Irodalom | Tanulmányok, esszék » Godzsa Anikó - Modern magyar irodalom

(Godzsa Anikó) MODERN MAGYAR IRODALOM ELŐADÁS I. Godzsa Anikó - Modern magyar irodalom A korszakolás problémái - konkrét határok • Angol irodalomtudomány: az évszázadok jelentettek korszakhatárokat (ez a nézet nagyon hosszú ideig uralkodott; a hosszú ideig uralkodó királyokhoz is kötnek korokat, pl. Erzsébet-kori dráma) • Orosz irodalom: a politikai eseményekhez kötötték az irodalmi határokat is (pl. 1917) • Olasz irodalom: szintén a politikai események voltak a mérvadóak (korszakhatárnak tekintették 1945öt; előtte a huszadik század két szakasza: primo novocento és secundo novocento). Mára teljesen világos, hogy ez a korszakolás abszolút használhatatlan. - a modernitás periódusa (az 1850-es évektől napjainkig) • klasszikus modernitás: az 1850-es évektől az 1910-es évekig  1850-es évek:  Walt Whitman: Fűszálak (1855)  Flaubert: Bovaryné (1856)  Baudelaire: A romlás virágai (1857)  E. A Poe  1910-es

évek: német, angol és francia szerzők, akik az 1890-es években, illetve a következő évtizedben halnak meg.  A kor fölfogása véleménye:  A verset el kell szakítani a biografikus éntől.  A műalkotás önreferenciális, lényege a nyelvi játék és esztétikailag nyitott.  A nyelv nem alkalmas a valóság kifejezésére (Poe, Whitman, Baudelaire).  1906–1910: nagy fordulat a magyar irodalomban.  A vers, a műalkotás elszakad a valóságtól, az élménytől, az autobiografikus éntől, és bonyolult struktúrává válik.  Ezzel a magyar irodalom szinkronba kerül a világirodalommal.  Kosztolányi: a műalkotás teljes egészében retorikai játék; a szöveg ne fejezzen ki gondolatokat.  A műalkotás önreferencialitását már Ady megvalósította (szimbolikus eszközökkel). • késő modernitás: az 1960-as évekkel zárul  1910–1920: Nyugat és avantgárd  1920–1945: József Attila és kora (az avantgárdot követő vagy

megkerülő, az előzményektől különböző alkotói beszédmód jelentkezése; pl. Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, József Attila) • posztmodern kor: napjainkig  Belép a generáló olvasó: beavatkozhat a műbe (megváltoztathatja, újraírhatja) – újfajta viszony a szöveggel.  A szövegbefogadás is szövegalkotás.  A szövegről mindenki preferenciák alapján mond véleményt (nincs jogunk azt mondani a szövegről, hogy jó vagy rossz – ez butaság, viszont változást hoz).  Régen a kritikai kiadásnál a cél az volt, hogy végleges változatot hozzanak létre (el kellett dönteni, hogy melyik a hiteles változat). Ma az összefüggő változatok, az összes szöveg megmutatása a cél - az előadás elnevezése • „Nyugat-korszak”: ez már önmagában is rossz elnevezés. • József Attila és kora: egy személyhez nem lehet kort kapcsolni. A két félév együttgondolása sem fed le egy korszakot. - Vannak olyan művek, amelyek „rosszak”, de

hihetetlenül fontosak, mert meghatározzák a korszak irodalmát. Az 1910-es évekre kétféle kánon alakul ki • Ady, Móricz (Az Isten háta mögött, Sárarany), Kosztolányi, Babits – a korszak önértékelése és önértelmezése szerint nem tartoztak bele a hivatalos kánonba. • Herczeg Ferenc, Molnár Ferenc, Tormay Cécile (A régi ház), Harsányi Kálmán - XX. század: a századot nem évek, hanem jelenségek halmazának tekintve „két” XX század különböztethető meg. • hosszú XX. század 1 - -  1900-tól; de már a XIX. század közepén megjelenik a XX század meghatározó jellegzetessége, a globalizáció világtendenciája. Szabó Dezső (Faj és világirodalom, 1923) irtózatos perspektívaként írja le a globalizációt: „Az emberek mindenütt otthon vannak, és sehol nincsenek otthon.”  Ennek a nézetnek a híve pl. Fejtő Ferenc  A Föld összezsugorodik, bekövetkezik egy kommunikációs robbanás. Az egész Föld nem más,

mint egy hatalmas falu, az emberek mindenről tudnak (információs irodák, hírszolgálatok). Megszűnik az izoláció a népek, a nemzetek és a földrészek közt. • rövid XX. század (John Lukács)  Kezdete: az I. világháború (1914); ez teljesen átalakította a hadviselést és az emberi gondolkodást  Ez a gépek csatája volt (pl. a Berta nevű ágyú, ami 25 km-re hordott el, tengeralattjárók, gázgránátok, repülőgépek), így a személyes hősiesség veszett el.  Korábban a felek ambicionálták, hogy egymást kultúrnépnek tekintsék, de a világháború megakasztja ezt, és az ellenségeskedés kiterjed a fronton túlra, a háttérországokra is.  Vége: az 1990-es évek (ekkorra alakul ki az egypólusú világ, és ismét módosul az emberi gondolkodás). Van egy másik, minket közelebbről érintő fölfogás: a nyelvről való gondolkodás, illetve a gondolkodás és a nyelv viszonyáról vallott fölfogás. • Descartes: a gondolkodás és az

ész az elsődleges, a nyelv csak másodlagos. A gondolkodás révén a lényeg megragadható és kifejezhető; a műalkotásban minden elem, mozzanat nyelvre lefordítva jelenik meg. A műalkotás befogadása a nyelvi jel visszafordítása a jelöltre • Kartéziánusok: a nyelv az objektív külvilágot kapcsolja össze a szubjektummal (érvényes megállapításokat közvetít). • Irodalom: a szövegeket úgy kezeljük, hogy először van meg az irodalmi szöveg mögötti gondolat (üzenet, eszmei mondanivaló). Ezt a gondolatot az író rábízza a nyelvre, és ez a gondolat eljut az olvasóhoz, akinek ezt be kell fogadnia (dekódolás). Ez a mentalista fölfogás, amely mögött az a nézet áll, hogy a műalkotás gondolatközvetítés. (Eszerint a műnek egyetlen olvasata van) • Preromantika (Berzsenyi: Levéltöredék barátnémhoz): fölvetődik az a gondolat, hogy a jelölő és a jelölt viszonyában nincs tökéletes megfelelés, az már nem mechanikusan

értelmezhető. • A romantika megpróbálja eloldani egymástól a gondolatot és a kifejezést (szót). Így a szó elkezd önállósodni, nincs mögötte leképezhető jelentés: erre jó példa A vén cigány (a pokolban zokogó malom). • Ezzel egy időben Humboldt és Schleiermacher másként tekinti a gondolkodás és a nyelv viszonyát.  Humboldt: nem a nyelv fejezi ki a gondolatot, nem a gondolat az elsődleges, hanem a nyelv, amely gondolatteremtő aktív erő. Minden ember egy mezőben él, ebben gondolkodik, az azonos nyelvűekkel egy kört alkot, amiből csak úgy lehet kilépni, ha belép egy másikba, ahol nemcsak a nyelvet birtokolja, hanem mindazt, amit a nyelv hordoz.  Schleiermacher: a nyelv az elsődleges, minden megértés a nyelvben megjelenő világ rekonstrukciója; egy műalkotásban megkonstruált világ semmilyen mozzanat alapján nem vonatkoztatható más világokra. A műalkotás minden esetben önreferenciális, csak önmagára utal, nem

vonatkoztatható önmagán kívüli jelöltre: areferenciális. A műalkotás esztétikailag nyitott  A nyelv nem eszköz vagy termék, hanem aktív teremtő erő.  Az olvasó a szöveg befogadásakor rekonstruálja a megértendő dolgot. A műalkotásnak így annyi olvasata van, ahány befogadója.  Az olvasás szinte azonos a teremtéssel, a nyelv pedig önálló entitás.  A szöveg nem extatikus tudás vagy mindenképpen befogadandó valóság, hanem nyelvi karakterű. • Nietzsche: a nyelv a klasszikus modernség korában a nyelv már nem eszköz, hanem aktív teremtő erő. A nyelv minden megjelenési formájában metaforikus, ezért nem alkalmas semminek, az igazságnak sem a kifejezésére, megfogalmazására. • Poe: a műalkotás nem jelent totális tudást (vö. ihlet), hanem egy olyan konstrukció, amelyet meg lehet próbálni előre megtervezni. A szöveg alapjellegzetessége nem az, hogy valamit kifejez; hanem kaland, szabad asszociációk halmaza, mely új

valóságot teremt, felidéz sejtelmeket; ha vers, akkor zene. Mindezt soha nem volttal, soha nem látottal kell megvalósítani. Wittgenstein: semmilyen viszony nincs a gondolkodás és a nyelv között, az ember a beszédben él. A nyelvi játékokban való részvétel, nyelvi jelekben való játék majd a posztmodernben valósul meg. Posztmodern kor: a műalkotás kétfelé nyitott: az olvasó, befogadó és a világ felé. • A beszélő és a beszéd viszonya:  Régen: a műalkotás alakítja az emberek véleményét (fölvilágosodás: az embereket tanítani kell).  A két világháború között: a műalkotásnak direkt hatása van, célja, hogy befolyásolja az embereket. 2 -  Klasszikus modernség: a műalkotásnak kivételes esetektől eltekintve ilyen hatása nincs, a szerzőnek nem ez a célja, nem kódol be a műalkotásba ilyen üzenetet. • A valóság és a műalkotás kapcsolata:  A XIX. századig három eltérő műértelmezési fölfogás van: 

Platón, Arisztotelész: a műalkotás utánzás (mimézis).  Ezzel egy időben egy másik fölfogás: a műalkotás teremtés (poesis).  Cicero: a műalkotás példakövetés (imitatio).  A XIX. században fölerősödik a szociologikus látásmód, illetve a társadalmi viszonyok megmagyarázására való igény. A mimézis lesz a legfontosabb: egy mű akkor jó, ha a valóságot tükrözi (Flaubert).  Klasszikus modernség: a műalkotás teremtés. Barthes: „A műalkotás a nyelv kalandja” Kosztolányi és Babits már világirodalmi horizontban gondolkodik; szakítanak a hagyományos magyar irodalmi gondolkodással. Mennyi jelenik meg a műalkotásban a valóságból? • Régebbi fölfogás: ha sok, akkor értékes, ha nem sok, akkor nem értékes. • Most az a lényeg, hogy a nyelvi teljesség hogyan érvényesül, illetve, hogyan vonatkoztatható a valóságra. (Nietzsche: a nyelv önmagában metaforikus) Változások a világképben - Ezek generálisak: • a

világ keletkezésére vonatkozó (kozmológiai) tudás • a társadalomra vonatkozó tudás • az emberre vonatkozó tudás - a Föld keletkezésére vonatkozó elképzelés (vö. Simonyi Károly: A fizika kultúrtörténete) • Egy fizikailag nehezen elképzelhető anyagkoncentrátum fölrobban. A részek eltávolodnak egymástól, és különböző formációkat vesznek föl a tér betöltésére. A gravitáció hatására egymás felé haladnak, és találkoznak. (40 millió év) De ez nem befolyásolja a világ teremtett voltát • A tudomány nagyon gyorsan fejlődik; a világot véges végtelenként írják le, és az írók, költők is reflektálnak erre. • Az irodalom fogékonnyá válik a kozmológia változásaira. Vö Babits: novella az emberi csontról és húsról. • Az ősrobbanás teóriája jelen van a korszak szépirodalmában is. Vö József Attila: Óda  Az ilyen szövegek mögött a tudás iránti erős vágy mutatkozik meg (egyszerre a költői kép

anyaga és verstárgy, a verset inspiráló elem).  A szegedi egyetem atomfizikai tanegységét két egyetemista hallgatja, az egyik József Attila, aki a matematika iránt is érdeklődött. - a társadalomra vonatkozó tudás • A XIX. század létrehoz egy totalitaritáson alapuló rendszert, a kapitalizmust • A XIX. század másik totalitárius rendszere a szocializmus, melynek célja az állam optimális megszervezése úgy, hogy a magánszféra minden részére is kiterjedjen. • Az 1890-es években fölismerik, hogy a francia forradalom hármas jelszavát nem lehet egyszerre megvalósítani, ezért el kell dönteni, melyik a legfontosabb. Meg kell fogalmazni a szabadság, egyenlőség és testvériség közti alapértéket (visszatérő probléma, hogy melyik érték az alapvető). • Végül egy fő értéket emelnek ki, a társadalmi egyenlőséget (ez válik centrálissá): ennek a megvalósítására kell törekedni.  XIII. Leó enciklikája: a gazdagoknak

önkorlátozással kell élniük, és fölöslegükből adjanak a szegényeknek (vagyis: társadalmi egyenlőség a keresztény szeretet jegyében).  Marx és Engels: már majdnem teljesen elfeledett közgazdászok. Rousseau-hoz visszamenő gondolataik: a javak köztulajdonba vétele, és ésszerű elosztása. Ennek két módja van  Mindent el kell venni a gazdagoktól (gondoskodó, elosztó állam; később Lenin és az orosz bolsevikok ehhez a gondolatkörhöz csatlakoznak).  Bernstein: szavazati jogot kell adni a tömegeknek, és így megvalósítani a szociálisan gondoskodó államot (a polgárok döntését preferáló állam, parlamentáris út).  A késő modernitás első néhány évtizedében az értelmiségnek elsősorban ez a rokonszenves gondolat (láthatják a megvalósítását is Szovjet-Oroszországban).  A francia értelmiség még a II. világháború után is az egyenlőséget tartja a legfontosabbnak • Két közgazdasági elmélet a kollektív

tulajdonról:  Lord Keynes: a szükségleteket szabadon termelő vállalatok állítják elő. 3 - -  Varga Jenő: a szükséglet szabja meg a keresletet (tervutasításos gazdálkodás). • Az irodalomban is többen az egyenlőség eszméjére akarnak építeni (a műalkotás így kísérletnek minősül): sok olyan irodalmi alkotás van, amely szerint, ha ez megvalósul, akkor az ember megváltozik.  Gladkov: A cement  Majakovszkij versei  Gorkij novellái, regényei az emberre vonatkozó tudás • A fölvilágosodásig úgy gondolták, az ember isteni tervet valósít meg. Ha az ember az értelmével már tudja az erkölcsi jót, úgy fog cselekedni. Az embereket ezért tanítani kell Pascal: az ember gondolkodó nádszál. • Később az embert nem Isten teremtményeként, nem gondolkodó nádszálként írják le. • Nagy szerepe van a Röntgen-szenzációnak (ami egyben sokkoló is). • A XIX. század második felétől: fejlődik a belgyógyászat,

illetve Mendel kísérletei nyomán a genetika is. Az új fölfogás: az ember fizikai-biokémiai folyamatok együttese, amelybe az orvos beavatkozhat (ez egy új lehetőség). Az emberekbe genetikai program van kódolva Zola a naturalizmust Mendel genetikájából vezette le (Kísérleti regény). • Fejlődik a pszichológia (ez a filozófiából vált ki). Wundt pszichológiai laboratóriumot épít • Freud, Jung és Adler: az embert pszichológiai aspektusból megközelíthetőnek írják le.  Freud: az ember gondolatait az ösztönök irányítják (az ember ösztönlény, „ketyegő bomba”). – Babits egyik novellája a freudi elméletet dolgozza ki (író főhőse biológiailag él, de íróként nem).  Jung: kollektív tudattalan – az embert archetipikus formák irányítják.  Adler: az ember számára nem az ösztönök az igazán fontosak; az ember önmegvalósító lény, kudarcok és örömök érik, és ezek határozzák meg igazán. változások az

irodalomban • Késő modernitás: a műalkotás önreferenciális, nincs címzettje. • Hankiss Elemér: a világirodalmi (német, angol, francia) művek 35%-ában van föltételezett címzett, akihez a mű szól. A versbeszédben a lírai én teljesen önállósul, és nem azonos a biografikus énnel • A költő szerephelyzeteket próbál megírni. • Az a törekvés jellemző, hogy a szövegek személytelenek legyenek, illetve, hogy a szöveg tárgyias beszédhelyzetben nyilatkozzon meg. • Gautier és köre: parnasszista ideál. • A versben a strukturáló funkciót a metaforikus sugalmazás veszi át. • Poe költészete és tanulmánya (A műalkotás filozófiája)  Új gondolatmenet jellemzi: mielőtt a költő alkotni kezd, el kell gondolnia, hogyan lesz egy szöveg hatásos (pl. hány sor legyen)  Hogyan gondolható el a belső tér, hogyan valósítható meg a sejtelmesség?  A szöveg befogadója hogyan kapcsolhat minél több jelentést önmagában a

szöveghez?  A vers legyen akusztikus élmény (pl. Tamkó Sirató Károly, Weöres Sándor) • A Poe-éval ellentétes törekvés: Walt Whitman költészete (a vers nem zene, hanem valami más). • világköltészeti tendenciák  A műalkotás esztétikai és nyelvi karakterekké vált, így egymást kizáró gondolatok jelennek meg.  A címzett a művek kb. egyharmadában található meg • magyar irodalom (Kárpát-medence)  A gondolkodástörténeti változás a maga valódi formájában és helyén nem valósulhatott meg.  Ok: a romantika folytatásaként az itteni népek elkezdik fölépíteni a saját történelmüket. Ez azt föltételezi, hogy a műalkotás is ennek a folyamatnak a része.  A műalkotások 75%-ában van jól megragadható címzett, és van valamilyen (a nemzeti lények felsőbbségére vonatkozó) gondolat, amely segíti a nemzetté válást.  Az irodalom valamilyen módon a nemzeti törekvéseket legitimálja. Pl az újságok

rátámadnak Babitsra az Esti kérdés kapcsán, hogy ne ilyen témáról írjon, hanem október 6-áról.  Ez a költészet nem vesz tudomást a változásokról.  E gondolatmenetet sok költő valósítja meg.  Kozma Andor  Szabolcska Mihály (a korszak legnagyobb költőjének tartották) 1 1 E korszak alapverse az ő A Grand Caféból c. költeménye, amely minden lírai antológiában szerepel Az ilyen típusú versben a költő a nyelvet normaerősítőként használja. Úgy gondolja, akkor jár el helyesen, ha az elődei által rá hagyományozott nyelvet alkalmazza. 4 - - - -  Endrődi Sándor Ők túlélték Adyt, és most minden irodalmi társaságban ott vannak.  Ezt az elképzelést sok elméletíró is támogatja. Pl Toldy Ferenc azt írja, hogy az irodalom föladata a nemzet legbelső, szellemi életének az ábrázolása, a hazafiság táplálása.  Nagyjából ugyanezen a véleményen van Arany János nagykőrösi tanárként.  Beöthy

