Gazdasági Ismeretek | Közgazdaságtan » PSZF Mikroökonómia tételek, szigorlatra, 2003

1, A gazdaság általános jellemzése. (A gazdaság lényege, tartalma, erőforrásai, a gazdasági rendszer.) A közgazdaságtudomány az embernek a gazdaságban tanúsított magatartásával, döntési alternatíváival, a döntések társadalmi-gazdasági következményeivel foglalkozó tudomány. Gazdaság: a társadalmi lét azon területét nevezzük, ahol az emberek anyagi javakat termelnek, elosztanak és fogyasztanak azért, hogy anyagi és nem anyagi szükségleteiket kielégítsék. A gazdaság szereplői szervezetekbe tömörülnek, egymással versenyeznek kooperálnak. Ezt nevezzük gazdasági rendszernek Szükséglet: - hiányérzet, mely cselekvést vált ki önmaga megszüntetésére. - nem anyagi: mások elismerése; önmegvalósítás - anyagai: étel, folyadék. javakkal elégítik ki Szűkösség: - anyagi javak két csoportja: szabad és gazdasági (szűkös) javak - szabad javak korlátlanul rendelkezésre állnak: levegő, víz - gazdasági javak: ember termeli

őket Az anyagi javak fő forrása a termelés. - a termékek és szolgáltatások létrehozása - folyamata: elosztás (inputok), csere, fogyasztás (lehet termelő vagy fogyasztó), újratermelés (a mozzanatok állandóan ismétlődnek) - termelési tényezők: természeti javak, munka, tőke, vállalkozó (gazdaság erőforrásai) - a természeti erőforrások: egyrésze megújítható vagy korlátlanul áll rendelkezésre: termőföld, erdő; másik része nem: föld kincsei - a munkaerő: munkát végző emberek szellemi és fizikai képességeik összessége. Újratermelhető erőforrása a gazdaságnak, de az újratermelése közvetlenül nem a gazdaságtól függ. - a tőke javak: másodlagos erőforrások közé tartozik. - termelési tényezők piaca: inputpiac - fogyasztási cikkek piaca: outputpiac A termelés munkafolyamatok összessége. A termelés eredményét elosztják azok között, akik közreműködtek a termelésben, de az állam is részesedik belőle.

Vállalkozó funkciója: - erőforrások egyesítése, ésszerű kombinálása - döntenie kell: mit, mennyit, kinek, hogyan termeljen (közgazdaságtan 4 alapkérdése) Hatékonyság - technikai: nincs fölösleg - gazdasági: adott termékmennyiség előállítása a legkisebb költségen vagy adott költségen a lehető legnagyobb mennyiség előállítása. Munkamegosztás: gazdasági szereplők tudatos együttműködése. Fajtái: - természetes: nem, kor és testi erő szerinti specializóció. - technikai: itt a munkafolyamatok szétválása a társadalom anyagi- technikai alapjában gyökerezik s az elvégzendő feladatok, illetve az elvégzéshez kialakított eszközök különbözőségein alapszik. (pl: szakképzettség) - társadalmi: itt a specializációt az egyes emberek, embercsoportok társadalmi helyzete határozza meg. Gazdasági rendszer: - a tulajdon- és érdekstruktúra: az emberek bizonyos dolgokkal rendelkeznek és ezeket felhasználhatják érdekeik

szerint, jellemző a gazdasági racionalitás - a gazdasági koordinációi (mechanizmusa): gazdasági szereplők kapcsolata; fajtái: piaci, bürokratikus, etikai, agresszív; modern piac gazdaságra mindegyik jellemző - a gazdasági szervezeti keretei: háztartás, vállalat, állam Van egyéni és társas illetve magán és társadalmi tulajdon. A gazdasági érdek az emberek motivációja anyagi szükségleteik kielégítésére az adott tulajdonviszonyok feltételei között. Az érdekek felismerése az érdektudat, érvényesítésének formája az érdekeltség. Piaci koordináció: a szereplők egyenrangúak, önállóak, szabadon dönthetnek eladásról és vételről, ha tulajdonosai a megfelelő mennyiségű pénznek, az árak befolyásolják a termelők és a fogyasztók döntéseit. Bürokratikus koordináció: felek nem egyenrangúak, állam beleszólása a jellemző, jogi szankciókkal kényszerítik az alárendelteket az együttműködésre Etikai koordináció:

gazdasági kapcsolatokban az erkölcsi normák érvényesülnek, jelentősek a hagyományok, alapítványok létezése, mellérendeltség jellemző Agresszív koordináció: alárendeltség van, nyers erőszakkal kényszerítik az alárendelteket az általuk kívánt cselekvés elvégzésére, pl: gyarmatosítás, hadigazdálkodás A mai gazdaságban egyaránt megtalálhatjuk a piaci, az etikai, a bürokratikus és az agresszív koordinációt is. Háztartási szektor: azon gazdasági tevékenységek összessége, amelynek célja a szükségletek kielégítése, tehát ez a szektor a végső fogyasztás színtere. Vállalati szektor: azon gazdasági tevékenységek összessége, amelyek javakat termelnek, forgalmaznak, pénzügyi tranzakciókat végeznek profitszerzés céljából. Állami szektor: ide tartozik a helyi önkormányzatok és a non-profit szervezetek tevékenységeinek jó részét is. 2, A piac fogalma, típusai, szereplői és kategóriái. A piac működése A

klasszikus és modern piac. A piac a tényleges és a potenciális eladók és vevők és az ő cserekapcsolataiknak a rendszere, az árucserék színtere. Megkülönböztetjük a piac két fajtáját a klasszikus és a modern piacot Klasszikus piac. - termékek homogének, vagyis az azonos árufajtákon belül nincsenek lényeges minőségi eltérések - sok vevő és sok eladó van a piacon, hogy jelenlétük kisebb mértékű változása gyakorlatilag nem befolyásolja a piac állapotát - szabad a piacra való be és kilépés - nincsenek monopolhelyzetek, a vevők és az eladók egyforma nagyságrendet képviselnek - a piac szereplői tökéletesen tájékozottak - szereplők árelfogadóak, az ár külső adottság - az állam vagy más külső, piacon kívüli erő nem befolyásolja a piacot - szabadversenyes vagy kompetitív piacnak is nevezik A piacot a „láthatatlan kéz” irányítja Lényegében az ár-kereslet-kínálat kölcsönhatása a piacot egyensúly körül

mozgatja, ez a piaci automatizmus. Vagyis túlkínálat esetén az ár csökken, míg túlkereslet esetén az ár növekszik. Ezt leginkább a Marshall-kereszten szokták ábrázolni. Modern piac: - jelentősen eltér a klasszikus piactól - termékek differenciáltak, jelentősek a minőségbeli eltérések - túlsúlyban vannak a szolgáltatások - a vállalatok általában diverzifikáltak - a vállalati tulajdon osztódott, több a tulajdonos - társaságok egy részét közvetve irányítják - jellemző a monopóliumok és az oligopoliumok jelenléte - megjelentek a non-profit szervezetek - jelentős az állam gazdasági szerepe - a modern pénz belső érték nélküli pénz, amely csak képviseli az értékeket A jelentős módosulások ellenére a piac lényege nem változott. Piac szereplői közül megkülönböztetjük a passzív és az aktív szereplőket. A passzív szereplők kapcsolják össze a két aktív szereplőt. Az aktív szereplők célja, szükségleteik

kielégítése - a piac legáltalánosabb jelensége, passzív szereplője az áru, amely olyan dolog, ami emberi szükségleteket elégít ki és amit elcserélnek. Tehát egyaránt használati és csereérték Az áru pénzben kifejezet csereértéke az ár. - a piac sajátos passzív szereplője a pénz, ami az árutermelés fejlődése során jött létre. Legfőbb funkciói: értékmérő, forgalmi eszköz, fizetési eszköz, felhalmozási eszköz és a világpénz funkció. - egyik aktív szereplője a vevő, a fogyasztó, aki a keresletet képviseli. A kereslet a vevők arra irányuló szándéka, hogy árut vásároljanak. - másik aktív szereplője az eladó, a termelő, aki a kínálatot képviseli. A kínálat az eladók arra irányuló szándéka, hogy az árut eladják. A vevőket és az eladókat, keresletet és a kínálatot az árak kötik össze a piacon, azaz az ár információ, amely a kínálatot közvetíti a kereslet felé. Az ár egy áru számára köt

össze két személyt, az eladót és a vevőt. Vagyis az eladás révén szerzett jövedelem az eladóból vevőt hoz létre. Az eladók jövedelemhez jutva vevőkké válnak A jövedelem rendszerint pénzformában keletkezik, ekkor nominál jövedelemről van szó. Azt az árumennyiséget, amit ezért a pénzért vásárolni lehet, reáljövedelemnek nevezik. A piac alapvető kategóriái: a kereslet, a kínálat, az ár és a jövedelem. A szereplők érdekeik ütköznek. Az eladó szeretne minél többet és minél magasabb áron eladni. A vevő szükségleteinek megfelel mennyiségben és a lehető legolcsóbban szeretne vásárolni. A vevők és az eladók is versenyeznek egymással: az eladók, hogy ki tud többet eladni, a vevők, hogy ki tud jobb minőséget olcsóbban venni. A piacot az állam és különféle érdekvédelmi szervezetek ellenőrzik és az állam törvényekkel is védi a piac tisztaságát. A piac típusai: - területi szempont: helyi, regionális, országos

