Egészségügy | Betegségek » A nőgyógyászati szűrés

A nőgyógyászati szűrés A méhnyakszűrés kellemetlen ugyan - senki nem tagadja -, viszont rendkívül hasznos, sőt, életfontosságú lehet. Mi is történik a szűrés alkalmával és miért? A nőgyógyászati szűrés komplex ellenőrzés, ahol tünetmentes nők vizsgálatával igyekszünk felismerni azokat a kórállapotokat, melyek további diagnosztikát, szükség esetén kezelést igényelnek. Hangsúlyozzuk: a vizsgálat szűrés, eredményét csak és kizárólag a szűrővizsgálatokkal szembeni megszorításokkal szabad értékelni. Minden szűrésnek lehet álpozitív (egészséges egyén esetén kóros eredmény), illetve álnegatív (beteg egyén negatív lelete) eredménye, mégis összességében állíthatjuk, hogy a nőgyógyászati rákszűrő vizsgálat hatásfokát tekintve az egyik legmegbízhatóbb egészségügyi szűrés. Különösen fontos megemlíteni, hogy a méhnyakrák szűrése a korai felismerés egyetlen záloga: segítségével a betegség

olyan korai szakaszában válik felismerhetővé, amikor még egy egyszerű, nem csonkító, a további gyermekvállalást is teljességgel lehetővé tevő beavatkozással teljes gyógyulás biztosítható. A fenti bizonyosság a betegség jellegzetes biológiai viselkedésével magyarázható: a méhnyak rosszindulatú folyamata a hámban kezdődik, és eleinte csak a hám egy keskeny rétegét érinti. Idővel a folyamat a hám teljes vastagságát beszűri, de a hámkötőszövet határt nem lépi át, így nem jut tovább a méhnyak területéről, annak is csak a hám rétegéről. Ez a folyamat biztosan állítható, hogy évekig ebben a korai stádiumában marad Az ezen időközben felismert rosszindulatú helyi folyamatok egy kis műtéti beavatkozás segítségével teljes mértékben gyógyíthatóak. Évek múltával azonban a hám-kötőszövet határon átlépő invazív folyamat már betör a nyirokerekbe, vérerekbe, ráterjed a méhnyak környezetére, beszűri a

környező szerveket, a nyirok- és véráram folytán távoli áttéteket adhat, így a gyógyulás esélye - még radikális műtét és kiegészítő sugárkezelés mellett is lényegesen csökken. Hazánkban évente kb 600 -700 nő hal meg méhnyakrákban, egy olyan betegségben, mely rendszeres ellenőrzés mellett már komolyabb egészségkárosodást sem kellene, hogy okozzon egyetlen nő részére sem. A szűrés országszerte megoldott, így a felelősség nagyrészt áthárul a szűrésen részt nem vevő nőkre. Milyen gyakran indokolt nőgyógyászati szűrésen részt venni? A leginkább elfogadott javaslat: minden nemi életet élő, tehát szexuálisan aktív nő részére minimum évente javasolt a rákszűrés. Ennél gyakrabban - pontos gyakoriságot általánosságban nem érdemes megadni, többnyire a nőgyógyász által javasolt intervallumonként - olyan esetekben javasolt a szűrés, ahol valamilyen terhelő tényező alapján rosszindulatú nőgyógyászati

betegség gyakoribb előfordulása várható. Ilyen például a korábbi kóros rákszűrés eredménye, korábbi méhszájműtét során igazolt és eltávolított rákmegelőző állapot, családban, egyenes ági felmenők között előforduló nőgyógyászati rákos megbetegedés, egyes fertőzések. Tekintsük át pontosan, hogy mi tartozik egy megfelelően kivitelezett nőgyógyászati rákszűrés hatáskörébe! A nőgyógyászati rákszűrés során megtekintjük a külső nemi szerveket, figyelve esetleges kóros eltéréseikre, majd a hüvely feltárása következik. Ennek eszköze a Cusco eszköz, közismert nevén a " kacsa". A feltárással áttekintjük a h üvelyt, és látótérbe kerül a m éhszáj Ennek felszínéről, nyakcsatornájából és a hüvelyboltozatból kenetet veszünk egy arra kiképzett - többnyire műanyag - eszközzel sejteket lesodorva, a hüvelyváladék tisztasági fokának ellenőrzésére, valamint ún. citológiai vizsgálatra,