Zsolt (1896): szerinte az irodalmat a nemzeti érzéstől való áthatottságnak kell jellemeznie.  Szegő Arnold (1907): az irodalom a nemzeti lélek tükre, a nagy eszmék vulgarizálása. • Az irodalmat kifejezésnek gondolják, mégpedig a nemzeti és morális aspiráció kifejezésének. Arany János olvasása • Aranyt úgy olvassák ebben a korban, hogy ő az előbbi elmélet megvalósítója. • Toldi, Buda halála, Az elveszett alkotmány, Családi kör, Széchenyi emlékezete, balladák stb.: a világ megismerhető, kifejezhető – a költőnek az a föladata, hogy úgy fejezze ki a világot, hogy ez a kifejezés mozgósítsa a nemzet által elgondolt eszméket. • Ezt az olvasatot szentesíti Riedl Frigyes monográfiája, illetve az a korérzés, amely Aranyban keresi a legitimációját. • De létezik egy másik fajta olvasat.  Erre Babits, Kosztolányi és Juhász Gyula figyel föl először.  Szavakban Németh G. Béla fogalmazza meg  Példa még rá

Nyilasy Balázs Arany-könyve.  Egyes szövegek arra utalnak, hogy Arany el akarja szakítani a verset (és egyáltalán az irodalmat) a nemzetitől; pl. az 1850-es évtized végén írott versek (pl Az örök zsidó), a Vojtina-levelek, Zrínyi és Tasso.  Arany szavai: az irodalmat el kell távolítani a „lány, bor és haza” fogalomkörtől.  Vojtina: a műalkotásban az élményeket kell megírni.  Arany: a műalkotás nem a megtapasztalt dolgok megjelenítése, hanem objektívnak kell lennie. A vers drámai monológ, amelyben hallucinatív érvényességű képek jelennek meg.  A költő képzelete ne teremtő, hanem alkotó képzelet legyen.  Teremtő képzelet: az átélt valóságból teremt újat.  Alkotó képzelet: az átélt helyett létrehoz egy másik valóságot.  Vojtina ars poeticája: „S amit tapasztalsz, a konkrét igaz, / Neked valóság, egyszersmind nem az.” Létezik egy tőlünk függetlenül értelmezhető valóság, amelyről

lehet, hogy az a benyomásunk, hogy ez az igazi. De lehet, hogy nekünk az igaznak vélttel szemben létre kell hozni egy valóban igazit Azonban amit mi hozunk létre, az csak a mi elgondolásunkban igaz, a másik ember számára már nem (csak látszat, amit előállítottunk). Viszont, ha ez csak látszat, akkor semmi alapunk nincs arra, hogy a megélt vagy igaznak gondolt valóságot egy műalkotás kiindulópontjául vegyük. Amiben a költő biztos lehet: a műalkotás megírásakor ott, abban a pillanatban érvényesnek látszik az elgondolás. Ezen gondolatmenet konzekvenciái a következő versek: A lejtőn, Az örök zsidó stb. Mindvégig: Arany maga is tisztában volt vele, hogy versei több módon olvashatók. „S ne hidd, hogy a lantnak / Ereje meglankadt: / Csak hangköre más” Tengeri-hántás, Vörös Rébék • Ezekben a versekben Arany közel jut a szimbolistákra jellemző misztikussághoz. • Nem érződik bennük a mandátumvállalás súlya. Életpályák

zárulnak le; pl. Verlaine, Mallarmé, Rimbaud, Leconte de Lisle, Sanin Az ő költészetelméletük: a vers zene, kaland, asszociáció, új valóság, varázslat. a versszerűség egyéb útjai • Whitman: szabad vers • Turgenyev: prózavers A világirodalomban indulnak az 1890-es években: • Stefan George (Szabó Lőrinc) • Rainer Maria Rilke • Paul Valéry (József Attila) A verset elszakítják a valóságtól, a vers retorikai játék lesz, olyan nyitott és abszolút jel, amely csak önmagára hívja föl a figyelmet. A korszak légkörét a következők határozzák meg: • Heltai Jenő: A kantinos kisasszony • Thaly Kálmán (kuruc versek) • Ábrányi Emil (Ady is hozzá fordul) • Szabolcska Mihály 5 Reviczky Gyula 2 - A kortársak és Szabolcska Mihály költői tapasztalatán kívül rendelkezésre áll még egy másik: Reviczkyé, illetve egy következő: Komjáthyé. - Életművéből a kortársakat elsősorban az élete érdekelte. - Apja halála

után tud meg több dolgot is, ami a partvonalra sodorja. • Apja elkártyázta az egész vagyonát. • Egy szlovák cselédlány törvénytelen fia. - „Kifelé” bohém életet él. - Több lapnál dolgozik egyszerre, mert meg akar élni. - A szeretője Jászai Mari, aki az egyik versét állandóan szavalja. - Reviczky látszólag kielégíti a kortársak irodalmi kívánságait; pl. Apai örökség • Ez közel van az orosz irodalomhoz (Tolsztoj-regények; Turgenyev: Apák és fiúk). • Közel áll Gyulaihoz is. - Az olvasók beprogramozottságától függ, hogyan olvassák Reviczky műveit (befolyásolja őket az is, hogy mennyire hasonlítanak a világirodalomhoz: ez növeli az autenticitást és az otthonosság érzését). - Többen azt próbálják meg végiggondolni a maguk szempontjából, hogy mi az emberi lényeg; pl. Ady: Az én menyasszonyom vagy Juhász Gyula Anna-versei. - Reviczky ennek a korszaknak elementáris költője, bár nem tehetséges költő, és nem

is képzett ember. Ugyanakkor (a magyar kortársakkal ellentétben) vonzódik a filozófiához. - Ő olvas először azzal a szándékkal Schopenhauert 3, hogy a maga számára vonjon le belőle konzekvenciákat. - Reviczky belekeveredik a Kozmopolita-vitába is. • Arany János (1877): Kozmopolita költészet „Légy, ha birsz, te »világ-költő!« Rázd fel a rest nyugatot: Nekem áldott az a bölcső, Mely magyarrá ringatott” Ez a vers Arany költészetén belül visszakapcsol a Széchenyi emlékezete-típusú ódákhoz. Reviczky: ez a legmodernebb vers, mert a szöveg jellegzetes kifejezéseit beépíti, és látszólag a tartalmat is, amit azonban valójában kifordít. Az emberiség történetében a nemzet mint kategória el fog tűnni, és egy általánosan örök emberi minőség fog megmaradni. Ezek az archetípussá váló alakok fogják megtartani a nemzetet. • Aranyt Reviczky ebben a körben helyezi el.  „Nagy vagy a nagyok között.”  „Nemzet ily

naggyá sosem tesz, / Csak az eszme örök.” • Arany itt egy modernista ellenzéket jelenít meg. Reviczky verseiben helyet kap az otthontalanság érzése. • Baudelaire: Az albatrosz – ettől fogva szinte kötelező a költőnél • Ady: A Hortobágy poétája, A lótusz • Reviczky: Pálma a Hortobágyon Reviczky a halála után is nagy tiszteletet kap. • Az egyik koszorú fölirata: Reviczky Schopenhauer testvére. • Minden valamirevaló városban neveztek el róla utcát, teret. • Egyesek véleménye szerint gyémántkoporsó járna neki. • • - - Komjáthy Jenő - 1901: megalakul a Komjáthy Jenő Társaság (ezt Mohácsi Jenő szervezi meg). - 1910, Nyugat: megjelenik Babitsnak Az irodalom halottjai c. tanulmánya, amelyben fölemlegeti az 1895ben meghalt Komjáthyt, akinek a nevét csak néhányan ismerték (nem volt benne a köztudatban) - Komjáthy nem viselkedett költőként, mert nem adta ki a verseit (egy kötetet akart összeállítani). - Zelk

Zoltán igazi költőként viselkedett, hiszen az volt számára a lényeg, hogy mennyit adnak egy versért (a dilettáns nem törődik ezzel). 2 2004. szeptember 23 Schopenhauer szerint a világ és a létezés lényege: harc és szenvedés. Ez egy kielégítetlen vágyból fakad, és újra meg újra megjelenik, mivel az embert egy éhes akarat irányítja, ami ráadásul magát emészti föl. 3 6 - - - Mallarmé gondolata: egyetlen könyvet kell megírni, és ez lehetőség szerint világkönyv legyen, mert ez helyettesíti a világból kihalt teljességet. – Ez visszhangzik Nietzsche gondolatára: a teljességet csak a szépségben lehet elérni. Homályból c. vers (1894) • Komjáthy ezt a verset teszi meg kötete első darabjául (ez a gesztus azt jelzi, hogy a költő fontosnak tartja egy külön jelentés tulajdonítását). • Ez a vers teljesen más, mint ami akkor elárasztja a világot (pl. Szabolcska Mihály: A Grand Caféból) • Egy olyan létfelfogás

jelenik meg benne, amely a lírai én önfelismerése. • Nem az evilági tapasztalatokból indul ki. • Nincs benne biografikus tény. • Benne van az istenülés távlatainak néhány eleme. • A beszélő megpróbálja értelmezni és elhelyezni magát ezekben a távlatokban. • Ebben a szövegben egy olyan jelentéshálózat sűrűsödik össze, amely az egész Komjáthy-költészetben meghatározó, és ami megragadta az akkori (1900–1905) egyetemistákat. • Talán azt sugallja, hogy a verseknek igazán versegyüttesben van jelentőségük. A Nyugat nem közölt kezdő költőktől verseket, mert a szerkesztők emlékeztek rá, hogy miután az Athenaeum közölte Petőfi első verseit, ez bekényszerítette a költőt egy szerepbe (a „bordal-szerző”). A Nyugat pedig nem akarta megkötni a fiatal költőket, ezért nem közölte pl. Weöres Sándor verseit Amit a Nyugat fontosnak tart Komjáthyból (kivéve Ady): nem az egyes verseket kell kiadni. A pályára induló

költőket megragadhatta Komjáthy filozófiai érzéke. Őt is a művészet és az emberi létezés alapkérdései foglalkoztatják (Schopenhauer híve, de nagy figyelemmel olvassa Spinoza műveit 4). Spinoza gondolatrendszeréből: • Istent a természettel azonosítja (nem egy természet fölött álló Isten). • Az ember nem rendelkezik szabad akarattal. • Minden, ami van, szükségszerűen van úgy, mert elképzelhetetlen és lehetetlen, hogy a dolgok másként legyenek. • Az ember megváltását a földi börtönéből csak az biztosíthatja, hogy rádöbben önnön isteni eredetére. Ez a rádöbbenés csak egy misztikus extázisban érhető el, mert az ember akkor átlényegül. Spinozával, Schopenhauerrel és a gnosztikusokkal párhuzamosan alakuló gondolkodásmódja alakítja poétikai tudását és tapasztalatát is. A költői nyelvet újra kell teremteni, mert a költemény egy olyan kísérlet, amely a misztikus állapotban el nem érhető dolgokra vonatkozik.

(Ez közel van Nietzsche gondolkodásához) Az egyes ember és az emberiség is válságban van, a kifejezés lehetetlen; okok. • A nyelv metaforikus. • A világnak már nincs centruma (korábban ez Isten volt). Álmodva c. vers • A műben van egy olyan verstörténés, amely látszólag egy folyamatos világot tár föl (ami mintha a harchoz kapcsolódna). • De itt valójában nincs szó harcról, még létharcról sem, ezért nem lehet allegóriává formálni. • Valószínűleg a költői én próbálja értelmezni a saját helyzetét (elgondol bizonyos attribútumokat, de ezek abszolút fiktívek, nincs közük a költő biografikus adataihoz). • A beszélő én és az elbeszélő én közt jól értelmezhető különbség van. • Ami a költőt tényleg foglalkoztatja: az élet, a költészet és a művészet lényege. Magyar folyóiratok - Új Idők (1894–1949) • szépirodalmi hetilap (20–30 000-es példányszámban jelent meg) • szerkesztő: Herczeg Ferenc

• Programszerűen és meghatározóan a régi időkből örökölt „nemzeti tőké”-t, a „faji sajátosságok”-at kívánta fölmutatni. • Hozzátartozott a középosztálybeli léthez. • Kétarcú lap  Hasznos, érdekes, jó (szépirodalom, kultúrtörténet, művelődéstörténet; megjelenik a modern költészet befogadásának a vágya). 4 Pl. Spinoza: Rövid tanulmány az Istenről, az emberről és annak boldogságáról (ezt 1852-ben találták meg) 7 - - 5  Erősen nacionalista jellegű (expanziós törekvés, kisebbségek elnyomása), emiatt a modern költészet nem kerülhetett be, hiszen az olvasói érdek a magyar eszmét helyezte előtérbe. A valóságot tükörként akarta ábrázolni, a bűnös város helyett a vidék folyóirata akart lenni (tradicionális erkölcsi normákat képviselt). A Hét (1890–1927) • Kiss József politikai és irodalmi szemléje. • Helyt ad a különböző fölfogású szerzőknek, és az új, a polgári

irodalom fóruma akar lenni. • A városiasodás és az ebben rejlő lehetőségek kihasználásának igényével a városi, polgári réteget is célozza meg. • A körülötte csoportosuló írók a modern európai irodalom integráns részeként tartják számon magukat, a vidék ellenében definiálják magukat (Móricz nem kell). Huszadik Század (1900): a körülötte, és az egy évvel később megalakuló Társadalomtudományi Társaság körül csoportosuló szociológusok, társadalomtudósok és politikusok egyszerre kívánták a társadalom reformját, a kultúra és a tudomány korszerűsítését. Nyugat • Cím: művészeti irányultságot jelent; példakép: a párizsi irodalom (itt koncentrálódnak a világ kultúrái, a balett és zene megújítói). • Azok jelennek meg benne, akik már évek óta a magyar irodalom megújítását kívánják. • Főszerkesztő: Ignotus (Veigelsberg Hugó). • A valódi irányító: Osvát Ernő. • Emblematikus költője

Ady. • „Szponzor”: Hatvany Lajos. • A Nyugatnak nem kellett nyereséget kitermelnie, nem függött az olvasóktól, nem kellett igényeket kiszolgálnia, nem voltak közléskényszerei (ez az első ilyen lap). • A téma, a megfogalmazás, az irodalmi értékrend mind teljesen új. Petőfi helyett Arany lesz a példakép • A prózában Kemény Zsigmondot tekintik kiindulópontnak, a régi irodalomból Balassi és Vörösmarty a példaképük. • Mindezzel a Nyugat a támadások középpontjába került. A konvencionális irodalomeszmény elutasítása, az új művészeti irányok és a Magyarországon ismeretlen kultúrák befogadása, minőségeszménye, az Ignotus-féle alkotói szabadság fogalma, a gondolkodástörténeti érdeklődés és nyitottság, a megnyilatkozó modern nemzet-szemlélet a lap ellen fordította a nép-nemzeti irányt, sőt a korábbi miniszterelnököt, Tisza Istvánt is, aki a Nyugat ellensúlyozására külön lapot alapít (Magyar Figyelő).5

• Új az erkölcsi értékrend is (A gólyakalifát egy erotikus része miatt éles támadás éri). • Korszakok:  1908–1916 („esztétikai princípium”)  A legfontosabb: az új irodalmi és művészeti eszmény reprezentációja.  Centrális értéke: esztétika (Osvát).  Nincs preferált irányzat (impresszionizmus, szecesszió, szimbolista költők, világirodalmi és filozófiatörténeti érdeklődés).  1911: Hatvany–Osvát és Ignotus–Horváth János vita. ♦ Ignotus: „Fontosabb, hogy mit írok, mint az, hogy hogyan. A grammatika akassza föl magát.” ♦ Horváth János: nyelvi nihilizmussal vádolja a fiatalokat, szerinte a nyelvhelyesség a legfőbb érték, fontosabb, mint az egyén mondanivalója. A Nyugatot magyartalannak tartja  1916–1918 („etikai princípium”)  Radikalizálódás és kultúrhumanizmus jellemző.  1916-tól társadalmi és politikai jellegű cikkek is közölhetők.  Erős háborúellenesség jellemző

