Szociológia | Felsőoktatás » Társadalomismeret tételek, 2008

Társadalomismeret tételek - 2008 Az erkölcs és a jog fogalmának összehasonlítása A jog és az erkölcs abban hasonló, hogy mindkettő normarendszer, amely a társadalomban együtt élő emberek számára megmondja, mit tehetnek meg és mit nem. Lényeges különbség azonban, hogy az erkölcsi vétségért nincsenek írásban rögzített büntetési tételek, mint a jogban. Az erkölcs fogalma: Az erkölcs azon normák, szabályok, parancsok, értékítéletek összegzése, melyek magatartásunkat, cselekedeteinket a társadalmi jó érdekében gyakorlatilag szabályozzák. Az erkölcsöt idegen szóval etikának, morálnak is nevezik. Erkölcsi kárt azok az emberek okoznak mások, akik lelkileg nem igényesek, akiket nem zavar a lelkifurdalás. Az ilyen embereket a köznyelv erkölcstelennek vagy cinikusnak nevezi Az emberi cselekedetek mindig lelki tulajdonságból fakadó, a közös normák szempontjából erkölcsileg is megítélhető tettek. Könnyen kijelenthetjük,

hogy minden erkölcstelen, ami erőszakot alkalmaz másokon. Az erkölcs szinte egyidős az emberi társadalommal. Már az őskori ember is normarendszert követett rítusaival. Az erkölcsi jó: mások tisztelete, az emberszeretet, a segítőkészség minden társadalomban nélkülözhetetlen, hiszen másképpen zűrzavar keletkezne, az emberek elpusztítanák egymást. A történelem azonban gazdag példasort szolgáltat az alapvető erkölcsi értékek megszegésére a háborúk alkalmával. Ahol az erőszak az úr, ott még az emberi lét védelmének legfőbb erkölcsi parancsát is megszegik. A jog fogalma: A jog legáltalánosabb megközelítésben emberek közötti viszony, társadalmi viszony. A jog norma, magatartásszabály, az emberi magatartásokat, vagy magatartásokat befolyásoló körülményeket szabályozza. A jogot a többi magatartásszabálytól az különbözteti meg, hogy a jog esetében az államszervezeti rendszerén keresztül rendelkezésre bocsátja a

kényszereszközöket annak érdekében, hogy a társadalom tagjai a jogi normáknak megfelelő magatartást tanúsíthassanak. A jog tehát állami kényszereszközökkel kikényszeríthető általános magatartásszabály. Az erkölcs és a jog között az a döntő különbség, hogy az erkölcsi normák ajánlottak, megszegésük legfeljebb a társadalom megvetését vonja maga után, de a jogszabályok megszegése azt is jelenti, hogy a tipikus helyzetekre előre megírt és a társadalom által megalkotott szabályrendszert szegtünk meg. A jogszabályokat követni kötelező, az egyénnek nincs mérlegelési lehetősége. Ha nem követi, tette büntetést von maga után A társadalmi együttélés alapvető szabályai, eredetük és rendeltetésük Az emberi közösségek, kialakulásával, az emberi társadalmi együttélés megjelenésével egyidős a jogi gondolkodás azon ága, mely arra keresi a választ, hogy milyen alapja van azoknak a magatartási normáknak, melyek

a szervezett közösségeket, az emberi kapcsolatokat szabályozzák. Az állam, mint főhatalom, legfőbb jogalkotó, a rend őre, a magatartási szabályok megteremtője valamilyen ráruházott hatalomnál fogva gyakorolja e jogosítványait, alkotja meg a társadalom valamennyi tagjára kötelező jogszabályait. Egyesek a nép és az állam közötti szerződéses viszonyként fogták fel, melynek lényege, hogy a hatalom legfőbb letéteményese, a nép saját belátásából döntött úgy, hogy a rend és a békés együttélés biztosítása érdekében hatalmának egy jelentős szeletét az államra ruházza megfelelő korlátok és garanciák beiktatásával (társadalmi szerződés elmélete). Mások az emberi felismerés racionalizmusával és a szükségszerűség örök törvényével magyarázzák az államokban tradicionálisan kialakult jogkörök eredetét. A szervezett állami rend létrejöttén és az állam rendőri szerepén túlmenően azonban a jogbölcselet

képviselőit leginkább foglalkoztató kérdés az állam által alkotott pozitív jog érvényességének és igazságosságának kérdése. Meddig terjed az állam hatalma? Létezik-e olyan örök értékrend, ami korlátozza az államot a magatartási szabályok megalkotása során? A természetjogi elméletek megalkotói egy magasabb rendű normának való megfelelésben látják a jog érvényességének és ezáltal a jogbiztonságnak a kulcsát. Nem elegendő a jogszabályok megalkotásának folyamatához kapcsolódó formai kritériumokat teljesíteni, a megfelelő szerv által a megfelelő eljárási rendben megalkotni és kihirdetni a normákat, hanem olyan tartalmi követelményeknek is meg kell felelnie a létrehozott normának, amely követelmények valamely, a jognál magasabb rendű, a társadalom egészét átható és minden ember által feltétel nélkül elfogadott és vallott morális szabályokkal azonosak. A totalitárius államok formálisan legális jogi

köntösbe bújtatott embertelen világa megmutatta annak szükségességét, hogy a jogszabályok keletkezése köré olyan burok kerüljön, melyet a világ valamennyi államában egyformán elfogadott erkölcsi, morális magatartási szabályok, az emberi együttélés legalapvetőbb követelményeit magában foglaló elvek alkotnak. A társadalmi együttélés alapjai a valamennyi ember viselkedésében születésétől fogva benne rejlő morális gátlások és veleszületett jó és rossz érzékek. Amennyiben az állam által alkotott jogszabályok ellenkeznek ezekkel a társadalom széles köre által elfogadott, belső erkölcsi normákkal, úgy azzal a helyzettel találja magát szembe a jogalkotó, hogy formálisan ugyan érvényes szabályát a társadalom tagjai nem fogadják el, az kiüresedett írott joggá válik. A kérdést leegyszerűsítve az amerikai esküdtszéki rendszer számos példával szolgál a jogszabályok társadalmi elfogadtatásához kapcsolódóan.

Több esetben derült ki a bírósági eljárások során, hogy a nyilvánvalóan pozitív jogba ütköző és a jogalkotó által elítélni rendelt magatartások az esküdtszék – mint a jogkövető állampolgárok mintatestülete – nézőpontjából megengedett és erkölcsileg védhető cselekvéseket rejtenek. Az emberi jogok és a személyiségi jogok tartalma és elismertsége napjainkban szinte valamennyi államban azonos a jogvédelem módjában, a személyében megsértett ember számára rendelkezésre álló jogi eszköztár milyenségében találhatóak csak eltérések. A személyiségi jogok az ember veleszületett jogai, melyek függetlenek az aktuális hatalom akaratától. Egyetlen állam sem teheti meg, hogy ezeket az ember természetében kezdettől fogva benne rejlő jogokat korlátozza, ne ismerje el vagy aktuális akaratához igazodó tartalommal töltse meg. Az alapvető emberi, gyermeki és diákjogok, valamint az ezekhez társuló kötelezettségek A

gyermeket minden felnőttnek óvni, védeni, gyámolítani kellene. Az erkölcsös ember ugyanis nem közömbös a közösség dolgai, tehát a más gyermeke iránt sem. Nem minden szülő alkalmas ugyanis a gyermeknevelésre. A gyermekek jogait számos családban megsértik Ezért is fontos, hogy vannak a gyermekeknek külön jogaik. Aki ezeket megszegi, azt a bíróság elítélik. A gyermekeket külön nemzetközi jogszabály is védi 1989 óta. Ez a fontos alapszabály egyebek mellett kimondja, hogy „ a gyermeknek, figyelemmel fizikai és szellemi értségének hiányára, különös védelemre és gondozásra van szüksége „ Gyermeknek az a személy számít, aki még nem töltötte be a 18. életévét, de csak a 14 éven aluli személy számít cselekvőképtelennek, a 14 év feletti gyermek már korlátozottan cselekvőképes. Ez azt jelenti, hogy jognyilatkozataik érvényességéhez törvényes képviselőjük beleegyezése szükséges. A magyar alkotmány 1993-ban

építette ezt a Gyermekjogi Egyezményt a magyar jogrendbe. Ez lehetővé teszi, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ ) évenként jelentést kapjon arról, megsértik e hazánkban a gyermekek jogait. Ha a család nem segíti elő gyermeke egészséges fejlődését, nem gondoskodik ellátásáról, vagy arról, hogy életkorának és képességeinek iskolába járhasson, az államnak kötelessége a megfelelő intézményeken keresztül fellépni kiskorú állampolgára érdekében. Ugyanakkor a gyermek nevelésében a szülők nagyfokú autonómiát élveznek, így például ők dönthetnek abban a kérdésben, milyen életpályát, iskolát válasszon gyermekük. Összefoglalva elmondható, hogy az ENSZ 1989-es, a Gyermekek Jogairól Szóló Egyezménye biztosítani kívánja a kiskorú polgárok személyes, szociális és kulturális jogait. Ezek a jogok az úgynevezett általános emberi jogokból vezethető le. Az emberi jog olyan társadalmi jelenség, ami az élet

különböző területein érvényesül. Ez a demokrácia alapfeltétele. - Állampolgársági jog: minden olyan cselekvési lehetőség, ami a társadalomban élő embert megilleti és amelyet az állam csak alkotmányos keretek között korlátozhat. Ezzel szemben az alapvető emberi jogok nem korlátozhatók és minden emberre vonatkoznak. ( jogegyenlőség) - Emberi jogok: 1, Polgári és politikai jogok - Polgári szabadságjogok: vallásszabadság, lelkiismereti szabadság, szólásszabadság, tulajdonhoz való jog, az emberi méltósághoz való jog. - Politikai szabadságjog: választójog, gyülekezési szabadság, sajtószabadság. 2, Gazdasági, szociális és kulturális jogok: Oktatáshoz való jog, munkához való jog, egészséghez való jog, szociális biztonsághoz való jog. Ezek államilag szabályozottak. 3, Kommunikációhoz való jog Egészséges környezethez való jog Békéhez való jog 4, A legalapvetőbb jogok: élethez való jog, szabadsághoz való jog,

ártatlanság védelme Az (állam) emberi jogokat biztosítja világ szinten az ENSZ , magyar szinten az alkotmány és az állampolgári jogok országgyűlési biztosai: - ombudsman, feladata a jogsértések feltárása, ajánlások megfogalmazása. Állampolgári kötelességek: - a közterhek részarányos vállalása - törvények betartása - egészségügyi szabályok betartása - közlekedési szabályok - mások jogainak tiszteletben tartása - tankötelezettség - honvédelmi kötelezettség Az, hogy jogállamban élünk, nem mindig és feltétlenül kellemes. Összegzésében azonban az, mert biztonságban élhetünk, tudva, ha bármi sérelem ér bennünket, van kihez fordulni jogorvoslatért. A bírósági eljárás szereplői, az eljárás főbb szakaszai A bírói igazságszolgáltatás négy fő területet ölel fel. Az elsőbe a polgári peres ügyek tartoznak: a tulajdonjogi, szerződési, örökösödési jogviták eldöntése. Ha magánszemélyek vagy jogi

személyek (szervezetek) vitába keverednek egymással, keresetlevélben bírósághoz fordulhatnak, hogy az érvényes törvények szerint tegyenek igazságot ügyükben. Aki a keresetet benyújtja az a felperes, aki ellen a per folyik, az az alperes: mindkettőjüket ügyvéd képviselheti. A bírósági esetek legnagyobb része ilyen polgári peres ügyekkel foglalkozik, amelyekre a Polgári Törvénykönyv jogszabályai az irányadók. Vagyoni viták, családjogi ügyek vagy személyiségi jogsértés esetei tartoznak ide A másik fő terület a büntetőperek, amelyek a büntető bíróságra tartoznak. A bűnügyekre a Büntető Törvénykönyv jogszabályai az irányadóak. A büntetőperekben hármas tagozódással találkozunk. Az igazságszolgáltatást a bíróság végzi: a vád képviselője az ügyész, a védelemé pedig az ügyvéd. Büntető feljelentést tehet magánszemély vagy közvádló (államügyész). A vádlott büntetőjogi felelősségét egy bizonyítási

eljárás keretében vizsgálják Ennek három szakasza a nyomozati, vádemelési és tárgyalási szakasz. A nyomozás során feltárják az eset tényeit. A vádemelésnek részletesen taglalnia kell a feltárt tényeket, és jogszabályokra hivatkozva meg kell állapítani, hogy a vád szerint milyen büntetőjogi felelősség terheli a vádlottat. A bírósági tárgyalás során nyilvános bizonyítási eljárás keretében mérlegelik a bizonyítékokat, az eset körülményeit, megállapítják a büntetőjogi felelősség mértékét, és meghozzák az ítéletet. A vádlott védelméről vagy maga gondoskodik ügyvédet fogadva, vagy nem él ezzel a lehetőséggel. Bűnvádi eljárásban a törvényben meghatározott esetekben ilyenkor hivatalból is kirendelnek mellé védőt. A bírói igazságszolgáltatás harmadik fő területe a munkaügyi bíráskodás. Munkaügyi perekben az illetékes munkaügyi bíróságok ítélkeznek: pl. vitatott elbocsátások, elmaradt

végkielégítések, baleseti felelősség megállapítása. Végül negyedikként a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatára is lehetőség van. Ez a közigazgatási bíróságok hatáskörébe tarozik A katonai ügyekben eljáró hadbíróságok is részei a bírói szervezetnek. Külön említést érdemelnek a fiatalkorúakkal kapcsolatos büntetőjogi rendelkezések. Ennek az az oka, hogy a fiatalkorúak cselekvőképessége s így büntetőjogi felelőssége is korlátozott. A fiatalkorúak ügyeinek tárgyalásán a bírói tanácsban rendszerint egy pedagógus is helyet kap. A bírói és ügyészi szervezet hierarchikus. A helyi bíróságok elsőfokú ítéleteket hoznak. Ezek ellen fellebbezni lehet a másodfokú, megyei, illetve fővárosi bíróságokhoz Efölött helyezkednek el a táblabíróságok, végül a Legfelsőbb Bíróság, amelynek ítélete nem fellebbezhető meg. A választási rendszer Magyarországon a rendszerváltozás után Az

alkotmányos polgári demokrácia alapja a hatalmi ágak szétválasztása. A törvényhozó hatalmat az országgyűlés, a végrehajtó hatalmat a kormány gyakorolja, mellettük kiépül a független bíróságok rendszere. A demokratikus államrendben az állampolgárok képviselet útján vehetnek részt a közügyek gyakorlásában (népfelség /népszuverenitás/ elve), a választójog politikai alapjog. Ennek alapvető szervei országos szinten az országgyűlés (parlament), helyi közigazgatási szinten az önkormányzatok. A testületeket az állampolgárok által választott képviselők alkotják. A választójog azoknak a jogszabályoknak az összessége, amelyek az állam központi, illetve helyi képviseleti szerveinek létrehozását határozzák meg. A választójog aktív (az állampolgár választó) és passzív (az állampolgár választható); a népképviselet elvén alapul. A demokratikus választójog alapelvei: • Általános választójog minden

