Gazdasági Ismeretek | Adózási ismeretek » Nagyné Szekeres Katalin Ágnes - Rövid kitekintés a vagyonadó kapcsán

Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási szak Rövid kitekintés a vagyonadó kapcsán Készítette: Nagyné Szekeres Katalin Ágnes 2003/2004-es tanév II. évfolyam I félév Levelező tagozat „B” csoport Hajdúböszörmény, 2003. November 13 Tartalomjegyzék I. Az adóreform és az államháztartás reformjának szükségessége 3 II. A vagyonadó meghatározása és a méltányosság elve 4 III. A vagyonadó kötelezettség illetve mentesség feltételei 5 IV. A vagyonadó mértéke 7 V. A vagyonadó típusai 8 VI. Adózási elvek 9 VII. Vagyonértékelés 9 VIII. Alkalmazott tulajdonadók 11 IX. Vagyoni típusú adók 12 X. A vagyonadóra vonatkozó törvényalkotási jogkör 14 XI. Vagyonmegoszlás 14 XII. A vagyonadó országonkénti sajátos értelmezése, alkalmazása 16 1. Amerikai Egyesült Államok 16 2. Magyarország 17 3. Németország 18 Felhasznált irodalom 22 XIII. 2 I.

Az adóreform és az államháztartás reformjának szükségessége Az államapparátus fenntartására évezredek óta szükség van, s ennek finanszírozásához azóta forrásokat kell keresni. A mai modern államokban még több az olyan probléma, amely szükségessé teszi az állami szerepvállalást. Az államnak közösségi funkciókat kell ellátnia (melyek a közösségi fogyasztással függnek össze, pl.: honvédelem, igazgatás, kommunális ellátás, jóléti kiadások, szociálpolitika), valamint gazdaságszervező, gazdaságirányító funkciókat, melyeket a jövedelem újraelosztásával valósít meg. Az 192933-as világgazdasági válság óta az állam aktív résztvevője a gazdasági életnek, tulajdonosi és közhatalmi jogaival élve beavatkozik a gazdaság működésébe (ennek egyik eleme az adópolitika). A központi költségvetés bevételeinek legnagyobb része adókból, vámok és illetékek, beszedéséből származik. A kiadási oldalon látható,

hogy az állam milyen célokra, s milyen szerkezetben használja fel a társadalomban keletkezett jövedelmeket, újra elosztva azokat. A magyar költségvetés jellemzői, hogy magas a kiadások illetve a bevételek GDP-hez viszonyított aránya, illetve a magyar újraelosztási adatok a svéd, holland adatokkal azonos nagyságrendűek. Hazánkban tehát a költségvetés több és nagyobb volumenű feladatot lát el, illetve jelentősebb újraelosztást hajt végre, mint általában az iparilag fejlettebb országok költségvetései (ezért nevezik hazánkat egyes szakemberek koraszülött jóléti államnak). A magyar költségvetés 1968 ót a deficites, amelynek hatására napjainkra jelentős államadósság halmozódott fel. Az államadósság, az adósságszolgálat kihat a költségvetési kiadások nagyságára is. Ez a k iadási teher mára olyan mértékűvé nőtt, ami tovább nem tartható. Ugyanakkor az Európai Unióhoz való csatlakozásunk után – figyelembe véve

az EU adóharmonizációs törekvéseit – a teljes adóterhelés közelítésével illeszkednünk kell az uniós elvárásokhoz. Csatlakozásunk időszakában elsődlegesen nem az egyes adófajták csökkentéséről vagy növeléséről kell döntenünk, hanem a rendszer reformjáról az Unió adóharmonizációs elgondolásainak figyelembe vételével. A fent említett okokból kifolyólag szükség van az államháztartás reformjának végig vitelére és az adóreform folytatására. Utóbbit illetően már történtek lényeges változások (létrejött a fejlett piacgazdaságokéhoz hasonló bevételi és kiadási szerkezet: nőttek a magánszférából eredő bevételek, leépültek a termelői és fogyasztói támogatások), mindezzel együtt a 3 költségvetési deficit GDP-hez mért aránya még nem éri el a n emzetközi pénzügyi körök által előírt normát. Az adózási reform központi célja a „több adózó, kevesebb adót fizet” elv megvalósítása.

Hiszen a foglalkoztatás javítása és a környezetvédelem szükségessé teszi, hogy a nemzeti kormányok előnyben részesítsék azokat az elemeket, amelyek szélesítik az adózási bázist és csökkentik a kulcsokat. Magyarország e tekintetben erős munkaerő adózású államnak minősül az OECD országok rangsorában a l egmagasabb szintet képviselő Belgium és Németország között helyezkedett el a 2000. évi adatok szerint. Az adózással kapcsolatos leggyakrabban hangsúlyozott alapelvek egyike a fizetőképesség elve, mely szerint a hozzájárulás mértékét a jövedelmi és vagyoni helyzet függvényében kell meghatározni. A legfontosabb adófajták jövedelemhez (jövedelemadók), fogyasztáshoz, áruforgalmazáshoz (ÁFA) és vagyonhoz, tulajdonhoz (tulajdonadó, vagyonadó) kapcsolódnak. Az adórendszerek a világon mindenhol ezen a „három lábon” állnak. Ha ugyanis nincs meg ez a „három láb”, akkor valahol mindig ki lehet bújni.

E tanulmány a fent említett legfontosabb adófajták egyikével, a vagyonadóval kíván bővebben foglalkozni, hiszen a más adónemeknél javasolt adócsökkentések (pl. ÁFA) részbeni kompenzálása, valamint a nehezen adóztatható adóalanyok arányos és igazságosabb teherviselésének az előmozdítása érdekében meg kell oldani a vagyonadóztatást. II. A vagyonadó meghatározása és a méltányosság elve Természetes személyre kivetett valóságos vagyonadót ma a világon 17 országban, ebből Európában 11 helyen (elsősorban Skandináviában) alkalmaznak. A vagyonadó kapcsolódhat lakossági vagy vállalati vagyonhoz, tárgya ingatlan és ingóság egyaránt lehet. Vagyonhoz sorolják azt, aminek értéke van a kereskedelmi forgalomban, tehát a tulajdonlása bevételt hoz, alkalmas arra, hogy pénzzé tegyék, vagy pedig pénzhozóvá átalakítsák. Lehetnek áruk és különféle jogok, jogosultságok A tulajdon lehet teljes körű és

