Betekintés: A seb

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


A seb A seb a szövet, a bőr, a nyálkahártya folytonosságának megszakadása külső ártalmak következtében. A mechanikai ártalmak okozta sebzések különböző szempontok szerint osztályozhatók:  keletkezésük,  elhelyezkedésük,  méreteik,  alakjuk,  mélységük és  fertőzöttségi fokuk szerint. A műtéti seb az alaktani viszonyok figyelembevételével diagnosztikai vagy therápiás céllal készül. Az alkalmi sebet külső ártalmak okozzák. A sérülést okozó eszköz szerint szúrt, metszett és vágott, zúzott, szakított, harapott és lőtt sebeket különböztetünk meg. A szövetsérülés fokától függően:  egyszerű sebek: csak a bőrre, legfeljebb a bőralatti zsírszövetre terjednek ki,  szövődött sebek: a mélyebben fekvő szervek és szövetek (pl.: izomzat, ín, ideg, ér) is sérülnek. A seb jellemző tünetei 1. Sebfájdalom. A sebzésnél keletkező fájdalom a következő tényezőktől függ: a) a

sérülést okozó tárgy (a tompa tárgyak általában nagyobb fájdalmat okoznak, mint az éles, hegyes eszközök); b) a sérülés gyorsasága (gyors erőbehatás kis fájdalommal társul); c) a sebzés helye (dús beidegzésű testtájakon – az arcon, kézen, csonthártyán, végbélnyíláson – a seb igen fájdalmas). A sebgyógyulás egyes szakaszaiban a fájdalmat különböző okok váltják ki. Eszerint: a) elsődleges vagy sebzési fájdalom a sérülés pillanatában az idegvégződések közvetlen sérülése következtében; b) a másodlagos fájdalom hamarosan követi a sebzési fájdalmat, ez a tulajdonképpeni sebfájdalom; a keringési zavarok fokozzák, lüktetést okoznak (pl.: lelógatott végtag, túl szoros kötés, meginduló gyulladásos folyamat); c) a késői fájdalom a sebgyógyulás befejeződése után ideggyulladás vagy hegedés okozta idegnyomás következménye. 2. Vérzés. A kiömlő vér folyhat a külvilág felé, de bekerülhet a

testüregekbe és a szövetek közé is. A vérzés foka függ a sérült ér jellegétől (artéria, véna, capillaris), nagyságától, elhelyezkedésétől. A vérzés bizonyos idő múlva általában csillapodik, majd később megáll; a szervezet spontán vérzéscsillapító hatása érvényesül. Megkülönböztetünk: a) közvetlen vérzést, amely a sérülés pillanatában indul meg; b) utóvérzést, amely az ereket elzáró véralvadék meglazulása, illetve leválása következtében később alakulhat ki, pl.: shockos állapot rendeződésekor (a vérnyomás normalizálódik), vagy a vérnyomás hirtelen emelkedése következtében (izgalom, erőlködés, gyógyszerek hatására); c) késői vérzést, amely napokkal a sérülés után jelentkezik. Okai: a sebgennyedés a véralvadékot elfolyósítja, az érfalak másodlagosan elhalnak. 3. Szövetelhalás. Minden sebzés különböző fokú szövetpusztulással jár. Okai: a beható erő, később a levegő

szárító hatása, helyi keringési zavarok, a sebbe került kórokozók, idegen anyagok. Az elhalt szövetrészek fénytelenek, tónustalanok, rendszerint hidegek, és vértartalmuk szerint sápadtak vagy szederjesek. 4. Sebtátongás. A szövetek rugalmassága idézi folytonosság-megszakításának következtében. elő a szövetek 5. Különböző ártalmak behatolása. A sebeken keresztül különböző ártalmak érhetik a szervezetet, hathatnak a szövetekre. Maga a levegő is kóros ingerként hat, de ennél nagyobb jelentőségűek a bekerülő idegentestek, mérgező vegyi anyagok és fertőző csírák (elsődleges vagy másodlagos fertőzés formájában). A sebek típusai A sebeket a sérülést előidéző eszköz, a sérülés keletkezési mechanizmusa szerint osztályozzuk: 1. Szúrt seb (vulnus punctum). Hegyes eszköz vagy tárgy hegye okozta sebzés. Az eszköz útja a szervezetben a szúrási csatorna, amely az eszköztől és a szúrás mechanizmusától

függ. Jellemzői:  alig vagy egyáltalán nem vérzik;  az elsődlegesen, a sérüléskor a szúrási csatornába került kórokozók – különösen az anaerob bacteriumok – igen veszélyesek;  másodlagos, későbbi fertőzésekre nem hajlamos;  a szúrási csatornában gyakran marad idegentest (pl.: tű, szálka, tüske), amelyet el kell távolítani. 2. Metszett és vágott seb (vulnus scissum et caesum). Ék keresztmetszetű tárgy okozta sérülés. Ha húzás közben hatol a szervezetbe (éles kés, üvegdarab) metszett, ha nyomással sebez, vágott sebről beszélünk. Jellemzői:  sima szélű sebajkak, a seb közepén tátong legjobban;  általában erősen vérzik;  keletkezésekor a fájdalom csekély. 3. Zúzott seb (vulnus contusum). A leggyakoribb sebféleség; többnyire ütés, ütődés, esetleg összenyomatás okozza. Jellemzői:  a sebajkak szabálytalanok, a sebvonal lefutása zegzugos;  a vérzés rendszerint nem súlyos, és hamar

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


abbamarad vagy csillapodik még akkor is, ha nagyobb erek sérülnek;  a zúzódás miatt a szövetek véres beivódása szembetűnő;  a sebfájdalom hamar jelentkezik, és egyre fokozódik;  a fertőzés szempontjából igen veszélyes, mert a roncsolt, életképtelen szövet kedvező táptalaj;  súlyos, nagyobb kiterjedésű zúzott seb gyakran traumás shockot vált ki. A zúzott seb különböző fokozatai:  Legenyhébb formája a horzsolás: a bőr felületes rétegei lekaparódnak.  Legsúlyosabb formája a roncsolódás: az összezúzott testrészt már csak néhány bőrhíd, ín vagy megmaradt szövetrészlet köti össze a szervezettel.  Traumás amputatio: a sérülés teljes testrészt szakít le. A két szélső fokozat között számtalan átmenet lehetséges. 4. Szakított seb (vulnus lacerum). Ha a test felszínébe valamilyen módon belekapaszkodó erő a bőrt rugalmassági határán túl nyújtja, szakított seb keletkezik. Leggyakoribb a

végtagokon (pl.: a gép befogja a dolgozó kezét). Legsúlyosabb foka egyes testrészek leszakadása. A testfelszínre ható erő a bőrt lenyúzhatja (pl.: a hajba kapaszkodó erő a fejbőrt lenyúzza, megskalpolja). Jellemzői:  a sebszélek, sebfelszínek egyenetlenek;  a vérzés viszonylag csekély;  a kiterjedt szövetroncsolás miatt a fertőzés veszélye igen nagy;  a traumás shock miatt a fájdalom nem áll arányban a sérülés súlyosságával. 5. Harapott seb (vulnus morsum). Az összes sebformák közül talán a legváltozatosabb, minthogy a beható erő itt a harapó ember vagy állat foga (rovarcsípések, kígyómarás, húsevő és növényevő állatok harapásai). Mechanizmusuk szerint kombinált sérülések (szúrás, vágás, zúzás, szakítás). Veszélyei:  fertőzés,  idegentest bennmaradása,  mérgező anyagok bejutása. 6. Lőtt seb (vulnus sclopetarium). Különböző lőfegyverekből a testbe röpített szilárd testek

okozzák. A lövedék áthatol a szöveteken és lőcsatornát képez. A lövedék robbantó hatására a szomszédos területekben kiterjedt szövetroncsolás keletkezik. A lövedék hatása a távolsággal arányosan csökken. Folyadéktartalmú üreges szervek (gyomor, húgyhólyag) a lövedék robbantó hatását jelentősen fokozzák. A lövési sérülés formái: a) zúzódás (a testfelszínt súroló lövedék hatására); b) a bőrön áthatoló lövedék a testbe hatol és lőcsatornát okoz, amely lehet:  vak csatorna: a lövedék a szervezetben marad;  áthatoló csatorna: a lövedék másik, kimeneti nyíláson távozik. A lövés pillanatában a sebzés egyáltalán nem fáj. A keletkezett sebek gyakorlatilag mindig fertőzöttek, a sebfertőzésnek kedvez a kiterjedt szövetelhalás. Sebgyógyulás A sérülések következtében a szövetek, szervek folytonossága megszakad, esetleg anyaghiány is keletkezik. A szervezet a folytonossághiányokat, illetve

megszakadásokat igyekszik helyreállítani, ez a folyamat a sebgyógyulás. A sebgyógyulás részben regeneratio, részben reparatio. Regeneratio. A seb eredeti szövetféleséggel gyógyul (pl.: hámszövet helyett hámszövet). A szervezet egyes szöveteinek regeneratiós képessége igen eltérő, minél magasabb rendű, differenciáltabb egy szövetféleség, annál kisebb a regeneratiós képessége. A hám- és kötőszövet sérülései könnyen regenerálódnak. Reparatio. A kötőszövet-képződés állítja helyre a szövetfolytonosságot és pótolja a szövethiányt. A magasabb rendű szövetek (pl.: idegszövet) ilyen módon gyógyulnak. A sebgyógyulásban a vér, a kötőszövet- és hámszövetképződés játszik döntő szerepet. A folyamat négy szakasza: 1. Bevezető szakasz. A sebfelületet véralvadék borítja. A kialakult fibrinváz zsugorodása egymáshoz közelíti a sebszéleket. 2. Sebtisztulás, az elhalt részek eltávolítása. Minden sebben – még

