Betekintés: A seb

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


A seb
A seb a szövet, a bőr, a nyálkahártya folytonosságának megszakadása
külső ártalmak következtében.
A mechanikai ártalmak okozta sebzések különböző szempontok szerint
osztályozhatók:
 keletkezésük,
 elhelyezkedésük,
 méreteik,
 alakjuk,
 mélységük és
 fertőzöttségi fokuk szerint.
A műtéti seb az alaktani viszonyok figyelembevételével diagnosztikai
vagy therápiás céllal készül.
Az alkalmi sebet külső ártalmak okozzák.
A sérülést okozó eszköz szerint szúrt, metszett és vágott, zúzott, szakított,
harapott és lőtt sebeket különböztetünk meg.
A szövetsérülés fokától függően:
 egyszerű sebek: csak a bőrre, legfeljebb a bőralatti zsírszövetre
terjednek ki,
 szövődött sebek: a mélyebben fekvő szervek és szövetek (pl.:
izomzat, ín, ideg, ér) is sérülnek.



A seb jellemző tünetei
1. Sebfájdalom. A sebzésnél keletkező fájdalom a következő tényezőktől
függ:
a) a sérülést okozó tárgy (a tompa tárgyak általában nagyobb
fájdalmat okoznak, mint az éles, hegyes eszközök);
b) a sérülés gyorsasága (gyors erőbehatás kis fájdalommal társul);
c) a sebzés helye (dús beidegzésű testtájakon – az arcon, kézen,
csonthártyán, végbélnyíláson – a seb igen fájdalmas).
A sebgyógyulás egyes szakaszaiban a fájdalmat különböző okok váltják
ki. Eszerint:
a) elsődleges vagy sebzési fájdalom a sérülés pillanatában az
idegvégződések közvetlen sérülése következtében;
b) a másodlagos fájdalom hamarosan követi a sebzési fájdalmat, ez a
tulajdonképpeni sebfájdalom; a keringési zavarok fokozzák,
lüktetést okoznak (pl.: lelógatott végtag, túl szoros kötés,
meginduló gyulladásos folyamat);
c) a késői fájdalom a sebgyógyulás befejeződése után ideggyulladás
vagy hegedés okozta idegnyomás következménye.
2. Vérzés. A kiömlő vér folyhat a külvilág felé, de bekerülhet a
testüregekbe és a szövetek közé is.
A vérzés foka függ a sérült ér jellegétől (artéria, véna, capillaris),
nagyságától, elhelyezkedésétől.
A vérzés bizonyos idő múlva általában csillapodik, majd később
megáll; a szervezet spontán vérzéscsillapító hatása érvényesül.
Megkülönböztetünk:
a) közvetlen vérzést, amely a sérülés pillanatában indul meg;
b) utóvérzést, amely az ereket elzáró véralvadék meglazulása, illetve
leválása következtében később alakulhat ki, pl.: shockos állapot
rendeződésekor (a vérnyomás normalizálódik), vagy a vérnyomás
hirtelen
emelkedése
következtében
(izgalom,
erőlködés,
gyógyszerek hatására);
c) késői vérzést, amely napokkal a sérülés után jelentkezik.
Okai: a sebgennyedés a véralvadékot elfolyósítja, az érfalak
másodlagosan elhalnak.



3. Szövetelhalás. Minden sebzés különböző fokú szövetpusztulással jár.
Okai: a beható erő, később a levegő szárító hatása, helyi keringési
zavarok, a sebbe került kórokozók, idegen anyagok.
Az elhalt szövetrészek fénytelenek, tónustalanok, rendszerint hidegek,
és vértartalmuk szerint sápadtak vagy szederjesek.
4. Sebtátongás. A szövetek rugalmassága idézi
folytonosság-megszakításának következtében.

elő

a

szövetek

5. Különböző ártalmak behatolása. A sebeken keresztül különböző
ártalmak érhetik a szervezetet, hathatnak a szövetekre. Maga a levegő
is kóros ingerként hat, de ennél nagyobb jelentőségűek a bekerülő
idegentestek, mérgező vegyi anyagok és fertőző csírák (elsődleges vagy
másodlagos fertőzés formájában).



A sebek típusai
A sebeket a sérülést előidéző eszköz, a sérülés keletkezési mechanizmusa
szerint osztályozzuk:
1. Szúrt seb (vulnus punctum). Hegyes eszköz vagy tárgy hegye okozta
sebzés. Az eszköz útja a szervezetben a szúrási csatorna, amely az
eszköztől és a szúrás mechanizmusától függ.
Jellemzői:
 alig vagy egyáltalán nem vérzik;
 az elsődlegesen, a sérüléskor a szúrási csatornába került kórokozók
– különösen az anaerob bacteriumok – igen veszélyesek;
 másodlagos, későbbi fertőzésekre nem hajlamos;
 a szúrási csatornában gyakran marad idegentest (pl.: tű, szálka,
tüske), amelyet el kell távolítani.
2. Metszett és vágott seb (vulnus scissum et caesum). Ék keresztmetszetű
tárgy okozta sérülés. Ha húzás közben hatol a szervezetbe (éles kés,
üvegdarab) metszett, ha nyomással sebez, vágott sebről beszélünk.
Jellemzői:
 sima szélű sebajkak, a seb közepén tátong legjobban;
 általában erősen vérzik;
 keletkezésekor a fájdalom csekély.
3. Zúzott seb (vulnus contusum). A leggyakoribb sebféleség; többnyire
ütés, ütődés, esetleg összenyomatás okozza.
Jellemzői:
 a sebajkak szabálytalanok, a sebvonal lefutása zegzugos;
 a vérzés rendszerint nem súlyos, és hamar abbamarad vagy
csillapodik még akkor is, ha nagyobb erek sérülnek;
 a zúzódás miatt a szövetek véres beivódása szembetűnő;
 a sebfájdalom hamar jelentkezik, és egyre fokozódik;
 a fertőzés szempontjából igen veszélyes, mert a roncsolt,
életképtelen szövet kedvező táptalaj;
 súlyos, nagyobb kiterjedésű zúzott seb gyakran traumás shockot
vált ki.



A zúzott seb különböző fokozatai:
 Legenyhébb formája a horzsolás: a bőr felületes rétegei
lekaparódnak.
 Legsúlyosabb formája a roncsolódás: az összezúzott testrészt már
csak néhány bőrhíd, ín vagy megmaradt szövetrészlet köti össze a
szervezettel.
 Traumás amputatio: a sérülés teljes testrészt szakít le.
A két szélső fokozat között számtalan átmenet lehetséges.
4. Szakított seb (vulnus lacerum). Ha a test felszínébe valamilyen módon
belekapaszkodó erő a bőrt rugalmassági határán túl nyújtja, szakított
seb keletkezik. Leggyakoribb a végtagokon (pl.: a gép befogja a
dolgozó kezét). Legsúlyosabb foka egyes testrészek leszakadása. A
testfelszínre ható erő a bőrt lenyúzhatja (pl.: a hajba kapaszkodó erő
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


a fejbőrt lenyúzza, megskalpolja).
Jellemzői:
 a sebszélek, sebfelszínek egyenetlenek;
 a vérzés viszonylag csekély;
 a kiterjedt szövetroncsolás miatt a fertőzés veszélye igen nagy;
 a traumás shock miatt a fájdalom nem áll arányban a sérülés
súlyosságával.
5. Harapott seb (vulnus morsum). Az összes sebformák közül talán a
legváltozatosabb, minthogy a beható erő itt a harapó ember vagy állat
foga (rovarcsípések, kígyómarás, húsevő és növényevő állatok
harapásai).
Mechanizmusuk szerint kombinált sérülések (szúrás, vágás, zúzás,
szakítás).
Veszélyei:
 fertőzés,
 idegentest bennmaradása,
 mérgező anyagok bejutása.



6. Lőtt seb (vulnus sclopetarium). Különböző lőfegyverekből a testbe
röpített szilárd testek okozzák. A lövedék áthatol a szöveteken és
lőcsatornát képez. A lövedék robbantó hatására a szomszédos
területekben kiterjedt szövetroncsolás keletkezik. A lövedék hatása a
távolsággal arányosan csökken. Folyadéktartalmú üreges szervek
(gyomor, húgyhólyag) a lövedék robbantó hatását jelentősen
fokozzák.
A lövési sérülés formái:
a) zúzódás (a testfelszínt súroló lövedék hatására);
b) a bőrön áthatoló lövedék a testbe hatol és lőcsatornát okoz, amely
lehet:
 vak csatorna: a lövedék a szervezetben marad;
 áthatoló csatorna: a lövedék másik, kimeneti nyíláson távozik.
A lövés pillanatában a sebzés egyáltalán nem fáj. A keletkezett sebek
gyakorlatilag mindig fertőzöttek, a sebfertőzésnek kedvez a kiterjedt
szövetelhalás.



