Nyelvtanulás | Magyar » Érettségi tételek nyelvtanból, 2003

Érettségi tételek Magyar nyelvből 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. A közlésfolyamat tényezői és funkciói A nyelvi jel és jelrendszer Az írásbeliség és az élőszó, a szövegfajták Helyesírásunk alapelvei A mondat és a szöveg A mondat modalitása, a mondatfajták A mondat szintagmatikus szerkezete Az ige és az igenevek szerepe a mondatban A névmások szerepe a szövegszerkesztésben Alá- és mellérendelő viszonyok a nyelvben A szóelemek - morfémák A nyelvi jel jelentése Azonosalakúság, többértelműség és rokonértelműség a nyelvben 14. A hangok találkozásának és előfordulásának szabályszerűségei 15. A stílus fogalma, hír értéke 16. A stílusárnyalatok 17. A képszerűség elemi stíluseszközei 18. A nyelvi elrendezés a művészi nyelvhasználatban 19. A szöveg egységének szerkezeti és jelentésbeli összetevői 20. A magyar nyelv eredete és rokonsága 21. Szókincsünk bővülésének forrásai 22. A

jelentésváltozás 23. A nyelvújítás 24. Irodalmi nyelvünk kialakulásának főbb állomásai 1. A KÖZLÉSFOLYAMAT TÉNYEZŐI ÉS FUNKCIÓI közlésfolyamat Közlésfolyamat bármely jelrendszernek - mindenek előtt a nyelvnek - az emberi érintkezésben való szándékos és kölcsönös felhasználása. közlésfolyamat tényezői 1. ábra: A közlésfolyamat tényezői A beszélő és a hallgató állandó kölcsönhatásban vannak egymással. Beszélgetésben gyakran szerepet cserélnek A beszélő kimondja gondolatait, a hallgató felfogja, értelmezi azokat. A közlésfolyamatnak mindkét fél által ismert nyelven kell történnie. Zavart okozhat a szakszavak, bonyolult mondatszerkezetek használata. A kapcsolattartás közegét pl.: hanghullámokat továbbító levegő, telefonvonal, nyomtatott könyv, a közlésfolyamat csatornájának nevezzük A beszédhelyzet a beszélők között kialakult pillanatnyi viszony. Az eredményes közlésfolyamat feltétele, hogy a

valóság (résztvevőket körülvevő tárgyi és emberi világ) ismert legyen a hallgatók előtt. A közlésfolyamat eredménye az üzenet. Nem csak nyelvi eszközök hordozhatják, hanem jelrendszerek is (kézmozdulat, arckifejezés) közlésfolyamat funkciói Az üzenetnek három alapvető szerepe van. A tájékoztatás véleményünk közlésére szolgál A kifejezés valamilyen belső tartalom tárgyilagos közlése A felhívás felszólítást fogalmaz meg, a hallgató befolyásolását szolgálja További kommunikációs funkciók a kapcsolat fenntartása (figyelsz?, érted? kifejezésekkel), az értelmező szerep (nem jól hallott, nem értett szó miatti kérdések nyomán) és az esztétikai funkció (szokásos jelhasználattól eltérően formált üzenetek). 2. A NYELVI JEL ÉS JELRENDSZER Nyelv és beszéd A nyelv, mint jelrendszer a legegyetemesebb: minden ember birtokolhatja, és leginkább alkalmas a külső és belső valóság bonyolultságának teljes

megragadására, kifejezésére. A nyelv egy közösség alkotása, melyet a társadalom hozott létre. Társadalmilag elfogadott jel- és szabályrendszer, mely alapja az egyes ember beszédtevékenységének A nyelv egy közösség nyelvi érintkezésének belső szabálya, mely csak a beszédben válik érzékelhetővé. A beszéd a nyelvnek egyéni és aktuális alkalmazása a közlésfolyamatban, a társas érintkezésben, a társadalmi együttélésben. Nyelvi rendszer A nyelv állandóan növelhető és változtatható jelek állományából és a jeleket közléssé szervező szabályokból épül fel. Ezek együttese a nyelv rendszere A nyelv, hangokból épül fel. A beszédhangoknak önmagukban nincs jelentésük, csak jelentés megkülönböztető szerepük van. A nyelvi jelrendszer azokat a legkisebb elemeit, amelyek érzékelhető hangtestből állnak és jelentés fűződik hozzájuk, együttesen morfémáknak nevezzük. Morféma tehát minden toldalék is (képző, jel,

rag) A morfémákat jelentésük, alaktani viselkedésük és mondatbeli szerepük szerint csoportokba soroljuk. Az elemi jelekből (morfémákból) szerkesztett jelek épülnek fel. Legkisebb ilyen a szószerkezet (szintagma - pl: könyvet ír, tollal ír). A nyelvi jelek legjellemzőbb vonása a jelentésük többszörös rétegezettsége. A nyelvi jelek használatát a nyelvrétegbeli hovatartozásuk nagyban befolyásolja A nyelv valóságfelidéző szerepe az elvonatkoztató gondolkodáson alapszik. Minden nyelvi jel tárgyak, jelenségek egy-egy egész csoportjának közös neve Ugyanakkor a nyelvi jelek összekapcsolásával konkrét tárgyak, cselekvések egyedi árnyalatát is ki tudja fejezni a beszélő. Az elvonatkoztatás és a nyelvi jelek összekapcsolhatósága egyesíti a nyelvben a gazdaságosság elvét a lehetséges legnagyobb pontossággal A nyelvi jeleket minden nyelv, szabályok szerint kapcsolja össze. Ezért a nyelv nemcsak a valóság egyes elemeit képes

megnevezni, hanem elemek kapcsolatát, összefüggését is ki tudja fejezni. 3. AZ ÍRÁSBELISÉG ÉS AZ ÉLŐSZÓ, A SZÖVEGFAJTÁK Szövegfajták A közléshelyzet kialakította a szövegformálás sokféle tipikus változatát: a szövegfajtákat. A szöveg hatóköre szerint megkülönböztetünk magán (közvetlen) és nyilvános (társadalmi) nyelvhasználati formát. Mindkét formát használhatjuk élőszóban valamint írásban A nyilvános nyelvhasználatban jobb teljesítményre törekszünk, míg a magán nyelvhasználatban általában kisebb igénnyel fogalmazunk. Az ilyen jellegű szöveg ezáltal színesebb, személyesebb Az előbeszéd és az írott forma összehasonlítása: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. Élőbeszéd Írott forma A hangok akusztikai, időbeli benyomást keltenek. Időben mulandó. A hallgató visszajelzésének többféle lehetőségét nyújtja. Azonnali szövegezést igényel. A közlés minden eszköze szerepet kap-hat a gondolatcserében (a

nyelv zenei elemei, nem nyelvi kifejezőeszközök). Az írásjelek vizuális, térbeli benyo-mást keltenek. Időben kevésbé korlátozott. A visszajelzésnek csak korlátozott kehetőségei vannak. Időt enged a gondolkodásra. A kifejezőeszközöknek csak korláto-zottabb körére építhet (a nyelv zenei elemei és a gesztusok csak korlátozot-tan, áttételesen kaphatnak szerepet). Tudatosabb nyelvi viselkedés. Szigorúbb normakövetés. Szabályosabb, megformáltabb szerkesztés. Igénytelenebb nyelvi viselkedés. A normáktól való gyarkori eltérés. Lazább szabálytalanabb szerkesztés. Élőbeszéd Az élőbeszéd összefügg a nyelv zenei elemeinek, gesztusoknak, a személyes jelenlétnek kifejezési lehetőségeivel és a nyelven kívüli valóság értelmező szerepével is. Többet közvetít a beszélő személyiségéből, jobban alkalmazkodik a beszédpartnerhez. Szövegszerkesztése lazább: több a hiányos mondat, gyakoribb a melléren-delés, kevesebb az

összetett mondatok tagmondatainak száma, egyszerűbb a mondatszerkezet jellemzi. A beszéd szókincse változatosabb: gyakoribbak a töltelékszavak, nagyobb arányban fordulnak elő a módosítószók, indulatszavak. Az élőbeszéd leggyakoribb szövegfajtái: két vagy több személy beszélget (vita, riport, megbeszélés), egy személy beszél (előadás, fölszólalás). Az élőszó zenei kifejezőeszközei Az élőszó zenei kifejezőeszközei a mondatfonetikai eszközök. Ezek együttesen értelmezik a szöveg egészét A beszédhelyzettől, a témától függően sokféle használatuk lehetséges. Az élőbeszéd zeneiségének összetevői: hangsúlyos és hangsúlytalan részek váltakozása, hangmagasság ingadozása, hangterjedelem, hangszínezet, szünetek és a beszéd sebessége, tempója. A hangsúly: A hangsúly a mondat bizonyos szavainak első szótagjára eső erőtöbblet, nyomaték. A szóhangsúly: A hangsúlyt a magyar nyelvben mindig a szó első tagja

kapja. Több szótagú szavakban a páratlan szótagok mellékhangsúlyt is kaphatnak A szakaszhangsúly: A hangsúlyos szótagtól hangsúlyos szótagig terjedő egységeket szakasznak nevezzük. Ennek első szótagja hordozza a szakaszhangsúlyt A mondathangsúly: Az előzményekhez képest új, lényeges közléselemet tartalmazó szakasz kiemelkedő hangsúlyát nevezzük mondat-hangsúlynak. Szerepe: Kiemeljük vele, ami az előzményekhez képest új, de a beszélő érzelmeit is kifejezheti a hangsúly. A hanglejtés: A hanglejtés a beszéd dallama. A hangfekvés: Három hangfekvést különböztetünk meg: felső, középső, alsó hangfekvés. A hangmagasság: Változása lehet gyors: eső és szökő, és lehet lassú: ereszkedő és emelkedő. Szerepe: Más nyelvi elemmel nem jelölt mondatfajták megkülönböztetése. A beszéd szerkezeti tagolásában határjelző feladata van. A beszélők érzelmeinek kifejezésében árnyaló szerepe van A szünet: Értelmezi a

szöveget a nyelvi elemek összekapcsolásával vagy szétválasztásával. Érzelemkifejező és felhívó szerepe is lehet. A tempó: Megkülönböztető eszköz. Fontos részeket lassabban, közbevetéseket gyorsabban mondjuk el Írott szöveg A leírás hosszabb ideje miatt szerkesztettebb, megformáltabb. Szövegszerkesztése feszesebb: több az alárendelés, magasabb a tagmondatok száma, világosabb a szövegtagolás, látszanak a szövegegységek is. A szóanyag: tömörebb, tartalmasabb. Az élőszó nem nyelvi kifejezőeszközei nem állnak rendelkezésünkre. Az írott szöveg leggyakoribb szövegfajtái: Egy személy ír közösségnek (közlő próza), Intézmény közleménye egyénhez vagy közösséghez, egy személy ír egy személynek (magánlevél), egy személy ír önmagának (napló). Nyelvi képesség és nyelvi magatartás A szövegformálást nyelvi képességeink teszik lehetővé, vagyis az, hogy a nyelv szókincsének és szabályainak ismeretében

sokféle mondat alkotására vagyunk képesek. A nyelvi magatartás, vagyis az, hogy igényesség, tudatosság, érdeklődés vezérli-e a beszélőt, vagy pedig nyelvi közömbösség jellemzi, sokban meghatározza a teljesítmény színvonalát. Stílusszintek A nyelvi magatartás igényessége szerint több stílusszintet különböztetünk meg. 1. a nyelvi eszményhez közelítő, választékos stílus 2. nem különösebben választékos, de még szabatos stílus 3. igénytelen szövegalakítás 4. HELYESÍRÁSUNK ALAPELVEI Az írás, írásjegy Az írás a nyelvileg megfogalmazott valóság rögzítése rajzos (grafikai) jelekkel. Minden írásjegy egy jelölőből és egy jelöltből áll. Az írásjegy jelöltje az adott nyelv egy-egy beszédhangja Az írásjegyek mind olyan jelek, amelyeket szokásszerű kapcsolat (megállapodás) fűz egy-egy jelölthöz Helyesírásunk alapelvei A magánhangzók minőségét és hosszúságát un. mellékjelekkel (a betű fölé tett