az éles szélű, metszett (pl.: műtéti) sebben is – közvetlenül a sebszélek mellett keskenyebb-szélesebb zónában életképtelen, elpusztult sejtek vannak. A seb csak akkor tud meggyógyulni, ha életképes szövetek kerülnek kapcsolatba egymással. Vér- és nyirok-capillarisok képződnek, ezek teszik lehetővé a sebtisztulást, a sejttörmelékeket a mozgó sejtek, a phagocyták távolítják el, egyes sejtek (máj-, vesesejtek) feloldódnak. 3. Sejtes átépülés. Az új erek mentén finom rostrendszer képződik. Ebben az irányító vázban köles-lencse nagyságú szemölcsök alakjában keletkezik a granulatiós vagy sarjszövet. Az egészséges sarjszövet szemcséi egyformák, élénk korallpirosak, nem vérzők. Elsődlegesen gyógyuló műtéti sebeken egész keskeny sejtréteg képződik, tátongó, nyitott vagy üreges sebekben tömegesebb a sarjszövet. Az egészséges sarjszövet a seb végleges hámosodásának alapja, amely a sebgyógyulás utolsó

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


szakasza, a sebszélektől kiindulva koncentrikus. A sarjszövet-képződés zavarai: a) csökkent vagy hiányos sarjszövet-képződés, amely a helyi sebgyógyulás kimerülésének következménye (pl.: röntgensugárártalom, visszértágulatos fekély), b) az előbbi ellentéte: granulatiós daganatok képződése, ez az ún. vadhús vagy keloid. 4. A hegesedés szakasza. A hámmal fedett hegszövet erekben gazdag, környezeténél vörösebb. Később az erek száma csökken, a heg halványabb lesz, és zsugorodik. A sebgyógyulás és a gyulladás fázisai nagymértékben fedik egymást. Ennek megfelelően a sebek gyógyulásánál enyhe gyulladásos jelenségeket figyelhetünk meg: csekély fájdalmat, duzzanatot, melegebb tapintatot. A szövődménymentes sebgyógyulásnál ezek a jelenségek a 3-4. napra fokozatosan eltűnnek. A hegesedés minősége függ a sebesülés súlyosságától, a sebgyógyulás lefolyásától, az elsődleges és késői szövődményektől,

egyéni tényezőktől és a sebkezeléstől. A sebgyógyulás fajai 1. Elsődleges sebgyógyulás (sanatio per primam intentionem). Ha a sebszélek varrattal pontosan illeszkednek, közöttük üreg nem marad, váladékozás nélküli, keskeny, vonalszerű heg képződik. Mintapéldája az aseptikus műtéti seb gyógyulása. 2. Másodlagos sebgyógyulás (sanatio per secundam intentionem). A sebszélek tátongnak. Bő váladékozás kíséretében a sebüreg az alapja felől sarjszövettel telődik ki, s a váladékozás fokozatos csökkenésével kúszik rá a hám. Ez akkor következik be, ha a sebszélek egyesítését elmulasztják, vagy a sebfertőzés (suppuratio) vagy annak veszélye miatt a sebegyesítés ellenjavallt. 3. Pörk alatti sebgyógyulás. Átmenet a 1. és 2. között. Felületes sebeken, vérző horzsolásokon a megalvadt és beszáradt vérből és a szövetnedvekből száraz pörk képződik. A pörk szélei erősen tapadnak a környező ép bőrhöz. A seb

néhány nap alatt gyógyul, mert a pörk megvédi a sebfelületet a külvilág ártalmaitól. Amikor a pörk alatt a hám teljessé válik, a pörk leválasztható, illetve leválik. A nyálkahártyán a seb hasonlóan nedves pörk alatt gyógyul. A sebgyógyulás nem helyi folyamat, a szervezet általános állapotától függ; bizonyos körülmények elősegítik, mások hátráltatják. A sérült jó állapota, kielégítő tápláltsága, az ép vérkeringés, ha a seb nem fertőződik, a szakszerű sebellátás a sebgyógyulást elősegíti. A rossz erőállapot, elégtelen táplálkozás, vitaminhiány, elégtelen vérkeringés, sebfertőzés, a bennmaradt idegentestek gátolják a sebgyógyulást. Elsősegélynyújtás Az elsősegélynyújtás legfontosabb feladatai: 1. Életmentés 2. Fájdalomcsillapítás 3. A sérültet feltétlenül helyezzük nyugalomba, a sérült testrészek rögzítése 4. Ideiglenes sebellátás Lényege: a szennyezett ruházattól

megszabadított seb környékét sebbenzinnel vagy alkohollal megtisztítjuk. A seb környékén a bőrt jódtinktúrával beecseteljük anélkül, hogy a sebbe is jutna. Ezután steril kötéssel befedjük a sebzést. Ha steril géz nincs, tiszta fehér kendőt alkalmazunk. Nem szabad:  kézzel vagy nem steril műszerrel a sebbe nyúlni,  a sebet vízzel vagy bármilyen fertőtlenítő oldattal öblögetni, kifecskendezni vagy bekenni,  a sebet sem ujjal, sem szondával tapogatni, géztamponnal kitömködni,  a mélyen beékelt, különösen szúrt idegentesteket ideiglenes ellátáskor eltávolítani, benn kell őket hagyni (a sebből legfeljebb az egészen felületes elhelyezkedésű idegentestek távolíthatók el),  közvetlenül a sebre vattát tenni (még steril vattát sem). A végleges sebellátás Célja: a sebfertőzés megelőzése feltételeinek biztosítása. és az elsődleges sebgyógyulás Lényege: az elhalt vagy functionalisan nem teljes

értékű, szennyezett, fertőzött sebszélek kimetszése, majd a sebszélek egyesítése elsődleges varratokkal. Ez az elsődleges sebellátás. A végleges sebellátás helyes technikája: a) a szőrzetet a seb körül leborotváljuk, b) a sebkörnyéki bőrt sebbenzinnel kétszer lemossuk, majd bejódozzuk, c) helyi érzéstelenítés (a sebszéleket novocain-oldattal beszűremítjük), d) a műtéti területet steril kendővel izoláljuk, majd kimetsszük a sebszéleket (a sebkimetszést nemcsak a bőrön, hanem az összes sérült szöveteken el kell végezni), e) a teljes sebkimetszés után műszercsere, gondos vérzéscsillapítás és a sebszélek összevarrása következik vékony selyem- vagy műanyagfonállal, f) száraz steril kötést alkalmazunk, a varratokat a bőr feszülési viszonyaitól függően 5-10 nap múlva távolítjuk el. A sebet a sérüléstől számított 6-8 órán belül lássuk el! Az antibioticumok alkalmazása lehetővé tette, hogy a 6-8 órás

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


időtartamot 16, nemegyszer 24 órára is kiterjeszthessük. Ezen túl elsődleges sebvarratot még antibioticum-védelemben sem alkalmazunk. Sebkimetszés nélkül összevarrhatjuk az arc és a kéz éles szélű, vágott, metszett sebzéseit. A lőtt, szúrt, harapott vagy kiterjedten roncsolt sebek széleit kimetsszük, de elsődleges varratot alkalmazni nem szabad! A sérüléstől számított 20-24 órán túl a sebszéleket kimetsszük, a sebeket varrattal nem zárjuk, csupán steril kötéssel látjuk el. 3-5 nap múlva, ha a sebben és környékén gyulladásos tüneteket nem észlelünk, ún. elsődleges halasztott varrattal zárjuk a sebet. Ha helyi vagy általános gyulladásos tünetek (hőemelkedés, láz, borzongás, sebduzzanat, fájdalom) mutatkoznak, egy-két varratot, vagy akár az összeset el kell távolítani. A sérülés utáni 2. héten sarjadzó sebeken alkalmazzuk a korai másodlagos sebvarratot, amikor az elhalt szövetek kilökődtek, és a seb

gyulladás- és váladékmentes. A sérülés után 4-6 héttel alkalmazzuk a késői másodlagos sebvarratot. A heges sebszéleket kimetsszük, csak ezután varrjuk össze a sebszéleket. Ha a sérülések után nagy bőrhiány marad vissza, és a sebszélek jelentősebb feszülés nélkül nem húzhatók össze, a pótlásra plasztikai sebészi módszereket alkalmaznak. A gyulladásos sebek kezelése A gyulladásos jelenségek:  fájdalom,  duzzanat,  meleg tapintat,  bőrpír,  sebváladék. A varratok feszülnek, bevágnak. A sebből nagyobb mennyiségű savó, esetleg genny ürül. A seb és környéke lüktet, nyomásérzékeny. Célszerű az ürülő váladékot steril kémcsőbe felfogni, és bacteriológiai vizsgálatra küldeni. Célzott antibiotikus kezelés. A seb gyulladásának helyi jelenségit a fertőzés általános tünetei kísérik:  a beteg lázas lesz,  a láza délután a legmagasabb. Az antibiotikus kezelés hatásosan kiegészíti a

