Gazdasági Ismeretek | Tanulmányok, esszék » Antal Anita - Költségvetés a politika tükrében a nagyvilágból

NYÍREGYHÁZI FŐISKOLA Gazdaság és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási szak Gazdaságelméleti Tanszék Költségvetés a politika tükrében a nagyvilágból Nyíregyháza, 2004. január 14 Készítette: ANTAL ANITA 2003/2004. Tanév I félév II. évfolyam, gazdálkodási szak LEVELEZŐ tagozat C csoport TARTALOM 1. Bevezetés 1.1 Az állam, mint a gazdaság irányítója 1.2 A magyar államháztartásról 1.21 Az államháztartás funkcionális mérlege 2. Németország 2.1 Németország gazdasága 2.2 A magyar-német külgazdasági kapcsolatok 3. ÁZSIA 3.1 Kína 3.11 Amerika kontra Kína 3.2 Japán 4. Amerika 5. Közép Európa 5.1 Szlovákia 5.2 Csehország 5.3 Lengyelország 6. Statisztikai adatok 6.1 Munkaerőköltség összehasonlítása 6.2 A munkavállalót terhelő elvonások 6.3 Minimálbér meghatározása az EU-ban 6.4 Munkavállalói jövedelem 7. Következtetés (befejezés) I. BEVEZETÉS Világunk egyre gyorsabban változik, már-már

annyira sebesen, hogy azzal fenyeget: a politikusok nem tudnak lépést tartani vele. A történelmi események felgyorsulása nemcsak a technikai fejlődésből adódik, hanem a világ népességének szaporodásából, a még ennél is gyorsabban gazdasági növekedéséből. A világ gazdasági, politikai, katonai stb. szempontból való vizsgálata esetén három alapvető országcsoportot különböztethetünk meg: szocialista, fejlett tőkés és fejlődő országokat. Ez a megkülönböztetés a II világháború következtében, valamint az utána végbement fejlődés eredményeként alakult ki. Ma már általánosan elfogadott tény, hogy a nemzetközi gazdasági és politikai események nagy többsége közvetve vagy közvetlenül összefügg a szocializmus és a kapitalizmus harcával, és ilyen vagy olyan mértékben hatást gyakorol annak kimenetelére. Meghatározó szerep jut a szocialista és a fejlett tőkés országok közötti versenynek a fejlődő országok

társadalmi és gazdasági fejlődése szempontjából is. „A világgazdaság rohamosan növekszik; az 1950-es 4 billió dollárról 20 billió fölé emelkedett a teljesítménye 1995-re. Az 1985-től 1995-ig tartó, mindössze 10 év alatt is 4 billió dollárral növekedett – többel, mint a civilizáció kezdetétől 1950-ig eltelt idő alatt. Manapság az iparosodás is jóval gyorsabban megy végbe, mint régebben, egyszerűen azért, mert tanulhatunk az előttünk járók tapasztalataiból és technológiájából. Kelet-Ázsia mostani gazdasági növekedése mintegy évi 8 százalék, Kína gazdasága pedig 1991 és 1995 között elképesztő mértékben, 57 százalékkal bővült, több mint másfélszeresére növelve 1,2 milliárd ember egy főre eső jövedelmét.” (Forrás: wwwdobarthu/Hírlevél) Mivel a század közepe óta megkettőződött a népesség, s a világgazdaság csaknem négyszeresére duzzadt, a természeti források iránti kereslet rendkívül

megugrott. Az emberek erőforrások iránti, növekvő igénye túlnő a Föld természeti rendszereinek teljesítőképességén. Ha ez bekövetkezik, akkor a világgazdaság éppen azt az alapot veszélyezteti, amelyen nyugszik. A gazdasági fejlődés helyes ökológiai útra tereléséhez a kormányzatnak minden szinten vezető szerepet kell vállalnia. Különösen fontos, hogy a politikusok országosan – leginkább a gazdasági szuperhatalmaknál, mint például az Egyesült Államokban, Németországban és Japánban – vállalják a kettős szerepet, hogy támogatást szereznek a fellépéshez, hazájukban és nemzetközi színtéren is. 1.1 AZ ÁLLAM, mint a gazdaság irányítója A társadalomban élő ember mindennapi szükségleteinek csak egy részét tudja közvetlenül – a megszerzett jövedelmének felhasználásával – kielégíteni. A szükségletek másik része – évezredek óta – csak közösségi úton, az állam közreműködésével elégíthető ki.

Az állam csak úgy tudja megoldani ezen feladatait, hogy hatalmi funkciójára támaszkodva, jövedelemre tesz szert. A nemzetgazdaság pénzügyi információ-rendszerének része az államháztartás információs rendszere. Kialakításánál alapvető követelmény, hogy alkalmas legyen a tényhelyzet elemzésér, értékelésére, ellenőrzésére. Az államháztartás információs rendszere biztosítja, hogy a döntéshozók megfelelő mennyiségű és minőségű információkkal rendelkezzenek a döntéshozatalhoz, áttekinthető valamint a közgazdasági szempontoknak s a nemzetközi normáknak is megfelelő kell, hogy legyen. A követelmények megfelelő kialakításával elkülöníthetővé válnak a költségvetésnek kizárólag a költségvetési év során megvalósuló termelési, forgalmi, fogyasztási és folyó jövedelem- átcsoportosítási folyamatokkal összefüggő bevételei és kiadásai. A költségvetés tulajdonképpen a bevételek és kiadások

belső konzisztenciájának megteremtése. A bevételek és kiadások számbavétele után következik a két oldal összehasonlítása, a költségvetési egyensúly megteremtése, ami irányulhat egyrészt a pótlólagos források feltárására, másrészt a kiadási igények leszorítására. Ilyen egyensúlyteremtő módszerek: - fiktív bevétel tervezése - bevételek- kiadások belső összhangjának figyelmen kívül hagyása - tatalék minimálisra csökkentése, illetve formális tartalék - intézményi kiadások szakmailag alá nem támasztott megnyirbálása - kiadások alátervezése. 1,2. A magyar államháztartásról 1. § (1) Az államháztartás a központi kormányzat, az elkülönített állami pénzalapok, a helyi önkormányzatok és a társadalombiztosítás állami feladatot ellátó és finanszírozó gazdálkodásának rendszere. (2) E törvény határozza meg az államháztartás működésének és ellenőrzésének legfontosabb szabályait. 2. § Az

