Média Ismeretek | Tanulmányok, esszék » Vojtek Antal - A tömegkommunikáció hatása a mindennapi érintkezésre

A tömegkommunikáció hatása a mindennapi érintkezésre A tömegkommunikáció a kommunikáció egy igen sajátos formája, mert a közlések áramlása mindig egyirányú, az információk továbbítása modern hírközlő eszközök útján történik, a közlő és a befogadó a közlés során sohasem cserél szerepet, valamint heterogén, sokféle információt sugároz, sokféle embernek. Azonban rengeteg előnye van. Például nagy mennyiségű adat közlésére van lehetőség S ez a nagy mennyiségű adat bizony jelentősen befolyásolja, alakítja a befogadó egyedek mindennapjait – például tematizálja a társas kapcsolatokat. Mielőtt belemennénk a részletekbe, nézzük meg, mi is jellemzi a keresztül történik, és tömegkommunikációt! A tömegkommunikációról A tömegkommunikáció mindig valamilyen médiumon rendszerint professzionális kommunikátorok irányítják. Jellemzője, hogy szervezett, intézményesült és tömeges formában

zajlik, azaz egyidejűleg mindig nagyon sokan vannak a címzett oldalán. Az üzenet a nagyközönségnek szól, azaz nyilvános. A közönség heterogén, az üzenet feladójától távol lévő emberekkel szimultán kapcsolat jön létre. A tömegkommunikáció általában egyirányú, azaz nem nyújt lehetőséget a közvetlen visszacsatolásra. A feladó centrális helyzetben van a címzettekhez képest, ezáltal valamiféle hatalmi helyzetet is élvez. A tömegkommunikációban mindig van hír, mert ettől függ a működése. A tömegesség ezt a kommunikációs formát a társadalmi feszültség-szabályozó szerep lehetőségével ruházza fel. A pszichológiában a „társas befolyásolás” témakörben találkozhatunk a tömegkommunikáció kifejezéssel – ez magáért beszél. Szecskő Tamás szerint a tömegkommunikáció jellemzői: 1. A gyártás technológiája az ipari tömegtermelés módjához hasonlít. 2. Tömeges mértékben továbbítanak

(tájékoztató, szórakoztató, kulturális) információkat. 3. Széles tömegekhez jut el az információ, a végfelhasználók köre igen nagy ezek eredményeképpen. A tömegkommunikáció különböző fajtáit főleg a használt csatornák szerint szokták megkülönböztetni, különválasztva az írott (újság, könyv), a vizuális (képeslap, plakát, magazin), az auditív (rádió) és az audiovizuális (film, tv, komputerhálózat) tömegkommunikációt. Kétségtelen, hogy mindennapi életünkre elsőként a rádió megjelenése, a rádiózás elterjedése volt a legnagyobb hatással a tömegkommunikációs eszközök közül. A tömegkommunikáció – mondhatnánk – alamuszi dolog. Eszközei ugyanis először a lakás megbecsült bútordarabjainak számítottak, elég, ha felidézzük az első rádió- és televíziókészülékek politúros faburkolatát. A család, a baráti kör leült köréjük/eléjük, s várták az aktuális híreket, később a kedvenc

háttérműsorokat, a legkedvesebb műsorvezetőket, majd a favorizált sorozatokat. S kinőve a lakberendezési tárgyak státuszát, egyre nagyobb hatással kezdtek lenni a személyes szférára; az információ áhított, szabad áramlása szép lassan átalakult mindennapi életünket befolyásoló hatássá.(Molotch és Lester találta fel az „eseményszükséglet” fogalmát) 1948-ban találják fel a zsebrádiót, de csak a 70-es években terjed el. Addig a rádiózás "családi program" volt. A zsebrádióval egyéni vagy generációs programmá változott. A háború után a rádiózás társadalmi egységet teremt, az veszik el a zsebrádióval. A televízió megjelenésével elterjed a háttérrádiózás. Az Internet-használat eltömegesedésével általánossá válik a háttér-televíziózás az eszközök szimultán élvezete generációról generációra átalakítja a szokásokat. A tömegkommunikáció is az életünkhöz hasonlóan polarizált, ennek

