Gazdasági Ismeretek | Pénzügy » Banktan

Banktan 1 A magyar bankrendszer A banküzem jogi környezete kialakulása, fejlődése Dr. Vigvári András - kézirat 1.1 A bankok „felülnézetből”- az elemzés néhány szempontja A pénzügyi közvetítés azonban mindkét tőkepiaci modellben 1 igen fontos szerepet tölt be. A pénzügyi közvetítő rendszer mindmáig legnagyobb és legfontosabb intézménye a bank. 2 A bank makroökonómiai szerepét tekintve olyan pénzügyi közvetítő, amely összehangolja a különböző megtakarítói és finanszírozási igényeket, lejárati- volumen transzformációkat hajt végre, csökkenti a finanszírozás tranzakciós költségeit, lebonyolítja a fizetési forgalom egy részét és magára szóló követeléseket termet, ami pénzként képes funkcionálni. A közgazdasági és pénzügytani irodalom behatóan foglalkozott a pénzügyi közvetítés előnyeivel és hátrányaival. A pénzügyi közvetítők azon túl, hogy általában összekapcsolják a megtakarítókat

és a beruházókat képesek ezen összekapcsolásnál a közvetlen finanszírozáshoz képest ezt kisebb tranzakciós költségek mellett tenni. E lehetőség egyfelől azzal kapcsolatos, hogy bizonyos nagyságrend alatt a közvetlen finanszírozás nem méretgazdaságos, másfelől a nem hatékony pénzpiacok működése esetén információs problémákat is megoldanak a pénzügyi közvetítők. Ez azért (is) lehetséges, mert a különböző nagyságú és futamidejű és valutanemű megtakarításokat összhangba tudják hozni az ezen ismérvekben eltérő finanszírozási igényekkel, vagyis transzformálják azokat. A pénzügyi közvetítők közül a bankokon keresztül a monetáris politika képes hatni a gazdaság reálfolyamataira mind általános konjunkturális, mind szerkezeti vonatkozásban. Általánosabban fogalmazva az állam fontos funkciója, hogy a hitelhez jutás feltételeit befolyásolja. Az újabb elméletek a pénzügyi közvetítés azon előnyét is

hangsúlyozzák, hogy a pénzügyi közvetítők professzionálisan képesek kontrollálni a beruházók által felhasznált források sorsát. Ez a "delegált megfigyelő" funkciója. 1 Lásd erről ??? cikkét! 2 Az előző részben megbeszéltük a bank jogi fogalmát. Ugyanakkor a pénzügyi közvetítésnek hátrányai is vannak. A pénzügyi közvetítés piacán a különböző szerződő felek (betétes - bank; bank - hitelezett ügyfél;) között információs aszimmetriák vannak. Ezen helyzet a morális kockázat és a kontraszelekció jelenségében érhető tetten. Az előbbi azt jelenti, hogy a szerződés megkötése után valamelyik szerződő fél (akár a bank, akár az ügyfél) cselekedeteivel hatással van a másik szerződő fél "nyereményére". A kontraszelekció azt jelenti, hogy a szerződő felek közül az egyik a megállapodás megkötése előtt többletinformáció birtokában van, amit ki is használ. A pénzügyi

közvetítés további hátrányaként említendő, hogy alkalmas a nem legális eredetű pénzek "tisztára mosására". A politikai és "sima" bűnözési célból történő illegális pénzmozgások leplezése a modern pénzügyi közvetítő rendszer egyik legújabb keletű, de növekvő súlyosságú problémája. E hátrányok hitelintézeteket sújtó köre ellen a bank különböző technikákkal védekezik, igyekszik pl. várható hitelezői veszteségeit hiteladagolással csökkenteni 3 E piaci tökéletlenségek ügyfeleket érintő részét egyfelől az állami szabályozás és felügyelet igyekszik minimalizálni, másfelől specializálódott monitor szervezetek (minősítő cégek, könyvvizsgálók) és különböző elveken (kötelező, vagy önkéntes) szerveződő betétbiztosítási rendszerek alakultak ki. A bankszektor, illetve egyes szereplői e funkciói miatt különleges szabályozás tárgyai. A monetáris szabályozás - itt nem

részletezendő eszközrendszerrel 4 - a hitelintézetek pénzteremtő képességét befolyásolja. A pénzügyi közvetítés során felmerülő információs aszimmetriák és kockázatvállalási kényszer miatt a banküzem működését is szabályozza az állam, amely szabályozás igen erős felügyeleti rendszerrel jár együtt. A felügyeletek engedélyezik a bankok piacra lépését, ellenőrzik a bankok tulajdonosi szerkezetét és működésük előírt személyi és tárgyi feltételeinek meglétét, valamint folyamatosan ellenőrzik, hogy az egyes bankok működése megfelel-e a prudenciális szabályoknak? A bankok különleges szerepe miatt annak biztonságos működése - legalábbis részben - közjószágnak minősíthető, amely biztosítása nemcsak a hitelintézeti szektor és annak szolgáltatásait igénybevevő gazdasági szereplők érdeke, hanem az egész gazdaságé. A nem hatékony felügyelet az indokolatlan és/vagy önérdekű kockázatvállalások miatt

komoly össztársadalmi veszteségek okozójává válhat. Ez az összefüggés akkor válik nyilvánvalóvá, amikor a hitelintézeti szektor egyes tagjai, vagy egészének talpon maradása érdekében az állam közpénzeket használ fel. Az ilyen lépések úgy is felfoghatók, mint egy kvázi, az adófizetők részére kötelező betétbiztosítási rendszer. A bankok nemzetgazdasági súlyának érzékeltetésére két mutatót szoktak alkalmazni. Az egyik a közvetítés mélységének mérésére széleskörűen használt mutatóik. Eszköz oldali mutatóként a M2 / GDP mutatót, forrás oldali mutatóként az M2/GDP mutatót használják. E mutatók széleskörű alkalmazása ellenére (vagy talán épp ezért!) meglehetősen vitatott. A széleskörű elfogadottság melletti legfontosabb érv az egyszerű számítási lehetőség. Ennek jelentősége akkor van, ha térben és/vagy időben kívánnak összehasonlítást végezni. A bírálatok egy része közgazdasági

jellegű. Ezek szerint a bankok makrogazdasági szerepét jobban kifejezik olyan mutatók, mint a bankrendszer ügyfélhitel-állományának aránya a teljes eszközállományban. E mutató előállítása jelentős időbeli késéssel és nagy ráfordítások árán, ráadásul vitatható pontossággal állítható elő. A mérleg főösszeg/GDP mutató helyett ajánlható az ügyfélhitelek/GDP, vagy az ügyfélbetétek/GDP mutatók, amely a közvetítéssel kapcsolatosan 3 Erre szokták használi azt a paradoxont, hogy a bankok azokat hitelezik szívesen, akiknek nincsen hitelre szükségük. 4 Erről részletesen lásd Pénzügytan I. közvetlenebb információt ad. E mutatók a klasszikus bankfunkciók (betétgyűjtés, hitelnyújtás) súlyát az általánosan használt mérőszámnál jobban mutatják. Az ügyfélbetét / mérleg főösszeg és az ügyfélhitel/mérleg főösszeg mutatók, főleg annak változásai arról adnak felvilágosítást, hogy a bankrendszer

forrásai között mekkora a nem alapvető betétek súlya, illetve az eszközoldali aktivitásban mekkora a befektetési és tőkepiaci műveletek súlya. Az alábbi két táblázat mutatja a pénzügyi közvetítés mélységének nemzetközi összehasonlítását. Táblázat: Főbb mutatók az EMU-csatlakozás előtt néhány évvel (százalék) Megnevezés Magyarorsz ág 2001 Hitelintézeti rendszer mérlegfőösszege/GDP 68,6 Magánszektornak nyújtott 30,5 hitel/GDP 45,6 M2/GDP 46,2 M3/GDP Forrás: OECD Bank Profitability Online és IFS. Görögország Portugália 1996 1994 Spanyolorsz ág 1994 114,9 34,6 80,6 81,1 170,8 77,7 44,4 98,2 191,5 64,1 72,4 . Táblázat: Főbb mutatók az eurózónában (súlyozott átlag, százalék) Megnevezés Mérlegfőösszeg/GDP M2/GDP M3/GDP Magánszektornak nyújtott hitel/GDP Vállalati szektornak nyújtott hitel/GDP Háztartási szektornak nyújtott hitel/GDP Forrás: ECB 1999 67,3 76,6 84,2 39,4 44,2 2000 253 66,7 76,2 86,0 40,1

45,9 259,8 A bankrendszer nemzetgazdasági jelentőségét a szektor által előállított GDP arányával szokásos még jellemezni. A bankok prudenciális működését, az ezt kifejező tőke megfelelési mutatóval 5 szokás kifejezni. Táblázat: A hitelintézeti csoportok tőkemegfelelési mutatója Nagybankok 5E 1998 XII. 13.69 1999 2000 11.46 13.39 III. 2001 2002 10.98 12.05 fogalommal a tananyag előző részében foglalkoztunk. Pénzügytan II. szöveggyűjtemény Középbankok 20.55 20.39 15.44 13.85 14.98* Kisbankok 19.05 25.95 23.33 26.90 45.84* Szakosítottak 37.24 34.04 42.97 35.32 37.01 Bankok 16.51 15.02 15.21 14.15 15.48 Bankok MFB nélkül 15.66 14.34 13.78 12.40 13.53 Szövetkezeti 23.06 18.67 15.11 15.32 16.37 hitelintézetek Hitelintézetek összesen 16.73 15.16 15.21 14.20 15.52 *2002-ben a Konzumbank és a Volksbank átsorolva a középbankok csoportjába Forrás: PSZÁF A magyar gazdaságban a bankrendszer különböző mérőszámok alapján

értelmezhető fejlettsége ellentmondásos képet mutatott és mutat. A piaci szereplők számát tekintve az ország "túlbankosodott". A részvénytársaság formában működő hitelintézetek (kereskedelmi bankok) száma 2000 végén 42 volt. A bankrendszer mérlegfőösszege a GDP mintegy 70 %-át teszi ki, ami nemzetközi összehasonlításban alacsonynak számít. A gazdaság bankfiók ellátottsága (az úgynevezett fióksűrűség) szintén alacsony. A pénzügyi szolgáltatások mennyisége és minősége sokat javult, de a további bővülésnek nincs akadálya. A bankrendszerben foglalkoztatottak létszáma a banki teljesítményekhez képest magas volt, ennek csökkenése elindult, de még mindig jelentős hatékonysági tartalékok vannak. ∇ A magyar bankrendszer története Az államszocialista berendezkedés utolsó reformhullámának markáns eleme volt a pénzügyi rendszer reformja, benne a korábbi egyszintű bankrendszer felváltása korszerű

monetáris intézményrendszerrel. Ez a folyamat történelmi léptékben meglehetősen gyorsan zajlott le A korábbi egyszintű bankrendszer a Magyar Nemzeti Bankból (MNB), a Magyar Külkereskedelmi Bankból (MKB), az Országos Takarékpénztárból (OTP), a Pénzintézeti Központból (PK), az Állami Fejlesztési Intézetből (ÁFI) és a takarékszövetkezeti rendszerből állt. Az egyszintűség azt jelentette, hogy pénzteremtésre csak a jegybank volt képes. A többi pénzügyi intézmény bizonyos szakfeladatokat, benne hatósági jellegűeket is, láttak el. Az 1980-as évek elejétől különböző speciális pénzalapok is létrejöttek és az MNB - külföldi tőke bevonásával - létrehozta az akkor off shore státuszú CIB Bankot. Erre az intézményrendszerre épült 1987-től létrejött magyar kétszintű bankrendszer. 1.11 A növekedés időszaka Az első lépésben az MNB belföldi (jellemzően ágazati hitelezéssel foglalkozó főosztályai ) bázisán és az

ÁFI bevonásával új állami tulajdonú bankokat alapítottak. (Magyar Hitelbank, Országos Kereskedelmi és Hitelbank, Budapest Bank). A többi önálló intézmény (OTP, Külkereskedelmi Bank, különböző pénzügyi alapok) is kereskedelmi banki státuszt kapott. Az első bankok tevékenységét meghatározta, hogy örökölt, jellemzően egy nemzetgazdasági ágazathoz tartozó ügyfélkörük volt, amelyek gazdálkodására a súlyosbodó gazdasági válság rányomta bélyegét. Ugyanakkor a gazdaság átalakulásával megváltozott a tulajdoni szerkezet, az állami tulajdon lebontásával és privatizációjával, valamint a vállalkozás szabadságával robbanásszerűen nőtt a gazdasági szereplők száma. E változások ugrásszerűen megnövelték a pénzügyi, ezen belül is a banki szolgáltatások iránti keresletet. E kereslet húzóerejének megfelelően a bankok száma és a banküzemek nagysága (pl. hálózati egységek száma) ugrásszerű növekedésnek

indultak. E növekedéssel nem tartott lépést a szakemberállomány képzése, így a bankok legfontosabb erőforrását jelentő alkalmazotti állomány begyakorlottsága és szakértelme sok kívánni valót hagyott maga után. Pénzügytan II. szöveggyűjtemény 186 A bankreform két "fékkel" indult. Egyrészt az első években szigorúan elkülönült a vállalati pénzügyi kör és a lakossági pénzügyi kör. Ez utóbbiban szinte tiszta monopolistaként az OTP lépett pályára. A másik megszorítás a devizaműveletek tilalma volt A Magyar Nemzeti Bank devizamonopóliumát csak fokozatosan az 1990-es évek elejétől építették le. E kezdeti megszorítások fokozatosan lazultak. A hazai pénzügyi szolgáltatás piacon több új szereplő jelent meg. Ezek között voltak külföldi alapítású bankok és említést érdemel a kezdetben kimondottan lakossági piacra szakosodott Postabank is. Az első időszakban a bankrendszer szabályozása és

felügyeleti rendszere meglehetősen fejletlen volt. A bankok meglehetősen jelentős nyereséget mutattak ki, miközben – megfelelő törvényi feltételek hiánya miatt – kockázataikra semmiféle tartalékot nem képez(het)tek. A bankok túlnyomó részben állami tulajdonban voltak, mégpedig úgy, hogy jelentős tulajdonosok voltak a bankok által finanszírozott vállalatok is. A már említett kereslet növekedés a bankok számának és aktivitásának növekedéséhez vezetett. Ezekben az években a bankok üzleti aktivitása növekedése jóval meghaladta az inflációt. 1.12 A konszolidációs periódus A magyar bankrendszer fejlődése elszakíthatatlanul összefonódott a gazdasági rendszerváltás és a válságkezelés folyamataival. Az állami bankokban részben az öröklött ügyfélkör, részben a felelőtlen hitelezés miatt az 1990-es évek elejére tőkevesztés zajlott le. Ezt nyilvánvalóvá az 1991-ben elfogadott és 1992-től érvénybe lépett

Pénzintézeti törvény (amellyel egy időben vezették be a Számviteli törvényt és a Csődtörvényt) tette. 6 Míg korábban a ténylegesen veszteséges bankok a költségvetésbe jelentős nyereségadót és osztalékot fizettek be, addig a nemzetközi standardoknak megfelelő Pénzintézeti törvény 7 és a Számviteli törvény alkalmazása világossá tette a tényleges helyzetet. A bankok nehézségei nemcsak az örökölt és újonnan szerzett eszközállományból adódtak. Az ingadozó és viszonylag magas infláció és az egymással folytatott verseny miatt forrásaikat rosszul árazták (túl magas kamatokat fix ígértek gyűjtött betéteikre), amely szintén érzékeny veszteségeket okozott nekik. Az akkori kormányzat e súlyos helyzetben nem kockáztatta a pénzügyi rendszer integritását, hanem két lépcsős válságkezelést valósított meg. Stratégiai célként az állami bankok külföldi szakmai befektetőknek történő eladását határozták meg,

de ennek feltételeként többlépcsős ún. konszolidációs lépéseket tettek A konszolidáció során három technikát alkalmaztak: 1. hitelkonszolidációnak a bankok kihelyezési portfólióinak tisztítását nevezték. Itt a bankok követeléseinek bankok általi értékelése után az állam a rossz követeléseket újonnan kibocsátott hosszú lejáratú államkötvényekért (konszolidációs államkötvény) megvásárolta. E folyamat során az állam nem avatkozott a bankok életébe. Az államkötvények javítottak a bankok mérlegein, hiszen ezek kockázatmentes és valamennyire likvid követelések voltak. Az állam 1993 tavaszán 102,5 milliárd forint névértékű hitel- és kamatkövetelést vásárolt meg 81,3 milliárd forint értékben. Az államkötvény kibocsátáson alapuló technika az adott évi költségvetést kikerülve és tehermentesítve az államadósságot közvetlenül növelte. Így a konszolidáció a következő húsz év költségvetéseit

terheli, a kamatkiadások magas arányával. A hitelkonszolidáció azonban nem volt sikeres. Egy év után a bankok újabb konszolidáción estek át. A hitelkonszolidációval kapcsolatban az alábbi kritikák fogalmazódtak meg: 6 E törvénycsomag egyidejű bevezetését – bár a korabeli szóhasználat e kifejezést kerülte – de facto egy drasztikus sokkterápiának tekinthetjük, hiszen ezek tették kötelezővé és megkerülhetetlenné a vállalati szektorban a korábban felhalmozódott veszteségek nyilttá tételét. 7 Lásd e kötetben Király Júlia cikkét. Pénzügytan II. szöveggyűjtemény 187 A hitelkonszolidáció révén a bankok rossz eszközök helyett jókat (állampapírokat) kaptak. Az állam ezáltal a bankok nem állami tulajdonosai számára is vagyonjuttatást adott, akik pedig maguk is felelőssé tehetők a bank korábbi rossz gazdálkodásáért. • A megvásárolt hitelek kezelésére az MFB nem volt felkészülve, a kereskedelmi bankoknak

pedig nem volt érdekük a konszolidált adósságok behajtása. • A konszolidációt az állam nem kötötte semmilyen feltételhez sem, így a bankok a korábbi hitelezési gyakorlatukat folytathatták. • A hitelkonszolidáció törvényi háttere és emiatt parlamenti ellenőrzése nem volt biztosított. (Az államot a költségvetési törvénybe szúrt lábjegyzet hatalmazta fel a konszolidációs papírok kibocsátására.) 2. az adóskonszolidáció az az eljárás volt, amikor az állam 12 többségi tulajdonú állami vállalat pénzügyi terheit (adósságszolgálati kötelezettségeit) kívánta enyhíteni. Ennek keretében az állam e vállalatok kötelezettségeit államkötvényekért megvásárolta a hitelező pénzintézetektől. Ennek keretében 61,3 milliárd forint névértékű követelésért 57,3 milliárd forint értékű államkötvény került a hitelező bankok mérlegébe. 3. A bankkonszolidáció az előbbi beavatkozások ellenére bekövetkezett banki

tőkevesztések (inszolvencia kialakulása) kezelésére történt 1993 végén. E folyamat a bankok feltőkésítését jelentette oly módon, hogy a bankok által kibocsátott új részvényeket az állam államkötvényekért jegyezte le. E technika a bankok rossz portfóliójának kockázati céltartalék igényét fedezte és a portfólió kezelését a bankokra bízta. A tőkeemelést a kormányzat feltételekhez kötötte. E feltételek a menedzsment leváltását és/vagy új banki stratégiák kidolgozását jelentették. A bankkonszolidáció keretében 114 milliárd forintnyi tőkeemelésre került sor, amely 77%-a az akkori két legnagyobb bankot (MHB és K&H) érintette. • A magyar bankreform időzítése lehetővé tette, hogy mind szabályozásban, mind a bank menedzsmentben, mind a technológiában és szolgáltatásfejlesztésben a legkorszerűbb megoldásokat lehetett bevezetni. A magyar Pénzintézeti törvény adaptálta a friss ún Bázeli alapelveket,

vagyis a bankok szabályozása és felügyelete középpontjába már nem egyszerűen a likviditást, hanem a prudenciális működést (a banki tevékenységgel, annak kockázataival összhangban lévő tőkekövetelményt) állította. De példa erre a készpénzkímélő fizetési módok elektronikus változata a bankkártya termék "karrierje" is. Az 1990-es évek elejéig a legelterjedtebb és legfejlettebb készpénzkímélő fizetési mód a csekk volt. A magyar bankrendszer lényegében kihagyva a "csekk-korszakot" az 1990-es évek elejétől a bankkártya üzletág fejlesztésével teremtette meg a készpénzkímélő fizetési rendszert. A következő táblázat szakértői számítást mutat be a magyar bankkonszolidáció költségeiről. Pénzügytan II. szöveggyűjtemény 189 Táblázat: A konszolidáció során juttatott állami segítség A konszolidáció során juttatott állami segítség (millió forint) Pénzintézet neve

Adósságkivásárlás Tőkeemelés kölcsöntőke Agrobank ÁÉB Budapest Bank Corvinbank Dunabank IBUSZ Bank Innofinance Iparbankház K&H Konzumbank MHB MKB Mezőbank OTP Bank Postabank Takarékbank Ybl Bank WestLB Takarékszövetkezetek OTIVA* Összesen 1 702 1 852 14 523 2 609 484 723 760 4 719 12 780 9 783 59 221 16 534 3 287 6 606 16 322 2 000 2 628 2 771 1 895 0 161 199 8 797 0 13 510 0 4 903 0 0 800 43 087 0 64 711 0 7 360 10 000 0 10 687 0 0 0 12 300 176 155 és Ráfordítás összesen 10 499 1 852 28 033 2 609 5 387 723 760 5 519 55 867 9 783 123 932 16 534 10 647 16 606 16 322 12 687 2 628 2 771 1 895 12 300 337 354 Konszolidációs ráfordítás 1994-es értéken 13 003 2 559 35 332 3 284 6 596 958 1 076 7 651 68 313 13 850 154 887 22 994 13 506 21 183 19 782 15 540 3 721 3 910 2 683 14 908 425 734 Ráfordítás az 1994es mérlegfőösszeg százalékában 27,9 8,2 18,3 20,5 46,5 1,6 102,7 29,7 98,6 48,8 8,4 38,9 2,3 9,9 37,8 29,9 1,8 - Pénzügytan II.

szöveggyűjtemény 190 *Országos Takarékszövetkezeti Intézményvédelmi Alap. Forrás: a Pénzügyminisztérium adatai alapján Várhegyi (2002) Pénzügytan II. szöveggyűjtemény 191 Táblázat: A bankrendszer 1997 utáni fejlődése A piaci pozíciók átrendeződése* Név Piaci pozíció (százalék) A pozíció változása (százalékpont) 1993 2000 OTP Bank 31,6 22,9 -8,7 Magyar Külkereskedelmi Bank (MKB) 9,1 9,4 0,3 CIB bank* 4,2 8,0 3,8 Kereskedelmi és Hitelbank (K&H) 8,8 7,3 -1,5 ABN Amro Bank (1993-ban: MHB) 13,6 5,9 -7,7 Raiffeisen Bank 1,4 4,1 2,7 Budapest Bank 6,0 4,0 -2,0 Postabank 6,4 3,9 -2,5 Általános Értékforgalmi Bank (ÁÉB) 1,0 3,9 2,9 Bank Austria Creditanstalt 1,0 3,8 2,8 Citibank* 1,4 3,7 2,3 Erste Bank (1993-ban: Mezőbank) 1,3 2,4 1,1 Hypo Vereinsbank Hungária 2,2 2,2 Inter-Európa Bank 1,5 1,8 0,3 ING Bank 0,8 1,7 0,9 Commerzbank 0,4 1,7 1,3 Magyar Takarékbank 1,4 1,4 0,0 *A táblázat a jelentősebb bankok pozícióját mutatja

be a nagyobb átrendeződéssel járó bankkonszolidáció és privatizáció előtt, illetve az ezredvégen. A piaci pozíció mérőszáma: az adott bank részesedése a bankrendszer összes mérlegfőösszegében. *1997-ben beolvasztotta leánybankját, a CIB Hungáriát. *1998-ban beolvasztotta az Európai Kereskedelmi Bankot, 2000-ben pedig az ING lakossági üzletágát. Forrás: a bankok jelentései alapján Várhegyi (2002) Ebben az időszakban a bankok üzleti aktivitása visszaesett, a pénzügyi közvetítés mélységét jellemző mutatók csökkentek. Sor került az első jelentős bankprivatizációra, a Magyar Külkereskedelmi Bank (MKB) egy német tartományi (állami) bank leányvállalata lett. 1.13 Stabilizáció (1995-1996) A bankkonszolidáció azon gazdaságpolitikai döntés megvalósítása előfeltétele volt, amely azt írta elő, hogy a magyar bankrendszer tőkével történő megerősítését a külföldi szakmai befektetők számára történő

eladásától várta. Ezen elképzelés – túl a magyar gazdaság tőkehiányán – azért vált a bankrendszerrel kapcsolatos politika alapjává, mert ettől várták a magyar bankok szakmai megerősítését. A konszolidáció után újból nőtt a bankrendszer szereplőinek üzleti aktivitása, a mérlegfőösszeg növekedése az inflációt meghaladó volt. Táblázat: Stabilizáció (1995-1996) A tulajdonosi szerkezet alakulása (1994-2000) (a jegyzett tőke alapján, százalék) Pénzügytan II. szöveggyűjtemény 192 Tulajdonos típusa 1994 1995 1996 1997 1998 I. Hazai tulajdon 82,5 63,9 50,5 37,2 36,4 1. Állam és 65,8 41,8 35,6 20,3 21,1 társadalombiztosítás 15,1 17,8 11,6 14,4 12,5 2. Egyéb hazai intézmények 2,5 4,2 3,2 2,5 2,8 3. Magánszemélyek 16,0 35,7 45,8 61,1 60,9 II. Külföldi tulajdon 13,9 26,8 38,9 52,8 46,5 1. Hitelintézetek 2,2 8,8 10,1 8,6 14,4 2. Egyéb külföldi 0,5 0,4 3,7 1,6 2,7 intézmények 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 III.