Sebgyógyulás

A sérülések következtében a szövetek, szervek folytonossága megszakad,
esetleg anyaghiány is keletkezik. A szervezet a folytonossághiányokat,
illetve megszakadásokat igyekszik helyreállítani, ez a folyamat a
sebgyógyulás.
A sebgyógyulás részben regeneratio, részben reparatio.
Regeneratio. A seb eredeti szövetféleséggel gyógyul (pl.: hámszövet
helyett hámszövet). A szervezet egyes szöveteinek regeneratiós képessége
igen eltérő, minél magasabb rendű, differenciáltabb egy szövetféleség,
annál kisebb a regeneratiós képessége. A hám- és kötőszövet sérülései
könnyen regenerálódnak.
Reparatio. A kötőszövet-képződés állítja helyre a szövetfolytonosságot és
pótolja a szövethiányt. A magasabb rendű szövetek (pl.: idegszövet) ilyen
módon gyógyulnak.
A sebgyógyulásban a vér, a kötőszövet- és hámszövetképződés játszik
döntő szerepet.
A folyamat négy szakasza:
1. Bevezető szakasz. A sebfelületet véralvadék borítja. A kialakult fibrinváz zsugorodása egymáshoz közelíti a sebszéleket.
2. Sebtisztulás, az elhalt részek eltávolítása. Minden sebben – még az éles
szélű, metszett (pl.: műtéti) sebben is – közvetlenül a sebszélek mellett
keskenyebb-szélesebb zónában életképtelen, elpusztult sejtek vannak.
A seb csak akkor tud meggyógyulni, ha életképes szövetek kerülnek
kapcsolatba egymással.
Vér- és nyirok-capillarisok képződnek, ezek teszik lehetővé a
sebtisztulást, a sejttörmelékeket a mozgó sejtek, a phagocyták
távolítják el, egyes sejtek (máj-, vesesejtek) feloldódnak.



3. Sejtes átépülés. Az új erek mentén finom rostrendszer képződik.
Ebben az irányító vázban köles-lencse nagyságú szemölcsök alakjában
keletkezik a granulatiós vagy sarjszövet. Az egészséges sarjszövet
szemcséi egyformák, élénk korallpirosak, nem vérzők.
Elsődlegesen gyógyuló műtéti sebeken egész keskeny sejtréteg
képződik, tátongó, nyitott vagy üreges sebekben tömegesebb a
sarjszövet. Az egészséges sarjszövet a seb végleges hámosodásának
alapja, amely a sebgyógyulás utolsó szakasza, a sebszélektől kiindulva
koncentrikus.
A sarjszövet-képződés zavarai:
a) csökkent vagy hiányos sarjszövet-képződés, amely a helyi
sebgyógyulás kimerülésének következménye (pl.: röntgensugárártalom, visszértágulatos fekély),
b) az előbbi ellentéte: granulatiós daganatok képződése, ez az ún.
vadhús vagy keloid.
4. A hegesedés szakasza. A hámmal fedett hegszövet erekben gazdag,
környezeténél vörösebb. Később az erek száma csökken, a heg
halványabb lesz, és zsugorodik.
A sebgyógyulás és a gyulladás fázisai nagymértékben fedik egymást.
Ennek megfelelően a sebek gyógyulásánál enyhe gyulladásos
jelenségeket figyelhetünk meg: csekély fájdalmat, duzzanatot,
melegebb tapintatot. A szövődménymentes sebgyógyulásnál ezek a
jelenségek a 3-4. napra fokozatosan eltűnnek.
A hegesedés minősége függ a sebesülés súlyosságától, a sebgyógyulás
lefolyásától, az elsődleges és késői szövődményektől, egyéni
tényezőktől és a sebkezeléstől.



A sebgyógyulás fajai
1. Elsődleges sebgyógyulás (sanatio per primam intentionem). Ha a
sebszélek varrattal pontosan illeszkednek, közöttük üreg nem marad,
váladékozás nélküli, keskeny, vonalszerű heg képződik. Mintapéldája
az aseptikus műtéti seb gyógyulása.
2. Másodlagos sebgyógyulás (sanatio per secundam intentionem). A
sebszélek tátongnak. Bő váladékozás kíséretében a sebüreg az alapja
felől sarjszövettel telődik ki, s a váladékozás fokozatos csökkenésével
kúszik rá a hám. Ez akkor következik be, ha a sebszélek egyesítését
elmulasztják, vagy a sebfertőzés (suppuratio) vagy annak veszélye
miatt a sebegyesítés ellenjavallt.
3. Pörk alatti sebgyógyulás. Átmenet a 1. és 2. között. Felületes sebeken,
vérző horzsolásokon a megalvadt és beszáradt vérből és a
szövetnedvekből száraz pörk képződik. A pörk szélei erősen tapadnak
a környező ép bőrhöz. A seb néhány nap alatt gyógyul, mert a pörk
megvédi a sebfelületet a külvilág ártalmaitól. Amikor a pörk alatt a
hám teljessé válik, a pörk leválasztható, illetve leválik. A
nyálkahártyán a seb hasonlóan nedves pörk alatt gyógyul.
A sebgyógyulás nem helyi folyamat, a szervezet általános állapotától függ;
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


bizonyos körülmények elősegítik, mások hátráltatják. A sérült jó
állapota, kielégítő tápláltsága, az ép vérkeringés, ha a seb nem
fertőződik, a szakszerű sebellátás a sebgyógyulást elősegíti. A rossz
erőállapot, elégtelen táplálkozás, vitaminhiány, elégtelen vérkeringés,
sebfertőzés, a bennmaradt idegentestek gátolják a sebgyógyulást.



Elsősegélynyújtás
Az elsősegélynyújtás legfontosabb feladatai:
1. Életmentés
2. Fájdalomcsillapítás
3. A sérültet feltétlenül helyezzük nyugalomba, a sérült testrészek
rögzítése
4. Ideiglenes sebellátás
Lényege: a szennyezett ruházattól megszabadított seb környékét
sebbenzinnel vagy alkohollal megtisztítjuk. A seb környékén a bőrt
jódtinktúrával beecseteljük anélkül, hogy a sebbe is jutna. Ezután
steril kötéssel befedjük a sebzést. Ha steril géz nincs, tiszta fehér
kendőt alkalmazunk.
Nem szabad:
 kézzel vagy nem steril műszerrel a sebbe nyúlni,
 a sebet vízzel vagy bármilyen fertőtlenítő oldattal öblögetni,
kifecskendezni vagy bekenni,
 a sebet sem ujjal, sem szondával tapogatni, géztamponnal
kitömködni,
 a mélyen beékelt, különösen szúrt idegentesteket ideiglenes
ellátáskor eltávolítani, benn kell őket hagyni (a sebből legfeljebb az
egészen felületes elhelyezkedésű idegentestek távolíthatók el),
 közvetlenül a sebre vattát tenni (még steril vattát sem).



A végleges sebellátás
Célja: a sebfertőzés megelőzése
feltételeinek biztosítása.

és

az

elsődleges

sebgyógyulás

Lényege: az elhalt vagy functionalisan nem teljes értékű, szennyezett,
fertőzött sebszélek kimetszése, majd a sebszélek egyesítése elsődleges
varratokkal. Ez az elsődleges sebellátás.
A végleges sebellátás helyes technikája:
a) a szőrzetet a seb körül leborotváljuk,
b) a sebkörnyéki bőrt sebbenzinnel kétszer lemossuk, majd
bejódozzuk,
c) helyi érzéstelenítés (a sebszéleket novocain-oldattal beszűremítjük),
d) a műtéti területet steril kendővel izoláljuk, majd kimetsszük a
sebszéleket (a sebkimetszést nemcsak a bőrön, hanem az összes
sérült szöveteken el kell végezni),
e) a teljes sebkimetszés után műszercsere, gondos vérzéscsillapítás és a
sebszélek összevarrása következik vékony selyem- vagy
műanyagfonállal,
f) száraz steril kötést alkalmazunk, a varratokat a bőr feszülési
viszonyaitól függően 5-10 nap múlva távolítjuk el.
A sebet a sérüléstől számított 6-8 órán belül lássuk el! Az antibioticumok
alkalmazása lehetővé tette, hogy a 6-8 órás időtartamot 16, nemegyszer
24 órára is kiterjeszthessük. Ezen túl elsődleges sebvarratot még
antibioticum-védelemben sem alkalmazunk.
Sebkimetszés nélkül összevarrhatjuk az arc és a kéz éles szélű, vágott,
metszett sebzéseit.
A lőtt, szúrt, harapott vagy kiterjedten roncsolt sebek széleit kimetsszük,
de elsődleges varratot alkalmazni nem szabad!



A sérüléstől számított 20-24 órán túl a sebszéleket kimetsszük, a sebeket
varrattal nem zárjuk, csupán steril kötéssel látjuk el. 3-5 nap múlva, ha
a sebben és környékén gyulladásos tüneteket nem észlelünk, ún.
elsődleges halasztott varrattal zárjuk a sebet. Ha helyi vagy általános
gyulladásos tünetek (hőemelkedés, láz, borzongás, sebduzzanat,
fájdalom) mutatkoznak, egy-két varratot, vagy akár az összeset el kell
távolítani.
A sérülés utáni 2. héten sarjadzó sebeken alkalmazzuk a korai
másodlagos sebvarratot, amikor az elhalt szövetek kilökődtek, és a seb
gyulladás- és váladékmentes.
A sérülés után 4-6 héttel alkalmazzuk a késői másodlagos sebvarratot. A
heges sebszéleket kimetsszük, csak ezután varrjuk össze a sebszéleket.
Ha a sérülések után nagy bőrhiány marad vissza, és a sebszélek
jelentősebb feszülés nélkül nem húzhatók össze, a pótlásra plasztikai
sebészi módszereket alkalmaznak.



A gyulladásos sebek kezelése

A gyulladásos jelenségek:
 fájdalom,
 duzzanat,
 meleg tapintat,
 bőrpír,
 sebváladék.
A varratok feszülnek, bevágnak. A sebből nagyobb mennyiségű savó,
esetleg genny ürül. A seb és környéke lüktet, nyomásérzékeny. Célszerű
az ürülő váladékot steril kémcsőbe felfogni, és bacteriológiai vizsgálatra
küldeni. Célzott antibiotikus kezelés.
A seb gyulladásának helyi jelenségit a fertőzés általános tünetei kísérik:
 a beteg lázas lesz,
 a láza délután a legmagasabb.
Az antibiotikus kezelés hatásosan kiegészíti a sebészi therapiát, de
sohasem pótolhatja!



