Gazdasági Ismeretek | Adózási ismeretek » Németi István - Személyi jövedelemadózás

Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Főiskolai Kar Személyi jövedelemadózás Összehasonlító gazdaságtan 2003. november 30 készítette: Németi István Nappali „E” csoport 2003/04 tanév Gazdálkodási szak Tartalomjegyzék Az adózásról általában. 3 oldal - A horizontális és vertikális igazságosság elve - Az adók főbb típusai A személyi jövedelemadó. 5 oldal A jövedelemadózás fő szabályai. 6 oldal - A természetbeni jövedelmek adóztatása A személyi jövedelemadó fontosabb változásai 2003-ról 2004-re. 6-7 oldal - Adótábla, az adójóváírás rendszere Adókedvezmények. 7 oldal A fizetendő adó. 8 oldal A családi jövedelemadózás elmélete. 9 oldal Ferge Zsuzsa szociológus nézeteinek elemzése11.-18 oldal - A családi jövedelemadózásról - A kereseti adó és a teljesítmény szerinti differenciálás - Az adózás társadalmi – demográfiai indokoltsága és technikai nehézségei - elvi kérdések -

A jövedelemadó elosztásra gyakorolt hatása a tőkés országokban - A redisztributív jövedelmek értelmezése A családi jövedelemadózás támogatottsága 19. oldal Személyi jövedelemadó az Uniós jogszabályokban 19. oldal Adófizetési határidők.20 oldal Irodalomjegyzék.21 oldal 2 Az adózásról általában A távoli múltban az adókat - tisztán gyakorlatias megfontolásból - a hatalmon lévők vetették ki a hatalomból nem részesedőkre. Egy XIV Lajos korabeli udvari nemes adómentes lehetett, miközben a lyoni kereskedőkre vagy a normandiai parasztokra súlyos terhek nehezedtek. Napjainkban az optimális adózásra vonatkozó elveken belül két fő irányvonalat különböztetünk meg: - Az egyik általános elv, hogy a különböző embereket a társadalmi tevékenységből rájuk jutó haszon arányában kell megadóztatni. Ez a haszonelv megközelítés - A másik általános elv, hogy az emberek által fizettet adók összegének össze kell függenie

a jövedelmükkel, a vagyonukkal, vagyis a fizetőképességükkel. Ez a fizetőképességi megközelítés. A horizontális és vertikális igazságosság elve: A horizontális igazságosság elve feltételezi, hogy mindenki egyforma nagyságú vagyonnal rendelkezik, tehát a fizetőképességek is megegyeznének, így mindenkit egyforma módon kell megadóztatni. A vertikális igazságosság elve kimondja, ha az egyenlőket egyformán kell megadóztatni, akkor a különböző embereket pedig különbözőképpen kell megadóztatni. De hogyan oldják meg a társadalmak, hogy mindenki számára elfogadható legyen az adózási rend? Az adórendszerek általában olyan pragmatikus megoldásokat tartalmaznak, amelyek sem a haszonelvi, sem a fizetőképességi megközelítésre nem támaszkodnak. A politikai képviselők tudják, hogy az adók nagyon népszerűtlenek. Ahol a különböző helyi és országos szintű közszolgáltatások elsősorban felismerhető csoportok hasznára

válnak, s ahol ezek a csoportok – átlagjövedelmük vagy más jellemzőjük alapján – nem támasztanak különleges igényt kedvező vagy kedvezőtlen elbánásra, ott a modern kormányzatok általában a haszonelv típusú adókra támaszkodnak. Az adók és a jövedelmek közötti viszonyt a következő diagrammal szemléltetni: lehet a legjobban A/J Jelmagyarázat: Progresszív adó Arányos adó Degresszív adó Jövedelem A progresszív adó a magas jövedelműektől jövedelmük nagyobb hányadát, az arányos adó ugyanakkora hányadát, a degresszív adó pedig kisebb hányadát vonja el mint az alacsony jövedelműektől. 3 A progresszivitás mértéke mellet az adókat közvetett és közvetlen címszó alatt is szoktuk csoportosítani: A közvetett adókat rendszerint olyan adóként definiálják, amelyeket javakra és szolgáltatásokra vetnek ki, s ily módon csak közvetve hárulnak az emberekre. A közvetlen adókat közvetlen az emberekre vetik ki.

Ilyen közvetlen adók pl a személyi jövedelemadók, a t ársadalombiztosítási és egyéb kereseti adók, valamint az örökösödési és ajándékozási adók. Az adók főbb típusai: A degresszívitási sorrendben az elsők a Forgalmi és fogyasztási adók. Ide tartozik a ci garettára és a s zeszes italra és bizonyos más tételekre kivetett fogyasztási adók. A társadalombiztosítási, kereseti és foglalkoztatási adók is az adók egyik főbb csoportját alkotják. Ma már a gazdaság valamennyi ágazata a társadalombiztosítási törvény hatálya alatt áll. Az alkalmazottak, korábbi keresetüktől – nem pedig rászorultságuk bármiféle bizonyításától – függően öregségi nyugdíjellátásra jogosultak. A következő adófajta a részvénytársasági jövedelemadó. Miután a részvénytársaságok az összes költségüket kifizették és évi jövedelmüket elszámolták, jövedelmük egy részét be kell fizetni a kormányzatnak. (Itt megjegyezném,

hogy ez az adófajta egy szövetségi adófajta, amit az Amerikai Egyesült Államokban alkalmaznak.) Említést kell tenni egy olyan adófajtáról, amelyet széleskörűen alkalmaznak Európa közös piaci országaiban. Ez a hozzáadottérték-adó, vagy ahogyan a köznyelvben ismert, az ÁFA Jelenleg Magyarországon három Áfa-kulcs van, a 0%-os, 12%-os és a 25%-os ÁFA-kulcs, de a jövő év elejétől ezek megváltoznak, hiszen az Európai Unióban nincs 0%-os ÁFA-kulcs, és a javak és szolgáltatások után fizetendő ÁFA értéke is növekszik . Az általános forgalmi adó kulcsai az Európai Unióban: ország normál Áfa- kedvezménye tárgyi adómentes termékértékesítések kulcs s Áfa-kulcs és szolgáltatások Ausztria 20% 10% és 12% Mozi és Színház, sportesemények belépői, fogászati kezelés, építési telek és új épületek értékesítése Belgium 21% 6% és 12% Építési telkek értékesítése, kulturális eseményekre szóló belépők