államháztartást a központi kormányzat, az elkülönített állami pénzalapok, a helyi önkormányzatok, valamint a társadalombiztosítás költségvetései (a továbbiakban: alrendszerek) alkotják. 3. § A központi kormányzat költségvetése (a továbbiakban: központi költségvetés) alkotja az államháztartás központi szintjét, kivéve az államháztartás alrendszereként működő társadalombiztosítás és az elkülönített állami pénzalapok költségvetéseit. 4. § Az elkülönített állami pénzalap (a továbbiakban: alap) az állam egyes feladatait részben államháztartáson kívüli forrásokból finanszírozó olyan alap, amely működésének jellege az államháztartáson belül elkülönített finanszírozást tesz szükségessé. 5. § A helyi önkormányzat költségvetése és a helyi kisebbségi önkormányzatok költségvetése az államháztartás helyi szintje. 6. § Az államháztartás részét képező társadalombiztosítás a társadalom

közös – biztosítási és szolidaritási elvek alapján működő – kockázatvállaláson alapuló kötelező biztosítási rendszere, az államháztartás társadalombiztosítási alrendszerét a Nyugdíjbiztosítási Alap és az Egészségbiztosítási Alap költségvetései alkotják. Részlet az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII törvényből Az országgyűlés minden év végén elfogadja a következő évre szóló állami költségvetést, a társadalombiztosítási alapok költségvetését, jóváhagyja az adótörvény-módosításokat és az egyéb kapcsolódó jogszabályokat. Ezáltal meghatározza az államháztartás alakulását és jelentős mértékben az egész ország életét is: némi túlzással állíthatjuk, hogy amire ad pénzt, az megvalósul, amire nem ad (illetve amitől elvon), abból pedig nem lesz semmi. A központi kormányzat költségvetése (vagy röviden a központi költségvetés) határozza meg egyebek között a

különféle adóbevételek összegét, az egyes minisztériumok költségvetését, az önkormányzatoknak átadandó állami forrásokat, az állami egészségbiztosítás és a nyugdíjbiztosítás bevételi és kiadási főösszegét, az elkülönített állami alapok gazdálkodásának főbb számait, de még olyan tételeket is, mint a társadalmi szervezeteknek és politikai pártoknak nyújtandó állami támogatás összege. Az egész egy család háztartásának költségvetéséhez is hasonlítható. Itt is, ott is el kell dönteni: miből keletkeznek majd a bevételeink, s mely kiadásaink elkerülhetetlenek? S azt is: mekkora az a pénzösszeg, amivel viszonylag szabadon rendelkezhetünk, és azt mire fordítsuk? Az államháztartásból közfeladatokra kell a pénzt költeni, és ezen belül is csak olyan tevékenységekre, amelyek egyéb módon (például vállalkozási alapon) csak alacsony hatékonysággal, esetleg komoly társadalmi feszültségeket keltve (a szegény

rétegek kiszorításával, az esélyegyenlőség további alkotmányellenes csökkentésével) vagy egyáltalán nem is végezhetők el. Az viszont elengedhetetlen, hogy az állam a közfeladatokat megfelelő mértékben finanszírozza. Ezek közül a legfontosabbak: Kultúra, oktatás Első helyre a szélesen értelmezett kultúrát tesszük, beleértve az oktatást és a nevelést is. Már közhelynek számít, hogy egy ország jövőjét a „kiművelt emberfõk sokasága", vagyis az oktatás, a művelődés színvonala határozza meg. A kiugró gazdasági teljesítményeket elérő országok szinte kivétel nélkül rendkívül sok figyelmet és pénzt fordítottak az oktatás színvonalának minél magasabbra emelésére. Bill Clinton amerikai elnök megválasztása után négy fő elemre alapozta az Egyesült Államok versenyképesség-javító stratégiáját, amelyek közül az egyiket így fogalmazta meg: „A legfontosabb tőkebefektetési cél maga az amerikai nép, a

lakosság jobb képzése mindenek felett." (Forrás: Figyelő ) Magyarországon az elmúlt években jelentősen romlott a közoktatás és a közművelődés színvonala. „Az iskolaérett gyerekek 1-1,5 százaléka be sem kerül az alapfokú oktatásba, 6-8 százalékuk nem végzi el az általános iskolát, és 25-30 százalékuk az írás és olvasás alapfokú tudásának hiányossága miatt bukik ki a szakmunkásképzőből. A nyolcadik osztályosok 30 százalékának súlyos gondjai vannak az olvasással. A 9-18 év közötti generáció olvasásértése az olvasáskutatók adatai szerint 20 százalékkal romlott az elmúlt öt évben. Minden korosztályból évente gyarapszik tehát Magyarországon a modern kori analfabéták már több százezres tábora. Pontos felmérések (pénzhiány miatt) évek óta nem készülnek." írta a Kiáltás című lap 1997/24. száma Szociális ellátás A családi pótlék reálértéke az elmúlt négy évben a felére

