Jogi ismeretek | Polgári jog » A hátrányos megkülönböztetés tilalma a magyar jogban

A hátrányos megkülönböztetés tilalma a magyar jogban A hátrányos megkülönböztetés tilalma a magyar jogban 1 A hátrányos megkülönböztetés tilalma a magyar jogban Bevezetés 3 A diszkrimináció fogalma, történelmi háttere 3 Közvetlen hátrányos megkülönböztetés: 3 Közvetett hátrányos megkülönböztetés 4 A hátrányos megkülönböztetésről való gondolkodás fejlődési szakaszai 5 A nők helyzete Magyarországon 6 A nők és férfiak közötti esélyegyenlősége az Európai Unióban 9 Az egyenlő munkáért egyenlő bér elve 10 Egyenlő bánásmód a munkaerőpiacon 10 A pozitív diszkrimináció lehetősége 11 A terhes, gyermekágyas vagy szoptató anyák jogai: 11 Jog a biztonságos és egészséges munkahelyi környezethez 11 Az éjszakai munka tilalma 12 A szülési szabadsághoz való jog 12 A terhesség előtti vizsgálatokhoz való jog 12 Elbocsátási tilalom 12 Egyenlő bánásmód a szociális biztonság terén 12 A szülői

szabadsághoz való jog: 13 A nők közéleti szerepe: 13 Az esélyegyenlőséget szolgáló intézmények: 14 Összegzés 15 Irodalomjegyzék: 16 2 A hátrányos megkülönböztetés tilalma a magyar jogban Bevezetés A diszkrimináció fogalma, történelmi háttere Minden demokratikus társadalom alapelve, hogy az egyénnek joga legyen a törvény előtti egyenlőséghez, és védelmet kapjon a hátrányos megkülönböztetés ellen. Hátrányos megkülönböztetés két formában valósulhat meg: Közvetlen és közvetett módon. Közvetlen hátrányos megkülönböztetés: Közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport a) neme, b) faji hovatartozása, c) bőrszíne, d) nemzetisége, e) nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozása, f) anyanyelve, g) fogyatékossága, h) egészségi állapota, i) vallási vagy világnézeti meggyőződése, j) politikai vagy más véleménye, k)

családi állapota, 3 A hátrányos megkülönböztetés tilalma a magyar jogban l) anyasága (terhessége) vagy apasága, m) szexuális irányultsága, n) nemi identitása, o) életkora, p) társadalmi származása, q) vagyoni helyzete, r) egyéb helyzete, tulajdonsága vagy jellemzője miatt részesül más, összehasonlítható helyzetben levő személyhez vagy csoporthoz képest kedvezőtlenebb bánásmódban. Közvetett hátrányos megkülönböztetés Közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül az a közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek nem minősülő, látszólag az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő rendelkezés, amely az előbb felsorolt tulajdonságokkal rendelkező egyes személyeket vagy csoportokat más, összehasonlítható helyzetben lévő személyhez vagy csoporthoz képest lényegesen nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe hoz. 4 A hátrányos megkülönböztetés tilalma a magyar jogban A hátrányos

megkülönböztetésről való gondolkodás fejlődési szakaszai A történelemben először a nagy francia forradalom idején fogalmazták meg először azt a felvilágosult gondolkodók, hogy minden ember egyenlő. Szerintük mindennek alapja a jogegyenlőség. A polgári átalakulást megelőző korszakra a jogegyenlőség hiánya, azaz a születési előjogok voltak a jellemzőek, az egész társadalmat különféle rendi, területi kiváltságok, csoportjogok szőtték át. A jogegyenlőséggel kapcsolatos értelmezések az idők folyamán állandóan változtak. Torkel Opsahl három szakaszt különít el egymástól. I. XVIII: század: a jogegyenlőség főként a bíró előtti egyenlőséget jelentette, amely védelmet nyújtott a végrehajtó hatalom önkénye ellen. II. XIX. század: A század elején már némi változást jelentett, hogy a jogegyenlőség, bár csak formálisan, de teljessé vált. Megfigyelhető, hogy számos társadalmi csoport vagy teljesen ki volt

