Betekintés: Dr. Járosi Márton - A magyar energiapolitika mulasztásai

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


Dr. Járosi Márton

A magyar energiapolitika mulasztásai
Ma már a saját bőrünkön tapasztalhatjuk, hogy a közszolgáltatások (víz-, gáz-, villany
szolgáltatás és a távközlés) privatizálása és liberalizálása e szolgáltatások árainak drasztikus
emelésére és a lakosság jelentős részének elszegényedésére vezettek. Eközben a globalizációs
ideológiát szolgáló médiából áradó propaganda szüntelenül az áremelések
elkerülhetetlenségét sugallja, és azt a fejlett világhoz való felzárkózás feltételeként állítja be.
A globalizációt kiszolgáló gazdaságpolitika a közszolgáltatások területén is szinte teljesen
szabad kezet adott a külföldi befektetőknek érdekeik érvényesítésére: a társadalmi
szolidaritást is magába foglaló közérdek (a közjó) helyébe a nyers profitérdekek kerültek. A
közszolgáltatások liberalizált piacai azonban nemcsak a társadalmi igazságtalanságot
növelték, de sérülékenyek is. Ma már közismert példák mutatják, hogy ez a piac önmagát is
csődbe juttathatja 1.
Az államnak a kapitalizmus viszonyai között is vissza kell nyernie szabályozó erejét, hogy
elláthassa hagyományos közérdekű gazdaságfejlesztési és szociális feladatait, ami a
közszolgáltatások területén különösek kézenfekvő. Elengedhetetlen, hogy a nemzet kormánya
társadalom-és gazdaság-politikáját a közösség érdekeinek, a közjó szolgálatának rendelje
alá. Álláspontunk szerint a szakmai eliteknek is ezt kell szolgálni. A magyar energiapolitika
mulasztásait ezekhez a követelményekhez viszonyítva tárgyaljuk.

1. Az uniós csatlakozás és az energiapolitika
Globalizáció az energetikában. A liberalizáció hangzatos jelszavai: a (természetes)
monopóliumok uralmának megtörése, az árverseny bevezetése az energetikában. Ma már
világszerte markáns példák igazolják, hogy a liberalizáció valódi célja a nagy társadalmi
befolyást jelentő közszolgáltató energiarendszerek feletti uralom megszerzése, e
rendszerekben rejlő potenciális profit elnyerése. A piaci szereplők céljai alapvetően eltérnek a
klasszikus szolgáltatói céloktól: a szolgáltatás helyébe a profitszerzés elsődlegessége lép.
Ennek érdekében a piaci-kereskedelmi folyamatokat a lehető legnagyobb mértékben
virtualizálni kellett, elszakítva azokat az energetikai reálfolyamatoktól. Megjelentek a
kereskedő vállalatok, amelyek a tényleges energiaszolgáltatási folyamatokba viszonteladóként
beékelődve, s szinte átláthatatlan konglomerátumokat alkotva, szükségtelenül drágítják a
végső energiafelhasználást. Ezzel párhuzamosan intenzív koncentráció ment végbe a
„kereskedelmi” vállalkozások között. A határokat átívelő energia óriások nagy politikai
befolyást szereztek, politikaformáló tényezővé váltak. A kaliforniai-események és az Enron
„megabotrány” jól mutatják e folyamatok természetét és következményeit. Az energetikai
stratégiai szerepéről korábban lemondott állam volt kénytelen ad hoc beavatkozni a kaotikus
piaci folyamatokba. Újabban már Európában is jelentkeznek a problémák, Angliában is
áldozatot követelt az árampiaci nyitás. A brit kormány 410 millió font hitelgaranciát nyújtott a
British Energy Plc áramtermelő cégnek, hogy megmentse a fizetésképtelenségtől. 2
Az EU energiapolitikája az energialiberalizáció jegyében fogant, amelynek meghirdetett
célja a villamosenergia- és a földgázellátáshoz kapcsolódó vezetékes monopóliumok
korlátozása. A végső cél az egységes európai liberalizált energiapiac létrehozása, amelynek
közös szabályait irányelvek rögzítik. Közben kiderült, hogy az irányelveknek a csatlakozni
Dr. Járosi Márton: A magyar energiapolitika mulasztásai
2012.07.11.
1. oldal



szándékozó kelet-európai országokra való idő előtti ráerőltetése elsősorban e szegény
országok energiapiacainak megszerzését szolgálta. Bár az uniós irányelvek elismerik az
energia közszolgáltatások létét, a liberalizáció a gyakorlatban a legnagyobb támadás a
megfizethető árú közszolgáltatások ellen. A liberalizációból eredő drágulások a nyugateurópai erős középosztályoknak elviselhetők, a szegény kelet-európai országokban azonban
nem.
Az unió energiapolitikáját az általános politikájához hasonlóan kettősség jellemzi: egyfelől az
energetika további szektorainak (nukleáris energiatermelés 3, kapcsolt energiatermelés 4) közös
szabályozását készítik elő, másrészről egyre világosabb, hogy a bővítés utáni unióban nem
vállalják a szegények támogatását. Az unió elsősorban közös piac, amelynek keleti bővítése a
multinacionális energiaszolgáltatók piacának kiterjesztését jelenti. Az energiafogyasztás ára
— a szolgáltatók átlagprofitjának biztosítása érdekében — a bővítés után a csatlakozó
országokban éppen annyival fog emelkedni, amennyivel jelenleg elmarad a nyugat-európai
átlagtól. Magyarországon mintegy 40 %-al, annak ellenére, hogy a multinacionális cégek már
a jelenlegi árak mellett is nagy osztalékot fizetnek.
Energiapolitikai korrekciók? A várható politikai problémákra tekintettel felmerült az
irányelvek felülvizsgálata is. Eszerint pontosan körül kell írni az energetikai közüzemi
5
szolgáltatások feltételeit, a kifizethető energiaellátás garantálásának módját. Másrészről
azonban az EU „kormányának” beavatkozási jogát is javasolja az Európai Bizottság az
energiapiac uniós liberalizálásának keretében, s kiemelten számít a garantált orosz
energiaszállításokra, amelyekért beruházásokkal fizetne, egy „stabilizált árrendszer”
keretében 6, vagyis az európai liberalizáció elsőrendű célja változatlanul az „olcsó” keleteurópai piacok birtokbavétele. A legújabb fejlemény, hogy francia kezdeményezésre az
Európai Bizottság vitaanyagot készíttet a közszolgáltatások — így az áram és gázszolgáltatás
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