sebészi therapiát, de sohasem pótolhatja! Sebészeti fertőzések A szőrtüszők gennyes gyulladásai A sebészeti fertőzések közé tartoznak mindazon folyamatok, amelyek sebészi ellátást igényelnek. Ezek legjelentősebb csoportját a sebfertőzések alkotják. Két alapvető tényező határozza meg a sebészeti fertőzéseket: 1. a kórokozók természete, virulentiája és száma; 2. a szervezet ellenálló-képessége. A kórokozók természete, jellege a sebészeti fertőzések keletkezésében döntő jelentőségű. A kórokozókat a következőképpen osztályozzuk: 1. A heveny sebészeti fertőzéseket elsősorban gennykeltő kórokozók okozzák, pl.: Staphylococcus pyogenes, aureus, Streptococcus, Pseudomonas; 2. Szövetelhalást okozó bacteriumok, pl.: Proteus vulgaris; 3. Toxikus kórokozók, pl.: Clostridium tetani; 4. Specifikus kórokozók, pl.: Mycobacterium tuberculosis, gombák. A kórokozók többféle behatolási kapun át juthatnak a szövetekbe,

szervekbe. A legtöbb esetben a bőr és a nyálkahártya a fertőzés behatolási kapuja. 1. Kontakt úton: a sérülést okozó tárgyak viszik be a kórokozókat, ez a sebfertőzés leggyakoribb formája; 2. Levegőn át: cseppfertőzés útján; 3. Véráram útján: (pl.: csontvelőgyulladás). Heveny helyi fertőzések 1. Szőrtüszőgyulladás (folliculitis). A gyulladásos folyamat csak a szőrtüszőre terjed ki. A szőrtüsző külső nyílásánál kis kúp alakú kiemelkedést látunk, amelynek tetejéből a szőrszál kiáll. 2. Kelés (furunculus). A gyulladás a szőrtüsző környékét is beszűri, és a gennyes fertőzés következtében az egész szőrtüsző elhal, elpusztul. A bőr piros, szintjéből kiemelkedik, tetején néhány mm átmérőjű elhalt csap látható. A szőrtüszők gennyes gyulladásainál rutinszerűen végezzük el a vér- és vizeletcukor-vizsgálatot. Nagyon veszélyesek az arc, az orr és a felső ajak furunculusai. A fertőzés betör

az arc-vénába, továbbterjed a szemüregen át az agyalapi vénákhoz, és thrombosist, gennyes agyhártyagyulladást okoz. Kezelés: nem szabad a furunculushoz nyúlni, mert rendszerint magától meggyógyul. Borogatások, párakötés; a necrotikus csap kiürül. Ha a fertőzés terjed, phlegmone vagy tályog képződik, indokolt a sebészi feltárás. 3. Darázsfészek (carbunculus). Több furunculus összeolvadásából keletkezik. A bőr alatti kötőszövet tovaterjedő gennyes-elhalásos gyulladása. Leggyakoribb a tarkón és a lábszáron. Fájdalmas, lobos beszűrődés. Kezelés: az épig terjedő alapos feltárás, az elhalt részek kimetszése. Verejtékmirigy-gyulladás (hidradenitis) A verejtékmirigyek gennyes gyulladását Staphylococcus aureus okozza, leggyakrabban a hónaljárokban, ritkán a végbélnyílás körül alakul ki. Egy vagy több tömött, fájdalmas, a bőr alatt elhelyezkedő csomó keletkezik. A bőr kékesvörös színű, elődomborodik. A

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


végtagok mozgását gátolja. A folyamat gyakran rendkívül makacs. Kezelés: a hónaljat nyomástól és dörzsöléstől óvjuk. A helyesen, időben alkalmazott kezelés a fertőzés terjedését megelőzheti. Tályog (abscessus) A tályog elhatárolt, körülírt gennygyülem. Központjában gennykeltő baktériumok nagy tömege, elpusztult fehérvérsejtek és egyéb elhalt szövettörmelékek találhatók. A szervezetben bárhol lejátszódó gennyedések járhatnak beolvadással, tályogképződéssel. A bőrfelszín közelében levő tályog fájdalmas duzzanatot okoz. Felette a bőr piros, feszes, környezeténél melegebb. A duzzanat közepe felpuhul, a bőr elvékonyodik, szederjessé válik. A genny áttörheti a kültakarót, és kiürül, rendszerint sipolyjárat marad vissza. Ha a tályogot nem tárják fel, áttöri a tályogfal lobgátját, és a testüregekbe, a környező szövetek közé vagy a testfelszín felé terjed. A beolvadt tályogot meg kell nyitni, és

nem szabad megvárni a spontán megnyílást. Phlegmone A phlegmone gennyes szövetközti gyulladás. Lap szerint terjed. Leggyakrabban bacterialis infectio okozza, de előidézhetik különböző fertőzött váladékok (vizelet, epe, stb.) is. Kezelési elvek: legfontosabb a kiterjedt, korai feltárás Orbánc (erysipelas) A bőr valamennyi rétegének savós gyulladása: streptococcusok okozzák. A bőralatti kötőszövetre kiterjedhet, ritkán gennyedéssel is társul. Leggyakoribb a kívülről jövő fertőzés, a bőr apró, jelentéktelen sérülésein keresztül. Többnyire az arcon, az orr környékén keletkezik. Klinikai tünetek: a) A bevezető szak néhány órától 1-2 napig tart; fejfájás, émelygés, fáradtságérzés, végtagfájdalmak jellemzik. b) Hidegrázással és magas lázzal kezdődik. c) Később élénkpiros, éles szélű, a bőr szintjéből kiemelkedő bőrpír jelenik meg. Az elváltozás gyorsan terjed, esetleg rohamokban, néha

lángnyelvszerűen. Az orbánc egy hét alatt lezajlik, de vándorolhat, sőt többször kiújulhat. Kezelés: helyileg a bőrt védő, hűsítő kenőcsös kötéseket alkalmazunk, antibiotikus szerek (penicillin) Rendkívül fontos az orbánc terjedésének megelőzése. Panaritiumok Az ujjak tenyéri felszínének gennyes gyulladásai. Különös jelentőségét két tényező adja:  a betegség gyakorisága,  a kéz munkaképességére kifejtett káros hatása. Kórokozók:  leggyakrabban staphylococcus és  streptococcus. Behatolási kapuk: rendszerint kis, felületes sebek, bőrsérülések Klinikai tünetek: a) Jellemző tünete a spontán fájdalom (szúró, lüktető, igen heves, a beteg nem tud tőle aludni); nyomási fájdalom (a gyulladásos terület nyomásra igen fájdalmas, legjobban gombos szondával vizsgálható). b) Minden panaritiumra jellemző a duzzanat. c) A folyamat felett a bőr piros. d) Hullámzást (fluctuatio) csak a felületes

folyamatoknál észlelünk. e) Jellegzetes ujj-, illetve kéztartás. f) A könnyű lefolyású, felületes panaritiumok csekély általános tünettel járnak. Ha a folyamat mélyre terjed, vagy szövődmény jelentkezik, magas láz mellett a beteg általános állapota is fokozatosan romlik. Kezelés: alapszabály a korai sebészeti feltárás. A feltárás után a beteg végtagot nyugalomba helyezzük. A sebészi feltárást antibiotikus kezeléssel egészítjük ki. A panaritiumok elhelyezkedés szerint lehetnek: 1. Bőr-panaritium (panaritium cutaneum): a víz- és a vérhólyag elgennyedésekor a bőr rétegei között alakul ki. 2. Bőr alatti panaritium (panaritium subcutaneum): a bőr rétegein áthatoló sérülések okozzák. Általában a körömpercen keletkezik. Veszélye: hajlamos a mélyre terjedésre, szövődménye lehet, pl.: ínhüvelypanaritium Tünetei: igen erős lüktető fájdalom az ujj hajlító oldalán, és körülírt nyomásérzékenység jelzi. A

bőr piros, a kézháton duzzanat van; a beteg az ujját kinyújtva tartja. Kezdetben, ha a fájdalom enyhe, párakötés. Ha a panaszok fokozódnak, műtét. 3. Köröm körüli panaritiumok: gyakran követi körömágygyulladás. Kis duzzanat, fájdalom, bőrpír, néha kicsiny gennyhólyag kialakulása jellemzi. Ha a gyulladás beolvad, a sebész feltárja. Köröm alatti panaritium: az elhanyagolt körömágygyulladás a köröm alá terjed. 4. Ínhüvely-panaritium: a sérüléshez társuló direkt fertőzés eredménye a hajlító ínhüvelyek gennyes gyulladása. Tünetek: az egész ujj hatalmasan megduzzad, és igen hevesen fáj. Rossz közérzet, láz, néha hidegrázás jelzi a szervezet általános reakcióját. Kezelés: korai sebészi feltárással 5. Csont-panaritium (panaritium osseale): mélyre hatoló szúrások és a felületes gyulladások terjedése okozza a gennyes csontfolyamatot. Általában egy ujjpercet (főleg a körömpercet) betegíti meg. Mielőbbi

