Gazdasági Ismeretek | Számvitel » Értékpapírok értékelése

Értékpapírok értékelése Egyik barátom említette nem olyan régen, hogy számára nem teljesen követhető az értékpapírok értékelése számviteli szempontból. Őszintén szólva ezen egyáltalán nem csodálkozom, mert tényleg nem egyszerű téma. Igazság szerint néha számomra sem egyértelmű minden ebben a témában, mivel elég ritkán foglalkozom vele, nem volt lehetőségem elmélyülni benne. A szabályokat azért össze tudom szedni A megértést kissé nehezíti, hogy értékpapírokat két helyen is találunk a mérlegben: a befektetett eszközök között és a forgóeszközök között is, és ezek kezelése nem egyezik meg mindenben. Maguk az értékpapírok sem egy homogén csoport, másként kell értékelni a tulajdonrészt megtestesítő értékpapírokat (pl. részvények, üzletrészek) és a követelést megtestesítő értékpapírokat (pl kötvények). Arról nem is beszélve, hogy a követelések és a kötelezettségek között is előfordulnak

értékpapírok (pl. váltók, saját kibocsátású kötvények), amelyekre megint csak más szabályok vonatkoznak. Tehát ez a téma nagyon szerteágazó, most egy rövid összesítést próbálok meg idevarázsolni, remélem, érthetően. Ebben a posztban a következő értékpapírokról fogok írni: • • • • befektetett pénzügyi eszközök között található részesedések befektetett pénzügyi eszközök között található kötvények (hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok) forgóeszközök között található részesedések forgóeszközök között található kötvények (hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok) Nem fogok tehát írni a váltókról, a tartós kölcsönökről, a kibocsátott kötvényekről. Amikor értékpapírok értékeléséről beszélünk, alapvetően három különböző dologra gondolhatunk: • • • bekerülési érték meghatározása értékvesztés elszámolása értékhelyesbítés elszámolása A bekerülési

érték meghatározása talán a legegyszerűbb kérdés, eléggé letisztult szabályok találhatók a számviteli törvényben. 1.) Részesedés bekerülési értéke a beszerzési ára (tehát általában nem a névértéke) Követelés ellenében átvett részesedés esetén a bekerülési érték a megállapodás szerinti érték. Térítés nélkül átvett részesedés esetén az átadónál könyvelt könyv szerinti érték és a piaci érték közül a kisebb. Ajándék esetén a piaci érték Apport esetén az apport érték 2.) Hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok esetén két lehetőség van: kamatozó értékpapírok esetén a bekerülési érték a felhalmozott kamat nélküli érték, nem kamatozó (azaz diszkont) értékpapírok esetén a bekerülési érték a beszerzési ár. Ezek a szabályok mind a befektetett eszközök, mind a forgóeszközök között található értékpapírokra igazak. Mindkét esetben elmondható, hogy az értékpapírokat egyedileg

értékeljük, de egyedinek tekinthető az átlagár és a FIFO (first in first out) módszer alkalmazása is, amennyiben nagyobb mennyiségben, különböző időpontokban, különböző árakon szerzünk be ugyanolyan típusú (ugyanaz a kibocsátó, ugyanaz a névérték, ugyanaz a lejárat stb.) értékpapírokat Értékpapírok esetén értékvesztést akkor kell elszámolni, ha a piaci érték tartósan és jelentősen a könyv szerinti érték alatt marad. A tartósság egy éven túli időtartamot jelent, de egyúttal nem jelenti azt, hogy csak a befektetett eszközök esetén lehetne értékvesztést elszámolni. A forgóeszközök között található értékpapírok is lehetnek hosszabb lejáratúak (ill részesedés esetén lejárat nélküliek), így rájuk is igaz lehet a tartósan alacsony érték, függetlenül attól, hogy a vállalat tulajdonában esetleg rövidebb ideig vannak. Természetesen a forgóeszközök között található lejárattal rendelkező

értékpapíroknál csak akkor kell figyelni az értékvesztés meglétét, ha az adott értékpapír több, mint egy éves lejáratú. Ez a szabály így nagyon egyszerűen hangzik, a gond viszont vele az, hogy hogyan állapítsuk meg a piaci értéket? Ez nem mindig egyszerű folyamat. Részesedések esetén az alábbi dolgokat kell figyelembe venni a piaci érték meghatározásakor: • • • • a kibocsátó vállalat piaci megítélését, annak tendenciáját a befektetés árfolyamát és annak tendenciáját (osztalék nélkül számítva) megszűnő vállalat esetén a várható megtérülést (felszámolás esetén tudnak-e majd fizetni?) a számviteli törvényben meghatározott arányszámokat, úgy mint Saját tőke/Jegyzett tőke arányát a kibocsátó vállalatnál valamint a Befektetés könyv szerinti értéke/ Befektetés névértéke arányát a részesedést megvásárló vállalatnál Hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok esetén figyelembe kell venni

a piaci érték meghatározásánál • • az értékpapír kamattal csökkentett tőzsdei vagy tőzsdén kívüli árfolyamát és annak tendenciáját a kibocsátó gazdasági szereplő piaci megítélését és annak tendenciáját (tehát, hogy mennyire lehet számítani arra, hogy lejáratkor rendesen kifizeti a névértéket és a kamatot) Az elszámolt értékvesztést vissza kell írni, amennyiben mérlegkészítéskor az ismert piaci érték tartósan és jelenősen magasabb a könyv szerinti értéknél. A visszaírás természetesen maximum addig történhet meg, amíg a korábban elszámolt értékvesztést 0-ra nem írjuk, azaz maximum a bekerülési értékig (de legfeljebb a névértékig). Amennyiben a piaci érték még így is magasabb a könyv szerinti értéknél, hitelviszonyt megtestesítő értékpapíroknál nincs mit tenni, felértékelni az értékpapírt nem lehet. A befektetett eszközök között található részesedések esetén azonban számításba

jöhet az értékhelyesbítés elszámolása. Értékhelyesbítést akkor lehet elszámolni (nem kötelező, a vállalat saját döntése, hogy alkalmazza-e), ha a mérlegkészítéskor ismert piaci érték (melynek meghatározását ld. fentebb) magasabb, mint a könyv szerinti érték. Ilyen esetben a különbözetet elszámoljuk értékhelyesbítésként (tehát növeljük vele az értékpapír mérleg szerinti értékét), valamint a források között Értékelési tartalékot képzünk. Amennyiben a piaci érték és/vagy a könyv szerinti érték változása miatt az értékek közötti különbözet csökken, az értékhelyesbítést (és az értékelési tartalékot) is csökkenteni kell mérlegkészítéskor. Az értékpapír könyvekből történő kivezetésekor természetesen az értékelési tartalékot is meg kell szüntetni