(Móricz önkéntes haditudósító, háborúellenes tudósításokat ír).  1917: Babits Fortissimo c. verse miatt elkobozzák az adott számot  Kassák szerint a Nyugat kifáradt: új verseszménye a csilingelés helyett zakatolás. (Babits– Kassák-vita)  1918–1919  Megváltozik a haza fogalmához való viszony: 1918 őszére egy új Európa-kép bontakozik ki, a nemzetek Európája a határok átjárhatóságával.  1919-től a haza negatív fogalom, mert ennek a nevében fogják egymásra a fegyvert az emberek. Tisza szerint Ady és a Nyugat levéltetűk a magyar kultúra pálmafáján. 8 1919 februárja: megjelenik Babitsnak Az igazi haza (Cikk a Szózatról) c. cikke Vörösmarty ellenében elveti a földet mint a történelmi sors és az egyéni élet emlékeinek kizárólagos színterét. A haza nem maga a terület, „a föld csupán lakhely, üzlet, gazdaság” A haza az emberek emlékeiben, nyelvükben, gondolataikban, a kultúrában él (tisztán

szellemi, semmiképpen sem politikai fogalom).  Megváltozik az etikához való viszony, ami alapján megoszlik a Nyugat tábora. ♦ normatív etika (kantiánus fölfogás; Babits ezt képviseli) ♦ szituációs etika (a nagyobb rész boldogsága érdekében a kisebb résszel szemben bármilyen etikátlanság elkövethető, és ezt az idő igazolni fogja) 1919–1920: szituációs etikával azonosulnak; a polgári értelmiségnek finnyáskodás nélkül bele kell ugrania a munkásmozgalomba, mert ez az emberiség boldogulásának az útja. Kosztolányi szerint az erkölcs kívül esik a költészet kategóriáján, a költő legyen az esztétikum embere. 1920–1925  A Nyugatot bűnbakká kiáltják ki a háború elvesztése miatt, és destruktív folyóiratnak tekintik.  A tradicionális értékrend támogatói megpróbálják ellehetetleníteni.  A Nyugat elleni „hadjárat” vezetője Tormay Cécile. A Horthy-rendszer irodalmi lapja: a Napkelet (1923-ban indult),

amely mögött Klebelsberg Kunó áll.6 A modernizált konzervatív irodalomeszmény képviselője lett volna, Babitsot akarták főszerkesztőnek.  A Nyugat ebben az időszakban kizárólag szépirodalmi, politikai állásfoglalás nélküli lap.  Szerkesztő: Osvát, majd 1925-től Babits is.  A lapot azért is támadják, mert fontos számukra Ady emlékének az őrzése. 1925–1929  A második nemzedék jelentkezése, új generáció toborzása (Szabó Lőrinc, Illyés, József Attila, Erdélyi József, Sárközi György)  Nyitás az avantgárd és a világirodalom felé (1927 után Kassák sűrűn szerepel).  A magyar irodalom két táborra szakad (az Akadémiára és az Akadémián kívüliekre). A nyugatosok kivonulnak az Akadémiáról. Vö Babits cikke: Kettészakadt irodalom  1929: Osvát öngyilkossága. 1929–1933  Szerkesztők: ♦ Móricz (ő biztosítja az anyagi hátteret; néplapot szeretne kialakítani) ♦ Babits (a Nyugat hagyományát

akarja folytatni, irodalmi elitet teremteni; 1930: lemond, de a versrovatot szerkeszti)  Fő szólam: realista próza lesz a fő szólam.  1933: Móricz elhagyja a lapot. 1933–1941  Elvileg Babits a főszerkesztő, de valójában Illyés (ok: Babits beteg).  Vezető műfaj az esszé, tanulmány, műfordítás, dráma.  Jellemző az esztétikai érték preferálása és a horizont tágítása (Távol-Kelet, angol nyelvterület, skandinávok).  A harmadik generáció föllépése; pl. Weöres Sándor, Déry Tibor, Márai Sándor, Hajnal Anna      Ady Endre - Amit Adyval kapcsolatban el kell felejteni, illetve másként kell gondolni: • Lukács György szerint a magyar irodalmon belül a fő irányt Petőfi, Ady és József Attila képviselik, ők azok, akik a valóságot vállalják (Arany és Babits nem fontosak). Szerinte a korszak legnagyobb költője Balázs Béla; a Goncsarov-típusú orosz realista regényeket tartja értékesnek. • A

középiskolai tankönyvek szerint Ady a szimbolista költő. Eszerint az 1850-es évek francia költészetéhez kapcsolódna (pl. Verlaine)  A költő ezt a besorolást Horváth Jánostól kapta.  Babits: Ady életművében egy szimbólumrendszert épít föl, ahol egyik mű értelmezi a másikat.  Másik álláspont: vannak rossz versei is, de van húsz nagyon jó verse, ezek szimbolisták. Ady a legnagyobb szimbolista költő. Ezzel visszacsatoljuk Adyt az irodalomtörténethez, ezáltal ő a szimbolista költészet lezárója. (Ady ezzel egy korszak utolsó periódusához kapcsolódik)  Király István: nem a szimbolizmus lezárása, hanem az avantgárd megindítása. 6 Ez a lap a modernizált konzervatív irodalomeszmény képviselője lett volna, és Babitsot akarták megnyerni főszerkesztőnek. 9 - - - - -  Ma: Ady áldozata a saját recepciójának, mivel túlságosan sokáig élt a szimbolista költő képe. Innen visszatekintve: Ady új nyelvezete

tűnik föl, új lírai jelrendszert használ, más stilisztikai, metrikai formákat, a gondolat és a kép eltávolodik egymástól. • Adyban „benne vív, száguld, ujjong a kor” (Ady egy cikkéből kiemelt gondolat). Azonban Ady nem az avantgárd költője; kora az I. világháború előtti és alatti kor • Tematikusan kell tárgyalni. Adyt a kor a nemzeti múlt utolsó énekeseként interpretálta („Adyt az ég küldte a magyarságnak”). Monarchikus istenképre épülő történelemszemlélete: Isten folyamatosan büntet és jutalmaz, és nemcsak az egyes emberekkel, hanem a nemzettel is közvetlen kapcsolatban van. (Ez XVI–XVII század előtti isten-és emberszemlélet.) A magyar történelemre vonatkozó gondolatmenet: a magyarok Isten kiválasztott népe; Istenhez csak közbenjáróval lehetett fordulni, ő volt Szűz Mária, Magyarország „Mária országa”. (1903-ban a Még egyszer c. kötetben is megjelenik Poétikai szempontból a vers a lírai én

vallomása, a vallomáscentrumú lírai én kitölti a verset, ez pontosan rekonstruálható, a legfontosabb érték a magyar hagyomány, mely társnélküli, a világban.) Nyelvszemlélete szerint a költészet nyelve retorizált köznyelv. Állandóan ismétlődnek szavak és szószerkezetek, betű szerint, a maguk egyszerűségében. Túlretorizáltsága erősen a XIX. század második feléhez kapcsolja a művet és az alkotót (premodern líraforma) Esztétikai gondolkodása elszakad a kor gondolkodástörténeti sablonjaitól (Kossuth-és kuruc-kultusz, stb.), és szembekerül versgondolkodásával. Vö 1899, Himfy dalai című cikke: „csupán nemzetinek nincs jogcíme” (valami csak azért, mert magyar, önmagában még semmilyen körülmények között nem érték). Új történelemszemlélet, múltértelmezés jellemzi, kiemel szerepeket (Koppány, Szent Gellért, Vitéz János, Julianus barát, Fráter György, Bethlen Gábor, Szenczi Molnár Albert, Csokonai). Ady szerint

a magyarságnak egy erős modernizációs programot kell megvalósítania, amihez a nagybirtokok szerepének az újraértelmezése szükséges. Ady protestáns, gyakran olvassa a Bibliát, minden szállodai szobájában ott van a Károli-féle fordítás. Csak érettségije volt, irodalmi műveltsége és kvalitásérzéke hiányos vagy nagyon ingadozó. Teljesen eklektikus. Különböző embereket állított egy sorba (pl Poe, Ibsen, Alekszej Tolsztoj) Fontos számára Maeterlinck és Gorkij. 1906, Új Versek • Teljesen szakít a korábbi magyar költői hagyománnyal: az addigi versstruktúrával és tematikával (XIX. századi témák: haza, történelem, erkölcsi értékek). • A személyes érzelmek durva és drasztikus formában jelennek meg; pl. Héja-nász az avaron • Szabolcska Mihály (protestáns tiszteletes és költő) erkölcstelenséget és hazafiatlanságot vet Ady szemére („anyádnak és lányodnak is megmutatod ezt a kötetet?”). Ady 1906-ban az irodalmi

érdeklődés középpontjába kerül; három ok: • érthetetlensége • hazafiatlansága (pl. A magyar Ugaron 7) • Léda-versek (egy valóságos nő van mögöttük) 8 1906, Ország: Fülep Lajos elismerően ír Adynak az Új Versek c. kötetéről 1909, Nyugat: Babits rövid recenziót ír Adyról. Szerinte az Ady-vers lényege a magyar dac, így ez a költészet a látszólagos hazafiatlansága ellenére mégis a magyarságot fejezi ki. Horváth János 1910-ben más magyarázatát adja az Ady-jelenség centrális voltának. • Szerinte az Ady-vers lényege a képes beszéd (pl. Lelkek a pányván) • A magyar költészetben általában szoros kapcsolat van a kifejezendő gondolat és a kifejező kép között, de Adynál ezek elszakadnak egymástól: a kép önálló életet él, és a vers azt sugallja, hogy a kifejező kép konkrét és valóságos. Makkai Sándor (1926): a magyar fa sorsáról ír – úgy olvassa Adyt, mint az elementárisan legnagyobb protestáns magyar

költőt. 1929, A Toll: vita Ady költészetéről. • Kosztolányi az Ady-hagyománnyal szemben foglal állást. Gúnyosan jegyzi meg, hogy ezt a hagyományt már csak vallásként lehet értelmezni: van Ady-matiné, Ady-délután, Ady-este. Földühödik, mert fogorvosa azzal lepi meg, hogy hatéves kislányával elmondat neki egy Ady-verset (Léda ajkai között). 7 A középiskolai tankönyvek szociológiailag és politikailag értelmezhetőnek tartják a verset, de Horváth János ennek az ellenkezőjét állapítja meg. 8 Léda egy „liba” volt: amikor Nagyváradon fölolvasták Ady verseit, hatalmas taps tört ki. Léda ekkor fölállt, és mosolyogva meghajolt a közönségnek. 10 - - - - - - - • Márai: Adynak van három-négy verse, ami miatt érdemes lesz rá emlékezni. 1945 után Lukács György kanonizálja a magyar irodalom fő vonulatát: Petőfi – Ady – József Attila. Király István • Négy Ady-könyve a lukácsi vonalon halad tovább. •

Úgy olvassa Adyt, mint aki a kor lényegét fejezi ki (nem a szimbolizmushoz köti vissza, hanem avantgárd vonásait, az 1914–1918 közti verseit tekinti meghatározónak). • „mégis-morál”: dac (Vö. A Gare de l’Est-en: a centrum és peremvidék ellentétének vizualizálódása Fölmerül a daloló Párizs és daltalan kelet közötti választás kérdése, és Ady a peremvidéket, Magyarországot választja. Babits szerint azért, mert alapjellegzetessége a dac; Király István szerint a választásban a mégis-morál nyilvánul meg.) 1969: Fülep Lajos összefoglalja az Ady-jelenséget. • Leírja, hogyan viselkedett Ady az éjszakában: mint egy fejedelem, de ha részeg volt, úgy beszélt magáról, mint az utolsó magyar költőről. • Nagyon mélyen átélte családja történelmét, és úgy érezte, Magyarország ebben a formájában pusztulásra van ítélve (pl. A föl-földobott kő) Kenyeres Zoltán Ady-monográfiája (1999): ez egy újabb Ady-olvasat. 9

újabb olvasatok (még 1999-hez képest is) • H. Nagy Péter: Ady-kollázs • Eisemann György tanulmányai • Ady-újraolvasó Ady költészete: két nagy szakasz • I. szakasz: 1914-ig  1899: Versek – Kossuth halála évfordulójára jelenik meg. 10  E korszak választóvonala: 1906 (Új Versek).  1903 (Még egyszer): ez is választóvonalat jelent az első szakasz első felében.  1906-ig egy olyan időszakról van szó, amelyben egységesen két szakasz bomlik ki: egy gondolkodástörténeti és egy poétikai. • II. szakasz: 1918-ig Az irodalom föladata: a nemzeti múlt tematizálása – Ady is ebben a hangulatban indul. • Ezt jól tükrözi Dankó c. verse, amely Dankó Pista prímás halálára (1903) volt közvetlen reflexió • A vers gondolkodástörténeti jelentősége: van benne egy visszatérő értékfogalom – ez a magyar föld mint alapérték, illetve a földet művelő apa. Ez az egész gondolatkör benne van a korszak

értékhierarchiájában (ez a millennium hangulatát tükrözi). • Ezt a hangulatot erősítik a Budapesti Napló 1905-ös cikkei is: a monarchián belüli központot Magyarországra kellene helyezni, és a magyar határokat ki kellene terjeszteni az Adriáig; ok: a magyarok föladata a Kárpát-medencében, hogy biztosítsák a többi népnek az államszervezést. 11 • A vers ebbe a körbe épül be. • A vers egy átideologizált variáció, hiszen az érmindszenti föld nagyon silány, nem fekete, és egyáltalán nem termékeny. • a vers poétikai jelentősége  Ez egy túlretorizált költemény: ezt jól mutatják a szó- és gondolatalakzatok.  A versmenet apodiktikus: föntről lefelé halad (egy rosszabb állapotból egy jobba jut el).  A nyelvhasználat klasszikusan normaerősítő: készen kap egy magyar nyelvet, és ezt alkalmazza (bár ez egy kissé archaizált és retorizált változat). Ebben a korban más az újságírás, mint ma. • Akkor professzió

volt. • Más volt a lapok szituáltsága. • A kormánypárti lapok cikkei igenlően csatlakoztak a kormányhoz, de ez nem jelentett kötelező behódolást. • Az ellenzéki lapok ellentétben (oppozícióban) álltak a kormánypártiakkal. • Amikor Ady ellenzéki laphoz (Nagyváradi Napló) kerül, gondolatmenete gerince nem változik (pl. Egy kis séta: írás a kanonoksor ellen). Amikor Ady Nagyváradra kerül: • Megtapasztalja a nagyvárosi élményt (64 ezer lakos, színház, gimnázium, újságok stb.) 9 2004. szeptember 30 Bartók első nagy zeneműve is Kossuthhoz kapcsolódik. 11 A németek, az oroszok, a magyarok, a franciák és az angolok is azt gondolják, hogy ők az autentikus állam, amely egy nagyobb területen is hivatott államszervezésre, egy világbirodalom megszervezésére. 10 11 Nagyvárad építészetileg nagyon szép város lehetett. Hatnak rá Somló Bódog (a jogakadémia tanára) és Jászi Oszkár gondolatai (Jászi a Huszadik Század

vezéregyénisége – Ady mindig átolvassa ezt a folyóiratot). • Bizonyos kérdések intenzívebben jelennek meg itt, mint Debrecenben. Ady Érmindszentről magával hozza a soknemzetiség problémáját. • magyar–román • katolikus – protestáns – görögkeleti Egyfajta történeleminterpretáció (Kemény Zsigmond, Wass Albert): erős a nemzetiségek öntudatosodási törekvése. • Kemény véleménye az 1850-es években: a birodalmat a nemzetiségek fogják szétrobbantani, mert erős bennük a foszlási hajlam. • Ferenc József véleménye (a halálos ágyán): a monarchiát már csak Strauss keringői tartják össze. • Wass Albert  Mire a fák megnőnek (1943)  A kastély árnyékában (1943) Azt sugallja, hogy a románok szisztematikusan vásárolták föl a földet, amihez a pópák is nyújtottak anyagi segítséget. Egy 1849-től tudatosan végiggondolt politikát ír le Ady nem ebbe a történelmi interpretációba kerül be Nagyváradon. Az

érzékeli, hogy az Osztrák–Magyar Monarchián belül a közeljövő kulcskérdése a nemzetiségi kérdés lesz. Egy teljesen más Magyarországban van, mint amit ekkor a hivatalos Magyarország jelent ekkor. Egy cinikus ember meséi (cikk) • A mi korunk viselős: egy talpalatnyi hely sincs itt, ami jól lenne berendezve. • A Keresztelő Jánosok telekiabálták a világ fejét, hogy valaminek jönnie kell: nem tudják, minek, de újat kell csinálni, bálványt kell rombolni (és áldassék annak a neve, aki ilyen szándékkal rombol). Strófák • Cikk Zola halálára. • Ady értelmezi Zola halálát. • Úgy tekinti a francia írót, mint olyan valakit, aki elsőként állt ki az antiszemitizmus ellen.12 • Ady a zsidók bármilyen negatív diszkriminációja ellen emel szót. Fedák Sári talpig rózsában c. cikk: abból az alkalomból írja, hogy a Bob herceg 100 előadásán a fiatalok rózsával borítják be a színpadot, majd kifogják a lovakat Fedák Sári

kocsijából, és hazáig húzzák. Ady azt mondja a színésznőről, hogy politikai primadonna. Ady ilyen hangulatban érkezik Párizsba (1904). • Párizs a világ fővárosa, szellemi központja: van sugárútrendszere, ekkor készül el az Eiffel-torony. • A költő Párizsig minden technikai rendszert végigél (a szekértől az Orient-expresszig). • Párizsban a Budapesti Napló tudósítója. • Megtapasztalja azt az ellentétet, amely a nagyon gazdag Franciaország és a „XVI. századi” Érmindszent között van: egyszerre éli meg a centrum és a perem ellentétét. • Új költészeti inspirációk is érik, amelyek a francia szimbolistákhoz kapcsolódnak; Ady költőként olvassa Baudelaire-t, Verlaine-t, Mallarmét, Rimbaud-t (főleg Baudelaire van rá nagy hatással, A romlás virágai c. ciklussal: a versek jelentést kapnak a cikluson, illetve a köteten belül)13 Pierre Louÿs: Csönd herceghez • A vers benne van a francia szimbolista költők

antológiájában. • Ady Jó Csönd herceg előtt c. verse mutatja a francia költő ihletését, de azt is, hogy Ady egy másik horizontban képzeli el a költészetet és a versírást. 1904–1907: Adyval párhuzamosan más költőik is más és más horizontba próbálják helyezni a költészetet. • Rilke: Neue Gedichte (1907) – megpróbál tárgyverseket írni. A költészet legyen objektív, el kell szakítani • George: a költő legyen személytelen, a vers ne legyen társadalmi szerepű. Föl lehet használni benne a szimbolista eszközöket, de nem ez a költészet alapjellegzetessége. • Yeats (róla Ady nem tudhatott): a versben szimbólumokat kell fölhasználni (ő az ír mitológia szimbólumait akarja alkalmazni). A költőnek vissza kell nyúlnia nemzete mitológiájához, amit valamilyen módon át kell fordítania a szimbólumok nyelvére. • • - - - - - - 12 Az antiszemitizmus más összefüggésben jelentkezett akkor; pl. olyan kérdés merült

föl, hogy vállalhassanak-e hivatali szerepet. 13 Baudelaire Ady szempontjából nem olyan zseniális költő, mint azt gondolnánk (pl. Az albatrosz sem jó vers) Amiért mégis jó: megláthatja, hogy egy versnek lehet egy denotációs és egy konnotációs tartalma, és példát lát nála arra is, hogy a költészetet lehet tágítani más témák felé (pl. nagyváros, egyéb különös témák) 12 - - - - - Egymással függetlenül, párhuzamosan gondolkodva az irodalom modernizálására törekedtek. Közös bennük az egyszerűsített költészettől, élményköltészettől való elszakadás vágya. A francia szimbolisták befogadásával új líratörténeti korszakba lép át. Hatott rá Baudelaire, fordított is tőle Ezt a korszakot Horváth János már szimbolista korszakkal azonosítja (Ady szimbolizmusa). A költők megpróbálják újragondolni, mi a vers. Adyt Baudelaire inspirálja, és egy olyan költői tapasztalat részese lehet befogadóként, ami nem

