Fizika | Tanulmányok, esszék » Gömbvillám

Gömbvillám A gömbvillám avagy régies nevén a matató ménkű egy kifejezetten ritka, vélhetően elektromos jelenség; a troposzférában előforduló elektromos kisülések legritkábban megfigyelt fajtája. Alapvetően egy fénylő, változatos alakú, de általában gömbszerü, a többi villámokhoz képest lassú mozgású és hosszabb életű, rendszerint földközeli objektum. Létezése önmaga is hosszú ideig vita tárgyát képezte, mibenlétének és keletkezésének körülményei egyelőre még nem tisztázottak. Kutatását nehezíti, hogy laboratóriumi körülmények között való előállítása nem megoldott; ugyan a legutóbbi idők kísérletei nyomán hasonlót már sikerült létrehozni, a vélemények azonban erősen megoszlanak azzal kapcsolatban, hogy ez valóban gömbvillám lett volna. Jellemzői: A fénylő gömbök az esetek túlnyomó részében – de közel sem mindig – a zivatarok közelebbi környezetében jelennek meg; átlagos élettartamuk

néhányszor 10 másodperc. Az esetek többségében nyílt területen fordulnak elő, de zárt térben való keletkezésük is megfigyelés tárgya volt már. Számtalan színváltozata a fehértől a sárgán és narancssárgán át a vörösig és a kékig terjed, ugyanakkor fényerejük általában gyenge, legtöbbször áttetszőek. Ha a gömbvillámok nagy része áttetsző, akkor a jelenség jóval gyakoribb lehet, mint ami a megfigyelések számából következne, hiszen azokat nappal nehéz észrevenni; ilyenkor jelenlétükre esetleges nyomaikból lehet következtetni. Méretük a néhány cm-től a néhány méterig terjedhet, de általában narancs vagy labda méretűek. Leggyakrabban gömb, ritkábban körte illetve szivar alakúak; viszonylag gyakran vetnek szikrákat. Mozgásuk nem igazán hasonlítható a villámokhoz, mivel viszonylag lassúak, néha állnak. Mozgás közben gyakori az irányváltoztatás (matató ménkő), lebegésük a földfelszinnel általában

párhuzamos, a magasságbeli ingadozás viszonylag ritka. A szél általában nem, de az elektromos terek befolyásolhatják mozgásuk irányát. A szilárd tárgyakat általában kikerülik, de megfigyeltek már lyukat égetve érkező vagy alakot változtatva résen áthaladó objektumot is. Előfordulhatnak csoportban is; mozgásuk ekkor egymást követi, esetenként összeolvadhatnak, illetve szétválhatnak. A gömbvillám élettani hatásai nagyban hasonlítanak az erős egyenáraméihoz; az érintkezés légzési- és szívritmuszavarokat, égési sérüléseket, vagy akár halált is okozhat. Nagyon ritkán anyagkiszóródás figyelhető meg belőlük. Kísérő hang- és szaghatás elképzelhető Felrobbanással vagy elhalványulással szűnnek meg, a beszámolókban említett környezetmódosító hatásaik alapján energiatartalmukat 1000 Joule és 10 MJ közé becsülik. Az élőlényekre a kisebb energiájú gömbvillám is életveszélyes, de az még alapvetően nem

rombol; a nagyobb energiájúak akár tüzet is gyújthatnak, illetve szilárd testeket égethetnek át. Megjegyzendő, hogy jó néhányan a koronakisüléseket is gömbvillámoknak vélik, holott a két jelenség egymástól jelentősen eltér. Kutatásának története: Az első írásos emlékek a kínaiaktól származnak, akik hozzávetőleg az időszámításunk előtt 500 évvel jegyezték le a jelenséget sárkánytűz néven. Európában az ókori görögök tesznek róla először említést. A fejlett világban viszonylagos ritkasága (bizonyos felmérések szerint csak az emberek egy százaléka találkozott eddig hasonlóval) miatt a korábbi évszázadokban még létezését is sokan kétségbe vonták, kutatását pedig áltudománynak minősítették. Vizsgálata alapvetően a szemtanúk beszámolóira, illetve a jelenség nyomainak tanulmányozására korlátozódott, lévén mesterséges előállítása nem megoldott. A legutóbbi időkben több, egymástól

független csoport is előállított hasonló jelenséget; a kísérletek egy része azonban olyan feltételek között zajlott (gerjesztés mikrohullámú sugárzással, plazmaképzés magas hőfokon), amely jobbára kizárja, hogy ezen elv alapján a természetben is megjelenjenek ezek a tünemények. A többi kísérletről is elmondható, hogy vita tárgyát képezi, hogy egyáltalán gömbvillámot sikerült-e előállítani. Megjegyzendő viszont, hogy a természetben észlelt gömbvillámok is rendkívül változatosak, s nem is bizonyos, hogy egyetlen jelenségről van szó. Kísérletek és teóriák: Kialakulására, természetére vonatkozóan nincs általánosan elfogadott tudományos magyarázat, az idők során sok – köztük néhány igen merész – elmélet született. Egyes feltételezések szerint a gömbvillámok plazmábol állnak, de nem világos kialakulásuk folyamata. J. Abrahamson és J Dinniss elmélete szerint a földbe csapó villámok hatására a

szilícium-dioxidés széntartalmú talajból szilíciumionok halmaza válik ki; ez a gömbvillám A gömbvillám mint parajelenség: Egyes teóriák szerint a gömbvillámok spontán (zivataroktól távoli helyeken való) megjelenése sértheti az energia-, és a töltésmegmaradás ma ismert törvényszerűségeit, de legalábbis kiváltó okuk, energiájuk forrása ismeretlen; ezzel kapcsolatban néhányan részletesebb megismerésüktől egy új alternatív energiaforrás felfedezését várják. Egely György szerint a gömbvillámok alapvetően egy negyedik térdimenzió létezésének bizonyítékai. Egyesek különleges alakú gömbvillámokkal magyarázzák a kísérletek felbukkanását, nagyobb energiájúakkal az önégési eseteket. Néhány UFO-megfigyelés kétségkívül a gömbvillámokra vezethető vissza Mivel megjelenése merőben szokatlan, és mivel feltűnését jó néhány esetben romboló tevékenység kíséri, a jelenség sok ember számára a félelem

tárgyát képezi