mely során az ott talált sejtekről nyerünk információt. A méhszáj felszínét ecetsavval, majd jóddal megérintve egy speciális, 520-szoros nagyítást biztosító mikroszkóp segítségével megvizsgáljuk annak hámborítását (kolposzkópia). Ezt követően a hüvelyből a feltárást eltávolítjuk, és az ún bimanuális vagy kétkezes vizsgálat következik, melynek során áttapintjuk a kismedencei szerveket, észleljük az esetleges kóros folyamatokat (petefészkek, méhtest és környéke). A vizsgálatot minden esetben az emlők áttapintásával fejezzük be. A nőgyógyászati szűrés, mint az összefoglalóból is látszik, nem csak a méhnyak rosszindulatú folyamatainak felismerésére szolgál. Segítségével a szeméremtest kóros folyamatait is időben észlelhetjük (ennek különösen idősebb nők vizsgálatakor van nagy jelentősége!), a hüvely feltárása a hüvely rosszindulatú betegségeinek korai kórismézésében nyújt segítséget, míg a

k ismedence áttapintása a m éh (mióma, esetleg a méhbelhártya tumoros folyamatai), illetve a petefészkek kóros folyamatainak felismerését célozza meg. Az emlő vizsgálata pedig az oly gyakori emlőtumorok korai diagnosztizálásának eszköze. A méhnyak rosszindulatú betegségei azonban vitathatatlanul a nőgyógyászati szűrés fő célpontját képezik. A méhnyakról speciális mintavevő eszközzel lesodort és tárgylemezre szélesztett sejteket fixáljuk és megfestjük, majd mikroszkóp alatt vizsgáljuk (citológia). A kóros folyamatot hordozó hámszövet felszínéről nagyobb eséllyel kóros szerkezetű, formájú sejtek kerülnek a tárgylemezre, így ezek felismerésével a kóros folyamat létére következtetni lehet. Méhnyakrák Tragikus, hogy évente közel kétezer asszonyt veszítünk el nőgyógyászati, nemi szervekből kiinduló rosszindulatú megbetegedés miatt, hiszen ezek közül a legnagyobb számban előforduló méhnyakrák rendszeres,

ingyenes szűrővizsgálattal korai, még gyógyítható stádiumban felfedezhető. A méhnyakrák kifejlődésében több tényezőnek tulajdonítunk szerepet. Ezek között igen lényeges a szexuális higiéné hiánya, a felelőtlen partnerkapcsolatváltogatás, a vírusfertőzések lehetősége, a dohányzás, valamint a méhszáj szülési sérülései, amennyiben nem történik gondos ellátás. A többször szült nők rendszeres ellenőrzése tehát még fontosabb. Erre az ellenőrzésre minden nőgyógyászati vizsgálatot fel kell használni, bármely okból is történik. A fentiekben részletezett nőgyógyászati és rákszűrő vizsgálatot minden, már házaséletet élő nőnél évente indokoltnak tartjuk elvégezni. A szűrés során talált kóros elváltozások korai esetekben könnyen kezelhetők. A gyanú esetén végzett frakcionált méhkaparás és a méhnyakból történt kúpszerű kimetszés (conisatio)a kezdeti stádiumokban nemcsak a diagnózist adja,

