Irodalom | Tanulmányok, esszék » Porkoláb Ádám - Katona, Bánk bán elemzés

Katona József Bánk Bánjának Elemzése Írta: Porkoláb Ádám (www.poorkyatwhu) 1. A Drámaíróról: Katona József (1791-1830) drámaíró. Kilencgyermekes takácsmester első gyermekeként született Kecskeméten. Szülővárosában, és Pesten tanult piarista gimnáziumokban Az iskolák sikeres elvégzése után Pesten tanult tovább a jogi egyetemen, ahol diplomát is szerzett. Érdeklődése hamar a színház felé fordult, kapcsolatot tartott fenn a városban működő kolozsvári színtársulattal. 1812-ben színésznek állt, önálló színpadi műveket is kezdett írni, de német lovagdrámákat is fordított, és dramatizált. 1820-ban feladta a bohém színházi létet, és polgári hivatását folytatva visszatért szülővárosába, Kecskemétre, ahol ügyész lett. Itt halt meg mellőzve, és elfeledve 1830-ban, szívroham következtében, 39 éves korában. 2. A Költemény keletkezési körülményei, és utóélete: A Bánk Bán nyers variánsa 1815-ben, az

Erdélyi Múzeum „Eredetiség és Jutalomtétel” c. pályázatára készült el A mű végleges kidolgozása 1819-re tehető, barátja Bárány Boldizsár segítségével. Ekkor még nem engedélyezik a Bánk Bán színpadi előadását, csak a könyvbeli kiadását. Így tehát egy évvel később, 1820-ban kötet alakjában is találkozhatunk az alkotással, Ebből az alkalomból a költő bővíti az írását a „Jegyzéssel”, és az „Előversengéssel”, amik az első változatában még nem szerepelnek. A dráma ősbemutatója 1833. februárjára datálható, helyszíne Kassa A mű az 1830-as években további nyolc előadást ér meg, de vegyes fogadtatással. 1839-ben végre elismerik Petur, és Tiborc szerepét, de Bánk bán alakját még ekkor is teljes értetlenkedés fogadja. A színdarab első, átütő sikerét 1845-ben hozza meg, ekkor Bánkot a kor jelentős színészegyénisége: Lendvai Márton játszotta el. A forradalmi időkben kezdik igazán megérteni

az alkotás igazi mondanivalóját. A művet díszelőadáson játsszák el 1848. március 15-én, este Az írást a 1850-es években (szabadságharc leverése után) betiltják, de a kiegyezés előtt már előadják a színházakban. 1861-ben Erkel operát komponált Katona művéből, s bár az opera eltér az alkotástól (pl.: a történet bizonyos elemeiben), de egészében mégis méltó az eredeti színdarabhoz. 3. A költemény mondanivalója Katona József műve 1213-ban játszódik, II.Endre korában A mű politikai utalásai aktualizálhatóak voltak a reformkorra, sőt talán a mai korra is vonatkozhatnának. A reformkor követelései voltak a függetlenségre törekvés, és a polgári átalakulás. Az utóbbi rendkívüli módon megindult, de a magyar autonómiára még várni kellett. A mű első olvasatra Gertrudis királynő meggyilkolásáról szól, de aki többet forgatja az alkotást, rájöhet arra, hogy tulajdonképpen az érdekegyesítést állítja a

középpontba. Mint azt majd Bánk jellemrajzánál bővebben kifejtem, a nagyúr kudarcot vallott mindenben: hiszen a királynő megölésével nem változott a letisztulatlan társadalmi helyzet. A nemesség nem kapta vissza a hőn áhított hatalmát, és a jobbágyság állapota fikarcnyit sem módosult. Katona azt szeretné szavakba önteni, hogy nem kell ahhoz gyilkolniuk, hogy változtassanak a körülményeken, hiszen a hatalom képviselőinek halála esetén új hivatalnokok követik a régieket. Nem csak tilt, hanem megoldást is kínál a zavaros helyzetben: szerinte, ha az összes társadalmi osztály koordinálja a követeléseit, és mindenben megegyeznek, közös erővel már képesek társadalmi változásokat elérni, vér nélkül. További üzenete a saját kora politikusai számára az egyéni érdekek visszaszorítása, a törvényesség teljes betartása. Ez a reálpolitika Mivel a Bánk Bánban ez nem történt meg, a főhős áldozata teljesen felesleges

