Környezetvédelem | Tanulmányok, esszék » Balogh-Kollányi - A Tájkonvenció átvételének hazai feltételei és az EU-val harmonizáló tájgazdálkodási stratégia megalapozása

ZÖLD BELÉPŐ Magyarország az ezredfordulón MTA Stratégiai Kutatások EU-csatlakozásunk környezeti szempontú vizsgálata Balogh Ákos – Kollányi László A „Tájkonvenció” átvételének hazai feltételei és az EU-val harmonizáló tájgazdálkodási stratégia megalapozása 68. szám Témavezető: Csemez Attila Sorozatszerkesztő: Kerekes Sándor és Kiss Károly Budapest, 1999. március 68. számú füzet A tanulmány a Magyar Tudományos Akadémia és a Környezetvédelmi Minisztérium anyagi támogatásával készült Kiadja: BKE Környezetgazdaságtani és technológiai tanszék 1092 Budapest, Kinizsi u. 1-7 tel/fax: 217-95-88 Tartalomjegyzék: BEVEZETÉS. 3 1. AZ EURÓPAI TÁJKONVENCIÓ 5 1.1 A Tájkonvenció előzménye 5 1.2 A Tájkonvenció létrejöttének alapelvei 6 1.3 Tájvédelmi formák az EU-ban 7 1.4 Tájértékek 7 1.5 Tájhasználati konfliktusok 9 1.6 A táj megjelenése a jogban 10 1.61 Az Európai Tájkonvenció tervezet a

főbb jogi okmányok összefüggésében 11 1.62 Strukturális alapok 11 1.7 A Tájkonvenció tartalma 13 1.8 Javaslatok 16 2. A MEZŐGAZDASÁG EURO-HARMONIZÁCIÓJÁNAK TÁJRENDEZÉSI STRATÉGIAI MEGALAPOZÁSA . 19 2.1 Bőség-gazdálkodás 25 2.2 Bőség-gazdálkodási tervezési rendszer 29 2.3 Hátsági esettanulmány 38 2.4 Kutatási program javaslat 42 3. ÖSSZEGZÉS 44 Irodalomjegyzék . 49 A Zöld Belépő sorozat eddig megjelent kiadványai . 51 A „Tájkonvenció” átvételének hazai feltételei, az EU harmonizációs tájgazdálkodási stratégia megalapozása ZÖLD BELÉPŐ BEVEZETÉS Az Európai Unióban és Magyarországon sincs olyan jogszabály jelenleg, amely a tájjal a maga komplex egészében foglalkozna. Európa földterületének 6%-a áll a t ájvédelem valamilyen formája alatt. Ennek ellenére a karakteres európai tájat az eltűnés veszélye fenyegeti Magyarországon is hasonló a helyzet. A táj védelmére az EU kidolgozta

Tájkonvencióját A tervezett Európai Tájkonvenció aláírása biztosítékot jelentene Magyarország számára, hogy európai értéket hordozó jellegzetes hazai táj nem tűnik el, nem homogenizálódik, hanem megőrizhető. A konvenció aláírása új lehetőséget biztosíthatna tájaink szélesebb körű megismertetéséhez is. A tájkonvenció általános elfogadásával az Európa-tudatosság új lendületet kaphatna és nemzet-tudatunk is gazdagodhatna. Nemzet-tudatunk, lokálpatriotizmusunk, otthonérzetünk a tájhoz kötődik. A tájvédelem, a tudatos tájformálás az alapja az otthon-érzet fenntartásának, egy új népvándorlás megelőzésének. A Tájkonvenció megteremtésével a táj új hangsúlyt kap. Társadalmi elvárás lesz: az identitástudat megerősítését biztosító, a lakosság megtartását lehetővé tevő igényes tájalakítás A megtartó táj a társadalom értelmi és érzelmi elvárásainak egyaránt megfelel, biztosítja a

megélhetést, a gazdaság fejlesztését, a környezet fenntarthatóságát. A rendszerváltás magával hozta a m agyar birtokszerkezet és a f öldterület-használat nagyarányú változását. Az átrendeződés még be sem fejeződött és már is küszöb előtt a következő, jelentőségében hasonló változás, az európai csatlakozás. Az uniós tagság – becslések szerint – 0,7–1,5 millió ha mezőgazdasági terület termelés alóli kivonását hozhatja magával. A kivonás oka az európai élelmiszer túltermelés veszélye Változnak a prioritások, módosul az európai, következésképp a magyar támogatási rendszer. A kemizálás csökkenése, az organikus gazdálkodási módszerekre történő áttérés „ember-arcú” táj formálást tesz lehetővé. Az integrált vidékfejlesztés céljait szolgáló, a táji adottságokhoz alkalmazkodó mezőgazdaság kerete lehet az új tájfelfogás általánossá válásának. A teljes kivonás vagy

extenzifikálás a mezőgazdasági termesztésnek nehézségeket okozhat, de szakszerűen végrehajtva társadalmi, 3 ZÖLD BELÉPŐ A „Tájkonvenció” átvételének hazai feltételei, az EU harmonizációs tájgazdálkodási stratégia megalapozása ökológiai haszon hordozója lehet, ugyanakkor a gazdaság más ágait (turizmus, falusi vendéglátás) is megerősítheti. A Tájkonvencióban megfogalmazott elvek a t ársadalom érzelmére ható, intelligenciáját befolyásoló, kreativitását ösztönző vidékfejlesztést tesznek lehetővé. A konvenciós célok megvalósítására alkalmas tájgazdálkodási stratégiát körvonalazunk tanulmányunk második részében. A vidékfejlesztés érdekébe kell és lehet állítani a mezőgazdaság euroharmonizációját, melynek évszázados kitekintésű stratégiáját alapozzuk meg Azt valljuk, hogy az EU-csatlakozás táji hatása csak egy a múlt és a jövő tájformáló tényezői közül. Ezeket az egymást

követő alakító tényezőket kell folyamatba rendezni, a társadalmi, a gazdasági céloknak alárendelni. Az elmúlt évszázadok tájalakításai a pillanatnyi lehetőségekkel és igényekkel szinkronban lévő, a szaktudás korra jellemző fokán végrehajtott (sok esetben tervszerűtlen) beavatkozások voltak. A Tájkonvenció sugallta értékrendet alapul véve a ma és a jövő elvárásainak nem mindenben felel meg az így formált táj. A táj folyamatos átalakítása, változása természetes folyamat, a történelem velejárója. Nem az átalakítás megakadályozására kell törekedni, hanem törvényszerűségeinek felismerésére, alkalmazására. Az elmúlt évtizedek tájváltozása nem kedvezett a v idéki Magyarországnak. Térségek néptelenedtek el, miközben az agglomerációs körzetekben a népesség túlzott koncentrációja jött létre. Az európai agrár- és vidékfejlesztési politika lényege a táj megtartó képességének megőrzése, a migráció

megállítása, esetleg visszafordítása. Ennek érdekében kell az előttünk álló időszak szükségszerű intézkedéseit, beavatkozásait alapul véve a mainál értékesebb, társadalmilag vonzóbb tájat formálni. A csatlakozásból adódó mai dilemmák a jövőben megsokszorozódnak, új arcot öltenek. Az elkövetkező évszázad tájrehabilitációs, tájalakítási programját meghatározza • az EU-csatlakozás, az élelmiszertermelés visszafogása rövid távon, • a nyersanyag-szempontú mezőgazdasági termelés bővítése 30-50 éves távlatban, • a természeti változásokat követni tudó tájhasználat száz éves távlatban. A tájgazdálkodási stratégia alkotásának célja megtalálni a tájalakító tényezőkkel összhangban álló, a gazdasági elvárásokhoz igazodó, a társadalmi kreativitásnak legjobban megfelelő tájstruktúrát. 4 A „Tájkonvenció” átvételének hazai feltételei, az EU harmonizációs tájgazdálkodási

stratégia megalapozása ZÖLD BELÉPŐ 1. AZ EURÓPAI TÁJKONVENCIÓ Az Európai Tájkonvencióval az EU létrehozta az európai tájak egységes vizsgálati, értékelési, minősítési rendszerének jogi hátterét, alapját. Egyedülálló hazai tájaink védelme rehabilitálása, fejlesztése, európai „versenyképességének” megőrzése, szükségessé teszi a csatlakozást a konvencióhoz. 1.1 A Tájkonvenció előzménye Az európai táj a földrész népeinek kulturális, ökológiai és gazdasági öröksége. A határokon átnyúló, gazdag örökség védelme, megőrzése, rehabilitálása, fejlesztési potenciáljának kiaknázása Európa minden országának közös érdeke. A táj és/vagy egyes alkotóelemei több EU jogi dokumentumban is említésre kerültek (1.ábra) A Tájkonvenció létrejöttéig azonban nem volt olyan egységes, átfogó jellegű dokumentum, amely a t ájat a m aga egészében, komplexitásában taglalta volna. Az Európai Helyi és

Regionális Hatóságok Állandó Konferenciája (CLRAE) a 356. (1994) sz határozatában kérte fel a Kongresszust, hogy a korábban létrehozott Földközi-tenger Tájkartához hasonlóan fogalmazzon meg egy keretegyezményt az európai „természeti és kultur táj” gazdálkodásáról és védelméről. A konvenció kiinduló alapja az Európai Unió Környezetvédelmi Ügynöksége (EEA) által közzétett Dobris értékelés (Europe’s Environment, the Dobris Assessment). Az Európai Környezetvédelmi Miniszteri Konferencián (Dobris, 1991. j únius) létrejött egyezmény egy teljes fejezetben foglalkozik az európai tájjal és javaslatot fogalmazott meg egy közös európai egyezmény létrehozására. A javaslat az IUCN a „ Védett területek európai programja” c dokumentumában ismételten megfogalmazódik. Az ajánlások alapján a CLRAE létrehozta munkacsoportját, amelynek célja az Európai Tájkonvenció alapelveinek kimunkálása és a tervezet szövegének

jogi környezetbe ültetése. A tájkonvenció előzetes anyagát a munkacsoport 4. plenáris ülésén ismertették és vitatták meg Az 53 (1997) EU Határozat az Európai Tájkonvenció szövege a véglegesítés után a Kongresszus 5. Ü lésszaka elé került (Starsbourg, 1998. m ájus 26–28) A végleges anyagot (Recommendation 40 ( 1988) on T he Draft European Landscape Convention ) a kongresszus május 27-én elfogadta , amelyet végül 5 ZÖLD BELÉPŐ A „Tájkonvenció” átvételének hazai feltételei, az EU harmonizációs tájgazdálkodási stratégia megalapozása a Miniszteri Bizottságnak ajánlottak jóváhagyásra. A konvenció nem kötelező, jogi dokumentum, amely legalább három állam csatlakozása esetén lép érvényre. 1.2 A Tájkonvenció létrejöttének alapelvei A Tájkonvenció alátámasztó tanulmánya szerint a konvenció alapelvei kilenc pontban foglalhatók össze: − Az európai táj védelme és javaival történő gazdálkodás az

európai kulturális örökség konszolidálásának eszköze. A konszolidáció az Európa Tanács alapvető feladata. − A tájkonvenció alapelveit a táji értékek és érdekek sokszínűségére való tekintettel az Európa Tanácson belül az Európai Helyi és Regionális Hatóságok Kongresszusának kell kidolgoznia. − Az európai táj védelme napjainkban már egy nemzetközi jogba ágyazott egyezményt kíván meg. Nem elégséges a k ülön ágazati jogszabályokban megfogalmazott elvek érvényesítése. − A táj komplex egység, amely magában foglal kulturális és természeti elemeket. Valamennyi tájjal kapcsolatos tevékenységnél biztosítani kell az interdiszciplinaritáson, a koordináción alapuló demokratikus részvételt. − Az Európai Tájkonvenciónak egy rugalmas jogi dokumentumnak kell lenni a tájak sokszínűsége és az érdekeltek széles köre miatt. Az egyezménynek a jövőben ki kell terjednie az egyedi adottságú tájakra, azok

megőrzésétől kezdve a gazdálkodásig bezáróan. − A sajátos táji problémák megoldása egy kötelező erejű jogi dokumentumot tesz szükségessé. A tájkonvenció nem szűkülhet le egyes területekre, tájhasználat típusokra, védett és nem védett területekre. A táj a maga teljességével járul hozzá az európai életminőség fenntartásához, ezért a konvenciónak a tájat komplex egységben kell kezelnie. A konvenciónak ki kell térni az egyes tájelemekre, az alkotórészekre ugyanúgy mint a tájökológiai kapcsolatokra, a táj dinamikus folyamataira. Az egyezmény esetében külön hangsúlyozni kell a komplexitást Az egyezmény alapelve, hogy európai táj csak úgy védhető meg, ha a helyi szinteken foglalkoznak megóvásával, kialakítva az egyéni és a közösségi kötődést a lakókörnyezethez. 6 A „Tájkonvenció” átvételének hazai feltételei, az EU harmonizációs tájgazdálkodási stratégia megalapozása ZÖLD BELÉPŐ −

Európa egyes területei különleges fontosságúak. A megkülönböztetett figyelmet két dolog indokolhatja, egyrészt a tájak ritkák és egyediek, vagy olyan területhasználat, életmód eredményeképpen jöttek létre, amelyeket napjainkban eltűnés fenyeget. (Az összeurópai fontosságú tájak mellett léteznek olyan „átlagos minőségű” tájegységek is, amelyek kisebb helyi és regionális közösségek számára fontosak. Az ilyen tájak megőrzésére, erkölcsi támogatására létre kell hozni az „európai elismerés” valamilyen minősítési rendszerét.) − A táj „kulturális termék” nem különíthető el természetes (emberi beavatkozás nélküli) tájakra és kulturális (emberi beavatkozással alakított) tájakra. Teljesen érintetlen tájakról ma már gyakorlatilag nem beszélhetünk. − Az egyezménynek a szubszidiaritás és decentralizáció elvén kell alapulni. Támogatni kell a helyi lakosság bekapcsolódását a döntéshozatalba.