haszonélvezettel terhelt. A személy tulajdonának meghatározásakor közömbös, hogy a vagyontárgyak az üzemi vagyonhoz tartoznak, a hivatáshoz kapcsolódnak, vagy a legszorosabb értelemben vett magántulajdon részei. Hollandiában külön intézkedtek arról, hogy a Goodwill a tulajdon része, amennyiben ezt az adóalany pénzügyi mérlegében 4 aktivizálták. Ez tehát általában a megvett üzleti Goodwillel kapcsolatos Amennyiben fokozatosan leírásra kerül, a vagyon – törölhető. A vagyonadó világszerte a vagyon értéke után néhány ezrelékben megállapított adónem. A vagyonadóztatás azon az elgondoláson alapszik, hogy vagyon birtoklása esetén méltányos a külön megterhelés. Nemcsak a vagyon kapcsán folyamatosan képződő hozamok okán, hanem amiatt is, hogy ha valaki vagyonnal rendelkezik, szilárdabb anyagi pozíciót jelent (könnyebben vészel át nehézségeket, jobban ki tud aknázni pillanatnyilag kínálkozó előnyöket), nagyobb

vagyon birtokában a gazdasági tevékenység is hatékonyabban alakítható. Mindezeken felül a vagyonosok külön megadóztatása szociális és társadalompolitikai szempontokból igazolható, sőt szükséges. A vagyonadó esetében a törvényhozó eltekint attól, hogy jövedelmet biztosít-e a vagyon a tulajdonosának, vagy sem. Ha eltörölnék a vagyonadót, a vagyonadóztatás teljes funkcióját az örökösödési (ajándékozási) adóra kellene terhelni. Ez viszont igen magasra emelné az örökösödési adó mértékét. Célszerűbbnek látszik a vagyonadó azért is, mert a tulajdonképpen örökösödési adó előzetes adójának a szerepét tölti be. Mindezek az elgondolások az Németországban az 1974-es adóreform kapcsán újból megerősítést nyertek. A vagyonadó személyhez kötődő (személyi) adó, amelyet egy személy meghatározott időpontban megállapított megterhelhetősége alapján, a személyes körülmények figyelembevételével

időről időre megismétlődően úgy állapítanak meg, hogy a vagyont az adóztatás ne kezdje ki. Jogi és természetes személyek fizetik III. Vagyonadó kötelezettség illetve mentesség feltételei Minden belföldi illetőségű magánszemély, illetve belföldi székhelyű vállalkozástársulás teljes bel- és külföldön lévő vagyona után adóköteles, hacsak a külfölddel kötött adóztatást elkerülő egyezmény a konkrét kérdést nem rendezi másképp. Vagyonadó alá általában a következő gazdasági javak esnek: mezőgazdasági, erdő vagyon; ingatlanvagyon (telek, épület); üzemi vagyon; egyéb vagyon. Egyéb vagyon mindaz, ami az előbb felsoroltakhoz nem tartozik, ilyen pl. a készpénz, a takarékbetét, az értékpapír, az ékszer, a gépkocsi. Egyes vagyontárgyak (pl életbiztosítás) bizonyos alsó összeghatárig adómentesek. Az „egyéb” vagyontárgyak értékelése külön-külön történik (Japánban a gépkocsikat megadóztatják,

ezért a vagyonadóalapba nem számítják bele). 5 A holland törvényhozás – többek közt – részletesen kitér a haszonélvezet érékelésére. A haszonélvezet korlátozott jog, ami a haszonélvező halálával szűnik meg. Haszonélvező lehet egy személy, lehet több, vagy többen egymásutánban. Ilyen esetben a tulajdonképpeni tulajdonost nem adóztatják. Vagyonadót a haszonélvező fizet a vagyon értékékének 80%-a alapján, ugyanitt veendők figyelembe az adósságok is. A vagyonadó szempontjából a használati jogát ugyanúgy kezelik, mint a haszonélvezetet. Ennek gyakori esete a lakáshasználat. ezért a használó a lakás beköltözési értéke 60%-ának a 80%-a (azaz 48%) alapján fizet vagyonadót (a megmaradó 52% adómentes). A törvényben tételesen felsorolják azokat, amelyeket a vagyonadó szempontjából nem kell figyelembe venni. Ilyenek: 1. Bár a törvény úgy rendelkezik, hogy minden szülőt megillet kiskorú törvényes gyermeke

vagyonának haszonélvezete, ha ezt nem veszi igénybe, a v agyon haszonélvezettel nem terhelten kell a gyermeknél elszámolni. 2. Nem tartozik a vagyonadó közé a családjogból eredő tartásdíjfizetés 3. Ez a helyzet a kiskorú gyermeknek juttatott (közjegyzői okirattal megalapozott) rendszeres apanázzsal is. Más eset azonban, ha nem a szülő közvetlenül fizeti, hanem pl egy biztosítótársaság, illetve ha a gyermek nagykorú. Arra való tekintettel, hogy a vállalkozásba fektetett eszközök le vannak kötve, nem mobilizálhatók szabadon, a vagyon részben adómentes. Hollandiában 1985 évben a vállalkozásba fektetett vagyon fele, de legalább 111 000 HFt (ennél kisebb értékű tehát automatikusan adómentes) és legfeljebb 317 000 HFt ott adómentes. Ez adóalanyonként értendő. Ha tehát valakinek több vállalkozása van, ezek értékét ebből a szempontból össze kell vonni. Az adómentesség mindazokat illet meg, akik részesednek a

vállalkozás nyereségében. Ha a vállalkozás házasfeleké, a kedvezmény csak egyszer vehető igénybe Japánban adómentes a 150 000 yen értéket el nem érő földtulajdon, a 80 000 yen értéket el nem érő háztulajdon, míg az értékcsökkenés alá eső állóeszközöknél ez az értékhatár 100 000 yen. Ugyanakkor adómentesek a közszolgálati ingatlanok, illetve a közjót szolgálók, így például a japán vasút tulajdonában lévő és szállítási célt szolgáló ingatlanok. De ilyenek a temetkezési helyek, a közutak is. Németország törvényei szerint a vagyonadókötelezettség 20 000 DM-es vagyon felett esedékes Az adó alapja az adózásra kötelezett személy összesített vagyona, amelyből vállalkozás után, valamint a személyes körülmények alapján adómentes összeg levonható. Üzemi vagyonból 125 000 DM adómentes. A fennmaradó rész 75%-a kerül az adóalapba (kereskedelmi hajók esetén csak 50%-a). Ausztriában a 150 000 S ch-t

meghaladó vagyont adóztatják meg. A megadóztatható vagyont a teljes vagyonból 6 számítják a vagyont terhelő adósság levonásával. Ha ebből még levonják az adómentes összeget, megkapják a vagyonadó alapját. Mindig a január 1-i vagyoni helyzetet veszik figyelembe, a vagyon értékelése szempontjából is. Év közbeni változásokra nincsenek tekintettel. A német adófizető által fizetendő vagyonadó értékének meghatározása az alábbi módon történik: Adózásra kötelezett vagyon (9. §) X Adókulcs (10. §) - természetes személyeknél 0,5% - jogi személyeknél 0, 6% = Vagyonadó tartozás - Külföldi adók beszámítása (12. §) - adómérséklések a külföldi üzemi vagyonnál = Fizetendő vagyonadó Forrás: F. Selchert – Henrich Gy: Bevezetés a német adórendszerbe, 1993/833 IV. Az vagyonadó mértéke A vagyonadó mértéke német magánszemélyek számára 0,5%, társulatok számára 0,6%. A vagyon értékelése bonyolult,

