek meg ennek a természetes feltételei, hiányzik a talaj vagy a vízellátás. Pl.: tőzegfalak;
21



ƒ ruhadísz alapok: az ún. kitűzők tartóiként is, használatosak a biztosítótűk – az ún. ziherájsztűk – kisebb-nagyobb méretben, vagy ma már
ezek inkább speciális kitűző tartó-alapok. Amelyek a vőlegény, a násznagy, a vendég kitűzők, valamint a kalap-, a mell-, az öv-, és a válldíszek kialakításához, a mostmár rendszerint ragasztással rögzítve rájuk
kerülő növényi vagy egyéb anyagokat megtartják. Így egyben könnyen
rögzíthetők ruhához, vagy még virágnyakkendőként is alkalmazhatók.
Pl.: az ún. Gala-Clips;
ƒ sírcsokortartó alapok: a tűzéssel készülő sírcsokrok, de akár hasonló
más sír- vagy egyéb díszeknek is a készítéséhez használhatók. Általában zöld színű műanyagból és többnyire fogórésszel kialakított tartóban, rácsos fejrésszel rögzített tűzőhab-betéttel készülnek. A munkavégzést megkönnyíthetik és nedvesíthető tűzőhab-alkalmazásukkor, a
felhasznált élő vágott virágok és az ilyen zöldek, hosszan jó vízellátói is
lehetnek. Pl.: Oasis sírcsokortartók;
ƒ szőttes alapok: leginkább vágott élő- vagy száraz-, ill. selyem- vagy
művirágok felhasználásával, fonással készülő, szőttes-utánzatú virágkötészeti készítmények alapjai. Leggyakrabban hajlékony fém-, műanyag vagy textil anyagú és különböző „szemméretű” hálók. Pl.: csibehálók, kerítésfonatok, netlon- és zsineghálók;
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


ƒ tartókeret alapok: sírcsokortartókkal megegyezők vagy legalábbis hozzájuk hasonlóan, szintén készülhetnek zöldszínű műanyagból és nyélrésszel is, tűzőhab befogadásához. Amit a nyílásán átfűzött takarószalag és ragasztás is rögzíthet, ezt kiváltó rögzítő rácsos fejrész hiányában. Pl.: Oasis tartókeretek;
ƒ térkompozició alapok: térbeli, ill. térben készülő virágkötészeti készítmények alapjai. Ezek különösen sokfélék lehetnek. Pl.: alaktartó fém
és fa ágak, fonatok, állványzatok, emelvények – ún. podesztek – kisebb nagyobb fa ágak, törzsek és darabjaik, térelválasztó rácsok és
polcok, polcrendszerek, valamint szekerek és más szállító járművek, ill.
felépítményeik, vagy csak az utánzataik (modelljeik);
ƒ termés alapok: leginkább önmagukban is mutatós és elég nagy színes,
húsos, valamint száraz termések, egyenként, akár félbevágva, szeletelve vagy másképpen feldarabolva, ill. többesével, tartó-alapként alkalmazva. Pl.: almák, fenyőtobozok, kókuszdiók;
ƒ tűzőhab alapok: az ún. tűzőalapok, vagyis a tűzőhab formák, azaz alátétek. Valamint egybetartó fém vagy műanyag háló, ill. rács borításúak,
vagy ezek nélküliek is lehetnek. Az egyedi készítményeket tartó alapokként is (lásd. előbb), éppen annyira alapok, mint ahogy egyben rögzítők, és így a rögzítő anyagok között is szerepelhetnek. Éspedig legalább az alapvető – legegyszerűbb és hagyományos – ún. tégla formájukban. (lásd: Virágkötészeti anyagok és alkalmazásuk című részben).
Pl.: ajtó- és ablakívek, gömbök, korongok, kúpok, kereszt- és szívformák;
22



ƒ tűzőkorona alapok: az ún. pinholderek, a legismertebbek halványzöld
színű műanyagból készült négyágú kis koronákként. Ezek szintén éppen annyira alapok, mint ahogy egyben rögzítők és így a rögzítő anyagok között is szerepelhetnek. A talpukkal, száraz állapotukban, vízzel
nem oldódó ragasztóval különösen jól rögzíthetők kívánt helyen. Helyben megmaradhatnak, a rájuk tűzve, általuk már jól tartott mohagolyóba vagy tűzőhab-darabba tűzéssel összeállított virágkötészeti készítmény szétszedése után is; csupán a tűzőhab-részt kell rajtuk újra cserélni és így többször is, jól használhatók. Pl.: az ún. Oasis székek;
ƒ tűzőtüske alapok: a négybordás pár centiméteres tüskerészükön kívül,
lényegében mindenben megegyezők a tűzőkorona alapokkal (lásd
előbb). Pl.: Oasis tűzőtüske;
ƒ „újított” – többhasznú – tartó-alapok: még mindazok, amelyek az akár
egyébként más módon szokásos alkalmazásukon túlmenően, és abból
már mintegy kikopva – legalábbis némi találékonysággal - virágkötészeti tartó-alapokként is jól hasznosítottak, vagy éppen újrahasznosítottak. Pl.: fedők, evőeszközök, szerszámfejek és –nyelek;
o virágkötészeti tartó-edények: mindazok, amelyekbe a virágkötészet készítményeinek valamelyike készül, ill. belekerül. Vagyis minden, ami ilyen
módon szerepel –funkcionál – virágkötészeti tartóedény. Nagyon sokfélék
lehetnek:
ƒ bélésedények: az ún. betétedények, bár rendszerint nem szépek,
azonban szükségesek lehetnek. Belekerülhetnek legalább a nélkülük
vízáteresztő, de mégis víztartóként használni kívánt tartóedényekbe, a
víztartással együtt, ezek állagának a védelmére is. Pl.: bádog, műanyag és üveg bélés-, ill. betétedények;
ƒ díszcserepek: emelhetik, kihangsúlyozhatják, a beléjük kerülő, vagyis
az általuk befogadott növények szépségét, az esztétikai hatásait.
Anyaguk csak hagyományosan égetett agyag, ill. kerámia, a még mindig gyakori műanyag és az ennél alkalmasabb egyebek mellett. Formájuk mindeddig, szokásosan, legalább megközelítően a hagyományos
cserépforma. Víztartóak, felületükön se a vizet, se a tápoldatokat nem
eresztik át, és a levegőt sem, de nem is szükséges a levegőáteresztésük. Nem szennyezik a környezetüket. Színük legtöbbször
egynemű, vagy mintásak és a felületükre tetszés szerint ráégethető
máz. Csúnyán tarkává sem válik a külsejük az ún. sókivirágzástól. Készülhetnek két vagy több anyag kombinálásával is. Alkalmazásuk során, egyikükbe sem ajánlatos közvetlenül beültetni növényeket, (hanem
inkább a porózus és így levegőt is áteresztő falú agyag virágcserepükkel kerüljenek bele). Mivel nemcsak a felesleges öntözővíz gyűlhet öszsze bennük, hanem az oldalfalukon át levegő sem jut, a különben levegőigényes gyökerekhez és ez könnyen a pusztulását okozhatná. Pl.:

23



akár részleges fa vagy fonat borítással kombinált fém, kerámia és műanyag díszcserepek;
ƒ hidro-díszcserepek: az ún. hidrocserepek, az 1956-ban bemutatott
„pilnitzi víztartó díszedény” nyomán, a tápoldatos dísznövénytermesztés, - nevelés módszerével, az ezesetben szükséges állandó és viszonylag magas tápoldat-szint biztosításához alakultak ki. Őseik lehettek „a jácinthagymák hajtatásához használt üvegek, vagy a táplálkozás-élettani kísérleteket végző kutatók kísérleti növényeit, a gyökérnyakuknál egy lapos betéttel rögzítő üvegedényei, amelyek pedig a
legrégebbi víztartó edényekhez állnak közel.” Kétrészesek. A külső részükbe kerül a tápoldat, de legalábbis víz és az ebbe belemerülő betétcserépbe meg akár több növény is, vagy az ezutáni gyökeresedésre
képes egy vagy több növényrész.
• Hidro-díszcserepek betétcserép-része: alakra a hagyományos virágcseréphez hasonló, vagy ettől kismértékben tér el, a henger, a
kúp, vagy a négyszögletes keresztmetszetű oszlopforma felé.
Mindegyikükben növények, a külső tápoldat-tartó edény-páruktól
függetlenül, a nevelésükkel foglalkozó kertészek vizet át nem
eresztő növényasztalain is gazdaságosan nevelhetők. Majd ezzel a
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


betétcserép-részükkel együtt, átültetés nélkül, egyszerűen belekerülhetnek az alkalmas méretű külső tápoldat-tartó edénypárrészükbe, értékesítéshez. A gyökerek a kertészetben nevelkedés
ideje alatt, az akár kavics borítású, víztartó növényasztalokra, a külső tápoldat-tartó edénypár-részükbe átkerülésüktől kezdve pedig,
annak az oldatába nőnek ki, a betétcserép-részükből. Ezért, ha a
betétcserép-részük a hagyományos módon, égetett agyagból készült, akkor ennek az alján legalább 3-4 viszonylag tág lyuk szükséges, ha pedig műanyagból készült, akkor az alján, - akár keresztirányú elrendezésben – fúgák, ill. rések, vagy oldalhelyzetű hoszszanti nyílások kellenek, a gyökerek ezeken át viszonylag akadálytalanul kinövéséhez. A fenékrészük még ki is üthető, ezt legfeljebb
műanyagból készített ún. talprács helyettesítheti. A felületük pedig
sima legyen, hogy a gyökerek ne nagyon tapadjanak rá. A nagyságuk - méretük – a befogadó külső tápoldat-tartó edénypár-részük
felső nyílásának átmérőjétől függ. Eszerint lehetnek 8-as, 10,5-es,
11-es és 12-es betétcserép-részek is. Jó megoldásúak a három,
mind nagyobb méretű külső tápoldat-tartó edénypár-részbe is beillő
betétcserép-részek.
• hidro-díszcserepek tápoldat-tartó külső edénypár-része: lényegében betétcserép-rész befogadására alkalmas felső nyílású és többnyire öblös alakú egyféle díszcserép (lásd előbb). Ez az egyszerű
formájában is lehetővé teszik a szobai tartásra alkalmas növények
föld nélküli, ún. hidrokultúrás nevelését, - tartását. Hátránya csak,
24



ƒ

ƒ

ƒ

ƒ

az ilyen esetben a tápoldatszint kissé körülményes megállapítása,
amihez ki kell venni a betétcserép-részét. Ráadásul gyakran még
túl kicsi a tápoldat-tartó része. A tápoldatszint-jelzős kivitelben,
kémlelő-ablakrészének kialakításával vagy méginkább úszós folyadék/ szintjelző beépítésével adódik a tápoldatszint biztonságos egyszerű ellenőrzési lehetősége és emellett ezesetben még elég
nagyméretű lehet a tápoldat-tartó része is.
hidro-nagy díszedények: az ún. vízkultúrás növénykádak és hasonlók
alkalmasak a térben is célszerű elrendezésű, kisebb-nagyobb növénycsoportoknak (is) már a föld nélküli, korszerű ún. hidrokultúrában neveléséhez, -tartásához. Ehhez a fordulópontot a már különböző méretben
előállítható szintjelző, folyadékállás-mérő kifejlesztése jelentette, mert
ezek kiegészítő beruházás nélkül tették lehetővé nagy tartóedények
ilyen továbbfejlesztését. Ezt még nagyban elősegítette, az ilyen a
hidrokultúrához korábban használatos kavicsnál és kőzúzaléknál sokkal könnyebb, égetett agyag granulátum – az ún. grodan – megjelenése, mint ehhez is kínálkozó korszerű, steril közeg. Ami a hidro-nagy
díszedények mozgatását, szállítását is megkönnyítette. A szintjelzőjük
pedig még egy feltöltő, ill. leeresztő-csapos csőrésszel is készülhet.
Edénykombinációk az esetünkben is még ugyancsak lehetségesek.
Éppen úgy ,mint az egyéb nagy tartóedényeknél szokásos (lásd később). Pl.: a hidro- vagy ún. vízkultúrás növényládák, padlóedények,
vályúk;
fiolák: az előzetesen szálasvirág tartósító oldattal, de legalábbis tiszta,
friss vízzel megtöltésük után kerülhetnek legalább az értékes
vágottvirágok szár-aljára, - az itteni metszlapnak, akár csak hosszanti
ferde vágással felújítása után. Az előzőleg betöltött és fogyásakor majd
még utántölthető tartósító oldattal, ill. vízzel, segítik a hosszabban jól
életbenmaradást, vagyis az ún. vázaélettartam meghosszabbítói is lehetnek. Pl.: műanyag és üveg víztartó fiolák;
függő növény- vagy virágtartó edények: az ún. ampolnák, térbeli
függyesztett növény-, ill. virágtartásra szolgálnak. Tartóedényük cserép, léc- és másféle kosár, ill. ún. kaspó is lehet. Készülhetnek drót, kötél, lánc és műanyagszálas függesztékekkel is. Függeszthetők lehetnek
állványra, állványzatokra, rúdra, rudazatokra és a tér több irányába is.
Pl.: függő cserepek és kosarak.
„mini-növényházak”: az ún. floráriumok és a palacküvegházak formájában is a viszonylag kis, zárt lég-terükben, a környezetüknél sokkal párásabb légter(ek)et képesek biztosítani, az ezt igénylő és egyben nem
is túl termetessé váló, cserepes virágzó, vagy legalább levelűkkel díszítő, ún. levéldísznövényeknek. Rajtuk kívül vágott élő- de legalább száraz-virág összeállítás is készülhet, szinte bármelyikükbe. Formájuk a
vékony rézbordás pagoda-alakzatoktól kezdve, a házikó és a piramis
25



formákon át, a gyümölcsutánzatokig, vagy éppen csak egyszerű befőttes üvegekig, a legkülönfélébb lehet. Méretük szintén nagyon változatos. Anyaguk vagy jól átlátszó és nem is túl vastag üveg vagy hasonló
tulajdonságú műanyag. Áthelyezésük is egyszerű, akár ablak közelébe,
vagy mindig oda, ahol éppen legjobban mutatnak. Pl.: öblös üvegedények, üveggömbök, virágpagodák;
ƒ konténerek: edények, minimálisan másfél-két literes űrméretben a legalkalmasabbak a szabadföldi évelő, valamint fásszárú növények beültetésére, az ezután már edényes továbbnevelésükhöz, ill. az ilyen módon való előnyös forgalmazásukhoz, értékesítésükhöz és még akár
ezutáni fenntartásukhoz is. Anyaguk általában műanyag, ritkán préselt
tőzeg-, ill. kókuszrost, vagy textil. Formájuk felfordított csonka kúp vagy
csonka gúla, vagyis kör vagy négyszög keresztmetszetűek. Készülhetnek belőlük, a nagyobb arányban már kemények, vagyis ún. merevfalúak és így akár egészen virágcserép jellegűek, valamint akár többéves élettartamúak, vagy kisebb részben még, ún. lágyfalúak, ahogy
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


leginkább zacskószerűek, és általában legfeljebb 2-3 éves élettartamúak. Kialakíthatók egyedileg és méretsorozatban is, valamint az aljukhoz
közeli oldalrészükön is, vízkivezető nyílásokkal ellátva; A merevfalúaknak pedig, a felső nyílásuk peremrészénél külső vagy belső merevítő,
és az aljuk belsejében ún. gyökérterelő bordáik, valamint még a mozgatásukat megkönnyítő fogó- fülrészeik is lehetnek. Pl.: polietilén fóliazacskó és kemény PVC konténerek;
ƒ nagyméretű növénytartó-edények: teszik lehetővé az akár térkialakításban is jelentős, már tekintélyes méretű és így önmagukban is mutatós – ún. szoliter – növények, valamint az ilyen jellegű kisebb-nagyobb
növénycsoportok – növényegyüttesek – kül-, vagy beltéri tartását. Ezenkívül még leginkább arányosan elég nagyméretű vágott élő-, vagy legalább száraz-virág összeállítások tartóedényei is lehetnek. A jelentőségük egyre nő, a szilárd poliuretán műanyag megjelenése óta, ami lehetővé tette sokféle formában, méretben és színben, a nagy növénytartó
edények nagybani előállítását. Anyaguk a műanyag mellett, mostmár
csak ritkán másféle: eternit, márvány és műkő. Formájuk lehet egészen
egyszerű, téglalap, ill. négyzet alapú is. Készülhetnek belőlük sarokelemek, ívelt és önmagukban díszesek, különleges kialakításúak is.
Társításuk, építőelemekként összeillesztésükkel, lehetővé teszi térhatároló, terelő funkciókra hasznosításukat is. Amellett, hogy az építőszekrény elve alapján, akár még különböző mértani formákra és lépcsőzetes
elrendezésben, vagy körszelet, hatszögletű méhsejt és másféle rendszerekbe is összeállíthatók. Mozgatásuk görgős alátétekkel pedig szintén egyszerű. Fagyállók is lehetnek, mint többek között az olasz égetett
agyag- és samottedények. Ezek a növényanyagukkal együtt, télen-

26



ƒ

ƒ

ƒ

ƒ

nyáron kint, szabadban is tarthatók. Pl.: növénydézsák, -kádak, -ládák, vályúk;
növénykosarak: a kosarak bármelyike, amely az akár előzetesen víztartó fóliával vagy hasonlóval kibélelés, méginkább ilyen bélésedénnyel
ellátása után, legalább egy élő, gyökeres növényrész, ill. növény befogadására és tartására alkalmas. Anyaguk mindeddig még a leggyakrabban fűzvessző, ami hántolt és fehérített vagy másképpen színezett,
ill. ún. antikolt, valamint majd lakkozott is lehet. Azonban gyakoriak
másféle hajlékony szálas anyagból, mint bambuszból, gyékényből,
mogyoróvesszőből és nádból valamint műanyag szálakból fonva is.
Formájuk a szokásosakon kívül, még legtöbbször különféleképpen kehelyszerű és ovális. Készülhetnek a bennük kialakításra kerülő virágkötészeti készítménybe illeszthető, vagy ellenkezőleg, szabadon hagyva
érvényesülő egy, ritkábban több füllel vagy fül nélkül, valamint feltűnően vastag és akár hullámvonalú szegélyrésszel vagy anélkül. Méreteik
a csak pár centiméteres alapmérettől indulnak és tartanak egészen a
kisbútorokéig. Vagyis az apró kosárkáktól kezdve, a fáskosarakat is
meghaladókig, a legkülönfélébb nagyságúak. Néha az aljukba helyezhető súlyos kődarab vagy hasonló nehezék nélkül még borulékonyak is
lehetnek. Pl.: fali és függő, valamint "padlókosarak";
növénytálak: legalább egy élő, gyökeres növényrész, ill. növény befogadására és tartására alkalmas, a magasságuknál általában jelentősen
szélesebb, valamint rendszerint jó víztartó, (vagy –akár előzetesen vízüveggel kikenve vagy bélésedénnyel ellátva, esetleg más módonilyenné tett), de az aljukon általában egy vagy több vízkivezető nyílással is ellátott tartó-edények. Anyaguk leginkább égetett agyag, ill. kerámia, a műanyag mellett, ami általában a legkevésbé esztétikus. Formájuk a hagyományos tálon kívül, még legtöbbször csésze- és kehelyszerű. Méreteik legalább az apró süteményes tálkák és a legnagyobb
leveses, méginkább húsos tálak méretei közöttiek. Pl.: mázas agyag és
egyéb kerámia, valamint műanyag tálak;
növénytartós kisbútorok: legalább egy tál-tálca, vályú vagy egyéb hasonló kialakítású, rendszerint műanyagból készült és így víztartó része
alkalmas egy vagy több, élő gyökeres növényrész, ill. növény befogadására-tartására is. Anyaguk, kivitelezésük és a formájuk is, színük
igazodhat a társaiknak szánt egyéb berendezési tárgyakhoz. Gyakran
többszintesek és görgős alátétekkel könnyen mozgathatók is lehetnek.
Pl.: növénytartós kisasztalok, virágállványok;
rendezőtálak: tűzőhabbal is készülhetnek, leginkább kezdő virágkötőknek, tömegmunkákhoz. Formájuk általában kerek és négyzet vagy téglalap alapúan szögletes, valamint talpas és még tartószáras, sőt hullámos szélű is lehet. Méretük többnyire kicsi, csak 8 cm körüli is lehet az
átmérőjük, ill. az oldalszélességük, néhány cm-es oldalmagassággal.
27



Színük leggyakrabban fehér. Anyaguk hagyományosan kerámia vagy
műanyag. Tűzőhabrögzítő tüskék is lehetnek a belső részük alján. Víztartók szoktak lenni. Bele kerülhetnek még igényesebb kivitelű tartóedénybe is. Pl.: Oasis rendezőtálak;
ƒ tároló tartó-edények: lehetnek átmeneti tartóedények is, a készülő virágkötészeti készítményeknek, a készítésük közben és ezt követően,
az átadásukig vagy elszállításukig, ill. végleges elhelyezésükig. Amellett, hogy még leginkább vágott virágok és zöldek, ritkábban másféle
anyagok szokásos befogadására és tároló tartására használhatók szolgálnak. Vázaszerűek vagy vödrök is lehetnek. Formájuk is a lehető
legegyszerűbb lehet. Kinézetük ugyancsak. Anyaguk hagyományosan
bádog, újabban inkább műanyag és ha másféle, lehetőleg akkor se legyen törékeny, valamint nehéz és növényekre ártalmas anyagokat magából kibocsátó sem. A víztartóak, a vágott élő virágok és zöldek tartásához alkalmasak. Hűtőben, munkatérben, raktárban vagy még szállításkor is használhatók lehetnek. Pl.: hordók, kádak, teknők, vödrök;
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


ƒ tartó-tölcsérek: lényegében kis vázaszerű tartóedények, leginkább arányos méretű növényrészek befogadásához és a víztartóak, a még élőkéhez is. Elhelyezésük és rögzítésük több szintes is lehet. Ez lehetséges drótozás vagy ragasztószalag segítségével, ill. ragasztással és tűzéssel is, akár tűzőhabba, különösen az ezt elősegítő alsó nyúlvánnyal
rendelkezők esetében. Pl.: Oasis tartó-tölcsérek, sírdísztartó műanyagtölcsérek;
ƒ virágcserepek: a növénytartó edények közül a legismertebbek, az élő
gyökeres növények vagy még akár gyökértelen növényrészek befogadásához és ezeknek a kül-, méginkább a beltéri fenntartásához. Formájuk hagyományos akkor, ha azonfelül, hogy csonkakúp-szerűek, a
felső átmérőjüknél jóval magasabbak, vagyis keskenyek és ezért könynyebben is borulnak, de az erős hosszúra nyúló és karó gyökereket fejlesztő növényeknek a legalkalmasabbak lehetnek. Az ún. hanganövény
cserepek viszont a felső nyílásátmérőjűeknél már szembetűnően, jóval
alacsonyabbak, vagyis laposak, és ezért az elfekvő növényeknek jók.
Szögletesek is lehetnek, legalább felül. Méretük a felső nyílásátmérőben mérve, legalább 3-4 cm-től a 40 cm-ig terjed. Az ún. végcserepek,
amelyekben a leggyakoribb a növényértékesítés, és ezek leginkább
10,5 vagy 12 cm felső nyílásátmérőjűek szoktak lenni. A peremrészük
minél szélesebb és vaskosabb, általában annál kevésbé hajlamosak a
szétrepedésre. Vízkivezető nyílásuk van, legalább egy, az aljukon. Készülhetnek jelcimke – az ún. tikett – és még támpálca vagy támasztórács befogadó résszel, valamint a függesztésükre alkalmas akasztókkal vagy peremmel, lyukakkal és még felrögzíthető vízfelfogó alátéttel
ellátva is. Anyaguk hagyományosan égetett agyag, újabban azonban
inkább már csak műanyag. Eszerint a következők lehetnek:
28



• agyag virágcserepek: az ún. agyagcserepek, újra mind gyakoribbak
növénytartó edényként is. Anyaguk iszapolt agyag, ami lehetőleg
mészmentes, hogy a mésztartalma később se okozzon zavart. Készülhetnek egyedileg, korongolással, leginkább a hosszabb formákban, és gyakran préseléssel. Kiégetésük is jó kell, hogy legyen,
különben használat közben szétmállanak. Porózusak, az oldalfalukon át is elpárolog víz, a gyökerekhez viszont levegő juthat. Kinézetük gondos előállításukkor és újonnan, a kellemes terrakotta színükkel, kifejezetten mutatós, díszes is lehet. Az első használatbavételüket megelőző alapos áztatásuk vízben,- amíg belőle légbuborékok távoznak,- biztosíthatja az égetésükkor agyagfalukban megrekedő és a növényekre káros gázok ezzel kiszorulva eltávozását.
Valamint azt is, hogy így vízzel eléggé telítődjenek és ne később
vonjanak el ehhez vizet, a bármelyikükbe bekerülő növényektől,
növényrészektől.
• műanyag virágcserepek: az ún. műanyagcserepek is nagyon elterjedtek növénytartó edényekként. Anyaguk rendszerint kemény –
többnyire PVC-műanyag. Készülhetnek különféle préseléssel és
legalább az aljukon egynél több, viszonylag tág vízkivezető nyílással, valamint az alattuk esetenként megrekedő vízből némi kiemelkedésüket biztosító kisebb-nagyobb körív alakú, nyúlványszerű
„lábrészekkel” is. Vízmélyedéses oldalfalúak is lehetnek, az öntözővíz jobb hasznosítása érdekében. Nem porózusak a falrészeik,
ezeken át nem is párolog el víz. Emiatt viszont hamar ártalmasan
megrekedhet bennük feleslegesnek bizonyuló öntözővíz is. Színük
az égetett agyagcserép természetes terrakotta – barnás – színét
utánzón kívül, a legkülönfélébb lehet még, mintegy virágszínt „előrejelző” is. Kinézetük azonban csak legfeljebb közelíti a jó agyagcserepekét. Előnyük a kis önsúlyuk és a viszonylagos olcsóságuk,
valamint az is, hogy az agyagcserepeknél kevésbé törékenyek, „újrahasznosításukhoz” könnyebben tisztíthatók, fertőtleníthetők. Pl.:
Teku műanyagcserepek;
ƒ virágkosarak: a kosarak bármelyike, amely legalább egy szál száraz
vagy, - az ehhez szintén, az akár megelőző kibélelésével, ill. betétedénnyel ellátásával előzetesen víztartóvá téve – még élő vágott virág,
ill. zöld befogadására és tartására is alkalmas. Az utóbbiakhoz szintén,
az egyebekben már akár ugyancsak a növénykosarakkal megegyezőek
(lásd előbb). Pl.: ún. díszkosarak, Florentin kosarak, színpadi kosarak;
ƒ virágládák: az ablak- vagy az ún. balkonládák formájában legismertebbek növény, ill. virágtartóként is. Leginkább ablakok,- balkonok és teraszok, de akár más helyek díszítésére is alkalmas, főként egynyári virágos növények beültetéséhez valók. Aynaguk hagyományosan félhárom-negyed collos vastagságú gyalult deszka, fenyőfából, vagy más29



ƒ

ƒ

ƒ
ƒ

féle puhafából, ritkán keményfából. Újabban szinte kizárólag, a jobb
térkihasználású kemény – általában PVC – műanyagól kerülnek előállításra, akár fautánzatú kivitelben és még vízfelfogó alátét tálcával is ellátva. Formájuk a keresztmetszetük szerint, hagyományosan lefelé kissé keskenyedő fordított csonkagúla-szerű. Méreteik a keresztmetszetükben legalább 15×15 cm és a hosszúk, a készen beszerezhetők esetében általában 30-40 vagy 50-60 cm, de lehet 100-150 cm vagy még
ezt meghaladó is, bár akkor a mozgatásuk is egyre nehézkesebb. Készülhetnek akár a növényállományukkal együtt is jól kiemelhető fém
vagy szintén műanyag betétrésszel. Színük legalábbis ne ritkítson és a
virágállományuk tarkaságát se szárnyalja túl. Szomszédos elhelyezésük során, az elhelyezésükben, a méretükben és a színükben is elérhető összhangjuk, szebb összhatást is eredményezhet. Pl.: akácfa, fenyőfa és műanyag virágládák;
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


virágtálak: minimálisan egy szál vágott élő, de legalább száraz – a nem
víztartóak is – virág vagy zöld befogadására és tartására alkalmas, a magasságuknál általában jóval szélesebb, valamint gyakran egy vagy több
rögzítő tüskével is ellátott belsejű tartóedények. Egyebekben ezek is már
megegyeznek a növénytálakkal, ill. a rendezőtálakkal (lásd. előbb);
virágvázák: legalább egy szál, már száraz, vagy – az ehhez eredetileg
nem eléggé víztartók is, az akár előzetesen, belsejüknek vízüveggel
bevonásával, vagy hasonló másféle kezelésével, ill. betétedénnyel ellátásukkal víztartóvá téve – még élő, vágott virág, ill. zöld befogadására
is alkalmas, szélességüknél magasabb tartóedények. Anyaguk leggyakrabban valamilyen kerámia, de még nagyon sokféle lehet, melyek
közül az esetükben is, a műanyag a legkevésbé esztétikus és a legnehezebben tartható tisztán. Formájuk egyenes és így akár szögletes,
méginkább ívelten bő- vagy szűknyakú, vagy csészeszerű, ill. egészen
szokatlan – bizarr – is lehet. Méreteik az akár csak pár centimétertől
kezdve, magasságban még az egy-másfél métert is túlhaladhatják. Pl.:
asztali-, fali- és padlóvázák;
virágváza-pótlók: a virágvázákként, vagyis a virágvázák módjára is
hasznosítható egyéb tartóedények. Különben lényegében már megegyeznek a virágvázákkal (lásd előbb). Pl.: kancsók, kupák, poharak;
„újított” többhasznú tartóedények: még mindazok, amelyek az akár
egyébként más módon szokásos alkalmazásukon túlmenően – és abból akár már mintegy kikopva – virágkötészeti tartó-edényekként is jól
hasznosítottak, vagy ilyen módon éppen újra-hasznosítottak; akár csak
némi találékonyság árán és persze még a jó ízlés határain belül. Ezáltal mintegy át is változhatnak, új életre is kelhetnek. Pl.: fogasok, mozsarak, talicskák;