állampolgár szavazati joggal rendelkezik. • Egyenlő választójog minden választó szavazata ugyanannyit ér. • Titkos szavazás a szavazatok titkos, befolyásolástól mentes leadása. • Közvetlen szavazás a választók közvetlenül a jelöltekre szavazhatnak. (De létezik közvetett szavazás is a demokráciában, pl. az Egyesült Államokban: választók elektorok elnök.) A Magyarországon jelenleg hatályos alkotmányt 1989-ben, a rendszerváltáskor fogadták el (a Harmadik Köztársaság kikiáltása: 1989. október 23) Ennek értelmében az általános választójog érvényesül, amely 18 év felett minden – a közügyektől el nem tiltott – magyar állampolgár számára biztosítja a közügyekben való részvételt. A választások alkalmából az egyes szavazók közvetlenül választhatják meg képviselőjüket. A választópolgárok szavazataikat titkosan adhatják le, mely a demokratikus hatalomgyakorlás egyik fontos eleme. A választók két

szavazólapon szavazhatnak, az egyiken egyéni képviselőjelöltre, a másikon pedig a területi (párt)listára szavazhatnak. Tehát a hatályos választójogi törvény a vegyes választási rendszert vezette be, amely biztosítja a többpártrendszerre (pluralizmus) épülő demokrácia működését. A magyar országgyűlés 386 képviselői mandátuma a következőképpen oszlik meg: • Egyéni választókörzetben megszerezhető 176 mandátum. • Területi listán megszerezhető 152 mandátum. • Országos listán megszerezhető 58 mandátum. Az egyéni választókerületben pártszínekben vagy független jelöltként indulhat minden választható állampolgár, ha megszerzi legalább 750 választópolgár aláírással hitelesített ajánlószelvényét („kopogtatócédula”). Az egyéni mandátum megszerzéséhez abszolút többség szükséges, ellenkező esetben a második fordulóban az előzőleg három legtöbb szavazatot kapott jelölt között az egyszerű

többség dönt. A területi választókerületek a 19 megye és a főváros. Területi listát azok a pártok állíthatnak, amelyek az adott területi választókerület egyéni választókerületeinek negyedében (de legalább kettőben; pl. ha 7 egyéni kerület van) állítanak jelöltet A területi listák kötöttek, az elnyert szavazatok aránya határozza meg, hogy hány jelölt jut a parlamentbe. A mandátumokból csak azok a pártok részesülnek, melyek elérik a parlamenti küszöböt, amely az országosan az egyes pártlistákra leadott szavazatok 5 %-a. Az országos lista arányosító, kiegészítő jellegű. Erre nem közvetlenül a választópolgárok szavaznak, hanem az egyéni választókerületben leadott vesztes szavazatok (töredékszavazatok) arányában kerülnek a pártlistákról a parlamentbe a képviselőjelöltek. Országos listát az a párt indíthat, amely legalább hét területi listát állít. A képviselőket négy évre (parlamenti ciklus)

választják. A köztársasági elnököt a parlament választja öt évre. Az országgyűlés jogkörei pl: - a törvényhozás, - az alkotmány módosítása, - a hadsereg mozgósítása, - a költségvetés elfogadása stb. A parlamentbe került pártok közül az alakíthat kormányt, amely a legtöbb mandátumot szerzi. A kormány működéséhez a parlament többségének (50 %+ 1 képviselő) támogatása szükséges. Ha a győztes párt nem rendelkezik az abszolút többséggel, abban az esetben koalíciós kormányzás következik a győztes és egy másik párt megegyezése alapján, amely már biztosítja a parlamenti többséget. A kormány csak konstruktív bizalmatlansággal váltható le, vagyis egy másik kormányfőjelöltnek többségi támogatottsága alakul ki az országgyűlésben. Az igazságszolgáltatás független a kormánytól és a parlamenttől, biztosítja, hogy törvényes keretek között működjenek. Az alkotmányosság legfőbb őre az

Alkotmánybíróság. Az Európai Unió intézményrendszere Az Európa egységesítését célzó törekvések évszázados múltra nyúlnak vissza, de az erre irányuló kezdeményezések gyakorlati megvalósítására csak a második világháború után, a hidegháború időszakában került sor. Az első lépés az Európai Szén- és Acélközösség (Montánunió) létrehozása volt a párizsi szerződés értelmében 1951-ben. Alapítói: Német Szövetségi Köztársaság, Franciaország, Olaszország, Belgium, Hollandia, Luxemburg. Az 1957-ben aláírt Római Szerződésben a tagok szorosabbra vonták kapcsolataikat, létrejött az Európai Gazdasági Közösség (Közös Piac). Céljuk a gazdaságpolitika összehangolása, a vámunió létrehozása. Ez tükrözte a felismerést, hogy a politikai egységet a gazdasági integráció folyamatán keresztül lehet megvalósítani. /Integráció egységesülés, szoros együttműködés szervezetek, régiók, országok

között./ A gazdasági együttműködés sikerét jelezte a tagországok gyors gazdasági növekedése. 1967-68-ban a Közös Piac Európai Közösséggé alakult, melyhez további országok is csatlakoztak. A hidegháború lezárultával az 1992-ben aláírt maastrichti szerződés révén még szorosabbá vált az együttműködés. Létrejött az Európai Unió. A schengeni egyezmény (1995) értelmében megszűnt a határellenőrzés, viszont szigorodott a Közösség külső határainak őrizete. Az Unió szerveződését három pillérre alapozták – közös gazdaság- és valutapolitika, közös kül- és biztonságpolitika, bel- és igazságügyi együttműködés – , emellett döntöttek az uniós állampolgárság és a közös európai valuta (euro) bevezetéséről, a közös intézményrendszer fejlesztéséről, szerepének növeléséről. Az euró 2002-ben váltotta le a nemzeti valutákat (néhány ország nem vezette be, pl. Nagy-Britannia) Az Unió bővítése

során tagországok száma 27-re nőtt, Magyarország 2004. május 1-jén csatlakozott hivatalosan. Az Európai Unió tagállamai (a csatlakozás sorrendjében): • Németország, Franciaország, Olaszország, Belgium, Hollandia, Luxemburg; • Nagy-Britannia, Dánia, Írország; • Görögország; • Spanyolország, Portugália; • Ausztria, Finnország, Svédország; • Magyarország, Szlovénia, Lengyelország,Csehország, Szlovákia, Észtország, Lettország, Litvánia, Málta, Ciprus; • Bulgária, Románia. Az Európai Unió alapvonása, hogy egyszerre működik nemzetek feletti és kormányközi alapon. Ez azt jelenti, hogy intézményrendszere közös, nemzetek felett áll, ugyanakkor a nemzetállamok különállása fennmaradt. Az intézmények működése tükrözi ezt a két alapelvet. A legfontosabbak: • Tanács - Európai Tanács (Közgyűlés) - Európai Unió Tanácsa • Európai Parlament • Európai Bizottság • Európai Bíróság Bíróság Tanács

Bizottság Közgyűlés Tagállamok Az Európai Unió politikai intézményei Az Európai Tanács az Unió legmagasabb szintű politikai szerve, a tagállamok államés kormányfőiből áll. Tehát kormányközi döntéshozó szerv, amely évente háromszor ülésezik, és a legfelsőbb döntéshozó testület, amely lefekteti a követendő általános politikai irányvonalat. Itt érvényesíthetik a tagok nemzeti érdekeiket Az Európai Unió Tanácsa a tagállamok szakminisztereiből áll (kormányközi), szintén döntéshozó, jogalkotó, egyben a döntések végrehajtását ellenőrző szerv. A tagállamok szavazatai a nizzai szerződés értelmében az országok népességétől és gazdasági erejétől függően eltérő súlyúak (pl. Németország 29; Magyarország 12; Luxemburg 3) A határozatok általában minősített többséggel (a 345 szavazatból 255 szükséges 73,9 %; emellett a tagállamok többsége támogatja), stratégiai döntésekkor egyhangúlag

születnek. Székhelye: Brüsszel. Az Európai Bizottság nemzetek feletti intézmény, amely nem az egyes államok, hanem a Közösség érdekeit érvényesíti. A Bizottság létszáma 20 fő, a biztosokat szakértelmük alapján a tagállamok egyetértéssel jelölik ki (tagonként egyet a rotáció elve alapján). Az EU kormányának tekinthető, közös ügyekben kizárólagos kezdeményezési joga van, javaslatokat tesz; végrehajtja a Tanács döntéseit. Székhelye: Brüsszel Az Európai Bíróság 15 bíróból és 8 főügyészből áll. Feladata az alapszerződések értelmében létrejött közösségi jog (elsőbbséget élvez a nemzeti joggal szemben) védelme és alkalmazása. Székhelye: Luxembourg Az Európai Parlament 750 tagját a tagállamok választópolgárai közvetlenül választják meg. A képviselők nemzetközi frakciókba (pl Európai Néppárt, Zöldek, Szocialisták stb) tömörülnek, ugyanakkor választóik érdekeit is képviselik. Az Európai

parlament nem elsősorban törvényhozó szerv, bár egyre nagyobb szerepet kap a jogalkotási folyamatban (véleményező, tanácsadó konzultatív szerepe van). Elsődleges feladata az ellenőrzés, illetve meghatározó szerepe van a költségvetés meghatározásában. Egyéb hatáskörök: önigazgatás; jogérvényesítés; a biztosi kinevezéseknek, az új tagok felvételének, az EUegyezmények jóváhagyása stb. Székhelye: Strasbourg Az önkormányzatok A szocializmus idején a tanácsrendszer működött, de a helyi „önkormányzati” szervek tulajdonképpen a pártutasításokat hajtották végre helyi szinten.A tanácsrendszert 1989 után a helyi (megyei, települési, fővárosi, főváros-kerületi) önkormányzatok váltották fel. 42.§ A község, a város, a főváros és kerületei, valamint a megye választópolgárainak közösségét megilleti a helyi önkormányzat joga, A helyi önkormányzás () a helyi közügyek önálló, demokratikus intézése, a

helyi közhatalomnak a lakosság érdekében való gyakorlása.() 44.§ A helyi képviselő-testület önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és igazgat, döntése kizárólag törvényességi okból vizsgálható felül; gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megillető jogokat, az önkormányzat bevételeivel önállóan gazdálkodik, saját felelősségére vállalkozhat. () A helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes magasabb szintű jogszabályokkal.” (Részletek a Magyar Köztársaság alkotmányából) Az önkormányzat feladata a helyi közhatalom gyakorlása, a közügyek intézése. Saját hatáskörében az alkotmányos és törvényi kereteket betartva szabadon dönthet (rendeletei nem lehetnek ellentétesek a hatályos jogszabályokkal), saját vagyonnal rendelkezik. Legfontosabb feladatai: - a helyi közintézmények (pl. kórház, iskola stb) fenntartása; - alapvető helyi

közszolgáltatások (pl. kommunális szolgáltatások, hivatali ügyintézés) biztosítása; - döntés helyi gazdasági ügyekben; - helyi infrastruktúra (pl. út- és utcahálózat) fenntartása stb. Az önkormányzatok anyagi forrásai: - állami hozzájárulás (pl. normatív támogatás fejkvóta); - saját források (pl. helyi adók kommunális, iparűzési, gépkocsi-teljesítmény; önkormányzati tulajdonú ingatlanok bérbeadása, eladása stb.); - pályázati források (legtöbbször célirányos felhasználásra). Az önkormányzatok élén a választópolgárok által közvetlenül, többségi rendszerben és titkosan választott szervek állnak. Az önkormányzat legfőbb szerve a közvetlenül választott képviselő-testület. A képviselő-testület kebeléből az ügyköröknek – gazdaság, oktatás, idegenforgalom, egészségügy stb. – megfelelő bizottságokat hoz létre, melyek előkészítik a döntéseket a testület számára. Az önkormányzat

választott vezetője a polgármester, munkáját segíti, illetve a törvényességre ügyel a képviselő-testület által megbízott jegyző. Az önkormányzat határozatait köztisztviselőket alkalmazó hivatalok hajtják végre; pl. Okmányiroda, Földhivatal stb. A kisebbségi önkormányzatokat 1994-95-ben hozták létre a magyarországi kisebbségek jogainak, kultúrájának és identitásának védelmére. Az önkormányzati választások rendszere Az egyes önkormányzati típusokban a választópolgárok választják: A kistelepüléseken, városokban A megyei jogú városokban A fővárosban Települési önkormányzati képviselők Települési önkormányzati képviselők Kerületi önkormányzati képviselők Polgármester Polgármester Kerületi polgármester ― ― Főpolgármester Megyei közgyűlési tagok ― Fővárosi közgyűlési tagok Kisebbségi önkormányzat Kisebbségi önkormányzat Kisebbségi önkormányzat Szerepek

pénzgazdálkodás a családban A család funkciói közül alapvető a biológiai reprodukció, az utódnemzés. Emellett gazdasági egység, illetve érzelmi és kulturális közösség. Az utódteremtés és nevelés szabályait különböző törvényekkel, jogi előírásokkal igyekszik körülbástyázni. A döntés mégis a pár kezében van. Statisztikák szerint növekszik az 1 és 2 gyermekes családok száma, míg a 3 gyermekre vagy annál többre vállalkozók száma csökkent. A fiatalok körében elterjedt a családlapítás kérdésének halogatása, illetve családalapítás esetén is sokan csak egy gyermek vállalását tartják ideálisnak. Manapság a házasság intézményével szemben előnyösebbnek tartják és sokan választják az élettársi viszonyt. Egykoron a gazdasági érdek megkövetelte a több gyermek vállalását , manapság épp a gazdasági lehetőségek szorítják vissza a népességnövekedést. Régebben a földdel, műhellyel,

termelőeszközzel rendelkező családokban a gyermek munkaerőt is jelentett. Az utóbbi években a család gazdasági funkcióin belül fontosabb lett a fogyasztási, mint a termelői egységjelleg. Az iskolakötelezettség ideje kitolódott. A gépesítés átalakította a családi gazdaságokban végzendő munkafolyamatokat. A gyermekszám növekedéséhez családi-gazdasági érdek nem fűződik. A több gyermek tudatos vállalása a szülők individuális (egyéni, sajátos, magántermészetű) fejlettségének és képzettségének többnyire magasabb szintjén történik, nem ritkán a hitorientált vallási életvitel következménye (pl. a katolikus egyház tiltja a fogamzásgátlást és a születésszabályozást). Manapság a házastársak szinte minden családban elsődlegesnek tekintik a megélhetést. A család pénzgazdálkodása nem más, mint a jövedelmek szerzése és felhasználása. Első lépés a jövedelmek számba vétele (mikor milyen bevételeink lesznek)