— szabályozásának olyan felülvizsgálatára, amely elvileg akár az uniós gazdaságpolitika
mélyreható újragondolására vezethet, ami máris aggályokat keltett brit és német diplomaták
körében 7.
A liberalizált energiaárak. A liberalizáció tartósan nem csökkentette az uniós
energiaárakat 8. A nagyfogyasztói energiaárak a nyugat-európai országokban máris elindultak
felfelé 9. Az átmeneti árcsökkenések ui. több helyen nem voltak megalapozottak.
Németországban például a beépített jelentős erőművi többlet-kapacitás (30 ezer MW)
leállítása tette átmenetileg lehetővé a villany árának csökkentését. Mint fent említettük, az
árcsökkentések miatt, a legnagyobb brit áramszolgáltatót állami beavatkozással kellett
megmenteni csődtől. A gazdag állam ezt megteheti, de a szegény állam honnan veszi erre a
fedezetet? Az energetikai privatizáció és liberalizáció tehát még nem bizonyította sem
működőképességét, sem pedig előnyeit. Különösen nem a most csatlakozó országok számára.
Ennek ellenére az energialiberalizáció uniós csatlakozással összefüggő negatívumai sajnos
csak a legutóbbi időben merültek fel a hazai belpolitikában — a mostani ellenzéki oldalról.
Mivel az uniós csatlakozás semmi jóval nem kecsegtet az energetikában, ez különleges
felelősséget ró a mindenkori magyar kormányzatra.

2. A „befektetői érdekű” magyar energiapolitika
A rendszerváltozás utáni magyar energiapolitika, lényegét tekintve — kormányoktól
függetlenül — a privatizáció és a liberalizáció jegyeit viselte magán. Ez — a kormányzati
mulasztások mellett — elsősorban a nyugati irányú gazdasági és energetikai orientáció
Dr. Járosi Márton: A magyar energiapolitika mulasztásai
2012.07.11.
2. oldal



következménye. Bár az Antall-kormány — a Magyar energiapolitika c. dokumentumban —
az energetikai iparágakban még többségi állami tulajdon mellett foglalt állást, sajnos az
energiaipar privatizációjának előkészítése már 1993-ban megkezdődött. A Horn-kormány
rövid távú kormányzati érdekeknek alávetve a villamos energia- és szénhidrogén ipar nagy
részét — értékén alul — külföldi befektetőknek adta el, miáltal e piacok multinacionális
cégek ellenőrzése alá kerültek.
A legnagyobb befektetők a villamos és a gáziparban is tulajdont szereztek; részesedésüket
felvásárlásokkal növelve, ma már a privatizált cégek többségi tulajdonosai. A korábbi állami
monopóliumok helyébe sokkal nagyobb és komplexebb nemzetközi monopóliumok léptek. E
monopóliumok — nem egyszer kormányaik segítségével — eredményesen érvényesítették
befolyásukat a mindenkori magyar kormányoknál, amelyek átmeneti belpolitikai
megfontolásoktól eltekintve, lényegében a külföldi befektetők érdekei szerint alakították az
aktuális kormányzati energiapolitikát. Energiapolitikai stratégiáról tehát nem beszélhetünk,
csak sodródásról, a befektetői elvárásoknak való megfelelésről.
Az Antall- és a Horn-kormány energiapolitikai mulasztásait korábban már részletesen
tárgyaltuk 10, most a rendszerváltozás utáni harmadik kormányzati ciklus energiapolitikáját
azért elemezzük részletesebben, mivel a Fidesz választási programjában az energiapolitika
jelentős korrekcióját ígérte.
A Fidesz-kormány energiapolitikája
Tulajdoni kérdések. Nem történt meg az energiaprivatizáció felülvizsgálata, sőt még azokat
a hibákat sem korrigálták, amelyre egyértelmű lehetőség nyílt. Például a parlamenti bizottság
által is törvénytelennek minősített, a Bükkábrányi Erőműre vonatkozó „privatizációs
szerződés” érvénytelenítése helyett a privatizációs bevételből 30 millió dollárt visszafizettek a
befektetőnek 11. Az energetikai privatizációt ugyan nem folytatták, de — a privatizációs
törvény módosításának elmulasztásával — nem védték meg törvényileg a még megmaradt
nemzeti energetikai tulajdont. Sőt a privatizációs törvény 1999. évi módosításával lehetővé
tették a MOL Rt. 25 %-os állami tulajdonhányadának privatizálását is. Deklarálták ugyan a
MOL Rt. gáz üzletágának visszavásárlását, de nem hajtották végre. Nem hozták létre a
Nemzeti Villamos Társaságot, sőt tovább folytatták az MVM Rt. — privatizációval
megkezdett — „szétszedését”, tulajdonosi gyengítését: az Országos Teherelosztó ugyan
állami tulajdonban maradt, de Magyar Villamos-energia Rendszerirányító Rt. néven külön
társaságba szervezték és leválasztották az MVM Rt-ről.
Energialiberalizáció. Az energetika alapkérdései nem kerültek a parlament elé. A nemzeti
konszenzuson alapuló átgondolt energiapolitika helyett 12, 1999-ben kormány-program
szintjére emelték az energetika liberalizálását. 13 14 A kormányzat szinte kimenekült az
energiapiacról, átengedve azt a multinacionális energiaszolgáltató cégeknek, amelyek
visszaélnek monopolhelyzetükkel 15. 2001. végén — a jelenlegi kormánypártokkal
egyetértésben — az európai uniós követelményeket idő előtt „túlteljesítő,” olyan villamos
energia törvényt alkottak, amely elsősorban a privát társaságok érdekeit szolgálja 16. A
monopóliumok nyomásának engedve még a törvény kihirdetése előtti utolsó pillanatban
hosszú távú garantált áramvásárlási szerződéseket kötött az MVM Rt. — kormányzati
egyetértéssel — a Tiszai Erőmű és a Dunamenti Erőmű 210 MW-os blokkjaira. Ugyanakkor a
hazai tulajdont diszkriminálva, nem kötöttek ilyen szerződést a Vértesi Erőművel és az
egyetlen hazai befektetővel, a Transelektro Rt-al.
Dr. Járosi Márton: A magyar energiapolitika mulasztásai
2012.07.11.
3. oldal



