Gazdasági Ismeretek | Vállalatgazdaságtan » Szőcs T. Szabolcs - A magyar gazdasági modell elemzése

ÁLTALÁNOS VÁLLALKOZÁSI FŐISKOLA Piacismeret (MAPIAC00GLT) házi dolgozat Készítő: SZŐCS-T. SZABOLCS Magyar gazdasági modell elemzése Miközben a politikai és a gazdasági átalakulás nagy kérdéseit a kelet-középeurópai országok és köztük Magyarország már a hátuk mögött tudhatják - azaz, kialakultak a többpárti parlamenti demokrácia alapintézményei és fontos játékszabályai továbbá a gazdaságban létrejöttek a magántulajdon és a piacgazdaság legfontosabb jogi és gazdasági intézményei és a korábbi állami irányítású és központosított gazdaság helyét a magántulajdon dominanciájára épülő gazdaság vette át – a gazdasági rendszerváltozás folyamata még távolról sem fejeződött be. Ha ugyanis megkísérelnénk meghatározni a magyar gazdaság működési modelljét, meglehetősen eklektikus és instabil eredményekhez jutnánk Ez a kialakulatlanság ugyanúgy tetten érhető a mikrogazdaság, tehát a vállalatok

szintjén, miként a makrogazdaságban, tehát az állam gazdasági szerepének, az állam és a gazdasági aktorok viszonyának alakulásában. A magyar gazdaság modelljének kialakulatlansága és instabilitása azonban előnyünkre is fordítható, hiszen ez azt (is) jelenti, hogy Magyarország szabadságfoka a gazdasági rendszer formálásában nem zérus. Ez a szabadságfok azonban nem is végtelen. A magyar gazdasági modell alakulását annak belső logikája és jelentős mértékben a gazdaság nemzetközi környezete bekorlátozza. Érdemes tehát számba vennünk, hogy elméletileg milyen gazdasági modellek képzelhetők el a magyar gazdaság számára, de ezt követően az elméleti lehetőségeket össze kell vetnünk a gyakorlati megvalósíthatósággal is. Miközben az Amerikai Egyesült Államokat és Németországot, Franciaországot és Svédországot, Japánt és Svájcot egyaránt a fejlett tőkés piacgazdaságok közé soroljuk, ezen országok gazdaságainak

működésmódjában, intézményi berendezkedésében mégis igen jelentős különbségeket fedezhetünk fel. Ha még tovább megyünk, és vizsgálatunk körébe bevonjuk a dél európai, a délkelet-ázsiai és a dél-amerikai, a magántulajdon meghatározó súlyára és a piac (ok) működésére épülő gazdaságokat is, akkor a változatosság még inkább szembetűnővé válik. Ebből következik, hogy magyar gazdaság számára elvileg választható jövőképek tárháza elég változatos. A választás részben értékválasztás kérdése is, jelentős mértékben azonban a lehetőségek által korlátozott. 1 A legtöbb szakember egyetért abban, hogy Magyarország meglehetős előnyökkel lépett a fordulatot hozó 1989-1990-es évekbe. Azokat a gazdasági reformokat, amelyek 1968-ban elkezdődtek, átmeneti visszaesés után az 1970-es évek első felében sikerült folytatni, majd 1981 (a Világbankhoz és a Nemzetközi Valuta Alaphoz történő csatlakozás)

után felerősíteni. Magyarország kezdettől fogva a piacgazdasághoz vezető közvetlen, bár fájdalmas utat választotta Nemcsak a fordulat előtt kialakult intézményi és jogi keretfeltételek, hanem a külföldi eladósodottság kritikus mértéke is hozzájárult ahhoz, hogy elkezdődött a piac konform privatizáció, elfogadtak egy kemény csődtörvényt, és csaknem teljesen megnyitották az utat a külföldi tőke előtt. Magyarország felzárkózási folyamata távolról sem volt kiegyensúlyozott. A legtöbb átalakuló országnak több stabilizációs válságot kellett – sikeresen, de további társadalmi áldozatok árán – megélnie (beleértve Magyarországot is 1995-ben). A szükséges reformok története még egyáltalán nem zárult le, még napjainkban is szükségszerűek A magyar gazdaság nemzetközi integrációja - és különösen az EU-hoz történő csatlakozása -, bár jelentős terhekkel is jár, a várakozások szerint növeli a magyar