Elsőbbségi és saját részvény Együtt Forrás: Magyar Nemzeti Bank éves jelentései alapján Várhegyi (2002) 1999 32,4 17,1 12,7 2,6 65,0 49,9 15,1 2,6 100,0 2000 30,8 19,3 9,5 2,0 66,6 50,8 15,8 2,6 100,0 Elkezdődött a nagy állami bankok privatizációja. A sort a BB nyitotta meg, majd az MHB és a K&H következett. Az OTP, amely bizonyos piacokon (lakossági szolgáltatások, önkormányzati számlavezetés és hitelezés) meghatározó szereplő volt, sikeresen terjesztette ki tevékenységét a vállalati üzletágra. A bank menedzsmentje olyan privatizációs technikát választott (a részvények tőzsdei bevezetése), amely eredményeként lényegében a menedzsment hozza a tulajdonosi döntéseket, hiszen a tulajdonosi kör kis pénzügyi befektetőkből kerül ki. A Postabank is rendhagyó fejlődési utat járt be. Sikeresen vette fel a versenyt a lakossági szolgáltatások piacán az OTP-vel. Forrásai (gyűjtött betétei) ugrásszerűen nőttek,

ugyanakkor felülárazottá váltak Kihelyezéseiben az átlagosnál nagyobb kockázatokat vállalt, ugyanakkor a menedzsment tulajdonosai felé nyereséget mutatott ki. A bank elmulasztotta a kockázati céltartalék képzéssel és tőkével az általa vállalt kockázatokat fedezni, ezért 1996 végére tőkevesztett állapotba került. Ez eredményezte az 1997. februári bankostromot Az állam ezután többször konszolidálta a bankot, amely azóta sem tudja visszaszerezni 1996-ra megszerzett piaci pozícióját. 1997-től a korábbi Pénzintézeti törvényt (amit menet közben többször módosítottak) felváltotta az 1996. végén elfogadott Hitelintézeti törvény E jogszabály a korábbiaknál jóval szigorúbb és kevésbé kijátszható prudenciális szabályozást és felügyeletet kodifikált. Ebben az időszakban – összhangban a magyar gazdaság szerkezeti változásaival – azok a bankok fejlődtek gyorsan, amelyek a legjobb vállalati ügyfélkört (zömmel

multinacionális cégeket) szerezték meg. Ilyen volt az MKB, a CIB és a Raiffeisen bank A korábbi meghatározó szereplők (MHB, K&H és BB) szerepe, piaci részesedése csökkent. Általában elmondható, hogy befejeződött a vállalati bankpiac felosztása. A verseny a lakossági üzletág és a letétkezelés (ld nyugdíjreform és üzleti biztosítás elterjedése) területére koncentrálódott. A lakossági üzletág jóval nagyobb beruházásokat (ATM-ek, POS, informatikai rendszerek, bankbiztonság stb.) igényel, mint a vállalati üzletág. Élőmunka igénye is nagyobb, így a folyó költségek is jelentősen nőttek. Mindez a bankszektor profitabilitásának lassuló növekedéséhez vezetett Ezekben az években jelentősen nőtt a bankszolgáltatások köre és minősége. 1.14 A bankrendszer 1997 utáni fejlődése A magyar bankrendszert sem kerülte el az 1998-as pénzügyi válság. Ebben az évben jelentősen romlott a bankok jövedelmezősége. A nemzetközi

tendenciákat követte az a trend is, amely a különböző pénzügyi szolgáltatások (banki, biztosítási és befektetési) egy szolgáltató szervezeten Pénzügytan II. szöveggyűjtemény 193 belülre helyezését mutatja. E folyamatot univerzializálódásnak nevezzük, a pénzügyi szolgáltatók „pénzügyi hipermarketként” kezdenek működni. E fejlemények feltételeit az információ technológia és a pénzügyi szolgáltatások szabályozásának változása teremtette meg. A szolgáltatókat pedig a verseny, a költségcsökkentés szorítása, a méretgazdaságossági előnyök kiaknázása kényszerítette erre a pályára. A külföldi fejleményeknek megfelelően itthon is elindultak a bankfúziók, amelyek hátterében a külföldi tulajdonosok anyaországbeli, vagy éppen EU-beli egyesülései álltak. Csökkent tehát a bankpiac szereplőinek száma A bankok számát tekintve Magyarország még ma is túlbankosodott. A szolgáltatásellátottsági

mutatók (1000 lakosra jutó bankfiókok és ATM-ek, bankkártyák stb.) tekintve azonban még mindig jelentősen elmaradunk a fejlett országoktól. A közeljövőben a bankok számának további csökkenése várható. Nem megoldott a szövetkezeti hitelintézetek (a falu bankjai) helyzete Tőkeerejük, szakmai kapacitásaik néhány kivételtől eltekintve nem tart lépést a verseny támasztotta követelményekkel. Felgyorsult – éppen a tőkekövetelményeknek történő megfelelés igénye miatt – a takarékszövetkezetek összeolvadási folyamata. 2000-től átalakult, egységessé vált a hazai pénzügyi szolgáltatási piac felügyelet rendszere. Az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyeletből (ez a Bankfelügyelet és az Értékpapírpiaci Felügyelet egyesüléséből jött létre 1995-ben), a Biztosítás Felügyeletből és a Pénztárfelügyeletből egységes hatóság jött létre Pénzügyi Szolgáltatók Állami Felügyelete (PSZÁF) néven. Többször módosult

a Hitelintézeti és az Értékpapír törvény is. Ez utóbbit felvállalta A tőkepiacról szóló törvény 2001. végén a hazai hitelintézeti szektorban 42 részvénytársaság, 184 takarékszövetkezet és 7 hitelszövetkezet működött. ∇ Felhasznált irodalom: Árvay Zs.: Balassa Á.: MNB éves jelentései PSZÁF éves jelentései Szelényi E. – Ursprung J: Várhegyi É.: Várhegyi É.: 2 A banki közvetítés mélysége Közgazdasági Szemle 2002. 621-640. A magyar bankrendszer konszolidációja és jelenlegi helyzete MNB Műhelytanulmányok 10. A kétszintű bankrendszer tíz éve Magyarországon Magyar Nemzeti Bank 1998. Bankok versenyben Pénzügykutató Intézet 1995. Bankvilág Magyarországon 2002 Helikon Könyvkiadó Szabályok és bukások 8 Írta: Király Júlia9 8 Írásom esszé a tőkekövetelmény értelmezéséről. Szándékosan választottam ezt a műfajt: nem törekszem sem tudománytörténeti, sem szabályozástörténeti, sem

szabályozáselméleti, sem pénzügyelméleti precizitásra. Minden korrekciót és pontosítást, minden vitairatot szívesen fogadok. 9 A cikk a Hitelintézeti Szemle 2002/2. számában jelent meg Köszönjük a szerző hozzájárulását, hogy cikke Szöveggyűjteményünkben is megjelenhetett. Pénzügytan II. szöveggyűjtemény 194 ∇ A hetvenes évek közepén a Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS), azon alapelvből kiindulva, hogy meghatározó feladata a nemzetek közötti pénzbeli kiegyenlítések zavartalanságának elősegítése, és ennek előfeltétele a nemzetközi bankrendszer rendszerkockázatának a mérséklése, létrehozott egy szakértői testületet, a BCBS-t, azaz a Basel Committee on Banking Supervision (a Bankfelügyelet Bázeli Bizottságát). Eme konzultatív testület (melynek tíz tagjaként tizenhárom országot sorol fel a BIS honlapja) jelölte ki a nyolcvanas évek elején azt a munkabizottságot, melynek vezetőjét Peter Cooknak hívták, és

amelyik 1988-ban letette az asztalra a nevezetes „nyolc százalékot”. A Peter Cook-féle munkabizottság vezetőjének neve kétségtelenül örökre fennmarad a bankszabályozás világában, hiszen az életünket tartósan meghatározó nyolc százalékot sokáig, és még ma is sokan emlegették, illetve emlegetik Cook-rátakén. A Cook-ráta hihetetlen karriert futott be – mint a nagyon egyszerű és nagyon elegáns megoldások általában. Eleganciája és egyszerűsége egyszerre biztosított számára sikert a szabályok világában és nem csillapuló kritikai hajlamot mindenkiben, aki közelebbről megérti e ráta lényegét, és egyszerűségéből adódó borzasztó elnagyoltságát. 2.1 A szavatolótőke és a kockázatvállalás mértéke Egyszerűsítsük le a hajdani Cook-bizottság előtt álló feladatot! Valami olyasfajta szabályt kell megalkotniuk, ami kellően átlátható ahhoz, hogy széles körben lehessen alkalmazni, de mégis túlmegy az addig

alkalmazott, és érezhetően szegényes szabályon, miszerint „nagyobb mérlegfőösszeghez több saját tőke kell”. A munkabizottság megalakulásának idején a legtöbb országban (már ahol egyáltalán volt ilyen) csak annyit követeltek meg a bankoktól, hogy mérlegfőösszegükhöz viszonyítva legalább öt (három, tíz stb.) százaléknyi saját tőkét "állítsanak", azaz megfelelő legyen a tőkeellátottságuk. (A magyar bankrendszer hajnalára kevesen emlékeznek, de egy ideig bizony nálunk is az ötszázalékos tőkeellátottság volt az előírás.) Ez a korlát valamivel erősebb a bankműködés megkezdésének előfeltételeként mindenütt a világon alkalmazott szabálynál, miszerint bankot csak adott nagyságú tőkével lehet alapítani (a minimális tőkemennyiség persze gazdaságok és piacok fejlettségétől függően meglehetősen eltérő, egymillió eurótól százmillió euróig). A bankalapításhoz előírt minimális tőkéhez

képest a tőkeellátottság legkisebb mértéke a tevékenység méretét igyekszik valamilyen módon számba venni, azonban a tevékenység mérlegfőösszeggel mért nagysága érezhetően meglehetősen távoli kapcsolatban van az intézmény által vállalt kockázattal. Számviteli tőke, szavatolótőke. A munkabizottság alapvetően két ponton lépett túl a hagyományos tőke-ellátottsági kritériumon. Egyrészt elmeditált azon, mi a tőke Pontosabban, határozottan elválasztotta a bank számviteli tőkéjét a bank biztonsága érdekében figyelembe vehető tételek összességétől, amit az igencsak találó magyar kifejezéssel szavatolótőkének nevezünk, merthogy ez az, ami a bank biztonságáért szavatol. 10 A szavatolótőke megnevezéssel sokkal gazdagabbak vagyunk, mint az angolszász nyelvterületről érkezők, akik legfeljebb azt tudják mondani, hogy „broad capital”, azaz „tág értelemben vett tőke”, miközben itt semmiféle „tág

értelemről” nincs szó, pusztán arról, hogy amit a számvitel tőkének tekint, az nem feltétlenül az, amit a bank szempontjából annak tekinthetünk, mielőtt ügyfeleink és hitelezőink pénzéhez hozzányúlunk. A bank biztonsága szempontjából tőkének tekinthetők az alábbiak: 1. A saját források közül mindazok, amelyek nem pusztán a számviteli elszámolási 10 Ezen a ponton szeretnénk felhívni a figyelmet olyan irodalmi klasszikusokra, mint „Esterházy Péter: Ki szavatol a lady biztonságáért?”, mely könyvnek a bankokhoz és a bankvilághoz ugyan semmi köze sincsen, viszont gondolataink és stílusunk karbantartására és frissítésére igencsak alkalmas. Pénzügytan II. szöveggyűjtemény 195 rendszer eredményeként szerepelnek a könyvekben. Egyértelműen ilyen elem a jegyzett tőke vagy az eredménytartalék, míg a különféle céltartalékok beszámítása súlyos viták tárgya lehet. 2. Bizonyos „majdnem tőke” típusú

elemek, mint például a részvényre konvertálható kötvények, vagy más jellegű opciók. 3. Mindazok a külső bankforrások, melyek egy veszteségrendezésbe az ezen forráselemet nyújtó alanyok tudtával és beleegyezésével bevonhatók. Az alárendelt kölcsöntőkét nyújtó kötvényes a szerződésében olvashatja, hogy az általa adott forrás a bank veszteségének rendezésébe bevonható (azaz semmit nem fog kapni, amíg az előtte állókat ki nem fizették), addig ugyanez egy banki kötvény vásárlójára már nem igaz, ő teljesen jogosan a betétesekkel érezheti magát egy kategóriában. A különböző országok jog-, szokás- és számviteli rendszere akár eltérő számbavételi eljárásokat is eredményezhet. A számvitelesek és a pénzügyi szakemberek számára különleges, egymás szótárának felfedezését jelentő szellemi csemege a banki szavatolótőkéről folytatott eszmecsere. A fenti példák is sejtetik, hogy öldöklő küzdelmet lehet

folytatni (pro és kontra érvekkel megtűzdelve), hogy mely forrásoldali elem szavatol a bank biztonságáért, és mely eszközoldali elemmel szükséges ezt azonnal csökkenteni, mint pusztán számvitelileg létező, de számba nem vehető értékkel. A vitának azt a vonulatát pedig eddig még nem is említettük, amelyik arról szól, hogy a számba vett elemek közül melyik a „legigazibb” szavatolótőke-elem, és melyik félig-meddig az. Ez a vita folyik az „alapvető”, a „járulékos” és a „harmadlagos” tőkeelemek besorolásáról (az angolban a következetesebb tier 1, tier 2, tier 3; gondolom, hamarosan tier 4, tier 5 stb. elnevezés használatos). Megnyugtatóan a vita egyik vonulata sem zárható le soha: változnak a piacok, változnak a számviteli elvek, változnak a bankműködés jellemzői, tehát szoktassuk szívünket a gondolathoz, hogy évenként, kétévenként, ötévenként, tízévenként új és új szavatolótőkeszabályt kell

megtanulnunk. A lényeg, hogy azt lássuk: egy mércét keresünk, a bank biztonságát szavatoló összeget szeretnénk tudni. A bank érdeke, hogy ez az összeg úgy legyen meghatározva, hogy az neki minél kevesebbe kerüljön (olcsó szavatolótőke a jó szavatolótőke – a legolcsóbb az, amelyet elegendő számvitelileg előállítani és egy fillérébe sem kerül a banknak). A szabályozó érdeke, hogy ez a mérték akkora legyen, hogy a bank egyetlen ügyfele se sérüljön, azaz a bank drágán fizessen ezekért a tételekért. Az 1988-ra tanulmányát elkészítő Cook-bizottság tehát egy soha le nem záruló vitafolyamatot nyitott meg, mikor az egyébként nagyon is szükséges és elméletileg mélységesen igazolható különbségtételt a „számviteli tőke” és a „szavatolótőke” között megtette. Az általa definiált tőkefogalmat azóta számtalanszor korrigálták, alapvető tőkeelemből járulékos lett és fordítva, számviteli tételek

besorolódtak majd kisorolódtak – a szabályozók és bankárok közötti szabályozási játék egyik végtelenül tág terepe maradt a szavatolótőke meghatározása. E vitával és ennek következményeivel ezen írásunkban a továbbiakban nem foglalkozunk, áttérünk egy bennünket jelenleg sokkal jobban izgató kérdésre. A kockázatvállalás mértéke. A Cook-bizottság másik jelentős hozzájárulása a korábbi tőkeellátottsági mutató módosításához az volt, hogy felismerte, a bank kockázata ugyan arányos a bank tevékenységének méretével, de egyrészt ez az összefüggés nem lineáris, másrészt a bank mérlegfőösszege nem feltétlenül jó mutatja a banki aktivitás terjedelmének. Az első felismerés vezetett el a kockázati súlyok fogalmához, a második felismerés a mérlegen kívüli tételek figyelembevételéhez a kockázat mérésekor. A kockázati súlyok teremtik meg a kapcsolatot a bank számvitelileg mért mérlegen belüli és kívüli

aktivitása és valamifajta „kockázatvállalási mérték” között. Amennyiben ezt a kapcsolatot a K = f(x) függvény írja le, ahol x a bank aktivitásának mértéke, K pedig a kockázatvállalás mértéke, akkor f nem lineáris, mivel az aktivitás megduplázódása egyáltalán nem jelenti a kockázatvállalás megduplázódását. Pénzügytan II. szöveggyűjtemény A százszázalékos súly azt fejezi ki, hogy amennyiben a bank egy forintnyi fedezet nélküli hitelt nyújt, akkor ez éppen egy forintnyi kockázatvállalásnak felel meg. A húszszázalékos súly ennek mintájára azt jelenti, hogy amennyiben a bank ezt az egy forintot egy másik banknál helyezi el, akkor csak húsz fillérnyi kockázatot vállal. Ha pedig a bank egy forint névértékű rövid lejáratú határidős vételbe bonyolódik, akkor ez töredék fillérnyi kockázatvállalást jelent számára. Az 1988-ban megállapított kockázati súlyok rendszeréből azonnal kétféle

következtetést vonhatunk le: 1. A Cook-bizottság a bank legfőbb kockázatának a hitelkockázatot tekintette, és a különböző számviteli tételekben megjelenő banki aktivitások kockázatosságát a nemteljesítés esélyének mértéke szerint súlyozta. Egyértelműen erre utal a származékos termékek igencsak enyhe súlyozása – legfeljebb a partner kiegyenlítési (settlement) avagy teljesítési (delivery) kockázatát fejezték ki ezek a mértékek. 2. Másrészt, ekkoriban a banki kockázatot legjobb esetben is csak ordinális skálán voltak képesek mérni: a százszázalékos súly nem azt jelentette, hogy ötször olyan kockázatos egy tevékenység, mint egy húszszázalékos súlyú, pusztán azt, hogy „kockázatosabb”. Ez a két megfigyelés máris sejteti velünk az elkövetkezendő évek fejlődésének két alapvető irányát: egyrészt másfajta kockázatokat is figyelembe kell majd venni a kockázatmérték meghatározása során, másrészt

finomítani szükséges a kockázatmérő skálát, netán, kardinális skálára való áttéréssel, amennyiben ez egyáltalán lehetséges. A hitelkockázatra összpontosítás egyáltalán nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a nyolcvanas évek első felére a modern bankvilág épphogy túljutott a fejlődő országokat adósságcsapdába kényszerítő hitelezési boomot követő csődhullámon (ilyen értelemben a magyar vagy még inkább a lengyel adósságválság kétségtelenül hozzájárult a 8 százalék születéséhez, bár a meghatározó lökést a latin-amerikai országokkal kapcsolatban elszenvedett veszteségek jelentették). A kockázati súlyok a maguk idejében kétségtelenül átütő erővel hatottak; körülbelül ugyanolyan jelentőségük volt, mint a pénzben kifejezett áraknak a gazdasági teljesítmények mérésében, avagy a diszkontfaktor felfedezésének a különböző időpontbeli pénzek összegzésekor: a különböző aktivitásokat

összegezni lehetett egyetlen elfogadott kockázatmérték szerint. Összeadhatóvá vált a lakossági hitel a bankközi hitellel, illetőleg az állampapírral, és kevésbé volt az embernek az a rossz érzése, hogy almát ad össze körtével (eddig csak azt tudtuk mondani, hogy mindkettő gyümölcs). A „kockázattal súlyozott mérlegfőösszeg” azt sugallta, hogy „megmértem a banktevékenység kockázatosságát”. A kockázatmérték és a tőke összekapcsolása. Hajtsuk meg képzeletben fejünket a Cookbizottság két jelentős teljesítménye előtt: kialakította a szavatolótőke fogalmát (elválasztva azt a számviteli tőkétől), és egységes kockázatmértéket alkalmazva képes volt összegezni a banktevékenység méretét. Innentől kezdve teljesen evidenssé vált, hogy amennyiben A bankban is és B bankban is 5 milliárd a saját tőke nagysága és 100 milliárd a mérlegfőösszeg, lehet, hogy A bank szavatolótőkéje 8 milliárd forint, míg B

banké csak 4 milliárd, és az is elképzelhető volt, hogy A bank aktivitásának összes kockázata 140 milliárd, míg B banké csak 70 milliárd (1. táblázat). Táblázat: Kockázat és tőke (milliárd forint) Saját tőke Szavatolótők Mérleg- Kockázati TőkeTőkemege főösszeg összeg ellátottság felelési mutató „A” bank 5 8 100 140 5% 5,7 % „B” bank 5 4 100 50 5% 8,0 % Az egyszerűség kedvéért a szavatolótőke és a kockázati összeg hányadosát a szokásos nevén, tőkemegfelelési mutatónak neveztük. Egyetlen kérdés maradt hátra: ha összehasonlítjuk a biztonságot kifejező szavatolótőkét a bank által vállalt kockázat nagyságával (kockázattal korrigált mérlegfőösszeg), akkor mekkora legyen ezen hányados elfogadható szintje? Az táblázatból látjuk, hogy két eddig ugyanúgy megítélt bank közül az egyikben ez a hányados 5,7 százalék, a másikban 8 százalék. Ezen a ponton veszik homályba a történelem – de

legalább is a történet – látványosan tekergőző „vörös fonala”. Csak homályos sejtéseink vannak arról, hogy miért pont 8 százalék lett a megoldás. Irodalmi tanulmányaink és az emberiség döntéseit jelentősen befolyásoló mesemotívumok tanulmányozása valamely prímszám választását (például 5 vagy 7 százalék) sokkalta inkább indokolták volna. Kétségtelenül a 8-nak megvan az a szépsége, hogy éppen a 2 (prímszám!) harmadik (következő prímszám!) hatványa, és elfogadható mértéket jelent, de sajnálatos módon ennél többet nem tudunk indoklásként felhozni. Ezen a ponton hiányzik a könyvtárakból és honlapokról az a bizonyos matematikai statisztikai elemzés 11, amely e 8 százalék születését igazolni hivatott lenne. A széles körben elfogadott plauzibilis magyarázat szerint – miként annyiszor annak előtte és azt követően a történelemben – a 8 százalék egészséges politikai lobbimunka és kompromisszum

eredménye volt: éles késként metszette ketté a bankvilágot a tengerentúli (pontosabban északamerikai) és európai „biztonságos” bankrendszerre és az ázsiai (mindenekelőtt a komoly versenytársat jelentő japán), dél-amerikai, afrikai meg minden egyéb fejlődő országbeli „teljesen bizonytalan, kockázatos” bankrendszerre. Bármi is légyen a magyarázat, a 8 százalék hihetetlen karriert futott be: a BIS ajánlását egymás után tették magukévá a különböző nemzetközi és nemzetek feletti szervezetek, és vonult be előbb vagy utóbb a nemzeti törvénykezésekbe. Oly sikerrel, hogy az embernek az az érzése támad, mintha az orwelli állatok farmja mintájára („négy láb jó, két láb rossz”) a világ bankrendszerére az lenne kiírva: „Nyolc százalék jó, hét százalék rossz”. Itt helye van a kebel büszkeségtől való dagadásának: kevés ország vezette be az ajánlásnak megfelelően 1992-től a 8 százalékot, de e kevesek

között ott voltunk – és minden iróniát mellőzve talán ennek is köszönhető, hogy bár egyáltalán nem békésen, és nem vér- és könnymentesen, de még idejekorán, és az általános nagymosás részeként, sokadmagunkkal (svéd, norvég, finn bankrendszer) együtt átestünk a bankkonszolidáció fájdalmas szakaszán. 2.2 Egy nagy bukás és szabályozási következményei Úgy tűnt, hogy sikerült a világot biztonságossá tenni: eme egyszerű eszköz, a 8 százalék hosszú időre megoldotta a szabályozók félelmét a rendszerek összeszakadásától avagy a váratlan és kiugró méretű veszteségekből adódó csődöktől. Szép lassan, komótosan dolgozgatott a Bizottság (a bázeli BCBS), a jeles bankfelügyelők hozták a különböző javaslatokat a szavatolótőke, illetve a kockázati mérték finomítására, a hitelkockázaton túlmenő kockázatok figyelembevételére. E más kockázatok közül a piaci kockázatok bankszektorba

"betörésére" hívta fel a figyelmet a legtöbb gyakorlatból átszármazott bankár. Jelezték, hogy a hetvenes évek második fele óta – a kamatrögzítő keynesi gazdaságpolitika és Bretton-Woods szinte egyidejű felfüggesztésével – a 11 Jelen írás szerzője továbbra is jelentős jutalmat (egy üveg pezsgő) tűz ki azok részére, akik bárhol fel tudják fedezni a legendás 8 százalékot megalapozó munkaanyagokat (a www.bisorgról letölthető végső változatban szó sincs sem statisztikáról , sem indoklásról kizárólag, 8 százalékról). Az eddigi legnagyobb „eredmény” egy holland diákhoz köthető, aki egyszer már találkozott egy konferencián Peter Cookkal. kamatlábak és a devizaárfolyamok olyan kiszámíthatatlan táncolásba kezdtek, hogy a továbbiakban tarthatatlan az az elképzelés, hogy amennyiben a bankokat valahogy távol tartják a tőzsdék világától, akkor a piaci kockázattól is távol vannak tartva, mert a

piac a kamatlábak és az árfolyamok formájában a bankok után jött. Figyelmeztető jelként hatott az amerikai letétijegypiac nyolcvanas évek elején bekövetkezett összeomlása, avagy az amerikai takarékszövetkezetek (savings & loans intézmények) a kamatciklust követő csődhulláma. A „piaci kockázatra is kiterjedő kiegészítések” egyre inkább egy a bankvilágból sem kizárható új termékre kezdtek fókuszálni: a derivatívákra, azaz a származékos termékekre. A szabályozók meglepődve vették észre, hogy amit eddig a szabályozatlan, avagy egészen másképp szabályozott és nagy veszteségek és bukások színteréül képzelt pénzügyi piacok termékeként kezeltek (és ne feledjük, e termékek a nyolcvanas évek végén még tényleg alig másfél évtizedes piaci múltra tekinthettek vissza, tehát inkább "termékgyerekek" voltak), az egyre jobban szivárog be a bankszférába, mérlegen kívüli tételként, illetve a

szabályozás kiskapuit kiaknázó banki leányvállalatok termékeként. Mindeközben a tradicionális kereskedelmi bankok tradicionális vezetői nem egészen érzékelték, milyen szellemet engednek ki a palackból konzervatív világukba; az áramló jövedelmek mellett nem látták a már egyáltalán nem szivárgó, hanem zubogva áradó kockázatot. A szabályozási ajánlások lassú folyamát (a piaci kockázatok figyelembevételének sokadik ajánlási verziója született Bázelben, ám egyik sem volt véglegesnek tekinthető) radikálisan felgyorsította egy 1995. februári esemény, a Barings Securities és nyomán a Barings Bank bukása. Nick Leeson néhány jól sikerült kötésével elérte azt, hogy ami 1988-1995-ig csak formálódott, egy év alatt alakot öltsön. Még 1995-ben megszületett a BCBS ma már klasszikusnak számító tanulmánya a származékos termékek természetrajzáról és kezelésével kapcsolatos ajánlásokról. 12 És alig egy évre rá

1996-ban napvilágot látott a BCBS első jelentős, koncepcionálisan az eddigiektől eltérő ajánlása a piaci kockázat tőkekövetelményére, amely az 1996-os kiegészítés (Amendment 1996 13) néven vált ismeretessé, és ami nem más, mint amit mi „kereskedési könyv rendelet” 14 néven ismerünk. 2.21 A VaR és a gazdasági tőke Mielőtt rátérünk arra, mennyiben és miért jelentett szemléletében is mást e „Kiegészítés”, mint az 1988-as rendelet, kis kitérőt kell tennünk. 1995-ben ugyanis hirtelen megnőtt a népszerűsége egy terméknek, melyet megalkotói már egy évvel korábban „fellőttek” a hálóra 4.15, illetve később RiskMetrics néven, és amelyik a Barings bukása fényében hirtelen kezdett más jelentést kapni, mint egy alternatív piaci kockázatmérték. Nem állítjuk, hogy a Value at Risk, azaz a kockáztatott érték – merthogy természetesen róla van szó – nem vált volna kellően népszerűvé a Barings bukás

nélkül, de tagadhatatlan, hogy Nick Leesonnak sokat köszönhetnek J.P Morganék A pénzügyi piacokon a kockázat mérése legalább ugyanolyan régen foglalkoztatta a kereskedőket és befektetőket, mint a hitelkockázat mérése a bankárokat. A hagyományos kockázatmérték a szórás volt: az átlagtól való átlagos ingadozás úgy tűnt megfelelő eligazítást jelent a bizonytalanság melletti döntési helyzetekben. 12 Lásd például Bíró Zoltán [1998]: A származékos ügyletek szerepe a kockázatkezelésben. Bankszemle, 1998/6-7. szám 13 Amendment to he Capital Accord to Incorporate Market Risk (BCBS, 1996 January) 14 A kereskedési könyvben nyilvántartott pozíciók, kockázatvállalások, a devizaárfolyamkockázat és nagykockázatok fedezetéhez szükséges tőkekövetelmény megállapításának szabályairól és a kereskedési könyv vezetésének részletes szabályairól szóló 244/2000. (XII 24) Korm. rendelet 1994-ben a J.PMorgan közzétette a

hálón, hogy ő a továbbiakban egy korábbinál sokkal jobb mértéket talált kockázatának mérésére, ezt elnevezte Value at Risk-nek, azaz kockáztatott értéknek. Ez az új mérték felhasználója számára egyetlen abszolút számba sűrítve (forintban, dollárban stb.) mondja meg, mekkora veszteségre kell felkészülnie, azaz mekkora tőkét kell tartania, ha el akarja kerülni, hogy ügyfelei pénzéhez kelljen nyúlnia. 1995-től kezdve a VaR diadalútja legalább olyan káprázatos volt, mint a Cook-rátáé. Egyszerűsége és közérthetősége meghozta a számára azt a dicsőséget, amit az alternatív kockázatmértékek nem tudtak kivívni: üzletemberi vacsorák közkeletű témája lett. Kevés üzletembert hallottunk arról eszmét váltani, hogy „és drágám, nálatok mekkora a részvényportfólió szórása”, míg a „nálunk sikerült 2 milliárddal csökkenteni a VaR-t” nagyon is elképzelhető beszédfordulat. 15 A VaR azáltal, hogy

potenciális veszteségszintet határozott meg – tőkekövetelményt adott. Minden egyéb tulajdonságát és elemzését az e lapszámban szereplő tanulmányra hagyományozva 16 mi most csak erre koncentrálunk. Ha van egy olyan mérték, amelyik meg tudja adni, hogy „reálisan” mekkora veszteséggel kell szembenézni, akkor ez a mérték a szükséges tőke mértéke, gazdaságilag ennél se több (mert feleslegesen drágítja a működést), se kevesebb (mert feleslegesen fedezetlenül hagy a veszteségekkel szemben) tőke nem indokolt. A VaR tehát eggyé vált a gazdaságilag szükséges tőke fogalmával, és azonnal megindult a lobbimunka, hogy ha egyszer egy intézmény hatalmas összegeket költ kockázatmérő és -kezelő rendszerének kialakítására, akkor a szabályozó fogadja el így kialakított gazdaságilag szükséges tőkemértéket. A tőkeegyezmény 1996-os kiegészítésébe már bekerült a belső modell fogalma, ami nem más, mint annak elismerése,

hogy az intézmény által maga mért, gazdaságilag szükséges tőke elfogadható a szabályozási tőke proxyjaként (persze a legszigorúbb feltételek közepette mérve, meg még hárommal megszorozva stb.) De a VaR nemcsak a gazdaságilag szükséges tőkét emelte szinte egyenrangú szintre a szabályozási tőkével, hanem megváltoztatta a szabályozási tőke meghatározásának korábbi filozófiáját is. Emlékezzünk vissza! A Cook-féle gondolat az volt, hogy megkíséreljük meghatározni a kockázatvállalás mértékét, hogy összegezni tudjuk a kockázatukban eltérő tevékenységeket, majd ehhez a kockázatvállalási mértékhez kötünk valamilyen ad hoc tőkemértéket: Tevékenység A kockázatvállalás mértéke Tőke A VaR filozófia azt sugallja, hogy a legegyszerűbb kockázati ekvivalens maga a veszteség, azaz maga a tőke, amely e potenciális veszteséget fedezni hivatott. Ha különböző tevékenységek kockázatát összegezni akarjuk, akkor

határozzuk meg kockáztatott értéküket, azaz potenciális veszteségüket, ezt összegezzük, és egyben tőkemértéket is kapunk. Nincs két lépcső: nincs előbb kockázatvállalási mérték, majd ahhoz tőke hozzárendelése, egyetlen lépcső van: mennyi tőke szükséges. Tevékenység 15 Tőke Mindezzel a VaR a matematikusok csodálatát vívta ki leginkább, hiszen valóban érthetetlen, hogy egy olyan kockázatmérték, amelyik éppen a szórással nem rendelkező eloszlások esetében viselkedik matematikailag teljesen elítélendő módon (még a diverzifikációs szabályt sem teljesíti), hogyan válhat ennyivel egyetemesebb kockázatmértékké, mint a szórás. 16 Soczo Csaba: A belső modell és az extrém értékek. Az 1996-os Amendent alapján születő, a kereskedési könyvre vonatkozó szabályok ezt a logikát követik: meghatározzák, mennyi tőke szükséges ahhoz, hogy a kereskedési könyvben lévő pozíciók potenciális vesztesége kellő

biztonsággal fedezve legyen. A szabályozás azonban egységes akart maradni. Ahhoz, hogy a banki könyvben lévő pozíciókhoz hozzá tudjuk kapcsolni a kereskedési könyvben tartott pozíciókat, ez utóbbiakat is az előbbi aggregálást lehetővé tevő kockázatmértékére kellett átszámítani, azaz meg kellett határozni, hogy adott kereskedési könyvbeli pozícióhoz milyen kockázatvállalási mértéket kell rendelni. Nos, persze az igaz, hogy ez volt az a pillanat, amikor váltani lehetett volna – a kockázati súlyokról és a kapcsolt 8 százalékról át lehetett volna térni a közvetlen tőkemértékre –, de hitelkockázat megfelelő mérése még csak olyan ködösen látszott, hogy e váltást nem merték vállalni. Azaz a feladat: a kereskedési könyvben nyilvántartott pozíciókhoz milyen – a banki könyv többi tételével aggregálható – kockázatvállalási mérték tartozik. A válasz kicsit körülményes, de logikus: a kockázatvállalás

mértéke legyen az az érték, amelynek a „hagyományos” tőkekövetelménye (azaz a 8 százaléka) éppen megegyezik a kereskedési könyvben nyilvántartott pozíciók fentebb idézett, és a gazdasági tőke logikája alapján – sztenderd módszerrel vagy belső modellel – meghatározott tőkekövetelményével: Kereskedési könyvi pozíció A pozícióhoz tartásához szükséges tőke Sztenderd módszer vagy belső modell Kockázatvállalási pozíció 8 százalékkal osztás Ebből a körkörös szabályból persze adódhatnak kicsit megmosolyogtató következmények is. Vegyük azt az extrém esetet, hogy egy banknak csak kereskedési könyvi pozíciója van (vagy minden más pozíciója nulla kockázatú: állampapír, vagy állami garanciával fedezett ügylet). Ekkor a banki könyvben szereplő tevékenység kockázatmértéke zérus. A kereskedési könyvben lévő pozícióhoz először meghatározzuk mondjuk sztenderd módszerrel a szükséges tőkét