ékezet) jelöljük A mássalhangzók hosszúságának jeleként a betűk megkettőzését használjuk. A magyar helyesírásban minden beszédhangnak külön jele van, de minden beszédhangnak csak egy (kivétel a ly és a j -ezek a mai nyelvben ugyanazt a hangot jelölik). 1. A magyar helyesírás legfőbb alapelve a kiejtés szerinti írás Nyelvjárásainkban azonban még ma is több féle kiejtési mód létezik, tehát a kiejtésen alapuló egységes helyesírás feltételezi az egységes irodalmi és köznyelv meglétét. (A tőszavakat általában kiejtés szerint írjuk: pl: gyökér, felhő, hord) 2. A több szóelemből álló szavak esetében elemeznünk kell az adott szót A szótöveket és toldalékokat általában eredeti alakjukban tüntetjük fel akkor is, ha hangváltozások lépnek fel (pl: védte, látja, kardja, szabadság, játsszon) Ettől az írásmódtól csak akkor térünk el, ha meghatározott grammatikai helyzetben (pl: egyes igék felszólító módja) a

mássalhangzóra végződő névszók -val, -vel, -vá, -vé ragos alakjairól beszélünk (pl.: nevessen, mosson, építsen, szabaddá, háttal). A helyesírásnak az akadálytalan nyelvhasználatot kell szolgálnia. Az egységes magyar helyesírás őre a Magyar Tudományos Akadémia. Ennek helyesírásától eltérni nem szabad Írásjelek Az írásjelek segítségével írásban is világosan tudjuk tagolni mondanivalónkat. A gyakoribb írásjeleknek: a pontnak, a felkiáltójelnek, a kérdőjelnek és a vesszőnek a mondatot tagoló lezáró szerepe van A pontosvessző a vesszőnél határozottabb elkülönítését szolgálja a mondat egyes részeinek. Különnemű csoportok elválasztására vagy többszörösen összetett mondatokban a szorosabban összetartozó tagmondatcsoportok elválasztására használjuk. A kettőspont legfőbb szerepe a figyelem felkeltése, érzelmi gondolati előkészítés a következő szakaszra. Bevezethet felsorolást, az összetett mondatokban

szerepe az erősebb tagolásban van A gondolatjelet a közbevetések, a logikai vagy hangulati váltások elkülönítésére használjuk. Kiemelkedő szerepe a párbeszédben (jelölés) és a beékelésnél (gondolatjel-pár) van. A zárójel szintén közbevetett vagy kevésbé fontos szövegrészt különít el. Az idézőjel a kiemelés egyik módja, amely a szöveg egy részének sajátos szempontú elkülönítését szolgálja. 5. A MONDAT ÉS A SZÖVEG A mondat A mondat a beszéd legkisebb egysége, de rendszerint nem önmagában áll, hanem egy nagyobb egységnek, a szövegnek láncszemnyi részeként. A közlésfolyamatban minden mondatban kifejeződik a beszélőnek a valósághoz való viszonya és a szándéka, hogy beszédével a hallgatóra valamilyen hatást tegyen. A mondat az a nyelvi forma, amely kapcsolatot teremt a beszélő, a hallgató és a valóság között. A mondatok az élőszó és az írás önálló szakaszai A mondat jelentésének rétegei A

mondat jelentése többrétegű. 1. Első rétege a mondatot alkotó nyelvi jelek jelentésének összessége Ezt mindig árnyalja a környezetből, beszédhelyzetből, a beszélő egyéni nyelvhasználatából származó másodlagos jelentés E kettő együtt a mondat tartalma. 2. A második réteg az a szándék, amelyet a beszélő akar megvalósítani (pl: tájékoztatás, felhívás, érzelem kifejezése) 3. A harmadik réteg az a szándékolt hatás, amelyet a beszélő a hallgatóra gyakorol, elgondolkodtatja, egy cselekvés elvégzésére indítatja, stb A mondat szerkesztettségi foka A mondatnak lényeges tulajdonsága a szerkesztettsége, a nyelv szabályrend-szerének és az adott beszédhelyzet szükségletének megfelelően. Szerkesztettség szempontjából a mondat lehet tagolt és tagolatlan Tagolt mondat: Két fajtája van: 1. Szerkezetileg teljes: pl: A társaság megállapodott a vasárnapi kirándulás tervében -Vártalak Az alanyi és az állítmányi rész jól

felismerhető. 2. Szerkezetileg hiányos: pl: (Hová mentetek?) -A Bükkbe Hiányozhat a fő mondatrészek egyike vagy mindkettő, de a szövegösszefüggésből és a beszédhelyzetből könnyen kiegészíthető. Tagolatlan mondat: Tagolatlan az a mondat, amelyben az alanyi-állítmányi rész nincs nyelvileg kifejezve. 6. A MONDAT MODALITÁSA, A MONDATFAJTÁK Mondat modalitás A beszélőnek a valósághoz való viszonyán és szándékán alapuló eltérő kifejezésmódot nevezzük a mondat modalitásának. Mondatfajták Az alapvető modalitás alapján öt mondatfajtát különböztetünk meg: kijelentő, kérdő, felkiáltó, óhajtó és felszólító mondatot. A mondatfajták legfőbb jellemzői a közlésfolyamatban betöltött szerepük alapján: Mondatfajta: A beszélőnek a valósághoz való viszonya és szándéka: A hallgató reagálása: kijelentő mondat megismerő tevékenység, a valóság ábrázolása, tájékoztatás bizonytalan vagy hiányos valóságkép

érzelemkifejezés, a valóságra vonatkozó tájékoztatás Kívánság, vágy kifejezése akaratának nyilvánítása: cselekvésre felszólítás megértés kérdő mondat felkiáltó mondat óhajtó mondat felszólító mondat felelet a kérdésre tudomásulvétel, együtt-érzés tudomásulvétel, együtt-érzés a cselekvés megtétele vagy meg nem tétele Mondatfajták kifejezőeszközei A mondatfajták megformálásának legfőbb nyelvi eszközei: az igemódok, a mondatfonetikai eszközök (hanglejtés, hangsúly, szünet, hangmagasság), szórend, a mondatok szerkesztettségi foka, írásban a módosítószók, névmások, indulatszók. E kifejezőeszköz-együttes tagjai: Mondatfajta Jellemző igemód Jellemző szófajta Írásjel kijelentő mondat kérdő mondat kijelentő (feltételes) mód kijelentő (felszólító, feltételes) mód kérdő . ? felszólító mondat felkiáltó mondat felszólító mód kijelentő mód módosí- ! ! óhajtó mondat

feltételes mód kérdőszó, névmás indulatszó, tószó indulatszó, tószó módosí- ! 7. A MONDAT SZINTAGMATIKUS SZERKEZETE Kapcsolat a mondat és szavai között A mondatok szavakból épülnek fel. A mondatban lévő szavak -a ragok és jelek bizonyos szórendi kötöttség révén- különböző kapcsolatban vannak egymással. A mondat szintjei A szavak a mondatnak bizonyos szintjein helyezkednek el. I. szint: az alany és az állítmány II. szint: az alanyhoz és az állítmányhoz tartózó bővítmények Alsóbb szinteken elhelyezkedő mondatrészek nem közvetlenül a mondatot, hanem csak egy-egy mondatrészt bővítenek. Az I. és a II szinten álló mondatrészek -a jelző kivételével- szabad szórendűek, vagyis helyüket szabadon változtathatjuk a mondatban Az alsóbb szinten elhelyezkedő mondatrészek helye kötöttebb. Szintagmák A szintagma egymással nyelvtanilag meghatározott viszonyba lépő szavak kapcsolata. Háromféle viszonyban állhatnak

egymással: 1. Az alany és az állítmány hozzárendelő viszonyban van egymással Ebben az esetben mindegyik feltételezi a másikat és a kettő együtt adja a mondat szerkezeti magját. jelölése: 2. Alárendelő szerkezet a tárgyas, a határozós és a jelzős kapcsolat A szókapcsolatokban van egy alaptag, és ezt bővíti a meghatározó tag. Az alaptag egy szinttel feljebb helyezkedik el, mint a meghatározó tag jelölése: 3. Ha például egy jelzett szónak több egyenrangú minőségjelzője van, akkor a jelzők (a jelző ebben az esetben halmozott mondatrész) mellérendelő viszonyban vannak egymással. jelölése: Álszintagmák Álszintagmák egy fogalomszónak (ige vagy névszó) és egy alakilag önálló, de nyelvtanilag csak kiegészítő szerepű szónak (névelő, névutó, igekötő) a kapcsolatai. Pl: a kapu mellett Az álszintagmák ugyanúgy, mint az igazi szintagmák a nyelvnek alkalmilag létrejövő egységei. Állandósult szókapcsolatok Az