ennek alapján próbáljuk megtervezni azok felhasználását. A gazdálkodás követelményei 1. Hatékonyság: egyéni ráfordítással minél több eredményt elérni(olcsóbb de jobb minőséget!) 2. Biztonságra törekvés, tartalékképzés 3. Fizetőképesség megőrzése 4. Rugalmasság: a piaci viszonyokhoz igazodó beszerzés és készletezés révén megtakarítást érhetünk el. 5. Függetlenség: a túlzott eladósodás elkerülésére A jövedelem forrásai: teljesítménybér / Munkabér órabér A törzsbér növekedhet: − Bérpótlékkal − Prémiummal − Kiegészítő fizetéssel − Egyéb bérekkel Társadalombiztosítási egyéb jövedelemforrások: A háztartások kiadása: A megszerzett jövedelem pénzbevétel elszerzése, pénzeszköz csökkenést,- kiadást jelent. A kiadások tervezésénél a családok csak korlátozott szabadságjogokkal rendelkeznek. Vannak rendszeres kiadások: 1.rugalmatlan kiadások ,fix összeggel jelennek meg

költségvetésben, nincs módosítási lehetőség pl.: törlesztés a másik csoport korlátozott döntési szabadságot biztosít. A kiadásokat aszerint is célszerű megkülönböztetni, hogy a pénzünkért vásárolt javak miként szolgálják a fogyasztást. Napi cikkek Tartós fogyasztási cikkek Szabad rendelkezésű jövedelmek: − megtakarítás − fogyasztás közti választás Költségvetés: Olyan pénzügyi terv, vagy elszámolás, amely egy adott időszakra vonatkozik. Költségvetési mérlegelhetőségek hó végén: − Bevétel és kiadás egyensúlyban van − Kiadás nagyobb, mint a bevétel − Bevétel nagyobb, mint a kiadás Magyarországon a családok jövedelmének változása napjainkban éppen abban fejeződik ki hogy a szabadrendelkezésű jövedelem sávján összeszűkült, vagy teljesen eltűnt, miközben a fixnek tekintett kiadások aránya megnövekedett. A szocializáció fogalma és színterei A társadalomban elfoglalt helyet és a

hozzá tartozó társadalmi jellemzőket az egyén „örökli” és megtanulja; illetve örökli és megtanulja azoknak az eszközöknek a használatát, amelyekkel megtarthatja, illetve megváltoztathatja a társadalomi helyzetét. Ezt a társadalmi tanulást szocializációnak nevezzük. A szocializáció az a folyamat, amelynek során az újszülött gyermekből a társas interakciók révén identitással rendelkező személy, egy adott társadalom tagja lesz. A szocializációban eleinte rendszerint a családtagok kapnak szerepet, később a kortárscsoportok, az oktatási intézmények, majd a munkahelyi, szabadidős társak, akikkel érintkezve az egyén elsajátítja (megismeri és magáévá teszi) a különböző helyzetekben és tevékenységeknél elvárt viselkedés szabályait, illetve kialakítja az alkalmazásukhoz szükséges készségeket (kompetenciákat). A szocializáció eredményeként ezeket a szabályokat az egyén már nem kívülről érkező

előírásként, hanem személyes beállítódásaiból, értékrendjéből következő szerepként éli át. A szocializáció ebben az értelemben az egész életen át tartó, jellegzetes életkori szakaszokban meg-megújuló folyamat. Noha sok szempontból meghatározóak a gyermekkori tapasztalatok, a másodlagos vagy harmadlagos (iskolai, munkahelyi, politikai szervezetbeli stb.) szocializáció radikálisan felülírhatja a korábban meghatározónak tűnt személyiségjegyeket. Megkülönböztetünk elsődleges szocializációt, amely a társas környezettel való interakcióban történik, és minden későbbi szocializációs folyamat alapja. Az elsődleges szocializáció során alapvető kognitív, verbális, ill. szociális készségek, valamint kulturális, erkölcsi mintázatok sajátítódnak el. A társadalmi szerepekkel kapcsolatosan beszélünk másodlagos, pl. erkölcsi, politikai, foglalkozási szocializációról A szocializáció színterei: 1. Az elsődleges

szocializáció színhelye a család A családi szocializáció tartalma: • A gyermek találkozása a társadalommal. • Az intim kapcsolatok működtetésének mintái. • A kommunikáció képességének kialakulása (elsősorban a nyelvi kommunikáció). • Az identitás meghatározásának (nem, társadalmi helyzet, vallás, etnikum) alapvető eszköze. • Általános életesélyek hagyományozódása: egészség, várható élettartam, várható iskolai végzettség, várható foglalkozás, anyagi helyzet • A szülő-gyermek kapcsolat kihatása az élet időben távoli szakaszaira (depresszió, infarktus-veszélyeztetettség, stb.) • Alapvető viselkedési (pl. egészségviselkedési) szokások 2. A másodlagos szocializáció legfontosabb színhelye az iskola Az iskola célja, hogy a tanulók elsajátítsák mindazokat az információkat, készségeket, értékeket, amelyeket a társadalom fontosnak tart. (Nem csak írás-olvasás, hanem pl kötelességtudás,

megbízhatóság, pontosság, stb.) • A gyermeknek meg kell tanulnia együttműködnie más gyerekekkel, megfelelnie külső elvárásoknak, kialakítani a viselkedés új szabályait (megosztani másokkal, versenyezni). • A társadalmi (családi) előnyök és hátrányok iskolai előnyökké/hátrányokká válnak, az iskolai előnyök/hátrányok pedig ismét társadalmiakká. 3. Az iskola mellett igen jelentős szocializációs szerepe van a kortárscsoportnak A kortárscsoport lényege az iskolán kívüli kapcsolat más fiatalokkal (barátok, szomszédság), ami lényegesen különbözik a családi és az iskolai kapcsolatoktól. Az iskola és a kortárscsoport további lényeges funkciói: • a családi kapcsolatok lazítása, • alternatív viselkedési modellek nyújtása • • Alternatív, nem ritkán ütköző értékek és normák nyújtása. A serdülőnek meg kell tanulnia a számára fontos személyek s intézmények esetleg konfliktusos normáit, értékeit

összehangolni. 4. A tömegkommunikáció is betölt szocializációs funkciót A tömegkommunikáció különféle médiumai – tévé, rádió, film, újság, könyvek, hanglemezek, videók, Internet – társadalmi szempontból eltérő csoportokhoz juttatják el ugyanazokat az értékrendeket (pl. ízlés, életcélok, fogyasztási célok), és szerepmodelleket (példaképek, viselkedés). Ahogy a multinacionális média teret nyer, üzenetei egységesebbé válnak A szocializáció során a viselkedés mögöttes befolyásoló faktorait, pl. a bizalom képességét, vagy az ellenséges beállítódást is elsajátítja az egyén. A folyamat eredményeként létrejön az ún. társadalmi tőke, amelybe az anyagi és kapcsolati tőkén kívül pl az egészségtőke, az egészségi állapot fenntartásának képessége is beletartozik Nemzeti hagyományok, identitás Az önazonosságunk nem azonos a személyi igazolványban rögzíthető adatokkal. Mi európaiak, magyarok

vagyunk. Mindenki lakik valahol, tehát városi, falusi, kispesti, győri stb Van, aki vallásos, van, aki nem. Az önazonosság (identitástudat) az egyén tudata arról, milyen nemhez, nemzethez, valláshoz, régióhoz tartozónak érzi magát. E tudatforma lassan alakul ki az emberekben, a felnőtté érlelődés folyamatában. Azt, hogy milyen állam polgárai vagyunk, vagy melyik település lakosai, örököljük. Azt azonban, hogy melyik kultúrához kötődünk, melyiket szeretnénk ápolni és magunkénak vallani, az egyének többnyire felnőtt korukban döntik el. Az állampolgárság adott dolog Ám lehet valaki más állam polgára, mint ami az anyanyelve. A nyelvi-kulturális identitástudat azonban csakis az egyén meggyőződésén alapulhat, „magánügy”. Ő és csakis ő döntheti el, vajon melyik nyelvi-kulturális közösséghez tartozik. A demokratikus társadalomban mindenki maga döntheti el vonzódásait és azt, milyen értékekhez óhajt alkalmazkodni. Ha

valaki másképpen cselekszik, mint amit a belső lelkiismerete diktál, lelkifurdalást érez. Ezért sem szabad senkit arra kényszeríteni, hogy akarata ellenére elhagyja ősei hitét, nyelvét. Az anyanyelvi kultúra, az anyaország történelme sokakat akkor is hűségre ösztönöz, ha nem a szomszédos államokban élő kisebbségi magyar, hanem hazájától sok ezer kilométerre él, mert vagy ő, vagy a szülei emigráltak. A jogos nemzeti büszkeség azonban sohasem nézi le más nemzetek történelmét, kultúráját. A modern ember bátran lehet többes identitású, például párizsi zsidó magyar, vagy washingtoni protestáns magyar. Nyilvánvaló, hogy még a választott sportklub iránti rokonszenvet sem cseréli fel senki szívesen erőszak hatására. Az identitástudat az ember belső ügye. A fiatalok identitástudatának kialakításában sokat segít, ha törődnek szülőföldjük hagyományaival, és tenni is hajlandók a jó hagyományok ápolása

érdekében. Most kezd újraéledni egy kedves, régi szokás, a lokálpatriotizmus. Az érzelmi kötődés a helyhez, ahol élünk, áldozatos munkára, például a műemlékek megszépítésére ösztönzi a település lakóit. Akinek közösségi célja van, sokkal könnyebben azonosul saját szerepeivel, hisz számtalan visszajelzést kap társaitól, hogy milyennek tartják őt. Az emberek többféleképpen ítélik meg a társadalmi jelenségeket, és vélekedésükben az egyik legfontosabb elem az a tény, hol nevelkedtek fel. Fontos tehát a lakcím: európai, magyarországi, városi vagy falusi ember valaki. Ám ez még kevés Az emberek identitástudatát kulturális hatások alakítják. Ebbe beletartozik a családi hagyomány éppen úgy, mint a vallási és nemzeti hagyományok. A viselkedéskultúra is beletartozik a kultúrák ember, kulturált társadalom fogalmába. A család értékközvetítő szerepe abban is megnyilvánul, hogy ezeket a normákat megtanítsák

otthon a fiataloknak. A ma élő felnőttek egy részének identitástudata azért nem eléggé magabiztos, mert a régi rendszerben esetleg féltek attól, hogy kifejezést adjanak nemzeti, vallási, kisebbségi identitástudatuknak. Ezért is illeti meg igen nagy tisztelet azokat a magyar családokat, akik a diktatúrák idején is vállalták, hogy román, szovjet, csehszlovák, jugoszláv állampolgár létükre magyarnak érzik magukat. E történelmi tapasztalat a ma élő idős nemzedékekben mély nyomot hagyott. Az emberek identitástudatát napjainkban nagymértékben befolyásolhatja a lakóhely, tehát az, hogy városi vagy falusi lakos valaki. Különösen a fővárosnak van nálunk nagy presztízse. Ennek oka az lehet, hogy Budapesten nemcsak számos kulturális létesítmény és kórház között választhatnak a lakosok, de munkahelyből is több lehetőség adódhat, mint kisvárosban vagy falun, ahol esetleg egyáltalán nincs sem termelő-, sem szolgáltatóipar.

Újabban a városok társadalmában egyre inkább meghatározó a munkahelyhez való érzelmi ragaszkodás. Az emberek egy része nem arra büszke, mi a szakmája, hanem arra, hogy melyik sikeres, híres cég alkalmazottja. A fiatalabb korosztályokban a fogyasztói szokásokhoz (márkanév, zenekarok, sportklubok) való érzelmi kötődés is divatba jött. Néha a divatos viseletek alapján elkülönült fiatal csoportok rivalizálnak egymással, becsmérlő a véleményük egymás ízléséről. Világvallások Minden társadalomnak szüksége van rituálékra, melyek a társadalom tagjaiban tudatosítják azokat az értékeket, amelyek a társadalom együttműködésére és egyesülésére támaszkodnak. A vallások segítenek az egyes embereknek, hogy el tudjanak igazodni a világban, az egész társadalom számára fontos funkciót látnak el úgy, hogy a társadalom tagjai számára közös értelmezési keret nyújtanak az élet értelméről, az értékekről,

normákról, erősítik az összetartozás érzését, közösségeket teremtenek, törvényesítik a fennálló társadalmi intézményeket. A vallások már az emberi civilizáció kialakulásával megjelentek, azóta is folyamatosan átalakulnak (pl. reformáció), illetve újak születnek Alapvatően két fő típusba sorolhatók: egyistenhívők (monozeizmus) vagy többistenhívők (politeizmus). A hívek száma, az egyes vallások elterjedése alapján öt világvallást különböztetünk meg: hinduizmus, buddhizmus, kínai univerzizmus, kereszténység, iszlám. India ősi vallása a hinduizmus (brahmanizmus), mely az árja hódítás után több száz éves folyamat eredményeképpen jött létre. Sokistenhívő vallás, hívei maguk határozhatják meg, hogy melyik istent imádják. A legfőbb istenhármasság: Brahma (a teremtő), Visnu (a megtartó), Siva (a pusztító). A három főisten egységet alkot: a teremtés, fenntartás és pusztítás irányítja a világ örök

körforgását. Vannak olyan hitelvek, amelyek minden hívőre kötelezőek. Ezek nagyrészt társadalmi természetűek Ilyen a varna-rendszer /kasztrendszer/ amely négy csoportra osztja a társadalmat. Az egyes kasztokba csak beleszületni lehet, tehát a hindu vallás nem vehető fel. A kasztok tagjai csak egymással érintkezhetnek, életüket szigorú előírások szabályozzák. A Karma /tett/ és a reinkarnáció /újjászületés/ központi tana szerint a folytonos újjászületések formáját az határozza meg, hogy korábbi életünkben milyen tetteket hajtottunk végre.A végső cél a világlélekkel való azonosulás A buddhizmus alapítója egy Gautama Sziddharta nevű herceg volt, aki i.e 560-ban született Nepálban. Elhatározta, hogy ő is szerzetesi útra tér, s örökre elhagyta apja fényűző palotáját. Sok éven keresztül imádkozott és böjtölt Végül leült egy fa alá, s meditálni kezdett Mikor felnyitotta a szemét, meglátta az igazságot. Ekkor

kapta a Buddha (Megvilágosodott) nevet. Rájött, hogy az emberek azért szenvednek, mert soha nem elégedettek azzal, amijük van, hanem mindig többet akarnak. Az embernek, ha pozitív változást szeretne életében, radikálisan meg kell változtatnia a gondolkodását, s tetteit. Főbb tanításai: 1. a lét bármilyen formája szenvedést is jelent; 2. ennek a szenvedésnek az oka a mohóság; 3. szenvedést meg lehet állítani (nirvána); 4. az út a szenvedés megszüntetéséhez a nyolc nemes ösvény, pl Buddha tanításai, pozitívan gondolkodni, igazmondás, könyörületesség, nyugodt, elégedett elme létrehozása, hasznos munka, tudatosság stb. Elveti a kasztrendszert, de megtartja az újjászületés és a megváltás tanát. A vágyakról való lemondással juthatunk el a nirvánába. Ez nem azonos a halállal, inkább egy meghatározhatatlan, magasabb rendű szellemiség elérése. A hívők életformáját sajátos kettősség határozza meg : szeretet,

