Agrártudomány | Növénytermesztés » Agrokémia tételek

Agrokémia tételek, 2004 1.Tétel: A növények kémiai összetétele: A növények kémiai összetétele: A növények vízből és szárazanyagból állnak, a szárazanyag szerves és szervetlen vegyületekből épül fel. A víz élettani jelentősége alapvető. A növényekben a víz szállítja a tápanyagokat, kialakítja a turgort, hőszabályzó. A víz csökkenése akadályozza a legtöbb anyagcsere – folyamatot A szárazanyagban található vegyületek mennyisége a növény termesztésének a célját is meghatározza. Pl: cukorrépát – szacharózért stb A növények szárazanyagtartalma a levegő CO2-jából, a felvett vízből és ásványi sókból képződik. A szárazanyag 42 – 45 % - a C, 40 – 42 % , az oxigén és 6 – 7 % - a H. A növények fontosabb szerves vegyületei, ezek jelentősége. Fontosabb szerves vegyületek és magas X – tartalmú növényeink:cellulóz: zab 13 % :Szerepe a szilárdításkeményítő: kukorica 65

%:Tartaléktápanyag.fehérjék: szója 35 %: Anyagcserefolyamatokbanzsírok: napraforgó 50 %: Anyagcserefolyamatokban  cukrok: cukorrépa 18 %: Anyagcserefolyamatokban N és a hamuelemek: N, P, K Ca, Mg, S, Fe. Nagy mennyiségben vannak a növényekben, ezért MAKROELEMEK.A makroelemeken kívül a növényeknek, kis mennyiségben, más elemekre is szükség van. Ezek: Mn, B, Md, Cu, Zn, Co, I, F --- Mennyiségük igen kicsi, ezért ők a MIKROELEMEK. A makro és mikroelemek közt vannak:szerkezeti elemek: N, P, SIonhatású szabályzóelemek: K, Ca, MgEnzimképzők: Mn, Mo, Zn, Cu. A növény elégetése után, a N–en kívül, a többi elem a hamuban marad – HAMUELEMEK. 2.Tétel:Növényi tápelemek és osztályozásuk: A tápelemek csoportosítása történhet mennyiségi alapon és az elemek funkciója alapján. A növények szárazanyagában előforduló mennyiségük alapján mikro- és makroelemekre osztjuk fel. Makroelemeknek tekintjük azokat a

tápelemeket, melyek 0,1%-nál nagyobb-, mikroelemeknek, pedig azokat, melyek ennél kisebb mennyiségben található a szárazanyagban.  makroelemek: C, H, O, N, P, S, K, Ca, Mg mikroelemek: Fe, Mn, Cu, Zn, Mo, B. élattani funkciójuk alapján csoportosítjuk:  organogén elemek (C, H, O)  biogén elemek (N, P, S) ozmózist és enzimaktivitást szabályozók (Ca, Mg, Zn) redox-komponensek (Fe, Cu, Mn, Mo, Zn) toxikus hatásúak (Cd, Hg,Pb) fiziológiai szerepük ismeretlen (Na, B, Cl, Si, Co). A növények tápanyagigénye a tenyészidőszak különböző szakaszaiban elemenként eltérő. 3.Tétel: Növényi tápelemek (N, P, K):  N: a nitrogén elsősorban a fehérjék alkotórésze. A termés mennyiségét a N-ellátás határozza meg a legnagyobb mértékben, ezért a talajok N-tartalam a termékenységük fontos tényezője. A talajok N-ellátottságának jellemzésére az alábbi kategóriák használatosak: <0,05% N – igen szegény; 0,05-0,10% N