30



• eredetük szerint lehetnek: még szintén éppen ugyanolyan csoportjaik is, mint a

virágkötészeti anyagoknak, (amelyek közé is tartoznak az anyagként szokásos
alkalmazásukkor, lásd: Virágkötészeti anyagok és alkalmazásuk című részben);
Vagyis lehetségesek:
o természetes eredetű virágkötészeti tartók: eredete, vagyis létrehozója - szülője – közvetlenül, de legalábbis közvetetten a természet. A létrejöttük így
adódó módjai szerint lehetnek:
ƒ természetben létrejövő és innen környezetkárosítás nélkül gyűjthető
természetes eredetű virágkötészeti tartók. Pl.: beültetésre szánt csigaházak, kéregdarab-alapok, üreges terméskövek;
ƒ termesztve létrejövő természetes eredetű virágkötészeti tartók: Pl.:
alapként szolgáló díszfenyő-tobozok, szőlőtőkék, ún. zöldalmák;
ƒ tenyésztve létrejövő természetes eredetű virágkötészeti tartók. Pl.:
alapként szolgáló baromfi tojások, tenyészkagyló-héjak;
o természetesen nem keletkező, vagyis mesterséges, ill. ún. ipari eredetű –
előállítású – virágkötészeti tartók: mindegyikének, az ugyanilyen eredetű
anyagokéval, (amelyek közé is tartoznak az anyagként szokásos alkalmazásukkor, lásd: Virágkötészeti anyagok és alkalmazásuk című részben) jellegében megegyező az eredete, ill. a létrejötte. A létrejöttük így adódó módjai szerint lehetnek:
ƒ környezetbarát, -kímélő természetesen nem keletkező, vagyis mesterséges, ill. ún. ipari eredetű – előállítású – virágkötészeti tartók: egyike
se és még a hulladékaik sem ártalmasak a környezetre, miután természetes módon – úton – képesek ártalmatlan anyagokká elbomlani.
Ezek közül a fontosak a következők:
• fa tartók: egyre gyakoribbak és még önmagukban is mutatósak lehetnek. Anyaguk, a fa, a felületén, a természetes állapotában is, és
méginkább feldolgozva, szép látványos rajzolatú szokott lenni. Készülhetnek kézi vagy gépi formázással és ezutáni fényesítő csiszolással – polírozással – vagy az akár egyben vízhatlanító lakkozással is. Pl.: fa tartó alapok: fa lapok, talpak, tálcák: fa tartó-edények:
dézsák, kádak, ládák, vályúk;
• papír tartók: viszonylag még ritkák. Anyaguk különféle előállítású és
kivitelű papír. Ez még vízhatlan, ill. vizet át nem eresztő, vagyis víztartó is lehet, ilyen hatású kezelésekor. Készülhetnek kézi hajtogatással is, amihez előre megfelelően kivágottak és szállításukhoz laposan szétteríthetők is lehetnek. Pl.: kartonlapok, papír cserepek és
poharak, valamint tálcák;
• parafa tartók: gyakran rusztikus hatásúak. Rugalmasak és gázállóak is. Anyaguk leginkább a paratölgy lehántott kérge. Készülhetnek
kézi vagy gépi vágással és préseléssel formázva is. Pl.: parafa korongok, lapok, kalapok;

31



• természetes szálasanyagból font tartók: többé-kevésbé rusztikusak.
Anyaguk a faháncs, gyékény, juta, káka, kender, kukorica-csuhé,
nád, pálmalevelek és rafia mellett még leginkább vessző, éspedig
fűzvessző, ami használt lakkozással, valamint ún. antikoltan is. Pl.:
font tartó-alapok: fonatok, korongok, rácsok; font tartó-edények:
díszkosarak;
• tőzegcserép tartó-edények: leginkább ún. palánták és másféle még
fiatal, de legalább kis gyökeres növények vagy ilyen növényrészek
gyökérzetének befogadói. Oly módon, hogy velük együtt ültethetők
el, akár nagyobb tartóedénybe vagy szabadföldbe is. Anyaguk
rendszerint legalább alkalmas ragasztóanyaggal kezelt – kevert – jó
minőségű rostos tőzeg. Készülhetnek egyedileg és szögletes formában csoportosan is, valamilyen préseléssel formázva. Pl.: Jiffy
tőzeg cserepek és tálcák;
• vájtüregű fatörzs- és ágdarab-tartók: a legtermészetesebb kinézetűek szoktak lenni. Anyaguk többnyire még szép kéregborítással,
ehhez elég nagy méretben, akár fűrészeléssel levágott és
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


felfüggeszthető vagy leállítható vaskos törzs-, ill. ágrész. Készülhetnek kézi faragással, véséssel, vagy gépi fúrással és házilagosan
is, az erre alkalmas részükön legalább egy szál vágott virág vagy
zöld, méginkább élő, gyökeres növény befogadásához és tartásához elég nagyméretű lyuk – üreg – kimélyítésével. Pl.: vájtüregű
ágvillarészek, nyírfatörzs-darabok;
• vájtüregű kő-. ill. szikladarab-tartók: ugyancsak természetes hatásúak lehetnek. Anyaguk leginkább viszonylag könnyen munkálható
dolomit mészkő, -tufakő előnyös formájú, valamint billegés nélkül
(is) megálló súlyos darabja. Készülhetnek ugyanúgy (is), mint a
vájtüregű fatörzs- és ágdarab-tartók (lásd előbb). Pl.: „kiüregesített”
márvány és mészkő, -kőtál, vályú;
ƒ környezetterhelő, -veszélyeztető természetesen nem keletkező, vagyis
mesterséges, ill. ún. ipari eredetű – előállítású – virágkötészeti tartó:
mindegyike és még a hulladékaik is, ártalmasak lehetnek a környezetre, szennyezhetik, miután képtelenek ártalmatlan anyagokká elbomlani.
Ezek közül a fontosak a következők:
• fém-tartók: ritkák és viszonylag drágák is. Készülhetnek belső felületükön plasztikfólia vagy más műanyag, ill. a növényeket nem veszélyeztető lakk bevonattal. Anyaguk szerint többfélék is lehetnek:
o alpaka-tartók: ritkán használtak;
o bádog-tartók: cinezettek, ill. horganyzottak és elég olcsók is lehetnek; Pl.: bádog tálak, teknők, vödrök;
o bronz-tartók: alkalmilag, leginkább múlt idézésekor használatosak. Formáik, a hagyományosak is, nagyon illőek lehetnek vi-

32



rágkötészeti készítményekhez. Pl.: bronz kancsók, kupák, poharak;
o ón-tartók: leginkább matt, szürke felületűek. Formáik, szintén
hagyományosak és meghatározók. Pl.: ón csészék, tálcák, tányérok;
o eternit tartók: használata egyre ritkább, bár viszonylag könnyűek
is lehetnek. Anyaguk hagyományosan azbesztcement, és ennek
az egészségre veszélyes azbeszt-tartalma miatt is, már a legjobb tartózkodni az alkalmazásuktól. Formáik ugyan sokfélék lehetnek. Méretük nemkülönben. Színük az egyszerű színezésük
nyomán, az eredeti sivár szürkeségüket is jól feledtetheti, ill. elfedheti. Készülhetnek még többrészes kivitelben is. Elég jó víztartóak és fagyállónak is bizonyulhatnak. Pl.: eternit ládák, tálak,
vályúk;
o réz-tartók: még fényes vagy már patinás és ilyenkor már matt,
valamint sötét felületűek és meleg színtónusúak. Anyaguk sárga- vagy vörösréz. Formáik keleti hatásúak is lehetnek, elsősorban a még fénylő sárgarézből formázottak esetében. Pl.: sárgaréz kancsók, kelyhek, tálcák;
• kerámia-tartók: edények szoktak lenni. Anyaguk más kerámiákkal
megegyezően agyag, ill. agyag-tartalmú keverék, valamint más
fém-oxid, ill. szilikát tartalmú nyersanyag. Készülhetnek bármelyik
alap-, ill. nyersanyagúknak a vízzel alakíthatóvá keverése, formázása, szárítása és a szemcséik összesülésével bekövetkező megszilárdulásukat előidéző, különféle hőfokú égetésük munkaműveleti
útján. Mintásan a mintájuk színével megegyező színű virágokkal
mutathatnak. Formáik és más szerinti sokféleségük is ebből adódik.
Változatosságuk miatt is sajátságos kialakítású – „mesterkéltebb” –
virágkötészeti munkákhoz leghasználatosabbak. Mintásan a mintájuk színével azonos színű virágokkal lehetnek a legharmonikusabbak. A megkülönböztetésük – csoportosításuk – az égetési hőfokuk
szerint szokásos. Az eszerint alakuló:
o törésfelületük alapján lehetnek:
ƒ durva kerámia-tartók: durván szemcsés törésfelületűek. Fehér színben harmonizálhatnak modern környezettel is. Pl.:
az ún. fajansz és porcelán edények;
o víztartóképességük alapján lehetnek:
ƒ vízáteresztő kerámia-tartók: az ún. porózus kerámia-tartók, a
számtalan parányi pórusukon – nyílásukon – átengedik nemcsak a levegőt, hanem a vizet is. Hacsak nem kapnak ezt
meggátló belső vízüveg-, vagy hasonló más – „vízhatlanító”
– bevonatot, ill. bélelést, bélésedényt. Pl.: égetett agyag-

33



edények, máznélküli fazekasáruk, ún. paraszti kerámiák (terrakotta= égetett máztalan cserépedény);
ƒ víztartó kerámia tartók: szintén még többfélék lehetnek:
• mázas, eredetileg vízáteresztő – ún. porózus – kerámiatartók: festett fémoxid mázbevonata, a díszítésükkel
együtt, biztosítja az olyan víztartó képességüket is, ami
víz tartására és így vágott élő virágok befogadására és
megtartására is alkalmassá teszi közülük mindazokat,
amelyek erre egyébként is megfelelőek. (Eltérően: a
csak száraz virágkötészetben alkalmazható ún. földpátmázas kerámia-tartóktól.) Pl.: ún. fajansz-ónmázas cserép tartóedények, ún. majolika=itáliai fajansz tartóedények;
• porcelán-tartók: a többi, porcelánból előállításra kerülő
készítményekkel megegyezően, szintén víztartóan tömör
felületűek, a nagyon kemények, a vegyi- és hőhatásoknak is ellenállnak; Valamint fehér alapszínűek és általában kecsesek. Pl.: porcelán csészék, tálak, tányérok;
• tömör kerámia-tartók: az egyéb hasznosítású tömör kerámiákkal megegyezően, a magas hőfokon, barna vagy
szürke színűre égetésük során, üvegszerűvé válnak; miután már egyáltalán nem engedik át a vizet. Pl.: ún. kőedények;
• műanyag tartók: általában nem törékenyek, egyben könnyűek és
kémiailag semleges hatásúak, valamint víztartóak. Anyaguk többféle lehet, de a leggyakrabban kemény – PVC – műanyag. Formáik
nagyon változatosak. Készülhetnek tömegesen is, mivel könnyen
előállíthatók – gyárthatók – is lehetnek. Színük gyakorlatilag szintén
tetszés szerinti lehet ugyan, de a bármelyikükbe bekerülő egy vagy
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


több növény, ill. növényrész színét, esztétikai hatását a leglátványosabb kialakításuk még színessége és formássága sem múlhatja
felül. Pl.: műanyag tálak, vázák, virágládák, ún. vízkultúrás tartóedények;
• műkő tartók: elég nehezek szoktak lenni. Anyaguk a szokásos homok és márvány vagy más ún. nemes adalék tartalmú cementen
kívül ugyan lehet ún. könnyűbeton, vagyis a kis önsúlyú perlit adalékanyagú beton-féleség is. Formáik is lehetővé teszik, az egyedileg, de az akár egymással kombinálva, építőkövekként mutatósan
összeillesztve, a terelő és térhatároló funkciókra alkalmazásukat
egyaránt. Készülhetnek nagy méretben és sima vagy rücskös felülettel is. Színük a leggyakrabban sárgás-szürke. „Fagyállók is szoktak lenni.” Ezért a bennük lévő növényekkel együtt, télen is kint maradhatnak. Pl.: műkő „köblök”, tálak, vályúk ún. virágtartók;
34



• samott tartók: tűz- és fagyállóak is. Ezért a bennük lévő szabadföldi
növényekkel együtt kint telelhetnek. Anyaguk agyag vagy kaolin.
Formáik leginkább szokványosak vagy figurálisak. Készülhetnek
többrészes kivitelben is. Pl.: samott tálak, vályúk, vázák;
• üveg-tartók: edények formájában szintén a leghagyományosabb virágtartók. Törékenyek, kiváltképpen a vékonyak. A közülük vaskosak pedig nehezek is lehetnek, különösen ha egyben nagyok is.
Anyaguk eredendően a közönséges – normál – üveg. Készülhetnek
viszont csiszolt, festett, kristály, maratott, muránói és másféle üvegminőségben is lehetnek. Formáik alakulásával együtt, minél mívesebb – díszesebb – kivitelűek, általában annál behatároltabb a virágkötészeti alkalmazási lehetőségük. Méretük parányi és egészen
nagy is lehet. Átlátszók, áttetszők vagy átlátszatlanok. Színük legyen legalább teljesen sötét akkor, amikor gyökeres növények vagy
ilyen részeik tartós tartására szántak ill. erre kerülnek felhasználásra. Ez gátolja a kinézetüket elcsúfító algaképződést. Láthatók lehetnek a bennük elhelyezett szárak és az esetleges merevítéseik,
meghosszabbításaik – drótozásaik – is. Megtölthető rétegesen ezek
takarására, „álcázására” is homokkal, kagylókkal, esetleg átlátszatlan üveggolyókkal. Pl.: üveg palackok, poharak, tálak;
A virágkötészeti tartók és kapcsolatuk az általuk tartott virágkötészeti készítménnyel, ill.
ennek az alkotóelemeivel, másutt kerül ismertetésre!

35



FORMÁK A VIRÁGKÖTÉSZETBEN
A forma a virágkötészetben is, a felhasznált anyagok és az ezekből készült különféle virágkötészeti készítmények – alkotások, munkák – alaki – külsődleges – megjelenésmódja. Ez a leghamarabb érzékelhető és különböző érzéseket kelthet. Elsődleges és
közvetlen a hatása.
A „forma formái” – vagyis a változatai = variáció – a virágkötészetben is annyira
sokfélék, hogy az áttekintésükhöz sem nélkülözhető a csoportosításuk.
A formák csoportjai a virágkötészetben a következők:

jelleg = karakter vagy személyiség – megjelenési formák:
jellemzőik: a sajátosan jellegzetes = karakteres – személyiség jellegű – megjelenésükkel = formájukkal határozhatók meg és egyben különböztethetők is
meg egymástól. Ezek a következők:
●● uralkodó = arisztokratikus jelegű = karakterű formák:
jellemzőik: legdominánsabbak másokkal összetéveszthetetlenek, és előkelőek, feltűnőek, másfélékkel nem vagy nehezen társíthatók jól, ezek hozzájuk
képest csak mellé- vagy alárendeltek lehetnek,
- hatásuk: mindig erősen uralkodó, fennkölt, lenyűgöző,
- jók: központi helyzetben, vezér elemnek, egyesével vagy legfeljebb párban,
- ilyen uralkodó-formájú: vágottvirág pl.: a helikónia, a nagy flamingóvirág, a
papagájvirág,
- - vágott zöld pl.: a banánlevél, a datolyapálma levél, a papagájvirág levél,
- - cserepes levéldísznövény pl.: a lantlevelű és a szobafikusz, a szoba fenyő, a törzses jukka,
- - cserepes virág pl.: a kerti hortenzia, a mikulásvirág, a lovagcsillag,
●● pompás = látványos jellegű = karakterű formák;
jellemzőik: erősen dominánsak, elegánsak, érdekesek - különlegesek,
- hatásuk: némileg uralkodó, felülemelkedő, olykor egzotikus,
- jók: önmagukban vagy másokkal úgy társítva, hogy egyedileg még jól érvényesüljenek és súlypontot képezzenek,
- ilyen pompás formájú: vágottvirág pl.: a katleja és a papucs orchidea, valamint a szálas liliom,
- - vágottzöld pl: a kroton levél, a nagy flamingóvirág levele, a színeslevelű
bunkóliliom levele,
- - cserepes levéldísznövény pl.: a foltos buzogányvirág, a sárgaszegélyű
szanzevéria és a sárkányfa,
- - cserepes virág: a gloxinia, a kis flamingóvirág, a lándzsarózsa,
●● nemes = tetszetős jellegű = karakterű formák;
jellemzőik: legalább közepesen dominánsak, egyedien sajátosak és csinosak,
- hatásuk: kecses, megragadó, vonzó,

36



●●

●●



●●

- jók: egyesével-hármasával is, de igazán többesével érvényesülnek, egymás hatását erősítve,
- ilyen nemes formájú: vágottvirág pl.: a csónakorchidea, a gerbera, a szálas
szegfű és rózsa,
- - vágottzöld: a fátyolaszparágusz, a kukoricalevél, a szobapáfrány levele,
- - cserepes levéldísznövény: a csüngőágú fikusz, a királybegónia, a
tenyérarália,
- - cserepes virág: az Elatior = hiemalis begónia, szobaciklámen, vitorlavirág,
mutatós = figyelemreméltó = szép jellegű = karakterű formák;
jellemzőik: közepesnél kevésbé dominánsak, nem feltűnőek, legfeljebb mellérendeltek,
- hatásuk: kellemes, megnyugtató, de egyedileg kevésbé, mint csoportosan,
- jók: többesével önmagukban, méginkább másokkal társítva, alárendelten
oldalirányú térbeli meghatározókként,
- ilyen mutatós formájú: vágottvirág pl.: a csokros krizantém, rózsa és szegfű, valamint a dália, a kardvirág, a lizike, a nőszirom,
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


- - vágottzöld: az arália levél, az eukaliptusz, a tömött aszparágusz-klárisfű,
- - cserepes levéldísznövény: a csokrosinda, a márványlevél, a rákvirág,
- - cserepes virág: a cserepes gerbera, rózsa és szegfű, valamint a
korállvirág, a szobai primula,
egyszerű = szerény jellegű = karakterű formák;
jellemzőik: nem dominánsak, nem tűnnek ki, leginkább alárendeltek,
- hatásuk: barátságos, kedves, oldott,
- jók: alap-, háttér, körítés képzésére, takarásra, térkitöltésre tömegesen
önmagukban és másokkal társítottan is,
- ilyen szerény formájú: vágottvirág pl.: az egynyári és évelő fátyolvirág, a
gyöngyvirág, az oroszlánszáj, az őszirózsa, a rézvirág,
- - vágottzöld: a klárisfű, a pünkösdirózsa levél, a rombuszpáfrány,
- - cserepes levéldísznövény: a borsarc, a hálóslevél, a szobafutóka,
- - cserepes virág: az afrikai ibolya, a mini ciklámen, a sokvirágú kankalin,
mértani alapformák:
jellemzőik: befogadóformák is lehetnek. Mértanból - geometriából – is
ismert egyszerű sík vagy térbeli idomok. Ezek megközelítő pontossággal találhatók meg a természetben is. Még ha eredetileg síkban megjelenőek is, a
virágkötészeti munkák során, legalább némileg térbelivé teljesednek ki, ez
eredendően térbeliek módjára. Ilyenek a következők:
háromszög, eredetileg síkban és az akár csonka gúla vagy kúp térben megjelenő formák:
- jellemzőik: a térbeli határozott mozgásirány és az, hogy a kibontakozásukhoz szabad teret kívánnak, bezártan veszítenek hatásukból,
- hatásaik: a felfelé irányulásukból eredő aktivitásuk mellett az is hogy térfoglaló hatásúak és formájúk, vagyis az ún. háromszögelés követelése
hathat legharmonikusabbnak,
37



●●

●●

●●

- megjeleníthetik: az erőt, a hatalmat, a kiegyensúlyozottságot, a tökéletességet,
- ilyen alapformák - formájúak:
- - a virágkötészeti készítmények közül: a háromszög alakú- kontúrú csokrok, a készített karácsonyfácskák, a virág kúpok,
- - a növények, növényrészek közül: felfelé mutatva: a kardvirágok, a jegenyefenyő tobozok, a nőszirom levelek; oldalirányba mutatva: a flamingóvirágok, a bokrétafa termések, a muskátli levelek; lefelé mutatva: az akác virágzatok, a szivarfa termések, a repkényszőlő levelek,
- - a kellékek közül: a piramis gyertyák, a tűző-, tűzdelőhab kúpok,
a kör eredetileg síkban és a gömb térben megjelenő formák:
- jellemzőik: kerek, zárt alakzatok és a virágkötészetben is gyakoriak,
- hatásaik: a lágyság, a nyugalom árasztása, valamint a gömbölyűségük következtében barátságosak, simulékonynak is hatnak,
- megjeleníthetik: a kör formák: az önmagukba visszatérő görbe vonalvezetésű formájukkal, az örök megújulást, az újjászületést, a végtelenséget,
míg a gömb formájúak: a Nap, ill. a fény, a világosság megtestesítői,
- ilyen alapformák, - formájúak:
- - a virágkötészeti készítmények közül: a kör alakot követő kerek csokrok, a
dísz- és kegyeleti koszorúk, valamint a szárazvirág gömbök is,
- - a növények, növényrészek közül: a margaretta virág/zat, a mákgubó a
platánfa termése és sokféle színes bogyótermés is,
- - a kellékek közül: a koszorú alapok, a gömb gyertyák, a gyöngy- és üveggömbök is,
a körcikk az ellipszis eredetileg síkban és a keskenyebb-testesebb kifli, félgömb gömbszelet, valamint csepp, viszont a térben ugyancsak megjelenő
formák:
- jellemzőik: hogy ha van is egyenes részük, kisebb-nagyobb mértékben
mindig íveltek, valamint viszonylag kis térigényűek és jól illeszkedhetnek
másféle formákhoz,
- hatásaik: a lágyság, a simulékonyság,
- megjeleníthetik: a kiforrottságot, a társulási készséget is,
- ilyen alapformák, -formájúak:
- - a virágkötészeti készítmények közül: a csepp alakú és az íves alakú –
kontúrú – csokrok közül a félhold csokor, valamint a feszton,
- - a növények, növényrészek közül: a flamingóvirág virágzatának színes
spáthája, a holdviola termés-lemezkéi, a papagájvirág virágzata,
- - a kellékek közül: fatörzs-szeletek, fonott körcikkelyes és ovális alakú alapok,
a négyszög, a téglalap, valamint a körlap = korong, eredetileg mind síkban és
a kocka, a hasáb, valamint a henger, viszont térben megjelenő formák:
- jellemzőik: a síkban két-két párhuzamos vonallal, a testeknél, térben három-három párhuzamos oldallal, a hengernél két körlap és hengeres oldal38











lal – palásttal – határoltak. Oly módon, hogy ezek a vonalak, ill. oldalak
egymással kilencven fokos szöget zárnak be. Ilyen formában nagyon szabályos felépítésűek,
- hatásaik: a különféle magassági, szélességi és mélységi méreteik miatt is
különbözőek. Amíg a hosszú, lapos hasábok nehézkesnek hatnak és nyugalmat árasztanak, a vékony hasábok inkább határozottságot, a kockák
pedig még merevséget is sugározhatnak,
- megjeleníthetik: a bezártságot, a büszkeséget, a magabiztosságot, a pontosságot, a rátermettséget,
- ilyen alapformák, -formájúak:
- - a virágkötészeti készítmények közül: a díszcsomagolású dobozok, könyvek, palackok, a szárazvirágos képek és –virágoszlopok,
- - a növények, növényrészek közül: a gyékény buzogányok, a szivartobozok, a tartórács-támaszú növényféleségek,
- - a kellékek közül: az oszlop gyertyák, a rácsos alapok, a tűző-, tüzdelőhab
téglák,
összeállított – kombinált – formák:
jellemzőik: több, legalább közel egyforma vagy kisebb-nagyobb mértékben
eltérő – ellentétes – formákból összeállítva jönnek létre. Középpontos vagy
tengelyes szimmetriájúak és asszimetrikusak is lehetnek,
spirál, a síkban is megjelenhet ugyan, de gyakoribbak a térbeli megjelenésű
henger, kúp és fordított kúp alakú spirális formák:
- jellemzőik: hogy leginkább egyforma vagy szabályosan táguló, ill. szűkülő,
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


de teljesen nem záródó és síkban: ívek, térben: körívek egymásba vagy
egymásra illeszkedő, esetleg lépcsőzetes sorozatai,
- hatásaik: egy középpont felé vagy ettől éppen kifelé irányulónak is hathatnak,
- -megjeleníthetnek: befelé fordulást, ki-, ill. feltörekvést, alulról felfelé keskenyedéskor nagyra törést, felülről lefelé keskenyedéskor bizonytalanságot, visszafejlődést is,
- ilyen spirálformák, -formájúak:
- - a virágkötészeti készítmények közül: a spirál-hajtásúak, -szálúak,
- - a növények, növényrészek közül: a csavart-akác, -mogyoró, a spirálfűz
vesszők, gallydarabok, spirálisan nevelt sárkányfa hajtások,
- - a kellékek közül: a spirálisan meghajlított huzalszálak, pálcák,
stilizált – leegyszerűsített – formák:
jellemzőik: többé-kevésbé bonyolult virág formáknak is, a fő jellemzőit, a lényegét kiemelő leegyszerűsítésével jönnek létre - születnek. Főképpen reklám vagy még díszítő céllal is, leginkább árcédulákra, csomagolóanyagra és
kirakati plakátra – grafikára – kerülhetnek;
jelképes = jelkép, szimbolikus – formák (lásd. Jelképek – szimbólumok - a virágkötészetben című részben is):

39





●●

●●

- jellemzőik: amellett, hogy stilizáltak – leegyszerűsítettek – is lehetnek,
megjelenésükkel érzelmi jelentéshordozók, szimbolikus, vagyis átvitt, - jelképes – értelműek is,
- hatásaik: érzelemébresztés, figyelemkeltés, néha ingerlés is, csoportok,
népszokások, vallások és hasonlók egyetemes, ill. kultúrához kötött vagy
vallási – szakrális – szimbólumai – jelképei,
- ilyen szimbolikus formák, formájúak:
- - a virágkötészeti készítmények közül: az alkalmiak, méginkább a kegyeletiek és az ünnepiek,
- - a növények, növényrészek közül: a karácsonyfa, a mikulásvirág, az ún.
négylevelű lóhere, („hajtatott” madársóska)
- - a kellékek közül: a különféle csillag, a kereszt és a koszorú alapok, valamint a szív és sokféle ünnepi figura,
szabad formák:
jellemzőik: alapformák és szerkesztett formák (lásd ezután) legalább némi
átalakításával hozhatók létre. Leginkább akkor kerülhetnek virágkötészeti alkalmazásra, amikor a felhasznált növény anyagok sem igénylik egy meghatározott formához igazodásukat, ill. igazításukat. Keletkezésük szerint kétfélék lehetnek:
szerves – organikus – szabad formák:
- jellemzőik: az eredendően, természetben fellelhetőkből is, mesterséges
beavatkozás, leginkább csavarás, darabolás, hajlítás, nyomás, nyújtás útján keletkeznek,
- hatásaik: a lendületesség, az oldottság, a természetesség,
- megjeleníthetik: a felszabadultságot, a könnyedséget, a természetközelséget,
- ilyen szerves szabad formák, formájúak:
- - a virágkötészeti készítmények közül: a fonatok legalább egy része, az áttört alapú koszorúk,
- - a növények, növényrészek közül: a fonott ágazatúak-törzsűek, a kiemelkedő magvúak és tövűek,
- - a kellékek közül: a kidomborodó díszítésű tartók, telt formájú kiegészítők,
véletlen vagy esetleges szabad formák:
- jellemzőik: az előre meg sem határozható alakulásuk, megjelenésük. A
végső megjelenésük akár több műveletnek a váratlan eredménye.
- hatásaik: az élénkítés, az izgatás, a megszokottság oldása,
- megjeleníthetik: a felszabadultságot, a pillanatnyi hangulatot, a szertelenséget is,
- ilyen véletlen vagy esetleges szabad formák, formájúak:
- - a virágkötészeti készítmények közül: az akár „festékpacával” színezettfestett alap/hát-lapra ragasztott száraz virágkötészeti képek, a virágsziromszórással asztaldíszítés,

40







●●

- - a kellékek közül: a meggyúrt agyag és gyurma golyó, összegyűrt papír,
textil és más dekorációs anyag,
szerkesztett formák:
- jellemzőik: mesterségesen és általában terv szerint, mértani pontossággal,
akár több egymást követő művelettel, éspedig leginkább „drótozással”, ragasztással, rajzolással, szegeléssel előállított alapformák; ill. belőlük meghatározott szabályok szerinti szerkesztésű alakzatok, amilyen a csillag, a
kereszt, a szív is. Szabályosak és mérhetőek is.
- hatásaik: a behatároltság, a meghatározottság, a merevség, a visszafogottság érzetének is a keltése,
- megjeleníthetik: a kiszámíthatóságot, a megszokottságot, a szabályosságot is,
- ilyen szerkesztett formák, formájúak:
- - a virágkötészeti készítmények közül: a dobozolt orchidea virágok és virágcsokrok, a „mini üvegházas” kompozíciók, az ún. palacküvegházak, a
rámás száraz virágkötészeti térplasztikák – térkompozíciók,
- - a kellékek közül: a faládák, az előre gyártott ún. gyorsmasnik, a figurális
tűző-, tüzdelőhabok, a hajtogatott papírdíszek,
- - a növények, növényrészek közül: a leginkább hajtogatással, kötözéssel,
nyírással, vázszerkezettel teljesen szabványos – mértani – alakzatokra formázottak.
vonalas – lineáris – formák:
- jellemzőik: akár térben is mozgó rajzolatok; Mint egy gally, ami ágból kiindulva, grafikai rajzolatként jelenik meg, egyben mozog is a térben. „Legkifinomultabban a japán virágkötő díszítőművészet, az ikebana alkalmazza a
vonalakban rejlő hatásokat és ennek a jelentését” (lásd: ott); Ilyenek a következők:
a vonalak:
- jellemzőik: a mértaniak – a geometriaiak – is, elválaszthatatlanok a mozgástól. Egy vonal szemmel követésének, általában mozgást szokás tulajdonítani. E mozgás pedig különféle érzelmeket is kifejezhet – tükrözhet:
- - az egyenes vonalak közül:
- - - a vízszintes vonalak: nyugalmat fejeznek ki,
- - - a függőleges vonalak: feszültséget, nyugtalanságot fejeznek ki,
- - - az átlós vonalak: mozgást fejeznek ki és ennek az irányát mutatják; valamint biztosítják akár az átmenetet is, a vízszintestől a függőleges felé és
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


érhető el így, az önmagában kiegyensúlyozatlanságot idéző átlóval, a kiegyensúlyozottság – a harmónia;
- - a görbe vonalak: mozgásirányukat változtatják. Közülük:
- - - a domború (konkáv) vonalak: leginkább záróvonalak kívánatos íveltségének a meghatározói, kirajzolói,
- - - a homorú (konvex) vonalak: szintén főként záróvonalak kívánatos íveltségének meghatározói, kirajzolói,
41



- - - a hullám vonalak: kígyózóak. Közülük:
- - - - a szabályos hullám vonalak: kiszámíthatóságot, megbízhatóságot fejezhetnek ki,
- - - - a szabálytalan hullám vonalak: kiszámíthatatlanságot, megbízhatatlanságot fejezhetnek ki,
- - - a csigavonalak: spirálisak. Közülük:
- - - - a szabályos csigavonalak: szintén a kiszámíthatóságot, megbízhatóságot fejezhetik ki,
- - - - a szabálytalan csigavonalak: pedig szintén a kiszámíthatatlanságot,
megbízhatatlanságot fejezhetik ki,
- - - az egyéb görbe vonalak közül:
- - - - a szabályos irányvonalúak: ugyancsak a kiszámíthatóságot, a megbízhatóságot fejezhetik ki,
- - - - a szabálytalan irányvonalúak: pedig ugyancsak a kiszámíthatatlanságot, megbízhatatlanságot fejezhetik ki,
- - a megtört vonalak: hirtelen, váratlanul, minden átmenet nélkül változtatnak irányt, (ahogy a megtört virágszárak, levelek, hajtások is) és a beletörődést, a kiábrándultságot, a lehangoltságot, a szomorúságot is kifejezhetik;

természetes – adott formák:
jellemzőik: a természetadta tárgyak, élőlények, mint a növények – virágok –,
akárcsak a kész termékek mindegyikének még az eredeti, azaz a természetes megjelenési – kialakulási, növekedési, ill. kialakítású – alakjai = formái,
habitusai. Vagyis amelyekben eredendően adódnak, megtalálhatók és lényegesen meg sem változtatottak. Van térbe irányuló erő szerinti mozgásvonaluk – irányuk – is. Amely szerint pedig, - már mint ún. mozgásformák
is – még a következők lehetnek:
●● aktív természetes formák:
jellemzőik: a nehézségi erővel legalább részben ellentétes mozgási iránnyal,
kifelé irányuló látványt nyújtanak, nagy a térfoglalásuk, - igényük. Ezek is
még alapvetően kétfélék lehetnek:
●●● felfelé irányuló aktív természetes formák:
jellemzőik: a nehézségi erővel ellentétesen, nagyjából egyenes vonalban felfelé tartanak. Ezek még háromfélék lehetnek:
●●●● hegyesen záruló formák:
jellemzőik: felfelé keskenyedők és az oldalirányú kiterjedésük minimális:
- hatásuk: ünnepélyes és bár kissé merev, mégis lazának hathat,
- megjeleníthetnek: büszkeséget, célratörést, erőteljességet,
- jók: vonalrendszerek képzésekor, kialakításához,
- ilyen mozgás-formájú pl.: a gyékény-buzogány, szarkaláb, a tátika.
●●●● kerekdeden záruló formák:
jellemzőik: határozott egyenes vonalban felfelé hatolásukat – irányulásukat –
legalább némileg oldalirányba kiterjedő és íves csúcsrészük zárja,
42



