Betekintés: Lisinszki Zsuzsa - A televízió hatása a kisiskolás gyermekek személyiségfejlődésére

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


http://www.doksi.hu

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Nemzetközi Kommunikáció SZAK Nappali tagozat Médiamenedzsment szakirány

A TELEVÍZIÓ HATÁSA A KISISKOLÁS GYERMEKEK (6-8 ÉV) SZEMÉLYISÉGFEJLŐDÉSÉRE

Budapest, 2010. 05. 06.

Készítette: Lisinszki Zsuzsa

http://www.doksi.hu

Tartalomjegyzék
I. Bevezetés………………………………………………………………………….……...6 1.1 Témaválasztásom indoklása………………………………………….………………...6 1.2 A televíziózás történeti áttekintése…………………………………………………….8 II. A kisiskolás gyermekek fejlődési sajátosságai…………………………...…………..10 2.1 A gondolkodás……………………………………………………………………...…...11 2.2 Az érzelmek………………………………………………………………….………..…12 . 2.3 A megismerő folyamatok.................................................................................................12 III. A gyermekek és a televízió kapcsolata………………………………………………..13

3.1 A televízió hatása a szocializációra……………………………………………...……..13 3.2 A televízió hatása a gyermeknevelés körülményeire……………………………...…..14 3.3 A televíziós ábrázolás jellegzetességei…………………………………………………16 3.3.1 A televízió vizuális nyelvének speciális jellemzői……………………………………....16 3.3.2 A televízió tartalommal összefüggő hatása……………………………………...……..16 3.4 A televízió és a gyermeki megismerés…………………………………………………17 3.4.1 Tanulási képességek, verbális funkciók………………………………………..……....18 3.5 A televízió által kiváltott pszichés változások……………………….……………..….19 3.5.1 Érzelmi reakciók………………………………………………………………...……...19 3.5.2 Fantázia és képzelet……………………………………………………………..……..20 3.6 A televízió és az erőszak…………………………………………………….………..…20 3.6.1 Az agresszió fogalma…………………………………………………………….…..…20 3.6.2 A televízióban bemutatott erőszak gyermekekre gyakorolt hatása…….........................21 3.6.2.1 Korrellációs kutatások..........................................................................................................21 3.6.2.2 Laboratóriumi kutatások…………………………………………………….......................21 3.6.2.3 Terepkutatások………………………………………………………………………...…22 3.6.2.4 Longitudinális vizsgálatok……………………………………………………...………….23 3.6.2.5 A televíziós műsorokban jelenlévő agresszió.………………………………………..……….24 3.6.2.6 A televíziós erőszak hatására létrejövő magatartásbeli viszonyulások……………………...…….26

3

http://www.doksi.hu

3.7 Szexualitás a képernyőn……………………………………………………...………....27 3.7.1 A nemi identitás kialakulása – nemi sztereotípiák…………………………………..…27 3.7.2 A képi élmények hatása a gyermekekre…………………………………………….…..28 3.8 A televíziós reklámok.....................................................................................................28 3.9 A televízió hatása a gyermekek egészségére…………………………..……………..30 IV. A szakdolgozat saját kutatásának részletes elemzése………………………………..31 4.1 A kutatás célja, feladata, és az ezzel kapcsolatos hipotézis…………………………..31 4.2 Kutatási módszer………………………………………………………………………..32 4.3 Vizsgálati minta bemutatása…………………………………………………………...32 4.4 A kérdőíves módszerrel kapott információk részletes ismertetése és értékelése................................................................................................................................33 4.5 Az összesített eredmények elemző értékelése..............................................................55 V. VI. VII. Összegzés……………………………………………………………………………….60 Irodalomjegyzék……………………………………………
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


………………….……62 Melléklet……………………………………………………………………………..…65

4

http://www.doksi.hu

Ábrák jegyzéke
1. 2. 3. 4. ábra: A szülők életkori megoszlása… ………………………………………………... 35 ábra: A szülők végzettsége ……………………………………………………….…….36 ábra: Hány televízió található a lakásban? ......................................................................38 ábra: A gyermekek szobájában van-e TV? ......................................................................39

5. ábra: UPC kutatás: Van-e a gyermekének tévéje a saját szobájában, amin bármikor nézhet adásokat? ....................................................................................................................40 6. 7. 8. 9. ábra: Bekapcsolhatja-e a gyermek a televíziót a szülők engedélye nélkül? ....................41 ábra: Mennyire kapnak szabadkezet a gyermekek a televíziózásban? ............................42 ábra: Mennyi idős korától nézheti a televíziót a gyerek? ................................................44 ábra: UPC kutatás: Hány éves korától engedi meg a gyerekének, hogy tévézzen? …....45

10. ábra: Kivel nézi leggyakrabban?(%)……………………………………........................46 11. ábra: UPC kutatás: Szokott együtt tévézni a gyerekeivel?...............................................47 12. ábra: Mit nézhet a gyermek a TV-ben?............................................................................48 13. ábra: Megbeszélik-e a szülők azt, hogy mit nézhet a gyermek a TV-ben? ………….…49 14. ábra: UPC kutatás: Átlagosan mennyi időt tölt naponta a gyermeke tévénézéssel?........50 15. ábra: Átlagosan mennyi időt tölt a gyermek a TV előtt?(fő)……………………………51 16. ábra: Átlagosan mennyi időt tölt a gyermek a TV előtt?(%)……………………………52 17. ábra: Esténként meddig nézheti a TV-t a gyermek?(fő)…………………………….…..53 18. ábra: KidComm: Szülői kontroll erőssége a televíziózásban…………………...……..…57