A közüzemi energiadíjak emelésének korlátozására, a fogyasztók kiszolgáltatottságának
csökkentésére nem történtek átfogó, csak rövidtávú, ad hoc intézkedések. A folytatódó
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


villanyáremelések elsősorban a privatizáció nyerteseinek profitját növelték, amelyet jelentős
részben az MVM Rt. és leányvállalatainak vagyonvesztésével finanszíroztak. Jellemző, hogy
pl. a 2001. januári viszonteladói hatósági (!) áremelést a privatizált áramszolgáltatók
„eredményesen” bojkottálták, mire a kormány július 1-jétől az MVM Rt. árrésének terhére
növelte meg az áramszolgáltatók profitját. Mindezek következtében az MVM Rt. gazdasági
pozíciója tovább gyengült, mára kritikus helyzetbe került 17. Az árszabályozás átfogó
felülvizsgálata helyett 1999. július 1-jétől megszüntették a lakossági villamos tarifa három
fogyasztási tömbjét, vagyis felszámolták szociális jellegét, miáltal a legszegényebbek
villanyszámlája nagyobb mértékben emelkedett. A sok szakmai javaslat ellenére azóta sem
került bevezetésre szociális tarifa, azt a villamos energia törvény is a végrehajtási rendeletek
körébe utalta.
Intézményrendszer, személyzeti politika. Nem erősítették meg az energetika
intézményrendszerét, nem teremtették meg az Energiahivatal függetlenségét, nem hoztak létre
a Gazdasági Minisztériumban hatékony szervezetet az energiapolitika formálására. A
kormány energetikai teljesítményét tovább gyengítette, hogy az állami energetikai szektor és
intézményrendszer Fidesz által kinevezett vezetőinek többsége nem volt energetikai
szakember. A kormányzati politikai hibákat elmélyítette, hogy a kinevezett vezetők nem
tudták a szakmai kontroll szerepét betölteni, s a politikai hibákat szakmai hibákkal tetézték.
Sajnos ezzel tovább erősítették azt a hamis vélekedést, hogy az állam nem jó tulajdonos.

3. A Medgyessy-kormány energiapolitikai jelzései
A kormányprogram a liberalizálás folytatását ígéri: eszerint az energiapolitika területén a
kormányzat alapvetően privatizálással és piaci eszközökkel kívánja befolyásolni a fogyasztóitermelői magatartást, és végrehajtja a liberalizációt. Fogyasztói áremelések esetén a szükséges
kompenzációról szociális tarifa alkalmazásával, az állam gondoskodik. 18 A Gazdasági és
Közlekedési Minisztérium államtitkára szerint a kormány változatlanul érvényesnek tekinti az
1993-ban elfogadott energiapolitikát, de a négyéves mandátum alatt a parlament elé terjesztik
az új fejleményekhez (energiaszektor privatizációja, 2003. januári piacnyitás) igazított
energiapolitikát. 19
Az EU-csatlakozás iránti elkötelezettség miatt az EU követelményeket figyelembe vevő
politizálás várható a kormányzattól, nem kellene azonban az előző kormányzat
túlteljesítéseihez ragaszkodnia, illetve azokat is felülmúlnia. Az idő előtti piacnyitás ui.
elmélyíti az energetika megoldatlan problémáit, végső soron korábban és az indokoltnál
nagyobb mértékben növelve meg a lakossági terheket. Szomorú tapasztalat: eddig minden
liberalizáció áremeléssel járt.
Tulajdoni kérdések. Sajnos nagy a valószínűsége, hogy a kormányzat „túlosztogatása”
következtében előálló költségvetési hiányt részben privatizációs bevételekkel pótolják. Ennek
„törvényes” feltételei adottak. A Gazdasági Minisztérium helyettes államtitkára szerint nem
merült fel az atomerőmű privatizálásának gondolata 20, s a Paksi Atomerőmű új vezetése is
kizárta cég privatizálását. Az MVM Rt. vezérigazgatója szerint az MVM stratégiai
befektetőnek történő eladása kizárt, ugyanakkor két éven belül tőzsdeképes állapotba kívánják
hozni a társaságot 21. A korábbi tervekkel ellentétben a rendszerirányító Mavír Rt. esetleg
azért nem kerül a gazdasági tárca tulajdonába, mivel a minisztérium nem képes fizetni a cég
Dr. Járosi Márton: A magyar energiapolitika mulasztásai
2012.07.11.
4. oldal