NagyBritannia 17.5% 5% Szociális szolgáltatások, egészségügyi és fogászati ellátás, televíziós jogdíjak, építési telkek értékesítése Németország 16% 7% Fogászati ellátás, háztartási szemétgyűjtés, építési telkek értékesítése, új épületek értékesítése Svédország 25% 6% és 12% Szociális szolgáltatások, eü. És fogászati ellátás, ingatlantulajdon bérlete, új épületek értékesítése 4 A személyi jövedelemadó: Az adóbevételek biztosítása érdekében, az állampolgárok közterhekhez való hozzájárulásának alkotmányos kötelezettségéből kiindulva az Országgyűlés megalkotta A személyi jövedelemadóról szóló törvényt. A törvény részekre, a részek fejezetekre, a fejezetek pedig paragrafusokra tagolódnak. A törvény rendelkezik az adózási alapelvekről, arról, hogy kikre terjed ki a törvény hatálya, megfogalmazza az általános adózási szabályokat, meghatározza az adóalapot és

annak adóját, és az adó megállapítására, bevallására és megfizetésére vonatkozó szabályokat. Jövedelemadó-rendszerünk 1988. január 1-jén – az 1987 évi VI törvénnyel – lépett hatályba Szabályait évenként módosították, majd 1995-ben új törvényt hoztak. Ma ennek az 1995 évi CXVII. törvénynek az ugyancsak több ízben módosított változata van érvényben A törvény a magánszemély jövedelmére, a jövedelmével összefüggő adókötelezettségére terjed ki. A belföldi illetőségű magánszemélyt mind belföldről, mind külföldről származó jövedelme után adókötelezettség terheli, a külföldi illetőségű – természetesen – itt csak az itt szerzett jövedelme után köteles adózni. (Belföldi illetőségűnek a törvény értelmében az a személy minősül, akinek a lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye Magyarországon van, s az évnek legalább a felét Magyarországon tölti.) De végül is mennyi adót kell

fizetnünk? Ez lényegében négy lépésben határozható meg. 1. A „nyitólépés” az adóalap megállapítása 2. Ennek ismeretében – az adótábla segítségével – meghatározzuk az úgynevezett „számított” adót. 3. Aztán számba vesszük a bennünket megillető adókedvezményeket 4. Végül a számított adóból levonjuk az adókedvezményeket, így kapjuk meg a fizetendő adó összegét. A személyi jövedelemadóval kapcsolatos törvény 1988 ót a kisebb-nagyobb módosításokkal hatályos. A gyakorlatban ez idő alatt azonban bizonyos ellentmondások, kifogások fogalmazódtak meg a törvénnyel kapcsolatosan, módosításra kerültek vagy most a jelen előterjesztés során kerül ez módosításra. Ezek közül a kifogások közül egyik legalapvetőbbnek tartom: nem támogatja kellően a többvagy sokgyermekes családokat. Kevés kivételtől eltekintve nem veszi figyelembe a jövedelmek felélését. Ugyanis a jövedelmeket személyek, általában

családfenntartók keresik meg, viszont a j övedelmeknek a felélése már egy családban talán több gyermekkel vagy szülővel történik. Tehát nem egy jövedelmet teremtő család éli fel - ezt a jelenlegi személyi jövedelemadózás kevésbé veszi figyelembe. A jelenlegi adótábla is csupán csak az eltérő jövedelműek egyenlőtlenségét mérsékli, attól függetlenül, hogy hány család vesz részt a jövedelmek felélésében. Jelenleg a családi terhek igen magasak. Esetenként gyermekek szülőket tartanak el alacsony nyugdíjuk miatt vagy talán nyugdíjazásuk hiányában, vagy a szülők segítenek a gyermekeknek, úgymond, az életlehetőség megteremtésében. 5 A jövedelemadózás fő szabálya: Valamennyi – bármilyen jogcímen szerzett – jövedelmünket össze kell adnunk, és ez az úgynevezett összevont adóalap az, amely után adózunk. De mi számít jövedelemnek? A magánszemély jövedelme az adóévben bármilyen címen és formában

megszerzett bevételek összessége, vagy a t örvényben elismert költségekkel csökkentett része, vagy a t örvényben meghatározott hányada. Vagyis általánosságban: bevétel – költség = jövedelem. A természetbeni jövedelmek adóztatása: Magyarországon csak az adótörvényben külön meghatározott bizonyos esetekben van adókedvezmény a nem pénzbeli, hanem természetbeni jövedelmekre vonatkozóan. Ha tehát valahol hazánkban egy ilyen rendszer létrejönne, a zöld forintban szerzett jövedelmek a pénzbeli jövedelmekkel azonos elbírálás alá esnének. Kanadában csak a szakmaszerűen folytatott tevékenység körében szerzett zöld dollár jövedelem adóköteles, egyéb tevékenység zöld jövedelme adómentes. Új-Zélandon egy minisztériumi állásfoglalás alapján jelenleg mind a társadalombiztosítási, mint a jövedelemadó fizetési kötelezettség alól mentesek a zöld dolláros tevékenységek. Az ÁFA köteles termékek esetén a zöld

dolláros árhoz hozzáteszik az ÁFA-t közönséges dollárban. Általánosan is elég gyakori, hogy valamely terméknek részben zöld, részben közönséges pénzben számított ára van. Közönséges pénzben a költséget, zöld pénzben a hozzáadott értéket fedezik. A személyi jövedelemadó mértéke 2003-ban: Az adó alapja 0 - 650 000 Ft 650 001 - 1 350 000 Az adó mértéke 20% 130 000 Ft és a 650 000 Ft-on felüli rész 30%-a 1 350 001- tól 340 000 Ft és az 1 350 000 Ft-on felüli rész 40%-a A személyi jövedelemadó mértéke 2004-ben: Az adó alapja 0 - 800 000 Ft-ig 800 001–1 500 000 Ft Az adó mértéke 18% 144 000 Ft és a 800 000 Ft-on felüli rész 26%-a 1 500 001 Ft-tól 326 000 Ft és az 1 500 000 Ft-on felüli rész 38%-a A személyi jövedelemadó fontosabb változásai 2003-ról 2004-re: Ez az a téma, amit egy kicsit hosszabban taglalnék, hisz mindenkit érinteni fog a jövőre bekövetkező változások. 6 Az adókról,

járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról rendelkező, az Országgyűlés által november 12-én elfogadott törvény módosítja a személyi jövedelemadóról szóló törvényt is. Módosul az adótábla és az adójóváírásra való jogosultság határa. Bővül az adókedvezmények köre, emelkedik néhány más adókedvezmény mértéke is. Az értékpapírokra vonatkozó szabályozás jelentősen megváltozik 2003-tól. Az adótábla, adójóváírás rendszere Az adótáblában a sávhatárok szélesednek, az adókulcsok száma nem változik. Évi 650 ezer forint jövedelemig 20 százalék, 650 ezer forint és 1 millió 350 ezer forint közötti jövedelmeknél 30 százalék, az 1 millió 350 ezer forint éves jövedelem felett 40 százalék az adó mértéke. Az adójóváírás továbbra is a bérjövedelem után jár és azokra a hónapokra lehet igénybe venni, amelyekben a magánszemély bérjövedelmet kapott.