csökkent. Elfogadhatatlan, hogy az ország jövőjéről a gyermekvállalással gondoskodó családok hátrányosabb helyzetbe kerüljenek, mint azok, akik ezt nem vállalják. Ezért elengedhetetlen a családi pótléknak és az egyéb gyermekvállalási támogatásoknak a reálértékre való helyreállítása. A társadalom minden tagjának joga van a létbiztonságra. Ezért szükséges a nyugdíjak reálértékének megőrzése, valamint az esélyegyenlőség javítása, különös tekintettel a hátrányos helyzetű társadalmi rétegekre, az egészségkárosodott és fogyatékos emberekre. A költségvetés kiadásait ezermilliárd forintokban mérjük. A Horn kormány idején az 1994-es 1700 milliárd forintról 1998-ra 3500 milliárd forintra nőttek a kiadások. Ez reálértéken valójában 5 %-os csökkenést jelentett. Forintban kifejezve 4 év alatt kétszeresére nőttek a kiadások, az 1998-as forint azonban nem azonos az 1994-essel: kevesebb mint felét éri. Így

valójában, tehát reálértéken, 5 %-kal csökkent a költségvetés kiadási oldala. Az Orbán kormány idején, 2001 végére a kiadások már 4500 milliárd forintot tettek ki, ami 1997 végéhez viszonyítva 57%-os emelkedés. Ez reálértéken 4 %-os növekedésnek felel meg. A Horn kormány idejében a költségvetés újraelosztó szerepének csökkentése volt a cél. 1994-ben a költségvetés kiadásai elérték a GDP 40%-át Az arány 1998-ra 35 %-ra csökkent. Az állami újraelosztás mérséklése azt a célt szolgálta, hogy több forrás maradjon a vállalkozások kezében, s így több pénz jusson beruházásokra, munkahelyteremtésre, illetve ezeken keresztül gyorsuljon a gazdasági növekedés. Mindez a munkanélküliek számának csökkentésén, a szociális segélyezés mérséklődésén keresztül lehetővé tette azt is, hogy a költségvetés többet költhessen más célokra, például az államadósság csökkentésére. Ugyanezt a célt szolgálta

a gyors privatizáció is: a befolyó több száz milliárd forintot a kormány javarészt adósságtörlesztésére fordította, amivel - a megspórolt kamatok révén nagyobb mozgásteret teremtett a későbbi kormányok számára. A kormányok költségvetési politikáját jól jellemzi, hogy hogyan alakulnak a költségvetési kiadások a GDP-hez képest. Ha ez az arány csökken, akkor az állam visszaszorulóban van a gazdaságból, ha azonban nő, akkor egyre inkább rátelepszik a gazdasági élet szereplőire. Az ábrából látható, hogy az állam visszaszorulása 1994-96 között igen erőteljes volt, majd 1996-98 között kissé emelkedett a költségvetés szerepe. 1999-ben a restriktív gazdaságpolitika hatására ismét visszaszorult, majd 2000-2001-ben stagnált és 2002-ben azonban újra növekedni kezd a részaránya. Ráadásul sok korábban oda tartozó kiadás kikerült költségvetésből. Például a Magyar Fejlesztési Bank és az ÁPV Rt tételei közel

150 milliárd forint többlet kiadást jelentettek. Ha ezt is hozzászámoljuk, a kiadási oldal növekedése már számottevő. 1.21 Az államháztartás konszolidált funkcionális mérlege Magyarországon (milliárd Ft) Megnevezés 1999 2000 2001 Általános közösségi szolgáltatások 383,8 600,1 672,5 Védelem 122,9 142,5 173,2 Rendvédelem és közbiztonság 181,9 212,4 258,0 Állami működési funkciók összesen 688,6 955,1 1 103,7 Oktatási tevékenységek és szolgáltatások 543,1 629,0 736,0 Egészségügy 503,2 551,7 622,7 Társadalombiztosítási és jóléti szolgáltatások 1 712,3 1 893,6 2 177,0 Lakásügyek, települési és közösségi tevékenységek és szolgáltatások 161,6 207,1 225,2 Szórakoztató, kulturális és vallási tevékenységek és szolgáltatások 141,8 171,6 214,3 Jóléti funkciók összesen Környezetvédelem 3 062,1 3 452,9 3 975,2 97,2 102,7 141,7 2,4 2,4 2,5 185,9 188,6 257,1 18,7 23,7

40,1 Közlekedési és távközlési tevékenységek és szolgáltatások 250,1 299,0 284,0 Egyéb gazdasági tevékenységek és szolgáltatások 147,0 196,8 208,9 Gazdasági funkciók összesen 701,3 813,2 934,3 Államadósságkezelés, államháztartás 860,4 801,2 719,1 38,4 25,8 37,2 Tüzelő- és üzemanyag, valamint energia ellátási feladatok Mező-, erdő-, hal- és vadgazdálkodás Bányászat és ipar Funkciókba, főcsoportokba nem sorolható tételek Kiadások összesen* 5 350,9 6 048,3 6 769,7 Bevételek összesen privatizációs bevételek nélkül 4 926,3 5 568,1 6 325,7 Egyenleg privatizációs bevételek nélkül -424,1 -480,2 -444,0 bevétel 43,2 42,3 42,6 kiadás 47,0 45,9 45,6 egyenleg -3,7 -3,6 -3,0 A GDP százalékában * GFS-rendszerben. Forrás: Pénzügyminisztérium. 2. Németország 2.1 Németország gazdasága A nemzetközi konjunktúra átmeneti lanyhulása, a világ több pontján kialakult