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


feltárással előzhetjük meg a csont kiterjedt elhalását. 6. Izületi panaritium: az ujjperccsontok közötti ízületek gennyesedése közvetlen sérülés vagy az ínhüvely-phlegmone átterjedésének a következménye. Korai megnyitás esetén az izület mozgásképessége megmarad. Csontgyulladás (osteomyelitis) A csontok gennyes gyulladása leggyakrabban az alsó végtag csontjait, főleg a sípcsontot és a combcsontot, azonkívül a felkarcsontot betegíti meg. Kórokozók: gennykeltők A fertőzés behatolási kapui különbözők: a) Leggyakrabban a szervezet valamely gennyes gócából haematogen szórás útján alakul ki (pl.: furunculus, fertőzött seb, mandulagyulladás). b) A szomszédos lágyrészek gennyedései panaritiumok, izületi fertőzés). ráterjednek (pl.: c) Közvetlen módon (pl.: nyílt csonttörés szövődménye, ritkán csontműtéteknél következik be). Az osteomyelitis klinikai lefolyásában heveny és idült szakaszt különítünk

el: 1. Heveny szakasz: a gennyedés és a septikus állapot jellemzi Tünetei: a) Bevezető szak: hidegrázás, magas láz, nagyfokú elesettség, nyugtalanság, zavart öntudat, az általános állapot hirtelen, gyors romlása jellemzi. Csonttüneteket még nem észlelünk. b) Helyi (csont-) tünetek kialakulása: a beteg csont felett a lágyrészek megduzzadnak, a bőr fényessé, feszessé válik. A beteg a takarót sem bírja elviselni. c) A lágyrészek között megjelenik a genny. A feszes, tömött lágyrészek felpuhulnak, a bőr elvékonyodik, átlyukad, a genny kifelé ürül. A feszülés megszűnik, a gennyürülés a beteg általános állapotát javítja. 2. Idült szakasz: ezt a szakot a csontelhalás és a csontújraképződés jellemzi. A gennyedés és a sarjszövet-képződés elhatárolja a csonthártyától megfosztott, elhalt csontterületet, és leválasztja az ép csontról. Az ép csont szélei felől meginduló új, tömött csontképződés a csontláda.

Az elhalt csont sipolyt tart fenn mindaddig, amíg a csontdarabot ki nem emelik. A vaskos csontláda miatt a végtagrész megvastagszik, deformálódik, torzul. A végtag terhelhetősége csökken, könnyen szövődmény alakul ki: a pathológiás csonttörés. Döntő diagnosztikai eszközünk a kétirányú röntgenfelvétel. Kezelése: 1. Heveny szakasz: a végtagot gipszkötéssel rögzíthetjük. Széles spektrumú antibiotikus therápia. Lágyrésztályog kialakulásakor nem szabad bevárni a spontán megnyílást, sebészi feltárás. Az ürülő gennyből bacteriológiai vizsgálat. 2. Idült szakasz: a sipolyt fenntartó holtcsontot a feltágított sipolyjáraton át kiemelik. A csontláda alapos kitisztítása. Kiújulhat a folyamat. Izületi gyulladás (arthritis) Pyogen izületi fertőzés többféleképpen jöhet létre: a) A közvetlen, direkt beoltás veszélyével fenyeget az izületbe hatoló valamennyi sebzés (pl.: szegbe esés, lövési sérülés). b) A

szomszédos szervek gennyedése átterjedhet az izületre. c) A szervezet más gennyes gócából haematogen szórás. Kórokozóként a pyogen bacteriumok. Klinikai tünetek: Hidegrázás utáni magas láz, az általános állapot romlása mellett a laboratóriumi leletek (magas vértestsüllyedés, leucocytosis, stb.). Az erősen duzzadt, kivörösödött izületkörnyék rendkívül fájdalmas, kényszertartásban van. A beteg izület még a takarót sem bírja. Az izület mozgása jelentősen korlátozott, igen fájdalmas. A kórismézésben nagy jelentősége van a röntgenfelvételnek; az izületi rés elváltozásait, valamint az esetleges csontelváltozásokat is kimutatja. Az izület szúrcsapolása (punctio) felvilágosít az izületi üreg tartalmáról, a kórokozó kimutatható belőle. Kezelés: 1. A beteg izület nyugalma; sínezéssel, gipszsínnel vagy ablakos gipszkötéssel. 2. Az izületi szúrcsapolást nemcsak diagnosztikai, hanem therápiás céllal is

végezzük. A lebocsátott genny helyett antibioticumot fecskendezünk az izületbe. 3. Antibioticum parenteralis adagolása. 4. Az izület feltárása (arthrotomia) és drainage. A gennyes izületi gyulladás után többnyire komoly működési zavar marad vissza. A tartós functionalis utókezelés - a gyulladás lezajlása után - gyakran eredményes. Egyes esetekben azonban csak a véres műtét segíthet, pl.: a mozgást gátló hegszövet kimetszése. Az ízfelszínek elpusztulásától az izület merevvé válik. Anaerob fertőzések Merevgörcs (tetanus) A tetanus kórokozója, a Clostridium tetani, spóraképző anaerob bacterium. A kültakaró sebein át jut a szervezetbe: kedvező feltételek mellett szaporodik, és toxint termel. A toxin az izomzat tonusos-clonusos görcseit okozza, amelyek a betegség klinikai képére jellemzőek. A fertőzést közvetlenül a szövetekbe hatolt spóratartalmú föld, por vagy porral szennyezett tárgyak okozzák. A fertőzés nem

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


jelent egyet a megbetegedéssel, noha a kórokozó előfordulása gyakori, a tetanusos betegség ritka. Oka: a Clostridium tetani vegetatív alakja (szaporodó forma) csupán megfelelő körülmények között képződik: 1. Csak levegő (oxygen) hiányában fejlődnek, és termelnek toxint. Gyakori a betegség kis, de mélyebb sebek szövődményeként (pl.: szúrt sebek: szögek, tüskék, szálkák). 2. Más bacteriumokkal való együttélés elősegíti fejlődésüket. 3. Helyi tényezők. Kiterjedt szövetelhalás és helyi vérkeringési zavar is elősegíti a tetanus kialakulását (pl.: tasakos sebek, érsérülések, gyulladások). A friss sebek korai helyes ellátása, a sebgennyedések feltárása és a váladékürülés biztosítása csökkenti a tetanus-veszélyt. A fertőzés behatolási kapuja lehet a bőrtakaró és a nyálkahártya minden sebzése. A kórokozó azokban a sebekben fejlődik, amelyekben kevés az oxygen. Ezek a következők:  nagy, repesztett,

roncsolt, tasakos sebek;  mélyre hatoló, kis szúrt sebek;  fagyási és égési sebek, decubitusok;  újszülöttek köldöksebe;  szülő nőkön a méh sebfelülete. Klinikai lefolyás: A klinikai tünetek kialakulását a lappangási idő (incubatio) előzi meg, amely a fertőzés és az első tünetek között telik el. 4-14 nap, néha rövidebb, lehet 1-70 nap is. A lappangási időt befolyásolja a sebbe került kórokozók száma, virulentiája, toxintermelő képessége és a behatolási hely. Minél rövidebb az incubatio, annál súlyosabb a betegség, és rosszabb a kimenetel. Első riasztó tünete: a rágóizmok görcse (trismus). A rágóizmok megkeményednek, fájdalmassá válnak, a beteg nem tudja teljesen kinyitni a száját. Teljes szájzár alakul ki. A görcs továbbterjed a nyak és az arc izmaira: a beteg nem tudja a fejét oldalra fordítani, a mimikai izmok megmerevedése különösen jellemző kifejezést ad az arcnak, ez a kínos mosoly

(risus sardonicus). Az izmok görcse fokozatosan terjed lefelé az egész testre. A beteg teste ív alakban meghajlik. A felső végtagon hajlított (flexiós) helyzet alakul ki. Az alsó végtag kifeszített (extensiós) helyzetét észleljük. A görcsök hamarosan az akarattól független zsigeri izomzatra is átterjednek. A garatizomzat görcse esetén a beteg nem tud nyelni. A bordaközti izmok és a rekesz görcse légzési nehézséget, dyspnoét és cyanosist okoz. A záróizmok görcse nehezíti a belek és a húgyhólyag kiürülését. A tetanusos beteg minden külső ingerrel szemben fokozottan érzékeny. A legkisebb zaj, fény, az ágy megmozgatása clonusos görcsöket válthat ki, amelyek az összes izmokra egyszerre áttevődnek. A rohamokban jelentkező rángógörcs rendkívül fájdalmas és kínos. A beteg elkékül, szemei kidüllednek, pupillái kitágulnak. Tartós roham következménye: fulladásos halál. Máskor a halált szívgyengeség okozza. A betegség

kifejlődését a hőmérséklet emelkedése (41-43°C) és a pulsus szaporodása követi. A tetanus típusos kórformái: L a ppa ng á s i Kórformák idő Kórlefolyás Kimenet hyperacut néhány órától 1 napig súlyos lefolyású, csaknem állandó általános görcsök halálozás 100%, rendszerint 1-2 nap alatt acut 2-3 nap súlyos lefolyású, általános görcsök halálozás 75% subacut 4-9 nap enyhébb lefolyású, helyi görcsökkel kezdődik halálozás 50% chronikus 10-15 nap enyhe lefolyású, viszonylag jóindulatú halálozás 30% A merevgörcs rendkívül súlyos lefolyású, és a korszerű kezelés ellenéri is gyakran halálos kimenetelű sebfertőzés. A szakszerű sebellátás és a védőoltások bevezetése a megelőzést helyezte a gyógyítás előterébe. Megelőzés: 1. Szakszerű sebellátás és helyes sebkezelés. Lehetőleg 6-8 órán belül sebszél-kimetszés, különösen ügyelni kell a roncsolt, szennyezett, tasakos sebek

helyes ellátására, a szennyeződés és az idegentestek eltávolítására. 2. Passzív immunizálás. Különböző állatokban (ló, szarvasmarha, juh) előállított, tisztított és koncentrált tetanus-ellenes savót - antitoxint - adunk, azaz kész ellenanyagot viszünk be. 3. Aktív immunizálás. Méregtelenített és tisztított tetanus-anatoxin adásával a szervezetet ellenanyag termelésére serkentjük. A kötelező Di-Per-Te kombinált védőoltással 20 éves korig teljes védelmet érünk el. Tetanus elleni védőoltást kell adni minden tetanusfertőzésre gyanús sérülést szenvedett. személynek, aki A sérülés ellátásakor a tetanus elleni védőoltást a sérült kórlapjában, illetve a lázlapján mindenkor jegyezzük fel. Kezelés: 1. Szakszerű sebellátás. 2. A tetanus toxinjait antitoxinnal igyekszünk semlegesíteni. A gerincvelő idegsejtjeihez és az agysejtekhez kötődött toxin okozza a merevgörcsöt. 3. A tetanusos tünetek