5

http://www.doksi.hu

Bevezetés „ A televízió a világ egyik nagy csodája. Képet, hangot együtt továbbítani, bevinni az otthonokba száz és ezer kilométerekre, földhözragadt képzeletünket messze túlszárnyaló technikai bravúr. Az eddigieknél „élőbb” kapcsolatot tud teremteni nagy távolságban lévő emberek között kitágítva az egyes emberek horizontját.” (Vetró – Csapó 1991) A mai gyerekek valószínűleg nehezen tudnák elképzelni azt az időszakot, amikor a televízió még nem volt a mindennapok része. Nagyszüleink, vagy dédszüleink az életük jelentős részét azonban még nélküle élték meg. Akkoriban még nem egy elektromos masinát ültek körbe az emberek, és a szórakozás is egészen mást jelentett. A hosszú téli estéken az olyan nagyobb munkákra, mint a tollfosztás, diótörés, kukoricamorzsolás, összejött a nagycsalád, a szomszédság, és hogy gyorsabban menjen a munka beszélgettek, énekeltek, meséket mondtak egymásnak. A gyerekek sem voltak kivételek ez alól, és erejükhöz mérten segítettek szüleiknek, közben a felnőttek történeteiből „kihallhatták” azokat az erkölcsi normákat, amiket nem volt ajánlatos átlépni. A televízió megjelenése, majd rohamos elterjedése, lassan, észrevétlenül, egyfajta változást indított el az emberek életében, és generációkon át működő szabályokat, tradíciókat változtatott meg, vagy tüntetett el rövid idő alatt. 1.1 Témaválasztásom indoklása Szakdolgozatomban azt a manapság igen gyakran elemzett, és rengeteg kérdést felvető témát boncolgatom, amelyre tulajdonképpen konkrét válaszokat, de mindinkább megoldásokat hosszú távon igen nehéz találni. Mégis érdemes újra és újra elővenni a témát, pontosan azért, mert mindennapjainkban a legtöbb impulzust a médiától kapjuk, beleértve annak mindegyik válfaját, így az elsődleges cél, amelyet kitűztem, hogy kiemeljem azokat a problémákat, amelyek torzulásokat eredményezhetnek a gyerekek személyiség fejlődésében. Jelen tanulmányomat a 6-8 éves korosztályra fókuszálva készítettem, hiszen azt gondolom, hogy a média negatív hatásainak elsősorban ők vannak kitéve a legveszélyeztetettebben kialakulatlan, és fejlődésben lévő személyiségük miatt.

6

http://www.doksi.hu

A felmérés, amelyet a dolgozat elkészítéséhez végeztem, megerősíti más hazai és nemzetközi vizsgálatok adatait, miszerint a gyerekek életének, élmény- és ismeretszerzésének egyik, ha nem a legmeghatározóbb eszköze a média, azon belü
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


l is a televízió. Az iskolás gyerekek médiafogyasztási szokásainak kutatása szinte egyidős az elektronikus tömegkommunikáció megjelenésével. Az adatok tanúsága szerint az egyik legnagyobb problémát az jelenti, hogy a gyerekek nagy hányadának nincs lehetősége a televízióban látottak megbeszélésére, érzelmi és kognitív feldolgozására. Dolgozatomban részletesen és több oldalról igyekeztem körbejárni a kérdést, és kitérni minden olyan fontos tényezőre, amelyek a gyerekek életében meghatározó szerepet töltenek be, és hogyan alakulnak ezek az évek előre haladtával, amikor egyre inkább befolyással van környezetük minden részére a média. Az alapvető kérdés tehát, hogy ez a korosztály, amelyik a legbefolyásolhatóbb, és leginkább fogékony az újdonságokra, miként kezeli a televízióból áramló impulzusokat, a média mennyire határozza meg a társas kapcsolataik alakulását. Különös fontossággal térek ki a családon belüli, illetve baráti kapcsolatokra, de nem elhanyagolandó szempont a saját személyiségük fejlődése sem, amely folyamatos torzulásoknak van kitéve, itt külön fejezetet szántam az erőszakosság, valamint a szexualitásról alkotott gondolkodásmód, a szexuális kultúra kialakulásának. Feltérképezve a különböző tényezők, a környezet, és a média hatásait és ezek bonyolult összefüggését, nem lehet egyértelmű „bűnöst” találni a negatív hatásokra a gyerekek személyiségfejlődésében, azt azonban kijelenthetem, hogy mind a téma alapos megvizsgálását követően, mind pedig a személyes tapasztalatokból és látottakból leszűrve a szülők és a pedagógusok legnagyobb felelőssége, hogy a megfelelő irányba terelgessék a gyerekek figyelmét, érdeklődését, és igyekezzenek megteremteni számukra azokat a helyzeteket, amelyek által a legegészségesebb irányban fejlődhet a gondolkodásmódjuk, és a világról alkotott képük. A legfontosabb következtetés, amit levonhatunk a kérdés tanulmányozásánál, hogy a gyerekek médiahasználatának döntő hányadát sem a szülők, sem a pedagógusok nem kontrollálják, s nem teremtenek lehetőséget a látottak értelmezésére, megbeszélésére. Rengeteg tanulmány készült már erről a témáról, hogy milyen hatással van a gyerekekre a média, és legfőképpen a televízió, és ezek egyre ellentmondóbb álláspontokat ismertetnek. Van, amelyik határozottan károsnak tartja a televíziót a gyerek számára, mert kedvet csinál az erőszakhoz, van, amelyik viszont előnyösnek is véli, e szerint az eljátszott erőszak segítségükre van abban, hogy megszabaduljanak az ellenséges indulataiktól. De létezik olyan 7

http://www.doksi.hu

álláspont is, amelyik szerint a média kevésbé van hatással a személyiségük fejlődésére, sokkal meghatározóbb a család, a barátok, a közvetlen környezet, értékrendszerüket ők alakítják ki, nem pedig az eljátszott, kitalált történetek. Mindegyik elméletet kutatások, vizsgálatok támasztják alá, amelyek kiterjedtek a televíziós erőszak kérdésére, az agresszivitás terjedésére, a szexualitás megjelenítésére, a mentális befolyásolásra, az egészségre és a családokra gyakorolt hatásra. A kiélezett álláspontok mindegyikét figyelembe véve a hangsúly tehát nem a tiltáson van, hogy teljesen elzárjuk a gyereket a médiától, hanem az odafigyelésen, a felelősségteljes nevelésen, hogy annyi információt, és olyat kapjon a gyerek, amely a világ megismerését, reális megítélését segíti, és ne akadályozza a társas kapcsolatok kialakításában. Az, hogy a 21. századi média minőségileg mennyire felel meg a „a valós és értékes információk” közvetítésére, valamint a szórakoztatásra, már egy másik felmerülő kérdéskör. 1.2 A televíziózás történeti áttekintése Az első televízió a világon 1926-ban jelent meg, hazánkban pedig 1957-ben kezdte meg működését az első televíziós csatorna. Az 50-es évek végén, amikor településenként még csak egy – két készülék üzemelt, az emberek esténként annál a háznál zsúfolódtak össze, hogy a „csodadobozt” láthassák. Hihetetlenül gyorsan emelkedett a készülékek száma. A Központi Statisztikai Hivatal 1963. évi időmérleg vizsgálata szerint az emberek akkor naponta 0.4 órát töltöttek televízió nézéssel. 1972- re ez az arány 1.5-re emelkedett. Míg 1967-ben a lakosság 42%-a, addig 1972-ben 59%-a rendelkezett televízió készülékkel. Ezzel fordított arányban az olvasással és a tanulással töltött idő ugyanezen 9-10 év alatt a korábbi érték felére csökkent. (Szecskő 1976) „A rendszerváltás óta eltelt egy évtized alatt gyökeres változások mentek végbe a magyarországi média és közönsége szerkezetében. A nyugat-európai országok többségében a nyo
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