válságjelenségek a korábbi években dinamikusan fejlődő német gazdaságot is hátrányosan érintették: Németország gazdasági mutatói 1997 GDP értéke folyóáron (Mrd USD) 1998 1999 2000 2 096 2 138 1 858 2 205 2,2 2,8 1,5 1,4 25 541 26 051 22 639 26 871 2,0 1,1 0,3 1,4 4 380 4 280 4 050 3 500 11,4 11,1 10,5 9,6 Export értéke (Mrd USD) 512,6 542,7 476,0 646,2 Export értéke (Mrd DEM) 886,8 955,1 992,3 1 167,5 12,4 7,0 3,9 17,6 Import értéke (Mrd USD) 436,9 470,4 416,3 589,2 Import értéke (Mrd DEM) 755,9 827,9 867,7 1 058,5 9,5 8,5 GDP növekedése változatlan áron (%) Egy főre jutó GDP folyóáron (USD) Infláció (%) Munkanélküliség szintje (ezer fő) Munkanélküliségi ráta (%) Export változása (előző év=100%) Import változása (%) 4,8 21,7 Folyó fizetési mérleg egyenlege (Mrd USD) - 4,1 - 9,44 - 16,8 + 20,1 Árfolyam (USD/DEM) 1,73 1,76 2,0845 1,8063 1,9691 1,9558 1,9558

1,0658 0,9236 (€/DEM) (USD/€) A nemzetközi konjunktúra erősödése 2000-ben ismét fejlődést hozott: a GDP reálértékben 3,1%-kal haladta meg az 1999. évi szintet, ez a legmagasabb ütem az egyesülés óta. A nemzetközi keresletre alapozva dinamikusan fejlődött a külkereskedelem, élénkült a beruházási tevékenység, emelkedett a belföldi fogyasztás, csökkent a munkanélküliek száma és aránya. Mindemellett a kormánynak szembe kellett néznie a német állatállományt is érintő BSE-fertőzés, valamint száj- és körömfájás következményeivel. A vártnál magasabb növekedés elsősorban az első félévet jellemző felfutásnak köszönhető, az év második felében a fejlődést már némileg fékezte a belföldi piac lanyhulása. A nemzeti jövedelem emelkedése felgyorsult, értéke egy főre vetítve 35.800 DEM-et ért el A bruttó bérek 3,2%-kal voltak magasabbak az 1999 évinél A lakosság vásárlóereje a szociális biztosításhoz

való hozzájárulás csökkenése és a munkavállalói adókat érintő kedvezmények révén 3,1%-kal bővült. A fogyasztói árak a fűtőolaj és az üzemanyagköltségek drágulása miatt 1,9%-kal emelkedtek. A munkanélküliek száma 5,3%-kal csökkent, a munkanélküliségi ráta 9,8%-ot ért el, a nyugati tartományokban 8, a keletiekben 18,7% volt. Szociális ellátás: A 2005-ig szóló adóreform keretében a 2001-2004. időszakban a versenyképesség javítása és a lakossági kereslet növelése céljából 42,5 Mrd DEM adókönnyítésre kerül sor. 2000 január 1-től 270 DEM-re nőtt az első és második gyerek utáni családi pótlék, az adómentes személyi jövedelem 13.499 DEM-re emelkedett, a személyi jövedelemadó alsó kulcsa 23,9%-ra, felső kulcsa 48,5%-ra csökkent. Adatok: www.EUhu weblapról 2.2 A magyar-német külgazdasági kapcsolatok Németország részesedése a magyar külkereskedelemben némileg csökkent: az exportban 37,3, az importban, pedig

25,5%. Eltérő értékekkel és növekedési indexekkel a német statisztikai adatok is a fejlődés gyors ütemét igazolják, és 1999 után második alkalommal 556 M DEM összegű markáns magyar aktívumot jeleznek. A Magyarországra 2000-ben beáramlott közvetlen külföldi befektetések 18%-a származott Németországból, s ennek alapján Hollandia után a második helyen állt. A magyarországi német gazdasági jelenlét 50%-ban kis- és középüzemekben valósult meg. Mára a német tőkeérdekeltségű vállalkozások, vegyesvállalatok száma meghaladja a 6.600-at, nagy részük zöldmezős beruházásként működik vámszabadterületen. Az ötven legnagyobb befektető közül 11 német (pl Audi, Robert Bosch, Siemens, Knorr-Bremse, Zöllner, Bayerische Landesbank, RWE), nem számítva a nem németországi székhelyű, de német tőkebefektetéssel működő nagy cégeket (pl. Opel Hungária Kft, IBM, Unilever, Philips, stb) A két ország kapcsolatainak

sokrétűsége és a magyar EU felvétellel összefüggő politikai és gazdasági előkészítő munka jegyében az állami és intézményi tárgyalások köre és intenzitása jelentősen kibővült. Az amerikai bankokon kívül olyan európai nevek is fontolgatnak németországi „akvizíciót” (üzletszerzés), mit a Credit Suisse, a francia BNP Paribas és a Royal Bank of Scotland. Az akvizíció megvalósulása esetén Magyarországon a legjelentősebb piaci szereplők közé kerülne a ma még „kicsinek” számító Citibank. 3. ÁZSIA 3.1 Kína Kína a világgazdaság új motorja, bár az Egyesült Államokban gyakran kritizálják Kínát, mondván, hogy az olcsó termékek exportjával rengeteg amerikai munkahely megszűnését okozza, a gyorsan fejlődő, népes ország a világ többi részének egyre fontosabb felvevő piacává válik. A Kínában eladott külföldi termékek értéke 2003 első kilenc hónapjában 41 százalékkal nőtt, ezzel az ország - Japánt

megelőzve - az Egyesült Államok és Németország után a világ harmadik legnagyobb importőrévé lépett elő. „A kínai gazdaság jelenleg a hatodik legnagyobb a világon, és évente mintegy nyolc százalékkal növekszik. Becslések szerint 2002-ben a világ GDPnövekedésének a 17,5 százalékát Kína adta E fejlődésből - úgy tűnik - furcsa módon szinte mindegyik kereskedelmi partnere nyereséget tud kovácsolni önmagának, kivéve az Egyesült Államokat: George W. Bush megválasztása óta 2,6 millió munkahely szűnt meg az országban. Kína tavaly 352 milliárd dollár értékben importált külföldi árucikkeket, és ezzel párhuzamosan 388 milliárd dollár értékben exportálta termékeit, ez összesen 36 milliárd dolláros aktívumot jelent. A teljesítményen belül azonban az Egyesült Államokba irányuló exportja 103,2 milliárd dollárral haladta meg az országból származó importját, míg a világ többi részével szemben 67,2 milliárd