– gyengén ellátott; 0,100,25% N – közepesen ellátott; > 0,25% N – jól ellátott talajok.  A nitrogéntartalmú szerves anyagok bomlási folyamatát – az ammónia képződéséig – ammonifikációnak nevezzük. Ez a folyamat az aerob és anaerob baktériumok, ill penészgombák tevékenységének eredményeként különböző kémhatású, levegőzött és rosszul levegőzött talajokban egyaránt végbe megy: 2NH 3 +H 2 CO 3 =(NH 4 ) 2 CO 3 .  az ammónia oxidációját a nitrátok keletkezéséig nitrifikációnak nevezzük. A nitrifikációt speciális aerob baktériumok csoportja végzi, amelyek számára ez az oxidáció energiaforrásként szolgál: 2NH 4 ++3O 2 2HNO 2 +2H 2 O+2H+, 2HNO 2 +O 2  2HNO 3 . A talajok N-készletének változását okozhatják az alábbi folyamatok: lúgos talajon ammóniagáz távozása,  ammóniumionok irreverzibilis megkötődése az agyagásványokon,  NO 3 -N kimosódása (kilúgozása) révén. N-hiány:

levelek fakók világossárgák, csökkent növekedés és fehérjeképzés  P: létfontosságú sejtalkotórészek, nukleoproteidek és foszfolipidek építőeleme, a DNS és RNS alkotóelemeiként életfolyamatok szabályozása, fotoszintézis, glikolízis, citromsavciklus, szénhidrát-szintézis. A szervetlen P-tartalom részben ásványi eredetű apatitokból, részben pedig ezek mállástermékeiből és a műtrágyákból kialakult képződményekből áll. A szerves formában kötött P: az ásványi talajok szántott rétegében lévő összes P-nak 40-60%-a, humuszban gazdag talajokéban több mint 60%a. A talajban található P-vegyületek határértékei: 0,05-0,21% P 2 O 5 – igen szegény; 0,1-0,15% P 2 O 5 - gyengén ellátott; 0,15-0,2% P 2 O 5 – közepesen ellátott; 0,2-0,3% P 2 O 5 –jól ellátott; 0,3-nál több P 2 O 5 –igen gazdag talajok. A talajok foszfortőkéjének csak igen kis hányada van könnyen oldható formában. P-hiány: a növények

szárrészei és gyökérzete rosszul fejlődik. K: növények anyagcsere-folymataiban, fehérjeszintézisben és a szénhidrátok képződésében. Elősegíti az energiagazdag foszfátok képződését, fokozza a fotoszintetikus aktivitását. A talaj összes K-tartalma többszöröse a P- és N-tartalmának. A talajok összes K-tartalam 0,2-3,3% között változik. A K-tőke nagyságát a királyvízben oldható káliumtartalom alapján alakul: 0,1% K 2 O – igen szegény; 0,1-0,15% K 2 O – gyengén ellátott; 0,15-0,2% K 2 O – közepesen ellátott; 0,2-0,32% K 2 O – jól ellátott; >0,3% K 2 O – gazdag talajok. A savanyú kémhatás gátolja a K felvételét. A K mozgékonysága a növényben jó K-hiány: csökken a termés mennyisége és minősége, és a növények betegségekkel szembeni ellenállóképessége 4.Tétel: Növényi tápelemek (Ca, Mg, S, Fe, Mn, Cu, Zn, Mo, B): Ca: elősegíti a növekedést és a szaporodást. Szerepet játszik a sejtfalban a

pektin stabilizálásában, befolyásolja a membránok működését. Enzimaktiváló, ugyanakkor enzimgátló hatása is ismert. A CaCO 3 tiszta vízben nem, de szénsav jelenlétében oldódik: CaCO 3 +CO 2 +H 2 O=Ca(HCO 3 ) 2 . a Ca-hiány tünetei: legelőször a legfiatalabb szervekben jelentkeznek. Hiányakor a gyökereken szövetelhalás, barnulás van A levelek kisebbek, deformáltak, csúcsaik, széleik felkunkorodnak. Szárpuhulás, szártörés.  Mg: klorofill alkotórésze (asszimilációs folyamatokban), ionos állapotban szabadon, mint enzimaktivátor specifikus funkciókat lát el, foszforilálási folyamatokbanfotoszintézis, glikolízis, légzés stb. A Mg hiány kedvezőtlenül befolyásolja a növények asszimiláló és szintetizáló tevékenységet, ami károsan hat a termés mennyiségére és minőségére.  S: a kéntartalmú aminosavak építőeleme, a peptidek, fehérjék, és lipidek alkotórésze. A talajok kénforgalmában: 2H 2 S+O 2 2H 2