gazdaság védettségét. Azt azonban ritkábban hangsúlyozzuk, hogy a gazdaság mozgásszabadsága is éppen az integráció által növelhető Ez oly módon valósulhat meg, ha a magyarországi vállalkozások egyre több szálon és szervesen kapcsolódnak országok vállalataihoz és főként a globális stratégiai szövetségekhez. Ezen a téren a magyar gazdaság integrációja még jóval kevésbé előrehaladott, mint a makrogazdaságban és az alapvető jogi intézményekben. Nem alakultak ki számottevő termelési és értékesítési hálózatok, a magyar kisvállalkozások ez idáig nem tudtak ráakaszkodni a nagyvállalatokra, még kevésbé a nemzetközi stratégiai szövetségekre. Hogyan viszonyul Magyarország lehetséges jövőképe az említett piacgazdasági modellekhez? Vagy másképpen fogalmazva: vannak-e a magyar gazdaság és társadalom számára hasznosítható és előrevivő modell-elemek az imént leírtakban? A gazdaság szerves integrációja

szempontjából Magyarország számára inkább a nyugat-európai, mint az észak-amerikai vagy a dél-kelet-ázsiai modellek kínálnak hasznosítható elemeket. Ennek a fő oka az említett gazdaságok eltérő mérete és nyitottsága, valamint világgazdasági pozíciója. A nyugat-európai modellek közül a német-osztrák, továbbá a skandináv megoldások lehetnek a legérdekesebbek. A 2 skandináv modell abból a szempontból tűnik test közelibbnek Magyarország számára, hogy az érintett országok ugyancsak kis, nyitott gazdaságok, továbbá a magyar „modell” őrizte meg leginkább a szocializmus időszakában elterjedt jóléti mechanizmusokat. Ennek is köszönhetően a Magyarország külföldi eladósodottsága az elmúlt években számottevően megnőtt. A magyar jóléti állam nem illeszkedik egyik domináns jóléti állam modellhez sem (konzervatív, neoliberális, szociáldemokrata), hanem a politikai ideológiai erőviszonyoktól függő egymással

konzisztens rendszert nem alkotó intézkedések és intézmények jellemzik, antimodellnek vagy hibrid modellnek nevezhető. Ennek következménye az arctalanság, a rendszerszerűség hiányából is adódik a források kétes hatékonyságú felhasználása. Hiszen ha nincsenek világosan megfogalmazott célok, mihez is lehetne viszonyítni a hatékonyságot? Magyarországon a hatalom árnyékában létrejött a vagyoni érdek és a közösségi érdek fölé tolakvó magánérdek. Köz és magánérdek, a kettő sokszor mutat ellentétes irányba. Ahol az egyéni érdek elnyomhatja a közösségi érdeket, ott a demokrácia és maga a közösség is komoly veszélybe kerülhet, ahogy ezt a történelem számtalanszor igazolta már. Elfogadhatatlan, hogy a politika gazdasági magánérdekek kiszolgálója, ahelyett, hogy a közösség érdekeit képviselné A feudalizmus utolsó szakaszából hozhatók példák a paternalista állam sikeres működésére, és sokan vannak ma

Magyarországon, akik elvárják az állami atyáskodást (tavaly átlagosan 194000 ember kapott rendszeres szociális segélyt). Az újraelosztó mechanizmust működtető állami alkalmazottakat nem számítva a 10 milliós országban ma 3,1 millió ember termel értéket, amelyből mindenki megél. Ők azok, akik gyakran este 11-kor is dolgozni kényszerülnek az íróasztal fölé görnyedve, akik alig tudják kifizetni a számláikat, és akik élete a folyamatos félelem és egyensúlyozás a nehezen csordogáló bevétel és az ajtón dörömbölő kifizetetlen számlák között. A paternalizmus olyan mély gyökereket vert a magyar emberek elméjében, hogy még egy realitásból élő, abban nap mint nap küzdő ember is ebben hisz. Paternalizmus elvetése nem egyenlő a szociális biztonság hiányával, a hatékony szabályok hiányával, vagy akár a kis állammal. Nem feltétlenül egyenlő az állami szektorban lévő foglalkoztatás alacsony arányával sem Remek példa