(jelöljük C t -vel, és tegyük fel, hogy a bank éppen ennyi tőkével rendelkezik). Az ehhez tartozó kockázatvállalási mérték az éppen C t / 8százalék. Ezt követően azt a meglepő eredményt kapjuk, hogy a bank tőkemegfelelési mutatója nem meglepő módon éppen C t /(C t / 8 százalék) = 8százalék. Csak azt nem érti az ember mire jó e körkörös logika! Miért nem felejtjük el a 8 százalékot és használjuk a kockázat szabályozására közvetlenül, a VaR segítségével meghatározható a szükséges tőkemértéket. Nos e rejtély nem hogy megoldódna, hanem éppen hogy fokozódik! 2.3 Bázel II, avagy a 8 százalék örökélete Az előző fejezetben bemutatott VaR-alapú, azaz a gazdasági tőkeigényen alapuló szabályozási logika nyilvánvalóan nem állhatott meg „Róma kapui előtt”. Világos volt, hogy előbb-utóbb eléri az 1988 óta minden kritikát túlélő hitelkockázat szabályozást is. Annál is inkább, mivel a VaR térhódítása

sem állt meg a piaci kockázatnál, hanem diadalmasan tört előre a hitelkockázat világába. Az alapvetően statisztikai VaR fogalom itt sokkal nagyobb nehézségekkel találta magát szembe: nemcsak a piaci kockázat világából már jól ismert vastag farkú eloszlások sokkal egyetemlegesebb megjelenésével, hanem alapvetően a mérték alapjául szolgáló statisztikai adatok szinte leküzdhetetlen hiányával. A hitelkockázat mérésének két alapvető paramétere a mulasztási (nemteljesítési avagy csőd-) valószínűség (PD), és a veszteség esetén bekövetkező veszteség (LGD). Ezek meghatározásához kellően nagy adatbázissal kellene rendelkezni – azonban lássuk be, vállalatok nem ugyanolyan gyakorisággal buknak meg, vagy rendülnek meg, mint amilyen gyakorisággal a piaci árak változnak. Több szellemes megoldás is született ezen adathiány leküzdésére. Az egyik ötlet szerint vegyük figyelembe, hogy a minősítő cégeknek (mint a Moodys vagy

az S&P) szerencsére legalább százéves tapasztalata, és ebből adódóan hatalmas adatbázisa van, és a minősítések változásához – a kockázati felárak változásán keresztül – hozzárendelhető valamifajta értékváltozás, aminek révén legalább is a csődöknél nagyobb gyakoriságú sokasághoz jutunk (ezek a J.P Morgan által kidolgozott CreditMetrics alapú modellek) A másik – Merton nevéhez fűződő – megközelítés a gordiuszi csomó szokásos szellemes átvágása: nincs kenyered, egyél kalácsot! Az igaz, hogy nem megfigyelhetők, illetve rosszul megfigyelhetők a csődök és mulasztások, ezzel szemben bőséges adataink vannak a vállalatok piaci értékének, részvényárfolyamának alakulásáról. És mivel a részvény nem más, mint a vállalat eszközeire szóló opció, ebből már következtethetünk az eszközök értékére, ha pedig ezek értéke a kötelezettségek szintje alá esik, akkor a vállalat menthetetlenül

mulasztani fog. Elegendő tehát a részvényárfolyamokat figyelnünk – és pompás mulasztási valószínűségeket tudunk kreálni. Ezen alapötletek segítségével már előállítható a hitelveszteségek (vastag farkú) eloszlása, amiből a piaci kockázatnál megismert módon meghatározható az a veszteségszint, amelyre fel kívánunk készülni. Egy lényeges különbség van a piaci kockázatnál megismert logikához képest: a pénzügyi piacok termékeinek árai mindenki számára ugyanazok, a szereplők egy-egy termék vásárlásakor vagy eladásakor nem tudják az árban érvényesíteni saját kockázatukat. A hiteltermékek esetében más a helyzet: a lehetséges veszteség egy részét – általában a várható értékét – be szokás árazni a hiteltermék árába, kockázati felár formájában. Erre a veszteségszintre már felesleges tőkét allokálni. Érdemes megjegyezni, hogy ezt a nagyon fontos különbségtételt mellőzi a szabályozás A

hitelkockázati modellek a kilencvenes évek második felében születtek és terjedtek el, inspirálva a szabályozók gondolkodását is. Nem sok idő telt el, és 1999-ben megszületett az új tőkeegyezményre vonatkozó első javaslat, amit ma leggyakrabban Bázel II. néven említünk, és amelynek első jelentős átdolgozása 2001 januárjában történt meg, bevezetése pedig 2006 esetleg 2007 folyamán várható. Ezek az új ajánlások közelítenek a hitelkockázat mérésének fentebb jelzett VaR típusú megközelítéséhez –amennyiben az ügyfelek ezen modellekben is elsőrendűnek tekintett paraméterein alapulnak. Ám a gazdasági tőkén alapuló méréstől ismét van egy jelentős eltérés. Az ajánlások kitartanak a kockázat kockázatvállalási mértékben mért összemérésénél, azaz alapvetően a korábbi kockázati súlyokat finomítják, pontosítják. Ha úgy tetszik, mit sem változott a korábbi alapelv, miszerint minden tevékenységhez meg kell

határozni, mekkora kockázatvállalást jelent a bank számára. A jelentős változás talán csak annyi, hogy míg korábban 100 egységnyi tevékenység maximum 100 egységnyi kockázatvállalással volt egyenlő, az új ajánlás szerint 100 egységnyi tevékenység akár 1250 egységnyi kockázattal is egyenlő lehet. Hogy mire fel e fura mérték? Mert maradt a 8 százalék is! Azaz vizsgáljuk csak meg, mennyi tőkét kell egy olyan pozíció mögé képezni, melynek kockázata éppen 1250 egységnyi: Tevékenység 100 egységnyi hitel A kockázatvállalás mértéke: 1250 egység A szükséges tőke: 1250 × 8 százalék = 100 egység Azaz 100 egység aktivitás (hitel, befektetés stb.) akár 100 egységnyi tőkét is megkövetelhet! És mindezt úgy, hogy közben megmaradt a jó öreg 8 százalék. Amit bármilyen előadáson, konferencián, tanulmányban megtudhatunk Bázel II-ről, az az, hogy intellektuálisan hihetetlenül szép építmény. Ha belegondolunk abba,

hogy adott volumenű aktivitáshoz úgy ír elő 0,1 – 100 százalékos tőkekövetelményt, hogy az explicit módon kimondott tőkekövetelmény közben 8 százalék maradt, csak a kockázati súlyokat kell ügyesen meghatározni, akkor ezen intellektuális teljesítmény egy morzsáját máris elfogyasztottuk. A komolyabb szellemi izgalmak – már érezzük – ott kezdődnek, hogy ki által és milyen módon határozódnak meg a hitelkockázat alapparaméterei (PD, LGD) és hogyan, milyen alapon konstruálódnak ehhez azok a kockázati súlyok, melyek segítségével aggregálva a portfóliót használhatóvá válik a jó öreg 8 százalék 3 Bankügyletek Dr. Bozsik Sándor - kézirat A fejezet célja: 1. Meghatározni a passzív bankműveletek fogalmát 2. Ismertetni a passzív bankműveletek fajtáit 3. Bemutatni a különböző kamatszámítási módszereket A kereskedelmi bankok tevékenységét többféleképpen lehet csoportosítani. Az ügyfelek szerinti

csoportosítás szerint vannak kiskereskedelmi ügyletek, melyek a lakossággal (és esetleg a kisvállalkozásokkal) kapcsolatban felmerülő szolgáltatásokat jelentik, nagykereskedelmi ügyletek, ahová a nagyvállalatok tartoznak, és elkülönült üzletágként szokták tekinteni a befektetési üzletágat és a bizományosi tevékenységet amit magánügyleteknek (private banking) nevezünk. Ez a megközelítés elsősorban marketingszempontból megfelelő Számviteli, pénzügyi szempontból a banki ügyleteket három csoportra osztjuk. Vannak aktív, passzív és semleges bankműveletek. A továbbiakban e meghatározás szerint fogjuk tárgyalni a banki tevékenységeket. 3.1 A passzív bankügyletek fajtái Passzív bankügyletek esetében a bank pénzeszközöket kap és ezért kötelezettsége keletkezik. A passzív bankügylet eredménye a mérleg passzíva oldalát mindenképpen befolyásolja, vagy a mérleg forrásoldalának nagyságát (betételhelyezés esetében),

vagy az összetételét változtatja meg (betétforma változása). A passzív bankügyletek fajtáit a kereskedelmi bank mérlegének forrásoldaláról olvashatjuk le. A passzív bankügyleteket két fő csoportra oszthatjuk a bank aktivitása szempontjából. Passzív módon szerez forrást a bank, ha a forráselhelyezést az ügyfél (másik fél) kezdeményezi. Ez a helyzet a betétek esetében. Aktív módon szerez forrást a bank, ha a forrásgyűjtést a bank kezdeményezi. Hitelt vesz fel a központi banktól, vagy más pénzintézettől A központi banktól felvett hiteleket refinanszírozási hiteleknek nevezzük. A refinanszírozási hitelek általában olyan speciális hitelkonstrukciókhoz tartoznak, melyek feltételei a piaci hitelfeltételeknél kedvezőbbek. A hitelek segítségével a politika a gazdaság egyes területeit preferálja. Kötődhetnek a privatizációhoz, kisvállalkozások fejlesztéséhez, exportfinanszírozáshoz stb. A bankok úgy nyújthatják a

piaci hitelfeltételeknél kedvezőbb kamatozással és hosszabb lejárattal ezeket a hiteleket, hogy erre refinanszírozási forrást kapnak egy állami szervezettől. A bank, fiókhálózata révén, gyakorlatilag ezt az állami forrást közvetíti ki, általában úgy, hogy az ügyfél fizetőképességének kockázatát ő viseli. Kedvezményes hiteleken kívül más Jegybanki források is elérhetőek. A Jegybank a bankok likviditási problémáinak fedezetére is adhat likviditási hitelt. A Jegybankon kívül más külföldi és belföldi bankoktól is lehet hitelt felvenni. A hazai hitelintézetek külföldi anyabankjai is adhatnak hitelt. A továbbiakban a passzív módon szerzett források fajtáit fogjuk átnézni a hozzájuk tartozó kamatszámítási problémákkal együtt. A passzív módon szerzett források főbb csoportjait az alábbi ábra mutatja. Ábra: Passzív módon gyűjtött források fajtái Látra szóló betétek Megtakarítási számlák

Befektetési számlák Egyéb betétek azonnali elérésű számlák tagi betét beruházási célbetét lekötött betétek befektetési jegy importfedezeti betét értékpapírral gyűjtött források indexhez kapcsolt számlák váltófedezeti számla takarékbetétkönyv nyugdíjelőtakarékossági számlák csekkfedezeti számla életbiztosítással egybekötött betét letéti számla 3.11 Látra szóló betétek A látra szóló betétek lényege, hogy az ügyfél kérésére a kívánt összeget a banknak azonnal ki kell szolgáltatnia. Az ügyfél tehát szabadon rendelkezhet a pénze felett Ez a bankoknak nagyobb kockázatot jelent, hiszen mindig készen kell állniuk, hogy az ügyfelek igényeit kielégítsék. Eme nagyobb kockázat miatt természetesen jóval alacsonyabb kamatot (általában jelképes) fizetnek az ügyfeleknek. Sőt néhány országban, például az Amerikai Egyesült Államokban, törvény tiltja elszámolási betétekre kamat fizetését.

Természetesen az ügyfelek nem egyszerre kérik a pénzüket, és az elszámolási betétek egy része állandóan a bank rendelkezésére áll, amit a bank kihelyezhet. Tekintettel az elszámolási betétek alacsony forrásköltségére az ilyen számlák vezetése jelentős nyereséggel jár a bankok számára. Az elszámolási betétszámlák leggyakrabban az ügyfelek pénzforgalmához kapcsolódnak. A vállalatok e számla segítségével bonyolítják le a gazdálkodásukat érintő kifizetéseket és pénzbevételeik is ide áramlanak. Ha az elszámolási betétszámláról kifizetést teljesítünk, akkor a számla tartozik oldalára írjuk a kérdéses összeget. Ez a számla egyenlegét csökkenti Ekkor mondjuk, hogy a számlát megterheltük a kérdéses összeggel. Ha a vállalatnak árbevétele érkezett, akkor azt a követel oldalra könyveljük, és azt mondjuk, a kérdéses összeget jóváírtuk az ügyfél számláján. Nézzünk erre egy példát! 17 Tegyük fel,

hogy Nagyforgalmú Kft. részére az adott napon érkezett „B” bankból 1 millió forint árbevétel, viszont, egy számlát is most kell a vállalatnak törlesztenie, melynek összege 1,2 millió forint, amit az „A” bankhoz tartozó vállalatnak kell fizetnie. A számla egyenlege 1 millió forint A számlát érintő tételek a következők: Nagyforgalmú Kft. számlája B bank számlája Tartozik Követel Tartozik Követel 1.000000 jóváírás 1.000000 1.000000 17 A banki könyvekben a vállalat elszámolási számlájára ellentétes oldalon könyvelünk, mint ahogy a vállalat vezeti a számláját a saját könyveiben. A jóváírás végrehajtása után a számlán 2 millió forint van. A „B” bank számláját viszont megterheltük 1 millió forinttal. Most nézzük a terhelést: Nagyforgalmú Kft. számlája A bank számlája Tartozik Követel Tartozik Követel 2.000000 1.200000 1.200000 terhelés A kérdéses összeggel megterheltük az ügyfél számláját,

és jóváírtuk “A” bank számláján. Az ügyfél számláján az új egyenleg a napi forgalom eredményeképpen 800 ezer forint lesz. A vállalatok pénzforgalmi számláinak általában követel egyenlegük van, azaz a vállalatok csak akkora kifizetéseket teljesíthetnek, melyekre bevételeik fedezetet nyújtanak. A mindenkori követel egyenleg a bank számára forrást jelent, melyet a kötelező tartalék levonása után kihelyezhet. A bankok azonban megengedhetik egyes ügyfeleiknek, hogy bevételeiket meghaladó mértékben teljesítsenek kifizetéseket. Ekkor a számlának tartozik (negatív) egyenlege lesz, amit a bank hitelez meg a vállalat számára. Mivel ez aktív bankügylet, majd ott foglalkozunk vele A bankok a számlák egyenlege után kamatot térítenek. A kamatszámítás alapja, általában a számlák adott napi záró követel egyenlege (ami megegyezik a következő napi nyitó állománnyal). Az elszámolási betétszámla egyenlege azonban minden nap

más és más, ezért a kamatszámítás nehezebb, mint a hagyományos betétszámláknál. Az elszámolási betétszámlákra a bankok negyedévente számolnak el kamatot. Többféle kamatszámítási módszer ismeretes annak függvényében, hogy a naptári napokat és az éveket hány napnak tekintjük. A legegyszerűbb a német kamatszámítási módszer, mely szerint minden hónap 30 nap, tekintet nélkül a naptári napok számára, és az év napjainak száma 360. Ezt a módszert akkor alkalmazták, mikor még nem álltak rendelkezésre számítógépek a kamatok kiszámítására, és ez az egyszerűsítés megkönnyítette a számolást. A francia módszer szerint minden hónap annyi napból áll, amennyi a naptári napjai száma, de az év csak 360 napos. A módszer előnye, hogy 360-nal osztva nagyobb valószínűséggel kapunk kerek számot, mint 365-el. A módszer alkalmazásakor a kamat mértéke nagyobb a valóságosnál az alacsonyabb nevező miatt. Ez hitelkamatok

esetében előnyös, betétkamatok számítása esetében hátrányos a bankok számára. Tekintettel azonban arra, hogy a hitelkamatok mértéke (a kamatláb) nagyobb, mint a betétkamatoké, a bank számára előnyösebb ennek alkalmazása. Az angol kamatszámítás a legpontosabb, mivel minden hónap annyi napból áll, amennyi a tényleges naptári napjainak száma és az év is 365 napos, (vagy szökőévben 366). A kamatszámítási módszereket az alábbi táblázat foglalja össze: Táblázat: Kamatszámítási módszerek jellemzői Módszer neve Év napjainak száma Hónap napjainak száma Német 360 30 Francia 360 Naptári Angol 365 Naptári A magyar bankok a számítógépesítés bevezetése óta általában a francia vagy az angol módszert alkalmazzák. A kamatszámítás módjáról kötelességük az ügyfelet értesíteni Annak érdekében, hogy az ügyfelek az egyes bankok betéteinek hozamait össze tudják hasonlítani, a bankokat kötelezik arra, hogy adják meg

konstrukciójuk egységesített betéti kamatláb mutatóját. Az egységesített betéti kamatláb az adott betét belső megtérülési rátája, azaz megadja azt a kamatlábat, amivel diszkontálva a betét jövőbeli pénzáramát az elhelyezett betétösszeget kapjuk eredményül. Képlete éven belül lekötött betét esetében a következő: Pénzügytan II. szöveggyűjtemény Di + I i , ahol ti i =1 1+ r × 365 D – elhelyezett betét összege, D i – az i-dik kifizetéskor visszafizetett betétösszeg, I i – az i-dik kifizetéskor kifizetett kamat, r – az egységesített betéti kamatmutató, t i – a betételhelyezés napjától az i-dik kifizetésig hátralévő napok száma. Példa Egy magánszemély három hónapos időtartamra elhelyezett egy 1 millió forintos betétet X bankban. A betét kamatlába évi 6%, a kamatot havonta számolják el, és növelik meg vele a betét összegét. A következő hónapokban már a kamat is kamatozódik Számolja ki a

betét EBKM mutatóját! Mivel az ügyfél a kamatokat és a betétet egy összegben a lejáratkor veszi fel, ki kell számolnunk, hogy mekkora összeg lesz a számlán a betét lejáratakor. A felnövekedett összeg kiszámításához a kamatos kamatszámítás képletét alkalmazzuk. n D=∑ 3  0,06  Di = 1.000000 × 1 +  = 1.015075 12   Most behelyettesítünk az EBKM képletébe és kifejezzük r-t. n Di + I i 1.015075  1.015075  D=∑ = 1.000000 = ⇒r = − 1 * 4 = 0,0603 t 1  1.000000  i =1 1+ r × i 1+ r × 365 4 3.2 A betét EBKM mutatója 6,03%, köszönhetően annak, hogy nemcsak a futamidő végén, hanem közben is fizetett kamatot. Éven túli, vagy ismeretlen lejáratú betétek esetében az EBKM számításának képlete a kamatos kamatszámítás szabályai szerint módosul: n D +I D = ∑ i tii , ahol i =1 ( 1 + r )365 a paraméterek jelentése ugyanaz, mint az előző esetben. 3.21 Lekötött betétek Az ügyfelek nemcsak

tranzakcióik lebonyolítására helyezhetnek el pénzeszközöket a bankban, hanem befektetési céllal is. Egy időre lemondanak pénzük használati jogáról a bank javára, melyet a pénzintézet a látra szólónál magasabb kamat fizetésével honorál. Ezeket a betéteket lekötött betéteknek hívjuk, mivel egy meghatározott ideig a bank rendelkezésére állnak. A lekötött betéteket tulajdonosaik alapján sokféleképpen lehet csoportosítani. A bank számára a legfontosabb az, hogy mekkora összegű betét mennyi időre áll a pénzintézet rendelkezésére. E szempontok alapján beszélhetünk a lekötött betéteken belül megtakarítási és befektetési számlákról. Pontos elhatárolás nincs a két fogalom között, de jellemző tulajdonságaik a következők: A megtakarítási számlákon elsősorban az ideiglenesen felesleges pénzeszközeiket tartják az ügyfelek, melyet rövid időn belül fel akarnak használni. Lejáratuk ezért általában rövidebb,

mint 1 év, összegük az ügyfél vagyonához képest kicsi. Kamatuk előre rögzített A befektetési számlákon általában egy évnél tovább helyeznek el betéteket, a felhalmozott összeg a befektetők vagyonához képest jelentős lehet. Hozamuk előre nem garantált, általában valamilyen pénzügyi piaci terméktől függ. 3.211 Megtakarítási számlák Pénzügytan II. szöveggyűjtemény A lekötés időtartama szerint a következő fajtái vannak: 1. Azonnali elérésű számlák - Ez a forma a látra szóló és a lekötött betét közti hibrid forma A számláról bármikor fel lehet venni pénzt, de magasabb kamatot csak akkor fizet, ha egy bizonyos összeg alá a számla egyenlege nem csökken. Időnként a pénzfelvételek számát is korlátozzák. Ilyen számlák elsősorban az angolszász országokban terjedtek el (pl Amerikában a nevük NOW, ami nem “most”-t jelent, hanem egy betűszó a “pénzfelvétel szerződéses rendje” amerikai

rövidítése). 2. Lekötött betétek - A szűkebb értelemben vett lekötött betéteknek két fajtája ismert a szerint, hogy az ügyfél milyen formában mond le a pénz használati jogáról. Az európai kontinensen elfogadott gyakorlat szerint a betéteket határozott időre kötik le (ezek mértéke 1, 2, 3, 6, 9, 12) hónap lehet. Az ügyfél választhat, hogy a betét lejáratakor az összeg a látra szóló számlájára vagy kifizetésre kerüljön, ekkor beszélünk egyszeri lekötésű betétekről. A másik esetben a pénzintézet, ha az ügyfél intézkedése elmarad, a betét lejáratakor az akkor érvényes feltételek mellett hasonló időszakra újra befekteti a jóváírt kamattal megnövelt összeget. Ezeket folyamatos lekötésű betéteknek nevezzük Az egyszeri lekötést általában olyan ügyfelek választják, akiknek határozott elképzelésük van pénzük további felhasználását és annak időzítését illetően, a folyamatos lekötést inkább azok

választják, akik a választott lekötési időnél hosszabb távú megtakarítást szeretnének, de egyéb szempontok (felhasználás időpontjának bizonytalansága, jövőbeni kamatláb-alakulás, leértékelési várakozások stb.) miatt bizonyos időközönként kamatveszteség nélkül akarják visszakapni pénzük feletti rendelkezés jogát. A folyamatos lekötés esetében a lekötés időpontjának kiválasztása a hozamot is befolyásolja. Az angolszász országokban ellenben általában a betét felmondási idejét határozzák meg, tehát azt az időszakot, amivel előbb az összeg felvételét jelezni kell. Ellenkező esetben a felmondási időre jutó kamatot az ügyfél elveszíti. 3. Értékpapírral gyűjtött források - A pénzintézetek értékpapírokat bocsátanak ki a nem monetáris szféra, a lakosság és a vállalatok számára. Az értékpapírokat (amiknek változatos és hangzatos neveik vannak, mint pénztárjegy, értékjegy, letéti jegy) a

pénzintézetek fiókjaiban árusítják. Magyarországon ezen pénzintézeti értékpapíroknak igen változatos formái léteznek. Elterjedésüket az indokolta, hogy 1987-ben a kétszintű bankrendszer indulásakor a bankoknak megtiltották lakossági számlák vezetését. Ezzel az OTP monopóliumát kívánták megvédeni, mely a lakosságtól olcsón szerzett forrásokból nyújtotta a kedvezményes lakáshiteleket. A lakáshiteleket 3%-os kamattal adták és a kedvezményes és a piaci kamatláb közti különbséget az állam megtérítette a pénzintézetnek. Az állami támogatások csökkentése érdekében igyekeztek az OTP forrásszerzési költségeit a lakossági monopólium fenntartásával alacsony szinten tartani. A kereskedelmi bankoknak azonban érdekük volt a lakossági forrás megszerzése, mivel finanszírozásukból a Jegybank fokozatosan kivonult és az elvont refinanszírozási forrásokat csak a lakosságtól remélhették pótolni. Ennek érdekében

értékpapírokat bocsátottak ki, melyet a lakosság is megvásárolhatott, ezáltal betét nyitása nélkül szereztek pénzt a lakosságtól. Később az OTP kereskedelmi bankká alakult, a lakáshitelek támogatásának rendszere is megváltozott, és a kereskedelmi bankok lakossági számlavezetési tilalmát is eltörölték. A nagyarányú értékpapír-kibocsátás azonban továbbra is fennmaradt. Ugyanis az értékpapírral gyűjtött forrás előnye a betéttel szemben az, hogy nem kell bankszámlát nyitni, így a bank mentesül a nyilvántartási és tranzakciós költségek alól. Viszont terheli a nem elhanyagolható nyomdai költség. Olyan banknak éri meg alkalmazni, mely nincs felkészülve nagy mennyiségű, de kis összegű számla kezelésére, viszont lakossági forrásokat kíván igénybe venni. Az ügyfél számára előny lehet az anonimitás (bemutatóra szóló papír esetében), bár erre nem vonatkozik a betétvédelem. Pénzügytan II. szöveggyűjtemény