zárva mindebből, vagy csak részben illeték meg a jogok. Harcukat a jogegyenlőségért a század második felében kezdték el, először a rabszolgák, majd a szegények később az egyes vallások, valamint a női mozgalmak formájában. Az egyenlőtlenségek csökkentése érdekében sor került már gazdasági és szociális jogok megfogalmazására is. III. XX. század: Folytatódott az egyenlőtlenségek kiküszöbölése, azonban bővült a hátrányos megkülönböztetésű csoportok köre (bőrszín, anyanyelv, nemzetiségi vagy etnikai hovatartozás, szexuális orientáció, vagy a fogyatékosság valamilyen formája). Ezen csoportok problémájának megoldása mind a mai napig igen fontos feladata a demokratikus államoknak, s valószínűleg még sokáig az is lesz, hiszen nem elég csupán a törvényekben lefektetni az egyenlő bánásmód elvét, szükség van az emberek gondolkodásmódjának megváltozására is. Amíg ez nem történik meg, 5 A hátrányos

megkülönböztetés tilalma a magyar jogban addig mindig lesznek olyan emberek, akik magukat másoknál különbnek, felsőbbrendűnek tartják és ennek különféle fórumokon hangot is adnak. A dolgozat szűk terjedelme miatt, elsősorban a nők helyzetével szeretnék kicsit mélyebben foglalkozni, majd tekintettel Magyarország közelgő Európai Unióhoz való csatlakozására, a nemzetközi szabályozásra is kitérnék. A nők helyzete Magyarországon Az esélyegyenlőség a nők és férfiak mindennapi életének minőségét alapvetően befolyásolja, és a társadalmi modernizációs folyamat alapvető fontosságú értéke. A rendszerváltás óta a magyar nők helyzete folyamatosan romlik az élet szinte minden területén. Éppen ezért nem csupán nemzetközi kötelezettségeink miatt fontos a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség garantálása és gyakorlati érvényesülése. A nők és férfiak esélyegyenlőségének tényleges érvényesülése nem

nélkülözheti az aktív jogalkotói munkát és a határozott kormányzati tevékenységet. A nők és férfiak közötti esélyegyenlőség megvalósításának leghatékonyabb módja külön törvény alkotása. A külön törvény megalkotása mellett szól, hogy az Országgyűlés 1998-ban már külön törvényt alkotott a fogyatékossággal élő személyek jogairól. A nők és férfiak közötti esélyegyenlőséggel foglalkozó törvény abba a koncepcióba illeszkedik, amely szerint az egyes hátrányos helyzetű csoportok jogait és esélyegyenlőségét különálló törvények biztosítsák. Emellett szól az az érv is, hogy egy általános anti-diszkriminációs törvényből ki kellene hagyni a nők speciális helyzetét érintő rendelkezéseket, amely alapvetően gyengítené a jogi szabályozást. A nők és férfiak közötti esélyegyenlőség biztosításáról szóló törvény egyszerre szolgálja Magyarország társadalmi modernizációját, az

állampolgárok életminőségének javulását, hazánk európai integrációját. A törvény jelentős lépés a magyar jogharmonizáció terén, hiszen az esélyegyenlőség biztosítása az Európai Uniónak is egyik nagyon fontos alapelve, és számos tagállamban elfogadták már a nők és férfiak közötti esélyegyenlőségről szóló külön törvényt. A nemek közötti hátrányos megkülönböztetés tilalma számos nemzetközi emberi jogi tárgyú egyezménynek, továbbá a magyar Alkotmánynak is alapvető rendelkezése. Az európai közösségi jog mellett az esélyegyenlőség jogi és gyakorlati biztosítására kötelezi a Magyar Köztársaságot a 6 A hátrányos megkülönböztetés tilalma a magyar jogban nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló CEDAW egyezmény, amelyet a Magyar Köztársaság az 1982. évi 10 törvényerejű rendelettel hirdetett ki. Az esélyegyenlőség

biztosítására kötelezi Magyarországot az Európai Szociális Karta is, amelyet az 1999. évi C törvény hirdetett ki Az alkotmányos szabályok terén nincsenek ugyan komoly eltérések a magyar és a nyugat-európai államok szabályozása között, de az alsóbb szintű jogi szabályozásról, a mindennapi életről, az egyéni jogérvényesítésről ez már korántsem mondható el. A legnagyobb probléma az, hogy az alkotmányos alapelvek ma még nem érvényesülnek a gyakorlatban, sem eljárásjogi, sem anyagi jogi szabályaink nem felelnek meg a hatékony jogorvoslattal szembeni elvárásoknak, az európai közösségi jog előírásainak. A Magyar Köztársaság Alkotmánya mellett a Polgári Törvénykönyv és a Munka Törvénykönyve is kimondja ugyan a diszkrimináció tilalmát, de nem tartalmaznak utalást a konkrét végrehajtásra. További probléma, hogy a már meglévő jogszabályok a diszkriminációt tiltják és nem az egyenlő esélyek érvényesülését