Dánia, ahol 5,5 millió ember él, eb3 ből 2,86 aktív ember, és belőlük 2,66 millió ember dolgozik, vagyis a lakosság – ebbe beleértve a nyugdíjasokat és a gyerekeket - mintegy fele. Magyarországon ugyanez az arány 10 millióból kevesebb, mint 4,2, illetve 3,8 millió. Igen, a statisztikai módszertanban vannak különbségek, és abban is biztosak lehetünk, hogy nálunk nagyobb a be nem jelentett, KSH táblázatokban meg nem jelenő munkaerő aránya, de a különbség még így is szembetűnő. Ráadásul a helyi alkalmazásban álló munkaerő közel 30%-át foglalkoztatja maga az állam, mégsem látszik ez egy fejnehéz szervezetnek. Bár Dánia a világ egyik legerősebb szociális hálójáról és a vele járó magas adók országaként lett ismert, sokkal kevésbé gondoskodik automatikusan válogatás nélkül bárkiről, és sokkal kevésbé véd meg mindenkit, akinek teljesítményére vagy szándékára nincs jelzés. Magyarországgal ellentétben,

mert úgy tűnik, hogy itt mindenkinek jár minden alanyi jogon. A flexibilis munkaerőpiac lehetővé teszi a vállalatoknak, hogy viszonylag szabadon növelhessék és csökkenthessék alkalmazottaik számát, és bár a szakszervezetek erősek (egyes becslések szerint az összes alkalmazott 80%-át érintik a kollektív szerződések!), az esetleges elbocsátások ellenére a sztrájkok mégis ritkák (ugyancsak ellentétben hazánkkal, ahol közkedveltek az állami vállatoknál a sztárjok). Az emberek nem várják el az „ingyenes”, illetve annak vélt gondoskodást, és nem követelnek ki olyat, amit a piac, vagy a lehetőségek nem biztosítanak az adott időszakban. Dánia azon kevés fejlett országok közé tartozott, amely a válság előtt költségvetési többletet tudott felmutatni, és annak kitörése után is sokkal enyhébb deficittel megúszni látszik a fél globális pénzügyi rendszert majdnem romba döntő vihart. Az államadósság arányaiban a

hatoda-nyolcada a legtöbb EU tagországénak, egészen pontosan a GDP 11%-a 2008 végén. Dánia az egyik legszabadabb gazdaság az egész világon. Az emberek pedig nem várják el, hogy az állam megvédje őket a nemzetközi versenytől, hanem részt vesznek benne. A dánok 76%-a szerint a globalizáció pozitív folyamat Levonhatjuk a következtetést, hogy hiába is próbálnák a dán modellt követni, mert sajnálatos módon az modell alapját mi nem teljesítettük, így a modell nem képes 4 olyan jól működni, ahogy a fenti részben leírtak alapján a dán modell megállja a helyét a világgazdaságban. Sajnálatos módon a szubszidiaritás nem jellemző országunkra (holott az EU-nak fontos alapelve) hisz minden döntés a felsőbb szinteken zajlik, általában a nyilvánosság teljes kizárásával és legfőképpen politikai döntések születnek. Napjainkban, a gazdasági válságban, egyre többször jelenik meg az állami beavatkozás a gazdaságban. A magyar

állam többnyire rosszul és eltúlzottan avatkozik bele a gazdasági folyamatokba - mondta az InfoRádió Aréna című műsorában az Oriens pénzügyi tanácsadó ügyvezető partner Orbán Krisztián. A magyar állam az egyetlen igazán jelentős tőkével és megfelelő eszközökkel rendelkező tényező Magyarországon, amely ezt a helyzetet alakíthatja. Gazdaságpolitikai szempontból magyarhoz hasonló, közepesen fejlett országoknak alapvetően két, nagyon nehezen meghaladható problémája van: az egyik a tőkehiány, a másik pedig az intézményi rendszer. Ahol a magyar állam jelenleg beavatkozik a gazdaság folyamataiba, ott túlzottan és rosszul teszi ezt; példa erre az adórendszer, és az illetékrendszer. Ugyancsak komoly probléma a túlszabályozottság, aminek legfontosabb oka, hogy számos olyan bürokratikus szerv létezik, amely a saját túlélése érdekében tart fenn és kreál új feladatokat. Vannak ráadásul Magyarországon olyan területek is,