dolláros deficitet ért el.” (Forrás: Hírlevél 2003) Az EU előrejelzése szerint 2010-re Kína lesz Európa legnagyobb kereskedelmi partnere - megelőzve az Egyesült Államokat. Amíg évekkel ezelőtt arra gyanakodtak a szakértők, hogy Kína gazdasága elfogadtatásáért túlértékeli GDP-jét, addig jelenleg az okoz fejfájást, hogy Peking céljainak eléréséért most meg alulértékeli eredményeit. Elemzők rámutatnak, hogy Kína minden egyes tartományának a teljesítménye túlszárnyalja az ország statisztikai hivatala által kimutatott, 8,5 százalékos növekedési értéket. Arról nem is beszélve, hogy még senki nem próbálta megbecsülni a kínai szürke- és feketegazdaság eredményeit. Az ország pénzügyi teljesítménye 20,7 százalékkal nőtt az év első kilenc hónapjában, ami 4,2 százalékkal haladta meg a tavalyi hasonló időszak értékét, a gazdaság átláthatatlansága azonban lehetetlenné teszi a megbízható elemzést. A

rendkívül dinamikus kínai fejlődés veszélyeztetheti az ázsiai és a nemzetközi gazdaság stabilitását: Kína az idén - 41 százalékos behozatali arányával - Japánt megelőzve a világ harmadik legnagyobb importőrévé válik. Ez a gazdasági erőgép magával ránthatja Ázsia többi országát is: a kontinens államai a kezdeti riadalom után egyre inkább a kínai teljesítményt kihasználva próbálják hazai gazdaságukat javítani. E módszer azonban elfedheti saját hiányosságaikat, s a belső gazdasági szerkezet elhanyagolása hosszú távon komoly problémák forrása lehet. Az októberben, Bankokban megrendezett nemzetközi tanácskozáson egyértelművé vált: Ázsiában az Egyesült Államok gazdasági befolyását mindinkább Kína veszi át. Indonézia, Dél-Korea, Malajzia vagy Thaiföld például gazdasági „csodaszerként” tekint a kínai folyamatokra - az ország szerepét Japán 1950-es évekbeli és az Egyesült Államok 1997-98-ban

betöltött szerepéhez hasonlítják. A kínai gazdaság azonban instabil, eredményei így könnyen léggömbként durranhatnak szét: a piaci szabályzás bizonytalan, a bankszektor nem megbízható, a társadalmi szerkezet, pedig a privatizációt követő munkanélküliség miatt ingatag. 3.11 Amerika kontra Kína Az Egyesült Államok kereskedelmi hiánya Kínával szemben már 24 százalékkal meghaladja a tavalyi, 103 milliárd dolláros csúcsot, mialatt Kína havi tízmilliárd dollárral növeli 103 milliárdot, kitevő dollártartalékát. A rendezés csak a hosszú távú, kölcsönös érdekek mentén kialakított szerződésekkel képzelhető el. Kína agresszív exportpolitikája nemzetközi szinten is jogi kérdéseket vet fel, hiszen stratégiájának elősegítéséért 15-25, elemzők szerint negyven százalékkal alulértékeli a jüant. A valutát az ország még 1995-ben 8,28-as váltószámmal a dollárhoz kötötte, ami komoly nyereséget eredményez a világ

hat vezető fizetőeszközével szemben, s nem elhanyagolható szempont, hogy sikereivel hasonló devizapolitikára ösztönzi a többi ázsiai országot is. Kína hajlandóságot mutat a WTO-határozatok betartására, azonban néhány érzékeny területen (például a szolgáltatások és a mezőgazdaság kérdéseiben) kevéssé nyitott az együttműködésre. Kína vezetése nem sokat tesz a szerzői jogok érvényesítéséért: a szabályok be nem tartása 2002-ben körülbelül 1,9 milliárd dollár kárt okozott az Egyesült Államoknak. Kína jelenleg is ellenőrizni próbálja az internethasználatot, nem akadályozta meg a gyermekek dolgoztatását, és nem teremtette meg a munkabiztonságot. A privatizációval összefüggésben a szakértők 8-15 százalékos munkanélküliségről és népvándorlásszerű városba áramlásról beszélnek. Egyesek szerint a vezető kínai bankok gyakorlatilag fizetésképtelenek, a kölcsönrendszer a pénzintézetek közel felénél

alig működik. Rossz előjel, hogy több szenátor is egyetértene 27-40 százalékos vám kivetésével a kínai termékekre. Az amerikai gazdaságnak sem válna hosszú távon előnyére, ha Kínát bűnbakká téve elterelné a figyelmet a globalizáció miatt kialakuló, belső gazdasági problémáiról. 3.2 Japán Az utóbbi két és fél év kimagasló japán gazdasági teljesítménye mára deflációs folyamatokat eredményezett. A 18 hónapig tartó gazdasági fellendülés megállt, és mind több ember válik munkanélkülivé. A fizetések csökkenésével a belföldi kereslet is érezhetően mérséklődik, ami érzékenyen érinti a japán gazdaságot, amelynek több mint a felét a belső piac élteti. Az évi 3,9 százalékos növekedésről a gazdasági teljesítmény üteme a harmadik negyedévben 1,4 százalékra mérséklődött, amely jelenséget az árak folyamatos esése és defláció kísérte. A Bank of Japan felmérése szerint a fogyasztói árak 0,2