Sebészeti fertőzések

A szőrtüszők gennyes gyulladásai
A sebészeti fertőzések közé tartoznak mindazon folyamatok, amelyek
sebészi ellátást igényelnek. Ezek legjelentősebb csoportját a sebfertőzések
alkotják.
Két alapvető tényező határozza meg a sebészeti fertőzéseket:
1. a kórokozók természete, virulentiája és száma;
2. a szervezet ellenálló-képessége.
A kórokozók természete, jellege a sebészeti fertőzések keletkezésében
döntő jelentőségű. A kórokozókat a következőképpen osztályozzuk:
1. A heveny sebészeti fertőzéseket elsősorban gennykeltő kórokozók
okozzák, pl.: Staphylococcus pyogenes, aureus, Streptococcus,
Pseudomonas;
2. Szövetelhalást okozó bacteriumok, pl.: Proteus vulgaris;
3. Toxikus kórokozók, pl.: Clostridium tetani;
4. Specifikus kórokozók, pl.: Mycobacterium tuberculosis, gombák.
A kórokozók többféle behatolási kapun át juthatnak a szövetekbe,
szervekbe. A legtöbb esetben a bőr és a nyálkahártya a fertőzés
behatolási kapuja.
1. Kontakt úton: a sérülést okozó tárgyak viszik be a kórokozókat, ez a
sebfertőzés leggyakoribb formája;
2. Levegőn át: cseppfertőzés útján;
3. Véráram útján: (pl.: csontvelőgyulladás).



Heveny helyi fertőzések
1. Szőrtüszőgyulladás (folliculitis). A gyulladásos folyamat csak a
szőrtüszőre terjed ki. A szőrtüsző külső nyílásánál kis kúp alakú
kiemelkedést látunk, amelynek tetejéből a szőrszál kiáll.
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


2. Kelés (furunculus). A gyulladás a szőrtüsző környékét is beszűri, és a
gennyes fertőzés következtében az egész szőrtüsző elhal, elpusztul. A
bőr piros, szintjéből kiemelkedik, tetején néhány mm átmérőjű elhalt
csap látható.
A szőrtüszők gennyes gyulladásainál rutinszerűen végezzük el a vér- és
vizeletcukor-vizsgálatot.
Nagyon veszélyesek az arc, az orr és a felső ajak furunculusai. A fertőzés
betör az arc-vénába, továbbterjed a szemüregen át az agyalapi
vénákhoz, és thrombosist, gennyes agyhártyagyulladást okoz.
Kezelés: nem szabad a furunculushoz nyúlni, mert rendszerint magától
meggyógyul. Borogatások, párakötés; a necrotikus csap kiürül. Ha a
fertőzés terjed, phlegmone vagy tályog képződik, indokolt a sebészi
feltárás.
3. Darázsfészek (carbunculus). Több furunculus összeolvadásából
keletkezik. A bőr alatti kötőszövet tovaterjedő gennyes-elhalásos
gyulladása. Leggyakoribb a tarkón és a lábszáron. Fájdalmas, lobos
beszűrődés.
Kezelés: az épig terjedő alapos feltárás, az elhalt részek kimetszése.



Verejtékmirigy-gyulladás (hidradenitis)

A verejtékmirigyek gennyes gyulladását Staphylococcus aureus okozza,
leggyakrabban a hónaljárokban, ritkán a végbélnyílás körül alakul ki.
Egy vagy több tömött, fájdalmas, a bőr alatt elhelyezkedő csomó
keletkezik. A bőr kékesvörös színű, elődomborodik. A végtagok
mozgását gátolja. A folyamat gyakran rendkívül makacs.
Kezelés: a hónaljat nyomástól és dörzsöléstől óvjuk. A helyesen, időben
alkalmazott kezelés a fertőzés terjedését megelőzheti.

Tályog (abscessus)
A tályog elhatárolt, körülírt gennygyülem. Központjában gennykeltő
baktériumok nagy tömege, elpusztult fehérvérsejtek és egyéb elhalt
szövettörmelékek találhatók.
A szervezetben bárhol lejátszódó gennyedések járhatnak beolvadással,
tályogképződéssel.
A bőrfelszín közelében levő tályog fájdalmas duzzanatot okoz. Felette a
bőr piros, feszes, környezeténél melegebb. A duzzanat közepe felpuhul, a
bőr elvékonyodik, szederjessé válik. A genny áttörheti a kültakarót, és
kiürül, rendszerint sipolyjárat marad vissza.
Ha a tályogot nem tárják fel, áttöri a tályogfal lobgátját, és a
testüregekbe, a környező szövetek közé vagy a testfelszín felé terjed.
A beolvadt tályogot meg kell nyitni, és nem szabad megvárni a spontán
megnyílást.



Phlegmone

A phlegmone gennyes szövetközti gyulladás. Lap szerint terjed.
Leggyakrabban bacterialis infectio okozza, de előidézhetik különböző
fertőzött váladékok (vizelet, epe, stb.) is.
Kezelési elvek: legfontosabb a kiterjedt, korai feltárás

Orbánc (erysipelas)
A bőr valamennyi rétegének savós gyulladása: streptococcusok okozzák. A
bőralatti kötőszövetre kiterjedhet, ritkán gennyedéssel is társul.
Leggyakoribb a kívülről jövő fertőzés, a bőr apró, jelentéktelen
sérülésein keresztül. Többnyire az arcon, az orr környékén keletkezik.
Klinikai tünetek:
a) A bevezető szak néhány órától 1-2 napig tart; fejfájás, émelygés,
fáradtságérzés, végtagfájdalmak jellemzik.
b) Hidegrázással és magas lázzal kezdődik.
c) Később élénkpiros, éles szélű, a bőr szintjéből kiemelkedő bőrpír
jelenik meg. Az elváltozás gyorsan terjed, esetleg rohamokban, néha
lángnyelvszerűen.
Az orbánc egy hét alatt lezajlik, de vándorolhat, sőt többször kiújulhat.
Kezelés: helyileg a bőrt védő, hűsítő kenőcsös kötéseket alkalmazunk,
antibiotikus szerek (penicillin)
Rendkívül fontos az orbánc terjedésének megelőzése.



Panaritiumok

Az ujjak tenyéri felszínének gennyes gyulladásai.
Különös jelentőségét két tényező adja:
 a betegség gyakorisága,
 a kéz munkaképességére kifejtett káros hatása.
Kórokozók:
 leggyakrabban staphylococcus és
 streptococcus.
Behatolási kapuk: rendszerint kis, felületes sebek, bőrsérülések
Klinikai tünetek:
a) Jellemző tünete a spontán fájdalom (szúró, lüktető, igen heves, a beteg
nem tud tőle aludni); nyomási fájdalom (a gyulladásos terület
nyomásra igen fájdalmas, legjobban gombos szondával vizsgálható).
b) Minden panaritiumra jellemző a duzzanat.
c) A folyamat felett a bőr piros.
d) Hullámzást (fluctuatio) csak a felületes folyamatoknál észlelünk.
e) Jellegzetes ujj-, illetve kéztartás.
f) A könnyű lefolyású, felületes panaritiumok csekély általános tünettel
járnak. Ha a folyamat mélyre terjed, vagy szövődmény jelentkezik,
magas láz mellett a beteg általános állapota is fokozatosan romlik.
Kezelés: alapszabály a korai sebészeti feltárás. A feltárás után a beteg
végtagot nyugalomba helyezzük. A sebészi feltárást antibiotikus
kezeléssel egészítjük ki.



A panaritiumok elhelyezkedés szerint lehetnek:
1. Bőr-panaritium (panaritium cutaneum): a víz- és a vérhólyag
elgennyedésekor a bőr rétegei között alakul ki.
2. Bőr alatti panaritium (panaritium subcutaneum): a bőr rétegein
áthatoló sérülések okozzák. Általában a körömpercen keletkezik.
Veszélye: hajlamos a mélyre terjedésre, szövődménye lehet, pl.: ínhüvelypanaritium
Tünetei: igen erős lüktető fájdalom az ujj hajlító oldalán, és körülírt
nyomásérzékenység jelzi. A bőr piros, a kézháton duzzanat van; a beteg
az ujját kinyújtva tartja.
Kezdetben, ha a fájdalom enyhe, párakötés. Ha a panaszok fokozódnak,
műtét.
3. Köröm körüli panaritiumok: gyakran követi körömágygyulladás. Kis
duzzanat, fájdalom, bőrpír, néha kicsiny gennyhólyag kialakulása
jellemzi. Ha a gyulladás beolvad, a sebész feltárja.
Köröm alatti panaritium: az elhanyagolt körömágygyulladás a köröm alá
terjed.
4. Ínhüvely-panaritium: a sérüléshez társuló direkt fertőzés eredménye a
hajlító ínhüvelyek gennyes gyulladása.
Tünetek: az egész ujj hatalmasan megduzzad, és igen hevesen fáj. Rossz
közérzet, láz, néha hidegrázás jelzi a szervezet általános reakcióját.
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


Kezelés: korai sebészi feltárással
5. Csont-panaritium (panaritium osseale): mélyre hatoló szúrások és a
felületes gyulladások terjedése okozza a gennyes csontfolyamatot.
Általában egy ujjpercet (főleg a körömpercet) betegíti meg. Mielőbbi
feltárással előzhetjük meg a csont kiterjedt elhalását.
6. Izületi panaritium: az ujjperccsontok közötti ízületek gennyesedése
közvetlen sérülés vagy az ínhüvely-phlegmone átterjedésének a
következménye. Korai megnyitás esetén az izület mozgásképessége
megmarad.