1.3 Tájvédelmi formák az EU-ban A tájvédelem a az EU tagországokban különböző formákban, szinteken és jogszabályokon keresztül valósul meg. A tájvédelem négy fő formája a következő: − településrendezési és területfejlesztési programok, tervek, − tájak védetté minősítése, jogi védelem alá helyezése, − a tájat meghatározó (kizáró) tényezővé tétele földhasználati döntéseknél (pl. új üzem, bánya üzemeltetésére kért engedélyének megtagadása tájvédelmi alapokon), − speciális tájtervek készítése és integrálása nagyobb területfejlesztési tervekbe. 1.4 Tájértékek Európa lakossága és döntéshozói az elmúlt évek során ébredtek rá tájaik fontosságára. A környezettudatosság a lokálpatriotizmus erősödéséből, az európai társadalmak környezeti problémák iránti érzékenységének növekedéséből és abból a felismerésből fakad, hogy a táj lassan, de fokozatosan elveszti egyedei

karakterét, homogenizálódik. A táj „minősége” a következő okok miatt meghatározó fontosságú: 7 ZÖLD BELÉPŐ A „Tájkonvenció” átvételének hazai feltételei, az EU harmonizációs tájgazdálkodási stratégia megalapozása Életminőség A táj esztétika potenciálja közvetlen összefüggést mutat az életminőséggel. A kreativitásra ösztönző, sokszínű táj emeli a lakosság életminőségét. Sokféleség A táj a múlt örökségének hordozója. Tükrözi a természeti és a társadalmi adottságokat és kölcsönhatásokat. Hozzájárul a helyi identitástudat kialakításához Kultúra A táj a helyi társadalom, gazdaság és kultúra tükörképe. Szervesen összefonódik a helyi történelemmel, a h ovatartozás és folytonosság érzésével. Létrehozza és alapját képezi a kollektív emlékezetnek. A művészetek ihletője és döntő fontosságú a hagyomány, a szokás és a hitvilág kialakításában. Tudományos érték A

táj jelenti a természeti erőforrás- és a földgazdálkodás alapját. A természet ökológiai folyamatainak működését tanulmányozó tudományágak számára kutatási terület. Gazdasági érték A táj „minősége” meghatározó lehet egyes gazdasági tevékenységek során. Az üdülésidegenforgalom és a mezőgazdaság alapvető meghatározója a táj A táj mint „minőségi bizonyítvány” hozzájárulhat egyes gazdálkodó szervezetek arculatának kialakításához vagy értékének meghatározásához, sőt termék védjeggyé is válhat. Az a táj hordoz igazi gazdasági értéket, amely szerepet tud játszani a g azdasági fejlesztésekben, illetve meghatározó tényezővé tud válni a versenyképesség növelésében. Ökológiai érték Az európai ökoszisztémák a földrajzi tagoltság miatt jelentős változatosságot mutatnak. A természetes növényborítottság változatossága vagy a terület felhasználás, a f öldhasználat sokoldalúsága

jól mutatja az élővilág, valamint a társadalmak alkalmazkodó képességét. A táj nem csak az emberi tevékenység közege, hanem olyan természetes élő és törékeny környezet, amelyben a társadalmak szerteágazó kapcsolatokat hozhatnak létre. 8 A „Tájkonvenció” átvételének hazai feltételei, az EU harmonizációs tájgazdálkodási stratégia megalapozása ZÖLD BELÉPŐ A egyes európai országokban a táji értékeket nem tekintik azonos jelentőségűnek. Az egyes értékek is különböző módon jelennek meg az adott tájban. A legtöbb országban csak az ökológiai és a történelmi értékek miatt tekintenek kiemelkedő jelentőségűnek adott tájat, a többi szempont sok esetben elsikkad, így értékes tájegységek rekedhetnek védelmen kívül. A konvenció azonban kimondja, hogy még a „közönséges” tájnak is van „egyedi és kollektív értéke”, megtartó ereje, védendő értéke. 1.5 Tájhasználati konfliktusok Az európai

táj a természeti adottságok és az emberi tevékenység évezredes kölcsönhatásából alakult ki, formálódott. A változás, az átalakulás a tájak alapvető, belső tulajdonsága A folyamatos területhasználati, a földhasználati változások magukkal hozhatják a táji értékek csökkenését, a tájak kiüresedését, értékvesztését. Az európai és – hasonló módon – a hazai táj legjelentősebb veszélyeztető tényezői a következők: − A túlzott urbanizáció elsősorban a városkörnyéki területeket alakítja át. Hátránya, hogy megszünteti az élőhelyeket, városkörnyéki agglomerációkat, megalopoliszokat hoz létre. A második világháború óta az urbanizációs folyamatok felgyorsultak, káros hatásai hatványozottan jelentkeznek. − A városok peremterületein épülő kereskedelmi és ipari létesítmények sora a települési jelleg elvesztését, homogenizálódást eredményez. A városkörnyék, a városperem a

területhasználati változások helyszíne, a j ellegmegóvási „küzdelmek” színtere. − A közlekedési és az energia termelési infrastruktúra túlzott mértékű fejlesztése a tájkép jellegzetességeinek megszűnéséhez vagy súlyos károsításához vezet. − A szabadidő megnövekedése, az üdülés-idegenforgalom kiszélesedése a legértékesebb tájakat veszélyezteti. A terhelhetőségi küszöbértékek átlépésével gyakran visszafordíthatatlan változások indulnak el, ami a táj degradálásához vezet. − Az intenzív mezőgazdaság áthelyeződik a legjobb termelési potenciálú területekre, a kevésbé értékes területek, térségek a f enntartás, a „ gazdálkodás” hiányától szenvednek. − A fenntartható fejlődés elvét figyelembe nem vevő gazdálkodás, az azonnali nyereségre törekvés a t ermészeti, a t ársadalmi erőforrások kizsákmányolásával 9 ZÖLD BELÉPŐ A „Tájkonvenció” átvételének hazai

feltételei, az EU harmonizációs tájgazdálkodási stratégia megalapozása tönkreteszik a helyi tájgazdálkodás létalapját. Nagy veszélyt jelent a g azdasági globalizációval kialakuló új szemlélet, miszerint a táj is csak egy „áru”és a gazdaság kompetenciája és a táj erőforrásainak kiaknázása függetleníthető a helyi közösségektől. A táj csak a gazdaság kiszolgálója, degradációja természetes következmény, amelynek bekövetkeztével a gazdálkodó minden felelősség nélkül tovább állhat. 1.6 A táj megjelenése a jogban Európában állami szintű törvényekkel, speciális jogszabályokkal csupán Németországban, Franciaországban, Svájcban, a Cseh és a Szlovák köztársaságokban védik a tájat. Németországban a természet védelméről és a tájgazdálkodásról (1976. évi szövetségi törvény), Franciaországban a táj védelméről és a fejlesztésekről alkottak törvényt (1993). Az utóbbi hatálya nem olyan

széleskörű mint a németországié, célja inkább a tájjal kapcsolatos érdekek rendszerbe foglalása (földhasználat, tagosítás stb.) A közvetett, az ágazati szinteken keresztül érvényesülő tájvédelem a Benelux, a skandináv és a mediterrán államokban terjedt el. A táji szempontok itt leggyakrabban a földhasználattal, a természeti helyek védelmével, a t örténelmi és a k ulturális emlékhelyek védelmével, a v íz, a tengerpartok védelmével, a várostervezéssel és területfejlesztéssel, az erdőterületek védelmével foglalkozó törvényekben találhatók. Összességében megállapítható, hogy Európában a j og a tájjal három különböző összefüggésben foglalkozik: − Azokban az államokban, amelyekben a t áj szépségét, esztétikai értékeit hangsúlyozzák, a jog a tájjal a történelmi emlékhelyekre vonatkozó törvényekben foglalkozik. − Azok az országok, amelyek nemzeti parkokban, rezervátumokban gazdagok, a jog a

természetvédelem alatt foglalkozik a tájjal. − Olyan országokban, amelyekben a területeket „kultúr” illetve „természeti” tájakra osztják, a j og a t ájjal leggyakrabban a város- és a területfejlesztésre vonatkozó törvényekben foglakozik. 10 A „Tájkonvenció” átvételének hazai feltételei, az EU harmonizációs tájgazdálkodási stratégia megalapozása ZÖLD BELÉPŐ 1.61 Az Európai Tájkonvenció tervezet a főbb jogi okmányok összefüggésében Közvetlenül, csak a tájjal foglalkozó jogi dokumentum még nem született az EU tagállamokban, de más törvények, ajánlások, határozatok részletesen foglalkoznak a tájjal. Az Európa Tanács által kezdeményezett konvenció közvetlen kapcsolódik a következő főbb jogi okmányokhoz: − A Páneurópai Biológiai- és Táj-sokféleségi Stratégia, − Európa környezete, Dobris értékelés, − UNESCO Egyezmény a világ kulturális és természeti örökségének védelméről,

− IUCN Védett területek bizottságának ajánlásai. A tájra irányuló részletes jogi szabályozás szerkezete az 1. ábrán látható European Landscape Convention European Spatial Development Perspective (ESDP) Dobris Report "An environment for Europe" Cork Declaration, 1996 1094/88 EEC 4253/88 EEC 2052/88 EEC Célok vidékfejlesztés, mezõgazdaság átalakítása, tájvédelem, tájrehabilitáció, Pan-European Biological and Landscape Diversity Strategy Módszerek, eszközök Europe 2000+ Program kivonás (set-aside), zonális programok, kompenzáció (Struktúrális Alapok, EAGGF, FEGOA), mg. extenzifikálás 2328/91 EEC 2081/93 EEC területi tervezés, környezeti hatásvizsgálat, birtokrendezés, oktatás Environment and Agriculture 2078/92 Eredmény Berni Konvenció Párizsi Konvenció Benelux Konvenció European Rural Charter "zöld hálózat", "greenway" rendszer, tájikarakter megõrzése, tájpotenciál kiaknázása

European Regional/ Spatial Charter Dir. No 85/337 Dir. No 92/43 Rec. R (95) 9 Rec. R (94) 6 Rec. (79) 9 Rec. (94) 7 Rec. R (95) 10 Rec. R ENV (90) 1 1. ábra Az Európai Tájkonvenció és jogszabályi környezete 1.62 Strukturális alapok Az Európai Tájkonvencióban megfogalmazott célok megvalósításának legfőbb eszköze az EU Strukturális alapja. Az alap prioritásai egybeesnek a k omplex tájgazdálkodás elveivel 11 ZÖLD BELÉPŐ A „Tájkonvenció” átvételének hazai feltételei, az EU harmonizációs tájgazdálkodási stratégia megalapozása Csatlakozásunk esetén az alábbi öt támogatást élvező területen indíthatnánk sikerrel területfejlesztési programokat.  Az elmaradott régiók fejlődésének és szerkezeti alkalmazkodásának elősegítése.  Az ipari hanyatlás sújtotta régiók, határvidékek vagy kisebb térségek átalakítása.  A hosszú távú munkanélküliség leküzdése, valamint a fiatalok és a munkaerőpiacról

kirekesztettek munkába illeszkedésének megkönnyítése.  A munkavállalók átképzésének megkönnyítése, hogy új termelési rendszerekhez alkalmazkodni tudjanak.  Mezőgazdasági területek fejlődésének elősegítése. Csatlakozásunk esetén lehetőség nyílna integrált területfejlesztési program benyújtására az EU-hoz. A NUTS II (Területi Egységek Statisztikai Névjegyzéke) szintjén azok a t erületek pályázhatnak, amelyeknél a G DP egy lakosra vetített értéke nem éri el az EK országok átlagának 75%-át. Hazánk jó eséllyel pályázhatna nemcsak regionális, hanem nagyobb térséget átfogó területfejlesztési program támogatásának elnyerésére is. A pályázati terveknek tartalmaznia kell a jelenlegi helyzet leírását, a fejlődési hiányosságokat, a területfejlesztési prioritásokat, a konkrét célokat, az elérhető gazdasági és társadalmi hasznot, az érintett régiók környezeti állapotának értékelését. A NUTS III.

szintjén szintén lehetőség van területfejlesztési programok indítására az alábbi feltételeknek megfelelő térségekben:  Az elmúlt három év során regisztrált munkanélküliek aránya magasabb az EU átlagánál.  Több országot érintő határ mente.  Városfejlesztés olyan településeken, amelyekben a m unkanélküliek aránya legalább 50%-al magasabb az EU átlagnál.  A gazdasági szerkezetátalakítás azon térségekben, ahol az utóbbi években jelentősen romlott a foglalkoztatottság helyzete.  Iparterületek újjáélesztésével érintett települések. Magyarország számos régiója megfelel ezen támogatási feltételeknek. Csatlakozásunk idejére készen kellene állnia olyan kellő részletességgel kidolgozott területfejlesztési programoknak, amelyekkel az EU támogatás elnyerésére sikerrel pályázhatnánk. 12 A „Tájkonvenció” átvételének hazai feltételei, az EU harmonizációs tájgazdálkodási stratégia

megalapozása ZÖLD BELÉPŐ 1.7 A Tájkonvenció tartalma Az Európai Tájkonvenció (továbbiakban konvenció) hármas felépítésű. A részletesebb, nem jogi nyelvezetű része a „Jelentés”, amely a konvenciót alátámasztó vitaindító tanulmány. A „Határozat” a konvenció alapelveinek jogi formába öntött részletező leírása, míg a „Memorandum” a program rövid összefoglaló magyarázata. European Landscape Convention Jelentés European Landscape Convention Határozat I. Általános rendelkezések II. Nemzeti intézkedések III. Európai együttműködés 11. cikkely Európai Tájérték Díj 12. cikkely Európai Jelentõségú Tájak Jegyzéke IV. Záró rendelkezések European Landscape Convention Memorandum 2. ábra Az Európai Tájkonvenció tartalmi felépítése I. Általános rendelkezések A konvenció definíciója szerint a „táj” adott területrész, amelyet a természeti és a társadalmi tényezők kölcsönhatásai határoznak meg. A

tájvédelem a táj értékeinek megóvására irányuló intézkedés, amit a táj kiemelkedő értéke, sajátossága indokol. A tájgazdálkodás a táj változásainak harmonizálására irányuló intézkedések sorozata, összhangban a fenntartható fejlődéssel és a szükségszerű gazdasági, társadalmi beavatkozásokkal. A tájterv a térségi, a regionális terveken keresztül megvalósuló intézkedések sorozata, amely összhangban van a fenntartható fejlődés alapelveivel és tekintetbe veszi a helyi lakosság érdekeit. A tájminőségi célkitűzések olyan elvek és prioritások megfogalmazása, amelyek kifejezik a helyi közösségek, döntéshozók és a lakosság tájjal kapcsolatos elvárásait. 13 ZÖLD BELÉPŐ A „Tájkonvenció” átvételének hazai feltételei, az EU harmonizációs tájgazdálkodási stratégia megalapozása A konvenció Európa teljes területére kiterjed. Nem korlátozódik városi vagy városkörnyéki területekre.