és nemzetközi - a cseretárgya szerint: termelési tényezők vagy a fogyasztási javak piaca 3, A gazdaság szereplői (háztartás, vállalat, állam) és kapcsolataik. Háztartás: - a gazdaság legkisebb fogyasztói egysége - egyaránt végezhet termelői vagy fogyasztói tevékenységet is - gazdálkodása fogyasztás centrikus - laza munkamegosztás - célja szükségleteinek kielégítése - jellemző a megtakarítás, a tartalék képzés - gazdasági szempontból elkülönültek - általában nem törekszenek terjeszkedésre Háztartás reál és pénzfolyamatai: - reálfolyamat input: a fogyasztási javak és a termelési tényezők a piacra termelése - reálfolyamat output: munkaerő és a piacra vitt házilagos termékek - pénzfolyamatok input: bérjövedelmek, szociális pénzjuttatások és piaci bevételek - pénzfolyamatok output: fogyasztási javak ára, adók és a házilagos termelés kiadásai - visszacsatolás: outputként indulnak és inputként térnek

vissza. Ez rövid távon nem jelentős Vállalat: - önfenntartó - célja általában a profitmaximalizálás - valamilyen folyamatos eredménysorozat fenntartása - önfinanszírozó - gazdálkodása termelés centrikus - szakosodásig mélyült munkamegosztás - más a dolgozók, tulajdonos, menedzserek célja Vállalat reál és pénzfolyamatai: - reálfolyamat input: termelési tényezők és fogyasztási javak a vállalat szociális intézményei számára - reálfolyamat output: késztermékek, természetbeni szociális juttatások - pénzfolyamat input: késztermékek árbevétele, dotáció - pénzfolyamat output: a termelési tényezők költsége, adók Vállalat célrendszere: - pénzügyi eredményesség - maximális profit (bevétel és a kiadások különbsége) - hosszú távú vagyon érdekeltség - vállalat tartós fennmaradása (ebbe leginkább a menedzserek érdekeltek) - növekedés, fejlődés - piaci pozíció fenntartása - termelékenység fokozása -

likviditás megőrzése - a vállalat jóhírének erősítése - rendelkezésre álló erőforrások bővítése A vállalattal szembeni külső elvárásokat a társadalom támasztja. Ez a vállalatokhoz a piacon keresztül (piaci koordináció), illetve az állam intézkedésein keresztül (bürokratikus koordináció) jut el. Állam: - funkciói: közhatalmi (közrend védelme), gazdaságszervező köztulajdonosi - valós társadalmi szükségletek kielégítése - társadalmi vagyon újratermelése - közvetlen és közvetett szankciók alkalmazása - reál outputja sajátos, nem gazdasági szolgáltatások (döntőbíró szerep), A gazdaság szereplői kölcsönös viszonyokban állnak egymással. Ami az egyiknek input, az a másiknak output. Input-output táblázat: Háztartás Háztartás - Vállalat (R) Fogyasztási cikkek (P) Munkabér Állam (P) Szociális juttatások Vállalat (R) Munkaerő (P) Fogyasztási cikkek ára (R) Újratermelhető tőkejavak (P)

Újratermelhető tőkejavak ára (P) Dotáció Állam (R) Közszolgálati szolgáltatások (P) Adó (R) Közjavak (P) Adók (P) Költségvetési egyenleg 4, A fogyasztói preferenciák szerepe a fogyasztói döntésekben (axiomatikus megközelítés). A fogyasztók határozzák meg az adott termék keresletét. A kereslet azon keresett mennyiségek összessége, melyek a különböző árak mellett fellépnek. Tehát egy függvény A keresett mennyiség az a mennyiség, amelyet a vevők valamilyen adott ár mellett képesek és hajlandók megvásárolni. A fogyasztók kereslete alapvetően három tényező változásával jellemezhető: - a fogyasztók egyéni, egymástól eltérő ízlése - a fogyasztók jövedelme - a javak áraival A fogyasztói preferenciák az emberek különböző ízlését jelenti, hiszen minden ember lényegében mást becsül hasznosnak. Pontosabban a fogyasztók a jószágok különböző kombinációi közül választanak. Axiómák: - Statikus

modell: a piacon éppen ott lévő árukra szorítkozunk és eltekintünk piacról eltűnő, illetve újonnan megjelenő fajtáktól és minőségektől. Vagyis eltekintünk a műszaki fejlődéstől. - Homogén modell: minden jószágfajta minden egyes példányát azonos minőségűnek feltételezzük, vagy minden minőséget önálló fajtaként veszünk figyelembe. - Folytonos modell: minden jószágot tetszőlegesen oszthatónak és újra összeforraszthatónak tételezünk fel A fogyasztói választás problémájának elemzésére két különböző elmélet tanultunk: a kardinális és az ordinális elmélet. Feltételezzük, hogy a fogyasztó mindig racionálisan dönt Vagyis ha több választható lehetőség közül az egyikről észérvekkel belátható, hogy az jobb a választó számára a többinél, azaz jobban megfelel érdekeinek, akkor a racionálisan viselkedő fogyasztó ezt a lehetősét fogja választani. Kardinális elmélet (határhaszon elmélet): - a

fogyasztó célja a hasznosság maximalizálása - a fogyasztó számszerűen megtudja határozni az adott jószág hasznosságát - Gossen I.: a pótlólagos jószágegységek elfogyasztásakor a teljes haszon egyre kisebb ütemben nő, vagyis egy adott termékből minél többet fogyasztunk annál kisebb a határhaszna; csökkenő határhaszon törvénye - Gossen II.: a fogyasztó addig növeli öszhasznát, amig a nyert haszon meghaladja a feláldozott hasznát; haszon kiegyenlítődés elve Ordinális elmélet (fogyasztói preferenciák elmélete): - a fogyasztó a fogyasztói kosarakat sorrendbe tudja tenni; preferencia rendezés - teljesség: a fogyasztó két tetszőleges kosárról mindig eltudja dönteni, hogy melyiket preferálja a másikkal szemben - reflexivitás: a fogyasztó egy kosarat saját magával hasonlít össze, azt közömbösnek fogja találni saját magával. - tranzitivitás: ha a fogyasztó egy A kosarat preferál B kosárral szemben és B kosarat preferálja

C kosárral szemben, akkor A kosarat preferálja C kosárral szemben. - dominancia: a fogyasztó azt preferálja, amelyben semelyik jószágfajtából nincs kevesebb, mint a másikban, de legalább egyből több van. átlag preferálás: ha a fogyasztó számára két kosár közömbös, akkor bármely konvex kombinációjukat előnyben részesíti velük szemben Két termék esetén felrajzolható a közömbösségi görbe, ami azon jószágkombinációk halmaza, melyeknél a fogyasztó számára közömbös, hogy melyiket szerzi meg. Közömbösségi görbék jellemzői: - a görbék nem metszhetik egymást - a tér minden pontján áthalad egy görbe - a görbék sokaságát nevezzük fogyasztói térnek - origótól távolodva egyre inkább előnyösebb a választás - monoton csökkenő - origóra nézve konvex Helyettesítési ráta: megmutatja, hogy milyen arányban hajlandó a fogyasztó helyettesíteni egyik terméket a másikkal, azonos szükségletkielégítési

színvonal mellett. 5, A jövedelem és az árak szerepe a fogyasztói döntésekben. A dominancia elv alapján a fogyasztó valamely jövedelemnövekedés hatására a fogyasztói választás egy a korábbinál jobban preferált közömbösségi görbére fog áttevődni. Mivel több jövedelemből többet tud vásárolni. Engel-görbe: a fogyasztó jövedelme és egy adott jószág megvásárolt mennyisége közötti viszonyt mutatja változatlan piaci termékárak mellett. Meredeksége megmutatja, hogy egységnyi jövedelemváltozás mennyivel változtatja meg adott ár mellett a keresett mennyiséget. A mutató annál pontosabb, minél kisebb a jövedelem változás mennyisége A fogyasztói jövedelem és az adott jószág keresett mennyisége közötti összefüggés mutatójaként a jövedelemrugalmassági együtthatót használjuk, amely a keresett mennyiség közötti %-os változása és a jövedelem %-os változása viszonyát fejezi ki. Ha abszolút értéke 0 és 1

között van akkor rugalmatlan, ha 1-nél nagyobb rugalmasnak nevezzük. Ha pozitív normál jószág, ha negatív alárendelt jószág. A luxusjavak Engel görbéje a jövedelem tengelyhez képest egyre meredekebb és a normál létszükségleti cikk kezdetben meredek Engel-görbéje folyamatosan laposodik. A fogyasztó a költségvetési egyenes és az origótól legtávolabbi közömbösségi görbe metszés pontja szerinti jószágkombinációt választja. A jövedelem változás a költségvetési egyenest párhuzamosan eltolja, míg az árváltozás a meredekségére van hatással. Speciális közömbösségi görbe, ha a két termék tökéletesen helyettesíti vagy kiegészíti egymást. Egy áru ára az a pénzmennyiség, amennyiért cserébe az adott áru egy egysége megkapható. A pénzbeli jövedelmek és az árak együttesen határozzák meg a háztartások tényleges fizetőképes keresletét, a reáljövedelem nagyságát. Ha nő a pénzjövedelem változatlan árak