Mértéke a bérjövedelem 18 százaléka, havi felső értéke 9000 ezer forint (legfeljebb évi 108 ezer forint) és a teljes összegű adójóváírás csak azt a magánszemélyt illeti meg, akinek az adóbevallásában bevallott vagy az adóbevallást helyettesítő munkáltatói elszámolásban elszámolt éves összes jövedelme 2003ban az 1 millió 350 ezer forintot nem haladja meg. A jogosultság 1 millió 950 ezer forintig fokozatosan szűnik meg. Az 1 millió 350 ezer és az 1 millió 950 ezer forint jövedelemsávba tartozók esetében a bér alapján egyébként járó adójóváírást (a bér 18 százalékát, de legfeljebb havi 9000 f orintot) csökkenteni kell annak a jövedelemnek a 18 s zázalékával, amely a jogosultsági határt meghaladja. A művelet eredményeként adódik, hogy az 1 millió 950 ezer forint éves összes jövedelemnél az adójóváírás nulla, az ezt meghaladó jövedelemmel rendelkezők pedig adójóváírást már nem érvényesíthetnek.

Módosult a bér fogalma. Bérnek minősíti a törvény az álláskeresést ösztönző juttatást és a keresetpótló juttatást is. Adókedvezmények: A családi kedvezmény mértékei (havi 3000, 4 000 és 10000 f orint), és a jogosultságok változatlanok, azonban bővül a családi kedvezmény megosztására jogosultak köre: a családi kedvezmény nemcsak a házastársak, de élettársak között is megosztható, amennyiben a gyermeket nevelő egyedülálló családi pótlékát az élettársak egyike sem veszi igénybe. A súlyosan fogyatékos magánszemély adókedvezményének mértéke havi 1500 forintról havi 2 ezer forintra nő. A közcélú adomány kedvezménye (a támogatásként fizetett összeg 30 százalékával, kiemelkedően közhasznú szervezet esetén maximálisan évi 100 ezer forinttal, a közhasznú szervezeteknek történő adományozás esetén legfeljebb évi 50 ezer kutatás-fejlesztési tevékenysége támogatására átadott összegre is. Legfeljebb

évi 60 ezer forintig terjedően, új adókedvezményt vehetnek igénybe a felnőttképzésben résztvevők és a számítástechnikai eszközöket vásárlók. A felnőttképzésről 7 szóló törvény előírásai szerint akkreditált intézménnyel kötött felnőttképzési szerződés alapján fizetett díj (ideértve a vizsgadíjat is) 30 százalékával csökkenthető az összevont adóalap adója. Ha a kedvezményt a képzés időtartama alatt az arra jogosultak nem veszik igénybe, akkor lehetőség van annak – a képzési szerződés lejártát követő ötödik adóévig történő – halasztására. A pedagógus, az oktató, a hallgató, a felnőttképzésben résztvevő magánszemély, valamint az a magánszemély, akinek gyermeke nappali rendszer iskolai oktatásban vagy a felsőoktatásról szóló törvényben felsorolt felsőoktatási intézményben hitelesített iskolai rendszerű első alapképzésben vesz részt, a s zámítástechnikai eszköz

vásárlására, lízingelésére, bérletére fordított összeggel csökkentheti az összevont adóalap adóját. (A kedvezmény akkor érvényesíthető, ha a megszerzés a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium vagy az Oktatási Minisztérium által meghirdetett pályázat keretében történik. Egyebek Nem kell adóznia a magánnyugdíj pénztári tagnak, ha a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépése miatt – rendelkezése szerint – a tagdíj-kiegészítés címén befizetett összeget önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárban egyéni számláján jóváírják. Ha azonban azt kifizetik a m agánszemélynek, akkor az egyéb jövedelemnek minősül. A fizető-vendéglátó tevékenységet folytató tételes átalányadózó magánszemélynek vendéglátással hasznosított szobánként 24 e zer forint helyett 2003. j anuár 1-től 32 ezer forintot kell fizetnie. A személyi

jövedelemadó bevallása, egyéb adózási alternatívák: Hazánkban a jövedelemadónak az egyéni (személyi) változata működik. De – immár nem először – fontolgatják, hogy a családi jövedelemadózást vezetik be. A fizetendő adó, adóelőleg A fizetendő adó összegét – említettük – úgy kapjuk meg, hogy a számított adóból levonjuk az adókedvezmények összegét, illetve hozzáadjuk az azt növelő tételeket (például a befektetés állomány csökkenésének az összegét). A magánszemély vagy önadózás keretében maga vallja be jövedelmét, vagy helyette a munkáltatója (például a vállalat, ahol dolgozik) készíti el a bevallást és az elszámolást. Az utóbbi megoldásnak egyebek között feltétele: jövedelmünk egy helyről, a bevallást elkészítő munkáltatótól származik. A személyi jövedelemadóval az adóévet követő hónapokban kell elszámolnunk. A költségvetésnek azonban folyamatosan szüksége van bevételekre,

ezért kötelezően adóelőleget fizetünk. 8 Munkáltatói adóelőleg. A legegyszerűbb az adóelőleg kiszámítása, ha a munkavállaló kizárólag bérjövedelmet kap a munkáltatójától. Ilyenkor a munkáltató a havonta rendszeresen kifizetett bér tizenkétszerese (tehát az éves bér) után megállapítja a várható adó összegét, és a legegyszerűbb esetben annak 1/12 részét vonja le, illetőleg utalja át adóelőlegként az adóhivatalnak. A valóság ennél csaknem mindig bonyolultabb. A munkáltató már az adóelőleg számításakor érvényesíthet bizonyos adókedvezményeket (erre más kifizetőnek nincs lehetősége). A cégünktől nem csupán rendszeres jövedelemhez juthatunk, kaphatunk például prémiumot vagy jutalmat is. Az ilyen nem rendszeres jövedelmet az adóelőleg számításakor ugyancsak figyelembe kell venni. És persze az adóelőleg-számításnak és -levonásnak még számos más alesete is létezik. Kifizetői adóelőleg. Az