vérontás volt csupán. Bánk tragédiája abban rejlik, hogy az eszével tudja, nem teheti meg a tettét, de ezt nem volt képes betartani egy dühödt pillanatban megteszi, amit nem lehetett volna. 4. A Költemény Felépítése: A dráma öt szakaszból, a „Jegyzésből”, és az „Előversengésből” áll. A mű a Jegyzéssel kezdődik, melyben maga Katona írja meg a megjegyzéseit, többek között a mű átírására vonatkozóan. Köszönetet mond jogász barátjának: Bárány Boldizsárnak az ötleteiért. Mint a szövegből kiderül az Erdélyi Múzeum pályázatára írt Bánk Bán első változatát meg sem említették az újságban. Ahogy Katona utólag mondja: „részemről elegendő hálát nem adhatok, hogy így esett; mert megvallom, hogy gyengét írtam”. Az Előversengés (Prologus) tulajdonképpen Otto és Biberach párbeszéde, amiben Otto a közönség tudomására hozza azt, hogy szándékában áll Melindát elcsábítani. 5. A költemény

szerkezetének elemzése: A Bánk Bán hagyományos szerkezetű színmű, ami azt jelenti, hogy ugyanaz az a szerkesztési elv érvényesül benne, amit az ókori tragédiákban alkalmaztak. Az expozíció, azaz a bevetés megismerteti az olvasóközönséggel a történelmi kort, a helyszínt, a cselekményt. Katonára jellemző, hogy fokozatosan látja el az olvasót információval, így szinte kötelező számára a hosszú bevezetés: az Előversengés, és az első szakasz tartozik ide. Az országjáró körútjáról titokban hazaérkező Bánk meghökkenve tapasztalja a békételenek elégedetlenségét, és az is megdöbbenti, hogy Ottó, a királyné öccse szerelmével ostromolja a feleségét, Melindát. Bánk nem cselekszik elhamarkodottan, hiszen ideiglenesen lecsitítja a békételeneket, s önmagára is nyugalmat erőltet, de késlekedése segíti a tragédiája kialakulását. A bonyodalom, az a mozzanat, melyben a főhős harcra kényszerül, mivel a saját bukása,

vagy erkölcsi elveinek romlása forog kockán. Ez általában egyetlen esemény, de Katona művében nem erről van szó, hiszen a Bánk Bánban a bonyodalom kettős: Mint az ország nádora kénytelen harcolni a magyarságot elnyomó királyné, Gertrudis ellen, de magánemberként is védenie kell a felesége becsületét Gertrudis öccse, Ottó ellen. A cselekmény kibontakozása a legterjedelmesebb szerkezeti elem. Vannak feszültségnövelő, és késleltető mozzanatok, de végeredményben egyre közelebb kerülünk a végső összecsapáshoz. Bánk a békételenek gyűlésén tudja meg a nemesség problémáit Petur elmondása alapján. De a nagyúr igazán Tiborc panaszából döbben rá a jobbágyság nyomorára. Ez az élmény jelentősen hozzásegíti elhatározása véghezviteléhez. Sietteti még a tragédiáját az is, hogy nem ismerve felesége elcsábításának körülményeit, igazságtalanul dönt annak sorsa felől. A tetőpont az a szerkezeti elem, melyben

megtörténik a végső összeütközés a szereplők között. Bánkban tudatosul a királynő bűnössége, és amikor a negyedik szakasz végén találkoznak, érezhető, hogy összecsapásuk elkerülhetetlen. Katona úgy építi fel ezt a jelenetet, hogy láttatja az olvasóval a királyné viselkedésének változását: Eleinte hatalma tudatában kevélyen válaszolgat Bánk vádjaira, aki a szemébe vágja, hogy segítette Ottót Melinda elcsábításában („lábat ád a bujálkodónak”). Ekkor dühödten hazugnak nevezi a nagyurat, de amint Bánk megsérti a női hiúságát („kenőcsli testét-lelkét”) átkozódni kezd. Tőrt akkor ragad, amikor Bánk bán ezt mondja a belépő Ottónak: „Örökre átkozott légy, átkozott és átkozott a hely, melyben megszülettél!” A hazaszeretetében is megbántott Gertrudis megölné a nagyurat, de az kicsavarja a kezéből a tőrt, és megöli őt. A megoldás a cselekményt lezáró esemény, amelyben rohamosan