A tájat integráns egészként kezeli, hazai fogalom meghatározásunkhoz hasonlóan nem választja szét a „természeti táj” és a „kultúrtáj fogalmát”. A konvenció célja a t ájvédelem, a t ájgazdálkodás és a t ájtervezés Európai alapelveinek rögzítése és elfogadtatása, operatív intézkedések bevezetése, tudományos módszereken alapuló nemzetközi együttműködés megszervezése. A konvenció elfogadásával minden aláíró fél vállalja, hogy a következő alapelveket bevezeti saját jogrendszerébe:  A táj közös tulajdonú nemzeti vagyon, a lakosság kulturális és gazdasági identitásának alapja, a lakókörnyezet meghatározó eleme, a g azdasági örökség meghatározó forrása.  A tájvédelemre, a t ájgazdálkodásra, a t ájtervezésre vonatkozó intézkedések a szubszidiaritás és a decentralizáció elvének megfelelően a helyi közösségek döntési körébe tartoznak.  A helyi lakosság, a hatóságok és egyéb

érdekelt felek közötti együttműködés formáit az előző pontban megfogalmazott alapelvek szerint kell kialakítani.  A táj mint a valóságban létező entitás, önálló egységként vegyen részt a területi tervezési politikában, valamint minden olyan ágazati politikában, amelynek közvetlen vagy közvetett táji összefüggése van. Minden résztvevő fél vállalja a közvélemény, a választott képviselők és a társadalmi szervek tájékoztatását és a környezettudatosság növelésére irányuló intézkedéseket foganatosít. A felek vállalják tájvédelemmel, a tájgazdálkodással, a tájtervezéssel foglalkozó szakértők és szakemberek képzését, interdiszciplináris programok kialakítását, oktatási (felsőoktatási) tanfolyamok, programok, továbbképzések indítását. Az egyezményt aláírók inventarizálják a s ajátos, hazai tájakat, tájleltárt készítenek. Meghatározzák a tájformáló tényezőt, a tájalakulás trendjét,

dinamikáját. Értékelik a táj ritkaságát, egyediségét, az érdekeltek (lakosság, hatóság stb.) által a tájnak tulajdonított fontosságot. A vizsgálati és az értékelési eljárások összegyűjtése alapján, közösen feldolgozva létrehozzák az európai minősítés egységes rendszerét. 14 A „Tájkonvenció” átvételének hazai feltételei, az EU harmonizációs tájgazdálkodási stratégia megalapozása ZÖLD BELÉPŐ Minden fél vállalja a „tájleltárban” szereplő tájak saját táji minősítési rendszerének kidolgozását. A minősítési rendszert helyi, nyilvános konzultációkon egyeztetik A konvenció szellemében a felek elhatározzák a táj védelmére, gazdálkodására és tervezésére irányuló jogi, pénzügyi EU eljárások, módszerek bevezetését. A felek vállalják, hogy a helyi közösségek bevonásával tájminőségi célkitűzéseket fogalmaznak meg, amelyek a táj vizsgálatában, értékelésben, a minősítés

rendszerében jelenthetnek segítséget. III. Európai együttműködés Az Európai együttműködés keretében az aláíró felek a t ájjal kapcsolatos ügyekben tapasztalataikat megosztják, támogatják szakemberek cseréjét, kölcsönös képzését és tájékoztatását. Vállalják, hogy a határokon átnyúló táj egységes vizsgálatára, értékelésére, védelmére közös programokat hoznak létre. A konvenció elveinek végrehajtásáért az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága felelős. Az aláírók vállalják, hogy − javaslatokat tesznek az aláíró felek számára a fenyegetett tájak védelme érdekében, − elfogadják a védelem, a tervezés és a menedzselés alapelveit, − intézkedéseket tesznek a környezettudatosság növelésére, − határokon átnyúló tervezési, védelmi programokat indítanak, − meghatározzák az Európai Tájérték Díj odaítélésének alapelveit és adományozzák a díjat, − felállítják az Európai

Jelentőségű Tájak Jegyzékét, − öt évente beszámoló jelentést készítenek a CLARAE számára. 11 cikkely. Európai Tájérték Díj Az Európai Tájérték Díj olyan megkülönböztetés, védjegy, amelyet olyan helyi és regionális hatóságoknak lehet adományozni, amelyek tájpolitikájukat hosszabb távra az egyezmény szellemében fogalmazzák meg. A Európai Tájérték Díj odaítélésének alapelveit, kritériumait a Miniszterek Bizottsága határozza meg. A minőségi bizonyítvány iránti kérelmet a helyi és a regionális önkormányzatok nyújthatják be bizottsághoz. önkormányzatokat tájaik minőségének megőrzésére. 15 A bizonyítvány kötelezi a helyi ZÖLD BELÉPŐ A „Tájkonvenció” átvételének hazai feltételei, az EU harmonizációs tájgazdálkodási stratégia megalapozása 12 cikkely. Európai Jelentőségű Tájak Jegyzéke A kivételes jellegű és valamennyi európai polgár számára különleges jelentőségű

nemzeti vagy határokon átnyúló tájak felvehetők az Európai Jelentőségű Tájak jegyzékébe. A felvétel csak az egyediség illetve a k ülönlegesség bizonyítása esetén történik meg. Az alapelveket a Miniszterek Bizottsága határozza meg. A felvételi kérelemnek ezért részletes elemző és értékelő munkarészből kell állnia. Az aláíró államok vállalják, hogy a felvételre került tájaknak különleges védelmet biztosítanak az egyezmény elvei szerint. Az Európai jelentőségű Tájak Jegyzékébe történő felvétel független az UNESCO Világörökség jegyzékétől. A jegyzéket a bizottság rendszeresen felülbírálja és frissíti VII. Záró rendelkezések Az Egyezményhez az Európa Tanács és az Európai Unió államai csatlakozhatnak. Az aláíráskor vagy a megerősítési, az elfogadási, a csatlakozási okmányok letétbe helyezésekor az aláíró államok meghatározhatják azon területeiket, amelyekre az egyezmény nem vonatkozik.

1.8 Javaslatok Támogatási rendszer Az Európai Unió gyakorlatának megfelelően pénzügyi támogatási rendszert kell kialakítani a táji örökséget megőrző, ápoló termelőknek. Az EU csatlakozás esetén 50–75%-os finanszírozásra számíthatunk jól kidolgozott zonális programok esetén, ezért a támogatásra számot tartó projektek megalapozása már a csatlakozási felkészülés időszakában is indokolt lehet. Támogatási rendszert kell kialakítani a természetvédelmi közalapítványok létrehozására az ökológiai kiegyenlítő felületek megvédésére, rehabilitálására. A magyar táj arculatának megőrzése, visszaállítása Európai Unióhoz csatlakozásunk esetében vissza kellene állítanunk a magyar táj elveszett arculatát vagy hangsúlyoznunk kellene annak karakterét (Európai Tájkonvenció ajánlása is tartalmazza ezeket a javaslatokat). Zöldfolyosó rendszer (greenway) kialakítása 16 A „Tájkonvenció” átvételének hazai

feltételei, az EU harmonizációs tájgazdálkodási stratégia megalapozása ZÖLD BELÉPŐ A zöldfolyosó rendszer kialakítása hozzájárul a civilizációs hatások mérsékléséhez, a fragmentálódott területek/élőhelyek újbóli összekapcsolásához, a biológiai diverzitás megőrzéséhez. A zöldfolyosók értelmezése szakterületenként gyakran eltérő lehet Tájtervezési, területi tervezési szempontból megkülönböztetjük a tájképi, a kulturális, az ökológiai, a városi, a rekreációs és a multifunkcionális jellegű zöldfolyosókat. A zöldfolyosók területi kiterjedése szintén változatosságot mutat. A hálózatok lokális k ezdve a regionális országos hálózatokon át a globális rendszerekig különböző szinteken szerveződhetnek. A legfontosabb típusnak a multifunkcionális típus tekinthető, ahol az ökológiai szempontok mellett (élőhelyek összekapcsolása) a rekreációs szempontok is érvényesülnek. Az európai tájak

sokszínűségének megőrzéséhez a zöldhálózati rendszer európai és hazai kiépítése jó alapokat teremthet. Területi tervezés, tájtervezés A területi tervezési, a t erületfejlesztési gyakorlatban nagyobb hangsúlyt kellene fektetni az ökológiai elvekre. A jelenlegi „tájökológiai” érdekekkel ellentétes szempontrendszert felül kellene vizsgálni. Európai Tájérték Díj (European Landscape Prize) A tájérték díj európai alapelveinek megismerése után, az alapelveket átvéve létre kellene hozni a hazai minősítési rendszert. Az önkormányzatok, a helyi döntéshozó szervezetek felkészítésével, támogatásával el kell érni, hogy egyedülálló tájaink minél nagyobb arányban kapják meg a díjat. Tájbizottság A miniszteri bizottság mintájára a különböző szakterületek képviselőiből létre kell hozni a „Magyar Tájbizottságot”. A bizottság feladata a hazai minősítés elvégzése, a prioritási alapelvek

megfogalmazása lenne. Az Európai Minőségű tájak jegyzéke Az Európai Minőségű Tájak jegyzékének mintájára létre kellene hozni a hazai tájminősítési rendszert illetve a minősített tájak jegyzékét. Társadalmi tudatosság növelése 17 ZÖLD BELÉPŐ A „Tájkonvenció” átvételének hazai feltételei, az EU harmonizációs tájgazdálkodási stratégia megalapozása A Tájkonvenció ajánlásainak megfelelően, a nyugat-európai példák alapján, a hivatalos természetvédelem bázisán, a lakóhelyi közösségekre, oktatási intézményekre alapozva javasoljuk a helyi környezetvédelmi mozgalmak támogatását. Javasoljuk továbbá a Nemzeti Alaptanterv lehetőségeit kihasználva helyi környezetvédelmi oktatási programok kimunkálását. Oktatási, kutatási együttműködés További kutatás szükséges a t ájtervezés, a t erületi tervezés, a k örnyezeti hatáselemzés természeti-társadalmi-gazdasági hatékonyságának

elemzésére, a tájterhelhetőség, a környezetterhelhetőség feltárására. Információs rendszer A különböző környezeti információs rendszerek „összekapcsolásával” (Természetvédelmi Információs Rendszer, CORINE, Országos Biomonitoring Rendszer, GRID rendszer, ERDAT rendszer, HUNSOTER, TEIR, KSH-TSTAR stb.) az adatbázisok átjárhatóvá tételével, lehetőséget kell teremteni a területi tervezés adatbázisának kiszélesítésére. Létre kell hozni egy térinformatikán alapuló komplex tájinformációs rendszert. 18 A „Tájkonvenció” átvételének hazai feltételei, az EU harmonizációs tájgazdálkodási stratégia megalapozása ZÖLD BELÉPŐ 2. A MEZŐGAZDASÁG EURO-HARMONIZÁCIÓJÁNAK TÁJRENDEZÉSI STRATÉGIAI MEGALAPOZÁSA A mezőgazdasági termelési elvárások, ezzel együtt a táj szerkezete, a táj képe, a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma, a szakmai elvárások a huszadik században hazánkban többször is

jelentősen megváltoztak. A 40-es évek végéig a mezőgazdaságot az évszázados hagyományon alapuló kisüzemi gazdálkodás jellemezte. A kis parcellák sokasága változatos tájképet eredményezett. A kisüzemi gazdálkodás az 50-es években politikai nyomásra nagyüzemire váltott. Hatására nagy összefüggő termesztőfelületek alakultak ki, a mezőgazdasági táj képe egysíkúvá vált. A kisüzemi táblák csak a nagyüzemi művelésre alkalmatlan területeken maradtak meg, sok esetben művelésük megszűnt, parlagon maradtak. A mezőgazdasági népesség jelentős mértékben csökkent, a paraszt ember kvázi ipari munkássá vált. Egy-egy termesztési művelet ismerőjeként, a túlzott szakosodás következményeként az új generációk már nem tanulták meg az évszázadok alatt az adottságokhoz tökéletesített alkalmazkodást. Ennek hiányában a változó természeti, gazdasági feltételekhez igazodni szinte lehetetlen. A kilencvenes évek

rendszerváltása során a kisbirtokok nagy részben visszakerültek eredeti tulajdonosaikhoz vagy azok leszármazottjaihoz, akik már szakosodott nagyüzemi munkások voltak, esetleg "városi emberek" lettek, nem a mezőgazdaságból éltek. A kisüzemek működtetéséhez szükséges felkészült, a változásokra fogékony munkaerő így nem állt rendelkezésre, ezért sok térségben a területek parlagon maradtak, illetve nem a legelőnyösebb hatásfokkal üzemeltnek. A változások a XXI. században új kihívásokat jelentenek A táj szerkezete, funkciója további jelentős átalakulás előtt áll, amely együtt jár majd az agrár népesség létszámának, szakmai összetételének további módosulásával, az alkalmazkodó képesség felértékelődésével. 19 ZÖLD BELÉPŐ A „Tájkonvenció” átvételének hazai feltételei, az EU harmonizációs tájgazdálkodási stratégia megalapozása Magyarország századforduló utáni európai

uniós csatlakozása a mezőgazdasági termő területek csökkentését, a kisüzemi gazdálkodás versenyképtelenségét, ezért lassú átalakulását jelenti majd. A jövő évszázad húszas, harmincas éveiben várható a meg nem újítható nyersanyagok jelentős csökkenése, amelyek behelyettesítése – új technológiai bázison – a mezőgazdaságra vár. Az EU napjainkban érvényes termesztés korlátozó politikáját ennek következményeként a termelés bővítés szorgalmazása válja majd fel. Az elmúlt évtizedek változásai, az előttünk álló és az azután várható átalakulások arra figyelmeztetnek, hogy állandó mozgásra, módosulásokra kell felkészülni. A politikai, a gazdasági, a társadalmi, a szemléleti változások mellett a klíma lassú átalakulása (felmelegedés, száraz periódus) is bekövetkezhet. A mezőgazdaság nemcsak a politikai, ágazatpolitikai, társadalmi, gazdasági változásoknak van kitéve, hanem a jelenlegi száraz

periódusnak, amely egyes térségekben már most is jelentős problémákat okoz (pl. Duna–Tisza közi Hátság), a száraz ciklus további folytatódásának és/vagy a nemzetközi irodalomban jelzett éghajlati felmelegedésnek, úgyszintén más ágazatok (turizmus, iparfejlesztés stb.) program módosításainak, országos jelentőségű munkálatok (pl. Duna rehabilitáció) következményeinek Magyarország uniós csatlakozása csak egy a s ok változásból. A csatlakozás nem a f olyamat végállomása, hanem egy közbülső megálló, amelyet új kihívások követnek majd: A (helyi) társadalmat nem csak uniós csatlakozása kell felkészíteni, hanem a szakadatlan változásra. A szabályozási rendszert a f olyamatosan megújuló és új körülményekhez kell igazítani. Az agrár-táj üzemeltetését, a táj védelmét, rehabilitációját, fejlesztését nemcsak a mai uniós előírások szerint kell szervezni, hanem a további várható módosulásoknak

megfelelően is, hogy a rendszer hosszú távon is konzisztens maradhasson. 20 A „Tájkonvenció” átvételének hazai feltételei, az EU harmonizációs tájgazdálkodási stratégia megalapozása ZÖLD BELÉPŐ A Tájkonvencióban megfogalmazottak is jelzik (1. fejezet), hogy a társadalom környezeti, ökológiai elvárása módosult, amely elvárásnak a táj alakítása során szintén meg kell felelni. A mezőgazdaság előtt álló kihívások és a Tájkonvenció ajánlásai alapján összegezhető az a program, amely az elkövetkező évek, évtizedek vezérfonala lehet: A folyamatos változásokhoz alkalmazkodni kész agrársrtuktúra kialakítása, permanens ágazati tervezési rendszer megalkotása, hogy a mezőgazdaság rugalmassá váljon. A szubszidiaritás elvének betartása, hogy a polgárok együttműködjenek, partnerek legyenek a táj alakításban, felkészülhessenek az állandó megújulásra, a s zakadatlan alkalmazkodásra. A táji karakter, a t

áji sokoldalúság megóvása annak érdekében, hogy a táj érzelmileg megfogjon, magához kössön, lakosság megtartó maradjon, kreativitásra ösztönözzön, esztétikai élményt nyújtson. A biodiverzitás fenntartása, hogy a t ermészet fajtagazdagsága megmaradjon, önmegújuló képessége biztosítva legyen. Az élőhelyek összekapcsolására zöld folyosók rendszerének kifejlesztése, hogy a könnyen sérülő, elszigetelt térségek bekapcsolására lehetőség nyíljon. Az életkörülmények kedvezőtlen változásakor az élővilág visszahúzódására az egymáshoz kapcsolódó beépítetlen, szabad térségek adta keretek között lehetőség legyen, a bezártság miatt ne legyenek eleve kipusztulásra ítélve. A zöld folyosók szerencsés – egyik vagy másik fajnak kedvező – esetben a térnyerés, a terjeszkedés lehetőségét is hordozzák. A tájrendezés, a tájgazdálkodás során meg kell felelni a s zakadatlan változás minden

követelményének, miközben törekedni kell a szubszidiaritás elvének betartására, a táji karakter megóvására, a biodiverzitás fenntartására, a zöld folyosók rendszerének kifejlesztésére. A tájgazdálkodás elfogadhatósága, fenntarthatósága a politika, a társadalom, a gazdaság, az agrárágazat összhangján és táji, környezeti harmonizációján múlik. 21 ZÖLD BELÉPŐ A „Tájkonvenció” átvételének hazai feltételei, az EU harmonizációs tájgazdálkodási stratégia megalapozása A táji, a környezeti harmonizáció természetesen visszahat a g azdaság egészére, az egyes térségek agrárágazatának hatékonyságára, a p olitika, a t ársadalom eredményességére. A politikai, az ágazatpolitikai, a társadalmi, a gazdasági változásokból, a természeti tényezők módosulásából, más ágazati programok alakításából és a Tájkonvencióból levezetett program végrehajtása a r endszer egészét gazdagítja, hiánya a v