A konstrukció hátránya, hogy a bank nem köti magához az ügyfelet. Azon bankok, melyek lakossági bankszámlát nyitnak, kártyát bocsátanak ki és e mellé kínálnak különböző betétfajtákat, a pénzügyi szolgáltatások magasabb színvonala és kényelmi szempontok miatt több és olcsóbb forrásra számíthatnak. Természetesen egy ilyen rendszer kiépítése igen sokba kerül. Az értékpapírok, mivel nem nyújtanak melléjük kiegészítő szolgáltatást, csak vonzó hozamaikkal hódíthatnak, és ezért alacsony tranzakciós költségeiket ellensúlyozva igen drága forrást jelentenek a bank számára. 4. Takarékbetétkönyv - A takarékbetétkönyv olyan sajátos betétszámla, melynek nyilvántartását az ügyfél tulajdonában levő könyvecskében végzik el. Ebben írják jóvá a befizetéseket és itt vonják le a kifizetéseket. A kamatfizetésre bizonyos állandó időközönként (év, félév, negyedév) kerül sor. A mai banki gyakorlatból az

elektronizáció terjedésével fokozatosan kiszorulóban van, bár Magyarországon, főleg vidéken a takarékbetétkönyveknek még számottevő a népszerűségük. Népszerűségüket 2001 végéig indokolhatta, hogy takarékbetétkönyveket bemutatóra szólóan is lehetett nyitni. A pénzmosás elleni harc jegyében azonban az anonim betétek 2002-től megszüntek. 3.212 Befektetési számlák Befektetési számlákat olyan ügyfelek nyitnak, akik valamilyen nagyobb vásárlás, vagy magasabb hozam reményében hosszú távon lemondanak pénzük kezelési jogáról. A befektetési számlák másik jellemző vonása, hogy hozamuk általában nem rögzített, hanem változik valamilyen kamatláb, vállalati teljesítmény függvényében. Fajtái likviditás szerint a következők: 1. Tagi betét - A takarékszövetkezetek a tagok betéteit kölcsönzik tovább A tagok azáltal, hogy betéteiket a szövetkezetben helyezték el, a szövetkezet tulajdonosaivá váltak. A betétek

után kamatot kapnak és betéteiket kérésre a takarékszövetkezet vissza is adja, de mivel lényegében részesedést vásárolnak egy gazdálkodó egységben, ezeket a betéteket a befektetési számlákhoz soroljuk. 2. Befektetési jegy – 1999 január 1-től hitelintézetek közvetlenül is nyújthatnak befektetési szolgáltatást. Korábban a befektetési jegyeket bankok közvetlenül saját nevükben nem bocsáthattak ki Magyarországon, mivel a kockázatos tevékenységnek minősülő alapkezeléstől eltiltotta őket a Hitelintézeti törvény. Ez azonban nem jelentette azt, hogy a kereskedelmi bank, akár 100%-ban a tulajdonában lévő befektetési társaságot ne alapíthatott volna. Ezek a társaságok a bank fiókhálózatán keresztül árusítják/árusították a befektetési jegyeket, a gyűjtött pénzt azután értékpapír-portfolióba fektették. 3. Indexhez kapcsolt számlák - Különösen Nyugaton terjedtek el olyan befektetési konstrukciók, melyek

hosszú távú lekötés ellenében kínálnak magas hozamot. A hozamot, minimális kamat garantálása mellett, valamely pénzpiaci indikátor (tőzsdeindex) alakulásához kötik. A termékek egy része olyan, hogy valaki hosszú évekig fizet be rendszeresen bizonyos összeget, melyet különböző alapokba fektetnek, majd lejáratkor kapja meg a teljes összeget kamatostól. A befektetés célja lehet nyugdíj-előtakarékosság, vagy házvásárlási hitel visszafizetése. 4. Nyugdíjelőtakarékosság - Azon állampolgárok számára, akik nem akarják, hogy öregségi ellátásuk színvonalát teljesen az állami ellátórendszerek határozzák meg, saját maguk is takarékoskodhatnak nyugdíjas éveikre. Erre egyre több konstrukciót kínálnak maguk a pénzintézetek is. Nyugdíj-előtakarékossági konstrukcióba azért is érdemes belépni, mivel ezt a megtakarítást adókedvezmény is támogatja. A pénzintézetek számára is kedvező ilyen típusú források gyűjtése,

mivel ezek hosszú lejáratúak, és belőlük nagy jövedelmű befektetések finanszírozhatók. A befektetések általában nem fix hozamúak, hanem a belőlük finanszírozott befektetések hozamából részesedik a betételhelyező. Pénzügytan II. szöveggyűjtemény 5. Életbiztosítással egybekötött betét - A banküzem újdonsága, hogy olyan termékeket is kínál a befektetőknek, amelyek biztosítási és befektetési elemeket is tartalmaznak. A leggyakoribbak az életbiztosítással kombinált befektetési lehetőségek. Az összekapcsolás érthető, hiszen a biztosításokat is felfoghatjuk befektetésként, csak ekkor nem hozam, hanem veszteség elkerülésének reményében takarékoskodunk. A biztosítást felfoghatjuk a befektetés egy hosszú távú formájának, ezért a velük egybekötött betétek is hosszú távúak. Angliában különösen népszerű ez a befektetési forma. Ott a magánlakások vásárlására felvett hitelek törlesztésénél

játszik szerepet. A lakás-jelzáloghitelek törlesztésének az a legáltalánosabb módja, hogy az ügyfél csak a hitel kamatterheit törleszti, másrészt befizet egy életbiztosítással egybekötött befektetési konstrukcióba. Ha az ügyfél a hitel lejárata előtt meghal, a biztosító kifizeti a hitel összegét. A hitel lejáratakor a betétszámlán általában összegyűlik akkora pénzösszeg, ami biztosítja a hitel visszafizetését. Azért valószínűleg, mivel ezen befektetések szintén nem garantálnak fix hozamot. A pénzek befektetési alapokhoz kerülnek, akik általában magas kockázatú, de nagy jövedelmezőségű értékpapírokba (részvényekbe, kötvényekbe) fektetik a pénzt. 3.213 Egyéb betétek A megtakarítási és befektetési számlák mellett vannak olyan betétfajták, melyeknél az ügyfél szintén egy időre lemond a pénze feletti birtoklásról, ezt azonban nem pótlólagos hozamért, hanem valamilyen más indokból teszi. Ezek a bank

számára szintén forrás jelentenek Például a bank különböző aktív bankkapcsolatai fedezetére kérhet biztosítékként letétbe helyezett pénzösszeget. Leggyakoribb ilyen eset az akkreditív, mikor a bank fizetési ígéretet tesz az ügyfele javára, de megköveteli, hogy az import forintellenértékét az ügyfél egy elkülönített számlára fizesse be. Az ügyfél felvehet hitelt, melynek fedezeteként devizabetétet ajánl fel A vállalati ügyfelek nemcsak előtakarékossági és hozamelvárások miatt különíthetnek el betéteket. Sok egyéb cél is elképzelhető A betét elkülönítésének általában az a célja, hogy a bank számára biztosítsa valamilyen ügylet fedezetét, azaz a bank biztos lehessen abban, hogy ha fizetésre kerül a sor, az ügyfél képes teljesíteni a kötelezettségeit. 1. Befektetési célbetét A bankok az egyes hitelnyújtások esetében - hosszú lejáratú hitelek esetében feltétlenül - a hitelfolyósítást bizonyos

saját tőke-hozzájáruláshoz (saját erő) kötik. A bankok előírhatják ezen saját erő bemutatását annak érdekében, hogy a bank ellenőrizhesse, hogy a vállalat a hitelszerződésben foglaltaknak megfelelően használja fel a pénzt. 2. Importfedezeti betét A külkereskedelmi ügyletek egy részét akkreditív formában finanszírozzák. Ez azt jelenti, hogy az importőr bankja garanciát vállal arra, hogy ha a szállítást bizonyító okmányokat megkapja, fizetni fog az exportőrnek. A bankok leggyakrabban akkor adják ki ezt a garancialevelet, ha biztosak abban, hogy az ügyfél lejáratkor fizetni fog nekik. Ezért megkövetelik ügyfeleiktől, hogy az import ellenértékét, illetve a lehetséges kedvezőtlen árfolyamváltozások miatt ennél valamivel többet, helyezzenek el egy elkülönített számlán. Így mikor fizetésre kerül a sor, a bank átváltja a számlán lévő összeget devizára és a különbséget visszautalja a vállalat elszámolási

betétszámlájára. 3. Váltófedezeti számla A konstrukció hasonlóan működik az előzőekhez Ha egy vállalat által kibocsátott váltót a bank elfogad, ezzel kötelezettséget vállal arra, hogy a váltón feltüntetett összeget a váltó lejáratakor kifizeti. Ahogy közeleg a váltó lejárata, a bank elkülönít egy bizonyos összeget a vállalat elszámolási betétszámlájáról, hogy amikor a váltót benyújtják, ki tudja fizetni a szükséges összeget és ne alakuljon át a váltógaranciája kényszerhitellé. 4. Csekkfedezeti számla A csekk fizetési felszólítást megtestesítő értékpapír A bank vállalja, hogy a benyújtó kérésére a vállalat által kibocsátott csekket pénzre váltja. Ez történhet a vállalat elszámolási betétszámlájának terhére, de a vállalat külön számlát is nyithat, melynek terhére a bank csekket fogad el. Pénzügytan II. szöveggyűjtemény 5. Letéti számla Erre a számlára különféle okok miatt

kerülhet pénz 3.3 Aktív bankműveletek A modern kereskedelmi bank története ott kezdődik, ahol az aktív bankügyletek különböző fajtái egy szervezeten belül jelennek meg. Az aktív bankügyletek iránti változatos igényeket a modern vállalkozások támasztják. Aktív bankügyletek esetében a bank pénzeszközt helyez ki és ezért követelése keletkezik. Az aktív ügylet eredménye a mérleg eszköz oldalát (aktíva oldalát) mindenképpen befolyásolja, vagy növeli annak nagyságát (pénzteremtő hitel esetében), vagy az eszközök összetételét változtatja meg, vagyis készpénzből hitel lesz (pénzújraelosztó hitel). Az aktív bankügyleteket megismerhetjük, ha végigtekintünk egy kereskedelmi bank mérlegének eszközoldalán. A bankok esetében a legnagyobb mérlegtétel a követelések (ezen belül találhatjuk a különböző lejáratú hiteleket, a váltó- és faktoringtárcát). A bank egyéb mérlegtételeivel (pénztár, készletek,

befektetett eszközök, tartós befektetések) nem foglalkozunk ebben a fejezetben. Az aktív bankműveletek között tárgyaljuk a lízinget is. A lízing nem a többi követeléshez hasonló módon szerepel a mérlegben. A lizingdíjat, mint a bank követelését nem szerepeltetjük, viszont a lízingelt vagyontárgyak, mivel a bank tulajdonában vannak, a befektetett eszközök között találhatók. 3.31 Hitelek A kereskedelmi bankok eszközeinek legnagyobb része valamilyen fajtájú hitel. De nemcsak a volumene a legjelentősebb, a legnagyobb bevételt is a hitelek hozzák a pénzintézetek számára. Ezen kívül a hitelezés során vállalják a bankok a legnagyobb kockázatot. A pénzintézetek csődje, vagy fizetési nehézségei is leginkább a hitelportfólió problémáiból adódnak. A bank vezetésének tehát egyik leglényegesebb feladata a hitelek hozam és kockázat szerint megfelelő kezelése. A hitelek esetében ugyanis a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás

időben elválik egymástól. A hitelnek ez a legáltalánosabb definíciója. Most mi csak a pénzben nyújtott hitelekre koncentrálunk. A hitel pénzeszközök ideiglenes átengedése kamatfizetés ellenében. A modern üzleti élet nehezen képzelhető el hitel nélkül. Ha nem ismerné a gazdasági élet a hitelt, minden szállítás után azonnal fizetni kellene. Viszont a gazdálkodó szervezetek kiadásai és bevételei időben eltérnek egymástól. Hitel nélkül vagy nem tudnának a gazdálkodók termelni a bevételeik beérkezéséig, vagy olyan magas készpénzszintet kellene tartaniuk, ami a jövedelmezőségüket csökkentené. A termelés folyó finanszírozásánál még nagyobb gondot jelentene a beruházások kifizetése. Ez egyszeri nagyösszegű kifizetést jelent. Ha nem volna hitel, a vállalkozásoknak tartalékolniuk kellene, míg a szükséges összeg összegyűlik. Ez a beruházások elhalasztásához vezetne, fékezné a technikai haladást. Hitel nélkül a

megtakarításokra a betétesek nem kapnának kamatot, hiszen nem lenne miből fizetni. Csökkenne a megtakarítási kedv A hitel tehát lényeges gazdasági szerepet tölt be és a hitelkínálat fő hordozói a bankok. Az alábbiakban a bankok által kínált főbb hitelfajtákat tekintjük át. 3.311 A hitelek csoportosítása Pénzügytan II. szöveggyűjtemény Hitelek csoportosítása Fedezet szerint Lejárat szerint Technikai forma szerint Kamatláb szerint rövid folyószámla fix közép rulírozó változó hosszú készenléti diszkont Devizanem szerint eseti A hitelek csoportosításának lehetséges szempontjait mutatja a következő ábra: Lejárat szerint beszélhetünk rövid (1 évnél rövidebb), közép (1-5 évig) és hosszú lejáratú (5 évnél hosszabb) hitelekről. A hitelek lejárata szoros kapcsolatban van azzal, hogy milyen gazdasági tevékenységet akarnak a hitellel finanszírozni, azaz a hitel céljával. Az átmeneti forráshiányt

általában rövid, a tartós forgóeszköz-szükségletet közép, míg a nagyobb beruházásokat hosszú lejáratú hitelek felvételével finanszírozzák. Különösen a kis tőkével, de nagy növekedési potenciállal rendelkező vállalkozásoknál merül fel az az igény, hogy beruházásaikat - mivel hosszú lejáratú forrásokhoz nem tudnak hozzáférni - rövidlejáratú bankhitelből fedezzék. A bankoknak ekkor nagy dilemmát kell megoldaniuk A beruházás, bármilyen nagy jövedelmezőségű is legyen, nem valószínű, hogy a hitel lejáratáig elegendő jövedelmet termel a hitel visszafizetésére, így a hitelt vélhetően meg kell újítani, azaz a kihelyezés végül hosszú lejáratúvá válik. A banknak viszont nem biztos, hogy van megfelelő hosszú lejáratú forrása, így likviditási kockázatot vállal, továbbá hosszabb távon a finanszírozott tevékenység hozama is bizonytalan, azaz a hitelezési veszteség kockázata nő. Az ellenérv ezzel szemben

az, hogy ha a bank megtagadja a hitelnyújtást, elveszíthet egy jó ügyfelet. A probléma megoldása alapos mérlegelést igényel. A hitel technikai formája szerint ismerünk folyószámlahitelt, rulírozó hitelt, készenléti és eseti hitelt. Folyószámlahitelt akkor kap egy vállalat, ha a bank lehetővé teszi számára, hogy elszámolási betétszámlájáról több pénzt költsön, mint amennyi a számla egyenlege, azaz “minuszba menjen”. A bank meghatároz egy keretet, amivel a vállalat többet költhet bevételénél, és amit a bank automatikusan megfinanszíroz. Ebben az esetben a folyószámlának már tartozik egyenlege van A folyószámlahitel jellegzetessége, hogy nem igényel elkülönített hitelszámlát. A forgalom továbbra is a vállalat elszámolási betétszámláján bonyolódik. Azt, hogy a vállalat betétesi, vagy adósi pozícióban van-e, a számla egyenlege mutatja. Ha a számlának tartozik egyenlege van, a vállalat hitelt vett fel, ha

követel egyenlege van, akkor betétet helyezett el. Nézzünk erre egy példát! Egy vállalat számlaegyenlege január 1-n 100 ezer forint. Mivel tevékenységét bővíteni szeretné, ezért arra számít, hogy forgóeszközigénye 300 eFt-al fog nőni, melyet hitelből finanszírozna. Megkéri bankját, hogy engedélyezzen számára 300 eFt folyószámlahitelt. A vállalkozás számlájára januárban összesen 200 eFt érkezett és a vállalat 400 eFt-ot költött. Számlájának forgalma a következő képet mutatja: Tartozik Követel Pénzügytan II. szöveggyűjtemény Nyitóegyenleg Jóváírás 100 200 Terhelés 400 Záróegyenleg 100 Abban az esetben ha az elszámolási betétszámlára hitelt is lehet felvenni, azaz tartozik egyenlege is lehet, neve folyószámla. A folyószámlák állományának figyelemmel kísérése problémát okozhat, mivel a számla a betétek között van, tartalmában ez azonban mégis hitel. Ezért a megfelelő elkülönítésről a

számlakezelő programokban gondoskodni kell, mivel egyébként az elszámolási betétszámlák egyenlegét a bank csak nettó módon tartaná nyílván (azaz betétek folyószámlahitelek), ami több számviteli alapelvet is sért. A folyószámla nagy előnye a vállalat szempontjából, hogy rugalmas. Külön hitelbírálati folyamat nélkül és azonnal kap hitelt. Kényelmes is, hiszen nem kell egy másik számláról még átvezettetnie pénzét az elszámolási számlára, hanem rögtön utalhat. A bank is megtakaríthatja a gyakori hitelengedélyezési munkát. Nem véletlen, hogy a rövidlejáratú hitelezésnek ez a domináns eszköze. Mindazonáltal bevezetése technikai felkészülést igényel A bank szempontjából a második probléma a folyószámlahitellel kapcsolatban az, hogy a hitel nagysága bizonytalan. Előre a bank nem látja mennyi hitelt fog igénybe venni a vállalkozó Ezért a folyószámlahitelezés kifinomult likviditáskezelést követel, aminek nemcsak

a bank belső gazdálkodásában kell megteremteni a feltételeit, de szükséges hozzá olyan fejlett pénzpiac is, ahol a rövidtávú forrásigényeit a bank ki tudja elégíteni. Az eseti hitel a legegyszerűbb folyósítási fajta. A bank egy elkülönített hitelszámlát nyit, amit megterhel a hitel összegével, a másik oldalon pedig ezt az összeget jóváírja az adós elszámolási betétszámláján, amit az felhasználhat. Az eseti hitelt általában egy összegben, lejáratkor törleszti az adós, szintén az elszámolási betétszámlájáról. Nézzünk erre egy példát! Tegyük fel, hogy Nagyforgalmú Kft. 1 millió forint hitelt kért és kapott bankjától. A hitelt jóváírják az elszámolási betétszámláján Nagyforgalmú Kft. számlája Nagyforgalmú Kft. hitelszámlája Tartozik Követel Tartozik Követel jóváírás 1.000000 1.000000 Lejáratkor, ami tegyük fel egy negyedév, a vállalat visszafizeti a hitelt és a kamatot. Tegyük fel, hogy a hitel

kamatlába 32% volt. A negyedévre jutó kamat ekkor 8% (32/4) A bank megterheli az adós számláját, amin lejáratkor, tegyük fel, 2 millió forint van, és zárja a hitelszámlát és saját bevételei között jóváírja a kamatot. Nagyforgalmú Kft. számlája Nagyforgalmú Kft. hitelszámlája Tartozik Követel Tartozik Követel 2.000000 1.000000 1.000000 1.000000 terhelés Nagyforgalmú Kft. számlája Tartozik Követel 1.000000 80.000 A bank egyszámlája Tartozik Követel terhelés 80.000 A hitelt általában átmeneti likviditási problémák fedezetére szokták igénybe venni, például munkabérfizetésre, készletvásárlásra, szállítói tartozás kiegyenlítésére. A rulírozó hitel nyilvántartásában az eseti hitelre hasonlít, közgazdasági tartalma azonban a folyószámlahitelével rokon. Annyiban hasonlít a folyószámla-hitelre, hogy itt is egy előre meghatározott időre a bank egy hitelkeretet bocsát az adós részére, amit az tetszése szerint

vehet igénybe a futamidő folyamán. Azonban ellentétben a folyószámla-hitellel és hasonlóan az eseti hitelhez, a hitel nyilvántartására az elszámolási betétszámlától külön hitelszámlát nyitnak. A Pénzügytan II. szöveggyűjtemény rulírozó hitelt általában újból csak akkor lehet igénybe venni, ha az előző hitelt már teljes egészében törlesztették. A rulírozó hitelt akkor érdemes alkalmazni, ha a vállalkozás hitelképessége bizonytalan, vagy a hitelnyújtás az általánosnál magasabb kockázatú. A kihelyezést rulírozó hitel esetében jobban lehet ellenőrizni. A rulírozó hitelhez hasonlóan működik, de hosszabb lejáratra szól a roll-over (gördülő) hitel. Ebben az esetben a hitel lejáratakor a bank megvizsgálja a cég gazdálkodásának állapotát és ennek függvényében dönt a hitel megadásáról, illetve a hitelfeltételekről. A hitel tehát közgazdasági értelemben nem rövidlejáratú, mivel tartós

finanszírozási szükségletet finanszíroz. A hitelek megújítása a bank kezében viszont igen hatásos eszköz, hogy a vállalatot adatszolgáltatásra és a bankkal való együttműködésre késztesse. A bank hitelezési kockázata is csökken, mivel csak az általa belátott, rövidebb gazdasági időszakra kötelezi el magát. A rollover hitelezés beszüntetése a banknak azonban súlyos gondokat okozhat A hiteleket ugyanis újabb hitelek terhére fizeti vissza a vállalat, ha a hitelt felmondják nehezen talál újabb forrást. Ez már annál is inkább így van, mivel a finanszírozás felmondására általában az adós rossz gazdasági eredményei miatt kerül sor. A bank dilemmája itt az, hogy ha nem finanszírozza tovább a vállalatot, jelentős hitelezési veszteséget szenved. A fő kérdés az, hogy a gazdálkodás nehézségeit a bank ideiglenesnek, vagy tartósnak ítéli-e meg. Tartós nehézségek esetében a hitelt fel kell mondani. A másik fontos kérdés

(és ez minden hiteltípusra igaz), hogy a hitel kamatát az adós fizeti-e. Amíg az adós a kamatot fizeti, a bankot hitelezési veszteség nem éri, bár a bank számára a hitelek “befagyása” likviditási és tőkeellátási károkat okozhat. A kamatfizetés elmaradása azonban igen fontos figyelmeztető jelzés a bank számára. Az adósságállomány ugyanis ilyenkor már exponenciálisan növekedik, mivel a kamattartozásra is kamatot számolnak el. A készenléti (stand-by) hitel lényege az, hogy a hitel folyósítása vagy/és törlesztése több részletben történik. Beruházási hitelek esetében gyakori, hogy a beruházás pénzügyi ellenőrzését és a hitelcél megvalósulását a bank úgy végzi, hogy csak a teljesítés függvényében folyósítja a hitelt. A készenléti hitel tehát csak egy igérvény, amit meghatározott feltételek megvalósulása esetében folyósít a bank. A bank célja az, hogy a hitelt a hitelcél érdekében használják fel A

hitelek törlesztése elvileg három séma szerint képzelhető el. A magyar vállalati hitelezési gyakorlat általában A vállalati hitelek adósságszolgálata az, hogy kamatot negyedévente számolnak el, a tárgynegyedévben fennálló hitelállományra. Ennek két következménye van. Egyrészt a Ft Adósságszolgálat hitelek tényleges éves kamata magasabb a bank által megállapítottnál (lásd folyamatosan Türelmi idő kamatozó betétek esetét). Másrészt, mivel a Kamat törlesztések megkezdésekor a legmagasabb az adósságállomány, a kamatteher is itt a legszámottevőbb, azaz a vállalkozást terhelő Tőkerészlet Kamat adósságteher is ekkor a legnagyobb. A beruházások természete azonban általában Idő olyan, hogy a befejezés után egy időnek el kell telnie, míg a kapacitásokat teljesen ki tudják használni, hisz új piacokat kell szerezni, meg kell szervezni a termelést, értékesítést stb. A vállalatnak tehát komoly likviditási problémákat

okozhat, hogy abban az időszakban a legnagyobb az adósságszolgálat, mikor a bevételek vélhetően a legkisebbek. A gyakorlatban ezt a bankok úgy hidalják át, hogy ún türelmi időt adnak a vállalkozások számára, azaz ez alatt az idő alatt csak a kamatokat kell fizetni, a hitel tőkerészét csak azután kell törleszteni. Az adósságszolgálat látványosan megnő a törlesztés megkezdésekor. Ez a növekedés annál nagyobb, minél kisebb a törlesztési periódus Az idő folyamán a kamatteher csökkenése miatt az adósságszolgálat is csökken. A fenti rendszer Pénzügytan II. szöveggyűjtemény általában nem illeszkedik a vállalati bevételekhez, elterjedésének az a magyarázata, hogy a kamatszámítás, különösen változó kamatozású környezetben, itt a legegyszerűbb, és a beruházási hitelek alacsony kínálata és az értük folyó nagy vállalati verseny még nem kényszerítette rá a magyar bankokat, hogy a vállalkozások számára

kedvezőbb visszafizetési formákat kínáljanak. Az adósság törlesztésének azonban más módjai is elképzelhetőek. Itt csak két módszert ismertetek. Az első módszer az annuitásos hiteltörlesztés. Az annuitásos törlesztésű hitelek Ebben az esetben az adósságszolgálat minden adósságszolgálatának alakulása törlesztőrészlet esetében ugyanakkora. Az adósságszolgálaton belül megváltozik azonban a kamat és a tőketörlesztés aránya. Az időszak Ft Adósságszolgálat elején a kamatfizetés a több, hisz a fennálló hitelállomány is nagyobb, a törlesztőidőszak vége felé viszont már a tőkerészlet dominál. Kamat Jellemzően a lakossági hiteleket törlesztik annuitásos formában, ugyanis az annuitás Tőkerészlet formájában történő törlesztés azon adósoknak kedvező, akik rendszeres, állandó és biztos jövedelemmel rendelkeznek. Idő Azonban olyan törlesztési forma is A törlesztésen alapuló kamatfizetéses hitelek

elképzelhető, amikor az adósságszolgálat a adósságszolgálatának alakulása törlesztési időszak vége felé növekszik. Ebben az esetben a kamatfizetés alapja nem a fennálló hitelállomány, hanem az aktuális Ft. törlesztőrészlet. Megnézik, hogy hány Adósságszolgálat időszakon keresztül állt fenn az aktuális törlesztőrészlet hitelként és a törlesztőrészlet Kamat kamatát számolják el. Nyilvánvaló, hogy minél későbbi törlesztőrészletről van szó, Tőkerészlet annál nagyobb lesz a rárakódott kamatteher. Az ilyen típusú hitel-visszafizetés azon cégek számára kedvező, melyek a beruházás Idő végrehajtása után folyamatosan növekvő kereslettel és ezért folyamatosan növekvő pénzárammal számolnak. Az adósságszolgálat összege természetesen ebben az esetben a legnagyobb, hiszen a kamatfizetés halasztódik. A legkisebb adósságszolgálat az esetben van. 3.3111 Fedezet szerinti csoportosítás A bankok azáltal, hogy

pénzt kölcsönöznek egyben kockázatot is vállalnak. A hitelezési kockázat azt jelenti, hogy az ügyfél esedékességkor nem, vagy késedelmesen fizeti vissza a hitel tőkerészét és/vagy a kamatát. A bankok a hitelezési kockázat ellen (lásd a későbbi fejezetben) elsősorban úgy védekeznek, hogy csak megfelelő fizetőképességgel rendelkező adósnak nyújtanak kölcsönt. A megfelelő adósok kiválasztását szolgálja az adósminősítés Ábra: A hitelek fedezet szerinti csoportosítása Pénzügytan II. szöveggyűjtemény A pé nzinté zetek á ltal nyú jtott hitelek felajá nlott fedezet szerint Hitelek Szemé lyi hitelek Biankó hitelek Kezeshitelek Váltóleszámí tolási hitelek Reá lhitelek Lombardhitelek Cesszió s hitelek Jelzá loghitelek A hitelezési kockázat ellen azonban ez még nem nyújtana elfogadható védelmet. Ugyanis a gazdálkodási körülmények változása, vagy a nem megfelelő vezetés a jelenleg jó helyzetben levő, stabil

vállalat fizetőképességét is veszélyeztetheti a jövőben. Ezért a bankok olyan vagyoni értéket, vagy jogot keresnek, melyet pénzzé lehet tenni az adós fizetőképtelensége esetén, és fedezetet nyújt a várhatóan fennálló tőke- és kamattartozásra. Azt, hogy a vállalatok milyen fedezetet (biztosítékot) ajánlanak fel a hitelkérelmeik alátámasztására, általában függ attól a céltól is amire kérik a hitelt és ezért a fedezetek szerinti csoportosítás mond el talán legtöbbet a különböző hitelfajtákról. A fedezetek szerinti hitelfajták csoportosítását mutatja az a fenti ábra A személyi hitelek esetében a hitelnek vagy nincs külön fedezete, vagy a fedezet valamilyen más jogi vagy természetes személy kötelezettség-vállalása. Végső soron tehát nem egy külön vagyontárgy, hanem valamilyen személy ( az adós saját maga, vagy valaki más) fizetőképessége a hitel fedezete. Biankó hitelek esetében nincs kezes, a hitel

fedezete az adós gazdálkodásának pénzárama. Jellemző példája a lakosság számára nyújtott személyi kölcsön, áruhitel. A kezeshitel esetében valamely adóstól különböző személy vállalja, hogy bizonyos feltételek bekövetkezte esetén (mely közül a legfontosabb, hogy az eredeti adós nem fizet) az illető személy kifizeti a tartozás egészét vagy egy részét. Váltóleszámítolási hitelt akkor nyújt a bank, ha egy vállalat váltót nyújt be a pénzintézetnek kérve a bankot, hogy a váltó átadása ellenében fizesse ki a váltó értékét. Ha a bank a kérésnek eleget tesz, és megveszi a váltót, követelése keletkezik a váltó kibocsátójával (saját váltó esetében) vagy címzettjével (idegen váltó esetében) szemben. Ha a váltót az eredeti adós nem fizeti vissza, a váltó névértékét és a késedelmi kamatot a váltót forgató (korábbi váltótulajdonos) személyektől is követelheti a bank. A reálhitelek esetében a hitel