a francia költőkre vonatkozik, hanem azt jelzi, van egy egyetemes szándék a költői horizontban. 1903–1906: Ady-versek • A költő verstárgyává avatja a centrum-perem ellentétet; pl. A Gare de l’Est-en, Hazamegyek a falumba • 1903–1905: 75 Ady-vers íródik, a költő ebből 60-at változtatás nélkül bevesz az Új Versekbe (1906 februárja), illetve öt átdolgozottat.  Ez a kötet óriási szenzáció, mert teljesen más nyelven szólal meg: egy rendkívül innovatív magyar nyelven, ami semmi módon nem hasonlít az előzőekre.  Az egész kötet nyelvéhez nehéz hozzáférni, ezért radikális változást jelent. Eddig: normaerősítő költői nyelvhasználat volt a jellemző. Most: látványosan normasértő  Ezáltal kialakul egy abszolút egyéni nyelv, ami megmutatkozik a szókészletben.  Új szavakat alkot.  Archaizmusokat használ – ez nem szerepel a közember passzív nyelvkészletében sem.  Újszerű kötéseket használ a

grammatikában.  Újszerű ritmus jelenik meg nála: Reviczkynél jellemző volt a jambizált vers, Adynál ez teljesen originálissá válik.  Németh László: Ady költői tolvajnyelvet használ.  Szokatlan a kötetszerkesztés eme módja: a cím nélküli nyitó vers ugyanis összefoglalja a kötet alapjellegzetességét (tulajdonképpen egy esszenciális összefoglalás, ígéret, jövőérzékelő gesztus).  A Góg és Magóg fia vagyok programba foglalja, hogy ez az igazán magyar vers és kötet; amitől új: szintézisbe foglalja az átértelmezett és újraélt magyar hagyományt. Ezzel hozza szintézisbe azt, amit a világ kínál; ezt idézi: Dévény (a Duna nyugati belépője).  A lírai közlésviszony és a lírai én behelyettesíthetősége: teljesen más.  Új vizeken járok  A kötet záró verse.  A beszélő nem azonos Ady biografikus énjével.  A beszélő kínok és titkok között jár; a titkok a szöveghez és a beszédhez való

teljesen új viszonyt jelzik. A költő sem tudja, mit jelent a titok, csak azt, hogyan lehet szavakba foglalni  Visszautal a nyitó versre.  Utal Baudelaire Utazás c. záró versére („Csak az ismeretlen ölén várjon az új”) Az új horizont Adyból épül föl, de nem nélkülözi a francia szimbolisták tapasztalatát sem. Budapesten írja: Ismeretlen Korvin-kódex margójára. • Ekkor egy másik perspektívából éli újra a centrum-perem ellentétet. • Magyarország komp-ország, amely ide-oda vetődik Európa és Ázsia között. • Egy másik történelemértelmezés: Vazul, Gellért, Julianus barát, Vitéz János, Fráter György, Bethlen Miklós, Csokonai, Vajda János – ők mindig a saját koruk ellen lázadtak. 14 Ady cikkeiben egy újfajta, opponáló történeleminterpretáció jelenik meg. • Ady enciklopédikusan nem művelt, de a fontosakat ismeri: Comte, Spencer, Zola és a Dreyfus-per. • Ezekben a cikkekben egy új magyar nyelv jelenik meg –

ez az új magyar nyelv nemcsak a beszélt nyelvhez van közelebb, hanem a köznapi grammatikától eltérő mondatszerkesztés is megvan benne. • A magyar nyelv rétegződik: sok benne a bibliai utalás (Adynak napi olvasmánya a Károli-féle Biblia). • Megjelennek az egyénileg használt, de még a közérthetőségen belül maradó kifejezések, amelyek még a mi számunkra is újak, meghökkentők. Ady verseskötetei és cikkei esztétikája közt eltérés van. • A cikkek a közélethez alkalmazkodnak (esztétikai gondolkodásuk folyamatosan alakul, és éri el a kor színvonalát). • A versek mennyiségileg a Dankó-féle túlretorizált, apodiktikus művek, a Heltai Jenő-féle sanzonépítési mód jellemző rájuk. Az Új Versek összeállításakor Ady előveszi az első két kötet anyagát is, és ebből hatot tesz be az 1906-os kötetbe, de ezeket is átírja, más címet ad nekik. (Ekkor már egy másik poétikai rendszerben gondolkodik, 14 Ezt a lázadást jól

minősíti a Vajdahunyad vára, amely azt az érzést reprezentálja, hogy „Magyarországon kívül nincs élet”. 13 - - 15 és ebből visszatekintve rostál; hasonló eljárás figyelhető meg Füst Milánnál, aki minden kötete számára újraírta a verseit.) A hat vers átvétele azt jelzi, hogy nem történik radikális szakítás az előző korszakkal. Ady (Baudelaire nyomán) kötetszerkesztő költő volt: a kötetnek külön jelentése van, ami visszasugárzik az egyes versekre. 15 Egy teljesen új szövegszerkesztési mód jelenik meg: ez az integratív képalkotás, ami azt jelenti, hogy minden vers centrumában egy kép áll. Azt a képet, amely a szöveg centrumában áll, Ady nagy kezdőbetűvel jelöli; pl. A magyar Ugaron – kérdés, hogy hányféleképpen lehet megközelíteni ezt a verset • történelmi összefüggésben  Magyarországot reprezentálja, vagyis Magyarország helyett jelenik meg.  Előzménye: Széchenyi, aki Magyarországot nagy

parlagnak nevezi.  Más versekre is jellemző, pl. Magyarország = Hortobágy (A Hortobágy poétája) vagy „nagy temető” (A Gare de l’Est-en). • nyelv szempontú megközelítés  Ekkor ki kell zárni a történelmi tudást (a lírai én egy erős tudást reprezentál).  A lírai hős egy lefelé tartó mozgást végez, így a lent a vereséget asszociálja (a lírai hős a szemünk előtt pusztul el az ugarral való konfrontációban).  A dudva és a muhar egy fölfelé tartó mozgást végez, így a fönt a győzelmet asszociálja.  Az ugar jelen van a szöveg minden egyes elemében.  A szöveg centrumához tartozó kép a lírai én pusztulásával jár együtt, ez pedig a verstörténést regisztrálja. • nyelvi szempontú megközelítés, de más összefüggésben  A lírai én nemcsak ebben a verstörténésben van jelen, és nemcsak a bukással jellemezhető.  Jelentkezik, mint a jelenben és a múltban élő ember, így a lírai énnek van

történelmi tudása: ismeri a vad mezőt, lesi a föld alvó lelkét, érzi a régmúlt virágok illatát.  A lírai én temporálisan is jellemezhető a szövegben. • megközelítés a referencialitás felől  A szöveget semmilyen valóságtapasztalattal nem lehet kiegészíteni.  Ez a szöveg semmilyen világtapasztalatra nem utal.  Itt a képi jelentésnek önálló funkciója van.  Létrejön egy integratív képsor, amely erősen hat a befogadók érzelmi folyamataira.  Kell, hogy legyenek bennünk olyan receptorok, amelyek ezt a szöveget intellektuális és érzelmi szempontból egyaránt képesek befogadni. Az integratív képalkotás elnevezése: szimbolizmus. • A kortársak Adyt is ezzel jellemzik; azt mondják, Ady szimbolista költő. • A szó eredete: gör symbolon ’ismertetőjel’ – eredetileg egy cserép, amit kettétörnek, és az egyiket az egyik, a másikat a másik ember kapta meg (vagy a barátság jele volt, vagy az üzenethozó

fölismerésére szolgált). • A keresztény középkorban szakrális tartalmat nyer.  bárány: Megváltó  majom: gonosz szellem • Amikor a jeltudomány kialakul, olyan jeltípus lesz, amely a közmegegyezés alapján kötődik valamilyen tárgyhoz (Pierce). • Ricoeur: olyan jeltípus, amely a befogadót gondolkodásra készteti, mert a jelentése nem benne van, hanem rajta kívül. • A stilisztikai ismeretekkel konfrontálva: a trópusok közt vannak szó- és gondolatalakzatok.  Gondolatalakzatok: két forma különíthető el  allegória  szimbólum  Az allegória Aranyhoz (Toldi: álom-allegória) és Tompához (A madár fiaihoz) köthető.  Az allegóriában megjelenik egy szó szerint is értelmezhető történetsor, amely előtt van egy vizuálisan értelmezhető történetsor is – ezek párhuzamba állíthatók egymással.  Tompa újdonsága, hogy az allegória az egész versen végigvonul, és megőrzi a teljes behelyettesíthetőséget. Ez

mögött az a nyelvfölfogás van, hogy a világ megismerhető, az emberi világ tapasztalatai szavakba foglalhatók, és ezek a szavak a világ lényegére vonatkoznak. 2004. október 7 14 • • • A klasszikus modernitásban változás következik be; ennek a lényege: a tapasztalatok nem foglalhatók szavakba. A költők véleménye: a világot csak érezni és sejteni lehet (ez a végeredmény felől teljesen bizonytalan). A költemény akkor jó, ha valamit meg tud ragadni önmagából; ez a gondolatmenet van meg Baudelaire-nél, Mallarménál és Rimbaud-nál is. A költészet csak a lét sejtelmes értelmezésének a kifejezése. 1886: a Figaro c. lapban megjelenik Jean Moreas kiáltványa, amely a sejtető költészetet szimbolizmusnak, illetve szimbolista költészetnek nevezi (degradálja a világtapasztalást és –tudást). „A szimbolista költészet ellensége az oktatásnak és a szónoklatnak, a hazug érzelmeknek és a tárgyilagos leírásnak [] a

művészetben a természeti képek nem nyilvánulhatnak meg önmagukban, csupán érzékletes látszatok lehetnek, melyek arra hivatottak, hogy kifejezzék az elsőrendű Eszmékhez fűződő titkos szálakat.” Megjelenik egy új verstípus, mégpedig az 1890-es években meghalt költőknél: a versektől nem azt várják, hogy gondolatokat fejezzenek ki, hanem érzelmeket. Fontos, hogy a vers értelmileg és érzelmileg is többet sugalmazzon a maga szó szerinti jelentésénél. A vár fehér asszonya • Az Új Versek első ciklusában (Léda asszony zsoltárai) jelenik meg. • A következő versek találhatók mellette:  A könnyek asszonya  Vad szirttetőn állok  Héja-nász az avaron • A verset úgy kell tekinteni, mint nyelvi produkciót (vö. H Nagy Péter: Ady-kollázs) • Horváth János észrevétele: a vers centrális jellegű. • Nyitó mondat: a lélek és a vár azonosítása – ez a beszélőre vonatkoztatva folytatódik. • A szöveg vége: a vár

ablaka két szem, amely a völgyre néz. • Úgy látszik, hogy ez a lélek–vár azonosítás végigvihető a szövegen. Ha ez igaz: a vers egy allegória, amely ráadásul bizonyos vonatkozásokban a szimbólumok felé tolódik el. • De belép az asszony, illetve az „én” („lelkem”). Kérdés, melyik a lírai hős • Három elem van, ami elválaszthatatlan egymástól:  vár  lélek  fehér asszony (az ő gesztusai kifelé irányulnak) • H. Nagy Péter: a vers allegória és szimbólum szövegbeli játéka • A Léda-versek megszólítottjára olyan toposzok rakódnak, amelyek folyamatosan jelen vannak a magyar- és a világirodalomban. • Egy, a XIX. századra kimunkált toposz: a végzet asszonya  Egyszerre van jelen az erős kötődés és az elutasítás.  Megvan az idealizálás és a tagadás lehetősége is.  Ez egy olyan szereplehetőség-halmaz, amely rengeteg költői lehetőséget jelenít meg. Ezek a lehetőségek kevés

valóságtartalmat, ugyanakkor sok képi lehetőséget jelentenek. Pl Lédával a bálban:  Ez a vers a december végi összeveszés időszakában keletkezett.  Párizsban akkor szokatlanul enyhe tél volt, és az újévet utcabálokkal köszöntötték.  Ady egy időleges konfliktust és sok újévi bált él meg.  A versben megjelenik a bál, a terem és a zene mint kép, és lehet, hogy valahol ott van a konfliktus is.  De a vers fölütéséből látszik, hogy teljesen félrevezető, ha a valóság vagy az Ady–Lédaviszony felől közelítjük meg a verset. Ady „szerepei” • Ady általában önazonos szerepekben jelenik meg. • Petőfi  1842-ben jelenik meg A borozó c. verse Ez a mű borkedvelő legényként interpretálja a költőt Ezután elvárás lesz Petőfi felé, hogy írjon sok bordalt. Petőfi belehelyezkedik ebbe a szerepbe  1846, Sors, nyiss nekem tért: a költő az emberiségért tenni akaró ember szerepében lép elő.  1847, Egy

gondolat bánt engemet: konkretizálódik ez a szerep. (Itt már a magyar és a világszabadságról együtt van szó, még a vers ritmusa is megváltozik.) Vagyis: Petőfi a vidám borozótól eljut a közösségi / váteszi szerephez. • Reviczky és Tóth Árpád: melankolikus, fájdalmas lírai szerepbe helyezkednek (ez a XIX. század dekadens korérzésének a hatása). 15 • - - Komjáthy: a közösség ellenében élő, irracionális változtatásokra készülő emberként jelenik meg. Ady: Új Versek  Adyt ebben a kötetben az a kérdés foglalkoztatja, ki az ember, illetve „ki vagyok én” bizonyos helyzetekben.  Ady mindig magára kérdez vissza:  Ki vagyok én, mint a magyar történelem hordozója, átélője?  Ki vagyok én, mint költő?  Hol vagyok önmagammal azonos, ha költőként beszélek?  Ki vagyok én egy férfi–nő kapcsolatban? • Csinszka 16-versek: teljes egészében szerepjátékról volt szó (Ady ekkor már teljesen roncs).

Megjelenik egy végtelenül gyöngéd kapcsolat (Őrizem a szemed), de a költő már esküvője másnapján botrányba keveredik Csucsán. • A kuruc versekben megjelenik a Habsburg-ellenesség, a Rákóczihoz és a hazához való hűség, a bujdosó szegény legények pozíciója, Mikes Kelemen, Bercsényi Miklós és fia személyes sorsa, helytállás és bátorság. Mindez rárakódik erre a témára A férfi–nő kapcsolatról egy ciklus van róla az Új Versekben. • A ciklus az Elbocsátó, szép üzenettel fejeződik be. • Ezek a versek a közgondolkodás szempontjából pikáns helyzetben vannak, mert a versek címzettje egy férjes asszony.  Léda, Diósy és Ady: eljátszanak egy színjátékot a házaspárról és a barátról (magázó levelek).  Ady és Léda eljátssza, hogy szerelmes.  A Léda-versek mögött nem egy nő van, hanem sok.  Ady Nagyváradon szerzett vérbaja is szerepet játszik. Adyról az a vélemény alakult ki, hogy erkölcstelen (egy

férjes asszonnyal van kapcsolata), hazafiatlan (pl. A magyar Ugaron miatt) és egyházellenes (Egy kis séta) • Tematikailag nincs értelme megközelíteni a verseket (pl. Léda-versek, hazafi-versek); helyette: a vers felől kell megközelíteni őket. • Szereplehetőségek asszony és férfi között. Kérdés, vannak-e konstans viszonyok a férfi–nő viszonyban, és mi az, ami a kor miatt kötelező gesztus.  Balassi csapongó volt, de mivel Júlia úgy viselkedik, mint aki az egyik leggazdagabb nő, a hozzá írt versek a kor udvarlási szokásainak megfelelőek. A levelek azonban az igazi Balassit mutatják  Petőfinél harmonikus és idealizált.  Vörösmartynál teljesen idealizált, de néha ironikus.  Reviczky Gyulánál a romlott nőt idealizálása figyelhető meg. A beszélő–megszólított viszony ellentétben velük, Adynál nem konstans. A Hortobágy poétája (Új Versek c. kötet) • A magyar Ugaron c. ciklus nyitó verse • Adynál visszatérő

motívum: önmagát állítja a vers középpontjába, és a beszélő újraéli az eseményeket (pl. még: A Gare de l’Est-en, Lelkek a pányván, Az elűzött könny) • A szövegnek van egy homlokzati része: a tanúsító, és a verstörténés jól összefoglalható ebből a szempontból (a tanúsító énből a világ bármely részén szent dalnok lehetett volna, de a bamba társak miatt erre nincs lehetősége, így csak hever és fütyörészik). • A vers a lírai én pozíciójából olvasható. • A szöveg homlokzati részét könnyű megközelíteni, de ez a rész konfrontálódik a szöveg mélyszerkezetével. • A tanúsító lírai én a mélyszerkezetben a következőket mondja magáról:  sok méla vágy kínzottja  megfogták százszor is a lelkét  lelkében virág nyílt  eltemeti a nótát • Nyilvánvaló, hogy a szöveg hátterében ott van önmaga és általában a (magyar) költőség definiálásának a lehetősége, de a szöveg csak

sugalmazza ezt a lehetőséget. • Ebben a sugalmazásban jelenik meg a szöveg poétikai jellegzetessége. • A szöveg centrumában van egy jól értelmezhető kép, amelyhez jól szervezhető és rendezhető dolgok kapcsolódnak (ez a szervezés és rendezés a költői szerep, illetve annak újraértelmezése köré történik). • • - - 16 Boncza Berta, Csinszka „liba” volt, a korszak legtöbbet emlegetett költőjének a felesége akart lenni: előbb Adyé, majd Babitsé. Miután Babitsot nem tudta megkaparintani (Ady vérbaja és átka „Legyen átkozott, ki a helyemre lép” miatt sem), a festőművész Márffy Ödön felesége lett. 16 - - • A szavak által reprezentált képek lazán, de pontosan kapcsolódnak egymáshoz. Ady utolsó kötete: A halottak élén (1918); jellemzők: • Ady továbbra is a történelemben, az emberiség szempontjából gondolkodik (reflexióhalmozás a történelemre és az emberi nemre). • Alapvers: Ember az