százalékkal csökkennek ebben a pénzügyi évben, és a középtávú előrejelzések is 0,3 százalékos áreséssel számolnak 2005-ig. A japán deflációs folyamatok kedvező változására szakértők szerint legalább három évet kell még várni. Amíg a gazdasági folyamatok lassulása a termelő szférára negatív hatással van, addig a japán kötvénypiacot - amely a világ legnagyobb teljesítményű kötvénypiaca - mindez jótékonyan befolyásolja. A növekedés azonban csak akkor tartható fent, ha a japán miniszterelnök, Junicsiro Koizumi megakadályozza az árak további esését. A belső kereslet egyébként 1997 óta amikor a kormány a kereskedelmi adót háromról öt százalékra emelte - a japán gazdaság mumusa. Koizumi ígéretet tett, hogy novemberi újraválasztása esetén gátat vet a negatív folyamatoknak: megállítja a közszféra pazarlását, privatizál több állami vállalatot, és a nem kifizetődő, banki kölcsönök

felszámolásától is négyszázmilliárd dollárt remél. Közgazdászok mindezt azonban csupán választási ígéretnek tekintik, és a gazdaság belső folyamataitól várják a valódi változást. 4. Amerika Az utóbbi években az amerikai gazdasági csoda (az 1992 óta tartó szakadatlan és gyors növekedés) nagyon sok közgazdászt meggyőzött arról, hogy az emberiség végre megtalálta az ideális gazdasági modellt: minimális állam, maximális piac. Szinte nem is hallunk a „csoda” árnyoldalairól: mindenekelőtt az amerikai szegények relatív és gyakran abszolút elnyomorodásáról, az egészségügyi biztosítás nélkül élők tízmillióiról. „A svéd szocializmus kudarca után sok szakértő úgy találta: az amerikai és a svéd modell között mintegy félúton álló nyugat-európai modell is elavult, így annak "amerikanizálását" sürgetik. (Arról már nem is beszélek, hogy az amerikai rendszer egyik vívmányaként az amerikai

lakosságnak nem is kell megtakarítania, hiszen takarékoskodnak helyettük a külföldiek –örülnek, hogy az amerikaiak "megengedik", hogy ott fektessék be a pénzüket. Mi lenne, ha más országok is amerikanizálódnának?) (Világgazdaság 2003./ 3571szám) A költségvetési politika átalakítja az egyének adózás előtti jövedelmét, adózás utáni jövedelemmé. Költségvetési egyensúlyt feltételezve, egy viszonylag egyszerű mozgástörvényt kapunk a vagyon logaritmusának várható értékére és szórására. Az újraelosztás hatása a vagyondinamikára egyszerű, de a jövedelemre összetett, mert a munkakínálat és a hitelkorlát ellentétesen hat: elvileg meghatározható az optimális adófüggvény, amely mellett az egy főre jutó jövedelem növekedési üteme maximális. A vártnál jóval gyorsabban nőtt az Egyesült Államok gazdasága, a harmadik negyedévben 8,2 százalék volt - jelenti a BBC. Ez több mint kétszerese az első

félév GDP-növekedésének. Az Egyesült Államok az elmúlt 19 év legnagyobb gazdasági növekedését produkálta a harmadik negyedévben. Az elemzők által várt 7,8 százalék helyett 8,2 százalékos GDP-növekedést ért el a gazdaság. Egy hónappal ezelőtt a Kereskedelmi Minisztérium előzetes becslései 7,2 százalékos növekedést jósoltak. A lakossági fogyasztás is megugrott. Bár ez kissé elmaradt az előzetes várakozásoktól, 6,4 százalék helyett 6,2 százalék lett, az eredmény így is hatéves csúcsot jelent. A vállalatok, cégek eredménye is tíz százalékos, ami szintén a legjobb adat az utóbbi tíz évből - írja a BBC. Biztonságot teremtettek a fogyasztóknak az újabb munkahelyek is, így megugrott a vásárlási kedvük. A fogyasztói roham azonban nem csökkentette az üzleti raktárkészleteket, a vállalatok ugyanis kibocsátásuk növelésével reagáltak a növekvő keresletre. Az ugrás az adócsökkentéseknek köszönhető, és nem

fog megismétlődni. Mint az Index megírta, a kongresszus tavasszal hagyta jóvá a Bush kormányzat 350 milliárd dolláros adócsökkentési tervét. A növekedéshez hozzájárult a külkereskedelmi hiány mérséklődése is, hiszen az amerikai termékek és szolgáltatások eladása 7,8 százalékkal, vagyis 25 éve nem látott gyors ütemben nőttek. Közben bővültek a kormányzati kiadások is, a védelmi célokra költött összegek, pedig stagnáltak. A szakértők négy százalékos éves növekedést jósolnak az idei évre, jövőre pedig 4,3 százalékot várnak. Az utóbbi hetekben vezető amerikai pénzintézetek informálisan tájékozódtak a német kormánynál arról, volna-e Berlinnek kifogása ellene, ha ottani bankokat akarnának felvásárolni - értesült a Financial Times. A sort Sandy Weill, a legnagyobb amerikai bank, a Citigroup Inc. elnöke nyitotta meg, de nyomában az USA más nagybankjainak vezetői is érdeklődtek. Ágazati információk szerint