csökken a tetőpontig ívelő feszültség, s elcsitulnak az indulatok. Általában rövid rész, de Katona művében egy egész szakasz (ötödik szakasz). A hasonló tragédiák többnyire a főhős halálával végződnek, de itt Bánk életben marad. Hiába tesz igazságot a király, a nagyúr tragédiája kiteljesedik 6. A szereplők rendszere, és jellemzésük: Katona a műve szereplőit valóságos történelmi szereplőkről mintázta, de a műbeli személyiségük nem teljes mértékben egyezik meg reális jellemükkel. Az író számára fontosabb voltak a tragédia törvényei, mint a történetírás tényei, ezért, ahol úgy érezte változtatott a histórián (pl.: bizonyított tény, hogy Gertrudis királynőt nem Bánk bán ölte meg, csupán annak a csoportnak a tagja volt, aki ebben látta a helyzet megoldását) A drámában az ellentét a két főhős: Gertrudis, és Bánk Bán között alakul ki, azért a szereplők köre is e két alak köré csoportosul: Az

egyik társaságba tartoznak az idegen hatalom által elnyomottak, akik valamilyen módon Bánkhoz kötődnek: Tiborc, Petur, Melinda, a békételenek stb. E csoportot egyre szorosabb egységbe fogja a gyűlölet, de a műben nem áll szándékukban komolyan cselekedni, ez a feladat a főhősre vár. Az ellenállók mind-mind Bánk bán köré csoportosulnak Kezdetben lelkileg gyengék, de a dráma végére felülkerekednek az idegen királynén. A másik csoportba a kívülálló hatalom képviselői állnak, de körük széthullóban van. Ezeket az embereket a királynő személye fogja egybe. Ide tartoznak: Ottó, Izolda, Biberach A két fő társaságon kívül a mű korai bírálója, Arany János egy harmadik, ezektől független kört is elkülönít. Ide sorolhatjuk Endre királyt, akit az alattvalói rajongásig szeretnek, Myska bánt, és Solom mestert, mivel ők csak látszólag szolgálják a királynőt, hűségük a királyé. * Bánk bán: A mű főszereplője, az

ország nádora, a király helyettese. Hamar konfliktusba kerül a királynővel, de nyugodtsága, és a király iránti hűsége megakadályozza azt, hogy ellenségesen lépjen fel ellene (Pl.: a békételeneket lenyugtatja) Azonban a monológjaiból kiderül, hogy lelkében harc dúl, mélységesen haragszik Gertrudisra, de felelősségtudata egy ideig meghiúsítja a könnyelmű tettet. Cselekedeteit áthatja a hazaszeretet Egyetlen pillanatra veszti el csupán a nyugodtságát, s éppen ekkor kerekedik felül benne az országáért aggódó államférfi, és a féltékeny férj; csak ekkor követi el gyilkos indulattal a merényletét. A düh lecsitulása után rögtön megbánja tettét: „Vége! Volt-nincs; de ne tapsolj hazámNi! - reszket a bosszúálló-” Hirtelen eszébe ötlik, hogy nem teljesítette a királyi feladatait, mivel most ő az uralkodó helyettese. Ebben áll a tragédiája: mindenben teljes kudarcot vallott, hiszen tettével nem ért el semmit, de

veszteségei óriásiak; a királynő halála nem hozza meg a várva várt jobblétet egyik társadalmi osztálynak sem. Akkor omlik össze végleg, mikor megtudja a felesége, Melinda halálát. Várja a király igazságszolgáltatását, mert ő maga is becsületes ember Tudja tettéért büntetést érdemel, és a lelkiismeretét csak ez tudja megnyugtatni. Azzal, hogy a király megkegyelmez Bánknak testileg, tulajdonképpen a legsúlyosabb büntetést rója ki rá, a lelkiismerete kínozását. Solom mester mondata tökéletesen jellemzi a helyzetét: „Király, a büntetés már ennek irgalom.” Melinda: Bánk bán felesége. Melinda jelleme nem tisztázódhatott le Katonában A szövegeiből kitűnik, hogy szereti Bánkot, nem akarja megcsalni őt, de Ottó mégis eléri a célját Biberach, és a hevítőpor segítségével. Ami nem érethető, hogy miért ad alkalmat Ottónak arra, hogy aznap éjjel találkozzanak, amikor nyíltan szerelmet vallott neki? Talán csak a