biztosítéka valamilyen vagyontárgy. Ha ez a vagyontárgy a bank birtokában lévő értékpapír, vagy más a bank trezorjaiban elhelyezhető vagyontárgy, vagy pénzletét, akkor lombardhitelről beszélünk, ha a vagyontárgy ingatlan a hitel neve jelzáloghitel, fizetési kötelezettséget tanúsító okmány (számla) esetében pedig cessziós hitelről beszélünk. A lombardhitelt átmeneti likviditáshiány fedezetére szokták adni. Lejárata ritkán haladja meg a 3 hónapot. Ekkor a vállalatnak nem éri meg a tulajdonában lévő hosszú lejáratú értékpapírokat értékesíteni, vagy a devizát forintra átváltani, vagy esetleg az értéktárgyat (nemesfém, ékszer, festmény) eladni, mivel a készpénzzé tételnek nagyobbak lehetnek a költségei, mint a hitel Pénzügytan II. szöveggyűjtemény kamata. A bank számára a lombardhitelezés a legkevésbé kockázatos, mivel nemfizetés esetében azonnal hozzájut a követeléséhez. Ezért a kereskedelmi bankok

lombardhitelt a meghirdetett hitelkamatlábaknál alacsonyabb kamattal adják. A lombardhitellel ellentétben a jelzáloghitel inkább hosszabb lejáratra szól. Tipikusan jelzáloghitelek a lakásvásárlási hitelek, ahol a hitel fedezete a megvásárolt ház. A mezőgazdasági termelőknek az általuk művelt földterületre is adhat a pénzintézet a beruházás finanszírozására földjelzáloghitelt. De az ingatlan fedezetként való felajánlása a vállalatok hitelezésében is gyakori. 3.4 Faktoring A faktoring szó eredete az angol factor szóból származik, melynek egyik jelentése ügynök, bizományos. A vállalatok működésének lényeges feltétele, hogy likvidek legyenek, azaz fizetési kötelezettségeiknek eleget tudjanak tenni. A likviditás növelésének egyik módszere a vevők számára nyújtott hitelek állományának csökkentése. A korai faktorokat azzal bízták meg, hogy a vállalat számára a vevőivel szemben fennálló követeléseket

nyilvántartsa és behajtsa. A faktorok ezért ügynöki díjat számítottak fel. Később a faktorok a követeléseket lejárat előtt megvásárolták, sőt a vevő fizetőképességére garanciát is vállalhattak. Mivel ezen tevékenységek a bankok profiljába illettek a kereskedelmi bankok is bekapcsolódtak a faktoring ügyletekbe. Manapság a faktoringon elsősorban követelésvásárlást értünk, azaz olyan rövid lejáratú követelések folyamatos engedményezését, amelyek áruk szállításából, szolgáltatások nyújtásából erednek. A definícióból következik, hogy a követelések lejárata egy évnél rövidebb, ami megfelel általában vevőknek nyújtott hitelek felső határának. A folyamatosság azt jelenti, hogy a faktoring általában keretszerződés, azaz egy vevővel, vagy vevők egy csoportjával egy meghatározott időtartamon belül az összes felmerülő pénzkövetelésre szól. Az engedményezés egy jogi szakszó, melynek tartalma az, hogy

valamennyi jog, ami az ügyletből származik és eddig az engedményezőt illette, átszáll az engedményezettre. Azaz a követelés (készpénzfizetés ellenében) a bankra száll át. A definíció mellékmondata az engedményezés fajtáját határozza meg, azaz a faktoring egy kereskedelem-finanszírozó eszköz. A faktoringnak van egy tágabb értelmezése is, ami a faktor ( a szolgáltatást nyújtó pénzintézet) szolgáltatásaiból indul ki. A faktor szolgáltatásai az alábbiak lehetnek: 1. főkönyvi számla nyilvántartása 2. kintlévőségek behajtása 3. vevő cégkockázatának átvállalása 4. követelésvásárlás A faktoring tágabb definíciója szerint, faktoringnak nevezzük azt az ügyletet, amikor a faktor a fentebb felsorolt szolgáltatások közül legalább kettőt teljesít. E szélesebb definíció szerint a faktoring fajtáit csoportosítási szempont szerint az alábbi ábra mutatja: Ábra: A faktoring csoportosítása Pénzügytan II.

szöveggyűjtemény A faktoring csoportosí tá sa Szempontok Vevô kre vonatkozó megá llapodás szerint keretmegállapodás egyedi megállapodás Megá llapodá s nyí lvánossága szerint nyilt csendes Visszkereseti jog szerint visszkereset né lkü li visszkereseti Szereplô k fö ldrajzi helyzete szerint belföldi külföldi Finanszí rozá s mó dja szerint finanszí rozási lejárati Szerzô dé s szerint kockázati ügynöki A faktoring ügylet esetében fontos szempont, hogy a bank elsősorban a vevő, vagy a szállító fizetőképességét tartja szem előtt. Ha a szállító fizetőképessége jó és az garantálja a vevő kötelezettségét, akkor a pénzintézet a szállító összes követelésére köthet u.n keretmegállapodást Ez azt jelenti, hogy egy bizonyos összeghatárig a bank az összes követelést megvásárolja. Az egyedi megállapodás esetében a bank számára a referencia a vevő fizetőképessége és csak egy meghatározott vevőre

vonatkozó követelést/követeléseket vásárol meg a bank. Attól függően, hogy a követelés megvásárlásáról értesítik-e a vevőt vagy sem, beszélhetünk nyílt és csendes faktoringról. Nyílt faktoring esetében a vevő tudomást szerez arról, hogy követelését a bank megvásárolta és a számla lejáratakor közvetlenül a banknak fizet. Csendes faktoring esetében viszont a vevő nem tud az ügyletről, a szállító banknál elhelyezett számlájára utal, amiről a bank automatikusan emeli le a követelés értékét. Sok vállalat ugyanis nem veszi szívesen, ha ellene szóló követeléseket egy bank megvásárolja. A banki követelést ugyanis érdemesebb határidőre visszafizetni, míg likviditási problémák esetében a szállítói tartozásokat jobban el lehet halasztani. Ha a bank lejáratkor nem kapja meg a pénzét, következtetéseket vonhat le a vevő fizetőképességére vonatkozóan, ami a finanszírozási forrásokhoz, hitelekhez való

hozzájutást gátolhatja. A bank apparátusa jobban felkészült az esetleges követelések behajtására, mint egy vállalaté. A szállítók sem veszik mindig szívesen azt, ha a vevők tudomást szereznek a faktorálásról. Faktoringot ugyanis drágasága miatt az olyan szállítók veszik igénybe, akik likviditási nehézségekkel küzdenek, és gyorsan készpénzhez kívánnak jutni. Ha a faktorálás nyílt, más gazdasági szereplők is tudomást szereznek a fizetési problémákról. A visszkereset nélküli (old-line) faktoring esetében az eladó felelőssége csak a kifogástalan szállításig terjed, a faktor fizet függetlenül attól, hogy a vevő később fizet-e a faktornak vagy sem. A visszkereseti faktoringnál azonban a faktor a vevő cégkockázatát nem vállalja át, azaz, ha a követelés lejáratakor a vevő nem fizet, a szállító köteles a vevő tartozását megfizetni. Ez utóbbi esetben tehát a szállító garanciát vállal a vevője

fizetőképességére. A banki gyakorlatban elsősorban a visszkereseti faktoring terjedt el. Ennek oka, hogy elsősorban a bankok számlavezetési körébe tartozó gazdálkodók fordulnak faktoring iránti igénnyel a bankhoz, aki elsősorban a saját vállalatát ismeri, csak véletlenül fordulhat elő, hogy a vállalat vevője is a bank ügyfélkörébe tartozik. Mivel a pénzintézet a vevő fizetőképességéről nehezebben informálódhat, viszont a szállítót jól ismeri, általában kiköti a visszkeresetet. A szereplők földrajzi elhelyezkedése szerint beszélhetünk belföldi faktoringról, mikor mind az eladó, mind a vevő devizabelföldi és az ügylet hazai fizetőeszközben (nálunk forintban) bonyolódik. Külföldi faktoring esetében vagy a vevő vagy az eladó külföldi és az ügylet pénzneme is általában valamilyen valuta. A finanszírozás módja szerinti csoportosítás talán a leglényegesebb, mivel a faktoring közgazdasági tartalmára utal.

Finanszírozási (advance) faktoring esetében a faktor lejárat előtt megvásárolja a követelést. A követelés megvásárlása és lejárata közti időben a bank tehát Pénzügytan II. szöveggyűjtemény megfinanszírozta a szállítót. Lejárati (maturity) faktoring esetében a faktor finanszírozási feladatot nem lát el, hanem csak egy előre megállapított napon (a követelés lejáratakor) köteles fizetni, függetlenül attól, hogy a vevő fizetett neki vagy sem. Ebben az esetben a bank csak garanciát vállal a vevő fizetőképességére. Magyarországon a gazdasági helyzet bizonytalanságával, és a fizetési fegyelem csökkenésével olyan gazdasági szervezetek is alakultak, akik már lejárt követeléseket vásárolnak meg (jóval névérték alatt) és ezeket próbálják aztán behajtani. Az ilyen típusú tevékenységet kockázati faktoringnak nevezzük. A nevében is benne van, hogy mivel már fizetőképtelennek bizonyult gazdálkodók ellen

szóló követelésekről van szó, a behajtás időpontja és mértéke igen bizonytalan. Ezen társaságok csak jelentős haszon reményében hajlandók ezen követeléseket megvásárolni. Az ügynöki faktorálás az eredeti faktoring tevékenységet jelenti, ami manapság meglehetősen ritka. Ilyen esetben a faktor csak a vevő fizetőképességéről ad tájékoztatást, számlát vezet illetve a követelések beszedését vállalja. 3.41 4.41 A faktoring lebonyolításának menete A faktoring lebonyolításának általános menetét a következő ábra mutatja. Ábra: A faktoring lebonyolításának menete A faktoring lebonyolításának menete 6 Faktor 2 3 5 Szállító 4 1 Vevô Mikor a vevő bejelenti vásárlási igényét (1) és azt, hogy csak később tud az áruért fizetni, a szállítónak döntenie kell. Ha elutasítja a vevő ajánlatát a későbbi fizetés esetén, elveszítheti az ügyfelét, nem tudja termékét értékesíteni. Ha viszont elfogadja,

nem kap azonnal pénzt, azaz likviditási problémái lehetnek, hiszen neki a munkásokért és az anyagért fizetnie kell. Ekkor egy lehetséges út, ha azzal a kéréssel fordul bankjához, hogy a követelését vásárolja meg. (2) Ezáltal ő is hamarabb pénzhez jut, mégsem veszíti el a vevőjét. A banknak ekkor meg kell vizsgálnia a szállító fizetőképességét (visszkereseti faktoringról van szó). A faktoring feltételei az alábbiak: 1. a szállító a kereskedelmi hitelnyújtásnál rövidebb határidőre és korlátozott számú vevőnek adja el termékét (más esetben a váltó általában jobb) 2. dinamikus üzletvitel (a nagy forgalom, hisz ez a faktoringnak ez a végső fedezete) 3. a termék jó minősége (követelést ne lehessen megkifogásolni) Ha a bank a követelést/követeléseket megfelelőnek találja, beleegyezik a megvásárlásukba. A faktoring díjának összetevői az alábbiak: 1. a finanszírozási forrás bekerülési költsége, azaz a

betétekért kifizetett átlagos kamat 2. az ügylet kockázata (minél nagyobb a cég forgalma, minél kisebb a szállítási hiba valószínűsége, minél jobb a vevő, ill. szállító bonitása, minél rövidebb a hitel időtartama annál kisebb a faktoring kockázata) Pénzügytan II. szöveggyűjtemény 3. azon adminisztrációs költségek, melyek az ügylet során felmerülnek (az esetleges nyilvántartási, lebonyolítási, kezelési díjak) 4. az ügylettől elvárt nyereség A faktoring költségeit általában nem külön-külön fizettetik meg az ügyféllel, hanem a követelés névértékének %-ban fejezik ki és a követelés megvásárlásakor a névértékből levonják. Megkötik a faktoring-szerződést, majd ennek tudatában a szállító leszállítja az árut a vevőnek (4) és benyújtja a vevői követelését a banknak (5). Az ügylet végén a vevő közvetlenül a banknak fizet (6). 3.5 Forfetírozás A faktoringgal ellentétben a forféting közép-

és hosszúlejáratú, különböző időpontokban esedékes követeléssorozatok, fix kamatozás melletti, visszkereset jogának fenntartása nélküli megvásárlását jelenti. A gyakorlatban ez úgy történik, hogy a követelésről különböző időpontokban esedékes váltót állítanak ki, külön a tőke- és külön a felhalmozott kamattartozásokra. A forfetőr megvásárolja ezeket a váltókat, majd esedékességkor nyújtja be a vevővel szemben. Ábra: A forfetírozás menete A foretírozás menete 7 Forfetôr 2 3 6 5 Szállító 4 1 Vevô A forféting menetét a mellékelt mutatja. A vevő vásárolni szeretne (általában egy nagyobb értékű beruházási tárgyat) és hosszú lejáratú hitelt kér a szállítótól. (1) A szállító hasonlóan a faktoringhoz értékesíteni szeretne, viszont nem szeretné tartósan lekötni pénzeszközeit, ezért egy pénzintézethez fordul, hogy finanszírozza meg számára az adott ügyletet. (2) A bank kedvező

adósminősítés esetén megköti a keretszerződést az ügyféllel, melyben vállalja, hogy a szállító által kibocsátott és a vevőnek címzett váltókat leszámítolja. (3) A szállító a kamatokról és a törlesztésekről külön váltókat állít ki, melyet a vevőre intézvényez. (4) A vevő az aláírásával elismert váltókat visszaküldi a szállítónak (5), mely eladja ezeket a banknak (6). A bank esedékességkor benyújtja a váltókat a vevőnek kifizetésre (7). A forfétinget főleg az export - import ügyleteknél alkalmazzák. 3.6 Tartozásátvállalás A tartozásátvállalás szintén rövidlejáratú kereskedelemfinanszírozó eszköz. A faktoringtól csak annyiban tér el, hogy ebben az esetben nem a szállító, hanem a vevő számlavezető bankja vásárolja meg a követelést, azaz vállalja át a vevő tartozását a szállítóval szemben. A bank tehát a vevő helyett fizeti ki az árut. A tartozásátvállalás meglehetősen ritka a banki

gyakorlatban, mivel a bankok a konkrét kereskedelmi ügylet helyett szívesebben finanszírozzák az egész Pénzügytan II. szöveggyűjtemény vállalatot rövidlejáratú hitel nyújtásával. A bankok akkor választják ezt a finanszírozási módszert, ha szorosabban akarják ellenőrizni, ügyfelük mire költi a pénzt. Értelemszerűen erre akkor kerülhet sor, ha a bank és az adós közti bizalom gyengül, azaz az adós fizetési nehézségekkel küszködik. 3.7 Lízing A lízing beruházási javak (ill. tartós fogyasztási cikkek) beszerzése és azok rögzített időtartamra szóló használatba adása, rendszeresen fizetendő bérleti díj ellenében. Azaz formáját tekintve egy bérlet, melynek jellemzője, hogy az adott eszköz tulajdonjoga és használata elválik egymástól. A lízingszerződés jellege szerint 3 típusa van: 1. operatív lízing 2. visszlízing 3. pénzügyi (finanszírozási) lízing Az operatív lízing egy rövidlejáratú bérleti

szerződés, mely a gép fizikai és közgazdasági élettartamánál rövidebb időre szól. (Azaz a gép a bérlet időtartama alatt nem amortizálódik teljesen el). Operatív lízingre példa az autókölcsönzés, vagy akár az 1 napra szóló padlószőnyegtisztító gép bérlése Visszlízing esetében egy vállalat, a gépek tulajdonosa, eladja berendezéseit egy lízingtársaságnak, vagy egy pénzintézetnek és lízingszerződés útján visszakapja annak használati jogát. Valójában a gépek fizikálisan nem mozdulnak el a vállalat telephelyéről, csak tulajdonjoguk változik. A vállalat egy nagyobb összegű pénzforráshoz jut, amit később lízingdíj formájában törleszt. Általában a lízingszerződés végén a vállalat egy jelképes összegért a gépek tulajdonjogát is megszerzi. A visszlízing a hosszúlejáratú jelzáloghitellel összehasonlítva azért előnyös a bank számára, mivel erősebb fedezeti hátteret biztosít a kihelyezésnek. Ugyanis

a gép a bank tulajdonába került, melyhez a lízingdíjak esetleges elmaradása esetén is könnyen hozzájuthat, nem kell neki a hosszú - később a jelzálogfedezetnél ismertetett - eljárást végigjárni. A mindennapi szóhasználat a lízinget pénzügyi lízingként értelmezi. Az operatív lízinggel, az egyszerű bérlettel összehasonlítva 4 fontos különbséget mutat. Az első, hogy lízing időtartama alatt a vagyontárgy értékét a lízingbeadó leírja, így annak könyv szerinti értéke a bérleti időszak végén 0 lesz. Másodszor a lízingszerződés általában vételi opciót/kötelezettséget foglal magában, azaz a lízingszerződés lejáratakor a tulajdonjog egy jelképes összegért, melynek neve maradványérték, átkerül a vevőhöz. Ebből következik, hogy az operatív lízinggel ellentétben pénzügyi lízing lejárata hosszabb, mint 1 év, továbbá a lízingdíjak összege meghaladja a lízingbe vett tárgy értékét. A továbbiakban a

pénzügyi lízinggel fogunk foglalkozni 3.71 4.71 Pénzügyi lízing lebonyolításának menete Pénzügytan II. szöveggyűjtemény A lizing lebonyolitásának menete 4. Lizingbe adó 2. 3 6 Lizingbevevô 5. 1. Szállitó A pénzügyi lízing egy tárgyi eszköz-beszerzést finanszírozó módszer. Egy olyan gépet szeretne beszerezni, melyre nincs elegendő saját pénze.(1) Ezért azzal a kéréssel fordul a bankjához, hogy vásárolja meg helyette a kívánt gépet és azt adja neki használatba. A gép használati jogáért szerződésben megállapított vételi díjat fizet (2) Van olyan eset is, mikor maga a szállító ajánlja a lízinglehetőséget - ez a közvetlen lízing. Amennyiben a szállító és a finanszírozó különböző személy közvetett lízingről beszélünk. Közvetlen lízing esetében a szállító gyakran nemcsak a finanszírozást, hanem a karbantartási és javítási kiadásokat is átvállalja a bérlőtől a lízingszerződés

időtartama alatt. Ebben az esetben bruttó (gros) lízingről beszélünk. Ha a finanszírozó (ez a helyzet a közvetett lízing esetében) ezen feladatokat nem vállalja magára nettó (net) lízingről beszélünk. A pénzintézetek közvetett, net lízingszerződéseket kötnek. A bank megvizsgálja a vállalat bonitását, azaz arra keresi a választ, hogy a vállalkozás pénzárama elegendő lesz-e a lízingdíjak törlesztésére. Ha a cég fizetőképessége megfelelő, megkötik a lízingszerződést, mely tartalmazza a lízingelt tárgy műszaki paramétereit, vételárát és a vállalkozás (továbbiakban lízingbevevő) által fizetendő lízingdíjak mértékét és esedékességét. Továbbá azt a lehetőséget, hogy a szerződés lejáratakor a lízingbevevő a banktól (továbbiakban lízingbeadó) egy jelképes összegért (általában a gép aktivált értékének 5-10%-ért) megvásárolja, illetve megvásárolhassa a berendezést (továbbiakban lízingtárgy).

(3) A bank kifizeti a szállítónak a gép, berendezés vételárát, (4) majd a szállító leszállítja az árut.(5) A továbbiakban a lízingbevevő törleszti a lízingdíjakat, majd lejáratkor a maradványértéken megvásárolja a berendezést. (6) A lízingdíjak meghatározásakor a banknak több tényezőt is figyelembe kell vennie. A kalkuláció alapja itt is az a kamat, amit a forrásokért fizetnie kell. Ehhez rakódnak hozzá a gép esetleges gyors amortizációjának adóhatásai, a lízinggel kapcsolatos adminisztrációs és jogi díjak, valamint az esetleges lízindíj elmaradás veszteségének költségei. A hosszúlejáratú beruházási hitellel összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy mindkettőben a vállalatnak megelőlegezik a javak beszerzéséhez szükséges pénzeszközt, amit későbbi időpontokban törleszt a cég. Hitel esetében a bank haszna a kamat, lízing esetében pedig a lízingdíjaknak a gépért kifizetett összeg feletti része. Másik

hasonlóság, hogy a vállalat se a hitelse a lízingszerződést nem mondhatja fel, ha a gép, berendezés tönkrement, akkor is törlesztenie kell a hitelt és fizetnie a lízingdíjat. A hasonlóságok mellett azonban jelentősek az eltérések a szerződő felek jogi pozíciója és a finanszírozás mértéke szerint. Lízing esetében a tulajdonjog a szerződés lejártáig a lízingbe adót illeti meg, hitelnél a tulajdonjog a hitelt felvevőé. Nemfizetés esetén gépet a lízingbe adó jogi eljárás nélkül Pénzügytan II. szöveggyűjtemény visszaveheti, lízingdíjat, vagy egy részét nem kell visszaszolgáltatnia, felszámolás esetén a bérelt tárgyat a likvidációs csomagból kiveheti. Mindezt a hitel esetében nem teheti meg A lízing tehát a finanszírozónak nagyobb védelmet nyújt. Természetesen ez csak akkor igaz, ha a lízingtárgy nagyobb veszteség nélkül és gyorsan készpénzzé tehető, azaz piacképes. Ez a helyzet például

személygépkocsik esetében, aminek kialakult és nyilvános piaca van. Viszont egy bányaművelésben használt speciális jövesztőgép esetében a pénzintézet tulajdonjogának már nincs nagy jelentősége, mivel igen nehezen és nagy veszteségek árán lehet csak értékesíteni. A hitelezési kockázat tehát jobban függetleníthető az adós pénzügyi helyzetétől a biztonságosabb fedezeti háttér miatt és inkább függ a lízingelt tárgy likviditásától. Ezért olyan vállalkozások is igénybe vehetik, akik más módon már hosszúlejáratú forráshoz nem juthatnak. A lízingbeadó kisebb kockázatával szemben a lízingbevevő nagyobb kockázatvállalása áll. Tegyük fel, hogy van két vállalat, melyik ugyanazt az eszközt vásárolta meg, csak az egyik hitelből a másik pedig lízinggel finanszírozta az ügyletet. A két vállalat a gazdasági helyzet drámai változása miatt azonos időpontban az utolsó törlesztőrészlet, illetve az utolsó

lízingdíjtartozás előtt jelentette be a fizetőképtelenségét. A hitel esetében a bank követelése az utolsó törlesztőrészlet erejéig áll fenn, a lízing esetében azonban a lízingelt tárgyra szól, mivel ez formailag bérlet. Lehet, hogy a tartozás az adott berendezés értékének csak egy kis részét teszi ki, mégis a vállalat a berendezés egészét veszíti el. A másik eltérés az, hogy - a lízingbeadó kisebb kockázatvállalása miatt is - a lízing a beszerzés 100%-os finanszírozását teszi lehetővé, míg hitel esetében bizonyos saját erőt is kikötnek. 3.8 A semleges bankműveletek fajtái A semleges bankműveleteket mérleg alatti tételeknek is szokták nevezni, azért, mivel sem a mérleg eszköz, sem a mérleg forrás oldalán nem jelennek meg. A semleges bankműveletekre igen nehéz pontos, körülhatárolható definíciót adni, mivel rendkívül szerteágazó tevékenységekről van szó. Egyszerűbb onnan közelíteni a kérdést, hogy mi

nem semleges bankművelet. Azon bankműveleteket tekinthetjük semleges bankműveleteknek, amelyek kívül esnek a hagyományos pénzközvetítésen, azaz a hitelnyújtáson és a betétgyűjtésen. Azaz minden olyan bankművelet semleges, ami nem tartozik az aktív illetve a passzív bankműveletek közé. A mérlegen kívüli tevékenységek csoportosítását az alábbi ábra mutatja: Pénzügytan II. szöveggyűjtemény Ábra: A mérleg alatti tevékenységek csoportosítása Mérlegen kívüli tételek Banki kötelezettségvállalás Kereskedelemfinanszírozás Hitelnyújtási kötelezettségvállalás Bankszolgáltatások Befektetések Pénzforgalom Kereskedelmi akkreditívek hitelkeret Swap ügyletek Tanácsadás Elfogadványhitel Rulírozó hitelszerződések Határidős ügyletek Trezor, letét Kereskedelmi garancia Értékpapírkibocsátás Kamatmaximum Kamatminimum Értékpapírosítás Ügynöki tevékenység Nyomtatványárusítás A

tevékenységeket két csoportra lehet bontani. Az első a kötelezettségvállalások csoportja Ebben az esetben a bank vállalja, hogy valamilyen jövőbeli időpontban finanszírozni fog. A finanszírozás általában valamilyen feltétel megléte esetében valósul meg. Számtalan ilyen feltétel lehet, például az adós fizetésképtelensége, beruházás megindulása, szállítói számlák beérkezése, valamilyen időpont stb. A második nagy csoport a bankszolgáltatások csoportja. Ezek azon pénzügyi szolgáltatások, amelyeket a hitel-betét üzletágon kívül a bank ellát. A legfontosabb ezek közül a készpénz nélküli pénzforgalom lebonyolítása. A pénzforgalom tipikus határeset a passzív és a semleges bankműveletek között. Ugyanis a pénzforgalom lebonyolításához az ügyfeleknek a banknál számlát kell nyitniuk, amin az átutalások fedezetét el kell helyezniük. A számlán lévő pénzek a bank számára forrást jelentenek, azaz az elszámolási

betétek a passzív bankműveletekhez sorolandók. Ezért szerepel a passzív bankműveletek között a látra szóló betét is Létezhet azonban egy másfajta megközelítés is. Az ügyfél ugyanis nem befektetési vagy megtakarítási célból helyezi el látra szóló betétet, hanem azért, hogy kiadásait és bevételeit ezen a számlán keresztül forgassa. Akkor ez a tevékenység viszont már nem tartozik a hagyományos pénzközvetítés hatókörébe, tehát ez a semleges bankműveletek közé sorolandó. A bankszolgáltatásokat a pénzintézetek nem ingyen végzik, hanem az ügyfelektől díjat szednek. A mérlegen kívüli tevékenységek egyre növekvő szerepet játszanak a nemzetközi bankéletben is, éppen ezért a bankok bevételének egyre növekvő hányada származik a mérlegen kívüli tevékenységek jövedelméből. A mérlegen kívüli tevékenységek jelentősége folyamatosan nő Ennek több oka van. 1. A pénzközvetítésben egyre erősödik a verseny