mellett, akkor a reáljövedelem nő. Ha változatlan nominális jövedelmek mellett az árak egyirányban nőnek, akkor a reáljövedelmek csökkennek. Tehát a reáljövedelem a nominális jövedelemmel egyenesen, az árakkal fordítottan arányos. Az árváltozás jelentősen befolyásolja a keresleti függvényt is. Akkor normális, ha a keresleti függvény meredeksége negatív. Paradox hatások, mikor a függvény meredeksége pozitív Paradox hatások: - spekulációs hatás: olyan áruk melyek jól raktározhatók és előreláthatólag jelentősen emelkedni fog az ára, akkor a fogyasztó előre nagy mennyiséget vesz a későbbi áremelkedések miatt. - minőségi hatás: a fogyasztó azt hiszi ami drága az minőségileg is jó és a magas ár ellenére is megveszi az adott árut. - Veblen: a terméket sznobizmusból veszik és minél drágább, annál kevesebb ember birtokolhatja. Ezeket a termékeket nem hasznosság miatt veszik - Giffen-hatás Lényegében a pénzbeli

jövedelmek és az árak együttesen határozzák meg a háztartások tényleges fizetőképes keresletét, a reáljövedelem nagyságát. A költségvetési egyenes elmozdul, másik közömbösségi görbét érint, így más a fogyasztó optimális választása. 6, A fogyasztói kereslet összehasonlító statikai elemzése. A költségvetési korlát A jövedelem és az árak összehasonlító statikája. Összehasonlító statika: A fogyasztói kereslet elméletének igen fontos módszere, amely az új egyensúlyi helyzet összehasonlítását jelenti a régivel, miután egyes változók megváltoztak. Az összehasonlítás során nem vesszük figyelembe, hogy az új helyzet milyen módon jött létre. A módszert azért nevezik összehasonlítónak, mert ugyanabban a térben komplexen vizsgálja valamennyi tényező hatását és azért statika, mert a vizsgálat során minden egyéb tényező változatlan, vagyis az időtényező nem kerül be a vizsgálatba. Költségvetési

korlát: azon a jószágkombinációk halmaza, amelyeket az adott árak mellett a jövedelem teljes elköltésével meg lehet venni. - ketté vágja a fogyasztói teret megvehető és nem megvehető fogyasztói kosarakra - az elválasztó alakzatot költségvetési halmaznak és kéttermékes modellben költségvetési egyenesnek nevezzük - rugalmasabb mint a költségvetési egyenes - kemény költségvetési korlát, amihez a fogyasztó úgy viszonyul, hogy ami nem megengedett az nem vehető meg - puha költségvetési korlát, amikor a korlát elmosódott. Ilyenkor a fogyasztó külső segítségben bízva a fogyasztó arra számít, hogy a nem megengedett kosár megszerezhető. A háztartásokat a jövedelmeik nagysága alapján öt egyenlő szeletbe szokták besorolni. A tapasztalat azt mutatja, hogy a legkeményebb költségvetési korlátja a középső három ötödhöz tartozó háztartásoknak van. Itt jellemző leginkább a takarékosság Jövedelem összehasonlító

statikája: - változatlan árak mellett a jövedelemváltozás hatására elmozdul a költségvetési egyenes, ami természetesen magával vonja a racionális fogyasztói választás megváltozását is. - az elmozdulás lineáris, vagyis a hány szorosára megváltozik a jövedelem annyi szorosára változik a távolság az origótól és a költségvetési egyenestől. - jövedelem-fogyasztás görbéje (ICC): a választott kosára jövedelem folytonos változása miatt egy folytonos görbe mentén fog elmozdulni, ez a görbe az ICC-görbe. Az ICC-görbe pontjai a két jószág mennyiségével és a jövedelem nagyságával jellemezhető. - Engel-görbe: a fogyasztó jövedelme és egy adott jószág megvásárolt mennyisége közötti viszonyt mutatja változatlan piaci termékárak mellett. Meredeksége megmutatja, hogy egységnyi jövedelem változás mennyivel változtatja meg adott ár mellett a keresett mennyisége. Árak összehasonlító statikája: - árváltozás

hatására elfordul a költségvetési egyenes, tehát megváltozik a racionális választás kosara is. Vagyis növekvő ár mellett a költségvetési egyenes a megváltozott árú termék tengelye mentén az origó irányába fordul el, miközben másik végpontja a helyén marad - változatlan nominális jövedelem mellett az arányos árnövekedés csökkenti a reáljövedelem nagyságát, amely hatására a költségvetési egyenes párhuzamosan elmosódik. - - - ár-fogyasztás görbe (PCC): a választott kosár árváltozásaihoz hozzárendelt racionális választások kosarai szintén egy folytonos görbén helyezkednek el. Ez a PCC-görbe, ami szintén három mennyiség között teremt kapcsolatot: a két jószág mennyisége és a kiválasztott jószág ára között. egyéni keresleti görbe: a PCC-görbéből is szerkeszthető és a keresett mennyiséget állítja szembe az árváltozás hatásával árnövekedés kettős hatása: egyrészt az árváltozás

következtében megváltozik a reáljövedelem ez a jövedelem hatás. Másrészt az árnövekedés arra készteti a fogyasztót, hogy a drágábbá vált terméket részben olcsóbbá vált termékekkel helyettesítse. Ez a helyettesítési hatás. az egy adott fogyasztói kosáron egyszerre keresztül haladó ICC és PCC közül a PCC mindig a kevésbé meredek keresztárrugalmasság: PCC alkalmas a keresztárrugalmasság meghatározására, ami megmutatja, hogy egy termék árának 1%-os változása esetén hogyan változik egy másik termék kereslete. Pozitív, ha a két termék helyettesítő és negatív, ha kiegészítő termékek Nulla esetén a két termék független egymástól. 7, A vállalat, mint a kínálat forrása. A termelési függvény Izokvantos és parciális ábrázolás. Feltételezzük, hogy a vállalat racionálisan működik és csak annyi erőforrást szerez be, amennyi az optimális kibocsátáshoz szükséges. A kínálatot a vállalati szektor

alakítja ki A jószág kínálata a különböző lehetséges árak mellett minden egyéb tényezőt változatlanak véve kínált mennyiség összessége. A piacon tökéletes verseny van A vállalati modell csak egy terméket vagy szolgáltatást gyárt, azt is egyetlen minőségben. A vállalat alakítja ki a kínálatot, ami a különböző lehetséges árak mellett minden egyéb tényező változatlannak véve kínált mennyiségek összessége. Tehát egy függvény A kínált mennyiség egy adott jószágból az a mennyiség, amit a termelők adott ár mellett képesek és hajlandóak a piacra vinni. A termelés technológiája: a termelési függvény. Ezt a vállalat fekete dobozának is szokták nevezni. Leírja az alkalmazott termelési tényezők és a vállalat kibocsátása közötti kapcsolatot Lényegében a termelési függvénnyel a termelési tényezők különböző kombinációja és a velük előállítható maximális kibocsátás közötti összefüggést

írjuk. A termelési tér minden termelési kombinációjához hozzárendeli az adott kombinációval elérhető maximális kibocsátást. Az alkalmazott termelési tényezők mennyiségi leírásához a termelési tényező kombinációt használjuk fel. A termelői tér axiómái: - a termelői tér statikus modell, melyben eltekintünk az időtényezőtől és a műszaki haladástól - a termelői tér homogén modell, mert a egy termelési tényezőfajtán belül nem különböztetünk meg különböző minőségeke, illetve a megkülönböztetett minőségeket különböző fajtaként kezeljük - minden termelési tényezőfajtát tetszőlegesen oszthatónak és összeragaszthatónak tételezzük fel, tehát a termelési tér folytonos modell Az egy görbéhez tartozó termelési tényező kombinációk ugyanazt a szintű kibocsátást teszik lehetővé. Ezért ezeket a görbéket egyenlő-termék görbéknek, izokvantoknak nevezzük A görbék nem metszhetik egymást és

folytonosan sűrűn helyezkednek el. A termelési függvénynek az a szegmense a releváns tartomány, amelyben az inputok közötti hatékony helyettesítés valósulhat meg, azaz ahol érvényes a dominancia elve. Az inputok egymással történő hatékony helyettesítése esetén a termelési tényezők határterméke pozitív. A parciális termelési függvény egy kvázi egyváltozós vagy paraméteres egyváltozós függvény. Ez azt jelenti, hogy minden kiválasztott tényezőhöz végtelen sok parciális termelési függvény tartozik, hiszen a többi tényezőt bármilyen értéken rögzíthetjük. Részei: növekvő, csökkenő hozadékú szakasz. A parciális termelési függvények maximumpontjaiból összeálló görbe a releváns tartomány határoló vonala. A termelési függvényből deriválással meghatározható a határtermék függvény. Ahol a termelési függvény maximális ott a határtermék függvény értéke nulla, inflexiós pontjában pedig maximális az