vitára alkalmat adó művelet. Ausztriában a vagyonadó mértéke 1%, mivel vagyonadót fizető jogi személyekre nincs örökösödési adó-előírás, itt a vagyonadóalap után még évi 0,5% külön járulékot vetnek ki (örökösödési adóegyenértékes). Hollandiában egységesen 0,8% vagyonadót vetnek ki 80 HFt-nál kisebb összegű vagyonadó nem róható ki. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a 10 000 H Ft-nál kisebb vagyon nem esik adózási kötelezettség alá. Japánban a vagyonadó kivetése kizárólag a helyi államhatalmi szervek joga. Törvényben csak a m aximálisan kiróható 7 kulcs van megállapítva, ez 2,1%. Országos átlagként a japán pénzügyminisztérium 1,4%os vagyonadókulcsot ad meg V. A vagyonadó típusai Mivel indokolható a vagyon megadóztatása? Az adórendszer egészétől függően a vagyoni adókhoz különféle indokokat lehet rendelni. Mindenekelőtt meg kell különböztetni valóságos és kiegészítő vagyonadót. A

valóságos vagyonadó olyan kötelezettség, amely a vagyont apasztja. Egyik esete lehet az értéknövekedés megadóztatása, még ha ezt a jövedelemadózásban érvényesítik is. Széles körben alkalmazott forma az örökösödési adó, amely arra épít, hogy az örökös adóztatási képessége a saját közreműködése nélkül hirtelen és nagymértékben nő. Az örökösödési adó morális szempontból kétségkívül indokolt. Mértékénél figyelembe kell venni azt, hogy az adórendszer a jövedelemadók vagy a fogyasztási adók felé tolódik-e el. Az utóbbi esetben a felhalmozást egy életpálya végén, egyszeri alkalommal erősebben lehet adóztatni. Az örökösödési adótól eltekintve a valóságos vagyonadók a modern gazdaságban károsak a tőkeképződés szempontjából, és méltánytalanok a tehermegosztás szempontjából. A vagyonadót működtető államokban nem cél az adóalany vagyonának apasztása. Ezért olyan garanciális szabályokat

rögzítenek, amelyek meghatározzák, hogy a jövedelemadó és a vagyonadó levonása együttesen a j övedelem mekkora hányadát teheti ki. Ettől függetlenül meghatároznak egy minimális értéket, amelyet vagyonadó címén az érintettnek mindenképpen fizetnie kell. A vagyonadózás ma tipikus módja a kiegészítő vagyonadózás. Ez a vagyonból származó jövedelmet, hasznot, élvezetet terheli anélkül, hogy a vagyont apasztaná. Tartalmát tekintve pótlólagos jövedelemadó, ha jövedelmet hozó vagyonelemekre vetik ki, illetve ha a lakás- és üdülőhasználatot jövedelemnek (lakbéregyenérték) tekintik. A vagyon tulajdonosa a vagyonadó kivetése következtében – előreláthatólag – semmi olyan lépésre nem szánja el magát, ami gazdasági szempontból nem kívánatos. Ellenkezőleg, mivel a vagyon okán folyamatos fizetési kötelezettsége van, igyekezni fog vagyonát, úgy befektetni (pl. működőképes tőkébe), vagy úgy hasznosítani (pl

telkét művelni), hogy lehetőleg a vagyon hozamából tudja kiegyenlíteni adótartozását. A vagyonadó inkább felhívja a figyelmét arra, hogy önmaga a vagyon már pénzszerzési lehetőség. 8 VI. Adózási elvek és vagyonértékelés A történelem folyamán sokáig a v agyontárgyakat azért adóztatták meg, mert még nem létezett modern jövedelemadó-rendszer. Egy-egy vagyontárgyat (a föld mennyisége és művelési ága, a tartott állatok száma, a malomkő stb.) jövedelemforrásnak tekintettek, és a tárgyi mérőszám megbízható jelzője volt a valószínűsíthető hozadéknak. Nem csodálható ezért, hogy „vagyontárgynak”, mérőszámnak tekintették magát a felnőtt egyént és családtagjait is, hiszen jövedelmet képes produkálni. A piacgazdaság uralkodóvá válásával a tárgyi jellemzők: a föld, a ház, a személy, egyes ipari jellemzők az ún. hozadéki adórendszernek lettek az alapjai. Ezt a X IX század vége óta kiegészítette

a m odernebb adórendszerben a jövedelemadó, amely adózási képességet a bér, illetve a j övedelem közvetlen mérésével helyettesítette, és – kizárólag a jobb módú lakosságot – a hozadéki adókon felül egy csekély, 1-5%-os progresszív jövedelemadóval terhelte. Az újabb évtizedekben a jövedelemadó jórészt integrálta a korábbi hozadéki adókat. A vagyonadózást ez úgy érinti, hogy más dolog egy vagyont vagy egy vagyonelemet adóztatni akkor, ha nincs a vagyon hozadékát terhelő adó, és más, ha van, és minden jövedelemfajtát egységesen adóztatnak. Ebben az esetben ugyanis a vagyon a hozadék útján már adózik, mégpedig progresszív jövedelemadózás útján, a t ársadalmi méltányosságnak megfelelően. Az említett adófunkciók arra intenek, hogy a jövedelemadóhoz képest a vagyonadó csak csekély lehet, ha nem akarjuk az adóalanyt tönkretenni. A XIX század végén vagyonadót alkalmazó országokban az adó mértéke nem is

százalékban, hanem inkább ezrelékben volt megállapítva. Az általános vagyonadó technikai kezelhetőségéről különbözők a vélemények. Egyesek szerint könnyebben megragadható a vagyon nagysága az adóhatóságok számára, mint a jövedelemé, mások szerint éppen fordítva van. Egyes vagyonelemek nehezen vagy nem adóztathatók (használati ingóságok, készpénz). A vagyonadó kialakításakor választani kell, hogy milyen adózási elvet kívánunk követni. Az ún haszonelv lineáris adózást igényel A másik ún áldozatelv szerint az adóalany számára áldozatot jelent, és ezért az egyenlő áldozat progresszív adózást igényel. 9 VII. Vagyonértékelés Ha a vagyonadót nem sarcként fogjuk fel (nem a panellakások tulajdonosaitól akarunk további jövedelmeket elvonni), akkor ehhez korrekt vagyonértékelés szükséges. A korrekt értékbecslés igen nehéz, s ez a létező vagyonadó-rendszerek leggyengébb pontja. Magyarországon az