lcvanas években meghonosodott duális médiarendszer 1997 őszén Magyarországon is megvetette alapjait. Az 1996. évi I. törvény megszületése után bekövetkező „műsorkínálat robbanást” azonban nem követhette hosszan tartó eufória, sokak számára igen hamar világossá vált, hogy a választék bővülése nem feltétlenül jelenti a minőség emelkedését is. Az újonnan megjelenő kereskedelmi műsorszolgáltatók „családi műsorpolitikája” 1998 elejére már számos magyarországi társadalmi szervezet heves tiltakozását váltotta ki, és a Magyar Gyermekbarát Mozgalom által meghirdetett „Gyilkosság nélküli képernyőt” kampány

8

http://www.doksi.hu

számos követőre talált.” (www.ortt.hu/ A kiskorúak számára ártalmas televíziós tartalmak megítélése a budapesti általános iskolások körében, 2002, 1.o.) Azóta a világ sok országához hasonlóan, Magyarországon is folyamatosan napirenden van a média és a gyermekvédelem kérdése, s ennek eredményeként a lehetséges szabályozási alternatívák tanulmányozása mellett, nemcsak a nemzetközi és hazai tapasztalatok kicserélésére lehetőséget nyújtó konferenciák kerültek megrendezésre, hanem számos, az itthoni helyzetet feltáró kutatási eredmény is született. Valószínűleg a tömegkommunikáció egyik legelterjedtebb eszköze a televízió. A következőkben nézzük meg, milyen jelentést takarnak pontosan ezek a napjainkban sokat hallott kifejezések. Tömegkommunikáció: „Tömegkommunikáció alatt azt a folyamatot értjük, mely során egyének vagy csoportok nagy tömegekhez egyidőben juttatják el ugyanazon információkat a tömegkommunikációs eszközökön (elsősorban a hagyományos médián) keresztül. A tömegkommunikáció szervezett eszköz, egyik legfontosabb jellemzője a folyamat egyirányúsága, melynek köszönhetően a befogadó interaktivitási lehetőségei erősen korlátozottak. A tömegkommunikáció kutatása szoros összefüggésben van a tömegkommunikációs eszközök és a média hatásainak elemzésével, bár az interpretatív megközelítésekhez (media studies, cultural studies) képest a kvantitatív, empirikus kutatásokat részesíti előnyben.” (www.ktnye.akti.hu/ Gyenge Zsolt: Tömegkommunikáció, 2000) Média: „Szűkebb értelemben médiának szokás nevezni a tömegtájékoztatási eszközök összességét, mint például a nyomtatott sajtó, a rádió, a televízió illetve az internet. Tágabb értelemben pedig minden társadalmilag létrejött kommunikációs struktúrát, illetve ezek hordozóit. Ez utóbbi definíció szerint tehát a média fogalma magában foglal minden olyan kommunikációs rendszert, amely lehetővé teszi a fontosabb társadalmi funkciók betöltését (megőrzés, üzenetek és tudásformák távolsági kommunikációja, politikai és kulturális üzenetek terjedése). Ezek szerint a média egyben a hírközlés közege és eszköze is, amely így lehetőséget teremt az egyes személyek számára, hogy bekapcsolódjanak a társadalmi diskurzusba.” (www.ktnye.akti.hu/ Háznagy Gáspár: A média fogalma)

9

http://www.doksi.hu

Az első televíziók egyikéről adott tudósítás a Tolnai Világlapja oldalán, 1928-ban

A televízió, a megjelenést követő évek során gyorsan beépült az emberek mindennapjaiba, részévé vált a családok életének. Napjainkban szinte nincs is olyan háztartás hazánkban, ahol ne lenne tévékészülék. Összehasonlításként nézzük meg az EHT 2004-es adatait, miszerint 2001-ben a háztartások 92%-a, 2004-ben pedig már a 99%-a rendelkezett televíziókészülékkel. Egy másik 2004-ben végzett felmérésben pedig, amely nemzetközi viszonylatban nézi a televíziózásra fordított időt, hazánk 23 európai ország között az első helyen található. (Vajda – Kósa 2005) Ezek után joggal érezhetjük úgy, hogy a világon szinte semmi nem történhet meg anélkül, hogy a médiából előbb vagy utóbb ne értesülnénk róla. Mindenki számára hozzáférhető, mindenki maga döntheti el, kíván-e élni vele. A média szinte a legkisebb életkortól kezdve a mindennapok megszokott eleme lett. Szórakozásunk, szabadidőnk eltöltése, munkánk, informáltságunk, kapcsolatunk a világgal immár elképzelhetetlen nélküle.

