Betekintés: A Köztársaság válsága és bukása, a Gracchus-ok reformkísérletei, a polgárháborúk korszaka

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


A Köztársaság válsága és bukása, a Gracchus-ok reformkísérletei, a polgárháborúk korszaka (i.e. 137-31) 1 A társadalmi változások következményei A hódító háborúk jelentős hatással voltak a római társadalomra. A társadalom nagymértékben differenciálódott. A lakosság egy része elszegényedett, mások pedig meggazdagodtak. A rabszolgák elnyomása és kizsákmányolása felkelésekhez vezetett. Első ilyen nagymértékű felkelés i.e. 137-ben, HENNA városában (Szicília szigetén található). Vezetője: EUNUS rabszolgavezető volt. A felkelést azonban a hatalmon lévő uralkodó osztály leverte, és a vezetőket kivégeztette. A társadalomban nem csak a rabszolgák, hanem a hivatalnokok is elégedetlenek voltak, főképp a választási szisztéma (módszer) miatt. A városi polgárok is lázongtak, és a proletariátus is elégedetlen volt. 2. A Gracchus-ok reformkísérletei A Gracchus testvérpár javaslatot tett a népgyűlésnek, hogy a

parasztok helyzetének javítása érdekében az állami földekből lehessen földet bérelni. Ezt maximálisan 500 holdat lehetett bérelni, a fennmaradó részből pedig a szegény parasztok és a katonák részesüljenek. I.e. 133-ban Tiberius Gracchus, majd 10 évvel később i.e. 123-ban Caius kívánta a parasztság problémáját megoldani. A fiatalabb (Gracchus Caius) nem csak földosztást akart elérni, hanem társadalmi reformokat is célul tűzött ki. Pl. javasolta, hogy az elfoglalt tartományokon a szövetséges lakosságnak adják meg a római jogot. Ám nem számolt azzal, hogy ez az intézkedése szembeállítja a római plebsszel, melynek legfőbb tulajdonát, polgárjogát értéktelenítette volna el, s teremtett volna számukra versenytársakat. Caiust ezután istenkáromkodással vádolták, mondván az átkos Karthágó földjén akart coloniát létrehozni. Rómában több ezer hívét lemészárolták, ő pedig öngyilkosságba menekült. (i.e. 121) A

legyilkoltak vagyonát a győztesek elkobozták. A későbbiek során a reformkísérlet mégis eredménnyel járt, mivel hatvanezer szegényparaszt földhöz jutott. 3. Pártharcok Rómában Két politikai párt alakult ki Rómában, az egyik az optimata párt, itt elsősorban a szenátori tagok csoportosultak, akik a köztársasági hagyományokra és a régi szokásokra hivatkoztak, a másik a néppárt volt (popularis). Valójában mindkét párt programjait kívánta megvalósítani, ezért ellentét alakult ki a vita alapja a hadseregek fejlesztésének kérdése volt. A hadseregeket MARIUS a néppárt vezetője úgy akarta fejleszteni, hogy zsoldos hadsereget kívánt létrehozni. Ebben az időszakban a katonák szerepe jelentős volt, a római légiók meghatározó szerepet töltöttek be egy-egy vezető hatalomra kerülésében. I.e. az I.sz. végén a birodalomban belső és külső válság jelentkezett. Kis-Ázsiából (mai Törökország) ahol a rómaiak jelen voltak

MITHRIDATESZ pontusi király ki akarta szorítani a római hadsereget. Egy éjszaka alatt 80000 rómait mészároltak le a pontusi király emberei. Ezután SULLA római hadvezér, aki az optimata párt vezetője volt, bosszúhadjáratot indított a pontusi király ellen, és legyőzte hadseregét majd ő is több ezer pontusit mészárolt le. A néppárti vezetők így MARIUS is elmenekült. SULLA Kis-Ázsiában legyőzte MITHRIDATESZT, közben a Rómába visszatért MARIUS a senatori párt tagjait gyilkoltatta. SULLA miután visszatért a keleti frontról legyőzte a néppárti MARIUS-t és átvette a hatalmat Rómában. I.e. 82-ben SULLA-t diktátorrá választották, aki újabb vérfürdőt rendezett Rómában az ellenzékiek körében, így akarta hatalmát megszilárdítani.