részvényeiért. 22 Ezzel szemben a pénzügyminiszter lényegében a privatizáció folytatása
mellett érvelt: ”a privatizáció nem azért szükséges, mert az államnak anyagi gondjai vannak,
hanem azért, hogy az érintett vállalatok hatékonyabban tudjanak működni”. 23 Érvelésében
megjelenik az ismert szlogen, hogy az állam közép- és hosszú távon nem tud olyan jó
tulajdonos lenni, mint egy szakmai befektető.
Az ÁPV Rt. irányelvei. A fenti nyilatkozatoknál sokatmondóbb az ÁPV Rt. következő két
évre vonatkozó vagyonpolitikai irányelve, 24 amely már egyértelműen a privatizáció
folytatásáról, a privatizációs törvény ennek érdekében történő módosításáról beszél.
A Paksi Atomerőmű részvényeinek közvetlen állami tulajdonba vételével az erős nemzeti
villamos társaság létrehozásának koncepciója végleg meghiúsulna. Az így elértéktelenedő
MVM részvényeket másfél éven belül tervezik tőzsdére vinni, s azoknak csak 25 %-a
maradna tartósan állami tulajdonban. Mindez gyakorlatilag az MVM Rt. teljes leépítését
jelentené, annak ellenére, hogy az irányelv is elismeri: csak ezen keresztül gyakorolható
állami nyomás a privatizált erőművekre és áramszolgáltatókra. Az MVM tulajdonú Vértesi
Erőmű jövője is megpecsételődni látszik, mert — mint láttuk — nem kötöttek vele, a privát
erőművekhez hasonlóan, hosszú távú áramvásárlási szerződést, így aztán nem került az MVM
Rt. közüzemi portfóliójába, a versenypiacon pedig „direkt támogatásra” lenne szüksége;
szemben a privát erőművekkel, amelyek az átállási költségeken keresztül burkoltan
támogathatók. Ezért aztán az irányelv az erőmű részvényinek kárpótlási jegyért történő
értékesítését javasolja.
A MOL Rt. gázüzletágának visszavásárlása a kormányváltás után azonnal lekerült a
napirendről. Sőt az irányelv azt valószínűsíti, hogy a Mol Rt. menedzsmentje megkísérli a
gázüzletág ismételt eladását külföldi szakmai befektető részére, mivel 49 % értékesítése
igazgatósági hatáskörben végrehajtható.
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


Az energia áremelés tekintetében egyre nagyobb a tulajdonosi nyomás, s csak az
önkormányzati választások kampányszempontjai késleltették. Bár a multinacionális cégek
igen jelentős osztalékhoz jutnak, a liberalizáció és a piacnyitás európai jelszavaira hivatkozva
mielőbb érvényesíteni szeretnék a liberalizált uniós árakat. A külföldi tőke érdekei miatt
korábban hátrányos helyzetbe hozott, állami tulajdonú MVM Rt. konszolidálásának legalább
részbeni fedezete is villanyáremeléssel járhat 25. A gázáremelés a távfűtés további drágulását
is okozza, begyújtva a távfűtés időzített ”szociális bombáját”. Belpolitikai okokból máris
előkerült az ígéret az energia-áremelésekre vonatkozó „kompenzációs rendszerre”, amely a
Horn-kormány idején sem működött sok eredménnyel. Nem kizárt, hogy a fentiek miatt a
kormányzat rákényszerül egy szociális tarifarendszer bevezetésére. A pénzügyminiszter által
is hangsúlyozott kiszámítható árrendszer ugyanis e nélkül nem képzelhető el.

4. Energiastratégiai kérdések
A magyar energiapolitika az állampolgárokkal szemben hosszú ideje mulasztásban van, a
mulasztások egy része még mindig pótolható, ezért most sem késő ezeket számba venni. A
következőkben azokat a stratégiai jellegű energiapolitikai javaslatokat foglaljuk össze,
amelyek megvalósítása nemzeti érdek és amelyek, politikai akarat esetén fokozatosan még
mindig megvalósíthatók lennének.