MP. Az átlagtermék függvény szintén levezethető és a határtermék függvény annál az értéknél metszi, ahol a termelési függvénynek érintési pontja van. Munka határterméke: a munkaráfordítás-változás hatására bekövetkező termelésváltozást fejezi ki. 8, A vállalati árbevétel összetétele (költségek, profitok). A vállalati költségek, költségfüggvények. Fix költség: - hosszú távon nincs - nem függ a termelés nagyságától - függvénye konstans Változó költség: - függ a termelés nagyságától - pl: bérköltség, anyagköltség Teljes költség: a fix és a változó költségek összege. Átlagköltségek: a termék egységére jutó költség. Fajtái AFC, AVC, AC Határköltség: megmutatja, hogyan változik az összköltség egy újabb termék előállításával. Függvénye metszi az átlagköltség függvényeket a minimum pontjaikban. A költségeket más szempontból is csoportosíthatjuk: Explicit: azok a költségek,

adott időszak folyamán, az adott év termelésével kapcsolatban számlákon, pénzügyi átutalásokon kifejezett formában jelennek meg. Implicit költségek: azok a kiadások, amelyek az adott időszak ráfordításai, de tényleges számlákon az adott időszakban nem jelennek meg. Egy része elszámolható Számviteli költségek: az adott ében felmerülő, számvitelileg nyilvántartható folyó költségek: az explicit költségek és az implicit költségek a normálprofit kivételével. Gazdasági költségek: az explicit és implicit ráfordítások összessége. Normálprofit: az adott gazdaságban, iparágban bárki által szokásosan elérhető jövedelem, vagyis az alternatív költség (a piaci kamatláb szerinti kamat). A vállalat bevétele az árbevétel, mely az eladott mennyiség és az ár szorzata. Jelenesetben csak ez a vállalat egyetlen pénz-inputja. A vállalat nyeresége a bevétel és a költségek különbözete. Ezen belül megkülönböztetjük: -

Számviteli profit: a bevételek és a számviteli költségek különbsége. - Gazdasági profit: a számviteli profit és a normálprofit különbsége. Hosszú távon tökéletes verseny esetén zérus. A különböző üzemméretekhez tartozó rövidtávú átlagköltség-görbék a hosszú távú felett helyezkednek el és azt egy-egy pontban érintik, azaz a hosszú távú átlagköltség-görbe alulról burkolja a különböző üzemméretekhez tartozó rövidtávú átlagköltség-görbéket. A hosszú távú határköltség-görbe minden kibocsátási szinten az adott optimális üzemméret rövidtávú átlagköltségéhez tartozó határköltséggel lesz egyenlő. Tehát az LMC görbe laposabb és rugalmasabb mint az MC függvények. Hosszú távon a fedezeti pont egybe esik az üzembezárási ponttal és a tökéletesen versenyző vállalat kínálata rövidtávon jóval kevésbé rugalmas, mint hosszútávon. 9, A profitmaximalizálás rövid és hosszú távon. Az

iparági kínálat A lényeg, hogy meghatározzuk a vállalat optimális kibocsátását különböző piaci árak mellett, azaz a vállalati kínálati függvényét, a vállalat piaci kínálatát. A kibocsátás korlátja az adott vállalat technológiája, termelési függvénye jelenti. A profit egyenlő az árbevétel és a teljes vállalati költség különbségével. Az optimális kibocsátás, annál az értéknél van, ahol a határtermék egyenlő a határbevétellel, ami tökéletes verseny esetén a piaci ár. A vállalat addig növeli a termelést, amíg a határprofit pozitív, tehát az MC=MR második pontja az optimum. Szükséges feltétel, hogy az MC függvény monoton növekvő legyen. Tehát a profitmaximalizáló vállalat a MC görbe felszálló ágán termel, ami megfelel a termelési függvény csökkenő hozadékú szakaszának. A racionális vállalat az átlagos változó költség minimumánál kisebb vagy vele egyenlő piaci ár mellett szünetelteti

tevékenységét, mert így minimalizálja a veszteségét, ennél nagyobb piaci ár mellett annyit termel, hogy a határköltsége megegyezzen piaci árral. Jelentős pontok az üzembezárási és a fedezeti pont. Ez a MC és a költség függvények metszés pontjában található. A vállalat lehetséges helyzetei eltérő árak mellett: - az ár a fedezeti pont fölött van: gazdasági profitot realizál - az ár a fedezeti ponton van: árbevétel fedezi a teljes költséget, a profit nulla - az ár a fedezeti és az üzembezárási pont között van: veszteséget minimalizál - az ár az üzembezárási ponton van: bezárja az üzemet Hosszú távon tökéletes verseny esetén a profit zérus, az ár a fedezeti pontban van. Fix költségek nincsenek, hiszen hosszú távon a termelő üzem mérete is megváltozik. A fix költségek változását azonosíthatjuk a vállalat üzemméretének változásával. Adott üzemméret mellett az optimális kibocsátást a parciális

termelési függvény azon pontja határozza meg, ahol az egyik izoprofit egyenes éppen érinti. Az érintő izoprofit egyenes határozza meg az adott üzemmérettel elérhető profitot. Az eljárás meg is fordítható Adott kibocsátáshoz megkereshető az az üzemméret, amely mellet éppen ez a kibocsátás adja a maximális profitot. Folyamatosan változtatva az üzemméretet a parciális termelési függvény is folyamatosan fog elmozdulni, ami folyamatos elmozdulást fog okozni az izoprofit egyenesek és a termelési függvény érintési pontjában. Az érintési pont egy folytonos görbe mentén fog elmozdulni. Ebből a görbéből megszerkeszthető az optimális üzemméret függvénye, amely minden kibocsátási szinthez hozzárendeli a profitmaximalizáló optimális üzemméretet. Iparági kínálat - az összes olyan vállalat tevékenysége, amely kizárólag egy terméket termel - rövid távon az egyedi kínálatok horizontális összege, ahol az egyedi kínálat az

MC függvény üzembezárási pont feletti szakasza - hosszú távon a AC görbék egyformák, így ugyanahhoz a minimális piaci árhoz tartozik valamennyi üzembezárási pontja. 10, A kompetitív inputpiacok, a bérlet sajátosságai, szűkös természeti erőforrások. Az input piac a termelési tényezők piaca. Az alapvető inputjavak (munka, tőke, természeti tényezők) eléggé elkülönül makropiacokat alkotnak, mindegyiknek sajátos mechanizmusa van. A termelési tényezők egy része újratermelhető másik része viszont nem. Ami újratermelhető az el is fogyasztható Ezeket lényegében a fogyasztási javakkal azonos módon megvásárolják és így kerül a vállatok birtokába. Ami nem termelhető újra azok egy része el sem fogyasztható, ezeket ideiglenesen használatba átveszik a tulajdonostól, bérlik. Azokat a nem újra termelhető javakat, amelyeket a termelés során elfogyasztanak, általában elég nagy mennyiségben állnak rendelkezésre, a

vásárlás a jellemző megszerzési mód. Alapvető fontosságú tulajdonsága a szűkös természeti erőforrásoknak, hogy különböző gazdasági minőségben állnak rendelkezésre, azaz ugyanazt a gazdasági eredményt különböző ráfordítással, vagyis különböző hatékonysággal lehet elérni. A szűkösség abban áll, hogy egy adottnál jobb minőségű, nagyobb hatékonysággal felhasználható erőforrások volumene véges. Lényegében különböztetnünk a vásárlást és a bérletet. Az inputjószágok vásárlása alatt azt értjük, hogy a vevő megszerezve a tulajdonjogot a jószágra, azt elfogyasztva megsemmisíti. Az eladó a jószág ellenértékét kapj meg, miközben magáról a jószágról egyszer s mindenkorra lemond. A bérletnél a bérlő használatra veszi át a bérlet tárgyát képező jószágot, azt használj, majd visszaszolgáltatja a bérbeadónak. A bérbeadó egy időre lemond a jószág használatáról, ezért használati díjat kap,

majd az idő leteltével visszakapja jószágát is. Tiszta bérletről akkor beszélhetünk, ha bérelt jószág teljesen változatlanul, eredeti formájában kerül ki a termelő folyamatból, s kerül vissza a bérbeadóhoz. A valóságban ilyen nincs Az esetek túlnyomó többségében az inputtényező beszerzési ára vegyesen tartalmaz vásárlási árat és bérleti díjat. A bérleti viszony megvalósulásának tehát az a feltétele, hogy a bérbeadó találjon olyan bérbevevőt, akinek a dolog használatából várható jövedelme magasabb, mint a transfer jövedelem. A bérleti díj ugyanis racionálisan nem haladhatja meg a bérletből várható jövedelmet. Bérleti díj: a kölcsönvett földért fizetett díjak, a földjáradék és a kamatok összessége. Egy nem, vagy csak hosszútávon újratermelhető inputtényező bérleti kínálata merev, vagyis a kínálati görbe egy a transzfer jövedelem szintjén kezdődő függőleges egyenes. A rövidtávon