ahol az állam nem avatkozik be, holott arra szükség lenne: az iparágak közül rengeteg működik monopol vagy oligopol szerkezetben, amelyik, ha nem is tudatosan, de messze viszi az optimálistól az ország erőforrás-allokációját. Az egyik aktuális beavatkozása a Malév „visszavásárlása”, amellyel kapcsolatban már wizzair kft. jelezte, hogy az eu-hoz fordul, mert szerinte ez az intézkedés sérti a gazdasági versenyt. Az állam a Malév-en kívül a bankszektorba is beavatkozott, ahogy sok más ország is, hogy a hitelt élénkítsék, vagy a bankot megmentsék a csődtől, bár sokan azt vallják, hogy ezek a beavatkozások, nem oldják meg a válságot. Versenyképesség és befektetés-ösztönzés Magyarország az 1990-es évek elején a tervgazdaságból a piacgazdaságba való átmenetnek a radikális, rövidtávon nagyobb áldozattal járó, de gyorsabban érzékel5 hető eredményeket hozó módját választotta. A gazdaság gyors

szerkezetátalakulásának sikerében meghatározó szerepe volt a – részben a privatizáció keretei között, részben zöldmezős beruházás formájában – Magyarországra érkező külföldi közvetlen tőkebefektetéseknek: 1990 óta több mint 30 milliárd euró működő tőke áramlott Magyarországra. A gazdaság modernizációjában a külföldi tőke mellett a hazai beruházások is fontos szerepet töltenek be. 2003 végére a hazai beruházások növekedési üteme visszaállt a korábbi évek 5% körüli szintjére. Tekintettel arra, hogy elsősorban a vállalatok gépberuházásai járulnak hozzá a termelékenység javulásához és az exportkapacitások bővüléséhez kedvező tendenciaként értékelendő, hogy a beruházási dinamika hordozója egyre inkább a gépberuházásokat megvalósító vállalati szektor. A versenyképesség javítása, beruházások ösztönzése A magyar gazdaságpolitika elsőszámú stratégiai célja, hogy elősegítse a magyar

gazdaság lehető leggyorsabb felzárkózását az EU fejlettebb tagállamainak szintjére. Ennek érdekében a gazdaságpolitikának biztosítania kell a tartós, gyors ütemű gazdasági növekedés feltételeit, amelyek egyet jelentenek a vállalkozóbarát környezet megteremtésével. Magyarország számára egyértelmű, hogy csakis a beruházások és az export által vezérelt növekedés lehet fenntartható, szemben a fogyasztást ösztönző gazdaságpolitikával, amely hosszabb távon az egyensúlyt veszélyezteti. Ép6 pen ezért a gazdaságpolitika a következő években nem a béreknek a gazdasági teljesítményt meghaladó mértékű emelését, hanem az egyensúly, a tágabb értelemben vett versenyképesség javítását és a beruházások ösztönzését tekinti prioritásnak. A külföldi befektetők részéről a gazdasági rendszerváltás óta mutatkozó folyamatos érdeklődés bizonyítja, hogy Magyarországon már eddig is, az Európai Unióhoz történő

csatlakozás előtt is, érdemes volt beruházni. Magyarország fő vonzerejét, és egyben relatív versenyelőnyét a régió többi országához képest - a stabil, kiszámítható politikai és makrogazdasági környezet,  a gyorsan és következetesen végrehajtott liberalizáció és stabilizáció,  a vonzó adózási feltételek,  a viszonylag olcsó és jól képzett munkaerő és  a környező országokhoz képest viszonylag fejlett infrastrukturális feltételek jelentették az 1990-es években. Az 1990-es évek tőkehiánya miatt a beruházások dinamikáját a külföldi tőkebefektetések adták, az évtized második felére azonban a hazai vállalati szektor beruházási kedve is élénkült. A fent felsorolt előnyök nemcsak a külföldiek, hanem az exportra termelő hazai vállalkozások beruházásai számára is kedvező feltételeket biztosítottak. A magyar gazdaságpolitika a versenyképesség javítása érdekében makroszinten két területen

kíván további határozott javulást elérni. Az egyik a makrogazdasági egyensúly javítása, amihez elsősorban az államháztartási hiány és újraelosztás mértékének csökkentése szükséges, és ami nem képzelhető el az államháztartás egyes alrendszereinek (közigazgatás, egészségügy, oktatás) további reformja nélkül. Jóllehet, ezek az intézkedések társadalmi áldozatvállalást is megkövetelnek. A jelenlegi gazdaságpolitika elkötelezett a fiskális szigorítás és az adók csökkentése iránt. Az euró övezethez, és azt megelőzően az ERM II-höz való csatlakozáshoz szükséges feladatok rendszerezése és nyomon követése érdekében a kormány a közelmúltban kidolgozta és elfogadta az ún. Konvergenciaprogramot A másik terület az adórendszer, ahol a kormány egyfelől a vállalkozói adóterhek mérséklésére, másfelől a kiszámíthatóság növelésére törekszik. A vállalkozók adóterheinek csökkentésével a kormány