Dr. Járosi Márton: A magyar energiapolitika mulasztásai
2012.07.11.
5. oldal



Tulajdoni kérdések. Az állami tulajdonú aranyrészvény intézménye, amint várható volt, 26
nem alkalmas az állami befolyás eredményes érvényesítésére. Alkalmazása nem egyeztethető
össze az EU-jognak a tőke szabad áramlását biztosító rendelkezéseivel sem 27. Ezért is
különösen fontos, hogy az állam megőrizze tulajdonosi jelenlétét az energiapiacon.
A privatizációt deklaráltan meg kell szüntetni, az állami tulajdonban maradt energetikai
vagyont meg kell őrizni, koncentrálni, majd a gazdaság teherbíró képességével összhangban
növelni kell. Törekedni kell egy nemzetközi méretekben is jelentős, versenyképes,
egyenrangú piaci szereplőként működő, a lehető legnagyobb vertikumú nemzeti energetikai
(,de legalább villamos) társaság létrehozására. Ennek érdekében a Paksi Atomerőmű Rt-t, a
Vértesi Erőmű Rt-t és az OVIT Rt-t, valamint a rendszerirányító MAVÍR Rt-t az MVM Rt.
tulajdonában megtartva, holding szervezetben kell működtetni, ami megfelel az uniós
előírásoknak.
Az energetika keleti piacai. Geopolitikai és gazdasági helyzetünkből adódóan „hídszerepet” tölthetünk be a nyugat-európai és a kelet-délkelet európai országok között az
energetikában is. Az MVM Rt. lehetséges tőkebefektetéseinek is a keleti, elsősorban az ukrán
villamos energetikai létesítményekre kellene irányulnia, ami megfelel a kormányzat keleti
piacokra vonatkozó általános deklarációjának. Tudni kell, hogy, ha a multinacionális cégek itt
is megelőznek bennünket, akkor az átmenetileg olcsóbb „keleti energia” hasznát is ők
realizálják.
Villamos energia ellátás. Az elsietett villamos energia törvény mintegy szentesíti az energiaprivatizációval kialakult, az országra nézve súlyosan hátrányos helyzetet, amelynek egyik
jellemzője, hogy három külföldi monopólium birtokolja a hazai áramszolgáltatást. Ezért
megfelelő versenytörvény elfogadásával kell megakadályozni további energetikai
monopóliumok kialakulását.
A VET 2004-től az erőművi termelői hatósági árak megszüntetését tartalmazza, a
közszolgáltatási piacon is, ami a közszolgáltatás időbeli behatárolását jelenti. A
közszolgáltatási piacot, a közszolgáltatási termelői ármegállapítást határozatlan ideig fenn
kell tartani. Ellenkező esetben ui. a közüzemi nagykereskedő (MVM Rt.) termelői
áremelkedés esetén csődbe juthat, amint ez Kaliforniában is történt. A törvény nem
tartalmazza az árképzési elvet a közszolgáltatási piacon, a liberalizálás következményeként
jelentkező befagyott költségeket a közüzemi fogyasztókra is ráterheli. Az átmenetileg olcsó
keleti import haszna 2003-tól fele részben már nem a közszolgáltatási árakat csökkenti.
Az említett problémák nagy része kezelhető lenne, ha a törvény, illetve a végrehajtási
utasítások hatályba lépésének időpontját, az Európai Unióba történő tényleges belépés
időpontjához illesztenék. Ugyanakkor a legsürgősebben hatályba kellene léptetni a
közszolgáltatási piac alapját képező rendelkezéseket: az állami tulajdonosi háttér törvényi
garantálását a privatizációs törvény módosításával, és a további tulajon-, illetve
befolyásszerzés — azaz a monopóliumépítés — tilalmát.
A villamos energia törvény az MVM Rt. vezérigazgatója szerint sem sorolható a sikerült
jogszabályok közé, a végrehajtási utasítások kidolgozása során kell működőképessé tenni. 28
Most készülnek a végrehajtási utasítások, ezért — kormányzati szándék esetén — lehetőség
van a villamos energia törvény javítására.

Dr. Járosi Márton: A magyar energiapolitika mulasztásai
2012.07.11.
6. oldal



Atomenergia. Az atomerőműves villamosenergia-termelés kedvező megítélése sok országban
ismét bekövetkezett. A nukleáris bázisú villamos energia-termelésre hosszú távon hazánkban
is szükség van. A nagy aktivitású hulladékok, a kiégett kazetták végleges elhelyezésére
vonatkozó stratégia kialakítása során, foglalkoznia kellene egy közép-európai regionális
együttműködés lehetőségével is. Az atomerőmű gazdaságos és biztonságos élettartam
hosszabbítása fontos energetikai alapkérdés. Az atomerőmű telephelye önmagában is nagy
érték a hazai erőműépítés számára. A hosszú távú tervezésnél azonban olyan bővítést is
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