ingatlanpiac fejletlensége tovább fokozza ezt a nehézséget. az „igazságos teherviselés” elvárása illetve végrehajtása is nehéz, hiszen a vagyonnak csak egy része válik kézzel foghatóvá és szemmel láthatóvá, a p énzvagyon tettenérése szinte lehetetlen. Éppen ezért hazánkban 2002 januárjától az adóhatóság visszamenőleg korlátlanul kutakodhat, hogy honnan származik az adózó vagyona. Ugyanis a 2001-ben elvégzett vagyongyarapodással kapcsolatos 109 vizsgálat 672 millió forint nettó adóhiány megállapításával zárult, azaz átlagban több mint hatmillió forint adóhiányt tártak fel. A vagyonértékelés bonyolult, vitára alkalmat adó művelet. Ausztriában az értékelés 3 módját ismeri a törvény: 1. általános érték, ez az egyedi árral azonos, itt rendkívüli, vagy személyes körülmények nem vehetők figyelembe; 2. részérték az az érték, amit egy vevő akkor adna, ha a teljes üzemet venné meg, mégpedig további

üzemelés céljából; 3. a hozam szerinti érték az átlagos tiszta hozamból következtetett tőkeérték Japánban az adóalapba tartozó tételek értékelése elvben piaci áron történik. A gyakorlatban a telekkönyvben szereplő értéket veszik figyelembe. Ezekre a tételekre Japánban külön adó-katasztert fektetnek fel. Házhoz tartozó földterület után az adó 200 m2-ig a rendes adótétel negyede, e fölött a fele. Új házak esetében, amennyiben az 19631984-es években épültek és alapterületük 40-165 m2 közé esik, (kivéve a luxuskivitelű házakat) és amennyiben azok bekerülési ára a m2-kénti 81 000 yent nem éri el (ill. tűzálló ház esetén a 109 000 yent), az első 3 évben az adó felére mérséklődik. Az ugyanazon időben épült többlakásos, legalább 3 emeletes házak, ahol a lakások alapterülete hasonló a fent említetthez (kivéve a luxuskivitelűeket), s a bekerülési költség nem éri el a 109 000 Yen/m2-t, az első évben az

adónak csak a felét kell befizetni. De ezt a kedvezményt csak 100 m2-ig veheti figyelembe a lakástulajdonos. A kataszteri értékeket minden három évben felülvizsgálják japánban és a piaci árakhoz igazítják. Mivel Japánban meredeken emelkednek az ingatlanárak, meg kellett akadályozni 10 az adóterhek túlságos emelkedését. Ezt egy igen komplikált eljárással érik el Eredményeképpen az adóalapot képező földár néha jóval alacsonyabb a piaci árnál. Hollandiában az ingatlanokat (gyár, lakóház, üzlethelyiség, mezőgazdasági célú földterület) eladási áron kell értékelni. Az érték megbecsülésekor tekintettel kell lenni mindazon tényezőkre, amelyeket egy átlag vevő mérlegelne vételi ajánlatánál. Ilyen, pl a fekvés, az ingatlan kora, állapota, más irányú hasznosításra való alkalmassága, az értéket csökkentő olyan tényezőkre, mint az örökösödéskor keletkező anyagi kötelezettségek, építési tilalom stb.

Ugyancsak számolni kell az ügyvédi költségekkel és az ingatlanátruházási adóval Lakóházak esetében figyelembe kell venni, hogy lakott-e vagy üres, befolyásolja az értéket, hogy van-e rajta teher. A tulajdonos által lakott öröklakás esetében átalányszabályozás van. Az ilyen lakás értékét az üres lakás értékesítési ára 60%-ában állapítják meg. Az öröklakás értékébe számítanak a lakás tartozékai, de nem vehetők figyelembe az albérletbe adott részek, illetve a vállalkozás céljára használt részek. Egy második öröklakás már nem szolgál fő tartózkodási helyül, ezért üres lakás árán kell értékelni. A természetvédelmi törvény értelmében az ide tartozó birtokokat ún. rendeltetési értéken kell számbavenni. Ez egyenlő az olyan „normális” föld értékével, amely meg van terhelve azzal, hogy 25 éven keresztül kötelező az állagmegóvás, a jelenlegi állapot fenntartása; nem termelnek ki fát, csak

annyit, amennyi a rendes erdőgazdálkodás keretében szükséges. VIII. Alkalmazott tulajdonadók A vagyonadózás mind az országok számát, mind pedig összegét illetően visszaszorulóban van (pl. Ausztriában 1995-ben szűnt meg) Elméleti és gyakorlati gondjai miatt visszaszorították a jövedelem- és a fogyasztási adók. Viszont előkerül (vagy visszatér?) az egyes vagyontárgyakra kivethető ún. tulajdonadó célszerűsége Ez alapvetően abban különbözik a vagyonadótól, hogy nem az adóalanyt, hanem az adótárgyakat tekinti az adózás alapjának (ad rem adózás). A tulajdonadók általánosak, minden európai országban megtalálhatók, viszont a tradíciók különböző terheket alakítottak ki. Az angolszász országokban nagyobb a tulajdonadók jelentősége, míg a többi európai országban súlyuk 0,5 és 2,7% között mozog, ezen beül a dél-európai országokban a maximum 1,1%. A tulajdoni adók közül kettő érdemel külön említést 11 Az

egyik a földadó, amely azzal indokolható, hogy járadékot adóztat meg. A másik az ingatlanadó. Ebben az esetben az indoklási lehetőség, az ún ekvivalencia vagy jóléti (benefit) elv. Arról van szó, hogy az ingatlanok élvezik a település által nyújtott szolgáltatásokat, ezekből értéknövekedés is keletkezhet, továbbá költségeket hárítanak a k özösségre. Amennyiben ezen költségek az ingatlan létéhez, méretéhez rendelhetők, mint például az útfenntartás, közvilágítás, akkor indokolt, hogy ezeket a költségeket az ingatlantulajdonosok viseljék. Amit persze az igénybe vevők szerint mérni lehet, azt díjként kell a fogyasztótól beszedni. De a nem szorosan közjavakat megtestesítő, egyénileg nem mérhető előnyt nyújtó előnyt fizessék lehetőleg azok a csoportok, amelyek az előnyt élvezik. Az ingatlantulajdonosok ilyenek Persze az előnyt minden lakos élvezi bizonyos mértékben. Ezért alkalmazható kommunális adó (fejadó,