állandósult szókapcsolatokat szó értékű nyelvi elemeknek tekintjük. Pl: részt vesz, perbe fog 8. AZ IGE ÉS AZ IGENEVEK SZEREPE A MONDATBAN Ige Az igés mondatforma kialakításában az igével kifejezett állítmánynak van nagy szerepe. Az igének vannak kötelező és lehetséges bővítményei. A kötelező bővítmények (vonzatok): a tárgy, az állandó határozók (vágyik valamire, bővelkedik valamiben), az igekötő által megszabott határozók (néz valamit, de belenéz valamibe). Az ige lehetséges bővítményei a beszélő szabadabb választása alapján kerülhetnek a mondatba Egy-egy ige jelentése szorosan összefügg kötelező bővítményeinek rendszerével. Igenemek A mondatforma meghatározásában annak is szerepe van, hogy az állítmányként álló ige milyen igenemhez tartozik. A legfontosabb igenemek a magyar nyelvben: a cselekvő tárgytalan, a cselekvő tárgyas, a műveltető, a viszszaható, az állapotot, történést kifejező

tárgytalan és a szenvedő igék (ver, veret, verekedik, verődik, veretik) Az, hogy az állítmány milyen igenemhez tartozik, erős hatással van a mondatformára. Pl: tárgyas igének kötelező bővítménye a tárgy: készít valamit ; a vissza-ható ige mellett pedig nem állhat tárgy, mert ez azonos az alanynyal: öltözködik Ugyanabból a szótőből többféle igenemhez tartózó ige hozható létre. Pl: A tanár felszólítására a tanuló felolvassa a verset - A tanár felolvastatja a verset a tanulóval Kötelező bővítménye nemcsak az igének, hanem a mellékneveknek, főneveknek is lehet (hű valakihez, alkalmas valamire, mester valamiben) A mondatok nem mindig tartalmazzák a kötelező bővítményeket, de a szövegösszefüggés és a beszédhelyzet kiegészíti a mondat szerkezeti hiányát. Igenevek Az igenevek minden fajtája képzett szó. Szótövük általában az ige E/3 személyű, jelen idejű, kijelentő módú, alanyi ragozású alakja. Ehhez járul a

megfelelő képző Hogy milyen mondatrész szerepét töltik be, az attól függ, hogy a képző révén melyik szófaji sajátosság érvényesül bennük. Főnévi igenév: A főnévi igenevet -ni képzővel alkotjuk az igetőből. Szerepe, hogy a cselekvést, történést, létezést elvontabban nevezze meg Pl: innen mindent jól látni Mondatban alany, tárgy vagy határozó lehet. Alanyként: tudnom kell, írnia muszáj Ezt a főnévi igenév személyragozásának nevezzük Melléknévi igenév: A melléknévi igenév a cselekvést, mint valaminek a tulajdonságát, sajátosságát mutatja meg. Több fajtája van: Az -ó, -ő képzős melléknévi igenév folyamatos cselekvésre és a fő igével való egyidejűségre utal. Ez a folyamatos melléknévi igenév Pl: a vonat robog - robogó vonat A -t, -tt képzővel alkotott melléknévi igenév a fő igéhez képest előidejű cselekvést fejez ki. Ez a befejezett melléknévi igenév Pl: a gyümölcs megérett - érett gyümölcs

Az -andó, -endő képzővel alkotott melléknévi igenév a cselekvés majdani vagy szükséges elkövetkezésére utal. Ez a beálló melléknévi igenév. Pl: aki egyetemista lesz - leendő egyetemista Határozói igenév: A határozói igenév úgy nevez meg egy cselekvést, mint a fő ige valamely körülményét. Képzője a -va, -ve, -ván, -vén Pl: az ablak nyitva van 9. A NÉVMÁSOK SZEREPE A SZÖVEGSZERKESZTÉSBEN Névmások jelentése A névmások alapvető jellemvonása, hogy a többi szónál közvetlenebb kapcsolatban vannak a valósággal, teljes jelentéstartalmukat csak az élő szövegben vagy egy adott beszédhelyzetben kapják meg. Közlésfolyamatban betöltött legfőbb szerep A névmások legfőbb szerepe más szavak helyettesítése, például tárgyakra, személyekre való utalás. A névmás helyettesítheti a mondat, a tagmondat egy korábban előfordult vagy később említendő szavát, szószerkezetét, de összefoglalhatja egy mondat vagy egy

bekezdés tartalmát is. Névmások használatánál a gesztusok is meghatározóak lehetnek. Pl: üzletben: Ebből kérek 10 dekát Az utalás alapja a szövegösszefüggés is lehet. Pl: Már járt a házban a postás, de nem találkoztam vele Mondatrészi szerep A névmások a névszókat, határozószókat mondatrészi szerepükben is helyettesíthetik, tehát mindenféle mondatrész szerepét betölthetik. (Szintagmák alapjai általában nem lehetnek, ezért csak korlátozott számú bővítménnyel rendelkeznek.) Alaktani viselkedés A névmások kaphatnak jeleket és ragokat, mert meg kell egyezniük a helyettesített szóval. Pl: fiúkévalezekével, ötkor-akkor (Képzőt csak kivételes esetben kaphatnak) Egyirányú és többirányú névmások A névmások között közlésfolyamatbeli szerepükben és sajátos jelentéstartalmuk-ban sok eltérés van. Ennek megfelelően megkülönböztetünk: csak főnévre irányuló egyirányú névmásokat és főnevet, melléknevet,

számnevet és határozószót helyettesítő többirányú névmásokat. Egyirányú névmások: személyes névmás: visszaható névmás: kölcsönös névmás: birtokos névmás: Külön jelentésárnyalat nélkül helyettesíthet főneveket (személyeket, tárgyakat, elvont fogalmakra utaló szavakat). Pl: én, te, maga, maguk, ön, önök Főnévre utal. Ezzel helyettesítjük a monda tárgyát vagy határozóját, ha azonosak a mondat alanyával. Pl: Klári nézi Klárit a tükörben - Klári nézi magát a tükörben Ha két cselekvésnek kölcsönös egymásra irányulását fejezi ki a tárgy vagy a határozó, akkor ezt használjuk. Pl: Géza bosszantja Zoltánt - Zoltán bosszantja Gézát ⇒ Bosszantják egymást. Két szó viszonyára utal: A birtokos és a birtok viszonyára. Pl: Az én táskámban voltak a jegyek. - Az enyémben voltak Többirányú névmások mutató névmás: Kifejezhet azonosítást, nyomósítást. Általában hangsúlyos szó a mondatban Pl:

Elhoztam a könyvet, készülhetsz belőle. Utalószóként állhat a főmondatban, előre és visszautalhat egy mondatrészre. Pl: Arra kértem, hogy menjen el helyettem - A helyettem való elmenésre kértem. vonatkozó névmás: Kötőszóként bevezeti a tagmondatot. Teljes értékű mondatrészi szerepe is van Pl: Azok számára állítottam össze ezt a kötetet. akiket érdekel kérdő névmás: A kérdezőtől nem vagy nem jól ismert fogalomra utal. Mindig a mondat főhangsúlyos része Pl: Kitől kérdezted meg? határozatlan névmás: Kifejezhet határozatlanságot (valamelyik, másik) általánosítást (mindenki, bármennyi) és tagadást (semmilyen sehol). Tömörítő szerep A névmások tömörítő szerepet töltenek be beszédünkben. Használatukkal elkerülhetjük a szóismétlést Hosszabb szövegrészeket is képesek egyetlen szóban összefoglalni. Névmásítás és törlés Az ismétlődő főnév névmással való helyettesítése a névmásítás. A

másodszor előforduló szót sokszor kihagyjuk (töröljük). Példák névmásokra Egyirányú névmások 1. személyes névmás 2. visszaható névmás 3. kölcsönös névmás 4. birtokos névmás Én, te, ő Mi, ti, ők magam, magad, maga magunk, magatok, maguk egymás enyém, tied, övé velem, mellette hozzánk, nélküle magammal Ez, az, emez, ugyanez ilyen, ugyanolyan, ekkora ennyi, ugyanennyi Itt, ott, ekkor, akkor, így, úgy ki, mi, melyik milyen, mekkora mennyi, hány hol, hová, meddig mióta, hogyan aki, ami, amely, amelyik amilyen, amekkora amennyi, ahány ahonnan, ahogyan mindenki, bármi semelyik, másik akármilyen, minden valamennyi néhol, sehogyan ezt, ezzel, ebben ilyennél, ekkorát egymást enyéim, tieddel Többirányú névmások 5. mutató névmás 6. kérdő névmás 7. vonatkozó névmás 8. határozatlan névmás kit, melyikhez akinek, amihez mindenkitől, bármiben 10. ALÁ - ÉS MELLÉRENDELŐ VISZONYOK A NYELVBEN Alárendelő

viszonyok a mondatokban és összetett szavakban Az igei állítmány kivételével bármely mondatrészi tartalom kifejezhető mellékmondat formájában. Eszerint beszélhetünk az alárendelő mondatok különböző fajtáiról. Szintén alárendelő viszonyban lehet egymással az összetett szó elő- és utótagja. Így különböztetünk meg alanyos, tárgyas, határozós és jelzős összetételeket Alárendelő mondat Az összetett mondatoknak azt a csoportját hívjuk alárendelőnek, amelyben a tagmondatok nem egyenrangúak, nem egy szinten helyezkednek el: az egyik a főmondat, s ennek valamelyik mondatrészét fejti ki a másik, az alárendelt mellékmondat. A fő és a mellékmondat között nemcsak szerkezeti, hanem szoros tartalmi kapcsolat is van. A mellékmondat sokszor hordozza a közlés hangsúlyosabb, fontosabb elemét, gyakran jelenik meg réma szerepében. Az alárendelő mondatokat a mellékmondat kötőszava alapján is lehet osztályozni. 1. a kötőszó

tartalmatlan Pl: hogy kötőszó 2. elárul valamit a mellékmondat jelentéséből Pl: mert, ha, mint 3. vonatkozó mondatok Pl: aki, ami, amilyen A mellékmondatot vonatkozó névmás kapcsolja a főmondathoz. Ennek több típusa van: a./ A mellékmondat a főmondat egyik szélesen kiterjesztett körű főnevének jelentéskörét szűkíti le (Beszedték az összes füzetet, ami a padokon volt.) b./ A mellékmondatnak kiteljesítő szerepe van (Megkaptam a könyvet, amit kértem) Az alárendelő mondat tagmondatait írásban vesszővel választjuk el egymástól. Többszörösen összetett mondatokban más tagoló jeleket is alkalmazunk (pontosvessző, gondolatjel) A mondatvégi írásjellel a főmondat modális alapértékét fejezzük ki (Megkérdezte, hogy mikor indul Mikor megy oda, ahova készül?) Alárendelő szóösszetétel A szóösszetétel fajtáját akkor tudjuk egyértelműen meghatározni, ha világosan eldönthető, hogy az előtag alanya, tárgya, határozója vagy

jelzője az utótagnak. Vannak bonyolultabb összetételek is. Egyszerre érezhető a jelzői és határozói tartalom pl: kalandvágy szóban, a tárgyas és határozói viszony a pl.: tengeralattjáró szóban Az összetett szavakat egybe vagy kötőjellel írjuk. A kötőjelet ott tesszük ki, ahol a szó logikailag két egységre bontható pl.: tehergépkocsi-vezető Egybeírjuk azokat a szavakat, amelyek különírva mást jelentenek pl: útonálló, egyetért A jelölt kapcsolatokat nem írjuk egybe pl: részt vesz, harcba megy Mellérendelő viszony A mellérendelő viszonyban lévő tagok egy szinten helyezkednek el, egyenrangúak, nincsenek egymással nyelvi függésben, hanem csak tartalmi kapcsolatban vannak egymással. A mellérendelő kapcsolatok fajtái Jelölésük kapcsolatos ellentétes választó következtető magyarázó  ← ∼ ← A méllérendelő összetett mondatok fajtái ♦ kapcsolatos: A kapcsolatos mellérendelésben a második tagmondat