Csontgyulladás (osteomyelitis)

A csontok gennyes gyulladása leggyakrabban az alsó végtag csontjait,
főleg a sípcsontot és a combcsontot, azonkívül a felkarcsontot betegíti
meg.
Kórokozók: gennykeltők
A fertőzés behatolási kapui különbözők:
a) Leggyakrabban a szervezet valamely gennyes gócából haematogen
szórás útján alakul ki (pl.: furunculus, fertőzött seb,
mandulagyulladás).
b) A

szomszédos lágyrészek gennyedései
panaritiumok, izületi fertőzés).

ráterjednek

(pl.:

c) Közvetlen módon (pl.: nyílt csonttörés szövődménye, ritkán
csontműtéteknél következik be).
Az osteomyelitis klinikai lefolyásában heveny és idült szakaszt különítünk
el:
1. Heveny szakasz: a gennyedés és a septikus állapot jellemzi
Tünetei:
a) Bevezető szak: hidegrázás, magas láz, nagyfokú elesettség,
nyugtalanság, zavart öntudat, az általános állapot hirtelen, gyors
romlása jellemzi. Csonttüneteket még nem észlelünk.
b) Helyi (csont-) tünetek kialakulása: a beteg csont felett a lágyrészek
megduzzadnak, a bőr fényessé, feszessé válik. A beteg a takarót
sem bírja elviselni.
c)

A lágyrészek között megjelenik a genny. A feszes, tömött
lágyrészek felpuhulnak, a bőr elvékonyodik, átlyukad, a genny
kifelé ürül. A feszülés megszűnik, a gennyürülés a beteg általános
állapotát javítja.



2. Idült szakasz: ezt a szakot a csontelhalás és a csontújraképződés
jellemzi. A gennyedés és a sarjszövet-képződés elhatárolja a
csonthártyától megfosztott, elhalt csontterületet, és leválasztja az ép
csontról. Az ép csont szélei felől meginduló új, tömött csontképződés a
csontláda. Az elhalt csont sipolyt tart fenn mindaddig, amíg a
csontdarabot ki nem emelik.
A vaskos csontláda miatt a végtagrész megvastagszik, deformálódik,
torzul. A végtag terhelhetősége csökken, könnyen szövődmény alakul ki:
a pathológiás csonttörés.
Döntő diagnosztikai eszközünk a kétirányú röntgenfelvétel.
Kezelése:
1. Heveny szakasz: a végtagot gipszkötéssel rögzíthetjük. Széles
spektrumú antibiotikus therápia. Lágyrésztályog kialakulásakor
nem szabad bevárni a spontán megnyílást, sebészi feltárás. Az
ürülő gennyből bacteriológiai vizsgálat.
2. Idült szakasz: a sipolyt fenntartó holtcsontot a feltágított
sipolyjáraton át kiemelik. A csontláda alapos kitisztítása.
Kiújulhat a folyamat.



Izületi gyulladás (arthritis)
Pyogen izületi fertőzés többféleképpen jöhet létre:
a) A közvetlen, direkt beoltás veszélyével fenyeget az izületbe hatoló
valamennyi sebzés (pl.: szegbe esés, lövési sérülés).
b) A szomszédos szervek gennyedése átterjedhet az izületre.
c) A szervezet más gennyes gócából haematogen szórás.
Kórokozóként a pyogen bacteriumok.
Klinikai tünetek:
Hidegrázás utáni magas láz, az általános állapot romlása mellett a
laboratóriumi leletek (magas vértestsüllyedés, leucocytosis, stb.). Az
erősen duzzadt, kivörösödött izületkörnyék rendkívül fájdalmas,
kényszertartásban van. A beteg izület még a takarót sem bírja. Az izület
mozgása jelentősen korlátozott, igen fájdalmas.
A kórismézésben nagy jelentősége van a röntgenfelvételnek; az izületi rés
elváltozásait, valamint az esetleges csontelváltozásokat is kimutatja. Az
izület szúrcsapolása (punctio) felvilágosít az izületi üreg tartalmáról, a
kórokozó kimutatható belőle.
Kezelés:
1. A beteg izület nyugalma; sínezéssel, gipszsínnel vagy ablakos
gipszkötéssel.
2. Az izületi szúrcsapolást nemcsak diagnosztikai, hanem therápiás céllal
is végezzük. A lebocsátott genny helyett antibioticumot fecskendezünk
az izületbe.
3. Antibioticum parenteralis adagolása.
4. Az izület feltárása (arthrotomia) és drainage. A gennyes izületi
gyulladás után többnyire komoly működési zavar marad vissza. A
tartós functionalis utókezelés - a gyulladás lezajlása után - gyakran
eredményes. Egyes esetekben azonban csak a véres műtét segíthet, pl.:
a mozgást gátló hegszövet kimetszése. Az ízfelszínek elpusztulásától az
izület merevvé válik.



Anaerob fertőzések
Merevgörcs (tetanus)
A tetanus kórokozója, a Clostridium tetani, spóraképző anaerob
bacterium. A kültakaró sebein át jut a szervezetbe: kedvező feltételek
mellett szaporodik, és toxint termel. A toxin az izomzat tonusos-clonusos
görcseit okozza, amelyek a betegség klinikai képére jellemzőek.
A fertőzést közvetlenül a szövetekbe hatolt spóratartalmú föld, por vagy
porral szennyezett tárgyak okozzák. A fertőzés nem jelent egyet a
megbetegedéssel, noha a kórokozó előfordulása gyakori, a tetanusos
betegség ritka.
Oka: a Clostridium tetani vegetatív alakja (szaporodó forma) csupán
megfelelő körülmények között képződik:
1. Csak levegő (oxygen) hiányában fejlődnek, és termelnek toxint.
Gyakori a betegség kis, de mélyebb sebek szövődményeként (pl.:
szúrt sebek: szögek, tüskék, szálkák).
2. Más bacteriumokkal való együttélés elősegíti fejlődésüket.
3. Helyi tényezők. Kiterjedt szövetelhalás és helyi vérkeringési zavar is
elősegíti a tetanus kialakulását (pl.: tasakos sebek, érsérülések,
gyulladások).
A friss sebek korai helyes ellátása, a sebgennyedések feltárása és a
váladékürülés biztosítása csökkenti a tetanus-veszélyt.
A fertőzés behatolási kapuja lehet a bőrtakaró és a nyálkahártya minden
sebzése. A kórokozó azokban a sebekben fejlődik, amelyekben kevés az
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


oxygen. Ezek a következők:
 nagy, repesztett, roncsolt, tasakos sebek;
 mélyre hatoló, kis szúrt sebek;
 fagyási és égési sebek, decubitusok;
 újszülöttek köldöksebe;
 szülő nőkön a méh sebfelülete.



Klinikai lefolyás:
A klinikai tünetek kialakulását a lappangási idő (incubatio) előzi meg,
amely a fertőzés és az első tünetek között telik el. 4-14 nap, néha
rövidebb, lehet 1-70 nap is. A lappangási időt befolyásolja a sebbe került
kórokozók száma, virulentiája, toxintermelő képessége és a behatolási
hely. Minél rövidebb az incubatio, annál súlyosabb a betegség, és
rosszabb a kimenetel.
Első riasztó tünete: a rágóizmok görcse (trismus). A rágóizmok
megkeményednek, fájdalmassá válnak, a beteg nem tudja teljesen
kinyitni a száját. Teljes szájzár alakul ki. A görcs továbbterjed a nyak és
az arc izmaira: a beteg nem tudja a fejét oldalra fordítani, a mimikai
izmok megmerevedése különösen jellemző kifejezést ad az arcnak, ez a
kínos mosoly (risus sardonicus).
Az izmok görcse fokozatosan terjed lefelé az egész testre. A beteg teste ív
alakban meghajlik. A felső végtagon hajlított (flexiós) helyzet alakul ki.
Az alsó végtag kifeszített (extensiós) helyzetét észleljük.
A görcsök hamarosan az akarattól független zsigeri izomzatra is
átterjednek. A garatizomzat görcse esetén a beteg nem tud nyelni. A
bordaközti izmok és a rekesz görcse légzési nehézséget, dyspnoét és
cyanosist okoz. A záróizmok görcse nehezíti a belek és a húgyhólyag
kiürülését.
A tetanusos beteg minden külső ingerrel szemben fokozottan érzékeny. A
legkisebb zaj, fény, az ágy megmozgatása clonusos görcsöket válthat ki,
amelyek az összes izmokra egyszerre áttevődnek. A rohamokban
jelentkező rángógörcs rendkívül fájdalmas és kínos. A beteg elkékül,
szemei kidüllednek, pupillái kitágulnak.
Tartós roham következménye: fulladásos halál. Máskor a halált
szívgyengeség okozza.
A betegség kifejlődését a hőmérséklet emelkedése (41-43°C) és a pulsus
szaporodása követi.