hanem egyben terápiás és megelőző beavatkozás is. A méhnyakrák szűrés jelentősége Napjainkban Magyarországon évente 1000-1100 új méhnyakrákos beteg kerül felfedezésre. Ahol a szervezett szűrést bevezették, a kórokozók által kialakult méhnyakrákos megbetegedések aránya 30-70% csökkent. Szűrővizsgálaton negatív eredménnyel átesett nők a szűrést követő 5 év alatt 1/3, vagy még kisebb valószínűséggel betegszenek meg méhnyakrákban, mint azok, akik a szűréseken nem vettek részt. Az új kórokozók által kialakult rákok többsége, szűrésen soha részt nem vett nőkön keletkezett, főként, ha 40 évnél idősebbek voltak. A méhnyakrák a nemi szervi rosszindulatú megbetegedések sorában a második, az emlőrák után. A női nemi szervi daganatok 30 %-át teszi ki Sajnos a betegek 27 %-a alig, vagy egyáltalán nem gyógyítható, mivel a betegség felfedezésekor már stádium III-IV csoportba tartozik. Annak ellenére, hogy a

korai méhnyakrák gyógykezelése jól kidolgozott és jó eredményeket biztosít, így is a betegek gyógyulása csak 50 % körülire tehető. A méhnyak jól vizsgálható szerv. Önmagában a kolposzkópia 78-80 %-os, a cytológia 85-88 %-os találati pontossággal dolgozik, viszont együtt alkalmazva 95-98 % megbízhatóságot eredményez. Azon nőknek, akik nem vesznek részt szűrésen, életük folyamán 2,5-3-szor nagyobb az esélyük, hogy kórokozó általi rák alakuljon ki náluk. Kiváltó okok: Azoknál a nőknél gyakoribb, akik már fiatal korban kezdeték el a nemi életet, valamint azoknál, akik gyakran váltogatják partnereiket, a többször szülteknél (itt számolni kell a méhnyakat torzító sérülésekkel). Ha partnernél körülmetélés történt még csecsemőkorban, sokkal kevesebb az esély, hogy a partner megbetegíti. A betegség kialakulásának a k ockázata nagyobb: Dohányzás mellett; HIV fertőzés, vesetranszplantáció állapotokban; hormon

tartalmú fogamzásgátlót szedőknél. Milyen klinikai tünetek jelentkeznek:Sokáig nem okoz panaszt. Előrehaladott állapotban: bővebb folyást, vérzést, kontakt vérzést okoz. Kismedencei idegek nyomása, végtagfájdalom, nyirokpangás okozta vizenyő, mélyvénás trombózis, vizelési, székelési panaszok. Általános tünetek később jelentkeznek (fogyás, az izomtónus hirtelen, rövid ideig tartó elvesztése, gyengeség, vérszegénység, hőemelkedés láz, derékfájdalmak). A folyamat a környező szerveket támadja meg. A méhet, hüvelyfalat, vizeletelválasztó rendszert, járatok keletkeznek a hólyag és hüvely között, illetve a bélrendszer és a hüvely között. Gyógyítás:Ha a folyamat túllépi a kezdeti állapotot, úgy a helyi sugárkezelést követően méheltávolítást kell végezni. Ennek kiterjesztését a daganat előrehaladott állapota szabja meg Ha szükséges, akkor radikális műtétet kell végezni megfelelően felkészült

intézetben, mely során a méhen és általában a petefészkeken kívül a környéki nvirokcsomók is eltávolításra kerülnek. Ezt követően a legtöbb esetben műtét utáni sugárkezeléssel egészül ki a kezelés Amennyiben a műtétre a feltételek nem adottak, akkor külső és belső sugárkezeléssel is jó hatásfokkal gyógyítható a méhnyakrák. A folyamat stádiuma alapján végzett sebészi, sugár illetve gyógyszeres kezelések sajnos a betegek életminőségét jelentősen ronthatják. Ráadásul későn felfedezett, elhanyagolt esetben sokszor csak tüneti kezelésre van lehetőség, ami fájdalomcsillapításból, illetve a különböző járatok megszüntetéséből, vese funkciójának megtartásából áll. Évente 600-700 nő hal meg méhnyakrákban. Az életkoruk az egyre fiatalabb korosztály felé tolódott az elmúlt évtizedben. Szomorú statisztikák ezek, szomorúak lennének még akkor is, ha egy nehezen felismerhető és rosszul kezelhető

