Nyelvtanulás | Magyar » A nyelv, mint jelrendszer

A nyelv, mint jelrendszer Jel: olyan (látható, hallható, tapintható) érzékelhető fizikai jelenség, amelynek a jelet használó csoport által elfogadott jelentése van. (Ez több, mint ami közvetlenül érzékelhető) Összetevői: - alak/jelölő: érzékszervekkel felfogható jelentés: amire utal, amit pl. közlekedési táblák, állami jelképek szimbolizál az alak, a jelölő A nyelvi jel Hangalak és jelentés együttese, és a v alóság egyes elemeit, jeltárgyait tükrözi. A hangalak az ah angsor (betűsor), amit hallunk és látunk. A jelentés az a fogalom, amire a hangalak hallásakor vagy látásakor gondolunk, a nyelvi jel tartalma és használati értéke. A jelentés többnyire meghatározza, hogy a s zó milyen körülmények között használható fel. Jellemzői: - érzékszervekkel felfogható önmagánál többet jelent, szimbolikusan utal valamire egy közösség tagjaként használjuk, megállapodáson alapul a jelentése, konvencionális

jelrendszerbe illeszkedik = Jelek+ használati szabályok arra használjuk, hogy embertársainkkal kapcsolatot teremtsünk. Szemiotika az általános értelemben vett jeltudomány. G széma szóból ered, melynek jelentése: jel Megteremtője: Peirce (1839-1917) amerikai szemiotikás Szemantika Jelentéstan, a nyelvi jelek jelentésével, tartalmi oldalával foglalkozik. A nyelvi rendszer elemei: - fonéma vagy beszédhang: önálló jelentése nincs, csak jelentés megkülönböztető szerepe van. morféma: szótő és toldalékok. A legkisebb nyelvi elemek, amelyeknek jelentésük van. A toldalékok jelentését grammatikai jelentésnek nevezzük lexéma: szó, fogalmi jelentéssel rendelkező nyelvi elem. Minden szónak van elsődleges alapjelentése, amely viszonylag állandó, független a szövegkörnyezettől. Az elsődleges jelentésből a nyelvhasználat során alakulnak ki a másodlagos, harmadlagos mellékjelentések. Minél több mellékjelentés kapcsolódik a szó

alapjelentéséhez, jelentésköre annál tágabb. Az aktuális szövegkörnyezet hatására a lexéma jelentése bővülhet kontextuális jelentéssel is, ami nem szerepel a szótárban. - - szintagma: szószerkezet. Morfémákból szerkesztett nyelvi jelek mondat: a mondatjelentés egyrészt a mondatot alkotó nyelvi jelek jelentésének összessége, másrészt ehhez járul a szövegkörnyezetből adódó másodlagos (aktuális) jelentés szöveg: a j elentés a nyelvi jelek legváltozékonyabb eleme, az alap- és mellékjelentéseket a szövegkörnyezet állandóan módosíthatja. A nyelv a legegyetemesebb jelrendszer. Minden nyelv univerzális, struktúrája azonos: nyelv= jelkészlet + szabályok (nyelvtan, grammatika) + hagyomány