önzetlenség minden élő iránt s egykedvűség az önmagukat érő történésekkel szemben. A buddhizmus a rá jellemző gondolatszabadság révén jelentősen átformálódott, irányzatokra szakadt. Ma már világszerte elterjedt, de főként Közép-Ázsiában és a Távol-Keleten meghatározó vallás. Irányzatai pl tibeti lámaizmus, zen-buddhizmus A kínai vallás eredetileg a szellemvilágon alapult. A kínaiak szerint a világban egyetemes összhang uralkodik. Vallási elképzelésüket univerzizmusnak nevezzük Az univerzum (a világmindenség) az ég, a föld és az ember kölcsönhatásából áll. Minden dolognak két egymást harmonikusan kiegészítő része van: a Jang és a Jin. A Jang a világosság, az aktív, a férfierő; a Jin a sötétség, a passzív, a női erő. A világot az örök törvény, a Tao mozgatja, amely a Jang és a Jin egyensúlyát biztosítja. A Kr e VI században két vallási rendszer alakult ki, a Kung-fu-ce (Konfuciusz) nevéhez

fűződő konfucianizmus, mely a hagyományok tiszteletére, az erkölcsös életre és az állam szolgálatára tanított, valamint a Lao-ce nevéhez fűződő taoizmus, mely a boldognak tartott múlt felé fordul, elveti a változást, a vágyak nélküli bölcselkedést tartja ideális állapotnak. A kereszténység kialakulása Palesztinában a názáreti Jézushoz köthető. Jézus 30 évesen kezdett tanítani. Életét az evangéliumok írták le (Máté, Márk, Lukács, János) Jézus keresztre feszítétték, tanítványai, az apostolok azonban elkezdték az új hit terjesztését. A kereszténység olyan egyistenhívő vallás, amely a földi élet szenvedéseiért a túlvilágon ígér kárpótlást. A túlvilágon az egyén helyét élete – bűnei, illetve erényei – határozzák meg (pokol, purgatórium, menny). Alapeszméi: hit Istenben, szeretet, megbocsátás, a megváltás reménye. Elutasította a vagyont, az erőszakot, a gyűlöletet Az isteni természet három

megnyilvánulási formája az Atya-Fiú-Szentlélek – a Szentháromság. Az üdvözülést szolgálják a szentségek: a keresztség; a bérmálás; a házasság; a papi rend; az oltári szentség (úrvacsora); a gyónás; az utolsó kenet (a betegek szentsége). A hívek kapcsolatának formája az Istennel: egyénileg az ima; közösségileg a szentmise (istentisztelet). A történelem folyamán a kereszténység irányzatokra szakadt. Egyházszakadások: 1054 – görög-keleti (ortodox) – római katolikus; 1517 – reformáció protestáns irányzatok; pl. evangélikus, református stb.; 1534 – angol reformáció anglikán egyház. A kereszténység világszerte elterjedt, minden kontinensen meghatározó vallás. Az iszlám Mohamed próféta által 610-632 között Mekkában és Medinában megalapított egyistenhivő vallás. Tanításai miatt szembekerült a gazdag mekkai kereskedőkkel, ezért kénytelen volt Medinába menekülni 622-ben. 622, Mohamed futásának

(hidzsra) éve az iszlám időszámítás kezdete. Az iszlám szó jelentése: Teljes behódolás Istennek. Az Arab félszigetet tekinthetjük az iszlám vallás bölcsőjének Az iszlámvallásra nagy hatással voltak a zsidó illetve keresztény hagyományok. Jelentős hatást gyakorolt a pogány arab világra is. Maga Allah korábban csupán egy törzsi istenség volt, s a pogány eredetű a mekkai szent helyen a Kába–kő (egy meteoritdarab) tisztelete. Az iszlámok szent könyvét Koránnak nevezik, amely fejezetekből, úgynevezett szurákból állt. A Korán alapján a hívő muszlimoknak a következő 5 alapvető parancsot kell betartaniuk: 1. Allahban, az egyetlen istenben s a profétájában, Mohamedben való hit 2. Mekka, a szent város irányában végzett napi ötszöri ima 3. Kötelező alamizsnaosztás a szegényeknek 4. A Ramadan havi böjt betartása, mikor napkeltétől napnyugtáig tilos enni és inni. 5. Minden igazhitű életében legalább egyszer zarándokoljon

el a szent városba, Mekkába. Az iszlám vallásnak két irányzata volt. Az egyik irányzat magukat szunnitáknak nevezte Szerintük kötelező hagyományoknak az a része, amit a hívők közmegegyezéssel fogadnak el. A másik irányzat magukat siitáknak nevezte. Fontosnak tartották azt a hagyományt, amelynek a próféta közvetlen leszármazottaira, vagyis a kalifákra vonatkozik. Az iszlám szerint társadalmi kötelezettség a hit terjesztése, melynek eszköze a dzsihád (szent háború). Az iszlám ma főleg az arab világban és Ázsiában elterjedt, ezsmei háttérként kapcsolható a nemzetközi terrorizmushoz is. Nemzetiségek, etnikai kisebbségek és etnikumok a magyar társadalomban a XX. században Mielőtt a nemzetiségek, etnikai kisebbségek, valamint etnikumok magyar társadalomban elfoglalt helyzetének vizsgálatához kezdenénk, tisztáznunk kell e fogalmak valós jelentését. A nemzetiség szót két értelemben használhatjuk. Általánosabb

értelmében valamely nemzethez való tartozást jelent. Szociológiai, politikai kifejezésként ugyanakkor valamely meghatározott etnikumhoz tartozó kisebbségre használják. Kisebbségnek nevezünk egy nagyobb közösségen belül többé-kevésbé elkülöníthető, sajátos azonosságtudattal rendelkező (pl. etnikai, vallási vagy egyéb) csoportot, ha annak létszámaránya a nagyobb közösségéhez viszonyítva kisebbségben van. Etnikum alatt történelmileg kialakult, az összetartozás tudatával, valamint közös nyelvvel, kultúrával és hagyományokkal rendelkező népességet értünk. Ezen belül a kisebb létszámú, zártabb etnikumokat az etnikai közösség, törzs vagy csoport, míg a nagyobb embertömeget képviselő, kiterjedtebb földrajzi területeken élő etnikumokat a nép, illetve nemzet kifejezéssel jelölhetjük. A kisebbségben élő etnikumokat nemzetiségeknek nevezik Napjainkra a lakosságnak mintegy 10 százaléka tekinthető valamely nemzeti

vagy etnikai kisebbséghez tartozónak. A nemzeti kisebbségek Magyarországon 13 törvényben elismert nemzetiség él, ezek között 12 nemzeti kisebbség (németek, szlovákok, horvátok, románok, ukránok, szerbek, szlovének, lengyelek, görögök, bolgárok, ruszinok, örmények), illetve 1 etnikai kisebbség (cigányság). A népszámlálások, a kisebbségjogi intézmények csak ezen kisebbségek adatait, társadalmi mozgásait mérik, és kisebbségi önkormányzatot csak ezek az etnikumok alakíthatnak, mivel ezek azok a népcsoportok, amelyek minimum egy évszázados itttartózkodást tudtak igazolni (történelmi kisebbségek). Az ukrán, a lengyel, a görög, a bolgár, a ruszin és az örmény nemzetiségeket csak 1991-ben ismerték el hivatalosan. A legtöbb hazai nemzeti és etnikai kisebbségnek közös vonása, hogy a magyar állam keretei között leélt évszázados múltja miatt kettős tudatúnak vallja magát, és magyarságtudatuk legalább olyan erős, mint

kisebbségi kötődésük. A legnagyobb létszámban élő nemzeti kisebbség a németeké. A mai Magyarország területének hagyományos német népcsoportjait összefoglaló néven „sváboknak” is nevezik. A németeket számban követő nemzetiség, a szlovákság (tótok), nem sokkal marad el a horvát nemzetiség sem a szlovákoktól. Az etnikai kisebbségek Magyarországon egy hivatalosan elismert etnikai kisebbség létezik, a cigányság. Tulajdonképpen a „cigányság” fogalom több népcsoportot is takar, amelyek a magyar nemzeti kultúrához egyféleképpen vagy legalábbis hasonlóan viszonyulnak. A szociológia meghatározása szerint „cigány” az, akit környezete (leginkább a „nem cigányok”) annak tartanak. A cigányságot számos különböző csoport alkotja, amelyeknek kultúrája jelentősen eltér egymástól. A magyarországi cigányság azoktól az önmagukat romáknak nevező és roma nyelven beszélő népcsoportoktól származik, amelyek a

középkorban érkeztek a balkáni országokba és Magyarországra. A cigányság egy része ma is romának vallja magát, például a magyar cigányok (romungrók) és az oláh cigányok hagyományos közösségeihez tartozók, a legkisebb arányban az úgynevezett beás cigányok élnek Magyarországon, akik a román nyelv egy régies román nyelvváltozatot beszélnek. Emellett kialakulóban van a modern roma nemzet fogalma is. A magyarországi cigányok legnagyobb része magyar anyanyelvű A roma nyelv (cigány nyelv) ismerete ma csak a cigányság kisebb részére jellemző, elsősorban az aprófalvas felépítésű dél-dunántúli megyékben, valamint Szabolcs-Szatmár-Bereg és Nógrád megyében is. A magyar társadalmon belül a cigányság életkörülményei a legrosszabbak A cigány nemzetiségűek általában hátrányos helyzetben vannak a munkavállalás és a tanulás terén (diszkrimináció). A kisebbségek és a magyar társadalom, állam kapcsolata A magyar

kormány a kisebbségek életének tudatos segítését nemcsak a nemzetközi kötelezettségvállalásokból eredő feladatnak, hanem hosszú távú nemzeti érdeknek is tartja. Támogatja a kisebbségi csoportok identitásának megerősítését, a kisebbségi önkormányzati rendszer fejlesztését, a kisebbségi kulturális autonómia megvalósulását. Ennek értelmében a magyar országgyűlés 1993-ban elfogadta a nemzetiségi törvényt (Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Jogairól szóló törvény). A törvény szerint a Magyarországon honos nemzeti és etnikai kisebbségek helyi és országos kisebbségi önkormányzatokat hozhatnak létre, melyek választása az önkormányzati választások során történik. Ezen belül helyi, illetve országos kisebbségi önkormányzatokat is ismerünk Emellett a kisebbségek jogait országgyűlési biztos (ombudsman) védi. A helyi kisebbségi önkormányzatok feladata a kisebbség ünnepeinek meghatározása, helyi kisebbségi média,

közoktatás, hagyományápolás fenntartása, pályázatok, ösztöndíjak kiírása. Az országos kisebbségi önkormányzat határozza meg a kisebbség országos ünnepeit. Feladata lehet továbbá színház, múzeum, könyvtár, művészeti és tudományos intézet, kiadó, közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény, jogsegélyszolgálat üzemeltetése. A legfontosabb joga a kisebbséget érintő valamennyi jogszabály véleményezése, és az, hogy a kisebbség építészeti emlékeivel vagy a nemzetiségi oktatás törzsanyagával kapcsolatos törvényeket elfogadhatja vagy visszaküldheti a parlamentnek. Mindezek alapján elmondható, hogy a magyarországi kisebbségek kultúrájának ápolásával az ország évszázadokra visszanyúló kulturális sokszínűsége értékként őrizhető meg minden állampolgár számára. A deviáns társadalmi magatartás, kialakulásának társadalmi háttere Az emberi társadalom működésének, az emberi együttműködésnek a

biztosítását a szocializáció folyamán elsajátított társadalmi szabályrendszer, a normarendszer teszi lehetővé. Normák: viselkedési szabályok, amelyek előírják, hogy a társadalom tagjainak bizonyos helyzetekben hogyan kell, és hogyan nem szabad viselkedniük. A norma megszegését mindig valamilyen szankció bünteti. Sokféle norma létezik egymás mellett: - büntetőjogi normák - erkölcsi normák - szokások, illemszabályok, divatszabályok. Az adott társadalom normáitól eltérő viselkedést deviáns viselkedésnek nevezzük. Deviáns viselkedés az öngyilkosság, bűnözés, alkoholizmus, kábítószer-fogyasztás, és a lelki betegségek. A deviáns magatartást kiváltó társadalmi tényezők Az iparosodás és az urbanizáció jelenségei más tényezőkkel összefüggésben hatnak a deviáns magatartás kialakulására. A deviáns magatartást kiváltó konkrét tényezők lehetnek: • • • • a kulturális tényezők, hagyományok, elfogadott

magatartási minták, politikai intézkedések is tápot adhatnak bizonyos deviáns magatartási formák terjedésének. közrehatnak az anómia sajátos megnyilvánulási formái. A csábító anyagi jólét bűncselekmény elkövetésére, a magasabb funkció vonzása opportunizmusra, klikkel útján való érvényesülésre ösztönözhet, s ha ezek nem is mindig nyilvánulnak meg pl. bűncselekményekben, mégis talajt biztosíthatnak a deviáns magatartás formái számára, a devianciának. deviáns magatartásokat termelhet a többoldalúan hátrányos helyzet is, különösen a belőle fakadó depriváltság érzése, amely könnyen eredményezhet alkoholizmust, ezzel összefüggően bűnözést, a családi szocializáció megbontását, a gyermekeket és fiatalkorúakat veszélyeztető helyzetet, idősebb korban öngyilkosságot, táptalaja lehet a mentális betegségeknek. A deviáns magatartások valamilyen konfliktus-szituáció feloldásaként jönnek létre. A

társadalmi, kulturális tényezők két szinten működnek közre: • • konfliktushelyzetek létrehozásában – az iparosodó, urbanizálódó társadalmakban több konfliktushelyzet alakul ki mint pl. a tradicionális társadalmakban a konfliktushelyzet feloldásában – a primer kötelékek közreműködnek a konfliktusok könnyebb feldolgozásában pl. a vallás Mindezek a társadalmi tényezők nem automatikusan teremtenek deviáns magatartást és nem is egymástól függetlenül hatnak. A társadalmi tényezők egyéni tulajdonságokon keresztül jutnak kifejezésre. Újabb kutatások felhívják a figyelmet a deviancia szekvenciális modelljére: a deviáns magatartás sémái meghatározott sorrendben fejlődnek ki, és az egyén magatartásában megfigyelhető a deviancia felé vivő lépések sorrendje. Az út a szándékos nonkonform magatartástól az alkoholizmusig, a bűncselekmények, elkövetéséig vezethet, sőt addig, hogy az egyén elfogadja, hogy