rosszindulatú betegségre vonatkoznának. De a méhnyakrák talán az egyetlen tumoros folyamat, mely szinte "időt kínál" nekünk, hogy felismerhessük, hogy könnyen kezelhessük. Ha azonban ezt a lehetőséget nem használjuk ki, úgy a lehető legdurvábban ellenünk fordul és terjedése már szinte alig akadályozható meg. Életeket követel. Fiatal nők életeit Olyanokét, akik élhettek volna Ha rendszeresen részt vettek volna nőgyógyászati rákszűrésen. Méhtestrák A méhtest rákos megbetegedésének létrejöttéért felelős tényezőkről valamivel többet tudunk. A méhtest rosszindulatú daganatainak többsége hormonális egyensúlyzavar talaján alakul ki. Ez a hormonális egyensúlyzavar a legtöbb esetben rendellenes vérzés formájában jelentkezik. A vérzészavar azonban nem jelent minden esetben rosszindulatú folyamatot, hiszen a leggyakoribb jóindulatú méhdaganat - a myoma - szintén okozhat vérzési rendellenességet. Menopauzában

fokozottabb figyelmet kell fordítani a hüvelyi vérzésekre, feltétlenül szakorvoshoz kell fordulni. A nőgyógyászt a diagnózis felállításához a fizikális vizsgálaton kívül a korszerű ún. színkódolt ultrahangvizsgálat és szükség esetén egészségügyi méhkaparás segíti. A további kezelés szükségességét a szövettani vizsgálat dönti el A hajlamosító tényezők szempontjából fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a méhtestrák gyakrabban fordul elő a túlsúlyos, dohányzó és magas vérnyomásban szenvedő nők között. A betegek körében jelentős számban találunk szénhidrátanyagcsere-eltéréseket, cukorbetegséget is. A méhtestrák kezelésében a legnagyobb szerep a sebészi megoldásé: a daganatos méhet el kell távolítani. A műtétet a legtöbb esetben sugaras kezeléssel egészítjük ki. Ha a beteg általános állapota a műtétet megakadályozza, úgy sugárkezeléssel is kedvező eredményt lehet elérni. A korszerű

sugárkezelés során mind a helyi (lokális), mind a bőrön keresztül távolról történő besugárzást igénybe vesszük. Bármely utat választjuk, a legjobb eredményeket az időben felfedezett esetekben érjük el. Petefészekrák A belső nemi szervek közül a p etefészek rákos elfajulása okozza a legtöbb halálesetet hazánkban is. Ennél a daganatnál különösen az időben történő felismeréstől várhatjuk a gyógyulási eredmények jelentős javulását. A nőgyógyászati vizsgálat során a kézzel történő vizsgálattal fedezhetjük fel a petefészek daganatos elváltozásait. Gyakori a nem rosszindulatú cysta, de ennek pontos megítélésére sokszor nem elegendő a színkódolt ultrahangvizsgálat, bár a szűréshez jelentős segítséget nyújt ez a korszerű diagnosztikus eljárás. Biztos megoldás a műtét, melyet rákos elfajulás esetén a szükséges mértékben terjesztünk ki. A szövettani eredmény birtokában a műtét utáni

gyógykezelés fontos része a daganatellenes gyógyszeres terápia. Az orvostudomány fejlődése mind korszerűbb -jobb hatásfokú és kevesebb mellékhatással rendelkező- gyógyszerek alkalmazását teszi lehetővé. Összefoglalva elmondható, hogy a nőgyógyászat terén a daganatos betegségek időben történő felismerésében az elmúlt évek jelentős sikereket hoztak. A gyógykezelés is jelentős fejlődésen ment keresztül, mind az operatív technikát, mind a sugárkezelést, mind a daganatellenes gyógyszeres kezelést illetően. További előrelépést a szakmailag jól felkészült nőgyógyászok által végzett, minden nő részére ingyenes jól megszervezett, évenkénti nőgyógyászati rákszűréstől várhatunk. A méhnyakrák leggyakrabban a 40 év feletti nőknél alakul ki, Magyarországon évente több mint 1000 ( 2001-ben 1219) új beteget fedeznek fel és kezelnek. A méhnyakrák korai felismerésére jó módszerek állnak rendelkezésre, a kezelés