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


csökkentése, illetve megszüntetése. a) Külön kórteremben nyugalmat biztosítunk. A beteget csendes, elsötétített szobába fektetjük, ahol minden fény, hang és mechanikai inger távoltartható. b) Sedálás a beteg reflex-ingerlékenységének és vegetatív izgalmainak csökkentésére. c) Az izomgörcsök szüntetése; izom-relaxansai. A tartós izomellazítással egybekötött respiratiós therapia ma legjobb fegyverünk a tetanusos görcsök megszűntetésére. d) Légcsőmetszés (tracheostomia). e) Antibiotikus therapia. f) Folyadék-, electrolyt- és táplálékpótlás. g) A tetanusos beteg ápolása. A tetanusos beteget sohasem szabad magára hagyni.  Ágyazás,  bőrápolás,  szemápolás,  szájápolás,  vizeletürítés,  székletürítés. A tetanusos beteg súlyponti kérdése: a szövődmények megelőzése. Gondos ápolással, a beteg folyamatos, szövődmények eredményesen leküzdhetők. pontos észlelésével a Gáz-oedema,

gáz-gangraena A gáz-oedema életveszélyes sebfertőzés, főleg háborús sérüléseknél, de máskor is jelentkezhet. Leggyakoribb kórokozói a clostridiumok: a) Clostridium perfringens: toxinjai a haemolysin, az izomzat elhalását és duzzanatát, az idegrendszer károsodását okozó mérgek, az izom szétesésekor gáz képződik, amely felfújja a szöveteket. b) Clostridium novyi: vörösvértesteket feloldó haemolysint és exotoxint termel, amely a bőr, a bőralatti kötőszövet, az izomzat vizenyőjét okozza. c) Clostridium septicum: az izomzat savós és savós-véres átívódását, majd a bőr és az izomzat pusztulását okozza. Toxinja gyors vérnyomásesést eredményez. d) Clostridium histolyticum: hatására az elhalt szövetek szétesnek. A clostridiumok az ember és állat bélcsatornájában, mint saprophyták élnek, és az ürülékkel kerülnek a külvilágba. Leggyakrabban a trágyázott földben, sárban találhatók. A spórák kedvező

körülmények közé kerülnek, vegetatív alakjuk kifejlődik, szaporodik és toxint termel. Ennek feltételei: a) Oxygen-hiányos sebek - nagy, szakított, tasakos, levegőtől elzárt sebek; a fertőzés leggyakoribb az izomzatban gazdag testtájakon (far, combtájék). b) A sebek kiterjedt szövetelhalása. c) Mindenféle vérkeringési zavar. Nagyobb ér sérülése, a vérömleny, a szoros kötés jelentős vérkeringési zavart okoz. Anaerob körülmények között a kórokozók gyorsan szaporodnak, és nagy mennyiségű toxint termelnek. A sebet környező szövetek károsodnak, a mérgek felszívódnak és az egész szervezetet károsítják (helyi és általános hatás). Klinikai tünetek: A tünetek általában 2-3 napos lappangás után jelentkeznek. Súlyos esetekben a sérülés után 24 órával a bevezető tünetek: nyugtalanság, rossz közérzet, kisebb sebfájdalom. Igen erős sebfájdalom, feszülés. A kötés szoros lesz, ez a gyorsan terjedő szöveti

duzzanat következménye. A seb környéke vagy az egész végtag vizenyős, feszes, felette a bőr fényes hűvös, érzéketlen. A halvány kékes színű bőrön kékes és bronz színezetű foltok jelennek meg. A foltok felett bullák képződnek, melyek barnás, zavaros savós folyadékkal teltek. Gyakran megnyílnak, helyükön sötétvörös vagy fekete hámhiány. A seb környékének tapintásakor sercegést (crepitatio) érzünk, melyet a szövetek között képződött gázok okoznak. A seb területén feltűnik a szövetek, izmok sápadtsága és a gyulladásos jelenségek teljes hiánya. A sebből zavaros, híg, savós váladék ürül, amely gázokat is tartalmaz. A kezdetben szagtalan seb később már messziről érezhető, kellemetlen édeskés szagúvá válik. Az izmok főtthús-szerűek, szakadékonyak. A seb feltárásakor gennyet nem kapunk, csupán hígan folyó sárgásbarna váladékot, amely több-kevesebb gázt tartalmaz. A sebből felszívódó toxinok

hatására gyorsan kifejlődnek az általános tünetek, az egész szervezet súlyos működési zavarai. A beteg arca sápadt, szürkés, szeme fénylő. Hőmérséklete a betegség kezdetén igen magas (3941°C), később leesik. A pulzus szapora (120-140/min). A vérnyomás szintén csökken. Igen jellemző tünete az euphoria. A beteg felkel, sétál, énekel. Az általános állapot hirtelen, néhány óra alatt romlik: a légzés szabálytalanná, felületessé válik, a nyelv száraz, hányás és hasmenés jelentkezik. A vizeletmennyiség csökken; albumin- és haematuria. A vörösvértestszám katasztrofálisan csökken. A halál általában szívgyengeség, szívműködés- és légzésbénulás következében áll be. A nagy lágyrész-sérüléssel járó baleset után kifejlődő jellegzetes helyi és általános tünetek alapján a kórismézés nem nehéz. Az anaerob fertőzések megelőzése a szakszerű sebellátáson alapszik. Kezelés lényege: A fertőzött

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


területen egymással párhuzamos, hosszú és mély, az ép szövetekig hatoló bemetszéseket ejtünk. Az idegentesteket és az elhalt szöveteket eltávolítjuk. A sebváladék kiürülését drainezéssel biztosítjuk. A sebeket oxygent felszabadító oldatokkal (hydrogenhyperoxyd) öblítjük. A sebészi kezelés mellett helyi és általános antibiotikus terápiát alkalmazunk. A kezelés további feladatai: A keringés támogatása szívszerekkel, transzfúzióval; az elveszett folyadék- és electrolyt-mennyiség pótlása infusiós therapiával. Az ápolónő pontosan mérje a különböző módon bevitt és ürített folyadékok mennyiségét. Az anaerob fertőzéses beteget teljesen elkülönítjük. A kötözést a sebészi asepsis szabályainak szigorú betartásával végezzük. A shock Annak megfelelően, hogy a vérkeringés melyik része károsodik, a szívérrendszer működési zavarainak két alapvető típusa ismeretes: 1. A szív eredetű, centrális

keringési elégtelenség a szívműködés zavarán alapul. Ezt tapasztaljuk pl.: a szívizom heveny infarctusában, tüdőembólia okozta acut szívtágulatban, szívtamponade esetén, hirtelen, 180/min feletti tachycardia jelentkezésekor. 2. A peripheriás érrendszer eredetű keringési elégtelenség jellemző sajátossága: csökken a szívhez visszaáramló vénás vérmennyiség, aminek következtében csökken a szív perctérfogata. Oka: a keringő vérmennyiség csökkenése vagy az érrendszer működési zavara (értágulat). Így a vérkeringés egyensúlyának felborulását a keringő vérmennyiség és a véredényrendszer pillanatnyi befogadóképessége közötti térfogat-aránytalanság okozza. Két formája van: a) Collapsus: a perifériás keringés rövid ideig tartó, spontán rendeződő és nyom nélkül múló zavara. Lényege: az elégtelen érbeidegzés a véreloszlást átmenetileg megváltoztatja. Kiválthatja pl.: pszichés behatás, hosszú,

mozdulatlan állás, fekvő helyzetből hirtelen felállás. Rendszerint percekig tartó gyengeségérzés, ásítás, hányinger, szédülés előzi meg. Olykor minden előjel nélkül a beteg előtt „elsötétül a világ”, elveszti eszméletét. A collapsusban levő eszméletlen beteg arca halvány, bőrét hidegveríték borítja, pulzusa nem vagy alig tapintható, szívműködése lassul. Vízszintes helyzetben másodpercek, legfeljebb néhány perc alatt visszanyeri eszméletét; általános gyengeségről panaszkodik. b) Shock Különböző okok következtében kialakuló súlyos perifériás keringési elégtelenség, amelyhez az idegrendszer, a belső elválasztású mirigyek és az anyagcsere tartós zavara társul. A kialakult, egymásba kapcsolódó, és egymást elősegítő folyamatok (circulus vitiosus) következménye a beteg állapotának súlyosbodása. A shock kezelés nélkül befolyásolhatatlanná (irreversibilissé) válik, és végük a beteg halálát