O+2S; 2S+3O 2 +2H 2 O2H 2 SO 4 . a növények a S-t szulfátionként (SO 4 2-) veszik fel. S-hiány: fehérjeszintézisben zavarok, csökken a fehérjetartalom, leveleken zöld, sárga, vöröses elszíneződés.  Fe: nélkülözhetetlen a légzés, a klorofillképződés, a fotoszintézis és fehérjeképzés folyamataiban. A növény Fe2+ -ionként veszi fel Fe-hiány: klorofilltartalom csökken, gátolt a fehérjeszintézis, fiatal leveleken zöld, sárga, fehér elszíneződés.  Mn: citromsavciklusban, lipidek képzésében, foto- és fehérjeszintézisben. A savanyúság fokozódása elősegíti a Mn2+-ionok képződését: MnO 2 +4H++2e- Mn2++2H 2 O. Mnhiány: szárazfoltosság, leveleken szürke csíkok, foltok, megtörnek  Cu: részt vesznek a légzési anyagcserében és elektrotranszportban. Szerepe van a fotoszintézisben, a szénhidrát- és a fehérje anyagcseréjében is. Cu-hiány: levélcsúcsok fehéredése, keskeny összesodródott levelek, hiányos

buga, terméskiesés.  Zn: szabályozza a növények növekedését. Cinket a növények kis mennyiségben vesznek fel Zn-hiány: almafák törpe szártagúsága, gyümölcsfák gyér lombozata, levelek kicsik. Mo: a talajban molibdenát (MoO 4 2-) formában található. A növény aMo-t molibdenátion (MoO 4 2) formájában veszi fel. Mo-hiány: levelek szürkészöldek, csak savanyú talajon jöhet létre  B: elősegíti a tápelemfelvételt, a virág- és termésképzést, a szénhidrátok szállítását, felhalmozódását, a + vízmérleget. B-hiány: gátolja a sejtosztódást, cukorrépa szív- és szárazrothadása 5.Tétel: A tápanyagellátás és a termés mennyiségének kapcsolata: úttörő szerepe volt Liebig-nek, aki közölte a minimumtörvényt. E szerint a termés nagyságát a minimumban lévő tápanyag határozza meg. Fontos, hogy a növények igényéhez, szükségleteihez mért relatív minimumról van szó, nem pedig abszolút értékéről. A

hozamnövekedést és az azt előidéző hatótényezők közötti reális matematikai összefüggést a Mitscherlich törvény fejezi ki. Kimondja, hogy a hozam (yértékek) a növekedési tényezők (x-értékek) hatására minimális termés (A) eléréséhez hiányzó résszel (A-y) arányosan növekszik. A trágyázás és a termés közötti összefüggés felhasználható a trágyaköltségek kiszámítására, egyben a műtrágyázás jövedelmezőségének, vmint az optimális tápanyagszükséglet megállapítására. A termés nagyságát a növények növekedése és fejlődése határozza meg.  belső tényezők: a növények egyedi, örökölt tulajdonságai,  külső tényezők: fény, víz, hő stb. 6.Tétel: Nitrogénműtrágyák: A N-vegyületek közül legfontosabbak az ammóniumsók, a fémnitrátok és az amid-N-t tartalmazó műtrágyaféleségek. Ammóniumsók: a H+ képződés következtében savanyítják a talajt.  ammónium-nitrát (NH 4 NO 3 ):