segítik elő. Következésképpen a meglévő jogi normák egyrészt nem megfelelő kiterjedtséggel és mélységgel szabályoznak. A nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés tilalmának tényleges érvényesítése ezért azt igényli, hogy a törvényalkotás részletes útmutatással szolgáljon a jogalkalmazás számára a diszkrimináció tilalmának pontos jelentését illetően. Természetesen a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés fogalmának jogi kibontása és a törvény rendelkezései is csupán akkor lehetnek hatékonyak, ha annak társadalmi és a jogi előfeltételei teljesülnek. A társadalmi feltételeket illetően a legfontosabb olyan politika folytatása, amely fellép az ellen a meggyőződés és gyakorlat ellen, hogy a nők alacsonyabb rendű és kevésbé értékes tagjai a társadalomnak. A jogi előfeltételek közül különösen fontos a hátrányos megkülönböztetés különböző formáinak pontos meghatározásának, a

jogérvényesítés megkönnyítésének, a jogérvényesítést elősegítő intézményrendszer kialakításának kiemelése. A 3804 sz. törvényjavaslat minden olyan lényeges kérdést szabályoz, amely a nők és férfiak tényleges esélyegyenlőségének biztosítását szolgálhatja mindenekelőtt az alábbi területeken: 1. foglalkoztatás, 2. szociális biztonság, 3. oktatás, 4. áruk és szolgáltatások igénybe vétele, 7 A hátrányos megkülönböztetés tilalma a magyar jogban 5. jogorvoslat és jogérvényesítés, 6. intézményrendszer Ebben számos olyan jogintézmény szerepel, amelyeket az Európai Unió tagállamaiban már évtizedek óta sikeresen alkalmaznak. Ezek a jogintézmények ma még hiányoznak a magyar jogrendszerből. A mindennapi gyakorlat átalakításához nem elegendő a jogalkotás. Olyan kormányzati programokra van szükség, amelyek az esélyegyenlőségi törvényben meghatározott célok elérését szolgálják, annak elveit

ültetik át a gyakorlatba. Ezt a célt szolgálja a törvény az Esélyegyenlőségi Program megteremtésével, amely a törvényen alapuló részprogramokat foglalja magában. Ezek a programok csak akkor lehetnek eredményesek, ha a civil szervezetek munkájára épülnek. Ezért a törvény egyik alapelve a kormányzati és a civil és érdekvédelmi szervezetek közötti együttműködés, a civil szféra bevonása a programok kidolgozásába és végrehajtásába. 8 A hátrányos megkülönböztetés tilalma a magyar jogban A nők és férfiak közötti esélyegyenlősége az Európai Unióban A nők és férfiak közötti esélyegyenlőség biztosítása az Európai Unió egyik legfontosabb politikai célja. Az egyenlő esélyek biztosítására irányuló közösségi politika, változó tartalommal ugyan, de az európai integráció kezdete óta a Közösség napirendjén szerepel. Különbséget kell tenni az egyenlő bánásmód biztosítása és az esélyegyenlőség

politikája között. A nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód biztosítása a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés, azaz a diszkrimináció tilalmát jelenti. Az egyenlő bánásmóddal szemben az esélyegyenlőségi politika azt kívánja meg a tagállamoktól, hogy tegyenek lépéseket a nők tényleges egyenjogúsítása érdekében az élet legkülönbözőbb területein - oktatás, egészségügy, munkaerőpiac, szociális biztonság stb. Az EU politikája nem kizárólag a nőkkel szembeni megkülönböztetést, hanem a nemek közötti diszkriminációt tiltja. Így az uniós férfi polgárok ugyanúgy élhetnek ezekkel a jogokkal, mint a nők. Bár a gyakorlatban a férfiakat sokkal kevesebb hátrányos megkülönböztetés éri, mint a nőket. Sajnos az Európai Unió és a tagállamok erőfeszítései ellenére a nemek közötti esélyegyenlőség még ma sem valóság a tagállamokban. A legtöbb tagállamban még mindig jelentősek a

