Betekintés: Valahol, oldal #2

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!

hálás volt. Szorosan összebújtak és elaludtak.
Hajnal 4-kor a katonának szolgálatba kellett mennie. Csókkal búcsúztak. Irtózatos káosz
fogadta, a németek nem aludtak az éjjel. Nemsokára egy teljes páncélos divizió támadta meg
állásaikat, nem volt menekvés. Sokan, nagyon sokan meghaltak, a katona mindvégig helytállt.
A végén azonban egy gránátszilánk elég súlyosan megsebesítette. Hassebe volt. Azonnal
kórházba szállították. Nem hitte volna, hogy ma még páciensként találkozik választottjával.
Eszméletének végső határán mozogva türelmetlenül várta, hogy megpillantsák végre a tábori
kórházat. Tudta, hogy az imádott nő látása azonnal meggyógyítja. A kórház azonban nem volt
sehol. Amint Montmierre sem. Egyszerűen nem maradt más egy egész faluból mint korom,
üszök és füst. Düledező házfalak...
A katona túlélte a szállítást, Angliába került. Soha nem heverte ki sérülését és április 18-án
meghalt. Montmierre-t azóta sem lakják. Emlékét csak a különösen nagyszámban előforduló
kis, sárga virágok őrzik...



«« Előző oldal