előállítása NHO 3 +NH 3 =NH 4 NO 3 a legelterjedtebb műtrágya. Előnye: a N-t kb fele-fele arányban NH4± tartalmazza, ill.NO 3 - formájában tartalmazza A növény mindkét iont hasznosítja A tiszta NH 4 NO 3 kristályinak elméleti N-tartalam 34%. Vízfelvételre hajlamos A bomlás folyamatai: NH 4 NO 3 =NH 3 +HNO 3 ; NH 4 NO 3 =N 2 O+2H 2 O; 2NH 4 NO 3 =2N 2 +O 2 +4H 2 O. mészammónium-salétrom (NH 4 NO 3 +CaCO 3 ): a kalcium-karbonát bekeverése csökkenti a műtrágya robbanási veszélyét és higroszkóposságát, mérsékli savanyító hatását. A mészammon-salétrom egyik legfontosabb N-műtrágyánk ammóniumszulfát-nitrát (2NH 4 NO 3 (NH 4 ) 2 SO 4 ):a vegyület 26% N-tartalmú  ammónium-szulfát ((NH 4 ) 2 SO 4 ): használata elsősorban lúgos kémhatású talajokon javasolható alaptrágyaként. N-tartalma 20-21% Előállítása: 2NH 3 +H 2 SO 4 =(NH 4 ) 2 SO 4  káliumklorid + ammónium-nitrát (KNO 3 +NH 4 Cl):16% N- és 38%K 2 O

tartalmú műtrágya 7.Tétel: Fémnitrátok és az amidnitrogént tartalmazó műtrágyák ismertetése: Fémnitrátok: ezek a műtrágyák viszonylag kisebb hatóanyagtartalommal rendelkeznek. Lúgos kémhatásuk következtében, különösen savanyú talajokon előnyösen használhatók.  Nátrium-nitrát (NaNO 3 ) A chilei salétrom tartalmazza nagy mennyiségben 25-30% esetenként 70%-ban. Kísérősóként NaCl, KNO 3 ,Na 2 SO 4 ,MgSO 4 ésCaSO 4 fordul benne elő. A nátrium-nitrát vízben jól oldódik  Kalcim-nitrát (Ca(NO 3 ) 2 ): előállítása salétromsavas feltárással kalcium-karbonátból: 2HNO 3 +CaCO 3 =Ca(NO 3 ) 2 +CO 2 +H 2 O. Amid-nitrogént tartalmazó vegyületek: karbamid (CO((NH 2 ) 2 )): 46% nitrogént tartalmazó, tiszta állapotban fehér színű, vízben jól oldódó, higroszkópos vegyület: CO 2 +2NH 3 =CO(NH 2 ) 2 +H 2 O. |A biuret nélküli kristályos karbamidot permetező trágyaként, a biuret tartalmú szemcsézett karbamidot pedig

talajtrágyaként célszerű felhasználni. A talajban a karbamid az ureáz enzim hatására ammonifikálódik az alábbiak szerint: CO(NH 2 ) 2  CO 2 +2NH 3  (NH 4 ) 2 CO 3 . Karbamid-aldehid kondenzátumok a lassan ható N-műtrágyákhoz tartoznak. Legelterjedtebb a karbamid-formaldehid kondenzátum, mely különböző márkanéven: Ureaform, Nitroform, Formurin, stb. ismert A lassan ható N-műtrágyák oldhatósága az aktivitási indexszel (Ai) jellemezhető: Ai=[(Nh%-Nf%)/Nh%]*100, ahol: Nh%= hideg vízben oldhatatlan N%, Nf%= forró vízben oldhatatlan N%.  izobutilidéndikarbamid (IBDU) a karbamid és az izobutiraldehid kondenzációjával előállítható műtrágya.  krotonilidén-dikarbamid (CDU): a karbamid-aldehid alapú műtrágyák előállítása költséges, ezért csapadékosabb országokban használják. Virágkertészetben és üvegházi termesztésben használják.  bevonatos műtrágyák: a karbamid oldhatósága csökkenthető a szemcsék

bevonása (kénnel, magnézium-ammónium-foszfáttal) révén.  Inhibitoros műtrágyák: az inhibitorok a vegyi folyamatok lefolyását csökkentő anyagok. 8.Tétel: Foszforműtrágyák: a foszforműtrágyák nyersanyagai közül a különböző apatitok a legfontosabbak: fluorapatit Ca 5 (PO 4 ) 3 F,  hidroxiapatit Ca 5 (PO 4 ) 3 OH és a,  klórapatit Ca 5 (PO 4 ) 3 Cl. Az apatitok két nagy csoportba oszthatók: Primer eredetű apatitok, melyek kristályos szerkezete szabad szemmel vagy mikroszkóppal felismerhető. A legtöbb magmatikus kőzetben primer ásványként fordulnak elő. Szekunder eredetű apatitok, más néven foszforitok, melyekre a mikrokristályos szerkezet jellemző. Foszfor tartalmuk 30-40% P 2 O 5 . a nyersfoszfátok savas feltárással v hőkezeléssel alakíthatók át oldható foszfátokká: kénsavas feltárás szuperfoszfát (foszforsav),  foszforsavas feltárás  hármas szuperfoszfát,  salétromsavas feltárás 