- hatásuk: ünnepélyes, merev, zárt,
- megjeleníthetnek: befelé-fordulást, zárkózottságot,
- jók: alapelemek, -vonalak kialakításához, felfelé mind kisebb kibomlásuakat, átmérőjűeket választva,
- ilyen mozgás-formájú pl.: az óriáshagyma, a szamárkenyér, a szalmarózsa
és a szegfű,
●●●● szétágazóan záruló formák:
jellemzőik: felfelé irányultságukat a csúcsi elágazásuk váltja fel,
- hatásuk: fennkölt, nemes,
- megjeleníthetnek: céltudatosságot, méltóságot,
- jók: kiemelkedő, hangsúlyos elemeknek,
- ilyen mozgás-formájú pl.: a flamingóvirág, a liliom, a papagájvirág,
●●● elhajló aktív természetes formák:
jellemzőik: a nehézségi erővel legfeljebb részben ellentétesen, kisebbnagyobb mértékben ívelt vonalban és többé-kevésbé oldalirányba tartanak.
Ezek még négyfélék lehetnek:
●●●● oldalirányba elhajló formák:
jellemzőik: egy tetszőleges oldalra „néző” egyirányú fejállásúak,
- hatásuk: emelkedett, nyugtató,
- megjeleníthetnek: elkötelezettséget, határozottságot, megállapodottságot,
- jók: középpontból kifelé irányuló – „néző” – elemnek,
- ilyen mozgás-formájú pl.: a gerbera, a lepkeorchidea, a nárcisz,
●●●● szétbomlóan elhajló formák:
jellemzőik: egy csúcsi vagy középső pontból háromnál is többfelé válnak
szét,
- hatásuk: élénkítő, könnyed, lazító, térhatásnövelő,
- megjeleníthetnek: érdeklődést, nyitottságot, őszinteséget,
- jók: körbefogásra, térlezárásra,
- ilyen mozgás-formájú pl.: az inkaliliom, a csokros krizantém, rózsa és
szegfű,
●●●● szertelenül elhajló formák:
jellemzőik: részben vagy teljesen legalábbis szabálytalannak tűnő elágazódásúak, hajladozásúak,
- hatásuk: játékos, mozgalmas, pezsdítő, szórakoztató – mértéktelenül viszont már az összevisszaság hatását keltik,
- megjeleníthetnek: játékosságot, oldottságot, szertelenséget,
- jók: lazításra, térkitöltésre,
- ilyen mozgás-formájú pl.: az egynyári sóvirág, többféle fű kalásza,
●●●● törékeny elhajló formák:
jellemzőik: eredeti, kiindulási mozgásirányuk megtörik, majd legalább kétfelé
elágazódással, vagyis két vagy több elágazó vonalban folytatódnak és a mellékágak – mellékvonalak – olykor újbóli és akár még többszöri elágazódásával, finom, rövid oldalági részekkel végződnek,
43



-

hatásuk: feloldó-lazító, de enyhén merev és kissé ünnepélyes,
megjeleníthetnek: érzékenységet, törékenységet,
jók: lazítónak, térkitöltőnek,
ilyen mozgás-formájú pl.: az egynyári és évelő fátyolvirág, a fátyolaszparágusz, seprűzanót,
●● passzív természetes formák:
jellemzőik: a nehézségi erővel legalább közel azonos mozgási iránnyal, lefelé, ill. befelé irányuló, korlátozott látványt nyújtók. Ezek is még szintén kétfélék lehetnek:
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


●●● befelé irányuló – gyűjtő passzív természetes formák:
jellemzőik: többnyire spirálisak- spirális irányultságúak,
- hatásuk: központosító, összpontosító, - centripetális – erő érvényesítésével
is megnyugtató,
- megjeleníthetnek: gyűjtési hajlamot, gyűjtő szenvedélyt, takarékosságot,
- jók: középpont képzéséhez, stabilitás megteremtéséhez, fokozásához,
- ilyen mozgás-formájú pl.: a dália, a kövirózsa, a szalmarózsa és több más
telt fészekvirágzatú virág, valamint a tündérrózsa, ill. tavirózsa virág,
●●● lefelé irányuló passzív természetes formák:
jellemzőik: akár egy növekedési pontból kiindulva felfelé irányulóan leomlanak,
- hatásuk: elegáns, feszültségoldó, könnyed, laza mozgalmas,
- megjeleníthetnek: gyöngédséget, hajlékonyságot, kapcsolatteremtési
készséget, természetességet,
- jók: körítésre, szegélynek, takaráshoz, terek kitöltésére és összekapcsolására,
- ilyen mozgás-formájú pl.: a borostyán, a meténg és más leveles-virágos
indák, a szívvirág, a tőzike,
Fontos lehet természetes = az adott vagy az eredeti mozgás/formák figyelembevétele és az anyagok eszerinti felhasználása – alkalmazása, elhelyezése – a virágkötészeti
készítményekben, – munkáknál.

44



FORMAI TÖRVÉNYEK ÉS ALKALMAZÁSUK A VIRÁGKÖTÉSZETBEN
A formai törvények – a formák ismerete mellett – segíthetik elő a leginkább a formáikban – formailag – is jó virágkötészeti készítmények készítését, - legalábbis addig,
amíg ez önmagától adódó – automatikussá – nem lesz. Emiatt elengedhetetlen ezeknek
a törvényszerűségeknek az ismerete, illetve az értelemszerűen kellő betartása, követése.
Az érvényesülő forma a virágkötészetben:
- elemek – részek – esetében a forma, azaz alak: adott már, a felhasználásukkal készítménybe bekerülésük előtt is önálló módon, saját magukra jellemzően, de bizonyos rendszer, illetve törvényszerűségek szerint,
- készülő készítmény/ek egésze esetében a forma, vagyis alak: újonnan alakul ki a készítmény(ekk)el – kompozíciósan jön létre – az elemek – részek – elrendezésével,
összegzésével -–kombinálásával -, a különbözőségeik rendszerezésével. Mindez/ek
szintén bizonyos rendszerben, törvényszerűségek szerintiek.
A virágkötészetben is fontos formai törvények – melyekből levezethetők a többiek is
(illetve a továbbfejlesztésük):
● formai arányosság: az elkészülő készítmény legalább egyes meghatározó formai
elemeinek – részeinek – méretviszonya – kellemes hatása, méretekben,
● formai alá-, fölé-, mellérendelés – dominancia viszony: uralkodó = domináns formájú
fő motívumhoz, nem ilyen formájú mellék motívumok alá- vagy mellérendelése,
● formai ellentét = kontraszt legalább két, egymástól formailag láthatóan látványosan
különböző elem – rész – együttese, illetve szembeállítva/ásukkal társítása,
● formai harmónia = összhang: a legalább formailag – formai szempontokból – kellemes összhatás,
● formai ponthatások: ún. növekedési pont és súlypont = bázis formájában – révén –
is érvényesülése,
● formai részarányosság = szimmetria: az elkészülő készítmény legalább meghatározó formai elemeinek – részeinek – egy ponthoz – a középponthoz – vagy ún. szimmetria tengely(ek)hez képest – viszonyítottan – elhelyezkedésükben, illetve távolságaikban – térközeikben – is megegyezése,
● formai részaránytalanság = aszimmetria: az elkészülő készítmény szembenálló
elemeinek – részeinek – formailag látványos eltérése – különbözősége,
● formai ritmus: a formailag (az) akár hangsúlyosságuk mértékében is eltérő - különböző – elemek – részek – szabályosan azonos térközökkel ismétlődése- váltakozása,
● formai el/rendezés: sík = terület- és térkitöltés: valamint „testöltés” a pont-, a vonalés a testhatásokat együttesen érvényesítő térhasználat (Klincsek, 1990).
● Formai arányosság: a virágkötészetben is, az el/kész/ülő készítmény egyes elemei –
részei – ill. a kész egésznek egyes rész(let)ei közötti helyes méretbeli arány. Ez alap-

45



vető elvárás. A térben, a szemlélőnek,- és így a virágkötészeti készítmény szemlélőjének ugyanis sohasem a méretek, hanem elsősorban szintén az arányok fontosak.
Meghatározása – megtalálása – alapja:
- az aranymetszés (sectio aurea) arány-szabálya, ami az európai művészetekben a
leghasználatosabb, éspedig úgy, ahogy azt először, több mint 2000 évvel ezelőtt, az
ókori görögök fölfedezték, az általuk legtökéletesebbnek tartott teremtmény, az atléta alkatú ember arányos testén. Ahol is a fejbúbtól a köldökpontig tartó nagyobb
rész (5) aránylik a köldöktől a talpig tartó kisebb részhez (3) és ez a rész aránylik a
kettő összegéből adódó teljes magassághoz (8). A test többi része is, ugyanígy felosztható. És miután akkor mutatkozhat szépnek egy ember, ha testarányai megegyeznek az aranymetszés arányaival, ugyanígy a virágkötészeti készítmény is akkor lehet szép, arányos, ha az aranymetszés szabályának megfelelő.
Használata: vagyis az aranymetszés alkalmazása – hasznosítása – tudatosan, az etekintetben lehetséges összhang megteremtését segíti elő, illetve megvalósítani.
Kifejezhető: egy hányados, illetve aránypár formájában: 3:5 és 5:8 (3+5=8) vagy 5:8 meg
8:13 (5+8=13), és így tovább…
Leírható: számtanilag – matematikailag – úgy is, hogy a:b = b:c; Pl.: 3:5 = 5:8,
Megfelelő arány-érték: kicsi és nagy rész között: ilyen módon általában – rendszerint –
legalább közel 1:1,6 körüli. (Mivel megközelítőleg az 1,6×3=5 és az 1,6×5=8.) Ez
valóságos varázsszám pár arányosság tekintetében, a virágkötészetben is, amit
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


minden egyes készítmény esetében be kell tartani!
Megfelelő pár-meghatározások: az aranymetszés szerint, az adott méreteket elosztva
vagy megszorozva:
- szakasz-egység esetében: 1,6-al,
- terület-egység esetében: 2,6-tal,
- térfogat-egység esetében: 4,6-tal.
Megfelelő arány-alakítás – alkalmazás: ilyen módon persze nem kizárólagos – abszolút –
érvényű és nem szükséges eszerint mindig méricskélni, valamint előre mindent kiszámolni. Azonban az értékét legalább több-kevesebb eltéréssel be kell tartani, az
e-tekintetben is tetszetős harmónia – összhang – eléréséhez. Megfelelő gyakorlat
után, akár csak kizárólag a szemmértékre lehet hagyatkozni, minthogy akkor a
„mérce” már a szemben van. (Szabó, 2008.) Vagyis a virágkötészeti készítmények
kisebb részének általában úgy kell aránylania a nagyobbhoz, mint ahogy a nagyobb
aránylik az egészhez. Ezt legalább még a közvetlen környezet viszonylatában sem
nélkülözhető. Az aranymetszés emberközpontú arányosság és a virágkötészeti készítmények végül is embernek kívánnak tetszeni (Klincsek, 1990.).
Ilyen módon adódik az is, hogy például:
- vázába készülő-kerülő csokor, esetleg más készítmény esetében:
- - a vázában legmagasabbra szánt, még hangsúlyos elem – rész – kinyúlása a vázából,
nem haladhatja/ná meg a vázamagasság mintegy másfélszeresét – 1,5-1,6-szorosát,
- - a vázából az oldalirányú kinyúlás, még hangsúlyos elem – rész – esetében nem lehet/ne
nagyobb, a váza legnagyobb átmérőjének, mintegy a felénél – 0,5-0,6-szorosánál.
- virág/tálba/n készülő készítmény esetében:
46



Klincsek, 1990., Elekné
Ludányi – Császi, 1999.,
Szabó – V. Hegyi 2005.
nyomán

47



Klincsek, 1990., Elekné
Ludányi – Császi, 1999.,
Szabó – V. Hegyi 2005.
nyomán

48



- - a tálból a legmagasabbra fel/nyúlás még hangsúlyos elem – rész – esetében általában a tál szélessége – legnagyobb átmérője – és a magassága összegének másfélszerese – 1,5-1,6-szorosa – legfeljebb kétszerese lehet/ne,
- - a tálból az oldalirányú kinyúlás, még hangsúlyos elem-rész – esetében, legmagasabbra felnyúlóhoz hasonló lehet/ne.
- további virágkötészeti készítmények esetében is – mint virágkötészeti díszcsomagolások, koszorúk stb. – arányosság ugyancsak hasonlóképpen követelmény (lásd: később ott).
Az arányérzet befolyásoló, vagyis a látszólagos=optikai megítélés/e folyamatában közreható tényezők lehetnek:
- a tartó- alap vagy edény/váza/ – anyaga: átlátszó, üveg anyag más arányérzetet
eredményez – vált ki –, mint a tömör kerámia, stb. …
- a tartó – alap vagy edény/váza/ – formája: a karcsú, magashoz képest az alacsonyban, szélesben alacsonyabbnak tűnik ugyanaz a készítmény,
- a tartó – alap vagy edény /váza/ – színe: fehér vagy világos szín megnyújtja, a fekete, illetve sötét szín csökkenti a méretek érzetét,
- a virágformák: az apró, könnyed virágúakhoz képest a nagy méretű, nehéz virágokból készülő készítmény kétszerte magasabb tartót is kíván/hat,
- a virágszínek: többek között a világos színűekhez képest magasabb készítmény
készíthető a sötétebb színű virágokból,
- a rendezési mód, stílus: a dekoratív, tömören zárt készítményeknél magasabb lehet a filigrán, vonalas-grafikus készítmény.
● Forma/i alá-, fölé- és mellérendelés, - vagyis dominancia viszonyok: a virágkötészetben szintén érvényesül/het/nek. Mint a legtöbb művészeti alkotás, a virágkötészeti készítmény ugyancsak kifejezésre kell, hogy juttassa a készítője mondanivalóját is (már, ha van!). Ehhez viszont választani kell, a készülő készítmény indítékának, alapgondolatának formailag is alkalmas díszítő elemet – részt-, vagyis fő formai
motívumot, ami etekintetben a készítmény meghatározója és netán ismétlődik is
benne. Ehhez kell választani a mellékmotívumokat, a mellé-, vagy alárendelésükhöz. Legalábbis főmotívumnak célszerű formailag, szerkezetileg – is uralkodó = domináns formájú és akár egyéb ilyen színű virágot választani (lásd: előbb, a Formák
csoportosítása és később a Színek csoportosítása alcímű részekben is).
Hatása: meghatározza az elkészülő készítmény jellegét = karakterét és a mondanivalóját is.
Alkalmazása: hasonló alá-, fölé- vagy mellérendelhető, vagyis megegyező dominanciájú
formai elemek – részek – se keveredjenek, vagy csak legfeljebb mérsékelten.
● Forma/i ellentét = kontraszt: a virágkötészetben szintén létrejön a formájukban legalábbis közel azonos – megegyező – egy vagy több elemnek – résznek – a tőle/ük
legalább észrevehetően eltérő formájukkal szembeállításával. Az enélküli készítmény ugyancsak semmitmondó, unalmas lehet.
Kiváltói lehetnek:
- eltérő alapformák: háromszög, kör, négyszög. (Pl.: hamisbanán vagy helikónia közel
háromszög, krizantém kerek, papagájvirág közel négyszög virágformája),

49



- eltérő jelleg = karakter – formák: egyszerű, mutatós, nemes, pompás, uralkodó. (Pl.: fátyolvirág egyszerű, csokros krizantém mutatós, szálas szegfű nemes, papucs orchidea pompás, nagy flamingóvirág uralkodó virág/zat/formája),
- eltérő mozgásformák: hegyesen záruló, kerekdeden záruló, szétágazóan záruló… (Pl.:
szarkaláb hegyesen, szalmarózsa kerekdeden, papagájvirág szétágazón záruló virágformája),
- eltérő terjedelmű (méretű, nagyságú formák: kis és nagy virágfejű virágok … (Pl.: kisvirágú csokros és nagyvirágú szálas krizantém ….),
- eltérő vonalas – lineáris – formák: vonalak (mértaniak - geometriaiak): egyenes, görbe
… (Pl.: bambusz szár egyenes, maci/fű görbe – íves vonal – formája ….),
Hatása: a belső feszültséget is fokoz/hat/ja és megerősít/het/i a mondanivalót.
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


Alkalmazása: minél több formai ellentét = kontraszt kiváltásával jár együtt, annál nagyobb esztétikai – látványbeli = optikai – élvezetet nyújt/hat.
● Forma/i harmónia = összhang: a virágkötészetben ugyancsak, a készülő készítmény egészét alkotó különböző alakú = formájú, illetve megjelenésű, valamint pontés vonalhatású, stb… - elemeinek – részeinek – arányos egybeilleszkedése. Alapja
ennek, az ilyen anyagú elemekből – részekből – is eredően, a természetes közeg. A
színharmónia – a színek kiegyensúlyozottsága = összhangja – társaként, a kettőjük
együtt, bonyolultan összetett, vagyis komplex módon érvényesül (lásd később is).
Hatása: a harmónia hiányon = diszharmónián úrrá lévő harmónia = összhang megteremtésével, kiegyensúlyozottság, békés, megnyugtató érzés keltése.
Alkalmazása: szükséges amiatt is, hogy az ember ugyan bizonyos, viszonylag rövid ideig
hajlamos átélni emelkedett, megrendítő, vagyis katartikus harmónia hiányokat, illetve diszharmóniákat. (Klincsek, 1990.) A mindennapjaiban azonban az ilyen látványt
se szívesen fogadja, még virágkötészeti készítmény esetében sem!
● Formai pont/hatások: a virágkötészetben abból (is) adód/hat/nak, hogy még pontformaként – módjára – is hat/hat/nak a virágkötészeti készítmények egyes elemei.
Mégpedig leginkább a virágfejei, különösen, ha ilyen a főmotívumuk, akár uralkodó
– domináns – módon, azáltal, hogy olykor a figyelmet is egy-egy ilyen pont ragadja
meg, és:
- a készítmény szerkezetét is meghatározza, a főmotívumot alkotó pontok együttese,
- továbbá lehet:
- - növekedési = gyűjtő pont: kialakító/ja: a pontok alkotóelemek mentén olyan vonalakká egyesülésével, melyek legtöbbször valahol metszik egymást; és ez az ún.
növekedési pont, amelyből mintha az egész – elkészülő, létrejövő – készítmény –
kompozíció – mintegy „kinőne”. Ez is még lehet:
- - - egy: az egy-növekedéspontú készítményeknél. Pl.: vázába készülő- kerülő készítmények esetében, amelyeknél a száraik valahol a vázában keresztezik egymást,
- - - több: az ilyen több-növekedéspontú készítményeknél. Pl.: tálba készülő készítmény lehet olyan is, hogy nem csak egy, hanem két vagy több növekedési
pontból „nő ki” és válik ilyen módon kerek egésszé. Ez ad leginkább lehetőséget, a tér mozgalmasabb, változatosabb kialakítására, illetve betöltésére vagyis
50



a készítmény térhatásának növelésére. Szélsőséges esete az ún. párhuzamos
– paralel – vagy kiskert technika, mely esetben valamennyi elem – rész – önálló
növekedési pontból indul ki.
● A növekedési pont helye:
●● szokásosan – normálisan rendszerint a tartóedény alsó harmada;
Hatása: leginkább természetes. Mivel a tartóedény váltja ki jelképesen – szimbolikusan –
a földet, illetve a termőtalajt, ami a természetben a növényszárak növekedési = gyűjtő pontjának természetes helye, hiszen hagyományosan – szokásosan – onnan indulnak ki.
Alkalmazása: a legbiztonságosabb, legalábbis a kezdőknek, megfelelő gyakorlat hiányában.
●● szokásostól eltérően – abnormálisan lehet:
●●● tartóedény alatt/i;
Hatása: a készítmény biztos egyensúlyi helyzetét, vagyis a stabilitását növeli, a távlatát,
azaz a perspektíváját javít, és a térkapcsolatát bővíti.
Alkalmazása: leginkább a sajátos hangulatkeltés, térhatás érdekében indokolt – kerülhet
sorra; A vegetatív stílusú készítményeknél is, a három vonaluk -/fő-, ellen és mellék,/ meghosszabbítása látszólag = optikailag jóval a tartóedény alatt találkozik,
●●● tartóedény felett/i – az ikebana kötészetben is, ahonnan ez átvételre került,
Hatása: a készítményt lazábbá, könnyedebbé és a tér alakítását-képzését emelkedettebbé teszi. Velejárója lehet viszont összhatásában borulékonyabbá válás, legalábbis látszólag-optikailag.
Alkalmazása: inkább (csak) már művészi kivitelezéseknél helyénvaló. Mivel csakis ilyenkor kerülhető el, a könnyen túl magasra kerülése, előidézve ezzel a borulékonyságot
és összhatásában a kívánt cél lerontását. (Klincsek 1990).
- - súlypont: a virágkötészeti készítmény központi része – a mérleg középpontja – és
nem is csak egyféle lehet:
- - - esztétikai = látvány vagy látszólagos = optikai súlypont: a szembetűnően is legmutatósabb elem – rész kiemelkedése,
- - - tényleges = valós, vagy valódi fizikai súlypont: az ennél alátámasztás, illetve felfüggesztés esetén, kibillenés nélkül, tényleges egyensúlyt eredményező - biztosító – pont,
- - - ellen-súlypont = a tényleges, vagy legalábbis az esztétikai látszólagos – optikai
súlypontnak a szintén legalább esztétikai – látszólagos = optikai ellentételezője,
Súlypont helye:
●● általában a készítmény tartóedénye és az e fölötti része találkozásánál van,
●● részarányos = szimmetrikus készítményeknél pontosan középen van,
●● részaránytalan = aszimmetrikus készítményeknél kissé oldalra eltolódik,
●● súlyos hatású, tömör tartó-edényűek esetében viszont az alsó harmadukban van,
●● térbeli és méginkább a botokon, pálcákon álló magas, modern készítményeknek lehet a súlypontjuk a fölső részükben is, és ez az ún. kiemelt súlypont (Szabó 2008.).
●● függőleges mellett, az oldalirányú elhelyezés/e is fontos, mivel az elkészülő készítmény térbeli alakzat. Csakhogy, amennyiben a súlypont oldalra kerül, a készítmény

51



„billenékeny, borulékony” érzetet kelt/het – ilyennek tűnhet – vagy esetleg el is billenhet, fel is borulhat, legalábbis az ezt (is) megelőzni képes ellensúlypont nélkül.
Alkalmazása: a nem részarányos = aszimmetrikus készítményeknél nélkülözhetetlen
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


és a hatását ellensúlypont fokozhatja. Ha a tényleges- valódi = fizikai és az esztétikai –
látszólagos = optikai súlypont nem ugyanaz az elem – rész, vagyis nem esnek egybe akkor az egymáshoz minél közelebb kerülésük az előnyös.
Súlypontképzés lehetséges:
● formával: a súlypontban kerek, gyűjtő mozgásformájú virág, esetleg egyéb ilyen növényrész, termés vagy más elem – rész – elhelyezésével,
● nagysággal: a súlypontban a legnagyobb és akár fizikailag is a legsúlyosabb virág,
termés vagy egyéb növényrész, kivételesen más ilyen elem – rész – elhelyezésével,
● tömeggel: a súlypontban, az egy példányban még nem elegendő virágból, vagy termésekből, esetleg egyéb növényrészekből, esetleg- kivételesen- más elemekből –
részekből – ehhez már elegendő egyedszámban, együtt elhelyezésével,
● színnel: a súlypontban az élénk, meleg, sötét színek uralmának – dominanciájának –
biztosításával, a nem sötét készítmények esetében, a sötéteknél viszont a világos színek
lesznek a hangsúlyosak és ezért a súlypontba valók (lásd: A színek és alkalmazásuk a
virágkötészetben című részben).
Hatása: a biztos egyensúlyi helyzet, a statikailag kiegyensúlyozottság megteremtése.
Mégpedig a megbillenés, a borulás tényleges veszélye, sőt ennek az érzése – látszata –
nélkül, vagyis nemcsak valóságosan, hanem esztétikai – optikai – értelemben is.
Alkalmazása: a részaránytalan = aszimmetrikus készítményeknél nélkülözhetetlen;
- „rásegítő” hatásfokozó lehet ellensúlypont képzése-kialakítása,
- a súlypontképzési lehetőségek hasznosítása együttesen legeredményesebb szinte minden alkalommal; Ezért a súlypontképzéshez – vagyis a súlypontba olyan
elem/eket –rész/eket érdemes választani, amelyek a formájukkal, a nagyságukkal
vagy legalább a tömegükkel és nemcsak a színükkel, ténylegesen vagy szembetűnően is, eltérnek a többi, felhasználásra kerülő elemtől-résztől,
- rendezéskor felülre az akár legkisebb finom, könnyed valamint a legvilágosabb
színű vékony virágok vagy egyéb ilyen elemek valók- kerüljenek. Viszont a kerekdedek, valamint az akár legnagyobbak, továbbá a nem sötét készítmények esetében a legsötétebbek is, alulra illőek. Azért is, hogy ez utóbbiak, legalább látványban, látszólag = optikailag lejjebb vigyék a készítmény súlypontját.
- - Szemlélési = nézőpont: ahonnan szemlélve/nézve, a készülő készítmény a legjobban
érvényesül – hat – vagyis a legjobb hatású, -kinézetű. Ez (is) lehet:
- egy-pontú: ha csupán egyetlen szemlélési/nézési helyzet, vagyis nézőpont lehetséges.
Ahogy ez adódik az akár később – mint az átadásuk után vázába helyezésükkor is
rendszerint – átrendezésre kerülő, valamint ideiglenesen el/lefektetéshez vagy háttér elé szánt, részaránytalan = aszimmetrikus és féloldalas, illetve egyoldalú készítmények esetében (is). Éspedig úgy, hogy ilyen módon van mindegyiküknek „eleje”
és „hátulja” is. Valamint a főmotívum/uk elől érvényesül és mondanivalójuk kifejezése is így történik meg.
Hatása: csakis az adódó egyetlen szemlélési/nézési pontból szemlélve/nézve teljes értékű.
52



Alkalmazása: rendszerint meghatározott céllal kerül sorra, vagy már eleve csak átmeneti
megoldásnak szánt; (Mint a vágott virág eladásához készülő ún. vázacsokrok esetében is.) Miatta se fordulhat/na elő azonban hátul sem elnagyoltság, kidolgozatlanság,
még kevésbé „üresen maradás”, mivel akkor ettől teljesen kirakatszerű és sík hatás
adódna. A hátoldalon a főmotívum szerényebb megismétlése, néhány kevésbé látványos kiegészítő elemmel – résszel –, szükséges még, mintegy befejezésként is.
- körkörös: lehet a körüljárható helyre, illetve elhelyezésbe kerülő olyan körkörösen = sugarasan részarányos – középpontosan szimmetrikus – készítményeknél is, amelyek legalábbis az ilyen esetben – helyzetükben – körös körül közel egyformán szemlélhetők.
Hatása: körben, minden oldalról legalább közel azonos, egyforma;
Alkalmazása: szükséges legalábbis akkor, ha követelmény, hogy a készülő készítmény
minden oldalról egyformán mutasson – nézzen ki. Mint, például egyenrangú felekkel
körülültetni kívánt kerek tárgyalóasztalra szánt készítmény esetében is.
- szűkített körű: szűk körű megközelítési, illetve akár emiatt előálló ilyen szemlélési/nézési helyzet – nézőpont esetében adódhat.
Hatása: csak az adódó szűk körű szemlélési/nézési pontból szemlélve/nézve teljes értékű.
Alkalmazása: szükséges legalább akkor, ha követelmény, hogy a készülő készítmény a
teljes körnél szűkebb körűen mutasson – nézzen ki – egyformán. Mint például nem
teljesen kör alakú tárgyalóasztalra szánt készítmény vagy vágottvirág árukínáló ún.
vázacsokor esetében is ez lehetséges.
- rendezés során: a legjobb a végleges elhelyezés(e) helyszínén és helyzetében, de legalábbis ennek ismeretében, a már eleve olyan magasságban való készítés közbeni
szemlélési nézőpont, amilyenbe kerül a készülő készítmény. Illetve a készítéskori
szemlélési/nézési helyzetbe, - nézőpontba – azaz szemmagasságba kell majd elhelyezésre is kerülnie. Különben torzultan hozhatja csak az eredeti elképzelést:
- - a magasabbra kerülésekor adódó, alulnézetben az ezzel együttjáró torzító ernyőhatás,
- - az alacsonyabbra kerülésekor előálló felülnézetben pedig az emiatti torzító gombahatás (Wenszky – Balogh, 1990.).
● Formai részarányúság = szimmetrikusság – szimmetria viszony – a virágkötészetben ugyancsak adódik, az alkalmazott formáknak legalább a látszólagos = optikai
egyensúly megteremtésében játszott szerepe szerint is.
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


Ehhez figyelembe kell venni:
- hogy miként;
- - két azonos tartóedényt egy adott ponttól egyenlő távolságra látva, egyforma súlyúnak
szokás érzékelni akkor is, ha csak az egyikük vízzel telt, valamint,
- - látszólag = optikailag könnyebbnek tűnnek:
- - - a tömegre különben ugyanakkor elemek – részek – közül: nemcsak az áttetszőek, a
nem átlátszóaknál, és:
- - - a fényes felületűek a fénytelen, - matt – felületűeknél,
- - - a selymes felületűek a durva, rusztikus felületűeknél,
- - - a világos színűek a sötéteknél, hanem
- - ugyanígy még:
53



- - - az egybefogott formá/júa/k a szétszórtaknál, valamint
- - - a hosszú, keskeny formá/júa/k a kerekdedeknél szintén látszatra könnyebbek;
Ugyancsak amiatt hogy a látszólagos = optikai egyensúlyt a szem teremti meg az ember
számára. A látszat így csal/hat is!
A formai látszólagos – optikai – egyensúly egyike:
- a formai részarányosság = szimmetria: a virágkötészetben is, az egy akár csak képzeletbeli adott ponttól – a középponttól – sugarasan vagy vonaltól, illetve vonalaktól – a
szimmetria tengelytől,- tengelyektől – pedig legalább kétoldalt jobbra és balra illetve fent
és lent, tükörképesen, egyelően azonos távolságra lévő, egyenlő nagyságú vagy azonos
megjelenésű elemek – ezesetben formaiak – látványa. Ez a részarányos = szimmetrikus
egyensúly teremtés az „egyenlő hosszú erőkarú mérleg elvén alapul”.
Az azonosság pedig nemcsak két oldal irányába, hanem körbeforgatva is érvényes, lévén
térbeli a részarányos = szimmetrikus virágkötészeti készítmény is. Vagyis minden oldalról
azonos hatású. Bármely oldalról nézve érvényesül nála – benne – a részarányosság = a
szimmetria, az eszerinti szigorúan szabályos elrendezési mód (Szabó, 2008.).
A részarányosság = szimmetria az alapja szerint lehet:
- középpontos = sugaras ami végtelen számú – egyre kisebb-vékonyabb – azonos részre
osztás lehetőségét adja (körtorta felszeletelés módjára). Ez a természetben leginkább az
alacsonyabb rendű állatok, a kristályok és a növények, de az utóbbiak esetében is inkább csak a részeik – esetében adódik. A virágkötészeti készítmények közül leginkább a
dekoratív stílusa, mint a hagyományos biedermeier és kerek csokrok, valamint a virággömbök készülnek a leggyakrabban középpontosan = sugarasan részarányos = szimmetrikus elrendezéssel.
- tengelyes = tükörképes, és ez még lehet:
- - egytengelyes = egy tükörképes, ami egyetlen hosszanti vagy a rövidebb (függőleges,
vagy vízszintes) ill. átlósan keresztirányú (egyenes) vonal = szimmetria tengely mentén két azonos félre – részre – osztás lehetőségét jelenti. A nyújtott, csepp alakú csokor is készülhet egytengelyesen – egy tükörképesen részarányos = szimmetrikus elrendezéssel. Kizárólagos az ilyen részarányosság = szimmetria a természetben a
magasabb rendű állatok – ízeltlábúak, gerincesek- de az ember, esetében is. Vagyis
a természet, ha részekben részarányos = szimmetrikus is, az egészben viszont általánosan még csak egytengelyesen = egy tükörképesen sem részarányos = szimmetrikus, hanem éppen inkább részaránytalan = aszimmetrikus szokott lenni.
- - kéttengelyes = két tükörképes, ami egy hosszanti (függőleges) és egy rövidebb (vízszintes) illetve két átlósan keresztirányú – (egyenes) vonal = szimmetria tengely mentén, összesen négy azonos részre osztás lehetőségét jelenti. A négyzet, a rombusz
és a téglalap, valamint testjeik is ilyen részarányúak = szimmetriájúak. Az ellipszis
alakú csokrok és koszorúk is készülhetnek kéttengelyesen részarányos = szimmetrikus elrendezésével.
Hatása: kissé merev, de a szabályos tükörképszerűsége – megjelenítése – révén rendkívül ünnepélyes is lehet. Olykor viszont, az ismétlődés hatását keltve, erőltetettnek,
üresnek is hathat.