lakhatási adó, polltax) is. Világnézet, szociális értékítélet kérdése, hogy melyeket alkalmazzák Általánosabb az ingatlanadó. IX. Vagyoni típusú adók Hazánkban az ingatlanok adóztatására az önkormányzatok jogosultak. A helyi adókról szóló 1990. é vi C törvény (a továbbiakban: Htv) alapján a települési önkormányzatok rendelettel építményadót, telekadót vezethetnek be. A Htv szerint az építményadó és a telekadó esetében érvényesül, hogy az adó alapja – az önkormányzat döntésétől függően – vagy az alapterület vagy a korrigált forgalmi érték. A kommunális adó mellett szintén az ingatlanokat terhelő adók körébe tartozik az üdülő épületek után fizetendő idegenforgalmi adó. Az adó alapja kizárólag az alapterület, mértéke pedig az építményadó mértékével megegyező. A Htv a kettős adóterhelés elkerülése érdekében tartalmazza azt a garanciális szabályt, miszerint az önkormányzat az

adóalanyt egy meghatározott adótárgy után csak egyféle helyi adó fizetésére kötelezheti. A 3200 önkor mányzat közül építményadó 648, telekadót 316, m agánszemélyek kommunális adóját 834, épület után idegenforgalmi adót 132 önkormányzat vezetett be. Az építmény és/vagy telekadót működtető önkormányzatok az alapterületen alapuló adóztatást választották. Az ingatlanok adóztatása nem teljes körű, mert egyrészről nem adóztatja a mezőgazdasági rendeltetésű földterületeket, másrészről az önkormányzatok jelentős hányada nem él az ingatlanadóztatás lehetőségével. Az ingatlanokat terhelő adók aránya a költségvetési adóbevételen belül csak ezrelékekben fejezhető ki, és az önkormányzati 12 bevételeknek csak töredékét alkotják az ingatlanadó bevételek. Az ingatlanadó nem progresszív, mert nem személyi, hanem tárgyi adó. Az ingatlanadót ellenzők fő érvként hozzák fel, hogy az ingatlanvagyon

adóztatása igazságtalan, mert a vagyon köréből csak egy elemet ragad ki, s így azokat sújtja, akik vagyonuk jelentősebb részét ingatlanban tartják. Megítélésük szerint a tehetősebb rétegek vagyonában az ingatlanvagyon általában kisebb hányadot tesz ki, így az ingatlanadó valójában a kevésbé tehetősebbeket aránytalanul terhelné. Az ingatlantulajdon a fejlett társadalmakban már nem a gazdaság egyik legfontosabb fokmérője, azonban még ma is – főleg hazánkban – a vagyon felhalmozásának fontos eszköze. Tükrözi a gazdaságot, a teherviselő képességet. E felhalmozási lehetőséggel a társadalom tehetősebb rétegei élnek, ezért az ingatlanadóztatásnak a jelenleginél nagyobb teret kell biztosítani. Az ingatlanadó gazdasági szerepet is betölthet azáltal, hogy mérsékli az ingatlan-befektetésekben való érdekeltséget, a mobilizálható vagyont a termelői szféra felé terelheti. Az ingatlanadó bemutatott funkciójából

következően nem lenne helyes, ha az csupán az ingatlanok töredékére vonatkozna, az önkormányzatok szolgáltatásai általánosak, emiatt mindenfajta ingatlant terhelnie kell (az üzleti ingatlant is). A kül- és belterületi ingatlanok terén azonban eltérő szabályok érvényesülhetnek (a külterületi ingatlanokat alig terheli kommunális költség), és eltérő mértékek alkalmazhatók esetleg a személyi és üzleti ingatlanok vagy egyes ingatlanfajták (építmény, telek) között (az Egyesült Államokban például öt ingatlanfajtára eltérő kulcsokat alkalmaznak). Az ingatlanadó léte (tehát az, hogy az önkormányzati kiadások egy részét így fedezik – és nem például fejadóval) azt jelenti, hogy az ingatlantulajdonosokat „valahogy” jobb módúnak tartják. ezen túl egyes szabályok érvényesíthetnek szociális szempontokat, de nem a v agyontárgy mérete, hanem a személyi körülmények mérlegelésével. Ilyen rendelkezés lehet például

az, hogy meghatározott jövedelemhatár alattiak részére egyszemélyes tulajdonú „szokásos” vagy „átlagos” lakásingatlan adóterhe mérsékelhető. 1927-ben például Magyarországon a vagyonadómentes küszöb a jövedelemadó alá nem esők számára, az általánosnak négyszerese (20 000 P) volt. Adható ideiglenes adómentesség új lakások építése esetén is. Az üzleti tulajdon körében az elmaradott vagy válságterületeken az állam átvállalhatja az önkormányzatnak fizetendő adó egy részét. Felmerül a kérdés, hogy lehet-e közgazdasági érvekkel indokolni az ingatlanadó „helyes” méretét, azaz azt, hogy mekkora bevételt biztosítson? Valószínűleg nem, de nyilvánvalóan elégtelen a m ai kb. 4-5 milliárd Ft-ot jelentő építmény- és telekadó, hiszen a t elepülések ennek több mint tízszeresét költik városgazdálkodási célokra. 13 Összefoglalva: mivel az ingatlanadózást tárgyi és helyi adóként, az

önkormányzati önállóság növelésére kívánatos szélesíteni, ezért az ingatlanadózás nem alkalmas vagyonadózási filozófiák, illetve célok megvalósítására. Sem a v agyon-, sem a tulajdonadók nem ellenezhetők, sem elvi, sem alkotmányos szempontból. Alkalmazásukat a teljes adórendszer, a politikai preferenciák és a gyakorlati megfontolások döntik el. X. A vagyonadóra vonatkozó törvényalkotási jogkör A vagyonadó általában mindenütt – részben vagy teljesen – a helyi közigazgatáshoz kapcsolódik. Azon túl, hogy a helyi államigazgatás számára forrást jelent, érdekeltté teszi a helyi hatóságokat a vagyon értékét növelő infrastruktúra-fejlesztésben, a vagyonnyilvántartásban. A helyileg megállapított vagyonadókulcs nemcsak a helyi közigazgatás súlyát, önállóságát növeli, de mivel viszonylag rövidre záró körről van szó, sokkal elfogadhatóbb az adóalany számára, mint egy országosan kivetett