nitrofoszfátok (foszforsav),  termikus feltárás  termofoszfátok. | A szuperfoszfát a legelterjedtebben használt foszforműtrágya. Az őrölt szuperfoszfát vízoldható monokalciumfoszfát-tartalma gyorsan oldódik és disszociál, ennek következtében könnyen lekötődik átalakul.  a hármas (triple) szuperfoszfátot foszforsavas feltárással állítják elő, melynek következtében gipszmentes monokalcium-foszfát keletkezik:2Ca 5 (PO 4 ) 3 F+14H 3 PO 4 =10Ca(H 2 PO 4 ) 2 +2HF. Dúsított szuperfoszfát: kénsav-foszforsav eleggyel állíthatók elő.  Dikalcium-foszfát: kalcium-hidroxidból foszforsavval, ill. foszforsavtartalmú oldatokkal állítják elő: H 3 PO 4 +Ca(OH) 2 =CaPO 4 2H 2 O.  Termofoszfátok: nyersfoszfátokkal, bázikus oldatokkal, hőkezelés útján állítanak elő.  Hőkezelés olvasztás nélkül: a kiindulási anyagokat csak az összesülés hőmérsékletére hevítik.  Nyersfoszfátok feltárása olvasztással: a

nyersfoszfátok olvasztásig történő hevítésével és hirtelen hűtésével üvegszerű termék készíthető.  A THOMAS-salak: az acélgyártás mellékterméke 9.Tétel: Káliumműtrágyák: Nyersanyagforrásai a káliumtartalmú magmás kőzetek, melyek mállása során vízoldható káliumvegyületek keletkeznek. Ezek egy része a növény tápanyagául szolgál, másik része a tengervízbe jut. A K-műtrágyák előállítása viszonylag természetes módon valósul meg a valamikori tengerfenék bányászásával. Kműtrágyák: a szilvinit feldolgozása során a kálium-kloridot frakcionált kristályosítással választják el a nátrium-kloridtól.  a keménysó fő összetevői a kősó és a szilvin, így feldolgozása hasonló a szilvinit feldolgozásához. a karnallit (KClMgCl 2 6H 2 O) feldolgozásánál a kálium-kloridot a magnézium-kloridtól kell elválasztani.  a kálium-szulfát (K 2 SO 4 ) kálium-kloridból magnézium-szulfáttal

állítható elő. A lehűtött oldatból kettős só válik ki: 2KCl+2MgSO 4 +6H 2 O=K 2 SO 4 MgSO 4 6H 2 O+MgCl 2 , terméke:K 2 SO 4 MgSO 4 6H 2 O+2KCl=2K 2 SO 4 +MgCl 2 +6H 2 O. a reakció 10.Tétel: Lassan ható mikroelemtrágyák:  Fém-ammónium-foszfátok (MeNH 4 PO 4 ): összetétele: 8% N, 45% P 2 O 5 , 15% Mg, 1,2% Mn, 1,8% Zn, 0,7% Cu, 0,5% Co.  Mikroelem-tartalmú ammonizált szuperfoszfát: a műtrágya összetétele a mikroelemadalékoktól függőenváltozó lehet. Mikroelem-tartalmú kálium-metafoszfát: a kálium-metafoszfát is előállítható.  Egyéb lassan ható miroelemtrágyák: lassított hatású mikroelemtrágyák, mikroelemek megkötése adszorbenseken.  Mikroelem-tartalékot képző műtrágyák: kifejezetten mikroelemhiányos talajok trágyázására. Hosszú időn át hatnak 11.Tétel: Gyorsan ható mikroelemtrágyák:  Szervetlen vízoldható vegyületek: permet- és talajtrágyaként is felhasználhatók, lúgos