égrehajthatóságot, az eredményességet kérdőjelezi meg. A jelenlegi szervezési, szabályozási rendszer alapján a f elmerült többszörösen összetett problémák nem dolgozhatók fel, nem oldhatók meg. Az ország előtt álló változások szervezésére a jelenleg alkalmazott rugalmatlan tervezési rendszer nem lehet alkalmas. A rendszerből hiányzik az elemzés, az ellenőrzés és a visszacsatolás, így nem lehet folyamatos a korrekció sem, a rendszer nem önmegújító, nem "tanulóképes". Célszerűnek látszik ezért a tervezés, a szervezés egészének újragondolása, az EU elvárásoknak megfelelő módosítása. A tájhasználati, a területhasználati, a földhasználati tervezés ellentmondásai A térségi tervezés alapvető célja túlnyomó részben a fejlesztés, a rendezés, amely célhoz van hozzárendelve a táj, a környezet. A területrendezési tervrendszerben (1996 évi XXI törvény a területfejlesztésről és a

területrendezésről, 18/1998. (VI 25) KTM rendelet a területfejlesztési koncepciók, programok és területrendezési tervek tartalmi követelményeiről) a tájrendezés és a környezetvédelem nem jóváhagyandó, hanem alátámasztó munkarész. A fejlesztési, a rendezési központúság hátrányos, mivel a tájrendezési, a k örnyezetvédelmi szempontok nem súlyuknak megfelelően érvényesülnek, az alátámasztó munkarészek által képviseltek a tervmódosításkor túlnyomó részt mérlegelésen kívül esnek, a módosítást követő megvalósítás során feledésbe merülnek, a regionális, a m egyei, a k istérségi, a települési tervezési szintek közötti, jelenleg még akadozó összhang keresésben nem érvényesülnek, mert sok esetben a jóváhagyandó javaslatok harmonizálása is elmarad. 22 A „Tájkonvenció” átvételének hazai feltételei, az EU harmonizációs tájgazdálkodási stratégia megalapozása ZÖLD BELÉPŐ A táj

harmonikus rendezése, a környezet védelme, a b iológiai sokféleség megtartása, az emberiség fennmaradásának feltétele a jövő évezred óriási kihívása. Talán már napjainkban is egy táji, környezeti, elváráshoz kellene keresni elfogadható térségi fejlesztést, rendezést. Nem a forrásokat és azok szétosztását kell tervezni – mint ahogy manapság történik a fejlesztési-, a rendezési tervezés során – hanem értékekkel és veszteségekkel, fejlesztéssel és visszafogással, megtartással és sorsára hagyással kell gazdálkodni a forrásokat ezen gazdálkodásnak alárendelve. Az EU csatlakozás harmonizációs feladatokat ró Magyarországra, de ugyanakkor egy a korábbitól eltérő gazdálkodási rendszer megteremtését is sürgeti. A csatlakozás magában rejti a harmonizáció kényszerét, ugyanakkor egy új gazdálkodási rendszer megteremtésének lehetőségét is. Nincs korlátlan fejlesztési lehetőség, nem mozgósíthatók végtelen

eszközök a rendezésekhez, a fejlesztésekhez. A adottságokkal és a lehetőségekkel véges keretek között kell gazdálkodni egyes tényezők kiemelésével, mások visszafogásával, egyesek védelmével, mások sorsára hagyásával. A tájrendezés, a tájvédelem elsődlegesen gazdálkodási kérdés és csak a gazdálkodás adta kereteken belül tervezési. A mezőgazdasági EU harmonizáció állandóan igazodás a változó politikai, társadalmi, gazdasági, környezeti, természeti körülményekhez, amelynek feltétele egy új gazdálkodási rendszer kialakítása, majd erre alapozottan a tervezési rendszer megújítása. A mezőgazdaság mindenkori harmonizációjának feltétele gazdálkodás a tájjal, a környezettel, ami elképzelhetetlen rugalmasság, alkalmazkodó készség nélkül. Az új tervezési rendszernek a folyamatos, az állandó harmonizációt kell segítenie, amelyben a mezőgazdaság sokoldalúságának védelme, alkalmazkodó képessége,

a t áj rendezése, a környezet védelme elsődleges, meghatározó feladattá, domináló tervi munkarésszé válik. E bben az esetben az azonos jelentőségű táji, mezőgazdasági fejlesztési és védelmi szempontok integrálódnak a térségi rendezésekbe és fejlesztésekbe. A jelenlegi és az ezredforduló utáni tervezési gyakorlat közötti átmenetet kell napjainkban megteremteni, a táj, a környezet csak így tartható fenn, csak így fejleszthető, rehabilitálható. Várakozási, gondolkozási idő korlátozottan áll csak rendelkezésre, mert a jelenlegi tervezési 23 ZÖLD BELÉPŐ A „Tájkonvenció” átvételének hazai feltételei, az EU harmonizációs tájgazdálkodási stratégia megalapozása filozófiával, célirányos gazdálkodás hiányában az elkövetkező években tovább pusztulnak a táji értékek, romlik a harmonizáció esélye. Táj-, terület- és földhasználati konfliktusok A mindenkori társadalmi-gazdasági adottságokat

tükröző táj sokféle szükségletet elégít ki. A tájhasználati igények változatosak. A prioritást élvező, a preferált tájhasználatok az esetek többségében korlátozóan hatnak a tájhasználat más módjaira, egyéb aktoraira. Több tájhasználat megjelenése, halmozódása táji kultúra nélkül előbb-utóbb konfliktushoz vezet. Márpedig a használók felületegységenként ritkán különülnek vagy különíthetők el A stagnáló és a hanyatló térségekben keletkező konfliktusok ellenkező előjelűek. A dinamikusan fejlődő térségekben sem keletkeznének tájhasználati konfliktusok, ha rendezetten, kulturáltan, szakértelemmel történnek a beruházások. Elsődleges jellegük szerint funkcionális, tájökológiai és vizuális-esztétikai konfliktuscsoportokba sorolhatók az adott tájhasználatból eredő, illetve annak ítélt konfliktusok. Funkcionális konfliktust az egymást akadályozó, egymás területét megszüntető, rendeltetését

zavaró, egymással konkuráló területhasználatok okoznak. Tájökológiai konfliktust (nézőpont, illetve megközelítés kérdése, hogy az adott hatást a környezet szennyezéseként vagy az ökológiai adottságok károsításaként minősítjük) az egymást károsító, pusztító, megszüntető, egymás létét veszélyeztető területhasználati módok okozzák. Vizuális-esztétikai konfliktust a "csúnya" látvány, a rendezetlenség, a rendetlenség, a megoldatlanság, a b efejezetlenség, a folyamatosság érzékelhető megszakadása, hiánya okoz. A tájhasználati konfliktusok azért alakulhattak ki, mert a társadalom sokáig észre sem vette a táji ellentmondásokat, nem érzékelte az ebben rejlő veszélyeket. A hiány mérséklésére törekvő gazdálkodás keretei között ez aligha lett volna lehetséges. Igen kicsi a valószínűsége annak, hogy a jelenlegi építési szabályozás (ti. a hiánymérséklő gazdálkodás építési

szabályozása) alapján megakadályozható a földrészletek beépítése, a mezőgazdasági táj ipari-, lakótájjá 24 A „Tájkonvenció” átvételének hazai feltételei, az EU harmonizációs tájgazdálkodási stratégia megalapozása ZÖLD BELÉPŐ alakulása. A veszély felismerése eredményezhet az eddig alkalmazottól eltérő tájgazdálkodási, tájrendezési filozófiát, amellyel meggátolható lesz a táj "lecsupaszítása", tönkretétele. A bőség-gazdálkodás nem egyszerűen gazdálkodási, tervezési kérdés. Szorosan összefügg a társadalom elvárásával, igényességével, terhelhetőségével, alkalmazkodó képességével, a másság, a különbözőség elfogadásával. Az új gazdálkodásban ugyanis csak az egyén, közösség, (helyi)társadalom lehet partner. A bőség nem teremthető meg, nem tartható fenn külön-külön egyik vagy másik ágazatban, így a mezőgazdaságban sem, ugyanis valamely ágazat károsodása maga

után vonja a többi leépülését is. Az ágazatok egyike sem rehabilitálható, fejleszthető egymás kizárásával, egyik nem védhető a másik kárára. 2.1 Bőség-gazdálkodás A területi, a g azdasági, a t ársadalmi tervezés alapfeladata a h iányok (az élelmiszer, a nyersanyag, a lakás, az infrastruktúra stb.) mérséklése, illetve az erre irányuló gazdálkodás szervezése és szabályozása. A térségi beavatkozások az elmúlt időszakban a társadalmi, az egyéni elvárások kiszolgálójaként, a vélt vagy valós hiányok megszüntetésére irányultak. Kialakult egy úgynevezett hiány(mérséklő)-gazdálkodás. Ennek párjaként kell érvényre juttatni a bőséget, az ezt elősegítő bőség-gazdálkodást, azaz a táji sokoldalúságot, a biológiai sokféleséget, a kultúra sokszínűségét (3. ábra) A hiány(mérséklő)-gazdálkodás tervezési-szervezési rendszere fejlesztési, fenntartási, védelmi és rehabilitációs tervekből épül

fel. Mindegyikhez tartozhat területi (ezen belül infrastruktúra), ágazati (mezőgazdaság, erdészet, halgazdaság, vadászat, vízgazdálkodás, bányászat, túrizmus) és beruházásokat előkészítő projekt program. 25 ZÖLD BELÉPŐ A „Tájkonvenció” átvételének hazai feltételei, az EU harmonizációs tájgazdálkodási stratégia megalapozása HIÁNY(MÉRSÉKLŐ) GAZDÁLKODÁS BŐSÉG GAZDÁLKODÁS KULTÚRÁLIS SOKRÉTŰSÉG MEGŐRZÉSE (mezőgazdasági termelési kuktúrák) VÉDELEM – természet védelem – műemlék védelem – környezetvédelem FENNTARTÁS TÁJI SOKFÉLESÉG MEGÓVÁSA FEJLESZTÉS – terület fejlesztés – ágazat fejlesztés – projekt fejlesztés REHABILITÁCIÓ BIODIVERZITÁS MEGTARTÁSA 3. ábra A bőség-gazdálkodás felépítése A bőség-gazdálkodás tervezés-szervezésének egységesítése biztosíthatja a sokféle társadalmi igényt, az elfogadhatóságot, míg a hiány(mérséklő)-gazdálkodásba

(területi, ágazati, projekt) integrálódás a megvalósíthatóságot, a fenntarthatóságot. A bőség-gazdálkodás segítségével kezelni kell a hiány(mérséklő)-gazdálkodás teremtette konfliktusokat, úgyszintén a kihívásokat (pl. az EU mezőgazdasági termelés mérséklő politikáját 20–30 év múlva követő, új koncepciójú energia és nyersanyag termelő mezőgazdaságot, a minden művelhető terület igénybevételének veszélyét), a természet kiszámítható és kiszámíthatatlan változásait (pl. a klímaváltozást, a felmelegedést követő szárazságot, a fajok áttelepülését, majd az esetleges visszarendeződéseket). 26 A „Tájkonvenció” átvételének hazai feltételei, az EU harmonizációs tájgazdálkodási stratégia megalapozása ZÖLD BELÉPŐ A hiány(mérséklő)-gazdálkodás és a bőség-gazdálkodás eltérő céljai csak akkor valósíthatók meg egymás mellett, ha megteremtődnek azok a módszertani feltételek,

amelyek segítségével kezelhetővé, összeegyeztethetővé válnak az eltérő célok és az optimális kompromisszum megkereshető. A két rendszer összekötésének alapja a hatáselemzés, amelyet a beruházást előkészítő projektek esetén törvény szabályoz, területi és ágazati alkalmazásának módszertana a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium irányításával kidolgozás alatt áll. A bőség-gazdálkodás feltételeinek biztosíthatósága érdekében a hatásvizsgálatot a következő elemzésekkel (4. ábra) kell kiegészíteni összefüggés, kapcsolat elemzéssel (a beavatkozások műszaki, gazdasági, társadalmi, politikai összefüggései, a művi struktúrák és az ökoszisztéma hálózatok ütköző pontjai), terhelhetőség elemzéssel (a fajok jelenlegi terhelési szintjének feltárása, a terhelhetőség vizsgálata /az ország EU csatlakozása, a mezőgazdasági integrációja, annak tervezése szempontjából ez az elemzési

mód különösen fontos, ezért ezzel a 2.3 fejezetben részletesen foglalkozunk/) és Ñ egyensúly elemzéssel (a fajok közötti térségi egyensúlyok, egyensúly-eltolódások vizsgálata, a térségek közötti biodiverzitásbeli különbségek és az ebben rejlő veszélyek feltárása, a módosítási lehetőségek /szelektív tiltások, megszorítások, engedmények/ kimunkálása). 27 ZÖLD BELÉPŐ A „Tájkonvenció” átvételének hazai feltételei, az EU harmonizációs tájgazdálkodási stratégia megalapozása HIÁNY(MÉRSÉKLŐ) GAZDÁLKODÁS TOVAGYŰRŰZŐDÉS ELEMZÉSEK BŐSÉG GAZDÁLKODÁS FÓKUSZÁLÓ ELEMZÉSEK EGYENSÚLYELEMZÉS TÁJI ÉRTÉKELEMZÉS KAPCSOLATELEMZÉS TERHELHETŐSÉG ELEMZÉS HATÁSELEMZÉS 4. ábra A hiány–bőség gazdálkodás elemzési rendszere Az elemzési rendszer kibővítése visszahat a hiány(mérséklő)-gazdálkodás módszetanára is. Így egységes módszertan alakítható ki, amelynek csak alkalmazásában

lesznek különbségek: A bőség-gazdálkodás során a különböző beavatkozások egy ágazatra, egy fajra, egyedre gyakorolt hatását kell feltárni, hogy az védhető, megtartható, rehabilitálható legyen. Mindig a h atás tárgya a v izsgálat célja Az elemzés szükségszerűen fókuszál, úgy ahogy egy nagyító összegyűjti a fénysugarakat. A hiány(mérséklő)-gazdálkodásban a beavatkozások beilleszthetőségét kell elemezni, ezért hatások tovaterjedését kell vizsgálni, hogy az okozatból vissza lehessen következtetni az okra, szükség esetén a kiinduló okot módosítani lehessen. Minden esetben a ható tényező az elemzés központja. A folyamat egy cseppel szemléltethető, amely vízbe hullva körkörösen tovaterjedő hullámokat gerjeszt, így megfigyelhető a „becsapódás” következménye. Az elemzéseket ki kell egészítse egy ellenőrzési rendszer, amely a tervezési szakasz bizonytalansági vizsgálatából és rizikó

analíziséből áll, valamint a megvalósulási szakasz vizsgálatából (monitoringozás, terv-megvalósulás) épül fel. 28 A „Tájkonvenció” átvételének hazai feltételei, az EU harmonizációs tájgazdálkodási stratégia megalapozása ZÖLD BELÉPŐ Az ellenőrzési rendszer teszi lehetővé a visszacsatolást, a folyamatos korrekciót, a rendszer önfejlődését. A bőség-gazdálkodás megvalósíthatósága A bőség-gazdálkodási elvárások érvényesítését a hiány(mérséklő)-gazdálkodás tervezési rendszerébe az oda már beépült tájrendezési munkarészek biztosíthatnák, amely lehetővé tenné a t ájhasználat/területhasználat/földhasználat egységesítését regionális, kistérségi, települési szinteken. A tájrendezés lehetne a két gazdálkodás között a közvetítő kapocs 2.2 Bőség-gazdálkodási tervezési rendszer Az Európai Unió mai és majdani követelményeinek érdemben csak úgy felelhet meg az ország, ha az