továbbfűzi, újabb tartalommal egészíti ki az elsőt (nemcsak hanem is, sem sem, is is). ♦ választó: A választó mondat tagmondatai különféle lehetőségeket tartalmaznak. Jellemző kötőszava: vagy, vagy vagy. ♦ ellentétes: Az ellentétes mellérendelés két mondat szembeállítására (azonban, ellenben, pedig), vagy egymást kizáró tartalmára épül. ♦ következtető: A következtető mondat második tagmondata az elsőből adódó következtetést, okozatot, következményt mondja meg. Jellemző kötőszava: tehát, így, ezért ♦ magyarázó: A magyarázó mondatban a második tagmondat az elsőben adott tartalom okát, indokát, előzményét világítja meg. Jellemző kötőszava: hiszen, tudniillik, ugyanis Szinteződés és tömbösödés A többszörösen összetett mondatokban keveredik az alárendelő és mellérendelő viszony. A többszörösen összetett mondat a közlés szempontjából, mindig egyetlen mondategész, amely több

mondategységre bomlik Ezek a mondategységek tömbösödhetnek. Külön tömböt jelent minden főmondat a maga alárendelt mondataival Vagy elmegyünk a hangversenyre, vagy itthon maradunk, és lemezeket hallgatunk. Ez a mondategész két tömbből áll Választó viszony áll fenn a két tömb között, vagyis az 1, valamint a 2-3 tagmondat között Mellérendelő szószerkezetek, összetett szavak Mellérendelés található a szószerkezetekben is. lát és hall (), pihenni, nem pedig dolgozni ( ←), élve vagy halva (∼), gyorsan, tehát loholva (), loholva, hiszen gyorsan (←). A mellérendelő viszonyt kötőszóval jelöljük. Mellérendel kötőszók lehetnek egyesek: és, de, vagy, tehát, ugyanis, vagy párosak: nemcsak hanem, mind mind, vagy vagy Írásban a mellérendelő szószerkezetek tagjait vesszővel választjuk el egymástól, kivéve ha az és, s, meg, vagy kötőszavakat használjuk. A mellérendelő összetett szavak tagjainak viszonya általában

kapcsolatos. (már-már, búbánat), ritkábban ellentétes (jön-megy) Mellérendelő szó létrejöhet szókettőződéssel (egy-egy, már-már, nono), két külön szó összekapcsolódásával (élhal, perpatvar) és ikerítéssel (mende-monda, izeg-mozog, ejnye-bejnye). Mellérendelő összetett szavakat egybe vagy kötőjellel írjuk. Egybeírt szerkezet esetében csak az utótag kap ragot (limlomot, limlomok). Lazább szerkezeteknél külön-külön kapnak toldalékot a tagok (girbén-görbén, élt-halt, ágas-bogas). 11. A SZÓELEMEK - MORFÉMÁK Morfémák Morféma néven foglaljuk össze a nyelv legkisebb jelentéssel bíró egységeit: a szavakat és különféle toldalékokat. A szótári szó a nyelv egysége. A szóalak, amely morfémák kapcsolatából áll, valamilyen módban, időben, számban, személyben, ragozásban van, a beszéd egysége A morfémák csoportosítása ♦ szabad morfémák: A morfémakapcsolatok első helyén a szótári szó áll. Ezt a

teljes szóalak kiindulópontjaként szótőnek nevezzük A szótövek más szóelemektől függetlenül is előfordulhatnak, ezért szabad morfémáknak nevezzük őket ♦ félszabad morfémák: Félszabad morfémák azok a szavak, amik önállóan nem fordulnak elő, csak más szótövekkel együtt. Pl: névutók, névelők, és az igekötők A félszabad morfémákat álszóknak is nevezzük ♦ kötött morfémák: A kötött morfémák csoportját a toldalékok alkotják. Ezek csak szótövekhez kapcsolódva fordulnak elő, azok után járulnak. A szótövek egy része egyalakú tő: jár, kávé Más részük többalakú tő: vesz-I, ve-het, vev-ő. A toldalékok csoportosítása A toldalékokat három csoportra oszthatjuk.: képzők, jelek, ragok ♦ képzők: A toldalékok első helyén, közvetlenül a szótő után állnak. Többféle szerepük van: 1 létrehozhatnak teljesen új jelentésű szótári szót: fészkel - fészkelődik. 2 megváltoztathatják az eredeti szó

szófaját: vár - váró, zöld - zöldül 3 hatással lehetnek a szó mondatbeli helyzetére: mos - mosakodik - mosat Mindig társulhat hozzá újabb képző: levegő-z-tet-het Ilyenkor új szótő keletkezik: levegőztet-nének Előttük jelek és ragok nem állhatnak, utánuk azonban igen ♦ jelek: A képzők után és a rag előtt helyezkednek el. Egynél több is árulhat a tőhöz Utánuk csak ragok következhetnek Egy-egy nyelvtani jelentésmozzanattal gazdagítják a szótőben kifejezett jelentéstartalmat (idő, mód, számbeliség). Pl: emberek-é, lát-na ♦ ragok: A szóalak zárómorfémái. Nem követheti őket más morféma Egy ragnál többet nem tartalmazhat egyetlen szóalak sem. Egyértelműen meghatározzák a szóalak mondatbeli szerepét Pl: város - város-ban várost - városnak Előhangzó A szótövek és toldalékok között - a kiejtés megkönnyítésére vagy a mással-hangzótorlódás megakadályozására egy rövid magánhangzó jelenik meg. Ezeket

a toldalékok részének tekintjük Alakrendszerek Az egy szótőből létrehozható szóalakok száma és az alakok egymáshoz való viszonya rendszert alkot. Ezt nevezzük a szavak alakrendszerének (idegen szóval: paridigma) ♦ az ige alakrendszere: Az igealak a tő jelentésén túl még kötelezően öt jelentésmozzanatot tartalmaz: a cselekvés módjának, idejének, a cselekvő személyének, számának, a tárgy határozottságának jelölését. ♦ a főnév alakrendszere: A magyar főnevek háromféle toldalékot vehetnek fel: képzőt, jelet, ragot. Kötelező a főnevek szóalakjában a számra és az esetre utalás. ♦ melléknevek és számnevek alakrendszere: Ezek alakrendszere szegényesebb a főnevekénél. Leggyakoribb feladatkörükben, a jelzőiben szótári alakjukban szerepelnek. A melléknevek jellegzetes határozói ragjai: -n, -lag, -leg, -ul, -ül. A számnevek ragjai: -an, -en, -szor, -szer, ször Melléknév fokozásának eszköze: -bb, leg-bb. Ezután

következhet képző: könnyebb-ít, jobb-ul-ás A melléknevek és a számnevek is állhatnak a mondatban főnévként, ekkor a főnévi ragokat és jeleket kapják meg: a pirosak, pirosban, pirossal. 12. A NYELVI JEL JELENTÉSE Jelkapcsolatok, szerkesztett jelek A nyelv fontos sajátossága, hogy jelek és szabályok rendszere. Használata során kisebb egységekből nagyobbakat szerkesztünk Így létrejönnek a jelkapcsolatok vagy másnéven szerkesztett jelek A jelkapcsolatok sajátos formái az állandósult szókapcsolatok. Pl: szólások A szólások olyan állandósult szókapcsolatok, amelyeknek mindig van valami érzékletes, képi sajátosságuk Eredeti jelentésük már elhomályosult, csak a kapcsolat egészének van jelölő értéke. Pl: egy füst alatt, nincs sütnivalója A jelentésben a jel vagy jelkapcsolat használati értéke, lehetséges beszédbeli szerepe összegződik. A nyelvi jelek mindig a beszédben élnek, működnek. Hangalak A szó érzékelhető

oldala mindig valamilyen hangalak. Egy hangalak csak akkor tudja betölteni nyelvi jel szerepét, ha a nyelvet beszélők közössége számára felidéz valamit, mégpedig mindenki számára lényegében ugyanazt Megegyezés szerinti jelentése van. A hangalak és a jelentés kapcsolata a legtöbb szóban hagyományon, megszokáson alapul, nem reális összefüggésen. Hangutánzó és hangfestő szók A hangalak és a jelentés kapcsolatának reális alapja is van. Ide a hangutánzó és hangfestő szavak tartoznak Ezek szinte megjelenítik a tartalom valamely lényeges elemét: valaminek a hangját, mozgásának ritmusát, tempóját esetleg tulajdonságát. Egy szó jelentésének meghatározása Amikor egy szó jelentését meghatározzuk, besoroljuk egy tágabb fogalomkörbe, majd megkeressük azokat a jegyeket, amelyek a tágabb fogalomkör más tárgyaitól megkülönböztetik. A nyelvi jelek helyes használata A nyelvi jelek helyes használatához ismernünk kell bizonyos

használati kötöttségeket. Ezek lehetnek jelentésbeli és nyelvtani természetűek. Pl: Grammatikailag hiába szabályos a “Rákiabál a villamosra” mondat, köznyelvi értelemben nem fogadhatjuk el. 13. AZONOSALAKÚSÁG, TÖBBÉRTELMŰSÉG ÉS ROKONÉRTELMŰSÉG A NYELVBEN A jelentéstan alapján megkülönböztetünk egyjelentésű, azonos alakú, többjelentésű és rokon értelmű szavakat, szóelemeket. Egyjelentésű szavak Egyjelentésűnek tekintünk egy adott szóelemet, ha az adott jel hangsora csak egy jelentést idézhet fel. Erre leginkább egyes összetett szavaink körében találunk példát. Pl: ablakpárkány, mozdonykémény Azonosalakúság Az egy hangalakkal több jelentést felidéző szóelemek két nagy csoportra oszlanak. ♦ Két vagy több jelentés között nincs kapcsolat: Ilyenkor a különböző jelentésű jelek hangalakbeli azonossága általában véletlen. Pl: terem, vár, ég ige és főnév is Toldalékformák körében is előfordul