megfelelően a mérleg egyik oldalát a közszolgálatiság, a másikat a popularitás adják. Ennek megfelelően két fő tömegkommunikációs modellt ismerünk: 2 Közszolgálati modell: - objektivitást sugárzó, hatalomtisztelő, - eszménye a tájékoztatás és a nevelés, - bemondói tekintélyt parancsolók, előre rögzített forgatókönyv szerint működők. - leginkább reprezentatív műfaja a hír – jelentős eseményekről, fontos emberekről (Császi Lajos szerint a kisbírói feladatot látta el.) Kereskedelmi v. populáris modell: - közvetlen, szubjektív, demokratikus, - nem akarja tanítani a tömeget, nem a fontos emberekről akar tudósítani, hanem a mindennapi emberekről szól és hozzájuk tartozó történetet meséli el játékos formában - nem akar megfellebbezhetetlen igazságokat közvetíteni - nemcsak közéleti, vagy emelkedett témának, hanem korábban magánügynek, tabunak számító kérdéseknek is hangot ad -

reprezentatív műfaja a tv-ben a talkshow, a személyes, nyitott, improvizált - sokak szerint nem a dekadenciát jelenti, hanem újfajta nyilvánosságot. Baló György hívta fel a figyelmet arra, hogy - a közszolgálatiság általános kategória, mivel minden műsor, mely a közösséget szolgálja, közszolgálatinak tekinthető. - Ezért a közszolgálati televíziózást meg kellene különböztetni a közéleti televíziózástól, rádiózástól. - A politikai értelmű közéletiséget korlátozottabb jelentésű fogalomnak kellene tekinteni, mint a sokkal általánosabb kulturális értelmű közszolgálatiságot. - E megközelítés lehetőséget teremtene arra, hogy ne csak a híreket értsük közszolgálatiságon és ne csak a magas kultúrát. A változások ellenére mindig szükség lesz közéleti hírműsorra. Ezt mutatják Európa szerte megfigyelhetően azok a tendenciák, amelyek a közéleti hírműsorok újjáélesztésére irányulnak. 3 A

politikai és technikai változások hatására, a hírek maguk is megváltoztak, elmesélik, kommentálják az eseményeket és a helyszínről közvetítenek, az emberi átélést is értelmezik. A hallgató is aktív részese lesz a történésnek, telefonálhat, véleményt mondhat – egyfajta popularitást követ. Lényeges hatása a tömegkommunikációnak a vaklármák, pánik-hatások leküzdése. Egyes esetekben maga a tömegkommunikáció válik a híresztelés kiváltásával a pánik forrásává. (pl Postabank-ügy) Ha alacsony egy társadalomban a tömegkommunikáció presztízse (nyilvánosság hiányzik), megnő a bizonytalanság érzése. A tömegkommunikáció javíthat a hírkereslet-kínálat egyensúlyán, így csökkenhet a pánik. Az emberek alapvetően háromféle információhoz juthatnak manapság: - házhoz szállított információk (a küldő fizeti őket, pl. reklámok, propaganda-anyagok, hirdetések); - szolgáltatott információk (a felhasználó

fizeti, de automatikusan kapja őket, pl. szórakoztató műsorok, hírek, napilapok); - begyűjtött információk (a felhasználó szedi össze őket a környezetéből, pl. utazás, beszélgetés, könyvtárak, vagy számítógépek használata közben összegyűjtött információk). A tömegkommunikáció az első két kategóriát szolgáltatja és a hatvanas évekig úgy gondolták, hogy rövidesen egyedül ez fogja az emberek információs környezetét alkotni. Azóta kiderült, hogy az aktívan begyűjtött információk fontos szerepet játszanak a tömegkommunikáció hatásaival szemben. A média a valóságot nemcsak megjeleníti, tükrözi, hanem konstruálja is. E tekintetben a kultúraalakítás egyik fő forrásának tekinthető, amennyiben alakítja a művészetek, a szimbolikus formákat, a divatokat, a szokásokat, az életmódokat, a normákat, az értékeket. S minden egyes újabb média megjelenése más-más szerepkörbe kényszeríti az addig jelenlévő

eszközöket. Nagyjából el lehet képzelni, hogy mi következik az Internet megjelenése után a tömegkommunikációs eszközökben. A rádiós és televíziós adások jó része máris interaktív, s napirendünknek megfelelően szerkeszthetjük a tv-adások időbeliségét is. 4 Ha a következő generációs tömegkommunikáció mindezek összegyúrásából jön létre, akkor el tudom képzelni, hogy egy lépéssel közelebb kerülünk az orwell-i „Nagy Testvér” világához 5