számításba kell venni, amely a legújabb biztonsági filozófián alapul, s a hagyományos
erőművel kombinált megoldásokat 29 is vizsgálni kell.
Gázpiac. Hogy a kormányzat befolyást tudjon gyakorolni a Mol Rt. üzemanyag- és
földgázellátási üzletágainak — a szénhidrogén árakat meghatározó— döntéseire, ahhoz
legalább a jelenlegi 25 %-os állami tulajdoni hányadot meg kellene őrizni. Sajnos az ÁPV Rt.
irányelve 30 szerint — a Mol Rt. privát tulajdonosai részéről várható tőkeemelés esetén — az
állami tulajdonhányad 10 %-ra csökkenthető, ezt azóta már a MOL közgyűlése is elfogadta. A
hírek szerint a MOL Rt. gáz üzletágára az orosz Gazprom cég pályázik.
Mivel a gáztörvény az előző ciklusban nem került a parlament elé, elvileg még lehetőség van
arra, hogy a gáz-közszolgáltatás nemzeti szempontjait a kormányzat érvényesítse a készülő
törvényben. Ezek közül legfontosabb a gázárrendszer kérdése. Az illetékes államtitkár szerint
olyan árrendszert kell kialakítani, hogy a fogyasztókat csak az elviselhetőség határáig
terheljék az új tarifák. Az új árrendszert kizárólag úgy lehet majd bevezetni, ha mellé
megfelelő kompenzációs rendszert dolgoznak ki. 31
Kompenzáció. A közszolgáltatási energiapiacok egyik fő problémája tehát az un.
kompenzáció kérdése. A kompenzáció szükségességében szinte valamennyi érdekelt
egyetért. 32 Lényegében két lehetőség van. Egyik a rászorultság elvén működő, korábban
többször alkalmazott és megbukott szociális támogatási rendszer. Eszerint minden
felhasználó piaci áron jutna az energia-szolgáltatáshoz, az alacsony jövedelműek azonban
támogatást kapnának. A másik lehetőség az un. szociális tarifa, amely szerint e szolgáltatások
bizonyos fogyasztási szint alatt kedvezményesek, e felett pedig normál díjat kell fizetni. A
témát jól ismerő szakértőkkel egyetértve az alap-energiaszolgáltatásokra kiterjedő szociális
tarifa a megoldás. 33 E témához tartozik, hogy biztosítani kell a hatékony fogyasztóvédelmi
szervezetek létrejöttét és törvényes működési feltételeit.
Távfűtés. A házgyári lakásokat korábban megvásároló, lakótelepeken élő „fogyasztók”
helyzete — az áremelések és kiszolgáltatottságuk miatt — egyre elviselhetetlenebb lesz.
Ennek a „szociális bombának” a kezelése előbb-utóbb központi kérdéssé válik. A megoldás
egyik fontos eleme lehetne a többségi városi tulajdonú távhő közmű létrehozása, de
természetesen egyéb intézkedések (pl. szociális bérlakás-program, stb.) is szükségesek,
amelyeket mielőbb ki kell dolgozni 34.
Az utóbbi időben különféle, elsősorban áramszolgáltatói érdekeltségű társaságok 35 a
városokban sorra létesítik az un. gázmotoros „fűtőerőműveket”, több helyütt (pl.
Tiszaújváros, Kazincbarcika) felszámolva egyúttal a közcélú erőművekből történő,
energetikailag hatékonyabb hőszolgáltatást. A használati melegvíz-igényekre méretezett
gázmotorok energetikai hatékonysága alacsony, általában elmarad a fűtőerőművitől,
„versenyképes” hőárak többnyire csak úgy lehetségesek, hogy a VET és a hozzá kapcsolódó
árrendelet a kis teljesítményű kapcsolt energiatermelést indokolatlanul kedvezményezi,
továbbá az áramszolgáltatók — a nagy nyereséget termelő — villamos energia üzletágból
Dr. Járosi Márton: A magyar energiapolitika mulasztásai
2012.07.11.
7. oldal



kereszt-finanszírozzák. 36 Mindezt annak érdekében, hogy a külföldi tulajdonú társaságok a
városi energiaszolgáltatás — villamos- és gázpiaca mellett — távhőpiacán is megvessék
lábukat. Nem nehéz felismerni a távlati célt: a teljes városi energiaszolgáltatás megszerzését.
Városi energiaszolgáltatási üzemek. A városi közüzemek (gáz-, víz-, távhőellátás és
villanyszolgáltatás, csatorna, szennyvíz, kommunális hulladékártalmatlanítás) természetes
tulajdonosa és üzemeltetője a helyi közösség, illetve a közösség képviseletében az
önkormányzat. Ezeket a városi közműveket, un. városi üzemeket (Stadtwerke) a nyugateurópai államokban is az önkormányzatok üzemeltetik 37. A rendszerváltozás utáni
önkormányzati törvény helyesen rendelkezett a közüzemek önkormányzati tulajdonáról, de a
törvényt éppen a kiárusító privatizáció érdekében módosították. A városok hőellátását
biztosító (áram- és gázszolgáltató) közüzemek jelentős részben multinacionális cégek
tulajdonába kerültek, miáltal a városi „fogyasztók”, illetve az általuk választott önkormányzat
helyzete is megpecsételődött.
A távfűtés vertikuma: termelés (erőművek és fűtőművek), szállítás (távvezetékek) fogyasztói
berendezések (hő-központok és radiátorok) egyetlen technikai-gazdálkodási egységet
képeznek. Ezzel szemben az erőművi hőtermelés jelentős hányada a külföldi befektetők
kezében van; a városi tulajdonú szolgáltatók pedig legtöbbször csak a szállítást tulajdonolják.
A tényleges piacot a lakóközösségek képezik, amelyeknek birtokában vannak a fogyasztói
berendezések. Ebben a struktúrában az önkormányzat nem tud hatékonyan gazdálkodni, nem
tudja árhatósági jogkörét eredményesen gyakorolni, mert az árat alapvetően meghatározó
forrásoldalt nem tudja befolyásolni.
Támogatni kell, hogy az önkormányzatok tulajdonosi pozícióba jussanak, ami például úgy
lenne elérhető, ha a privatizált, külföldi tulajdonú hőtermelő és a városi tulajdonú
„szolgáltató” fúziója révén vegyes tulajdonú városi távhő közművek jönnének létre,
amelyekben a városoknak többségi tulajdona lenne. Ez, piac-stabilizáló hatásánál fogva, a
külföldi tulajdonosok érdekét is szolgálná 38. Ebben az esetben a távhő bonyolult kérdéseinek
kezelésében, legfőképpen a távfűtés fogyasztói árának kézben tartásában, illetve
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


mérséklésében a városok valódi tulajdonosi eszközök birtokába jutnának.
A városi hőtermelő erőművek, a távhővel együtt, azzal kapcsoltan villamos energiát is
termelnek, és ezzel részt vesznek a város villamos energia ellátásában. A városi
energiaszolgáltató ezért szereplőjévé válna a villamos piacnak is, miáltal megnyílna a
lehetőség a fűtőművek gazdaságosságot növelő korszerűsítése előtt, ami a távfűtés árának
csökkentését tenné lehetővé. Másrészt a városok az átalakuló villamos energia piacon
ugyancsak előnyös helyzetbe kerülnének.
Jegyzetek:
1