újratermelhet inputtényezők esetében a bérlet és a vásárlás összekeveredik. Minél tömegesebb az újratermelhetőség, annál alacsonyabb lesz a minimális transzfer jövedelem és annál inkább átalakul a bérleti kínálat görbéje közönséges kínálati görbévé. Vagyis a vásárlás és a bérlet különbsége eltűnik. A szűkös erőforrás jobbik része magántulajdonban van és bérleti rendszer uralkodik, vagyis aki ki akarja aknázni a szűkös erőforrást, annak azt bérbe kell vennie. Ez alapján más a szűkös természeti erőforrás kínálata, bérleti rendszer esetén nem a nullától kezdődik a merev egyenes. 11, A vállalat optimális inputkereslete független és kombinálható inputtényező, illetve ágazati termelés esetén. Kompetitív vállalat összetevői: - a vállalat egyetlen terméket gyárt - a vállalat tökéletesen versenyző za input és az output piacokon egyaránt - vállalatmodellünk folytonos - a termelési függvény

kielégíti a szokásos axiómákat - a vállalat profitmaximalizáló Mivel a vállalat az inputpiacokon is kompetitív, azért az inputtényezők ára ugyanúgy adottság számára, mint a kibocsátott terméké. A termelési térben kiválaszthatunk olyan különböző tényezőkombinációkat, amelyek egy adott összegből megvásárolhatóak, azaz amelyeknek azonos a költsége. Az egy egyenesen fekvő tényezőkombinációk ugyanannyiba kerülnek ,azért ezeket az egyeneseket egyköltségű, vagy izocost egyeneseknek nevezik. Az optimális inputfelhasználást vagy úgy határozzuk meg, hogy egy adott kibocsátás izokvantjához megkeressük az őt érintő izocost egyenest, vagy fordítva, egy adott költségszint izocostjához kiválasztjuk az azt éppen érintő izokvantot. A két megoldás közös vonása, hogy az érintési pontban az inputárarány egyenlő lesz a technikai helyettesítés határrátájával, azaz a határtermékek arányával. A számlálóban az adott

tényező határterméke, a nevezőben a tényező egységára szerepel. A törtek tehát egységnyi kibocsátást vetik egybe az ehhez szükséges költséggel. Általában egy tényezőegység pótlólagos felhasználása pótlólagos bevételt (MRP), illetve pótlólagos költséget (MFC) okoz. Ezek mértékét a tényező határterméke határozza meg rendre a termék határbevételével, illetve határköltségével értékelve. A profitmaximum elérésekor – ha ezt egy inputtényező pótlólagos felhasználásával tesszük – a tényező határbevétele éppen fedezi a tényező határköltségét. Másfelől a pótlólagos tényezőfelhasználás eredményét, a tényező határtermékét a piacon realizálni kell A tényező határtermékének piaci értékét a termék piaci ára értékeli. Azaz VMP=MP*P. Mivel a kompetitív vállalat számára a termék piaci ára mindig egyenlő a határbevétellel, azért a tényező határtermékének piaci értéke azonos lesz a

tényező határbevételével, s így a profitmaximumnál a tényező határköltsége is. Viszont a tényező határköltsége a kompetitív inputpiacon egyenlő a tényező egységárával, így az optimális inputfelhasználás feltétele, hogy az inputtényező egységára legyen egyenlő a tényező határtermék értékével. Az egymagában változó (független) inputtényező keresleti görbéje egybeesik a tényező határtermékérték görbéjének leszálló ágával. Az optimális inputfelhasználást módosító körülmények - nem csak egy inputtényező felhasználást kell optimalizálni - az iparágat nem egyetlen vállalat jeleníti meg. Több változó inputtényező esetén: A termelési függvény releváns tartományában az izokvantok negatív meredekségűek, vagyis változatlan kibocsátáshoz kevesebb tőke kellene. Az adott tőkenagyság mellett viszont növekszik a kibocsátás és így a bevétel is, miközben a költség nem nőtt. Tehát a korábban

maximális profit már nem lesz az, sőt az új profit még tovább is növelhető, amíg meg ne szűnik a bevétel költségnövekedés nélküli növekedése. A munkabér egyszeri csökkenése a munka- és tőkefelhasználás illetve a kibocsátás és íg a bevétel egyszeri növekedését váltja ki. Az optimális termelési pontban a két tényező határtermékének piaci ára egybe kell, hogy essen, mert akkor már nem érdemes egyik felhasználását se ma másik rovására növelni. Azaz VMPL=VMPK A másik tényező változását is figyelembe vevő munkakeresleti függvény laposabb, rugalmasabb lesz. Ez természetesen így alakul minden más inputtényező esetében is, ha az más tényezőkkel komplementer és helyettesítők viszonyban van. Termékár csökkenése laposítja a VMP függvényeket és a laposabb görbéken lejjebb és beljebb kerülnek a tényezőárak által kijelölt pontok, az inputkeresleti görbe pontjai. Így az inputkereslet az iparági hatás

következtében kevésbé lesz rugalmas, mint volna e hatás nélkül. 12, Piaci szerkezetek és piaci formák. A kompetitív és a korlátozott piaci szerkezetek összehasonlítása. Piaci szerkezeten a szereplők számát és relatív nagyságát értjük. Vagyis mekkora a részesedésük a keresletből vagy a kínálatból. Három alaptípusba soroljuk őket: - Tökéletes versenypiac, ahol nagyszámú szereplő van a piacon és a piaci ár a szereplők ellenőrzésén kívül eső tényező, mivel az egyes szereplők olyan kis részét jelentik a piacnak, mint egésznek, hogy a piaci árra gyakorolt hatásuk elhanyagolható. Ahol a résztvevő gazdasági szereplők árelfogadók, számukra a piac végtelenül nagy, így az egyes vállalat keresleti függvénye végtelenül rugalmatlan. - Oligopól piac, ahol kevés szereplő alkotja a piacot, s ezek száma nem olyan sok, hogy a piac elenyészően kis részének tekintsük őket. Az egyes résztvevők hatást tudnak gyakorolni

az árra, s a verseny sem kizárható. - Monopól piac, ahol egyetlen eladó vagy vevő van a piacon, s mint ilyen tevékenységével akarva-akaratlanul maga alakítja az árat. Monopolhelyzetben van a vállalat akkor, ha egymaga kínálja az adott terméket a piacon, de monopolhelyzetben van akkor is, ha egy adott termelési tényezőt csak ő keres, s monopol helyzet az is, ha a piac oligopolisztikus, de a vállalat terméke egyedi jelleggel rendelkezik. Tökéletesen versenyzőnek tekinthető az a vállalat, amelynek költségfüggvényei nagyságrendekkel kisebbek, minta piaci összkereslet, oligopolisztikus az a vállalat, amelynek költségfüggvényei kisebbek ugyan a piaci keresletnél, de nem nagyságrendekkel, s végül monopóliumnak az a vállalat számít, amelynek kínálati függvénye nagyjából ugyanakkora, minta a piaci kereslet. A piaci forma fogalma szoros kapcsolatban van a piaci szerkezet fogalmával. A piaci forma esetén a piaci szerkezetén túl még

figyelembe veszzük a termékeknek a homogén vagy differenciált jellegét is: - Homogén termékek azok, amelyek teljesen azonos tulajdonságokkal rendelkeznek függetlenül a gyártótól. - Differenciáltak azok, amelyek lényegi szükségletkielégítő tulajdonságaikban majdnem azonosak, de valamilyen más szempont alapján különböznek. Ez lehet például a földrajzi elhelyezkedés. A monopólium számára a termék különbözőség a piac befolyásolásának fontos eszköze, ugyanis ekkor verseny indul meg a vevők megszerzésére. A vállalat a tevékenysége során általában kétfajta korlátba ütközik: - technológiai-gazdasági korlát - piaci korlát A verseny lehet tökéletes vagy monopolista: - A tökéletes versenyben a verseny célja bent maradni a piacon, lehetőség szerint bővítve a részesedését, de nem törődve a többi szereplő elért eredményeivel. Ha ugyanis egy kompetitív vállalat megpróbál közvetlen harcot folytatni vetélytársaival,

abból csak felesleges költségei származnak, ami akár csődbe is torkollhat, de ha néhányat sikerülne is kiszorítania a piacról, helyette a kompetitív piac sajátosságai miatt „egy helyébe száz is akad” - Egészen más a helyzet a korlátozott piac monopolhelyzetre törő vállalat esetében. A monopolisztikus verseny agresszív, a konkurencia piacról történő kiszorítására törekszenek a résztvevők. E cél határozza meg a monopolisztikus verseny jellegét - - - A tökéletesen versenyző vállalatok döntései rövid távú, alkalmazkodó döntések, nevezhetjük ezeket taktikai döntéseknek. Az ilyen döntéseknél a racionalitás és a hatékonyság általában egybe esik. A monopolisztikus versenyben a döntések hosszabb távra szólnak, inkább a környezetet befolyásolóak, mint alkalmazkodóak – ezek stratégiai döntések. Az ilyen döntések a hatékonyság érdekében gyakran lemondanak a rövidtávú racionalitásról. Pl: dömpingár

alkalmazása. Tökéletes verseny esetén az ár adott, mivel túl sok szereplő van ahhoz, hogy azt befolyásolni tudják. A monopólium esetén a teljes kínálat az ő rendelkezésére ál, s így hatást tud gyakorolni a piaci árra. Ha a vállalat tökéletesen versenyző a piacon, akkor a vállalat számára a piaci korlát megszűnik, azaz a vállalati keresleti görbe végtelen rugalmas lesz. Ennek az az oka, hogy a vállalat olyan keveset termel, hogy ezt a piacon bármikor el tudja a piac által diktált áron adni. Ha egyetlen vállalat van a piacon, akkor a fogyasztók csak az ő termékeit tudják megvásárolni, azaz a fogyasztók teljes piaci kereslete egybeesik a vállalat terméke iránti kereslettel. Ilyenkor a vállalati keresleti függvény egybeesik a piaci keresleti görbével Oligopolium esetén igaz, hogy hatással vannak a vállalatok az árra és a keresletre, de számolniuk kell a versenytársakkal, ugyanis nem tudja, hogyan fognak reagálni az ő