drámaíró kényszeríti erre, azért, hogy a történet megfelelően kusza legyen. Melinda a szégyentől megőrül (a királyné ezt mondja: „Vigyétek e szegény tébúltat el!”) a IV. szakaszban, de az író ebben sem következetes, mivel a királynőhöz intézett szavai nem egy féleszű gondolatait tükrözik vissza. A mű végén Ottó csatlósai megölik az asszonyt Tiborc: Mint a műből kiderül Tiborc Bánk egykori szolgája, s egykori ura az arcán lévő sebről ismer rá. Tiborc a parasztság követe, hangja kioktató, nyíltan elmondja a nagyúrnak a jobbágyság nyomorát. Viszonya a nagyúrral rendkívül közvetlen, inkább már családias Tiborc rendkívüli öntudatos jobbágy, talán Katona a magyar parasztság mintaszerű alakjának képét festette meg ezzel a jellemmel. De Bánk a Melindával történt veszekedése után nem figyel rá teljesen, de átérzi a jobbágyság mérhetetlen nyomorát Itt Katona ellentétben beszél Gertrudis hatalmas

fényűzéséről, és a jobbágyság nincstelenségét. Nyilvánvaló, hogy Tiborc panasza is szerepet játszott személyes tragédiája kialakulásában. Petur: Hasonló jellem, mint Bánk, azonban őt az érzelmei irányítják, nem képes a dolgok olyan szintű mérlegelésére, mint a főhős. A nemesi elégedetlenség kifejezője a műben Haragja jogos, mert Gertrudis megnyirbálta a magyar nemesség jogait, és tulajdonképpen Gertrudis női mivolta is sérti a nemesség képviselőjét, de nem veszi észre, hogy a jobbágyság jobban szenved, mint a nemesség. Nagyon önző, csak a saját érdekével törődő nemes A mű elején feltüzelte a békételeneket, majdnem polgárháborút indítva el, csakhogy kicsinyes bosszút állhasson a királynőn a sérelmeiért. Gertrudis: Magyarország királynője. Az ellentábor vezetője, nyílt, és erőskezű uralkodó személyiség Nem bír összeférni a magyarokkal, lenézi, és lekezeli őket. De hatalma tudatában nem tulajdonít

nagyobb jelentőséget a személye elleni gyűlöletnek. Nem tartja erkölcstelennek azt, hogy Ottó elcsábítja Melindát. Szerinte az alattvalóknak kötelességük szolgálni a királyi családot, akár ”szerelmi szolgálatban” is. Bár alapvetően negatív figura, de jelleme nem nélkülözi a pozitívumokat sem: a tébolyult Melindát képes szánalommal szemlélni, és akkor is kimutatja emberi mivoltát, amikor Bánk a hazáját sértegeti, ekkor a hazaszeretet ékes példájaként pengét ránt. Ottó: A tragédia legellenszenvesebb alakja. Semmilyen pozitív tulajdonsága sincs Hiába vall szerelmet Melindának, de a tragédia végén megöleti őt. Végez az őt segítő Biberachhal is, amiért megfenyegeti őt, hogy elmondja mindenkinek a titkot, hogy Ottó keze még egy gyilkosságban benne volt. Már a királyi udvarba gyilkosként érkezik Biberach: Semleges figura. Csak a hideg és számító esze vezérli, annak a segítője lesz, aki több pénzt ígér neki.

Gúnyos megjegyzései pontosan jellemzik a többi szereplőt II.Endre: Csak az V. szakaszban lép színre Nem kidolgozott jellem, egyetlen vonása a nemeslelkűség Az ítéletét teljesen józan fejjel hozza, szó sincs bosszúról. Forrás: • • • • • Katona József: Bánk bán Ki Kicsoda a Történelemben? Domonkos Péter: Irodalom II. (10-es tankönyv) Hamar Péter: Érettségi Tételek Irodalomból Órai vázlat