önálló tevékenységből (tehát nem munkaviszonyból) származó összevonandó jövedelemből a kifizetőhely von le adóelőleget, a fő szabály szerint az összeg 40 százalékát. Ám ha nyilatkozunk (írásban, felelősségünk tudatában), hogy várható évi összes összevonandó jövedelmünk nem haladja meg az 1 millió forintot, az e fölötti összeg esetében 40 százalék az adókulcs, a kifizető az adótábla szerint számítja az adóelőleget. Az év során adóelőlegként vagy többet, vagy kevesebbet fizetünk, mint amennyi az adókötelezettségünk. Az adóhivatallal az adóbevallással számolunk el: vagy nekünk kell még befizetnünk az államkasszába, vagy az adóhivatal a többletbefizetést visszautalja számunkra. Családi jövedelemadózás Az immár tizenkét éve meghonosított személyi (egyéni) jövedelemadózás alternatívájaként időről időre felmerül a családi jövedelemadózás. Sokak véleménye szerint a személyi

jövedelemadózás legfőbb hibája az, hogy nem veszi figyelembe: az emberek jövedelmüket általában családban költik el. A családi jövedelemadózás más problémákat vet fel Egyik változatában a család tagjainak jövedelme ugyan külön-külön adózik, de a családfő adójának megállapításakor figyelembe veszik az eltartottak számát. E rendszer meglehetősen hasonlít a maira. Egy másik lehetőség: A család tagjainak jövedelme összeadódik, ennek alapján közösen fizetnek adót, az eltartottak után pedig meghatározott adókedvezmény jár. A harmadik változat szerint a cs alád jövedelmének felére – a hozzá tartozó alacsonyabb adókulcsokkal – számítják ki az adót, és a befizetendő adó ennek az összegnek a kétszerese. Ez az úgynevezett splitting módszer. Előnye, hogy nem hat a nők munkába állása ellen Leginkább azoknak a családoknak, pároknak kedvez, amelyekben a férj és a feleség jövedelme nagyon eltér egymástól

(például a férj vállalatvezető, a feleség háztartásbeli). A jobban kereső fél adója ugyanis e módszer alkalmazásával jobban csökken, mint amennyivel társáé emelkedik. 9 A splittinget a maga teljességében jelenleg Franciaországban és Luxemburgban alkalmazzák. A tapasztalatok azt mutatják, hogy – a közhiedelemmel ellentétben – nem az egyedülállók rovására, hanem éppen ellenkezőleg, a családok jövedelmében mehet végbe egészségtelen arányeltolódás. De már az is komoly fejtörést okozhat, hogy e rendszerben egyáltalán ki számít családtagnak. Csupán az apa, az anya és a gyermek? Vagy netán az ugyanazon lakásban élő rokonok is? És ugyan hogyan családban, háztartásban élnek-e? Aztán jókora adminisztráció adódik például abból, ha év közben újszülött érkezik a családhoz. A családi jövedelemadózás sok más problémát is felvet. A közös vagyonnyilatkozat sértheti a család tagjainak személyiségi jogait.

(Ugyan mi köze az egyik házastársnak ahhoz, mennyit keres a másik?) A személyi jövedelemadó túlnyomó része, 97-98 százaléka adóelőlegként folyik be a központi költségvetésbe. A családi jövedelemadózásban az előleg levonása megoldhatatlan feladat elé állíthatja a munkáltatókat. Ehhez ugyanis a család valamennyi tagjának külön-külön nyilatkoznia kell a várható keresetéről. (A franciák ezt a nehézséget úgy hidalják át, hogy törvényileg nem írnak elő adóelőleget. Ám ezt könnyen megtehetik, mert náluk a k öltségvetés bevételeiben a j övedelemadó aránya viszonylag csekély.) A családi jövedelemadózás nem ismeri az adómentes jövedelem kategóriáját; az ilyen rendszerben minden, a családi pótlékok, a nyugdíjak stb. is beleszámítanak a család jövedelmébe. Ettől természetesen el lehet térni, ám ez növeli az adminisztrációt, nehezíti az ellenőrzést és így tovább. Nálunk – a számítások szerint – a

családi adózás bevezetése változatlan adókulcsok mellett hatalmas összeggel kurtítaná meg a költségvetés bevételeit. (Ezt az összeget 1996-ban mintegy 80 milliárd forintra becsülték.) Ez a hatás különféleképpen ellensúlyozható, például növelhető a jövedelem-elvonás mértéke. Az adókulcsok emelése azonban éppen a családi adózásra váltás remélt előnyeit tüntetné el. A jövedelemadózás – legyen az személyi (egyéni) vagy családi – alapproblémája: a jövedelmet már keletkezése pillanatában megadóztatja, vagyis akkor, amikor az egyén vagy a család még el sem dönthette, hogy jövedelmének mekkora hányadát kívánja elfogyasztani, illetőleg megtakarítani. Sokak szerint adórendszerünk e probléma „orvoslásával” fejlesztendő tovább, vagyis a központi költségvetést a fogyasztási típusú, a fogyasztáshoz kapcsolt adókra (általános forgalmi adóra, fogyasztási adóra, jövedéki adóra) kellene alapozni. (Ha

fogyasztok, adózom, ha nem, nem.) Ámde a másik oldalon ott vannak a költségvetés folyamatos kiadásai, melyek folyamatos, tervezhető bevételt tesznek szükségessé. Vagyis jövedelemadó a jövőben is lesz 10 Ferge Zsuzsa szociológus álláspontjai a j övedelem és a családi jövedelemadózással kapcsolatban: Ferge Zsuzsa szerint az általános jövedelemadó bevezetésének gondolata két fő indok alapján merül föl: 1. gazdasági: a jelenlegi keresetelosztás túlságosan "összenyomott", nem veszi figyelembe a tényleges a tényleges teljesítményeket és ezért nem elég ösztönző. 2. társadalmi: a magyar jövedelemelosztás már ma is túlságosan széthúzott, vannak kiugróan magas jövedelmek, amelyek a második gazdaságban keletkeznek, illetve igen alacsony jövedelmi szintek, ezért a jövedelmi olló szűkítése kétségkívül kívánatos. Ennek lehetséges eszköze a családi összjövedelmeket figyelembe vevő progresszív

adórendszer.( a jövedelem növekedésével párhuzamosan nő az adó ) A kereseti adó és a teljesítmény szerinti differenciálás A keresetek kialakításának mai rendszere kétségkívül sok esetben nem ösztönző, nem arányos a teljesítménnyel. Ferge a nem megfelelő differenciálás okait a következőkben látja: - a különböző foglalkozási csoportok közti arányok nem megfelelőek - egy-egy foglalkozási csoporton belül nincs megfelelő differenciáltság - általában nem világos és nem egyértelmű a társadalomvezetés viszonya a többletteljesítményhez és az ezzel járó többletjövedelemhez Tehát a probléma szerinte nem a kereseti olló túlzott zártsága, hanem az imént felsorolt egyéb okok. Fel kell azonban tennünk a kérdést, mi lenne helyesebb: a jobb ösztönzés nevében tetszőlegesen emelkedni hagyni a kereseteket, majd a már túlzottnak ítélt differenciálódást adóval lefaragni, vagy eleve megállapítani egy felső kereseti