54



Alkalmazása: a nyújtott formájú és különösen az egyben ünnepi asztalok, valamint a barokk és gótikus oltárok virágkötészeti készítményeinek készítésekor lehet a legindokoltabb.
A formai látszólagos = optikai egyensúly másika:
- a formai részaránytalanság = aszimmetria: a virágkötészetben is, az egy, akár csak
képzeletbeli adott ponttól – a középponttól – vagy vonaltól, illetve vonalaktól – szimmetria
tengelytől vagy tengelyektől – egyaránt különböző távolságokra lévő, valamint eltérő súlyú elemek – részek – és ez esetben szintén formaiak, látványa. Ez a részaránytalanság
= aszimmetrikus egyensúlyteremtés – kialakítás – két, különböző hosszú erőkarú mérleg
elvén alapul. (Ugyanis, ha az erőkar és a tömeg szorzata megegyezik mindkét oldalon,
akkor egyensúly áll be.) (Szabó, 2008.). Előállhat ez ha:
- - azonos elemek – részek – egy adott ponttól vagy legalábbis egy vonaltól = szimmetria
tengelytől eltérő távolságokban kerülnek elhelyezésre, vagy
- - különböző formai elemek – részek – kerülnek az akár csak képzeletbeli adott ponttól –
a középponttól – vagy vonaltól = szimmetria tengelytől azonos – egyforma távolságba.
A természetben: elemek – részek – esetében is elterjedt – gyakori – a részaránytalanság
= aszimmetria, mint a királybegónia levele, a kánna és a papagájvirág virágzata esetében is. Szemből nézve ugyan a részarányosságot = szimmetriát is megtalálni bennük.
Az egész – teljes állat, ember, növény – esetében pedig már általánosan jellemző is a
részaránytalanság = aszimmetria, mintha a természet e tekintetben nem részesítené
előnyben, nem kedvelné a részarányosságot = szimmetriát. (Lásd előbb is.) A virágkötészeti készítmények közül elsősorban a párhuzamos = paralel, a vegetatív és a vonalasgrafikus stílusúak készülhetnek részaránytalan = aszimmetrikus elrendezéssel.
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


● Formai ritmus: a virágkötészetben szintén a felhasználásra kerülő azonos, méginkább
a legalább formailag eltérő hangsúlyú – különféleképpen hangsúlyos – és ezesetben formai elemek – részek – egyedeinek vagy kisebb-nagyobb egyöntetű csoportjainak egyazon
térközökkel és így szabályszerűen ismétlődése – váltakozása. (Például a természetben
azonos elemekből – részekből – álló ritmusos sorok, a bambusz ízekkel osztott szárai a
szárakon átellenesen, keresztben álló levelek sora, - ahogy az építészetben az ornamentika néven ismert díszítő művészet, relief elnevezésű, domború épület díszítései is.)
Lehet:
●● kötött, zárt szabályszerűségű ritmus: részarányos = aszimmetrikus készítmények készítésekor megszokott. (Pl.: kerek csokor és koszorú hangsúlyos, - mint a nagyobb fejű
virág – és a hangsúlytalan, - mint a kisebb fejű virág, valamint vágott zöld – elemeinek –
részeinek – a szabályosan, azonos térközökkel ismétlődése-váltakozása.)
●● nyitott, oldottabb szabályszerűségű ritmus: részaránytalan = szimmetrikus készítmények készítésekor a leggyakoribb. Azonban ez esetben is felismerhetők – mutatkozik –
szabályszerűség. (Pl.: egyoldalas, illetve féloldalú = frontális csokor hangsúlyos, - mint a
terjedelmes virág – és a hangsúlytalan, - mint az apró virág, valamint vágott zöld - elemeinek leginkább csak megközelítően azonos térközökkel ismétlődése-váltakozása.)
Hatása: elsősorban a hasonló és ez esetben formai elemekből – részekből – készülő készítmények e nélküli egyhangúságának az elkerülése, illetve a megszüntetése.

55



Alkalmazása: legjelentősebb hosszú készítményeknél – gyertyákkal készülő, soros asztaldíszítés, terméscsomós, virágfejes díszítésű füzér és hasonlók esetében is.
Hatása: nem minden oldalról tekintve azonos és rendszerint kötetlenebb, legalábbis az
ellentéténél, a részarányosságnál = a szimmetriánál. Általában ezért tűnik természetesnek is, hacsak valamilyen okból, éppen nem az ellenkezője várt, (vagyis a részarányosság = szimmetria).
Alkalmazása: a mai, modern virágkötészetben inkább helyénvaló, mint az ellentéte a
részarányosság = a szimmetria. Amelynél sokkal szabadabb, változatosabb megoldásokat enged meg. Még ha az alaptörvény, azaz legalábbis a látszólagos = optikai egyensúly megteremtése ez esetben sem maradhat/na el, az összképben (csak) elvárt egyensúly érvényesüléséhez. Valamint a részaránytalan-aszimmetrikus elrendelés nemcsak
síkban, hanem térben is szükséges. Az ilyen elrendezésben a fő motívumot elől érvényesülve, de mindig a súlypont közelébe fontos kialakítani és ezt kell ellensúlyozni a mellék-, illetve ellenmotívumokkal, csoportokkal. Az ilyen módon kialakuló egyoldalú, illetve
féloldalas = frontális készítmény/ek/nek lesz mindig „eleje” és „hátulja”, az ún. szemlélési/néző ponthoz viszonyítva is. (Lásd még előbb is.) Az aranymetszés szabályán alapulhat mindezek mellett – a valamennyiük esetében – a harmonikus egyensúllyal együtt,
még ugyancsak elvárt arányosság (is) (lásd korábban).
● Formai el/rendezés: a virágkötészetben is azt jelenti, hogy a készítmények elemekből
– részekből – állnak össze egésszé. Éspedig helyesen – jól – csakis tudatosan alkalmazott rendezési elvek és módon, vagyis törvényszerűségek alapján – szerint – , illetve
ezek betartásával, követésével. A kialakuló alakzata – formája – vagyis térbelisége alapján a készülő készítmény el/rendezése lehet:
●● vonalas, illetve soros = egyirányú (egy dimenziós),
●● felületi, illetve síkban = kétirányú (két dimenziós),
●● térbeli csoportosítással, illetve térben = háromirányú (három dimenziós).
●● Vonalas, illetve soros elrendezés = egyféle, de legalább hasonló vagy különféle formai elemek – részek – egyvonalban, egymás melletti elhelyezése. Ez lehet:
●●● egyszerű vonalas, illetve soros elrendezés: egyvonalban, egymás mellé egyféle
formai elemek – részek – egységesen elhelyezése. Pl.: folyamatos, azonos vastagságú girland, koszorúalap, virágcserép-sor, természetes: az ízekkel tagolt szár is.
Hatása: egységes, kiegyensúlyozott, nyugodt, változatlanságot sugárzó.
Alkalmazása: minden formához illő azáltal, hogy kevés benne a mozgás.
●●● lépcsőzetes = súlypontos vonalas, illetve soros elrendezés: szintén egy vonalban,
egymás mellett, azonban nem azonos elemeknek-részeknek az elhelyezése, és különböző távolságokban meg is szakítva a folyamatos vonalat, egy-egy elem lépcsőzetesen kiemel(ked)ésével, de egy súlyponthoz kötődéssel. Pl.: feszton – ami két végén vékonyabb, befelé haladva közepén a legvastagabb, Hogart-ív, - ami szintén közepén a legtestesebb, virágdiadém- ami elől kiemelkedik, hátul elvékonyodik, természetben: az amaránt és az aranyeső lépcsőzetesen leomló, elvékonyodó virágzata is.
Hatása: erőt, mozgást sugalló.
Alkalmazása: súlyponttól lépcsőzetes forma-, illetve méretváltozással megfelelő.

56



●●● ritmikus vonalas, illetve soros elrendezés: ugyancsak egyvonalban, egymás mellett
egyféle vagy különféle formai elemek – részek – azonos térközökkel ismétlődő elhelyezése. Pl.: girland, termés vagy virágcsomókkal díszítve, levélfüzér ugyanígy,
sorba rakott különféle cserepes növények; természetben: a keresztes virágzatúak
leveles szára, virágzata is.
Hatása: egyféle elemekkel – részekkel – megnyugtató, különfélékkel feszültségkeltő is lehet.
Alkalmazása: a nagyobb elemcsoportokon – részcsoportokon – belül mindig egyféle
elemekkel – részekkel – kedvező.
●● Felületi, illetve síkban elrendezés, melynek nyomán az elemek – részek – és így akár
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


a felhasznált virágok is, felületként jelennek meg. Ez is többféle lehet:
●●● osztatlan felületi, illetve síkban elrendezés: még szintén lehet:
●●●● súlypontos: amikor a felületen csoportok kerülnek kialakításra, közülük egyesek
kiemelésével. Pl.: dekoratív csokor, koszorúalap-dísz szabályosan ismétlődő, kissé
kiemelkedő nagyobb virággal, koszorúalap tobozdíszítéssel,
●●●● szórt: laza, rendszerezettség nélküli. Pl.: gömb bogyókkal borítva, koszorúalap
párnamoha borítással;
●●● osztott felületi, illetve síkban elrendezés: a kialakuló felület = sík határozott vonalakkal kisebb részekre osztása. Pl.: díszcsomagolás szalagdíszítéssel, száraz virágkötészeti falikép szögletes elemekkel – részekkel – (akár a dekorációs textíliaként hasznosítható ún. foltvarrásos – patchwork – terítő vagy függöny mintázata.)
Hatása: a tér síkjait = kétdimenziós zárt egységeit a szemlélő számára is kedvező - kívánt – szempontok szerint oszthatja fel, a kész készítménynek az elhelyezéséhez is
figyelemreméltóan. A készítmény hatáspontjai, vonalai síkokat is alkothatnak, amelyekkel a térbe kapcsolódik.
Alkalmazása: ún. háromszögelés lehet/ne leginkább, ahogy a legjobb a „terület” kialakítása is, oly módon, hogy az esztétikai, vagyis látszólagos = optikai súlypontok háromszöge/ke/t alkotnak. A háromszögelés legjobb a lehetőleg minél tágabb értelemben, vagyis függőleges, ferde és vízszintes vetületben is alkossanak a súlypontképző
elemek – részek – háromszögeket (Kilncsek 1990).
●● Térbeli csoportosítással = térben elrendezés: miként a tér (maga) is, hosszúság, illetve magasság és szélesség, illetve mélység kiterjedésű (is). Ez eredményezheti
egyben a körbejárhatóságot is. Pl.: térkompozíciók;
Hatása: kiegészítő, megosztó, mozgalmasságot keltő is lehet.
Alkalmazása: a tájesztétikai szabályszerűségeknek is a helyes felhasználásával, a rendelkezésre álló teret esztétikailag – látszólag = optikailag, növelheti és szűkítheti is,
természetesen az arányosság szabályainak ugyancsak a figyelembevételével. Ez
azonban csakis egyben a látvány egyértelműségének elérésére törekvően megfelelő.
Általános érvényű:
- csoportok összerakása, felületek elforgatása, a mozgások kihasználása mellett, a
végleges felületi szerkezetet is meghatározva, az alkotó elemek – részek – állhatnak:
- - lazán: látszanak a szárak és a mozgásirányaik is. Pl.: tűzött virágtálaknál.

57



- - tömören = zártan: amikor nem feltűnő a szárak találkozási helye. Pl.: adventi koszorú, köteg – párhuzamos=paralel csokor és szerkezeti struktúra csokor esetében;
- hatnak: a terekben, éspedig eltérő módon még a különböző síkok, síkidomok is:
- - hegyesszögek (ált. 10-80 fok között): cselekvésre késztető: aktív,
- - a derékszög: semleges,
- - a tompaszögek: nem tevékeny-passzív módon;
- tér és test összefüggése szerint, a virágkötészeti készítmény önmagában is valamilyen testet ölt, amivel a térbe kapcsolódik (Pl. gömb, félgömb, gúla, kúp, szabályos
test, szabálytalan test, stb. …);
- térhasználat során a pont, a vonal, illetve sor, a felület, illetve sík, a tér, illetve test
hatások együttes módon érvényesülnek (Klincsek, 1990).
- természetes vagy mesterséges felületek formái – alakulása – a virágkötészetben,
a készítmények készítésekor nem hagyható figyelmen kívül, a felhasználásra kerülő
levelek, termések, virágok vagy egyéb növényrészek, valamint a kellékek és másféle
hozzá/juk valók, továbbá még a lehetséges hátterük, illetve legalább a közvetlen környezetük felülete tekintetében – felületeként – sem. Ez jelentheti:
- közvetlenül a felületüket, de a
- tömeghatásukat is, ami az így adódó megjelenésük, a csoportosan felhasználásukkor (Szabó, 2008.).
Lehetnek:
○Bársonyos-bolyhos felület/ű/ek: bársonyosak, filcesek, molyhosak, nemezesek, simulékonyak;
Ilyen bársonyos-bolyhos felületű pl.:
- vágott virág: bojtocska, lovagcsillag, tátika;
- vágott zöld: gyapjas tisztesfű vagy nyuszifül, ráncoslevelű vagy örökzöld bangita, tengerparti aggófű vagy hamvaska, illetve ezüstlevél;
- termés: cserszömörce, erdei iszalag, gyapot;
- cserepes levéldísznövény: cicafülü korallvirág, királybegónia, szarvasagancs, páfrány;
- cserepes virág: afrikai ibolya, csuporka vagy gloxínia, papucsvirág;
- kellék: gyapjú/szerű anyag, textilszalag, toll;
Illő tartójuk: matt kerámia-edények, vesszőkosarak;
○Fémes felület/ű/ek: fényesek, kemények;
Ilyen felületű pl.:
- vágott virág: flamingóvirág, hamisbanán vagy helikónia, papagájvirág,
- vágott zöld: arália, fényes rombuszpáfrány vagy rumóra, kukoricalevél
- termés: csipkebogyó, madárberkenye, magyal,
- cserepes levéldísznövény: fácánlevél vagy szanseviéria, márványlevelű törpebors
vagy borsarc, rákvirág,
- cserepes virág: lándzsarózsa, ráncos sárkányfűzér vagy afelandra, vitorlavirág,
- kellék: fóliák, dekor drótok, fém figurák;
Illő tartójuk: fémedények;
58



○Rusztikus felületű/ek: durvák, érdesek, szálkásak, szárazak, szúrósak;
Ilyen felületű pl.:
- vágott virág: cickafark, napraforgó, rézvirág,
- vágottzöld: klárisfű vagy tűlevelű aszparágusz, közönséges boróka, mahónia;
- cserepes levéldísznövény: datolyapálma, jukka-pálma, palack-pálma,
- cserepes virág: kerti cineraria, szobai kankalin, virágos valódi kaktuszok;
- termés: borzaskata, fenyőtoboz/ok, takácsmácsonya,
- kellék: vesszőfonatos gömbök és koszorú alapok, valamint alakzatok;
Illő tartójuk: durva, tompa felületű kerámia edények és fa, háncs anyagú tartók;
○Selymes felületű/ek: áttetszőek, fényesek, finomak, könnyedek;
Ilyen felületű pl.:
- vágott virág: bazsarózsa, illatos lednek, lizike;
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


- vágott zöld: fátyolaszparágusz, finomlombú vénuszfodorka-páfrány, bambuszpálma
vagy gyompálma;
- termés: holdviola, selyemkóró, trombitafolyondár,
- cserepes levéldísznövény: kétszínű kaládium és nyílgyökér vagy maranta, mimóza,
- cserepes virág: kattleja orchidea, rózsa, szegfű – cserepesen,
- kellék: dekorációs selyem textíliák, szalagok, zsinórok
Illő tartóik: fénylő mázás kerámia, valamint porcelán és üveg edények;
○Porcelán és üveg felületű/ek: csillogóak, fényesek, törékenyek;
Ilyen porcelán és üveg felületű pl.:
- vágott virág: ibolya, jácint, liliom;
- vágott zöld: eukaliptusz, kálla, kövirózsa/rozetta;
- termés: fagyöngy, fakin, hóbogyó;
- cserepes levéldísznövény: csodacserje vagy kroton, pozsgafa, tarka-levél vagy
kaládium,
- cserepes virág: koszorúfutóka, sokvirágú jázmin, viaszvirág;
- kellék: gyöngyök, karácsonyfa-díszek, üveggömbök, -edények.
Illő tartóik: porcelán vagy porcelánszerű finom kerámia edények.
Hatásaik: felület-féleségként – csoportonként – különböző. Társításaikban:
- egymáshoz közel állók: (társításban) harmonikus = összhangos hatásúak,
- egymástól távol állók: (társításban) ellentétes = kontrasztos hatásúak;
Alkalmazásuk: az alkotó elemek – részek – , közöttük a virágok, a termések, a levelek,
akárcsak a különféle díszítő anyagok mindegyikére, valamint a tartóra, de még az esetleges háttérre, illetve környezetre vonatkozóan is lehet:
- önállóan: egyféle, egy készítmény esetében,
- társítva: legalább kétféle, egy készítmény esetében, és ez is (még) lehet: fémes és
rusztikus, valamint – ellentétes = kontrasztos társítás/ú, pl.: bársonyos-bolyhos és
porcelán, vagy
- harmonikus = összhangos társítás/ú pl.: az egymáshoz közel álló bársonyos-bolyhos
és rusztikus, vagy fémes és porcelán-üveg, valamint selyem felületek társításakor.

59



A SZÍNEK, CSOPORTJAIK, HATÁSAIK ÉS ALKALMAZÁSUK
A VIRÁGKÖTÉSZETBEN
A színek:
a.) a színesek = a tarkák – színe az, ami visszavert a fehér szín/törésével a szivárvány színeire bomlásakor (és ami elnyelt, az nem látszik). Ezek az ún. kromatikus
(valós) színek (Pl.: a sárgaszínű rózsavirág a fehérből csak a sárga hullámhosszú
fényt veri vissza, a többit elnyeli - amelyek láthatatlanok).
b.) szürkék = a semlegesek – amelyek adódnak a fehér fény fel nem bomlásakor,
amikor ez különböző mértékben visszasugárzott, ill. visszavert vagy elnyelt. Ezek
az ún. akromatikus (nem valós) színek. (Pl.: fehér – teljes visszasugárzáskor/visszaveréskor, és fekete- teljes elnyeléskor.)
A színes – tarka – színek ábrázolója a színkör. Ilyenből ismert többféle - tudományosan megalapozott és ún. természetes – is.
Az Ostwald-féle színkör 8 alapszín, (a 6 színes és a 2 szürke), 24 féle színárnyalata együtt. A festők színmegnevezéseinek az alapja.
Lényege: a két csúcs – a fehér és a fekete. Középvonalában helyezkednek el, a három
elsőrendű – tiszta szín és az ezek különböző arányú keverésével létrejövő másodrendűkevert színek összességét jelentő alapszínek. A közülük szorosan egymás mellettiek a
szomszéd (kis eltérés a keverésben) és a kissé távolabb állóak pedig a rokon (nagyobb
eltérések a keverésben) színek. Tőlük fölfelé haladóan egyre világosabb köztes színek, a
világos színárnyalatok vagy –tónusok, a felső csúcson – póluson – lévő teljesen fehér
szín eléréséig. Lefelé haladóan pedig egyre sötétebb köztes színek, a sötét színárnyalatok vagy –tónusok, az alsó csúcson – póluson – lévő teljesen fekete szín eléréséig.
(Lásd még: a színekkel foglalkozó szakirodalmakat.)
Az egyszerűsített színkör 6 alapszíne a szivárvány színei – a színes = tarka színek
(ibolya-lila, kék, narancs, sárga, vörös, zöld). A virágkötészetben is leghasználatosabb/ak.
A színek érzékelése függ:
a.) a megvilágítástól,
b.) az egymás melletti színek kölcsönhatásától,
c.) az ember színlátási képességétől, képzettségétől.
A színek csoportjai és hatásaik:
1. alapszínek:
1.a. elsőrendű (vagy elsődleges = primer) – tiszta színek: kék, sárga, vörös; amelyekből hozhatók létre, fény hozzáadásával a fehér, valamint fény elvonásával a fekete
szín, és amelyek nem keverhetők ki más színekből, de – azonos arányú – keverésükkel
ezekből nyerhetők a:
1.b. másodrendű (vagy másodlagos = szekunder) – kevert színek: ibolya-lila, narancs, zöld (akárcsak a szürke a fehérből és a feketéből);

60



Megjegyzés: valamennyi szín, amit az emberi szem érzékel, előállítható három szín, a
kék, a zöld és a vörös megfelelő arányban összekeverésével. A növények eredendő színe természetes színtestek révén adódó igazi – valódi – szín – (Juhász Zs., 2004.)
Hatásaik:
- a színes = tarka alap/színek – a szivárvány színek – hatásai:
- - a legnagyobb teltségűeknek vagy/is a legvilágítóbbaknak – a legnagyobb világítóerejűeknek hatnak, a saját belső fényük mellett, a szín minőségét is jelentő színtelítettségük – színtisztaságuk – következtében;
- a fehér szín hatásai – más színek elválasztásakor, keretezésekor:
1. feketével – szürkével tompítja, semlegesíti a színeket;
2. hidegebb hatásúvá tesz,
3. könnyed, könnyítő hatású,
4. méret/arányt látszólag növel – hosszabbít,
5. világítóhatást – világítóerőt csökkenti,
6. sötétít,
- a fekete szín hatásai – más színek elválasztásakor, keretezésekor is:
1. méret/arányt látszólag csökkent- rövidít,
2. súlyos, nehezítő hatású,
3. világító hatást – világítóerőt növeli,
4. világosít,
- a szürke szín hatásai – más színek elválasztásakor, keretezésekor:
1. gyöngítés, megszelídíti a színeket,
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


2. ritkító színellentéteket képes áthidalni, miközben megélénkül.
3. világítóhatás – világítóerőt semlegesíti – tompítja,
2. harmadrendű színek: egy első és egy másodrendű szín azonos arányú keverékei:
Pl.: kékeslila, kékeszöld, sárgászöld, vöröseszöld;
3. színárnyalatok: az egyes színeken belüli színkülönbségek másik színbe átmeneteknél, amelyek a szerint is különböznek, hogy milyen arányban van bennük az egyik ill. a
másik színösszetevőjük:
3.a. sötét színárnyalatok = alapszínek feketével keverve;
(Pl.: sárga feketével: kénsárga, óarany),
3.b. világos színárnyalatok = alapszínek fehérrel keverve,
(Pl.: sárga fehérrel: tojáshéjszín, vajszín);
Hatásaik:
- a sötétek súlyosnak tűnnek – nehéznek hatnak.
- a világosak könnyűnek tűnnek – könnyednek hatnak,
Megjegyzés: az átlagos emberi szem közel 400 különféle színárnyalatot képes
megkülönböztetni. (Elekné Ludányi - Császi 1999.)
4. színtónusok: a fehér, a fekete és a keverékük a szürke, valamint egy adott színes =
tarka szín, (vagy színárnyalat) lehetséges saját belső fényének erőssége - intenzitása szerinti sötétebb vagy világosabb átmenetei:
4.a. sötétebbek: azonosan sötét színek / színárnyalatok;
(Pl.: mély piros, mély kék, mély citromsárga),
61



4.b. világosabbak: azonosan világos színek / színárnyalatok,
(Pl.: halvány kék, halvány piros, halvány citromsárga),
Hatásaik: a színárnyalatokéval megegyeznek (lásd ott).
5. kiegészítő vagy kontraszt – ún. komplementer – vagyis a színkörön/skálán egymással
szemben elhelyezkedő színes = tarka színek összetartozó párjai – „ellentét-színpárok”:
narancs – kék
vörös – zöld
sárga – ibolya-lila
vörösesnarancs – kékeszöld
sárgásnarancs – kékesibolya-lila
vörösesibolya-lila – sárgászöld
Hatásaik:
a. egymás mellett a legvilágítóbbak = legnagyobb világítóerejűek
b. megkívánják kölcsönösen a másik jelenlétét is, vagyis párjuk hiányában kiváltják,
hogy ezt az emberi szem önmaga mégis létrehozza – vörös színfoltot nézve, körülötte zöldet látni és így tovább,
c. összetartozó párjaik keveredése fehér-szín- hatás létrejöttét eredményezi,
d. „többes” keverékükben egymást már szürkévé semlegesítik;

62



LEEGYSZERŰSÍTETT SZÍNKÖRÖK

(Elekné Ludányi Zs. – Császi K., 1999 nyomán)
meleg színek

hideg színek
Első-, másod-, harmadrendű színek

Johannes Itten színköre
63



6. rokonszínek: egy alapszín színárnyalatai (pl.: lásd a következőkben);
Hatásaik: eltérően más színekkel is már kedvezőtlenül ható, kiegyensúlyozatlan
színegyveleget idéz/het/ne elő.
Rokonszínek – egy alapszín színárnyalatai – (példák)
Alapszínek Színárnyalatok
A színesek = tarkák
Ibolya-lila:
padlizsánlila, püspöklila;
Kék:
égszínkék, jégkék, levendulakék, szilvakék, tengerkék;
Narancs:
barna, drapp, kakaóbarna, mogyorószín, mustársárga;
Sárga:
aranysárga, bézs, kanárisárga, krémsárga, napsárga;
Vörös:
barackrózsaszín, bordó, borvörös, korallpiros, tűzpiros;
Zöld:
fenyőzöld, fűzöld, keki, mohazöld, smaragdzöld;
A szürkék = semlegesek
Fehér:
falfehér, hófehér, liliomfehér, mészfehér
Fekete:
ébenfekete, éjfekete, koromfekete, szénfekete
Szürke:
egérszürke, ezüstszürke, galambszürke, hamuszürke, ólomszürke
A színárnyalatok megnevezése: rendszerint valamivel való összehasonlításon alapul.
7. alapot – hátteret alakító vagy ún. közvetítő színek: alap- vagy háttérszínként szolgálnak és nem kerülnek a figyelem középpontjába. A legmegfelelőbbek ilyenféleképpen is, általában a finom tompa-tört/matt színek (lásd később).
Hatásuk: befogadva, körülvéve érvényesítenek, kiemelnek.
8. évszakok színei:
a. tavasziak: a fehér, a tiszta kék, sárga színek.
Hatásaik: frissítők, derűárasztók, üdítők.
b. nyáriak: az élénk-ragyogó tiszta meleg színek.
Hatásaik: élénkek, harsányak, meg/magukkal ragadók, vidámak.
c. ősziek: a meleg barna és narancs színárnyalatok.
Hatásaik: bágyasztók, melengetők.
d. téliek: a fehér, a barna, a zöld és egyéb hideg színek.
Hatásaik: lehangolók, reménykeltők.
9. hideg színek: ibolya-lila, kék, zöld és színárnyalataik – tónusaik, – háttérképző színek
is lehetnek;
Hatásaik:
a. alárendelt – nem domináns –csillapító – passzív –,hatásúak – tiszta színként pihentetők, nyugalmat teremtők, -sugárzók, de az élénk meleg színek elnyomják őket,
b. egyre világosabbnak hatnak, tűnnek csökkenő megvilágítottságban – fényintenzitásnál és fordítva,
c. hideg hatásúak – hideg érzet keltésével,
d. távolító hatásúak – optikailag a valóságosnál távolabbinak tüntetik fel, azt aminek
a színét adják.
10. meleg színek: narancs, sárga, vörös és színárnyalataik – tónusaik, -előtérbe kerülő
kiemelkedő, súlypontképző színek is lehetnek,

64



Hatásaik:
a. közelítő hatásúak – optikailag a valóságosnál közelebbinek tüntetik fel azt, aminek a színét adják,
b. egyre sötétebbnek hatnak – tűnnek csökkenő megvilágítottságban – fényintenzitásban és fordítva,
c. meleg hatásúak – meleg érzet keltésével,
d. uralkodó – domináns – élénkítő – aktív –hatásúak – tiszta színként akár már drámai hatást válthatnak ki, viszont a világosabb és sötétebb színárnyalataik visszafogottabbak.
11. érzelmi, pszichikai hatású, valamint jelképes, szimbolikus – színek és hatásaik:
Lásd. Jelképek – szimbólumok – a virágkötészetben című részben.
12. „leg-” színek és hatásaik:
a. a leghidegebb hatású – a kékeszöld harmadrendű szín, és utána a kék: elsőrendű
– tiszta szín,
b. a legmelegebb hatású a vöröses-narancs: harmadrendű szín, és ezután a narancs elsőrendű – tiszta szín,
c. a legkönnyebb: a fehér után az égszínkék – világos színárnyalat és ezután a kék
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


elsőrendű – tiszta szín,
d. a legnehezebb a fekete után a „föld barna” – sötét színárnyalat és ezután a barna
- a narancs elsőrendű tiszta szín, sötét színárnyalata,
e. a legsötétebbnek ható – az ibolya-lila másodrendű: kevert szín,
f. a legvilágosabbnak ható – a sárga elsőrendű: tiszta szín.
13. telített – ragyogó (fényes-fénylő tiszta) színek: az alapszínek – a szivárvány színei;
- a színes = tarka színek: ibolya-lila, kék, narancs, sárga, vörös, zöld; bennük nincs
semmi fehér.
Hatásaik: csillogás, elegancia, fényesség, ragyogás, ünnepélyesség és közelinek hatnak.
14. tompa – tört/matt színek: a telített – ragyogó/fényes-fénylő színek (lásd előbb) tompítva, megtörve:
Az őket hidegebbé változtató, valamint könnyítő és a világító erejüket csökkentve
sötétítő:
- fehérrel, vagy a nehezítő hatású és a világító erejüket növelve világosító:
- feketével, vagy a semlegesítve tompító:
- fehérrel és feketével = szürkével, vagy a szürkítő:
- kiegészítő vagy kontraszt – az ún. komplementer – szín/ükkel/párjukkal, vagy a
- fénytelen, matt hatást kiváltó anyag/felület/minőséggel, pl.: bolyhos, nemezes,
rusztikus, szőrős felülettel.
Hatásaik: gyöngítés, tompítás és távolinak hatnak.
15. világító (világos) színek: a sárga és árnyalatai; mivel a fehérből sok fényt vernek
vissza, ahogy már csak közel ugyanennyit az emiatt kevésbé is, de még azért egyformán világító piros és zöld ugyancsak; ellentétben az ilbolya-lila, valamint a kék
színnel és árnyalataival = az ezért ún. sötét színekkel;
Hatásaik: sötétben is feltűnőek, világosnak hatnak-tűnnek, valósággal világítanak.