Pl: -at, -et igeképző és főnévképző, a -t tárgyrag és a múlt idő jele ♦ Két vagy több jelentés között van kapcsolat: Az egy alakhoz fűződő több jelentés gyakran egy szó, szóelem jelentésbővülésének eredménye. A létrejött alkalmi, új jelentésben való használat gyakorivá vált, kialakult egy másod-, sőt harmadlagos jelentés. Többjelentésű szavak Az olyan szavakat, amelyekben egy hangsornak több jelentése van, és a jelentések között kapcsolat van, többjelentésű szavaknak nevezzük. Pl: a tanács szó, mert a volt közigazgatási intézmény jelentéséből, az intézmény helyét is jelölő épület megnevezése alakult ki. Hasonló alakú szavak A hasonló alakú szópárok rendszerint közös tőből származnak, de más-más képzővel kapcsolódnak össze. Pl: egyelőre - egyenlőre. Hasonló hangzás miatt jelentésük gyakran felcserélődik, egybemosódik, ezért használatukra külön figyelmet kell fordítani. Rokon értelmű

szavak A rokon értelműség kiterjed a nyelv minden jelentéssel bíró elemére. Vannak tehát rokon jelentésű toldalékok, szavak, szintagmák, mondatok is. A rokonértelműségnek két típusát különböztetjük meg ♦ szorosabb értelemben vett rokon értelműség: Az ide tartozó szavak a valóságnak ugyanarra a mozzanatára vonatkoznak. Pl: autó, gépkocsi ♦ tágabb értelemben vett rokon értelműség: Az ide tartozó szavak közül az egyik a másikhoz képes valamilyen érzelmi, szemléletbeli többletet fejez ki. Pl: fokozati különbség van a fut, szalad, rohan igék között Szemléletbeli eltérés az énekel, kornyikál igék között figyelhető meg. Egy adott beszédhelyzetben és szövegösszefüggésben mondanivalónk pontos, árnyalt, stílusos kifejezésére többnyire csak egyetlen vagy legfeljebb néhány valóban egyenértékű nyelvi forma van. 14. A HANGOK TALÁLKOZÁSÁNAK ÉS ELŐFORDULÁSÁNAK SZABÁLYSZERŰSÉGEI A hangok találkozása a

beszédben - alkalmazkodás A hangokat nem elszigetelten, hanem egy összefüggő folyamat részeként mondjuk és halljuk. A folyamatos beszédben a hangképző szervek állandó mozgásban vannak és már az előző hang formálása közben felkészülnek a következőre. Ezt a jelenséget alkalmazkodásnak nevezzük Ennek többféle formája található meg a magyar nyelvben. Legfontosabbak: ♦ mássalhangzók találkozásakor: hasonulás, összeolvadás, rövidülés ♦ magánhangzók kapcsolatában: hangrend, illeszkedés A közvetlenül egymás mellé kerülő mássalhangzók hasonulása lehet részleges és teljes. Részleges hasonulás A részleges hasonulás egy megkülönböztető jegy tekintetében változtatja meg az egymás mellé kerülő mássalhangzók egyikét. Két esete van: ♦ zöngésség szerinti: A második hang zöngésíti vagy zöngétleníti az előtte álló mássalhangzót. Pl: vasban (e: vazsban, /e.:=ejtsd/) tűzhet (e: tűszhet) ♦ képzés helye

szerinti: Pl.: színpad (e: szímpad), különben (e: külömben) Teljes hasonulás Teljes hasonulás akkor következik be, ha két különböző képzésű mássalhangzó teljesen egyneművé válik. Pl: egészség (e.: egésség), egész sereg (e: egés sereg), vassal, mossa, ebben Összeolvadás Az összeolvadás két különböző mássalhangzónak egy harmadik hosszú hanggá való átalakulása. Pl: építsz (e: épícc), szabadság (e.: szabaccság), kabátja (e: kabáttya) Rövidülés Rövidülés akkor következik be, ha egy hosszú és egy rövid mássalhangzó kerül közvetlenül egymás mellé. Ilyenkor a hosszú mássalhangzó megrövidül a kiejtésben. Pl: mondd (e: mond), szálldos (e: száldos) Hangrend A hangrend törvénye alapján megkülönböztetünk: 1. mély hangrendű szavakat: csak mély magánhangzók vannak a szóban Pl: boldog, kapu 2. magas hangrendű szavakat: csak magas magánhangzók vannak a szóban Pl: idő, üzen 3. vegyes hangrendű szavakat: ezek

a szavak mély magánhangzók és i, í, e, é, hangok együtteséből állnak Pl: csillag, fazék. Illeszkedés Az illeszkedés a hangrend fenntartását biztosító nyelvi működés. Olyan hangalakú toldalékot fűzünk a szóhoz, amellyel fenntartható az eredeti hangrendűség. Pl: fésülködik, gondolkodik A vegyes hangrendű szavakhoz a toldalékok illesztése többféle lehet: ♦ Mély toldalékot fűzünk a vegyes hangrendű szavakhoz, ha az utolsó magánhangzó mély. Pl: virággal, sziromban ♦ Magas toldalékot fűzünk a vegyes hangrendű szavakhoz, ha az utolsó szótagban ö, ü van. Pl: sofőrnek, kosztümben. ♦ Ingadozik a nyelvhasználat a mély magánhangzó + e hangot tartalmazó szavakban. Pl: Ágnesnak - Ágnesnek, fotelban - fotelben Az összetett szavak toldalékát az utótag hangalakja határozza meg. Pl: várkertből, gépkocsiban, kertajtóban Toldalékok hangrendi változatai ♦ Egyalakú minden olyan toldalék. amelyben csak mássalhangzó van vagy

i, í, é magánhangzó Pl: ajtók, hegyek, hazai, erdei ♦ A toldalékok nagyrésze kétváltozatú. Egyes toldalékoknak három alakjuk is van, egy mély és két magas: szor, -szer, -ször A szótő utolsó magánhangzója dönti el, hogy a két magas toldalék közül melyiket használjuk Pl: ötször - ötvenszer, gondolkodik - ügyeskedik 15. A STÍLUS FOGALMA, A STÍLUS HÍR ÉRTÉKE A stílus A stílus a nyelv használatának jellegzetes módja. A stílus elemzésekor azt vizsgáljuk, hogy a szöveg nyelvi elemei milyen viszonyban vannak a kifejezendő tartalommal, hogyan hatnak az olvasóra vagy hallgatóra Több tényező befolyásolja: a beszélő egyénisége, a beszélő lelkiállapota, a szöveg tartalma és műfaja, a beszédhelyzet, a beszélő és a hallgató viszonya. A stílus mindig választás és elrendezés eredménye. A szinonim nyelvi elemek közül kiválasztjuk azokat, amelyek a mondanivalónknak és a beszédhelyzetnek leginkább megfelelnek A stílus

hatása a közlés gazdagítása, valamilyen gondolati, érzelmi többlettartalommal. A stíluselem A stílus hatásának forrását keresve a szöveget felbontjuk kisebb egységekre, un. stíluselemekre Bármely hang, szó, toldalék, mondat stíluselemmé válhat, de ez csak a szövegben, más nyelvi elemekkel összekapcsolva történhet meg. A tartalomhoz, a beszélőhöz és a hallgatóhoz való viszonyban dől el, hogy egy nyelvi elem miért és mennyire válik stíluselemmé. A stílusérték Egy nyelvi elemnek az adott szövegben érvényesülő sajátos jelentéstöbbletét stílusértéknek nevezzük. A közlésfolyamat tényezőinek hatása a stílusra A közlésfolyamat minden tényezője hatással van a stílusra, de háromnak kiemelkedő szerepe van. 1 valóság, 2 beszélő, 3. hallgató 1. Az ábrázolás legfőbb stilisztikai követelménye, hogy a valósággal azonosítható legyen, tehát szemléletes, pontos, árnyalt. 2. A stílus kiválasztásában nagy szerepe van

a beszélő személyiségének, alkalmi szándékának, lelkiállapotának 3. A beszélő mondanivalója szándékolt hatást tesz a hallgatóra Ez akkor valósul meg, ha a fogalmazás világos, a hallgató érdeklődését megnyeri az élénkség és érzelmi azonosulást biztosító hangnem van jelen. 16. A STÍLUSÁRNYALATOK Stílusárnyalatok Beszédünket legtöbbször áthatja valamilyen érzelmi, hangulati színeződés. Ennek megfelelően beszélünk különböző stílusárnyalatokról A stílusárnyalat a stílusnak az a sajátossága, amelyben megnyilatkozik a beszélő lelkiállapota, valamint a hallgatóhoz, a beszédhelyzethez és a témához való személyes viszonya. A stílusárnyalatok megnevezésében hol a lelkiállapotra utalunk (kedélyes, tréfás, fennkölt), hol a helyzetet jelöljük meg (bizalmas, fesztelen, családias). A stílusárnyalatot más szóval hangnemnek is szokták nevezni Patetikus stílus A pátosz szenvedélyt, lelkesedést jelent. A

patetikus stílusra jellemzőek a pozitív, ünnepélyes, fennkölt hangulatú szavak, kifejezések Kerüli a hétköznapiságot a mondatfajtákban, szerkezeti formákban Gyakoribbak benne a szónoki stílusú megszólítások, felkiáltások, költői kérdések, a halmozás és a fokozás. Gúny és irónia A gúny általában elutasítást fejez ki. Fokozatai vannak, s e szerint alakulnak a stíluseszközei is ♦ A nyílt gúnyt leginkább túlzással, nagyítással, néha sértő, durva szavakkal fejezzük ki. ♦ A gúny burkoltabb formája az irónia. Jellemző rá, hogy a káros, elítélendő, rossz jelenséget éppen ellenkezőleg írjuk le Pl: Ha valakitől rosszul esett valami akkor ezt mondhatjuk: Ez szép volt tőled Humor A humor a gúnytól abban különbözik, hogy megbocsátóan, kedéllyel, nemegyszer pedig részvéttel kezeli azt, amin nevetünk. Nyelvi kifejeződése kimeríthetetlenül gazdag Paródia A nyelvi utánzásnak az irodalomban kialakult igényes

változata a stílusparódia, amely a túlzás eszközeivel emeli ki a tartalmi és nyelvi jellegzetességeket, így hatása általában nevettető. 17. A KÉPSZERŰSÉG ELEMI STÍLUSESZKÖZEI Szépirodalom A szépirodalom sajátos kommunikáció. Tartalma mélyebb, sűrítettebb, mint a köznapi közlésfolyamaté Alapja a nyelv, de a szépirodalmi stílus minden más nyelvhasználati módtól eltér. Egy-egy elem nagy erejű stílushatásának a titka, hogy a művész szóhasználatban eltér a köznyelvi beszéd megszokott szabályaitól A művészi nyelvhasználat eljárásait két alapvető törekvés jellemzi: a képszerűség és a feszültségkeltés illetve oldás Metafora A képszerű kifejezés legalapvetőbb eszköze a metafora. Metaforával a beszélő egy dolog jelentéstartalmát úgy érzékelteti, hogy két jelet egymásra vonatkoztat. Az egyik a kifejezendő, a szövegben fogalmi megnevezéssel szerepel, a másik a kifejező elem, mely képi természetű. Pl:

kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág Kezed - fogalmi megnevezés, elalvó nyírfaág - képi megnevezés 2. ábra A metafora jelentésének szerkezete A metaforában a két elem jelentése összevillan, azonosul. A metafora nem egy irányban ható, hanem kölcsönhatásra épülő kép Hatásában annak van nagy szerep, hogy a metaforában a fogalmi és képi sík között mekkora a jelentésbeli távolság. A metafora a szemléletességnek és az érzelmi, hangulati sűrítésnek stíluseszköze ♦ egytagú metafora: csak a képi rész van jelen. Pl: dunnába bujt fönn a magas ♦ teljes metafora: képi és fogalmi megnevezés is jelen van. Pl: alvó kísértetek a fák Megszemélyesítés Az olyan metaforát, amelyben a kifejezendő nem élőlény, a kifejező képi mozzanat pedig élőlény cselekvésére, tulajdonságára utal, megszemélyesítésnek nevezzük. Hasonlat Valamilyen közös sajátosság kiemelésével vagy hangulati hasonlóság alapján kapcsolja össze a

fogalmi és a képi sík elemeit. Szerkezetében különbözik a metaforától Három tagból áll 1. hasonlított - fogalmi sík 2. hasonló - képi sík 3. bennük lévő közös vonás Pl.: Mint befagyott tó, nyugodt volt az arca Befagyott tó - képi sík, nyugodt volt - közös vonás, az arca - fogalmi sík. A hasonlatból nem maradhat ki a fogalmi oldal, mint az egytagú metaforánál. A hasonlat lehet összetett mondat, vagy hiányos szerkezetű alárendelő tagmondat. Lehet egyszerű mondat is (Ilyenkor -ként raggal, -gyanánt névutóval jelenik meg) Metonímia A fogalmi és a képi sík összekapcsolása nem hasonlóságon, hanem fogalmak érintkezésén alapul. Ez lehet térbeli, időbeli, anyagbeli érintkezés Pl: Reszket egy zörgő kabát Szinesztézia A szinesztézia hangulati hasonlóságon alapuló kép. Valamely érzékterület körébe vágó fogalmat kapcsolunk össze egy más érzékterületről vett szóval. Pl: fehér csönd (látás + hallás), hűs fény