bérkülönbségek. Az utóbbi évtizedekben jelentős jogalkotási és intézményi feladatokat vállalt fel az Unió annak érdekében, hogy tagállamaiban és az európai intézményekben ténylegesen érvényesüljön az egyenlő bánásmód és az esélyegyenlőség közösségi elve. A 70-es évektől kapott egyre nagyobb szerepet az egyenlő bánásmód biztosítása a Közösség jogalkotásában. Ekkor sikerült túllépni azon az elavult koncepción, amely a Közösség politikáját a bérkülönbségekre szűkítette le. Ennek megfelelően lépésről lépésre dolgozták ki az egyenlő bánásmód tágabb koncepcióját, illetve az azt tükröző irányelveket. Így mára összesen nyolc irányelv alkotja az egyenlő bánásmódra vonatkozó kötelező érvényű közösségi jogot. 9 A hátrányos megkülönböztetés tilalma a magyar jogban Az egyenlő munkáért egyenlő bér elve Bármelyik tagállamban is dolgozzon a közösségi polgár munkavállaló,

nemétől függetlenül egyenlő értékű munkájáért egyenlő bérhez van joga. Az integráció alapítóinak már 1957-től folyamatos gazdasági célja volt, hogy ne szenvedjenek a versenyben hátrányt azok a tagországok, amelyekben már akkor mindennapos gyakorlat volt a nemek közötti esélyegyenlőség, azon tagállamokkal szemben, ahol az csak az alkotmány szövegében létezett. Az egyenlő munkáért egyenlő bér elvének gyakorlati érvényesítése megdrágíthatja a női munkaerő alkalmazását. Ezért a fejlettebb tagállamok attól tartottak, hogy a tőkebefektetések azokba a tagországokba áramlanak majd hosszabb távon, ahol a gyakorlatban semmibe veszik az egyenlő bánásmód alkotmányban mindenhol egyformán garantált jogát, és ezért itt jóval olcsóbb a női munkaerő. Ez ellen pedig csak úgy lehet védekezni, ha minden tagállamot azonos szint elérésére köteleznek. Az elmúlt négy évtized jogalkotása, közvélemény-formáló munkája

ellenére még mindig komoly különbség van az egyenlő értékű munkát végző nők és férfiak között. Amint a fenti táblázat adataiból kitűnik, a bérkülönbség az EU tagállamaiban ágazatonként és országonként erősen változó. Ez a bérkülönbség a tagállamokban átlagosan 20% körül mozog, de egyes tagországokban eléri a 30%-ot is. Egyenlő bánásmód a munkaerőpiacon A tagállamok kötelesek tiltani a nemek közötti megkülönböztetést a munkavállalással összefüggő valamennyi kérdésben. Jog az egyenlő előmenetelhez, képzéshez és munkafeltételekhez A munkáltató ugyanolyan elvek alapján köteles előléptetni a különböző nemű munkatársait, nem tehet különbséget férfiak és nők között akkor sem, amikor a képzéshez való hozzájutásról kell döntenie. Emellett ugyanazokat a munkafeltételeket kell biztosítania a nőknek, mint a férfiaknak 10 A hátrányos megkülönböztetés tilalma a magyar jogban Ez

érintheti a rugalmas munkaidőt, az elbocsátás feltételeit vagy éppenséggel az öltözködési szabályokat. Azonban nem minden megkülönböztetés számít közösségi jogba ütközőnek. A munka természetéből eredő különbségtétel indokolt lehet. Így természetesen nem diszkrimináció, ha a cirkuszba erőművésznek férfit, a női ruhákat bemutató modellnek pedig nőt keresnek és vesznek fel. A pozitív diszkrimináció lehetősége Az EU lehetővé teszi a nemek szerinti eltérő bánásmód alábbi formáit, ha annak célja kizárólag az, hogy kiküszöbölje a múltban elszenvedett hátrányos megkülönböztetés hatásait. A pozitív diszkrimináció csak egy lehetőség, amire az EU nem kötelezi a tagállamokat. A gyakorlat azt mutatja, hogy a tagállamok azonban egyre gyakrabban élnek a pozitív diszkrimináció eszközével, mert a diszkrimináció puszta tilalmánál többre van szükség az előítéletek leküzdéséhez. A pozitív