valamennyien azt a választ kapták, hogy a német kormány nem gördítene akadályt az akvizíciók útjába. Ugyanakkor valószínűsíthető, hogy Hans Eichel pénzügyminiszter a hazai négy vezető bank - a Deutsche Bank, a HVB Group, a Commerzbank és a Dresdner Bank - vezérigazgatóival folytatott megbeszélésén éppen az amerikai "invázió" eshetőségére való tekintettel sürgette a pénzintézeteket hazai megoldásra, azaz egymás közti egyesülésekre. 5. Közép-Európa A közép-európai országokban a soron következő években várhatóan felgyorsul a privatizáció, mivel jócskán maradt még eladható állami vagyon, és a költségvetés helyzete is erre ösztönzi a kormányokat. 5.1 Szlovákia Szlovákiában 1999 után pörgött fel a privatizáció üteme: az állami vagyonelemek eladásából származó bevétel 2000-ben 26,095 milliárd, 2001-ben 36,473 milliárd, 2002-ben pedig 136,825 milliárd korona volt (1 euró=41,0 korona). 2001

elsősorban a bankszféra, 2002 az energiaszektor - részleges - privatizálásának éve volt, jövőre pedig várhatóan újra felgyorsul az ütem, miután a parlament november közepén jóváhagyta a törvényt, amely lehetővé teszi az úgynevezett stratégiai vállalatok teljes privatizálását. A stratégiai vállalatok kategóriájába tartozik egyebek között a szlovák villamos művek, a szlovák gázművek, a három regionális energiaszolgáltató, a Barátság kőolajvezetéket működtető Transpetrol, a posta, a vasúttársaság és a szlovák távközlési vállalat. Az értékesítésből 100-150 milliárd korona bevétel várható 5.2 Csehország A cseh kormány szinte alig adott el az idén állami vagyont, jövőre viszont felgyorsulhat a privatizáció. Jelenleg az Unipetrol vegyipari holding 63 százalékára, a CKD Holding gépgyártó csoport 85,5 százalékára, valamint két észak-csehországi barnaszénbányára van kiírva privatizációs pályázat.

Ugyancsak a tervek között szerepel az ostravai acélművet birtokló Osinek állami vállalat, valamint a Ceský Telecom még állami kézben lévő részvénycsomagjának eladása. A kormány jövőre 74,3 milliárd korona (1 euró=32,05 korona) privatizációs bevételre számít. Megfigyelők szerint a jelentős államháztartási hiány is rákényszerítheti a kormányt, hogy előbbre hozza a CEZ villamos művek 2006-ra tervezett privatizációját, amiből a szakértők 110-150 milliárd korona bevételt várnak. 5.3 Lengyelország Lengyelországban az államkincstár tulajdonában lévő vállalati vagyont jelenleg 93,8 milliárd zlotyra (1 euró= 4,67 zloty) becsülik. A kormány erre az évre 4,5 milliárd zloty privatizációs bevételt tervezett, az IMF adatai szerint azonban az év első tíz hónapjában ebből csak 1,49 milliárdot sikerült realizálni. A kormány múlt héten elfogadott hároméves programja 2006-ig a GDP egy százalékának megfelelő bevételre

számít a magánosításból, ami összesen több mint 30 milliárd, átlagosan évi bruttó 8,8 milliárd zlotyt jelent. Ezzel 2006-ig alapvetően befejeződne a privatizáció - jelentette ki Piotr Czyzewski kincstárügyi miniszter -, mert ekkorra az állami tulajdon részaránya az EU-ban szokásos 10-25 százalékra csökkenne. A terv olyan szektorokat érint mint a hajóépítés, kohászat, hadiipar, kőszénbányák, energetika, gáz- és olajipar, vegyipar, gyógyszeripar . 6. Statisztikai adatok egyes országok gazdasági jólétére vonatkozóan 6.1 A munkaerőköltség összehasonlítása A munkaerőköltség szintbeli különbségeit a kompenzációs költségekre vonatkozó adatok alapján mutatjuk be, amely adatok a bruttó kereseteken kívül a munkáltatók által fizetett kötelező társadalombiztosítási hozzájárulásokat tartalmazzák. A kompenzációs költség átlagos mértékében az EU országok közötti különbség a feldolgozóipari fizikai munkás

átlagkeresetének a szintjén - hivatalos valutaparitáson - nagyságrendileg hasonló volt 1996-ban, mint a bruttó keresetek tekintetében: a belga portugál arány 4,5-szeres. Az ipari munkaerőköltség összetétele, 1999 (%) Közvetlen munkaerőköltség Önkéntes és kötelező társadalombiztosítási járulékok Egyéb munkaerőköltség Belgium 66,7 32,8 0,5 Németország (nyugat) 75,4 22,5 2,1 Németország (kelet) 76,6 20,6 2,8 Írország 82,7 14,4 2,9 Luxemburg 85,1 14,3 0,6 Hollandia 75,6 21,9 2,5 Ausztria 75,0 18,3 6,7 Finnország 73,6 23,6 2,8 Svédország 71,5 28,5 0 Magyarország 62,2 34,8 3,0 Forrás: Munkaerőköltség, KSH, Budapest, 2000 Az életszínvonal szempontjából a vásárlóerő paritáson számolt nettó kereseteknek a legnagyobb a jelentősége, hiszen ez fejezi ki a legközvetlenebbül összehasonlítható módon a keresetek tényleges vásárlóerejét. Egy ország gazdaságának, irányításának

minőségét, pozitivitását jelentősen meghatározzák azok a tényezők, melyek a munkavállalók bruttó jövedelméből nettó keresetet „varázsolnak”. 6.2 A munkavállalót terhelő elvonások aránya a bruttó átlagkeresetből, 1999 (Fizikai foglalkozásúak a feldolgozóiparban, %) Egyedülálló kereső Egykeresős kétgyermekes Szociális transzfer nélkül Szociális transzferrel Ausztria 27,3 22,0 10,4 Belgium 41,3 30,3 19,8 Dánia 44,8 37,6 31,1 Finnország 37,6 37,6 27,1 Franciaország 27,8 21,7 15,1 Görögország 17,8 18,0 18,0 Hollandia 39,2 34,9 28,0 Írország 28,5 21,5 16,7 Luxemburg 25,9 12,5 1,4 Egyesült Királyság 25,8 24,1 17,7 Németország 41,3 21,9 21,9 Olaszország 28,0 24,3 17,7 Portugália 18,1 14,5 9,5 Spanyolország 19,9 13,0 13,0 Svédország 33,7 33,7 26,2 Magyarország 29,6 29,6 12,6 Forrás: The Tax/Benefit Position of Employees, 2000. OECD Paris, 6.3 Minimálbér