lehetőségei a sebészi, a sugaras és a gyógyszeres terápia oldaláról maradéktalanul biztosítottak. Hazánkban a m éhnyakrák szűrése megoldott, de sajnos a nők tekintélyes hányada nem él ezzel a lehetőséggel, részben ezért nem ismerik fel korai stádiumban a betegséget. A méhnyakrák szűrése szempontjából a legfontosabb a rendszeres, évente végzett nőgyógyászati, illetve citológiai vizsgálat! A 0. stádiumban felfedezett méhnyakrák túlélési aránya a kezelés után 100%! A vizsgálatok kezdetének ajánlott időpontja: a 18. életév, illetve a nemi élet megkezdésének időpontja. A szakma ajánlása, hogy a nemi élet megkezdésétől évente el kell végezni a vizsgálatokat! A méhnyak, a rákmegelőző állapotok és a méhnyakrák A méh a női nemi szervrendszer része, amely az alhasban, a húgyhólyag és a végbél között foglal helyet. A méhnyak a méh alsó, keskeny része, amelynek csatornája a hüvelybe nyílik A méhnyakrák

akkor alakul ki, amikor a méhnyak sejtjei szabályozatlan osztódásba kezdenek. A sejtek betörhetnek a környező szövetekbe, és a daganat ráterjedhet a végbélre és a húgyhólyagra. A méhnyakrák főleg a környező nyirokcsomókban, a gerincben és a tüdőben ad áttéteket. A méhnyakrák általában igen lassan fejlődik A méhnyakrák kialakulását a méhnyak felszínét borító hám különböző súlyosságú elváltozásai előzik meg. Ennek során a normálistól eltérő megjelenésű (eltérő méretű, alakú, számú) sejtek jelennek meg. A szöveti elfajulás leggyakrabban 25-40 év között alakulhat ki, és állapota egyre súlyosabbá válhat. Ha nem észlelik időben, akkor a sejtek a méhnyak felszínéről betörhetnek a mélyebb szövetrétegekbe és tumorsejtekké fejlődhetnek. Ekkortól már méhnyakrákról beszélünk. A méhnyakrák leggyakoribb típusa (az összes eset kb. 80%-a) az ún laphámsejtes karcinóma - ez a méhnyak felszínét

borító hámsejtekből alakul ki. A második leggyakoribb típus az adenokarcinóma, amely a méhnyak mirigyeit alkotó sejtekből ered. A méhnyakrákos esetek 35%-ában mindkét sejttípus tumoros elváltozása jelen lehet Mik a méhnyakrák kialakulásának kockázati tényezői? A HPV-vírus A kockázati tényezők közül messze a legjelentősebb a humán (emberi) papillomavírussal (HPV) való fertőzöttség, amely az összes méhnyakrákos eset legalább 82%-ában megtalálható. A szexuális úton terjedő HPV valójában egy kiterjedt, mintegy 75 féle vírust magába foglaló víruscsalád, s közülük 13-ról tudható, hogy köze van a méhnyakrák kialakulásához. A vírusfertőzés ugyanis kóros sejtek növekedését idézheti elő a méhnyakon Fontos azonban tudni, hogy a legtöbb HPV-fertőzött nőben nem alakul ki méhnyakrák. A HPV-vel való fertőzöttség igen gyakori, de számos nő soha nem szerez erről tudomást, mivel nem mindig alakulnak ki tünetek. A