általános adó. Németországban a vagyonadóra vonatkozó törvény megalkotása a központi államhatalom (parlament) feladata, a begyűjtés és a hozam felhasználása teljes egészében a tartományoké. A német községeknek ezen kívül még külön föld- és telekadó-kivetési joguk van. A vagyonadó a központi költségvetés bevétele. Az osztrákok ezen kívül a beépítetlen Ausztriában telkeket még 1%-os telekértékadóval is megterhelik. Ez is központi bevételt képez. Hozama a vagyonadó 2%-át sem éri el Hollandiában is a központi költségvetést illeti meg a vagyonadóztatásból befolyt folyam. Az 1970-es évek vége óta a helyi önkormányzatoknak lehetőségük van arra, hogy a vagyonadóztatástól függetlenül még külön ingatlanadót vessenek ki. Az önkormányzatok nagy része a pillanatnyi hasznosítástól eltekintve az ingatlan üresen álló értékéből indul ki. Mások a terület nagyságából kiindulva szabják meg az ingatlanadót,

figyelembe véve az épület jellegét, helyét, állapotát, pillanatnyi hasznosítását. Az adómértékek nagyon változóak: 0,09-1,09%-ig is terjednek, de vannak helyek, ahol négyzetméterenkénti abszolút összeget vetnek ki. A tulajdonos és az ingatlan használója közösen fizeti ezt az adót. Ezen túlmenően lehetősége van a helyi önkormányzatnak arra, hogy különadót vessenek ki olyan ingatlanokra, amelyek a helyi infrastrukturális beruházásokból profitálnak. XI. Vagyonmegoszlás 14 Németország hivatalos statisztikai adataiból arra lehet következtetni, hogy a lakosság 1,09%-a volt olyan helyzetben, hogy vagyonadót róttak ki. A különféle mentességek érvényesítése után ténylegesen vagyonadó fizetésére kötelezték a l akosság 1,03%-át. A természetes személyek kezében lévő vagyonok több mint felét a milliósnál nagyobb vagyonok képezik. A vagyonadóra kötelezett állampolgárok legtöbbjének a vagyonadóra a 300 000-500 000

DM közti kategóriára esik, ők a vagyonadót fizetők ¼-ét jelentik. A milliomosok a vagyonosokon belül több mint 12%-ot képviselnek. NSZK, 1983. – Vagyonmegoszlás természetes személyeknél Vagyon DM Adóalanyok száma millió DM megoszlás 24 725 2 845 0,5 – 100 000 136 557 25 260 4,4 100 000 – 200 000 134 444 40 228 7,0 200 000 – 300 000 163 020 77 012 13,5 300 000 – 500 000 126 625 105 904 18,3 500 000 – 1 000 000 72 576 162 689 28,5 1 millió – 5 millió 9 312 157 383 27,5 5 millió felett ÖSSZESEN 667 259 571 321 100,0 Forrás: Pénzügyi Szemle, 1995 A természetes személyek kezében lévő vagyon megoszlása: - mezőgazdasági: 0,4% - belföldi telektulajdon: 24,5% - üzemi vagyon: 29,4% - egyéb vagyon: 46,0% Az egyes társadalmi rétegeken belül a legnagyobb számban az iparűzéssel foglalkozók (35%) és a nyugdíjasok (35,4%) rendelkeznek vagyonnal. A vagyon összege tekintetében is ez a k ét csoport emelkedik ki, de már más

arányban: az iparűzéssel foglalkozók rendelkeznek az összvagyon 52,5%-ával, a nyugdíjasok pedig csak 17,8%-ával. Jelentős a nem önálló vállalkozók vagyona: az összvagyon 10,3%-ával. Meglepő, hogy az önálló parasztgazdák (és erdőtulajdonosok) viszonylag kevés vagyont mondhatnak magukénak, az összvagyon csupán 2,3%-át. A tőkés társadalomra jellemző adat, hogy a (nyugdíjasokon kívüli) kereső tevékenységgel nem foglalkozók az összes vagyon 6,5%-ával rendelkeznek. 15 A vagyon és az adózási kötelezettség megoszlása az adóalany társadalmi helyzete szerint Tartozás és egyéb Bruttó vagyon Összlevonások Adóalap Adófizető Éves adó vagyon (M DM) (fő) (M DM) adóadó(M DM) M DM M DM alanyok alanyok Erdő- és mezőgazdálkodást 14232 13408 12723 3101 10307 7971 13481 49 folytató Iparűzéssel 234192 300119 206355 50050 250068 211723 225773 1098 foglalkozó Szabad50217 44560 45768 10288 34272 25755 48224 129 foglalkozású Egyéb

önálló 7076 15198 6260 2502 12695 11710 6794 58 Alkalmazott 81418 59099 67542 10507 48592 37109 78224 185 Nyugdíjas 236665 101625 167865 9473 92152 67088 216781 355 Egyéb munkát nem 43459 37311 33296 5963 31348 26993 41331 135 végzők Összesen 667259 571321 539809 91884 479437 388349 630608 1940 Forrás: Pénzügyi Szemle, 1995. Ami a n em természetes személyeket illeti, ezek az összes vagyonadó mintegy 60%-át fizetik be a költségvetésbe. XIV. A vagyonadó országonkénti sajátos értelmezése, alkalmazása A továbbiakban három általam kiválasztott ország (Amerikai Egyesült Államok, Magyarország, Németország) adórendszerének részletesebb ismertetésével kívánom érzékeltetni a vagyonadó eltérő értékelését és módját. 1. Amerikai Egyesült Államok Az Amerikai Egyesült Államokban a vagyoni típusú adók 1903-ban a bevételek 59%át adták, amit az örökösödési adó 10 százalékponttal toldott meg. 1975-re ezek az arányok 12 illetve

1%-ra csökkentek. Általános vagyonadó nincs Központi (szövetségi) tulajdonadó sincs, a tulajdonadókat az államok és az önkormányzatok vetik ki. Az ingatlanadó (tulajdonadó) önkormányzati célokat szolgál, azok önállóságának egyik bázisa. Az USA-ban a kulcsok nem az eltérő érték, hanem az eltérő rendeltetés szerint különböznek, azaz a személyi célú ingatlanok mellett üzleti ingatlanok is adóztathatók, esetleg éppen erősebben. Magánvagyon az Egyesült Államokban (billió dollár) Vagyonelem 1975. 1980. Föld 0,7 1,8 16 Épület Üzleti Tartós fogyasztási cikk Pénzügyi (nettó) Összesen 2,0 1,1 0,5 0,5 4,8 3,9 1,2 1,0 0,8 8,7 Forrás: Musgrave, R.A-Musgrave PB [1984]: Public Finance in Theory and Practice A tulajdonadóval kapcsolatos legfontosabb kérdések a következők: a) a tulajdon mekkora része visel adót? b) milyen terhet jelent ez az adózás alá vont ingatlanok körében? c) hogyan differenciálódik az adó az

