Oktatás | Andragógia » Bevezetés az iskolán kívüli nevelés világába I.

Bevezetés az iskolán kívüli nevelés világába I. DURKÓ MÁTYÁS felosztása a domináns nevelési cél és tartalom szerint: 1. általános irányú 2. szakirányú 3. közéleti-közösségi 4. szociális 5. kriminálandragógia 6. katonai Didaktikai felosztás 1. iskolarendszerű: kötött, államérvényes végzettség 2. tanfolyamrendszerű: átmenet az iskolán kívüli és az iskolai oktatás között unkahelyi, vagy szakágazati érvényességű végzettség 3. iskolán kívüli: a kulturális javak közötti az önkéntes választási szabadságra épít szervezeti felosztás 1. formális: hierarchikus, kronologikus lépcsőfokok az elemi iskolától az akadémiáig, teljes idős 2. informális: egész életen át tartó folyamat, az egyén benyomásokat, értékeket és tudást sajátít el, mindennapi tevékenysége során. 3. non-formális: szervezett, formális rendszertől elkülönülve zajlik, maximálisan kielégíti egy vevőkör szükségleteit LA BELLE: a

gyakorlatban a három nevelési mód nem különül el egymástól, hanem egy időben van jelen. Néha harmonizálnak, néha rivalizálnak egymással A tanulás jellegét a dominancia dönti el. Permanens nevelés: A köznyelvben a permanens nevelés, az élethossziglani képzés, vagy a felnőttnevelés szinonimájaként használják, sajátos tartalmát nem tudatosítják. Rekurrens képzés: az élethosszig tartó tanulás egyik stratégiája. Lényege az iskolai képzés utáni egész életre kiterjedő tanulás elosztása a munka és a tanulás váltakozó periódusaiban. A képzési szakaszokba logikus egymásutánisággal épül be az általános képzés és a szakmai képzés-továbbképzés. Spontán formálódás: A munka és szabad idő intervallumaiban spontán tanulás, tapasztalat felhalmozódás történik, amely erőteljes motivációs hatású lesz az ismétlődő kötött tanulási, képzési szakaszokra. Permanens képzés, permanens tanulás, posztgraduális

képzés Informális és formális nevelés A szociális tanulásunk szinterei és a szociális tanulás az egy térben élő és tevékenykedő egyének és csoportok közé való beilleszkedés. • Informális nevelés: Beilleszkedés a szomszédság kultúrájába. Szinterei a család és a kortársak. Később több ilyen csoportnak is tagjai leszünk, amelyek „nevelnek” minket, formálnak. Az informális (spontán) tanulás, nevelés, az élethosszig tartó tanulás folyamatának fontos része, amelynek során mindenki tanul a saját közvetlen környezetétől, mindennapi életének színterein (a családban, a szomszédok között, a piacon, a könyvtárban, a tömegtájékoztatási eszközökből, munka vagy játék közben stb. értékeket és attitűdöket sajátít el, tájékozottságra tesz szert, olyan fontos dolgokat ismer meg és gyakorol, amiket máshol talán nem is tanítanak. • Nem formális nevelés: Az egyén különböző szervezetek is körülveszik, ezek

hatása is érezhető az egyén fejlődésében. A nemformális képzés, nevelés olyan egyéni vagy csoportos tudás-, kompetencia- és képességfejlesztő programot jelent, amely sajátos terv alapján valósul meg, nem a hagyományos tantervi kereteket és követelményeket foglalja magába. Közművelődés: az ismeretterjesztés, művelődés iskolán kívüli formái. Olyan felnőttnevelési forma, amely nem követeli meg a hallgatók beiratkozását, nyilvántartását. Elsődleges célú; és járulékosan nevelő hatást is kifejtő szervezetek, intézmények által szervezett, hatására ideiglenesebb, nyitott személyiségfejlesztés tartozik • Formális tanulás,nevelés: Olyan szervezetek, amelyeknek feladata, hogy az egyént bevezessék a társadalomba. A formális oktatás azt a kötött oktatási rendszert jelenti, amelybe az általános iskolától az egyetemi tanulmányokig beletartozik minden iskolai oktatási szint, a szakképzés és a speciális