deviánsnak tekintik, végül a deviancia, mint életforma is kialakulhat, esetleg szervezett deviáns csoportba való belépéssel párosulva. Népességmozgások régen és ma A civilizációk közötti kapcsolat kialakulásának oka a szükségleteik kielégítésének igénye. (Pl a földrajzi felfedezések oka Európa igénye Közép- és Kelet-Ázsia termékei iránt) Ennek földrajzi (pl. tagolt partvonal), technikai (pl hajózási technika) és gazdasági-társadalmi (pl. törekvés a terjeszkedésre, a technikai találmányok tömeges felhasználásának képessége) feltételei voltak. A Földről alkotott kép globálissá válása Európának köszönhető Kiindulópontja a nagy földrajzi felfedezések megindulása. Következményei: a gyarmatosítás; a világkereskedelem és a világpiac kialakulása. A XX századig a világgazdaság Európaközpontú maradt Korábban az életfeltételek változása tette szükségessé, hogy nagyobb embercsoportok, sőt, egész

népek új hazát keressenek. Pl az ókorban a tengeri népek vándorlása a Kr e XII században, illetve a népvándorlás a IV-X. században A földrajzi felfedezések, a gyarmatosítás kezdetével a népességvándorlás átalakult. A tőkés világgazdaság kialakulásának következménye a kontinensek közötti tömeges népességvándorlás. Nem egész népek, hanem csak kisebb-nagyobb társadalmi csoportok vándoroltak. A népességvándorlás két formája: önkéntes és kényszerített. Az önkéntes vándorlásnak több oka lehet, pl kedvezőbb életfeltételek keresése, kedvező gazdasági lehetőségek kihasználása, gyéren lakott területek benépesítése, munkaerőigény stb. – összefüggésben a gyarmatbirodalmak kiépítésével. A kényszerített vándorlás tulajdonképpen a rabszolga-kereskedelem, de alapulhat vallási vagy társadalmi ellentéten is. A fontosabb vándorlási útvonalak: - Európából (főleg Nagy-Britanniából és Írországból,

később Német- és Olaszországból) Észak-Amerikába; - Európából (főleg Portugáliából, Spanyol- és Olaszországból) Közép- és Dél-Amerikába; - Európából (főleg a gyarmattartó országokból) Afrikába, Ausztráliába és Ázsiába (a gyarmati területekre); - Afrikából Amerikába (a rabszolga-kereskedelem révén). A kontinensek közötti tömeges vándorlás következménye a rasszok keveredése. Ez leginkább Amerika és Ausztrália népességére jellemző, de egyre inkább megfigyelhető a volt gyarmattartó európai országokban is. A kevert emberfajták leginkább Latin-Amerikára jellemzőek, fő típusaik: fehér és néger szülők mulatt; fehér és indián szülők mesztic; indián és néger szülők zambó. Mindez nemcsak etnikai sokszínűséghez, hanem etnikai konfliktusokhoz is vezetett. Az etnikailag sokszínű területeken az etnikumok közötti viszonyrendszer háromféleképpen modellezhető: - asszimiláció a kisebbség (a

bevándorlók) elhagyja nyelvét, eredeti szokásait, és alkalmazkodik a többség életmódjához, normáihoz, vagyis beolvad; - olvasztótégely a kisebbségek nem alkalmazkodnak a többség szokásaihoz, hanem megtartják (vagy részben megtartják) etnikai és kulturális különállásukat, pl. az Egyesült Államokban; - kulturális pluralizmus a különböző kultúrájú (nyelvű) etnikumok teljesen egyenlő helyzetben vannak egy társadalmon belül, pl. Svájcban (németek, franciák, olaszok), Belgiumban (flamandok, vallonok). A népességmozgás részben megváltozott okokkal és célterületekkel napjainkban is folytatódik. A legintenzívebben Észak-Amerika felé irányul főként Latin-Amerikából, részben illegális bevándorlás formájában. Másodsorban a túlnépesedő Kína lakosságának migrációja jellemző. /Migráció elköltözés, elvándorlás; a lakosság tömeges lakóhely- változtatása egy országon belül vagy áttelepülése egyik

országból a másikba./ Harmadsorban célterület a fejlett Nyugat-Európa, ahova főleg a volt gyarmatokról és a szegényebb volt szocialista országokból települnek, emellett jelentős a vendégmunkások beáramlása is. Ugyancsak megfigyelhető a vendégmunkások vándorlása a közel-keleti gazdag arab „olajországokba” (pl. Kuwait, Katar, Egyesült Arab Emirátusok) is HOGYAN HAT A TUDOMÁNYOS HALADÁS (INFORMÁCIÓROBBANÁS, INFORMATIKAI FORRADALOM) A TANULÁSRA, SZOKÁSRENDSZEREK ALAKÍTÁSÁRA? Korunk az információrobbanás időszaka. Az ismeretek elavulása, tömegének megtöbbszörözése rövid távú folyamat. A polihisztorok kora lejárt Korábban a mennyi, most a honnan kérdésre helyeződik a hangsúly. Az információk tömegében az eligazodás feltétlenül szükséges. Az információk merítése korábban könyvközpontú volt A számítógépek forradalmának időszakában az ismeretszerzés távlatai soha nem látott mértékben kitágultak. Egyre

nagyobb teret hódít a világháló, amely eddig soha nem látott információmennyiséget juttat el akár a háztartások, az egyének szintjéig, háttérbe szorítva nemcsak az írott ismerethordozókat, sajtót, hanem az elektronikus médiákat is. Az internet nemcsak a rádió és a televízió elől vonja el az embereket, de – sajnos – az olvasás mennyisége is drasztikusan csökkent. Különösen igaz ez a fiatal generációra, amely már beleszületett az információs forradalomba. A nemzetközi hálózatba való bekapcsolódás lehetőséget ad a kulturális javak, információk nagy távolságra történő eljuttatására. Az oktatásban jelentőséget kapnak a digitális oktatócsomagok. A számítástechnika lehetővé teszi a távmunkát, a munka kiadását, elvégzését. Átalakulhatnak vásárlási szokásaink. Katalógus alapján történő kiválasztásra, az áru megrendelésére van lehetőség. A távközlési forradalom, műholdak alkalmazása a

műsorszórásban végtelenül kibővítheti a kínálatot, sőt, a számítógépes filmek letöltésével sajátos műsorrend is kialakítható. Az emberek közötti érintkezés formái is gyökeresen átalakulnak. Elektronikus levelek írása, a mobiltelefon révén a vezetékes hálózattól való függetlenedés is megvalósult. A hivatali ügyintézésben a telefax bevezetése is lehetővé tette a levelek, dokumentumok rövid idő alatti eljuttatását az érintettek részére. Az egészség megőrzésének, betegségek gyógyításának új távlatait kínálják a génsebészeti eljárások. A lombikbébi-programok új lehetőségeket nyitnak azoknak a házaspároknak, ahol a gyermekáldás elmaradt. A számítógépek lassan az élet minden területén nélkülözhetetlenné válnak. A termelésben a robottechnika csökkenti a munkahelyek számát. A háztartások informatikai felszereltsége pedig csökkenti az egyéni aktivitást, hosszú távon pedig az emberi kapcsolatok

kiüresedéséhez vezethet. Látható tehát, hogy a folyamatnak hátrányai is vannak Az informatikai-információs forradalom, az információk világméretű áramlása a globalizációnak is fontos összetevője. A demográfiai robbanás társadalmi és gazdasági okai a „harmadik világban”, a népesség csökkenésének és elöregedésének problémái hazánkban és más európai országokban A demográfia fogalma A demográfia az a tudomány, amely vizsgálja a népesség számát, összetételét, területi elhelyezkedését és állapotát, ezek változásait és tényezőit, valamint a népesség és a népesedés jelenségeihez fűződő társadalmi – gazdasági kölcsönhatásokat és következményeket, feltárja a népesség megújulásának, a népesedés jelenségeinek törvényszerűségeit. A népesség nagyságát erősen befolyásolják azok a természeti – földrajzi tényezők, ahol az adott népesség él. Ezek közül a legfontosabb maga az a

terület, amely meghatározója sok esetben a népesség nagyságának és fejlődésének (pl. nagysága, minősége, megművelhetősége). A világ népességének változása 1994-re a világ népessége 5,6 milliárdra nőtt, 40 év alatt megkétszereződött, mert visszaszorultak a járványos betegségek, javult a táplálkozás, a lakásviszonyok, az ivóvíz ellátás, szennyvízelvezetés, a közegészségügy, tehát lecsökkent a halálozás és nőtt a születések száma, az élettartam. Az ENSZ becslése szerint 2050-ben a világ népessége 7, 8 milliárd, a magas becslés szerint 12, 5 milliárd is lehet. Jelenleg majdnem minden országban elindult a születési arányszám csökkenése, így nem tudni, mikor és milyen értéken fog stabilizálódni a világ népessége. Az általános nézet az, hogy a közeljövőben elérheti azt a határt, amit a Föld már nem tud eltartani, és amely a környezet teljes leromlásához, az ivóvízkészlet kimerüléséhez, a

termőtalaj romlásához, és egyéb katasztrófákhoz, a nemzetközi vándorlás pedig súlyos politikai konfliktusokhoz vezet. A harmadik világban demográfiai robbanás zajlik A Föld népességének az a terulete növekszik legdinamikusabban. Ennek okai: kulturális, vallási tradíciók erősebb érvényesülése. A megnövekedett népesség nem talál megfelelő munkahelyet, alacsony infrastruktúrális viszonyok között él, éhínség, járványok tizedelik őket. Sokan polgárháborús övezetben élnek Ez az embertömeg kihívást jelent a Föld gazdagabb, „boldogabb” felének. Európa népességének alakulása Európa népességszaporodása a XIX. század második felében és az 1950-es években volt a legmagasabb (évi 1%), jelenleg csak 0,4% és a jövőben csak tovább fog csökkenni. A kontinensen a Föld lakosságának 1996-ban alig 14%-a él, de 30 év múlva már a 10%-ot sem éri el. 2020-ban kevesebb, mint 780 millió lesz Európa népességszáma Európa

fejlettebb részeiben is elöregedett a lakosság. Ez főleg a fogyasztói társadalom lehetőségeinek minél jobb kihasználásából adódik. Mivel a gyermekvállalási kedv csökken, egyre nagyobb szerephez jutatnak a harmadik világból bevándorlók. Európán belül legidősebb kormegoszlású Nyugat- és Észak-Európa, ahol az átlagos életkor 36 év ( és az öregkorúak aránya is a legmagasabb: 20%), ez Dél-Európában 32 év, Kelet-Európában 33 év (az öregkorúak aránya 18 ill. 16%) Az öregedést az is mutatja, hogy Nyugat-Európában már 107, Észak-Európában pedig 103 öregkorú jut 100 gyermekkorúra. Népesség száma Magyarországon A 90-es évek a szocializmus épületének lebontását hozták A demokratikus államrend kialakítása, a piacgazdaság létrejötte számos kellemetlen „ melléktermékkel” járt. Ezek közé tartozik a széleskörű elszegényedés, egzisztenciális bizonytalanság. A tartós munkanélküliség anyagi lecsúszáshoz

vezet. A fogyasztói ártámogatások megszűnése, a fogyasztói árak emelkedése a még munkahellyel rendelkező, bérből és fizetésből élők helyzetét felettéb megnehezíti. Ugyanúgy ki vannak téve az elszegényedésnek a nagycsaládosok Szomorú, hogy egyre több gyermek szegény. Az elszegényedés kockázata csökkenti a gyermekvállalási kedvet. A nyolcvanas években kezdődött a népesség fogyása A 80-as évek gazdasági hanyatlása a társadalom jelentős részét túlmunka vállalására kényszerítette, megszokott életnívójuk megtartása érdekében. Ez a művelődés háttérbe szorulásához, a család érzelmi elhanyagolásához vezetett. A fokozott igénybevétel aláásta az egészsége, nőtt a középkorosztály tagjainak elhalálozása és kedvezőtlenné váltak a halálozási mutatók. Ugyanakkor az orvostudomány fejlettsége révén képes olyan embereket is életben tartani, akik korábban meghaltak volna. Ez vezet Magyarországon a

társadalom elöregedéséhez Súlyos következmények: az elöregedő társadalomban egyre kevesebb az aktív dolgozó. Az aktív dolgozók társadalombiztosítási befizetései csökkennek, a jelenlegi nyugdíjrendszer alapjait ássák alá. Az elöregedő, megrokkant egészségű társadalom az egészségügyi és szociális ellátó rendszerre is egyre nagyobb terhet ró. Az 1920-as népszámlálás 8 millió lakost írt össze, ami lassan növekedett és 1940-ben 9,3 millió főt tett ki. A II világháború mintegy 400 ezer fős embervesztesége hatására 1949-ben ennél kisebb, 9,2 milliós volt a népességszám. Ezt követően megindult a népesség emelkedése és 1960-ban már 10, 1980-ban pedig 10,7 milliós népességszámot írtak össze. Azóta a természetes fogyás hatására az ország népességszáma csökken: 1995 elején már csak 10,2 milliót tett ki. Év 1949 1960 1970 1980 1990 1995 2000 2010 2020 2030 Lakosságszám/millió fő 9,2 10,0 10,3 10,7 10,4 10,2