Nemcsak a bankok között, hanem a bankok szembekerülnek más intézményekkel, melyek pénzközvetítéssel foglalkoznak. Nem Pénzügytan II. szöveggyűjtemény 2. 3. pénzintézetek gyakran nyújtanak korábban kizárólag a bankok által kínált szolgáltatásokat. A bankok csak abban az esetben őrizhetik meg ügyfélkörüket, ha a hagyományos szolgáltatásaikat folyamatosan bővítik más tevékenységekkel. A technikai fejlődés új igényeket teremtett a pénzügyi szolgáltatások iránt, és a technikai lehetőségeket is megteremtette ezen igények kielégítésére. Elsősorban az elektronikus adattovábbítás lehetősége forradalmasította a készpénzátutalás rendszerét, és a tőzsdei műveletek is hozzáférhetőbbé váltak a közönség számára. Ez lehetőséget kínált a bankoknak arra, hogy javítsák a szolgáltatásaikat ezen a területen. A világkereskedelem volumene régóta jobban nő, mint a gazdaságok teljesítménye. Az országok

nyitottabbá váltak, egyre több a konvertibilis valutával rendelkező állam. A külkereskedelem volumenének növekedése, a tőkeforgalom előtt álló akadályok eltörlése a valuta- és devizaműveletek volumenét növelte, és ezzel együtt növekedtek ezen műveletekben rejlő kockázatok. Ezek kiküszöbölése, lefedezése új bankszolgáltatások előtt nyitotta meg az utat. 3.81 Kötelezettségvállalások A banki kötelezettségvállalásokat három csoportra oszthatjuk. A kereskedelem-finanszírozással kapcsolatos, a hitelnyújtással összefüggő kötelezettségvállalásokra, továbbá a tőzsdei és tőzsdén kívüli befektetésekre, melyek általában az ügyfél kockázatának átvállalását szolgálják. A továbbiakban ezen ügyleteket vesszük sorra. 3.811 Kereskedelem-finanszírozás A vállalatok közötti áruforgalom esetében fontos a bizalom. A vevőnek bíznia kell abban, hogy a szállítótól a kívánt minőségben, mennyiségben és időben

kapja meg az árut. A szállítónak viszont bíznia kell abban, hogy a vevő fizetni fog. A vevő bizalmának megnyerésére a bankok nem sokat tehetnek, a bizalmat a szállítónak és árujának kell kivívnia. A vevő fizetőképességét azonban segítheti a bank, azzal, hogy kötelezettséget vállal arra, ha a szállító teljesíti a szerződéses kötelezettségeit, a bank fizetni fog, függetlenül attól, hogy a vevő teljesít vagy sem. A bank kötelezettségvállalása három formát ölthet. 3.8111 Kereskedelmi garancia A kereskedelmi garancia bankgarancia, ami azt jelenti, hogy a bank garanciát vállal azért, hogy kifizeti a vevő tartozását, ha a vevő ezt a kötelezettségét nem teljesíti. Garanciavállalásnak csak akkor van értelme, ha a garanciavállaló fizetőképessége és/vagy ismertsége nagyobb, mint a főadósé. Mivel a bank fizetőképessége általában jobb, mint a vevőé, a habozó szállító elfogadja a vevő megrendelését. A banknak,

mielőtt kiadja a garanciát, meg kell győződnie arról, hogy a vevő képes lesz a fizetés időpontjában teljesíteni. Ugyanis ha nem teljesít, a banknak fizetnie kell, és a garanciavállalás kényszerhitellé alakul a vevővel szemben. Ez lejárt hitelnek minősül, amire céltartalékot kell képezni, ami a jövedelmezőséget rontja. Bankgaranciát a bankok általában saját számlavezetési körükbe tartozó ügyfeleik számára bocsátanak ki, mivel ebben az esetben tudják az adósminősítés eszközeivel a vevő fizetőképességét felmérni. A garanciavállalásért a vevőnek fizetnie kell, ez a garanciadíj. Mértéke az ügyfél fizetőképességének függvényében változó, általában 3-7%. Likviditásszűke idején a bank előnyben részesítheti a garanciavállalást a hitelnyújtással szemben, mivel a garancia nem jelent forráslekötést. Ebben az esetben nemcsak a kereskedelem-finanszírozásra, hanem általánosabb hitelfelvételek esetében is

vállal a bank garanciát. Likviditásbőséges helyzetben a hitelgaranciának a bank részéről nincs sok értelme, ekkor inkább maga adja a hitelt az ügyfélnek. A bankgaranciáról részletesen a banki fedezetek között szólunk, így erre itt részletesebben most nem térünk ki. 3.8112 Elfogadvány hitel Pénzügytan II. szöveggyűjtemény Az elfogadvány hitel (idegen neve akcepthitel) név megtévesztő. Normális esetben itt nem kerül sor hitelnyújtásra. Az elfogadványhitel nem más, mint egy bankgarancia, amely váltóformát ölt Az elfogadványhitel menetét az alábbi ábra mutatja. Ábra: Az elfogadványhitel mechanizmusa Az elfogadványhitelezés menete 5. Váltó benyújtása Vevõ bankja 1. Intézvényezés 2. Elfogadás Vevõ 4. Váltó átadása 3. Áruszállítás Szállító A szállító közli, csak abban az esetben egyezik bele a halasztott fizetésbe, ha a fizetést egy bank garantálja. A vevő ennek érdekében egy idegen váltót állít

ki, amelyet a bankra intézvényez, azaz felszólítja a bankot, hogy fizessen egy jövőbeni időpontban a szállítónak. Ha a bank a váltót aláírja, elfogadja ezt a fizetési kötelezettséget, ebben az esetben már az idegen váltót elfogadványnak nevezzük. (innen a pénzügyi tranzakció neve az elfogadvány hitel) A szállításnak most már nincs akadálya, mivel a fizetést egy fizetőképes jogi személy, a bank garantálja. Az áruszállítás a váltó átadása ellenében megtörténik A váltó lejáratakor a bank fizet, de a szükséges összeget a vevő egy erre a célra elkülönített váltófedezeti számlájáról emeli le. Azaz normális esetben a banknak nem kell hitelt nyújtania, mivel a fizetést már nem a saját pénzéből, hanem a vevőéből folyósítja. Az egész akciónak csak az az értelme, hogy a fizetés teljesítéséért a bank vállalja a kötelezettséget. Ha a szükséges időpontig a vevőtől nem sikerül megszerezni a szükséges

pénzeszközt, a bank kényszerhitelezővé válik. Annak, hogy a bank garanciája értékpapírformát ölt számos előnye van a szállító számára. Egyrészt kapcsolódik hozzá a váltó intézményét védő fizetési garancia. A bank fizetési kötelezettsége feltétel nélküli és azonnal teljesítendő a váltó lejáratának pillanatában. A másik előny, hogy a szállító forgathatja, leszámítoltathatja a váltót, tehát hamarabb is a pénzéhez juthat. A leszámítolási díj viszonylag mérsékelt, mivel a váltónak igen csekély a kockázata, hiszen egy bank fizetőképessége áll mögötte. A banknak az idegen váltó elfogadása esetében meg kell győződnie arról, hogy a vevő lejáratkor képes-e fizetni, azaz el kell végezni az adósminősítést, gondoskodni kell a megfelelő fedezetről. A bank természetesen az elfogadványért is díjat számít fel, amit az ügyfél általában a váltó lejáratakor fizet meg. 3.8113 Akkreditív Az akkreditív

főként a külkereskedelemben használatos fizetési forma, de a pénzforgalomról szóló törvény a belföldi fizetések esetében is engedélyezi használatát. Az akkreditívet okmányos meghitelezésnek is nevezik, de az elfogadványhitelhez hasonlóan normális esetben itt sem történik hitelnyújtás. Az akkreditívet, mint fizetési módot itt csak röviden ismertetjük és elsősorban a bank lehetséges szerepét emeljük ki. Pénzügytan II. szöveggyűjtemény Az akkreditív a bank fizetési kötelezettségvállalását jelenti abban az esetben, ha az áruszállítást bizonyító okmányok hozzá megérkeznek. A fizetési kötelezettségvállalást a bank általában akkor adja ki, ha a vállalat egy számlán elkülöníti az importáru vételárát. Nem véletlen, hogy az okmányos meghitelezésnek elsősorban a külkereskedelem finanszírozásában van szerepe, hiszen itt a legnagyobb a bizalomhiány a két fél között. Az akkreditív tekinthető a

legbiztonságosabb fizetési módnak, hiszen a vevő biztos lehet abban, hogy csak abban az esetben kell fizetnie, ha az áru rendben megérkezik, hiszen csak ekkor töltik ki az okmányokat. Másrészt a szállító is biztos lehet, hogy megkapja a pénzét, hiszen azt egy bank garantálja. Az akkreditív általános menetét az alábbi ábra mutatja. Ábra: Az akkreditív menete Akkreditív 7.Okmányok és Importôr terhelés 3. Értesítés akkrebankja ditív nyitásáról 6. Akkreditív 8.Értesítés összegének akkreditív 2. Akkreditív kifizetése felhasználásáról nyitás Exportôr bankja 4.Akkreditív nyitás megerôsítése Exportôr (Szállító) 5. Áru feladás okmányokért. 1. Szállítási szerzôdés Importôr (Vevô) A vevő és a szállító megköti a szállítási szerződést, amelyben kikötik, hogy a szállító abban az esetben fogja szállítani az árut, ha a vevő akkreditívet nyittat egy bankban. Ez a bank általában a vevő számlavezető

bankja, de ha a szállító nem bízik a bank fizetőképességében, közbeiktatnak egy másik nevesebb bankot. Az akkreditívnyitás általában úgy történik, hogy a vevő az import ellenértékét és egy biztonsági tartalékot a kedvezőtlen árfolyamváltozások fedezetére elkülönít egy számlán. A számlán lévő összeg a biztosíték arra, hogy a bank a fizetési kötelezettségvállalást megtegye. A bank nem minden esetben ragaszkodik az importösszeg elkülönítéséhez. Előfordulhat, hogy biztonsági fedezet nélkül adja ki a kötelezettségvállalást. Nyilvánvalóan ebben az esetben a bank kockázatot vállal, amiért magasabb díjat számol el. Az akkreditívnyitásról, azaz a bank fizetési kötelezettségvállalásáról a bank értesíti a szállító bankját, aki ezt az értesítést továbbítja a szállítónak. A szállító erre feladja az árut Az áruért cserébe megkapja a teljesítést igazoló okmányokat, melyet benyújt a bankjához. A

számlavezető bankja fizet, hiszen biztos lehet benne, hogy megkapja a pénzét, mivel bízik a vevő bankjának fizetőképességében. A szorosabb kapcsolatban álló bankok egymásnál a külkereskedelem finanszírozására számlát nyithatnak. Ekkor a bank megterheli a vevő bankjának számláját és az összeget írja jóvá a szállítónak. A szállító bankja elküldi a szállítás megtörténtét bizonyító okmányokat a vevő bankjának, aki megterheli a vevő elkülönített importfedezeti számláját a szükséges összeggel és a maradékot visszautalja a vevő elszámolási betétszámlájára. Ha a vevő fedezetről nem gondoskodott, a bank fizet és a fizetendő összeg nagyságában a bank követeléssel lép fel a vevővel szemben, ami öltheti deviza- vagy forinthitel formáját is. Pénzügytan II. szöveggyűjtemény Az akkreditívben megtestesülő banki kötelezettségvállalás váltóban is megtestesülhet. Ekkor az akkreditív neve rembours

akkreditív. A szó francia eredetű (reimburser=visszafizet) Ez lényegében a nemzetközi kereskedelemben használt elfogadványhitel. A bank által aláírt idegen váltó tartalmazza a bank kötelezettségvállalását. A szállító általában csak olyan banktól fogad el akkreditívet, amelynek megbízik a fizetőképességében és a saját bankja levelezési kapcsolatban áll vele. Ha ezek nem teljesülnek, akkor a kereskedelmi partnerek keresnek egy olyan bankot, ami mind a szállító és a vevő bankjával levelezési kapcsolatban áll és fizetőképességéhez sem férhet kétség. Ekkor a fizetések ezen levelező bankon keresztül zajlanak le. 3.812 Hitelnyújtási kötelezettségvállalások A hitelszerződések nyújtásának időpontjában nem feltétlenül kapja meg az ügyfél a kért összeget. Egyrészt a szerződés is szólhat úgy, hogy az összeget csak bizonyos feltételek esetén, vagy bizonyos idő múlva bocsátják a vállalat rendelkezésére. A

megkötött hitelszerződés fő előnye, hogy az ügyfél tisztában van vele milyen feltételekkel és mikor juthat a kért pénzösszeghez. Ehhez hasonlóan a bank is fel tud készülni a hitelnyújtásra, meg tudja szerezni a hitelnyújtáshoz szükséges forrásokat. Lehetséges azonban az is, hogy a hitelszerződést már megkötötték, de az ügyfél valamilyen okból nem vette igénybe a hitelt, de várható, hogy bármelyik pillanatban igénybe veszi. Ebben az esetben a banknak bármelyik pillanatban késznek kell arra lennie, hogy a szükséges összeget biztosítsa. A pénzintézet banki műszóval rendelkezésre tartja a szükséges pénzösszeget A bank ezért a szolgáltatásért rendelkezésre tartási jutalékot szed. Rendelkezésre tartás tehát minden hitel esetében előfordulhat, ha a folyósítás lehetséges dátumakor az ügyfél nem veszi igénybe a pénzösszeget. Vannak azonban olyan speciális hitelkonstrukciók, ahol különösen jellemző, hogy az

ügyfél nem használja fel a rendelkezésére álló finanszírozási forrást. 3.8121 Hitelkeret A rövidlejáratú hitelfelvétel Folyószámla állományának alakulása népszerű eszköze a folyószámlahitel. A hitel mechanizmusát a mellékelt ábra Forint mutatja. A folyószámlahitel Betét esetében a bank hitelkeretet nyit a 0 vállalkozó számára, amit Igénybevett folyószámlahitel közvetlenül az elszámolási Hitel Engedélyezett hitelkeret betétszámlájáról vehet igénybe. A vállalat többet költhet, mint az Még rendelkezésre tartott összeg Hitelkeret túllépés elszámolási számláján lévő összeg, a többletkiadást a bank a hitelkeret Idõ erejéig megfinanszírozza. A bank a rendelkezésre tartott összegért rendelkezésre tartási jutalékot, míg az igénybevett hitelért hitelkamatot számít fel. A bank engedélyezheti a kerettúllépést is, erre azonban büntetőkamatot számít fel. Értékpapírok kereskedelmével kapcsolatosan a bank

többfajta szolgáltatást is elláthat. Ezekre részletesebben majd a bankszolgáltatásoknál fogok kitérni. Két ügylet esetében azonban a bank kötelezettséget is vállal. A kötvény-kibocsátási szolgáltatás (angolul ezt aláírási szolgáltatásnak mondják). A bank vállalja, hogy a megbízó kötvénykibocsátó nevében az értékpapírokat eladja. Ebben igénybe veszi a bank fiókhálózatát, ahol a jegyzés és az értékesítés folyik. A bank kötelezettséget vállal arra, hogy az el nem adott értékpapírokat meghatározott árfolyamon (általában ez a jegyzési árfolyam) megvásárolja. A kibocsátó tehát biztos lehet benne, hogy az értékpapírral megszerezni Pénzügytan II. szöveggyűjtemény kívánt finanszírozási forrásokat megkapja, vagy a vásárló ügyfelektől, vagy magától a banktól. Hivatalos lista tájékoztat az aláírásra jogosult pénzintézetekről. A bank, ha el akarja kerülni, hogy túl sok értékpapírt

kényszerüljön megvenni, ami a hitelállományának növekedését jelenti, érdekelt abban, hogy az értékpapírokat legjobb tudása szerint adja el. Az eladás sikere nagyban függ az értékpapír hozamától, ezért a bankok általában minél alacsonyabb jegyzési árfolyamban érdekeltek. A kibocsátók ezzel ellentétesen, minél magasabban, hiszen annál több pénzhez jutnak. Az érdekellentétet tárgyalások útján oldják fel Kibocsátási szolgáltatást részvények esetében is vállalhatnak a pénzügyi szolgáltatók, ez azonban kockázatosabb üzletág, a részvények magasabb hozam- és likviditási kockázata miatt. Rövidlejáratú értékpapírok (kincstárjegyek) esetében a kibocsátási kötelezettségvállalás szólhat egy meghatározott időtartamra rulírozó jelleggel. Ebben az esetben meghatározzák azt az határt, amit a banknak kötelessége megvásárolni sikertelen jegyzés esetén. A rulírozás előnye, hogy egyedileg rövidlejáratú

értékpapír-kibocsátással hosszabb lejáratú befektetés is finanszírozható, hiszen a kibocsátó újabb értékpapírok jegyeztetésével biztosítja a korábban kibocsátott értékpapírok adósságszolgálatát. Mivel ezen újabb értékpapírok jegyzését az aláíró garantálja, az adósságszolgálat kockázatmentes a kibocsátó számára. A kibocsátó tehát lejárati transzformációt tud létrehozni, anélkül, hogy pénzintézettől kellene hitelt felvennie. Míg a kibocsátó számára a lejárati transzformáció kockázatmentes, korántsem az aláíró számára. Az aláíró komoly likviditási kockázatot visel, hiszen neki kell fizetni sikertelen kibocsátás esetében. Nagyobb összegű kibocsátások esetén a kibocsátás sikerének szavatolására egy pénzügyi szolgáltató már nem elegendő. Ekkor több pénzintézet együttes garanciájával bocsátják ki a papírokat. A kötelezettségvállalás másik formája az értékpapírosítás. Az

értékpapírosítás célja, hogy az egyedileg kis összegű, illikvid követeléseket likviddé, pénzpiacon eladhatóvá tegye, így mentesítse a bankot a forrásszerzési kötelezettség alól. Az értékpapírosítás során az illikvid kölcsönök összegének megfelelő értékpapír-mennyiséget bocsátanak ki. Az értékpapírok vásárlói a kölcsönök kamatának haszonélvezői lesznek. A kibocsátó pénzintézet megfelelő díjazás ellenében vállalja a tőke és a kamatok beszedését. A kölcsönök kötvényekbe foglalásával a bankok növelni tudják likviditásukat, hogy értékpapírformában adják el, egyenként kis összegű kölcsöneiket, amelyeket egyébként nem tudnának értékesíteni. Az értékpapírosítás fontos eleme, hogy ki viseli a nemfizetés kockázatát. Ezt általában az értékpapír tulajdonosa vállalja, a bank tehát csak ügynök, aki a hiteleket értékpapírosítás útján közvetíti és a hitelek kezelését a megbízó, az

értékpapír-tulajdonos javára ellátja. Bizonyos esetekben a kibocsátott értékpapírokra a bank garanciát vállalhat, mégpedig oly módon, hogy vállalja az értékpapír visszafizetését függetlenül attól, hogy az eredeti adósok fizetnek-e vagy sem, a bank visszkeresetet vállal. Ha a visszkereset beváltására sor kerül, az értékpapírosított hitel kényszerhitellé alakul. A visszkereseti értékpapírosítás már nem sokban különbözik a hagyományos pénzközvetítéstől, így csak likviditáshiányos helyzetekben van értelme. 3.813 Befektetések A bankok nemcsak garanciavállalással állhatnak az ügyfelek rendelkezésére. A garanciavállalás az ügylet egyfajta kockázatát, a nemfizetési vagy hitelkockázatot szünteti meg. A fizetési forgalom lebonyolítása során azonban másfajta kockázatok is léteznek, és ezek kivédésére a bankok különféle szolgáltatásokat ajánlanak fel a gazdálkodó szervezeteknek. A két legjelentősebb kockázat

a kamatláb és az árfolyamkockázat. A kockázatok átvállalását a bank annál is inkább megteheti, mert megvannak az eszközei arra, hogy a vállalt pozícióval ellentétes értelmű ügylet kötésével a vállalt kockázatot megszüntesse, vagy csökkentse. Ezekre a fedezeti ügyletekre a bank inkább alkalmasabb, mint egy vállalat, mivel nagyobb nagyságrendű pénzekkel dolgozik és szakértő apparátusa van. 3.8131 Csereügyletek - kamatlábcsere Pénzügytan II. szöveggyűjtemény Az adóst veszteség érheti, ha a hitel futamideje alatt a kamatlábak emelkednek és ő nagyobb összegű adósságszolgálatot kénytelen fizetni. Ezt nevezzük kamatlábkockázatnak A kamatkockázat kivédésére a vállalatnak egy eszköze van. Kérheti bankját, hogy fix kamatlábbal nyújtson számára hitelt. Ha a kamatlábak emelkednek, a vállalat jól jár, ha csökkennek veszteség éri. De mindenképpen biztosan tudni fogja az adósságszolgálatát A kockázat azonban nem

vész el, csak most a bank vállalja azt át magára. Hogyan tudja ezt a bank kivédeni? A banknak több lehetősége is van a kamatkockázat kivédésére. A legkézenfekvőbb, hogy fix kamatozású forrásokat gyűjt. Ha a fix kamatozású hitelek finanszírozására szolgáló források kamatlába nem változik, a bank pozícióját nem érintik a kamatlábváltozások. De mi van akkor, ha valamilyen okból a fix kamatozású források gyűjtése nehézségekbe ütközik. Ekkor lehet jól használni a csereügyleteket (angolul swap). A csereügyletek két különböző típusú pénzáram cseréjét jelenti. Ebben az esetben egy változó kamatozású pénzáramot egy fix kamatozású pénzáramra lehet cserélni. A valóságban a teljes pénzáramokat nem cserélik ki, hanem klíring formájában az egymással szemben felmerülő követeléseket elszámolják. Azaz van egy „eszmei összeg” amire a kamatokat kiszámolják és a különbözetet egyenlítik ki. A kamatláb

cseréjének három típusa van: 1. Kupon kamatláb-csere - általában egy fix és egy változó kamatozású hitel kamatait cserélik ki 2. Alapkamatláb-csere - két különböző, de más alapkamatlábhoz kötött változó kamatot cserélnek ki. 3. Valutaközi kamatláb-csere - különböző devizák kamatlábait cserélik ki általában oly módon, hogy az egyik valuta kamatlába fix, míg a másiké lebegő. Nézzünk egy példát a kamatláb - csere leggyakoribb formájára, a kupon kamatláb cserére. Példa A következő ábrán egy 100 millió forint eszmei összegen alapuló csere pénzáramai láthatók. A csereügylet lejárata egy év, a kamatfizetések negyedévente történnek. Az „A” bank legyen egy lakossági bank, amely fix kamatozású forrásokat gyűjt értékpapír-kibocsátással és változó kamatozású rövidlejáratú vállalkozói hiteleket nyújt. A másik szereplő („B” bank) legyen egy pénzintézet, amely fix kamatozású vállalkozói

hiteleket ad, a forrásai viszont lebegő kamatozású pénzpiaci hitelek. Ha a kamatlábak esnek, „A” bank szenved el veszteséget, hiszen az alacsonyabb kamatozású hiteleit drága forrásokkal kell megfinanszíroznia. Ha a kamatlábak nőnek, „B” bank kerül bajba, mivel a hitelek ára rögzített, míg a forrásai drágulnak. Hiteleik cseréjével mindkét bank megszüntetheti a kamatlábkockázatot. A hitelek előtt a következő volt a két bank eszközeinek és forrásainak helyzete: Táblázat „A” Bank „B” Bank Aktívák Passzívák Aktívák Passzívák fix kamatláb Változó kamatláb Változó kamatláb Fix kamatláb 10 millió forint 10 millió forint 10 millió forint 10 millió forint A csereügylet után a hitelek pénzáramai kicserélődnek, azaz az eszközök és források szerkezete megváltozik. Táblázat „A” Bank „B” Bank Aktívák Passzívák Aktívák Passzívák Váltózó kamatláb Változó kamatláb Fix kamatláb Fix kamatláb 10

millió forint 10 millió forint 10 millió forint 10 millió forint Pénzügytan II. szöveggyűjtemény Ábra: A kamatláb swap mechanizmusa Kamatláb-csere Fix kamatláb: 30% A Bank Forrásköltség: változó kamat 26% B Bank Változó kamat: 25%+4% Forrásköltség: fix kamat 25% Az ügylet mechanizmusát a fenti ábra mutatja. Tételezzük fel, hogy mindkét bank 4%-os kamatmarge-al dolgozik. Ennyi kell ahhoz, hogy a bank működési költségeit fedezze és a bank részvényeseinek kielégítő jövedelmet hozzon. Az „A” bank 26%-os változó kamatozású betétet 30%-os fix kamatlábbal helyez ki. Mivel fix kamatozás esetében a kamatlábkockázatot a bank viseli, a fix kamatláb 1%-al drágább a változó kamatozású hitelnél. „B” bank 29%-os változó kamattal nyújt hitelt, de fix kamatlábbal szerez forrást. Mivel a betétek esetében „B” bank viseli a kamatlábkockázatot a betétek kamatlába 1%-al kisebb a változó kamatozású

betétekénél. Pénzáramcsere után „A” bank a bizonytalan 4%-os kamatrés helyett biztos 3%-ot fog kapni. „B” bank a bizonytalan 4% helyett viszont biztos 5%-t. Ha a kamatlábcsere ilyen helyzetben történik „B” bank egyértelműen jobb helyzetbe kerülne, hiszen mind kockázata csökken, mind jövedelme nő. „A” bank kockázata és jövedelme is csökken Igazságosabb jövedelemelosztást eredményezne, ha „A” bank csak 29%-os fix kamatlábat utalna. Ekkor „A” és „B” banknak is megmaradna a 4%-os kamatrése, de mindkét esetben kiküszöbölnék a kamatlábkockázatot. A konkrét erőviszonyok kérdése, hogy a megállapodás mekkora kamatláb mellett történik meg. A következő táblázat a bankok által nyert kamatrést mutatja, a negyedévekben érvényes különböző hitelkamatlábak mellett, ha a kamatlábcserét nem hajtják végre. Táblázat: A swap ügyletben elszámolt kamatkondíciók Megnevezés I.negyedév II.negyedév III.negyedév

IV.negyedév Hitelkamatláb 29% 33% 28% 26% Betétkamatláb 26% 30% 25% 23% A bank marge-a 4% 0% 5% 7% B bank marge-a 4% 8% 3% 1% Az I. negyedévben minden változatlan Látható, hogy amilyen mértékben az egyik bank helyzete javul, úgy romlik a másiké. A kamatszinvonal-emelkedés „B” banknak előnyös (II negyedév), az „A” banknak előnytelen. A kamatszinvonal-csökkenés „A” banknak kedvező (III, IV negyedév), „B” banknak kedvezőtlen. A két bank összesen 8% kamatmarge-n osztozik Ha a pénzáramokat a fenti módon cserélik ki, mind a négy negyedévben 4%-4% lesz a két bank kamatmargeja. 3.8132 Csereügyletek - devizacsere Pénzügytan II. szöveggyűjtemény Hasonlóképpen lehet védekezni az árfolyamkockázat ellen is. Ha egy bank forrásai és betétei különböző devizanemekben esedékesek a bankot veszteség érheti, ha az árfolyamok számára kedvezőtlenül alakulnak. Példa Tételezzük fel, hogy egy bank 100 millió dollár 1 éves

lejáratú betétet gyűjtött. Ezt euróban helyezte ki. A kihelyezés pillanatában az euró/dollár árfolyam 1,2 volt, így 120 millió euró 1 éves lejáratú hitele keletkezett. Tételezzük fel, hogy az euróhitel kamatlába 9%, a dollárbetét kamatlába 5%. Így a bank marge-a 4% lesz Most nézzük meg, hogyan alakul a bank nyeresége millió dollárban, annak függvényében, hogy mekkora lesz a betétek, illetve hitelek esedékességekor az euró/dollár árfolyam. Három esetet vizsgálunk, az alapesetben ugyanakkora, a második esetben magasabb, a harmadik esetben alacsonyabb lesz az euró dollárhoz viszonyított értéke. Pénzügytan II. szöveggyűjtemény Táblázat: A devizaswap elszámolása különböző árfolyamok mellett Megnevezés 1. eset 2. eset 3. eset Árfolyam 1,2 euró/dollár 1 euró/dollár 1,5 euró/dollár Hitelkamat bevétel 120*9%/1,2 9,0 120*9%/1 10,8 120*9%/1,5 7,2 Betétkamat kiadás 100*5% 5,0 100*5% 5,0 100*5% 5,0 Jövedelem 4,0 5,8 2,2

Ha az euró felértékelődik (2. eset) a bank jövedelme nő, ha leértékelődik a jövedelem csökken Ez nem véletlen, hiszen ha egy vállalkozás eszközeinek értéke nő az az eredményt növeli, ha a kötelezettségeinek értéke nő az az eredményt csökkenti. Itt is ugyanaz a helyzet Az euróban nyújtott hitelek a bank mérlegének eszköz-, a dollárban szerzett betétek a mérleg forrásoldalán helyezkednek el. A deviza-csere mechanizmusát a következő ábra mutatja Ábra: A devizaswap mechanizmusa Deviza-csere A Bank Forrás: dollár 5%-os kamattal Hitel: euró 9%os kamattal Euróhitel B Bank Dollárhitel Forrás: euró 4%os kamattal Hitel: dollár 10%-os kamattal Ha a bank nem akarja vállalni az euró leértékelődésének kockázatát, kereshet egy másik bankot, akivel pénzáramot cserélhet. Tételezzük fel, hogy talál olyan bankot, melynek dollárhitelei és euróbetétei vannak. Ha az árfolyamok nem változnak, „A” bank 4%-os kamatmarge-t,