határt s azon belül gazdálkodni. A második megoldás mellett a szerző szerint a következők szólnak: 1. A kereseti olló kinyitása nem változtatja meg a társadalmi munka megosztását és az ebből adódó társadalmi erőviszonyokat, önmagában egyáltalán nem hat a keresetek közti mai rangsorra. 2. Kétségtelen, hogy a kereset bruttó szintjének is van társadalmi jelentősége, de ennél is többet számít a keresetek nettó szintje, ezért állandó konfliktusokra kerülhet sor a kérdés körül, hogy mennyire legyen progresszív a kereseti adó. 3. A keresetek maximális szintjének rögzítése számos k özgazda szemében a gazdaság ügyeibe való erőszakos beavatkozásnak tűnik, valójában csak annak a logikának a következetes alkalmazásáról van szó, amelynek nevében a minimális bér rögzítése is történik. Röviden: a szocialista feltételek mellett a szerző nemigen lát olyan valóban gazdasági érdeket, mely a kereseti olló korlátlan

kinyitását és kereseti adóval való korlátozását indokolná, de szerinte jól megfelelne a kereseti skála két szélső értékének dinamikusan változó rögzítése. 11 A családi jövedelem adóztatása és a méltányosság A kereseti és e családi jövedelmi adó elvileg szinte ellentétes célokat szolgálnak - az első egy mainál ésszerűbbnek, hatékonyabbnak vélt kereseti differenciálódást, a másik egy a mainál kevésbé egyenlőtlen jövedelemelosztást segítene elő. Az adózás társadalmi - demográfiai indokoltsága és technikai nehézségei A családi jövedelmek eloszlása két alapvető ok miatt nagyobb szóródást mutat, mint a keresetek eloszlása: 1. különböző számú kereső a családokban 2. az eltartottak eltérő száma A demográfiai - társadalmi tényezők jövedelmekre gyakorolt hatása a kívánatosnál nagyobb és sok szempontból kedvezőtlen irányú jövedelmi differenciáltságot hoz létre. Nem egyértelmű azonban, hogy

a mai különbségekből mit és mennyit célszerű központi beavatkozással mérsékelni és mi a beavatkozás megfelelő eszköze. Amennyiben a családi jövedelem a progresszív adóztatás alapja, ez értelemszerűen nagyobb mértékben érinti azokat a családokat, amelyben mindkét fél keres. Ez azt jelenti, hogy ugyanazt a munkát másként minősíti a társadalom ha egyedülálló végzi, mintha családos. Másrészt ez kisebb-nagyobb ellenösztönzést jelenthet a munkamegosztásba való bekapcsolódás szempontjából. Az eltartottak esetében Ferge azt tartja kívánatosnak, ha a társadalom növekvő mértékben járul hozzá eltartásukhoz. Az ehhez szükséges alapokat alkalmasint egyenes adóból is lehetne növelni, ez azonban elvi és technikai problémák sorát veti fel: - hogyan vegyék figyelembe a családi terheket az adóztatásnál - valóban az egy főre jutó jövedelmet kell-e alapul venni, hiszen tudjuk, hogy a kisebb háztartások rezsije aránylag

nagyobb, mint a n épesebbeké, s hogy az egyes családtagok élettani szükségletei nagyon is eltérőek. Az ún egy fogyasztási egységre jutó jövedelem kategóriája ezt veszi figyelembe. - inkább technikai, mint érdemi kérdés a társadalmi juttatások adóztatásának kérdése - minden olyan adórendszer, mely jövedelembevallásra épül rendkívül bonyolult adóbevallási- ,ellenőrzési- és beszedési rendszert igényel, s ez természetesen meglehetősen költséges Néhány elvi kérdés elemzése Ferge Zsuzsa szemszögéből A méltányosság elvi kérdései, Magyarországon az eloszlás széleit? avagy 12 hogyan érintené a jövedelemadózás Az összeszűkített jövedelmi arányok, bár jóval magasabb színvonal mellett elfogadhatóak, ma indokolatlanok, hiszen valóban minimálisra csökkentik a jövedelemnövelésre ösztönzést, ráadásul egyik napról a másikra olyan mértékben csökkentenék a relatíve jobb helyzetűek jövedelmét, ami

alig elviselhető feszültséget okozna, hiszen abszolút értelemben e családok zöme sem gazdag. Járható út-e a negatív jövedelemadó? A negatív jövedelemadó értelmében az adómentesség alsó határáig vagy annak egy részéig minden család egy főre jutó jövedelmét kiegészítenék. Ez azonban elhomályosítja a szocialista társadalom azon törekvését, hogy a közösség egésze vállalja azok ellátását, akik nem tudnak részt venni a munkamegosztásban, ugyanis ez ebben a rendszerben a közösség, hanem a "jómódúak feladata volna. A nem egyenlő, hanem körülményektől függő elbírálás feléleszti a "szegénységtudatot" (azaz megbélyegző), illetve visszaélésre ad lehetőséget. A tőkés országokban emellett sokan azt vetik fel, hogy a garantált jövedelem (vagy negatív jövedelemadó) munkakerülésre ösztönző. Az adott feltételek mellett tehát Ferge szerint a cél nem a negatív jövedelemadóztatás, hanem: - a teljes

foglalkoztatás elvének még következetesebb és általánosabb érvényesítése - az alacsonyabb bérek színvonalának átlagosnál gyorsabb emelése - a társadalmi juttatások minden nem munkaképes tagra való kiterjesztése - a juttatások színvonalának fokozatos emelése, ami automatikusan és univerzálisan biztosítja a megélhetést mindenki számára. A jövedelmek bevallhatósága és az adózás Könnyen belátható, hogy a második gazdaságban keletkező jövedelmek többnyire és általában vagy bevallatlanok vagy bevallathatatlanok. Minthogy ezek a gazdasági tevékenységek sokfajta hiányhoz és a mai adottságokhoz kapcsolódnak az estek nagy többségében nem küszöbölhetők ki néhány adminisztratív korlát feloldásával. A "burkolt" jövedelmek adóztatása nemcsak megoldhatatlan nehézségekbe ütközik, hanem esetleg visszás és igazságtalan következményekhez vezethet. Egy egységes és általános, a b éreket és egyéb