önkormányzatok között? A privát vagyon mindkét évben a GDP kb. háromszorosát tette ki A vagyonértékhez képest a befolyó adóbevétel nem jelentős. A tulajdonadó a magántulajdonnak kb. a felét vonja adózás alá, és az értékeléskor kb a piaci érték 30%-a szolgál adóalapul, de államonként nagyon eltérő mértékben. Mivel az adót az önkormányzatok vetik ki, annak mértéke jelentősen szóródik. Az adótételre központi korlátozás nincs, de a tőkevagyonra vonatkozólag önkorlátozás érvényesül, mert ennek hiányában a tőke alacsonyabb adóterhelésű körzetekbe vándorolna. Az eltérő értékelési gyakorlat miatt az adóterhet a névleges adókulcs nem mutatja. Egy 30 városra vonatkozó tételes felmérés szerint például a névleges adóteher szempontjából Chicago a 4. helyen áll, de az értékelési differenciák miatt a reális adóterhet tekintve csak a 16.; az ún vagyonértékelési együttható csak 16% Szociális

vonatkozása azonban a tulajdonadónak is van. Az egyik maga az adó l éte (tehát az, hogy érték alapján vetik ki), a másik pedig az idős és alacsony jövedelműeknek adott kedvezmény, amelyet azonban nem a tulajdon méretéhez, hanem a tulajdonos jövedelmi viszonyaihoz kötnek. 2. Magyarország A vagyonadót 1916-ban a háború hívta életre, és egy következő háború szüntette meg. Az 1920-as években a vagyonadót a jövedelemadóval közös törvényben szabályozták. Kiegészítő adóként működött, hiszen a tőkejövedelmeket más jogcímen már adózás alá vonták. A vagyon körét a lehető legszélesebben határozták meg, tehát beletartoztak nemcsak a tőkék és egyéb ingatlanok, hanem a pénzkövetelések, a műkincsek stb. is; csupán a személyes használati tárgyakat vonták ki alóla. 17 A vagyonadó kulcsa viszont alacsony volt. Az adókötelezettség 5000 pengőnél keletkezett (mindig családi összevont értékről van szó), és erre

az adó 6 pengő volt. 100 000 pengő vagyon után 105 pengőt, azaz 1 ezreléket kellett fizetni. 2 millió pengős vagyonnál tett ki az adó 2 ezreléket, 5,3 millió pengőnél 3 ezreléket, és csak 20 millió pengőnél érte el az 1%-ot. 1928-ban 13 millió pengő folyt be vagyonadó címén, ami a központi adóbevételeknek valamivel több mint 5%-át, a nemzeti jövedelemnek kb. 2 ezrelékét érte el. 262 000 fő fizetett vagyonadót, de közülük csak 999-en rendelkeztek 150 pengő feletti vagyonnal, amire a teher 1,1 ezrelék volt. A második világháború után változatos nevű és mértékű tulajdoni adók működtek, amelyek leginkább a földet és a lakóépületeket terhelték. Szerepük elenyésző volt Említésre három intézkedés érdemes. Az egyik a vállalati amortizáció elvonása, a másik az eszközlekötési járulék, amit a vállalatok állóeszköz-értéke után állapítottak meg, a harmadik a mechanizmus reformját fékező 1972. évi

határozatokat követően bevezetett sajátos tulajdoni adók (a vízijármű-adó és a házértékadó). Az utóbbiak a „fizessenek a gazdagok” elv alapján, büntető jelleggel születtek meg, tisztán politikai indítékból. Alkalmazásuk ésszerűtlen és méltánytalan volt. A vízijármű-adót például tömegesen ki lehetett játszani: elég volt a h ajót egyetlen versenyre benevezni, s még ha a h ajó nem is tudott 500 m-nél többet megtenni, ez már adómentességre jogosított. Az 1980-as évek elején sikerült végre megszüntetni. A házértékadó meghatározott értéken felüli házakra vonatkozott. Alkalmazása nehézkessé vált, amikor kiderült, hogy az adó jelentős része időskorú, alacsony jövedelmű, sokszor a m ásodik világháborús ellenállásban érdemeket szerzett egyéneket terhelte. Jelenleg a tulajdoni adók helyi adók, amelyeket lakásokra, építményekre és telkekre lehet kivetni. A tulajdonnal kapcsolatban vannak bizonyos más helyi

adók is A helyi adó gyakorlata ma még elég problematikus. 3. Németország Németországban az adórendszer hosszú fejlődési folyamata során szövetségi, tartományi és önkormányzati struktúra jött létre. Az önkormányzatok pénzügyi szabályozása megkülönböztetett elbírálással történik. „Egységes gazdaság egységes adópolitika” követelménye a helyi adózással szemben is érvényesül: az önkormányzatok – előre ismert és garantált módon, azonos feltételekkel részesedik a fontosabb központi 18 adókból, fordítottan pedig a helyileg kivetett adók egy részéből az önkormányzatok is kötelesek befizetést teljesíteni a tartományi illetve szövetségi költségvetés javára. A német adórendszer alapvetően 6-8 adónemre épül, és ezekből származik a szövetségi és tartományi adóbevétel 90%-a. Németország egyike annak a 11 európai országnak (a 33 vizsgált ország közül), amelyik vagyonadót és tulajdonadót

egyaránt alkalmaz. A jövedelem- és vagyonadók, valamint a s zövetségi állam számára járó összes egyéb adó beszedését a helyi adóhivatal végzi, amely az adóigazgatás legfőbb pillére. A vagyont családonként tartják nyilván. Az adóalap kiterjed minden lényeges tételre, így a külföldön lévő vagyonra is. Az adó alapja a nettó vagyon A rendszer az értékelés és az eltitkolás ismert nehézségeivel küszködik, mégis az adórendszer hatékony a német törvénynek köszönhetően. A törvény alapvető funkciója, hogy a központi, tartományi és helyi adóztatás érdekében biztosítsa egyrészt a s zemélyes, illetve a v állalkozási tulajdonban lévő gazdasági javak, másrészt a gazdasági egységek (jogi személyek) vagyonának egységes szemléletű pénzügyi értékelését a különböző adótörvények (pl. a vagyonadó) számára. Az egységérték megállapítási kötelezettség vagyonfajták szerint vonatkozik (mező- és

erődgazdasági vagyonra, ingatlanvagyonra, üzemi vagyonra, valamint egyéb jellegű vagyonra). Az egységérték megállapítása alapvetően egy bonyolult szempontsor (pl területi fekvés, komfortosság alapján számolt, ún. hozamérték meghatározásával történik Mező- és erdőgazdasági vagyon esetében a hozamérték az átlagosan, tartósan elérhető tiszta éves hozam 18-szoros szorzata alapján kerül meghatározásra. Ingatlanvagyonnál (pl. lakás, üzleti ingatlan) a hozamérték alapja egy feltételezett bérleti hasznosításból elérhető átlagos jövedelem. Üzemi (vállalkozási) vagyon egységértékének megállapítása az üzemi ingatlanok hozamértékéből, az eszközök nyilvántartott értékéből, valamint a gazdasági tevékenységgel összefüggő értékpapírok napi árfolyamon számolt értékeinek összegzése alapján történik. Egyéb vagyonhoz tartozó gazdasági javakat egyedileg – a piaci ár figyelembevételével – kell