szakirányú képzés is. Direkt nevelési célú intézmények által kezdeményezett, hosszabb időtartamú, zárt rendszerű, meghatározott norma- és követelménytámasztással, valamint teljesítményértékeléssel összekapcsolódó nevelés tartozik. Művelődés A társ. kulturális életének egyik alapvető és legtágabb folyamata Az egész életen át tartó permanens személyiségfejlődést (tanulást) jelenti, az ehhez kapcsolódó, kialakulását elősegítő környezeti, társadalmi feltételrendszerrel együtt. Ennek megfelelően a művelődés a kulturális javaknak, értékeknek, termékeknek különböző célú, az emberek aktív tevékenységéhez (spontán módon, járulékosan vagy céltudatosan) kapcsolódó elsajátítása. A művelődés következtében a személyiség formálódik, bizonyos (optimális) körülmények között gazdagodik, fejlődik. A művelődésnek három fő típusát lehet elkülöníteni egymástól: 1. a spontán formálódást, 2.

a regeneratív szórakoztató művelődést és 3. a céltudatos művelő-nevelő folyamatokat A művelődés fő típusai bizonyos vonatkozásban történelmileg is egymás után kialakuló, másmás önálló szakaszát jelentik a művelődésnek.) Másrészt mivel ugyanezek a folyamatok egy és ugyanazon személyben is lejátszódhatnak, sőt egyesülhetnek a személyiség műveltsége másmás rétegének is kell tekintenünk őket. Mivel a művelődés egyéni tevékenység, a személyiség következő típusú egyéni tevékenységfajtái egyesülnek benne: 1. a kulturális javak egyéni elsajátítása (recepciója), 2. interperszonális viszonyteremtés, 3. művelődési javak hasznosítása, alkalmazása, 4. művelődési javak értékelése, kiválogatása, 5. kultúraterjesztő, továbbadó alkotás, 6. a személyiségnek e folyamatok közben kifejlődött képességei, tehetsége, aktív közreműködésével megvalósuló művészeti, tudományos, technikai,

társas-közéleti kreatív, alkotótevékenysége. Felnőttnevelés, felnőttnevelés rendszere, felnőttek művelődése, kultúra, permanens művelődés, permanens tanulás. Durkó mátyás A permanens (élethosszig tartó) nevelés a nevelés jelenségének korszerű értelmezése, mely éppen a jelenség szemléletének komplexitásával tűnik ki. Jellemző tartalma a fogalomnak mindenekelőtt a nevelő hatás állandósága így implicite benne van az ember egész életen át tartó alakulása, fejlődésének lehetősége. Az egész életen át tartó, külső környezeti hatásra létrejövő, önalakító erőfeszítés, önmozgás. Meghatározó gondolata a folyamatosság a nevelésben az ember egész életén át. A permanenciának, folyamatnak horizontálisan a teljes emberi életre való kiterjesztése. a személyiségfejlődés meghatározó szakaszaihoz alkalmazkodó, kisgyermekkortól az öregkorig tartó nevelés. A nevelés a személyiség - az őt ért mindenféle

környezeti hatásra kiváltott - pozitív önfejlesztő tevékenysége, önmozgása. Regeneratív szórakozó művelődés. Négy - egymástól jellegzetes vonásokban, különböző alosztálya van: • a rekreáció, • szórakozás, • szórakozva-művelés és • információ. Permanens nevelés vertikális felosztása: nevelésnek tekint mindenféle nem céltudatosan szervezett, környezeti hatásra történt spontán személyiségformálási válaszreakciót is (=informális nevelés). Ez az, amit mi „spontán formálódásnak” nevezünk . A személyiségformálódás teljes hatásrendszere a személyiségformálódás ill formálás egymástól lényeges jegyekben elkülönülő területei a következők: 1. a spontán formálódás, (az utánzó és alkotó munkán, a baráti és közösségi kapcsolatokon, a privát tevékenységen keresztül). 2. A regeneratív szórakozó művelődés területe további négyféle tevékenységi ággal: • a rekreációval