ágazati, a t erületfejlesztési harmonizáció összhangban van, az ágazatok irányítása alatt álló projekteket a harmonizációnak alárendelik. Az európai integráció két alappillére  a területfejlesztés, az ágazat fejlesztések, a f ejlesztési projektek országon belüli konzisztenciája, a fejlesztés egységes stratégiája,  a konzisztens fejlesztési stratégiára épülő euro-harmonizációs stratégia. A táji szemléletű problémamegoldás homlokterében áll  a mezőgazdaság ágazati Euro-harmonizációja és koordinálása más ágazatok hasonló törekvéseivel, különös tekintettel az erdőgazdálkodásra, a vízgazdálkodásra, a turizmusra, a környezetvédelemre, a természetvédelemre, a tájvédelemre,  az ágazati erőfeszítések összehangolása az ugyancsak harmonizációra törekvő hazai területfejlesztéssel,  a harmonizáció, az integráció megalapozása tájrendezési stratégiával, tervekkel,  a tájrendezési, a

tájgazdálkodási tervezés egységesítése Közép–Európában. A harmonizáció előfeltétele, az ágazatfejlesztési, a területfejlesztési stratégiák, tervek és a megvalósítást előkészítő projektek koordinálása. A rendszer eddig elhanyagolt belső 29 ZÖLD BELÉPŐ A „Tájkonvenció” átvételének hazai feltételei, az EU harmonizációs tájgazdálkodási stratégia megalapozása konzisztenciáját kell megteremteni, mert külön-külön egy-egy ágazat vagy térség nem lehet eredményes uniós partner. A csatlakozási erőfeszítések hatékonyságát kérdőjelezi meg a koordináció, az egységes tervezési rendszer hiánya. A jelenlegi tervezési rendszer hiányossága továbbá, hogy a szubszidiarirtás elve alig érvényesül. Az országos helyzettől az egyes térségek adottságai jelentősen eltérhetnek Az egyes közösségek reakciói különbözőek, de egyiktől sem vonható meg az önrendelkezés joga, problémáinak saját szintjén

történő megoldása. A kérdés csak az lehet, hogyan kell az eltérő problémamegoldásokat összehangolni. Az EU csatlakozás is számtalan térségi választ involválhat, melyeket az ország eredményessége érdekében kell koordinálni, szabályozni. Az országos eredményesség, a t érségi hatékonyság feltétele a t érségi érdekérvényesítés összehangolása, a térségi tervezési rendszer megteremtése. A szubszidiaritás szintjei:  regionális,  megyei,  kistérségi,  települési,  lokális (vállalkozói). A szubszidiaritás szellemében minden szint közössége kidolgozza saját fejlesztési, rendezési programját, úgyszintén mezőgazdasági ágazatfejlesztési tervét. A számtalan terv összehangolására, a tervi bőség integrálására az eddig alkalmazottaktól eltérő új tervezési, egyeztetési szisztéma felelhet csak meg. A rendszer lényegét egy tervezési piramis alkotja, amelynek  az egymás feletti illetve alatti

szintjei háromszintű,  az azonos szintű egységei átfogó,  az időben egymást követő elemei többnemzedékes kapcsolatban állnak egymással. A piramis-szerkezet minden elem bekapcsolódását biztosítja A rendszer kidolgozása folyamatban van. Az elméleti alapok felhasználásával kísérleti terv készült a 90-es évek elején, ahol a h árom szintet Esztergom–Dorog térsége (kistérségi), Esztergom (települési) és az Esztergomi városrészek (lokális) jelentették. 30 A „Tájkonvenció” átvételének hazai feltételei, az EU harmonizációs tájgazdálkodási stratégia megalapozása ZÖLD BELÉPŐ A stratégiai, a tervi piramis kapcsolati szabályai alapján modellezhető az EU harmonizáció is. Ennek szintjei: az európai, az euro-régiós és a magyarországi (a nemzeti) szintek lesznek. Tájhasználati terhelhetőség A mezőgazdaság EU harmonizációjának során meghatározó szempont a fenntarthatóság (a fejlesztésben, az

üzemeltetésben, a r ehabilitációban, a v édelemben), amely a t érségi terhelhetőség ismerete nélkül nem ellenőrizhető, határértékei nem tartathatók be. A harmonizáció elősegítésére tett minden intézkedés, beavatkozás terheléssel is jár. A fenntarthatóság ezen terhelési mechanizmus ismeretén, szélső értékeinek feltárásán, a terhelhetőségi határok betartásán múlik. A terhelhetőségi elemzés a hatáselemzéssel rokonítható, amelynek könyvtárnyi irodalma van. A hatáselemzéshez kötődő értékelemzések rendszerezése, az egyes beavatkozási típusokhoz kapcsolható értékváltozások katalógusának összeállítása mindez ideig nem történt meg. A világszerte kidolgozott több ezer esettanulmány úgy tűnik még nem elégséges az összegzéshez. A terhelhetőségi elemzések napjainkban kezdődtek meg. A több-ezres esettanulmány állományra még várni kell. Gyors eredményt itt s em lehet remélni, mivel a terhelhetőség

elemzés a h atáselemzésre épül és összegzésének elmaradása hátráltathatja a t erhelési kutatásokat is. A feladatmegoldás munka és időigénye is hasonló a két feladat esetében Környezeti, táji, ezen belül mezőgazdasági terhelhetőségi vizsgálatok sorát kell elvégezni, majd szintetizálni. A vizsgálatok ezreinek összehasonlító elemzése után eljuthatunk a táji, a mezőgazdasági terhelési határérték sorozatainak meghatározásához. Ezen munka hiányában a gazdasági, a települési, a kistérségi, a r égiós szintek mezőgazdaságának fenntarthatóságát, európai elfogadhatóságát csak feltételesen lehet meghatározni. 31 ZÖLD BELÉPŐ A „Tájkonvenció” átvételének hazai feltételei, az EU harmonizációs tájgazdálkodási stratégia megalapozása A vidéki, a mezőgazdasági népesség megtartásának, a tömeges elvándorlás megelőzésének szinte egyetlen esélye a környezeti, a táji, a társadalmi fenntarthatóság

elvének érvényesítése a fejlesztésben, a v édelemben, a r ehabilitációban, az üzemeltetésben. A térségek közötti települési, táji, környezeti minőségbeli eltéréseket csak a terhelhetőségi határértékek ismeretében lehet mérsékelni, újak kialakulását megakadályozni. Ezzel csökkenthető a kölcsönös károkozás veszélye és javul az „egész” környezet (Magyarország, Európa) biztonsága, a beavatkozások hatékonysága. A környezet-, a t áj-terhelhetőség elemzés három kidolgozottsági szintjét különböztethetjük meg: strukturáltsági szint (amikor a terhelhetőségi vizsgálatok rendszerterve és az erre épülő határérték minta-elemzések rendelkezésre állnak), orientálási szint (amikor már feltárt terhelési határértékek állnak rendelkezésre, amelyek csak tájékozódáshoz elegendők) és szabályozási szint (ekkor a határértékek összefüggése feltárt, melyek segítségével a beavatkozás iránya,

nagysága méretezhető). Az EU harmonizációs elemzéshez az orientációs szintet kellene elérni. A Duna–Tisza közi hátsági mezőgazdasági tájhasználati terhelhetőségi elemzésében a közeljövőben eljuthatnak a strukturáltsági szinthez (KÉE Tájtervezési és Területfejlesztési Tanszék kutatási eredménye). A kutatás jelenlegi stádiumában is képet alkothatunk már a gyakorlati, a harmonizációt megkönnyítő alkalmazásról. Tájhasználati terhelhetőség elemzés A társadalmi, a gazdasági, a politikai akciók a t elepülésben, a k örnyezetben, a t ájban szerkezeti, funkcionális, anyag-energia készleti és vizuális változásokat eredményeznek. Az akciók következményeit hatáselemzéssel követjük nyomon. A hatások a település, a környezet, a táj teherbíró képességét ezen belül az agrárium termelési eredményeit csökkentik vagy növelik. 32 A „Tájkonvenció” átvételének hazai feltételei, az EU harmonizációs

tájgazdálkodási stratégia megalapozása ZÖLD BELÉPŐ A táji teherbíró képességen belül megkülönböztethető (5. ábra): az optimális helyzet (nincs kimutatható terhelés), a küszöb terhelési szint (ettől a ponttól érzékelhető a terhelés), a puffer kapacitás (amelyen belüli módosulás még nem jelent maradandó változást), a megengedett terhelés (amikor a tájhasználat még zavartalan), a terhelhetőségi határérték (aminek túlhaladása már káros elváltozásokkal jár) és a veszélyzóna (amikor a r endszer kiszámíthatatlanná válik, a teherbíró képesség megszűnik). TERHELHETŐSÉGI SKÁLÁK TÁRSADALMI VÁLASZOK Vegetálás Gyarapodás 100 AlkalmazkoFejlesztés dás Optimális helyzet Küszöb terhelési szint Terhelhetőségi tartományok Puffer kapacitás Megengedett terhelés 50 Leépülés TERMÉSZETI REAKCIÓK Kivárás Terhelhetőségi határértékek Terhelhetőségi határérték Veszélyzóna 0 Környezet

terhelés Új körny. terhelés 5. ábra Akciók és következményeik hatása, terhelhetőségi elemzése A terhelhetőségi vizsgálat és a hatáselemzés kölcsönösen egymásra épül. A valóságban a hatások láncolatát kell feltárni. A folyamat egészének terhelhetőségére a kezdeti és a végpont "teherbírásából" lehet következtetni. 33 ZÖLD BELÉPŐ A „Tájkonvenció” átvételének hazai feltételei, az EU harmonizációs tájgazdálkodási stratégia megalapozása A terhelhetőség vizsgálat a hatáselemzéstől elválaszthatatlan, mert a "végpont", az előzmény hatások feltárása nélkül nem prognosztizálható. Ugyanakkor a hatáselemzés a terhelhetőség ismerete nélkül parttalanná válik, mivel célját veszti, ugyanis az elemzés lényege, a fenntarthatóság nem ítélhető meg. Az összefüggés egy pohár vízzel szemléltethető. A pohár tartalma határozza meg a túlcsordulás nélkül még hozzáönthető

víz mennyiséget. A félig üres pohár terhelhetőségét a vízzel telt rész (esetünkben a hatáselemzés) determinálja. A rendszer gazdái, kompetenciák A terhelhetőségi elemzéssel meg lehet határozni azokat a mezőgazdasági térségeket, ahol a beavatkozás elkerülhetetlen. Meghatározható a b eavatkozás jellege, mértéke, az esetleges befolyásolhatóság (alkalmazkodás, vízpótlás), a költségvonzatok, a gazdasági, a társadalmi terhelhetőség, annak módosíthatósága. A rendszer gazdái a vállalkozók és szervezeteik, az önkormányzatok és szövetségeik, valamint az NGO-k. A terhelhetőség térbeli kiterjesztése A mezőgazdasági tájhasználati terhelhetőséget a szubszidiaritási szintekre kell elvégezni. A vizsgálatok területi kiterjesztésének határa esetünkben Európa (a természetes felső határa a föld egésze, de a globális hatások, terhelhetőségek vizsgálatától esetünkben eltekinthetünk). A terhelhetőség

vizsgálhatósági szintjei közötti átjárhatóságot biztosítani kell. Meghatározandók a l okálistól az európai felé az aggregálási (pl. a H átság esetén az adott talajtípus tájhasználatának vízellátási határértékei a lokális szintről hogyan összegezhetők kistérségi, megyei stb. fokozatúvá) szabályok A terhelhetőséghez kötődő elvárások A terhelhetőségi vizsgálathoz az alábbi elvárások kapcsolhatók: megvalósíthatóság biztosítása, elfogadhatóság megalapozása, fenntarthatóság garantálása, 34 A „Tájkonvenció” átvételének hazai feltételei, az EU harmonizációs tájgazdálkodási stratégia megalapozása ZÖLD BELÉPŐ bizonytalanság mérséklése, rizikó minimalizálása. A rendszer gazdái A mezőgazdaság, az erdőgazdaság, a vadászat, a halgazdaság EU harmonizációjának irányítója a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium. A harmonizációból adódó terhelhetőséget

folyamatában kell majd vizsgálni, ezért már a munka megkezdésekor olyan struktúrát kell megteremteni, amely a folyamatos elemzést garantálhatja. Az elemzési rendszer működtetésében már a kezdet kezdetén az érdekelteket kell megkeresni (a szubszidiaritási elvnek megfelelően), mert csak ők lehetnek a rendszer fenntartói, a rendszergazdák. Az eredmény érdekében a terhelhetőségi probléma-megoldás előkészítésébe, szervezésébe és szabályozásába, úgyszintén végrehajtásába, ellenőrzésébe be kell vonni a Környezetvédelmi Minisztériumot, az önkormányzatokat, a vállalkozókat, a polgárokat és az NGO-kat. A mezőgazdasági tájhasználat terhelhetőségi elemzése A táji terhelhetőség a magyarországi társadalmi, gazdasági, politikai elvárásokból illetve az európai politikai, gazdasági elvárásokból vezethető le. A mezőgazdasági tájhasználatban, a terület felhasználásban érdekeltek elvárásaik megvalósítására

akciókat indítanak, amelyek lehetnek ágazatiak, térségiek és projektek. Az akciók környezeti, települési, táji, valamint társadalmi, gazdasági, politikai hatását kell elemezni. A terhelhetőségi elemzésnél vizsgálni kell a kiindulási terheltségi szintet, a gazdálkodók kivárási, alkalmazkodási és fejlesztési stratégiáinak terhelési következményeit, valamint a magyarországi és az európai szabályozások terhelési hatásait. A mezőgazdasági termelés, a rehabilitáció és a fenntartható fejlesztés biztosítására a három tényezőt (kiindulási helyzet, gazdálkodói stratégiák, hazai és európai szabályozások) 35 ZÖLD BELÉPŐ A „Tájkonvenció” átvételének hazai feltételei, az EU harmonizációs tájgazdálkodási stratégia megalapozása kölcsönhatásaiban (kummulatív terhelhetőség) vizsgáljuk. A hatáselemzés és a terhelhetőségi elemzés is visszahat az elvárásokra, az akciókra. A mezőgazdasági

termelés javítását, környezeti megfeleltetését célzó akciók és következményeik vizsgálatának célja az elfogadhatóság kereteinek (hatáselemzés) és a fenntarthatóság lehetőségének (terhelhetőség elemzés) a feltárása. A terület-felhasználási, a tájhasználati tervekbe integrálódás feltétele a mezőgazdasági tájhasználat hatáselemzése (az értékelés, a csereérték meghatározás), terhelhetőség elemzése, értékelése (a terhelhetőségi határérték meghatározás). A tájhasználat, a területfelhasználás így a mezőgazdasági tájhasználat irányíthatóságát a tervezési fázis kimunkáltsága, a szabályozás és az ellenőrzés egységesítése alapvetően meghatározza. Terhelhetőségi vizsgálatok, határérték meghatározás Az ország EU csatlakozásáig rendelkezésre álló rövid idő alatt (négy-öt év) az ország összes mezőgazdasági területére, művelési kultúrájára terhelhetőségi vizsgálat