embertelenségben (a lírai hős az általános emberi, nem pedig a nemzeti pozícióból szólal meg). • A lét internacionalizmusát hirdeti. • Az emberiség minden tagját erős antropológiai és filozófiai kapcsok tartják össze. • A háború alatti versek teljesen új minőséget jelentenek. • Tovább nő a gondolatiság és a reflexivitás, megjelenik a létösszegzés, önértelmezés gesztusa. • Középpontba kerül a magyarság nemzeti létének gondolata. • Nehezen viseli, hogy ő az utolsó nemzeti költő. • 1908-tól: megváltoznak a lírai hős személyiségjegyei. A magyarnak semmi köze a sorsa alakításához; megvan benne a kiszolgáltatottság tudata, megéli és elszenvedi a történelmet. Az általános és a következtetés felé mozdul, erős gondolati tartalom és képabsztrahálás. Nótázó vén bakák és Az eltévedt lovas című versekben a többértelműség növekedése figyelhető meg. A Csinszka-versekben a legkonvencionálisabb

férfi-nő viszony jelenik meg, stílusa és szóanyaga is a XVIII. század végi, XIX századi románcoké; a románc mellett a dal formáját is idézik Ady erős költői hanyatlásának dokumentumai. Király István: betetőzés, realista történelmi tudatlíra (erőteljes gondolatiság, nem személyes, történelemmel, közösséggel kapcsolatos). Tudatlíra: Ady ezekben a versekben erősen a történelemben gondolkodik, a lírai hős reflektálja is a történelmet, a reflexivitás jelentősége megnő. A műalkotás a tudat belső világába vezeti az olvasót, aki a költői gondolkodás részesévé válik. Babits Mihály - Minden szöveg mögött van egy ember, akinek vannak veleszületett képességei, külső adottságai és egy karaktere, ami egy biopszichikai vizsgálat tárgyát is jelentheti. • Néhány pszichiáter (pl. Németh Attila, Harmati Lídia és Rihmer Zoltán) szerint ezekből a szövegekből regisztrálni lehet, milyen személyiség volt Babits: befelé

forduló, szorongó, túlérzékeny, kényszeres introvertált, depresszióra hajló.17 • Babits az Örökségem c. versében leírja, milyen jellemeket, sorsokat örökölt a családjából  anyai gének: depressziós kondicionáltság  apai gének: teljesítményorientáltság • Babits életében négy darab (három-négy hónap hosszú) depressziós szakasz állapítható meg. • Az ember a beléoltott személyiségjegyek ellen nem nagyon tud tenni. Az ember nem lehet megváltoztatni: mentálisan, genetikusan és pszichikailag kódoltak vagyunk. - Babits családja, élete • A családfa a XVI. századtól nyomon követhető (tizenegy generáció)  Ősei armális nemesek voltak, kereskedelemmel és iparral foglalkoztak.  A XVIII. századtól föltűnnek az értelmiségi pályák is  A XIX. században él Babits dédapja, aki az értelmiségi és az iparos sajátos keveréke (bortermelő, kádármester és orvos).  A XIX. században az értelmiségi pályák a

meghatározók Babits apja jogot végzett bíró a pécsi királyi táblánál, sőt rendkívül literátus ember: Petőfiről, Aranyról, Vörösmartyról és Garay Jánosról családtagként beszélt. Kitűnően tudott franciául, a méhesben latin szerzőket olvasott, az apjával latinul levelezett. • Ebben a szellemi környezetben a latin és a francia nyelv, illetve kultúra hatott a költőre. Valami mély, személyes viszonyba került a szöveggel. • Babits anyja is nagyon művelt volt: tudta az egész Toldit, illetve Vörösmarty-verseket (esténként ezt mondta a gyerekeinek). Valamelyik rokonának ír egy gyönyörű levelet; legenda: akinek az anyja ilyen szép levelet ír a születése előtt, annak magának is költőnek kell lennie. • A családstruktúra elevenen őrzi a maga hagyományait, de nyitott a korszak kultúrájára is. A családtagok közül sokan foglalkoznak valamilyen művészettel.  az anya verseket ír  az apa hegedül és több olvasókör

tagja 17 Németh Attila ugyanezt a problémát József Attilánál is végigvizsgálta. 17 -  Babits István, a költő öccse verseket ír és fordít  a nagynéni nagyon szépen hímzett Vagyis: a kultúrával való elköteleződés természetes gesztus volt. • Babits szelektálva tanulta a tantárgyakat. A testnevelésből minden évben elégségest kapott, az érettségije négyes volt. Viszont tizenkét éves korától nagyon szerette a latint, szereti a hexametereket is, bár hallása nem volt (azt mondták róla, hogy csak a szövegből lehetett tudni, hogy a Himnuszt vagy a Szózatot énekli). • Ugyanakkor elképesztő ritmusérzéke volt (a diákjai meglesték, hogy a Ligeten keresztül táncolva ment haza). • 10-12 évesen még nem tudta eldönteni, milyen lesz a viszonya a szöveghez. Azt gondolta, verset fog mondani (úgy mondott verset, ahogyan azt ő belülről hallotta, ez pedig nagyon idegen a mai fülnek). (7-8. osztályos gimnazistaként sokat

szavalt és olvasott föl) • A környezete viszont arra számított, hogy joghallgató lesz (a beszédhez, a szóhoz való ragaszkodását nem veszik komolyan). • Végül a pesti egyetemre kerül (1901–1905). Nem az egyetem a jó, hanem az ott tanulók • 1900-ban iratkozott be pl. Kodály Zoltán és Oláh Gábor • 1901-ben György Oszkár (magyar–francia szakra) 18 • 1902-ben Juhász Gyula, aki ekkor már „öreg költő”, mert már 1899-ben jelent meg verse és Balázs Béla. Balázs Béla szerint meg kell újítani a magyar költészetet, de ez nem az Oláh Gábor-féle népnemzeti irodalom nyomán képzelhető el, hanem az archaikus népköltészetben kell megtalálni a legrégibb rétegeket (amelyeket aztán Erdélyi Zsuzsa meg is talál). • 1903-ban: Kosztolányi, Kuncz Aladár, Benedek Marcell, Bresztovszky Ernő, Hoffmann Edit, Vágó Béla stb. Bresztovszky a verstárgyat a szociális tárgyak közül veszi Szerinte a valaki úgy lehet nagyon nagy költő,

ha a műalkotása szociális tett. • Akik nagyon nagy költők akartak lenni, a Négyesy-féle szemináriumon találkoztak (mivel a tagok a legnagyobb költők akartak lenni, a szeminárium rendkívül izgalmas szellemi parlamentté vált).  1901-től stílusgyakorlat néven hirdetik meg (1905-ig ez a neve).  A résztvevők saját verseiket olvassák föl, és van egy hivatalos bíráló. Ehhez lehet hozzászólni Négyesy László, aki nagyon nyitott ember volt, kint ült a katedrán.  A szeminárium olyan népszerű volt, hogy 1903-ban 400 hallgatója volt.  Különböző történeti fölfogások ütköztek.  Oláh Gábor: Thaly hagyományának és a népnemzeti iránynak a megújítását szorgalmazza. Ekkor centrális élmény a Rákóczi-szabadságharc (hazahozzák Rákóczi és Thököly hamvait), Ady szerepeket kölcsönöz (pl. Esze Tamás komája), és az „Ugocsa non coronat”-hangulat uralkodik.  Balázs Béla az archaikus rétegek felé fordul. 

György Oszkár a francia szimbolizmus „híve”.  Bresztovszky szerint az a meghatározó, hogy a vers miről szól (szociális tettnek kell lennie).  Kosztolányi: elhárítja a nemzeti eszme kizárólagosságát, „a költőn ne legyen nemzeti ruha”, a költészet ne avassa tárggyá a nemzeti eszmét (az irodalomnak csak magának kell lennie).  Babits és Juhász a látomásos Vörösmartyt és Arany Jánost tekintik elődjüknek. Elvetik a művészet társadalmi hasznosságának elvét. Az egyén autonómiáját tartják fontosnak A költészet igazi birodalmának a szépséget vallják, ki akarják tágítani a poézis határait. • Ebben a helyzetben kerül Babits 1901-ben az egyetemre – ettől kezdve szinte szimbiózisban él György Oszkárral. Mindketten francia szakosok Leveleikben verseket küldtek egymásnak, és véleményt írtak róluk. • 1903 szeptembere: fordulat Babits gondolkodásában. Eddig igyekezett sok magyar irodalmi és francia irodalmi

előadásokat hallgatni (fölvette Gyulai előadását is, de őt túl konzervatívnak tartotta). Elsősorban próza- és drámatörténeti előadásokat vett föl. Majd fölveszi a magyar–latin szakot, és elsősorban filozófusokat olvas, nagyon vegyesen: Ágoston, Szent Tamás, Hegel, empiristák, kortársak. A filozófiával próbálja a maga számára megközelíthetőbbé tenni az életet. Ír verseket is, de ezekkel nem mer föllépni. A Spinoza-szobor előtt • Babits Spinoza teljes filozófiai rendszerét végigolvassa. • Megvan neki az orosz származású, Párizsban élő Autokolszkij szobrának a képe. • A verset fölolvassa 1904-ben a stílusgyakorlaton (Babits ekkor még filozófusként képzeli el magát). 18 Ő nagyon korán elvesztette az édesanyját, és ezt a traumát nem tudta földolgozni („tárgyvesztéses neurózis”). Verseiben ez mindvégig jelen van. Francia szimbolistákat olvas, és arra készül, hogy Baudelaire-t fog fordítani 18 A vers

szabályos szonett. Amiért Kosztolányi bírálja: ez a szöveg tele van tömködve gondolatokkal. (Kosztolányi egyébként jól ismeri Babits egyéb műveit is; első számú barátok lesznek, és Babits már nem levelez tovább György Oszkárral.) • Babits nekrológja Kosztolányiról: egy-egy rímért bármit megadott volna. Kosztolányi vezérelve a megformálás módja és a legtökéletesebb nyelv. Babits szerint a költészetnek filozófiai tartalmat is magába kell szívnia. A XVIII. század végén és a XIX század elején erős német orientáltság volt a jellemző, kicsit később az erős francia orientáltság (pl. Petőfi Béranger-t olvas) Az angol nyelvterület teljesen kimarad a magyar gondolkodásból. Poe elképzelése: hogyan lehet elszakítani az ihlettől a műalkotás keletkezését, illetve hogyan lehet a műalkotás egy szabályos, előre elképzelt struktúra. Whitman: hogyan lehet a vers szabad ritmusú vagy szabad vers. Babits már egyformán olvassa

őket: sok Poe-verset fordít, de olvassa novelláit és verselméleti tanulmányát is. A XIX századi angol költőket is olvassa és fordítja; pl Robert Browning, Swinburne, Tennyson 1912, Nyugat: ír Browningról. Visszagondol a pályakezdésükre („robosztus zseni”); amit ő ír, az nem vers, és nem líra: ő maga drámának nevezi (ezek belső monológok, a gondolatok folyamai). Lefordítja Tennyson versét (Lótuszevők), és három helyen változtat rajta. • • - - Tennyson 1. „édes zene” 2. „és a mohán keresztül folyondárok kúsznak” 3. „álmos pipacs csügg” - - „édes bús zene” „futóka inda ostroma” „álmos babér” Fölmerül a kérdés, hogy Babits milyen irányba fordítja az angol verseket.  1. Más hangulat:  Tennyson: egyféle karakterű, határozott.  Babits: kétféle karakterű, és bús (ez a jelző a Nyugat költőinél nagyon gyakori; pl. Ady, Kosztolányi, Juhász Gyula, Tóth Árpád).  2. Tömörebb,

semmi köze az eredetihez Úgy fordít, hogy kitalál szavakat  3. Babér: mediterráneum, költői dicsőség • A fordítás alkalom számára, hogy eredeti Babits-verset írjon. • Babits az angol intellektuális költészetben találja meg a maga szellemi előképét. Regisztrálhatja, hogy versgondolkodása egybeesik az angol iránnyal. Négyesy nem érzékeli az originalitást a verseiben, ezért nem tartja jó költőnek (ez el is kedvetleníti Babitsot). 1904: Babits Kosztolányival és Juhásszal levelezik. Babitsnak ekkor már több fontos verse is készen van, pl. In Horatium, A lírikus epilógja, Aliscum, Világosság udvara, de nem elégedett velük, ezért nem hajlandó kiadni őket. • Juhász Gyula véleménye:  „Ne szüzeskedjen, hanem legyen kurva, mint Shakespeare és én!”  „A novelláidat nem merem a verseidhez hasonlítani.”  A verseit magasztalja. Babits válasza: „Az ecsetemen még nem elég sűrű a festék.” • Babits belső

drámát él át: olyan verseket ír egymás után, amelyekről elképzelhetetlen, hogy egymás mellett keletkezzenek. 1904-ig Babits 160 verset ír, a 63 A lírikus epilógja (1903) A belső dráma felől olvasva a verset: a költő azt regisztrálja benne, hogy még nincsenek készen a versei. • A levelezésből jól rekonstruálható, hogy ezek a fiatalok két költőhöz nyúlnak vissza: Aranyhoz és Komjáthyhoz. De Aranytól nem a Toldit, a Buda halálát, Az elveszett alkotmányt vagy a balladákat olvassák, hanem a Bolond Istók, a Vojtina-levelek és a Zrínyi és Tasso elveit összefoglaló műveket. • Úgy vélik, a magyar költészetnek új témákat kell keresnie a bor, haza és leány helyett. • A viszonyítási pont: Arany; ahogyan egymást dicsérik:  „Önt láttam múltkor, egy Arany-könyvvel a hóna alatt.”  „Ön egy kölyök-Arany.”  „Ön olyan jól tud magyarul, mint Arany.” • Babits válasza: aki költő akar lenni, az már nem írhat

Arany nyelvén; vagyis: normasértőnek kell lennie. Babits egy évig Baján tanít (gyakorlóév; de nem jó tanár; ügyetlenkedéseit a „babicsol” kifejezés őrizte meg). Szegedre kerül; itt írja az Anyám nevére és a Fekete ország c. verseket • - Babits 19 - - - - 1906 februárja: erős offenzíva Kosztolányi részéről, hogy adja oda a Hétnek a verseit, de Babits nem hajlandó rá, pedig készen van egy kötete. Kosztolányi indulatosságát az is növeli, hogy nemrég jelent meg Ady Új Versek c. kötete, és ez teljesen más irányba viszi a költészetet, mint azt ők elgondolták • Kosztolányi: „Itt küldöm Ady új, hülye kötetét” • Babits: „Ady kötete olyan, mint a pelenka tartalma: híg és zöld.” Babits rájön: a költészet nyelvi karakterű – a költőnek egy új nyelvet kell kitalálnia. • Az a kérdés, hogyan lesz az érzelmeket meghatározó költőből objektív költő. A vers a tárgyra való objektív

kivetítődés realizációja. • Be akarja vonni a világirodalmi horizontba az angol irodalmat, elsősorban az intellektuális költőket. • Babitsnak ebben a folyamatában nagyon rosszul jön az 1906-os Ady-kötet, ezért ismét letesz róla, hogy publikálja verseit (bár ezekből elküld néhányat Kosztolányinak, és küld hozzá versolvasási stratégiát is). 1908, Holnap: Babits az érdeklődés középpontjába kerül, és a Nyugat meghívja a munkatársai közé, és a folyóirat hajlandó megjelentetni a köteteit is. • 1909: Levelek Iris koszorújából • 1911: Herceg, hátha megjön a tél is! 1920, A megsebzett erdő (tanulmány): T. S Eliot is érzékeli a világkultúrában való váltás szükségességét Babits jellemzői • Adyhoz hasonlóan, de tőle eltérően úgy kell válogatnia egy nagy versanyagból, hogy létrejöjjön egy kötet; vagyis: ő is kötetköltő volt, mint az általa nagyra becsült Baudelaire (vö. A romlás virágai c verscsoport

19). • Baudelaire kötetének első változata egy kicsit a létezés borzalmasságát, ennek elfogadását szuggerálja. De ezzel szemben egy kontrasztot is kell állítani, ez maga a költészet: ebben kozmikussá lehet növelni a rosszat és a borzalmat, de a szépet is. Pl  Egy dög: a szép és a (biológiailag és esztétikailag is értelmezett) rút ellentéte jelenik meg. Az életnek nincs transzcendentális összefüggése, csak biológiai.  Kapcsolatok: a végleges élet szakrális elgondolását a költészet segíti.  Előhang (az eredeti cím: Az olvasóhoz): ez a nyitószöveg. A költői szférából áttérve a hétköznapokba, három dolog jelenik meg: Isten, Sátán és akarat – a világ az ő közös művük, örök harcuk. Az embernek nincs szabad akarata, és ha lehetne is, akkor sem lehetne rá építeni Az emberi élet egy olyan utazás, amelynek végcélja a halálba érkezés. • Babits robbantani akar a magyar költészetben, mint Komjáthy, de