okozza. A shockot különböző okok váltják ki, de a klinikai tünetek többékevésbé hasonlóak. Az észlelt tünetcsoportot shock-syndromának nevezzük. A shock okai (shock-syndroma): 1. Külső és belső vérzések 2. Mechanikai és hő eredetű traumák 3. Nagyfokú folyadékvesztéssel járó állapotok (kiszáradás, dehydratio) (pl.: erős hányás pylorus-stenosisban, súlyos hasmenés gastroenteritisben) 4. Heveny hasi katasztrófák (pl.: bélelzáródás, hashártyagyulladás, a gyomor-bélrendszer átfúródásai) 5. Fertőzések (pl.: Gram-negatív kórokozók okozta infectio) 6. Toxin-hatások (pl.: urin-infiltratio) 7. Allergiás eredetű anaphylaxia 8. Incompatibilis transfusio A tünetek kialakulása legtöbbször nem egy, hanem több tényező együttes hatása. Bizonyos körülmények egyidejű jelenléte meggyorsítja a shock kialakulását. Ilyen hajlamosító faktorok:  Fájdalom  Félelem, szorongás  Csecsemő- és időskor  Valamilyen már

korábban fennálló betegség (anaemia, cukorbetegség)  Nagyfokú fogyás, leromlottság  Műtéti beavatkozások A shock kórfolyamata A folyamat kiindulópontja: 1. A vér-, plasma- vagy vízvesztés következtében a vértérfogat közvetlen csökkenése; 2. idegi-hormonalis, illetve toxikus hatásra érelváltozás (értágulat). A csökkent megindítója. térfogat (hypovolaemia) a shock-reactio sorának A szervezet a sympathikus idegrendszer fokozott működésével („sympathikus vihar”) igyekszik ezt a hiányt ellensúlyozni (compenzálni). A vérraktárak kiürülnek, a szövetközti folyadék a véráramba jut (a vér felhígul), a szívműködés gyorsul (tachycardia). Ha ezek elégtelennek bizonyulnak, a reactio-sor további lépése: a kiserek összehúzódása (vasoconstrictio), amely a vérkeringés átrendeződéséhez vezet. A létfontosságú szervek - mint a szívizomzat, az agy megközelítőleg elegendő mennyiségű vért kapnak, ugyanakkor az

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


összes többi szervben - a bőrben, izomzatban, bélben, vesében - az érösszehúzódás miatt hiányos a vérátáramlás. Következménye: a szöveti oxygen-hiány (hypoxia). A szöveti oxygen-hiány újabb zavarokhoz vezet: 1. A szöveti anyagcsere romlik, a savanyú anyagcseretermékek felszaporodnak, acidosis alakul ki. 2. A veséken átáramló kevesebb vérmennyiségnek a vizeletkiválasztás csökkenése (oliguria), majd vizelethiány (anuria) az eredménye. Ez az állapot a shock-vese. A fokozódó hypoxia, a súlyos szöveti anyagcserezavarok további következménye: A véredények fala és beidegzése súlyosan károsodik. Az érszűkület bénulás következtében értágulatba megy át. Az eredetileg csökkent vérmennyiség ezek után még kevésbé képes kitölteni az érrendszert. Most már az életfontosságú szervek vérátáramlása is csökken. Ez a szív munkájának károsodásához, csökkent szívteljesítményhez vezet. Ez a shock decompenzált szakasza.

A szervezet tartalékai kimerülnek, az artériás vérnyomás kritikusan leesik, az életfontosságú szervek vérellátása már a szervezet többi részének kárára sem lehetséges. Mindezek a vérkeringés teljes összeomlását, befolyásolhatatlan (irreversibilis) károsodását eredményezik, és a beteg meghal. Vérzés Kiszáradás Égés Mechanikai trauma vértérfogat közvetlen csökkenése Fertőzés érbeidegzési zavarok vénás visszaáramlás és a perctérfogat csökkenése HYPOVOLAEMIA 1. vérraktárok kiürülése 2. szövetközi folyadék a véráramban 3. tachycardia 4. Érösszehúzódás COMPENSATIO HALÁL Toxin-hatás SZÖVETI HYPOXIA IRREVERSIBILITÁS SZÍVIZOM KÁROSODÁS Érbeidegzési zavar ÉRBÉNULÁS Vizelet elválasztás csökkenése (oliguria, anuria) SHOCK-VESE Szöveti anyagcserezavar ACIDOSIS DECOMPENSATIO Az allergiás eredetű anaphylaxiás shock kórlefolyása eltér az előbbiektől. A meginduló

antigen-antitest-reakciók következtében felszabaduló histaminanyagok idéznek elő általános értágulatot. Ez hypovolaemiához vezet. A shock tüneteit döntően befolyásolja, hogy beteget a kórlefolyás melyik időszakában: a compenzált vagy decompenzált stádiumban észleljük-e. A shock tünetei: Compenzált shock Decompenzált shock Bőr, látható nyálkahártyák Sápadtság, hűvös tapintatú végtagok Pulsus 100-120/min, telt Sápadtság, hűvös, nyirkos tapintatú bőr, cyanotikus ajkak 120-150/min, könnyen elnyomható Vérnyomás Közel normális Vizelet Vizelet van 80 Hgmm vagy ez alatt Vizelet-kiválasztás nincs vagy nagy fokban csökkent A tünetek alpján a compenzált shock:  hűvös,  normotioniás tachycardia. A decompenzált shock:  hűvös,  hypotoniás tachycardia. A shockos állapotot befolyásolja, hogy milyen ok vagy okok hozzák létre. A shock kezelése A shockos beteg kezelése kétirányú: 1. Az életveszélyt

jelentő shockos állapot megszüntetése: shocktalanítás. 2. A shockot előidéző tényező kezelése, amely a kiváltó ok természete szerint változik: oki kezelés. Shocktalanítás Minden shock kezelésének célja a hypovolaemia, illetve a csökkent perctérfogat normalizálása. Ezzel megszűnik a compenzáló érösszehúzódás, a szövetek oxygenhiánya és anyagcserezavara. 1. A shocktalanítás középpontjában a térfogatpótlás áll:  csoportazonos teljes vér trasfusiójával,  plasma-pótszerekkel. A térfogatpótlás mértékét befolyásolja:  sérülés jellege,  kiterjedése,  a szervezet reactioképessége. A beteg megfigyelése, a pulsus és a vérnyomás rendszeres ellenőrzése mellett komoly támpont a vizelet mennyiségének emelkedése. 2. Gyógyszeres kezelés: Érösszehúzó gyógyszerek adása indokolt: általános értágulattal járó anaphylaxiás shockban. Az érgörcs oldása, ezzel javítjuk a szövetek vérátáramlását,

oxygenellátását és anyagcseréjét; értágító gyógyszerek. 3. Hypothermia 4. A beteg nyugalma 5. Fájdalomcsillapítás 6. A szív kezelése 7. Mellékvesekéreg-hormonok 8. Az acidosis megszüntetése 9. A vesekárosodás leküzdése 10. Oxygen adása Oki kezelés A shocktalanítás csak úgy maradhat eredményes, ha egyúttal a kiváltó tényezőt is megszüntetjük. Pl.: vérzésnél a vérzés megszüntetése műtéttel; sérülésnél a megfelelő sebellátás, törések kezelése; fertőzésekben antibiotikus therapia; heveny hasi katasztrófák műtéte. A legjobb kezelés a shock megelőzése! 1. Nagy vérvesztéssel járó műtétek előtt vércsoport-meghatározás 2. A hajlamosító állapotok kezelése, illetve megszüntetése Asepsis, antisepsis Asepsis az az állapot, amelyet annak érdekében hozunk létre, hogy a sebészi beavatkozások közben (műtét, kötözés) a seb ne fertőződjék. Antisepsis a már meglevő fertőzés elleni

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


küzdelem, célja a sebbe került kórokozók, illetve a nem sterilezhető környezet pathogen microorganismusainak elpusztítása. A korszerű asepsis sterilezéssel a tökéletes csíramentességre törekszik, és csak ott veszi igénybe a desinficiálást, ahol a sterilezés nem valósítható meg. A műtétről általában Műtét minden olyan gyógyító vagy diagnosztikus eljárás, amellyel a szövetek folytonosságát megszakítjuk, vagy a sérült szövetek folytonossági hiányát helyreállítjuk. Így tágabb értelemben a műtét fogalmához tartozik a csonttörések és ficamok helyretétele, a transfusio, infusio, stb. is. A sebészi beavatkozásokkal kapcsolatban az ápolónőnek is ismerni kell néhány alapfogalmat. Műtéti javallatok (indicatio). Azok az okok, amelyek a műtét elvégzését szükségessé teszik. A javallatokon belül elkülöníthető: 1. Vitalis, életmentő javallat. A sebészi beavatkozás közvetlen életveszély miatt indokolt