nem készülhet. A mezőgazdasági terhelhetőségi vizsgálatok csak egy szűk körre készülhetnek, ezért minden esetben a problémák térségi jelentőségének meghatározásával, a kritikus mezőgazdasági kultúrák kiválasztásával, rangsorolásával, súlyozásával indulnak. A teljes kör csak így szűkíthető, a munka csak így végezhető el a rövid időkeretek között. A legkritikusabbnak ítélt hatások és eredőik kerülnek először elemzésre. Ezzel időt és energiát lehet megtakarítani és elkerülhető a kezelhetetlen problémahalmazok kialakulása. 36 A „Tájkonvenció” átvételének hazai feltételei, az EU harmonizációs tájgazdálkodási stratégia megalapozása ZÖLD BELÉPŐ A terhelhetőség-elemzés kiterjesztése A térségi terhelhetőség-elemzés a tájhasználatra, a területfelhasználásra és a környezetre, amíg a társadalmi terhelhetőség elemzés a politikára, a gazdaságra, valamint a (helyi) társadalomra

terjed ki. A környezeti és a társadalmi terhelhetőséget a befolyásolhatóság szempontjából is vizsgálni kell. Megkülönböztetünk befolyásolható (mezőgazdálkodás), nehezen befolyásolható (helyi társadalom, emberi szokások) és befolyásolhatatlan (természeti, gazdasági, politikai törvényszerűségek) terhelhetőséget. Amíg a társadalmi terhelés esetén oktatással, neveléssel, a tudatosság növelésével, addig a gazdálkodás esetében pótlólagos beruházással, alkalmazkodással, funkció módosítással, változtatással lehet befolyásolni a hatások eredőjét. A tanszéki kutatások során feltételeztük, hogy a mezőgazdasági tájhasználati terhelés–kutatás mellett a társadalmi, a gazdasági terheléselemzési vizsgálatok is beindulnak. Az EU harmonizációs kutatások meghatározó jelentőségű láncszeme a mezőgazdasági terhelhetőségi elemzés. Tanulmányunkkal reményeink szerint a terhelhetőségi értékelemzést

beindíthatjuk Olyan rendszert kellett ezért kimunkálni, amely segítségével a későbbi vizsgálatok is bekapcsolhatók lesznek a probléma megoldásba. Az egymás után induló kutatások a rendszerterv alapján összekapcsolhatók, terhelhetőségi értékváltozásban betöltött szerepük tisztázható, kölcsönhatásuk feltárható. A táji és a társadalmi terhelhetőség három részterhelés kölcsönhatásaként elemezhető. Ezek: a háttér terhelés, a kummulatív terhelés és 37 ZÖLD BELÉPŐ A „Tájkonvenció” átvételének hazai feltételei, az EU harmonizációs tájgazdálkodási stratégia megalapozása a göngyölített terhelés. Az elemzés mindig csak egy részterhelésre terjeszthető ki, ugyanakkor mérlegelhető a többi kettő terhelhetőség befolyásoló hatása is. A terhelhetőség megállapításának szempontrendszere A terhelhetőséget a természeti és a társadalmi törvényszerűségek, valamint az elemzésben érdekeltek

szempontjai határozzák meg. Az érdekelt közösségek hozzáállását adottságaik, céljaik, kultúrájuk, attitűdjük határolja be. Értékítéletüket befolyásolja a közeg amiben élnek, közelebbi, távolabbi környezetük véleménye. (Minden harmonizációs elemzésnek alávetett térségben vizsgálni kell majd az ország, a szomszédos európai államok – rokon problémákra vonatkozó – terhelés minősítését is.) 2.3 Hátsági esettanulmány A táji terhelhetőséget a hátsági hatáselemzés (Csemez A., Madarassy L, Balogh Á, Tőkei L: A Duna–Tisza közi hátság vízhiányos helyzetéhez igazodó beavatkozások környezeti hatáselemzése, 1996.) alapján dolgozza ki a KÉE Tájtervezési és Területfejlesztési Tanszéke A kiinduló hatáselemzés a h átsági vízhiány pótlásárnak, kiváltásának elemzésére készült. A száraz időjárási periódus és a víz túlhasználat miatt kialakult helyzet feltárása volt a cél. A víz a

mezőgazdaságban meghatározó jelentőségű, integráló szerepű. Változása úgy mint hiánya, szintjének módosulása, táji érzékenysége és terhelhetősége a táj egészére kihat (6. ábra) 38 A „Tájkonvenció” átvételének hazai feltételei, az EU harmonizációs tájgazdálkodási stratégia megalapozása ZÖLD BELÉPŐ MINIMÁLIS ÉS OPTIMÁLIS VÍZIGÉNY TELEPÜLÉS VIZSZINT ÉS VIZELLÁTÁS HALÁSZAT, VADÁSZAT ERDŐGAZDASÁG, MEZŐGAZDASÁG TERMÉSZETVÉDELEM A RURÁLIS TÁJ VÁRHATÓ ALAKULÁSA KÖRNYEZETI TERHELHETŐSÉG, GAZDASÁGI KÖVETKEZMÉNYEK 6. ábra A víz integráló szerepe A hatáselemzés során alkalmazott tematika alapján megkülönböztethető koncepcionális, funkcionális és létesítményi környezeti, táji, települési terhelhetőség-elemzés. Az elemzés bontási mélysége egyezik a már hivatkozott alaptanulmányban alkalmazott feldolgozási szintekkel. Ennek megfelelően a funkcionális

terhelhetőség-elemzés során a mezőgazdasági tájhasználat vizsgálata a növénytermesztésre, az állattenyésztésre, a szőlőtermesztésre, a gyümölcstermesztésre, a zöldségtermesztésre, a gyepgazdálkodásra, az erdőgazdálkodásra, a vadgazdálkodásra és a halászatra terjed ki. A terhelhetőség regionális és lokális léptékekben kerül elemzésre A regionális szinthez a koncepcionális, a lokálishoz a létesítményi vizsgálatok tartoznak. A regionálistól a lokálisig húzódó tértartományban teljes körű vizsgálatot végezni csak igen nagy költséggel, tetemes időráfordítással lehetne. A pénzügyi keretek behatároltak, ezért a hátsági terhelhetőséget a környezet, a terület-felhasználás, a tájhasználat minden elemére nem lehetett kiterjeszteni. A lehetőségekhez alkalmazkodva mozaikszerűen épül fel a program A tervek szerint elkészítjük: 39 ZÖLD BELÉPŐ A „Tájkonvenció” átvételének hazai feltételei, az EU

harmonizációs tájgazdálkodási stratégia megalapozása az elvégzendő feladat rendszerterve, a kiemelt jelentőségű terhelhetőségek (pl. mezőgazdasági tájhasználat terhelhetősége a talajvíz változás függvényében) elemzése, az egyes elemzések, mint mozaikok rendszertervbe illesztése, a rendszerből hiányzó – a későbbiekben meghatározandó – terhelhetőségi értékek (az üres mozaik helyek) kigyűjtése, azok súlyozása, majd a további kutatások programja. A terhelhetőséget három stratégiai alaphelyzetben vizsgáljuk: alkalmazkodás, vízvisszatartás és vízpótlás, valamint fejlesztés. (A stratégiák a hivatkozott hátsági hatástanulmányból következnek.) A terhelhetőség-elemzést a háromszintű tervezési elvnek megfelelően készítjük el. A hátsági regionális elemzést így az országos vizsgálatok erősítik meg felűről, illetve a létesítményiek alulról. Ezek szerint országos, regionális (hátsági) és

létesítményi szintű terhelhetőségi elemzést dolgozunk ki. Országos szintű elemzés Az elemzés célja a D una–Tisza közének és az ország vagy a közép-európai régiók tájhasználati terhelésének összevetése. A környezeti terhelésbeli különbségek ugyanis csak a térségi összehasonlító elemzésekre alapozva szüntethetők meg. Az elemzéskor a felszíni és a felszín alatti vizek hatását vizsgálja Tanszékünk a talaj, a klíma az élővilág, valamint a mezőgazdasági tájhasználat terhelhetőségére. A vizsgálat középpontjában a Duna-Tisza közi hátság élő világa áll, amelynek göngyölített terhelhetőségében összegződik a talaj, a víz terhelése is. Regionális szintű elemzés A regionális elemzéskor funkcionális és társadalmi, gazdasági terhelhetőségi vizsgálatok készülnek. 40 A „Tájkonvenció” átvételének hazai feltételei, az EU harmonizációs tájgazdálkodási stratégia megalapozása ZÖLD BELÉPŐ

A funkcionális terhelhetőség vizsgálat kiterjed a felszíni (tavak, csatornák) és a felszín alatti (talajvíz, rétegvíz) vizekre. A vizek terhelése közvetlenül érezteti hatását a halászatban, egyszeri áttételen (különböző talajtípusok terhelhetőségén át) a Hátság agrárgazdaságában (növény-, szőlő-, gyümölcs-, zöldségtermesztés, gyep- és erdőgazdálkodás), összetetten az állattenyésztésben, a vadgazdálkodásban. A természet- és a t ájvédelmi, úgyszintén az üdülés–idegenforgalmi terhelhetőségben összegződik a víz, a talaj, a növényzet, az állatvilág terhelése. A társadalmi, a gaz dasági terhelhetőség az alkalmazkodással, a v ízvisszatartással és a vízpótlással, valamint a fejlesztéssel összefüggésben kerül elemzésre. A cél, megtalálni azokat a terhelési szinteket, amelyek esetén a társadalom, a gazdaság védekező, kárelhárító mechanizmusa bekapcsolódik, bekapcsolható. Lokális szintű

elemzés A lokális méréseken alapul a terhelhetőségi szintek tételes meghatározása. A víz, a talaj szennyezettsége, a szennyeződés talajtani összegződése csak helyszíni mérésekre megfigyelésekre alapozható. A társadalmi korrekciók hatása is itt ellenőrizhető Az intézkedések nyomon követése Az intézkedések nyomon követésére az alábbi feltételeket kell biztosítani: A monitoring rendszer megteremtése a kísérleti információs rendszer modellterületein, hogy a mért adatok rendszerbe illeszthetők – azaz a h atás– elemzésbe bekapcsolhatók – legyenek. A tervek megvalósulásának mérésére ellenőrzési rendszer kimunkálása, hogy a tervi és a végrehajtási állapot összehasonlító legyen. Eltérés esetére a visszacsatolásokat biztosítani kell, hogy a korrekció végrehajtható legyen, mert a rendszer önfejlődésének ez a garanciája. 41 ZÖLD BELÉPŐ A „Tájkonvenció” átvételének hazai

feltételei, az EU harmonizációs tájgazdálkodási stratégia megalapozása 2.4 Kutatási program javaslat A mezőgazdaság EU harmonizációjának elősegítésére az agrárágazati, a területfejlesztési, a táji és a természetvédelmi szempontok integrálására térségi kutatásokat célszerű – minimálisan három, optimálisan hat térségben – minél előbb beindítani. A mintaterületek kiválasztásánál meghatározó szempont, hogy a kutatásba bevont térség az EU harmonizációs problémamegoldás mintaterülete legyen, így szerepeljen tömegtermelésű mezőgazdasági terület, környezet orientált termelési terület és a két termelési kultúrát integráló térség, minél jobban megkutatott legyen, hogy a már befejezett kutatásokat aktivizálni lehessen, ezzel időt és pénzt lehessen megtakarítani, helyszíne legyen jelenleg is folyó mezőgazdasági kutatásoknak, úgyszintén más, a mezőgazdaság fejlesztése szempontjából

meghatározó ágazati (túrizmus, környezetvédelem stb.) vizsgálatoknak, hogy a területfejlesztés, a tájgazdálkodás integrációjához szükséges ismeretek rendelkezésre álljanak, a hiányzó láncszemek a lehető legrövidebb idő alatt, kis költséggel pótolhatók legyenek. Feltételezésünk szerint szóba jöhető térségek, három kutatási terület esetén: Békés megye, Zemplén-hegység és a Duna–Tisza közi Hátság. Az elemzést célszerű lenne kiterjeszteni további három térségre: a Kis-Alföldre, Baranyára és a Nyírségre. Így az ország egész területéről lehetne áttekintést adni, harmonizációs javaslatokat megfogalmazni. 42 A „Tájkonvenció” átvételének hazai feltételei, az EU harmonizációs tájgazdálkodási stratégia megalapozása ZÖLD BELÉPŐ A kutatást minden térségben három vagy négy szinten kell lefolytatni, hogy a szubszidiaritás érvényesíthetőségét, érvényesítését modellezni

lehessen. A javasolt szintek: üzemi, települési, kis-térségi, esetleg regionális. A mintaterületi elemzések alapján EU integrációs probléma katalógust, majd alkalmazkodási ajánlásokat kell kidolgozni a térségi bontásnak megfelelően kis-térségeknek, településeknek, üzemeknek. Az agrárágazati, a tájrendezési kutatások eredményeként az ország többi régiójának, kis-térségének, településének, üzemének integrációs ajánlásokat kell adni, a hiány(mérséklő) és a bőséggazdálkodás elméletét ki kell dolgozni, gyakorlatát bevezetni, hogy az agrárágazat és más ágazatok alkalmazkodása könnyebb legyen, az új és az újabb kihívásra adandó válaszok megalapozottak legyenek, táji, a természeti, a környezeti elvárásoknak megfeleljenek. Hatékony, széles körben használható euro harmonizációs agrárágazati, tájrendezési javaslatok kidolgozásának feltétele: az kutatási program egyes részkérdéseinek

megoldásán dolgozó szakértők munkájának összehangolása, a kölcsönös informálódás, az érdekeltek (gazdák, polgárok) bevonása, a szubszidiaritás elvének érvényesítése, az önrendelkezés, a s zabad választás összehangolása a európai integrációból adódó elvárásokkal, kötelezettségekkel. 43 ZÖLD BELÉPŐ A „Tájkonvenció” átvételének hazai feltételei, az EU harmonizációs tájgazdálkodási stratégia megalapozása 3. ÖSSZEGZÉS Az ember tájalakító tevékenysége az ökológiai adottságokat jelentősen befolyásolta, megváltoztatta. A feltört területeken a természetes növénytakarót megszüntette, a növényfajok szelektálásával a termelési célokra meg nem felelőket fokozatosan kiszorította. A talajok termőerejének egyoldalú kihasználásával és a rohamos erdőirtással megindította a szél- és a vízeróziót. Az állattenyésztés intenzívebbé válásával a talaj tömörödött, a növényállomány

fajszáma csökkent. Az öntözéssel olyan mértékű szikesedés indult meg, amely nyomán a későbbi földművelés sok helyen lehetetlenné vált. A biológiailag inaktív felületek aránya a települések fejlesztésével folyamatosan növekedett. A fragmentáció következménye, hogy a területek elaprózódtak, szétszakadoztak. Sok helyen megszűntek az összefüggő zöldfelületek (mai néven az ökológiai folyosók), megszakadt a „gének” szabad áramlása. Ugyanakkor a közlekedés és a kereskedelem következményeként új, behurcolt fajok jelentek meg. A társadalom feladata a létesítmények, a termékek iránti kereslet kielégítése, azaz a hiányok pótlása, valamint a táj, a bioszféra, a kultúra sokféleségének fenntartása. A sokféleség megtartása nélkül kevés az esély a fennmaradásra. A sokféleség bősége biztosítja ugyanis a választás lehetőségét; a szabadságot, a mindenkori megújulást, a változtatást, a fejlődést. A