„B” bank 6%-os kamatmarge-t szerez, de mindkettő árfolyamkockázattal néz szembe. Ezért kicserélik pénzáramaikat. A csere után mindketten 5%-os kamatmarge-t kapnak, ami nem érzékeny az árfolyamváltozásra. A csere inkább „A” bank érdeke, hiszen nagyobb kamatmarge-t is szerez és nagyobb is lesz a biztonsága. „B” banknak csökken a kamatmarge-a, a nagyobb biztonságért cserébe 18. 3.8133 Kamatminimum, kamatmaximum ügyletek Ezen ügyletek az opciós ügyletek alkalmazását jelentik a hitelszerződésekre. A kamatmaximum ügyletek esetében (ezeket kamatplafon megállapodásoknak is szokták emlegetni) a bank és ügyfele megegyezik egy olyan maximális kamatlábban, amelyet a hitelszerződés kamatlába nem haladhat meg. Az ügyfél ezért díjat fizet a banknak Az ügyfél az opció birtoklója a bank az opció kiírója. Példa A határidős devizaárfolyamok alakulásáról lásd a Pénzügytan Szöveggyűjtemény I. kötetében az Árfolyamelméletek

fejezetet. 18 Pénzügytan II. szöveggyűjtemény Legyen a vállalat által felvett hitel kamatlába a kincstárjegy aukciók hozama plusz két százalék, jelenleg 29%. Az ügyfél köt egy vételi opciót, hogy a hitel kamatlába nem haladja meg a 30%, ezért évi 1%-os díjat fizet a banknak. Ha a kamatláb 31%-fölé emelkedik az ügyfél nyer az ügyleten, ha a kamatláb csökken az opció nélkül fizetendő összeghez képest veszt 1%-os opciós díjat. A korábbi határidős ügylethez képest itt az a különbség, hogy az ügyfél részesedhet az esetleges kamatlábcsökkenésből úgy, hogy veszteségének mértékét korlátozta. Kamatminimum ügylet esetében (nevezik kamatpadló ügyletnek is) a kamatot fizető fél garanciát vállal arra, hogy a kamatlábak esése esetében is egy minimális kamatot fizet. Befektetési betétszámlák esetében a bank garanciát vállal egy minimális betéti kamatlábra. Mint ahogy az előző fejezetben említettük, a bankok

olyan szolgáltatásokat is nyújtanak, amelyek nem tartalmaznak kötelezettségvállalást és nem kerülnek be a mérlegbe sem. Ezek általában a pénzközvetítői tevékenység járulékos szolgáltatásai, amelyeket a bank alapvető tevékenysége mellett az ügyfelek elégedettségének növelésére és a versenytársak megelőzése érdekében folytat. A bankoknak jelentős bevételeik származnak a fizetési forgalom bonyolításából. Itt a legjelentősebb díjbevételük a forgalmi jutalék, amelyet az átutalt pénzmennyiség százalékában szednek be. Ezen kívül a bankok felszámíthatnak számlafenntartási díj-at, azért a lehetőségért, hogy az ügyfél a banknál számlával rendelkezik. Elképzelhető még számlanyitási díj, kezelési költséget és más egyéb jutalékfajta is. 3.82 Pénzforgalom bonyolítása A bankok életében ezen szolgáltatások közül a pénzforgalom lebonyolításának van a legnagyobb jelentősége. A kereskedelmi bankok

közreműködése nélkül a modern gazdaság fizetési rendje megbénulna. Mind a készpénzes, mind a készpénz nélküli fizetési forgalom lebonyolításában övék a főszerep. Eltekintve a vállalatok és a lakosság közötti készpénzes fizetésektől, a bankok végzik a fizetési forgalom bonyolítását. A postai forgalomba került pénzek is nagy valószínűség szerint a jogosult bankszámlájára kerülnek. A fizetések lehetséges irányait a következő ábra mutatja: Ábra: A pénzforgalom lehetséges irányai A pénzforgalom lebonyolításának gyakorlata A bank X ügyfél ügyfélszámlája Posta Kifizetés postán keresztül B bank Készpénz Y ügyfél nélküli fizetés ügyfélszámlája közvetlen kifizetés számláról Kedvezményezett közvetlen befizetés számlára Közvetlen készpénzes vagy postai fizetés Fizetõ Posta Befizetés postán keresztül A fejezetben a folyamatos nyilakkal jelzett irányokba folyó fizetési forgalom módszereit

fogjuk áttekinteni. Pénzügytan II. szöveggyűjtemény A bankszámlára történő közvetett (postán keresztül történő) vagy közvetlen készpénz be-, illetve kifizetés módszereit készpénzes fizetési módoknak nevezzük, mivel jegybankpénz átadására kerül sor. A bankszámlák közötti pénzmozgáshoz nem kell jegybankpénz, ezért ezeket készpénz nélküli fizetési formáknak nevezzük. Az ábrából látható, hogy a tranzakciók többségéhez bankszámlával kell rendelkezni. Bankszámlát gazdálkodó szervezetek és a lakosság egyaránt nyithatnak. A számlaszerződéssel a bank kötelezi magát, hogy számlát nyit, azon a pénzeszközt nyilvántartja, fizetési megbízásokat teljesíti, egyenlegről értesítést küld. Gazdasági társaságok esetében a megkötött és ügyvéd által ellenjegyzett társasági szerződéssel kell elmenni a bankba, ahol az ügyfél előzetes számlaszámot kap. A számlaszám mellé ki kell tölteni egy ún.

aláírási címpéldány-t, ami azoknak a nevét, személyi azonosítóját és aláírását tartalmazza, akik a számláról pénzt vehetnek fel. Az ideiglenes számlára be kell fizetni a társaság alaptőkéjének készpénzben tartott részét. A címpéldány továbbá tartalmazza a cég hivatalos pecsétjét. A számlaszám és a címpéldány birtokában kell elmenni a cégbírósághoz, ahol illeték lerovása után a bejegyzési kérelmet a társaság beadja. Majd az adóhivatal következik, ahol a cég adószámot kap. Az adószám birtokában kell a jogi személyiségű társaságoknak a KSH-ba menni, ahol statisztikai számot kapnak. Ha mindez megtörtént, vissza lehet menni a bankba, megkötni a végleges számlaszerződést. A szerződésen feltüntetik a cég hivatalos nevét (Cégbíróság), adószámát és statisztikai számát is. A bankszámlaszerződés fontosabb részei a következőket taglalják: 1. ki rendelkezhet a számla felett A címpéldányon

szereplő személyeken kívül a számlát csak bírósági végzés alapján, vagy pénzintézeti követeléssel lehet terhelni. 2. a számlára fizetett kamat mértéke 3. számlanyitás időpontja 4. a számlavezetéssel kapcsolatos díjak 5. a számla lejáratának, felmondásának lehetősége Minden számlához tartozik egy azonosító számlaszám. A számlaszám felépítése egységes az egész országban az elektronikus zsíró miatt. A számlaszám 24 jegyből áll Az első 8 pozíció a hitelintézeti fiók azonosító száma, a 9-16 pozíció a vállalati törzsszám, míg a 17-24 pozíció az adott vállalat egyedi bankszámláinak jelölésére szolgál. A készpénzes fizetés elsősorban a magánszemélyek és a vállalatok egymás közötti tranzakciója esetében jellemző, de napjainkban a vállalatok egymás közötti fizetésénél is terjedőben van, különösen a kisvállalkozásoknál. Ennek a fizetési bizalom megrendülése az oka A készpénz nélküli

fizetési mód ugyanis általában magában foglalja azt, hogy a teljesítés megelőzi a fizetést, míg készpénzes fizetésnél a teljesítés és a fizetés egyidőben zajlik. Készpénzes fizetés esetében ezért sok vállalat árengedményt ad, hiszen mentesül a vevő ügyfélkockázatától. A készpénzes fizetés esetében a fizetések irányának és jogosultjának ellenőrzése is nehezebb, így a készpénzes fizetési formához való ragaszkodásnak adóelőnyei is lehetnek. Ezért jogi személyiségű és nem jogi személyiségű társaságoknak, továbbá ÁFA alany magánvállalkozásoknak kötelező a számlanyitás, az viszont nem, hogy a vállalkozás minden pénzforgalmát ezen keresztül vezesse. A készpénzes fizetési formának azonban több hátránya is van. 1. A készpénzes fizetés feltételezi, hogy a vevő nagy készpénzmennyiséget tartson magánál, ami nem kamatozik. Minél nagyobb az infláció, annál nagyobb lehet az ebből származó

veszteség. 2. A készpénz tárolása, őrzése, a biztosítás, szállítás nagy költséggel és nagy kockázattal jár 3. A készpénzzel fizetés kényelmetlen, hisz két lépcsőben oldható meg Először a banktól készpénzt kell felvenni, majd utána lehet vásárolni menni. Pénzügytan II. szöveggyűjtemény 4. A nagyösszegű készpénzt nyilván kell tartani, kezelni kell, míg a számlaegyenlegről információ kérhető. A banktechnika fejlődésével a lakosság körében is visszaszorul a készpénzes fizetés. A bankkártyák megjelenésével szükségtelenné válik a bérfizetéskori készpénzkifizetés. A lakossági átutalási számlák megjelenésével a közüzemi díjak is készpénz használata nélkül közvetlenül a számláról kiegyenlíthetők. Több rövidlejáratú megtakarítási forma jelent meg, ami hónapon belüli betétlekötési lehetőséget tesz lehetővé napi kamatelszámolással, még inkább ösztönözve a pénz számlán való

elhelyezését. Mindezek hatására manapság nem lehet elkülöníteni, mely gazdasági alanyok használják a készpénzes és melyek a készpénz nélküli fizetési formákat, nagy keveredés tapasztalható ezen a téren. A fizetési forgalom szabályait külön Magyar Nemzeti Bank által kiadott rendelkezések szabályozzák. A Jegybank egységes szabványok meghatározásával, a fizetésekhez kapcsolódó jogok és kötelezettségek megállapításával járul hozzá a fizetési forgalom könnyítéséhez. Az alábbiakban a belföldi fizetési formákat tekintjük át, amit az alábbi ábra tartalmaz: Ábra: A magyarországi fizetési módok Fizetési módok Bankszámlák között Átutalás Készpénzhelyettesítő Beszedési megbízás Akkreditív Elektronikus fizetési eszköz Készpénzfizetés Csekk Egyszerű Azonnali Bankkártya Csoportos Határidős Elektronikus pénzeszköz Csoportos Közvetlen átadás Készpénz-átutalás Kifizetési utalvány

Készpénzfelvételi utalvány Pénzforgalmi betétkönyv Postai küldemény utánvételezése 3.821 Készpénzes fizetési formák Először nézzük a számlára történő befizetés formanyomtatványait. A hitelintézeti befizetési lap segítségével a bank fiókjainál lehet befizetni a banknál vezetett számlákra. A formanyomtatvány minden pénzintézet esetében más és más A lap általában tartalmazza a befizető nevét, a számla számát, a befizetendő összeget címlet szerinti bontásban. A befizetési lap három példányos, ebből egy példány a befizetőnél marad, egy a pénzt elfogadó bankfióknál marad, míg egy ahhoz a fiókhoz kerül, ahol a jóváírást végrehajtják. Amennyiben a jóváíró és a pénzelfogadó bankfiók ugyanaz – ez a leggyakoribb eset – nincs is szükség külön okmányra, mivel a pénztáros a pénz elfogadásával együtt a számlajóváírást is végrehajtja, melyről igazolást állít ki. A készpénz-átutalási

megbízás a postai átutalások rendszerébe tartozik. Segítségével lehet pénzt átutalni a számlatulajdonos bankszámlájára. Az átutalási megbízás-nyomtatványon előre nyomtatva szerepel a vállalat neve és a számlaszáma, továbbá általában a befizetendő összeg. A nyomtatványt elsősorban olyan vállalatok, gazdálkodó egységek szokták alkalmazni, melyek a magánszemélyektől várnak fizetést, de a készpénzfizetés a teljesítéskor valamilyen ok miatt nem Pénzügytan II. szöveggyűjtemény lehetséges. Közüzemi vállalatok szokták rendszeresen ennek segítségével beszedni a díjakat A postautalványt helytelenül a magyar köznyelv "csekk"-nek is szokta nevezni. A készpénz-átutalási megbízás-nyomtatvány két részből (szelvényből) áll: 1. feladóvevényből, ezt a befizető visszakapja az általa teljesített befizetés nyugtájaként; 2. tőszelvényből, amely postai feldolgozási és ellenőrzési célokra szolgál A

belföldi postautalvány segítségével bárki részére lehet pénzt küldeni, mivel a számlaszám és a kedvezményezett neve nincs kitöltve. Mivel ez a fizetési forma nem igényli bank közreműködését részletesebben nem beszélünk róla. A banki számláról közvetlenül készpénzfelvételi utalvány segítségével lehet kivenni pénzt. A bank dolgozóinak ellenőrizniük kell, hogy a pénzt felvevőnek megvan-e a jogosultsága a pénz felvételére. Minden számlanyitás esetében felvesznek egy ún aláíráskarton-t, mely tartalmazza a számla felett jogosultak körét és érvényes aláírását. A felvevő az aláírás és a személyi azonosság ellenőrzése után veheti fel a pénzt. Ha az adott hitelintézet a Postával megállapodást kötött, akkor a bank nyomtatványával a Postán is lehet pénzt felvenni. A postahelyeknél történő készpénzfelvétel céljaira a postai készpénzfelvételi utalvány szolgál. Az utalvány postai forgalmazású

pénzforgalmi nyomtatvány. Ehhez a számlatulajdonosnak egy feladójegyzéket kell a Posta rendelkezésére bocsátania, amin megjelöli, hogy az átutalt összegeket milyen bontásban ki számára kell kézbesítenie. A Posta a pénzforgalomról egy pénzforgalmi betétkönyv-et vezet, amely a nem a hitelintézet székhelyén működő számlatulajdonos, illetve annak kirendeltsége számára a kijelölt postahelyen készpénz felvételére rendelkezésre álló keret kimutatására és igazolására szolgál. A számlatulajdonos a székhelyével (központjával) nem azonos helységben, de valamely hitelintézeti szerv (hitelintézeti fiók) székhelyén működő kirendeltsége pénzellátására az ottani hitelintézeti fiókhoz esetenkénti egyszerű átutalással juttathat el pénzt, az érintett hitelintézetek egymással kötött megállapodása alapján. Ez akkor indokolt, ha az érintett kirendeltség forgalma nem olyan jelentős, ami indokolná külön bankszámla

létrehozását – mondjuk egy kihelyezett anyagbeszerző esetében. Pénzügytan II. szöveggyűjtemény 3.822 Készpénzhelyettesítő fizetési módok A készpénzhelyettesítő fizetési módoknál a fizetés egy bankszámla terhére történik, de a pénzköltés formája a készpénzes fizetésekkel egyezik meg. 3.8221 ∇ A csekk A csekk írásbeli fizetési meghagyást megtestesítő értékpapír. A csekk kibocsátója utasítja a pénzintézetet, hogy fizessen a csekk bemutatójának. Mivel értékpapír, hasonlóan a váltóhoz, törvényes kellékei vannak, amelyek megléte esetében lehet csak a csekket érvényesnek tekinteni. Ezek a következők: 1. csekk megjelölés 2. feltétel nélküli fizetési meghagyás szerepeltetése a csekk szövegében 3. fizetésre kötelezett neve, számlaszáma 4. fizetés helye, ami azt a bankot, bankokat jelenti, ahol a csekket be lehet váltani 5. kiállítás helye, napja 6. kibocsátó aláírása Ábra: A csekkek fajtái

Csekkek csoportosítása Fedezet szerint Forgathatóság szerint Érvényesség szerint Címlet szerint letétcsekk névre szóló helyi fix címletű hitelcsekk rendeletre szóló országos kiírt bemutatóra szóló országközi A hazai és a nemzetközi életben a csekkeknek nagyon sok változata létezik. A csekkek fajtáit a mellékelt táblázat mutatja. Ha egy vállalat csekket akar kibocsátani, létrehoz egy számlát, ahol a benyújtott csekkek kifizetéséhez elegendő pénzt elhelyezi. Letétcsekk-ről beszélünk, ha a bank csak a csekkfedezeti számlán lévő összeg erejéig hajlandó kifizetést teljesíteni. A csekk esetében részfizetés nem lehetséges. Ha a számlán mondjuk 500 ezer forint van, de a csekk egy millió forintról szól, a bank fedezetlenség címén elutasítja a csekk beváltását, a számlán lévő 500 ezer forintot sem fizeti ki. A csekkek túlnyomó többsége letétcsekk Hitelcsekk esetében a bank fedezetlenség esetében is

teljesít egy bizonyos limit erejéig. A többletfizetés erejéig a bank hitelt nyújt a vállalkozás számára. A csekkfedezeti számla ebben az esetben folyószámlaként működik Hitelcsekk elfogadása a bank szempontjából kockázatos aktív bankművelet, ezért ugyanolyan adósminősítés előzi meg, mint bankgarancia, vagy hitel engedélyezését. Forgathatóság szerint lehet a csekk névre szóló, ekkor csak az a személy válthatja be, akinek a nevére szól. Ilyenek például az utazási csekkek Az utazási csekket a turista saját hazájában megvásárolja. A vásárlást a csekken aláírásával igazolja A csekket a célországban válthatja be az adott ország pénznemére, vagy konvertibilis valutára. A benyújtás pillanatában a csekket egy Pénzügytan II. szöveggyűjtemény másik helyen is aláírja és útlevelével igazolja magát. Lopás esetén a tolvaj számára az utazási csekk értéktelen. A turista sem veszti el a pénzét, mivel a csekkek

letiltása esetén, az ellopottak helyébe újakat kap. Bemutatóra szóló csekk esetében, a beváltó személye bárki lehet NyugatEurópában a bankkártyák bevezetése előtt, ha a magánszemélyek számlát nyitottak egy bankban, a banktól csekkfüzetet kaptak. Nagyobb vásárlások esetében nem készpénzzel, hanem csekkel fizettek, kitöltve a füzet egy lapját. A csekket a kereskedő küldte be a bankba, aki megterhelte az ügyfél számláját a kérdéses összeggel. A csekkeket a számlatulajdonosnak kellett kitöltenie, de a kitöltött csekket a bankoknál bárki beválthatta, így a számlatulajdonos fizethetett velük a kereskedelmi forgalomban is. A bankkártyák megjelenése fokozatosan kiszorította a csekkfüzetet, mivel a bankkártyával nehezebb a visszaélés, csalás lehetősége és az ügyfelek számára a használata is kényelmesebb, mint a csekké. Rendeletre szóló csekk esetében az új tulajdonos neve rákerül a csekkre. A forgatásra úgy kerül

sor, hogy a csekk korábbi tulajdonosa ráírja a csekk hátlapjára a "kezességet vállalok" szöveget és aláírja. A csekk forgatmányosa, hasonlóan a váltóéhoz kezességet vállal a csekken szereplő összeg kifizetésére, azaz, ha az eredeti kibocsátónak nincs pénze, a forgatmányosnak kell fizetnie. Érvényesség szerint beszélhetünk helyi, országos, és nemzetközi csekkekről. Az érvényesség attól függ, hogy a csekket kibocsátó banknak, pénzintézetnek mekkora a fiókhálózata, illetve, hol fogadják el a bankra szóló csekkeket. Az érvényesség a beválthatóság határait jelzi Helyi csekkek Magyarországon nincsenek, Amerikában viszont, ahol a bankrendszer meglehetősen decentralizált, az egyes államokban működő bankok csekkjeit csak az adott városban, vagy államban működő bankfiókokban lehet beváltani. Nemzetközi csekkek az előbb már említett utazási csekkek. A magyar kereskedelmi bankok általában vállalják

külföldi bankok számláira szóló csekkek beszedését is. Címlet szerint van fix címletű csekk, ebben az esetben a beváltható összeg a csekkre van nyomtatva. Kiírt csekk esetében az összeg nem szerepel a csekken, azt a csekkszámla tulajdonosa írja rá fizetéskor. Szólnunk kell még az elszámolási csekkről, ami azonban nem a készpénzes fizetés eszköze. Elszámolási csekk esetében a csekk benyújtása ellenében a kedvezményezett nem kapja kézbe az összeget, hanem a számláján írják jóvá. Ez tehát már a készpénz nélküli fizetés eszköze A hazai forgalomban ilyen fizetési forma nincs. ∇ 3.8222 A bankkártya Ha a csekkekről azt mondtuk, hogy rendkívül sok változatuk alakult ki, még inkább igaz ez azokra a plasztik darabkákra, amikkel mostanában találkozni lehet. A bankok által kibocsátott kártyáknak rendkívül sokfajta felhasználási területe létezik és igen változatos a bankok által kínált kártyatípusok

feltételrendszere is. A kártyák tipizálása is nehézkes, mivel a pénzügyi innovációnak a fő területe éppen a kártyapiac, így minden csoportosítást, mely megpróbálja a sokszínű kártyavilágot skatulyákba gyömöszölni, gyorsan túlhalad az élet. Ezért a mellékelt ábrán látható csoportosítási szempontrendszert fenntartásokkal kell kezelni. Pénzügytan II. szöveggyűjtemény Ábra: A plasztikkártyák típusai Plasztikká rtyá k csoportosí tá sa Terhelé s idõ pontja szerint elõ re fizetett ká rtya beté ti ká rtya terhelé si ká rtya szigorí tott hitelká rtya hitelká rtya Felhasználható ság szerint csekkgarantáló ATM ká rtya á ltalános kártya vállalati kártya exkluzí v kártya utazá si é s szórakozási Érvé nyessé g szerint helyi orszá gos orszá gközi Kibocsá tó szerint áruházláncok turisztikai é s szó rakoztató cég olajtá rsaságok légitársaságok távközlési vállalatok pénzinté zetek A

bankkártyák Nyugat-Európában a csekket, Magyarországon a készpénzt váltják fel a fizetési forgalomban. A kártyabirtokos kártyájával készpénzt vehet fel, vagy a kereskedőnél árukat és szolgáltatásokat vehet igénybe készpénzfizetés nélkül, pusztán a kártyája felmutatásával. A kártyák műszaki adatait, megjelenését szigorú nemzetközi szabályok írják elő. A fenti ábra a kártyák főbb csoportosítását tartalmazza. Vastag betűvel szedve találhatók meg a bankkártyákra legjellemzőbb besorolás. A bankkártya fő funkciója a készpénz nélküli fizetési lehetőség. Az ügyfelek azonban nem ingyen jutnak ehhez a lehetőséghez. A kártyával történő fizetéshez kapcsolódnia kell az ügyfél tényleges fizetésének. Az első csoportosítási szempont aszerint rendezi sorba a kártyákat, hogy a vásárlás időpontját mikor követi az ügyfél fizetése, vagy a számla terhelése. Előre fizetett kártya lényege, hogy a

kártyabirtokos valamely szolgáltatás igénybevételének vagy áru vásárlásának a lehetőségét kapja meg, azzal, hogy a kártyát, és a kártyában megtestesülő pénzösszeget kifizeti. Ott éri meg alkalmazni, ahol nagy tömegben kell kisösszegű fizetéseket teljesíteni, vagy a fizetések meghatározott címletekhez kapcsolódnak. A kártyán kódolják a kifizetett névértéket, ami a használat folyamán csökken. A legjellemzőbb példa az ilyen kártyákra a telefonkártya, amit esztétikai okokból is keresnek manapság a gyűjtők. De néhány egyetemen hasonló elven működtethetők a fénymásoló gépek is. Az előre fizetett kártyának számos előnye van. A kibocsátó vállalat előre kapja meg a nem teljesített szolgáltatás árát, a pénzárama tehát javul, nem is szólva arról, hogy vannak kifizetett, de soha fel nem használt kártyák is. Nem kell gondoskodni az érmék begyűjtéséről és nem kell lopástól sem félni Az ügyfél számára

is kényelmesebb a használata. Azonban mivel a kártyák kibocsátása, árusítása nagy fix pénzkiadással jár, csak nagy volumenű forgalom esetében érdemes az alkalmazása. A további kártyákat már csak számlavezetésre jogosult kereskedelmi bankok bocsáthatnak ki. A kártyák kibocsátásával párhuzamosan a bank számlát nyit az ügyfél részére, amire az ügyfél befizeti a kártya kiváltásához szükséges belépő összeget. Minél több szolgáltatás vehető igénybe egy kártya segítségével, annál nagyobb ez a belépő összeg. A bank előírhatja a havi minimális forgalmat is. Ez azt jelenti, hogy az ügyfélnek minden hónapban legalább ekkora összeget a számlára kell utalnia, hogy a forgalom elvárást teljesíteni tudja. Betéti kártyák esetében a kártya olyan elszámolási betétszámlához kapcsolódik, amit nem lehet hitel felvételére használni, azaz a számla egyenlegének végig pozitívnak kell maradnia. Ha a kártyabirtokos mégis

többet költ, a bank kényszerhitelt kénytelen nyújtani, amire magas kamatot számol fel. A többletköltekezés elkerülésére az ügyféllel szemben havi, heti, illetve napi költekezési limiteket szabhatnak meg. Ezen túl a pénzkiadó automatákból nem vehet fel pénzt Pénzügytan II. szöveggyűjtemény Még ilyenkor is megvan a lehetősége a többletköltésnek, ha az ügyfél a kártyát közvetlenül vásárlásra használja. A terhelési kártyák elsősorban közvetlen vásárlásra szolgálnak. Pénzt felvenni velük általában csak bankfiókok pénztáraiban lehet. A kártyabirtokos vásárlásait egy összegben meghatározott időszakonként terhelik rá a számlára, ekkorra kell a kártyabirtokosnak megfelelő fedezetről gondoskodnia. Az elszámolási időszak általában egy hónap, ami igazodik az ügyfél jövedelméhez. Mivel csak a hónap végén derül ki, összesen mennyit költött az ügyfél, és vajon a számlán elhelyezett pénzösszeg

elegendő-e a terhelésre, a nem szándékolt hitelnyújtásnak nagy a kockázata. Hasonlóan a betéti kártyákhoz, itt is vannak limitek Hitelkártyák esetében a kártya egy folyószámlához kapcsolódik. A terhelési kártyához hasonlóan az ügyfél időközi kifizetéseit csak az elszámolási időszak végén terhelik rá a számlára, de a terhelési kártyától eltérően ezt az ügyfél ráér később is kiegyenlíteni, általában a következő elszámolási időszak végéig. A hitel nem korlátlan, itt is van egy meghatározott limit, amit nem szabad túllépni. A limit megadását hitelnyújtáshoz hasonlóan adósvizsgálat előzi meg A limit általában nem haladja meg az ügyfél havi jövedelmét. A szigorított hitelkártyák a hitelkártyák egy speciális esetének is tekinthetők. Szigorított hitelkártya esetében rögzítik, hogy a kártyabirtokosnak az elszámolási időszak végén mennyit kell visszafizetni a hitelből. Elsősorban a fiatalabb és/vagy

szegényebb rétegek számára kínálják, alacsony limitfeltételekkel. Most nézzük meg, milyen szolgáltatások kapcsolódhatnak a kártyakibocsátásokhoz. A plasztikkártyák őse az Egyesült Államokban jelent meg az 1880-as években. Kezdetben áruházláncok bocsátották ki, funkcióik a hitelképes ügyfelek azonosítása volt. A II világháború után jelentek meg az utazási és szórakozási kártyák (Dinners Club, American Express). A kártyákkal szállodákban, utazási irodákban, éttermekben és szórakozó helyeken lehet fizetni. Az ügyfeleknek kártyaváltásnál belépti díjat számolnak fel. A csekk-garantáló kártya szintén a korai kártyafajták közé tartozott. A csekkel való visszaélés megakadályozására a csekkfüzet mellé egy azonosító kártyalapot adtak. Fizetéskor a csekkfüzet lapjait csak a kártya felmutatása mellett fogadták el fizetőeszközül. Magyarországon az OTP ügyfélkártyája ilyen. Az ATM kártya segítségével - a

bankfiókból történő pénzkivétel mellett - már közvetlenül is tudunk pénzt felvenni pénzkiadó automatákból (angol nevük Automated Teller Mashine, ennek rövidítése az ATM). A kártyákhoz személyi azonosító szám (angol rövidítéssel PIN-kód) tartozik, melyet csak a kártya birtokosa ismer. A kártyával csak akkor lehet pénzt felvenni, ha előtte az azonosító kódot az ügyfél az automatán elhelyezett billentyűzeten bepötyögi. Az ATM-ek esetében meg kell oldani, hogy a készpénz felvétele után a számlát megterheljék a felvett összeggel. Alapvetően három eset lehetséges Ha az automaták nincsenek közvetlen összeköttetésben a számlavezető rendszerrel, a terhelés csak időszakonként (általában nap végén) lehetséges, mikor az automatákban lévő mágneses adathordozó információit átvezetik a számítógépes rendszeren. Az ilyen off-line működés veszélye, hogy egy nap alatt az ügyfél több pénz vehet fel, mint a

számláján lévő összeg. Ennek elkerülésére a bankok a kártyákat ellátják olyan információval, ami megakadályozza, hogy velük az előzetesen megállapodott limitnél nagyobb összeget vegyenek fel. Az off-line működés előnye viszonylagos olcsósága más rendszerekkel szemben. Ha az automata közvetlen összekötetésben van a számlanyilvántartó rendszerrel, a túllépés veszélye nem fenyeget, mivel a gép csak a számlán lévő összeget engedi kiszolgáltatni. Az online rendszer előnye az is, hogy a kártyabirtokos az automatán keresztül folyamatosan figyelemmel tudja kísérni a számlaegyenlegét. Hátránya, hogy kiépítése és működtetése drága, hisz meg kell oldani az állandó telekommunikációs kapcsolatot az automata és a számlavezető központ között. A rendszer túlzott igénybevétel esetén lelassulhat és gyakrabban el is romolhat, Pénzügytan II. szöveggyűjtemény nem kis bosszúságot okozva a felhasználóknak. Ezért

működtetése csak nagyszámú kártyabirtokos esetében kifizetődő. A számlavezetéshez szükséges információk a kártyán is tárolhatók. Az ilyen ún intelligens kártyák még csak kísérleti stádiumban vannak. A kártyán számos számlavezetéssel kapcsolatos információ tárolható. Az alkalmazás feltétele, hogy egy számlához csak egy kártya kapcsolódják, és a számláról a kártyán történő fizetés mellett más kifizetés ne történjék. Az általános kártya nemcsak készpénzkivételre használható, hanem közvetlen vásárlásra is. A bank által kibocsátott kártyákat széles elfogadói hálózat jellemzi, ugyanis ezeket a bank nem a saját nevében, hanem egy nagy nemzetközi társasággal szerződést kötve bocsátja ki. Ha a nemzeti valutával kapcsolatos egyéb devizaforgalmi rendelkezések nem korlátozzák, a kártyákkal minden olyan helyen lehet fizetni, ahol a kártyán található logo (Mastercard, Visa) ki van függesztve a bolt

kirakatában. A számlára feljegyzik a kártya azonosítóját és az ügyfél nevét, amit az aláír. A bank garanciát vállal az áru kifizetéséért, függetlenül attól, hogy az ügyfél számláján van-e fedezet vagy sem. A bankgaranciáért a kereskedő jutalékot fizet a banknak, aki ennek a jutaléknak egy részét a nemzetközi társaságnak továbbítja. A vállalati kártya a jogi személyiségű gazdasági vállalkozások számára kibocsátott kártya, míg az exkluzív kártya gazdag magánszemélyek számára áll rendelkezésre. Közös jellemzőjük, hogy az igénybevehető szolgáltatások szélesebb körűek, mint az általános kártyák esetében. Nagyobb limit és vásárlási lehetőség kapcsolódik hozzájuk. A vállalati kártyához kapcsolódó számla tranzakcióiról a bank főkönyvi feladást készít. Az exkluzív kártyához különböző szolgáltatási és áruvásárlási kedvezmények kapcsolódhatnak. 3.823 Készpénz nélküli fizetési

formák Készpénz nélküli fizetéshez mind a fizető, mind a kedvezményezett félnek bankszámlával kell rendelkeznie. A fizetés úgy történik, hogy a fizető fél bankszámláját megterhelik az összeggel és a számlapénzt jóváírják a kedvezményezett bankszámláján. Ahhoz, hogy valaki igénybe vegye a készpénz nélküli fizetés lehetőségét, elszámolási betétszámlával kell rendelkeznie. Minden jogi és nem jogi személyiségű társaságnak, továbbá ÁFA alany magánvállalkozásnak kötelező számlát nyitnia és pénzforgalmát amennyire lehetséges ezen a számlán keresztül bonyolítania. A bankon keresztüli számlaforgalom adózási szempontból könnyebben ellenőrizhető, mint a készpénzes fizetés. A bankközi készpénz nélküli fizetések rendszerét zsírónak nevezzük. A világszerte működő zsírók technikai szempontból különbözőképpen oldják meg feladatukat. Magyarországon kétféle zsíró működik. A Bankközi Zsíró