meghatározása az EU országokban Az EU országai közül 1997-ben (amely évre az OECD felmérése, illetve adatai vonatkoznak) hét országban (Belgium, Franciaország, Görögország, Luxemburg, Hollandia, Portugália, Spanyolország) volt országos minimálbér. Ehhez a körhöz csatlakozott az Egyesült Királyság, amikor 1999. április 1-jével - történetében először - egységes országos minimálbért vezetett be. Az országos minimálbér meghatározása vagy országos kollektív szerződés keretében vagy jogszabályi úton történik. A minimálbér színvonala A minimálbér ezekben az országokban összegét tekintve egységes, de ugyanakkor jellemző, hogy a fiatalok, pályakezdők, a szakmunkástanulók számára az egységes minimálbérnél alacsonyabb kerül meghatározásra, rendszerint a "felnőtt" minimálbér százalékában kifejezve. Egy órára jutó minimális bér összege 1999. Nemzeti USD-ben Hivatalos Vásárlóerő árfolyamon

Paritáson 250 6,77 6,40 Franciaország 39,43 6,58 5,56 Görögország 774 2,74 3,06 valutában Belgium Luxemburg 267 7,23 6,91 Hollandia 12,95 6,42 6,00 Portugália 327 1,78 2,32 Spanyolország 384 2,53 2,94 Magyarország 98 0,48 1,05 Forrás: Employment Outlook, OECD, June 1998 6.4 A munkavállalói jövedelem %-os aránya a GDP-ben, 1999 Ausztria 51,4 Belgium 51,1 Dánia 53,1 Finnország 51,4 Franciaország 52,1 Görögország 32,2 Hollandia 50,6 Írország 44,6 Luxemburg 56,6 Egyesült Királyság 54,2 Németország 53,7 Olaszország 41,0 Portugália 47,5 Spanyolország 45,9 Svédország 58,8 EU átlag 50,1 Magyarország 45,7 Forrás: Gács Endre: Kísérlet a bérszínvonal összehasonlítására (Statisztikai Szemle) Az EU a bérszínvonal, a bérmeghatározási rendszerek vonatkozásában semmilyen, kötelező hatályú dokumentumban rögzített kötelezettséget nem ír elő a tagországok részére. A

kereseti helyzet alakulása, a bérezéssel kapcsolatos intézkedések a tagállamok kompetenciájába tartoznak. Relatív elmaradásunk az EU átlagától jelenleg a bérszínvonal tekintetében nagyobb, mint általános gazdasági fejlettségünket tekintve: míg hivatalos árfolyamon az egy lakosra jutó magyar GDP az EU átlag mintegy 20 %-a, az átlagkereset csak 10 %-a, vásárlóerő paritáson az egy lakosra jutó GDP megközelíti az EU átlag 50 %-át, míg a bérek a 30 %-os arányt érik el. 7. BEFEJEZÉS Napjainkban nemcsak a jóléti állam, de az állam maga is mélyreható szerep- és jelentésváltozáson megy keresztül. Nem is olyan régen még a totális, fasiszta és szocialista államoknak az egyén magánéletébe beavatkozó, személyes szabadságot elnyomó, oktalanul gyámkodó, mindent uniformizáló funkcióit jelentette számunkra. Újabban azonban, a libertariánus nézetek eluralkodása és a globalizációs folyamatok felgyorsulása idején,

tevékenységét ismét át kell értékelnünk, és szerepét újra kell gondolnunk. Ma a nemzetállamokra hárul a szerep, hogy a piac nemkívánatos, szélsőséges jövedelemelosztási hatásait kivédjék, vagy enyhítsék (szociális piacgazdaság) és hogy a nemzeti társadalmaknak a globalizációs folyamat veszélyes tendenciái ellen oltalmat nyújtsanak. Ellenkező esetben a termelésnek és a tőkeforgalomnak a 20. század második felében megkezdődött világméretű globalizációja először átlépi az államhatárokat, majd szétzúzza a nemzetállami struktúrákat, kioldja a nemzetgazdaság jól körülhatárolt szereplőit nemzeti kötöttségeikből, és a világgazdaság áttekinthetetlen, közegébe helyezi őket. Mindez arra int, hogy ne rendezzünk a jóléti államoknak túl korai temetést, és ne segítsük elő megszüntetésüket a divatos ideológiák kritikátlan hangoztatásával. Lehetséges, hogy a jóléti államokra a jövőben olyan

társadalmakat védő, megőrző funkciók várnak, amelyeket más intézmények nem lesznek képesek ellátni. FELHASZNÁLT IRODALOM Richard Hill: Mi, Európaiak! (Budapest, Geomédia Kiadó 1999.) Péteri Gábor: Önkormányzati gazdálkodás („Helyi demokrácia és újítások” Alapítvány Kiadó 1995.) Magyarország külgazdasága 2000 (Regiszter Kiadó 2001.) Internet: MSZOSZ. Hu DOBART.Hu/Hírlevél APEH.Hu KSH.Hu MTI.Hu INDEX.Hu Napilapok, folyóiratok: Napi Gazdaság Világgazdaság Figyelő HVG Jogszabályok: Az államháztartásról szóló többször módosított 1992. évi XXXVIII törvény Az állami pénzügyekről szóló többször módosított 1979. évi II törvény