diszkriminációt leggyakrabban a munkaerőpiaci érvényesülés és a közéletben való részvétel segítésére alkalmazzák. A terhes, gyermekágyas vagy szoptató anyák jogai: A nőket nem érheti hátrány a terhesség és az azt közvetlenül követő időszak alatt, a gyermekvállalás miatt. Jog a biztonságos és egészséges munkahelyi környezethez Miután a munkavállaló értesítette munkáltatóját arról, hogy terhes, fel kell mérni: milyen egészségre ártalmas hatásoknak van kitéve a terhes nő. A munkáltató köteles a vizsgálat eredményéről tájékoztatni a munkavállalót, és csökkenteni ezeket a negatív hatásokat. A munkaórák számát és a munkakörülményeket hozzá kell igazítani a megváltozott helyzethez. Ha ez nem lehetséges, más munkát kell találni a terhes munkavállaló számára. Ha ez sem lehetséges, akkor fizetett szabadságra kell küldeni a munkavállalót. 11 A hátrányos megkülönböztetés tilalma a magyar

jogban Az éjszakai munka tilalma A terhesség alatt és a szülést követő meghatározott ideig tilos a nőkkel éjszakai munkát végeztetni. Azokat a munkavállalókat, akik általában éjszakai munkát végeznek, nappali műszakra kell beosztani. Ha ez nem lehetséges, szabadságra kell küldeni a terhes nőt A szülési szabadsághoz való jog Minden terhes nőt megilleti a minimum 14 hetes, egybefüggő szülési szabadság. Ebből a 14 hétből kettőt a szülés tervezett időpontja előtt kell kiadni. Nem kötelező teljes fizetést adni a szülési szabadságon levő nőknek, de fontos, hogy az ez idő alatt bekövetkező fizetésemelésben nekik is részesülniük kell. A terhesség előtti vizsgálatokhoz való jog Abban az esetben, ha bizonyos terhesség előtti vizsgálatokat csak munkaidőben lehet elvégezni, biztosítani kell annak a lehetőségét a munkavállaló számára, hogy bérveszteség nélkül részt vehessen ezeken. Elbocsátási tilalom Terhesség

miatt nem bocsátható el a munkavállaló a terhesség kezdetétől egészen a szülési szabadság végéig. Ha más, objektív ok miatt kerülne elbocsátásra a fent említett időszakban, a munkáltatónak kötelessége írásban kifejteni indokait. Az például nem megfelelő indok, hogy a munkáltató szerint azok a feladatok, amelyek ellátására terhessége miatt képtelenné vált a munkavállaló, elengedhetetlenek a munkáltató tevékenységéhez. Egyenlő bánásmód a szociális biztonság terén Az egyenlő esélyek kérdése nem szűkíthető le a foglalkoztatásra, hiszen az élet valamennyi területét érinti. Az egyenlő bánásmód elve azt kívánja meg, hogy ne legyen semmiféle 12 A hátrányos megkülönböztetés tilalma a magyar jogban megkülönböztetés a nemek alapján, különösen a házassági és családi állapotra utalással, a következő vonatkozásokban: - a szociális biztonsági rendszerekhez jutás feltételeit, - a járulékfizetési

kötelezettséget, - a juttatások kiszámítását illetően. Az irányelvek elfogadásának oka a „kenyérkereső-modellben” keresendő. Az EU- tagállamokban ugyanis korábban az ellátórendszer alapja a tipikusnak tekintett család volt, amelyben a férfi családfő tartotta el a feleséget és a gyermekeket. A rendszer logikájából korábban az következett, hogy a nő nem családfenntartó, nem ő keresi meg a „család kenyerét”, ezért nem is illették meg a családfőnek szánt jogosultságok és ellátások. Ennek a diszkriminatív (hátrányosan megkülönböztető) gyakorlatnak a megváltoztatását célozza a közösség politikája. A szülői szabadsághoz való jog: Ezek a jogosultságok azért fontosak, mert hozzásegítik a munkavállalókat, hogy összehangolhassák családi és munkahelyi kötöttségeiket. Az EU ugyanis nagyon fontosnak tartja, hogy a nő szabadon választhasson: otthon akar maradni gyermeket nevelni, vagy inkább dolgozni