Rendszer (továbbiakban BZSR) és a VIBER rendszer A BZSR rendszert a tömeges, általában kisösszegű tételek mozgatására használják, míg a VIBER a gyors, nagyösszegű tételek kiegyenlítésének eszköze. ∇ A zsírórendszereket az alábbi ábrán látható módon csoportosíthatjuk. Pénzügytan II. szöveggyűjtemény Ábra: A zsírórendszerek jellemzői A zsírórendszerek csoportosítása Ügyviteli szempontból Elektronikus átvitel Szolgáltatás teljessége nem teljesen okmányszerű okmányszerű Intézményi, szervezeti szempontból Technikai, működési szempontból Működés elve Hitelnyújtási lehetőség Elszámolási időszakok száma teljes körű kötegelt több időszakos pénzforgalom elszámolására korlátozódik valós idejű egy időszakos tényleges számlavezető számla nyilvántartó önálló jegybanki rendszer Piaci helyzete Díjszabás elve Fedezetvizsgálat Inkasszókezelés költségelvű jutalékelvű

Szervezeti önállóság bruttó credit rendszerű monopol helyzetű nettó debit rendszerű versenyhelyzetű A csoportosítási szempontokon belül vastag betűvel jelöltem a magyar BZSR rendszerre jellemző tulajdonságokat. Az ügyviteli szemponton belül az első kérdés, hogy vajon kísérik-e az elektronikus adatátvitelt a fizetési okmányok, bizonylatok. A BZSR esetében a forgalom túlnyomó többségét adó átutalások esetében okmányok nem szükségesek, csak elektronikus úton feladott megbízások. Inkasszó és akkreditív esetében az okmányok is utaznak, ez azonban a fizetési mód természetéből adódik. Az új rendszerre történő átállás egyik nagy előnye éppen az volt, hogy a fizetési rendszer mentesült nagy tömegű papír költséges és lassú utaztatásától. Egyenlőre csak a pénzforgalom elszámolását végzi, később tervezik kiegészíteni más, a zsíróhoz kapcsolódó rendszerekkel, melyek a pénzmosások felderítését, az

adósminősítés javítását szolgálnák. A zsíró működését a forgalom nagysága után szedett jutalékokból finanszírozzák, azaz jutalékelvű, szemben például a svájci zsíróval, ahol a zsíró bevétele a forgalmazott tételek darabszámától függ. A BZSR kötegelt üzemmódban működik, azaz az egyes időszakban benyújtott tételeket az időszak végén könyvelik le és az érkező tételekhez is csak szakaszosan juthatnak hozzá a fogadók. Ebben az időpontban vizsgálják meg, hogy a bank képes-e kifizetni az indított tételeket, a fedezetvizsgálat és a könyvelés egy elszámolási időszakon belül történik. A zsíró credit rendszerű, azaz a bankok csak saját számlájukat terhelhetik meg a műveletekkel, nincs lehetőség más bankok számláinak közvetlen terhelésére. A BZSR nem nyújt hitelt a benne résztvevőknek, csak a forgalom bonyolítását végzi. Ha egy banknak nincs fedezete a szükséges tételek indításához, a zsiro nem végzi

el az átutalást. A zsíró szervezete a Magyar Nemzeti Banktól független, az alapító kereskedelmi bankok tulajdonában van. Monopol helyzetben van, azaz az országban csak egy zsíró működik ∇ Pénzügytan II. szöveggyűjtemény A zsíró öt különböző fajta készpénz nélküli fizetési módot ismer. A főbb jellegzetességeiket az alábbi táblázat mutatja. Táblázat: Készpénznélküli fizetési formák Neve Átfutási idő Példányszám Átvezetés 0-2 nap 2 Átutalás 1-2 nap 2 Azonnali inkasszó 1-2 nap 3 Határidős inkasszó min. 8 munkanap 3 Akkreditív megállapodás szerint Az átvezetés egy számlatulajdonos két számlája közötti pénzmozgást jelent. Például, ha a vállalat elszámolási számlájáról telephelyének számlájára szeretne összeget küldeni, átvezetési megbízást tölt ki. Az átvezetést az új pénzforgalmi rendelet (9/2000 MNB rendelkezés) külön nem szabályozza ezért a bankok általában az átutalásnál

használatos formanyomtatványt szokták használni, csak a formanyomtatványon feltüntetik az "átvezetés" szót. Az átutalás esetében a fizetésre kötelezett megbízza a számlavezető pénzintézetet, hogy bankszámlája terhére utaljon át a jogosult bankszámlája javára egy meghatározott összeget. Az átutalási megbízásnak alsó összeghatára nincs, azonban a megbízások összegét forintra kell kerekíteni. Az ügyfélnek ki kell töltenie egy két példányos átutalási megbízást és eljuttatnia számlavezető bankjába. A bankszerveknek ügyfelenként külön kell meghatározni azt az algoritmust, amely alapján egy meghatározott kulcsot kell az átutalási megbízásra rávezetni. Ez szolgálja, hogy illetéktelen személy ne tudjon a számlatulajdonos nevében átutalást feladni. Az átutalást még aznap végrehajtja a pénzintézet, hacsak a számlatulajdonos nem írja be az értéknap rovatba a megfelelő dátumot. Ha az értéknap üresen

marad, a pénzintézet az átutalást azonnal végrehajtja. Értéknap csak a pénzforgalmi megbízás benyújtásának napját követő második vagy azt követő valamelyik munkanap lehet. A két példányos átutalási megbízás egyik példányát a számlatulajdonos visszakapja, ezen igazolja a pénzintézet a megbízás átvételét, egy példány a bank irattári példánya. ∇ Kövessük most végig az átutalás sorsát a zsírórendszeren! Mivel a zsíró forgalmának túlnyomó részét átutalás teszi ki, az átutalással megismerhetjük a tipikus készpénz nélküli fizetés útját. Az átutalási megbízást a fedezetvizsgálat után (megnézik, hogy van-e elegendő pénz a kötelezett számláján) a terhelést végző bankfiók rögzíti és a - helyi tételek kivételével elektronikus úton indítja a kedvezményezett számláját vezető bankfiókhoz. A banki belső információs rendszer fejlettségétől függ, hogy a megbízás már a következő nap, vagy

csak két nap múlva ér el a kedvezményezett számlájára. Maga a zsíró ugyanis egy nap alatt végzi el ezt a műveletet. Mint már korábban említettem, a magyar Bankközi Zsíró Rendszer kötegelt, bruttó elszámolásforgalmi rendszer. A bruttó elv azt jelenti, hogy minden pénzkifizetési megbízás rendszerbe juttatása előtt, meg kell győződni, hogy a fizető banknak megvan-e a szükséges pénzeszköze a fizetés megvalósításához. A zsírórendszeren fedezetlen tétel nem mehet át, csak azokat továbbítják, amelyekre a feladó bank fedezetet igazol. A kötegelt rendszer azt jelenti, hogy a fizetéseket nem folyamatosan, hanem szakaszosan, egymással összekapcsolva küldik, és az egyes indított kötegek fedezetét adja meg a bank. A BZSR rendszerben a bankoknak az üzleti nap elején kell gondoskodni a terhelendő tételek fedezetéről. A fedezetet a következő módokon lehet biztosítani: 1. bankközi hitelfelvétel útján, 2. a bank MNB-nél vezetett

tartalékszámlája terhére, 3. a Központi Elszámolóház és Értéktár Rt (továbbiakban KELER)-nél zároltatott értékpapírok eladásával, 4. a bank számára jóváírt tételekből adódó pénzeszköz felhasználásával, Pénzügytan II. szöveggyűjtemény 5. a bankok kvázi zsírószámla-egyenlegéből A zsírószámla egyenlege a korábban jóváírt és az indított tételek különbsége. Ha ez nem elegendő a mostani indítások kifizetésére a bank kalkulálhat a számára adott napon jóváírandó tételekkel, de ha hibásan számol, és a jóváírások alatta maradnak a bank elképzeléseinek, az a bank kockázata. Ha a bank nem kockáztat, megbízza a KELER-t, hogy a szükséges összegnek megfelelő értékpapírt zárolja, és ha szükséges a kifizetésekhez, akkor adja el. A KELER-ben csak állami adósságot megtestesítő értékpapír köthető le a zsíró fedezeteként. A bank igénybe vehet összegeket az MNB-nél vezetett

tartalékszámláról, azonban ügyelnie kell arra, hogy két hét átlagában megképezze a szükséges tartalékrátát. Azaz, ha egy nap több pénzeszközt használt fel, a hiányt más napok magasabb tartalékával kell ellensúlyoznia. Ha az elszámoló számláján sincs pénz, hitelt kell felvennie. Ha a bank szempontjából olyan nagy jelentőségű hitelfelvételre, vagy betétfelmondásra kerül sor, melyre a banknak a fent felsorolt 2-5 forrásokból nincs meg a fedezete, a készpénzigényre előre fel kell készülnie. A készpénz nélküli fizetések rendszere nem igényel bonyolult modellezést, mivel a készpénzigény a nap elején ismert, és a fedezetéhez szükséges pénzeszköz a fenti forrásokból gyorsan biztosítható. A likvid eszközök tartása miatt a bankot nagy veszteség nem éri, mivel: 1. A likvid eszközök tartása központi előíráson nyugszik 2. Mind az MNB elszámolási számlájára, mind az értékpapírokra a bank kamatot kap, így a

likvid eszközök tartásának a vesztesége is kicsi 3. A fizetési igények ismertek a tételek indítása előtt, és elegendő az idő arra, hogy a bank pótlásról gondoskodjon. A Magyar Nemzeti Bank minden nap 14 órákor zárja le az egyes bankok számláit. A bankok ezután látják mekkora keretük van, aminek terhére indíthatják az átutalásokat. A bank a várható jóváírandó tételek beszámításával meghatározza azt a pénzösszeget, amit a jegybanki tartalékából vagy a KELER-nél őrzött értékpapírjaiból zárol a kifizetések fedezetéül. A keretekről értesíti az MNB-t. Az MNB a bankok kialakított kereteit 16 óráig átadja a Giro Rtnek, amely azokat bankokként rögzíti A keret közlése nem jelenti ezen összeg átutalását, mivel a rendszer nem vezet számlát és nem könyvel. A bank pénzeszközei a jegybanknál vezetett számlán, vagy a KELER-nél vezetett értékpapírszámlán maradnak. Az indított tételeket 16 és másnap hajnali 4

óra között lehet a Giro Rt felé továbbítani. A Giro Rt 4 óra és 6 óra között feldolgozza a tételeket és létrehozza a bankok egymás közötti összesített forgalmát mutató IBI mátrixot. A mátrix sorai és oszlopai az egyes bankokat jelképezik, míg a mátrix mezőibe kerülnek a jóváírandó és terhelendő tételek. A mátrix oszlopa mutatja, hogy a kérdéses bank összesen mekkora összegű tételt indított és a sora, hogy mekkora összeget fogadott. A kettő különbsége mutatja a bank finanszírozási igényét. A bankok az IBI mátrix őket érintő sorát és oszlopát 7 óráig kapják meg. Ha a megfelelő fedezetet biztosították az átutalás már ekkor a fogadó banknál van. A fogadó bank belső könyvelési rendjétől, ügyrendjétől függ, hogy milyen gyorsan írja jóvá ügyfeleinek a fogadott tételeket. Ha a banknak maradtak fedezetlen tételei, a nap indulásakor pénzbeszerzésbe kezd annak érdekében, hogy ügyfelei megbízásait

teljesíteni tudja. Erre a törvény is kötelezi, hiszen az ügyfele számláját már megterhelte a kérdéses összeggel és azok indítására legkésőbb a következő napon köteles. Ha más banktól nem sikerül hitelt felvennie és nem rendelkezik felesleges likvid eszközzel, a jegybankkal köthet büntető kamattal repo ügyletet, ha értékpapír fedezettel rendelkezik. A Giro Rt 11 óráig készíti el a második IBI mátrixot, melyet az MNB 13 óráig könyvel le. 14 órakor a számlákat az MNB lezárja és újraindul a körforgás. ∇ Az átutalási megbízás kétpéldányos okirat. Az egyik példány az átutaló saját példánya, a másikat a terhelést végző bank őrzi meg. Az átutalás menetét az alábbi ábra mutatja: Ábra: Az átutalási megbízás, mint kereskedelemfinanszírozó eszköz Pénzügytan II. szöveggyűjtemény Az átutalási megbízás Szállító bankja 6. Jóváírás Szállító 3. 1pl irattár 5. Indítás Vevő bankja 4.

Terhelés 1. pl 1. Áruszállítás 2. Banki Megbízás 2.pl Vevő A csoportos átutalási megbízást akkor alkalmazzák, ha a fizetésre kötelezett ugyanolyan okból (mondjuk munkabérfizetés) több személynek is akar pénzt utalni a számlájára. Ekkor felesleges minden kedvezményezett részére külön átutalási megbízást kitölteni. Ebben az esetben az átutalási megbízáshoz egy listát csatolnak, amely tartalmazza a kedvezményezettek nevét, az utalandó összeget és a számlaszámukat. A beszedési megbízás esetében a jogosult bízza meg a bankot, hogy bankszámlája javára a kötelezett bankszámlája terhére meghatározott összeget szedjen be. Az átutalással ellentétben ezt a megbízást tehát nem a fizetésre kötelezett, hanem a fizetés kedvezményezettje indítja. A beszedési megbízást - az átutaláshoz hasonlóan - a jogosultnak a bankszámláját vezető pénzintézethez kell eljuttatnia. A bírósági vagy közigazgatási eljárás

szerint végrehajtóként eljáró szerv, valamint a társadalombiztosítási szerv, illetőleg az adóhatóság és a vámhatóság - a végrehajtás meggyorsítása érdekében - a beszedési megbízást a kötelezett bankszámláját vezető bankhoz közvetlenül is eljuttathatja. A beszedési megbízásnak három fajtája létezik: az azonnali, a határidős és a csoportos beszedési megbízás. Azonnali beszedési megbízás (idegen neve prompt inkasszó) esetében a jogosult megbízását a bank a kötelezett hozzájárulása nélkül azonnal teljesíti. Alkalmazása akkor lehetséges, ha 1. jogszabály írja elő az azonnali beszedési megbízás alkalmazását (ez az eset a bíróság által jogerősen megítélt pénzösszegeknél). Ekkor a nyomtatványra rávezetik a „Végrehajtás” szót. 2. a kötelezett - a banknál bejelentett módon aláírt - felhatalmazó levélben bejelenti bankjának azoknak a számlatulajdonosoknak a nevét, akik jogosultak a bankszámlája

terhére azonnali beszedési megbízást benyújtani. 3. a váltót a váltójogi előírások szerint - lejáratkor - fizetés végett az egyenes váltóadós által megjelölt pénzintézetnél bemutatják. Ekkor a nyomtatványra rávezetik a „Váltóbeszedés” szót. Az azonnali beszedési megbízás hárompéldányos nyomtatvány, amelynek a rendeltetése a következő: 1. az 1 számú példány a jogosult bankszámláját vezető pénzintézet irattári példánya 2. a 2 számú példány a jogosult saját példánya, amelyen a pénzintézet igazolja, hogy a megbízást átvette Pénzügytan II. szöveggyűjtemény 3. a 3. számú példánnyal értesíti a kötelezettet a megbízás benyújtásáról, csatolva a szükséges okmányokat. A 3. pontban említett okmány lehet a bíróság végrehajtó határozata, vagy maga a váltó Határidős beszedési megbízás esetében a jogosult megbízza számlavezetőjét, hogy követelését a megbízásban feltüntetett

kifogásolási határidő letelte után szedje be. A határidő utolsó napjának legkorábbi időpontja a benyújtást követő 8. nap lehet A határidős beszedési megbízás benyújtásáról - annak teljesítése előtt - a kötelezett számláját vezető bank a kötelezettet előzetesen értesíti és a megbízást a kötelezett rendelkezése szerint teljesíti. Ha az ügyfél nem él kifogásolási jogával a megbízás teljesíthető. A határidős beszedési megbízás hárompéldányos nyomtatvány, amelynek a rendeltetése a következő: 1. az 1 számú példány a jogosult bankszámláját vezető pénzintézet irattári példánya 2. a 2 számú példány a jogosult saját példánya, amelyen a pénzintézet igazolja, hogy a megbízást átvette 3. a 3 számú példánnyal értesíti a kötelezettet a megbízás benyújtásáról Kifogást emelni a határidős beszedési megbízás ellen szintén formanyomtatvány kitöltésével lehet. A beszedési megbízás

végrehajtásának menetét az alábbi ábra mutatja: Ábra: A beszedési megbízás, mint kereskedelemfinanszírozó eszköz A határidős beszedési megbízás Szállító bankja 8.Jóváírás 7. Indítás 3. Továbbítás 3pl Vevő bankja 2. Banki megbízás 5 Terhelés 3. pl Szállító 1. Áruszállítás 6. 1pl irattár 4. Értesítés 1.pl Vevő Az akkreditív-et a banki kötelezettségvállalásoknál már röviden említettük, de részletesebben majd a nemzetközi fizetési formáknál fogunk róla beszélni. 3.824 Számlavezetéssel kapcsolatos egyéb szolgáltatások A fizetési megbízásokon felül a bank egyéb szolgáltatásokat is ellát a bankszámlákkal kapcsolatban. Negyedévente, mikor a bank jóváírja az elszámolási betétszámlára jutó kamatot, értesítést küld az ügyfélnek. Ehhez hasonlóan értesítést küld bizonyos időközönként az adott időszakra jutó forgalmi tételekről, a tételek jogcímeiről, a nyitó és a záró

számlaegyenlegről. A bank e mellett az ügyfél kérésére számlaegyenlegéről külön fedezetigazolás-t is kiállíthat, ami tanusítja egy harmadik fél előtt, hogy rendelkezik a szükséges összeggel. A számlatulajdonos kérésére a könyvelés megkönnyítésére a bank tételsoros forgalmi kimutatást készíthet. Pénzügytan II. szöveggyűjtemény A szükséges információkat tartalmazó leveleket a bank általában postán küldi ki az ügyfeleknek. Lehetséges azonban, hogy a postai költségek elkerülése érdekében az ügyfél hajlandó inkább a bankot felkeresni. A bankfiókok többségében a postafiókhoz hasonlóan lehet bérelni kis dobozokat, ahová az ügyfél bizonylatait elhelyezik. Az elszámolási betétszámlájáról bizonyos összegeket a bank elkülöníthet. A passzív bankügyleteknél már említettük, milyen betétszámlák létezhetnek. Ha a vállalat számláján nincs elegendő pénzösszeg a terhelések elvégzésére a bank

általában visszaküldi a feladóhoz a beszedési megbízásokat "fedezetlen" jelzéssel. A vállalat azonban kérheti, hogy a bank a fedezetlen tartozásait tartsa nyilván, "állítsa sorba." A banknak kötelessége sorba állítani a 100 ezer forint alatti és a jogerős ítélet miatti követeléseket. Mint már említettük az átutalási megbízást formanyomtatványon lehet a bankhoz eljuttatni. Ezekhez a formanyomtatványokhoz is a bankon keresztül lehet hozzájutni. Lehetőség van már azonban arra is, hogy a vállalatok saját számítógépeiken, elektronikus úton adják fel átutalási megbízásaikat. Ehhez az kell, hogy egy számítógépük hozzá legyen kötve a banki információs rendszerhez. A vállalat a terminálon keresztül információkat kaphat a banki szolgáltatások fajtáiról, leírásáról és árairól is, az ún. kondíciós listáról Lekérdezheti a banknál vezetett számláinak egyenlegét, a betéteinek lejáratát és

hiteleinek esedékes törlesztőrészletét. Az ügyfél és bank közötti elektronikus kapcsolat (idegen kifejezéssel home banking) a jövőben várhatóan tovább fog fejlődni a telekommunkáció és az informatika fejlődésével. 3.83 Trezor - letétkezelés Sok magánszemélynek van olyan értékes ingó vagyona, melyet nem szívesen tart magánál biztonsági okokból. A bankok, mivel működésükhöz jelentős mennyiségű készpénzt tartanak, fel vannak szerelve értékes vagyontárgyak őrzésére alkalmas berendezésekkel. Innen már adódik az ötlet, hogy ezeket a berendezéseket az ügyfeleik számára is rendelkezésre bocsássák. A korai bankok kialakulása éppen azzal kezdődött, hogy az aranyműveseknek adták megőrzésre a vagyonos emberek az értékeiket. Azaz a pénzváltás mellett a letétkezelés a legősibb pénzügyi szolgáltatás. A letétkezelést a bankok a legnagyobb diszkrécióval kezelik Egyes bankoknál arra is van lehetőség, hogy az

ügyfélen kívül senki ne ismerhesse, mit rejt a saját nevére ellátott rekesz. A trezorban elhelyezett tárgyak fedezetére hitelt is fel lehet venni. Ez az aktív bankműveleteknél már említett lombard hitel. Ebben az esetben természetesen a bank is felméri, mekkora pénzmennyiséget lehet kapni az elhelyezett vagyontárgyért. A lombard hitelezés alacsony kockázatú, kis adminisztrációs igényű hitelforma. 3.84 Partnerközvetítés Bár ez a tevékenység nem klasszikus kereskedelmi banki ügylet, ám mivel a kereskedelmi bank rendelkezik a legszélesebb áttekintéssel, rálátása van a vállalatok egymás közti kapcsolataira, segítheti gazdasági ügyeiben is ügyfeleit. A bankok gazdasági közvetítő szerepe mögött természetesen az is meghúzódik, hogy a létrehozott üzleti megállapodás új pénzügyi szolgáltatások igénybevételével jár, ami a banknak hasznot hoz. A bank nem feltétlenül csak saját nevében nyújthat hiteleket. Előfordulhat,

hogy a banknak nincs kihelyezhető forrása, vagy nem akarja vállalni a hitelkockázatot. Viszont, mivel a gazdálkodók széles körével kapcsolatban áll, tud segíteni forrásszűkében lévő partnerének azáltal, hogy keres neki egy olyan partnert, akinek van felesleges pénzeszköze és hajlandó lenne ezt magasabb hozamért kockáztatni. A közvetítés nemcsak a hitelek esetében valósulhat meg. A bank ösztönözheti a gazdálkodó ügyfelek más irányú kapcsolatát is. A szállítóknak vevőt szerezhet, vagy közös beruházásokhoz, kutatás-fejlesztéshez kereshet partnert. A partnerközvetítés ritkán ölt intézményi formát a bankon belül, inkább a bankalkalmazottak személyes ismeretsége, vagy a banki adatbázis alkalmazása által valósul meg. Pénzügytan II. szöveggyűjtemény 3.85 Bizományosi tevékenység A bizományos más nevében köt üzletet, más nevében szerez jogokat és vállal kötelezettségeket. Alapvetően két fajta bizományosi

tevékenységgel foglalkoznak a magyar bankok. Egyrészt alapkezeléssel, másrészt értékpapír-kereskedelemmel. Alapítványok bízhatják meg a bankot, hogy a pénzintézetnél elhelyezett betét erejéig finanszírozzák az általuk megadott személyeket vagy projekteket. A pénzintézet itt utasításokat hajt végre, ezért a finanszírozás során felmerült kockázatok is az alap tulajdonosát terhelik. A banknak csak annyira terjed ki a felelőssége, hogy időben és a meghatározott összeget folyósítsa, illetve szedje be. 3.86 Tanácsadás A bankoknak elsőrendű érdeke, hogy ügyfeleik stabil és jövedelmező gazdálkodást folytassanak. Jövedelmeik ugyanis az ügyfelektől származnak, ha az ügyfelek tönkremennek, a bankoknak behajthatatlan követeléseik keletkeznek, a számlaforgalom visszaesik, csökken a jutalékbevételük, a gazdálkodók felélik a megtakarításaikat, így a banknak csökken a kihelyezhető forrása. Ha az ügyfelek növekednek, nő a

bank jövedelme is, hiszen a számlaforgalom és a hiteligény nő, ami a bank nyereségének fő forrása. A bankok tanácsadással segíthetik elő ügyfeleik jobb gazdálkodását. Milyen természetű tanácsokra lehet bankalkalmazottaktól számítani? Elsősorban befektetési és finanszírozási tanácsokra. A bankok felülvizsgálják az ügyfelek beruházási elképzeléseit, vagy tanácsokat adnak, milyen formában fektesse be az ügyfél felesleges pénzeszközeit. A befektetési tanács nyújtásánál három szempontot kell figyelembe venni. 1. Milyen időtartamra lehet befektetni a pénzt és mekkora annak valószínűsége, hogy lejárat előtt a befektetést fel kell mondani? A hozamgörbe általában emelkedő, ezért minél hosszabb távú a lekötés, annál magasabb az elérhető kamat. Minél kevésbé tartja fontosnak a befektető a pénzösszeg likviditását, annál nagyobb lehet a jövedelem. 2. Mekkora a befektetendő pénzösszeg? Bizonyos piacok eléréséhez

a befektetett összegnek el kell érni bizonyos összeghatárt, egyébként a potenciális hozamot elvinnék a tranzakciós költségek. Ilyen hely a tőzsde is A nagyobb összeg segít a befektetés diverzifikálásában is 3. Mekkora a befektető kockázatviselési hajlandósága? A hajlandóság nemcsak a befektető természetének, hanem életkorának és jövedelmének is a függvénye lehet. Egy középkorú, magasabb éves jövedelemmel rendelkező személy nagyobb kockázatot vállalhat, mivel az esetleges veszteséget könnyen pótolhatja. Az idősebbek kevésbé kockáztatnak, mivel öregkori megélhetésük múlik a befektetés jövedelmén. Pénzügytan II. szöveggyűjtemény Felhasznált irodalom Ligeti S. szerk Bozsik S.: Sinkey J.F Rose P. S – Fraser DR Fogaras I. Gellért A. Banküzemtan BKÁE egyetemi jegyzet Tanszék Kiadó 1999 Banküzemtan ME egyetemi jegyzet 1998 Commercial Bank Financial Management Macmillan Publishing Company 1989 Financial institutions

Irwin 1989 Banküzemtan Saldo 1988 Bankügyletek Nemzetközi Bankárképző 1992 Pénzügytan II. szöveggyűjtemény