10,2 9,9 9,5 9,1 A következő 50 évre szóló népességszámítások a népesség további csökkenésével számolnak. Ha a – jelenlegi népesedési feltételekből kiinduló – előrejelzés eredményeit fogadjuk el, akkor 2020–ban 9,5, 2040-ben pedig már csak 8,7 millió lesz az ország népességszáma. Ha a tendencia nem változik, 2040-ben már csak 8 milliónyian élnének az országban (ugyanannyian, mint 1920–ban). A két világháború között a mai országterületen évi 0,8 %-os népességnövekedést mértek. Ezt a II világháborús emberveszteség 0,2%-os fogyássá változtatta 1941 és 1949 között. Az 1950-es években újra évi 0,7%-ra növekedett az évi szaporodási ráta, majd 1960 és 1980 között 0,4%-ot ért el. Azóta évi 0,3%-os fogyás tapasztalható. A népességcsökkenés okai • • • • • A házasságkötések lecsökkenése, későbbre halasztása, mind befolyásolhatják a születések számát. A válások gyakorisága is

csökkentő tényező. A születéskorlátozás különféle módszerei. Az életmód, életkörülmények változása, romlása. Az egészségügyi ellátás romlása. Magyarországon a népesség növekedése az elmúlt 125 évben folyamatosan megmutatkozott. 1870 – ben a népesség átlagos életkora 26 év volt, ez 1900 – ra csak 27 évre nőtt, majd a II. világháború előtt 32 évet ért el. 1995 – ben az átlagos életkor már 38 év volt, ami 125 év alatt 12 éves növekedésnek felel meg. Az öregedési folyamatot jól mutatja a gyetmekkorúak arányának fokozatos visszaesése: az 1870 – es 37 % - ról előbb 26 – ra (1941), majd pedig 18% - ra (1995). Ezzel párhuzamosan az öregkorúak aránya előbb 5% - ról 11% - ra, majd pedig 19% - ra emelkedett. Az előreszámítások szerint ez a folyamat a jövőben folytatódni fog: a közepes prognózis szerint 2040 – ben már az ország lakosságának 23% -a lesz öregkorú. EU – demográfia Az Eurostat

felmérése szerint tavaly igen csekély mértékben, 0,3 százalékkal nőtt az EU összlakossága, amely idén január 1. napján 379 millió fő volt A jövőre csatlakozó tíz országban ugyanakkor átlagosan 0,1 százalékkal fogyott a népesség, és a második legnagyobb mértékű csökkenés – Lettország (-6,1 ezrelék) után - Magyarországon következett be (2,2 ezrelék). Ugyanakkor az uniós népesség tavaly növekedése mintegy háromnegyed részben a bevándorlásból fakadt. Tavaly Franciaország, Írország, Hollandia és Finnország kivételével a nettó bevándorlás valamennyi tagállamban meghaladta a természetes szaporulat rátáját, ami azt jelenti, hogy bevándorlás nélkül ezeknek az országoknak a lakossága csökkent volna. Demográfiai változások és hatásuk Az előrejelzések szerint az európai népesség 2020 – ig több mint 22 millió nyolcvan éven felüli polgárt számlál. Ez 55 százalékkal több, mint 1990 – ben volt Ezeket a

trendeket ráadásul a hivatalosan és nem hivatalosan egyre lejjebb hozott nyugdíjkorhatárok továbbélezik. Franciaországban például 1995 – ben a népességnek kevesebb, kevesebb mint egy hatoda keres foglalkozást. Belgiumban az 50-55 éves korosztálynak már csak a fele veszt részt aktívan a gazdasági életben. Ha az állami gondoskodástól való függőség más formáit is számításba vesszük, így például a fiatalok arányát a nappali tagozatos oktatásban, világossá válik, hogy a következő évszázad közepére az emberek 96 százaléka az állam pénzügyi segélyezésétől függ majd, aminek a forrását a maradék 4 százaléknak kell megtermelnie. A GLOBALIZÁCIÓ Az 1990-es években felgyorsult az eszmék, az információk, a tőke, az árucikkek és az emberek (munkaerő) áramlása a világ legkülönbözőbb pontjai között. Ezt a folyamatot nevezzük globalizációnak. Így a világ számos problémája már nem csak államok külső és

belső konfliktusaként jelentkezik. Ezeknek a negatív folyamatoknak, hatásoknak a megoldása már az emberiség közös feladatává vált. A globalizációnak kevesebb pozitív, viszont számos negatív hatása van. A GLOBALIZÁCIÓT KÍSÉRŐ JELENSÉGEK - A környezet pusztulása. A fejlett nyugati államok termelőeszközeiket olyan fejlődő országokba telepítik, ahol a környezetvédelmi előírások lehetővé teszik a környezetvédelmi költségek lefaragásával nagyobb profit szerzését. - Szegénység. A nyugati jóléti államok tőkét exportálnak fejlődő országokba, az ottani olcsó munkaerő révén megtermelt áruk hasznából finanszírozzák saját jóléti rendszerüket. A függésbe vont országokban az alacsonyan tartott munkabérek konzerválják a szegénységet, míg a fejlettebb államokban a tömeges képzetlen munkaerő életszínvonala szakad le egyre inkább. - Kommunikációs forradalom. A határokon átívelő kommunikációs csatornák ( a

műholdas távközlés, az internet ) megszüntetik az információs elszigeteltségből fakadó hátrányokat. - Új népvándorlás. A felsoroltak törvényszerű következménye (pl a kommunikációs forradalom, a szegénység konzerválódása a fejlődő országokban) a migráció erősödése. Ez igen jelentős gondot okoz a jóléti kiadások körüli állandó politikai nyomásnak engedni kénytelen kormányzatoknak. - Nemzetállamok szuverenitásának megszűnése. A globalizálódó világban a rendszer működését garantáló politikai irányzatok szükségszerűen feláldozzák a nemzeti szuverenitást a gazdasági stabilitás érdekében. - Multinacionális vállalatok uralma. A nemzetállamok szuverenitásának gyengülése, ill megszűnése után egyes nagyvállalatok veszik át a piac szabályozásának szerepét. - Tömegkultúra egységessé válása. A globális világban erre specializálódott, a kultúrát formálni képes gépezetek (a tömegtermelés miatt

fajlagosan alacsonyabb előállítási költségekkel) az egész világot egy adott kultúrkör ízléseinek, szokásainak elterjesztésével, szocializálós szerepet kezdenek betölteni. - Az angol, mint világnyelv. A versenyképes munkavállaló, gazdasági szereplő rákényszerül egy közös verbális kommunikációs csatorna használatára, amely napjainkban kelettől nyugatig az angol nyelv. - Nemzetközi terrorizmus. A gazdaságilag egyre inkább kettészakadó világban felélénkülnek az egyenlőtlenségekkel szembenálló mozgalmak. Ezek közös kiindulópontjuk, ideológiai céljaik révén könnyen képesek összefogni akár több nemzet hasonlóan gondolkodó szerveződéseit. - Genetikai forradalom. - Globálisan pusztító fegyverek elterjedése. A fogyasztói társadalom A fogyasztói társadalom a kapitalista gazdaság eredményeként jött létre. A tömegtermelés, a megnövekedett bérek lehetővé tették a javak létfenntartáshoz elengedhetetlen részén

felüli többletfogyasztást. A fogyasztás már nem csupán a szükségletek kielégítésének eszköze, hanem a társadalmi státusz különbségeinek megjelenítője is egyben. Az emberek, amennyiben már kielégítették a létfenntartáshoz szükséges igényeiket, igyekeznek megszerezni a kényelmet, komfortot biztosító civilizációs javakat. Az életfeltételek egyenlőtlensége következtében a különböző helyzetű rétegek eltérő fogyasztási javak megszerzésére törekednek, ezért másként alakul az egyes rétegek fogyasztási kultúrája, s így más lesz az életmódja. A fogyasztási szokásokat nemcsak az anyagiak, hanem az iskolázottság, a foglalkozás, a lakóhely és a származásból eredő kulturális értékek és szokások is befolyásolják. Az életfeltételekre épülő szükségleti hierarchia mellett az egyes egyének, családok, társadalmi csoportok fogyasztási igényeit többé-kevésbé folyamatosan alakítja, befolyásolja a

modernizációs fejlődés kínálata is. A modernizációs fejlődés hatására folytonosan új javak jelennek meg a „piacon”, ezekkel kiegészülve folytonosan változik az egyének fogyasztási struktúrája is. A piacon megjelenő egyre újabb árucikkek amelyek birtoklására a tömegkommunikációs eszközök hirdetéseikkel naponként felszólítanak mindenkit minduntalan késztetést jelentenek a vásárlók számára. Kiemelendő a reklámok fontos szerepe, melyek a fogyasztók manipulálásának legfontosabb eszközei. Legelőször a kedvezőbb létfeltételek között élők tudják a legmodernebb javakat birtokolni, beépíteni fogyasztási struktúrájukba, és mindennapi életvitelükbe, tevékenységeik közé. Az alacsonyabb státusú társadalmi rétegekhez tartozók pedig a néhány évvel korábban megjelent, ám számukra csak késve elérhető és „újnak számító” javak megszerzésén fáradoznak. Először mindig a jobb módú, gazdagabb és/vagy

műveltebb, magasabb státuszú, s azon belül is az újra leginkább érzékeny (többnyire a fiatalabb) egyének, családok „lépnek be” az egyes modernizációs javak fogyasztói közé, divatot teremtenek, majd időeltolódással, késéssel követik őket a többiek. A folytonosan változó, mindig új javak megszerzésére késztető fogyasztást a termelők gazdasági érdeke szítja. Amikor már szinte mindenki hozzájuthat valamely modern eszközhöz, akkor annak minőségibb változatát „dobják piacra”, hogy újrakezdődjék a vásárlási láz. Jól jelzi ezt a mosógép után az automata mosógép, a tévé után a színes tévé elterjedése az elittől az alacsony státusú rétegekig, majd az egyes márkák mesterséges amortizálása gyártásuk beszüntetésével és új márka megjelentetésével. Akik mindenképpen hasonulni kívánnak a magasabb státuszúakhoz, olyan javakat is meg- szereznek, fogyasztanak, amelyek még valójában nem jelentkeznek

fogyasztási szükségleteik között. Ilyenkor igényeiket meghaladó mértékben presztízsfogyasztással demonstrálják a vágyott mintának tekintett társadalmi réteghez tartozásukat. A fogyasztás növelése a gyártók érdeke elsődlegesen (a profit növelése érdekében), de ennek több káros hatása is van, pl. túlfogyasztásra ösztönöz, eltűnnek a tartós fogyasztási cikkek, nő a hulladéktermelés, fokozódik a környezetszennyezés stb. Munkaerőpiac, munkanélküliség A piacgazdaságokban a munkavállalók mindenütt elvileg szabad alkuban bocsátják áruba munkaerejüket. Ez azt jelenti, hogy megállapodnak a munkaadóval (illetve annak képviselőjével) arról, milyen munkát milyen feltételekkel és mennyiért végeznek el, azaz mennyi bért kapnak a munkájukért. Tehát formailag azonos helyzetű szereplők között egy szabályos csere zajlik le, mint a piacon ezért beszélünk az árupiachoz hasonlóan munkaerőpiacról is. A munkaerőpiac

szereplői az aktív korú népességből kerülnek ki Ezek azok az emberek, akik már elérték a munkaképes kort, és még nem mentek nyugdíjba, és egyéb okokból (Pl. betegség, rokkantság) sem veszítették el munkaképességüket De a gazdaságilag aktív lakosságnak is csak egy része jelenik meg láthatóan a munkaerőpiacon. Ez a piac jól megkülönböztethető csoportokból áll. Az első azoké, akiknek sikerült áruba bocsátaniuk munkaerejüket, tehát jelenleg állásban vannak. A másik csoportot azok alkotják, akik állást keresnek, de még nem sikerült találniuk. Őket nevezzük munkanélkülieknek A harmadik csoport azokból áll, akik valamilyen ok miatt tartósan vagy ideiglenesen visszavonultak a munkaerőpiacról. Vagy azért, mert reménytelennek találták az elhelyezkedést, vagy azért, mert egyelőre másként keresik a megélhetésüket. Sokan visszavonulnak a háztartásba, vagy vidéken a ház körüli gazdaságba, mert már nem bíznak abban,

hogy munkát találhatnak a környéken. Akik ebbe a csoportba tartoznak, nem jelennek meg a munkanélküli-statisztikában. Azokat a nőket is ide sorolhatjuk, akik igénybe veszik a gyermekgondozási segélyt, és időlegesen távol maradnak a munkaerőpiacról. Végül van egy olyan réteg is, amelyik egyéni vállalkozóként próbál szerencsét, más szóval önfoglalkoztató lesz. Ők a munkaadó szempontjából szintén kiesnek a munkaerőpiacról, hiszen nem a munkaerejüket ajánlják fel, hanem legfeljebb megtermelt árujukat vagy szolgáltatásaikat. A munkaerőpiac szerkezete döntő hatással van a szervezetek működésére, a bennük folyó munkára, a dolgozók egész magatartására. A vállalatok, bürokratikus szervezetek belső rendje attól is függ, hogy milyen a munkaerő-kínálat és -kereslet egymáshoz való viszonya, azaz mekkora a munkanélküliség aránya az adott gazdaságban. Nagy munkanélküliség esetén a munkavállaló rosszabb,

kiszolgáltatottabb helyzetben van. Félti az állását, a munkaadó viszont könnyen, gyorsan találhat magának az elbocsátott munkavállaló helyett újat. A nagyarányú munkanélküliség jelentős mértékben befolyásolja azt is, hogy a munkavállaló milyen áron tudja eladni munkaerejét, milyen feltételeket akar vagy kényszerül elvállalni. Ilyenkor általában csökkennek a bérek, mert a munkaadó olcsóbban is kap munkást. A munkavállalók is hajlandók ezért egyre rosszabb feltételek mellett elvállalni a munkát. Legfőbb törekvésük a munkahelyek megtartása lesz, s ehhez képest minden más szempont háttérbe szorul. A munkahelyek megtartásában való érdek sokszor még a jövedelmi szempontoknál is fontosabb. A munkavállalók kénytelenek elfogadni akár a részmunkaidős foglalkoztatást (pl. egyesek csak napi négy órában dolgoznak), vagy ellenkezőleg, a nyakló nélküli túlmunkát. Az átmeneti nehézségek áthidalására beleegyeznek abba is,

hogy szükség esetén fizetés nélküli szabadságra küldjék őket. A munkanélküliség bizonyos szintjét minden gazdaságban természetesnek lehet tekinteni. A közgazdászok szerint a 26% közötti munkanélküliség figyelembe véve a gazdaság állapotát, a műszaki fejlődés ütemét nemcsak elviselhető, hanem hozzátartozik az egészséges gazdasági működéshez. A munkavállalók egy része ugyanis rendszerint éppen azért van munka nélkül, mert elhagyta régi munkahelyét, és miközben munkát keres, éppen átmeneti állapotban van. Esetleg tovább szeretné képezni magát, és ezért visszalép az oktatásba. Olyanok is akadnak, akik át akarnak menni a magánvállalkozói szférába, és ehhez keresnek kapcsolatokat, tárgyalnak a jövendő megbízóikkal stb. Az úgynevezett strukturális munkanélküliség is természetes és normális velejárója minden gazdaságnak. Ez azt jelenti, hogy bár a gazdaságban összességében van elegendő munkahely,

mégsem talál mindenki magának való állást. Aki munkát keres, esetleg nem rendelkezik az állások betöltéséhez szükséges tudással, képzettséggel. A munkaadó elvárásainak gyakran nemcsak képzettsége miatt nem felel meg, hanem például azért, mert nem elég fiatal, vagy magatartása nem megfelelő. Ezért minden gazdaságban átképzési és képzési programok egész rendszerét alakítják ki annak érdekében, hogy a strukturális munkanélküliséget áthidalják. A munkanélküliség regionális szinten is jelentkezhet. Miközben az iparilag fejlettebb, gyors növekedésnek induló gazdasági térségekben (régiókban), megyékben akár jelentős munkaerőhiány alakulhat ki, az ország fejletlenebb területein mégis nőhet a munkanélküliek száma. (Magyarországon ma ez az egyik legsúlyosabb probléma A munkanélküliség főleg az északkeleti iparvidéket, és az elmaradottabb térségeket sújtja.) Magyarországon az államszocializmus éveiben