(burkolt) jövedelmeket azonosan elbíráló jövedelemadó-rendszer elsősorban azokat érintené, akiknek jövedelme bevallható, vagy egyszerűen tisztességesek, vagy nincs kielégítetlen igényük, vagy szakképzettségbeli, területi, egyéb hátrányaik nem teszik lehetővé, hogy bekapcsolódjanak a második gazdaságba. 13 Megfelelő feltételek mellett a burkolt gazdaság nyitottá tétele a magánszférában keletkező jövedelmek zömét bevallhatóvá és bevallathatóvá teszi. Így lehetővé válik ezeknek a jövedelmeknek a megadóztatása is. A jövedelemadózás elosztásra gyakorolt hatása a tőkés országokban és egy tanulság A tőkés társadalmakban a jövedelemadó jó néhány célt szolgál: 1. A növekvő államigazgatási, közjóléti, közszolgáltatási stb feladatok fedezetének megteremtése. 2. Horizontális és vertikális újraelosztás az arányosabb közteherviselés érdekében 3. A gazdasági növekedés elősegítése bizonyos

tevékenységek csökkentett adóztatásával, illetve a stabilitás biztosítása a jövedelmi ingadozások automatikus mérséklésével. 4. A központilag kívánatosnak ítélt jövedelem felhasználás ösztönzése azzal, hogy bizonyos kiadásokat az adóalapból levonhatóvá tesz. Az egyetlen szempont, ami a mi k örülményeink mellett is nyomós indok lehet a személyes jövedelem adóztatására, az, hogy a horizontális és vertikális újraelosztást nem mindig sikerül központilag megfelelően biztosítani. Ezért tartja érdemesnek Ferge megnézni a tőkés országok erre vonatkozó tapasztalatait. a., A horizontális újraelosztás olyan kritériumok szerinti újraelosztást jelent, amelyek biológiai, demográfiai, esetleg területi jellegűek (családi pótlék, nyugdíj, betegséggel kapcsolatos ellátások). Ezen juttatások sikerének elismerése mellett azonban a következőket kell figyelembe venni: 1. Nincs szoros összefüggés az egyenes adó rendszere és a

juttatások között 2. A horizontális elosztás többnyire az életciklus különböző szakaszai között történik, alig érinti a társadalmi eredetű jövedelmi különbségeket. Azért lehet viszonylag sikeres, mert az uralkodó osztály alapvető érdekeit kevéssé sérti. b, A vertikális újraelosztással jóval nagyobbak a problémák: 1. A több, illetve kevesebb adót fizetők ennek függvényében tekintik magukat "első"- vagy "másodrendű" állampolgárnak, tartanak igényt arra, hogy a közügyekbe beleszóljanak, ezáltal újabb egyenlőtlenségi dimenzió jön létre. 2. A tőkés országok zömében kevés sikerrel jár Ahol az eredetei jövedelemelosztás nagyon egyenlőtlen volt ott ez az adózás után is nagyjából ilyen maradt, mivel a jobb helyzetű csoportoknak jobb esélyeik vannak az adó számukra kedvező megállapítására vagy megkerülésére. A következtetések eléggé egyértelműek: A személyi jövedelemadózás tőkés

feltételek mellett szokásos funkciói szocialista körülmények között nagy résztérvényüket vesztik. Az egyetlen cél, ami továbbra is indokolhatja a jövedelemadóztatást, a túlzott jövedelmi egyenlőtlenségek csökkentése. Úgy 14 tűnik azonban, hogy e cél elérésére a jövedelemadó kevéssé alkalmas általában, s különösen keveset segíthet nálunk, ahol a kiugró jövedelmek többnyire nehezen vagy egyáltalán nem vallhatók be. Az elosztás és újraelosztás néhány gyakorlati elve Az alapelvekben eltolódás következett be. Az utóbbi néhány évben új tendencia látszik kirajzolódni tőkés feltételek mellett. A hivatalos dokumentumok mind gyakrabban helyettesítik az egyenlőségköveteléseket méltányosság követelésekkel. Bevallva bevallatlanul arról van szó, hogy kiderült: tőkés feltételek mellett igen nehéz tartós, mélyreható változásokat elérni a társadalmi egyenlőtlenségek strukturális átalakításában. Ezt a

kudarcérzést az utóbbi évek fokozódó gazdasági nehézségei csak felerősítették. A méltányosság kritériumának központi szociálpolitikai célként való elfogadása és alkalmazása azt jelenti, hogy a rendszert alkotó objektív egyenlőtlenségek csökkentése helyett csak a már tudatosodott társadalmi méltánytalanságok változtatása válik szociálpolitikai céllá. Ez is csak olyan mértékig cél, hogy a méltánytalanságérzés mögötti egyenlőtlenség tűrésküszöbön belül kerüljön. Az ebből adódó veszélyes következmény, hogy azok akik mások méltánytalan helyzetéből profitálnak, csak olyan mértékig fogják csökkenteni a méltánytalanság fokát hogy az épp elérje a hátrányos helyzetűek által még tolerált értéket. A kérdés természetesen nem az, hogy kell-e a m éltánytalanságérzetre figyelnünk vagy sem. Az a politika, amely nem számol az emberek már tudatosodott igényeivel vagy sérelmeivel, nem válhat

általánosan elfogadottá, nem legitimálódhat. Ami kérdéses az , hogy elég-e csak a már tudatosan kifejeződő "érzelmekkel" foglalkoznia a társadalom- vagy szociálpolitikának. a válasz erre két okból is nemleges. Minél hátrányosabb helyzetű egy csoport, annál kevésbé tudja helyzetét objektíven felmérni, illetve méltánytalanságérzésének hangot adni. Másodsorban ezek az "érzelmek", illetve értékelések erősen függenek az ideológiaihatásoktól. Az eddig említettek még mindig túlságosan általános elvek ahhoz, hogy a gyakorlatban vezéreljék az elosztás-újraelosztás területén működő társadalompolitikát. Ehhez bizonyos gyakorlati elvek rendszeres, egymással és az alapcélokkal is összefüggő tisztázására van szükség. A továbbiakban néhány ilyen elv tisztázására tesz kísérletet Ferge. A munka szerinti elosztás tartalma, lényege: A munka szerinti elosztás elméletileg a teljesítménytől, a

végzett munka minőségétől és mennyiségétől függ. A főbb értelmezések a következők: 15 1. Közvetlenül, naturáliákban mérhető eredmény estén a teljesítmény a megtermelt termékek volumenétől függ, viszonylag könnyen beépíthető minőségi kritériumokkal (pl. selejtarány) kombináltan. 2. Közvetlenül nem mérhető eredmény esetén az idő- illetve a szellemi- vagy fizikai energiaráfordítást veszik figyelembe. Tulajdonképpen a többlet energiafelhasználás az egyik indoka a nagyobb felelősség magasabb bérezésének is. 3. Sok esetben a múltbeli idő- és energiaráfordítást, mindenekelőtt az oktatási rendszerben eltöltött időt veszik figyelembe, illetve ezzel arányosan állapítják meg a keresetet. 4. Sajátos elemet visz a teljesítményértékelés rendszerébe a kockázati felelősség gondolata Konvencionálisan a nagyobb kockázatot általában a hierarchiában magasabb beosztáshoz kapcsolják, bár a kockázati