célja a beruházások élénkítése: a társasági adó kulcsa 16%-ra csökkent, ami egyike a legalacsonyabb értékeknek a kibővülő Unióban. A kormány tervei között szerepel ezen kívül többek között az élőmunkát terhelő 7 munkaadói járulékterhek fokozatos csökkentése, és a helyi iparűzési adó terhének további enyhítése. A befektetés-ösztönzési politika is stratégiai céljának tekinti a magyar gazdaság versenyképességének növelését, innováció vezérelte pályára állítását. Ez magában foglalja a magyar gazdaság fejlődéséhez szükséges addicionális tőkebevonás elősegítését, a korszerű termelési technológiák meghonosítását, a beszállító-ipar fejlesztését, az innováció és a K+F transzfer előmozdítását Ezen célok megvalósítása érdekében a külföldi működő tőkebefektetések ösztönzésére továbbra is nagy hangsúlyt kell helyezni. Jelenleg az Európai Unióhoz csatlakozott

kelet-közép-európai országok között éles verseny folyik a külföldi beruházásokért, és ebben a versenyben Magyarországnak újabb előnyöket kell szereznie, ráadásul Magyarországnak az egységes belső piacon immár nem csupán a hozzá hasonló adottságokkal rendelkező szomszédos országokkal, hanem a nála sok tekintetben fejlettebb nyugat-európai gazdaságokkal is versenyeznie kell. Ehhez további fokozott erőfeszítéseket kell tenni a gazdaságpolitika oldalán. Az ország tőkevonzó képességének további fejlesztése mellett rendkívül fontos feladatot jelent a vállalati szektor modernizálása is. A korszerű vállalatirányítási, minőségellenőrzési rendszerek bevezetésének támogatása a hazai középvállalatok jelentős fejlődését eredményezi, amelynek hatására javul az alkalmazkodóképességük a piac folyamatosan változó igényeihez, nagyobb számban válhatnak beszállítókká és növekszik termelékenységük. A

befektetés-ösztönzési politika fontos területét jelenti a vállalkozói szektor infrastrukturális feltételeinek javítása is. Ez elsősorban a már létező ipari parkok további minőségi fejlesztését jelenti a befektetők igényei szerint kialakított, kedvezményesen igénybe vehető telephelyek biztosításával. A magyar gazdaságpolitika alapfeltevése, hogy a gazdasági felzárkózást nem annyira az olcsó, képzetlen munkaerőre épülő tömegtermelésre, hanem a kevésbé olcsó, de jól képzett munkaerőt igénylő, magas hozzáadott értéket előállító ágazatokra kell alapozni. Magyarországon ezekben az iparágakban vannak az igazi, hosszabb távú növekedési lehetőségek, ezért a kormány elsősorban az innovatív, kutatási és fejlesztési tevékenységek megtelepedésével járó beruházásokat kívánja támogatni. Ilyenek például az információ- és biotechnológiai beruházások, vagy a logisztikai és más szolgáltató központok

létesítése. Az ilyen beruházások munkaerőigényének fo- 8 lyamatos biztosítása érdekében a magyar kormány az oktatási rendszer a vállalati szektor munkaerőigényeinek megfelelő irányú átalakítására törekszik. A versenyképesség javításának egy további fontos területe az infrastruktúra fejlesztése. Magyarország közlekedési infrastruktúrája kelet-közép-európai szomszédjaihoz viszonyítva jónak mondható, a nyugat-európai tenderdektől azonban még elmarad. Magyarország egyes régiói eddig azért nem tudtak igazán bekapcsolódni az ország többi részét jellemző gazdasági fejlődésbe, mert az autópálya-hálózat nem érte el őket. Az elmúlt évben elfogadott nagyszabású, 15 éves fejlesztési terv azt tűzi ki célul, hogy a gyorsforgalmi út-hálózat sűrűsége 2015-re érje el a nyugat-európai átlagot, hiszen csak így lehet esélyünk a beruházásokért folyó nemzetközi versenyben Ezáltal a kevésbé fejlett, komoly