(pl.: vérzés, gyomorátfúródás). 2. Abszolút, feltétlen javallat. Az élettel össze nem egyeztethető betegség csak műtéttel gyógyítható, de van idő bizonyos előkészítésre (pl.: közvetlen életveszélyt nem jelentő daganat eltávolítása). 3. Relatív, feltételes javallat. A beteget más módon is kezelhetjük, de a gyökeres gyógyulás csak műtéttől várható (pl.: epekőbetegség, fekélybetegség). Műtéti feltételek. Mindazok a körülmények, amelyek a műtét sikeres elvégzéséhez szükségesek (pl.: jó általános állapot, megfelelő cardialis és tüdőállapot, kielégítő tápláltság). Mennél hiányosabbak a műtéti feltételek, annál veszélyesebb, kockázatosabb a beavatkozás. Ha a műtéti feltételek teljesen hiányoznak, a műtét ellenjavallt (contraindicatio). Minden műtéti beavatkozásnak három szakasza van: 1. Feltárás. A beteg szervet a szöveteken ejtett seben keresztül érjük el. 2. Tulajdonképpeni műtét. A

beteg szerv vagy szervrész eltávolítása, szervek közötti összeköttetések létesítése, vérző ér lekötése, stb. 3. Sebzárás. A feltáráskor készített sebet varratokkal rétegesen egyesítjük. A műtéti beavatkozás célja lehet: 1. Sérülés okozta sebek zárása, vérzéscsillapítás, tört csontok visszahelyezése, elszakadt szövetek egyesítése. 2. Üregek megnyitása (pl.: tályogmegnyitás). 3. A szervezetbe különböző idegen anyagokat juttatunk be (pl.: gyógyszereket); transfusiót, infusiót, szövet-, illetve szervátültetést (transplantatiót) végzünk. 4. A szervezetből valamit eltávolítunk (pl.: idegentesteket, beteg szervet vagy szervrészt). 5. Két üreges szerv között összeköttetést létesítünk (pl.: a gyomor és a vékonybél között). 6. A szövetek és szervek élettani viszonyait helyreállítjuk (pl.: fejlődési rendellenességek megszüntetése, sipolyok kiirtása). 7. Kórismézés miatt végzett műtét (exploratio). A

műtétek eredményük szerint lehetnek: 1. Gyökeres műtétek. A sebészi beavatkozás a betegséget a szerv vagy szövet eltávolításával meggyógyítja, azaz az okot megszünteti (pl.: a féregnyúlvány kiirtása). 2. Tüneti (palliativ) műtétek. Az alapbetegséget műtéttel nem lehet meggyógyítani, vagy a nagyobb beavatkozást jelentő radikális műtét ellenjavallt. A műtét célja bizonyos tünetek megszüntetése (pl.: leromlott beteg pylorus-szűkülete esetén a gyomor-éhbél között anastomosis létesítése). Életveszélyes állapotokban (pl.: kizárt sérv, fekélyátfúródás) a műtét halaszthatatlan, sürgős; a beteg kivizsgálására és alapos előkészítésére nincs mód és lehetőség; a sebészi beavatkozást mielőbb el kell végezni. A nem sürgős, halasztható (electiv) műtétek időpontja a beteg állapotának megfelelően választható meg; szükség szerint tartós, sokirányú előkészítést végzünk. Erre idült sebészi

megbetegedéseknél van lehetőség (pl.: visszahelyezhető, nem kizárt sérv, idült gyomor- és nyombélfekély, stb.). A leggyakoribb sürgős (heveny) műtétek: 1. heveny artériás és venás vérzés megszüntetése, 2. gégemetszés a felső légutak heveny elzáródásakor, 3. heveny bélelzáródás megszüntetése, 4. kizárt sérv megoldása, 5. üreges szervek átfúródásának műtéte (pl.: gyomor-, vastagbél perforatio), 6. súlyos végtagroncsolás esetén amputatio, 7. nyílt vagy szelepes légmellel járó mellkasi sérülések ellátása, 8. heveny mechanikus, égési és fagyási sérülések ellátása. Érzéstelenítés Az érzéstelenítés célja a sebészi beavatkozás okozta fájdalom és különböző kóros ingerek elhárítása. A fájdalommentességet biztosító gyógyszerek az érzéstelenítőszerek (anaestheticumok). 1. Az egész testre kiterjedő érzéstelenség az általános érzéstelenítés (narcosis). 2. Ha az érzéstelenítő

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


oldatot az idegvégződésekbe vagy az idegpályák lefutásának megfelelően juttatjuk a szervezetbe, akkor az agykéreg befolyásolása nélkül, tehát tiszta öntudat mellett érünk el a műtéti területen anaesthesiát. Ez a helyi érzéstelenítés (local-anaesthesia). Általános érzéstelenítés (narcosis) Az altatást, narcosist előidéző szerek az altatószerek (narcoticumok). A központi idegrendszer sejtjeit átmenetileg bénítják, ami öntudatlanságot, fájdalommentességet és reflex-gátlást okoz. A narcosis mélységét az adagolt altatószer mennyisége határozza meg. Az altatásnak négy szakasza van: 1. A fájdalommentesség szakasza (stadium analgeticum). Az agykéreg izgalma következtében az arc kipirul, a légzés szabálytalan, a vérnyomás emelkedik, a pulzus szaporább. Az öntudat elhomályosul, de az eszméletlenség nem teljes. A beteg reflexei megvannak. 2. Az izgalmi szak (stadium excitationis). A beteg izgatott, arca kipirul,

vérnyomása emelkedik, pulzusa és légzése szaporábbá válik, a pupillák tágak, fényre reagálnak. A beteg izomtónusa erősen fokozott. Az altatószert továbbadagolva, a feszítés hamarosan megszűnik. 3. A sebészi narcosis szaka (stadium tolerantiae). A beteg eszméletlen, teljesen érzéketlen, ingerre nem reagál. A reflexmozgások megszűnnek, az izomzat fokozatosan teljesen ellazul, a pulzus és a légzés gyérül, de egyenletes és erőteljes, a vérnyomás normális. Ez a stadium nagy műtétek elvégzésére alkalmas. 4. A túlaltatás szaka (stadium paralyticum). Tovább fokozva a narcosist, a nyúltagyi légző- és keringésszabályozó központ is bénul. A túlaltatás elkerülésére műtét közben állandóan ellenőrizzük a beteg arcszínét, légzését, pulzusát, vérnyomását és pupilláit. A narcosis befejezése után az ébredés a reflexek visszatérésével kezdődik. Az ébredő beteg életfunkciói fordított sorrendben jelentkeznek, mint

elalváskor. Legvégül az eszmélet tér vissza, rendszerint hányinger, hányás, fejfájás, szédülés és izgalmi tünetek kíséretében. Az ápolónő az ébredő műtétes beteget sohase hagyja magára, amíg annak öntudata teljesen vissza nem tért! Ha a beteg pontos megfigyelése során bármilyen rendellenességet észlel (hányinger, hányás, félrenyelés veszélye, cyanosis), azonnal jelentse az orvosnak! A narcosist kétféle úton érjük el: 1. A légutakon keresztül gáz vagy gőz belélegeztetése (inhalatiós narcosis). 2. Különböző narcoticumok oldatait közvetlenül az érpályába juttatjuk (intravenás narcosis). Helyi érzéstelenítés (local-anaesthesia) A helyi érzéstelenítés: a test meghatározott területén a fájdalomérzés kikapcsolása, az egyéb functiók és az öntudat megtartottak. Beszüremítéses (infiltratiós) érzéstelenítés A műtéti területet rétegesen, a kívánt mélységig elárasztják érzéstelenítő oldattal.

Két módját különítjük el: 1. Zárt módszernél a bőrt és a mélyebb, bőralatti szöveteket a sértetlen bőrön keresztül érzéstelenítik. 2. Nyílt érzéstelenítésnél az egyes rétegek infiltrálása után azokat szikével megnyitják, és a következő réteget már az előző megnyitása után szüremítik be (ún. Visnyevszkij-féle tovakúszó érzéstelenítés). Vezetéses érzéstelenítés Valamely testrész fő idegeinek, idegtörzseinek érzéstelenítése. A vezetéses érzéstelenítés formái: 1. Az idegtörzset lefutása mentén bénítjuk meg. Pl.: az Oberst-féle eljárásnál az ujjak tövénél az ujjbegy felé haladó idegeket érzéstelenítjük. 2. Gerincvelői érzéstelenítés. Az idegtörzset a gerinccsatornán belül bénítjuk. Leggyakrabban az ágyéki (lumbalis) gerincszakaszon alkalmazzuk, ezért az eljárás neve lumbal-anaesthesia. A gerincvelői érzéstelenítésben operált beteg helyes fektetésére az orvos ad utasítást.