II. A kisiskolás gyermekek fejlődési sajátosságai Ahhoz, hogy megértsük, miért hat másképpen a tévézés a gyerekekre, először nézzük át, melyek azok az életkori sajátosságok, amik a televízió nézés szempontjából lényegesek a 6- 8 éves korosztálynál. A kisiskolás korú gyermekek személyiségfejlődésére már az első számú meghatározó tényezőn, a családon túl, a baráti társaság, az iskolában körülvevő személyek is jelentős hatást gyakorolnak. A gondolkodás (ahogyan óvodás korban is)
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


itt is még a cselekvés és a beszéd síkján párhuzamosan halad tovább, ill. fejlődésükben ezek áthatják egymást. 10

http://www.doksi.hu

2.1 A gondolkodás • A kisiskolás gyermekeknél igen jellemző az erkölcsi realizmus, a prekonvencionalitás. E

fogalmak szerint a gyerek úgy gondolkodik, hogy a szabályokat külső hatalomtól származóknak tekinti. A vétek fizikai következményére koncentrál. A szabályoknak való engedelmeskedésből előnye származik. Nem véletlen tehát, hogy a televízióban látottak jelentősen hatnak későbbi cselekedeteikre, hiszen egy kisiskolás korú gyerek még nem tudja eldönteni, hogy jót, vagy rosszat látott a tévében, hogy szelektálja azokat. A televízióban látta, lehet épp egy olyan főhőstől, aki számára példakép, vagy akit nagyon szeret, és innentől kezdve, nem kétséges számára, hogy ha ő is azt csinálja, akkor az csak jó lehet. • Mint a bevezetőben is említettem ennél a korosztálynál kezd fontos szerepet kapni a

baráti társaság, a kisebb csoportok, amelyek egyre erősebben befolyásolják az egyént. Ebben a korban a gyermekek jobban megválogatják a barátaikat. A baráti kör tagjai többé-kevésbé állandóak, a közéjük furakodó „ellenséget” igyekeznek kivetni maguk közül. A televízió nézési szokások is az egy társaságba tartozó gyermekek körében elkezdenek közeledni egymáshoz, sőt alakítják egymás szokásait, egy idő elteltével ugyanazokat a sorozatokat, rajzfilmeket nézik, mint a legjobb barátaik, és ezeket mindig meg is tudják beszélni. Esetlegesen egy-egy jelenetbe bele is élik magukat, eljátsszák őket, vagy átvesznek szófordulatokat, amelyeket egymás közt használnak a jövőben. Sajnos ezek többnyire trágár, csúnya, szleng kifejezések. • Fontos momentum, hogy a gyermekek számára a lényeges és a lényegtelen elkülönítése

még sokszor nehézségekbe ütközik, vagyis azt kapcsolja össze, ami neki fontos, amihez pozitív vagy negatív érzelmek kötik. A televízióban hallottak, ill. látottak között is lehet értékes mondanivaló, azonban, ha a gyermeknek még nem volt tapasztalata olyan dologgal, valószínűleg elsiklik felette, vagy rosszul értelmezi, ezért is fontos, hogy a szülő figyelemmel kísérje, hogy milyen műsorokat is néz a gyermeke, és annak tudatában tiltsa, ill. engedje, hogy nézhesse a gyerek. Ha pedig a szülő egy komolyabb műsort enged nézni, legyen jelen ő is, így segíthet könnyebben megérteni, ill. az ismeretlen, új dolgokat értelmezni.

11

http://www.doksi.hu

2.2 Az érzelmek Ebben az életkorban a gyermekek nehezen fogadják a bírálatot, könnyen megsértődnek, a kudarcot kifejezetten rosszul tűrik. Igénylik a gyakori dicséretet és elismerést. Azonban ebben a korban már megjelenik az érzelmek viharos megnyilvánulásának gátlása is. Érzelmeiknek egy részét már képesek elrejteni, ami az agykéreg fokozódó szabályozó képességével, az akarat fejlődésével magyarázható. Igen fejlett a félelem érzése is ebben a korban, ez az értelem fejlődésével, a hallott, tanult ismeretekkel függ össze. Ahogy nőnek az ismeretei, úgy növekszik azon tényezők száma, amitől félni lehet. Vannak szimbolikus félelmek, amelyeknek gyökere a képzeletében keresendő. Ilyenek az egyedülléttől, a haláltól, a sötétségtől, a szörnyetegektől és még sok más egyébtől való félelmek. Ezért is fontos meggondolni, hogy egy ilyen korú gyermeknek milyen típusú televíziós műsort engedünk megnézni, sőt már a mesék között is szelektálni kell, hiszen ők még nem tudják teljesen elválasztani a látottakat a valóságtól, attól függetlenül, hogy már iskolába járnak. A televízió tehát a félelemérzés kialakulására is jelentős hatással van, noha a kor előrehaladtával ezzel kapcsolatban bizonyos csökkenés tapasztalható. Nem lehet eléggé kihangsúlyozni, hogy ebben az életkorban egyre nagyobb szerepet játszanak a szociális tényezők. Megfigyelhető az is, hogy míg a kisebb gyermekek elsősorban a tárgyaknak örülnek, addig a 6 – 8 éves korosztály társaik, és a felnőttek iránt mutatnak nagyobb ragaszkodást, szeretetet. Egyre nagyobb az ő befolyásoló hatásuk a gyermek szokásaira is, fontos hogy a televíziós szokásokra is odafigyeljünk. A szeretet érzelme a szerint fejlődik, hogy milyen mintát, példát lát a gyermek a közvetlen környezetében, és ő milyen mértékben részesül ebből. 2.3 A megismerő folyamatok Megismerési (kognitív) tevékenységnek nevezzük azokat az élettanilag megalapozott pszichológiai folyamatokat, amelyek során a gyermek felfogja, megérti, elraktározza és megválaszolja a környezetéből érkező ingereket. Az érzékszervek fejlődése funkcionális használat közben fejlődik. A fejlőd
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


és során az észlelés fokozatosan függetlenedik a cselekvéstől. A tárgyak megismerésében a manipuláció és tapintás központi helyét mindinkább a látási észlelés veszi át. Képekben kezd összeállni a gyermek tudatában a valóság. A tárgyak globális egészként tagolatlanul, nagy körvonalakban 12

http://www.doksi.hu

tükröződnek a tudatában. Ezt a tagolatlan egészet nem képes a gyermek felbontani, összefüggő rendbe látni, sőt benne össze nem tartozó képeket kapcsol egybe. Olykor érzelmi hatásra finom mozzanatokat ragad meg. (pointillista jelleg) Ez azt mutatja, hogy a gyermek szemléletében egyrészt az egész elmoshatja a részleteket, vagy egy-egy részlet önkényes egybekapcsolásával új jelentés keletkezhet. (szinkretizmus) A kisiskolás kor elején a gyermekre még az önkéntelen figyelem a jellemző, aminek felkeltéséhez, és fenntartásához megfelelő motiváció szükséges. Fontos tehát ebben a korban a gyermekek motivációjának formálása. Ez leginkább a szülők és a pedagógusok feladata, elérni azt, hogy a gyermek ne a kényelmes szórakozást válassza, a televíziót, hanem megszeresse saját képességeinek fejlesztését, szívesen töltse szabadidejét értékes szórakozással, nem csupán televízió nézéssel.