talajon permettrágyaként v. savanyúan ható N-műtrágyával együtt alkalmazzák  kelátok: polifunkciós ligandumok (több datív kötés kialakítására alkalmas e--párral rendelkeznek). mikroelemtartalmú N- és NPK-műtrágyák: makro- és mikroelemtartalmaegyaránt vízoldható Ide tartozik: Tomasol, Mikramid, Bór-karbamid, Wuxál, Wuxál szuszpenziós levéltrágy, Peretrix, Volldünger Linz, Voligop, Fitohorm, Zeafert, mikroelemtartalmú szuperfoszfát: a szuperfoszfát mindig tartalmaz vmennyi szabad savat. 12.Tétel: Összetett műtrágyák Kémiai folyamattal létrehozott olyan vegyületek, amelyeknek minden molekulájában két, esetleg három tápelem található. Alkalmazásuk előnyei, hogy nagyobb hatóanyagtartalmú műtrágyák szállítási, raktározási, kiszórási költségei kisebbek, mint a megfelelő hatóanyagot tartalmazó egyszerű műtrágyáké. Az összetett műtrágyákat változó N:P:K aránnyal állítják elő. Komplex műtrágyák:

a monoammóniumdihidrogén-foszfát (NH 4 H 2 PO 4 ): a foszforsav ammonizálása során keletkezik H 3 PO 4 +NH 3 =NH 4 H 2 PO 4 , kálisó hozzákeverésével NPK-műtrágya állítható elő.  a diammónium-hidrogén foszfát [(NH 4 ) 2 HPO 4 ]: H 3 PO 4 +2NH 3 =(NH 4 ) 2 HPO 4 ; NH 4 H 2 PO 4 +NH 3 =(NH 4 ) 2 HPO 4 . ezek a vegyületek vízben jól oldódnak és nagy a tápanyagkoncentrációjuk.  ammónium-fosztát-nitrát: salétromsav (HNO 3 ) és foszforsav (H 3 PO 4 ) együttes ammonizálásával állítják elő. karbamid-ammóniumfoszfát: az ammónium-foszfát N-tartalmának növelésére a foszforsav ammonizálása karbamid- és ammóniumtartalmú oldattal is végezhető.  ammónium-metafoszfát (NH 4 PO 3 ): a foszfortartalma nagy (73% P 2 O 5 ) és N-tartalma kicsi (14% N) P 2 O 5 +2NH 3 +H 2 O=2NH 4 PO 3 ammonizált szuperfoszfát: a szuperfoszfát ammóniával történő reakciójával NH 3 +H 3 PO 4 =NH 4 H 2 PO 4 ; állítható elő. NH 3 +Ca(H 2 PO

4 ) 2 =CaHPO 4 +NH 4 H 2 PO 4 .  nitroszuperfoszfát [Ca(H 2 PO 4 ) 2 Ca(NO 3 ) 2 ]: nyersfoszfátok salétromsavas feltárásával. 2Ca 5 (PO 4 ) 3 F+14HNO 3 =3Ca(H 2 PO 4 ) 2 +7Ca(NO 3 ) 2 +2HF; 2Ca 5 (PO 4 ) 3 +20HNO 3 =6H 3 PO 4 +10Ca(NO 3 ) 2 +2HF.  a magnézium-ammónium-foszfát (MgNH 4 PO 4 ): vízben rosszul oldódó, lassan ható műtrágya. Előállítására az alábbi reakciók alkalmasak: H 3 PO 4 +MgSO 4 +3NH 4 OH=MgNH 4 PO 4 +(NH 4 ) 2 SO 4 +3H 2 O; H 3 PO 4 +NH 4 OH=MgCO 3 =MgNH 4 PO 4 +2H 2 O+CO 2 .  kálium-metafoszfát: kis oldhatóságú, lassan feltáródó nagy hatóanyagtartalmú koncentrált műtrágya. Előállítása: 2KCl+P 2 O 5 +H 2 O=2KPO 3 +2HCl; KCl+H 3 PO 4 =KPO 3 +HCl+H 2 O. a kevert műrtágyák egyszerű vagy összetett műtrágyák keverése révén előállított kétvagy többkomponensű műtrágyák. 13.Tétel: Folyékony műtrágyák: alkalmazásukat gazdasági és agrokémiai megfontolások indokolják. Felhasználásuknak