A tetanus típusos kórformái:
L a ppa ng á s i
Kórformák
idő

Kórlefolyás

Kimenet

hyperacut

néhány órától
1 napig

súlyos lefolyású,
csaknem állandó
általános görcsök

halálozás 100%,
rendszerint 1-2
nap alatt

acut

2-3 nap

súlyos lefolyású,
általános görcsök

halálozás 75%

subacut

4-9 nap

enyhébb lefolyású,
helyi görcsökkel
kezdődik

halálozás 50%

chronikus

10-15 nap

enyhe lefolyású,
viszonylag jóindulatú

halálozás 30%

A merevgörcs rendkívül súlyos lefolyású, és a korszerű kezelés ellenéri is
gyakran halálos kimenetelű sebfertőzés. A szakszerű sebellátás és a
védőoltások bevezetése a megelőzést helyezte a gyógyítás előterébe.
Megelőzés:
1. Szakszerű sebellátás és helyes sebkezelés. Lehetőleg 6-8 órán belül
sebszél-kimetszés, különösen ügyelni kell a roncsolt, szennyezett,
tasakos sebek helyes ellátására, a szennyeződés és az idegentestek
eltávolítására.
2. Passzív immunizálás. Különböző állatokban (ló, szarvasmarha, juh)
előállított, tisztított és koncentrált tetanus-ellenes savót - antitoxint
- adunk, azaz kész ellenanyagot viszünk be.
3. Aktív immunizálás. Méregtelenített és tisztított tetanus-anatoxin
adásával a szervezetet ellenanyag termelésére serkentjük. A
kötelező Di-Per-Te kombinált védőoltással 20 éves korig teljes
védelmet érünk el.
Tetanus elleni védőoltást kell adni minden
tetanusfertőzésre gyanús sérülést szenvedett.

személynek,

aki

A sérülés ellátásakor a tetanus elleni védőoltást a sérült kórlapjában,
illetve a lázlapján mindenkor jegyezzük fel.



Kezelés:
1. Szakszerű sebellátás.
2. A tetanus toxinjait antitoxinnal igyekszünk semlegesíteni. A
gerincvelő idegsejtjeihez és az agysejtekhez kötődött toxin okozza a
merevgörcsöt.
3. A tetanusos tünetek csökkentése, illetve megszüntetése.
a) Külön kórteremben nyugalmat biztosítunk. A beteget csendes,
elsötétített szobába fektetjük, ahol minden fény, hang és
mechanikai inger távoltartható.
b) Sedálás a beteg reflex-ingerlékenységének és vegetatív
izgalmainak csökkentésére.
c) Az izomgörcsök szüntetése; izom-relaxansai. A tartós
izomellazítással egybekötött respiratiós therapia ma legjobb
fegyverünk a tetanusos görcsök megszűntetésére.
d) Légcsőmetszés (tracheostomia).
e) Antibiotikus therapia.
f) Folyadék-, electrolyt- és táplálékpótlás.
g) A tetanusos beteg ápolása. A tetanusos beteget sohasem szabad
magára hagyni.
 Ágyazás,
 bőrápolás,
 szemápolás,
 szájápolás,
 vizeletürítés,
 székletürítés.
A tetanusos beteg súlyponti kérdése: a szövődmények megelőzése.
Gondos ápolással, a beteg folyamatos,
szövődmények eredményesen leküzdhetők.

pontos

észlelésével

a



Gáz-oedema, gáz-gangraena
A gáz-oedema életveszélyes sebfertőzés, főleg háborús sérüléseknél, de
máskor is jelentkezhet.
Leggyakoribb kórokozói a clostridiumok:
a) Clostridium perfringens: toxinjai a haemolysin, az izomzat elhalását
és duzzanatát, az idegrendszer károsodását okozó mérgek, az izom
szétesésekor gáz képződik, amely felfújja a szöveteket.
b) Clostridium novyi: vörösvértesteket feloldó haemolysint és exotoxint
termel, amely a bőr, a bőralatti kötőszövet, az izomzat vizenyőjét
okozza.
c) Clostridium septicum: az izomzat savós és savós-véres átívódását,
majd a bőr és az izomzat pusztulását okozza. Toxinja gyors
vérnyomásesést eredményez.
d) Clostridium histolyticum: hatására az elhalt szövetek szétesnek.
A clostridiumok az ember és állat bélcsatornájában, mint saprophyták
élnek, és az ürülékkel kerülnek a külvilágba. Leggyakrabban a
trágyázott földben, sárban találhatók. A spórák kedvező körülmények
közé kerülnek, vegetatív alakjuk kifejlődik, szaporodik és toxint termel.
Ennek feltételei:
a) Oxygen-hiányos sebek - nagy, szakított, tasakos, levegőtől elzárt
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


sebek; a fertőzés leggyakoribb az izomzatban gazdag testtájakon
(far, combtájék).
b) A sebek kiterjedt szövetelhalása.
c) Mindenféle vérkeringési zavar. Nagyobb ér sérülése, a vérömleny, a
szoros kötés jelentős vérkeringési zavart okoz.
Anaerob körülmények között a kórokozók gyorsan szaporodnak, és nagy
mennyiségű toxint termelnek. A sebet környező szövetek károsodnak, a
mérgek felszívódnak és az egész szervezetet károsítják (helyi és általános
hatás).



Klinikai tünetek:
A tünetek általában 2-3 napos lappangás után jelentkeznek. Súlyos
esetekben a sérülés után 24 órával a bevezető tünetek: nyugtalanság,
rossz közérzet, kisebb sebfájdalom.
Igen erős sebfájdalom, feszülés. A kötés szoros lesz, ez a gyorsan terjedő
szöveti duzzanat következménye. A seb környéke vagy az egész végtag
vizenyős, feszes, felette a bőr fényes hűvös, érzéketlen. A halvány kékes
színű bőrön kékes és bronz színezetű foltok jelennek meg. A foltok felett
bullák képződnek, melyek barnás, zavaros savós folyadékkal teltek.
Gyakran megnyílnak, helyükön sötétvörös vagy fekete hámhiány. A seb
környékének tapintásakor sercegést (crepitatio) érzünk, melyet a
szövetek között képződött gázok okoznak.
A seb területén feltűnik a szövetek, izmok sápadtsága és a gyulladásos
jelenségek teljes hiánya. A sebből zavaros, híg, savós váladék ürül, amely
gázokat is tartalmaz. A kezdetben szagtalan seb később már messziről
érezhető, kellemetlen édeskés szagúvá válik. Az izmok főtthús-szerűek,
szakadékonyak. A seb feltárásakor gennyet nem kapunk, csupán hígan
folyó sárgásbarna váladékot, amely több-kevesebb gázt tartalmaz.
A sebből felszívódó toxinok hatására gyorsan kifejlődnek az általános
tünetek, az egész szervezet súlyos működési zavarai. A beteg arca sápadt,
szürkés, szeme fénylő. Hőmérséklete a betegség kezdetén igen magas (3941°C), később leesik. A pulzus szapora (120-140/min). A vérnyomás
szintén csökken.
Igen jellemző tünete az euphoria. A beteg felkel, sétál, énekel. Az
általános állapot hirtelen, néhány óra alatt romlik: a légzés
szabálytalanná, felületessé válik, a nyelv száraz, hányás és hasmenés
jelentkezik. A vizeletmennyiség csökken; albumin- és haematuria. A
vörösvértestszám katasztrofálisan csökken. A halál általában
szívgyengeség, szívműködés- és légzésbénulás következében áll be.
A nagy lágyrész-sérüléssel járó baleset után kifejlődő jellegzetes helyi és
általános tünetek alapján a kórismézés nem nehéz.
Az anaerob fertőzések megelőzése a szakszerű sebellátáson alapszik.



Kezelés lényege:
A fertőzött területen egymással párhuzamos, hosszú és mély, az ép
szövetekig hatoló bemetszéseket ejtünk. Az idegentesteket és az elhalt
szöveteket eltávolítjuk. A sebváladék kiürülését drainezéssel biztosítjuk.
A sebeket oxygent felszabadító oldatokkal (hydrogenhyperoxyd)
öblítjük. A sebészi kezelés mellett helyi és általános antibiotikus terápiát
alkalmazunk.
A kezelés további feladatai:
A keringés támogatása szívszerekkel, transzfúzióval; az elveszett
folyadék- és electrolyt-mennyiség pótlása infusiós therapiával. Az
ápolónő pontosan mérje a különböző módon bevitt és ürített folyadékok
mennyiségét.
Az anaerob fertőzéses beteget teljesen elkülönítjük. A kötözést a sebészi
asepsis szabályainak szigorú betartásával végezzük.



A shock
Annak megfelelően, hogy a vérkeringés melyik része károsodik, a szívérrendszer működési zavarainak két alapvető típusa ismeretes:
1. A szív eredetű, centrális keringési elégtelenség a szívműködés
zavarán alapul. Ezt tapasztaljuk pl.: a szívizom heveny
infarctusában, tüdőembólia okozta acut szívtágulatban, szívtamponade esetén, hirtelen, 180/min feletti tachycardia
jelentkezésekor.
2. A peripheriás érrendszer eredetű keringési elégtelenség jellemző
sajátossága: csökken a szívhez visszaáramló vénás vérmennyiség,
aminek következtében csökken a szív perctérfogata.
Oka: a keringő vérmennyiség csökkenése vagy az érrendszer
működési zavara (értágulat). Így a vérkeringés egyensúlyának
felborulását a keringő vérmennyiség és a véredényrendszer
pillanatnyi befogadóképessége közötti térfogat-aránytalanság
okozza.
Két formája van:
a) Collapsus: a perifériás keringés rövid ideig tartó, spontán
rendeződő és nyom nélkül múló zavara.
Lényege: az elégtelen érbeidegzés a véreloszlást átmenetileg
megváltoztatja. Kiválthatja pl.: pszichés behatás, hosszú,
mozdulatlan állás, fekvő helyzetből hirtelen felállás.
Rendszerint percekig tartó gyengeségérzés, ásítás, hányinger,
szédülés előzi meg. Olykor minden előjel nélkül a beteg előtt
„elsötétül a világ”, elveszti eszméletét. A collapsusban levő
eszméletlen beteg arca halvány, bőrét hidegveríték borítja, pulzusa
nem vagy alig tapintható, szívműködése lassul. Vízszintes
helyzetben másodpercek, legfeljebb néhány perc alatt visszanyeri
eszméletét; általános gyengeségről panaszkodik.