III. A gyermekek és a televízió kapcsolata

3.1 A televízió hatása a szocializációra A gyermekek bevezetése egy adott kultúrába már születésük pillanatában elkezdődik, hiszen a szülők saját személyiségük sajátosságai mellett, kulturális normákat és értékeket is tükröznek. A szülők ezért vitathatatlanul elsők és kiemelkedően fontosak a kultúra továbbadásában. Ők a szocializáció elsődleges közvetítői. A szocializáció során a gyermekek elsajátítják az őket körülvevő kultúra alapvető jellemzőit. Ám a szülők meghatározó szerepe mellett számos más tényező is szerepet játszik ebben a folyamatban, melyek közül a média – azon belül elsősorban a televízió – is egyre nagyobb jelentőséggel bír. A tévénézés következtében a gyermekek másként ismerkednek meg környezetükkel és a felnőttek életével, mint korábban. Ide kapcsolódik a bevezetőben már említett tény is, miszerint a televízió megjelenése előtti időkig a gyermekek a paraszttársadalomban és a városi munkáscsaládokban a felnőttekkel végzett munkák során jutottak ismeretekhez és tapasztalatokhoz arról az életről, amelynek előbb vagy utóbb maguk is a részeseivé váltak. A városi polgár családokban a gyermekek világát jobban elválasztották a felnőttekétől, de az élet fontos dolgaiban – mint pl. a szexuális élet – őket is tudatlanságban tartották. Fontos momentum még, hogy a fiúkat és a lányokat eltérően nevelték. Közvetlenül és fokozatosan bővültek ismereteik, tágult előttük a világ, természetesen egy bizonyos határig. 13

http://www.doksi.hu

Ezzel szemben ma a televízió révén a gyermekeknek sok tekintetben már közel ugyanolyan közvetett tapasztalataik lehetnek, mint a felnőtteknek. ( Werner 1998) Werner Postman gondolatait idézi, amikor azt mondja, hogy a könyvnyomtatás hozta létre a gyermekkort és az elektronikus médiumok szüntetik meg azt. Korábban az olvasni tudás jelentette a választóvonalat a felnőttek és a gyermekek közt, lehetővé téve, hogy a felnőtt világ sok vonatkozása ismeretlen maradjon a gyermekek előtt. A tévénézés azonban semmilyen tanulást nem kíván, mindent mindenki számára elérhetővé tesz. Somlai (1997) is hasonlóan érvel. Úgy véli, hogy az audiovizuális médiumok működése – mely teljes egészében a modern technikán alapul – és bennük az információk áramlása, elszakad az évszázadokon át megszokott írásbeliségtől, és mindinkább jellemzővé válik az elektronikusan szabályozott hang és kép. Ennek rendkívüli szocializációs jelentősége és nagyon sokféle kulturális hatása van. 3.2 A televízió hatása a gyermeknevelés körülményeire A XX. század második felének gyermekei már nagyon kis koruktól megszokják a családi tévézést és az új médiumokat, amelynek használata a köznapi kultúra része lett. Hogy mennyire lehet meghatározó szerepe a televíziónak a családok életében, azt kísérletekkel próbálták tesztelni. Az USA-ban végeztek egy kísérletet, ahol önként jelentkező családoktól elvették a televíziót, és ezért még fizettek is nekik. A kísérletet megelőző interjúk során a családtagok terveket szövögettek, hogy mivel fogják majd eltölteni a szabadidejüket, de mindebből alig valósult meg valami. A családok depressziósak lettek, rosszul érezték magukat, gyakran fájt a fejük – egyszóval megvonási tüneteket tapasztaltak. Illetve a családok nagy része még a kísérleti idő letelte előtt önként f
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


eladta vállalását és kiszállt a tv mentes életből. Kiderült, a televízió függőséget okozhat. ( Kósa – Vajda 1998) A család egészséges működése szempontjából alapvetően fontos, hogy milyen a családtagok közötti kommunikáció. Valaha a család belső kommunikációs viszonyának mércéje a családi étkezés volt. Sokat elárult, hogyan ülnek le a családtagok az asztalhoz, ki készíti és tálalja az ételt, ki vágja fel a húst, és miről beszélgetnek közben. (Somlai 1997) Erdélyi 1998-ban megjelent tanulmányában a televíziózás családokra gyakorolt hatását vizsgálta. Otthoni környezetben végzett megfigyelések, jegyzőkönyvek, interjúk eredményeit összegzi és a különböző családtípusok tévéhez való viszonya mellett elemzi a tévézés hatásait a megfigyelt családok életére. Megfigyelése szerint a lakáshasználat rendszerint a tv14

http://www.doksi.hu

készülék elhelyezésének a függvénye. A központi helyiségben – ahol a tv is van – a családtagoknak megszokott helyük van, sőt a nézőhelyek elrendezéséből a családi kapcsolatrendszerre is következtetni lehet. A családtagok a műsor nézése közben is létesítenek egymással verbális kapcsolatot, ám ez nélkülözi a szemkontaktust. Ez a gyermekek szempontjából megnehezíti a közlés pontos megértését. A megkérdezett szülők a televízió háromféle előnyét említik a gyermeknevelés területén: 1) 2) 3) tudást közvetít a gyermekek felé tehermentesíti a szülőket – Erdélyi megjegyzi, hogy több vizsgálatban is említik a a televízió megvonása büntetőeszközként is alkalmazható.

tévének ezt az előnyét a megkérdezett szülők

A televízió ártalmait így foglalják össze: 1) 2) 3) a gyermek kevesebbet olvas, játszik eltanulja az agresszív magatartásformákat, vagy az erőszak szorongást vált ki benne túl hamar megismerkedik a szexualitással.