felelősséget összetettsége miatt nehéz ténylegesen megállapítani. 5. Egy sor egyéni tulajdonság is hatással lehet a bérekre, különösen a vezető pozíciókban 6. Jelentősen keresetdifferenciáló tényezőt jelentenek a munkaerőkereslet és kínálat viszonyai 7. Bizonyos, hogy számtalan esetben mai kereseti különbségek korábbi történelmi feltételeknek megfelelő erőviszonyok hatását hordozzák. 8. A kereseti arányokba akarva-akaratlanul beépül egy sajátos "szociális" elem - nevezetesen az, hogy a dolgozó családi vagy egyéni körülményeit is figyelembe veszik a bér megállapításánál. A keresetekre ható tényezők szintetizálódásánál is és a keresetkülönbségek kialakulásánál is két társadalmi tényező játszik szerepet: 1. spontánul ható társadalmi erőviszonyok 2. tudatos társadalompolitika Mindent összevetve valószínűleg az a helyzet a munka szerinti elosztással, hogy a különböző gazdasági és

társadalmi megfontolások a múlt és jelen társadalmi erőviszonyaival átszínezve hoznak létre valamilyen végeredményt, ami már nem értelmezhető a végzett munka egyértelmű értékkifejeződéseként. A redisztributív jövedelmek értelmezése A "juttatási" jövedelmek esetében az elnevezés homályosan utal a forrásra (központosított tiszta jövedelem), valamint arra, hogy e jövedelmek valamilyen társadalmi célt szolgálnak. Két lényeges ismérv: 1. alkotmányos jogra épülnek 2. az anyagi forrásokat az állam vagy valamilyen állam által megbízott központ biztosítja Végeredményében a társadalmi juttatások alkotmányos jogon biztosított redisztributív jövedelmek. 16 Az elosztás két fő típusának egymáshoz való viszonya A népgazdasági tervekben a munka szerinti elosztás és a redisztributív jövedelmek közül az utóbbiaknak kell gyorsabban növekedniük. Azt azonban minden elméleti és gyakorlati állásfoglalás

hangsúlyozza, hogy a juttatási jövedelmek nem emészthetik fel a teljes jövedelemnövekményt, azaz a munka szerint elosztott jövedelmeknek is emelkedniük kell. Eddig a közgazdászok részéről két fenntartás fogalmazódott meg ezzel az elvvel kapcsolatban: 1. Az általánosabb érvényű fenntartás túlzottnak tartja a redisztributív jövedelmek növekedését, s ebben a gazdasági növekedést veszélyeztető tényezőt lát. 2. Egy kevésbé elterjedt szemlélet a juttatások elosztásának elvi alapját kérdőjelezi meg Itt nem az a probléma, hogy sokat osztunk el, hanem az, hogy ha a lakosság túlságosan hozzászokik ahhoz, hogy munka nélkül is fedezheti bizonyos szükségleteit, akkor ez erkölcsileg rossz hatású, aláássa a munka értékét. Ennek ellenére Ferge úgy gondolja tovább kell folytatni, de tudatosabb, jobban kifejtett érvekkel meg is kell erősíteni azt a domináló politikát, amely a társadalmi juttatások jelentőségét növelni

kívánja. Ezzel párhuzamosan át kellene gondolni, hogyan lehet úgy biztosítani a munka és teljesítmény becsületét, hogy közben a "rosszul beilleszkedettek" ne váljanak társadalmon kívülivé, illetve ne halmozódjanak hátrányaik. Milyen csoportoknak van joguk a közjavakból való részesedésre? A társadalom eltartandó tagjai közé konvencionálisan a gyermekek, betegek, öregek tartoznak. Bizonyos feltételek mellett jogcím lehet, ha az egyén munkaképes ugyan, de a társadalom nem képes számára munkalehetőséget biztosítani (munkanélküli segély). Jogcímként ismerhető el a tanulmányokkal töltött idő is (ösztöndíj). Megfelelő intézményi keretek hiányában közös alapból fedezhető azok fenntartása, akik önellátásra képtelen személyt gondoznak, s ezért nem tudnak munkát vállalni. Az akkor érvényben lévő megszorítások közül a legfontosabb az volt, hogy a jogosultság munkaviszonyhoz kötött. Az ilyen módon

ellátatlan csoportok számára rendszeresítették a különböző segélyeket. Ezek később más, különösen nehéz helyzetben lévők számára is elérhetővé váltak. A segélyek jellemzője: - nem jogszerűen járnak, hanem kérvényezni kell őket (adhatóak) - odaítélésük feltételei között nagy súlya van a kérelmező egyéni helyzetének, jövedelmének stb. Végeredményében tehát az egyes csoportok ellátása történhet: 17 - állampolgári jogon - munkaviszonyhoz kötötten - egyéni elbírálás alapján végbemenő szelekcióval Milyen szükségleteket célszerű a vásárlóerőtől függetleníteni? Hagyományosan az ilyen jellegű követelések az oktatási és egészségügyi juttatások köré szerveződnek, és ezeknek a mindenkori alapszinten történő kielégítését célozták meg. Szokásosan két megoldást tekintenek a piactól, illetőleg vásárlóerőtől független, azaz természetbeni juttatásnak: 1. az intézmények teljesen

ingyenes igénybevétele 2. a kedvezményesen megállapított térítési díj ellenében nyújtott szolgáltatások Az egyik legfontosabb kérdés Ferge szerint az, hogy vajon minden szükséglet, amelynek egyéni kielégítése a közösség szempontjából alapvető, szerepel-e már a közösségileg fedezendő (támogatandó) szükségletek között. Univerzalitás, szelektivitás és pozitív diszkrimináció A társadalmi - különösen a természetbeni - juttatásokat az egyes társadalmi rétegek, mintegy spontán önszelekció hatására egyenlőtlen mértékben veszik igénybe, nem beszélve azokról az esetekről, amikor érdekeiket nem tudják megfelelően érvényesíteni. Emiatt a juttatások az eredeti jövedelemegyenlőtlenségeket gyakran nem vagy alig csökkentik. Ferge ennek megoldását abban látja, hogy: ha az újraelosztás strukturális jellegű átcsoportosítást is végre akar hajtani, akkor annak megfelelően más jogosultsági kritériumokat is be kell