egészen a rendszerváltásig gyakorlatilag ismeretlen volt a munkanélküliség. Ismert volt viszont az ún „kapun belüli vagy bújtatott munkanélküliség” jelensége. A munkavállalás kötelező volt akiknek nem volt bejelentett munkahelyük, azok ellen, mint közveszélyes munkakerülők ellen, eljárást indíthattak (hacsak nem voltak igazoltan háztartásbeliek). A gyárkapun belül azonban túlfoglalkoztatottság alakult ki. Ez azt jelenti, hogy lényegesen többen voltak az üzemekben, irodákban, mint ahány emberre az ott folyó munka alapján szükség lett volna. Valódi munkaerőpiac ezért nem tudott kialakulni. Ennek következtében hiányzott a jelzés is a gazdaság számára, hogy milyen szakmákból nő a kereslet, és mely szakmák kezdenek feleslegessé válni. Valódi munkaerőpiac azonban csak a rendszerváltás után jött létre, amikor a nagyvállalatok is sorban átalakultak, vagy felbomlottak. Új vállalkozások, vállalatok egész sora jött

létre Mégis azonnal megjelent a munkanélküliség, amely 1993-ban érte el csúcspontját, több mint 700 000 munkanélkülivel. Statisztikai adatok szerint a rendszerváltás után mintegy másfél millió munkahely szűnt meg. Mivel közben új munkahelyek is létrejöttek, így összességében 1995 96-ra a munkanélküliek száma félmillió körül alakult. Az azóta bekövetkezett gazdasági növekedés hatására 2001-re a munkanélküliek száma 400 000 alá esett. Ez azt jelenti, hogy a 90-es évek közepén kialakult 1011%-os munkanélküliségi arány 8%-ra csökkent. Ez a szám 2002-re 5,6%-ra esett vissza. Ez más európai országokkal összehasonlítva jónak mondható, hiszen az unió 25 tagországának átlaga 8,9%. Kik válnak munkanélkülivé? Mindenekelőtt a csődbe jutott és felszámolt vállalatok dolgozói, akik új munkahelyek híján nem találnak maguknak állást. Feltűnően nagy közöttük a pályakezdők, illetve a 45 éven felüliek aránya. A

pályakezdőknek még nincs elég tapasztalatuk, és számos munkahely nem szívesen foglalkozik betanításukkal. A 45 év feletti munkanélküliek elhelyezkedési esélyei pedig rosszak, hiszen teherbírásuk csökkenő, gyakran kevésbé fogékonyak a változások befogadására. Ez a korosztály van a legrosszabb helyzetben, mert minél idősebb valaki, annál kisebb iránta a kereslet a munkaadók részéről. 2003-ban a pályakezdő munkanélküliek az összes (regisztrált, vagyis nyilvántartott) munkanélküliek 1/8-át adták. Minden ötödik munkanélküli 25 évnél fiatalabb volt A munkanélküliek 25%-át pedig a 45 éven felüliek tették ki. Ezek az arányok az utóbbi években viszonylag stabilnak mondhatók. Kedvező tendencia azonban az, hogy a 25 évesnél fiatalabb munkanélküliek száma 2000-hez viszonyítva, vagyis egy év alatt közel 8%-kal csökkent. Ez arra utal, hogy a gazdasági növekedés elsősorban a fiatal munkaerő iránti keresletet növelte. Sőt,

új jelenség, hogy jól képzett szakmunkások és magasan kvalifikált fiatalok iránt nemcsak növekszik a kereslet, hanem egyes területeken már munkaerőhiány is jelentkezik. A munkanélküliség jobban sújtja az alacsonyabb képzettséggel rendelkezőket. A nyolc általánossal vagy annál alacsonyabb képzettséggel rendelkezők adják a munkanélküliek közel 35%-át, a szakmunkásképzőt és szakiskolát jártakból kerül ki a munkanélküliek 37%-a. Míg az egyetemet vagy főiskolát végzettek a munkanélkülieknek csak 5,5%-át teszik ki, ez utóbbiak aránya az elmúlt 8 évben kétszeresére nőtt. A diplomás munkanélküliek közel háromnegyede a fiatalok, illetve a pályakezdők közül került ki. A munkanélküliek között is el kell különítenünk azokat, akik viszonylag gyorsan újból munkába tudnak állni koruk, szakképzettségük folytán. Ők csak átmenetileg munkanélküliek Vannak, akik a munka elvesztése után gyorsan el tudnak helyezkedni,

vagyis jó a munkaerőpiaci pozíciójuk. Mások önkéntesen vállalják a munkanélküliséget azért, hogy rövid időn belül jobb munkakörülmények, munkafeltételek, kereseti lehetőségek mellett találjanak munkát. A munkanélküliség Magyarországon komoly regionális feszültséget is jelez. Az ország fejlettebb térségeiben, így Budapesten, Vas megyében, Győr-Sopron megyében a munkanélküliek aránya az aktív (munkaképes) népességen belül alacsony. 2003-ban ez Budapesten mindössze 2,5%, Vas és Győr-Moson-Sopron megyében pedig 45% volt, és csökkenő tendenciájú. Ezzel szemben 20% munkanélküliségi arányt találunk Borsod-AbaújZemplén megyében, és ennél alig alacsonyabb az arány Nógrád és Szabolcs-Szatmár megyében is (15% és 18%). Itt részben az elmaradott termelési-gazdasági szerkezet, a fejletlen infrastruktúra (Pl. úthálózat, csatornázottság), a lakosság alacsony képzettségi szintje, az elmaradott mezőgazdaság, az ipar

hiánya, a nagy nehézipari központok tönkremenetele (bányászat, kohászat) idézte elő azt a súlyos helyzetet, amelyből az elmúlt 10 évben sem igazán történt előrelépés. A munkanélküliség adatainak helyes értékeléséhez tudni kell, hogy a statisztikában csak azok jelennek meg, akik jelentkeztek a megyei, körzeti munkanélküli hivatalokban, illetve az önkormányzatoknál, és regisztráltatták magukat. A munkanélküliek egy ideig munkanélküli járadékra jogosultak, azután már csak rendszeres szociális segélyben részesülhetnek. Azok, akik semmilyen támogatásban sem részesülnek, és munkanélküli átképzési programokban sem vesznek részt, eltűnnek a nyilvántartásból, vagyis kikerülnek a statisztikából. Jelentős részük ettől még ténylegesen munkanélküli marad, esetleg máshol, pl a feketegazdaságban keres és talál magának rendszeres vagy alkalmi munkát. A MUNKANÉLKÜLISÉG KEZELÉSE Minden ország kialakít egy önálló

intézményrendszert a munkanélküliség kezelésére. Ezt az intézményi hálózatot Magyarországon a Munkaügyi Központok szervezetei jelentik. A munkanélküliség legjobb ellenszere természetesen a dinamikus gazdasági növekedés, amely országszerte új munkahelyeket teremt. De addig is szükség van passzív és aktív eszközökre a munkanélküliség kezelésében. A passzív eszközök azok, amelyek ugyan nem segítik hozzá a munkavállalót új munkahely találásához, nem javítják elhelyezkedési esélyeit, de biztosítják valamilyen szinten a megélhetését. A legelterjedtebb passzív eszköz a munkanélküli-járadék biztosítása Azután már csak jövedelempótló támogatást, később rendszeres vagy eseti szociális segélyt kaphatnak. Egy másik passzív eszköz a korkedvezményes nyugdíjazás Ez arra szolgál, hogy azok a munkanélküliek, akik elhelyezkedése gyakorlatilag már reménytelen, és közel állnak a nyugdíjkorhatárhoz, úgy

távozhassanak a munkaerőpiacról, hogy megélhetésük biztosítva van. Az aktív eszközökhöz azokat soroljuk, amelyek segítik a munkanélküliek elhelyezkedését, vagy javítják munkaerő-piaci pozícióikat. A munkaközvetítő hivatalok igyekeznek összehozni a munkaerő-keresletet és -kínálatot. De ezen kívül is léteznek megoldások. Az egyik mód az, hogy a munkaadókat adómenteséggel, bértámogatással vagy más formában érdekeltté teszik abban, hogy munkanélkülieket alkalmazzanak. A meglévő munkahelyek védelme is ide tartozik, valamint új munkahelyek teremtését ösztönző pénzügyi könnyítések. A FOGLALKOZÁS VÁLASZTÁSÁTÓL A MUNKAVISZONYIG Társadalmi és egyéni érdek, hogy mindenki képességeinek, hajlamainak megfelelő munkakörben dolgozzon Egy munkahely „értékét” sok szempontból lehet meghatározni. A munkavállalók általában a következő szempontokat szokták szem előtt tartani: megfelelő munkabér, előmeneteli

lehetőség, önmegvalósítás, jó munkahelyi légkör. A nem megfelelő munkahely (képességek, hajlamok, munkahelyi elvárások egybe nem esése esetén) személyes elégedetlenség, frusztráció, illetve társadalmi károk okozója. Az elhelyezkedéshez munkahelyet kell keresni. Az elhelyezkedéshez segítséget nyújtanak a munkaügyi központok Választhatunk hirdetőújságok, közlönyök, vagy rokonok, barátok révén is. A jelentkezés személyesen, telefonon és írásban is történhet. Minden bejelentkezésre készülni kell Úgy kell a munkaerőt eladni, hagy a legtöbbet fizessék érte. A bemutatkozó beszélgetésen döntő, hogy jó benyomást tegyünk. (pontos megjelenés, gondozott külső, határozott kézfogás, figyelmes, érdeklődő magatartás, természetes viselkedés, kevés, gesztikulálástól mentes, érthető beszéd, célirányos kérdések, a bérrel kapcsolatosak a beszélgetés végén). Az írásos jelentkezéshez legtöbb esetben alkalmasságot

bizonyító önéletrajzot kell adni. (az önéletrajz tömör, világos, rövid, általában ún. szakmai önéletrajz legyen,) A sikeres elhelyezkedés után a munkaviszonnyal kapcsolatos ismeretek válhatnak fontossá (Munka Törvénykönyve). Külön törvény szabályozza a közalkalmazottak és a közszolgálati alkalmazottak, pl. köztisztviselők munkaviszonyával kapcsolatos kérdéseket Az adott munkahelyeken kollektív szerződés és más munkahelyi szabályzatok rendezhetik az adott munkáltatóra, munkahelyre vonatkozó előírásokat. A törvény rögzíti a jogok gyakorlásának és a kötelezettségek teljesítésének alapvető szabályait. A munkaviszonnyal kapcsolatban tilos hátrányos megkülönböztetést alkalmazni (kor, nemzetiség, faj, vallás, stb.) A törvény szabályozza a munkavállalók és a munkáltatók, illetve ezek érdekképviseleti szervezeteinek kapcsolatrendszerét. Biztosítja a szervezkedés szabadságát (érdekképviseleti szervezetek

alakítását), a munkavállalók részvételét a munkafeltételek alakításában. A munkavállalók jogosultak a munkaszervezeten belül szakszervezetek létrehozására. A munkahelyen kollektív szerződés szabályozhatja a munkaviszonyból származó jogokat és kötelezettségeket, gyakorlásuk illetve teljesítésük módját. Munkaviszony keletkezése A munkaviszony a munkáltató és munkavállaló között munkaszerződéssel jön létre. Munkaviszony: munkavégzésre irányuló jogviszony. Kezdete a munkába lépés napja Munkáltató: akinek munkavállalói vannak. Munkáltató csak jogképes személy lehet (természetes személy, ezek társasága és jogi személyek). A munkaszerződés a munkaviszony jogalapja, amelyet írásba kell foglalni. A munkaszerződésben meg kell határozni a munkavállaló alapbérét, munkakörét, a munkavégzés helyét. A határozott idejű munkaviszonyt naptárilag, illetve más alkalmas módon kell meghatározni. A határozott idejű

munkaviszony határozatlan idejűvé alakul, ha a munkavállaló az időtartam lejártát követően legalább egy munkanapot közvetlen vezetője tudtával tovább dolgozik Próbaidő: a munkavállaló és a munkáltató egymás kölcsönös megismerésére és a munkakör kipróbálására kiszabott idő. Ha a meghatározott munkakör betöltése pályázat alapján történik, e munkakörre csak olyan munkavállalóval lehet munkaszerződést kötni, aki a pályázaton részt vett és a pályázati feltételeknek megfelelt. A munkavégzés szabályai szerint a munkáltató köteles a munkavállalót a munkaszerződés és a vonatkozó jogszabályok szerint foglalkoztatni, a munkavállaló számára az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételét biztosítani, a munkát megszervezni, a munkavállaló számára a munkavégzéshez szükséges tájékoztatást, irányítást folyamatosan megadni, a munkavállaló számára a munkavégzéshez szükséges ismeretek

megszerzését biztosítani. A munkavállaló köteles az előírt helyen és időben munkára képes állapotban megjelenni, munkaidejét munkával tölteni, munkavégzés céljából a munkáltató rendelkezésére állni, munkáját az elvárható szakértelemmel és gondossággal, az előírtak és utasítások szerint végezni, a munkatársaival együttműködni, munkáját személyesen ellátni, munkája során a tudomására jutott üzemi (üzleti) titkot, valamint a munkáltatóra, illetve a tevékenységére vonatkozó alapvető fontosságú értesüléseket megőrizni, munkabérének és költségeinek megtérítése mellett a munkáltató által kijelölt tanfolyamon vagy továbbképzésen részt venni. Nem köteles a munkavállaló teljesíteni az utasítást, ha annak végrehajtása jogszabályba vagy munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik, vagy az egészséget veszélyezteti. Gazdasági tevékenység és környezetszennyezés A környezetvédelem egy

társadalmi tevékenység, amely az emberi társadalom által saját ökológiai létfeltételeiben (saját maga által) okozott károsodások megelőzésére, a károk mérséklésére vagy elhárítására irányul. A környezetvédelem éppen ezért nem azonos a természetvédelem fogalmával, bár a két tevékenység között jelentős átfedés van. A természetvédelem célja a bioszféra állapotának, működőképességének, biológiai sokféleségének, valamint ezzel összefüggésben a élőhelyeknek és a természeti tájnak a megőrzése, károsodásainak megelőzése, mérséklése vagy elhárítása. A problémák felismerésével együtt megszületett a környezetvédelem fogalma, az igény szűkebb és tágabb környezetünk, Földünk védelme iránt. A környezetvédelem definíciója Kerényi Attila nyomán: Környezetvédelem alatt olyan tevékenységi rendszert értünk, amelynek célja a bioszféra megőrzése oly módon, hogy környezetünket, és magát az