A gyermekek tévézésének szabályozása csak azokban a családokban valósult meg, ahol a családrendszer működéséhez hozzátartozott a felnőttek és a gyermekek különválása a nap bizonyos szakaszaiban. Bár az eddigi hazai felmérések, így Erdélyi sem részletezi külön azoknak a gyermekeknek az esélyeit, akik nem teljes családban nőnek fel, ám Vetró és Csapó (1991) ráirányítják a figyelmet arra, hogy a televízió elterjedése a magyar népességben nem lesz probléma nélküli, ha a család szerepe a jelenlegi tendenciák szerint változik tovább. Mint minden külső behatás, a televízió is a családi életminőségen keresztül fejti ki hatását a gyermekekre. A családon kívüli világ értelmezése, a családon belüli tapasztalás alapján módosul a gyermekek életében. A szülők életminőségén, erkölcsi normáin, viselkedésmintáin múlik, hogy hogyan értelmezik a gyermekek az élet tapasztalatait, beleértve a közvetett tapasztalást, a tévé általi tanulást is. Ez a felelősség nagyon sokszor nem érződik a szülők magatartásán, és ezzel sajnálatos módon csökkentik annak az esélyét, hogy a gyermekek a televízió tanításaiból a legjobbakat tegyék magukévá.

15

http://www.doksi.hu

3.3 A televíziós ábrázolás jellegzetességei A szakértők a televízióhoz kötik a gyermekkor védettségének megszűnését, és úgy vélik, hogy a tévé kisiskolásokra gyakorolt hatásában talán nem is az a legaggasztóbb, ahogyan a gyermekek számára készült műsorok hatnak – bár a gyermekműsor kínálat is hagy kivetnivalót maga után -, nagyobb gond az, hogy nagyon sok gyermek már egészen kicsi korától kezdve néz, nézhet bármilyen műsort. A nem életkoruknak való tartalmak hatását még az is fokozza, hogy a gyermekek gyakran egészen másképpen értelmezik a televízióban látottakat, mint a felnőttek. Az alábbiakban tekintsük át, hogy milyen tényezők játszanak szerepet a televíziós ábrázolás megértésében a gyermekeknél. 3.3.1. A televízió vizuális nyelvének speciális jellemzői A tévét más tömegkommunikációs eszköztől elsősorban formai és nem tartalmi jellemzői különböztetik meg. Ezek a vizuális és auditív sajátosságok és a szerkesztési módszerek. Vizuálisan – a vágások, montírozások, speciális fényeffektusok, képek „átúsztatása” stb. – és auditív jellemzőkkel – mint a zene, párbeszéd, hangeffektusok stb. – a látásra és hallásra egyaránt hatva jelenítik meg az eseményt, vagy a cselekményt. (Vetró – Csapó 1991) A televíziós, vagy filmbeli ábrázolás szimbólumainak megfejtését – dekódolását – ugyanúgy tanulni kell, mint ahogy olvasni tanulunk, azzal a különbséggel, hogy a tévé-nyelv „olvasását” a gyermekek idővel maguktól is elsajátítják. A nézőnek képi és hangzásbeli elemeket is dekódolnia kell. Ami a f
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


elnőtteknek egyértelmű, pl. narrátor hangja, vagy perspektívaváltások, az a gyermekeknek nem biztos, hogy érthető, és követhető. Az erre vonatkozó vizsgálatok alapján tehát az egyik ok, amiért a gyermekek félreérthetik a televízióban látottakat, hogy a gyermekek egy bizonyos fejlettségi szint alatt nem képesek helyesen értelmezni a beállításokat, a jelenetek közötti bonyolult viszonyrendszert, s ez elsősorban a felnőtteknek szóló tévéfilmek, műsorok esetében igaz. 3.3.2. A televízió tartalommal összefüggő hatásai A kisgyermekek sokszor még a beállítások sorrendjére sem tudnak támaszkodni akkor, amikor a műsor tartalmát próbálják megérteni, és ez azt jelentheti, hogy emlékezetükben a látott programból csupán csak egymástól független részek fognak tárolódni. Pedig gondoljunk bele, hogy már egészen kicsi gyermekek is viszonylag hosszú időn keresztül 16

http://www.doksi.hu

izgulják végig a cselekményt, például a bábszínházban, és láthatóan követni tudják az eseményt. Ugyanis a tévével ellentétben a bábokkal eljátszott történetben nincsenek különböző nézőpontok, nincs ráközelítés, vágás, stb., a gyermekek így végig a saját szemszögükből látják a történetet, ami segíti őket a megértésben. Amit a gyermekek félreérthetnek még a televíziós műsorokban, hogy gyakran valóságnak tűnő, de valójában kitalált tartalmakat, megjelenítéseket ábrázol. „A nem valós tartalmakra aztán nem alkalmazhatók az „igazság mércék”, amelyek az egyéb informális, vagy oktató – nevelő célzatú üzenetek esetén működnek” (Kósa – Vajda 1998), vagyis a tévében látottak számára a valóságnak tűnhetnek, ezáltal követhető mintákat is átvehet onnan, ami nem minden esetben üdvözítő. 3.4 A televízió és a gyermeki megismerés Önmagában a képi élmény is szinte rákényszeríti az odafigyelésre, ha pedig ehhez még mozgalmasság, gyors tempó, esetleg szereplő és színhelyváltások is társulnak, az már szinte fogva tartja a figyelmet. A gyermekműsorok többek között abban is különböznek a felnőtteknek szánt programoktól, hogy legtöbbjük perceptuálisan nagyon ingerlő. A kontrasztok, változások, újdonságok kicsalják már a nagyon kicsinyek figyelmét is. A gyermekek azonban – mint arról az előző fejezetben már szóltam – nem ugyanazon a módon nézik, és értik meg azt, amit a képernyőn látnak, mint a felnőttek. Vagyis a filmbeli események, és a végső tanulság elvont megértése nem biztos, hogy találkozik a gyermekek gondolkodásában.