építeni a rendszerbe. Egy meghatározott viszonylat mentén akkor várható redisztributív hatás, ha ezt a tengelyt kiemelten kezelik a j ogosultság meghatározásánál, és tudatos erőfeszítések történnek azért, hogy az adott tengelyen "rosszabb" helyzetben lévőkhöz csoportosuljanak át jövedelmek a "jobb" helyzetben lévőktől. Erre szolgál a pozitív diszkrimináció, s bizonyos értelemben a rászorultság szerinti szelekció is ennek minősül. Felvetődik azonban a probléma, hogy a pozitív megkülönböztetés nem épít-e ki újfajta elkülönüléseket a preferált és a nem preferált csoportok között? A kérdés tehát az, hogyan lehet előnyöket juttatni bizonyos csoportoknak anélkül, hogy ezzel másokat hátrányos helyzetbe hoznánk. Ferge szerint valóságos megoldást csak a keretek olyan bővítése és az ellátás színvonalának olyan emelése jelent, amikor egy-egy juttatásból való kizárásra semmilyen alapon nincs

szükség(univerzalitás), és amikor mód nyílik arra, hogy a lehető legtömegesebb igénybevételen belül a bánásmód a lehető legegyéniesítettebb legyen. Amíg azonban idáig eljutunk, szükség van bizonyos áthidaló megoldásokra. Ezek egyike a piac megfelelő kombinálása redisztributiv elemekkel. 18 A családi jövedelemadózás megteremtésének támogatottsága Egy olyan országban, mint Magyarországon, ahol százszoros a jövedelmi különbség, és 5 millióan [a népesség fele] élnek a d eklarált [ám hamisan alacsony] létminimum-összeg határán; már 6-8 évvel ezelőtt indokolt lett volna a családi jövedelem-adózás [CSJA] bevezetése, a társadalmi egyenlőtlenségeket csak felnagyító személyi jövedelemadózás [SZJA] helyett. A mai rendszer igazságtalanul elveszi a jövedelmek 30-40%-át a kereső család-fenntartóktól, és nem vesz tudomást a családban nevelkedő gyermekekről, és azok számáról. Az egy főre jutó jövedelem fejezi

ki valósan a család, mint a gazdaság legkisebb kollektív jövedelmű alapegységének közös anyagi és szociális helyzetét egyaránt. A mai kormány az adó-visszatérítés indirekt, és egyébként is kétes módszerével operál, amely visszatérítésben csak a főállású munkaviszonnyal rendelkezők részesülhetnek, miáltal a társadalom széles rétegei kimaradnak a kedvezményből . Nem a maximális adóbevétel elérését kell célként kitűznünk, hanem azt, hogy minden család [és főként a nagycsaládosok] rendelkezzenek azzal a jövedelemmel, amely a gyermeknevelés, a családfenntartás költségeit maradéktalanul fedezi. Nem adó-visszatérítés formájában próbálunk egy kivételezett körnek kedvezményt nyújtani, hanem el sem vonjuk, tehát meghagyjuk a családok megszerzett jövedelmét, oly módon, hogy a családok egy főre jutó jövedelmét fogjuk sávosan adóztatni, vagyis általánosan bevezetjük a családi jövedelemadózás rendszerét.

Az uniós jogszabály egyik fontos adóneme a személyi jövedelemadó: Az uniós országok adórendszerében a magyarországi fogalomnak teljesen megfelelő adónem nincsen. A „jövedelemadó” mindenütt létezik ugyan, de többféle jövedelemre oszlik ezekről a legtöbb országban külön-külön kell bevallást készíteni, és az adót megfizetni. Valamennyi országban megtalálható viszont a béradó, amelyet hasonlóan, mint nálunk a kifizető, köteles a jövedelméből (munkabéréből) levonni és befizetni az adóhivatalnak. Számtalan adókedvezmény létezik, melynek köre és nagysága függ az adott ország adópolitikájától, szociálpolitikájától és gazdasági lehetőségeitől. Lényeges különbség a magyar és az uniós országok adórendszere között, hogy Európában általában nincs ilyen gyakorlat, hogy a személyi jövedelemadó fogalomkörébe tartoznak az egyéni vállalkozók. Ezek a kisvállalkozások (kereskedők, kisiparosok, művészek,

sportolók, stb.) speciális szabályok szerint adóznak Az elszámolható költségek szabályai is különböznek országonként, de abban valamennyi adóhatóságnál egyöntetű gyakorlat alakult ki, hogy az egyes vállalkozásoktól elvárható bevétel nagyságát szakmánként táblázatokba foglalták. 19 Az adóhatóságok ellenőrzéseik alkalmával néhány fellelt adatból becsülni tudják a bevétel és az eredmény nagyságát, amelynek alapján kivetik az adót. Ha az ad óalany nem ért egyet a kivetett adó nagyságával, neki kötelessége bizonyítani az ellenkezőjét. Nyugat-Európában és a csatlakozni kívánó országok többségében néhány ország kivételével kivetéses adórendszer van, amely azt jelenti, hogy az adóalany a bevallásában bevételeit, jövedelmét vallja be, az adóhivatal a fizetendő adót kiszámítja, melyről értesíti az adózót. Adófizetési határidők a személyi jövedelemadó vonatkozásában: A vállalkozási

tevékenységet nem folytató magánszemélyeknek, ha általános forgalmi adó fizetésére nem kötelezett, a jövedelemadót az adóévet követő év március 20-áig kell megfizetnie. A vállalkozási tevékenységet folytató, vagy általános forgalmi adó fizetési kötelezettséget eredményező értékesítést végző magánszemélyeknek a jövedelemadót az adóévet követő év február 15-éig kell megfizetnie. A munkáltatóknak az év végi elszámoláskor az általa megállapított jövedelemadó és a m ár levont, megfizetett adóelőleg különbözetét a levonást követő hó 12-éig kell megfizetnie. 20 Irodalomjegyzék -Paul A. Samuelson – William D Nordhaus: Közgazdaságtan -Ulrich Róbert: AdóTipp -Ferge Zsuzsa: Társadalompolitikai tanulmányok -Adó-Info : Az Apeh Hajdú-Bihar megyei igazgatóságának kiadványa -A HVG újság 2003. január 04-ei száma -Adójog az EU küszöbén: Az Apeh Hajdú-Bihar megyei igazgatóságának kiadványa -A

Hajdú-Bihari Napló 2003 augusztus 6.-ai száma -Antal A. László: Adótörvények, adótanácsok -Az Új Magyar Lexikon sorozat kötetei -Az adózásról szóló 1995. évi CXVII törvény 21