agrokémiai előnye, hogy a tápanyagok vízben oldva, ill. szuszpendálva sokkal egyenletesebben oszthatók el, mint szilárd állapotban. A folyékony műtrágyákkal szemben támasztott követelmények: nagy hatóanyag-tartalom,  alacsony kristályosodási hőmérséklet,  megfelelő hatóanyagok az NP-, ill. NPK-oldatok esetében. A folyékony műtrágyák első csoportjába tartoznak:  cseppfolyós ammónia: a talajba 12-15 cm mélyre juttatják,  vizes ammónia, ammóniakátok  kalcium-nitrátoldat: ajánlott szikes, Ca-hiányos talajok javítására, talajsavanyodás csökkentésre.  karbamid-ammónium-nitrát oldatok. Második csoport: ortofoszforsav alapú N-oldatok  polifoszforsav alapú NP-oldatok: oxigénhídon keresztül Harmadik csoportba tartoznak az un. szuszpenziós műtrágyák láncszerűen kapcsolódnak egymáshoz.  NPK-oldatok: rosszul oldódik vízben (KCl miatt). 14.Tétel: Szerves trágyák:  Istállótrágya: az állatok

szilárd ürülékéből, vizeletéből és az alomanyagból megfelelő trágyakezeléssel előállított szerves trágya. Az istállótrágya minőségét az alkotórészek arányán kívül döntően a trágyakezelés módja határozza meg. Az istállótrágyázást általában 30 t/ha adagokban 4-5 évenként alkalmazzák. Trágyalé: a trágyalé hagyományos állattartás mellett keletkező folyékony szerves trágya, mely alomanyag által fel nem szívott vizeletből és csurgaléklevekből áll. a trágyalevet az istállótrágya közelében épített trágyalékutakban gyűjtik. Legcélszerűbb a trágyalevet rövid ideig tárolni, s minél előbb felhasználni. A trágyalé elsősorban N- és Ktrágyaként használható fel  Hígtrágyák: a hígtrágya almozás nélküli állattartás közben keletkező folyékony halmazállapotú szerves trágya, mely bélsárból, vizeletből és a trágya eltávolítására felhasznált vízből áll. az almos hígtrágya állati

ürülék és alomtrágyaként használ szecskázott szalma vízzel alkotott keveréke, mely hidraulikusan szállítható. A hígtrágyát célszerű azonnal bemunkálni a talajba, ezzel csökkenthető a levegőszennyezés és a N-veszteség. Egyéb szerves trágyák: baromfitrágya  tőzegfekáltrágya  komposztok  zöldtrágya. 15.Tétel: Tápanyagszükséglet meghatározása: A tápanyagigény megítélése lényegében a növényekben található ásványi tápelemek (N, P, K, Ca, Mg, S ill. mikroelemek) mennyiségével jellemezhető A növények tápanyagigényén azt a tápelemmennyiséget értjük, amelyet a növénynek fel kell vennie a tervezett termés létrehozásához. A tervezett termés tápanyagigénye és a talajból felvehető tápanyagmennyiség közti különbséget tápanyaghiánynak nevezzük. A tápanyaghiány megszüntetéséhez szükséges tápanyagmennyiség a trágyaigény. Azt a tápanyagmennyiséget, amely az adott helyen a tervezett termés

tápanyagigényének kielégítéséhez minimálisan szükséges, trágyaigénynek, ill. gyakran műtrágyaigénynek nevezzük. A hasznosulás számszerű meghatározásához a gyakorlatban leginkább az un. különbségmódszert használjuk és értékét a hasznosulási koefficienssel jellemezzük: Hasznosulási koefficiens (%)= [(A-B)/C]*100, ahol A= a trágyázott növény tápanyagtartalma (kg/ha), B= a trágyázatlan növény tápanyagtartalma (kg/ha), C= az alkalmazott műtrágya (v. szerves trágya) hatóanyagmennyisége (kg/ha)