értékelni, s összegzett (közös) nagyságuk lesz az egyéb vagyoncsoport egységértékének alapja. Az összvagyon megállapítása a vagyonfajták értékeinek összeadásából képződik (bruttó vagyon), melyből le kell vonni az adósságokat, valamint az értékelési törvény által megengedett egyéb összegeket. Az előzőek szerint megállapított és nyilvántartott 19 egységértékek alapján történik a vagyoni állapot rögzítése, majd a vagyonnövekmény 3 éves periódusok alapján történő korrigálása. Az értékelési rendszer előnye, hogy Németország egészében egységes elvek alapján történik a v agyoni állapot meghatározása, s ezen egységes alapra építve kerül sor a különböző adótörvények szerint fizetendő adó összegének meghatározására. Az értékelési rendszer hátránya, hogy az alapértékek megállapítása az 1964. évben történt (azóta csak egyszer került sor 40 s zázalékos korrekcióra), így a

vagyontömeg nagyobbik hányada nem a tényleges piaci érték alapján adózik. Előbbiekből következő hátrány az is, hogy indokolatlan értékkülönbség mutatkozik a „régi” vagyon, illetve az „új” vagyon között, s ebből következően az adóterhelések is a valós viszonyoktól függetlenül differenciálódnak. A vagyoni adózás kiegészítő szerepet tölt be a forgalmi adóra épülő adózás mellett. A német vagyonadó-törvény szerint fizetésre kötelezhetők mind a természetes, mind a jogi személyek. Az adózási kötelezettség a teljes vagyonra értendő, amennyiben a vagyontömeg meghaladja természetes személyeknél a 70 ezer DM-et; jogi személyeknél a 20 ezer DM-et. Az általános jellegű kötelezettségek szabályozása mellett a vagyonadótörvény rögzíti a mentességi és a kedvezményi szabályokat, pl házastársak esetében a mentes értékek összeadhatók. A vagyonadó mértéke természetes és jogi személyek szerint

differenciált, így a fizetendő adó mértéke az adóköteles vagyon százalékában természetes személyeknél 0,5%, jogi személyek esetében 0,6%. Az adózási kötelezettség és a fizetendő adó mértékének megállapítása vagyonnyilatkozat alapján történik, s egy-egy adókivetés három naptári évre vonatkozik. A helyi tulajdonadók telekre, ingatlanra, gépkocsira terjednek ki, és az önkormányzati bevételek mintegy 12%-át teszi ki. A vagyonadózási rendszer keretében – az önálló vagyonadó kiegészítéseként – további négy adónem működik: a telek- és épületadó (ingatlanadó); az ingatlanszerzési adó; az öröklési és ajándékozási adó; és az iparűzési adó (üzleti vagyonra vonatkozó rész alapján). Az egyes vagyoni adónemek jogi kereteit szövetségi törvények szabályozzák. Az e forrásokból származó bevételek közül egyesek tartományi bevételként jelennek meg (pl. a vagyonadó, az örökösödési adó és az

ingatlanszerzési adó), más bevételeken pedig (pl. telekadó) az önkormányzat és a járás arányosan osztozik. 20 A társadalom egyre erősödő vagyoni polarizációja miatt egyre gyakrabban fogalmazódik meg a vagyonarányos közteherviselés érvényre juttatása iránti igény. A vagyonarányos adóztatás alkotmányos elve abból a felismerésből származik, hogy a jövedelemarányos adóztatás önmagában nem elégséges egy méltányos adórendszerben. Két azonos jövedelmű, de különböző vagyoni helyzetű személy közül a vagyonosabb teherbíró képessége jelentősebb. A jövedelemarányos adórendszerben mégis azonos adófizetési kötelezettség terheli őket. Horizontális méltányosságnak nevezi a szakirodalom azt az igényt, amely megköveteli, hogy az adóalanyok a közterhekhez ne azonos mértékben, hanem teherbíró képességük függvényében járuljanak hozzá. Erre tekintettel egy igazságos adórendszerből valóban nem hiányozhatnak a

különböző vagyoni típusú adók és az általános vagyonadó sem. Ugyanakkor, ha a vagyonadó hozzájárulna a közösségi terhek viseléséhez, elősegíthetné például a jövedelemadó mérséklését. A céljának megfelelő vagyonadó működtetésének számos elengedhetetlen jogi és technikai előfeltétele van, ilyenek a vagyonelemek számbavehetőségének, értékük megállapításának, ellenőrizhetőségüknek a megteremtése. Hazánkban ilyen adó bevezetésére rövidtávon nincs reális esély, viszont nem halogatható sokáig az ingatlanadóztatásunk korszerűsítése. 21 XIII. Felhasznált Irodalom Kónya László: Az ingatlan – adóztatás kérdéseiről: Vagyonadó Magyarországon Gazdaság és Jog, 1995. 3 Évf 7 – 8 Szám Falusiné Szikra Katalin: Meditáció a vagyonadóról: Érvek, ellenérvek Magyar Tudomány, 1995. 40 Évf 3 Szám Hetényi István: Vagyonadó, vagy amit akartok Pénzügyi Szemle, 1995. 40 Évf 9 Szám Veres Ibolya:

Vizsgált vagyonok: Új szabály a gyarapodás utólagos megadóztatására Piac és Profit, 2002. 6 Évf 4 Szám Kökényesiné Pintér Ilona: Jövedelem és Vagyonadó F. Selchert – Henrich Gy: Bevezetés a német adórendszerbe A nemzetközi adózás alapjai Pénzügyi Szakoktató és Kiadó Vállalat , 1993 / 833 Pitti Zoltán: Magyar szemmel a német adórendszer és az önkormányzati gazdálkodás néhány kérdéséről Pénzügyi Szemle, 1993. 6 Szám Gyergyóné dr. Rudnai Vera: Rövid áttekintés a vagyonadó kapcsán Pénzügyi Szemle, 1989. 3 Szám Minarik György: A vagyonadó bevezetése előbb – utóbb elkerülhetetlen Népszabadság, 52. Évf 1994 203 08 Dobó András: A vagyonadóról – indulatok nélkül Új Magyarország, 4. Évf 1994 199 11 A bőség nyomora Népszabadság, Fórum 2001. 04 19 Horn: A vagyonadó nem a kormány – állásfoglalása Népszabadság, 52. Évf 195 08 László Csaba: Jelenleg nem téma a vagyonadó Magyar Hírlap, 35. Évf 2002

285 9 Adóharmonizáció Mikroszkóp, 5. évf 2002 11 11 Szám Választható lesz a vagyonadó? Népszabadság, Ingatlanpiac 2003. 08 29 22