Dr. Csath Magdolna: A lugano-i tanulmány. http://www.zpok.hu/globalizácio/lugano.htm

2

Állami gyorssegély a brit atomenergia-termelőnek. (Napi Gazdaság, 2002. szeptember10.). Nagy-Britannia
legnagyobb áramtermelő vállalata az atomerőműveket üzemeltető British Energy Plc. a 2001. márciusi brit
árampiaci nyitást követő árcsökkenés miatt került a csőd szélére. (Áldozatot követelt a brit árampiaci nyitás.
Napi Gazdaság, 2002. szeptember 9 )

3

Loyola de Palacio az EU energetikai ügyekben illetékes biztosa jelentette be, hogy az Európai Bizottság az
atomerőművek biztonsági szabványainak egységesítését és számon kérhetőségét kívánja elérni. Ezt elsősorban
Dr. Járosi Márton: A magyar energiapolitika mulasztásai
2012.07.11.
8. oldal



az unió közelgő bővítésével magyarázta, mivel ma az EU-nak nincs jogi eszköze arra, hogy ellenőrizze a
tagországok létesítményeit. (Brüsszel „atomhatalma”. Világgazdaság, 2002. szeptember 16.)
4

Európa Parlament és Európa Tanács direktíva a hasznos hő igény alapú kapcsolt energiatermelés belső
energiapiacon történő előmozdítására. — Európai Közösségek Bizottsága 2002/0185 (COD), Brüsszel,22.7.2002.

5

”A verseny, amit mi támogatunk, szabályozott, ahol a biztonság, a szociális kérdések és a közszolgáltatási
kívánalmak figyelembe vételre kerülnek” — áll az egyik tervezetben. (EURELECTRIC Daily News, 2002.
február 13.)

6

Szabályozott európai energiapiac. Népszabadság, 2002. február 6.

7

Felülvizsgálják a liberalizálást? Világgazdaság, 2002. augusztus 12.

8

A német RWE-csoport elnöke a 2002. első félévi eredményeket ismertetve közölte, hogy a piacnyitás óta
Németországban stabilizálódtak az árak, a nagykereskedelmi szektorban valamelyest emelkedést mutatva. Info
Rádió, 2002.augusztus 13.

9

A villamosenergia-piac liberalizálása… Világgazdaság, 2002. augusztus 27.

10

Járosi Márton- Petz Ernő: Uniós csatlakozás előtt a magyar energiapolitikáról, Püski, Budapest, 2000.

11

A mátrai RWE botrány. Esettanulmány, avagy a privatizáció állatorvosi lova. (Járosi Márton- Petz Ernő:
Uniós csatlakozás előtt a magyar energiapolitikáról, Püski, Budapest, 2000.)

12

Az egységes stratégiai szemlélet hiányát számtalan ad hoc intézkedés mellett néhány kirívó eset is szemlélteti.
Az új VET szerint a közszolgáltatást a közüzemi nagykereskedő (MVM Rt.) látja el, amelynek tulajdonában van
a Paksi Erőmű. Ezzel szemben már a törvény elfogadása után azonnal megjelent a törekvés a Paksi Atomerőmű
— kormány által kinevezett — vezetői részéről az erőmű „szabad kapacitásainak” önálló versenypiaci
értékesítésére. Az atomerőmű élettartamának meghosszabbítását a kormányzat támogatta. Ezzel szemben azt
rendszeresen támadta a Környezetvédelmi Bizottság Fideszes elnöke, aki az atomerőmű termelését nyugati
importtal és gázturbinás erőművekkel javasolja helyettesíteni. (Fideszes nem az atomtemetőre, Magyar
Nemzet,2002. július 26.; Vita a Fideszben a nukleáris lerakó miatt, Magyar Nemzet,2002. július 29.)
13

A magyar energiapolitika alapjai, az energetika üzleti modellje. Gazdasági Minisztérium, Bp. 1999.július.

14

2199/1999.(VII.6.) Korm. határozat a magyar energiapolitika alapjairól és az energetika üzleti modelljéről.

15

A Gazdasági Versenyhivatal korábban a szolgáltatás minősége miatt szabott ki bírságokat az
áramszolgáltatókra. — Legutóbb gazdasági erőfölénnyel való visszaélés miatt a bírságolta meg a TITÁSZ Rt-t,
mert „kizárólagos jogát felhasználva nehezítette meg a közvilágítás-korszerűsítés liberalizált piacán
versenytársai helyzetét”. A DÉMÁSZ Rt. pedig „megnehezítette más vállalatok belépését a piacra.” Magyar
Nemzet, 2002. szeptember 18.
16

A VET főbb hibái:
 Nem korlátozza a nagy energiaszolgáltatók monopólium-építését.
 Teherelosztó leválasztása az MVM-ről.
 Villamos energia import idő előtti részleges liberalizálása.
 A közszolgáltatást időben behatárolja, mivel a hatósági termelői ár csak 2004-ig marad érvényben.
 Nem rendezi a szociális tarifa kérdését.
 A kis teljesítményű, kapcsoltan termelt villamos energia kötelező átvétele — a hozzá kapcsolódó
irreálisan magas (14,43 Ft/kWh), kormányrendeletben garantált átvételi árral — teret nyit a nagy
monopóliumok piacszerző akcióinak (gázmotorok, szélkerekek).

17

Az MVM Rt.- kritikus helyzetének kialakulását a vezetési hibák is elősegítették (a VET készítésének
folyamatában nem képviselték következetesen a szakmai és a közszolgáltatási érdeket, nem ellenezték a
teherelosztó leválasztását, rosszul kezelték az áramszolgáltatók bojkottját, indokolatlanul túlköltekeztek, rossz
befektetési politikát folytattak, személyzeti politikájuk nem a cég szakmai erősítésére irányult).