65



A SZÍNEK HATÁSAINAK, HATÓEREJÉNEK BEFOLYÁSOLÓI
Színhatás, -hatóerő befolyásolója:
a.: a szín anyag- alapja: vagyis a színt hordozó- viselő anyag-felület minősége azáltal
befolyásolhat, hogy egyazon szín, másképpen hat: átlátszó, áttetsző, bársonyos, csillogó, matt, selymes, viaszos fényű és rücskös, ill. sima felületű anyagon – felületen;
b.: a szín divatossága: a legmeghatározóbb és így egyben a legbefolyásolóbb is
lehet, az ún. színtrendek révén is;
c.: a szín érzelmi hatása(i) és jelképes jelentése(i) – ha van(nak) ilyen(ek): áttételes módon befolyásol(hat)nak, az érzelmi – pszihikai hatásaikkal és jelentéseikkel (is). Lásd.: Jelképek – szimbólumok – a virágkötészetben című részben;
d.: a szín íve/lése: az időközbeni színváltozás, tetőzéssel (kulminációval) is, bizonyos mértékig előre láthatóan – a színprognózis szerint – befolyásol/hat ugyancsak, a virágoknál a bimbófakadástól az elnyílásig éspedig a kötészeti készítmények egésze - része, másrészt a szín majdani új viszonylatokban való beilleszkedése és várható viselkedése tekintetében;
e.: a szín kedveltsége:
1. életkor szerint:
– fiatalok: a tiszta alapszíneket, a világos színárnyalatokat, tónusokat kedvelik,
– idősebbek: a pasztell színeket, a sötétebb színárnyalatokat, tónusokat részesítik előnyben.
2. személyiség szerint:
– nyitott, kifelé forduló (extrovertalt) személyek a meleg és élénk-sugárzó színeket kedvelik,
– a zárkózott, befelé forduló (introvertalt) személyek a hideg és halvány-tompa
színek kedvelői.
3. a hangulat szerint – derűs hangulatban is a meleg és élénk-sugárzó színekre
szokott esni a választás. Borús hangulatban az ellenkezőkre;
f.: a szín kiterjedése = a folt-nagysága: értelemszerűen egyenes arányban befolyásolja;
g.: a szín megvilágítás – megvilágítottság
• ereje – intenzitása:
– módosíthatja: a színnek a sötétségi és világossági értékeit, ill. tónusait. Emiatt előfordul(hat), hogy a színtónus:
– – egyféle (= helyes): fényes nappali természetes vagy az ezt legalább
megközelítő mesterséges megvilágításban,
– – másféle (= hamis): alkonyati természetes vagy az ezzel leginkább közel
azonos mesterséges megvilágításban is.
– változtathatja: a szín-viszonylatot/okat úgy is, hogy:
– – csökkenő – alkonyati – fényben:
– – – láthatatlan lesz: először a vörös, azután a sárga, végül a zöld szín,
– – – látható marad: legtovább a kék szín, éspedig a minél világosabb,
annál hosszabban:
– – – sötétebbnek hat: a narancs, a sárga, a vörös szín és minden árnyalatuk,
– – – világosabbnak hat: az ibolya-lila, a kék, a zöld szín és minden árnyalatuk,
66



fény/forrása – színtartománya: szintén és többféleképpen is befolyásol/hat:
– teljes természetes nap/fényben: látszik csak olyannak a szín, amilyen valójában – jellemzően:
– – a kék szín szürkésebbé változik,
– – az ibolya-lila szín melegebb barnába, pirosba hajlik,
– – a sárga szín elveszti az erejét, fehérbe hajlóan, sápadt lesz.
– más típusú világítótestek fényében: a szín még másképpen is módosulhat –
„befolyásolt” lehet; Pl.: kékes fényű fénycsövek fényében a sárga és a vörös
színek háttérbe szorulnak;
• iránya – többféleképpen befolyásol/hat:
– átvilágító fényben: az anyag-hatás,
– háttérfényben: a színhatás,
– oldalfényben: a képlékeny – plasztikai – hatás,
– szembefényben: a körvonalas – sziluett – hatás (lesz) az uralkodó – domináns;
h.: a szín szerepe: az ember egyéni életében, a hagyományokban, a közfelfogásban, a szokásokban;
i.: a szín társítása/i: fehérrel, feketével, vagy szürkével (lásd előbb) vagy színessel/tarkával (lásd később) egyaránt (a) mellé kerülő, egy vagy több színtársával
létrejövő kölcsönhatás/ok által befolyásolható;
j.: a szín új környezetbe kerülése: a környezetével, vagyis akár a készítés helyéről az
új és már véglegesnek szánt vagy majd még akár egy esetleg több másik helyre átkerüléssel – áthelyezéssel, átrakással – áll/hat elő. Ez felborít(hat)ja, az ennek előrelátása nélkül kialakított – kalkulált – színívelési – változási és egyéb ilyen szín(át)alakulási
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


előtervet – programot – vagy előrejelzést – prognózist is (lásd később is). Kelthet – kiválthat azonban még új hatást is – élénkülést, fényt és hasonlókat.
k.: a szín világítóerő értéke: még szintén befolyásol/hat. Azáltal (is), hogy az alapszíneknek a kiegészítő vagy ellentétes – az ún. komplementer – párjukkal képzett párosai
– az „ellentét-színpárok” – közül, csak a vörös-zöld páros két színének egyforma a világítóerő értéke. A narancs-kék páros esetében már a narancs szín világítóerő értéke
a kék párjának a kétszerese, és a sárga-ibolya-lila párosnál, a sárgáé az ibolya-lila
párjának a háromszorosa. Ezt pedig még az esetleg társuló fehér szín csökkentheti és
a fekete szín növelheti (lásd előbb is).
Színkontrasztok Elekné Ludányi Zs. – Császi K., 1999. nyomán


Kevert kontraszt

Tompított kontraszt
67



Színkontrasztok Elekné Ludányi Zs. – Császi K., 1999. nyomán

Mennyiségi kontraszt

Szín aszimmetria és szimmetria
Színharmóniák

A komplementer színek harmonikus arányai

A színek harmonikus mennyiségi köre

Harmonikus színegyüttesek

Távolálló színek harmóniája Szomszédos színek harmó- Azonos színek harmóniája –
– összhangja
niája – összhangja
összhangja
68



Színtörvények és alkalmazásuk a virágkötészetben
A színtörvények, a színek ismerete mellett (lásd előbb is), lehetnek a legjobb elősegítői, a színekben is jó virágkötészeti készítmények elkészítésének, legalábbis addig, amíg
ez is önmagától adódó – automatikussá – nem lesz. Ezért nélkülözhetetlen ezeknek a törvényszerűségeknek is az ismerete, ill. az értelemszerűen megfelelő betartása, követése.
Szín-arányosság a virágkötészetben: legalábbis a nem egyszínű készítményekben
ugyancsak az alkotóelemeknek – ezesetben a szín-elemeknek – elsődlegesen szintén:
- a méret-, vagyis a kiterjedés = folt – nagyság – viszonya (lásd: korábban) és
emellett még akár egyben:
- a világítóerő érték-viszonya is lehet. Ez utóbbi pedig a sárga – narancs-vörösibolya-lila-kék-zöld alapszínek viszonylatában is úgy aránylanak mint a
9:8:6:3:4:6, (Ezek Goethe nyomán adódó közelítő értékek. Dönteni ugy/an/is érzéssel kell, ennek jó érzékeléséhez a szemet begyakorlással kellően érzékenynyé téve.)
Meghatározható: ugyancsak egy aránypárral, vagy hányadossal is lehet:
- természetes arányok alapján: felezés, harmadolás, negyedelés is, valamint:
- a nem természetes – egyéb arányok alapján: az előbbiektől eltérő/k is.
Egyenlő arány = arányosság esetében is, mindig:
- alárendelt – nem domináns – szín/hatásuk a hideg színek – az ibolya-lila, a kék,
a zöld és az árnyalataik – tónusaik,
- uralkodó – domináns – szín/hatásúak a meleg színek – a narancs, a sárga, a vörös és az árnyalataik – tónusaik;
Színellentét-kontraszt a virágkötészetben (is): ugyancsak nélkülözhetetlen már amiatt is,
hogy e-nélkül készítve, általában unalmas lenne a virágkötészeti készítmény.
Érzékelése: vagyis a színek közötti különbségtétel, csakis a színeknek az egymás
mellé állításukkal – kerülésükkel – járó társításuk esetén lehetséges.
Hasznosítása során, egy meghatározott módja szerint is tiszta stílusban munkálkodáskor – alkotáskor – az összes többi lehetőségét mellőzni szokás, vagy legfeljebb visszafogottan, csak mellékesként szerepelhet/nek.
Hatása: élénkség, feszültség, tarkaság keltése, ki/hangsúlyozása, a színek általa kifejezőbb erejűek lesznek.
Mértéke: enyhébb ellentét kifejezője kis színeltéréseknél, és a színeltérés növekedésével nő ez is, ill. a kontraszthatás is.
Megvalósítás elérése – a virágkötészetben is, ugyancsak többféleképpen (is) lehetséges.
• Alap-színellentét-kontraszt / másoknál magábanvaló színkontraszt): adódik ez azáltal (is), hogy az alapszínek esetében az ellentét-kontraszt:
- legerősebb: a kék-piros-sárga között,
- kevésbé erős: az ibolya-kék-narancs-zöld között,
- egyre gyengébb: ahogy a három elsőrendűtől távolodnak a választott színek –
pl.: kékeslila, kékeszöld, sárgászöld és más harmadrendű színek esetében.
Alkalmazása: leggyakoribb a népművészetben és lehetséges az akár ezt követő virágkötészeti készítményekben – munkáknál is.
69



• Egyidejű-együttes – szimultán – színellentét-kontraszt: alapja az, hogy az emberi

szem valamely szín meglátásával egyidejűleg, illetve együtt – vagyis szimultán módon – megköveteli – és ezért, ha éppen nincs, akkor magától – öntevékenyen – is
létrehozza az ellentétes – az ún. komplementer – színt. Ez tehát valójában nincs is
jelen, csak színérzetként keletkezik a szemben. Kiváltója ilyen módon, azonban
nemcsak az, hogy:
- valamennyi szín eképpen létrehozza a maga ellentétes – ún. komplementer színét, hanem még:
- a szürke és valamennyi tiszta szín közötti feszültség, valamint az is;
- ha két tiszta szín nem pontosan egymás ellentétei – ún. komplementer színei.
Ugyanis ilyenkor mindkét szín megkísérli a másikat a maga ellentétévé – ún.
komplementerévé – kényszeríteni, miáltal általában elvesztik a valós jellegüket –
karakterüket – és „új hatásokban ragyognak fel”.
Alkalmazása: csak mértéktartással nem kiábrándítóan megtévesztő és másféleképpen sem zavaró.
• Hideg-meleg (távolító-közelítő) színellentét-kontraszt: adódik abból (is), hogy:
- az alapszínek közül leghidegebb hatású elsőrendű-tiszta szín, a kék és a legmelegebb hatású, elsőrendű – tiszta szín, a vöröses, illetve – a két sarokpontot –
pólust - képező leghidegebb hatású harmadrendű szín, a kékeszöld és a legmelegebb hatású harmadrendű szín, a vöröses-narancs színek közötti:
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


- egyéb – köztes – színek hideg-meleg érzete szintén függ attól (is), hogy melegebb vagy hidegebb színekkel kerülnek e össze, – állnak-e - ellentétes kontraszt
hatásban. Pl.: ugyanaz a sárga szín hidegnek (is) hathat, melegebb színek mellett, és melegnek, amikor a mellette lévő színek hidegek.
Alkalmazása: a legegyszerűbb mindenféle virágkötészeti készítmény készítésekor.
• Kevert színellentét, kontraszt: adódik: többes színegyüttesekben, a színkörön
egymással ellentétben elhelyezkedő színek olyan kiválasztásával, hogy az uralkodó
– domináns – fő szín melletti egyik és a másik szín mellé, a középső fő színűek,
esetleg másikuknak a kiegészítő vagy ellentétes – ún. komplementer – színe, tehát
az „ellentét színpárja” kerül. Pl.: a narancssárga uralkodó – domináns – főszín melletti aranysárga egyik, és a vörösesnarancs másik szín melletti szín az indigókék kiegészítő vagy ellentétes – ún. komplementer – szín, azaz a narancssárga „ellentét
színpárja”.
Alkalmazása: csakis jó színismerettel lehet sikeres.
• Kiegészítő vagy ellentétes – ún. komplementer – színellentét-kontraszt: alapja,
hogy az ilyen, vagyis a kiegészítő vagy ellentétes – ún. komplementer színek – az
„ellentét színpárok” – ha különbözőképpen is – de mindig ellentétesek – kontrasztosak. (Lásd. korábban is.) Emellett egyben még valamennyiüknek megvan a maga
különlegessége – sajátossága:
- a kettős ellenszínű: a színkörön egymással szemben elhelyezkedő – álló – két
színnel ad/hat legnagyobb ellentétes – kontraszt – hatást;
- a narancs- kék: erőteljes meleg-hideg ellentét/kontraszt képző (is);
- a sárga-ibolyalila: erőteljes világos-sötét ellentét/kontraszt képző (is);
70



-

a sárgásnarancs-kékesibolyalila: legerőteljesebb világos-sötét ellentét/kontraszt
képző (is);
- a vörös-zöld: fényértékükben megegyeznek, egyformán világosak (is);
- a vörösnarancs-kékeszöld: a legerőteljesebb meleg-hideg ellentét/kontraszt képző (is);
- a vörösesibolya-lila-sárgászöld: a viszonylag leggyakoribb ellentét/kontraszt képző (is);
- hasonló hatású: a szürke = semleges (kromatikus) fehér szín és egy/etlen akármilyen másféle, illetve színes-tarka (kromatikus) színnek az együttese is. Pl.: fehér-kék, fehér-piros, fehér-sárga, stb. kardvirágok együtt.
Alkalmazásuk: viszonylag egyszerű és emiatt is gyakori.
• Mennyiségi színellentét-kontraszt: adódik arányellentét/kontraszt formájában, két
vagy több szín méretviszonya vonatkozásában, a szín/ek hatóerejének alapvető befolyásolói közül:
- a kiterjedés, a folt nagyság szerint: az együtt alkalmazott – ható színek mennyiségi kiterjedése – folt nagysága – arányának az elcsúsztatásával is elérhető eltéréseikor is. Amikor egy/ik szín hangsúlyozott azáltal, hogy ennél, az egy vagy
több másik mellérendelt szín, a kiegyenlítőnek minősülőnél – tekinthetőnél – is,
csak csekélyebb kiterjedésű, illetve kisebb foltnagyságú. Pl.: eltérő mennyiségű
vörös színű szegfű és zöld színű krizantém együtt/esében;
- a világítóerő szerint: aminek az értékei a sárga – narancs – vörös – ibolya – lila –
kék – zöld alapszínek viszonylatában is úgy aránylanak, mint a: 9 : 8 : 6 : 3 : 4 : 6 .
(Ezek Goethe nyomán adódó közelítő értékek. Dönteni ugy(an)is érzéssel kell,
ennek jól érzékeléséhez a szemet begyakorlással kellően érzékennyé téve. Valamint figyelembe véve azt is, hogy a szín világító-erő értékét az esetleg társuló
fehér csökkenti és a fekete növeli (lásd előbb is).)
Alkalmazása: a virágkötészeti készítmények különféle színű virágokból készítésekor
a leggyakoribb.
• Minőségi színellentét-kontraszt: adódik a minőségük, vagyis a telítettségi és tisztasági fokuk szerint megkülönböztethető:
- telített –ragyogó (fényes-fénylő) színek (lásd korábban) és a
- tompa tört/matt színek (lásd korábban) közötti ellentét/ek eredményeként - következtében. Pl.: nőszirom fénylő kék virágú szálai és tátika kevéssé fénylő matt
sárga virág szálai együtt/esében.
Alkalmazása: a „világító-tompa” színellentét/kontraszt hatás(a) viszonylagos voltával
is számolva válhat be. Ugyanis ugyanaz a szín, amely a nála telítettebb – ragyogóbb (fényesebb – fénylőbb), illetve világítóbb mellett, akár teljesen tompa-tört/matt jellegűnek
mutatkozik egy tényleg tompa-tört/matt szín társaságában valósággal világíthat is.
• Sötét-világos (árnyék-fény) színellentét-kontraszt: alapja az is, hogy amíg:
- az egyforma sötétségű vagy világosságú szín/tónusok, a színeket „egymással
rokonítják”,
- az eltérő tónusú színek ellentét – kontraszt – képzők,

71



-

a legerőteljesebb pedig a fehér és fekete viszonylatában, melyek között sok a
szürke tónus. Pl.: fehér és ún. fekete tulipán szálak együtt/esében.
Alkalmazása: gyakori a különféle művészeti ágazatokban, de különösen a keletázsiai művészetekben és legalábbis az ezek szerinti virágkötészetben.
• Tompított színellentét-kontraszt: adódik akkor, ha a színkörben elhelyezett:
- egyenlő oldalú, vagy – még tompítottabban, mérsékeltebb ellentéttel, kontraszttal
- egyenlő szárú háromszög csúcsainál elhelyezkedő színek kerülnek össze. Pl.:
kék-piros-sárga, (Δ) illetve kékeslila-liláspiros-sárga (Δ) kardvirág szálak
együtt/esében.
Alkalmazása: szintén egyszerű és ezért is széleskörűen lehetséges; Még különösen
jól társulhat az ún. háromszögeléssel is, (lásd. előbb).
Színharmónia – összhang a virágkötészetben (is): az alkalmazott színek harmonizáló összeillő hatásának az elérése, a színellentétek-kontrasztok közötti kapcsolat megteremtésével. E nélkül sem lesz tökéletes a készülő virágkötészeti készítmény.
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


Megvalósítása-elérése a virágkötészetben szintén többféleképpen is lehetséges:
• Azonos színek harmóniája – összhangja (monokromatikus színösszeállítás):
– Egy szín sötétebb és világosabb árnyalatai, különböző fényerejű (világosságú)
tónusai (lásd korábban) egymás mellé állításakor – kerülésekor – jön (jöhet) létre; Pl.: narancssárga körömvirág, sárga mézvirág és sárgászöld oroszlánszáj,
vagy sötét és világoskék őszirózsa virágszálak egy csokorba kötve:
– – sokaknak szokatlan.
– – nem kerülhetnek ezekhez már más színek, mert akkor zavaróan kiegyensúlyozatlan színkeverék / kavalkád keletkezne.
– – a legmegnyugtatóbbak lehetnek, valamennyi színösszeállítás közül, nincsenek bennük olyan kifejezett kontrasztok, melyek már zavarnák a szemet.
Alkalmazása: olyan helyeken szokásos, ahol meg kell tartani a környezet kiegyensúlyozottságát, nyugalmat.
– „Szín a színhez” (Ton in Ton) is a leheletfinom színátmenetek elsődlegessége
esetén jön létre:
– – ez ily módon szintén egyetlen szín sötétebb és világosabb árnyalatainak,
esetleg még a színek közötti átmenetek finomságának, vagy szomszéd
színek együttesének megjelenítése; Pl.: különbözőképpen piros rózsa szélek együtt/esében
– – nem önálló stílus tehát, hanem akármilyen stílusú virágkötészeti készítmény
készítésekor alkalmazható – követhető – színtársítás;
– – szemlélésekor (is) a meghatározója a színek, ill. a velük való játék hatása;
– – általában nem szokás együtt használni határozott, kifejező – agresszív,
erős – formákkal;
Alkalmazása: már mind gyakoribb;
• Szomszédos színek harmóniája – összhangja:
– A színkörben / skálán egymáshoz közeli elhelyezkedésű – szomszéd – vagy
azonos alapszínből származtatott – rokon – és általában legalább három szín
választásával – egymás mellé illesztésével – valósulhat meg – még kis ellentét72



tel, kontrasztosan. Pl.: narancs, piros és sárga virágszínű egynyári szegfű,
oroszlánszáj, rézvirág szálakból kötött csokorban;
Alkalmazása: kezd divatba jönni.
• Távolálló színek harmóniája – összhangja:
– Kiegészítő vagy ellentétes – ún. komplementer – színharmónia / összhang formájában, vagyis a színkörön / skálán egymástól távoli elhelyezkedésű és emiatt
egyben már akár erős ellentétet = kontrasztot is képző színek kiválasztásával, ill.
társításával – egymás mellé illesztésével – valósul/hat meg, többféleképpen is:
– – két szín együttese esetében kiegészítő vagy ellentétes – ún. komplementer
színek, ill. színpárok lehetnek ezek is (lásd korábban a színellentéteknél –
kontrasztoknál és a következőkben is). A harmóniájukat – az összhangjukat
– az egyensúlyukat megtartva biztosító szín-felületméreteik – kiterjedéseik,
illetve foltnagyságaik- mindegyikét, valamennyiük esetében, a világítóerő értékeik – a fényértékeik alapján, ezek számainak az ún. „reciproka” ad/hat/ja
meg. Pl.: a kétszerte erősebb világító erejű – fényerejű – virágzatokkal díszítő bársonyvirágnak fele akkora kiterjedése – foltnagysága – kell ,hogy legyen, mint a felényi világítóerejű – fényerejű – kiegészítő vagy ellentétes –
ún. komplementer kék színben virítva mellé kerülő bojtocskának, a kettejük
színegyensúlya és ezzel a színharmóniájának – összhangjának – az eléréséhez.
Kiegészítő vagy ellentétes –ún. komplementer – színpárok világítóerő értékeinek az arányai eredetileg, valamint az ezek alapján „reciprok” módon meghatározható szín-felületméreteinek – kiterjedéseinek, illetve foltnagyságainak az
arányai egyensúlyra – harmóniára – törekvéskor a következők:
sárga – ibolya-lila = 9:3 = 3:1 = 3/4:1/4
1:3=¼:¾
narancs – kék = 8:4 = 2:1 = 2/3:1/3
1 : 2 = 1/3 : 2/3
vörös – zöld = 6:6 = 1:1 = ½:½
1:1=½:½
– – három szín együttese esetében: két szomszédos szín és harmadikként
szintén az egyikük kiegészítő vagy ellentétes – ún. komplementer – párja
lehet harmonikus – összhangban lévő. Pl.: kék virágszínű bojtocska és a kiegészítő – komplementer – narancs és sárga virágszínű bársonyvirág vagy
rózsa együtt/esben.
– – négy vagy öt szín együttese esetében: a harmonikus, vagyis az egymással
harmonizáló – összhangban lévő – színek is azok lehetnek, amelyek négyszög (négyzet), ill. ötszög csúcsainál helyezkednek el a színkörön / skálán.
Pl.: narancssárga virágszínű bársonyvirág vagy gerbera, kékeslila termésszínű és lilás pirosra/bíborlilára beszínesedő levélzetű julián borbolya, valamint zöldes-sárgán tarka lombú örökzöld kecskerágó csokorban;
– – ötnél több szín együttese esetében: a szín/harmónia – összhang – sem érvényesül/het amiatt, hogy ilyenkor a színhatás, ennek a kifejezőképessége
már csökken.
Alkalmazása: öt színig szokásos, ötön felül viszont ritka;

73



Színek természetes – természetbeni – harmóniája – összhangja: a színeknek a
természetben – eredendően – egymás mellé kerülésével (is) adódik (adódhat), – jön
(jöhet) létre – mindig harmonikus érzetet is keltve. „Mivel harmonikusnak hat/hat
minden természetben látott”, vagyis természetes eredetű színösszeállítás, –
színegyüttes – illetve ilyen színösszeállítás-társítás is.
Alkalmazása: természetességre törekvéskor a legjobb (is lehet).
Színek tudati/os = szubjektív harmóniája – összhangja (szubjektív színharmónia):
– meghatározásának is, az alakító alapja az, hogy az ember, - mint tudatos =
szubjektív lény – az adottságai, a beállítottsága-befolyásoltsága, az életkora, a
hangulata, az iskolázottsága-neveltetése, a tapasztalati, a temperamentumavérmérséklete szerint is, más és más színtársításokat érez/het – érzékel/het –
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


harmonikusnak, ill. összhangban lévőnek; (lásd korábban is alszíneknél). Pl.: a
kékeslila, a lila és a liláskék virágszínű egynyári vagy évelő szarkaláb virágszálakból kötött csokor, egy még fiatal és kiváltképpen egyben vidám hangulatban lévő hölgy számára – szemében – kedves, „szín a színhez” (Ton in Ton) is
lehet. Ugyanez, akár egyidejűleg viszont, egy már korosabb és arra kifejezetten
érzékeny és különösen az egyben épp borús hangulatban lévő hölgyet fel is ingerelhet/i.
Alkalmazása: legkiterjedtebb a jelképes – szimbolikus – színekre (lásd: Jelképek
– szimbólumok – a virágkötészetben című részben).
Szín-ritmus – színnel ritmus teremtés/e – a virágkötészetben: legalábbis a nem egyszínű készítményeknek ugyancsak a hangsúlyos és a nem hangsúlyos alkotó-elemei, ezesetben az ilyen szín-elemei- egymással legalább közel szabályosan – akár egyforma
térközökkel – váltakozása. Ez a nélküle és leginkább a hosszan, hasonló szín-elemekkel
készülő virágkötészeti készítményeknél „fenyegető” szín/egyhangúságot előz/het/i, illetve
szüntet/het/i meg. Szintén lehet:
– nem teljesen szabályos – kötetlenebb, oldottabb – váltakozású: az ún. aszimmetrikus készítményeknél. Pl.: ún. egyoldalas – frontális – csokorban élénk, sötét- arany – sárga és kék vagy legalább halványabb – citromsárga virágszínű
jácint szálak egymással, legalábbis nem egészen szabályosan – akár nem teljesen azonos térközökkel – váltakozása;
– teljesen szabályos – kötött – váltakozású: az ún. szimmetrikus készítményeknél
(általában). Pl.: kerek csokorban élénk, sötét – borvörös és kék vagy legalább
halványabb – láng-vörös virágszínű őszirózsa szálak, egymással teljesen szabályosan – akár azonos térközökkel – váltakozása.
Alkalmazása: a leghatásosabb általában a formai ritmus alkalmazásával együtt.
Szín-súlypont – színnel súlypont képzés/e – a virágkötészetben: legalábbis a nem egyszínű készítményeknek legalább az ún. látszólagos vagy optikai súlypontját jelentheti, illetve eredményezheti. Ez szintén lehet/séges:
– általában, leginkább a súlypontképző színeknek is minősülő – tartott – meleg színek – narancs, sárga, vörös és színárnyalataik – tónusaik – legalább egyikével és:
– sötét színű készítményekben: világos színnel – mivel ezesetben ez lesz – válik
– hangsúlyos/sá.
74



Alkalmazása: azért (a) leggyakoribb az általában formai súlypontot is jelentő kerek és nagy virágokkal, mégpedig leginkább sötét szín-tónusúakkal, hogy ezek
legalább látszólag – optikailag – a készítmény súlypontját lejjebb vigyék.
Szín-részarányosság = szimmetria-viszony a virágkötészetben: szintén kétféle lehet:
Szín-részaránytalanság -aszimmetria: amikor legalábbis a nem egyszínű készítményeknek ugyancsak a szín-elemei, egymásnak n e m a t ü k ö r k é p e i . Még bizonyos
szabályok szerint elfordítva is, elérhetetlen az egymással fedésbe kerülésük. Pl.: számos
sárga virágszínű gerbera és akár csak pár szál kék virágszínű holland nőszirom együttes/ében.
Alkalmazása: szokásosan formai-részaránytalanság -aszimmetria alkalmazásával
(is) társul/hat.
Szín-szimmetria: amikor legalábbis a nem egyszínű készítményeknek szintén a színelemei, egymásnak a t ü k ö r k é p e i . Vagyis legalább bizonyos szabály szerint elfordítva,
a szín-elemek egymással fedésbe hozhatók-kerülnek. Pl.: Lido vagy más őszirózsa fajtacsoport kék, és piros vagy még sárga vagy ennél is több színű, olyan szál-együttese
amelyben színenként a szálmennyiség és az egyébkénti megjelenés is már legalább közel teljesen megegyező.
Alkalmazása: leginkább szín-sort képező fajta-sorozatok, ill. fajtacsoportok esetében lehetséges.
Szín/ek alkalmazása a virágkötészetben:
• egyéni ízlés és még inkább beállítottság, valamint ezek befolyásolása – vagyis a
befolyásoltság – szerint alakulhat,
• figyelembe véve és betartva – követve – olyan alapszabályokat, amelyek érvényesülése – követése – is segít elkerülni már kedvezőtlen – bántó színalkalmazásokat – társításokat is – a virágkötészeti készítményekben.
Virágkötészeti színalkalmazás alapjai:
• az alkalomnak is általában megfelelőnek kell lennie, a virágkötészeti készítmény
legalábbis meghatározó színeinek,
• együtt használható és keverhető is bármely más, színes=tarka színnel, a fehér, a
fekete, valamint a keverékük, a szürke, miután ezek nem színesek= tarkák, hanem szürkék=semlegesek és az ellentetteik mindegyiküknek,
• előzetesen ellenőrizni is célszerű a várható színhatásokat, az alkalmazni kívánt
színek tervezett felhasználásuk szerinti kipróbálásával. Annak a már biztos ismeretében, hogy milyenek a kívánatos – keresett – színek, kerülhet csak sorra
- az ehhez is szükséges növényismereti tudással,
- a szín szerinti növény-, illetve virágválasztás, majd a hozzájuk valóknak a kiválasztása,
• elvárás (lehet) egy többféle színű virágkötészeti készítmény színeinek illetve árnyalatainak vagy tónusainak a közép- vagy súlypontjától, ill. az alulról felfelé és kifelé világosodása,
• harmonizálniuk kell – összhangban kell lennie – a virágkötészeti készítmények
színeinek,