ő rosszabb helyzetben van, mert előtte jár Ady. • Babits azonban egy másfajta teljességre törekszik. Egy Pilinszky-tanulmány a teljességvágyról Eliotot idézi: a költő egy nagy közvetítő, médium, aki föláldozza a személyiségét. Később azt írja, hogy a szépség egy labirintus, ahol sokan elfáradnak Aki elér a labirintus közepéig, találkozik Istennel, aki megemészti és kiokádja. Majd az ember visszatér a labirintus elejére, ahol eligazít másokat. Babits világtapasztalata ellenkezik Baudelaire-ével, mert gondolkodása tárgya nem az, hogy maga a létezés milyen, vagy ami Ady Új Verseiben is előjön, hogy milyen az egyes ember léte. • Babits számára a szélsőségeiben megélt kultúra volt az alapélmény. Az ember olyan kulturális világtapasztalattal rendelkezik, amilyennel senki – a kötet összeállításakor ezt próbálja objektiválni. 1909: Levelek Iris koszorújából • Vélemények:  Bresztovszky Ernő:

könyvtár-arisztokratikusság jellemzi.  Ignotus: Babitsnak kultúrszerelmei vannak.  Lukács György: Babits nyelvvirtuóz, akinek költészetét az élményképesség hiánya jellemzi.  Pogány József: Babits költészete zenei esztergapad-költészet. • Ez a kötet egy nagy gondolkodástörténeti kaland. • Első változat: Levelek Iris koszorújából (később: Irisz). • Írisz a szivárvány szűz istennője, aki leszáll az Olimposzról, hogy közvetítse a főisten (Zeusz vagy Jupiter) parancsait; vagyis: a mitológiában kitüntetett szerepe van. • - 19 1862-ben már kötet formájú, de aztán újabbakat ír bele, illetve az anyjának egy levelet, ami azt sugallja, hogy inkább a kötet terve van készen, és nem a teljes kötet. A címet egy kritikus barátja ajánlja a költőnek Ez a cím magyarra lefordíthatatlan. Első fordítás: A bajvirágok Második fordítás (György Oszkár, 1917): A rossz virágai Szabó Lőrinc, Tóth Árpád és Babits

sokat gondolkodnak: a virág szó egyértelmű, a másik nem: jelenthet fizikai és metafizikai rosszat is, anyagi és erkölcsi züllést is. Végül a romlás kifejezés mellett döntenek 20 A koszorú olyan abroncsszerű fejdísz, amely kétféle lehet.  Korona: drága anyagból készült; ez a hatalom jelképe.  Koszorú: növényből készült; ez a tiszteletadás jele, vagy ajándék is lehet a halott emlékére (a kör alak a maradandóság jelképe). A kereszténységben két attribútuma van: magában hordja az előző jelentéseket, illetve a sötétség és a bűn fölött aratott győzelem szimbóluma. • Babitsot Írisz Vergilius nyomán kíséri el. Vergilius állandó olvasmánya volt (vö Timár Virgil fia) • Babits időben és térben is sokat fog át ebben a kötetben.  India: Mája (Maya) említésével – hinduknál: a világmindenség szülőanyja, a szanszkrit kultúra visszatérő toposza.  Rómaiak: In Horatium.  Kötetcím: görögök

és rómaiak.  Sunt lacrimae rerum (’a tárgyaknak van könnyük’): konkrétan az Aeneisre utal (a Trója alól érkező hős könnyekre fakad, mert eszébe jut társai hősiessége, illetve a dombormű is sír).  Pannónia: Aliscum éjhajú leánya.  Keresztény középkor: Tannhäuser-alak.  A beszélő fölidézi a XVII. és a XIX századi magyar irodalmat, illetve a saját korát • In Horatium  A vers a nagy tér- és időbeli összegzés nyitánya.  Az in jelentése: nem ellen, de nem is kizárólag -hoz. A Horatius-korabeli jelentésben gondolkodva: Horatius mentén / nyomán / hozzá hasonlóan.  Horatiusra rátapad, hogy a „középszer költője”, de ez nincs így, mert ezt a kifejezést egyetlen ódájában írja le.  Vergilius és Horatius barátok: egyikük köztársaságpárti, a másikuk nem. Hasonlóság, hogy mindketten udvari költők, és mindketten Maecenas köréhez tartoznak.  Amikor kiderül, hogy Augustus féktelen egyeduralmat

hoz létre, Maecenas sógora lázadást szít ellene. Horatius az összeesküvésre készülő embernek írja le, hogy tartózkodjon a végletektől, és fölidéz egy konkrét élethelyzetet. Amit ez Babitsnál jelent: az embernek meg kell próbálnia birtokba venni az egész világot. És bár ez reménytelen, az embernek nem szabad kisebb célt kitűznie, mint önmaga és a világ birtokba vételét.  Ennek a versnek a sugalma: egyedül a világ birtokba vétele lehet a költői program.  A kötet fölütése: a költői és az emberi program versbe foglalása.  Babits a legelső kiadásban a vers első négy sorát kissé ritkította; később: dőlt betűvel szedette, hogy még jobban kiemelje. • A kötet harmadik verse: Himnusz Irishez. Ebben sok kiemelésre kívánkozó gondolat, kifejezés található. Pl teljes enmagam (kurziválva) – emellé állítódik Írisz, aki ott nem a maga eredeti pozíciójában jelenik meg, hanem „költő szemeddel többet lelsz te

benne”. Ugyanakkor a beszélő ezt magára is vonatkoztatja. • A kötet utolsó verse, A lírikus epilógja szintén kurziválva van szedve. Ez a vers leírja, hogy a birtokba vétel nem történt meg, mert nem történhet meg. Ennek a kötetnek azért ez a tapasztalata, mert ez a világ tapasztalata is. • A megismerés a kezdettől a végig, az éntől a világig tart – bár elképzelhető ennek az ellenkezője is. 1911: Herceg, hátha megjön a tél is! • Ez a kötet az 1909–1911 közti verseket tartalmazza. • Első vers: Ballada Irisz fátyoláról; sugalma: a világban körkörösen zajlik minden. Ez az önmagába visszatérés ott van a koszorú-képzetben és a természetben. Írisz a tél képzetéhez is hozzákapcsolódik: tarkaság jellemzi: fehérség, barnaság, a jégvirágok sokfélesége. Ez a sokféleség alapvető Schopenhauer filozófiájában (bár nála ez nem vizuális, hanem filozófiailag elmondott sokszínűség). Mivel a sokszínűség a télben is

megvan, ez biztosítja a körkörösséget. • A második kötet olyan értelemben műegész, hogy az első vers megismétli az első kötetet. A kötet közepén egy versben föltűnik Proteszilaosz, illetve a kötet utolsó darabjában, a drámában is. • A kötet utolsó műve a Laodameia, ami egy 60 oldalas színdarab.  Ez külön kötetben is megjelenhetett volna. Okok:  műfajilag dráma  még egy könyv lett volna Babits bevezetésében, elfogadtatásában  Laodameia Proteszilaosz felesége volt. Proteszilaosz ismerte a jóslatot: az a hős, aki elsőként lép a partra, el fog pusztulni. Benne azonban erősebb a vágy, hogy igazi hősként az elsők közt lépjen partra, így meghal.  Laodameia hiába várja haza a férjét. Egy hírnök hozza a hírt, hogy a férfi meghalt Laodameiának az a kívánsága, hogy még egyszer hadd találkozzon a férjével. • - 21 - A két kötet alaprétegét a görög–római kultúra jelenti. • Ennek a

kultúrának a három nagy korszaka a XVIII. században lép be az európai gondolkodásba • Johann Winckelmann-nak Az ókor művészete c. könyve azt sugallja, hogy ez a kor az emberiség aranykora volt: pl. harmonikus kapcsolat volt a természettel Ez az első interpretáció, és ehhez kapcsolódnak azok a XIX. századi német szövegek, amelyeket a görög–római művek kritikai kiadásához készítenek, és ezek megerősítik ezt az értelmezést. • 1890-es évek: Henrik Schliemann föltárja Trója romjait, és kilenc egymásra rakódott réteget talál. A legelső tűzvészben pusztult el. (Van mögöttük valós tapasztalás) • Az ásatásokkal a görögök az érdeklődés középpontjába kerülnek. • Nietzsche (1844–1900)  A tragédia születése: ez új dimenziót jelent az esztétikai gondolkodásban.  Két dolog mozgatja az embert: a szépség és a rút utáni vágy; ezt kiterjeszti a görög kultúrára is, és úgy véli, kétféle görögség van.

 a harmóniát kiteljesítő apollóni görögség  a féktelen indulatokat kiteljesítő dionüszoszi görögség • A Mythológia c. elbeszélés vége: a Hülász nyomába eredő Héraklész egy féktelen orgiát lát (kentaurok és földi nők) – Babits ezt a jelenetet a The Studio c. folyóiratban látta (Böcklin festménye), bár tíz évvel ezelőtt, mégis erősen élt benne. - Létezett egy olyan univerzum, amelynek folyamatosan számtalan olvasata lehetséges, és minden újraolvasásnál van benne valami fölfedezésre váró dolog. • Az ember egy kulturális szöveguniverzumban él. Ebben vannak olyan részek, amelyek újrainterpretálhatók, és vannak olyanok, amelyek nem. • Ha a költő megpróbál kijutni ebből a labirintusból, akkor objektívabb költészetet tud létrehozni, mint amilyen költészet hozzákapcsolódna az egyes emberhez magához. (Babits is objektív költő) - Húnyt szemmel • A költészet:  maga a tökéletes ezerszínűség 

a soha nem hallott vers  a szöveglabirintusban tett utazás • Ehhez hozzátéve: In Horatium – a költő sohasem elégedhet meg, mert az ember számára képtelenség a mindenség birtokba vétele. • A lírikus epilógja azt sugallja, hogy nem baj, ha tudatában vagyunk ennek a képtelenségnek. • A vers szerint a költészet lényege: a fázó lélekre gyöngyből hímzett takaró.20 - A második kötetben ez a világtapasztalat kiegészül egy mások fontos elemmel. Ld a Szimbólumok c verscsoport. • 1.: Ne mondj le semmiről • 3.: Másik szimbólum; alcím: Új magyar költészet • 4.: Nonquam revertar ’sohasem tér vissza’ 21; Amit a vers jelez: a maga érzéseit Indiára vagy a középkorra kivetítő Babits egy kulturálisan új területet akar birtokba venni: ez az Isteni színjáték (ennek a kötetnek az összeállításakor már Dantét fordít, és a következő tizenkét évben állandóan foglalkozik vele). - Anyám nevére (1926, Baja) • Névnapi

köszöntő lenne (anyja keresztneve: Auróra ’hajnal’), de a vers nem az anyához szól. Nem felköszöntő, hiszen Kelemen Auróra csak a kötetben olvasta a művet. • Ez a mű jelzi, mi Babits elképzelése az emberi személyiségről. • Ami nincs a versben: önminősítés, csak a szövegalkotásra vonatkozó információk a fontosak. A hajnal– alkony oppozíció zenei asszociációkkal gazdagodik, így létrejön az alkotás. • Van benne egy összefüggő képszalag, amelyből kiemelkedik néhány mozzanat. • Kétpólusú vers:  Nyitópont: hajnal.  Ellenpont: alkony, éjszaka, halál (a beszélő ehhez kapcsolja magát). • Az emlékezetnek két része van:  tudatos  öntudatlan (ebben vannak olyan dolgok, amelyekről nem tudunk) 20 1911: Adynál ekkor van krízis, költői ereje kimerül, ezért versei tárgyává a tökéletességet avatja. Ez egy Dante-levélben (1913) fordul elő, Rába György idézi a Babits-monográfiájában. Dante nem tér

vissza az őt üldöző városba, ha nem térhet vissza anélkül, hogy bűnösnek mondja magát. 21 22 Rába György ezt tudatlírának nevezi (mert nem élményen alapul). A költemény a tudat különböző típusú mozgása. A tudat mélyén élmények rakódnak le, melyek egymást is befolyásolják, egy kiemelkedik, közben kiegészül újabb mozzanatokkal és akusztikus élménnyé, szavakká válva lesz belőle vers. Kis Pintér Imre Füst Milán költészetét is tudatlíraként értékelte, Király István pedig Ady utolsó négy kötetét nevezte történelmi tudatlírának. Jung: az embereknek vannak közös emlékei (archetípusok a kollektív emlékezetben), amelyeket öntudatlanul hordunk. Weöres Sándor állítása: a prenatális korára is vissza tud emlékezni A XX. században centrális dologgá válik az emlékezet, illetve az emlékezet és a műalkotás viszonya Két név: • Bergson (1859–1941)  A Sorbonne professzora; óráit nemzetközi hallgatók

előtt tartotta (előadását hallgatja Dienes Valéria, Babits másod-unokatestvére is).  A XX. század elején egységes filozófiai rendszert alkot  Ő József Attila számára is kikerülhetetlenül fontos filozófus.  Említi Prohászka és Kosztolányi, de első igazi ismertetője Babits: 1910, Nyugat. Ennek a tanulmánynak a francia fordítását Dienes Valéria megmutatja Bergsonnak, aki azt mondja, ez a mű gondolatai autentikus foglalata.  Időelmélete:  Fizikai idő: lineáris (tegnap – ma – holnap).  Az ember ideje: ♦ Megfordítható. ♦ Minden időpillanatban egy új impulzust szerez, és magával hordja az összegyűlt tudatos és öntudatlan emlékeket.  Van egy életlendület, amiből származik egy őslendület, ebből pedig (hosszú fejlődési folyamat által) a vegetáció. Ennek két végcélja van: ♦ a magamagát ösztönre fölépítő állat ♦ a magamagát értelemre fölépítő ember  A megismerés nemcsak intellektuális

folyamat, hanem kell hozzá intuíció és ihlet is (ez majd József Attilánál jön elő megint). Ezek hozzásegíthetik az embert a teljesebb megismeréshez (ez Schopenhauer gondolata).  A teljesebb megismerésre csak nagyon kevés ember képes.  Esztétikai vonatkozás: minden dolognak van egy felszíni aspektusa és mélysége, és csak nagyon kevesen képesek a felszín alá hatolni. (vö József Attila: „fecseg a felszín, hallgat a mély”) • Proust 22  Az eltűnt idő nyomában első kötete: Swann.  Ez a kötet a beszélő (Combray) gyermekkorát, szerelmeit és férfikorát mondja el.  Az ifjú Swann az elbeszélőt látogatja meg.  Nagyon ismert jelenet: az elbeszélő visszaemlékszik egy Madeline nevű keksz ízére (ehhez egy gyermekkori emlék kapcsolódik). Sok évvel később ismét megeszik egy kekszet, és fölidéződik benne a nagynéni, a szülői ház, az utcák. Ennek az oka: az ember az emlékeiben színeket és illatokat őriz meg. 

Az emlékekben való élet és a tudatos előhívásukra való törekvés az élet megsokszorozása. Az embernek két „része” van:  Külső ember: ő az, aki megnyilvánul a világ számára.  Belső ember: ő teremti meg a művet. A külső (felszíni) ember jellemzői: • Babits Fogarason él, és van egy osztálya, könyvtáros a gimnáziumban, a Fő téren levő Ciba cukrászdába jár (egy Emma nevű cukrászlány miatt is, akihez pl. a Sugár c verset írja) Vannak kollégái, akikkel közelebbi viszonyban van. • A Nyugatnál már 1911-ben fontos szerző, és ekkor az 1840-ben alapított Újpestre helyezik át. • - - Újpest: Ez az egyetlen kapitalista módon alakult város. A nagyon fölvilágosult Károlyi gróf alapította a saját birtokán, és nincsenek hagyományai. Az alapítólevél mindenkinek egyenlő jogokat biztosít (nemre, fajra és vallásra való tekintet nélkül). Az iparűzést nem köti céhtagsághoz Éppen ezért nagyon sok zsidó lakja

(kb 20%, szemben a többi város 4-5%-os arányával). A víz közelsége miatt ide települ az ipar (bőr, fa, bútor), és a város gyorsan fejlődik. Ferenc József pl bárói rangot ad egy Wolfner Lajos nevű tímárlegénynek, aki hamarosan nagy 22 Bergson távoli rokona. Súlyos betegen élt, és egyetlen nagy regényfolyamától eltekintve nem volt író, csak műkedvelő Élete végén szinte hermetikusan elzárva élt, és emlékeit idézte föl, illetve írta le. Összekeveredik benne az életet teremtő ember és az író. Élete végén még egyszer kikeresi a haldoklásról írt részt, és saját biológiai tapasztalatai alapján korrigálja 23 bőrgyáros-iparmágnás lesz, aki pártolja a művészeteket és a szegényeket (a felesége naponta ezer adat ételt mér ki a saját költségén). A városnak nagyon ambíciózus polgársága van, a saját költségükön építtetnek egy szecessziós városházát is. Gimnáziumot alapítanak és tartanak fönn Ez a

gimnázium akkor lesz állami, amikor Babitsot ide helyezik. A sok pozitívum mellett azonban van nyomor, szegénység, tolvajok, prostituáltak Az emberek ekkoriban „kis Amerikának” hívták Újpestet. Babits Újpestre kerülése nagy sajtóvisszhangot vált ki. Bresztovszky Ernő, a Népszava és a Világ c folyóirat támadják a költőt, és azt állítják, csak azért helyezték ide, mert belépett a Máriakongregációba. A végeredmény Babits számára, hogy szavakba foglalja: kétféle embertípus létezik:  Költő és művész: az intuíció és az ihlet révén a mélyből föl tudja hozni a különleges dolgokat. A társadalom számára nem szabad semmilyen korlátott szabnia. Az abszolútumot keresi Ami irányítja: a teljes szabadság, a belülről látás és a világ megismerése. Ezzel a költői (művészi) létérzéssel áll szemben a politikuslét.  Politikus (emberi lét): célratörés jellemzi, illetve a szabadság korlátozása, a kompromisszumok

keresése. Babitsnak megjelenik két újabb kötete: • 1916: Recitativ (’énekes beszéd’ vagy az olasz operában egy áriafajta) • 1920: Nyugtalanság völgye 1916–1920: költészettani, poétikai fordulatok jellemzők. • Átalakul a versszöveg Babits és kortársai számára is. A vers: egyfajta retorizáltsági fok, gazdag jelkészlet és gazdag ritmusok. • Babits, 1904: a nagy költőnek új nyelvet kell kialakítania; vagyis: legyen normasértő. Ez a normasértés meg is nyilvánul nála:  Átalakítja a mondatszerkezetet.  Kitágítja a magyar versmondat határait.  A mondatszintű szövegteremtés lesz a jellemző.  Bár van iskolai és kiadói helyesírás, Babits a maga dunántúli nyelvjárásában ír, illetve a magán- és mássalhangzók tekintetében a saját belső hallására épít.  Később még tovább tágítja a normasértést.  Esti kérdés: az interpunkcióban már itt sem követi a normát.  A nagyon laza interpunkcióval

kapcsolatban az lehet az érzésünk, hogy Babits szándékosan hagyja el a pontokat és vesszőket, és úgy tűnik, mintha a szöveg a belső beszéd kivetülése lenne.  Az interpunkció nélküli gyakorlat a kortárs világirodalomban is megjelenik, pl. Apollinaire: Szeszek (1913). Így minden szövegnek számtalan olvasata lehetséges Ez a gyakorlat végül az 1920-as évek francia költészetében programmá válik. Vakok a hídon • A vers vizuális előzményei:  Brueghel ilyen c. festménye  japán képzőművészek • Úgy tűnik, mintha az lenne Babits ambíciója, hogy képverset írjon.23 A képvers ekkor még csak Mallarmé gyakorlatában van jelen, és itt még csak a betűméretben és a betűformában van különbség. • Babits lépéseket tesz az automatikus írás felé. Mintha az lenne a törekvése, hogy a vers legyen vizuális élmény is. • A vakság Homérosz óta külön jelentéssel rendelkezik: érzőbb volt a látóknál, és a metafizikai

igazságok tudója is volt. Máté evangéliuma: a farizeusok a vakok; János evangéliuma: a vakok látni fognak. Vagyis: az igaz és a hamis látása kapcsolódik hozzá De a vers nem illeszkedik bele ebbe a rendszerbe. • A vers előtt hárommal található: Októberi ájtatosság.  Nagyon szabályos vers.  Isten létét tematizálja: Isten a mindenek ura, a hatalmas Isten. Sugalma: ez a hatalmas Isten talán egyenlő a természettel. Ha ez a sugallat igaz, akkor ez egy teológiai fogalmakkal is megközelíthető szöveg, amelynek van panteista értelme is. • Közvetlenül a vers után található: Isten kezében.  Ez a szöveg mindenféle ritmuselvet nélkülöz: lehet szabad vers, ritmikus próza vagy prózavers.  Egyértelműen a teremtő Istenről és a teremtésről van szó (Teremtés könyve: „Isten lelke lebegett a vizek fölött”).  Kozmológia: kezdetben volt az őskáosz – ezt követi a teremtés vagy a teremtődés. • - - 23 Vö. Kilián