Dr. Járosi Márton: A magyar energiapolitika mulasztásai
2012.07.11.
9. oldal



18

Hét végére készült el a kormányprogram. Népszabadság, 2002. május 21.

19

Nem változik az energiapolitika. Népszabadság, 2002.július 23.

20

Likviditási problémák az MVM-nél? Magyar Nemzet, 2002. szeptember 17.

21

Két év múlva tőzsdekész az MVM. Világgazdaság, 2002. július 3.

22

Pénzügyi vészhelyzet várhat az MVM-re. Népszava, 2002 augusztus 24.
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!



23

Takarékoskodni készül a pénzügyminiszter. Magyar Nemzet, 2002.szeptember16.

24

ÁPV Rt.: Eladó az egész ország. (Magyar Nemzet, 2002. október 5.)

25

Az MVM Rt. veszteségeinek rendezése 10 %-al növelné a végfogyasztói tarifákat. (Energiapolitika: verseny,
árrendezés és kompenzáció. Magyar Hírlap,2002. szeptember 4.)
26

Mire nem (jó) az aranyrészvény? Új Magyarország, 1997. május 15.

27

Kifakult papírok. Az Európai Bíróság precedens jellegű ítélete szigorítja az aranyrészvény alkalmazását az
unióban. Figyelő, 2002.augusztus 8.

28

Áramkimaradás. A hazai nagy fogyasztók sem számolhatnak árcsökkenéssel a liberalizálódó árampiacon.
Figyelő, 2002. június 27.

29

Dr. Járosi Márton – Kacsó András – Dr. Petz Ernő – Veszely Károly: A Paksi Atomerőmű hibrid kombinált
ciklusú fejlesztésének lehetőségei. — Gazdaság és Energia 2002/1. szám.
30

Lásd a [22] számú jegyzetet.

31

Energiapolitika: verseny, árrendezés és kompenzáció. Magyar Hírlap,2002. szeptember 4.

32

Az MVM Rt. vezérigazgatója szerint kompenzáció mellett normálisan működtethető árrendszert lehet
készíteni. (Interjú Pál László vezérigazgatóval, Magyar ATV, Nap-kelte, 2002. augusztus 12.) Az illetékes tárca
politikai államtitkára szerint felgyorsították a szociális energiaellátás megoldására vonatkozó előkészületeket.
(Nem változik az energiapolitika. Népszabadság, 2002.július 23.)
33

Giday András: A szociális tarifákról. — Gazdaság és Energia 2002/1. szám.
Kacsó András: Alapszolgáltatás az energiaellátásban. — Gazdaság és Energia 2002/2. szám.

34

A hőellátás, tartósan nem kínálati, hanem keresleti jellegű piac marad, amely piacon törvényszerű az áraknak a
költségek fölé emelkedése. A kiszolgáltatottság mérséklése és az árcsökkentés alapjául szolgáló hatékonyság
növelés csak a közösségi érdekekre alapozott szervezett akcióval lehetséges, amelyben ötvözni kell a közösségi
(önkormányzat, lakóközösség) és privát (befektetői) érdekeket. Csak így válhat működőképessé a „lakógép”,
eltérő környezeti hatások mellet is. (Mindez nemcsak a távhőre, hanem valamennyi közszolgáltatásra is igaz.)
35

Elsősorban a német RWE-EnBW energetikai konzorcium többségi tulajdonában lévő Elmű Rt. és az Északmagyarországi Áramszolgáltató (Émasz) Rt. közös leányvállalata, a Sinergy Energiaszolgáltató, Beruházó és
Tanácsadó Kft. fejt ki nagy aktivitást.
36

A veszprémi gázmotoros beruházás alacsony hőárát az ÉDASZ Rt. vezérigazgatója azzal indokolta, hogy „az
áramtermelés várható bevételei lehetővé teszik, hogy a hőenergiát kedvező áron adják.” — Egymilliárdos
veszprémi beruházást kezd az Édász. Napi Gazdaság, 2002. január 31.
Az ÉDÁSZ a jelenlegi harmadáért, 275 forint/gigajoule áron fogja értékesíteni a hőenergiát. — Gázmotoros
erőmű épül Veszprémben. Magyar Hírlap, 2002. február 8.

37

A globalizáció egyik célja ezeknek a helyi üzemeknek a privatizálása (a közösségek tulajdonfosztása), és a
tulajdonnak és a közüzemi piacnak a nagy multinacionális szolgáltató cégeknek való átadása. Ez a támadás
nemzetközi méretű, de hazánkban a rendszerváltozás után különösen erősen jelentkezik. A jelentős feladatokat
Dr. Járosi Márton: A magyar energiapolitika mulasztásai
2012.07.11.
10. oldal



kapó, tőkeszegény önkormányzatok a folyamatot gyakran a rövidtávú bevételszerzés miatt támogatják, de sajnos
a törvényhozás sem lépett fel érdekükben.
38

Hazai példa is van arra, hogy a külföldi tulajdonú közcélú erőmű és a magyar tulajdonú hőszolgáltató fúziója
révén közös, vegyes tulajdonú városi távfűtő társaság alakult ki. Pécsett a városi távfűtő társaság 51 %-ban a
város tulajdonában van. Ez lehet az egyik útja a városi közösségi érdekek érvényesítésének.

Dr. Járosi Márton: A magyar energiapolitika mulasztásai
2012.07.11.
11. oldal