döntéseire. 13, A monopólium. A tiszta monopólium profitmaximuma rövid és hosszú távon A monopolisztikus verseny. Monopolhelyzetben van a vállalat akkor, ha egymaga kínálja az adott terméket a piacon, de monopolhelyzetben van akkor is, ha egy adott termelési tényezőt csak a ő keres, s monopol helyzet az is, ha a piac oligopolisztikus, de a vállalat terméke egyedi jelleggel rendelkezik. A monopóliumok fajtái: - tiszta monopólium vagy kínálati monopólium, amikor egy vállalatnak a termék piacon nincs riválisa az adott iparágban. A tiszta monopólium egyedül adja az iparág keresletét - monopolisztikus kínálati verseny, amely esetén több termelő van a termék piacon, de a termék differenciált - monopszónia vagy keresleti monopólium, amikor a piacon egyetlen vásárló van A természetes monopólium egyfelől egyedül képes kielégíteni a teljes piaci keresletet, másfelől azoknak a vállalatoknak, kik ugyanerre együtt lennének képesek,

együttes átlagköltségük nagyobb, mint a monopóliumé egyedül. A mesterséges monopólium, ha a vállalatnak sikerül kizárólagos jogot szerezni az államtól a termék termelésére vagy a szolgáltatás nyújtására. A monopólium célja a profitmaximalizálása, a piaci ár nem tőle független adottság. Számára korlát, hogy a fogyasztó mennyit hajlandó az adott termékegységért fizetni. A rezervációs ár adott a fogyasztónál. A fogyasztói többlet egyenlő a jószág rezervációs és piaci ára közötti különbséggel. A monopólium átlagárbevétel görbéje a piaci keresleti függvény. Itt a határbevétel függvény nem esik egybe a piaci árral. A profitmaximum annál a mennyiségnél lesz, ahol a bevételnövekmény kiegyenlíti a költségnövekményt, azaz MR=MC. Minél rugalmatlanabb a keresleti függvény, annál magasabbra kerül a monopolista ár. Tehát a monopolista profit növelésének egyik módja tehát a kereslet rugalmatlanabbá

tétele. Ennek egyik eszköze a reklámkampány A monopólium esetén a vállalat fedezeti illetve üzemszüneti pontja nem vállalati belső sajátosság, hanem a piaci kereslet függvénye, azaz nem kapcsolható egyetlen outputszinthez. Hosszú távon a tökéletesen versenyző iparág tendenciájában nem realizál gazdasági profitot. Ezzel szemben a monopolista realizálhat. Ha rövid távon realizál, akkor hosszú távon is megmaradhat, mivel nem kell versenytársakkal szembe néznie. Stratégiai döntések melyekkel hosszú távon profitot realizálhat: - változtathatja az üzemméretet - növelheti az üzemeinek számát - elhagyhatja az iparágat A monopólium esetén a fogyasztók rosszabbul járnak, mivel a monopolizált iparág esetében a határárbevétel mindig kisebb a piaci árnál, s így a növekvő határköltség görbét alacsonyabb kibocsátási mennyiségnél metszi. Vagyis a monopólium kevesebb terméket visz a piacra magasabb áron. A monopólium létéből

fakad a holtteher-veszteség Az árdiszkriminációnak általában három fajtáját különböztetjük meg: - elsőfokú vagy tökéletes árdiszkrimináció esetén minden egységet annak az egyénnek adnak el, aki a legtöbbet hajlandó érte fizetni. Így a fogyasztók mind a saját rezervációs árukat fizetik meg. Itt a fogyasztói többlet teljes egészében a monopóliumé lesz Erre tipikus példa az aukciós kereskedelem. - másodfokú diszkrimináció esetében a potenciális vásárlókat magában az adás-vételi folyamatban különítik el néhány csoportba. Pl: mennyiségi árkedvezmény és a szezonvégi kiárusítás. - harmadfokú árdiszkriminációnál a potenciális fogyasztókat piacon kívüli eszközökkel egymástól elszigetelt csoportokba sorolják, majd minden csoportnak az adott csoport legalacsonyabb rezervációs árán adják el az adott jószágot. A monopolisztikus verseny agresszív, résztvevői a konkurencia piacról történő kiszorítására

törekszenek. Itt a döntések hosszabb távra szólnak, inkább környezetet befolyásolóak ezek a stratégiai döntések. Gyakran lemondanak a rövidtávú racionalitásról a hatékonyság érdekében. Pl: dömpingár 14, Az oligopoliumok és oligopolium modellek. Az oligopóliumnak nevezzük azt az általános jelenséget, amikor több vállalat van a piacon, de egyik sem olyan kicsi hogy elenyésző része legyen. Itt a monopólisztikus versennyel szemben nem a termékdifferenciáláson van a hangsúly, hanem a vállalati stratégiai kölcsön kapcsolatokon. Duopolista modelleket alkalmazunk Oligopoliumok két formáját különböztetjük meg: Termék jellege szerint: - tiszta oligopolium, ha a termék homogén - differenciált, ha differenciált a termék Együttműködésük fokozata szerint: összejátszanak, hogy növeljék profitjukat, csökkentsék a versenyt és védelmet kapjanak az újonnan belépni szándékozókkal szemben. - tökéletes összejátszás a kartell

modell, a termelők olyan formális szervezete egy adott iparágban, amely bizonyos döntéseket a profit növelésének érdekében átenged egy központi szervnek. Az egyezmény vonatkozhat a termelés mennyiségére, az eladási árra és a piac felosztására. - tökéletlen összejátszás a Chamberlin modell, hallgatólagos vagy informális megegyezés az árra vagy a mennyiségre. - független akciók Cournot, Stackelberg, Bertrand modell, minden vállalat a saját útját járja, miközben figyeli a konkurenciát. Modellezés egyszerűsítései: - keresleti függvény lineáris - határköltség-függvény konstans - duopoliumként kezeljük - vállalatok azonos méretűek Ha a vállalatok a döntéseiket a piaci keresleti függvény inverzéből vezetik le: Cournot modell: az egyik vállalat feltételezi, hogy a másik a jelenlegi kibocsátásán nem változtat, ezért a megmaradt piaci szegmensen monopolhelyzetben van, monopoliumként optimalizál, így a két vállalat

egyformán viselkedik. Jellemzői: független akciók modellje, kvóta vagy mennyiség vezérelt, szimmetrikus modell. A modell egyensúlyi pontja a Cournot pont. Kartell modell: tökéletes összejátszás oligopol fajtája, ahol a vállalatok szerződést kötnek, megegyeznek, közösen optimalizálnak. Tényleges külvilág felé, mint egységes monopólium lépnek fel. Formái: Mennyiségi-, ár-, területi kartell Jellemző a disszidálás problémája, ami a kartell-egyezmény egyoldalú megszegése. A disszidáló vállalatnak rövid előnye van, de csak addig míg a többiek nem követik, ezek után már alacsonyabbak lesznek az árak. A társadalmi összhaszon csökken, de ezen belül azok járnak a legrosszabbul, akik tartják magukat a megállapodáshoz. Így a disszidensek viselkednek racionálisan Stackelberg modell: az első vállalat a vezető tag, ha domináns helyzetben van, a második a követő pozíció, amely követi a vezető vállalatot. Barometikus

vezérlés a jellemző, vagyis bíznak a vezetőben, nincs semmilyen kényszer, hogy kövesse, így döntött. Mivel a vezető tag tud arról, hogy a másik követi őt, így beépíti őt az optimális tevékenysége közé, így ebből kiindulva határozza meg saját kibocsátását. A követő vállalat a pedig Cournot modell szerint tevékenykedik. Jellemzői: független akciók modellje, kvóta vezéreltek, aszimmetrikus modell (eltérés van a viselkedésük között). Felfogható a Cournot-modell bírálataként is Chamberlin modell: tökéletlen összejátszás modellje. Mind a kettő vállalat vezetőnek képzeli magát, lényegéven a monopólium színvonalára süllyednek, így a piac egynegyedét uralják. Szimmetrikus modell. Az oligopolium akkor lesz egyensúlyban, ha egyik vállalat sem tartja érdemesnek döntését korrigálni, az optimális döntések a válaszfüggvények metszéspontjában helyezkednek el, ezt a metszéspontot nevezzük Cournot pontnak. Ha a

vállalatok döntéseiket a piaci keresleti függvényből vezetik le: Bertrand modell: A Cournot modell árvezetéses változata. Egyformán viselkedik a két tag nem a kibocsátás mennyiségét figyelik, hanem az árat, hogy a másik mennyiért adja el. Árverseny alakul ki. Ide tartozik az árkartell is. A kartellegyezmény a közös eladási árat rögzíti, amelyhez az egyes vállalatoknak tartaniuk kell magukat. A disszidálás itt is a kartell létét veszélyezteti Ugyanakkor a disszidálás veszélyét itt jobban illusztrálja a fogoly dilemmának. Fogoly dilemma (Tucker): az oligopoliumok viselkedésénél a minimax érvényesül. Próbálják legbiztosabb helyzetet elérni. Hatékonyság szerint: Bertrand modell, Stackelberg modell, Cournot modell, Kartell modell Egyensúlyi ár szerint a sorrend ugyanez. 15, Az általános egyensúly walrasi modellje I. Csere árinformációk nélkül Definíció szerint általános egyensúlyon azt az állapotot értjük, mikor a

gazdaság összes piaca egyidejűleg egyensúlyban van, az ellentétes erők kiegyenlítődnek. A részpiacok szimultán egyensúlya esetén valósul meg az általános egyensúly. Lényegében ha az egyik piacon megváltozik a kereslet vagy a kínálat, az változást idéz elő a másik piac keresletében illetve kínálatában. Majd ezek visszahatnak az eredeti piac egyensúlyi helyzetére Az általános egyensúly vizsgálatának kiinduló pontja, hogy az emberek általában egyszerre tagjai fogyasztói és termelő szervezeteknek. A modell megalkotásának feltételei: - termelési tér axiómái: statikus, homogén, folytonos axióma - ordinális elmélet 5 axiómája - kompetitív piac - 2 termék, 2 szereplő, 2 input - a termékek termelési függvényeinek releváns tartományai kiterjednek az egész termelési térre Idetarozik a fogyasztói Edgeworth-doboz, amelyben a termékek készleteinek lehetséges allokációi a két szereplő között ábrázolhatóak. Az