b) Shock
Különböző okok következtében kialakuló súlyos perifériás keringési
elégtelenség, amelyhez az idegrendszer, a belső elválasztású mirigyek és
az anyagcsere tartós zavara társul. A kialakult, egymásba kapcsolódó, és
egymást elősegítő folyamatok (circulus vitiosus) következménye a beteg
állapotának
súlyosbodása.
A
shock
kezelés
nélkül
befolyásolhatatlanná (irreversibilissé) válik, és végük a beteg halálát
okozza.
A shockot különböző okok váltják ki, de a klinikai tünetek többékevésbé hasonlóak. Az észlelt tünetcsoportot shock-syndromának
nevezzük.
A shock okai (shock-syndroma):
1. Külső és belső vérzések
2. Mechanikai és hő eredetű traumák
3. Nagyfokú
folyadékvesztéssel
járó
állapotok
(kiszáradás,
dehydratio) (pl.: erős hányás pylorus-stenosisban, súlyos hasmenés
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


gastroenteritisben)
4. Heveny hasi katasztrófák (pl.: bélelzáródás, hashártyagyulladás, a
gyomor-bélrendszer átfúródásai)
5. Fertőzések (pl.: Gram-negatív kórokozók okozta infectio)
6. Toxin-hatások (pl.: urin-infiltratio)
7. Allergiás eredetű anaphylaxia
8. Incompatibilis transfusio
A tünetek kialakulása legtöbbször nem egy, hanem több tényező együttes
hatása. Bizonyos körülmények egyidejű jelenléte meggyorsítja a shock
kialakulását. Ilyen hajlamosító faktorok:
 Fájdalom
 Félelem, szorongás
 Csecsemő- és időskor
 Valamilyen már korábban fennálló betegség (anaemia,
cukorbetegség)
 Nagyfokú fogyás, leromlottság
 Műtéti beavatkozások



A shock kórfolyamata
A folyamat kiindulópontja:
1. A vér-, plasma- vagy vízvesztés következtében a vértérfogat
közvetlen csökkenése;
2. idegi-hormonalis, illetve toxikus hatásra érelváltozás (értágulat).
A csökkent
megindítója.

térfogat

(hypovolaemia)

a

shock-reactio

sorának

A szervezet a sympathikus idegrendszer fokozott működésével
(„sympathikus vihar”) igyekszik ezt a hiányt ellensúlyozni
(compenzálni). A vérraktárak kiürülnek, a szövetközti folyadék a
véráramba jut (a vér felhígul), a szívműködés gyorsul (tachycardia). Ha
ezek elégtelennek bizonyulnak, a reactio-sor további lépése: a kiserek
összehúzódása (vasoconstrictio), amely a vérkeringés átrendeződéséhez
vezet. A létfontosságú szervek - mint a szívizomzat, az agy megközelítőleg elegendő mennyiségű vért kapnak, ugyanakkor az összes
többi szervben - a bőrben, izomzatban, bélben, vesében - az
érösszehúzódás miatt hiányos a vérátáramlás.
Következménye: a szöveti oxygen-hiány (hypoxia).
A szöveti oxygen-hiány újabb zavarokhoz vezet:
1. A szöveti anyagcsere romlik, a savanyú anyagcseretermékek
felszaporodnak, acidosis alakul ki.
2. A veséken átáramló kevesebb vérmennyiségnek a vizeletkiválasztás csökkenése (oliguria), majd vizelethiány (anuria) az
eredménye. Ez az állapot a shock-vese.
A fokozódó hypoxia, a súlyos szöveti anyagcserezavarok további
következménye:
A véredények fala és beidegzése súlyosan károsodik. Az érszűkület
bénulás következtében értágulatba megy át. Az eredetileg csökkent
vérmennyiség ezek után még kevésbé képes kitölteni az érrendszert.
Most már az életfontosságú szervek vérátáramlása is csökken. Ez a szív
munkájának károsodásához, csökkent szívteljesítményhez vezet. Ez a
shock decompenzált szakasza. A szervezet tartalékai kimerülnek, az
artériás vérnyomás kritikusan leesik, az életfontosságú szervek
vérellátása már a szervezet többi részének kárára sem lehetséges.
Mindezek a vérkeringés teljes összeomlását, befolyásolhatatlan
(irreversibilis) károsodását eredményezik, és a beteg meghal.



Vérzés

Kiszáradás

Égés

Mechanikai trauma

vértérfogat közvetlen csökkenése

Fertőzés

érbeidegzési zavarok

vénás visszaáramlás és a perctérfogat csökkenése
HYPOVOLAEMIA

1. vérraktárok
kiürülése
2. szövetközi folyadék
a véráramban
3. tachycardia
4. Érösszehúzódás

COMPENSATIO

HALÁL

Toxin-hatás

SZÖVETI HYPOXIA
IRREVERSIBILITÁS

SZÍVIZOM
KÁROSODÁS

Érbeidegzési zavar
ÉRBÉNULÁS

Vizelet elválasztás csökkenése
(oliguria, anuria)
SHOCK-VESE
Szöveti anyagcserezavar
ACIDOSIS

DECOMPENSATIO



Az allergiás eredetű anaphylaxiás shock kórlefolyása eltér az előbbiektől.
A meginduló antigen-antitest-reakciók következtében felszabaduló
histaminanyagok idéznek elő általános értágulatot. Ez hypovolaemiához
vezet.
A shock tüneteit döntően befolyásolja, hogy beteget a kórlefolyás melyik
időszakában: a compenzált vagy decompenzált stádiumban észleljük-e.
A shock tünetei:
Compenzált shock

Decompenzált shock

Bőr, látható
nyálkahártyák

Sápadtság, hűvös
tapintatú végtagok

Pulsus

100-120/min, telt

Sápadtság, hűvös, nyirkos
tapintatú bőr, cyanotikus ajkak
120-150/min, könnyen
elnyomható

Vérnyomás

Közel normális

Vizelet

Vizelet van

80 Hgmm vagy ez alatt
Vizelet-kiválasztás nincs vagy
nagy fokban csökkent

A tünetek alpján a compenzált shock:
 hűvös,
 normotioniás tachycardia.
A decompenzált shock:
 hűvös,
 hypotoniás tachycardia.
A shockos állapotot befolyásolja, hogy milyen ok vagy okok hozzák létre.

A shock kezelése
A shockos beteg kezelése kétirányú:
1. Az életveszélyt jelentő shockos állapot megszüntetése:
shocktalanítás.
2. A shockot előidéző tényező kezelése, amely a kiváltó ok természete
szerint változik: oki kezelés.



Shocktalanítás

Minden shock kezelésének célja a hypovolaemia, illetve a csökkent
perctérfogat normalizálása. Ezzel megszűnik a compenzáló
érösszehúzódás, a szövetek oxygenhiánya és anyagcserezavara.
1. A shocktalanítás középpontjában a térfogatpótlás áll:
 csoportazonos teljes vér trasfusiójával,
 plasma-pótszerekkel.
A térfogatpótlás mértékét befolyásolja:
 sérülés jellege,
 kiterjedése,
 a szervezet reactioképessége.
A beteg megfigyelése, a pulsus és a vérnyomás rendszeres ellenőrzése
mellett komoly támpont a vizelet mennyiségének emelkedése.
2. Gyógyszeres kezelés:
Érösszehúzó gyógyszerek adása indokolt: általános értágulattal járó
anaphylaxiás shockban.
Az érgörcs oldása, ezzel javítjuk a szövetek vérátáramlását, oxygenellátását és anyagcseréjét; értágító gyógyszerek.
3. Hypothermia
4. A beteg nyugalma
5. Fájdalomcsillapítás
6. A szív kezelése
7. Mellékvesekéreg-hormonok
8. Az acidosis megszüntetése
9. A vesekárosodás leküzdése
10. Oxygen adása



Oki kezelés

A shocktalanítás csak úgy maradhat eredményes, ha egyúttal a kiváltó
tényezőt is megszüntetjük. Pl.: vérzésnél a vérzés megszüntetése
műtéttel;

sérülésnél

a

megfelelő

sebellátás,

törések

kezelése;

fertőzésekben antibiotikus therapia; heveny hasi katasztrófák műtéte.
A legjobb kezelés a shock megelőzése!
1. Nagy vérvesztéssel járó műtétek előtt vércsoport-meghatározás
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


2. A hajlamosító állapotok kezelése, illetve megszüntetése



Asepsis, antisepsis

Asepsis az az állapot, amelyet annak érdekében hozunk létre, hogy a
sebészi beavatkozások közben (műtét, kötözés) a seb ne fertőződjék.
Antisepsis a már meglevő fertőzés elleni küzdelem, célja a sebbe került
kórokozók,

illetve

a

nem

sterilezhető

környezet

pathogen

microorganismusainak elpusztítása.
A korszerű asepsis sterilezéssel a tökéletes csíramentességre törekszik, és
csak ott veszi igénybe a desinficiálást, ahol a sterilezés nem valósítható
meg.



A műtétről általában
Műtét minden olyan gyógyító vagy diagnosztikus eljárás, amellyel a
szövetek folytonosságát megszakítjuk, vagy a sérült szövetek
folytonossági hiányát helyreállítjuk.
Így tágabb értelemben a műtét fogalmához tartozik a csonttörések és
ficamok helyretétele, a transfusio, infusio, stb. is. A sebészi
beavatkozásokkal kapcsolatban az ápolónőnek is ismerni kell néhány
alapfogalmat.
Műtéti javallatok (indicatio). Azok az okok, amelyek a műtét elvégzését
szükségessé teszik. A javallatokon belül elkülöníthető:
1. Vitalis, életmentő javallat. A sebészi beavatkozás közvetlen
életveszély miatt indokolt (pl.: vérzés, gyomorátfúródás).
2. Abszolút, feltétlen javallat. Az élettel össze nem egyeztethető
betegség csak műtéttel gyógyítható, de van idő bizonyos
előkészítésre (pl.: közvetlen életveszélyt nem jelentő daganat
eltávolítása).
3. Relatív, feltételes javallat. A beteget más módon is kezelhetjük, de a
gyökeres gyógyulás csak műtéttől várható (pl.: epekőbetegség,
fekélybetegség).
Műtéti feltételek. Mindazok a körülmények, amelyek a műtét sikeres
elvégzéséhez szükségesek (pl.: jó általános állapot, megfelelő cardialis és
tüdőállapot, kielégítő tápláltság).
Mennél hiányosabbak a műtéti feltételek, annál veszélyesebb,
kockázatosabb a beavatkozás. Ha a műtéti feltételek teljesen hiányoznak,
a műtét ellenjavallt (contraindicatio).



