Művészet | Festészet » Munkácsy Mihály élete és munkássága

Alapadatok

Év, oldalszám:2001, 2 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:156

Feltöltve:2008. december 27.

Méret:87 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!


Tartalmi kivonat

Munkácsy Mihály élete és munkássága (Munkács,1844. Febr 20 – Endenich, 1890 Máj 1) Reök István házában nevelkedett, majd gyámja asztalosinasnak adta. A segédlevél megszerzése után Aradon dolgozott, itt ismerkedett meg az irodalommal és ebből az időből valók első rajzai. Aradi tartózkodásának betegsége vetett véget, hazatért s lábadozása idején rajzleckéket vett Fischer békéscsabai festőtől. Az ő műtermében ismerkedett meg Szamossy Elek festővel, aki maga mellé vette s képzőművészeti oktatásban részesítette . 1863-ban festette első képét, a Levélolvasást. Másik korai műve a Regélő honvéd Ligeti és a Képzőművészeti Társulat támogatásával másfél évig élt a fővárosban, s itt arcképeket és életképeket festett. 1865 elején K. Rahl támogatásával felvették a bécsi Képzőművészeti Akadémia előkészítő osztályára, de pártfogójának hirtelen halála után az intézményből kizárták. Bécsben

festette Rubens hatását mutató Húsvét locsolást. Majd visszatért nagybátyjához Gerendásra, s itt több képet komponált, közöttük a Búsuló betyárt, amely a hagyományhoz való kapcsolódása miatt jelentős. 1866 után pártfogói segítségével Münchenbe utazott. Egy évig magyar származású Wagner Sándor tanítvány volt az akadémián, de mesterénél nagyobb hatással volt rá W. Kaulbach komponáló művészete és két német barbizonista, D. Schleich és A H Lier Árvíz c képével Kaulbach elismerését is kivívta, míg a Vihar a pusztán c. festménye a hazai körökben talált lelkes fogadtatásra. 1867-ben állami ösztöndíjat kapott, ezzel Párizsba utazott a világkiállítás megtekintésére. Münchenbe visszatérve a Dűlő szénásszekér c. készülő festményét átfestette; felfogása a francia realizmus stílusához közelített. Kilépett az akadémiáról, az Adam fivérek magániskolájába iratkozott, baráti kapcsolatba került W.

Leibllel 1868 őszén ~ Düsseldorfba költözött, hogy a német életképfestés központjában dolgozhassék, L. Knaus mellett Leibl képeinek düsseldorfi bemutatása felszabadította ~ Knaus és B Vautier befolyása alól és az önmagára talált festő eltávolodott ifjúkori példaképeitől. Művészi önállósulásának fontos emléke az Ásító inas, mely gazdag lélekrajzával, világítási ellentétével meghatározza későbbi stílusát. A romantikus tradíció az előzménye a világsikert elért művének a Siralomháznak, amelyet a párizsi Salonban aranyéremmel tüntettek ki. A váratlan siker ~ t kissé megzavarta. 1870 nyarán Mo.-ra utazott, hogy tervezett képeihez tanulmányokat készítsen; Düsseldorfba való visszatérése után készült a Részeges férj hazatérése, Iskola előtt és néhány kisméretű életképe; a francia porosz háború élménye alatt a Tépéscsinálók ~ egyik fő műve. 1871 őszén barátai, De Marches-ék hívására

Párizsba költözött. Itt egy ideig plebejus tárgyú, kritikai realista felfogású kompozíciókat festett: Éjjeli csavargók, 1873; Búcsúzkodás, 1873;Köpülő asszony, 1873; Zálogház, 1874, de a francia kritika támadásai miatt egyre bizonytalanabbá vált. Stílusa erőtlenedésének a több változatban megfestett Falu hőse, Újoncok a fontosabb emlékei. Pályájának alakulására befolyással volt De Marches báró özvegyével kötött házassága. A nagyravágyó asszony hatására ~ eltávolodott régi témáitól, művészete a kritikai realizmustól az eklektikus felfogás felé tért el. E korszakának emlékei: Milton 1878, Krisztus Pilátus előtt, 1881; Golgota, 1883. Korai remeke a Sötét utca; a barbizoni vázlatok és tanulmányok után a mo.-i tájképek (Poros út, 1874; Kukoricás, 1874; Rőzsehordó nő, 1873; és a Colpachon festett képek jelentik festészetének tetőpontját. Tájképei mellett kiemelkedő jelentőségű helyet foglalnak el

életművében arcképei (Muffos arckép,1874; Liszt, 1886; Haynald, 1887;) melyek alapján Munkácsyt a 19.sz legnagyobb arcképfestői között tartják számon Életének utolsó éveit a halált okozó betegség mérgezte: művészete fáradt, kompozícióik erőtlenek (Mozart halála, 1886). A testi és szellemi erőtlenség, a hajszolt munka (kései arcképek és az ún kosztümös életképek) teljesen kifárasztották. Alkotókézsége két nagyméretű vállalkozásba lobbant ki: Honfoglalás, 1893; Ecce Homo, 1895. Életművének tanulságos záróköve a Sztrájk, 1895; amely a munkásmozgalmi tárgyú festészet fontos emléke