Edgeworth-dobozt egy kezdeti allokáció a szereplők ajándékozási és csere területeire osztja. Az Edgeworth-dobozt két egymásra fordított allokációs téglalap alkotja az Edgeworth-dobozt, amely így egy téglalapban ábrázolja mind a két termékteret, pontosabban azoknak a készletek által kijelölt részét. Itt a két allokációs pont pontosan fedni fogja egymást A doboz bal alsó sarka az A szereplő termékterének origója, ebben a pontban az allokáció azt jelenti, hogy a készletek teljes egészükben a B birtokolja. Ugyanígy a jobb felső sarokkal, ami B szereplő termékterének origója. Az egyensúly elmélet alapvető kategóriája a csere. Ebben az elméletben cserének nevezzük az átmenetet az egyik allokációs pontból a másikba. A doboz 4 részre osztható, ebből a bal alsó és a jobb felső terület nem tekinthető valódi cserének ezek az ajándékozási területek. A többi terület a csere területei. Itt az egyik szereplő készlete

csökken a másiké pedig növekszik Az ajándékozás nem hatékony, a valódi csere a hatékony helyettesítés megfelelője. Minden allokációs pont két egymást fedő fogyasztói kosatat jelent, amelyeken keresztül megy egy-egy közömbösségi görbe. A dobozban szereplő közömbösségi görbék általában metszik egymást. Persze van olyan, amikor érintik egymást és metszés esetén az sem mindegy, hogy hol vannak a metszéspontok. A két közömbösségi görbe metszete szilvamagnak is szokták nevezni. A pontot pedig allokációs pontnak nevezzük és w-vel jelöljük A cserének háromféle eredménye lehet: - a szilvamagon belül a csere kölcsönösen előnyős, komparatív volt. - a szilvamagon kívül legalább az egyik fél rosszabbul jár, hiszen az új allokáció számára kevésbé preferált, mint a régi - a szilvamag határán helyezkedik el akkor az egyik félnek közömbös, míg a másik javított helyzetén Egy komparatív csere tehát

racionálisan reallokálja a készleteket. Az új allokációs pont ismét vagy két közömbösségi görbe metszéspontja, vagy pedig érintési pontja lesz. Az első esetben a csere nem volt elég hatékony, a felek nem merítették ki az összes javítási lehetőséget. Általában, ha valamilyen döntési helyzetben csak olyan döntés hozható, amely egyes érintettek helyzetét csak mások rovására tudná javítani, akkor a helyzet Pareto-optimális vagy Pareto-hatékony. Ilyen helyzetből az adott eszközökkel már nem lehet hatékonyan továbblépni. Tehát a komparatív cserék határesete a Pareto-hatékony csere, amelyből már további komparatív csere nem valósítható meg. Minden Pareto-optimális pontban pontosan egy-egy közömbösségi görbe érinti egymást. Azoknak a Pareto-hatékony allokációknak a halmazát, amelyek egy adott kezdeti allokációból véges vagy végtelen számú cserével elérhetőek, az adott kezdeti allokációhoz tartozó gazdaság

magjának nevezzük. Mivel a nem Pareto-hatékony allokációk komparatív cserére ösztönzik a racionálisan gazdálkodó feleket, akik érdekérvényesítő alkuik során feltétlenül eljutnak valamely Pareto-hatékony allokációhoz ahol kénytelenek megegyezni, ezért ezek összességét szerződési görbének nevezik. Ha a felek valamilyen módon egy Pareto-hatékony allokációba kerültek, akkor ki-ki a saját helyzetén csak a másik rovására javíthat, ezért a görbét konfliktus görbének is nevezik. A szerződéses vagy konfliktusgörbe menete monoton, mégpedig az Edgeworth-doboz belsejében szigorúan monoton. Menete nem függ a kezdeti allokációtól, csak a készletektől és a szereplők preferenciáitól. 16, Az általános egyensúly walrasi modellje II. Csere árinformációkkal Definíció szerint általános egyensúlyon azt az állapotot értjük, mikor a gazdaság összes piaca egyidejűleg egyensúlyban van, az ellentétes erők kiegyenlítődnek.

A részpiacok szimultán egyensúlya esetén valósul meg az általános egyensúly. Lényegében ha az egyik piacon megváltozik a kereslet vagy a kínálat, az változást idéz elő a másik piac keresletében illetve kínálatában. Majd ezek visszahatnak az eredeti piac egyensúlyi helyzetére A modell megalkotásának feltételei: - termelési tér axiómái: statikus, homogén, folytonos axióma - ordinális elmélet 5 axiómája - kompetitív piac - 2 termék, 2 szereplő, 2 input - a termékek termelési függvényeinek releváns tartományai kiterjednek az egész termelési térre Itt feltételezzük, hogy az árak adottak és ezt a két szereplő el is fogadja. A kétszereplős modell viszont alkalmatlan arra, hogy a két szereplő külső adottságként fogadja el azt a cserearányt, ami közvetlenül az ő viselkedésük következményeként jött létre. Így emiatt a probléma miatt szerepel a modellben egy harmadik fél, aki az árakat hirdeti. Őt nevezzük a Walrasi

árverezőnek. Árakat megállapítva a termékekre a kezdeti allokáció egyben vagyonelosztást is jelent. Mivel a szereplők jövedelme eredeti vagyonuk realizálásából származik azért mindkettőjük költségvetési egyenese keresztülmegy a kezdeti allokáció pontján. A költségvetési egyenes meredeksége azonos az áraránnyal. Vagyis a két költségvetési egyenes fedi egymást Tehát a két szereplő racionális választása csak akkor jelenthet cserét, ha a racionális közömbösségi görbék érintik egymást. Ekkor a racionális választások egyben Pareto-hatékony cserét is jelentenek, ahol a két közömbösségi görbe közös érintője egybeesik a költségvetési egyenesekkel. Bármilyen legyen a szereplők racionális választása, érvényes a Walras-törvény: a pénzben kifejezett kereslet megegyezik a pénzben kifejezett kínálattal, a túlkeresletek összege nulla. Feltételezzük, hogy a piacon aki elad, az egyben potenciális vevő is, hiszen az

eladásból származó jövedelmét elköltheti. Ha tehát valamely árut nem lehet eladni, az csak azért lehetséges, mert valaki nem költötte el a saját áruja eladásából származó jövedelmét. Vagyis aki árut visz a piacra, az magával vitt egy potenciális vevőt is egy másik áru számára sajátmagát. Vagyis a kínálat összességében mindig megteremti saját keresletét, csak nem biztos, hogy összetalálkoznak. Ez a Say-dogma néven ismert összefüggés 17, Az általános egyensúly walrasi modellje III. A csere és a termelés együttes egyensúlya Definíció szerint általános egyensúlyon azt az állapotot értjük, mikor a gazdaság összes piaca egyidejűleg egyensúlyban van, az ellentétes erők kiegyenlítődnek. A részpiacok szimultán egyensúlya esetén valósul meg az általános egyensúly. Lényegében ha az egyik piacon megváltozik a kereslet vagy a kínálat, az változást idéz elő a másik piac keresletében illetve kínálatában.

Majd ezek visszahatnak az eredeti piac egyensúlyi helyzetére A modell megalkotásának feltételei: - statikus, homogén, folytonos axióma - ordinális elmélet 5 axiómája - kompetitív piac - 2 termék, 2 szereplő, 2 input - a termékek termelési függvényeinek releváns tartományai kiterjednek az egész termelési térre Walras-törvény: a pénzben kifejezett kereslet megegyezik a pénzben kifejezett kínálattal. A közös költségvetési egyenes az árváltozás miatt a kezdeti allokáció pontja körül úgy fordul el, hogy a két racionális választás pontjai egymás felé mozdulnak el. Ezt az eljárást, amit Walras puhatolódzásnak nevezett, az árverező egyre csökkenő mértékű árváltoztatásokkal addig ismételgeti, amíg a két racionális választási pont egybe nem esik. Tehát a walrasi egyensúly létezik. A modell két input-tényezővel lett kiegészítve. Így a modellben mindkét termék valamely mennyisége előállítható a két input-tényező

