Egészségügy | Parazitológia » A parazitás betegségek elleni immunitás formái

A parazitás betegségek elleni immunitás formái A szervezetbe hatolt parazita és a gazda között legtöbb parazitózisban szoros adaptáció jön létre, mely egyensúlyi helyzetet teremt. Amennyiben ez az egyensúly a gazdaszervezet természetes ellenálló képességének csökkenése révén felborul a parazita a gazdát károsítja. A gazdaszervezet az élősködők ellen védőerőinek módosításával védekezik, aktiválja a reticuloendotelialis rendszert. E rendszer sejtjei az élősködők által termelt idegen fehérje (antigén) hatására specifikus ellenanyagot (antitest) termelnek. A paraziták antigénjei rendszerint proteinek vagy protein komplexumok, amelyek a protozoon, illetve a féreg különböző biológiai megjelenési formáinak felszínén vagy szekrétumában vannak jelen. Az antigén 2 csoportja: szomatikus antigén, ES antigén Egyes féregfertőzésekben a protektív immunitás kialakításáért felelős antigének meghatározott fejlődési

stádiumban lévő lárvák vedlési folyamatait megindító úgynevezett vedlési nedvben találhatók. Az antigén hatására keletkezett antitest vagy a keringésbe jut (humorális immunitás) vagy a termelődő sejtekeben marad (celluláris immunitás). A paraziták szervezetbe lépését követően lappangási idő nélkül működésbe lépnek az aspecifikus védelmi reakciók. A fagocitáló sejtek a protozoonokat bekebelezik, de a férgekkel szemben hatástalanok. Az immunrendszer stimulációja révén a parazitákkal szemben humorális és celluláris immunválasz alakul ki. Az ellenanyagok neutralizálják az extracellulárisan előforduló protozoonokat. Opszonon hatásuk révén elősegítik a fagocitózist. A T – limfociták által termelt limfokinek aktiválják a makrofágokat, és ezek kifejezettebben képesek a protozoonokat bekebelezni. A vérbe vagy a szövetekbe kerülő extracelluláris paraziták fertőzőképességét a homológ ellenanyagok inaktiválják. A

férgekkel szemben a szervet különbözőképpen igyekszik felvenni a küzdelmet. Méretük miatt a fagocitózis nem érvényesülhet. Féregfertőzés esetén az IgE – ellenanyagok mennyisége megnő, az eozinofil sejtekből fehérjék szabadulnak ki, melyek a férget károsítják. Egyes parazitás fertőzésekkel, amikor a gazdaszervezet immunológiailag válaszol egy antigénre, a gazda szintetizálódik az antigénnel szemben allergiás reakció 2 csoportja van: azonnali: hiperszenzitivitás képviseli az allergia különböző formáival (pl. asztma) a tünetek a sejfelülethez kötött ellenanyagoknak az antigénekkel való egyesítésekor felszabaduló toxikus úgynevezett H – anyagok hozzák létre. késleltetett: az ellenanyag a T – limfocitákban van amelyek a szenzibilizált szövetekhez kapcsolódva gyulladáskeltő limfocita – faktorok kiszabadulását eredményezik: a reakció az antigén – antitest találkozást csak hosszabb idő után követi. A

parazitás fertőzésekben az immunitás lehet: veleszületett: (vitatott) pl. malária természetes: kialakulásában szerepet játszik az individuális differenciák összessége pl. a gazda életkora, hormonális és általános állapota szerzett: többnyire ismételt fertőzések hatására alakul ki (premunicio) és inkább csak ellenállásban, vagyis rezisztenciában nyilvánul meg