szeretne. Ennek érdekében három hónap szülői szabadság illet meg minden gyermeket nevelő munkavállalót. A szabadság az apát és az anyát is egyaránt megillető jog A munkavállalónak arra is joga van, hogy családtagjait gondozza azok betegsége vagy balesete esetén. A nők közéleti szerepe: Világszerte aggasztó jelenség, hogy nagyon alacsony a nők jelenléte a közéletben, a politikai döntéshozatal valamennyi, országos és helyi szintjén egyaránt. Nincs ez másként az EU tagállamaiban és a közösségi intézményekben sem. Elég csak megnézni a tagállamok állam- és kormányfőinek tablófotóját, amelyen elvétve akad csak nő. 13 A hátrányos megkülönböztetés tilalma a magyar jogban A nők közéleti szerepének növelésére számos tagállamban a pozitív diszkrimináció eszközét használják. A legfrissebb példa a francia paritásról szóló törvény, amely arra kötelezi a választásokon induló politikai pártokat, hogy

listájukon érje el az 50%-ot a nők aránya, azaz a pártlistán minden második jelölt nő legyen. Ha egy párt nem tartja be ezt az előírást, akkor pénzbüntetéssel sújtják Az esélyegyenlőséget szolgáló intézmények: A nők hátrányos helyzetének leküzdése elképzelhetetlen a tagállamok kormányainak aktív szerepvállalása nélkül. Ez a feladat azonban nem lehet csak és kizárólag a kormány felelőssége, hiszen szükség van a kormányzati munka kontrollját végző demokratikus intézményekre is. Ebből következik az az igény, hogy a kormányzati intézményrendszeren belül és azon kívül is legyenek a nők jogainak garantálására szakosodott intézmények. A nyugat-európai országok általános gyakorlata, hogy az utóbbi évtizedekben létrehozták a nők jogainak garantálását szolgáló intézményrendszert. Számos országban - így például a szomszédos Ausztriában - külön minisztérium foglalkozik a nők jogaival. Emellett szinte

minden EU- tagországban állami támogatással létrejöttek olyan irodák, amelyeket a legtöbbször Egyenlő Esélyek Bizottságnak (Equal Opportunities Committee) neveztek el. Ezek a bizottságok foglalkoznak a nőket ért sérelmekkel, kivizsgálják a diszkriminációs ügyeket, békéltető eljárást folytatnak a felek között, ajánlást fogalmaznak meg, szükség esetén akár pert is indíthatnak a sérelmet szenvedett nők nevében. Emellett ugyanilyen fontos feladatuk a közvélemény formálása, információs kampányok folytatása, a társadalomban meglévő előítéletek leküzdése. 14 A hátrányos megkülönböztetés tilalma a magyar jogban Összegzés A nyilvánvalóan vagy látensen meglévő diszkrimináció ellen még rendkívül sok a tennivaló és nem csak az Unióhoz most csatlakozó országokban, hanem az Unión belül is. Ez azonban nem kezelhető és nem oldható meg pusztán jogszabályok alkotásával, hanem elsősorban az emberek tudatában

kell ennek megjelenni és az egyénnek kell alkalmazni minden területen. Az államnak és a jogalkalmazónak mindenben elő kell segíteni az egyenlő bánásmódot, de ezen túlmenően a jogszabályokban meghatározott esetekben ki is kell azt kényszerítenie. A hatékony és tényleges egyenlőséghez tehát mind az egyének, mind pedig a hatóságok tudatos jogérvényesítése és szükség szerinti együttműködése szükséges. 15 A hátrányos megkülönböztetés tilalma a magyar jogban Irodalomjegyzék: - Kardos Gábor: A diszkrimináció tilalma és az egyenlőség értelmezése. Acta Humana 14 évf. 2003 1-2 szám - Tausz Katalin: Egyenlőtlenségek és különleges bánásmód. Fundamentum 1998/1-2 - 2001. évi LX Törvény a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló, 1979. december 18-án, New Yorkban elfogadott Egyezmény Kiegészítő Jegyzőkönyve kihirdetéséről - T/3804 Dr. Kóródi Mária

és Dr Hack Péter képviselői önálló indítványa nők és férfiak közötti esélyegyenlőség biztosításáról - Pongrácz Tiborné - Tóth István György (szerk.): Szerepváltozások, Jelentés a nők helyzetéről 1999. TÁRKI-SZCSM, Budapest 1999 - Gyulavári Tamás - Kiss Róbert - Lévai Katalin (szerk.): Vegyesváltó, Pillanatképek nőkről, férfiakról. Egyenlő Esélyek Alapítvány, Budapest 1999 - Gyulavári Tamás (szerk.): Egyenlő esélyek és jogharmonizáció, MüM - ISM, Budapest 1997 16