munkaerő-tartalékokkal rendelkező kelet- és délnyugat-magyarországi régiók is bekapcsolódhatnak a gazdasági vérkeringésbe. A tervek szerint 420 kilométer új autópálya épült meg, további 425 kilométer építése folyamatban lesz, s újabb 800 kilométer áll majd előkészítés alatt. Képzési rendszer és a vállalkozási szféra érdekei A magyar felsőoktatás piaci követelményeknek való megfelelése napjainkban egyik legfontosabb versenyképesség-javító tényezőjévé nőtte ki magát. Országunk helyzetét a térségbeli országokkal folyó kiélezett működő tőkebefektetések iránti versengésben nagymértékben befolyásolja a humánerőforrás szakképzettségi állapota és megfelelő területekre való átirányítása. A felsőoktatás európai harmonizációja vagyis a bolognai folyamat elsődleges céljai között szerepel egy egységes európai felsőoktatási térség létrehozása, ez a magyar felsőoktatás átalakításának legfőbb

igazodási pontja. A oktatási rendszer társadalmi dimenzióit szem előtt tartava elmondható, hogy a nemzetgazdasági folyamatok nemzetköziesedése az oktatásban egy ugyanolyan globalizációs folyamatot indít el. A hazánkban folyó gazdasági átalakulás folyamata indokolja az ipar (szélesebb értelemben tekintett vállalkozói szféra) és az egyetemek kapcsolatának szorosabbá tételét, az oktatás gyorsabb reagálását a felmerülő szakember igényekre, a két terület közötti tartós intézményes, személyes kapcsolatrendszer kialakulását. Az előbbi célok megvalósításában fontos szerepet játszhat – többek között – egy új típusú gyakorlat orientált diplomás mérnökképzési forma meghonosítása, amely a nemzetközi gyakorlatban már igazolta életképességét. A képzés a hagyományos műszaki okta9 tás második felét, a szakosodási részt érinti. Lényege, hogy az oktatás részben az egyetemen, részben a vállalkozásoknál

oktatók illetve tutorok irányításával folyik. Előnyök: Egyetemi: A szorosabbá váló gazdaság - felsőoktatás kapcsolatrendszer az oktatási együttműködés mellett technológia transzfer, kommercializáció céljait is szolgálhatja. Lehetőség nyílik a modern oktatási módszerek elterjesztésére (videokonferencia, multimédia, nyitott- és távoktatás), tananyag korszerűsítésre pótlólagos erőforrások bevonásával. Vállalkozási: közvetlenül és már a képzés folyamatában is használható szakembereket kapnak, leendő munkatársaik az igényeknek legjobban megfelelő kiképzését biztosíthatják kis költség ráfordításával. Tanulói: egyedi képzés keretében, lényegesen motiváltabban, nemzetközi keretek között folytatja tanulmányait. Munkahelye a tanulmányok végeztével biztosított, lehetősége van leendő munkakörére mind elméletben, mind gyakorlatban felkészülni Korrupció, mint gazdaságformáló erő A korrupció egy olyan

jelenség, amely szerves része életünknek, olyan, ami mindig is volt a történelem során és mindig is lesz. A korrupció igen nagymértékben elterjedt jelenség Magyarországon. Területei A korrupció többnyire két (olykor nehezen elválasztható) területen jelenik meg:  az üzleti szférán belül,  az üzleti és az (ön)kormányzati szféra között, ami tulajdonképpen a pártfinanszírozás bevett módja. Ez esetben további két csoportot lehet megkülönböztetni:  azt, ahol a politikai élet szereplői is részt vesznek benne,  azt az esetet, mely a mindennapi ügyintézés meggyorsítását eredményezi. Mértéke Az üzleti és a kormányzati szféra közötti korrupció mértéke jóval nagyobb, mint az üzleti szférán belül. Egy túlzó becslése szerint durván a GDP fele tűnik el a korrupció 10 miatt. Van, aki szerint a közbeszerzések 10-15%-a megy el megvesztegetésre Szektorokat tekintve az építőiparban a legkiterjedtebb a