(tapintás + látás) 18. A NYELVI ELRENDEZÉS A MŰVÉSZI NYELVHASZNÁLATBAN Alakzatok A jelentéssel bíró nyelvi elemek, nyelvi egységek jellegzetes kapcsolási módját alakzatoknak nevezzük. Az alakzatokat régebben a retorika tudománya foglalta össze, ezért szónoki eszközöknek is nevezzük őket Az alakzatok élénkítik a stílust, feszültségkeltő és feszültségoldó szerepük van. Három fő eljárás köré rendezhetjük őket: 1 ismétlés 2. kihagyás 3 felcserélés ♦ az ismétlés fajtái Az ismétlés legegyszerűbb formája egy szó többszöri ismétlése. Ennek általában nyomósító, erősítő szerepe van. Az ismétlés speciális esete az anafora. Ekkor a verssorok vagy ütemek elején visszatérő szó- vagy szócsoport-ismétlésről beszélünk Növeli a feszültségébresztő hatást ha az ismétlés más alakzatokkal kombinálódik. Ismétlésnek tekintjük azt is, ha ugyanaz a dolog módosult formában tér vissza. Ez a variáció Ennek

legismertebb esete, ha a szótő ismétlődik Ezt nevezzük figura etimolgicának (Pl: látva lássanak) Ha azonos mondatrészek ismétlődnek, akkor halmozásról beszélünk. Ez is az ismétlés egy fajtája A szinonim vagy halmozott alakok közötti fokozati különbség, vagyis a fokozás is az ismétlés egy formája. Teljes gondolatok, mondatok vagy fontos mondatrészletek meghatározott rendben való visszatérése a gondolatritmus. Ennek önállósult fajtája a refrén Az ismétléssel érintkező stílusalakzat a párhuzam. Ez az azonos vagy hasonló módon megformált szerkezetek, gondolatok egymás mellé állítása A feszültségkeltés egyik legfontosabb eszköze a szembeállítás vagyis az ellentét. ♦ a kihagyás, csökkentés Egy szöveg stílusának feszültsége nő abban az esetben, ha a az író kihagy, elhallgat vagy csak utalásszerűen érint valamit. A kihagyás speciális esete a késleltetés. Ilyenkor egy kihagyott elem a szöveg későbbi részében

válik világossá ♦ a felcserélés A felcseréléshez tartozik a szokatlan szórend, eltérő mondatrend, közbeékelt, közbevetett mondatok vagy szintagmák és a megszakított szerkesztés alkalmazása. Ezek befolyásolják a mondat hangulati, érzelmi hatását 19. A SZÖVEG EGYSÉGÉNEK SZERKEZETI ÉS JELENTÉSBELI ÖSSZETEVŐI A szöveg A szöveg a nyelv és a beszéd legnagyobb egysége. Szerepe üzenet közvetítése, tájékoztatás, személyes tartalom kifejezése, a hallgató befolyásolása. Ez tükröződik a mondatok modalitásában, a szöveg stílusában, hangnemében Nyelvi eszközökből áll Szerkezeti összetevők ♦ A szöveget tartalom szempontjából jellemzi a teljesség, kerekség és lezártság. ♦ Mondatokra, bekezdésekre, fejezetekre tagolódik, melyekre jellemző a megszerkesztettség és a beszerkesztettség. Megszerkesztettség: mondatok grammatikai és logikai viszonya; Beszerkesztettség: bekezdések, fejezetek ♦ A mondatokat

kapcsolóelemek kötik össze. Két típusuk van: 1 grammatikai kapcsolóelemek a kötőszók, rámutatószók. 2 Jelentésbeli kapcsolóelemek (szintagmák szerepe a szövegben ♦ A szavak szótári jelentésükkel kerülnek be a szövegbe. Elrendeződésük módosítja az elsődleges jelentést, és így kialakul a szöveg teljes jelentése. ♦ Az elrendezés legfőbb szerkesztési elve az ismétlődés. Ennek típusai a változat, párhuzam, ellentét és a rokonértelműség is. ♦ Az ugyanazokra a valóságelemekre vonatkozó nyelvi elemek összességét vagy a kulcsszerepű szavak belső összefüggésrendszerét a szöveg témahálózatának nevezzük. ♦ A téma megjelölésében, felismertetésében fontos szerepet tölt be a szöveg címe. A címek két alaptípusba sorolhatók: 1. szó vagy szókapcsolatszerű címek - megnevező címek 2 mondatszerű címek A cím nem a szöveg része, hanem rámutat a szöveg egészére. Jelentésbeli összetevők ♦ Az egyes részek,

elemek szoros összetartozását, egybeszövődését nevezzük szövegkohéziónak. Két típusa van: 1. lineáris kohézió - a szöveg előrehaladását biztosító nyelvi eszközök, melyeket a grammatikai kapcsolóelemek alkotnak 2 globális kohézió - a szöveg egészére kiterjedő tartalmi-jelentésbeli kapcsolatot a jelentésbeli összetartó erő, a globális kohézió biztosítja A szövegösszetartó erők nemcsak összekötik, hanem részekre is tagolják a szöveget ♦ Minden szövegnek van témája, mert minden szöveg szól valamiről. A téma behálózza a szöveget Folyamatos jelenlétét a kulcsszók, előre- és visszautalások biztosítják ♦ A tér és időbeli hálózat az összefüggéseket feltáró logikai rend. Kifejezésére szolgálnak az igeidők, a határozók rendszere és a felszólító vagy feltételes módú igealakok ♦ A globális kohézió érzékelésének segítői a belső tartalmi kapcsolatok, melyek hálószerűen fogják össze a

szöveg különböző egységeit. ♦ Szövegeinkben mindig csak annyit közlünk, ami feltétlenül szükséges a teljes és pontos megértéshez. A szövegek egységének feltétele az elhagyás, vagyis a szerkezeti hiány is. A szerkezeti hiány feltételezi és megköveteli az előzményt vagy a folytatást. Hiányozhat egy-egy nyelvtani szerkezet vagy önálló mondatok között a kapcsolóelem. A szerkezeti hiánynak (kifejtetlenségnek) átmeneti változata a névmással való helyettesítés A hiányzó rész kiegészülhet a beszédhelyzetből, a beszélők közös tudatából vagy előismeretéből A szerkezeti hiány és a mondatok téma és réma szerinti tagolása között erős összefüggés található. A hiány mértéke a mindennapi társalgásban a legerősebb, míg a tudományos értekező prózában a legkisebb. ♦ A szövegfonetikai eszközöknek (hangsúlyozás, hanglejtés, ritmus, szünet) nagy szerepük van a szöveg egészének átfogásában és

értelmezésében, illetve a beszélő lelkiállapotának kifejezésében. A szövegfonetikai eszközökkel kiemeljük a szöveg tartalmi lényegét, hogy ezáltal érzékelhetővé váljon a szöveg globális kohéziója. Egymást erősítve hatnak, el is válhatnak egymástól, de helyettesíthetik is egymást ◊ A szöveg tartalmi-jelentésbeli lényegének kiemelésére szolgál a szöveghangsúly. Ez a szöveg hangsúlyozott, legfontosabb része ◊ A mondathangsúlyt a nyomatékos mondat egyik szakasza hordozza. (Szakasz: az egyik szakaszhangsúlytól a következőig terjedő rész) A szövegrészlet lényeges mondatának kiemelésére szolgál Tételmondatnak is nevezzük 20. A MAGYAR NYELV EREDETE ÉS ROKONSÁGA Őshaza és nyelvcsalád A magyar nyelv a uráli nyelvek közül a finnugor nyelvcsalád ugor ágába tartozik. Az uráli őshaza meghatározásában még nem alakult ki egységes álláspont a nyelvtudományban A közismertebb álláspont szerint az uráli népek

a nagy Volga-kanyar és az Urál között éltek Északkelet-Európában. Újabb kutatási eredmények szerint az uráli őshazát a Közép-Uráltól északra az Ob alsó és középső folyása mentén tehát Nyugat-Szibériában is lehet keresni. Nyelvrokonság Az uráli nyelvcsalád két nagy nyelvcsoportra vált szét az i.e V-IV évezred határán Szamojéd és finnugor ágra Szamojéd ágon négy élő nyelv létezik: nyenyec, enyec, nganaszan, szölkup. A finnugor nyelvcsoport jóval több nyelvet foglal magában. Az ugor ágba tartozik a magyar, a vogul (manysi), és az osztják (chanti). Legközelebbi nyelvrokonaink az obi-ugorok Ők Nyugat-Szibériában élnek A finnugor ősnép másik ága a finn-permi ág. A volgainak, vagyis a cseremiszek és a mordvinok a Volga nagy kanyarulatánál élnek A permiek, vagyis a zürjének és a votjákok a Káma folyó és az Urál hegység között élnek Finn ágba tartozó két legnagyobb rokon népünk az észt és a finn. A

nyelvrokonság bizonyítékai Az összes uráli nyelvek összevetésével megállapítható szókészleti egyezések száma, mintegy 1000-1200-ra tehető. Ebben főleg az alapszókincs elemei találhatók, vagyis a legegyszerűbb szavak Ilyenek a családi, rokoni kapcsolatok; testrészek; számnevek; névmások; alapvető természeti jelenségek; élet történései, alapcselekvések; alapvető tulajdonságok. A nyelvrokonság bizonyítékai a szabályos hangmegfelelések is. Pl: kolme-három, kota-ház (finnben-kunyhó); (k > h). Minden uráli nyelvben jelen van a birtokos személyjel. Az irányhármasságra utaló határozórendszer, vagyis a három alak a nyelvben szintén közös uráli vonás. A határozott tárgyra való utalás az uráli nyelvekben, szintén bizonyítja a magyar nyelv eredetét. Az ugor népcsoport az i.e I évezred közepéig élt együtt, majd a magyarság az Urál déli vidékére költözött Itt kezdődött a nyelv életének külön fejlődése. 3.