Az előírt helyzetet legalább négy órán keresztül fenn kell tartani, utána az ágyat vízszintesre állítjuk. Az ápolónő a vérnyomás, pulzus ellenőrzésén kívül a légzést is figyelje! Ha az érzéstelenség fokozatosan felfelé terjed, azonnal szóljon az orvosnak! A műtéti előkészítés Minden műtét kisebb-nagyobb fokban megterheli a beteg szervezetét. Ez a műtéti ártalom vagy postoperatív betegség. A műtéti ártalom és a teherbírás viszonya kifejezi a beavatkozás veszélyét, a műtéti kockázatot. Bármely műtétet csakis szigorú javallat alapján, a beteg hozzájárulásával, fiatalkorúakon szülői beleegyezéssel szabad elvégezni! A műtéti előkészítés célja: megóvni vagy helyreállítani, de legalábbis fokozni a beteg teherbíró-képességét. A műtéti előkészítés alapja a beteg szakszerű kivizsgálása. Általános műtéti előkészítés A műtéti teherbírást jelentősen befolyásolja a beteg

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


életkora, alkata, neme és szerveinek működése. 1. Szív és keringés: fizikális vizsgálatok - a pulsus-, vérnyomáskontroll, EKG-vizsgálat 2. Tüdő és légzés: a légzési tartalék meghatározása a műtéti teherbírás és az operáció utáni szövődmények gyakorisága szempontjából ma már nélkülözhetetlen. A légzési teljesítmény megállapításának legegyszerűbb adatai: percenkénti légzésszám, légzési térfogat, légzési perctérfogat (légzésszám és a légzési térfogat szorzata) és a vitálkapacitás. A vitálkapacitás és a műtét utáni szövődmények gyakorisága között szoros összefüggés van. 3. Vérkép 4. Májműködés 5. Veseműködés 6. Anyagcsere: a műtéti teherbírást jelentősen befolyásolja a cukorbetegség. Az anyagcsere-folyamatok fokozódása (lázas, hyperthyreosisos betegnél) megnehezíti a narcosist és a műtét elvégzését. A leromlott állapot, a rosszul tápláltság a műtéti teherbírást

csökkenti. 7. Folyadék- és electrolyt-háztartás Legfontosabb vizsgálatok: haematocrit-érték, maradék-nitrogen meghatározása, serum-Na-, K-, Cl- és -bicarbonatszint vizsgálata. 8. Serum-fehérje A plasma-fehérjeszint csökkenésének számos veszélye van: oedemák keletkeznek, shockra hajlamosít, továbbá romlik a műtéti sebek gyógyhajlama. A beteg teherbíró-képessége akkor a legmegfelelőbb, amikor a vizsgálatok eredményei a legjobban megközelítik a normális értékeket. Közvetlen műtéti előkészítés 1. A gyomor-bélrendszer kiürítése 2. A műtéti terület előkészítése 3. Praemedicatio: a beteg műtét előtti és az érzéstelenítés előkészítésére szolgáló gyógyszerelése. Két része: a) A műtétet megelőző esetén altató és nyugtató gyógyszereket adunk. b) A műtét napján, a beavatkozás előtt 1 órával kapja meg a beteg az anaesthesiologus által elrendelt gyógyszereket. 4. További intézkedések: ha a beteg

lázas, köhög, náthás, menstruál vagy bármi rendellenesség tapasztalható, feltétlenül jelenti kell az osztályos orvosnak! A beteg távolítsa el az ajakrúzst, szemfestéket, körömlakkot, ékszereket. Az ápolónő kórházi hálóruhát ad rá, fejét kendővel beköti, műfogsorát eltávolítja. Az előkészítő injectio beadása előtt vizeltesse meg. Műtéti utókezelés A műtét napjának teendői A beteg elhelyezése  Az altatott beteget mindig laposan fektetjük.  A műtött végtagot felpolcoljuk.  A hasműtétesek alsó végtagját csípőben behajlítva, térdben felhúzva helyezzük el.  A mellkas-operált beteget félig ülő helyzetbe fektetjük.  A koponyaműtét után a fejet kissé magasabban helyezzük el.  Szívókezelés beállítása.  Oxygen belélegeztetése. A beteg megfigyelése A beteg megfigyelésének adatait (pulzus, vérnyomás, légzés, hőmérséklet, felvett és ürített folyadék, gyógyszerelés,

stb.) az ápolónő előre elkészített észlelőlapon rögzíti. A beteg megfigyelésének szempontja: a) az öntudat tisztasága (a feltett kérdésekre milyen válaszokat ad), b) az arcszín, a bőr tapintata (norm., enyhén rózsaszínű, száraz, meleg tapintatú), c) pulzus, vérnyomás (a műtét előtti értékkel megegyezik-e), d) kötés (száraz kötés, drainált sebnél pótkötés, haskötő), aktív-, illetve passzív szívás megfigyelése. A beteg ébredése. Míg a beteg teljesen fel nem ébredt, szájából nem távolítjuk el a Mayo-tubust. Az ápolónő ne hagyja magára a beteget, amíg az teljesen vissza nem nyerte eszméletét, a feltett kérdésekre pontosan nem válaszol. Szigorúan tilos a nyugtalan, eszméletlen beteget az ágyhoz kötözni, bedeszkázni és magára hagyni! Az ébredés közben további nehézségekre, szövődményekre is készüljünk (erős hányinger, esetleg hányás). Aspiratio-veszélynél azonnal értesítsük az orvost! Heveny

sápadtság és cyanosis kialakulásakor, különösen ha az pulzusszaporulattal és vérnyomáseséssel jár, az ápolónő sürgősen üzenjen az orvosért! Műtét utáni fájdalmak: Ha az operált beteg fájdalomról panaszkodik, minden esetben jelentsük az orvosnak! Az ápolónő önállóan nem adhat fájdalomcsillapítót! A nem műtéti területen jelentkező, vagy szokatlanul erős fájdalom szövődmény jele. A beteg nyugtalanságának okai:  a narcosisból még nem ébredt fel teljesen,  hányinger, hányás,  nehézlégzés, szapora és felületes légzés, gyakran a sebfájdalom miatt nem mer a beteg lélegezni, máskor a hörgőkben meggyűlt váladékot nem meri felköhögni. A műtét után gyakran fellépő szomjúságérzés leggyakoribb okai:  koplaltatás, szomjaztatás,  praemedicatióban adott parasympatholyticum (atropin),  a műtét alatti vérzés és az operáció utáni folyadékvesztéshez, kiszáradáshoz vezet hányás Inni csak

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


akkor és annyit adhat az ápolónő, amennyit az orvos engedélyez. Különös gondot fordítsunk a műtét utáni vizeletürítésre! Főleg kismedencei, húgyivarszervi műtéteknél, hasi beavatkozások után a beteg gyakran nem képes vizelni. A műtét után 24 órával akkor is katéterezni kell, ha a beteg nem panaszkodik vizelési ingerről és hólyagfeszülésről. Műtét után mire figyeljünk? Tünetek fájdalom nyugtalanság hányinger, hányás a) műtéttel járó sebfájdalom b) szövődményt jelző fájdalom a) fájdalom b) ébredés c) hányinger, hányás d) légzési nehézség e) keringési elégtelenség, fenyegető shock f) telt húgyhólyag, vizelési képtelenség a) narcosis utáni ébredés b) érzékenység az érzéstelenítővel szemben c) gyomortartalom felszaporodása gyomoroperáltaknál d) hasi műtétek utáni korai ileus e) hashártyaizgalom (hashártyagyulladásnál) sápadtság a) gyógyszerérzékenység b) erős hányinger c)

shock-veszély (pl.: utóvérzés) d) hirtelen szívmegállás cyanosis (hirtelen oxygen-hiány) a) altatott betegnél a nyelv hátracsúszása b) hányadék, illetve idegentest félrenyelése c) a légzés más okból akadályozott (pl.: mellkasi műtétek után) szomjúság a) műtét előtti koplaltatás, szomjaztatás b) atropin c) kiszáradás (exsiccosis), pl.: hányás, hasmenés, bélelzáródás következtében vizelési panaszok a) hasi, kismedencei és húgyivarszervi műtétek után vizelési nehézség vagy képtelenség b) ha katéterezésre nincs vizelet (anuria), ez veseműködési zavarra utal, pl.: shock-vese, transfúsiós szövődmény Műtét utáni szövődmények Légúti szövődmények. A váladék a légutakban megreked. Következménye a kiterjedt légúti hurut (bronchitis), tüdőgyulladás (bronchopopneumonia). Vérzés (a bőrben, a bőr alatt, az izomzat között és az operált szervben). Belső vérzésekben – sápadt bőr és

nyálkahártyák, szapora pulzus, csökkenő vérnyomás -. A vérzésre utaló klinikai jeleket az ápolónő azonnal jelentse az orvosnak! Thromboembolia. Az alsó végtag mélyvénás rendszerének phlebothrombosisa. Kezdete tünetszegény, ezért a legapróbb gyanújelét is a legkomolyabban értékeljük. Az alsó végtagban, a talp mélyén, az ikraizomzatban jelentkező bizonytalan húzó fájdalom, a tachycardia, a végtag duzzanata és a szederjes szín a thrombosis kialakulását jelzik. A tüdőembólia származhat az alsó végtag mélyvénás rendszerének vagy a medence vénás fonatainak thrombosisából. Gyakran teljes tünetmentesség közepette váratlanul is keletkezhet. Feladat: a thrombosis továbbterjedésének tüdőembóliának a megakadályozása. és az életveszélyes Sebfertőzés. Műtét utáni 3-4. napon a beteg lázas lesz. A láz oka gyakran a seb fertőződése, amelyet sebduzzanat, bőrpír és fájdalom kísér. Varratelégtelenség. A műtéti

varratok részleges vagy teljes szétválása. A legsúlyosabb szövődmények: a shock és a heveny szívmegállás (syncope). Komplex functionalis kezelés Feladata: a szervezet valamennyi szervét és szervrendszerét működőképes állapotban tartani, és ezzel meggyorsítani a gyógyulást.