korrupció, de jelentős még az energiaszektorban, az informatikai szektorban és nagykereskedelmi láncok „közelében”, valamint a közbeszerzéseknél. A legkevésbé érintett szektoroknak a bank- és a biztosítószektor tekinthető, ami egyrészt a világos szabályozásnak köszönhető, másrészt annak, hogy a korruptságnak híre megy (és senki nem szeretne rossz hírbe keveredni). Az utóbbi öt-tíz év korrupciós tendenciái Magyarországon A korrupció Magyarországon az elmúlt 5-10 évben egyértelműen növekedett – de a növekedés mértékéről eltérőek a vélemények (exponenciális, dinamikus, enyhe). A jelentős növekedés inkább az (ön)kormányzati és üzleti szféra közötti ügyletekben figyelhető meg, az üzleti szférában kevésbé. A növekvő tendencia okozója valószínűleg az, hogy a jelenség általánossá vált, megnőtt az egyes szereplők hozzáférési lehetősége és a politikai döntéshozatal is tovább terjeszkedett. A

magyarországi korrupció megítélése nemzetközi összehasonlításban Az eltérő tapasztalatok szerint meglehetősen diverzifikált képet kapunk a hazai korrupció nemzetközi összehasonlításban való megítélése kapcsán. Ha össze akarjuk foglalni a véleményüket, azt mondhatjuk, hogy keletebbre és délebbre haladva egyre rosszabb a helyzet korrupció terén. Azt is megállapíthatjuk, hogy a miénkhez hasonló méretű korrupció él Csehországban, Lengyelországban, Szlovéniában, Szlovákiában, Romániában és Bulgáriában. (Egyesek nálunk korruptabbaknak tartják Romániát, Bulgáriát és Horvátországot) Abban is egyetérthetünk, hogy Ausztriában is legalább annyira létezik korrupció, mint nálunk, csak ők „másképp” csinálják Egyesek szerint korrupció mindenhol van, de nem szövi át annyira a gazdasági életet, mint Magyarországon. A legnagyobb probléma nálunk az, hogy az általános morál és etika elfogadja ezt a jelenséget A

korrupció okai  Ügyintézés és a törvények túlságosan bonyolultak – nehezen lehet kiigazodni rajtuk, szakértő nélkül szinte lehetetlen pontosan ismerni a jogszabályok hálóját  Bizalmatlanság (mindent ismerősi körben akarnak megoldani), kapcsolatok szerepe – már a XX. Századtól jellemző Magyarországon az „uram-bátyám” viszonyok előnyben részesítése, illetve az idegenektől való elhatárolódás  A fiatalok ebbe nőnek bele – már fiatalon szembesülnek vele, nem érzik a probléma súlyát.  Nincs átláthatóság – egy egyszerűbb szabályozás kevesebb teret adna a megvesztegetésre. 11    Túlzott bürokrácia – a rengeteg hierarchiaszint nagyban lelassítja az ügyletek menetét. Ennek kiküszöbölése kenőpénzzel általában lehetséges Közbeszerzési törvényen joghézagok Nincs (jogi) következmény – nincs visszatartó erő, nem félnek a korrumpálók a büntetéstől. 

Pártfinanszírozás  Rossz gazdasági helyzet  A magyar gazdasági intézményrendszer túlzott sokfélesége  Politikai érdekek érvényesülnek, nincs stratégia Tipikus területek  Önkormányzati szféra – például: munka kiosztása úgy, hogy meghatározott alvállalkozót be kell vonni  Közbeszerzések, tendereztetés (állami és önkormányzati beszerzések) – Példák: a feladat alvállalkozókra bízása, több lépcsős „kivitelezés”; minisztériumon belül dolgozók összejátszása (bennfentes információk el- és kiadása)  EU-s fejlesztési források szétosztása – sokszor már az igényelt összeg is jóval nagyobb a valóban szükségesnél, mégis kevés pénz marad a megvalósításra, olyan sok kézen megy keresztül a pénz (így biztosítva a pályázat elnyerését).  Engedélyek kiadása – például építési telek és engedély megszerzése (itt jól érzékelhető a versenytorzítás – aki nem