István – Kulcsár Szabó Ernő: magyar képversgyűjtemény 24 - - - - - 24 25  Teológiai fogalmakkal megközelítve: Isten és a káosz léte időben nem különíthető el egymástól. Isten öröktől fogva létező, aki logikailag megéli a káoszt, amelyből majd teremt.  Vö. Fortissimo: a süket Istenről van benne szó, aki érzékelten az emberekkel szemben Teológiailag fontos, hogy milyen az Isten: rejtőzködő, haragvó, jóságos és süket.24  Babits egyetemistaként eltávolodik a katolicizmustól, és a filozófiák felé fordul. Olyan típusú szövegeket is alkot, amelyek mögött a filozófiaként megélt katolicizmus is jelen van. Megfigyelhető egy esztétikai váltás is. • A gólyakalifa megjelenésekor nem az a fontos, hogy az ember hogyan ír, hanem az, hogy miről ír. • 1912. május 23: vérvörös csütörtök (lázadás, majdnem forradalom) Ezt sokan megörökítik  Ady három versben:  Rengj csak, föld  A Tűz

csiholója  Rohanunk a forradalomba  Kaffka Margit: Hajnali ritmusok  Babits: Május huszonhárom Rákospalotán Babits: Május huszonhárom Rákospalotán; a vers mögötti elgondolások: • Ami időben zajlik: folyamatos változás – „evolúció”. • Az emberiség történetét azonban nem ezek a változások jelentik, hanem a radikális változások, vagyis a forradalmak – „revolúció”. • Európa és Magyarország, XIX. század: a forradalmak hívei a hangadók (német, lengyel, francia, angol, román); vagyis: a XIX. század közepén az emberek lázasan készülnek a forradalomra • A XX. századi ember azonban kétségeket él át a két elv miatt; pl Babits is  Esti kérdés: evolúció, nyugodt belső fejlődés.  A forradalmak minden esetben sok szenvedést okoznak (Petőfi elve: ahhoz, hogy hat embernek jó legyen, ő képes lenne ötöt megölni).  Babits az igazságot várja: elfogadja a revolúciót, bár nem örül neki, illetve a

költészetet az esztétikai formából az etikaiba helyezi át. 1914-ben az I. világháború kitörése megosztja a magyarokat (egyesek vezérelve a férfias helytállás, és az, hogy meg kell büntetni a „kutya szerbeket”), és a Nyugatot is. • Ferenc József azt ígéri, mire a levelek lehullanak, a katonák hazatérnek (de augusztusban már látszik, hogy ez nem lesz így). • A szeptemberi számban Ignotus azt írja, a birodalom népeinek a háborúja zajlik most (vagyis: mindannyiunké). • Békássy Ferencben (költő, filozófus, műfordító, közgazdász, Angliában a legmagasabb szellemi körökben mozog), aki a családját a honfoglalásig tudja visszavezetni, genetikusan benne van, hogy részt kell vennie a háborúban, bár a barátai ellenzik ezt. A keleti fronton három nap után hősi halált hal. • Babits kezdettől a háború ellen foglal állást: a háború nem pártfogolható, mert a legkiválóbbak vállalják a harcot, és ők pusztulnak el. 

Vagyis: a háború amellett, hogy az antiintellektualizmus győzelme, minőségi romlást is jelent.  Versei 1914–1918: Mi Atyánk, Pro Domo, Zsoltár gyermekhangra, Zsoltár férfihangra, Fortissimo, Húsvét előtt, Játszottam a kezével.  Babits a Húsvét előtt c. versét már négyszer vagy ötször előadta (1916 márciusában a Zeneakadémián), és csak utána írta le. 25 • Thomas Mann szerint a háború az egyéni síkról a közösségi felé tereli az embereket. A háború társadalomtörténeti szempontból: • Reflexió a háborúban történtekre: a gyors befejezés helyett elhúzódik a háború, több százezer halott és hadifogoly. • Az egyik legnagyobb ostrom központi alakja Gyóni Géza, aki az utolsó repülővel küldi ki verseit (pl. Csak egy éjszakára). Ezeket kötetben megjelentetik, és a bevételt a háborús sebesülteknek ajánlják föl A háború politikatörténeti aspektusból: • A németek és az oroszok is ki akarják tolni a

határokat (az Osztrák–Magyar Monarchiáét az Adriáig). • Mindez Franciaország és Anglia érdekei ellen van, ezért megkezdődik az I. világháború • 1916-ra nyilvánvalóvá válik, hogy rengeteg lesz a veszteség, még a győztesek oldalán is, illetve látszik, hogy az USA is be fog avatkozni, bár izolált. • Háromféle békeelképzelés fogalmazódott meg: Sixtus-kápolna: ott van a bűnösöket elutasító gesztus. Az előadásokon ott van Szentimrey Jenő is, aki megemlékezésében azt írja: „Az ige testté, tetté lőn.” 25 - - - -  Okkupációs (azonnali): a jelenleg elfoglalt területek maradjanak annál, akinél éppen vannak.  Be kell fejezni a háborút, és utána elvégezni a területi fölosztást, annyira igazságosan, amennyire csak lehetséges.  Szociáldemokrata és munkáspártok: legyen egy föltétel nélküli béke; pl. a zimmerwaldi konferencia (pacifisták): Babits is egy ehhez hasonló álláspontot fogalmaz meg. Ha

mindezt túldimenzionáljuk, mondhatjuk azt, hogy a Húsvét előtt olyan emblematikus alkotás, amelyben Babits eljutott a közösség sebeiig. A Húsvét előtt c. vers Rába György-féle megközelítése (kicsit rövidítve és átalakítva): • A verset nyelvi szempontból két részre lehet osztani.  1–56. sor  57–100. sor • Az első 56 sorban a szakad és a vér szavak nagyon sokszor előfordulnak (sorok: 1., 6, 10, 15, 16, 30., 32, 41, 48, 49 és 56), de az 57 sortól eltűnnek • Az első szakasz befejezése („de ha szétszakad ajkam, akkor is, / magyar dal március évadán, / szélnek tör a véres ének!”) érzelmileg nagyon erőteljes töltésű. • Fontos a konnotációs jelentéstartalom. • Az első rész két létállapotot verbalizál:  háborús  háború nélküli (a háború megszüntetésének a kívánsága) Ez harmonikus és diszharmonikus állapotot visz a versbe. • Az első rész műfajilag békedalnak tekinthető.  Ez egy

görög verstípus.  A himnusz egyik fajtája: olyan békehimnusz, amely rendkívül fölfokozott állapotot mutat.  Félig-meddig révületben mondták föl, általában a Dionüszosz-ünnepeken.  Alkaioszi strófában íródott, és ez azt szuggerálja, hogy itt a költészetnek egy nagyon régi lehetősége válik valósággá. (Ez pedig ellentmondana annak, hogy Babitsból spontán módon szakadt ki ez a vers. De a versnek van egy belső rendje) • Az 57. sortól a békedal műfajilag átváltozik lakodalmas énekké: a szólamkincse és a ritmusa (ütemhangsúlyossá válik) is ennek felel meg. Babits negyedik kötetének (Nyugtalanság völgye) a jellegzetessége: azt mutatja, hogy a költő arra kényszerült, hogy átértelmezze a maga irodalmi szerepvállalását. Babits ambíciói • Modern költő akar lenni, a költészet megújítója. Ekkor kerül Fogarasra • Úgy gondolja, hogy itt (Fogarason) a kultúra őre és papja lesz. • A világháború

kirobbanásakor és a tisztviselőtelepi gimnáziumban való kirúgása után a következőket gondolja: minden dolognak van egy általános etikai tartalma, és minden dolgot ki lehet fordítani politikai ambíciók alapján. Így belesodródik egy romantikus szószóló szerepébe, amely a társadalom aspirációit fogalmazza meg. • A körülötte levők azt sugallják, hogy ez a Petőfi-szerep, ezért a legradikálisabb Petőfi-szövegeket olvassa, így átkerül a Petőfi-szerepbe, ami egy nagyon rokonszenves helyzet, főleg egy erősen nemzeti érzésű országban. • 1919 nyilvánvaló lesz Babits számára, hogy a szószóló és a Petőfi-szerep összeegyeztethetetlen. Csak a dalra (1920) • A Nyugtalanság völgye c. kötet záró verse • A költőnek egyszerre kell elfogadnia az abszolút esztétikumot és az etikát (vö. kanti etika – Babits 1918-ban fordít Kanttól): az egyes embernek úgy kell cselekednie, hogy az egyetemes emberi normává váljék. • A

költő kompetenciája: csak a dalra kell figyelnie. Vagyis: visszatér pályakezdő szerepéhez; ami különbség: nem általában filozófiai tartalmú, hanem a kanti etikára épül. 1918 • Zsoltár gyermekhangra  Megjelenik a zsoltárműfaj alapján föltételezhető Isten.  Megjelenik a gyermek.  Az Isten és a gyermek kapcsolata a tradicionális dolgok alapján van ábrázolva: az áldás, a védés és a megbocsátás attribútumai jelennek meg.  Alcím: Consolatio mistica  consolatio ’vigasztalás’  mistica ♦ köznapi jelentés: rejtelmes (egy belső hang által ezzé tett) 26 ♦ hittudományi jelleg: az egyénileg való szentté válás folyamata Zsoltár férfihangra: a címben és az alcímben az ember megpróbálja megérteni, ami körülötte van (azt is, ami nem megérthető). Ekkori olvasmánya: Szent Ágoston. • Ágoston előtt két életminta állt: anyja keresztény volt, apja pedig pogány, aki az örömöknek élt. • Ágoston

fölismerte, hogy anyja életmintája az igazi, de ha ezt akarja követni, le kell mondania a pogány örömhalmazról. Hitével már látja, hogyan kellene cselekednie („add, Uram, hogy megtérjek, de ne rögtön”). • Végül megtér, és püspök lesz Hyppóban. Babits is kísérletet tesz rá, hogy megértse a világot. Ennek az első lépését már az Esti kérdésben (1909) is szavakba foglalta. • A vers kezdete: „Tudod, hogy érted történnek mindenek. / Benned a Cél, s nálad a Kulcs” • A Kulcs a mennyország kapujának a kulcsa (így jelenik meg a magyar és a székely népdalokban is, és Babits emlékezetében szintén fölrémlik a mennyországot nyitó kulcs képe). • Cél: erre a válasz: teérted van minden ezen a földön, és módod is van rá, hogy mindezt megértsd. Ezek után pedig két lehetőség van.  Tolsztoj: az önkiteljesítés útja  teológia: a szentté válás útja Az 1920–1941 közti periódus: • Az előző periódusban

konfrontálódik a romantikus költő szerepe a Petőfi-szereppel. Most Babits akaratlanul is költővezérszerepbe kerül. • 1919-ben egyedül szerkeszti a Nyugat utolsó lapját. • 1920–1925: a Nyugatot egy rendkívüli védekező állásban kell szerkeszteni, mert a lapot ismét úgy emlegetik, mint az indulásakor: zsidó és destruktív (amit még hozzátesznek: miatta robbant ki a háború). A folyóiratot még Négyesy is megtámadja • Móricz és Babits együtt szerkeszti a Nyugatot, de ellentétes irányba húznak; Móricz véleménye:  Smokkosnak tartja (pl. előkelősködőnek)  Sok számát el sem olvassa.  Néplapot akar, és tágítani akarja az írói gárdát (pl. Veres Péter, Szabó Pál) • Babits viszont az elit kultúra szférájába akarja emelni a lapot, és az 1908-tól érvényes formát akarja fönntartani (vagyis: a kevesek folyóiratának szánja). • 1929–1930: valóban együtt szerkesztik a lapot, bár Babits ekkor már csak a

versrovatot szerkeszti (pl. Berda József szabad verseit nem közli, mert szerinte Berda azért írt szabad verseket, mert kötöttet nem tudott). • 1930 szeptemberétől egyértelműen Móricz ízlésvilága jelenik meg. • Babitsnak nagy szerepe volt a Baumgarten-díj odaítélésében is.  Baumgarten Ferenc Ferdinánd egy nagyon gazdag család leszármazottja (a család jelentős része részvényekben volt).  Osztályfőnöke Négyesy László volt, és az egyetemen is tanítja.  Baumgarten úgy dönt, vagyonát a hiányt szenvedő magyar írókra hagyja. Az ügyintézéssel Basch Lóránt ügyvédet bízza meg, az irodalmi kurátor Babits lesz.  1929: bizottság alapul; ez a díj összegét nem már teljesített munkáért ítéli oda, hanem olyan fiatal íróknak, akiktől nagy mű várható. Ezért a díj rizikóssá válik Tamási Áronnak a Lélekindulás c kötete után sokaknak az volt a meggyőződése, hogy Tamási nagy író lesz.  Az alapítvány 28.

paragrafusa a művelődési miniszternek főfelügyeleti jogot biztosít  Akit elítéltek, vagy bírósági eljárás alatt van, az nem kaphatja meg a díjat. (Ez borzasztó kritérium volt, mert ekkoriban minden rendes ember ellen sajtóvétség elleni per folyt, és a régebbi akadémiai díjak fedezete is megszűnt. Vagyis: a Corvin-lánc bevezetéséig nem volt számottevő díj)  A díj összege kezdetben 4000 pengő volt, majd 3000.  A díjak kiosztása minden egyes alkalommal óriási botránnyal járt.  Zadravecz püspök egy plébánosát ajánlja, mert derék embernek tartja.  Berda József ezt írja: december elején: számít a díjra; december végén: Újpesten nem fognak Babits-könyveket venni, mert nagy befolyása van; januárban: a túlvilágról fog Babitsra gondolni. • Ekkori kötetei:  1925: Sziget és tenger  1929: Az istenek halnak, az ember él  1933: Versenyt az esztendőkkel!  1937: az Athenaeum elkezdi megjelentetni az összes

műveit 27 • - - - - - -  1938: Jónás könyve  1941: Hátrahagyott versek (szerkesztő: Illyés Gyula) • Néhány jellegzetesség ebből a szakaszból:  Visszatér költői szerepértelmezése.  A költőnek van felelőssége, de ez nem politikai, hanem etikai (Kant).  Új emblémarendszer jelenik meg. Babits verseiben megjelenik (filozofikumként megélt katolicizmus): • Ószövetség (ezt irodalmi alkotásként nem szereti) • Újszövetség (ez nagyon sok versében megjelenik) Vagyis: elkezdi kísérteni a prófétaszerep. • Dániel éneke (1925): ez az első olyan verse, amely prófétáról szól. 26 • Holt próféta a hegyen (1931): ez a vers Jeremiás prófétáról szól, aki elvonult a világtól, és távolról szemléli a bajokat. Babits is elvonul, mégpedig Esztergom mellé, az előhegyi házba Egy rajz szerint Babits és Török Sophie a hegyről nézi a hozzájuk zarándoklókat. 27 Jónás könyve (1938) • Vélemények: 

Lukács György (Új Hang, 1941): Babits az élete végén rájött arra, hogy nem lehet a világtól elvonulni. (A mai tankönyvek nagy része Lukács gondolatmenetére épül)  Bóka László (1941): Babits egy holtáig helytálló, békén szenvedő ember volt.  Sokan egy életértelmezésnek tartják.  Sipos Lajos: egy olyan önelvű szövegről van szó, amelyben nem én-kifejezés, állásfoglalás vagy az élet visszavonása, illetve önkritika van, hanem az élet lényegének, a létezés mikéntjének, az életmű összefoglalásának a kísérlete történik meg. Abba a kategóriába lehet sorolni, ahova a következő művek tartoznak:  T. S Eliot: Puszta ország  Kassák: A ló meghal a madarak kirepülnek  Juhász Ferenc versei  Nagy László versei • A Jónás imája nem a Jónás könyve befejezése! • Jónás alakja:  Királyok könyve: Kr. e 783–743 közt uralkodik Jerobeám; 2Kir: Jónás azt mondja el a királynak, hogyan bővítse ki

országát, ha a szírekkel háborúba kezd. Jóslata beválik  Második előfordulás: Kr. e IV–III évszázad Ekkor már nem létezik Ninive mint nagy városállam Az emberek eltávolodnak a zsidó vallás alapkategóriáitól, és ehhez képest élnek méltatlan életet. Ide küldi az Úr Jónást, aki el is megy, prédikál, és a nép bűnbánatot tart (darócruha és hamu). Isten a zsidó prófétát végül szégyenben hagyja, mert az istentelenné vált niniveieknek megbocsát, azt viszont nem teljesíti, amit a prófétának ígért. Ebből származik egy lehetséges olvasat: az Úrnak egyetlen izraelitája van, Jónás. Isten rokonszenvez a pogányokkal, de nem rokonszenvez a saját emberével. • Ami Babitsot foglalkoztatja: egy olyan szöveg, aminek nagyon sok rétege van. • Az a Babits, aki újra akarja értelmezni saját helyzetét, új emblémarendszert keres (önstilizációs rendszer). A filozófiaként megélt kereszténysége egyre nagyobb szerepet kap • A