magyar mezőgazdaság az uniós csatlakozással nemcsak a politikai, az ágazatpolitikai, a társadalmi, a g azdasági változásoknak van kitéve (pl. turizmusfejlesztés, iparfejlesztés stb program módosításainak, országos jelentőségű munkálatoknak /ld. Duna rehabilitáció/ következményeinek), hanem az integrációtól független környezeti módosulásoknak is. (Ilyen lehet pl. a nemzetközi irodalomban jelzett éghajlat változás vagy a jelenlegi száraz periódus, amely egyes térségekben már most is jelentős problémákat okoz /ld. Duna–Tisza közi Hátság/). 44 A „Tájkonvenció” átvételének hazai feltételei, az EU harmonizációs tájgazdálkodási stratégia megalapozása ZÖLD BELÉPŐ Magyarország uniós csatlakozása csak egy a sok kihívásból. A csatlakozás nem a f olyamat végállomása, hanem egy közbülső megálló, amelyet új erőpróbák követnek majd. − A (helyi) társadalmat ezért nem csak az uniós csatlakozásra kell

felkészíteni, hanem a szakadatlan változásra. − A szabályozási rendszert az új és új körülményekhez kell igazítani. Az agrár-táj üzemeltetését, védelmét, rehabilitációját, fejlesztését nemcsak a mai uniós előírások szerint kell szervezni, hanem a további várható módosulásoknak megfelelően is, hogy a rendszer hosszú távon is konzisztens maradhasson. − Fel kell készíteni a társadalmat, a helyi közösségeket arra, hogy az EU irányelveit (pl. Tájkonvencói) ne idegen, felülről ráerőszakolt jogszabálynak tekintsék hanem – mint ahogy a konvenció is megfogalmazza – segítségnek, amellyel érdekeit érvényesítheti. A Tájkonvencióban megfogalmazottak is jelzik (ld. 1 f ejezet), hogy a társadalom elvárása módosult, amely elvárásnak szintén meg kell felelni a t ájalakítás, a t ájrendezés során. A mezőgazdaság előtt álló kihívások és a Tájkonvenció ajánlásai alapján összegezhető az a program, amely az

elkövetkező évek, évtizedek vezérfonala lehet: A folyamatos változásokhoz alkalmazkodni kész agrársrtuktúra kialakítása, permanens ágazati tervezési rendszer megalkotása, hogy a mezőgazdaság rugalmassá váljon. A szubszidiaritás elvének betartása, hogy a polgárok együttműködjenek, partnerek legyenek a t áj alakításban, felkészülhessenek az állandó megújulásra, a s zakadatlan alkalmazkodásra. A táji karakter, a táji sokoldalúság megóvása annak érdekében, hogy a táj érzelmileg megfogjon, magához kössön, lakosság megtartó maradjon, kreativitásra ösztönözzön, esztétikai élményt nyújtson. 45 ZÖLD BELÉPŐ A „Tájkonvenció” átvételének hazai feltételei, az EU harmonizációs tájgazdálkodási stratégia megalapozása A biodiverzitás fenntartása, hogy a t ermészet fajtagazdagsága megmaradjon, önmegújuló képessége biztosítva legyen. Az élőhelyek összekapcsolására zöld folyosók rendszerének

kifejlesztése, hogy a könnyen sérülő, elszigetelt térségek bekapcsolására lehetőség nyíljon. Az életkörülmények kedvezőtlen változásakor az élővilág visszahúzódására az egymáshoz kapcsolódó beépítetlen, szabad térségek adta keretek között lehetőség legyen, a bezártság miatt ne legyenek eleve kipusztulásra ítélve. A zöld folyosók szerencsés – egyik vagy másik fajnak kedvező – esetben a térnyerés, a terjeszkedés lehetőségét is hordozzák. A táj erőforrásainak korlátlan kiaknázásával szemben az ésszerű tájgazdálkodás bevezetése, hogy a környezet-tudatosság növekedésével a nomináliákban gyakran ki nem fejezhető táji értékek felértékelődhessenek, a táj mint önálló érték védhető legyen. A tájökológia kutatási eredményeinek alkalmazása, hogy tudományos alap álljon rendelkezésre a veszélyeztetett fajok megóvására, a rombolt felületek rekultiválására, a fenntarthatóság

biztosítására, a fragmentáció csökkentésére, a biodiverzitás növelésére. A tájgazdálkodás elfogadhatósága, fenntarthatósága a politika, a társadalom, a gazdaság, az agrárágazat összhangján és táji, környezeti harmonizációján múlik. A táji, a környezeti harmonizáció természetesen visszahat a g azdaság egészére, az egyes térségek agrárágazatának hatékonyságára, a p olitika, a t ársadalom eredményességére. A politikai, az ágazatpolitikai, a társadalmi, a gazdasági változásokból, a természeti tényezők módosulásából, más ágazatok programszerű alakításából és a tájkonvencióból levezetett teendők végrehajtása a rendszer egészét gazdagítja, hiánya a v égrehajthatóságot, az eredményességet kérdőjelezi meg. Az egyoldalúan mezőgazdasági, ipari vagy üdülési tájhasználatok konfliktusok forrásává válnak. A tájhasználati konfliktusok feltárása elősegíti azok következményeinek

megismerését, feloldását, újabbak keletkezésének megelőzését. A konfliktusok elsődleges jellegének hangsúlyozásával a csoportosítás megkönnyíthető. Tudatos környezetalakítással, 46 A „Tájkonvenció” átvételének hazai feltételei, az EU harmonizációs tájgazdálkodási stratégia megalapozása ZÖLD BELÉPŐ tájrendezéssel, az adottságok kihasználásával vagy biztosításával az ökológiai tévcselekedetek száma mérsékelhető. A tájhasználati konfliktusok és okaik ismeretében lehet feloldásukra vagy megelőzésükre a tervek készítése során javaslatot adni. A tájhasználati konfliktusok azért alakulhattak ki a Tájkonvenció összegzésében megfogalmazottak szerint, mert a társadalom észre sem vette jó ideig az ellentmondásokat, nem érzékelte az ebben rejlő veszélyeket. A hiány mérséklésére törekvő gazdálkodás keretei között alig lett volna lehetséges az ökológiai szemlélet, a tájrendezési szemlélet

érvényesítése. Kicsi annak a valószínűsége, hogy a jelenlegi építési szabályozás (ti. a hiány(mérséklő) gazdálkodás építési szabályozása) alapján megakadályozható a f öldrészletek beépítése, a mezőgazdasági táj ipari vagy lakó tájjá alakulása. A területi, gazdasági, társadalmi tervezés alapfeladata a hiányok (az élelmiszer, a faanyag, a nyersanyag, a l akás, az infrastruktúra) mérséklése, az erre irányuló gazdálkodás. A térségi beavatkozások mind-mind a t ársadalmi, az egyéni elvárások kiszolgálásaként, a vélt vagy a valós hiányok megszüntetésére irányultak. Kialakult egy úgynevezett hiány(mérséklő)gazdálkodás A veszély felismerése eredményezhet az eddig alkalmazottól eltérő tájgazdálkodási, tájrendezési filozófiát, amellyel meggátolható lesz a táj lecsupaszítása, tönkretétele. Az új, a Tájkonvencióra alapozódó filozófia a bőség-gazdálkodás. A hiány(mérséklő)-gazdálkodás

ellenpárjaként kell érvényre juttatni a bőséget, az ezt elősegítő bőség-gazdálkodást, azaz a táji sokoldalúságot, a biológiai sokféleséget, a kultúra sokszínűségét. A bőség-gazdálkodás nem egyszerűen gazdálkodási, tervezési kérdés. Szorosan összefügg a társadalom elvárásával, igényességével, terhelhetőségével, s alkalmazkodó képességével, a másság, a különbözőség elfogadásával. Az új gazdálkodásban ugyanis csak az egyén, közösség, a (helyi)társadalom lehet partner. A bőség nem teremthető meg, nem tartható fenn külön-külön egyik vagy másik ágazatban, így a mezőgazdaságban sem, ugyanis valamely ágazat károsodása maga után vonja a többi leépülését is. Nem rehabilitálhatók, nem fejleszthetők egymás kizárásával, egyik nem védhető a másik kárára. 47 ZÖLD BELÉPŐ A „Tájkonvenció” átvételének hazai feltételei, az EU harmonizációs tájgazdálkodási stratégia megalapozása

A táji sokféleség, a kulturális, az ökológiai változatosság csak úgy tartható fenn, ha a bőséggazdálkodás általánossá válik és beépül a t ársadalom tervezési rendszerébe. A bőséggazdálkodásban jelenik majd meg a táji sokszínűség iránti társadalmi igény, amely feltétele az elfogadhatóságnak, míg a j elenleg alkalmazott tervezési rendszerbe illeszkedés a megvalósíthatóságot, a fenntarthatóságot biztosíthatja. A Tájkonvencióra alapuló tájgazdálkodási stratégia kiemelt figyelmet fordít a táji adottságokra, a kiemelt és a nem kiemelt adottságú (átlagosnak tekinthető) tájak értékvédelmére és kataszterezésére, a h elyi közösségek részvételére, a lokálpatriotizmus, a környezettudatosság kialakítására. Az értékfenntartó gazdálkodás legfontosabb alapeleme a táji adottságokhoz alkalmazkodó, illeszkedő területhasználati, földhasználati rendszer kialakítása. A mezőgazdasági, az erdészeti ágazat

alapvetően befolyásolja a természetet, a tájat, ugyanakkor teljesítményük, eredményük döntően a természeti erőforrások állapotától függ. A tájvédelem, a természetvédelem pedig alapvetően rá van szorulva a mezőgazdasági, az erdészeti, a vadászati, a halászati együttműködésre. Az egymásra utaltság elkerülhetetlenné teszi a szakterületek összehangolását. A bőség-gazdálkodás, a ráépülő tervezési rendszer alkalmazásával lehetségessé válik az EU harmonizációs alapproblémák megoldása, az elfogadhatóság, a megvalósíthatóság, a fenntarthatóság garantálása, a rizikó minimalizálása. 48 A „Tájkonvenció” átvételének hazai feltételei, az EU harmonizációs tájgazdálkodási stratégia megalapozása ZÖLD BELÉPŐ Irodalomjegyzék − Preliminary Draft European Landscape Convention, Resolution 53/1997 − Recommendation 40 (1988) on the Draft European Landscape Convention − Convention for the protection of

the world’s cultural and natural heritage, UNESCO, Paris, 23 November 1972 − Convention on Biological Diversity, Rio de Janeiro, June 1992 (CNUED) − Convention for the Protection of the European Architectural Heritage, Granada, 1985, (Council of Europe) − European Convention for the Protection of Archeological Heritage, 1992, Valletta − The Benelux Convention on Nature Conseration and Landscape Protection, Brussels, 1982 − UNESCO Resolution on t he statuory outline of the world network of biosphere reserves, 1995 − Recommendation R (95) 9 on t he integrated conservation of cultural landscape areas as part of landscape policies (Council of Europe) − Recommendation R (94) 6 for a sustainable development and use of the countryside with a particular focus on t he safeguarding of wildlife and landscape (Council of Europe) − Recommendation No. (79) 9 c oncerning the identification and evaluation card for the protection of natural landscapes (Council of Europe) −

Recommendation R (94) 7 on a general policy for a sustainable and environmentally-friendly tourist development (Council of Europe) − Recommendation R (95) 10 on a sustainable tourism development policy in protected areas (Council of Europe) − Recommendation R (92) 8 on soil protection (Council of Europe) − Recommendation R ENV (90) 1 on t he European Conservation Strategy (Council of Europe) − Recommendation No R(79)9 of the Committee of Ministers concerning the identification and evaluation of natural landscapes with a view to their protection (Council of Europe) − The Impact of the Information Society on t he Territorial Planning of the LessFavoured Regions (May 1977) − Recommendation No 25(6 december 1991) concerning conservation of natural spaces outside protected zones as strictly interpreted, Permanent Committee of the Berne Convention (Council of Europe) − Directive No. 85/337 on the assessment of the effects of certain public and private projects on the

environment (European Union) − Directive of the European Communities No 43, concerning conservation of natural and semi-natural habitats, resolved 21 May 1992 − Regulation No. 2078/92 on agricultural production methods compatible with the requirements of the protection of the environment and the maintenance of the countryside (European Union) − Regulation No. 1094/88 on s et-aside of arable land and the extensification and conversion of production (European Council) − European Rural Charter, 1996 − European Regional/Spatial Planning Charter, Europena Conference of Ministers respoonsible for Regional Planning, Torremolinos, 1983 49 ZÖLD BELÉPŐ A „Tájkonvenció” átvételének hazai feltételei, az EU harmonizációs tájgazdálkodási stratégia megalapozása − Cork Declaration, Europe and its rural Areas in the Year 2000, I ntegrated Rural Development as a Challange for Policy Making − Dobris Report on „An environment for Europe”, 1st Conference of

European Environment Ministers, Dobris 1991, (EPA) − The Pan-European Biological and Landscape Diversity Strategy, 3rd Conference of European Environment Ministers, (Council of Europe, UNEP, ECNC), Sofia, 1995 Balogh Ákos (1993): A tájgazdálkodás alapjai Kandidátusi értekezés, Esztergom (p. 102) Balogh Ákos – Csemez Attila (szerk. 1998): A területrendezési terv környezeti, társadalmi és gazdasági hatásvizsgálatának tartalmi követelményei és módszertana, pályázat, KÉE Tájtervezési és Területfejlesztési Tanszék, Budapest (p. 26) Canter (1996): Environmental Impact Assessment Mc Graw-Hill International Editions, Singapore (p. 660) Csemez Attila (1996): Tájtervezés, tájrendezés, Mezőgazda, (p. 296) Csemez Attila – Balogh Ákos – Madarassy László – Tőkei László (1996): A Duna-Tisza közi hátság vízhiányos helyzetéhez igazodó beavatkozások környezeti hatáselemzés és hatástanulmánya KÉE Tájtervezési és Területfejlesztési

Tanszék, Budapest (p. 252 + tervek + melléklet) Thérivel, Partidário (1996): Strategic Environmental Assessement Earthscan, London (p. 206) 50 A ZÖLD BELÉPŐ sorozat eddig megjelent kiadványai 1. Környezetvédelmi szempontok az EU-val folytatandó tárgyalásokhoz Szerk. Láng István, Kerekes Sándor, Kiss Károly, Bulla Miklós 2. Környezetvédelmi szempontok az EU-val folytatandó tárgyalásokhoz (A tárgyalási anyaggal bővített változat) Szerk. Láng István, Kerekes Sándor, Kiss Károly, Bulla Miklós 3. Pataki György - Radácsi László: A magyar iparvállalatok környezeti orientációja 4. Lehota József - Papp János - Komáromi Nándor: Az ökológiai mezőgazdálkodás termékeinek export- és hazai piaci helyzete, a fogyasztói magatartás jellemzői, trendjei és az EU-csatlakozás várható hatásai 5. Beczner Judit - Lajos József - Vásárhelyiné Perédi Katalin - Kardos Györgyné - Haidekker Borbála - Kertész Béla: A biológiai úton lebomló

csomagolóanyagok előállítási és felhasználási lehetőségének vizsgálata itthon és külföldön 6. Szirmai Viktória - Vit László: Az ökológiai problematika megjelenése a nyomtatott sajtóban 7. Vári Anna - Vásárhelyi Judit - Szirmai Viktória - Bognár Judit: Városi közösségekben folyó komplex környezetjavító - tudatformáló programok vizsgálata 8. Kúnvári Árpád - Sz Tóth György - Gräff József: Nemfém ásványi termékek gyártásának levegőtisztaság-védelmi kérdései 9. Ángyán József - Menyhért Zoltán: Az EU-konform mezőgazdasági stratégiaváltás legfontosabb területei és feladatai a növénytermesztésben 10. Sántha Attila: A hazai agrárgazdaság környezeti helyzete és az EU-csatlakozással kapcsolatos feladatok 11. Sántha Attila: Állattenyésztésünk helyzete, perspektívái és EU-konform fejlesztésének koncepciója 12. Podmaniczky László: A nitrogén-adózás lehetőségei a magyar mezőgazdaságban 13. Csemez

Attila - Balogh Ákos: Tájrendezési tervek egységesítése Közép-Európában 14. Ángyán József - Büttner György - Németh Tamás - Podmaniczky László: A természetvédelem és a mezőgazdálkodás összehangolásának EU-konform rendszere I.: Alapozó vizsgálatok Magyarország földhasználati zónarendszerének kialakításához 15. Nagy Szabolcs - Márkus Ferenc: Az EU-csatlakozás várható hatásai a környezetileg érzékeny területekre és az extenzív gazdálkodási módok megőrzésének lehetőségeire 16. Ángyán József – Márkus Ferenc – Ónodi Gábor – Podmaniczky László: A természetvédelmi, ökológiai szempontok üzemi szintű integrálása a mezőgazdasági birtoktervezésben 17. Csemez Attila - Mőcsényi Mihály: Egyedi tájértékek jelentősége a rurál táj fejlesztésében 18. Környezet- és természetvédelem, mezőgazdálkodás, vidékfejlesztés kutatási tématerület (témaösszefoglalók, tézisek, javaslatok) I. 1997 Szerk.