valamely kombinációjával. A két termelési függvény az izokvant-térképeivel ábrázolható. Mivel az input-tényezők korlátozott mennyiségben állnak rendelkezésre, ezért megalkotható a termelés Edgeworth-doboz, a fogyasztás és csere Edgeworth-dobozával analóg elvek alapján. A doboz minden pontja az input-készletek egy-egy lehetséges allokációját jelenti a két termék között. Egy ilyen allokációs pont rajta van mindkét termék egy-egy izokvantján, meghatározva mindkét termék elérhető kibocsátását. A kiválasztott izokvantok vagy metszik, vagy érintik egymást az adott allokációs pontokban. Ha metszik egymást, akkor mód van arra, hogy olyan allokációra térjünk át, amelyben egyik termék kibocsátása sem csökken, s legalább az egyiké növekszik. Ilyen reallokációval folyamatosan szűkül a további hatékony reallokációk lehetősége a termelés magja, s véges vagy végtelen sok lépésben eljutunk a Pareto-hatékony allokációk

egyikébe, ahol a két termék aktuális izokvantjai éppen érintik egymást. Az izokvant meredeksége azt mutatja meg, hogy ugyanannak a termékmennyiségnek az előállításához az egyik input-tényező egy egységének kiváltásához mennyi egységre van szükség a másik inputtényezőből. Ez a technikai helyettesítés határrátája A termelői Edgeworth-dobozba felrajzolható szerződési görbe, az összes Pareto-optimális allokáció mértani helye. A szerződési görbe minden pontjához hozzárendelhető egy számpáros, az adott erőforrás-allokációval maximálisan megtermelhető x, illetve y termékmennyiségek párosa. A termelői Edgeworth-doboz szerződési görbéjéhez hozzárendelt számpárosok tulajdonképpen jószágkosarak. Összességük a terméktér egy halmazát alkotja Ez a halmaz a modell mindenirányú folytonossága következtében egy görbe lesz, amely a terméktér két tengelyét köti össze. A görbe alakja a termelési függvény

milyenségétől függ Az origó felőli oldalán azok a kosarak szerepelnek, amelyek az adott erőforrásokkal létrehozhatóak, a megengedett kosarak. A másik oldalon természetesen a nem megengedett kosarak helyezkednek el. Ez a termelési határlehetőségek görbéje A termelést és cserét egyaránt alkalmazó gazdaság Pareto-hatékonyságának szükséges és elégséges feltétele, hogy a Pareto-hatékonyan megtermelt készletek Pareto-hatékony allokációjában a fogyasztás helyettesítési határrátája egyenlő legyen a termelés transzformációs rátájával. Ha a modellben árak is szerepelnek ismét megjelenik a walrasi árverező csak itt nem árarányt, hanem a 4 szereplő árát adja meg. 18, Az externáliák, hatásaik, az externáliák internalizálása. A gazdaságban sok olyan tevékenység zajlik, amelyek esetén a piac nem képes biztosítani a gazdasági optimumot, a gazdasági szereplők koordinálja. Externáliáról akkor beszélhetünk, amikor egy

gazdasági tevékenységnek kifejtőjén kívül más gazdasági szereplők tevékenységének hatékonyságára is van eredetileg nem szándékolt hatása. A külső hatás által befolyásolt személy számára az externália kedvezően vagy hátrányosan befolyásolja környezetét, így beszélhetünk egyaránt pozitív illetve negatív externáliáról. Az externáliák esetén tehát a gazdasági tevékenységeknek eltérő az egyéni és a társadalmi hatása, így különbség van az egyéni és társadalmi határtermék, határhaszon, illetve határköltség között. Társadalmi határköltség: egy termék pótlólagos egységének előállításával, felhasználásával, elfogyasztásával adódó összes költségváltozás, tekintet nélkül, hogy az kinél merül fel. Társadalmi határhaszon: egy termék pótlólagos egységének előállításával, felhasználásával, elfogyasztásával adódó összes bevételváltozás, tekintet nélkül, hogy kik jutnak ehhez.

Társadalmi határtermék: mindazon javak többletmennyisége, amely bármely inputtényező egységnyi növelése eredményeképpen jött létre a gazdaságban, tekintet nélkül arra, hogy e javak kinek a tulajdonába kerülnek. Akkor pozitív az externália, hogyha a társadalmi határtermék vagy haszon nagyobb, mint az egyéni, illetve a társadalmi határköltség kisebb, mint az egyéni határköltség. Vagyis a negatív externália csökkenti, a pozitív növeli az érintett külső gazdasági tevékenység hatékonyságát. A tökéletes verseny által létrehozott piaci egyensúly nem jelenti az erőforrások optimális elosztását, mert túl kevés erőforrást juttat a pozitív külső hatást keltő tevékenységeknek, illetve túl sok erőforrást juttat a negatív externáliát okozó tevékenységeknek. Ha egy gazdaságban externáliák érvényesülnek, akkor a kompetitív piaci egyensúly nem Pareto-optimális. Ezért szükség van olyan piacon kívüli

tranzakciókra, amelyek úgy módosítják az eredeti döntések feltételeit, hogy a gazdaság közelítsen a társadalmilag optimális egyensúlyhoz. Az externáliák megszűntetésének egyik módja, ha belsővé tesszük őket vagyis internalizáljuk. Persze ez csak akkor szükséges ha a külső hatás gazdasági illetve társadalmi problémává válik. Ilyen módszer például az érintett felek önkéntes megállapodásai az etikai koordináció keretein belül. Ez csak akkor egyértelmű, hogyha elismert, hogy ki okozta kinek a külső hatást. Tehát az önkéntes megállapodások lehetősége kizárt akkor, ha nem tisztázottak a tulajdonjogok. Ilyenkor megoldás lehet az állam beavatkozása Ennek eszköze az olyan adóilletve támogatásrendszer, ami a magánhasznokat illetve a magánköltségeket a társadalmi hasznok, költségek színvonalára emeli. A negatív externáliákat adminisztratív úton is meg lehet gátolni. Az állam bizonyos tevékenységeket megtilthat,

vagy kötelezheti a gazdasági szereplőket, hogy pótlólagos ráfordításokkal előzzék meg a negatív hatásokat. Viszont probléma, hogy az externália mértéke nem igazán mérhető. A tulajdon jogok tisztázása is internalizálhatja az externál hatást. Coase tétele szerint: Amennyiben az externál hatás tulajdonba adható, úgy függetlenül a tulajdonjogok kijelölésétől, azaz a jogi szabályozás eredményétől, az externáliák következtében felmerült hatékonysági problémák az egyének egymás közötti tárgyalásával piaci módon megoldhatók, ha nincsenek vagy jelentéktelenek a tranzakciós költségek. A mindenkori megoldás elsősorban a nem tulajdonos piaci pozícióinak a függvénye lesz, a tulajdonos mindenképpen hozzá fog jutni egy garantált jövedelemminimumhoz. XIX, A közjavak jellemzői és termelésük finanszírozásának lehetséges megoldásai. A gazdaságban sok olyan tevékenység zajlik, amelyek esetén a piac nem képes

biztosítani a gazdasági optimumot, a gazdasági szereplők koordinálja. Vannak olyan jószágok, melyet az emberek csak közösen fogyaszthatnak, egyéni szükségleteiket csak közösségben elégíthetik ki. Ezek a közjavak Magánjavaknak nevezzük azokat az osztható gazdasági javakat, amelyek az egyes fogyasztók által szuverénen fogyaszthatóak, csökkentve a többiek számára fennmaradó készletet, ezért egyes potenciális fogyasztók a fogyasztásból kizárhatóak és a fogyasztók rivalizálnak a javak megszerzésében egymással. A közjavak jellemzői: - a fogyasztás módját tekintve mindenki fogyaszthatja, senki sem zárható ki - a jellegét tekintve a magán javakkal ellentétben nem oszthatóak - a fogyasztók nem rivalizálnak értük Tehát az egyének korlátlanul fogyaszthatják a közjavakat, még akkor sem lehet őket kizárni, ha nem is fizetnek érte, ha előállításukhoz semmivel nem járulnak hozzá. Potyautas-magatartás: az a jelenség, mikor a

közjavak fogyasztásában a fogyasztó igyekszik minimalizálni a közös költségekből a részt vállalást, és maximalizálni a közös eredményből a részesedést. Vannak olyan közjavak, amelyeknek a fogyasztásából ki lehet zárni a potyautasokat, a kizárás azonban tranzakciós költségekkel jár, ezért nem mindig célszerű ez a megoldás. Ebből fakadnak a gazdasági problémák: - ki fedezze a közjavak előállításának költségeit - ki termelje meg ezeket a javakat - biztosítható-e a kereslet és a kínálat egyensúlya A javak jelentős része nem tisztán magán- illetve közjószág, hanem a kettő közötti átmenet, ezeket vegyes javaknak hívjuk. Vegyes javak főbb fajtái: - jelentős külső hatásokkal járó javak: adott jószágnak többféle hasznossága van egyfelől ezek közjavak más felől magánjavak - közérdekű magán javak: gyógyszerek, ugyanis járvány esetén térítésmentesen közjószág módjára kerülhetnek forgalomba -

térbelileg korlátozott haszonhatású javak: városi TV, amit csak a városlakók élvezhetnek a többiek ki vannak zárva és nincs érte rivalizálás - túlzsúfoltságra hajlamos közjavak (pl: strand): bizonyos javakat túl sok egyén akar használni, így jelentősen csökken a szolgáltatás élvezetét. Ezért a közjavak üzemeltetői díjak szedésével korlátozzák az igénybevételt Finanszírozásának lehetséges módjai: - önkéntes hozzájárulásokkal - állami bürokratikus koordinációval - egyesületek, alapítványok keretében elégítik ki a közjavak iránti igényeket