Minden műtéti beavatkozásnak három szakasza van:
1. Feltárás. A beteg szervet a szöveteken ejtett seben keresztül érjük
el.
2. Tulajdonképpeni műtét. A beteg szerv vagy szervrész eltávolítása,
szervek közötti összeköttetések létesítése, vérző ér lekötése, stb.
3. Sebzárás. A feltáráskor készített sebet varratokkal rétegesen
egyesítjük.
A műtéti beavatkozás célja lehet:
1. Sérülés okozta sebek zárása, vérzéscsillapítás, tört csontok
visszahelyezése, elszakadt szövetek egyesítése.
2. Üregek megnyitása (pl.: tályogmegnyitás).
3. A szervezetbe különböző idegen anyagokat juttatunk be (pl.:
gyógyszereket); transfusiót, infusiót, szövet-, illetve szervátültetést
(transplantatiót) végzünk.
4. A szervezetből valamit eltávolítunk (pl.: idegentesteket, beteg
szervet vagy szervrészt).
5. Két üreges szerv között összeköttetést létesítünk (pl.: a gyomor és
a vékonybél között).
6. A szövetek és szervek élettani viszonyait helyreállítjuk (pl.:
fejlődési rendellenességek megszüntetése, sipolyok kiirtása).
7. Kórismézés miatt végzett műtét (exploratio).
A műtétek eredményük szerint lehetnek:
1. Gyökeres műtétek. A sebészi beavatkozás a betegséget a szerv vagy
szövet eltávolításával meggyógyítja, azaz az okot megszünteti (pl.: a
féregnyúlvány kiirtása).
2. Tüneti (palliativ) műtétek. Az alapbetegséget műtéttel nem lehet
meggyógyítani, vagy a nagyobb beavatkozást jelentő radikális
műtét ellenjavallt. A műtét célja bizonyos tünetek megszüntetése
(pl.: leromlott beteg pylorus-szűkülete esetén a gyomor-éhbél
között anastomosis létesítése).



Életveszélyes állapotokban (pl.: kizárt sérv, fekélyátfúródás) a műtét
halaszthatatlan, sürgős; a beteg kivizsgálására és alapos előkészítésére
nincs mód és lehetőség; a sebészi beavatkozást mielőbb el kell végezni. A
nem sürgős, halasztható (electiv) műtétek időpontja a beteg állapotának
megfelelően választható meg; szükség szerint tartós, sokirányú
előkészítést végzünk. Erre idült sebészi megbetegedéseknél van lehetőség
(pl.: visszahelyezhető, nem kizárt sérv, idült gyomor- és nyombélfekély,
stb.).
A leggyakoribb sürgős (heveny) műtétek:
1. heveny artériás és venás vérzés megszüntetése,
2. gégemetszés a felső légutak heveny elzáródásakor,
3. heveny bélelzáródás megszüntetése,
4. kizárt sérv megoldása,
5. üreges szervek átfúródásának műtéte (pl.: gyomor-, vastagbél
perforatio),
6. súlyos végtagroncsolás esetén amputatio,
7. nyílt vagy szelepes légmellel járó mellkasi sérülések ellátása,
8. heveny mechanikus, égési és fagyási sérülések ellátása.



Érzéstelenítés

Az érzéstelenítés célja a sebészi beavatkozás okozta fájdalom és
különböző kóros ingerek elhárítása. A fájdalommentességet biztosító
gyógyszerek az érzéstelenítőszerek (anaestheticumok).
1. Az egész testre kiterjedő érzéstelenség az általános érzéstelenítés
(narcosis).
2. Ha az érzéstelenítő oldatot az idegvégződésekbe vagy az idegpályák
lefutásának megfelelően juttatjuk a szervezetbe, akkor az agykéreg
befolyásolása nélkül, tehát tiszta öntudat mellett érünk el a műtéti
területen anaesthesiát. Ez a helyi érzéstelenítés (local-anaesthesia).



Általános érzéstelenítés
(narcosis)
Az altatást, narcosist előidéző szerek az altatószerek (narcoticumok). A
központi idegrendszer sejtjeit átmenetileg bénítják, ami öntudatlanságot,
fájdalommentességet és reflex-gátlást okoz.
A narcosis mélységét az adagolt altatószer mennyisége határozza meg.
Az altatásnak négy szakasza van:
1. A fájdalommentesség szakasza (stadium analgeticum). Az agykéreg
izgalma következtében az arc kipirul, a légzés szabálytalan, a
vérnyomás emelkedik, a pulzus szaporább. Az öntudat
elhomályosul, de az eszméletlenség nem teljes. A beteg reflexei
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


megvannak.
2. Az izgalmi szak (stadium excitationis). A beteg izgatott, arca
kipirul, vérnyomása emelkedik, pulzusa és légzése szaporábbá
válik, a pupillák tágak, fényre reagálnak. A beteg izomtónusa
erősen fokozott. Az altatószert továbbadagolva, a feszítés
hamarosan megszűnik.
3. A sebészi narcosis szaka (stadium tolerantiae). A beteg eszméletlen,
teljesen érzéketlen, ingerre nem reagál. A reflexmozgások
megszűnnek, az izomzat fokozatosan teljesen ellazul, a pulzus és a
légzés gyérül, de egyenletes és erőteljes, a vérnyomás normális. Ez a
stadium nagy műtétek elvégzésére alkalmas.
4. A túlaltatás szaka (stadium paralyticum). Tovább fokozva a
narcosist, a nyúltagyi légző- és keringésszabályozó központ is bénul.
A túlaltatás elkerülésére műtét közben állandóan ellenőrizzük a beteg
arcszínét, légzését, pulzusát, vérnyomását és pupilláit.



A narcosis befejezése után az ébredés a reflexek visszatérésével kezdődik.
Az ébredő beteg életfunkciói fordított sorrendben jelentkeznek, mint
elalváskor. Legvégül az eszmélet tér vissza, rendszerint hányinger,
hányás, fejfájás, szédülés és izgalmi tünetek kíséretében.
Az ápolónő az ébredő műtétes beteget sohase hagyja magára, amíg
annak öntudata teljesen vissza nem tért! Ha a beteg pontos megfigyelése
során bármilyen rendellenességet észlel (hányinger, hányás, félrenyelés
veszélye, cyanosis), azonnal jelentse az orvosnak!
A narcosist kétféle úton érjük el:
1. A légutakon keresztül gáz vagy gőz belélegeztetése (inhalatiós
narcosis).
2. Különböző narcoticumok oldatait közvetlenül az érpályába
juttatjuk (intravenás narcosis).

Helyi érzéstelenítés
(local-anaesthesia)

A helyi érzéstelenítés: a test meghatározott területén a fájdalomérzés
kikapcsolása, az egyéb functiók és az öntudat megtartottak.

Beszüremítéses (infiltratiós)
érzéstelenítés
A műtéti területet rétegesen, a kívánt mélységig elárasztják érzéstelenítő
oldattal. Két módját különítjük el:
1. Zárt módszernél a bőrt és a mélyebb, bőralatti szöveteket a sértetlen
bőrön keresztül érzéstelenítik.
2. Nyílt érzéstelenítésnél az egyes rétegek infiltrálása után azokat
szikével megnyitják, és a következő réteget már az előző megnyitása
után szüremítik be (ún. Visnyevszkij-féle tovakúszó érzéstelenítés).



Vezetéses érzéstelenítés

Valamely testrész fő idegeinek, idegtörzseinek érzéstelenítése.
A vezetéses érzéstelenítés formái:
1. Az idegtörzset lefutása mentén bénítjuk meg. Pl.: az Oberst-féle
eljárásnál az ujjak tövénél az ujjbegy felé haladó idegeket
érzéstelenítjük.
2. Gerincvelői érzéstelenítés. Az idegtörzset a gerinccsatornán belül
bénítjuk. Leggyakrabban az ágyéki (lumbalis) gerincszakaszon
alkalmazzuk, ezért az eljárás neve lumbal-anaesthesia.
A gerincvelői érzéstelenítésben operált beteg helyes fektetésére az orvos
ad utasítást. Az előírt helyzetet legalább négy órán keresztül fenn kell
tartani, utána az ágyat vízszintesre állítjuk. Az ápolónő a vérnyomás,
pulzus ellenőrzésén kívül a légzést is figyelje! Ha az érzéstelenség
fokozatosan felfelé terjed, azonnal szóljon az orvosnak!



A műtéti előkészítés

Minden műtét kisebb-nagyobb fokban megterheli a beteg szervezetét. Ez
a műtéti ártalom vagy postoperatív betegség.
A műtéti ártalom és a teherbírás viszonya kifejezi a beavatkozás
veszélyét, a műtéti kockázatot.
Bármely

műtétet

csakis

szigorú

javallat

alapján,

a

beteg

hozzájárulásával, fiatalkorúakon szülői beleegyezéssel szabad elvégezni!
A műtéti előkészítés célja: megóvni vagy helyreállítani, de legalábbis
fokozni a beteg teherbíró-képességét. A műtéti előkészítés alapja a beteg
szakszerű kivizsgálása.