ábra Az uráli alapnyelv elágazásai 21. SZÓKINCSÜNK BŐVÜLÉSÉNEK FORRÁSAI A szókincs változásának fő iránya a bővülés, gyarapodás. A bővülésnek sokféle változata van Gyarapodhat a szókincs belső és külső forrásból. Bővülés belső forrásból A belső keletkezésű szavak a nyelvrokonainktól való elválás után idegen eredetű tövekből való képzéssel vagy szóteremtés útján jöttek létre. ♦ szóteremtés: Szóteremtésnek azt az eljárást nevezzük, amelynek során egy új eddig nem volt hangsor válik szóvá. Így keletkeznek például az indulatszavak, hangutánzó és hangulatfestő szavak Pl: jaj, hé, hű, csitt, kacag, reped, tikkad, zene. ♦ szóalkotás: Ekkor már meglévő elemek összekapcsolásával hozunk létre új szót. Beszélhetünk 1 természetes és 2 mesterséges szóalkotásról 1. természetes szóalkotás: A természetes szóalkotás észrevétlen, ösztönös folyamat − szóképzés: Ősi képzőink egy

része finnugor eredetű, melyek még ma is élnek (Pl.: -t, -d, -l, -s, -g) Korábban is léteztek képzett szavaink Az ősi egyelemű képzők mellett képzőbokrok alakultak ki Pl: -tat 2x-es műveltető képző (-t, -at); -doz - 2x-es gyakorító képző (-d, -z); -gat - gyakorító + műveltető képző (-g, -at). A képzők lehetnek többjelentésűek, azonos alakúak és rokon értelműek Számos képző önálló szóból alakult ki. Termékeny képzők azok, amelyek egy adott szófaj minden egyedéhez korlátozás nélkül kapcsolódhatnak Pl: igenévképzők Elavult képzők azok, melyeket nyelvérzékünk már nem ismer fel képzőként. Pl: lélek, tipor szavakban a -k, -r elemek − ragszilárdulás: Itt a tő és a rag kapcsolata idővel elhomályosul, a nyelvérzék alapszónak érzi a korábban ragozott szót. Pl: tú-l, rög-tön, it-t − szórövidülés: Ősi de még ma is élő szóalkotásmód. Általában a becenevek így alakulnak ki Pl: Petrus Pet, Peti, Pető

Így keletkezett a mozi, troli, presszó is − elvonás: Ha a nyelvérzék egy tőszó végét képzőként értelmezi és leválasztásával új szót hoz létre, akkor elvonásról beszélünk. Főként jövevényszavainkban gyakori ez Pl: kapál, perel, parancsol - kapa, per, parancs. − szóösszetétel: Már a finnugor alapnyelvben is létezett. Pl: orr + száj = orca, öt + tíz = ötven A két tag lehet szintagmatikus viszonyban egymással (pl.: lélekszakadva, napraforgó), vagy jelentéssűrítő viszonyban (pl: hiszekegy, üdvözlégy) − mozaikszók: A szóösszetétellel rokon eljárás. Két változata van: 1 betűszók: ELTE, MTA, 2 szóösszevonás: OFOTÉRT, MATÁV − szóvegyülés: Pl.: csupa + kopasz = csupasz, zavar + kerget = zargat, csokor + bokréta = csokréta − szóhasadás: Nyelvi változatok jönnek létre. Pl: bozótos / bozontos, nevel / növel, szaru / szarv, toboz / doboz, kamara / kamra. 2. mesterséges szóalkotás: A mesterséges szóalkotás

tudatos, egy emberhez vagy csoporthoz köthető szógyarapítási mód Pl: nyelvújítás Bővülés külső forrásból A szókincs bővülése külső forrásból az idegen eredetű szavak megjelenését jelenti. Ezek körében megkülönböztetjük egymástól az idegen szavakat és a jövevényszavakat ♦ idegen szavak: A nemzetközi szavak nagy részét már nem érezzük idegen szónak. Pl: rádió, téma, márka Az idegen szavak jelentős része azonban őrzi az idegenes jelleget. Ezek az idegen szavak Pl: dinamó, komputer, grapefruit. − nemzetközi műveltség szavak: Ezek a szavak szinte azonos vagy nagyon hasonló alakban fordulnak elő a különböző nyelvekben. Pl: atom, technika, televízió, hotel, konnektor, rádió, troli, atléta − tükörszavak: Úgy keletkeznek, hogy az idegen szó elő és utótagját is szó szerint lefordítjuk. Pl: Wunderkind - csodagyerek, businessman - üzletember, Lichthof - világítóudvar. ♦ jövevényszavak: A magyar nyelv

jövevényszavainak nyelvi forrásai nagymértékben összefüggnek őseink földrajzi elhelyezkedésével. A magyarok - vándorlásuk során - sok népcsoporttal kerültek kapcsolatba Ennek során kerültek be a nyelvbe a következő jövevényszavak (Pl) − iráni eredetű szavak: ing, vért, asszony, híd, vár, vám, vásár, tej, tehén, nemez − ótörök eredetű szavak: túró, sajt, kecske, disznó, szőlő, sátor, ökör, gyűrű, görény, nyom, iker, ír, sár, sárga, komondor, csődőr, orosz, csősz, tarhonya, dohány, csuha, papucs, kávé, kajszi, pite, kefe, korbács, kaszabol − szláv eredetű szavak: mostoha, galuska, halom, lengyel, görög, gatya, kaloda − német eredetű szavak: sámli, polgár, herceg, gróf, bognár, borbély, frakk, gallér, perec, cukor, fasírt, zaft, zacc, kóstol, dinsztel, pácol − latin eredetű szavak: szelektál, ceruza, kollégium, evangélium, sors, iskola, muzsika, rezeda, presbiter, pálma, platán, vakáció −

francia eredetű szavak: gavallér, garzon, burzsoá, rúzs, lavór, gázsi, lakat, kilincs, szekrény, tárgy, zománc, paraj − olasz eredetű szavak: freskó, opera, balerina, lándzsa, trombita, füge, datolya, mandula, strucc, kapiskál, szerecsen, tréfa, maskara − román eredetű szavak: ficsúr, cimbora, tokány, áfonya, málé, orda, kaláka, kópé, poronty, mokány, pulya 22. A JELENTÉSVÁLTOZÁS A jelentésváltozás okai A szókészlet gazdagításának eszköze a nyelvi elemek változása. Ennek sokféle külső és sokféle belső oka lehet ♦ külső okok: társadalmi gazdasági körülmények változása, az emberi gondolkodás és a műveltség fejlődése. ♦ belső okok: a többjelentésű, a homonim, a rokon és ellentétes értelmű szavak közötti állandó feszültség. A jelentésváltozás lefolyása Azonos szövegkörnyezetben a szavak kölcsönhatására alakul át az egyes nyelvi elemek jelentésének szerkezete. Ezt a folyamatot nevezzük

jelentésfejlődésnek. Pl: forró, fölfog, nyelv Ritkábban, de egyszerre is megváltozhat egy szó jelentése. Ezt nevezzük jelentésadásnak Pl: mozi A jelentésváltozás eredménye A jelentésváltozás eredménye lehet a szó jelentésének bővülése. Ez azt jelenti, hogy a nyelvi elem a meglévők mellé új jelentést vesz fel. Pl: halászik - eredetileg halat kifog a vízből, ma már azonban használjuk bármilyen dolog sok más dolog közül való kivételére is. A jelentésterjedelem szűkülhet is, nemcsak bővülhet. Ilyenkor a szó egyik jelentése elavul Pl: marha - régen vagyont jelentett, ma már csak az állatot hívják így. Előfordulhat, hogy a beszélők előtt egy szó eredeti és új jelentése közötti kapcsolat elhalványul, és a szó két önálló nyelvi jellé esik szét. Ha ekkor a szavak alakja nem változik, akkor homonima keletkezik Pl: toll (madártoll, golyóstoll), körte (gyümölcs, villanykörte) Teljes jelentésváltozás akkor

következik be, ha a szó eredeti jelentése kivész a nyelvhasználatból. Pl: hölgy régen menyétfélét jelentett A nyelvi elem új jelentése először mindig alkalmi, majd ez idővel állandósulhat mellék- vagy főjelentésként. A jelentésváltozás fajtái 1. nyelvi rétegek közötti kölcsönzés: Szaknyelv és köznyelv között létrejöhet ilyen kölcsönzés A szaknyelvben speciális jelentésű szó, a köznyelvben tágabb, általánosabb jelentést kaphat Pl: kontár, tragédia 2. metaforikus szóhasználat: Egy új fogalmat egy másikhoz való hasonlósága alapján nevezünk meg Pl: testrészek nevét átvitték a tárgyak megnevezésére: harangláb, tű feje, asztalláb, búzaszem, üveg szája, bögre füle vagy szalad az idő 3. jelentéstapadás: Az együtt szereplő szavak egyike könnyen felveheti a másik jelentését Ezt nevezzük jelentéstapadásnak Pl: farkas állat - farkas, szarvas állat - szarvas, debreceni kolbász - debreceni, tokaji bor -

tokaji, párizsi, gyulai 4. metonímián (érintkezésen) alapuló jelentésváltozás: Pl: az anyag nevével nevezzük meg a belőle készült tárgyat: üveg, cserép, vagy gőzős, fagylalt. 5. absztrahálódás: Átvitt értelmű használat Eredetileg csak konkrét jelentéssel bíró szónak kialakult egy másik, átvitt értelmű jelentése Pl: tapasztal, megért, fontol 6. jelentésmegoszlás hasonló alakok között: A hasonló alakú szavak két alakváltozatához idővel, jelentésmegoszlással két különböző jelentés társul Pl: magyar ∼ megyer, csekély ∼ sekély, érem ∼ érme 7. hangulat vagy stílusérték változás: Megváltozhat egy szó hangulata vagy stílusértéke is Pl: asszony - eredeti jelentése “fejedelemasszony” Köznevek tulajdonnévvé válása A jelentésváltozás egy formája az is, mikor a köznevek tulajdonnévvé válnak. Szinte minden tulajdonnév köznévből keletkezik Pl: Lánchíd, Nemzeti Színház, Népszabadság, Svédország,