75



• igazodni szokás a virágkötészeti készítmény legalább meghatározó színeivel az

évszakhoz is, (lásd előbb: az évszakok színeit és később: az évszak szerinti színtársításokat),
• illeniük kell a virágkötészeti készítmény színeinek, az adódó- várható környezetünknek legalább a meghatározó színeihez, és megvilágítottságához is,
• a kevesebb ér/het többet a „színfélékből” is. Mivel a már túl sokféle szín, illetve
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


színárnyalat vagy –tónus egymás mellett kifejezéstelenné válhat. Amiatt, hogy így
egyikük sem érvényesülhet igazán, egyes színek még el is veszhetnek, mások
meg túlzott fölénybe kerülhetnek,
• legalább mintegy félszáz – 50 körüli – színnel biztosan bánva, - ami nem is fed több
ismeretet, az átlagember színismeretével – „bizony még csak az alapok sajátíthatók
el”. Pontosabban ez a már nagyon ízléstelen virágkötészeti színösszeállítások elkerüléséhez elegendő, de színösszeállításában is igényesebb, eléggé változatos –
megragadó – készítmények készítéséhez kevés és ennél több szükséges.
• Meghatározó színalkalmazási szempont (lehet), ha adott az alap vagy a háttér
szín/e is. Amennyiben pedig mindkettő, vagy akár csak az egyikük még megválasztható, akkor ajánlatos elsőnek azt megtenni,
• pótolhatnak hiányzó növény-, illetve virágszíneket kellékek, kiegészítők, valamint
tartók és hasonlók színei,
• a színérvényesülés érdekében is a legjobb, ha a virágkötészeti készítmény a végleges helyén vagy ennek adottságai ismeretében készül, nemcsak olyan magasságban és beállítottságban, hanem olyan megvilágításban is, amilyenbe várhatóan kerül,
• a színmeghatározást segítheti, az ismert növényszíneket és az egyes színek pontos megnevezését is közlő – tartalmazó – Kertészeti színatlasz (Horticultural
Color Chart). Ami Magyarországon az Országos Mezőgazdasági Könyvtárban is
megtalálható.
Színtársítás:
• fehér szín társítása: jó lehet csaknem minden más (virág)színnel.
o árnyékoltan valósággal világít. Ezért ideális „szín-társ” árnyékban is;
o csökkenő megvilágításban – mint szürkületi fényben – is, a leghosszabban látható, élénk szín-„társszínként (is)”;
o háttérbe szorul piros mellett,
o ellentét – kontraszt – képző, ill. kiváltó (is),
o árnyalatai: a tiszta, hófehéren felüli sokféleségéből, a kékkel, zölddel adódó kékesfehér, az ezüst szín, valamint a sárgával előálló krém szín, nemcsak virágok, hanem gyakran termések, méginkább levelek színe is lehet.
Alkalmazása: kizárólagosan az árnyalataival „kerülendő”,
• fekete szín társítása: leginkább sötétítésként lehetséges,
• kék szín társítása: sárga színnel lehet a legsikeresebb,
o árnyékoltan: a fehérhez hasonlóan, szinte világító „szín-társ” is,
o erős megvilágításban – teljes napfényben – viszont el/halványul, erőtlen lesz,
társításban is,
76



o árnyalatai közül: a kékeslilák bársonyosan lágy, puha hatásúak, a kékeszöldek
ellenben rendkívül kontrasztosak – ellentétként hatók – lehetnek „színtársakként” is.
Alkalmazása: alap, méginkább háttér képzésben legmegfelelőbb;
• lila szín társítása: a kékkel megegyezően lehetséges (lásd ott),
• narancs szín társítása: a sárgával megegyezően lehetséges (lásd ott),
• sárga szín társítása: a kék színnel legkedveltebb. Ugyanis ez a legfigyelemfelkeltőbb színtársítások egyike, bár egyben „eléggé nyers hatású” is, hacsak nem
„természet-adta” módon jött létre; (a természetes elfogadott);
o harmonikus – kellemes – viszont még különösen zölddel társítva,
o árnyalatai társítása is, a kék árnyalataival bevált. Még jól harmonizálhatnak a
narancs és a zöld árnyalatokkal, ill. tónusokkal is.
Alkalmazása: társítva is, a legnehezebb, ellentétben a közhittel. Azért is, mert
ugyan óvatosan alkalmazva, fiatalos és üde, energiakölcsönző is lehet, viszont
nagy arányban – mennyiségben – már erőteljes, nyomasztó és így fárasztóvá is
válhat;
• vörös szín társítása: csaknem minden színnel jó lehet. Kiegészítő vagy ellentét –
ún. komplementer – színe ugyanis a lényegében mindig jelenlévő zöldnek;
o kiemelkedik a fehér szín mellett;
o árnyalatai közül: a bordónak a kékkel keletkezése is utal, a vörösből a kékbe
való színátmenetek – és így a társítások – sikeres alkalmazhatóságára;
o a mélybordó színárnyalat/tónus közelíti meg legjobban, a különben elérhetetlen
feketét is.
Alkalmazása: óvatosan a legmegfelelőbb, az élénksége, a „harsogó erőssége és
a mozgalmassága” miatt is;
• rózsaszín szín társítása: különösen jó lehet ezüst és kék (virág- és lomb-) színekkel,
o émelyítő is lehet, nagy tömegben, sárgával együtt,
o „üti” már a narancs és a vörös színt is,
o fehérrel és halványzölddel megkapó szelídséget vagy már egyféle bágyadtságot sugároz,
o árnyalatai közül: legkedveltebb az a viszonylag erősen élénkebb kékes, amely
még ciklámen színként is ismert.
Alkalmazása: a legjobb lehet, a pirostól a zöldig terjedő színátmenetekben - társításokkal;
• zöld szín társítása: adódik abból is, hogy gyakorlatilag mindig jelenlévő növény-szín,
o árnyalatai közül: bármelyik a mély-sötét és a halvány-világos közötti legkülönfélébb tónusokban is természetes, jó hatású „szín-társ” lehet.
Alkalmazása: a számtalan árnyalatában, az ugyancsak sokféle vörös árnyalattal
lehetséges a leginkább.
• évszak szerinti színtársítások – összeállítások:
○ a tavasziak: tiszta, de halvány – pasztell – mintsem erős – érett – színek társításával – összeállításával – fejezhetik ki – jeleníthetik meg – a tavaszt. Amihez a
leginkább jellemző, domináns színűk a rózsaszín, illetve ennek a nem kékes,
77



hanem kissé sárgába hajló árnyalata, a barackvirág és a lazac árnyalatok, melyek derűsek sugárzóak friss hatásúak
○ a nyáriak: élénk, erőteljes kissé agresszív színek társításával – összeállításával
a meleget és egyben ragyogást is sugározva, a nyár kifejezői, megjelenítői,
○ az ősziek: a meleg színek bőséges- tobzódóan – gazdag-társításával, -összeállításával és így, -bár már, ugyan kevésbé harsányan, vagyis lágyabban, a nyári
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


színgazdagsággal is vetekedve az ősz kifejezői és megjelenítői.
○ a téliek: ragyogó hófehér valamint az ezzel ellentétes kontrasztos sötétebb színárnyalatok és közöttük az erre az évszakra eső karácsonyi ünnepkörök színárnyalatok és közöttük a erre az évszakra eső karácsonyi ünnepkörök fényes, ragyogó
arany-sárgája és sötétpirosa mellett, az élettelenséget sugárzó barnásfeketesötétbarna – színek társításával – összeállításával – a tél kifejezői – megjelenítői.
Alkalmazásuk:
– a szakiparos tevékenység szintjén is már szokásos, legalábbis betanítás szerint,
– kézműves mesterség szintjén már önállóan is sorra kerülhet, legalább az alapos - biztos – ismeretükre alapozottan (megvalósításukkal) vagyis a megismert szabályaik, illetve törvényszerűségek követésével.
– alkalmazott iparművészet szintjén és méginkább,
– művészet szintjén, az etekintetben érvényes szabályoknak, törvényszerűségeknek, az
ismeretük birtokában megfelelően érvényesítése – követése – csak önmagában, már
nem elég, ezt túl kell haladni. A virágkötők és a virágkötészeti munkáik színekhez való
viszonya ekkor viszont már inkább a divattervezők vagy akár festők szemléletével, legalábbis közel rokon. Ez már sokkal inkább a kevésbé kézzelfoghatóan, a megjelenítő –
optikai – és az érzelmi – pszichikai – jó harmóniára – jó összhatásra – épül, mintsem
ezek szabályain – törvényszerűségein alapul (Szabó J. Hegyi L. 2004)
Általános érvényű:
• deríteni – világosítani lehet fehér szín alkalmazásával, túlságosan sötétnek mutatkozó színtársítást – összeállítást,
• sötétíteni lehet fekete szín alkalmazásával különben nagyon világosnak mutatkozó színhatást – összeállítást,
• szín fénnyel társítva (nem mellette, hanem magába foglalva):
o legalkalmasabb háttérként, ill. hangulatteremtőnek, leginkább romantikusnak,
o önálló felhasználása – alkalmazása – különleges alkalmak virágkötészeti készítményeire korlátozódik, hagyományosan karácsonyiakra,
o hatása: változatos – elegáns, méltóságteljes, ünnepélyes is lehet,
o eltúlozva: giccsbe hajlóan, természetellenes.
• társítani könnyebb: hideg színnel meleget és fordítva, mint hideget másik hideg
színnel, vagy meleget másik meleg színnel, akárcsak egy sötét színt, egy másik
sötéttel, vagy világost világossal ugyancsak;
o a színek többségéhez társítható arany és bronz általában meleg, az ezüst pedig hideg hatást kelt:

78



BIOLÓGIAI TÖRVÉNYEK ÉS ALKALMAZÁSUK A VIRÁGKÖTÉSZETBEN
A biológiai törvényszerűségek a virágkötészetben, az alkalmazott – használt növény-anyagoknak, közöttük a már életteleneknek is, a legalább természetes eredetéből (is) adódnak – fakadnak.
Az igény törvény, az élőnövény együttesek összeültetésének biológiai törvénye.
Miszerint csakis a legalább közel hasonló biológiai – környezeti-igényű két vagy több élő,
gyökeres növénynek a mindeddig még leginkább növénytálba – kosárba szokás közösen
tartásához, együttessé akár összeültetése biztosíthatja az ezután (is) lehető leghosszabb
ideig szépen díszítésüket. Különben viszont legalábbis valamelyikük idő előtt tönkremegy, elveszti a díszértékét. Emiatt azután általában az egész együttesük már szintén,
legalábbis veszít díszítőértékéből. A fény, a hőmérséklet, a talaj, ill. ültetőközeg, a tápanyag, a víz és legfőképpen a pára igényüknek kell legalább közel megegyezőnek lennie, tehát, a lombozatuk alakulásában, a növekedésükben, színükben és egyéb megjelenésükben is egymáshoz illőeknek, az elég tartósan (jól) díszítő növényegyüttessé összeültetéssé válásukhoz.
Alkalmazása: azaz vagyis a betartása – követése – a különféle élőnövényegyüttesek – összeültetések-készítésekor, az ezek utáni megfelelő elhelyezésük és helyes ápolásuk melletti – sikerességének is előfeltétele;
A tájtörvény – japánoktól átvéve – a hiteles táj-megjelenítés törvénye. Eszerint az
ehhez alkalmas növényekből vagy részeikből – a már nem élő állapotukban is -, az ökomorfológiájuk figyelembevételével, az élőhelyük, a származásuk alapján – szerint – is
összetartozóknak, a természetes előfordulásuk módjainak ismeretében, az ennek megfelelően alkalmazása jelenít(het) meg hűen – különleges táj-részleteket is.
• Évszakok megjelenítése: szintén lehetséges és ugyancsak az előbbiek módjára –
szerint (lásd előbb).
Alkalmazása: leggyakoribb a tájrészleteket is bemutató virágkötészeti készítmények, így az ún. biorámák készítésekor/kialakításakor.
A tartósság törvénye/i módjára érvényesülhetnek még a következők is:
• Vágottan tartósság az ún. váza-élettartam közel egyforma mértéke elvárt (lenne)
még, az egyébként akár különféle élő vágott virágokból és zöldekből valamint
esetleg más ilyen növényanyagokból készülő virágkötészeti készítmények esetében is. Tartósak közé kevésbé tartósak, vagyis rövidebb váza-élettartamúak bekerülése, az ilyenkor ezek elhalásával együttjáró korai-idő előtti díszérték vesztése, az egész készítmény díszérték vesztését is kiválthatja. Pl.: élő- és száraz
vagy glicerines felszívatással tartósított és e nélküli virágok, színes lombok együttese/ében.
Alkalmazása: az egyre elmélyültebb-pontosabb tartóssági és tartósítási ismeretek
hasznosításával lehet mind hatékonyabb – sikeresebb.
• Társítások tartósság befolyásolása törvényszerű ugyancsak, legalábbis számos esetben, (a gondoltnál többször is). Az, hogy a virágkötészetben alkalmazottak – felhasználtak – közül, melyik virág vagy egyéb növényrész ill. teljes növény,
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


79



melyik másikkal marad meg tartósan, vagy éppen sietteti annak a másiknak az
elhalását, nagyban függ legalábbis az utóbbinak a korától, ill. a biológiai állapotától, valamint a fajától vagy fajtájától és különösen ennek a bio-, ill. növénykémiai
jellemzőitől. Eszerint lehetnek:
– – tartósságot – vázaélettartamot csökkentők és
– – tartósságot – vázaélettartamot növelők (lásd a következőkben).
Alkalmazása: az ezzel kapcsolatban is egyre gyarapodó ismeretek hasznosításával
lehet szintén mind hatásosabb.
A biológiai törvényszerűségektől eltérés azonban már ugyancsak mind elfogadottabb. Úgy, hogy (még élő) növények is „bármikor a legkülönfélébb variációkban” megjelenhetnek kötészeti készítményekben. Legalábbis a száraz és tartósított növények, valamint a mind tökéletesebb selyemvirágok egyre bőségesebbé is váló választéka ad –
kínál – elegendő lehetőséget, a virágkötő-fantázia csapongásainak. Ennek kiélése is
azért lehetőleg a választék bőségével kínálkozó szélsőségektől mentesen történjen,
ügyelve – törekedve – a természetesség teremtette belső harmóniára (Szabó, 2005.)

80



JELKÉPEK – SZIMBÓLUMOK – A VIRÁGKÖTÉSZETBEN
A jelkép – a szimbólum – a virágkötészetben is meghatározott tartalom – fogalom vagyis mondanivaló megjelenítése – prezentálása. Éspedig az ezt magába sűrítő olyan
jelben = jelképben, szimbólumban, ami már hagyományos – hagyományozott – vagy
éppen újonnan jött létre. Persze ez is, mint minden más, folyton változik, átalakul.
Megjelenítői pedig ezesetben elsődlegesen, az ilyen módon már jelképes – szimbolikus formák, – az ugyanilyen jellegű – sajátosságú – növények, illetve virágok, számok
és színek mellett. Amelyeknek vannak olyan nem valós, hanem képzelt vagy vélt tulajdonságaik – hatásaik – is, melyek révén alkalmasak jelképek megjelenítésére. Így érzelmek, gondolatok, kívánságok, vágyak közvetett kifejezői és ingerlőek is lehetnek, de
még üzeneteket is közvetíthetnek. Ezért sem nélkülözhető legalább a fontosabb forma,
valamint növény ill. virág, szám és szín jelkép – szimbólum – ismerete.
Forma szimbólika: Jelképes – szimbólikus – formák a virágkötészetben is leginkább szakrálisak, vagyis hit, ill. vallási – egyházi, felekezeti – jellegűek, tartalmúak. Ilyen
volt rövidebb-hosszabb időn át, de legalábbis eredetileg, a másik nagy részük is. Ha stilizáltak, akkor többnyire különösen könnyen – jól – értelmezhetők, ill. felismerhetők, azonosíthatók is, lévén így eléggé egyértelműen meghatározottak. Részben már készen –
kialakítottan - felhasználva, másrészt az alkotások velük való kialakításával hasznosulnak a virágkötészeti munkákban is. Közülük a virágkötészetben is legjellemzőbbek és
egyben leggyakoribbak kerülhetnek csak ezesetben ismertetésre, a következőkben
(lásd: Klincsek P., 1990., Juhász Á., 2004. nyomán készült összeállításukat).
Jelképes – szimbólikus – növények, virágok a virágkötészetben rendre nem is
csak egyféle jelkép – szimbólum – kifejezői, ill. megjelenítői lehetnek. Közülük, az ún. virágnyelvben is legfontosabbak kerülhetnek itt ismertetésre, a következőkben (lásd:
Klincsek P., 1990 nyomán készült összeállításukat).
Növény-virág szimbólika: jelképes – szimbolikus – számok a virágkötészetben,
az életkort, évfordulót és más kiemelkedő esemény évszámát szokásosan közvetlen – direkt – módon kifejező - megjelenítő – számok mellett, még inkább csak a jelek – szimbólumok – megtestesítőinek is tartott alapszámok közül az ilyenként legismertebbek. Csupán az egy és a tizenhárom közötti alap számoknak alakult ki és maradt meg legalább
részben mindmáig a különös, némelykor misztikus és többnyire nem is csak egyféle jelentése – szimbóluma. Velük minőségek és ideák, vélekedések is kifejezhetők. A közülük virágkötészetben is a legfigyelemreméltóbbak kerülhetnek csak ezúttal ismertetésre a következőkben (lásd: Klincsek 1990, Horváth, 2008 nyomán készült összeállításukat).
Színszibólika: jelképes – szimbolikus – színek a virágkötészetben, többek között
legalább részben azok is, amelyek közismerten egy-egy meghatározott növényhez – virághoz - kapcsolódnak (lásd előbb is). Ezeknek és a hasonlóaknak a sokszor nem is csak egyféle szimbólikus jelentés tartalma leginkább a hozzájuk társuló – ragadt – sajátos és különféle képzeteken alapul. Bizonyos szerepe van ebben az öröklött kulturális – kultikus – és
egyéb hagyományoknak, szokásoknak, valamint a színek optikai és még az életkorral is
változó pszihikai hatásainak, érzelemkeltéseinek. Mindezekből is, itt csupán a virágkötészeti
szempontokból legjelentősebbek kerülhetnek ismertetésre a következőkben (lásd: Klincsek
1990., Elekné L. Zs. – Császi K, 1999., és Horváth, 2000. nyomán készült összeállításukat).
81



A színek – színesek = tarkák (kromatikusak), meg a s z ü r k é k = s e m l e g e s e k
(akromatikusak) vagyis az alapszínek, valamint az ún. harmadrendűek és egyben az
„Oswald-színköriek” és mások,– érzelmi – pszihikai – hatásai és a jelképes – szimbolikus – jelentéseik. (Klincsek 1990., Elekné L. Zs. – Császi K, 1999., és Horváth, 2000.
nyomán.)
Színek

Érzelmi – pszihikai – hatásaik

Jelképes – szimbolikus –
jelentéseik
fehér
felszabadító-könnyed, megnyug- ártatlanság, erkölcsi győzelem, matató, olykor ünnepélyes hatású
gasztosság és tisztaság, tökéletesség
ezüst-fehér
elegancia, emelkedettség kivál- erény (második a legjobbak közül, 25.
tója lehet
évforduló)
fekete
elcsüggedés, olykor komolyság alázat, elmúlás, fájdalom, gyász, halál,
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


és komorság, szomorúság kilemondás, mesterség olykor megtiszváltója, egyes árnyalataiban
teltetés
ünnepélyes hatású
kék
frissítő vagy üdítő „hűsítő”,
anyaság, béke, csönd, hűség, igazság,
nyugtató/passzív, felismerést és lelki szeretet, megnyugvás-nyugalom,
szomorúságot kiváltó is lehet
pártatlanság, remény, visszahúzódás
„enciánkék”
beletörődést, de legalábbis en- belátás, engedelmesség, hit, lebegés
(világoskék) gedelmességet és fellélegzést, meghátrálás, megkönnyebbülés,
fel/megvilágosodást vagy ezszabaságvágy, világosság
iránti vágy kiváltó is lehet
„indigókék”
közel ua., mint a kék
közel ua., mint a kék
„kékeslila”
közel ua., mint a kék (és lila)
közel ua., mint a kék
„kékeszöld”
közel ua., mint a kék (és zöld)
közel ua., mint a kék
„középkék”
közel ua., mint a kék
közel ua., mint a kék
türkiz/kék
önmegvalósítást, a szürkeség, függetlenségre törekvés, önkifejezés
az egyenlősdi – az uniformizálás elutasítását erősítheti
„ultramarin”
alkotó gondolkodást, állóképes- álhatatosság, állandóság, erkölcs, el(kék, sötét-) séget, elszántságot, kitartást,
kötelezettség és elszántság, hűség,
meggyőződést fokozhatja
szilárdság
ibolya (-lila)
alázatosság, elgondolkodtató,
fantázia, hit, lemondás, misztikum,
emelkedettség, komolyság kihölgyek korossága, ünnepélyesség
váltója, nyugtató
„bíborlila”
közel ua., mint a lila (és a vörös) közel ua., mint a lila
„liláskék”
Közel ua., mint a lila (és a kék) közel ua., mint a lila
narancs
barátságos, élénkítő/aktív, „me- életöröm, életszeretet, háziasság, a
lengető”, serkentő
Nap
narancslehangoló, de nyugtató, „ottho- anyagszerűség, alázat, állandóság,
barna (bronz) nos” vagy indulatkeltő (melegharag, számkivetettség, szegénység
ség)
(szeretet, harmadik a legjobbak közül)
82



Színek

Érzelmi – pszihikai – hatásaik

„narancssárga”
sárga

közel ua., mint a narancs (és a
sárga)
bíztató, élénkítő, élményre törekvés, érdeklődés és tudatosság kiváltója lehet
legfeljebb emelkedettség, ünnepélyesség kiváltója – „óaranyként”

„aranysárga”

„citromsárga” fokozottan élénkítő
„középsárga” közel ua., mint a sárga
„sárgászöld” közel ua., mint a sárga
vörös (piros) aktivizáló-buzdító, erősítő,
fel/hevítő, késztető, lelkesítő,
mozgósító
„bíborvörös”

emelkedettség, méltóságteljesség kiváltója lehet
„cinóber”
közel ua., mint a vörös (és a
sárga)
„kármin/piros” közel ua., mint a vörös
„középvörös” közel ua., mint a vörös
(rózsaszín)
csendes bágyadtságot, olykor
már melankóliát, vagy émelygést,
de lányos könnyedséget, vidám
ünnepélyességet is kelthet
„vörösesközel ua., mint a vörös (és a nanarancs”
rancs)
szürke
belenyugvásra-, -törődésre,
ösztönző, unalomkeltő lehet

Jelképes – szimbolikus –
jelentéseik
közel ua., mint a narancs
derű, fiatalság, nap/fény, nyíltság, optimizmus, őszinteség, örökkévalóság, világosság, de féltékenység, hamisság is
bőség-gazdagság, elsőség, győzelem,
(kiválóság, méltóság, szerencse, első- a
legjobbak közül, 50. évforduló, ünnep)
elsősorban a féltékenység, hamisság,
irigység,
közel ua., mint a sárga
közel ua., mint a sárga
energikusság, életerő, forradalom/iság,
harc/osság, lángolás, melegség, szerelem, szenvedély, tűz, tüzesség, testi/szerelmi vágy és beteljesülése, vér,
véráldozat, véráldozatra is készség
büszkeség, hagyománytisztelet
közel ua., mint a vörös
közel ua., mint a vörös
közel ua., mint a vörös
bájosság, kedvesség, könnyedség,
kis/lányosság, nemes egyszerűség
szelídség, törékenység, vidámság,
(leginkább akkor, ha halvány),
közel ua., mint a vörös, narancs

egyformaság, félelem, szegénység,
szerénység, szolgálás, szorongás,
visszahúzódás, takargatás-leleplezés
zöld
éltető, frissítő, reménykeltő, üdí- béke/sség, csend, egészség, élet közelitő
ség, felfrissülés, létezés, megújulás, nyugalom, remény, természet/esség, -szeretet (+ megengedő, szabad jelzés színe)
„középzöld”
közel ua., mint a zöld
közel ua., mint a zöld
„levél/fű/zöld” közel ua., mint a zöld
közel ua., mint a zöld
„smaragdzöld” közel ua., mint a zöld
közel ua., mint a zöld
„tengerzöld” közel ua., mint a zöld
közel ua., mint a zöld

83



Számok jelképes – szimbolikus jelentései – számszimbolika példák és a használatuk a virágkötészetben (Klincsek P., 1990.; Horváth Zs., 2000. nyomán)
1-esé pl.: az egyedüllét, a középpont, a magány, a páratlanság és a tett, a tökéletesség is
– virágkötészetben: kivételes,
2-esé pl.: ami már szinte elfeledett, hogy az élet vitele párban szokásos
– virágkötészetben: nem kedvelt, nehéz vele jól dolgozni,
3-asé pl.: a misztikus rend – 2 szülő, 1 gyermek – (anya - apa - gyermek, múlt – jelen jövő), teljesség, tökéletesség,
– virágkötészetben: az aranymetszés, ill. arányosságok számainál is,
4-esé pl.: a négy évszak, a négy égtáj a négy főelem: fény, föld, levegő, víz és a negyedelések,
– virágkötészetben: ritkán használt,
5-ösé pl.: a jó minősítés (osztályzat), a népességet is gyarapító család – 2 szülő, 3
gyermek, az emberi érzékszervek és kézujjak, ötös lottóban a telitalálat,
– virágkötészetben: gyakori virágszám csokor kötéskor,
6-osé pl.: a gyermekkor-forduló – iskoláskor elérése, a világteremtés hat napja,
– virágkötészetben: nem kedvelt,
7-esé pl.: a hét napjai, a dinamikus tökéletesség, a világot alkotó hét őselem: fa, fém,
föld, hold, nap, tűz, víz, a világteremtés hat napja után, a hetedik, a pihenőnap, a népmesék hét próbája és hétfejű sárkánya, stb.
– virágkötészetben: nagyon gyakran használt a kifejezésgazdag és mégis
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


egyszerű választékosság érdekében,
8-asé pl.: a négy fő és a négy „köztes” égtáj együttesen és a nyolcosztályos általános
iskola,
– virágkötészetben: nem kedvelt,
9-esé pl.: a serdülőkor kezdete is lehet,
– virágkötészetben: már fenntartás nélkül használt,
10-esé pl.: az egységnyi-kötegnyi leggyakoribb virágszál-mennyiség, a tízparancsolat és
a tizedelés is,
– virágkötészetben: gyakran használt,
11-esé pl.: a labdarúgás egyik büntetőrugása,
– virágkötészetben: ritka,
12-esé pl.: az apostolok – Krisztus tanítványainak, az év hónapjainak és az egy tucatban lévő tárgyak száma,
– virágkötészetben: keveset használt jelképesen – szimbólikusan,
13-asé pl.: az aradi vértanúk – kivégzett 1848-as tábornokok, a halál, a baljós: szerencsétlenséget vagy szerencsét hozó szám,
– virágkötészetben: inkább csak „szerencse-számként” használt.

84



Növények – virágok jelképes – szimbólikus – jelentései – növény-virágszimbolika
(„virágnyelv”) példák (Klincsek P., 1990; Juhász Á., 2004. nyomán)
Növények/virágok
Jelképes – szimbolikus – jelentés
alma
bűnbeesés, életfa, halál és feltámadás, tiltott gyümölcs,
babér
bűnbocsánat, halhatatlanság, kiemelkedő művészi teljesítmény,
borostyán (akárcsak állandóság, hűség, örök emlékezés,
gyakran más örökzöldek is)
citrom virág / bimbó (ál- „lányosság”, szűziesség,
talában a citrusféléké)
csarab - erika
egyedüllét, elhagyatottság, magányosság, párnélküliség,
fehér liliom
ártatlanság, erény, erkölcsösség, érdem, szemérmesség, szűziesség, tisztaság, tisztelet,
flamingóvirág
bujaság, érzéki ígéret, testi kapcsolatra felhívás, - vágyakozás,
(és rokonai)
gránátalma
hatalom, szerelem, szeretet, termékenység/gyümölcse,
hóvirág (a nem védett barátság, elfogadás kifejezése és megerősítése,
keleti is)
ibolya
alázat, megilletődöttség, szerénység, tisztelet,
kardvirág
feltörekvés, férfiasság,
mimóza
érzékenység, túlérzékenység,
mirtusz
ragaszkodás, szeretet, szerelem(lelki), szűziesség,
krizantém, elhunytakra emlékezés, részvét
mák (főleg vörösben) lángolás, szerelem,
nárcisz
féltékenység, önteltség, (egoizmus = befelé fordulás), törtetés,
nefelejcs
emlékeztetés, hűség, megbízhatóság, múltidézés, visszautalás,
orchideák (mindegyike) bensőséges kapcsolat vagy erre utalás, érzékiség, gazdagság, szerelem (testi is),
pálma (levél) és olajág béke, békesség, békülékenység, halál feletti diadal, vértelen győzelem,
rozmaring
hűség, kitartás,
rózsa
harmónia, szerelem,
- fehér, bimbósan
gyengédség, szülői szeretet,
- fehér, kinyíltan
mulandóság, tisztaság,
- piros, bimbósan
első szerelem, lángra lobbanás, remény
- piros, kinyíltan
belső – intim – érzelem, szerelem, szerelmi vallomás
sárga színben
féltékenység, hűtlenség, hűvös kapcsolat, irigység, szolidság,
százszorszép
tartózkodás, tartóztatás – a rámenősség, türelmetlenség, viharosság csillapítása – visszautasítása,
szegfű
büszkélkedés (a megajándékozottal), elismerés, szeszélyesség,
tisztelet,
- piros színben
fellángolás, szerelem,
- rózsaszínben
„lányosság”, ünnepélyesség, vidámság,
tüzes liliom
szerelem
85



Formák jelképes – szimbolikus – jelentései – formaszimbólika példák
és a használatuk a virágkötészetben (Klincsek P., 1990 nyomán)
Címer

– síkban vagy domborítottan készülő díszített – cizellált - forma,
– jelképes – szimbólikus – jelentése: egy bizonyos család (nemzetség), lakóhely (kerület, megye, város) vagy nemzet és ilyen „tudat”,
– virágkötészetben: a kivételes ünnepi alkalmakkor használt,
Csillag
– többféle is lehet, az ágai számtól függően,
– jelképes – szimbólikus – jelentése:
– – a három és négyágú csillag esetében egyaránt legfeljebb alkalmi, mint
többek között egyesület, szervezet, testület, megkülönböztetéseként,
– – az ötágú csillag eredetileg Salamon zsidó király csillaga volt, később
vörös színnel lett a munkásmozgalom, majd egyes pártok jelvénye,
– – a hatágú csillag a választott nép (izrael) ősidőktől használatos nemzeti és egyben egységének, valamint összetartozásának is a jelképe,
– – a nyolcágú csillag, a többágú csillagok közül még a legismertebb és
velük együtt szintén a fényesség, a megvilágosodás, az örökkévalóság
és tündöklés jelképe,
– virágkötészetben: karácsonyi készítményeken kívül csak ritkán használt
bármelyikük jelképesen – szimbólikusan,
Háromszög – a legegyszerűbb síkidom és így az összes többi alapja is:
– jelképes – szimbolikus – jelentése: az egyensúly, a tökéletesség – kiváltképpen a sajátos eseteiben, mint többek között a derékszögű, az egyenlő oldalú és az egyenlő szárú is;
–virágkötészetben: a háromszög három pont összhangjában szintén a kiegyensúlyozottságot, a tökéletességet és így a harmóniát eredményezheti. – A háromszögelés ily módon a japán virágrendezés alapja is. –
Amikor a hangsúlyos fő pontok háromszögben helyezkednek el és a
többi elem is háromszög-kötésben csatlakozik a korábbiakhoz, aminek
révén a térhez is jó lesz a kapcsolódás.
Figurális
– síkban, domborítva vagy térben is kialakítható sokféle forma,
– jelképes – szimbólikus – jelentése:
– – újév köszöntés, jókívánságok pl.: gomba, kéményseprő, négylevelű lóhere, szerencsepénz-érme,
– – farsang hangulata pl.: álarc, csillám/por, flitter, lampion,
– – nemzeti ünnep: március 15-e köszöntése, pl.: nemzeti színű szalag,
csokor/masni, kokárda, zászló,
– – húsvét hangulata pl.: csibe, fészek, gomba, nyuszi, tojás,
– – államalapítás és a kenyér ünnepe, augusztus 20-a köszöntése pl.: búzakalász, - kéve, - koszorú, kenyér, nemzeti színű szalag, csokor/masni,
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


zászló,
– – szüret hangulata pl.: hordó, kotyogó, prés, szőlőfürt, -levél,
– – Mikulás nap hangulata pl.: ajándékkal teli cipő, csomag, puttony, valamint szánkó, mikulással is, krampusz, virgács,
86