17

http://www.doksi.hu

Egy kisgyermekekkel végzett vizsgálatban (Kósa - Vajda 1998) azt tapasztalták, hogy még a mesefilmek tartalmának megértését, a megfelelő hatás elérését is segítheti a tanulság összefoglaló megfogalmazása és kimondása a gyermek felé. Ez természetesen azt kívánná meg a szülőktől, hogy együtt nézzék a tévét a gyermekükkel, hiszen a helyes televíziózásnak sok pozitív hatása is lehet a gyermekekre nézve. Tágíthatja ismereteiket, növelheti tudásukat, taníthat társas készségeket, fejlesztheti a képzeletet és más kognitív területeket is. Hasonló véleményen van Ranschburg (2006) is, amikor azt mondja, hogy az utóbbi évek vizsgálatai szerint a televízió – mint médium – nem eleve ártalmas a gyermekek gondolkodására. Az eredmények inkább arra utalnak, hogy „a televízió és a gyermek intellektuális fejlődése viszonyában három tényező játszhat fontos szerepet. Az egyik a nézett műsor minősége, a másik a képernyő előtt eltöltött idő, a harmadik az a szociális kontextus, amelyben a televíziózás zajlik.” A színvonalas, az életkor igényeihez és kapacitásához szabott műsorok, fontos információkhoz juttatják a gyermekeket, gazdagíthatják ismereteiket. Ezek után „nehezen megmagyarázható az a tény, hogy a média, de legfőképpen a televízió káros hatásaival kapcsolatos, sokszor megfogalmazott szülői és nevelői aggályok ellenére, milyen keveset tesznek a felnőttek annak érdekében, hogy elősegítsék, mediálják a helyes médiahasználatot és médiaértést. (Vajda – Kósa 2005) 3.4.1 Tanulási képességek, verbális funkciók Hazánkban még nem végeztek összehasonlító vizsgálatot arról, hogy hatással van-e a tanulási képességekre a televízió nézése, ám Ranschburg (2006) egy külföldi szerzőtől, Singer-től idéz, aki végzett ilyen irányú kutatásokat. Ő és munkacsoportja egy gyermekek számára készült sorozat (Barney és barátai) hatáselemzése kapcsán a következő megállapításokat tette: „ A kísérleti csoportok, amelyek a Barney meghatározott epizódjait nézték, és a látottakat – közvetlenül a műsort követően – felnőtt segítségével átismételték,
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


olyan iskolai készségekben mutattak egyértelmű javulást, mint a számok, a színek, a formák ismerete, és a tisztelettudó viselkedés. Azok a gyerekek, akik a felnőtt megerősítő tevékenysége nélkül nézték az epizódokat, vagy a kontrollcsoportok, akik egyáltalán nem néztek semmit, a vizsgálatok szerint ezekben a készségekben jóval alacsonyabb szinten teljesítettek.” (Ranschburg 2006) Itt újra felvetődik az a kérdés, hogy mennyire fontos a gyermekek szempontjából a szülők segítsége a helyes médiahasználat és médiaértés elősegítése érdekében. 18

http://www.doksi.hu

„Mediáció alatt a szülők, vagy más személyek olyan aktív erőfeszítéseit értjük, melyek arra irányulnak, hogy a fizikai és szociális környezet – benne a televízió, mint médium – komplex természetét az adott gyermek értelmi képességeinek megfelelő kognitív szintre „lefordítsák”, érthetővé tegyék.” ( Vajda – Kósa 2005) A koncentrálási képesség gyengülésére már egyértelműbb adatok szolgálnak. A legtöbb tévés program gyors irama hatással lehet a gyermekek összpontosítási képességére. A sokat tévéző gyermekek figyelemkoncentrációja mérhetően alacsonyabb, közben végtagjaikban gyakran túlmozgások jelentkeznek és a figyelmük is könnyebben elterelhető, mint kevesebbet tévéző társaiké. ( Vetró – Csapó 1991) Hasonló véleményen van Vekerdy is (1999). Szerinte az egyre jobban elterjedő videoklip technika – az önmagukban alig, nehezen, vagy sehogyan sem érthető részletek gyors váltakozása – azt eredményezheti, hogy az ettől lassúbb, kevésbé látványos dolgokra a gyermekek nehezen tudnak összpontosítani, és ez a tanulási folyamatokban nehézséget jelenthet. Felveti még annak a problémáját is, hogy a kisiskolás korú gyermekek szókincsét döntően befolyásolja a televízió. Sokszor hallanak olyan szavakat, aminek az értelmét nem ismerik, de egy aktuális időszak alatt, a szókincsük része lehet, pl. mesék szereplői, reklámszlogenek stb., amit aztán idővel elfelejtenek. A tartós szókincsnövelő hatást a mindennapos mesélések jelenthetik. ( Vekerdy 1998)

3.5 A televízió által kiváltott pszichés változások 3.5.1. Érzelmi reakciók A televíziós műsorok nézése során létrejöhet azonosulás a történet cselekményével, vagy valamely szereplővel, ezáltal előfordulhat, hogy rejtett, vagy kevésbé rejtett módon utánozzuk is a látott viselkedés sok elemét. Az azonosulási mechanizmus révén a nézők szinte a főszereplő érzelmeihez hasonló érzéseket tapasztalhatnak. A tévé által kiváltott érzelmi ingerek hosszú távú hatásait ma még nem ismerjük, de a „kombinált vizuális és auditív üzenetek révén a fiatal gyermekek olyan események és történések érzelmi tartalmába élik bele magukat, amelyek nemcsak sokkal korábban árasztják el őket, mint a tévés korszak előtt, hanem mennyiségben is messze túl vannak a hétköznapi realitásokon.” ( Vetró – Csapó 1991) 19

http://www.doksi.hu

3.5.2. A fantázia és a képzelet A televíziózás számottevő emocionális hatása mellett, Vekerdy (1998) azt emeli ki, hogy a gyermekek belső képzeleti tevékenységére is hatással lehet. Szerinte a mese hallgatása közben a gyermek belső képeket hoz létre, és ezen lelki tevékenység során újra értelmezi magában a külső és belső világból nyert együttes tapasztalatait, levezeti indulatait, szorongásait. A televízióból áradó kész képek nem segítik ezt a belső képkészítést, hanem ellenkezőleg, bénítólag hatnak rá. Ezen kívül a televízió nézése közben olyan elektromos agyhullámok lépnek fel – állítja Vekerdy – melyek egyébként csak az alvást, vagy a befelé koncentráló állapotot jellemzik. Ilyenkor a központi idegrendszer szinte védtelen, és az ilyenkor ható fel nem dolgozott ingersorozat kifejezetten károsító hatású. 3.6 A televízió és az erőszak Minden új médium megjelenésekor felvetődött a kérdés, vajon milyen hatása lesz a fiatalokra. A 20-as évektől kezdve a film megjelenése váltott ki heves ellenérzést, az 50-es évektől a televíziózás borzolta a kedélyeket, sőt, az akkor egyre jobban elterjedő képregényekről is gondolták egy ideig, hogy mindenképpen óvni kell tőle a fiatalságot. Napjainkban pedig mindezek mellé felsorakozott még a videó- és a DVD lejátszás, valamint a számítógép, és az általa létrehozott „virtuális világ”. 3.6.1. Az agresszió fogalma A televízióval kapcsolatos kutatások során a legtöbb figyelmet a média közvetítette erőszak nézőkre gyakorolt hatásának vizsgálatára szentelték a szakemberek. Freud szerint az agresszió velünk született ösztönös mechanizmus, egy pusztító erő, amely bizonyos frusztratív helyzetekben aktiv
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