Ángyán József 19. Ónodi Gábor - Váradi István: Települések külterületeinek környezetbe illeszkedő fejlesztési lehetőségei 20. Gentischer Péter - Hartman Mátyás - Kalas György - Tarnik Csilla: A lakossági fogyasztási szokások változásának összefüggése a hulladékgazdálkodással 51 21. Koloszár Miklós - Ásványi Zsuzsanna - Bulla Miklós: Az EU-konform környezeti szabályozás költség-haszon elemzése és implementációs vizsgálata 22. Auer Tibor - Kutas József - Mohácsi Éva - Vattai József: A levegőtisztaság-védelem jelenlegi helyzete, teendők az élelmiszeriparban, figyelembe véve a közeli EU-csatlakozást 23. Halász Anna - Baráth Ágnes - Hegóczky József - Sárkány Péter - Nagyné Gasztonyi Magdolna Hajdú Gyuláné: A szesz-, sör-, bor-, gyümölcslé- és üdítőitalipar környezeti hatásainak vizsgálata 24. Lengyel Márton: Ökoturizmus és marketing 25. Cserhalmi Zsuzsanna - Éliás Ida - Tóthné Szita Klára: A hús-

és baromfiipar környezeti hatásai 26. Steiner Ferenc - Török Szabina - Osán János: A hő- és villamosenergia szektor légköri kibocsátása és az európai csatlakozás 27. Debreczeny István - Fejes Ferenc - Fekete J György - Olessák Dénes - Moravcsik Attiláné Polyánszky Éva - Rab Attila: Életútelemzés a papírgyártás területéről a társadalmi, gazdasági és műszaki kapcsolatok feltárásával 28. Csete László - Balázs István - Bartha Pál - Héjj Botond - Márkus László - Somkuti Elemér Szántó Péterné - Várhelyi István: A környezeti kihívás hatásai a mezőgazdasági, erdő- és vadgazdálkodási ágazatok vállalkozási, üzemi szférájában 29. Lukovich Tamás: A posztindusztriális/posztmodern urbanizáció és városépítészet globális trendjei 30. Birkás Márta: A talajhasználat és talajművelés EU-konform fejlesztésének területei, rövid és hosszú távú teendői 31. Szikla Zoltán - Debreczeny István - Olessák Dénes -

Ferjancsik Zsombor - Varga Péter: Papíripari vállalatok környezeti menedzsmentje, figyelembe véve a papír társadalmi, gazdasági szerepét 32. Kardos Tibor - Tóth Béla: A MÁV helyzete az Európai Unió környezetvédelmi elvárásainak tükrében 33. Léder Ferencné - Németh István - Lajos József - Mohos Ferenc - Zsigmond András - Boros Ilona Völgyi Lajos: Környezeti hatások felmérése a gabona-, malom-, sütő-, édes- és cukoriparban; melléktermékek, hulladékok, vízminőségvédelem 34. Szlávik János: Az EU-konform környezetvédelmi szabályozási módok gazdasági és társadalmi hatásmechanizmusának elemzése (a magyar csatlakozás szempontjából) 35. Valkó László: A környezeti ipar fejlesztésének környezeti és gazdasági hatásai 36. Füle Miklós - Kósi Kálmán: A közgazdasági eszközök alkalmazásának hatása a különböző tulajdonformájú és nagyságú vállalati formáknál 37. Cserháti László - Gerely Péter - Szőke Mihály

- Kertész Béla - Viszkei György: A három R (Recovery, Reusing, Recycling) európai és hazai gyakorlatának áttekintése az élelmiszeripar szempontjából 38. Elek Sándor - Kulifai József: A környezetkímélő intézkedések támogatása a mezőgazdaságban az EU strukturális alapjaiból 39. Kemény Bertalan - Faludi Erika - Fogarasi Gyula: A civil szervezetek szerepvállalási lehetőségei a település- és térségfejlesztésben (Kulturális animáció helyi és kistérségi szinten) 40. Angyal Ádám: A természeti környezet vezetési kihívásai 52 41. Czigány Csaba, Kiss József, Reisinger Péter: Növényvédelem, környezetvédelem, EU-csatlakozás 42. Lekics Valéria - Tóth Gergely, Némethné P. Katalin - Papanek Gábor: Környezetvédelem, iparszerkezet, EU-csatlakozás 43. Füleky György, Győri Zoltán: Talajerőgazdálkodás az Európai Unióban és Magyarországon 44. Pomázi István: Az Európai Unió környezetpolitikája és a szabályozás

várható tendenciái 45. Vajnáné Madarassy Anikó - Vajna Tamás: Az EU-csatlakozás várható hatásai a védett természeti területek mezőgazdálkodásának helyzetére, fejlesztési és közgazdasági támogatási lehetőségeire I. 46. Kindler József - Czéh Tibor - Baranyi Árpád - Gáspár Ákos: A szubszidiaritás környezetgazdasági tartalma és vonatkozásai az EU-országok gyakorlatában 47. Kindler József - Czéh Tibor - Baranyi Árpád - Gáspár Ákos - Hermann Zoltán - Ungvári Gábor Kék Mónika - Kocsis Tamás: Környezetvédelmi szabályozás a szubszidiaritás elve alapján: a megosztott hatáskörök problémája és a megoldási lehetőségek 48. Borbás László - Godek Ferencné - Laczó András - Stefanovits Pál: A tejipar környezeti hatásainak vizsgálata 49. Fekete Jenő - Fiegler Zsuzsanna - Frigyer Attila - Szebényi Imre: A magyarországi "környezetbarát termék" minősítő és tanúsító rendszer illesztése az EUszabályozáshoz

50. Mang Béla - István Zsolt - Murvai József - Csizmadia László - Tóth András: A tiszta technológiák és környezeti biztonsági rendszerek fejlesztése és bevezetése I. 51. Csete László: Alternatív megközelítési módok a vidékfejlesztésben és a mezőgazdaság üzemi szférájában 52. Bándi Gyula - Bencze László - Elek Andrea: Az EU és a hazai környezeti jogi szabályozás intézményi rendje, szabályozási módszertani kérdései 53. Bándi Gyula - Balogh Attila - Íjjas István: Az EU környezeti szabályozása által átfogott területek és a hazai környezeti szabályozás területeinek összevetése 54. Füzessi Zsuzsanna - Tistyán László: A környezeti tudat alakulásának elemzése a rendszerváltás óta eltelt időszakban 55. Szokolay Örs: A fenntartható településfejlesztés és kistérségfejlesztés összefüggései 56. Ellingstad, Marc and Csaba Makó: Environmental Attitudes and Policies among Firms in the Székesfehérvár Region 57.

Sándor Kerekes and Károly Kiss: Hungary’s Green Path to the EU. Summary and progress report, 1997 58. Bárdossy György: A hazai radioaktív hulladékelhelyezés helyzete 59. Kerekes Sándor - Kiss Károly: EU-csatlakozásunk környezetvédelmi feltételei és következményei 60. Csűrök Tibor - Fazekas András - Popovics Attila: Energiapolitikai feladatok a kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés területén 61.A környezetvédelmi direktívák hazai alkalmazásának előzetes gazdasági- társadalmi hatásvizsgálata Szerk.: Kerekes Sándor - Kiss Károly 62. Balikó Sándor - Kovács András - Kovács Gyuláné - Papp István - Sz Tóth György: A kőolaj- és földgázbányászat és feldolgozás levegőtisztaság-védelmi kérdései 63. Kovács Eszter: Az EU környezetvédelmi követelményei és a hazai megfelelés 53 64. Bakoss Géza - Zsebik Albin: A lakossági energiafelhasználás csökkentésének lehetőségei és környezetvédelmi hatásai 65. Bakoss Géza

- Toldy Ferenc - Zsebik Albin: A kommunális energiafelhasználás hatékonyságának növelése a környezetszennyezés csökkentése érdekében 66. Mezőgazdálkodás, vidékfejlesztés és természetvédelem kutatási tématerület (Témaösszefoglalók, tézisek, javaslatok) II. 1998 Szerk.: Ángyán József 67. Gräff József - Toldy Ferenc - Sz Tóth György: A hazai kohászat légszennyezése 68. Balogh Ákos - Kollányi László: A "Tájkonvenció" átvételének hazai feltételei és az EU-val harmonizált tájgazdálkodási stratégia megalapozása Előkészületben lévő kiadványok - Ferencz Zoltán - Schmidt Andrea: Magyar környezeti mozgalmak a brüsszeli színen - Kozák János: A baromfitartás környezeti feltételeinek vizsgálata az Európai Unió követelményeinek figyelembevételével - Szabó Gábor: Az agrár- és környezetpolitika összefüggései, nemzetközi tendenciák, hazai és EU-szabályozás - Vári Anna - Vásárhelyi Judit: Vidéki

környezetben, kistelepüléseken folyó komplex tervezési-tudatformáló programok vizsgálata - Szakál Ferenc: A hazai vidékfejlesztés rendszerének EU-konform kialakítási lehetőségei az európai vidékfejlesztési plitikák tükrében I. - Németh György - Németh Patrícia: A környezetvédelem és a versenypolitika - Zilahy Gyula: A szén-dioxid kibocsátás csökkentésének kérdése a csatlakozási tárgyalások során - Csányi Sándor - Heltai Miklós: A vadgazdálkodás magyarországi helyzete és fejlesztésének lehetőségei az EUcsatlakozás során - Ónodi Gábor és mások: A természetvédelem és a mezőgazdálkodás összehangolásának EU-konform rendszere II. - Barótfi István - Kocsis Károly: Az energetikai célú biomasszatermelés európai helyzete és hazai lehetőségei - Biacs Péter és mások: A környezeti menedzsment bevezethetősége a hazai élelmiszeriparban - Szirmai Viktória - Illés Éva: Az ökológiai problematika megjelenése a

várospolitikában 54 Az MTA által kiadott kötetek Környezetpolitika és Uniós csatlakozás. Magyarország az ezredfordulón, Környezetvédelem és integráció. Szerk Glatz Ferenc MTA, 1998 Termelés, piac, természeti környezet. Magyarország az ezredfordulón, Környezetvédelem és integráció. Szerk Glatz Ferenc MTA, 1998 Gazdaság és környezet. Műhelytanulmányok, Környezetvédelem és integráció Szerk Kerekes Sándor. MTA, 1998 Szigorodó környezetpolitika. Műhelytanulmányok, Környezetvédelem és integráció Szerk Kerekes Sándor. MTA, 1998 55 Az Európai-uniós csatlakozásunk környezeti szempontú vizsgálata című kutatási program egyike annak a 11 kutatási főiránynak, melyet Glatz Ferenc akadémikus, az MTA elnöke kezdeményezett, s a Magyarország az ezredfordulón - MTA Nemzeti Stratégiák címet viseli. A 11 stratégiai kutatási főirány koordinálását végző Programtanács elnöke Glatz Ferenc, társelnöke Láng István

akadémikus. A munka anyagi hátterét az Országgyűlés teremti meg a költségvetésen keresztül, de a mi programunk megvalósításához jelentős anyagi támogatást nyújt a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium. Az Európai-uniós csatlakozásunk környezeti szempontú vizsgálata című kutatási program vezetésével az MTA elnöke Kerekes Sándort, a BKE Környezetgazdaságtani és technológiai tanszékének tanszékvezető egyetemi tanárát bízta meg. A program Tématanácsának további tagjai: Ángyán József igazgató, GATE Tájgazdálkodási Intézet Biacs Péter főigazgató, Központi Élelmiszeripari Kutató Intézet Dobák Miklós egyetemi tanár, BKE Vezetési és szervezési tanszék Fekete Jenő György főosztályvezető, Környezetgazdálkodási Intézet Kindler József egyetemi tanár, BKE Környezetgazdaságtani és technológiai tanszék Őri István főosztályvezető, Környezetvédelmi Minisztérium Mészáros Ernő akadémikus,

Veszprémi Egyetem Kémiai analitikai tanszék Szlávik János egyetemi tanár, BME Környezetgazdaságtani és műszaki jogi tanszék Tamás Pál igazgató, MTA Társadalmi Konfliktuskutató Intézet a Tématanács titkára Kiss Károly egy. docens, BKE Környezetgazdaságtani és technológiai tanszék Programunk több témakörre tagozódik (zárójelben a témavezetőket tüntetjük fel): I. Hazánk környezeti állapota; a nemzetközi környezetvédelmi szerződések teljesítése (Mészáros Ernő Veszprémi Egyetem) II. A környezetvédelmi szabályozás EU-konformitása (Szlávik János BME, Bándi Gyula ELTE) III. Intézményrendszer és társadalmi részvétel a környezetvédelemben (Kindler József BKE, Tamás Pál, MTA Társadalmi Konfliktuskutató Intézet ) IV. Környezeti és versenypolitika, piacvédelem, külkereskedelem (Kerekes Sándor BKE) V. A környezeti kihívás hatása a versenyszférára (Dobák Miklós BKE, Kerekes Sándor BKE) VI. Energiagazdaság (Zsebik

Albin BME) VII.Ipar (csatlakozási feltételek és hatások) (Fekete Jenő György, Környezetgazdálkodási Intézet) VIII. A környezeti ipar (Valkó László BME) IX. Élelmiszeripar (a csatlakozás és az EU-konform szabályozás feltételei és hatásai) (Biacs Péter, Czukor Bálint Központi Élelmiszeripari Kutató Intézet) X. Közlekedés (Kiss Károly BKE) XI. Mezőgazdaság (Ángyán József GATE, Sántha Attila JPTE) XII.A környezetbarát városiasodás és rurális fejlődés európai trendjei (Ónodi Gábor, Ángyán József GATE, Csete László AGRO 21 Iroda, Csemez Attila KÉE) XIII. Természetvédelem és mezőgazdasági földhasználat (Ángyán József GATE) XIV.Nemzeti sajátosságok, dizájn, turizmus, környezetvédelem (Lengyel Márton, BKE) XV. A környezeti tudatosság kérdése: oktatás és média (Valkó László BME, Vári Anna MTA TKKI) 56