Kereszt

Kör-gömb

Négyszög

Spirál/is

– – karácsony hangulata pl.: angyal, csengettyű-harang, negyed-hold,
gyertya, fűzér, karácsonyfa és díszek,
– – szilveszter, óévbúcsúztató hangulata pl.: álarc, cilinder, évszám-pár,
füzér, kereplő, kis-malac, kürt, pezsgős pohár és üveg, síp, trombita,
– – születés köszöntés pl.: bölcső, gólya, pólyás baba,
– – születésnapi köszöntés pl.: évszám/ok, pezsgős pohár és üveg,
– virágkötészetben: alkalomnak megfelelően használt/ak;
– sokféle típusa közül a leggyakoribbak: az andrás (×), az egyszerű (+), az
emelt (g), a hordott ( ), a kettős (Т) és a talpas (†),
– jelképes – szimbolikus – jelentése:
– – eredetileg: a fény, a megvilágosodás,
– – őskeresztényeknél – a Római Birodalomban: a bánat, az elmúlás, a
fájdalom, a megpróbáltatás, a szenvedés, a teher (a megváltás pillanatáig),
– – keresztény-tanok megjelenésétől: a kereszten meghalt Megváltó feltámadásának hite révén visszanyerve az eredeti jelképes – szimbolikus –
jelentését, újra a fény és a megdicsőülés, a világosság, - amiért viszont
az embernek bánatot, fájdalmat, megpróbáltatást, nehézséget, szenvedést, terhet is el kell viselnie, le kell küzdenie – és így egyben:
– – a keresztény hit – a megváltás hitének – jelképe is;
– a virágkötészetben: keresztény egyházi események, ünnepek, gyászszertartások, temetés kapcsán a leggyakoribb,
– a végtelenített véges,
– jelképes – szimbolikus – jelentése:
– – ősidők óta: a fény, a Nap, a világosság és ebből fakadóan:
– – ugyancsak régóta: a dicsőség, az elmúlhatatlanság - halhatatlanság, a
megújulás, az örök fényesség, az örökkévalóság, a végtelenség,
– virágkötészetben: e forma jelentéseinek is legkifejezőbb megjelenítői
mindmáig a különféle koszorúk készítése, használata; jelképezve mindegyikükkel egyúttal a kerek egészet, az adventi koszorúnak is a koszorúalapjával, a kerek egy esztendőt és az advent négy előhetének megfelelő négy gyertyájával, az elkövetkező négy évszakra jelképesen ugyancsak utalva.
– szabályos egyszerű, síkidom, mértani forma,
– jelképes – szimbólikus – jelentése: a négy évszak, olykor a négy fő égtáj /is,
– virágkötészetben: viszonylag ritkán használt (még leginkább tartóedényeknél),
– hajlékony alakzat,
– jelképes – szimbólikus – jelentése: az élet, a haladás, a lendületesség, a
lüktetés, a mozgás,
– virágkötészetben: a mozgalmassága – a külön mozgást kölcsönzése
oldhat, anélkül már unalmas egyformaságot, egyhangúságot és túlzott
feszességet, merevséget is,
87



Szív

Üstökös

– íves síkidom vagy domborított, ill. térbeli alakzat,
– jelképes – szimbólikus – jelentése: a szívbeli szeretet (átnyilazva: a gyötrődés, a mártírság, szenvedés, vértanúság)
– virágkötészetben: legillőbb az anyák napi és a Bálint, ill. a Valentin napi
készítményekbe,
– csóvás égitest forma,
– jelképes – szimbólikus – jelentése: a fellángolás, a rövid életűség, a pillanatnyi tündöklés,
– virágkötészetben: legfeljebb karácsonyi készítményekhez használatos,

88



VÁGOTTVIRÁG KEZELÉSEK
Vágottvirágok kezelése az előzetesen tisztára mosott vázába vagy másféle tartóedénybe töltött, lehetőleg kéz-meleg és lágy vízbe beállításuk előtt is, még nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy az adott körülmények között, majd a lehető leghosszabban, de
legalább minél szebben tovább viruljanak.
A virág szárvégének visszavágása kerüljön legalább mindig sorra a vízbeállítást
megelőző, vágottvirág előkezelési munkaműveletként. Ez lehetőleg éles késsel és ferde
szögben, valamint sohasem ízrésznél történjen. Azért, hogy minél hosszabb legyen az
így kapott új, friss metszési felület, a vízfelvételhez. Legalábbis némely rózsát a víz alatti
vágással megoldott ilyen szárvég felújítása tehet tartósabbá.
Az alsó levelek eltávolítása, vagyis a várhatóan vízbemerülő szárrészről, a rajta
még meglévő levelek, akár csak a csonkjaik, lefelé húzó mozdulattal, a maradéktalanul
leszedése, még ugyancsak kerüljön sorra. Különben ezek majd valósággal belerohadnak
a vízbe. Viszont ettől se sérüljön számottevően a virágszár, mivel a roncsolt részekben
már akadozna a további vízszállítás.
A tüskék eltávolítása se maradjon el, a tüskés szárak esetében, a könnyebb kezelhetőség, illetve sérülések megelőzése érdekében. Ehhez kés használható, ha nem
pattinthatók le könnyen, kézzel.
A száralj megkaparása, pontosabban a szárvégen a külső rész, - a bőrszövet, illetve héjkéreg – lehántása mintegy 5 cm hosszan, éles késsel, esetleg olló élével, segítheti
elő még a hatékonyabb vízfelvételt. Ez különösen keményebb szárnál előnyös.
A szárvég felhasítása hosszában, akár késsel, közel 5 cm hosszan bemetszésével,
még ugyancsak segítheti a vízfelvételt. Ez kiváltképpen megkaparással társítva és a már
fás szárak esetében hatékony. Ha ettől felkunkorodna a szárvég két vége, akkor tőlük
mintegy körömnyi magasságban felfelé 1-2 cm hosszan két-három helyen, még függőlegesen is bekarcolható.
A szárvégroncsolás főleg fás vagy fásodó virágszárak esetében vált már szokássá
is, a fás szárvég lehetőleg fakalapáccsal vagy háztartási klopfolóval, esetleg harapófogóval 4-5 cm hosszan elroncsolásával. Azért, hogy ettől a szárvég hosszirányban több
helyen megrepedjen, és ezzel nőjön akár többszörösére is, az így ugyancsak jó vízfelvevőnek tartott sebzési felület. Ez ma már csak legfeljebb a nagymértékű szétroncsolás és
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


az ellapítás előidézése nélkül ajánlott eljárás.
A kitisztító vízbeállítás, a jácint, a nárcisz és az egyéb, sok nyálkát vagy tejnedvet
tartalmazó szárú – tőkocsányú – virágok tartósságát fokozhatja. Ha így mintegy elvéreztetve, a nyálka, illetve tejnedv feleslegük kifolyhat és nem marad vissza a víz útját elálló
tömítőanyagként. Ehhez az ilyen szárakat, illetve tőkocsányokat, a végük visszavágása
után 40-50 °C-os vízbe kell beállítani, hogy a nyálka, illetve tejnedv feleslegük ebbe kifollyon. Csak azután kerüljenek át friss vízbe.
A szárvég megperzselése is, a sok nyálkát vagy gyantát és a tejnedvet kibocsátó
szárú – tőkocsányú – virágoknál bizonyulhat tartósságot növelő hatásúak. Ez lehetőleg
az előzetes szárvég visszavágást és az alsó levelek eltávolítását követve, a szárvégnek
5-10 másodpercre forrásban lévő vízbe mártásával, méginkább égő gyufa vagy gyertya
89



lángja feletti némi elszenesítésével is jól megoldható. Eközben a virágszár többi részét, a
rajta lévő leveleket és a virágrészeket, az előzetesen papírba vagy fóliába becsomagolásuk, de legalább a szár kellően ferdén tartása óvja, nehogy a gőz vagy a láng megcsapja
őket. Az így elszenesedő szárvég, illetve a szövetei, olyan szűrőként hatnak, amelyen
már akadálytalan a vízbeáramlás.
Az alkoholos szárvégkezelés, legalább roncsolást vagy perzselést követően, de
önmagában is, még szintén tartósságnövelő lehet. Ehhez a szárvég 4-5 percig kerüljön
beállításra tömény alkoholba, ami denaturált szesz éppen úgy lehet, mint valamilyen
erős pálinka, és csak ezt kövesse a vízbeállítás.

90



VIRÁGKÖTÉSZETI SZÁRMEREVÍTÉSEK, -HOSSZABBÍTÁSOK,
-PÓTLÁSOK ÉS -TAKARÁSOK
A szár merevítése, megerősítése, az ún. drótozás a virágkötészeti felhasználáshoz önmagukban gyenge, vagy kétes állóképességű, rossz tartósságú, és emiatt gyakran már eleve kedvezőtlenül elgörbülő, elpattanó szárú vágottvirágok megerősítésére,
megtartására szolgál, ugyanerre a célra használható vágottzöldek esetében is. Hasonlóan használható a már meggörbült, ill. elpattant virágszár javítására, korrigálására.
Szintén fontos, szinte elkerülhetetlen a szármerevítés alkalmazása olyankor, ha a
szárnak egy adott helyzetbe kell kerülnie, illetve ott is kell maradnia. Ezzel az elvárással
pl. egyes füzérek, menyasszonyi csokrok és fejdíszek, valamint templomi padok díszítő
csokrai esetén találkozunk. Szárazvirágok esetében azért is célszerű ezt a módszert alkalmazni, mert ezek szára kimondottan törékeny, és nemegyszer túlságosan rövid is.
A drótozás előnye – a szár nem kívánt elhajlásának megakadályozásán felül –,
hogy az így merevített szár (adott keretek között) szinte tetszőleges irányba hajlítható,
beállítható, ami a megfelelő szálelrendezést is leegyszerűsíti. Szintén előny, hogy a merevített szárak alakja és helyzete a továbbiakban számottevően nem változik, valamint,
hogy a drót a kívánt módon és mértékben meghosszabbíthatja a virág szárát.
Szármerevítésre hagyományosan a kellő hosszúságú, lehetőleg hegyesre levágott
végű, rendszerint kötegelten forgalmazott ún. vágott vasdrótok (huzalok) alkalmazhatók. Közülük – a merevítendő szár erősségének megfelelően – különböző vastagságúak
állnak rendelkezésre, többnyire az ún. 6-os, 8-as és 10-es (azaz rendre 0,6, 0,8, ill. 1,0
mm átmérőjű) drótokat szokás használni. A zöld műanyag bevonatú, ill. a zöldre, barnára
vagy esetenként más színűre festett drótok előnye, hogy a kompozícióban kevésbé látszódnak, nem annyira szembetűnők.
A szármerevítések mindegyikénél fontos, hogy a lehető legkevésbé látszódjék. Általában elegendő, ha a drótozás csak a szár felső kétharmad részéig tart, így nem ér bele a váza (vagy egyéb tartóedény) vizébe. Esetenként csak a hajlítani kívánt szárrészen
vagy a virág feje alatt van szükség szármerevítésre. A drótszálnak közel egyenletesen
és épp elég szorosan kell illeszkednie a virág szárára, amit a szár ütemes forgatásával, a
huzal a szárra való mintegy feltekerésével érhető el.
A szár merevítésének módjai változatosak, közülük az adott célra leginkább megfelelőt kell alkalmazni, de az is fontos, hogy az adott technikában megfelelő gyakorlattal
rendelkezzen az alkalmazója.
- Szármerevítés alulról való felszúrással. Az egyik legegyszerűbb drótozási módszer, melynél a kellő vastagságú drót egyik hegyes végét a szár legfelső részén keresztül vagy közvetlenül a virágfejbe szúrják, vigyázva arra, hogy csak a virágfej alsó („csésze”) részébe érjen, felül ne bukkanjon elő. Ezután a drótot a száron nyújtott csigavonalban lefelé vezetve mintegy rátekerik arra, vigyázva, hogy a száron lévő leveleket ne sértsék meg, és a drót minél jobban a szárhoz simuljon. Drótozás közben a szárat óvatosan
kell kezelni, csak nagyon kis mértékben szabad hajlítani, nehogy megtörjön, elpattanjon.
- Szármerevítés a fejrészen való átszúrással. Az előző módszertől annyiban különbözik, hogy a drótot ebben az esetben teljesen át kell szúrni a fejrészen is, a felül elő91



bukkanó drótvégre pedig apró kampót hajlítva visszahúzni a virágfejbe, és ott kissé öszszenyomni.
- Szárpótlás („szárassá alakítás”). Az előbbi módszert alkalmazva akár teljesen
szártalan, letört virágokat és lágy terméseket is elláthatunk „szárral”. Többek között
szalmarózsa virágzatának felhasználásakor gyakran alkalmazott eljárás.
- Szármerevítés a fejrész aljának kampóba illesztésével. Ennél a módszernél a
megfelelő vastagságú drót egyik végére a virágfej alsó részéhez (kerületéhez) illeszkedő
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


méretű kampót formálnak, melynek síkja a drótra merőlegesen áll. Ezután a virágfejet
belehúzzák a kampóba, amit kissé megnyomva rögzítenek a virágfejen. Maga a drótszál
ebben az esetben is a szárral közel párhuzamosan fusson végig, hogy ezután a száron
lefelé nyújtott spirál, ill. csigavonalban elég szorosan körbe lehessen tekerni. A száron
túlnyúló drótvég visszahajlítható a szárvégre, vagy levágható annak közelében.
- Szárhosszabbítás céljából a merevítő drót a szár alján túlnyúló részét a szükséges hosszúságban meghagyják.
- Szármerevítés a szár belsejében. A vastag és üreges száraknál alkalmazott
módszer. A megfelelő hosszúságú és vastagságú drótot az üreges szár aljához illesztik,
majd óvatosan felfelé tolva teljes hosszúságában a szárba vezetik, anélkül, hogy közben
kiszúrnák a szár oldalát. Ez a módszer a virág tartósságát, az ún. vázaélettartamot lerövidítheti, ezért inkább csak alkalmilag, rövid idejű díszítésre szánt vágottvirágok esetében ajánlott.
- Szárhosszabbítás a szár belsejében végzett merevítés esetén is lehetséges, sőt,
a hosszabbítandó szárral közel azonos kinézetű és állagú szárrész ezzel a módszerrel
toldható a szárhoz, ami a szárhosszabbítás egyik legkevésbé szembetűnő módja.
- Szár-összeillesztésről akkor beszélünk, ha az előbbiekben leírt módon – esetleg
ragasztással kiegészítve – akár több és méretében is eltérő szárdarabot illesztenek viszsza a szárhoz.
- Szártörés korrigálása. A megtört szárrész korrigálásának legegyszerűbb módja –
a sérülés feletti levágáson kívül – szintén a szár belsejében való merevítéssel történő
összeillesztése (ld. ott). Ezzel a módszerrel javítva az eredeti szártörés alig észrevehető.
- Szármerevítés villás visszahajlítással. A megfelelő vastagságú drótszál egyikvégét legalább pár centiméter hosszan villásan (V-betűszerűen) visszahajtják, majd ezt
egy kézzel hozzáfogják a merevítendő szár felső (nyaki) részéhez, rásimítva a szárra.
Ezután a másik kézzel a drótszál másik végét három-négy menetben körbetekerik a szár
felső részén, úgy, hogy az előzőleg hozzáfogott rövidebb drótvéget is körbefogja. A műveletet elég szorosan kell végezni, de ügyelni kell arra is, hogy a szár ne törjön meg közben. Végül a drót hosszabb végét a száron lefelé az eddigiekben leírtak szerinti nyújtott
csigavonalban tekerik a szárra úgy, hogy az előzetesen hozzásimított másik drótvéget is
rögzítse. A drótozásnál ebben az esetben is ügyelni kell a száron lévő levelek, oldalágak
sértetlenségére.
- Szárhosszabbítás a villás visszahajlítással történt szármerevítés esetén is lehetséges, a fentiekben leírt módon elvégezve a drótozást a száron túlnyúló drótrész kívánt
méretben való meghagyásával.

92



- Csokrok, ill. virágcsomók szármerevítése és szármeghosszabbítása szintén a
villás visszahajlításnál leírtaknak megfelelően oldható meg legegyszerűbben (ld. ott). Ezzel a módszerrel a legkisebb, akár csak két-három szálas, és egészen rövidre (1-1,5 cm
hosszúra) kurtított szárú, csomónyi csokrok és vágottzöld-csomók éppúgy kezelhetők,
mint a legnagyobb virágcsokrok.
- Vesszőknél, gallyaknál és erős szárú virágoknál a szárhosszabbítás és szármerevítés célja elsősorban a rögzítés megkönnyítése, hiszen ezek önmagukban is jó tartással rendelkeznek, száruk meghosszabbítására azonban szintén szükség lehet. Erre a
célra viszonylag vastag, 16-os, vagyis 1,6 mm vastag, 350 mm hosszú, vagy 18-as, vagyis 1,8 mm vastag és 500 mm hosszú vágott vasdrótra van szükség. Az ilyen anyag
drótozásánál a szokottnál szorosabban rögzítik a drótot, mert még a kellően száraz galylyak és vesszők is tovább zsugorodnak idővel. Ha a drótozandó gallyon elágazás vagy
csomó (ízrész) található, célszerű a drótozást efölött végezni, így a drót a későbbiekben
sem tud lecsúszni a gallyról. Szárhosszabbítás esetén a kiválasztott drótot félbehajlítják,
és a gally ill. ág alsó részéhez illesztik, ráhurkolják, majd szorosan végigcsavarva rajta
rögzítik. A drót az ágrészen túlnyúló két végét egymásra csavarva érik el a kellő hosszúságot.
- Virágzati – virágzathordozó – szár merevítése esetén a megfelelő vastagságú
és hosszúságú drót végére kis kampót formálva beakasztják azt a virágzati szárrészre,
lehetőleg a csúcshoz közeli részen, úgy, hogy a drótszál lefelé a szárral közel párhuzamosan fusson tovább. Ezután a drótot a száron nagyon óvatosan tekerik körbe, először a
virágzati szárrészen a virágok között, szükség szerint hajlítgatásokkal vezetve, majd a
szár alsó részén is, a rajta lévő levelek megsértése nélkül. Egyebekben az előzőekben
ismertetett szármerevítési módoknál leírtak az irányadók, ebben az esetben is ügyelni
kell arra, hogy a drótot kell a szár köré tekerni, és nem fordítva.
- Levélnyél-merevítés, -drótozás. Szintén hagyományos módszer, melynél a megfelelő, általában vékony, vágott drót egyik, előzetesen hegyesre vágott végét a felfordítva
kézbevett levél lemezének fonáki (vagyis hátoldali) részén a tövétől körülbelül egyharmadnyi távolságban, a főérhez közel óvatosan átszúrják. Nagyon kell ügyelni, hogy a
drót a levéllemez színén a lehető legkevésbé látszódjon. Ezután a levéllemezen átfűzött
drótszál visszahajlítása és esetleg enyhe összecsavarása után a főér mellé hajlítják, és
lesimítják azt. A drót másik végét a levélnyél kezdetéig lehúzzák, és néhányszor rátekerik a levélnyélre, akár egészen a végéig, nyújtott spirál, ill. csigavonalban.
- Levélnyélpótlás drótozással. A letört, vagy már eleve hiányzó levélnyél pótlására
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


szintén használható a drótozással való merevítés. Ehhez a drótot a levélnyélmerevítésnél leírtaknak megfelelően átszúrják és rögzítik a levéllemezen, majd a levél
főerének alsó végződésénél, annak két oldalán a levéllemezt kissé bevágva az így szabaddá váló főér-végre tudják a drótot néhány menetben rátekerni, lehetőleg szorosan,
hogy még a későbbiek folyamán se csúszhasson le róla. Ezután a drót végét kiegyenesítik, vagy a visszahajlításos módszert alkalmazva mindkét drótvéget a levél főerének végéhez vezetve, arra, majd egymásra rátekerve rögzítik. Ha az így kialakított, pótolt levélnyél rövidnek bizonyulna, az eredetileg választott drótnál vastagabb drótszál rátekerésével megerősíthető és megtoldható.
93



- Levélnyélpótlás és -merevítés ragasztással. A levélnyél pótlása ill. merevítése
úgy is megoldható, hogy a megfelelő hosszúságú és vastagságú drótot félbehajlítva ráfektetik a levél fonákára, úgy, hogy legalább az egyik vége elég hosszan nyúljon túl a levéllemez alján és simuljon rá a levélnyélre, vagy ennek meghosszabbításához nyúljon túl
azon is. Az így rögzített drót levéllemez fonákára fektetett részére egy – lehetőleg zöld
színű – ragasztószalagot is tesznek. Ha a fonák szőrözöttsége, porossága miatt a ragasztószalag nem tapad meg, hideg ragasztóval, vagy melegen, ragasztópisztollyal beragasztózott fonákú, az eredetinél kisebb levelet kell a merevített levélnyelű, drótozott levélre alulról ráragasztani. (Ha az eredetinél nagyobb levelet használnának, azt utólag
még körbe is kellene vágni.) Utóbbi esetben a levéllemez hajlítását – amennyiben szükséges – a ragasztás végleges megkeményedéséig lehet elvégezni.
- Levélnyél-hosszabbítás, akárcsak a szárhosszabbítás, toldás formájában is
megoldható. Ennek hagyományos módja, hogy a meghosszabbítani kívánt levélnyél mellé egy alkalmas hosszúságú és vastagságú drótszál, pálca vagy vessző, emellé pedig
egy vékonyabb drótszál kerül, utóbbinak a hosszabbik fele felfelé (a levél felé) irányul. A
vékony drót hosszabbik végét ezután lehajlítva, nyújtott spirál mentén, ill. csigavonalban,
legalább 10 cm hosszan körbecsavarják a levélnyélen és a vastagabb dróton ill. vessződarabon. A drót maradéka végül levágható, vagy sűrűn körbecsavarva dolgozható el, így
a drótfonat önmagát is rögzíti. Az így kialakuló pót-levélnyél, ill. levélnyél-toldás a szükséges hosszúságú lehet.
- Szárak és levélnyelek meghosszabbításánál feltétlenül biztosítani kell, hogy a
még élő levélnyél- ill. szárrész eredeti alja is kellő mélységben az éltető vízbe kerüljön,
különben a meghosszabbított levélnyelű levelek, ill. meghosszabbított szárú virágok nem
lesznek tartósak.
- A szárpótlás („szárassá alakítás”) az esetek többségében ragasztással tehető
még egyszerűbbé. Ehhez a megfelelőnek ítélt hosszúságú és vastagságú vágott drótszál
egyik végét karikára vagy más alkalmas formára hajlítják, és ehhez ragasztják hozzá ragasztópisztolyos meleg ragasztással vagy élő anyag esetén hideg ragasztóval mindazokat a virágfejeket, tobozokat, makkokat és más terméseket, amelyek drótszárat, ún. lábat igényelnek további felhasználásukhoz.
- Szártakarás, burkolás. Drótszárak esetében indokolt és rendszeresen használt
eljárás, melynek során a megfelelő szélességű és színű takarószalag (ennek hiányában
esetleg szigetelőszalag) egyik végét a csúcsával lefelé kézben tartott szár csúcsának tövéhez fogják hozzá, majd feszesre húzzák, és a szárat pörgetve spirális vonalban rátekerik a drótszárra, ügyelve arra, hogy a takarószalag folyamatosan fedje a szárat. A szalag vége – megfelelően szorosan végzett burkolásnál – önmagát rögzíti.
- Terjedelmes, súlyos virágoknál, virágzatoknál és terméseknél a drótozásos
szárhosszabbítás vagy szárpótlás a célra megfelelő hosszúságú és vastagságú veszsződarabbal vagy hurkapálcával kiegészítve oldható meg viszonylag egyszerűen. A
vesszőt vagy pálcát az egyik végével a meglévő szárcsonk mellé kell illeszteni, illetve ha
csonk sem áll rendelkezésre, a hegyesre faragott csúcsú vesszőt a szár helyén alulról
legalább 1,5-2,0 cm mélyen a virág, virágzat, ill. termés aljába szúrva kell rögzíteni. Ez-

94



után a végleges rögzítést egy a virág vagy termés alján átvezetett, megfelelő vastagságú
drótszál vessző, ill. hurkapálca köré való csavarása adja (ld. előbb).
- Tobozok tartószárának kialakítása. Leggyakrabban alkalmazott módja, hogy egy
az erre a célra eléggé hosszú és vastag drótszálat a felső harmadában villásan visszahajlítanak, és a meghajlított végével átvezetik a toboz már megnyílt, legalsó pikkelysora
fölött, a toboz tengelye mentén. (Ha a legalsó pikkelysor még nem nyílt meg, a pikkelyek
előzetesen akár egy éles késsel is kifeszegethetők.) A drótszál vége mintegy kisujjnyi
hosszan ki kell, hogy nyúljon a másik oldalon a tobozból. Ezután ezt a túlnyúló drótvéget
szorosan visszahajlítják és a drótszál szabadon maradó másik végével összecsavarják.
(Ezt a műveletet lehetőleg fogóval kell végezni, így lehet csak kellő erőt kifejteni ahhoz,
hogy a drót szorosan – elmozdíthatatlanul – a pikkelyek alá illeszkedjen, így a tobozpikkelyek takarásában maradjon.) Végül a drót szabadon maradt végét a toboz alja alá görbítve a tengelynek mintegy folytatását képezi, így a toboz befűzéssel vagy betűzéssel is
rögzíthető a virágkötészeti készítményben.

95



MASNI A VIRÁGKÖTÉSZETBEN
A masni leginkább szalagból – ez az ún. szalagcsokor – és zsinórból, vagy hasonló szálas anyagból kötött csokor. Ez akármilyen kialakítású, valamilyen virágkötészeti készítményre vagy bele kerülve, már ennek sem csupán a kiegészítője, hanem a
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


szerves része.
Előállítása ugyancsak ősi és mindmáig gyakori a virágkötészetben is. Ez elkülönülő tevékenység is lehet. Az ún. készmasni előállítása pedig mindig ilyen.
Kialakulása azzal kezdődhetett el, hogy a valamilyen kötözőanyaggal szokásossá
vált kötések rögzítő csomója után túlnyomó kötözőanyagrész, az eltávolítása helyett is,
már díszítési szándékkal, legalább részben visszamaradt, bármiféleképpen visszahajtva és burkolva vagy hasonló más módon. Az ókori római időktől fogva pedig már ismertek is, különféle díszítő masni alkalmazási módok, leginkább fejdíszeken és ruhákon. Ettől kezdve legalább virágok csokorba kötésekor is, sorra kerülhetett már díszítő masni
készítése.
Jellemzői:
- illenie kell, anyagával, formájával, méretével, színével egyaránt annak a virágkötészeti készítménynek az egészéhez, amihez szánt, illetve felhasználásra kerül,
- súlypontképző legfeljebb kivételesen lehet,
- társulhat viszont más súlypont-képzőhöz,
- több azonos vagy eltérő kivitelű is lehet belőle, egy virágkötészeti készítményben.
Alapanyaga: leginkább valamilyen szalag vagy zsinór, esetenként rafia és hosszú,
keskeny levél, valamint más hasonló szálas anyag.
Anyagszükséglete: átlagosan és hosszában, a tervezett átlagos fülhosszúsága kétszeresének és a fülek számának szorzata. Vagyis egy átlagosan 10 cm fülhosszúságú
és 8 füles masni elkészítéshez legalább 160 cm hosszú és megfelelő szélességű masnianyag kell. Ezen felül lehet, ha a füleken túlnyomó anyagrészek is kívánatosak, illetve
szükségesek, az ezeknek adódó együttes hossza.
Készítése a virágkötészeti készítmény elkészítésének a végén, vagy legalábbis a
végső műveletei egyikeként szokott sorra kerülni. Mindig kellő gondot kell még erre is
fordítani!
Szalagból ún. szalagcsokor – masni készítésének módjai is különfélék:
- azonos fülhosszúságú, egyszerűen hajtogatott szalagcsokor – masni készítése: a kiválasztott és ehhez kellő hosszúságban levágott vagy tekercsből a szabad
végével kézbefogott szalagnak, a hosszában, a tervezett fülek kívánt hosszúsága
kétszeresét elérő hosszúságú hurkokba összehajtogatásával indulhat. Majd az így
kapott íves szalaghurkok közepét kell lefogni két újjal és itt megkötni. Ez megoldható, félbehajlított, legalább négyes – 0,4 mm átmérőjű – drótszállal átfogva és a
szálfelek egymásra is szorosan rácsavarásával, majd akár azonos kivitelű rövid kis
szalagdarabbal ,a lefogott középrésznél szorosan megkötésével;
- eltérő oldalú szalagból szalagcsokor – masni készítése kerülhet sorra, valahányszor a felhasználásra szánt szalag oldalainak különböző a mintázottsága, de
legalábbis a színe vagy csupán a fényessége. Ez még szalagcsavarással is meg96



oldható úgy, hogy végül kifelé egységes kinézet adódjon. A választott szalagnak,
az első fülrészt képző hurokba fogása után, ennek tövénél, a szalag 180 fokban elfordulását eredményező megcsavarása kell, hogy megelőzze, a másik oldalra, a
soronkövetkező fület képező hurokrész kialakítását. Amit, az ismételt tőbeni csavarást követően követhet, a sorrendben következő újabb fület képező szalaghurokrésznek, az előző oldalra kialakítása. Ezután is így kell folytatódnia ennek, a
kellő fülszám eléréséig. Amikor már szintén következhet, a szokásos középen
megkötés;
- fülközépen meghajlított szalagcsokor – masni készítése: még különben az akár
azonos fülhosszúságú, egyszerűen hajtogatott módjára is megoldható (lásd.
előbb). Ez különösen jó térkitöltésű – ún. habos – szalagcsokrot, illetve masnit
eredményezhet, ugyan a másféléknél némileg több idő és türelem árán, valamint
legalább némi gyakorlás után (lásd. hajtogatási – origami – technikáknál is);
- hurkos szalagcsokor – masni készítése: az ehhez választott szalag egyik végénél kezdhető, ennek két helyen, mindkét kéz hüvelyk és mutató ujja közé összecsípésével. A két kéz eközbeni távolsága, az így velük közrefogott szalagrész
hossza határozza meg a hurok-, ill. a fülméretet. Majd bal kézbe fogva a két becsípett szalagrészt, kialakul a szalagcsokor – masni középpontja. A jobb kézzel pedig
ismét becsípve a szalagot, készülhet el a második hurok, illetve fülrész, ami az
előzővel megegyező méretű legyen. Folytatásban is, az azonos méretű fülképző
hurok készítéséhez, a jobb kézzel becsípett szalagrésznek át kell kerülnie a bal
kézbe, miáltal a szalag magától hurkot képez. Készülhet így összesen hat hurok is,
hogy az elkészülő szalagcsokor – masni mindkét fele három-három fülképző hurokból álljon. Az utolsó hurok után a szokásos módon ferdén vágható le a folytatódó szalagrész. Ezután jobb kézzel eligazíthatók, a még mindig szorosan a bal kéz
hüvelyk és mutató ujjai között tartott hurokrészek, hogy ettől a szalagcsokor - masni szimmetrikusan gömbölydeddé váljon. Egy levágott rövid szalagdarabot a jobb
kézbe fogva, ezt kell a kialakult szalagcsokor – masni középpontja felett, a hurok
találkozási pontjához helyezni. Majd lehetőleg segítséget is igénybevéve ehhez,
vele kell jó szorosan átkötni a szalagcsokor – masni közepét. Ezután ismét el kell
igazítani a fülképző hurkokat, hogy a szalagcsokor – masni tényleg szimmetrikusan
gömbölyded legyen. Ezt követően a szalagcsokor – masni, akár a közepét összefogó kis szalagdarabbal, már a kívánt helyre is jól rögzíthető.
- kész szalagcsokor, ún. gyorsmasni készítése: már kézműipari tevékenység is lehet. Ez az eredetileg általában lapos szállítási és tárolási állapotából, ill. formájából, a kinyúló összekötő – vezér – szálának meghúzásakor összehúzódva, veszi
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