lódik és mindig – ha erre mód kínálkozik – kifelé, a környezete felé irányul. A viselkedés lélektan – és ezen belül az úgynevezett tanulás elmélet – viszont elutasítja az agresszív ösztön létezését, és azt mondja, hogy az agresszió egy tanult viselkedésforma, amelynek létrejöttében a „másodlagos megerősítés” játszik döntő szerepet. Az „obszervációs tanuláselmélet” mindezt még továbbfejlesztette azzal, hogy az agresszió tanulásának legfontosabb és legáltalánosabb módja az utánzás. Eszerint a gyerekek – 20

http://www.doksi.hu

elsősorban a fiúk – rendkívül hajlamosak az agresszió, az agresszor utánzására, mert a környezetükben úgy tapasztalják, hogy az agresszió, a fölény – a szociális hatalom – megszerzésének eszköze lehet. Ranschburg (1983) szerint minden ember – temperamentumának, impulzivitásának öröklött szintjén – születésétől kezdve törekszik saját, vélt, vagy valódi érdekeinek érvényesítésére. Ezt akár nevezhetjük önérvényesítésnek is, ami nem tanult, hanem velünk született emberi törekvés. Ezért agressziónak nevezünk minden olyan szándékos cselekvést, amelynek indítéka, hogy nyílt, vagy szándékos formában valakinek vagy valaminek kárt, sérelmet, vagy fájdalmat okozzon.

3.6.2. A televízióban bemutatott erőszak gyermekekre gyakorolt hatása Az Amerikai Egyesült Államok mindig élen járt a televíziózásban, így az ezzel kapcsolatos kutatások is itt kezdődtek, és elemezték a televízióban bemutatott erőszak megjelenését a gyermekek viselkedésében.

3.6.2.1. Korrelációs kutatások Az ún. korrelációs kutatások azt vizsgálják, hogy a gyermekek én-képe, viselkedése és az erőszakos televíziós műsorok nézése között van-e valami együtthatás. „Palka és Comstock 1994-ben újraelemezte 40 év valamennyi korrelációs kutatását, és megállapította, hogy a médiában megjelenő erőszak vitathatatlanul összefüggést mutat az emberi agresszivitás valamennyi formájával – a pusztító gondolatoktól és érzelmektől kezdve, a szóbeli kötekedésen át egészen a nyílt fizikai agresszivitásig. Ez az összefüggés nem túlságosan erős, de valamennyi kutatásban megtalálható” (Ranschburg 2006) 3.6.2.2. Laboratóriumi vizsgálatok Számtalan tudomány jelent meg ezzel a témával kapcsolatban, és különböző elméletek, és gondolkodásmód jellemezte ezeket a kutatásokat. Feschbach hipotézis, vagy „katarzis – elmélet” néven lett ismertté az a vélemény, amely szerint a televízióban látott erőszak hatására a nézőben felgyülemlett ellenséges érzelmek csökkenhetnek, sőt meg is szűnhetnek 21

http://www.doksi.hu

azáltal, hogy vizuálisan közvetett részesei lehetünk az agresszió elkövetésének. Az elmélet igazát a későbbi vizsgálatok rendre megcáfolták, sőt végül maga Feschbach is felülbírálta ezt a kijelentését. (Kósa – Vajda 1998) A következmények viszonylatában vizsgálta Bandura 1963-ban az erőszakos cselekmény láttára létrejövő agressziót. Ez volt az első ilyen irányú laboratóriumi kísérlet. A három csoportba osztott 6-8 éves gyerekek filmet néztek (a filmnézést követő gyakorlati tesztelés viszonylag gyakori módszer az ilyen témákkal kapcsolatban). Az egyik csoport jutalmazott agressziót, a másik büntetett agressziót látott, míg a harmadik csoportnak olyan filmet mutattak be, amelyben az elkövetett erőszakos cselekményt sem jutalom, sem büntetés nem követte. A későbbi közös játék során egyértelműen látszott, hogy azoknál a gyermekeknél, akik jutalmazott agressziót láttak, gyakoribbak voltak az erőszakos megnyilvánulások. Ezzel a kísérlet nem csak azt igazolta, hogy a filmben látott erőszak kiválthatja az agresszív viselkedést, hanem azt is, hogy ez elsősorban jutalmazott erőszak esetében igaz. (Ranschburg 2006, Vetró – Csapó 1999 és Frydman 1999) Az ilyen irányú laboratóriumi vizsgálatok kivétel nélkül azt mutatták, hogy az erőszakos műsorok hatására növekszik a gyermekek agresszivitása, ugyanakkor ez nem minden gyermeket befolyásol azonos módon. „ A hatás azoknál a gyerekeknél a legerősebb, akikben eleve kimutatható egyfajta hajlam, „prediszpozíció” az agresszivitásra.” (Ranschburg 2006)

3.6.2.3. Terepkutatások A laboratóriumi vizsgálatok kapcsán felmerült az a kifogás, hogy a helyszín steril volta miatt nem érvényesülhettek azok a körülmények, amik esetleg befolyásolhatták volna a kísérletben résztvevőket, ezáltal a kapott eredmények nem teljesen reálisak. A Mons – Hainauti Egyetem Szociálpszichológiai Tanszékének vizsgálata során 6 és 8 év közötti óvodás gyermekek csoportjában mérték az erőszakos televíziós műsort követő fizikai vagy ver