370 soros mű egyszerre visel magán dramatikus, epikus és lírai jellegzetességeket (alaptónusa lírai). Nem egy meghatározott szövegre vagy mítoszra épül, hanem egy szöveghalmazra. • A műben műfaj- és műnemkeveredés van (ez a romantika jellemzője; vö. Vörösmarty: Délsziget) • Az intenzív kifejezés helyett megjelenik az extenzív kifejezés is. Jónás imája • Babits legutolsó verseinek az egyike. • A vers a teljes pusztulás felé tartó Európa és Magyarország korában készült. A Jónás könyve az ószövetségi prófétakönyvekhez képest nem egy hagyományos mű, hanem egy prófétanovella, amely az európai irodalom kiindulópontja lehetne (sokan megpróbálták értelmezni). Hans Robert Jauß: Jónás könyve, az idegenség hermeneutikájának egy paradigmája • Hány része van a prófétanovellának? Erre a kérdésre sokféle válasz lehetséges; Jauß szerint öt része van.  Az Úr elküldi Jónást Ninivébe, ő azonban Tarsisba

megy. 26 Ezt a témát többen is kiaknázzák, pl. Berzsenyi Dániel, Tóth Árpád vagy Juhász Gyula Az őket meglátogatók fölírták a nevüket a falra. De ezen a „névfalon” vannak lyukak is, mivel Basch Lóránt kikaparta az árulók nevét, pl. Bóka Lászlóét, aki először pozitívan írt a Halálfiairól, majd becsmérelte 27 28 - -  Az Úr szelet rendel a tengerre, és a legénység megtér.  Az Úr odarendel egy halat (nem cethalat), aki kimenti Jónást, és Ninivébe viszi. A lakók megtérnek, az Úr megkönyörül, Jónás pedig megsértődik.  Az Úr megkérdőjelezi Jónás jogát a sértődéshez, és a feje fölött elkorhaszt egy növényt.  Elhangzik az Úr példabeszéde. • Jauß szerint minden momentum váratlan („a váratlanságok története”):  a pogányok hisznek  az egyetlen igaz elmenekül  az Úr megbocsát a bűnösöknek, a saját emberét viszont megbünteti • Viszont, ami Jónással a hal gyomrában

történik, lehet, hogy későbbi betoldás. Az itt elhangzó hálaadó zsoltár elemei teljesen mások, mint amit Jónás pszichológiai alkata megkívánna (sem szövegszervezési, sem pszichológiai szempontból nem indokolt, ami itt elhangzik). • Jónás alakja más héber történetben is föltűnik: Jónásnak Jeruzsálembe kellett mennie, ahol a nép megtért, és a város pusztulása elmaradt. Pedig Jónás a pusztulást jövendölte meg Vagyis a történet háttere: Jónás egyszer már teljesítette a föladatát, de nem az lett, amit ő mondott. Így nem érzi magát rendes prófétának. Amikor a ninivei föladatot kapja, már él benne a korábbi „kudarc” • Vannak olyan vétkek, amelyek alól nincs föloldozás (ezek a halálos bűnök). • A zsidók számára a kiválasztott néphez tartozás a legfontosabb, ezzel szemben a keresztényeknél az egyes emberen múlik a saját üdvössége (a pogányok is üdvözülhetnek). Az Újszövetség szerint nincsenek

előjogok, mindenki üdvözül, aki a főparancs szerint él. (Jézus maga hivatkozik Jónás történetére.) Királyok könyve, Jónás könyve, héber iratok (pl. Josephus Flavius), Újszövetség: egyetlen ember történetét írják meg, de csak szimbolikusan (mert időben nem illenek össze). Jónás nem azt kéri Istentől, hogy büntessen, hanem azt, hogy öljön. Az élet adása és elvétele Isten személyes kompetenciája. Babits számára visszatérő motívum, hogy úgy nyúl egy történethez, amelynek több olvasati lehetősége van (pl. Mythológia, Danaidák, Timár Virgil fia) A Jónás-prófétanovella: • zsidó–keresztény találkozás • üdvtörténeti távlat • irodalmi alkotás, amelyben irodalmi beszédmódok beszélgetnek egymással 1940: a Szellemi Honvédelem Naptárának a nyitó verse. Talán a vízözön (1940 februárja, Nyugat) Indulás az öregkorba (1940 márciusa) Világon való bujdosásimnak (1940 októbere) Egy verses levélre (1941 eleje;

Babits utolsó verse) A ’20–’40-es években Babits új fogalomrendszert alakít ki a költői szerepben. 1924: A gyémántszóró asszony (Móricz tiszteletére írta). Versei témája a szerelem és a beszélő fizikai állapota lesz. Timár Virgil fia • Két életvitel kapcsolódik össze és kerül ellentétbe a regényben.  a ciszterci szerzetes és világa (Vágner Pista legyen a rend büszkesége, pap és tanár; Timár Virgil ciszterci paptanárnak is szerep jut ebben az életben)  modern pesti újságíró (a felesége elhagyta, Svájcban él, csak a luxus, a pipere és a nők érdeklik, felszínes műveltségű: mindenre tud valami frappánsat mondani, de semmiről nincs gondolata; Vitányi Vilmos, az állítólagos apa) • Pista először örül Timár Virgil gondoskodásának és Bögöziéknek, de később terhessé válnak számára. Fegyelmi vétsége-a pad alatt olvassa Vitányi könyvét-miatt a hittanár meg akarja büntetni (mivel ez egy más kultúra).

Pistának választania kell a paptanár és az újságíró életvezetése között • A szöveg keletkezése: föltételezhetően ezt is fejben írta, vannak azonban följegyzések is (előszövegek, ilyen például Virgil és Pista egy-egy párbeszéde). Végig kell olvasni az összes változatot, a régebbi, finalista szemléletű kritikai kiadásoknál csak az utolsó változatot vették figyelembe. • Ezzel szemben a folyamatelvű genetikai szövegkiadásban minden előzetes jegyzetet, törlést, közbeírást, javítást közölnek, hogy a szöveg keletkezése rekonstruálható legyen. A szöveg a kiadás után is állandóan változik, utószövegekben él tovább. Babits két jeleneten nem változtatott: nyitójelenet (ebédre való készülődés, ebéd, ebéd utáni beszélgetés); Vitányi Vilmos belépése a szövegbe. Vitányi személyében Ignotus magára ismert, sőt más is ráismert benne. • A valóság elemeinek a fölhasználása: 29  A ciszterci

pedagógia alapelve: állandó készenlét a diákok számára („a szolgáló tanár”) és a teljes vallási tolerancia.  A regényben ez nem így jelenik meg, csak a rideg rendfenntartási elvekről van szó benne.  Babits válaszában Ignotus cikkére (amiben sajnálkozik, hogy sok műben magára ismer) azt írja, hogy az író a körülötte lévő világból dolgozik, a valóság elemeiből teremt egy másik világot, aminek a régihez semmi köze, elszakad a kiinduló valóságtól. • Időszerkezet:  Nem világos, hogy mennyi idő alatt játszódik le a történet.  Babits föllazította az időt, a kezdőpont és a végpont nem ismeretes.  Kimetsz részeket az időből, melyeket részletesen kidolgoz, közben több évet is átugrik (nem folyamatos regényírás, a posztmodern technikája).  A mű elején Pista anyja levelet ír Vitányinak, aki egy éve nincs otthon, fölbontja a levelet és elindul a „fiáért”. A Nyugat-korszak prózapoétikai

hagyománya - A világirodalom legelső regénye: Mínosz (ez kb. 2200 éve formálódott) - Az európai irodalomban az 1600-as évektől, Cervantes Don Quijote c. művétől számítják a regényt - A XIX. század közepéig az egyetlen könyv, amit mindenki forgatott, a Biblia volt - A XIX. század közepétől olcsóbb lett a könyv, így a hétköznapok részévé válhatott: a Bibliát fölolvasó családfő helyébe a regényt fölolvasó családfő lép (vö. A hiúság vására) - Mit fogadjon be a regény? • Schampfleury (tanulmány a realizmusról): minél több tényt kell tartalmaznia, hogy a regényolvasó ráismerhessen a valóságra. • Flaubert (1857): arról meditál, hogy a regény a lélek belső tájait foglalja magában. Tágabb, mint az élet világa, ideje gazdagabb, mint életünk ideje. • Balzac (Emberi színjáték): aki az egyikben főszereplő, a másikban mellékes. A regényben együttesen a lehető legfontosabb információt adják. • Tolsztoj: a

regény az eseménytörténetből filozófiatörténetté változnék át (regényei időbeli sorrendjénél ez az átalakulás megfigyelhető). A regénynek a filozófia felé kell nőnie (pl Kreutzer szonáta, Ivan Iljics halála). • Dosztojevszkij: a regénynek a belső világ legyen a tárgya. • A XIX. század végén és a XX század elején megnőtt a regényutópiák száma (pl Jókai: A jövő század regénye). Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig - Barthes: a narratív leírásnak három szintje van: • a funkciók szintje (a történeti elemek szegmentálása) • a cselekvések szintje (a szereplők egymáshoz való viszonyát próbáljuk rendbe állítani strukturálisan) • a narráció szintje (a beszélő kinek a pozícióját teljesíti ki, és ezek a pozíciók hogyan vannak jelen) - Nyilas Misi alakja, teljes kiszolgáltatottsága (hármas kiszolgáltatottság, amelyet teljes egészében megél): • Egy olyan szociológiai státusba születik bele, amely

előre meg van írva, és ezt kell végigélnie. • Kulturális kiszolgáltatottság: azt éli meg magyar kultúraként, amit a falu hagyományoz generációról generációra. • Gyermek kiszolgáltatottság (a gyermek mindig kiszolgáltatott): Misi tizenegy és fél éves, amikor a történet játszódik. Alapérzése ennek megfelelően: félelem, tökéletes magára hagyatottság. - Az ember a kiszolgáltatottságát vagy a maga erejéből vagy mások segítségével tudatosíthatja magában; stratégiák, hogyan lehet ezt legyőzni: • A legnehezebb út: az életküzdelem (ebben benne van a bukás és a siker lehetősége is). Hogy Misi követhesse ezt, státust kell váltania. • Az eseményeket transzcendens irányból kell szemlélni. Vö Bernanos francia író művei (neokatolikus irány), illetve a katolikus költőtriász (Sík Sándor, Mécs László, Harsányi Lajos) is több versében megfogalmazza ezt. • A harmadik lehetőség: ki kell vonulni a világból. Vagy egy

természeti környezetbe, vagy az önmegvalósítási vágyba (ez nemcsak a természetben képzelhető el, hanem más környezetben is). 30 - - - - Misi az első utat választja, bár ezer szállal kötődik szülei világához. De azért megy Debrecenbe, hogy kiszakadjon ebből a világból. A címbe emelt program, parancs a Jelenések könyvéből való: „Légy hív (’hű’) mindhalálig, és neked adom az életnek koronáját.” Kérdés, hogyan valósítható meg ez az önmagához való hűség, ha a célja éppen az elszakadás. Úgy, hogy a környezetéhez válik hűtlenné A hűség úgy is megvalósítható, ha jó lesz. A szorongás és a kiszolgáltatottság elhárítható a jósággal Hogyan jelenik meg előttünk Misi jóságprogramja? • Dorogiéknál Bellának fejtegeti, milyen szép dolog tanítani: az a legszebb és legnagyobb jótétemény, ha valakinek megtanítunk valamit, amit nem tud. • Nagyon sok negatív élmény veszi körül, ezért nagyon

sokat szenved. Úgy véli, ha mindenki jó lenne, nem lenne szenvedés. • Pósalaky úr minden különösebb indulat nélkül cselekszik. • Bella megérti őt, míg a többiek közömbösek. • Az osztálytársai nem értik, miért akar tanulni. • A tanárok sem értik meg Misit, kivéve talán az igazgatót, aki demokratikus ember (abban az értelemben, hogy ő nem a születés szerint mérlegel). Az igazgató:  valamikori 1848-as honvéd  sok rokonszenves vonása van  őrzi a kollégium függetlenségét  értelmiségi ember (a belső meggyőződése vezérli, és független a kormányzati hatalomtól)  szociálisan gondolkodik.  összekapcsolódik benne a jóság és a nemzeti érzés • A kollégium tanárainak nem a tanítás a fontos, hanem a külsőségek (pl. az élére vasalt nadrág) Ezt bizonyítja a három tanárról szóló rigmus. Misi mikroszociális környezete ellenséges vele szemben, pedig ez lenne arra hivatott, hogy segítse a fiú

státusváltását. A tanárok szerepei: • Önmegvalósító (Gyéres, Bátori, Sarkadi): az a fontos, hogy ő jól érezze magát. • Lélekben nem vesz részt a munkában, hanem kényszernek tekinti azt. Élete értelme a tanárságon kívül van (pl. a vallástanár, aki tulajdonképpen csak a kicsöngetést várja) • „A tanárok nem tanítanak, csak szerepelnek.” • A tanárszerep elvileg egy szolgálat: hogyan lehet úgy közvetíteni, hogy a tanulókat érdekelje (az ő szerepkiélésüket kell segítenie). • A tanároknak fontos szerep jut a tárgyaláskor (ez a regény csúcspontja). A bizottságban idegen tanárok vannak, akik csupa negatívummal jelennek meg (velük szembeállítva Misi rokonszenvesként jelenik meg).  Aki kérdez: cvikkeres, őszes. Kérdései a jogi nyelvet és környezetet idézik föl, így beszédmódja illik ehhez. Misi viszont nem érti ezt a beszédet, ráadásul számára ismeretlen fizikai térben is van  Egy vastag tanár.  Egy

kövér, potrohos tanár, akitől Misi iszonyodott.  Misi érzése velük szemben: sötétek, gonoszak, idegenek. A világ etikai szférába helyeződik, és úgy érezzük, Misi a tanárságra készül. Valójában költő akar lenni („csokonaias”), de nem politikai vezér akar lenni, hanem etikai.  Az igazgató végig hallgat. Mindannyian a származása alapján ítélik meg Misit. Móricz arra hangol bennünket, hogy ne tekintsünk rájuk rokonszenvvel. Misi másik élménye (az igazgatón kívül): pozsonyi nagybátyja, Isaák Géza, aki a regény világán kívül áll, és azt sugallja Misinek, hogy a saját világában nincs segítsége. A könyv szerepe: Misi eredeti környezetében nem költenek könyvre, mert értéktelennek tartják. A könyvhöz való viszony a XVI–XX. század között: a romlás képzete kapcsolódik hozzá Misinek két dolgot kell leküzdenie: az egyik, amibe a szülei szociális helyzete miatt került, a másik pedig az olvasáshoz

kapcsolódó negatív képzet miatt alakult ki. A magyar nemzet legősibb története: ezt a könyvet az érettségire készülő Nagy úr olvassa, és több idézetet is mond belőle Misinek (ezek az idézetek célzatosan válogatottak). • „Európa közepén be vagyunk fogva egy kalitkába.”  A XVIII. század végétől állandó visszatérő gondolat, hogy a magyarok megpróbálják definiálni magukat.  Csokonai azt jósolja meg, amit Herder: „Ösztereicherek legyünk, vagy rusznyákok?” (A pusztulásnak csak az iránya kétséges.) 31 - - -  Kemény Zsigmond írása: Magyarország sorsát külpolitikai végzete határozza meg. Ez pedig az, hogy két nagyhatalom között vagyunk: Ausztria és Oroszország között. Amikor ők fölosztották maguk között Európát, létrejött az európai súlyegyen. 1848-ban a magyarok ezt akarták fölborítani, de ezt nem lehet, tehát egy eleve bukott dologba kezdtek bele.  Egy nemzetnek értelmeznie kell a saját

lehetőségeit – ha ezt rosszul teszi, akkor maga ellen tesz. • „Meddig van belőlünk haszna Európának?” – „A múlt érdemeiért nem tartják fönn az országot.”  A Himnusz történelemszemlélete: a múlt dicső volt.  De Európa azt nézi, milyen haszna van belőlünk. Ezért Móricz értékeli a magyar múltat, és egy másfajta stratégiát javasol. • „Keleti atyafiakkal verekedtünk, s védelmeztük a nyugati idegeneket.” • „Minden magyar kiváló legyen.” – „Magyarország Európa fővárosa legyen” – „Magyarország Európa belső kertje legyen.”  A magyarság megváltása nem lehet kollektív.  Minden egyes embernek kiválónak kell lennie: így lehet Magyarország Európa központja. Amit a regény születéséről tudunk: • 1919 után Móricz leányfalui házi őrizetben van. • Ekkor határozza el, hogy többé nem foglalkozik politikával. • Napokig nem kel föl az ágyból (pedig egy falusi ember számára ágyban

olvasni erkölcstelenség, és Móricz addig a paraszti életet élte). • Aztán egyszer fölkel, és leírja a regényt (az ágyban fejben már elkészítette). • Ekkor jellemző Magyarország státusváltása: középhatalomból kishatalom lett. Egy nemzet státusváltása éppen akkora tragédia és stressz, mint amikor ez az egyes emberrel történik. • Misi akkor készül a státusváltásra, amikor az ország. Különbség: Misi története az 1890-es években játszódik, az országgal kapcsolatos dolgok viszont egyértelműen 1920-as gondolatok. Narrációs szint: naiv olvasás. • Múlt idejű elbeszélés. • A történet ideje: egy összesűrített év. • Úgy tűnik, mintha a narrátor a másodikos gimnazista Misivel lenne egyidős, de ez nincs így (vö. a vallástanár óráira még öregkorában is emlékezett – ebből pedig egy nézőpontütközés következik). • Ráadásul egy olyan narrátor-tudat jelenik meg, aki eljutott az általánosítások

szintjére, és nemcsak fizikailag öregedett meg. • Akik narrátorként jelennek meg: a tizenegy és fél éves Misi, az öreg Misi; egyéb pozíciók: Nagy úr (aki valójában a magyarság sorsán meditáló Móricz, így az író maga is mint narrátor vesz részt a szövegalkotásban). Móricz továbbra is történelmi regényt akar írni, de egy olyan főhősre van szüksége, aki megfelel a saját korának is, és így ér el Bethlen sorsához, illetve mélyen beleássa magát Erdély történetébe. (Bethlen Európa virágoskertjévé tette Erdélyt.) Az írói célok miatt csak néhány dolgot változtat a történeten 32