fel a kívánatos térbeli alakzatát;
- két- vagy még több szalagból szalagcsokor – masni készítése: szintén sorra kerülhet, a vele harmonizálva, így még mutatósabbá váló egyes virágkötészeti készítményekhez. Ez az ehhez alkalmasnak talált, a méretükben, az esetleges mintázatukkal és a színükkel egymáshoz is illő, legalább két különböző kivitelű szalagból, külön-külön szalagcsokor – masni kialakításával indulhat. Majd ezeket egymás
fölé kell tenni, találó sorrendben úgy, ahogy a legjobban mutatnak. Ha méretükben
97



is különböznek, akkor felülre kerüljenek a kisebbek. Ezután már csak össze kell
őket fogni és a szokásos módon, középen drótszállal áthurkolni, vagy hozzájuk illő
rövid kis szalagdarabbal átkötve, rögzíteni;
- kivágott közepű szalagcsokor – masni készítése: az ehhez választott szalag
szabad végének, a kívánt méretű fülnek megfelelő hurokban visszahajtásával kezdődhet. Majd az így kialakuló hurokra hajtható még legalább négyszer egymásra, a
szalag. Ennek mérete határozza meg a szalagcsokor – masni végső nagyságát. Az
ilyen négyszeri hajtás, nyolchurkos, ill. fülrészes szalagcsokrot – masnit fog eredményezni, a hatszoros tizenkettest és így tovább. Az utolsó hurok után le kell vágni
a szalag további részét. Majd ugyancsak ollóval, az összehajtott szalagrészeket
középen, két oldalról, „v” alakban ki kell vágni, de a kettévágásuk nélkül. Ezt kövesse a kivágott közép részüknél a szorosan átkötésük lehetőleg azonos kivitelű,
de keskenyebb szalag-darabbal. Ezután egyik kézzel az átkötött közepüket fogva,
a másikkal már sorra különválaszthatók, az addig egymásra fekvő, összehajtogatott szalaghurkok, olyan módon, hogy végül már pompon-virágzathoz hasonlítson
az így kialakuló szalagcsokor – masni;
- különböző fülhosszúságú, egyszerűen hajtogatott szalagcsokor – masni készítése: az azonos fülhosszúságúéval alapjában megegyező is lehet. Csak az ehhez használt szalagból először a kívánt legnagyobb fülhosszúságnak megfelelően
nagy, majd fokozatosan egyre kisebb hurkokat kell egymás fölé kialakítani;
- nyolcasok formálásával szalagcsokor – masni készítése: úgy a legegyszerűbb,
hogy az ehhez választott szalag végén egy szabad szakaszt hagyva, kerül belőle
egy kívánatos méretű nyolcas megformálásra, valamint megtartásra is, mutató és
hüvelyk ujjak között. Oly módon, hogy ezután a szalaggal bő hurkot vetve, az előző
teteje fölé készülhessen újabb nyolcas forma a szalagból, szintén a hüvelyk és mutató ujjak közé befogva. Ezt esetleg követheti a szalagból még egy vagy több további nyolcas forma kialakítása, a különösen látványos – ún. habos – szalagcsokor
– masni készítéséhez. Majd az ujjakkal összefogásuk helyén, az így összecsípett
szalagrészeket, még a szokásos módon, szintén szorosan, át kell kötni drótszállal
vagy szalag-darabbal. Végül a másikkal közel azonos hosszúságú szabad véget
hagyva, kell levágni a szalagot, az ezen túlnyúló részéről, ill. a tekercséről;
- széles szalagból szalagcsokor – masni készítése: lehetséges úgy is, hogy az első, fülképző hurokrészének kialakítását, az ennek tövében – közepén – a szalagrész harmonikaszerűen összehajtogatása és az így egybefogása, valamint az eltérő oldalú szalagnak az egyben még az előzetesen megcsavarása is követi, az
újabb fülképző hurokrészének kialakítását megelőzően. Ezután ezt is, a fülek megfelelő számban kialakulásáig kell még folytatni;
- szokásos szalagcsokor – masni készítése: egyszerűen ujjak közötti szalagvezetéssel és hurkák hajtogatásával is lehetséges. Olyan módon, hogy az ehhez felhasználásra kerülő szalag szabad végének, az egyik kéz hüvelyk és mutató ujja
közé, hurokba fogását követően, a szalagból a továbbiakban, ugyancsak kisebbnagyobb méretben, egyforma vagy különböző nagyságú hurkokat képezve, kerül
kialakításra szalagcsokor – masni.
98



Szalagvégek eldolgozása legjobb, tiszta és éles ollóval, akárcsak a lehetőleg hoszszan, ferdére, vagy a félbehajtásuk után legegyszerűbben elérhető csúcsos vagy fordított
„v” alakúra visszavágásukkal. Ez nemcsak a mutatósságukat fokozhatja, hanem az akár
későbbi, kellemetlen foszlásukat is gátolja. Ezt követheti még a szabadon maradó szalagvég-részek, közöttük az átkötéshez használt szalag-darabok két szabad végrészének,
vagy akár csak az utóbbiaknak, - amelyek egyébként ezért is, tetszőleges hosszúságúra
hagyhatók -–kés vagy olló pengerészével finoman meghúzása. Ez legjobb a belső, rendszerint kevésbé fénylő oldalukon -–felükön, az ún. fonákukon. Amitől általában maguktól
és rendszerint látványosan be is pöndörödhetnek, ill. pödrőthetnek.
Zsinórból ún. zsinórcsokor – masni készítésének módjai is, részben a szalagcsokoréval – masniéval megegyezők (lásd előbb);
Rafiából és más hasonló szálas anyagból masni készítésének módjai is, részben a
szalagcsokoréval – masniéval megegyezők (lásd előbb).

VIRÁGKÖTÉSZET TECHNIKÁI ÉS ALKALMAZÁSUK
A technika a virágkötészetben is, mint minden más esetben, az anyagok – és ezáltal a virágkötészeti anyagok – célirányos feldolgozási módja munkavégzéskor – ezesetben virágkötészeti munka során. Ez pedig többféle is lehet. Ezek az eddigi alkalmazásuk gyakoriságának – az elterjedtségüknek – a sorrendjében a következők.
A virágkötészet technikái:
Kötés: ősi, hagyományos és mindeddig gyakori. Kétféle lehet:
- gépi kötés: vagy még csak kivételes – ún. egyen-virágcsokorok esetében is –
vagy nagyon is elterjedt és a leginkább üzemszerűen követett a gépesített koszorúalap kötészetben,
- kézben kötés: a legősibb, a leghagyományosabb és mindeddig csaknem kizárólagos virágkötési mód – technika. Lényegében a virágszálak és a hozzájuk valók
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


kézben elrendezése és megkötése. A leggyakoribb csokorkötéskor.
Fonás: rövidebb-hosszabb szálas-szalaggal történik. Háromféle is lehet:
- gúzs-fonás: hagyományosan egyetlen szállal és legalább közel kör – karika – alakúra. Leggyakoribb egy szál hajlékony vesszőből álló koszorútest készítésekor;
- fonat fonás: legalább két szállal lehetséges kötél-, illetve hajfonatszerűen is. Leggyakoribb hosszú asztal, ablak, ajtókeret, falfelület díszítésére szánt rövidebbhosszabb fonat készítésekor;
- „síkban, laposan” fonás: a korcolás is, egy vagy többféle szálas anyag számos,
egymásra leginkább merőleges helyzetű szálaival szokásos, akár még bármilyen
térbeli formában, ill. alakzatúra is. Leggyakoribb saját előállítású – kialakítású - tartók – alapok – készítésekor.
Fűzés: kisebb-nagyobb hosszúságú „rögzítő” szálas anyag egy szálára, vagy szálpára közé, akár harmadik, ún. vezetőszál alkalmazásával – segítségével – rövidebb és
99



akár szintén szálas anyagok rögzítése, a kellő hosszúságban és vastagságban, valamint
az elvárt keresztmetszeti formában. Leggyakoribb keskenyebb-szélesebben lapos aljú és
többé-kevésbé félkörívesen domború füzér, valamint kisebb-nagyobb vastagságú és közel kör keresztmetszetű, ún. girland készítésekor.
Tűzés: valamilyen rögzítő tűzőanyagba szúrva rögzítése a virágszálaknak, kellékeknek és az egyéb hozzájuk valóknak. Leggyakoribb virágtálak, virágkosarak, virággömbök készítésekor.
Ragasztás: újabban mind gyakoribb, a korábbi technikák helyett is. Kétféle lehet:
- hideg ragasztás: erre alkalmas, többnyire folyékony ragasztó anyagok valamelyikével. Leggyakoribb ragasztható élővirág-fejekkel készülő készítmények összeállításakor,
- meleg ragasztás: ragasztópisztoly alkalmazásával. Leggyakoribb szárazvirágkötészeti készítmények, virágkötészeti ajándékcsomagolások készítésekor.
Élőnövény összeállítások, összeültetések mindeddig a leggyakrabban. Ezek
egész élő gyökeres növényekből, lehetőleg legalább az alapvető igényeik- valamint a
megjelenésük, de akár növekedésük szerint is jól összeillőek közül minimálisan kettőnek,
„társító” az összerakásával vagy még leginkább az ehhez megfelelő ültető anyaggal –
közeggel – egy alkalmas kivitelű közös kosár illetve tál vagy üveg tartóedénybe összeültetésével késülő – létrejövő – kisebb-nagyobb növényegyüttesek. Ilyenek a virágkötészetben is a legkülönfélébb elhelyezésre szánva, az ehhez alkalmas módon készülhetnek.
Vegyes technika: az előbbi technikákból legalább kettő együtt alkalmazása. Leggyakoribb adventi koszorúk, karácsonyi készítmények és térkompozíciók készítésekor.

100



KÖTÖTT VIRÁGKÖTÉSZETI KÉSZÍTMÉNYEK
ÉS ALKALMAZÁSUK, KÉSZÍTÉSÜK
A kötött virágkötészeti készítmények vágott szálas virág vagy akár csak másféle
elemei – részei – elrendezését követő rögzítése, összekötéssel történik meg. E kötést
még kisegítheti a ragasztást is, ami azonban már mind gyakrabban ki is váltja.
Készítésük: hagyományos és mindeddig a legtöbbször kerül sorra a mindennapi –
kereskedelmi – virágkötészetben is.
Kialakulásuk: egybeesik a virágkötészet kialakulásával. 4000 évnél is régebben, a
korabeli mezopotámiaiak és egyiptomiak már kötöttek a ceremóniáikon, temetéseiken és
az ünnepeik alkalmával használt virágcsokrokat (Szabó, 2008). Az ókorban készült
egyiptomi falfestményeken nők kezében látható lótuszvirágok már csokorba kötöttek.
Ilyenek voltak az ókori görögöknek, a templomlépcsőikre szánt és főként fűszernövényekből készült csokrai is. Az őket követő rómaiak pedig a győzteseik kezébe adtak már
rendszeresen összekötött virágköteget – fascicolum florum-ot. Majd a középkor óta, mind
máig elterjedtek a különféle kötött virágkötészeti készítmények.
Jellemzőik:
– csokrok hagyományosan és mindeddig a legtöbbször, a
– a leggyakoribb virágkötészeti készítmények – is, mert a virágüzleteknek legalábbis
a többségében leginkább különféle kötött csokrokat készítenek forgalmazásra,
– változóak, éspedig nemcsak koronként, hanem a divatnak is megfelelően.
Típusaik és alkalmazásuk:
– géppel kötöttek: virágszál vagy akár csak másféle elemeik – részeik – akár még
kézben elrendezését követően, az ezeknek legalább a szorosan összekötése,
már géppel vagy minimum gép segítségével történik (meg). Pl.: gépi kötésű koszorúalapok, ún. egyen-csokrok (lásd később).
– kézben kötöttek, ill. kézi kötésűek: virágszál vagy akárcsak másféle elemeik – részeik – kézben kerülnek elrendezésre és összekötésre is. Azaz kézben elrendezettek és kézzel összekötöttek – valamilyen erre alkalmas kivitelű kötöző-anyag
darabbal. Ezek (még) lehetnek:
– – kézben kötött alapok: a tartó-alapok sokféleségéből, a leggyakrabban egy
vagy több különböző természetes eredetű szálas anyagból, kézi kötéssel készülőnek. Pl.: kézi kötésű csokortartó és faldísz, valamint koszorú alapok
(lásd később).
– – kézben kötött csokrok vagy kézicsokrok: a manapság is többségben lévők.
Virágokból, levelekből, termésekből vagy másféle növényi, illetve kiegészítő,
valamint anyagokból és a szárakból kialakuló száruk kézben összefogásával,
majd kötöző anyag-darabbal kézzel összekötésükkel rögzítve létrejövő virágkötészeti készítmények. Sokfélék.
– – – Alakjuk = formájuk, illetve megjelenésük szerint lehetnek:
• biedermeier vagy kerek csokrok: a 19. század első felében, a romantika korai és kispolgári változataként, az európai területeken elterjedt polgári – átme101
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!





neti – művészeti irányzatnak – stílusnak – a biedermeier fénykorában – 182050 között – tűntek fel és még ma is gyakoriak. A hagyományosnak számító ún.
formakötészet (lásd: Stílusok, irányzatok és alkalmazásuk a virágkötészetben
című részben) jellegzetes megjelenítői.
Jellemzőik:
- formájuk szabályos félgömb,
- virág-elemeik – részeik – különféle ellentétes – kontrasztos – színűek, és legalább közel azonos szárhosszúságúak,
- virágaik és az egyéb alkotó elemeik – részeik – színenként váltakozva, körkörösen és szorosan egymás mellett helyezkednek el,
- záró aljuk – részük – a szárakat közel az alsó harmaduknál gallérszerűen, - az
ún. mandzsettaként – szintén körben, teljesen körülvéve fogja össze,
Készítésük: alapanyaguknak legalkalmasabbak az apró és gömbölyű virágok
(pl.: bársonyvirág, csokros krizantém és rózsa, pompon dália, százszorszép),
− az apró virágokat (a) legjobb előzetesen csomózni (lásd. korábban),
− a középre helyezett viráguk köré virágféleségenként körkörösen 3-5 kör kerülhet,
− szalagos díszítésükhöz szalagcsokor – masni – előre elkészítve és drótra tűzve is rögzíthető az összekötés tervezett helyéhez, zárásuk alul legjobb vágott
zöldek övével és belehelyezett hosszabb szárú virágokkal (pl. fátyolvirág, fürtös gyöngyike, gyöngyvirág, stb.). Helyettesíthető is így akár a különben a tortapapírból vagy tüllből szokásosan kialakítható záró gallér – mandzsetta – (is).
• francia csokrok: ugyancsak a biedermeier időkben,
- az 1840-es években – lettek divatosak és esetükben még monogramok – nevek kezdőbetűje – is kirakásra került, virágokból. Napjaink szárazvirágcsokrainak némelyike készülhet még így is. (Lásd később a Száraz virágkötészet című részben.)
Jellemzőik:
- alig kiemelkedő középpontjuk körül szorosan helyezkednek el a további virágaik,
- laposan, zárt formájúak,
- záró aljuk hagyományosan csipke, de legalább tortapapír gallér – mandzsetta;
• puszpángcsokrok: a 19. század közepén – 1850. körül – jöttek divatba. Megjelenésükben leginkább a mai dekoratív csokrokhoz hasonlóak (lásd később).
Jellemzőik:
- tölcsér alakjuk puszpáng ágakkal kialakított,
- virágszáraik a puszpángágak közé kerülnek beszúrásra;
• olasz csokrok – biedermeier bokréták: a 19. század közepét követően – az
1860-as években – alakultak ki, az eddigi mereven szabályos csokorformák
lazább, természetesebb elrendezésükkel felváltására törekvéssel.
Jellemzőik:
- kerekre formáltak és ennyiben még megegyeznek az elődeikkel, de már,
- szabálytalanul laza a virágelrendezésük,
- záró gallérjuk – mandzsettájuk – csakis természetes vágott zöldből készül,

102



piramis vagy kúpos csokrok: a 19. század közepe után – az 1850-70-es
években – nyertek teret. Eredményezte ez egyben ezidőtájt az egyik, függőlegesen nyújtott (formában) hosszúkás csokorforma térhódítását.
Jellemzőik:
- gerincszerű hossztengelyük egy bot végére erősített virággal,
- körkörösen, a bot-tengelyük köré, dróttal felfűzöttek a virágfejek,
- ilyen módon, jellegzetes lefelé szélesedő, tengelyesen szimmetrikus piramis
alakú lesz a formájuk,- és ez már idegen a mai kor ízlésvilágától,
- a záró aljuk a francia a francia tányércsokrokéhoz hasonlóan, hagyományosan
csipke vagy tortapapír gallér-mandzsetta,
• Pompadour csokrok: ugyancsak a 19. század második harmadában – az
1880-as években – váltak divatossá, gyakorivá. A báli-csokor hasonnevüket is
adó korabeli bálokon, a hölgyek a karjukon hordták. Ilyen módon lettek ezek a
koruk másik, bár inkább dekoratív jellegű és oldalra nyújtottan hosszúkás csokorformái.
Jellemzőik:
- drótra feltűzöttek ugyancsak a virágaik,
- féloldalasan lapos formájúak,
- hagyományosan sztaniollal díszített selyempapírba csomagoltak, a kézbentartójuk ruhájának védelme érdekében is;
• Makart csokrok: szintén a 19 század második harmadára – az 1880-as évekre – jellemzőek. Ihletői legalábbis egyike, a neobarokk hatására, fehérítetten
és természetes színben, pálmaleveleket, pampaszfüvet, pávatollakat, trópusi
lepkéket is, a festményein díszként alkalmazó bécsi festő – Hans Makart – által festett csokrok voltak.
Jellemzőik:
- sokfélék az érdekes, különleges külhoni – egzotikus – és a honos virág vagy
más növényi elemeik – részeik –, eredeti, valamint festett színekben is, és
ezek lazán összefogottak,
- több, különféle kellék található bennük és közöttük hagyományosan a tartósított – preparált – pillangók, tollak, valamint hasonlók, vagy legalábbis ezeknek
a mű-utánzatai.
• „Dekoratív csokrok” ősei: a 19. század vége felé – az 1890-es évek végén –
tűntek fel, az eddigi merev csokorformáknak a már mindinkább fellazulásával.
Jellemzőik:
- formailag is már változatosak,
- a virágok mozgásformája bennük kezd érvényesülni;
− mai csokrok hasonmásai: a 20. század kezdetén – az 1900-as évek
elején jelentek meg már a maiakhoz hasonlókként – hasonlítva. Ezek
még a következők lehetnek:
●● egyoldalas = frontális csokrok: a 20. század első évtizedétől – 1910-től –
számítható feltűnésük óta kedveltek.
Jellemzőik:


103



- aljuk fölött rendszeresen kiszélesednek,
- általában csak egy oldalról, szemből érvényesülnek igazán jól és lesz ezáltal

is elejük, valamint hátoldaluk,
- hátoldaluk ún. mindig egyszerűen, hangsúlytalanok, de ez sem lehet/ne sohasem befejezetlen = kidolgozatlan,
- többnyire nyújtott háromszög alakúak- formájúak, és részaránytalan = aszimmetrikus az elrendezésük, kialakításuk.
Készítésük: főszálúknak legalkalmasabb valamilyen felfelé irányuló, aktív természetes formájú vágott virág (pl.: fáklyaliliom, oroszlánszáj, sárgaviola) esetleg
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


ilyen vágott zöld (pl.: kukoricalevél, papagájvirág-levél, sárkányfalevél
- főszáluk szokásosan elsőként kézbe véve, kerülhet így majd végül a leghátulra,
- az ún. arcukkal egy oldalra „nézve”, tehát frontálisan és a teret is betöltve állíthatók jól össze, az akár csak egyféle virágaik, a hozzájuk valókkal együtt,
- közepüktől szélesedhetnek,
- súlypontnak a legsötétebb, de legalábbis a legnyílottabb, illetve a legnagyobb
viráguknak, általában az alsó harmaduk felett, helyes az elhelyezése,
- vágott zöldekből készülő hátoldallal, itt is kidolgozottak, befejezettek lesznek,
●● egyszerű csokrok: a 20. század második évtizedében – 1920 körüli – megjelenésük óta nagyon elterjedtek és mindeddig gyakoriak a kereskedelmi virágkötészetben is, általában 1-3-5 szál virágból összeállítva. Éspedig még az egy
virágszálasok esetében is használva az összeállításukhoz kiegészítő zöldet,
szalagot, valamint egyéb kiegészítőt. A több szálasak pedig már az elrendezés szabályainak is általában megfelelőek.
Jellemzőik:
- egyszerűségük lehet a nagyszerűségük, nem komoly alkotás létrehozására törekedve, a készítésükkor,
- a kevés, és a páros szálszám esetében előnyös egyforma megjelenésű virágaik társa egy-, legfeljebb kétféle térkitöltő, ill. lezáró vágottzöld,
- lépcsőzetes virágelrendezésnél is általában nyújtott, vagyis háromszög, esetleg lapított gömb formájúak.
Készítésük:
- 3-5 virággal (a) legjobb, a virágok egymáshoz képest már lentről felfelé, jobbra
és balra, lépcsőzetesen csoportosításával,
- 5-nél több azonos virággal jó elrendezés, a legalább közel egyforma szárhoszszúsággal valamint a lépcsők nélküli csoportosítás.
●● körkörös = kerek csokrok: a 20. század második évtizedében – 1920-ra – már
ugyancsak színrelépésük után szintén tért hódítottak és gyakoriak mindmáig.
Jellemzőik:
- félgömb vagy kúpos formájúak, mindig legalább közel kör alakú felülnézettel,
és így díszesek, mutatósak,
- majd minden csokorkötési alkalomra megfelelnek, készülhetnek,
- minden oldalról jól mutatnak,
- többnyire részarányos = szimmetrikus kialakításúak,
104



- térkitöltésük egyenletes,
- záró levélkoszorús gallér – mandzsetta – részük az optikai lezárásukkal ad

stabilitást is.
Készítésük:
- félgömb formában/ra lehetséges;
- - a főszáluknak eléggé egyenes és merev szárú, vagy valamely tulajdonságában kiemelkedő vágott virág szál, esetleg ilyen vágott zöld, méginkább termés
kiválasztása után, ennek közepén/re elhelyezésekor,
- - a további és közöttük a csokorkötési helytől legtávolabbra „kiengedett” szálak
hosszának pedig, az első szál hosszúságával mindvégig megegyezésének is
a biztosításakor, (a minél szabályosabb félgömb forma elérése érdekében),
- kúpos formában/ra lehetséges,
- - a főszáluk/nak, az ehhez egyébként is legmegfelelőbb leghosszabb szál kiválasztása utáni középre elhelyezésekor,
- - a további, a főszál/uk köré, a vágott zöldekkel vegyesen elhelyezkedésre kerülő
virágszálak hosszának pedig fokozatosan rövidülésével; Ahogy ezeknek az elsőfőszál köré elhelyezésére halad lefelé, az ezesetben is befejező = záró levél –
mandzsetta – részük ezután még szintén szükséges kialakításának a helye felé,
●● tarka csokrok: a 20. század első harmadától – 1935-től – kedveltek, éspedig
leginkább az olyan kerek, kisméretű mezei vagy ezt utánzó és akár kerti virágokból, amelyek a megjelenésükkel is idézik a népies bokrétát, ami szintén virágcsokrot jelent; Hagyományosan azonban az efféle csokrocskákat hajdan a
falusi legények tűzték a kalapjuk mellé, többnyire árvalányhajjal díszítve. (Itt
tartva megjegyzendő, hogy a csokréta pedig a csokor és a bokréta elnevezés
ötvözete, játékosabb megfogalmazása, Juhász, 2004).
Jellemzőik:
- nagy az alak és színgazdagságuk,
- kerek vagy részarányos = szimmetrikus és részaránytalan = aszimmetrikus
formájúak is lehetnek.
• Vázacsokrok - múltbeliek: a korábbi századelőn, - az 1900-as évek elején –
a virágok akkor ugyancsak szokásos, közvetlenül vázákba „tűzködésével” kapott virág-együttesek korabeli elnevezése. Viszont a kézben kötött csokrok is
– mind – bekerülhetnek vázába, sőt végül általában be is kell ebbe tenni őket,
az élővirágosak számára legalább vizet is beletöltve, hogy „éltessen”, amíg az
ilyen módon még lehetséges.
Történelmi csokrok gyűjtőnéven is számon tartott eddigi csokorféleségek- típusok még
egyike sem volt eredetileg ún. spirális szárelrendezésű. A virágaik és alkotóelemeik - részeik – összekötése is mindig sorra kerül(t), de akár folyamatosan és nem az összeállításuk/rakásuk végén.
• Spirális szárelrendezésű csokrok: a 20. század közepén, - az 1950-es, 60-as
években – váltak már ismertté. A legszebb kézben kötött csokrok, ha minden viráguk még saját szárú és a száraik, egymást keresztezve, spirális elrendezésűek.
Jellemzőik:
105



- csokorszáruk is így a lehető legkeskenyebb, közel egyharmadával vékonyabb

annál, amikor a szárak nem ilyen módon, hanem össze-vissza rakosgatottak,
- a legkeskenyebb ponton lehetséges az összekötésük,
- fűzött és ragasztott elemeik, – részeik – is lehetnek, legalábbis közülük az ún.
kereszteseknek,
- a száraik általában az alsó egyharmaduknál kereszteződve találkoznak,
- a száraik egy-irányban állnak, azaz bal kézben fogva őket, mind arra is dőlnek,
- a száraik, az időközbeni összeugrásuk után, az össze-kötésük helyén bármikor elfordíthatók, szétnyithatók, az összekötésük előtt még könnyen ki- és be
is húzhatók, a törődésük és a csokoralakjuk –formájuk, megváltozásának a
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


veszélye nélkül,
- térkitöltők és nem lesznek egyoldalasan laposak.
Ezek is lehetnek még:
●● dekoratív csokrok: a virág elemeik legalább két-háromfélék. A formáik, a színeik és a teljes szerkezetük szerint is tudatosan összeállítottak- komponáltak.
Fokozottan igénylik ehhez a fantáziát és az ízlést is.
Jellemzőik:
- díszítőik lehetnek, szalagok, csokorban – masniként – is, de természetesebb a
növény díszítésük,
- együtt is akár, több különböző mozgásforma érvényesülhet bennük,
- élénkek, látványosak, ötletesek, színesek,
- nyári nagy virágbőség jó hasznosítói.
Készítésük:
- legjobb drótozás nélkül,
- a szál ill. szárelrendezés(ük)ben mindig fokozottan kell érvényesülnie a formai
és a színtörvényeknek is,
- nagyobb méretű virágok, füvek, ágak, alkalmazása – „beválogatása” hasznosíthatja különösen jól a különféle mozgás ill. növekedésformákat is,
Ezek is lehetnek még: Horváth 2000. és Szabó 2005.,2008. leírása szerint:
●●● hosszúkás vagy nyújtott dekoratív csokrok: ma már nem olyan merevek,
szabályos elrendezésűek – kialakításúak – mint a 19. századi elődeik voltak
(lásd korábban). Mostmár ezek kifejezetten lendületes hatásúak.
Jellemzőik:
- alakjuk-formájuk zárt/an kúp/os,
- felfelé törekvő virágaikat illeti a „vezető szerep”,
- jellegzetes hatásúkat adja a többféle növekedési-, ill. mozgásformájú és személyiségű – karakterű – és színű növényanyaguknak a harmónikus alkalmazása,
- körvonaluk-kontúrjuk felülnézetben szintén kör, oldalnézetben háromszög,
térben pedig kúp formájú,
- méret-, illetve részarányaik kialakítója, hogy a legszélső elemeik közötti távolságból adódó szélességük (5) határozza meg a magasságukat (8=5×1,6),
amibe a torzó-váza magassága is „beleszól”, a (csokor)szárak szokásos (3)
részaránya mellett,
106



- mértéktartóan lehet gyöngy és más ilyen díszítésük is.

Készítésük:
- a kezdő egy vagy több száluknak, felülre „kivezetőnek” mindig még egyenes
szárú, hosszan kinyúló és akár uralkodó jellegű = karakterű, fölfelé irányuló
aktív természetes formájú virágszál (pl. helikónia, kardvirág, korbácsliliom),
kerüljön kiválasztásra és elhelyezésre, hogy ez megadja a lendületet és meggátolja a csokor felül lezárását,
- a követők, a kúposan szélesedő elrendezésben, a legalább pompás jellegű =
karakterű, még mindig felfelé irányuló, de szétágazóan záruló formájúak (pl.:
flamingóvirág, szálas liliom és orchidea). Ezek már belülre is kerülhetnek.
- az utóbbiak követői lehetnek az akár már csupán nemes vagy mutatós jellegűkarakterű, egyenes szárral felfelé irányuló, de kerekdeden záruló formájúak
(pl.: óriás és kisebb díszhagyma, rózsa, szegfű);
- kerülhetnek – társulhatnak – már az utóbbiakhoz egyszerű = szerény jellegű =
karakterű, valamilyen elhajló aktív természetes formájú virágok (aszter, fátyolvirág, esetleg csokros krizantém) lazító, ill. egyben térkitöltő elemekként = részekként. (A lazítás azt jelenti, hogy a viszonylag nehezebb, de legalább nagyobb fejű virágok között lévők, a teret apró kis virágaikkal fellazítják és így
egyben el is választják őket egymástól. A tér(ki)töltés pedig azt jelenti, hogy
betöltik, eltakarják az üres helyeket.);
- kissé lejjebb kerülhetnek még szintén egyszerű- szerény jellegű = karakterű
és leginkább szertelenül elhajló formájú elemek – részek (pl.: többféle fű kalásza, levélzete) persze a természetes mozgásirányuknak megfelelően elhelyezve. Ezek ilyen módon, amellett, hogy látszólag – optikailag is kifelé hajló
hatásúak lehetnek, az egyben hegyes végződésűekkel, még a folyamatos
mozgásukat is tovább viszik és ezáltal/így nem zárul be a csokor, nincs vége
oldalra sem, hanem ellenkezőleg, nyitott lesz;
- súlyponti rész alsó harmadban jó kiemeléséhez, legalább nemes jellegű- karakterű és leginkább befelé irányuló-gyűjtő passzív természetes formájú (pl.:
dália, szalmarózsa- akár többesével együtt) és lehetőleg a legnyitottabb, illetve legnagyobb felületű, és egyben a legsötétebb virág, illetve termés esetleg a
pótlója kerüljön. Kiváltva ezzel egyben az egyenletes súlyeloszlatás legalább
látszatát is, látványban, vagyis optikailag: szalag – masni – is kerülheti ide;
- lezárás szokásosan levél-gallér-mandzsettával még a stabilitást is fokozza,
míg nélküle az együttes elrendezése üresnek, bizonytalannak hat;
- lefelé kerülhet még további ilyen természetes