embert is megóvjuk mindenfajta emberi tevékenység szennyező és pusztító hatásától. Emellett mesterséges környezetünket úgy kell alakítanunk, hogy az harmóniában legyen a természeti környezettel, valamint a gazdasági tevékenységek végzése során tekintettel kell lenni az élő rendszerek tűrőképességére, amelyet a tevékenység során nem haladhatunk meg. Ezeknek a céloknak az eléréséhez összehangolt cselekvésre van szükség, amelynek legfontosabb színtere a gazdaság. Több fontos terület azonban nem tartozik a gazdasághoz. A tudományoknak ugyancsak nagy szerepe van a környezeti problémák megoldásában, és legalább ilyen fontos a környezetvédelmi oktatásnevelés, a környezetvédő tudat kialakítása, hiszen a belső indítékok által motivált környezetvédő cselekvés hatékonyabb a külső kényszer hatására végrehajtott cselekedeteknél. Ennek ellenére természetesen szükség van a környezetvédelem kényszerítő

eszközeire: törvényekre és jogszabályokra is. A környezetvédelmi tevékenységeket két fő csoportba sorolhatjuk: elméleti és gyakorlati cselekvésekre. Az elméleti (szellemi) szférába a tudomány és az oktatás, míg a gyakorlati szférába a gazdasági és fogyasztási tevékenységek tartoznak. A GLOBÁLIS KÖRNYEZETI PROBLÉMÁK Túlnépesedés, éhínség, városnövekedés A Föld népessége jelenleg meghaladja a 6 milliárd főt. A növekedés szempontjából a legkritikusabb a demográfiai ciklus 2. szakasza, amelynek jellemzője a járványok visszaszorításával párhuzamosan a halálozási ráta csökkenése, a születések magas száma, ami rendkívül gyors népességnövekedést eredményez. Jelenleg néhány ázsiai ország, valamint az afrikai országok többsége ebben a szakaszban tart, ami a Föld népességének megduplázódásához szükséges idő lerövidülését is maga után vonja. A duplázódási idő jelenleg kb 30 év, azaz 2030-ra (a

jelenlegi tendenciák változatlanságát feltételezve) a Föld népessége elérheti a 12 milliárd főt. A túlnépesedés a Föld eltartó képességének korlátozottsága miatt jelent igen súlyos problémát. A Föld eltartó képességére vonatkozóan különböző számítások láttak napvilágot, pl. Wester 1982-es számítása szerint, amelyben 2000 kalóriás napi energiaigénnyel számolt, a Föld eltartó képessége 2 milliárd fő. Jellemző, hogy ezek a számítások rendre alacsonyabb népességszámot eredményeznek, mint amennyi a Föld jelenlegi népessége. Meg kell azonban jegyezni, hogy az eltartó képességet új technológiák bevezetésével, új, ellenállóbb és nagyobb terméshozamú fajok (ld. zöld forradalom) alkalmazásával tovább lehet bővíteni. Ennek ellenére igaz, hogy a Földön sohasem éhezett annyi ember, mint napjainkban. Jelenleg 1 – 1,2 milliárdra becsülik a hiányosan táplálkozók számát, és ebből 630 millió

éhségszinten él. A túlnépesedési problémák először az ázsiai országokban, Indiában, Kínában, Pakisztánban jelentkeztek, jelenleg azonban Afrika az a kontinens, ahol a legtöbb éhező él. Az afrikai éhínség már a 70-es évek eleje óta visszatérő probléma, a Száhel-övezetet sújtó szárazság által eredményezett éhínségektől kezdődően. Igazán hatékony megoldás a gazdasági fejlődés, a népesség tudatformálása, ill. annak átalakulása lehet. A túlnépesedés következménye a városrobbanás Az ebből fakadó gondok a túlnépesedéshez hasonlóan szintén a 3. világ országaiban jelentkeznek elsősorban, Ázsiában, Afrikában, DélAmerikában A probléma abból fakad, hogy a megélhetésért a városokba áramló népességgel a városi infrastruktúra fejlődése, az utak, a csatornahálózat, a lakásállomány stb. nem tud lépést tartani, ami a városok túlzsúfoltságát, szennyezettségét eredményezi. Ennek következménye a 3

világ országaira jellemző városperemi bódévárosok kialakulása (pl. Rio de Janeiro, Calcutta, Kairó stb) Energiaválság, nyersanyagok kimerülése A II. világháborúig fennálló gyarmati rendszer lehetővé tette a világ fejlett (gyarmattartó) országai számára, hogy nyersanyag- és energiaszükségletüket gyakorlatilag korlátlanul kielégíthessék. A gyarmati rendszer felbomlása azonban merőben új helyzetet teremtett, és a korábbi nyersanyag-ellátás átalakulása érezhetővé tette: a nyersanyag és az energia nem tartozik a korlátlanul rendelkezésre álló javak közé. Ez a felismerés az 1973/74-es olajválság hatására vált igazán akkut problémává, amikor a kőolajban gazdag közel-keleti államok az olaj árának drasztikus emelésével tovagyűrűző gazdasági válságot idéztek elő. Az első, majd a második (1978/79) olajválság hatására irányult rá igazán a figyelem a megújuló és a meg nem újuló energiahordozók

kérdéskörére, az alternatív energiaforrások kutatására, valamint a meglévő, ismert készletek becslésére. A jelenleg ismert készletek és a jelenlegi felhasználás alapján a kőolaj 15-20, a földgáz 35-40, a kőszén 50, az urán 40 évre elegendő. Látható, hogy ezek a meg nem újuló, fosszilis energiahordozó-készletek meglehetősen végesek. Ezen túlmenően további problémájuk, hogy elégetésük a légkört terheli, hozzájárul az üvegházhatáshoz, a globális felmelegedéshez. Az USA geológiai szolgálatának becslése szerint a kőolaj kitermelése 2040-ben tetőzik, ugyanakkor a britek előrejelzése alapján a kitermelés egy évtizeden belül eléri csúcspontját, 20 év múlva pedig már olajhiány lép fel. Az Egyesült Államoknak 15 év múlva olajszükségletének 90 %-át importból kell fedezni, ami előre vetíti az olajért vívott háborúk szaporodását. Kimerülésük, ill. környezetszennyező hatásuk miatt a megújuló

erőforrások jelentősége felértékelődött. Fontos azonban megjegyezni, hogy az ún megújuló erőforrások sem teljesen korlátlanul állnak rendelkezésre. A Föld vízkészlete, az óceánok, tengerek, tavak és folyók vize szennyeződésekkel terhelt, ami nem csupán az ivóvízként, de az energiaként történő hasznosítást is akadályozza. A Föld nem minden területe alkalmas a megújuló energiaforrások hasznosítására A napenergia leginkább a napsütötte mediterrán, félsivatagi ill. sivatagi országok számára jelent megoldást, míg a szél energiájának hasznosításához közel állandó erejű és irányú szélre van szükség. A napenergia kihasználása Magyarországon töredéke a lehetségesnek, amit elsősorban lakásokban vízmelegítésként ill. fűtésrásegítésként lehetne számításba venni Az ár-apály jelenség energiájának felhasználására azoknak az országoknak van lehetősége, amelyek olyan tengerparttal rendelkeznek, ahol az

apály és a dagály közötti szintkülönbség jelentős, ami leginkább az óceánok partján jellemző. A geotermikus energia azokon a területeken aknázható ki gazdaságosan, ahol a geotermikus gradiens (100 m-re eső hőmérséklet-emelkedés) az átlagos 100 m/3 °C-nál magasabb A legújabb kísérlet a megújuló energiaforrások terén a biogáz előállítása és felhasználása, amelyet különböző alapanyagokból (pl. élelmiszeripar maradékai, szelektált hulladék, gyorsan növő fák, energiafű, állati trágya stb.) lehet előállítani A víz a feltételesen megújuló energiaforrások közé tartozik, ugyanakkor magyarországi viszonylatban is a legnagyobb potenciállal kecsegtető megújuló technológia, törpe vízierőművek révén. Az országban 30 %-al bővíthető a vízenergián alapuló áramtermelés. A termőképesség csökkenését eredményezi a talajerózió felgyorsulása is, ami elsősorban a trópusi, nagy csapadékú területeket sújtja.

Emellett a nagyarányú erdőirtásokkal a légkör egyensúlya is megbomlik, hozzájárulva ezzel az elsivatagosodáshoz, a globális felmelegedéshez. Üvegházhatás, globális felmelegedés A légkör a legkevésbé stabil környezeti elem, amelyben rendkívül összetett folyamatok játszódnak le. Éppen ezért igen nehéz annak megállapítása, hogy melyek azok a folyamatok, amelyek természetesnek tekinthetők, és melyek azok, amiket káros antropogén hatásnak tulajdoníthatunk. Az azonban bizonyos, hogy a fosszilis energiahordozók elégetése, az ózonréteget károsító gázok kibocsátása, az esőerdők kiirtása negatív hatásokat eredményez, amelyek a legoptimistább becslések szerint is felerősítik a természetben meglévő, negatív hatású folyamatokat (pl. a vulkánok CO 2 -kibocsátásának következményeit) Az üvegházhatás során a Napból érkező rövidhullámú sugárzás a légkörön áthaladva felmelegíti a földfelszínt, majd a felmelegedett

földfelszín által kibocsátott hosszúhullámú sugárzás egy hányada a légköri összetevőkről és a felhőkről visszaverődik a Földre, megakadályozva ezzel a földfelszín lehűlését. Ennek hiányában a Föld átlaghőmérséklete a jelenlegi +14 °C helyett –20 °C lenne. Abban az esetben azonban, ha ez az ún. üvegházhatás fokozódik, ez a Föld átlaghőmérsékletének olyan mértékű növekedését (a jelenlegi CO 2 - kibocsátás mellett 2030-50-re a légkör CO 2 -tartalma megkétszereződik, ami 1,5-4,5 °C-os átlaghőmérséklet-növekedést okoz), vonja maga után, ami a sarki jégsapkák elolvadását, a világtenger szintjének emelkedését, a part menti területek víz alá kerülését, az Alpok gleccsereinek visszahúzódását eredményezi. Az üvegházhatás antropogén hatásra bekövetkező fokozódását az ún. üvegházhatású gázok mennyiségének növekedése eredményezi 1997ben írták alá a Kyotói Egyezményt (életbe lépés:

2005 február 16), amit 123 ország ratifikált, amelyek összesen a kibocsátás 61 %-áért felelősek Az Egyezmény az üvegházhatást előidéző károsanyag-kibocsátás drasztikus visszaszorítására tesz kísérletet. A probléma abban áll, hogy az egyezmények, követelmények általában a kívánságok szintjén megrekednek, nem utolsósorban a legnagyobb kibocsátók (pl. USA) ellenállása miatt A Kyotoi Egyezmény alapot ad a kibocsátások nemzetközi kereskedelméhez (emisszió-kereskedelem), ami ugyanakkor a környezetvédelem ügyét pénzügyi problémává „degradálja”. A légkör jelenlegi állapota és a már napjainkban is érzékelhető éghajlatváltozás arra utal, hogy a „kyotói vállalás” már nem elegendő a káros folyamatok visszafordításához. Savas esők A savas esők kifejezés egy, elsőként a 60-as években megfigyelt jelenséghez kötődik. Észak-Európában, Észak-Amerikában a tavak vizének kémhatása 5 pH alá csökkent, ami a

halak kipusztulását okozta. Ezzel párhuzamosan figyeltek fel a csapadék kémhatásának savassá válására, ami káros hatást eredményez a növényzetben, a talajban, az épületekben. A savas esők egyfajta savas ülepedések. A savas ülepedéseknek száraz és nedves típusát lehet megkülönböztetni, a száraz ülepedés során az alacsony kémhatású részecskék nem érintkeznek a vízzel, míg nedves ülepedéskor a részecskék csapadék formájában kerülnek a felszínre. A savas kémhatást eredményező anyagok szulfátok és nitrátok, amelyek elsősorban az ipari termelés hatására kerülnek a légkörbe. Ennek következtében a savas esők problémája a legkorábban és a legnagyobb arányban az iparvidékek környezetében (pl. Ruhr-vidék, Szilézia, Nagy-tavak) jelentkezett, ill jelentkezik Megfigyelték, hogy az esők kémhatása 20 év alatt átlagosan 1,5-del lett alacsonyabb, ami miatt a növények hamarabb hullatják le a lombjukat, nem készülnek

fel a télre, valamint a talaj is jelentősen savanyodik. A növények közül a fenyők reagálnak legérzékenyebben a káros hatásokra, ami Európa és ÉszakAmerika hegyvidékein követhető leginkább nyomon. Ózonréteg elvékonyodása Az ózon a Föld légkörében két helyen található. Egyrészt beszélhetünk ún felszínközeli ózonról, ami elsősorban a közlekedés káros hatásaival hozható összefüggésbe, és szennyezőanyagnak minősül. Másrészt az ózon megtalálható a magas légkörben, ahol rendkívül fontos szerepe van, és elvékonyodása igen káros következményekkel (pl. bőrrák, szürke hályog, vakság kialakulása) jár A Föld sztratoszférájában található ózon kiszűri a Napból érkező káros ultraibolya sugárzást, ebből következően mennyiségének csökkenésével egyre kevésbé képes ezt a funkciót betölteni. A sztratoszféra ózonrétegének elvékonyodását elsőként az 1980-as években, műholdak adatai alapján

észlelték, az Antarktisz felett. Mivel elsőként csak az Antarktisz felett tapasztalták a jelenséget, ebből származott a tulajdonképpen téves „ózonlyuk” elnevezés. Az ózont a különböző, ipar által kibocsátott gázok károsítják, közülük is elsősorban a freonok. A freonok a hűtőgépgyártás és a spray-k gyártása és használata során kerülnek a légkörbe, ahol, mivel az ózonon kívül nem lépnek semmivel sem reakcióba, felhalmozódnak, és az O 3 -molekulák bomlását eredményezik. Másrészt társadalmi jelenség, az érintett területek társadalmának tevékenysége közrejátszik az elsivatagosodásban. A fokozott igénybevétel és a kedvezőtlen időjárási körülmények a termőföldek pusztulását eredményezték, ami súlyos éhínségeket vont maga után. A szárazodás Magyarországon is megfigyelhető, elég itt az utóbbi évek csapadékszegény időszakaira, a talajvízszint drasztikus csökkenésére utalni, ami elsősorban az

alföldi területeken való felhasználásukat is gátolja. A vizeket egyrészt közvetlen szennyeződések érik (pl városok szennyvizének tisztítás nélküli folyókba engedése, olajtankerek katasztrófái, iparvidékek szennyező hatása), másrészt közvetett úton, elsősorban a talajon keresztül szennyeződnek felszín alatti (talajvíz, rétegvíz, karsztvíz) vizeink. Talajszennyezés, talajpusztulás A fent említett szennyeződések nem csupán a vízkészletet, hanem a talajokat is érintik. Az illegális hulladéklerakók, a nem megfelelő hulladéktárolók, a csővezetékek érülései súlyos szennyezést eredményeznek, amit a szándékos környezetkárosítások (ld. Öböl-háború) tovább súlyosbítanak A talajok elszennyeződése meggátolja azok termőföldként történő hasznosítását