legfőbb tünet egyébként szemölcsök megjelenése A HPV-vel való megfertőződés esélyét növeli: • • • • a szexuális élet megkezdése 18 éves kor előtt a szexuális partnerek gyakori váltogatása szexuális kapcsolat létesítése olyan férfiakkal, akiknek több szexuális partnerük volt/van, illetve akik korán kezdtek nemi életet szexuális kapcsolat létesítése olyan férfivel, akinek szexuális partnere méhnyakrákos volt Egyéb kockázati tényezők A méhnyakrákos nők nem mindegyike HPV-fertőzött, tehát a betegség kialakulásában más okok is szerepet játszanak. A méhnyakrák kialakulásának kockázatát növeli: • • • • ha valakinek egyéb, szexuális úton terjedő betegsége van (például klamídia, herpesz) a magasabb életkor a dohányzás a tartósan legyengült immunrendszer (pl. HIV-fertőzés hatására), mivel a szervezet ilyenkor kevésbé képes megküzdeni a vírusfertőzéssel Hormonális fogamzásgátlók és a

méhnyakrák Felmerült, hogy a hormonális fogamzásgátló tablettát szedők körében magasabb a méhnyakrák kialakulásának aránya, ugyanakkor nincs tudományos bizonyíték arra, hogy a tabletta közvetlenül méhnyakrákot okozna. Az összefüggést nehéz igazolni, mert a méhnyakrák két fő kockázati tényezője - a korai életkorban kezdett nemi élet és a szexuális partnerek váltogatása - szintén gyakoribb lehet a tablettát szedő nők között, mint azok között, akik nem szednek hormonális fogamzásgátló készítményt. A fogamzásgátló tabletták dobozában található betegtájékoztató mégis feltünteti ezt a l ehetséges kockázatot, és azt tanácsolja a tablettát szedő asszonyoknak, hogy évente végeztessenek citológiai vizsgálatot. A fogamzásgátló tablettát szedők rendszerint nem használnak óvszert, a magasabb kockázatban ez is szerepet játszhat. Mit tehet Ön a méhnyakrák megelőzése érdekében? A legfontosabb a rendszeres

nőgyógyászati, illetve citológiai vizsgálat. A méhnyakrák megelőzésének leghatékonyabb módja, ha a rákmegelőző állapotokat vagy a rák legkorábbi stádiumát időben észreveszik és kezelik. A 0 stádiumban felfedezett méhnyakrák túlélési aránya a kezelés után 100%! Minden nőnek ajánlott, hogy beszélje meg nőgyógyászával a rendszeres ellenőrző vizsgálatok ütemezését! A nőgyógyászati vizsgálatok, illetve a citológiai vizsgálatok kezdetének ajánlott időpontja: a 18. életév, vagy a nemi élet megkezdésének időpontja, amennyiben az a 18 életév előtt kezdődött. A citológiai (Papanicolaou)-vizsgálat A méhnyakrák, illetve a megelőző állapotok korai felismerésének legfontosabb eszköze a citológiai vizsgálat (ezt nevezi az amerikai irodalom Pap-tesztnek, amely kifejlesztőjének, George Nicholas Papanicolaounak a nevéből adódik). Európában ezzel együtt alkalmazzák a méhnyak közvetlen, nagyítóval történő

vizsgálatát, az ún. kolposzkópos vizsgálatot A citológiai (Papanicolaou)-vizsgálat során sejtmintát vesznek a méhnyak felszínéről. Ez a hüvely eszközös feltárása mellett egy pálcika vagy kefe segítségével történik. A mintát tárgylemezre kenik és festés után mikroszkóppal vizsgálják, amely fertőzések, gyulladás és daganat kimutatására alkalmas. Az esetek 5-10%-ában fordul elő kóros eredmény, amely azonban a legtöbb esetben nem daganatot, hanem gyulladást, vagy spontán gyógyuló elváltozást jelez. A gyakorlatban előfordulhatnak álnegatív esetek (a vizsgálat nem mutatja ki a daganatos sejteket). Az évenként ismételt vizsgálat csökkenti az álnegatív esetek számát, ezért fontos a szűrésen való rendszeres részvétel. A teszt kiegészíthető a HPV kimutatásával is. A gyanús esetekben elvégzett HPV-vizsgálat segíthet az orvosnak a k ezelési terv megválasztásában, de nem minden esetben szükséges hozzá, ezért az