Kovács Ibolya vagy a Balaton szláv nyelvekben eredetileg sáros, mocsaras helyet jelentett, míg a Zoltán eredetileg szultán, vagyis uralkodó. Köznevesülés A köznevesülés is állandó folyamat. Így keletkezett pl: kaján (Káin), atilla (az Attila személynévből), katicabogár, ádámcsutka A köznevesülés lényeges változást eredményez a szó jelentésében 23. A NYELVÚJÍTÁS A nyelvújítás kora A felvilágosodás nagy társadalmi és szellemi mozgalmaiban szorosan összekapcsolódott a nemzeti függetlenség, a társadalmi felemelkedés és a magyar nyelv ügye. Nagy feladatnak mutatkozott a magyar nyelv alkalmassá tétele megnövekedett szerepére. Gazdagítani kellett szókincsét a korban rohamosan növekedő új fogalmak megnevezésével, hajlékonyabbá tenni az új szépirodalmi irányzatok kifejezésére. Biztosítani kellett sokszínűségét, és alkalmassá kellett tenni a különböző kommunikációs feladatok ellátására 1772-vel kezdődő

kb. száz éves időszak kiemelkedő jelentőségű korszak lett a magyar nyelv történetének Felismerték, hogy az anyanyelv a nemzeti felemelkedés és megmaradás legfőbb záloga Nyelvfejlesztő társaságok és szalonok jöttek létre, 1780-tól folyóiratok, napilapok jelentek meg, és rohamosan fejlődött a magyar színjátszás is. Megnőtt a tudományos és szépirodalmi könyvkiadás mértéke is Az 1820-as évektől Pest lett a nyelvújítás központja, 1831-től pedig már működik a Magyar Tudós Társaság, vagyis az akadémia Különböző viták is napvilágot láttak a nyelvújítással kapcsolatban. Mi legyen az egységes nyelv normájának alapja: a korabeli élőbeszéd vagy a régi irodalomból ránk hagyott magyarság? Mi fejleszti jobban a nyelvünket: a fordítás vagy az eredeti művek? Milyen legyen az egységes helyesírás: Révai Miklós (látja, hagyja -vagyis szóelemző) vagy Verseghy Ferenc (láttya, haggya -vagyis kiejtés szerinti) féle

helyesírás? A nyelv megújulásán belül külön szakaszként tartjuk számon a Kazinczy Ferenc vezette nyelvújítási harcot. A hagyományőrzők - ortológusok és a nyelvújítók - neológusok között valóságos háború dúlt ekkor. Ennek nevezetes eseménye volt a Mondolat című gúnyirat megjelenése 1813-ban Ezt a nyelvújítás ellenfelei írták, melyben kigúnyolják és nevetségessé teszik a nyelvújító mozgalmat. Kölcsey Ferenc és Szemere Pál írták meg a nyelvújítók válaszát Mondolatra címmel A nyelvújítás módszerei A nyelvújítás több ezer új szóval és igen sok új szófűzési móddal gazdagította nyelvünk szókészletét. Kb tízezer akkor keletkezett szó még ma is él. ♦ nyelvjárási szavak: barangol, betyár, burgonya, csökönyös, falánk, hullám, hanyag, kamat, kandalló, pogygyász, szikár. Ezeknek a szavaknak a mai jelentésük ugyanaz A páholy szó azonban korábban szénatartó rekeszt jelentett. Így a pete-magzat, a

bútor pedig batyu, cókmók jelentésben volt használatos Bizonyos szavak átvették a -lag, -leg határozóragot: főleg, kizárólag, valószínűleg, aránylag. ♦ régi elavult szavak felújítása: aggastyán, alak, év, fegyelem, rege, szobor, terem, verseny, vihar, hölgy. Tévedésekből, félreolvasásokból is kialakultak új szavak: A veszékelből vezekel, a sirámból siralom, alkuból alkalom, másítból másol, a viadalból baj. ♦ elavult személynevek felújítása: Árpád, Béla, Gyula, Zoltán, Ákos. Itt is voltak tévedések: A Géza eredetileg Gyécse volt ♦ tulajdonnév közszóvá alakulása: ezek önkényesen adnak új jelentést. Pl: a gyarmat szó egy törzsnév volt, majd az újítás során kolóniajelentést kapott. ♦ idegen szavak önkényes átalakítása (magyarosítás): pillér (a fr. pilier szóból), bálna (a latin balaena szóból), alagya (a latin elégia szóból), purgoma (a latin epigramma szóból), Kappanhágó (Koppenhága),

Istókhalma (Stockholm). Az utóbbi négy szó nem maradt fenn A legtöbb szó a nyelvújítás során, a szóalkotás hagyományos módjaival keletkezett. ♦ szóképzés ◊ igeképzők: - szt (igeképző) fogyaszt, illeszt, fagyaszt, növeszt - g (gyakorító képző) érzeleg, tetszeleg, hízeleg, társalog, tiszteleg - ng borong, dühöng, mereng, ömleng - ít (névszóból ige) lazít, alakít, nyugtalanít - sít (névszóból ige) mozgósít, tanúsít - ul, -ül nősül, teljesül -z tanulmányoz, láttamoz kodik/kedik jeleskedik, kegyeskedik, iratkozik, kozik/kezik tiltakozik ◊ névszóképzők: - alom -elem bántalom, érzelem, történelem - ász - ész - mány -mény - vány -vény - at -et - ék - ekony -ékeny cipész, bűvész, gépész, nyelvész állítmány, sütemény bizonyítvány, utalvány füzet, sorozat, árnyalat bizonyíték, érzék előzékeny, folyékony, hiszékeny, változékony - cs - ár -ér -g - ály -ély - ány -ény -m uracs, gyutacs

hordár, üzér adag, löveg szenvedély, szabály, ünnepély nyitány, termény illem, állam, hajlam - c -nc -da -de bohóc, lelenc, kegyenc cukrászda, dalárda, óvoda, mosoda ◊ régi képzők: ◊ új képzők: ◊ különlegességek: Az aggastyán minta alapján hadastyán. Azt gondolták: agg-astyán és ebből lett had-astyán. Nőstényítés: hímnem: ő, szép, jó ; nőnem: őné, szépné, jóné ♦ elvonás szomjú gyámol zúzmaráz sétál vizsgál számlál ⇒ ⇒ ⇒ ⇒ ⇒ ⇒ szomj gyám zúzmara séta vizsga számla ♦ összetétel vígjáték, folyóirat, alvajáró, földrengés, napfogyatkozás, fogpor, sétabot, szemüveg, zsebóra utótagok: beteg, bő, dús, hű, képes, mentes előtag csonka szó v. igető: fekhely, forrpont, mértan, nyugdíj, dúvad, ragtapasz, röpirat fölismerhetetlenségig megcsonkított szavak: higany (híg+anyag), lég (levegő+ég), talaj (talp+alj), könnyelmű (könnyű+elméjű), csőr (cső+orr), rovar (rovátkolt

barom) speciálisan keletkezett szavak: Németország, Olaszország, mende-mondából monda, útnaklat - küldetés, lemb - magzat (leendő ember) A nyelvújítók tevékenysége nemcsak szókincsgyarapítás volt, hanem ezáltal a szépirodalom, a társalgás és a tudomány stílusa is megújult, gazdagabbá, árnyaltabbá vált. Munkájuk eredményeképpen e korszakban formálódott ki véglegesen az egységes magyar irodalmi nyelv, jött létre a művelt köznyelv 1832 - első magyar helyesírási szabályzat 1872 - Magyar Nyelvőr című folyóirat megjelenése 24. IRODALMI NYELVÜNK KIALAKULÁSÁNAK FŐBB ÁLLOMÁSAI Humanizmus és reformáció A magyar nyelv történetének kiemelkedő fontosságú időszaka a XVI-XVII. század Az anyanyelvű írásbeliség nagyobb arányú megindulásában minden országban jelentős szerepe volt a humanizmusnak. Ez a nagy szellemi áramlat terjesztette a műveltséget, kialakította az írástudó értelmiségiek szélesebb körét, és

felkeltette a nemzeti nyelv iránti érdeklődést. Hatalmas mértékben járult hozzá a magyar nyelv kiműveléséhez a humanista neveltetésű Sylvester János, a legnagyobb hatású bibliafordító Károli Gáspár A reformáció elterjedése ennek újabb lökést ad. Legfőbb célkitűzéseiből fakadt a nemzeti nyelv fejlesztése Ez a szándék találkozott a könyvnyomtatás feltalálásával és elterjedésével. A XVII században fellépő ellenreformáció is csak anyanyelven kísérelhette meg a hívek visszahódítását Az ellenreformáció egyik vezető egyénisége volt Pázmány Péter, aki szintén nagy szerepet játszott a magyar nyelv kialakításában. Egyházi és világi irodalom A magyar nyelv kifejezőerejének első nagy erőpróbái a bibliafordítások voltak. Egy-egy fordítás évtizedekig volt mintája a szép, követésre méltó magyar nyelvnek. A magyar nyelvű egyházi irodalom (zsoltárok, bibliai tárgyú verses elbeszélések) mellett hamarosan

teret hódít a világi szépirodalom is. Itt a fordítások, átköltések, majd az önálló magyar alkotások (históriás énekek, széphistóriák, verses elbeszélések) jelentősek Tudományos írások magyar nyelven Legkésőbben indul meg és legkisebb ütemben fejlődik a tudományos irodalom megmagyarosodása. Először történelmi tárgyú művek jelennek meg magyar nyelven. Ezt előzte meg és követte a magyar nyelv felé forduló tudós érdeklődés. Ez jelentette a szókincs összegyűjtését, jellegének vizsgálatát, nyelvhelyességi normáinak megállapítását. A bibliafordításokkal egy időben lendült föl a szótár- és nyelvtanírás. 1604-ben Szenci Molnár Albert egy önálló magyar-latin, latin-magyar szótárban mérte fel nyelvünk szókincsét. Sylvester János készített először olyan latin nyelvtant, amelyben anyanyelvű példákon magyarázta el a nyelv szabályait. Szenci Molnár Albertné 1610-ben még latinul, de Geleji Katona 1645-ben

(először) már magyarul írja meg helyesírási és nyelvhelyességi könyvét. 1549-ben Dévai Bíró Mátyás írja meg az Ortographia Ungarica című helyesírási tankönyvét. A nyomdászoknak is nagy szerepük volt a nyelv alakításában. Heltai tudatos rendszere terjeszti el az sz, ty, gy, ny, ly betűket és a magánhangzók írásjelekkel való ellátását. Stilisztika Sor kerül első stilisztikai megfigyelésekre is. Sylvester János a bibliafordításhoz fűz utószót, melyben megállapítja, hogy nyelvünk alkalmas a képes beszédre A XVI. század 70-es éveitől kezdve a választékosabb írásbeliségben fokozatosan kifejlődik egy nyelvjárások feletti írott nyelvváltozat igénye. A XVII század végére csak két-három nagyobb nyelvjárási változat létezik: az északkeleti, a keleti és a dunántúli. A kor íróinak és nyelvművelőinek olyan művelt írott nyelv kimunkálásán kellett fáradozniuk, amely nem szakad el a magyar élőbeszédtől. Az

idők folyamán csökkent a nyelv hangzásbeli és alaktani tarkasága, gazdagodott szókincse, nőtt mondatszerkezeteinek változatossága és teljesítőképessége. Nyelvújítás (lásd 23. tétel) A nyelvújítók munkája eredményeképpen a XIX. században formálódott ki véglegesen az egységes magyar irodalmi nyelv, jött létre a művelt köznyelv