(pihenéssel, testedzéssel, stb.), • a szórakozással (éneken, társas együttléten, játékon keresztül stb.), • a szórakozva-művelődéssel (művészeti produkció és reprodukció, technikai öntevékenység, gyűjtés stb.), és • informálódással (főként sajtón, rádión, TV-n teljesül). 3. céltudatos művelés-önművelés (tanulás), nevelés-önnevelés területe A személyiség fejlődése érdekében fontos és meghatározó, hogy az egyén minél sokrétűbben, teljesebben, elmélyültebben vegyen részt ezekben, a tevékenységekben. A nevelés fő feladata e sokrétű tevékenységi formák optimális lehetőségeinek megteremtése, az azokon folyó gyermeki, felnőtti aktivitás segítése, közvetett vagy közvetlen irányítása, legyen az a családban, a kortárs csoportokban, a művelődés különböző formáiban, az iskolán kívüli vagy az iskolai tevékenység egész horizontján. Lényegében ezek összefüggésrendszere adja a permanens

művelődés és nevelés modelljét. Család: A korai szocializáció elsődleges és döntő színtere a család.A család kettős vezetésű kiscsoport A család informális kiscsoport, s ennek megfelelően speciális sajátosságokkal rendelkezik A családhoz tartozás tudata az első „mi-élmény”. Az összes többi „mi-élményünk” erre épül rá, és erre mintázódik.Első minta az emberi kapcsolatokban való létezésre Itt a szerepek kölcsönösen feltételezik egymást. Az itt szerzett korai tapasztalatok nagyon mélyen vésődnek, és kivetülnek a későbbi életünkre. Itt kapunk mintát a különböző szerep-kapcsolatokra, szimmetrikus és aszimmetrikus viszonyokra egyaránt. Itt tanuljuk meg a szerepek státuszértékét, a státuszok hierarchiáját, hogy a fölérendelt státuszú felelősséggel tartozik a másikért. Másak a jogok, és másak a kötelességek is Itt tanuljuk meg – főleg testvér-kapcsolatokban -, hogy az emberi kapcsolatok a

kölcsönösség elvén működnek. A családban alakulnak ki a későbbi csoport-hovatartozás motivációi Milyen csoportok lesznek azok, amelyek majd vonzanak, s melyek, amelyek taszítanak. Az a család, amelynek kapcsolati légköre elégtelen, vonzás helyett taszító erővel sodorhatja a gyermeket más közösségek, normaszegő kiscsoportok felé, amelyekben azután a másodlagos szocializációs folyamatok során átveheti a deviáns normákat és motivációkat. A túl erős érzelmi szállal kötő családnak is van veszélye, hisz erősen behatárolja a csoport-hovatartozási motivációt, vagy épp teljességgel ki is zárja azt. A család a mintavétel első bázisa Megalapozza az ember szokásrendszerét, viselkedéskultúráját. Ezek a korai élmények irányt szabnak a későbbi csoportokhoz való viszonyulásunknak.A családban alakul ki az ALAPSZEMÉLYISÉGÜNK, nem zárja le a későbbi személyiségfejlődést, de irányt szab neki Alapszemélyiség: a lelki

élet valamennyi nagy területének (megismerés, érzelem, motiváció) az alapjai, kezdeményei kialakulnak. Az alapszemélyiség úgy működik, mint egy szűrőrendszer. Bizonyos hatásokat átenged, bizonyosakat nem Azokat engedi át, amelyek összeillenek, összeegyeztethetőek a korábban megtanult és elfogadott hatásokkal. Azokat nem engedi át, amelyek a korábbi tapasztalatoknak élesen ellentmondanak. A család szocializációs funkciói • gondozás, biztonságnyújtás • interakciós tér biztosítása, modellnyújtás • az én, én-rendszer és a belső kontrollfunkciók alapjainak kialakítása • a kommunikáció rendjének megalapozása