elvégzéséről a nőgyógyász dönt. További kockázatcsökkentő tényezők: • • • a szexuális partnerek számának mérséklése gumióvszer használata a dohányzás kerülése A gumióvszer nem nyújt biztos védelmet a HPV-fertőzéssel szemben, mivel a vírus bármilyen fertőzött bőrfelületről átkerülhet a partner bőrére. Ám mint korábban említettük, a betegség kialakulásának kockázatát növeli, ha valakinek más, nemi úton terjedő betegsége van - ezek nagy része ellen azonban az óvszer hatékony védelmet biztosít. Egyes eredmények arra utalnak, hogy az A-vitamin gátolja a méhnyak felszínén a rákos folyamatok kialakulását vagy kifejlődését, de ennek megerősítéséhez további vizsgálatok szükségesek. Mik a méhnyakrák tünetei? Sajnos a legtöbb ráktípushoz hasonlóan a betegség korai formájában a méhnyakrák sem okoz tüneteket. Ezért nagyon fontos a szűrővizsgálatokon való rendszeres megjelenés! A tünetek

rendszerint akkor jelennek meg, ha a rák beszűri a méhnyak izomállományát, és/vagy ráterjed a környező szövetekre is. A leggyakoribb tünet abnormális vérzés a menstruációs időszakok között, vagy közösülés után. Egy másik gyakori tünet a szokatlan hüvelyfolyás. A méhnyakrák jelenlététének megállapítása (diagnózis) Amennyiben a ci tológiai vizsgálat eredménye rák jelenlétét sugallja, a következő diagnosztikai módszereket alkalmazhatják. Kolposzkópia. Az orvos egy mikroszkóphoz hasonló műszer, az ún kolposzkóp segítségével megvizsgálja a méhszájat és környékét. Az orvos egy jódoldatot is alkalmazhat, amelynek hatására az egészséges hámsejtek barnásra, a kóros hám pedig fehérre vagy sárgásra színeződnek (Schiller-teszt). Biopszia. Az orvos szövetmintát vesz a méhnyak területéről, hogy részletesen vizsgálhassák mikroszkóp alatt. A biopszia az egyetlen biztos módszere a rák megállapításának Ha az

eredmény méhnyakrákot igazol, egyéb vizsgálatokat végeznek, hogy megállapítsák, átterjedte a betegség más szervekre is (hólyag- és végbéltükrözés, mellkasi röntgenvizsgálat). A méhnyakrák kezelési lehetőségei A méhnyakrák kezelésének módszere függ • • • a betegség stádiumától (lásd fent) a beteg életkorától és általános egészségi állapotától gyermekvállalási szándékaitól. A 0-ás stádiumú méhnyakrák kezelésénél több sebészeti eljárás is alkalmazható, hogy eltávolítsák vagy elpusztítsák a rákos szöveteket. Az orvos hagyományos sebészeti úton egy kúp alakú szövetrészlet eltávolításával kimetszheti a beteg területet, ezt nevezik konizációnak. Néhány országban alkalmaznak lézeres kezelést, fagyasztást vagy hőkezelést is a rákos szövet elpusztítására, de mivel így szövettani vizsgálattal nem mutatható ki, hogy egészben történt-e a daganatos szövet eltávolítása,

alkalmazása nem tanácsos. Ezek a módszerek csak a méhnyak bizonyosan nem daganatos elváltozásai esetén alkalmazhatóak biztonságosan. Az I-es stádiumú méhnyakrák kezelése sebészi, a méhet hasi műtét során távolítják el. A radikális sebészi megoldás esetében - amelyet a II-es stádiumnál alkalmaznak - a méhen kívül a méhnyakat, a hüvely felső részét és a medence nyirokcsomóit is eltávolítják. A méhnyakrák e stádiumait kezelhetik sugárterápiával is, de a fiatalabb nők számára a sebészeti megoldás jobb választás lehet, mert ebben az esetben megkímélik a p etefészkeket, ami a h ormonális egyensúly szempontjából fontos. A III-as és IV-es stádiumú méhnyakrák esetében a s ugár- és a k emoterápiát együtt alkalmazzák