Általános műtéti előkészítés
A műtéti teherbírást jelentősen befolyásolja a beteg életkora, alkata,
neme és szerveinek működése.
1. Szív és keringés: fizikális vizsgálatok - a pulsus-, vérnyomáskontroll,
EKG-vizsgálat
2. Tüdő és légzés: a légzési tartalék meghatározása a műtéti teherbírás és
az operáció utáni szövődmények gyakorisága szempontjából ma már
nélkülözhetetlen.
A légzési teljesítmény megállapításának legegyszerűbb adatai:
percenkénti légzésszám, légzési térfogat, légzési perctérfogat
(légzésszám és a légzési térfogat szorzata) és a vitálkapacitás. A
vitálkapacitás és a műtét utáni szövődmények gyakorisága között
szoros összefüggés van.
3. Vérkép
4. Májműködés
5. Veseműködés
6. Anyagcsere: a műtéti teherbírást jelentősen befolyásolja a
cukorbetegség.
Az anyagcsere-folyamatok fokozódása (lázas, hyperthyreosisos
betegnél) megnehezíti a narcosist és a műtét elvégzését.
A leromlott állapot, a rosszul tápláltság a műtéti teherbírást
csökkenti.
7. Folyadék- és electrolyt-háztartás
Legfontosabb vizsgálatok: haematocrit-érték, maradék-nitrogen
meghatározása, serum-Na-, K-, Cl- és -bicarbonatszint vizsgálata.
8. Serum-fehérje
A plasma-fehérjeszint csökkenésének számos veszélye van: oedemák
keletkeznek, shockra hajlamosít, továbbá romlik a műtéti sebek
gyógyhajlama.
A beteg teherbíró-képessége akkor a legmegfelelőbb, amikor a
vizsgálatok eredményei a legjobban megközelítik a normális értékeket.



Közvetlen műtéti előkészítés

1. A gyomor-bélrendszer kiürítése
2. A műtéti terület előkészítése
3. Praemedicatio: a beteg műtét előtti és az érzéstelenítés előkészítésére
szolgáló gyógyszerelése.
Két része:
a) A műtétet megelőző esetén altató és nyugtató gyógyszereket adunk.
b) A műtét napján, a beavatkozás előtt 1 órával kapja meg a beteg az
anaesthesiologus által elrendelt gyógyszereket.
4. További intézkedések: ha a beteg lázas, köhög, náthás, menstruál vagy
bármi rendellenesség tapasztalható, feltétlenül jelenti kell az osztályos
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


orvosnak!
A beteg távolítsa el az ajakrúzst, szemfestéket, körömlakkot,
ékszereket. Az ápolónő kórházi hálóruhát ad rá, fejét kendővel beköti,
műfogsorát eltávolítja. Az előkészítő injectio beadása előtt vizeltesse
meg.



Műtéti utókezelés

A műtét napjának teendői

A beteg elhelyezése

 Az altatott beteget mindig laposan fektetjük.
 A műtött végtagot felpolcoljuk.
 A hasműtétesek alsó végtagját csípőben behajlítva, térdben felhúzva
helyezzük el.
 A mellkas-operált beteget félig ülő helyzetbe fektetjük.
 A koponyaműtét után a fejet kissé magasabban helyezzük el.
 Szívókezelés beállítása.
 Oxygen belélegeztetése.



A beteg megfigyelése

A beteg megfigyelésének adatait (pulzus, vérnyomás, légzés,
hőmérséklet, felvett és ürített folyadék, gyógyszerelés, stb.) az ápolónő
előre elkészített észlelőlapon rögzíti.
A beteg megfigyelésének szempontja:
a) az öntudat tisztasága (a feltett kérdésekre milyen válaszokat ad),
b) az arcszín, a bőr tapintata (norm., enyhén rózsaszínű, száraz, meleg
tapintatú),
c) pulzus, vérnyomás (a műtét előtti értékkel megegyezik-e),
d) kötés (száraz kötés, drainált sebnél pótkötés, haskötő), aktív-,
illetve passzív szívás megfigyelése.
A beteg ébredése. Míg a beteg teljesen fel nem ébredt, szájából nem
távolítjuk el a Mayo-tubust.
Az ápolónő ne hagyja magára a beteget, amíg az teljesen vissza nem
nyerte eszméletét, a feltett kérdésekre pontosan nem válaszol. Szigorúan
tilos a nyugtalan, eszméletlen beteget az ágyhoz kötözni, bedeszkázni és
magára hagyni!
Az ébredés közben további nehézségekre, szövődményekre is készüljünk
(erős hányinger, esetleg hányás).
Aspiratio-veszélynél azonnal értesítsük az orvost!
Heveny sápadtság és cyanosis kialakulásakor, különösen ha az
pulzusszaporulattal és vérnyomáseséssel jár, az ápolónő sürgősen
üzenjen az orvosért!
Műtét utáni fájdalmak:
Ha az operált beteg fájdalomról panaszkodik, minden esetben jelentsük
az orvosnak! Az ápolónő önállóan nem adhat fájdalomcsillapítót!
A nem műtéti területen jelentkező, vagy szokatlanul erős fájdalom
szövődmény jele.



A beteg nyugtalanságának okai:
 a narcosisból még nem ébredt fel teljesen,
 hányinger, hányás,
 nehézlégzés, szapora és felületes légzés, gyakran a sebfájdalom
miatt nem mer a beteg lélegezni, máskor a hörgőkben meggyűlt
váladékot nem meri felköhögni.
A műtét után gyakran fellépő szomjúságérzés leggyakoribb okai:
 koplaltatás, szomjaztatás,
 praemedicatióban adott parasympatholyticum (atropin),
 a műtét alatti vérzés és az operáció utáni
folyadékvesztéshez, kiszáradáshoz vezet

hányás

Inni csak akkor és annyit adhat az ápolónő, amennyit az orvos
engedélyez.
Különös gondot fordítsunk a műtét utáni vizeletürítésre! Főleg
kismedencei, húgyivarszervi műtéteknél, hasi beavatkozások után a
beteg gyakran nem képes vizelni.
A műtét után 24 órával akkor is katéterezni kell, ha a beteg nem
panaszkodik vizelési ingerről és hólyagfeszülésről.



Műtét után mire figyeljünk?
Tünetek
fájdalom

nyugtalanság

hányinger, hányás

a) műtéttel járó sebfájdalom
b) szövődményt jelző fájdalom
a) fájdalom
b) ébredés
c) hányinger, hányás
d) légzési nehézség
e) keringési elégtelenség, fenyegető shock
f) telt húgyhólyag, vizelési képtelenség
a) narcosis utáni ébredés
b) érzékenység az érzéstelenítővel szemben
c) gyomortartalom felszaporodása
gyomoroperáltaknál
d) hasi műtétek utáni korai ileus
e) hashártyaizgalom (hashártyagyulladásnál)

sápadtság

a) gyógyszerérzékenység
b) erős hányinger
c) shock-veszély (pl.: utóvérzés)
d) hirtelen szívmegállás

cyanosis (hirtelen
oxygen-hiány)

a) altatott betegnél a nyelv hátracsúszása
b) hányadék, illetve idegentest félrenyelése
c) a légzés más okból akadályozott (pl.:
mellkasi műtétek után)

szomjúság

a) műtét előtti koplaltatás, szomjaztatás
b) atropin
c) kiszáradás (exsiccosis), pl.: hányás,
hasmenés, bélelzáródás következtében

vizelési panaszok

a) hasi, kismedencei és húgyivarszervi
műtétek után vizelési nehézség vagy
képtelenség
b) ha katéterezésre nincs vizelet (anuria), ez
veseműködési zavarra utal, pl.: shock-vese,
transfúsiós szövődmény



Műtét utáni szövődmények
Légúti szövődmények. A váladék a légutakban megreked. Következménye
a
kiterjedt
légúti
hurut
(bronchitis),
tüdőgyulladás
(bronchopopneumonia).
Vérzés (a bőrben, a bőr alatt, az izomzat között és az operált szervben).
Belső vérzésekben – sápadt bőr és nyálkahártyák, szapora pulzus,
csökkenő vérnyomás -.
A vérzésre utaló klinikai jeleket az ápolónő azonnal jelentse az orvosnak!
Thromboembolia.
Az
alsó
végtag
mélyvénás
rendszerének
phlebothrombosisa. Kezdete tünetszegény, ezért a legapróbb gyanújelét
is a legkomolyabban értékeljük. Az alsó végtagban, a talp mélyén, az
ikraizomzatban jelentkező bizonytalan húzó fájdalom, a tachycardia, a
végtag duzzanata és a szederjes szín a thrombosis kialakulását jelzik.
A tüdőembólia származhat az alsó végtag mélyvénás rendszerének vagy a
medence
vénás
fonatainak
thrombosisából.
Gyakran
teljes
tünetmentesség közepette váratlanul is keletkezhet.
Feladat: a thrombosis továbbterjedésének
tüdőembóliának a megakadályozása.

és

az

életveszélyes

Sebfertőzés. Műtét utáni 3-4. napon a beteg lázas lesz. A láz oka gyakran
a seb fertőződése, amelyet sebduzzanat, bőrpír és fájdalom kísér.
Varratelégtelenség. A műtéti varratok részleges vagy teljes szétválása.
A legsúlyosabb szövődmények: a shock és a heveny szívmegállás
(syncope).

Komplex functionalis kezelés

Feladata: a szervezet valamennyi szervét és szervrendszerét
működőképes állapotban tartani, és ezzel meggyorsítani a gyógyulást.