rendelkezik a megfelelő információkkal és kapcsolatokkal, annak esélye sincs ezek megszerzésére).  „Visszafizetés”, „visszajuttatás” – Bizonyos összeg fejében az ellenőrző szervek eltekintenek a szabályok betartatásától. Például a húsiparban: egyes élelmiszerek az előírt 70%-os hústartalom helyett 60%-os hústartalommal is forgalmazásba kerülhetnek  Pártfinanszírozás – a pályázatokat azok nyerik meg, akik többet fizetnek az adott pártnak   Igazságszolgáltatás, bírói eljárások Tanulmányírás, tanácsadás – közvetítők, tanácsadók „felesleges” bevonása; tanszékvezetők részesedése „egyetlen aláírásért”  Törvényhozás, fallobbizás  Felvásárlás – likviditási gondokkal küszködő cégek felszámolásakor 12 Tipikus esetek és mechanizmusok A korrupciónak kedvez, az ha:  a döntési szintek nem megfelelően vannak meghatározva – alacsonyabb szinten van a

döntéshozás joga, mint kellene;  magas az üzleti kockázat: súlyra számolnak el, rendszeres mozgás van, a minőség a fontos (pl. élelmiszeripar),  egy embertől függ a döntés bizonyos helyzetekben,  problémák merülhetnek fel az üzletmenetben. Ezekben az esetekben könnyen megvalósulhat a már említett „visszafizetés” esete. A szereplők indíttatásai általában egyéni vagy pártpolitikai érdekek és az alacsony fizetés, akik saját érdekeik, vagy adott esetben pártérdekek szerint járnak el. A korrumpálhatóságnak híre megy mind az üzleti, mind a kormányzati szférában Legközismertebbek:    Alulfizetett köztisztviselők, közalkalmazottak – akik úgy gondolják, hogy ez a plusz juttatás „jár nekik” hiszen alacsony a fizetésük. Politikusok, akik maguknak és pártjuknak gyűjtenek Tenderek kiírói, döntéshozói – abban az esetben, ha egyetlen ember kezében van a döntés joga, sokkal nagyobb esély van a

korrupcióra, főleg akkor, ha a döntéshozó maga a pályázat kiírója.  Közvetítők – busás díjakat kérnek el a birtokukban lévő információkért  Igazgatósági tagok A korrupció negatív hatásai Negatív gazdasági hatások A gazdaságból minden eredmény nélkül eltűnő pénz. A korrupcióval elvont összegek nem növelik a belső fogyasztást, nem gerjesztenek személyi jövedelemadót és forgalmiadó-bevételeket, jelentős pénzösszegeket vonnak ki a gazdaságból. A korrupciós költség árdrágító hatása: azaz a korrupció megdrágítja az üzleti folyamatokat és magát az életet. Egyes felmérések szerint abban az esetben, ha az informatikától a kereskedelemig minden területen szigorú szabályozás lépne életbe, a banki, biztosítási, telefonos és egészségügyi szolgáltatások 10-15%-kal olcsóbbak lennének. Az egyik interjúalany szerint a korrupciós jutalék összege mindig attól függ, 13 hogy a korrumpálandó

mennyi ideje van az adott pozícióban. A régebben pozícióban lévők nagyobb összegeket várnak el. Versenytorzítás – egyes vállalatok, befektetők előnyben részesítése, a versenytársak kizárása. Negatív morális hatása Demoralizáló hatás – az emberek már az üzleti élet velejárójaként tekintik, így kevésbé érzik a bűncselekmény súlyát. A tisztesség fogalmának aláásása, melynek eredményeként a szabályszegés bekerült a közgondolkodásba, hallgatólagosan elfogadott. A fiatalok így szocializálódnak – már fiatalon szembesülnek a jelenséggel szüleik és a környezetük tevékenységei kapcsán. Azt tanulják meg, hogy pénzzel és kapcsolatokkal minden megszerezhető. A korrupció korrupciót szül, illetve további bűncselekmények gerjesztője (pl.: adócsalás) Akadályt gördít Magyarország EU-ba való integrálódása elé. Korrupció mindenhol van, de Nyugaton a viselkedéskultúra sokkal kifinomultabb, így ott a

megvesztegetés csak kisebb területen és mértékben hódíthat. 14 Irodalmi jegyzék 1. Pálinkó Éva – Szántó Zoltán – Tóth István János: Üzleti korrupció Magyarországon – vállalatvezetők szemszögéből 2. Inotai András: Magyar gazdasági modell? Úttörőből sereghajtó? 3. wwwportfoliohu 4. wwwhvghu 5. wwwkopint-tarkihu 6. V Pap Zsuzsanna: Európai példákat vesz át a magyar modell 7. Eperjesi Zoltán: Az állami szektor szerepe a gazdaságban 15